Társalgó - Központi terem

-Értem, ezek szerint akkor elérted a célod. *Mondja, majd rövid szünet után folytatja.* -Csak az az egyetlen probléma, hogy nem csak rajtam múlik célom elérése. Igazából attól félek, hogy amikor elérném azt, akkor már nem lenne értelme. Persze nem állnék meg, még el nem érem, csak lehet, hogy nem venném semmi hasznát.*Jobb könyökét a fotel karfájára teszi, kezével pedig állát támasztja alá. Erről a témáról eddig nem sok emberrel beszélgetett, hisz nem is volt rá igazán alkalma vagy éppen akarata. Imént viszont előkerült.* -Régen nem voltak céljaim. Talán egy mégis, de az teljesen lényegtelen. Nem azt mondom, hogy legszívesebben megszabadulnék tőle, csak néha eljátszok a gondolattal, hogy mit is csinálnék nélküle. Valószínűleg találnék egy másikat vagy nem tudom. Érdekes a sors. *Elgondolkozik egy pillanatra szavain, majd látja, hogy a lány indulni készül.* -Én is remélem. Szia! *Köszön el Ashleytől. Néhány percig még üldögél a fotelben gondolataiba meredve, de aztán jobbnak látja, ha visszamegy alvóhelyére.* ~Csak nem tévedek el ilyenkor.~ *Ugyanis eszébe jut, hogy a labirintus középpontjában áll, ahol most jár először. Azért magabiztosan elindul, valahogyan csak sikerrel jár.*

*Talán úgy tűnik, hogy Zlatan többet beszélt a kelleténél és elmondott magáról mindent, de ez nem így van. Amit gondol azt általában ki is mondja és ez egyáltalán nem olyan dolog, amit titkolnia kellene. Hogy miért támaszkodik a céljaira az már összetettebb és olyan kérdés, amit nem szívesen oszt meg. A számára kellemetlen emléket egy pillanatra fel is idézi, de jobbnak látja nem elmélkedni rajta.* -Értem. Bárcsak én is cél nélkül élnék, vagy legalábbis egy másik célért. Szabadon, elvárások nélkül. Idővel talán sor kerül arra is. *Sóhajt egyet, majd Ashleyre pillant és válaszol is az új kérdésre.* -A célom lényegében a megfelelni akarás, a bizonyítás. Nem vagyok az a fajta ember, aki mindenkinek megakar felelni, de ez most számomra fontos. Egyetlen embernek akarok bizonyítani.*Válaszolja egy halvány mosollyal. Régen nem gondolta volna, hogy valaha is ezt fogja mondani, hisz azelőtt lenéző volt vele Zlat és nem is kedvelte őt. Azonban ez megváltozott. Ha kell akár a kezét is a tűzbe tenné érte.* -Ebben a suliban tudom megtanulni azt, amivel bizonyítani tudok. Talán más iskolában is lenne rá esélyem, de azzal nem bizonyítanék, meg egyébként is félig bolgár vagyok. *Ez talán érthetetlennek tűnik a lány számára, de Zlat korainak tartja, hogy megossza teljes egészében a titkait. Végül egy mondatot azért még hozzátesz.* -Lényegében aki miatt bizonyítanom kell, ő ezen az úton indulna el. *Gondolatai visszatérnek Ashley szavaihoz, amiről eszébe jut valami.* -Érdekes információ lehetett, ha elsöpörte a céljaidat. Részben félek tőle, hogy valami miatt nekem is szertefoszlanak tennivalóim, de próbálok nem gondolni rá. *Hangulata kissé elszomorodik, de ekkor eszébe jut még valami.* -Gondolom most a te célod megnyerni a párbajversenyt.

*Érdeklődve hallgatja a lány válaszát, amire Zlat keskeny mosollyal reagál.* -Engem nem zavarna ha eltévednék. Kivéve ha órára menet történne ez. Meg talán akkor, ha órákkal később sem sikerülne visszatalálnom. *Mondandója közben a padlón látható vonalakat bámulja, majd utolsó mondata végén visszapillant Ashleyre, akinek a figyelme a terem másik pontja felé terelődik. Zlat is arra tekint, de nem lát semmi érdekeset, így tovább nem is foglalkozva vele figyelme újra a vonalakra téved. Azonban egy érdekes kérdés üti meg a fülét. Talán számított erre a kérdésre, mégis váratlanul érte. Először halvány mosoly jelenik meg arcán, ami egy pillanat alatt szertefoszlik.* -Hát több oka is van annak, hogy itt vagyok. A legfőbb ok, hogy a Neza segítségével érhetem el a célomat. Talán vannak rossz tulajdonságaim, mint ahogy jók is, de minden nézőpont kérdése. Talán ezzel meg is válaszoltam a kérdésedet és bele is kezdtem egy másik kérdés megválaszolásába is amit nem tettél fel, de részben a kérdésedhez tartozik. Na ez most talán bonyolultan hangzik, de mindegy. Én olyan ember vagyok, hogy a célom beteljesedése miatt élek és ezért bármit hajlandó vagyok megtenni. Vagyis majdnem bármit. Sok olyan embert láttam aki elbukott, pedig ha kitartóbb és biztosabb lett volna céljában könnyen elérhette volna, de így végül gyenge maradt és belenyugodott sorsába. Eldöntöttem, hogy erőssé válok és ehhez a Nezára van szükségem. Igaz mehettem volna máshová is, de úgy érzem ez a legmegfelelőbb hely. *Feleli kisebb szüneteket tartva mondatai között.* -Kíváncsi vagyok a te válaszodra is ugyanerre a kérdésre.

*Amint a fiú belép a terembe, tekintete cikázni kezd a sok újdonság láttán. Nem gondolta volna, hogy a labirintus közepén egy ennyire színes terem található. Egy kisebb zugra számított kopár falakkal. Imént viszont ennek a fordítottját tapasztalta. Kicsit le is marad, de egy pillanattal később figyelme visszaterelődik és el is indul a fotelek irányába. Leül az egyik Ashleyhez közeli fotelbe, majd a fejét lassan felhajtja. Szemeit egy pillanatra behunyja, hogy egy röpke időre elszakadjon a világtól és előtérbe vegye gondolatait. Emlékek halmazát nyitja meg, ahová talán valamikor ez a pillanat is bekerül. Vagy már be is került. Ekkor eszébe jut, hogy nincs egyedül, így abba is hagyja relaxációját.* -Érdekes hely. Itt tényleg van mit felfedezni. *Feleli észrevéve, hogy a lány őt nézi.* -Most sem találtam volna ide egyedül, maximum véletlenül. Igaz pontosan azt sem tudtam, hogy merre megyünk. *Kis szünetet tart majd feltesz egy kérdést.* -Volt már, hogy eltévedtél?

*Maga sem tudja, hogy már mióta rója az iskola folyosóit, mindenesetre most a Központi Termek fel vette az irányát. Egy hosszú fekete földig érő, mélyen dekoltázsólt ruha van rajta. Haja most kivételesen lófarokban van kötve, szépen himbálózik a levegőben, ahogy a lány lépdel. Meztelen vállai kecsegtetően villannak ki a ruha alól, de persze hőburok is van rajta. Amikor a terem ajtóhoz lép, keze a kilincsre siklik ő maga pedig belép. Kezében egy könyv van, ami egyébként a "Hogyan tanuljunk meg vezetni?" címet viseli. Csak lehuppan az egyik fotelba, majd szépen olvasgatni kezd, szemöldöke néha a magasba szalad, de mást nem igazán produkál...*