Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

-Köszi. Vagy fogok valakit a bálban. *Jegyzi meg egy kis huncut mosollyal. E felől ő sem kételkedik, hogy egyedül lesz a bál alatt, egy tánc erejéig biztosan fog magának majd valakit. Nathaly biztatását egyébként bóknak fogja fel a srác, vagyis inkább elismerésként. Hiába lehet más a lány a külső mögött azért van amit világosan ki lehet venni abból amit mondd.*
-London. Szép város, csak nekem túl hűvös. Hogy bírjátok az a sok esőt, meg a nagy hűvöset? Két hetel voltam Angliában és én dzsekiben majd megfagytam, az angolok meg egy szál pólóban rohangáltak össze vissza. *Nem is csoda, hogy Gev fázott Angilában, hisz a két ország éghajlatát össze sem lehet hasonlítani.* -A vezetéknevedből. Meg az angoloknak van egy ilyen kicsit hűvös távolságtartásuk. Más országban nem találkoztam olyan emberekkel. *Látja, hogy a Nathaly teát vonzz magához, é megkínálja, de sosem volt olyan teázós tapus. Mondjuk a tea is tipikusan az angolságára mutat, bár az este tíz óra közel sincs a délután öt órához.*
-Kösz nem.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Dec. 27, 2010 6:13 pm

*Megint észreveszi ahogy nézi őt a fiú, de már nem szól rá, nem úgy figyeli ahogy az előbb, ez már kevésbé feltűnő és zavaró. Csöndesen néz lefelé, a saját ölébe, majd mikor ismét beszélni kezd a srác, fejét lassan felé fordítja, és figyelmesen hallgatja. Eléggé megsajnálja, hogy egyedül, partner nélkül kell mennie, de nem veszi a lapot, nem tűnik fel neki, hogy ez egy célzás volt, egyfajta meghívás, hogy menjen ő vele. Ezért csak ingatja a fejét, és halkan, de határozottan válaszol.* - Igen, tényleg nem tanácsos egy fiúnak egyedül megjelenni a bálban, mert valószínűleg halálra unja magát a táncoló párok között.* Mondja ki az igazságot nyersen, aztán kicsit kedvesebben biztatja őt.* - De biztos találsz magadnak párt, sok lány örömmel venné ha meghívnád.* Ezt nem bóknak szánta, csupán tényeket közölt, hiszen tényleg elég jól öltözött, kedves srácnak látja.* - Olasz?* Mosolyodik el, de úgy igazán, ezzel elfojtva egy halk kuncogást.* - Na ezt nem gondoltam volna. Nincs az az olasz macsós beütésed.* Kacsint rá, majd még egyszer felhúzza a szája szélét, nyomatékosítva, hogy ugratja , és eszébe sincs megbántani őt. Csöndben hallgatja a rövid kis történetet, amit mesél, és amikor kitalálja a származását, csak bólint egyet.* - Eltaláltad, Londonban születtem.* Válaszolja tömören, de azért ez is már valami a részéről. Habár nem teljesen igaz, amit mondott, mivel csak egy kis falucskában látta meg a napvilágot, és növekedett fel, de nincs kedve a hosszabb sztorikhoz, ezért reméli, hogy a fiú megelégszik ennyivel.* - A nevemből jöttél rá? *Kérdezi, de csak, hogy elterelje a témát, legkevésbé ahhoz lenne kedve, hogy a gyerekkoráról meséljen. Eközben magához hív egy teáskannát, és az immár elüresedett csészéjébe tölt egy kis forró teát. Lopva Gevre tekint, és udvariasságból megkínálja.* - Kérsz te is?

Vendég

*Most pszichológiai tudása jól jönne neki, hogy egy kicsit megismerje, hogy miért is ennyire zárkózott Nathaly, bár ahhoz mesélnie kéne dolgokat neki.* -Aha, értem. *Ezek szerint úgy átlagban sem lehet valami nagy társasági ember. Csöndesen figyeli, ahogy felhörpinti a kávéját, és most már csöppet sem feltűnően, de továbbra is a lányt nézi. Tartja a szemkontaktust, de szeme néha más tájakra téved.* -Szeretnék menni, már csak partner kéne. Egyedül bálba menni elég érdekes. *Nem akarja azt mondani, hogy ciki, de egy srácnál azért elég alap, hogy egy lánnyal az oldalán jelenik meg valamilyen közösségi eseményen.*
-Speciel olasz vagyok. Torinóból jöttem. ~Most éppen viszont nem Torinóból, hanem Velencéből jött, hiszen mielőtt eljött volna az iskolába keresztapja velencei birtokán időzött.*
-Úgy a pusztulás után egy nappal. Mivel keresztapámnál voltam mielőtt idejöttem még haza kellett mennem cuccokért. Ha jól tippelek akkor te viszont valamilyen angol-szász országból származol. *Már csak a nevére is gondolva, de angolnak titulálni a lányt elég nagy hülyeség lenne, hisz nem csak angliában vannak ilyen nevek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Dec. 27, 2010 5:22 pm

*Megcsóválja a fejét a fiú humorosnak szánt megjegyzésére, és már lapozna, hogy továbbolvassa a híreket az újságában, amikor az elhúzza előle. Türelmetlenül rámered, nem érti miért jó a srácnak, hogy olyan partnerrel próbál társalogni, akinek nagyon nincs ínyére a dolog. Mindenesetre kíváncsi, hogy mi lesz a következő reakció, és amikor a fiú az újságba temetkezik, először még nem érti mi a szándéka. Csak jó sokára esik le neki, hogy vicceskedni próbál, nem sok eredménnyel, mert ő egyáltalán nincs humoros kedvében. Mikor viszont hangos kacajjal leteszi az újságot, egy csöppet, kicsit látványosabban mint először, ő is elmosolyodik. Próbálja értékelni a srác eredménytelen, gyenge próbálkozásait, de nem könnyű, ha az emberben annyi az érzelem, mint egy kavicsban. Mindenesetre az is valami, hogy egyáltalán szóba áll vele, és nem utasítja el rögtön. És most még mosolygott is a kedvéért, ez aztán tényleg erőlelépés Nathaly esetében, ha fiúról van szó.*
- Fogalmam sincs, annyira nem szoktak vonzani az effajta események...*Válaszolja unottan, de szavai igazak, tényleg nincs oda az ilyen ünnepélyekért. Főleg nem ilyen esetben, amikor mindenki sír, hogy elvesztette valakijét a háborúban.* ~Csak meg fogják játszani magukat, mintha semmi gondjuk nem lenne, de a vak is látja, hogy mennyire megviseltek...~ *Gondolja magában töprengve..Aztán eszébe jut Rosita, akivel tegnap találkozott, és szívből elmosolyodik az emléken anélkül, hogy ő maga észrevenné.* ~ Tisztelet a kivételnek.~ *Teszi hozzá gondolatban, aztán hirtelen magához tér és a fiúra tekint.* - Te gondolom mész, ha már megkérdezted..* Jegyzi meg, még mindig mosolyogva, és csak most tűnik fel neki ebben a pillanatban, s gyorsan elkomorodik, mintha szégyen lenne a mosoly. Ezután gyorsan felhörpinti a kávéját, és némi érdeklődéssel kérdezi Gevet.* - Honnan jöttél? És mióta vagy itt? * Az utóbbi kérdést természetesen úgy érti, hogy mikor költözött vissza a suli lerombolása óta.*

Vendég

*Talán elsőre nem sikerült megnyernie magának a lányt, de lassan halad. Halványan, mintha egy mosolynak induló kis rezzenést vél felfedezni a lány szájának a sarkában. Talán csak tud valamit a srác.* -Hoppá, akkor ez még gyakorolnom kell. *Elhúzza a lány elől az újságot, és néha kikukucskál az újság valamelyik oldalánál, aztán visszabújik mögé.* -Nah, valamivel jobb. *Teszi le kis kacajjal a lány elé az újságot. Próbálná minél jobban megnyitni a lányt, mert valószínűleg nem mindig ennyire zárkózott.*
-Fogsz jönni a karácsonyi bálra. *Ez most teljesen véletlenül jutott a srác eszébe. Ő szeretne, menni, de egy az, hogy nem is lenne partnere, kettő, meg, hogy alig ismer valakit is, de ismerkedni talán jó alkalom lenne.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Dec. 26, 2010 8:49 pm

*Csodálkozva mered rá, amikor a fiú azt mondja, hogy feltűnt neki, hogy nincs társasági kedvében. Mármint elég feltűnően mutatja, hogy nincs ínyére a társaság, azon lepődött meg, hogy a srác ezt észrevette, és mégis próbálkozik.*~Furcsák ezek a fiúk...~*Gondolja, aztán az érdeklődés legapróbb szikráját mutatva igyekszik válaszolni, nem szeretné nagyon megbántani őt, hiszen elég barátságosan közeledett felé.* - Én is...nagyon örülök.* Jegyzi meg ironikusan, aztán mosolyt erőltet az arcára.* - Jól látod, tényleg nem, de nem is várok senkire, csak olvasgatni ültem be.* Válaszolja nyomatékosan hangsúlyozva minden egyes szót. Persze, hogy feltűnik neki, ahogy a fiú végignéz rajta, és cseppet sincs az ínyére a dolog.* - Legalább próbálnád leplezni....*Jegyzi meg gúnyosan, de ha valaki jól figyel, fellelheti a halvány mosolyt, ami annyit takar, hogy a szája széle pár milliméterrel feljebb húzódik.*
//fagy//

Vendég

~Akkor ez innentől lesz érdekes.~ *Nem most jött le a falvédőről a srác, azonnal kiszúrta, hogy a lány nem igazán keresi a társaságot, de talán változtathat ezen. Érdekes lesz minden bizonyára az este, aminek elé néznek, ha a Nathaly ennyire hárítani próbálja Gevet.*
-Örülök a találkozásnak! Teljesen üres volt a szobám, és reméltem, hogy itt lesz valaki. És te? Ha jól vettem észre nem vagy nagyon társasági kedvben. Ezért gondoltam, hogy várhatsz valakire. *Közben a lány arcát nézi végig tüzetesen elidőz minden apró kis porcikán, amit elég nyilvánvalóan tesz. A lánynak biztosan szemet szúr.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Dec. 26, 2010 8:29 pm

*Alighogy belemerül az újság soraiba, hallja, hogy puha léptek közelednek felé, és a hang irányba fordítja fejét. Amikor meglátja, hogy fiúval van dolga, ösztönösen felveszi a tipikus elutasító pillantást, és azzal ostromolja a srácot. Úgy látszik feleslegesen, mert úgy tűnik, hogy ez a másik felet egyáltalán nem zavarja, mosolyogva köszönti őt. Kérdésére csak megrázza a fejét, nem akar hazudni, de azért reméli, hogy elmegy a fiúnak a kedve tőle. Sajnos ez a vágya sem teljesül, mert az mellé ül, ezt egy csalódott fejrázással és egy bosszankodó arckifejezéssel díjazza, amit a fiú nem láthat a sűrű, göndör, sötét függöny miatt, amit a haja alkot, mintegy eltakarva a lány bájos arcát. Végül aztán erőt vesz magán és felé fordul.* - Nathaly Hollloway. Mi járatban erre?* Kérdezi csak úgy, ösztönösen udvariasságból flegma, nemtörődöm hangsúllyal.*

Vendég

*Lassan szétunta magát a szobájában, mivel szinte senki sincs ott egész nap, a szobatársait se látta még, maximum este, mivel nem szeretné egyedül tölteni az éjszakát, így a társalgó irányába indul el, hátha ott van valaki. Elég lazán kiismeri magát már az iskola falai között, egyre magabiztosabban találja meg azokat a helyeket, ahova elszeretne menni, mindenféle segítség nélkül. A teleport pont a központi termeknél dobja ki a srácot ahogy lennie kell. Kicsit összerezzen a hőmérséklet különbség miatt és már tovább is lép. Egy farmer van rajta, egy fehér póló, és egy sötétszürke sportzakó.*
~Társaság kipiálva.~ *És ahogy innen látja küllemre egész kellemes társaság. Egyenesen a lány felé meg, tipikus olaszosságával.* -Szia. Gev vagyok. Vársz valakit? *Kérdezi a lányt, és ha nemlegesen válaszol, ahhok lehuppan mellette*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Dec. 26, 2010 8:05 pm

*Miután rendesen leitta magát, Nathaly úgy döntött, bemegy a szobájába és lefekszik aludni. Hiába, az alkohol hatására mindig álmos lesz, és ez alól a mostani eset sem számított kivételnek. Miután rendesen kipihente magát, még mindig kissé szédülve, de kikászálódott ágyából és úgy döntött, hogy a társalgóban fogja tölteni unalmas perceit. Mielőtt elindult volna, még gyorsan vetett egy pillantást arcára, és olyan látvány fogadta, ami nem kis csodálkozást és rémületet váltott ki belőle. A vastag fekete smink szétkenődött, és lefolyt egészen a szájáig. Szörnyülködve lemosta magáról az egészet, így most teljesen natúr állapotban indult útjára. Csupán egy átlátszó szájfény díszítette dús ajkait, amelyek rendesen kicserepesedtek a fagyos időben. Bőre visszakapta természetes fehérségét a tél alatt, így erős a kontraszt a fekete öltözéke és a hófehér bőre között. Sötét farmert és egy fekete atlétát visel szokásához híven, hosszú lábait pedig ugyancsak sötét magassarkú csizma takarja. Még mindig kissé ittas állapotban nyit be a terembe és egy leül egy közeli székre egy kávé és egy újság társaságában. Nem mintha érdekelnék a hírek, de jelenleg nincs jobb dolga.*

Vendég

- Ohh... nem is említette, hogy van még egy testvére. *Mondja, maga elé, majd csak felpillant a fiúra. Mivel Karen elég jóban van a lánnyal, pontosabban egy jó barátként tekint rá, tud a történtekről. Ha nem is mindent, de a lényeget valószínűleg igen.* - Igen, Brendával elég jól kijövök. Mesélt róla. *Feleli. Semmi "részvétem" vagy ehez hasonló sajnálkozás. Az emberek 8ö %-a ezt mind formaiságból mondja, és ő nem szeretne benne lenni ebben a mennyiségben, így inkább nem is mond semmit. Amúgy sem ismeri a fiút, szóval feleslegesnek tartja. Na meg, nem úgy tűnik, mint ha nagyon meg viselte volna nagymamája elvesztése. A fiú elméletére csak aprót bólint, jelezvén teljesen egyet ért vele.* - Hát igen... *Kezdi és halkan felkuncog.* - Te sem a legjobb időpontot választottad az érkezésre. De nem kell nagyon parázni. Ha kicsit összeszeded magad, akkor akár még túl is éled. *Mondja teljes komolysággal. Egyébként meg direkt túloz kicsit, amit a fiú észre is vehet, ha kicsit is jobban oda figyel a lány mondandójára.*

//fagyi//

Vendég

*A fiú felkuncog amikor Karen visszakérdez, hogy Scoop. A sötétség ott van a szemében, viszont ami történt a költözés óta nem is beszélt a testvér pár. Csak egy-egy szót, a "hello, mizu" kategória.* - Igen, Rokon lelkek vagyunk Brendával. Ebből kifolyólag, testvérek vagyunk.*Feleli nyugodt hanggal, de igazából megvonja a vállát. Bizonyára névrokon lehetne, de sajna nem az.* - Örülök szintén Karen. Igazából, nem sokkal később érkeztem Brenda után, de aztán egyszerre tűntünk el családi problémák. Nem tudom mesélt e róla.*Fejezi be és zárja le a témát. Igazából ő sem firtatja a halált. A fiút nem érintette olyan mélyen a nagymamája elvesztése, mint Brendát. A fiúnak erősebb az akarat ereje, hogy a múltat maga mögött hagyja és élje tovább az életét. Hallgatja Karent, egyet is ért vele. Talán azért, mert gyakran Alex is ezzel a véleménnyel van.* - Hát igen,sárból jöttünk és sárból leszünk. Most úgy értelmezem az élet kör forgása.. és nem lehet megmásítani sem. Ezért kell mindent megcsinálni és beosztani az időnket, hogy mindenre legyen időnk. Jól mondom?*Igazából tudja Seth, hogy igaza van ezért is oly bölcs egy picit.* - Igazából még az iskola kérdésére, felelvén.. pár napja érkeztem meg. Ahogy látom éppen nem túl rózsás környezetbe.. *Céloz a srác ahogy kinéz az iskola előcsarnoka vagy mi..*

Vendég

*Szürke szemeivel figyelemmel követi, amint a számára még ismeretlen közelebb lépked hozzá. Már szinte megszokásból néz végig rajta, szemléli meg magának jól rezdüléseit. Mondhatni, hogy egy hete kicsit óvatosabban áll hozza a fiúkhoz. Ugye Alexander leül a szembe lévő székre, majd bemutatkozik. Karen szépen ível szemöldöke meglepetten szökik a magasba.* - Scoop? *Kérdez vissza, de választ nem várva már folytatja is.* - Rokoni kapcsolatban állasz Brenda Scooppal? *Kérdez rá konkrétan, hisz a lány volt ez első ami eszébe jutott a névről. És hát soha sem lehet tudni... még az is lehet, hogy testvérek. De megeshet, hogy egyszerűen csak névrokonok.* - Egyébként Karen Dimitrova. Örvendek. *Tőle sem marad el a bemutatkozás. A következő kérdésre csak elhúzza a száját és hátradől a fotelben.* - Különösebben nincs semmi nagyobb gond. Csak néha olyasmire vetemedek, hogy elgondolkozom az élet dolgain. És mit ne mondjak... nem túl vidító az eredmény. *Mondja, majd csak legyint egyet. Nem akar vele foglalkozni, ám arca még mindig ugyan olyan kifejezéstelen mint mikor belépet.* - Eddig nem láttalak az iskolában. Most érkeztél?

Vendég

*Ahogy elkezd énekelni a fiú nem hangosan csak épp,hogy meghallja aki belép ide. Az ajtó nyílást észre sem vette sem azt, hogy belépett rajta a Nekromanta lány akin szinte látszott a letörtség. Abba kéne hagynia az éneklést. Az ifjú lányka ráköszön a fiúra aki még végig énekelte a számot. Jó kedve van e? Igen, de csak azért meg jön a közelgő ünnep. Rápillant a Nekromanta lányra, szemeit felvonja és közelebb sétál hozzá és leül a vele szembe lévő fotelre.* - Szia! Alexander Seth Scoop*Mutatkozik be teljes nevével a fiú.* - Mi a baj? Eléggé, hogy is mondjam bús komor vagy.*Vonja fel a szemöldökét, majd egy gonosz vigyor terül el az ajkain. Kényelmesen helyezkedik el a fotelen, és ha elfogadja Karen a kérdését akkor meghallgatja szívesen.*

Vendég

*Nyílik a társalgó ajtaja és egy sötét hajú lány lép be rajta. Szögegyenes, vékony szálú haja belelóg szemébe. Nem foglalkozik vele, csak lassú léptekkel sétál oda az egyik kényelmesnek tűnő fotelhez. Környezetével nem törődik, nem néz körül. Egyszerűen csak leül és arcát tenyerébe temetve támaszkodik rá térdeire. Karen ebben a pillanatban talán a fiú teljes ellentéte. Míg Alexander jó kedvűen énekelget, addig ő némán mereng magában. És ha már az éneknél tartunk... Mikor a Nekromanta meghallja a felcsendülő férfi hangot, fejét lassan emeli fel, és néz a fal irányába. Arcán nem látható letörtség, esetleg mélabú nyoma... egyáltalán. Szemei nyugodt csillogással merednek az ismeretlenre.* - Szia! *Szólítja meg halkan, maga sem tudja miért.*

Vendég

*Az ajtó nyikorgással ki nyílt és egy fekete hajú fiú lépet tbe. Mogyoró barna szemeivel körbe tekint itt még úgy sem járt. Talán a sors hozta ide. Hogy miért? Ezt ő maga sem tudja.. A terem másik végébe baktat és dőlt neki a falnak és hunyta le a szemeit pár percre. Egyébként, egy farmer nadrág van rajta rövid ujjú fekete póló és a köpenye van rajta. Pálcája a zsebében van kéznél soha nem megy el nélküle. Dalolászni kezdett egy jó régi nótát ami igazából egy reklám feeling dal.*
// xDD//

Vendég

- Ha te leszel a családfő? Samara... ébresztő. Sosem volt még nő a Redrick család feje. És nem is lesz. De ezt te is tudhatnád. Allan bácsi lesz az, és nem te. Már ha Julian bácsikánk egyáltalán kiadja a kezéből a családfői tisztet, ami remélem nem fog bekövetkezni. Ha meg véletlenül mégis, és te akarnál Allannal szembeszállni, tudod, hogy hol végzed majd. Hat lábbal a föld alatt. Pont a Kígyó az aki nem szívbajozik, ha valakit meg kell mérgeznie, akár családtag akár nem. De ezt te is tudhatnád, ha nem csak a félmeztelen pasikat bámulnád a magazinokba, hanem néha belenéznél a családi életbe is.
* Mondja komolyan a lánynak, majd amikor az felkapja a pókot, és bevágja a ketrecbe, csak megcsóválja a fejét.*
- Viszlát... Miss Feslett Ribi. * Mondja elköszönés képen, majd vissza süllyed a fotelba.*

Vendég

*Amikor kicsavarják a kezét csak nyüszít egyet, pedig nem fáj neki, de...Amikor a fiú beszélni kezd csak felvonja a szemöldökét, majd taszít egyet a másikon. Ha tud, akkor erréb megy tőle.* - Utállak. Majd, ha én leszek a családfő akkor... *Mondja a lány, de nem fejezi be a mondatot, helyette inkább a pókhoz sétál és felkapja.* - Édespicikincsem. *Mondja a póknak, miközben csücsörít felé, majd csak bevágja a ketrecbe és a fiúra néz.* - Na a viszont látásra. Mr. Aljas szemétdög. *Köszön el a fiútól, miközben távozni készül.*

Vendég

*Amikor a lány elkezdi levenni a csizmáját, már akkor felkészül arra, hogy odébb tudjon ugrani. Majd amikor süvít felé a lábbeli, akkor oldalra veti magát, ahogy a seregben tanulta. Nyuszi leesik a válláról, és azonnal a fiú felé kezd iszkolni, jól tudván, hogy valahol egy jókora pók lesi minden lépését. Amint a fiú felemelkedik, a patkány elkezd a nadrágján felkapaszkodni. Amikor megéri az állatka apró karmait, azonnal felkapja, és a vállára teszi. A párnák első két puffanását még valamennyire engedi, majd csak elkapja, és kicsavarja a lány kezéből. Nem úgy, hogy az fájjon a lánynak, de el kell engednie, különben fájni fog.*
- Hogy-hogy, hogy? Hát nem látod? Teljesen egyszerűen. Szemét vagyok. Egy utolsó mocsok. És csak azért, mert nekem így jól esik. Háhhh.
*Jegyzi meg vigyorogva, majd aztán arra, hogy megmondják anyunak, csak felkacag.* - Jujjj majd a sarokba fog állítani, és pattogatott kukoricán kell térdepelnem büntetésből. Samara... nem lehetsz ennyire gyerek. De komolyan... *Jegyzi meg a fejét csóválva.*

Vendég

*Idegesn törli le azokat a hatalmas könny cseppeket az arcáról. Keze már a kilncset markolja, amikor is visszafordul a fiúhoz.* - Kinek képzeled te magad? *Kérdezi a lány, no ejgen csöppet kiakasztotta szegénykémet. Csak fogja lekapja magáról a bakancsot, majd a fiúhoz vágja.* - Tudod kivel szórakozzál. *Mondja a lány, miközben szemei idegesen villannak meg. Végül fél csizmával a lábán megindul a fiú felé. Szépen felkap egy párnát, majd, ha tudja akkor azzal kezdi el püfölni.* - Megmondalak anyának... Meg... Hogy tudsz így viselkedni a tulajdon húgoddal? *Kérdezi a lány, de nem visítva, hanem szimplán idegesen sziszegi neki oda a szavakat. Bár, ha a fiú jobban megfigyeli az arcát akkor láthatja, hogy azon egy gonosz kis mosoly bujkál.*

Vendég

*Ahogy a lány szemeibe könnyek szöknek, és felpattan, hogy elkapja Nyuszit, Sammy csak lazán félrecsapja a kezét. Majd amikor elkezd kifelé rohanni, már majdnem kint lehet, amikor a srác utána szól.*
- És a pókoddal mi lesz? Hagyod szabadon garázdálkodni? Komolyan mondom... valaki tényleg el fogja taposni.
* Mondja nemtörődöm hangon. Komolyan mint akit nem is érdekel a dolog. És ha Samara vissza jön, akkor láthatja, hogy a bátyja tobábbra is vigyorog.* - Téged sem engednek be... max dolgozni. És ha annyira tudni szeretnéd... sem Kyle, sem Allan nem szólna be a pókod miatt. Nagyon jól tudják, hogy mindig elszabadul, mert nem tudsz rá rendesen vigyázni. És így akár rá is léphettem véletlenül. *Mondja kimérten a lánynak.*

Vendég

- Bunkó vagy, szegény anyám... Sajnálom, hogy egy ilyen fia is van... *Csipkelődik a lány, aztán nem szól semmit a fiú szavaira.* - Ja, mert sokat jártok oda... Igaz téged még nem engednek be. *Mondja a lány, miközben megvonja a vállát.* - Cöhh... *Motyogja a lány, de amikor a fiú tesz egy taposó mozdulatot csak néz a bátyjára.* - Nem is volt ott! *Visítja a lány mérgesen, aztán könnyek szöknek a szemébe azúttal igaziak.* - Picúr.. *Sírja a lány, miközben hatalmas könnycseppek gördülnek le az arcán.* - Utállak Samuel Redrick! *Dühöng a lány, miközben a fiú patkánya felé néz. Egy gyors mozdulattal megragadja az állatot, bár úgysem tudja mert a fiú úgyis kivédi. Na, mindegy szóval inkább megindul az ajtó felé...* - Megmondalak Kylenak... Attól majd kapsz a pofádra meg Allantől is... *Morogja sírva, miközben lenyomja a kilncset, ha nem tartják vissza akkor távozik.*

Vendég

*Arra, hogy mit keres a srác, csak megforgatja a szemeit.*
- Azt hittem legalább te is örökölted a bátyus memóriáját mint én. De ezek szerint... * Legyint egyet, majd csak amolyan rád hagyom alapon ennyit mond. * - Igen azt. És ezek szerint én vagyok a gyerekes, mert valami fontosat akarok, te meg nem vagy az, mert minden apró hülyeségért nyöszörögsz. Amúgy meg... ha nem akarsz iskolába járni, akkor mit akarsz? Mész a piroslámpásba? Na az aztán szép lenne. Olyat kapnál Allan bácsitól, hogy nem kelnél fel két hétig. * Mondja komolyan, majd arra a kérdésre, hogy képes lenne e bántani az egy szem húgocskáját, csak ragadozó mosollyal néz a lányra. * - Hogy a viharba ne? * Viharban. Hát igen. Sammy Elementalista. Így érti s a viharokhoz elég jól. * - Miért érdekel, hogy hol szedtem össze? Amúgy ha ennyire tudni akarod, akkor a katonaságnál. Bizony ott aztán hemzsegtek az ilyen állatok az ágyak alatt. És hát... Nyuszit sikerült megszelídítenem. * Mondja komolyan, majd a pók említésére a lábával tesz egy taposó mozdulatot.* - Mostmár sehol. * Ajkaira gonosz mosoly kúszik.*

Vendég

*Felvont szemöldökkel hallgatja a fiút, majd amikor az kijelenti a Roxfortos dolgot csak vállat von.* - Ki mondta, hogy iskolába akarok járni? *Teszi fel a kérdést, majd a mappára pillant.*- Jaj, még mindig azt a oltárt keresed? Olyan gyerekes vagy...*Mondja a fiúnak, miközben elmoslyodik. Amikor meghallja a csajos dolgot, arcizmai megfeszülnek, majd összevonja maga előtt a karjait. Hangosan nem szólal meg, de eléggé látni rajta, hogy mire gondol. Na, igen nem igazán szeretné, ha egy olyan korabeli lányt, mint ő mégegy lenne a családban. Amikor a fiú kijelenti, hogy elmetszi a gégéjét csak egy angyali mosoly jelenik meg az arcán.* - Képes lennél bántani az egyszem hugicád? *Kérdezi nagyon aranyosan a lány. Aztán felpattan és átül a fiú mellé.* - Egyébként még mindig nem feleltél a kérdésemre. Honnan van ez...szóval Nyuszi? *Kérdezi a lány, miközben megforgatja a szemeit, de ezt persze nem igen látja a fiú.* - És, hogy vagy mostanság kedves bátyuskám? *Kérdezi meg, miközben megáll benne az ütő, amikor is észreveszi, hogy nincs meg a pókja.* - Hol van Picúr? *Kérdezi a lány, miközben a kanapéra pillant, de valószínűleg elmászott valamerre az állatka.*

Vendég

*Amikor a lány elkezd replikázni, akkor Sammy összevonja a szemöldökét. De persze miután csak le lett teperve, majd el lett engedve.*
- Na idefigyelj Királylány... Ha ennyire nem tetszik a hely, akkor kotródj a Roxfortba, ahol kinyalják a... khm... na szóval... ahol majd aztán tejben vajban fürdetnek. De utána azt is hallgasd meg amit Kyle mondd majd neked.
* Morran fel a fiú a húgára, majd aztán felpillant egyik szemével.*
- Ami meg azt illeti. Igen. Nekem tetszik a hely, és nekem semmi bajom vele. Két olyan nő is volt az elmúlt időben a környezetemben, aki...huhhh... na szóval... elég annyi, hogy Igen, nekem tetszik a hely. * Közli halál komolyan, majd a patkányának címzett sértésre komolyan felcsattan.* - Na ide figyelj Samara Redrick! Még egy rossz szó Nyusziról, és elmetszem a gégédet. * Közli nagyon fenyegetően... de ezt persze Samarának nagyon nem kell komolyan vennie, hiszen együtt nőttek fel, és ismerheti már a srácot.* - Amúgy meg... ha olyan nagyon okoskodni akarsz, akkor tudnád, hogy nem a patkány terjeszti a kórokat, hanem a bolhája. És ő nem bolhás. Coprende Seńorita? * Kérdi komolyan.*