Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 6 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 14, 2013 9:22 am

*A kérdésére hirtelen bólintok, aztán észreveszem magam. Nem illik ilyen követelőzőnek lenni, ha megkínálnak valamivel, légy visszafogott, esetleg inkább mondj nemet, ne úgy tűnjön, mintha mindenáron azt akarnád. Azonban ezt már nem nagyon tudom visszacsinálni, elém tolja a könyvet és a dobókockákat is, bár látom rajta, hogy iszonyatosan nehezen válik meg tőle. Pedig belőlem nem nézheti ki, hogy bármiben is kárt tennék, azt tanították, hogy mindenre vigyázni kell, és óvatosan bánni. Aztán még hozzá is teszi, hogy vigyázzak rá.* -Oh, én... nem muszáj ám, megnézhetem az itteni könyvtárban is, hátha van ilyesmi, és akkor nem kell odaadnod. De nagyon vigyáznék rá, tényleg óvatosan bánnék vele. *Teszem még hozzá, és egyelőre nem nyúlok a könyv után, ha szeretné, akkor tegye el és keresek majd egyet a könyvtárban. Látom, hogy nehezen válik meg tőle, akkor nem szeretnék ezzel kellemetlenséget okozni. Utána pedig bekövetkezik az ominózus esés. Sosem mondanám senkinek, hogy az ő hibája lenne, főleg mert én voltam szomjas, én akartam vizet hozni, mert kapart a torkom. A neve hallatán picit elcsodálkozom, hiszen olyan ismeretlen a hangzása. Az az igazság, hogy sohasem jártam külföldön, akkoriban ez nem nagyon volt még divat, nem ismertem senkit, akinek nem megszokott angol neve volt.* -Szergej... *Ízlelgetem kicsit az új hangzást.* -Honnan származol, olyan idegen a neved. *Mondom ezt pont én, aki angol névvel van Bulgáriában. Itt igazából sokkal inkább hagyományos egy orosz név, mint az enyém. De nekem még az itteni dolgok is nagyon újak, nem tehetek róla. A ruha terén nekem már az is sok, hogy kilátszik a vádlim fele és a bokám is. Idegesen húzogatom pár pillanatig a szoknyát, de végül nem ér lejjebb, úgyse tudnám ezt elérni vele. A kioktatás hallatán egy kicsit lebiggyed a szám széle.* -Tudom, csak hát... ezt nem illik, a bokám teljesen kilátszik, és még a lábam egy része is. *A kéjgyilkos szó hallatán újfent pír önti el az arcom, az én időmben az effélét soha sem mondtuk ki nyíltan, még a szüleim sem szólították egymást a keresztnevükön, ez a nyílt és közvetlen stílus annyira új még, meg kell szoknom, valahogy majd idővel biztosan sikerül. Mondjuk néha felmerült bennem odahaza, hogy miért számít jobban a boka, mint a dekoltázs, hiszen a boka mindig takarva van, de láttam én már olyan ruhákat, hogy ihaj. Az enyém is dekoltált, de visszafogottan.* -Majd megszokom, azt hiszem. *Motyogom aztán csendesen, szinte csak magam elé. A felajánlása hallatán elmosolyodom, erre igazán nem számítottam, hiszen az elején még egészen undok volt.* -Végülis, azt hiszem ez jó ötlet lehet. Talán nem lesz baj belőle. *Még mindenképpen meg kell kérdeznem Őt, hogy vehetek-e új ruhákat, egyáltalán ad-e rá pénzt, hiszen nekem ilyesmim egyáltalán nincs.* -És mi a kedvenc ételed? Megpróbálom azt elkészíteni cserébe.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 14, 2013 8:58 am

- Igen, van még pár ilyen könyvem. Esetleg szeretnéd kölcsön valamelyiket? * nézek rá kérdőn. Furcsa a kérdésem, hiszen nem nagyon szeretem a cuccaimat kölcsön adni. Pláne nem könyveket. Valahogy mindig attól félek ilyen esetekben, hogy nem vigyáznak, nem óvják őket annyira, ahogyan kellene. És ez kiborít. Hiszen nálam az összes úgy néz ki, ahogyan megvettem. Nincs rajta egy szakadás sem, sem szamárfül… hiszem, hogy a könyveknek lelke van, és ők azok, akik a kellemetlen időkben is mellettem vannak.
Nagyot sóhajtok, majd elé tolom a dobókockákkal együtt. *
- Vigyázz rá, kérlek, nem szeretem kölcsönadni a dolgaimat! * mondom, majd mikor hatalmasat nyekken a kemény padlón csak a fejemet csóválom. Lassan magához tér, bár tudom, feje óriásit koppant a padlón. Vérezni nem vérzik sehol, amitől megnyugszom. Még csak az kéne, hogy itt haljon meg nekem, le sem mosnám magamról, hogy direkt csináltam. Amennyire nem kedvelnek az emberek általában, biztos elterjedne a pletyka hogy meg akartam ölni a lányt. Holott, Isten lássa lelkem, soha nem jutottak még az eszembe ilyen gondolatok. Mikor bemutatkozik, bólintok, és hagyom, hogy felüljön. *
- Én Szergej vagyok, Szergej Romanov. * viszonzom a bemutatkozását, majd hangosan röhögni kezdek, mikor megjegyzi, nincs rajta ruha. Hát a szoknya rész a vádlija közepéig ér, alig villan ki belőle valami. És hát kényelmesebb viselet ez, mint ami az előbb volt rajta. És ha már itt tartunk, szerintem még így is túl sok a ruha rajta, lévén, hogy egy-két lány hogy is öltözik. Nem nagyon bírom a ribiket, meg azt a fajta öltözködést. Natiban is azt szerettem annyira, hogy kellemes ruhái voltak, hogy nem akart mindent megmutatni. Elegáns volt, jól öltözött… én jobban értékelem a visszafogottságot. *
- Ugyan, hiszen a lábadból is alig látszik ki valami. Nézd meg az itteni lányokat, egy-kettőnek olyan mini a szoknyája, hogy épp csak a fenekük nem villan ki. Mondjuk nem is nagyon bírom ezt az öltözködést, azonban ez így kellőképp visszafogott, és lehet benne közlekedni is. Egy csík lábtól pedig még senki nem követett el erőszakot. Legalább is én nem, és nem is fogok. Nem vagyok kéjgyilkos! * mondom kicsit kioktatva, bár érzem, nála ez komolyabb problémát is jelent. Újabb sóhajt hallatok, majd mikor már látom, hogy kicsit jobban van, felsegítem a földről. Hagyok neki pár pillanatot, hogy megszokja a ruháját, hogy lássa, nem olyan vészes az. Lehet el kéne vinnem vásárolni? Mert a göncei… nos azok tökéletesek lesznek arra az esetre, ha öngyilkos szeretne lenni. *
- Mi lenne, ha sütnél nekem valamit, én pedig azért cserébe elvinnélek egy-két boltba?

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 14, 2013 8:46 am

*A kérdése hallatán hirtelen összeszorítom a szám, hiszen Ő azt mondta, hogy nem mondhatok semmit. Nem szabad, mert ha megteszem, akkor biztosan soha nem jutok haza, vagy valami még szörnyűbbet tesz. Ebbe már bele sem mertem gondolni, hogy mi lehet még. Visszamegy és a családomat fogja bántani? Azt sem hagyhatom, és egyszer szeretnék visszajutni, bár igazán mélyen nem remélem, hogy erre sor kerülhet. Megrázom a fejem, önkéntelen mozdulat, hogy saját magamnak is megtiltsam, hogy bármit is mondjak, de valamiféle választ akkor is adnom kell.* -Hát csak a szüleim. *Végülis ezzel még csak nem is hazudtam, hiszen a szüleim, a dadám, a nevelők tanítottak mindent, csak arra ne kérdezzen rá, hogy hol is vannak ők. Az már jóval bonyolultabb lenne. Nem vagyok valami ügyes füllentő, de akkor muszáj lesz valamit kitalálnom. Nem mondhatom meg az igazat, egyszerűen nem szabad. A válasza hallatán elmosolyodom, nem érzem, hogy bántó akarna lenni vele, igazából még ha konkrétan bántó lenne, lehet hogy azt sem venném észre, hiszen az miért lenne jó neki? Eddigi életem során nem túl gyakran fordult elő, hogy valaki direkt ártott volna nekem, kivéve persze Őt, ő direkt tette.* -És sokszor olvasol ilyan könyvet? Van esetleg másik is? *Szívesen kipróbálnám, de nem tudom, hogy illik-e csak úgy nyíltan elkérni, hiszen az az övé, és nem is ismerjük egymást annyira, hogy csak úgy nekem adja. Aztán bekövetkezik az a sajnálatos eset, hogy a ruhám megint csak akadályoz a mozgásban. De mit tehetnék, ha egyszer ezeket a darabokat szoktam meg? Csak hát itt a hely egészen más, nincs annyira nagy mozgástér, mint otthon. Halk sikoly hagyja el a számat. Meg sem próbálok kapaszkodni valamiben, hiszen mindkét kezem a tálca alatt van, ami miatt még nagyobb az esés, hiszen nem tudom kézzel megtartani magam a padlón. Leheletnyit koppan a homlokom, még jó, hogy nem az orromat törtem be. Kicsit kábán pillantok fel, nem is nagyon veszem észre először, hogy mi történik a ruhámmal és csak akkor kezdek el feleszmélni, amikor a fejem a kezében, én pedig az ölében. Újra pír önti el az arcom.* -Azt hiszem, csak kicsit fáj. *Dörzsölöm meg a homlokom, amin lassan kezd is egy apró pukli növekedni.* -Lena vagyok, Lena Langhorne, és te? *Bököm ki végül és amikor segít feltápászkodni végül a ruhám változására is felfigyelek.* -Egyet, és... alig van rajtam valami! *Végképp vörössé válik az arcom. A homlokom még fáj ugyan, de most egészen el is felejtem. Úgy festek, mintha csak alsószoknya lenne rajtam, így minden nélkül, hiszen ez olyan vékony, és egyszerű, látszik a lábaim íve, ahogy mozdulok... bár nem annyira kényelmetlen, és határozottan könnyebb, mint az eddigi ruháim, de mégsem illik ilyesmit viselni egy férfi társaságában!*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Május 14, 2013 8:30 am

- Így tanítottak? Ki, és hol? * Arcán apró pír jelenik meg, én pedig őszintén szólva, nem értem. Mármint tényleg nem tettem semmi olyat, amivel ennyire zavarba hozhatnám…. vagy már az felkavarja ennyire, hogy a hajához érek? Mások csak vigyorognának rajta, meg legyintenének, ő viszont… nem értem. Olyan furcsa, mintha nem ide való lenne. Miközben a palacsintát rágom jóízűen, a lányon mélázom. Ismét megszemlélem ruháját, cipőjét, abroncsát, és kezdek egyre biztosabb lenni, hogy őt vagy hibernálták valahogy anno, és most olvadt ki, vagy valami vicc miatt a múltból jött… vagy épp valaki fejbe verte egyszer, és elhitették hogy a múltból jött. Egyikben sem nagyon hiszek, bár akkor jöhetne a következő kérdés… de akkor? Akkor miért olyan mint egy cárnő?*
- Örülök, hogy érdekesnek találja a kisasszony! * mondom és vigyorgom közben. Ha más hallaná, biztos bunkónak gondolna, hogy már el is kezdtem cikizni a lányt, pedig most ezt tényleg csak kedvességből ejtettem ki. És különben is, őszinte vagyok, de nem bunkó, aki másokat direkt bánt meg.
Közben az ifjú hölgy tálcát vesz a kezébe, és két pohárral, na meg kancsóval egyensúlyozva indul felém. Útja számos akadályon átvezet, így nem is csoda, hogy szoknyája beleakad valami kiálló izébe és óriásit zuhan. Sajnos az esést nem tudom megállítani, minek hatására a víz beborít mindent, persze engem is… poharak törnek a kancsóval együtt, a lány pedig egy apró sikkantást hallatva vágódik el a padlón. Úriember módjára pattanok fel, majd segítem fel a lányt, ami nem túl könnyű feladat. Óriási alsószoknyája a ludas, szinte nem is férek az aprócska testhez, csak a fodrokat fogdosom. Hangosan káromkodok egyet, majd pálcámat előrántva csinos kis ruhát varázsolok a nagydarab aljból. Eltűntetem a beakadt részeket, az alsószoknyát, és egy amolyan nyári ruha fazont szabok a lány csinos alakjára. *
- Jól vagy…. ő…. még be sem mutatkoztunk! Mondd el a neved kérlek! * fogom meg a lányt és veszem az ölembe. Fejét a kezemben tartom, remélem nem ütötte meg túlságosan, agyrázkódást ugyanis nem tudok gyógyítani. *
- Hány ujjamat látod? * mutatom neki az ujjamat, majd ha összeszedi magát, segítek felállni neki, és megmutatom az új ruháját is… *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Május 13, 2013 8:06 pm

*Persze, még szoknom kell ezeket a közös helyiségeket, hiszen itt nagyon sok ilyen van. Én általában a saját házunkban tartózkodtam, ha pedig vendégségbe mentünk, akkor ott elvárt volt, hogy ne menjünk csak úgy oda, ahova nem szabad engedély nélkül. A dúdolás pedig e téren tényleg akadályozó tényező volt, itt azért sok mindent meg kell szoknom, és figyelembe vennem. Közelebb húzódom, amikor úgy fest hajlandó nekem magyarázni, bár nagyon eltévedtem az elején, és úgy tűnik butaságokat kérdeztem. Egyébként pedig nagyon is érdekel, jó eséllyel ha az atomfizikáról kezdene magyarázni az is lekötne, hiszen számomra új és ezért érdekes. Eddig is nyitott voltam mindenre, bár anyám szerint nem egy kisasszonynak nem illik íjászkodni, és végképp nem szabad úgy megülni a lovat, mint egy férfinek, de ha egyszer oldalt nem lehet vágtázni?! Persze elvileg nem is szabadott volna, de szerencsére e téren apám mindig engedékenyebb volt, csak persze nem tudhatta meg más. Ez volt a mi kis titkunk, olyasmit is kipróbálhattam, amit nem szabadott volna. Kicsit még ki is nyílik a szám, ahogy figyelem a könyvet és igyekszem feldolgozni az infokat, amiket mondd. Követem az ujja mozgását a szememmel, figyelem az írást és a számokat.* -Áh! Azt hiszem, értem és ez... nagyon érdekes! Sosem láttam még ilyet. Akkor egy ilyen könyvben végülis bármi lehetsz! Mint, amikor olvasol, csak annál jobb, mert tényleg te irányítod a történéseket, rajtad múlik, hogy mi fog történni. Fantasztikus! *Lelkesedem be egészen, csak akkor fagyok le kicsit, amikor a vállam mögé söpri az egyik tincsemet. Nem is vettem észre, hogy előre hullott, biztosan túlságosan izgatottan fészkelődtem. Az arcomon halvány pír jelenik meg, önkéntelenül is kicsit elhúzódom tőle, hiszen azt sem illik, hogy ilyen közel üljünk egy fiúhoz. Ha ezt apám meglátná... abból biztos nagy baj lenne. Bár persze itt hogyan láthatná meg?* -Semmi baj. *Krákogok kicsit, majd hirtelen fel is pattanok. Nagyon kiszáradt a torkom, muszáj lesz innom valamit. Térülök-fordulok és már egy kancsó vizet és két poharat egyensúlyozok egy tálcán, biztosan ő is megszomjazik az édesség után. Közben persze azért figyelek a szavaira is.* -Én... én élvezem az ízeket, csak éppen így tanították. Gyorsan nem szabad enni, és egy kisasszony sokat sem eszik, nem tehetünk úgy, mintha épp éhen akarnánk halni. *Arról nem is beszélve, hogy a fűző cseppet sem engedi, hogy az ember lánya degeszre tömje magát. A lelkesedése azért nagyon is jól esik, úgyhogy a felvetésre bólintok egy mosollyal.* -Szívesen sütök neked, bár itt az érkezőben is nagyon finom dolgok vannak úgy tudom, lehet hogy annál nem lenne jobb úgysem. *Igazából csak szerény vagyok, de attól még szívesen sütök neki. Szóval visszaindulok a tálcával az asztalhoz. Egy a gond csak, az itteni helyiségek nem épp ilyen nagy ruházatra vannak tervezve, így észre sem veszem, hogy a szoknyám beakadt az egyik szekrény sarkába. A következő pillanatban teljesen elveszítem az egyensúlyom, és semmi esélyem sincs megtalálni az újra. A pálca, az üveg, a víz minden a padlóra zuhan, engem is beleértve.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Május 13, 2013 7:51 pm

* Kopogni szinte soha nem szoktam. Na jó, ha vendégségbe megyek, akkor természetes, de az ilyen közös helységekbe, ott általában nem teszem. Hiszen az a közt szolgálja, nekem is jogom van bemenni, szóval ha másoká, hát az enyém is. Nem nyilvánosan kell szexelni, meg egyéb mást művelni, így nincs is esély a lebukásra, na meg a kellemetlen helyzetekre. Az már más kérdés, hogy ő valószínűleg a dúdolás miatt nem hallott meg engem, de ez nem az én hibám. *
- Igen, lehet az volt a baj. * mondom, majd mikor mellém ül és figyelni kezdi a könyvet csodálkozva vonom fel a szemöldökömet. Most komolyan... egy lány, akit érdekel ez az egész? Nem hogy ilyennel nem találkoztam, de még csak hallani sem hallottam róla. Nagyot sóhajtok, majd egy félmosolyt elnyomva próbálom nem kinevetni, mikor meghallom a kérdéseit. *
- Nem, azért nem ilyen bonyolult a helyzet, és én sem vagyok ennyire elborult elme, hogy egy könyv miatt futkározzam! * kacagok fel hangosan, majd kicsit közelebb húzódom a lányhoz. A könyvet finoman az ujjaim közé fogom, majd kettőnk közé tolom, és kinyitom az első oldalon, ahol a karakteralkotás található. *
- A könyv egy történetet mesél el, aminek te vagy a szereplője. Ez itt egy karakterlap sablon, ahová be kell írnod különböző pontokat. Kell az egészséged, a támadó értéked... meg ilyesmik, látod?! Na ehhez kell a dobókocka! Ki kell dobni! Igazából ez az egész szerencse kérdése. Na de a lényeg, hogy a történetben haladsz, és választhatsz, melyik útra mész. Mindig van választási lehetőséged. Ha szörnyek jönnek, a kocka segítségével tudod őket elintézni... meg ugye azokkal az értékekkel, amiket már az elején kidobtál... * mondom, majd mikor egy nagyobb szőke tincse közénk hullik, és beteríti a könyvet, automatikusan nyúlok hajáért, és simítom azt a vállára. Túl közvetlen lennék? Nos lehet, mindenesetre nem láttam tőle semmit, és ha zavar, akkor "megszabadulok" tőle. *
- Bocsi, csak nagyon belelőgott a látóterembe... * mondom, majd dőlök hátra, és jóízűen befalom a palacsintát. Miközben tömöm a fejemet, megfigyelem, ahogy finom mozdulatokkal, úrinő módjára teszi ő is ugyanezt. *
- Olyan vagy, mint egy cárnő... kimérten és finoman eszel... mintha nem élveznéd az ízeket! Húú imádom a finom húsokat, egyszer süthetnél egyet, szívesen megkósolnám! Ha ilyen jó, mint a palacsintád... isteni lehet... * mondom, majd nyúlok még egy adag palacsintáért *[/b]

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Május 13, 2013 7:28 pm

*Igazából nem is gondoltam úgy, hogy bunkó lenne, egyszerűen csak nem ezt szoktam meg. Hiába, hogy a ruhámat nézi, ha egyszer a ruha alatt én vagyok, tehát akárhogy is vesszük, nem feltétlenül tudhatom, hogy az öltözetemnek szól a tekintete. Nem csoda, ha zavarba jövök tőle, de az enyhe pír végül eltűnik az arcomról. Tudom, hogy más ez a kor, mint amiből én jöttem... nagyon más. Annyi mindent meg kell még szoknom, és biztosan sok időbe fog majd telni, mire ez egyáltalán sikerül.* -Elhiszem persze, azt hiszem csak nagyon lekötött a főzés, meg ilyesmi. *Persze... egyszerűen csak a dúdolás miatt észre sem vettem. Nálunk általában kopogni szoktak, ha olyan helyre lépnek be, ahol valaki van, főleg mondjuk a szolgálók, de sok esetben még az édesapám is. Azt hiszem mindig attól tartott, hogy ha esetleg rámijeszt a konyhában, akkor véletlenül magamra öntöm az egészet, amivel épp foglalatoskodom. Ez persze butaság, ennyire nem vagyok ügyetlen, általában. Igazából a tekintetem mindig is nyílt volt és érdeklődő. Már odahaza is vonzottak az új dolgok, az érdekességek és akárhogy is nézzük, itt minden új nekem. Nem csak a hely, a szokások, az eszközök, hanem még az emberek is, a viselkedésükkel együtt, hiszen egész mások lettek a szokások ennyi idő alatt. A válaszára feszülten figyelek, mikor már leültem az asztalhoz, még előre is dőlök, felkönyökölve az asztalra, hogy figyeljem a könyvet és mindent, ami nála van, hogy minél jobban érthessem, miről beszél. Persze a nagy részéről fogalmam sincs, minek kéne azt tenni, amit egy könyv mondd?* -Mármint, ha azt mondja neked, hogy nem is tudom, fuss egy kört, akkor futsz egy kört? *Buta kérdés persze, de honnan tudhatnám, hogy egyáltalán nem erről van szó.* -És mire kell hozzá a kocka? Vagy egyáltalán miket mondd az a könyv, és miért követed az utasításait? Nem zavar, ha irányítanak? *Szaladnak ki az újabb kérdések a számon. Honnan tudhatnám, hogy ennek igazán semmi értelme sincs, és tökéletesen félreértem az egészet. De hát... sosem találkoztam még ilyesmivel. Elmosolyodom, amikor végül mégis vesz a palacsintából, hogy meggyőződjön róla, nem mérgezett. És láthatóan, majd hallhatóan ízlik is neki. Ennek nagyon örülök, hiszen mindig is érzékeltem, ha értékelnek. Nem vagy egy nagy zseni a konyhában, Maggie-hez képest szinte semmi sem tudok, de azért mindig igyekszem.* -Örülök, hogy ízlik! *Észre sem veszem, hogy én még nem is vettem magamnak, csak egyszerűen végignéztem, ahogy ő eszik. Úgyhogy mostmár követem a példáját és megkenek egyet lekvárral. Óvatos mozdulatokkal, hogy a kezem ne nagyon piszkoljam be, és persze mint mindig most is egyenes háttal ülök, úgy ahogy egy kisasszonynak azt illik. Apró harapásokkal haladok, a kérdésekor pedig megtörlöm a szám, le is nyelem a falatot, csak utána szólalok meg.* -Nem olyan sok mindent, a dadám tanította ezt is, és még pár dolog megy. Állítólag a borjúsültem jobb, mint az övé, de tudom, hogy csak azért mondta, mert szeret. *Elmosolyodom a szép emlék hatására, bár egy pillanatra sötét felleg suhan a szemem elé. Valószínűleg, soha többé nem láthatom őt, nem hallhatom a hangját.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Május 13, 2013 7:14 pm

* Egyáltalán nem vagyok bunkó. Semmi személyeskedés, vagy vágytól teli pillantással nem illettem az előttem sütögető leányzót. Mindösszesen csak megcsodáltam a ruháját, és nem mondom, nagyon szép, csak épp nem ebbe a korba való. Szemöldökömet összevonom, miközben a ruha korára próbálok rájönni. Végül is nem olyan nagy dolog ez, lévén, hogy vannak akik imádják a 70-es éveket és olyan ruhákba is öltöznek. Kinek mi jön be, egyszerűen csak Oroszországban nem volt az ilyesmi soha divat. *
- Pedig rendesen belöktem az ajtót, általában fel szoktak rám figyelni. * mondom, majd a könyvet óvatos mozdulattal csukom be. A dobókockákat már elő sem veszem, ugyanis sejtem, ebből nem lesz itt szerepjátékozás. Fejemet lassan felemelem, majd a felém néző lányra pillantok. Átható kék tekintete röntgensugárként világítja át a bennsőmet, amire valami oknál fogva kissé ideges leszek. Soha senki nem nézett még rám így, Nati-n kívül. Ő volt az egyetlen, aki megpróbálta látni azt is, ami belül van, és nem csak elkönyvelt valakinek, aki egyébként nem vagyok. Oké, tudom, erről azért én is tehettem nem egyszer, azonban minde gondom az őszinteségem miatt volt. Mostanra már sikerült amellé egy kissé nyers stílust is felvennem... amivel nem nagyon könnyítem meg mások dolgát.
Mikor a lány megkérdezi mi is az, csak hangosan hümmögök egyet. Előbb a könyvre, majd a lányra nézek... akarom én egyáltalán elmagyarázni ezt az egészet? *
- Kell hozzá két dobókocka, és egy toll. Olvasod a könyvet, majd megcsinálod, amire utasít. Közben dobókockával dobsz és felírod hogy milyen értékekkel rendelkezik... ennél kicsit bonyolultabb, de ez a lényege...nem vagyok túl jó magyarázó! * vonom meg a vállam, majd a lábamat keresztbe teszem, és teljes testtel felé fordulok. Közben megcsinálja az utolsó palacsintát is, én pedig jólesően a levegőbe szimatolok. Már ezer éve nem ettem ilyet... nálunk ez ugyanis luxusnak számít. A családom jobban értékeli a tartalmasabb ételeket, mert ettől akárhogy vesszük is, fél óra múlva ismét éhes leszek. *
- Na jó, egy kakaósat... * mondom, majd szórom rá az elsőre a kakaót, és még melegen, tocsogva az olvadt kakaótól, belapátolom. Isteni az íze, én pedig egyszerűen csak bólogatni és hümmögni kezdek..*
- Ez isteni! És mást is tudsz főzni? * kérdezem, és azt hiszem ez volt az a dolog, ami miatt megkedveltem ezt a lányt. Nem véletlenül mondják, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út... *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Május 12, 2013 7:53 pm

*Ha tudnám, hogy miféle alakba botlottam, vagy fordítva ő botlott belém, lehet hogy inkább gyorsan távoznék a szobámba, hogy ne zavarjam a köreit. Láthatóan nem vágyik társaságra, bár végül becsukja a könyvet, amikor hozzá szólok. Igaz, még csak be sem mutatkozik, és mintha azt várná, hogy én távozzak, pedig én voltam itt előbb.* -Azt hiszem elég halkan jöttél be és elvonta a figyelmem a palacsinta. *Válaszolok neki finoman. Mindig is illemre neveltek, nem igazán tudok ellenszenves lenni, vagy kiállni magamért. Mindig mások álltak ki értem, fogalmam sincs, hogyan kell. Talán majd idővel itt megtanulom, ha kénytelen leszek rá, fogalmam sincs. Amikor végigméri a ruhámat önkéntelenül is elpirulok kicsit. Na nem azért, mert elsőre beleestem volna, vagy ilyesmi, egyszerűen csak ez a mustráló tekintet... nem illik no. Az elején a férfiaknak nem szabad egy hölggyel így bánni, csak visszafogottan, tisztelettel. Ő pedig láthatóan se nem visszafogott és a tisztelet szikrája sincs meg benne. Nagyot nyelek, aztán csak megrázom a fejem, amitől szőke fürjeim csak úgy össze vissza szállnak. Végül az utolsó palacsintát is kiteszem és elzárom a tűzhelyet.* -Nem, tényleg nem tudom, mi az? *Kérdezek rá, mégis csak kíváncsi vagyok, ebben a világban annyi minden új még számomra, és azért sok dolog érdekel is. Bár azt hiszem, nem ő lesz az, aki beavat majd a nagy titkokba, vagy legalábbis nem túl lelkesen. Talán az a lány, akivel első nap találkoztam, aki várt valakit. Remélem végül megtalálta. Egy pillanatra elkalandozom, majd megkeresem Savannah-át valamikor. A felvetése hallatán elkerekedik a szemem.* -Mi... miért mérgeztem volna meg? *Fogalmam sincs, hogy miért mondja meg. Nem is ismerem, miért tettem volna ilyet? Zavartan pillantok a palacsintára, majd rá, majd újra a palacsintára. Tényleg nem értem. Aztán végül odapakolom a lekvárt, a kakaót, és két tányért.* -Tényleg vegyél nyugodtan. *Teszem még egyszer hozzá. Furcsa fiú.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Május 12, 2013 7:41 pm

* Amint meglát, azonnal elhallgat. Imádom, mikor az emberekben benn marad a levegő. Na nem, nem vagyok túl gonosz, egyszerűen csak... eddig mindig belém kötöttek, mikor megláttak, most igazán jól esik, hogy én vagyok az a srác, aki soha nem boldog, és akitől tartanak az emberek. Pedig valójában nem vagyok túlzottan semmiből sem kiemelkedő, egyszerűen csak magamba forduló vagyok, olyan, akinek kevés a barátja, és megválogatja az embereket maga körül. Ezért volt Nati a legjobb barátom, mert ő is hasonló volt hozzám... magának való.
Mikor a lány rám emeli csillogó szemét, kissé felvonom a szemöldökömet. Nem, már egyáltalán nem dúdolgat, helyette viszont beszél, nagyon sokat. Hát ez sem jobb a dúdolásnál. *
- Most jöttem, nem tudom, miért nem vetted észre! * mondom, majd a könyvet az asztalon csak úgy egyszerűen becsukom. itt sem fogok tudni játszani, az már biztos! *
- Ez egy szerepjátékos könyv, bár nem hiszem hogy Te tudnád mi az... * nézek rá és futtatom körbe ruháján a pillantásomat. Elég régimódi a jelenlegi divatot nem igazán követi. *
- Már bocsi, csak nem olyannak tűnsz... * vonom meg a vállam, majd a palacsináts kérdésre csak bólintok. *
- Végül is, jöhet! Csak nem mérgezted me..!?

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Május 12, 2013 7:30 pm

*Először észre sem veszem, hogy nyílik az ajtó, túlságosan elfoglal, amit csinálok. Az utolsó előtti palacsintát fordítom éppen át, majd indulok meg vele az asztalhoz, ahol amikor odaérek már ül valaki. Egy pillanatra megállok, az ajtóra pillantok, majd megint rá. Azon jár az agyam, hogy eddig itt ült-e. Ugye nem? Bejött az ajtón vajon? Én pedig nem hallottam meg? És csak leült... olvasni? Nagyot pislogok, amikor végül megszólal. Igazából amikor megláttam eleve belém fagyott a dúdolás, tehát automatikusan elhallgattam. Kicsit megköszörülöm a torkom, majd végül a palacsintát a többi tetejére teszem, hogy ne álljak ott a serpenyővel, mint valami szobor.* -Öhm... szia! Nem gond persze, ha zavar, akkor abba is hagyhatom, csak tudod eddig egyedül voltam itt.... ugye eddig egyedül voltam itt? Mikor jöttél be? *Bizonytalanodom el kicsit. Az nem létezik, hogy már egy ideje itt van és nem vettem észre, ugye? Az azért nagyon furcsa lenne, hiszen többször is megfordultam az asztalnál, amikor letettem a palacsintákat.* -Kérsz? *Pillantok rá egy félszeg mosollyal. Végül amúgy is a szobatársaimnak csináltam, szívesen megválok néhány darabtól, ha azzal egy kicsit jobb kedvre derítem, eléggé morcosnak fest.* -Mit olvasol? *Teszek fel egy újabb kérdést, majd picit végigsimítok méretes szoknyámon, és újra megfordulok. Azért fülelek felé, ha válaszolna, de be akarom fejezni, amit elkezdtem és már csak egy palacsinta van hátra.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Május 12, 2013 7:23 pm

* Ahogy a konyha felé közeledem, valami kellemes dúdolgatás csapja meg a fülemet, és persze isteni illatok. Nem terveztem hogy bemegyek bárhová is, pláne nem valamilyen központi terembe, mert mostanság nem bírom a társaságot. A múltkor is sikerült valami csajnak miattam betörnie a fejét... ami amúgy nem is az én hibám volt. Kissé megrázom a fejemet, kezem megáll a kilincsen, majd háromig számolok. Magamban persze az érzések viaskodnak, hiszen nem tudom mit is tegyek. Nagyot sóhajtok, majd egy erőteljes mozdulattal lenyomom a kilincset és az ajtót is belököm. Nagy elánnal nyílik ki az, majd mit sem törődve a benn lévő lánnyal, az egyik székhez masírozok. Leteszem a kezemben szorongatott könyvet, majd kinyitom, és úgy teszek, mintha olvasnék. Nem vagyok túl jó ismerkedésben, úgyhogy nem túl kedvesen nézek rá, és mondok néhány keresetlen mondatot. *
- Szia! Esetleg halkabban dúdolnál, ha kérhetem?

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Május 12, 2013 6:58 pm

*Ha valaki épp erre jár, akkor messziről még csak egészen halk, de közelebbről már hangosabb dúdolgatás csaphatja meg a fülét. Nagyjából már beleszoktam az új helyzetbe, egyébként sem tehetek mást, és semmi értelme nem lenne szenvedni, vagy mély letargiába esni azért, ami történt. Attól nem oldódna meg semmi igaz? Szóval berendezkedtem a szobámban, és az apró kis megjegyzéseket már alig hallom meg, amik általában a ruháimat illetik. Minden nap lejárok Nellondba, hogy afféle kis különórákat vegyek, amikkel utolérhetem magam az itteni tanulmányaiban. Az a mázli, hogy pont nyár van, így van pár hónapom, hogy kicsit elmélyüljek a mágiában. A tanárom pedig nem az a típus, aki nem lenne képes ennyi idő alatt beleverni a fejembe azt, amit tudnom kell. Jó persze nem élvezem annyira ezeket a délelőtti órákat, de... nem sok választásom van, hiszen egyedül ebben az idegen világban teljesen elvesznék. Nem lenne pénzem, lakhelyem, nem tudnék hová menni, abban pedig már egyáltalán nem reménykedem, hogy Lionel előkerül. Ő egyébként is azt mondta, hogy soha nem fog, sőt azt mondta direkt tette ezt velem, mert ott akart maradni a múltban és kellett valaki, aki helyette visszajön. Nem tudom, hogy higgyek-e neki... tényleg nem. Mindegy is, most azzal foglalkozom, ami leköt. Mindig is imádtam főzni, akkor is, ha ez nem a mi dolgunk volt, de Maggie sok mindent tanított nekem, ha megkértem rá, és én bizony megkértem. Most épp finom palacsinta illata kígyózik ki a konyhából, én pedig könnyen tánclépésekkel szökellek át a tányértól az olajig, majd a serpenyőig. Dúdolgatom közben az egyik kedvenc dalomat, ez most egy nyugodt délután és már a tűzhelyet is megtanultam használni, idővel talán elfogynak majd a kérdéseim.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 10:58 pm

* Inkább nem firtatta a dolgot, elvégre nem az ő asztala a vadászat és pálcával még egyszerűbb is lehetne, de ebbe tényleg nem megy bele. Ráhagyja a parasztgyerekre a saját kis ügyeit, a fizikai munka amúgy se neki való, hiszen koránt sem olyan alkat aki százhúsz kilókkal szokott dobálózni. A fiúnak valamelyest igaza van, tényleg nem a szíve csücske a suli kosztja, de azt se mondhatná, hogy utálja. Teljességgel közömbösen viselkedik az étellel szemben, addig amíg az nem undorító vagy rosszízű. Nincs kimondottan kedvenc étele, egyedül a tökfőzeléket utálja. S bizony Eva is olyan, akinél az első benyomás vagy a látszat sohasem elég, mindig rejlik valami a függöny mögött. Ohh igen, Ev nagyon is tudatában van annak, hogy mekkora ereje van a vélák bájának, de csak akkor használja szándékosan ha szükségét érzi. Most inkább csak tesztelgetni akarja a fiút, a reakcióira kíváncsi, ezért is feszegeti a határokat. A testi kontaktust azonban nem engedi, gyűlöli mikor olyan érinti akiben nem bízik. * -Igazán? * Kezdi ártatlan hangon és mikor meghallja a folytatást ravasz mosolyra görbülnek ajkai. * -Nos, én csak szeretném. * Így a fiú azon kijelentése, hogy Evangeline nem gyilkol már megkérdőjelezett, azonban az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nincs párja. Az, hogy valaki iránt érez valamit s az, hogy együtt vannak az két teljesen különböző dolog. * -Szeretem az ilyen kis éjszakai meghitt beszélgetéseket. * Mondata közben végigsimítja a mellkasát, a fiú tekintetének mentén, s mosolya még szélesebb lesz. Játszadozik csak a másikkal, úgy tűnik zavarba jött, vagy nem tudta volna türtőztetni magát. Olyan sietősen távozott, hogy köszönni se nagyon volt ideje. Kuncogott egy kicsit, majd lecsusszant az asztalról, eligazította a ruháját s ő is a hálószobájába ment álmodni arról, hogy eljön a hajnal. *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 10:17 pm

* Rosszul gondolja a szőkeség, ha azt hiszi nem aranyvérű. De negyed részről tünde is, ami Norvégia legészakabbi részén nagyon ritka volt, sőt a csodájára jártak nagyapjának amikor megjelent a legnagyobb hóvihar közepette, de annak már vagy több száz éve.* - Ugyan, nem nagy kunszt összedobni egy tojás rántottát. Kilopni a tojást a madárfészekből és vadat lőni, na ahhoz kell érteni, nem bekapcsolni a sütőt. * Ahogy az előbb szemügyre vette a lányt, az ő étkezését bizonyára megoldotta a szakácsuk, vagy valamilyen arra kijelölt személy eleddig. Biztosan nem ízlik neki a suli kosztja, sőt talán még vegetáriánus is. Brrr. Ő húst a hússal eszi. Tényleg mintha a szépség és a neander-völgyi ültek volna egymással szemben. De csak azért, mert Dwayne ezt az oldalát mutatta. Ezen elmélkedett de a hangos kacaj visszarántotta a valóba. Először nem értette mi olyan vicces,de magyarázatot kapott rá. Úrinőhöz képest piszkosul őszinte, ami egy kicsit ront az összképből. De melyik kis asszonyka nem akar kitörni a saját árnyékából és kiszakadni a szolgálólányok karmai közül. Bár lehet, hogy szimplán rossz a gondolatmenete a fiúnak. Mélyet nyel, talán kissé hallhatót. Valóban nem egy átlagos külsővel rendelkezett és ezt Dwayne is észrevette, de azt is, hogy a lány tudatában van az efféle előnyeivel. Biztos azt csavar az ujja köré akit akar. Kemény dió az ilyen, vigyázni kell velük.* - Hasonlítasz egy régi ismerősömre..* Vár egy picit és elmered a másik smaragd zöld szemeiben.* - Az az ismerősöm megölte álmában a párját. *Elgondolkozik a történeten.* - Mondjuk az már rég volt, te gondolom nem szoktál gyilkolni. *Mosolyodik el, miközben a lány egyre inkább távolodik tőle, és felül az asztalra, kivillantva combjait. Véla vagy nem véla azért Dwayne egészséges férfi és a szemmagasságtól kissé lejjebb kúszik a tekintete. Egy mély sóhaj után azonban elfordul, mert hát úgy illik ilyenkor. Ki tudja, kínos egy helyzet. A legjobb ha lelép.* - Örültem kedves Eva, remélem még találkozunk. * Mondja a legkevésbé sem "farmeresen" és úgy hagyja el a társalgót, hogy közben nem fordít hátat a lánynak csak az ajtóban.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 9:44 pm

* Minél jobban nézi ezt a fiút annál inkább az a meggyőződése, hogy épp csak betévedt ide valahonnan, nem hatott a mugliűző varázslat vagy valami. Persze ez lehetelne, mivel nincs olyan ember aki csak úgy ide tudna jutni, szóval ha szikrányi mágia is, de van az ereiben. Az is lehet, hogy valami félvér? Nem szokta túl nagyra becsülni a mugli születésűeket, azonban nem szokta ezen nézeteit nyilvánosan hangoztatni. Egyébként is nagyon az elején vannak még az egész ismerkedősdinek. * -A főzés azért beletartozik. * Jegyzi meg kicsit gonosz felhanggal, s nem óhajtja beismerni azt a tényt, hogy ő bizony híján van ennek a jártasságnak. Eddigi élete során egyszer sem volt rá szüksége, hogy magának főzzön, még akkor sem mikor csak az apja gondjaira volt bízva. Persze akkor a legkisebb gondja az volt, hogy éhes. Válaszolni akart, de a fiú inkább belevágta egy elég nagy fába a fejszéjét és ki akarta találni, miben is jó Eva. Állta a másik tekintetét, s így alkalma volt jobban szemügyre venni a kék szemeket. Érdekes összhatást ad a férfias arca, a sötét hajszíne és a tiszta kék szemei. Mélyen legbelül elismeri, hogy helyes, de ezt bármelyik srácra mondhatná. Inkább csak az tetszik neki, hogy Exanra emlékezteti, különös dolog az ha egy ilyen lány mit Ev szerelmes. No de a választ meghalva kuncogni, majd hangosan kacagni kezd, kicsit meg is görnyed s szemeibe is könny szökik a nevetéstől. * -Hát jól mellé trafáltál barátocskám, nem igazán vagyok otthon az ilyenekben. Ha meg azért tippeltél erre mert csinos a pofim, akkor ki kell ábrándítsalak. Itt minden eredeti. * Kicsit szemérmetlenül már már kacéran válaszolt a fiúnak, ki közben arra is választ ad, hol nő meg ekkorára a bolondgomba. Túlontúl egyszerűnek találta a fiút, annyira nem illett az itteni emberek közé, hogy az már felüdítő. Eva kajalopási akciója sikeres volt, csak épp arra nem számított, hogy a srác feláll, így közvetlenül egymással szemben álltak. A lány lehet, hogy szemérmetlen szokott lenni, de a testi közelséget idegenekkel nem szereti. Mintha áramütés érte volna ugrott három lépést hátra majd az asztalra ült fel, kezeivel háttul támaszkodva. Szoknyája annyira felcsúszott, ha még egy kicsit feljebb szalad, a srác megmondhatja Evangeline alsóneműjének a színét is.* -Nos, anyám görög, apám bolgár és Franciaországban életek. Kicsit kusza volt a széljárás.- Mondja vicceskedve. *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 9:18 pm

* Feltűri ingének az ujját és az asztalra könyököl. Van valami igazság abban amit a lány mond, bűvészkedni otthon is tudna, csak hogy az otthoni mutatványok túl jól sikerültek, és hiába nincs ínyére a dolog, tehetséges vagy mi. Legalább is az apja szentül hitte, hogy tőle örökölte azt amit tud és egyszer majd kamatoztatni fogja, ha ebbe a híres neves iskolába jár. Dwayne-nek azonban másfajta elképzelései voltak. Szívesebben maradt volna otthon a kastélyban, hiszen a szellemi tudást azt otthon is el tudta volna sajátítani. A kardforgatáshoz pedig amúgy is jobban értett mint a "bohóckodáshoz". Ahogy az anyja szokta mondani. Megtörölte a száját egy szalvétával.*
- Gondoltam kipróbálom magam. Nem sok dologhoz értek. * Kis szünetet tart, had tartsa fenn a tudatlan farmer látszatát.* - De egy dologhoz nagyon. * Gondol a kardforgatásra, de azt már nem szándékozik megemlíteni.*- És te mihez értesz? * Megvakarta szögletes állát. Nem ártana megborotválkoznia észre is vette ezt azonnal, de nem törődött vele.* - Ne is mond el, inkább kitalálom. * Kissé előrébb hajol, nem mintha az segítene eldönteni a kérdést. Most nézi meg először úgy tüzetesebben a lány arcát. Csettint egyet.* - Látvány mágia. Igen biztosan az. * Hátra dől a székben és az asztalon összefonja ujjait maga előtt. A lány kérdése voltaképp helytálló, hiszen ahonnan ő jön majdnem mindenki ilyen magas, de még a nők is.* - Északról jöttem. Norvégia legészakabbi részéről. Vicces, hogy kérdezed, én azt hittem az én méretem átlagos. De miután beléptem az iskola ajtaján.. * Válaszolja, közben érzett a válla felett valamit,csikizős szőke hajat talán? Túl gyors volt, és az utolsó falatot lenyúlták előle. A történtek feldolgozásához kellett pár másodperc, de a végén elmosolyodott.* - Akkor legközelebb te csinálod. * Válaszolja immáron a lánnyal szemben állva.* - És téged merről fújt ide a szél? * Kérdezte közben háttal a mosogatóhoz támaszkodott.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 8:54 pm

* Hiába akarta odacsábítani magukhoz a nemrég érkezett fiatal lányt, nem járt sikerrel mert még meg sem ette a kenyerét már távozott is. Így ismét kettesben maradt ezzel a sráccal, akit isten tudja merről fújt ide a szél. Az igaz, hogy Eva is nagyra tartja a készségeket, de még nem létezett akkora összeg amiért ő nekiállt volna főzni ételt, hiszen a bájitalokkal és mérgekkel már teljesen más a helyzet. Ezt azonban nem köti a fiú orrára, aki egész szenvtelenül viselkedik. Míg beszél, Evangeline feláll a pulthoz sétál és elvesz onnan valamit, de gondosan ügyel rá, hogy a fiú még csak ne is sejthesse mi van a kezében. * -Én nem fázom. * Bár ezt mondja, de ez nincs így, hiszen az idő dacára lenge öltözetet vett fel, s ennek köszönhetően a bőre lúdbőrössé vált a hidegtől. Azonban túlságosan konok ahhoz, hogy ezt beismerje, pedig még saját rossz tulajdonságaival is tisztában van. * -Ha ennyire nem szereted az iskolát miért ide jöttél? Bűvészmutatványokat otthon is csinálhatsz. Másrészt meg épp a könyvtárból jöttünk, ott meg is veheted a könyveket vagy kikölcsönözheted. Amit a pénztárcád megenged. * Azzal a fiú válla felett átnyúlva egy villával amit a pultnál talált, eleszi a fiú elől az utolsó falatot, már ha sikerül a mutatvány. * -Sótlan volt. * Jegyzi meg mindenféle köszönet vagy elnézéskérést mellőzve. Aztán ahogy az előbb ismét helyet foglal végignézve a szorgos konyhatündér tevékenységét. * -Melyik vidéken nőnek ekkorára a férfiak? * Kérdi igaz valahol kételkedik benne, hogy valóban csupán ember lenne, ahogy ő is félig véla. *

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 8:40 pm

- Estét! Kellemeset! * Mondja az újonnan érkezőnek. Kissé fura a szóhasználata, de hozzá lehet szokni, ő ilyen. De legalább nem semmilyen. Hátra néz a válla felett, hogy jobban is lássa ki érkezett. Az eddigi diákokkal ellenben ő nem az a zabos harapós fajtának tűnt, pláne nem miután meghallotta csicsergő hangját.* - Közösben? Mi nagyon is közösen vacsizunk. * Szórakoztatja magát miközben kavargatja az "abrakot". Miután az elkészült leül az úri kisasszonnyal szemben, aki úgy ült le mint valami dáma, vagy burzsuj. Kétség sem fért hozzá, nem az a fajta aki a földeken dolgozik és répát ültet. Bár úgy tűnik mintha a fiú valami farmer lenne, a látszat néha csal,de nem mindenki láthat először a dolgok mögé. Hatalmas tányérral ül le az összefont karú Mona Lisa előtt és neki lát.* - Hideg van itt. * Jegyzi meg, pedig a keményebb időkhöz van hozzá szokva. Ahonnan ő jött ott mindig térdig érő hó volt, emiatt szinte nincsenek is rövid ujjú ruhái. Most is egy egyszerű fekete testhez álló póló van rajta.* - Sokat kell tanulni amúgy ebben a sznob iskolában? * Kérdi és először Eva-ra majd az új lányra pillant.* - Dwayne vagyok. * Biccent egy mosoly kíséretében.* - Tegnap eláztattam a könyveimet egy pocsolyában. Talán megszárad, de ha nem akkor a végén jegyzetelnem kell. Az meg nem jó.. Nagyon nem jó.. * Magyarázza, de lehet, hogy csak a levegőbe. Lassan aztán az ennivaló végéhez ér, úgyhogy a hatalmas tányért elviszi a mosogatóig sőt még el is mossa!! (törés mentesen)*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 8:21 pm

* A folyosón sétálva azért dönt a konyha mellett mert az étkezőt már késeinek találta, másrészt Eva ritkán is vacsorázik vagy ha igen akkor azt a Jeniliába teszi. Ám azok az idők is elmúltak mikor vadító rucikba járt le a szórakozóhelyre alkalmi pasit fogni. ~Ígéret..~ Fut át az agyán a szó, ami miatt felhagyott a kissé megbotránkoztató viselkedéssel. Háta mögött a parasztgyerek bemutatkozik, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül a szavait, ennyire nem neveletlen ő se. * -Eva. * Feleli tömören, de jól hallhatóan. A konyhába érve nem is magyarázkodik semmit, csak helyet foglal az egyik széken úrilány módjára. Egyenes tartással, lábait keresztbe fonva, így a szoknyája kicsit feljebb csúszott de ezért sem zavartatta magát. Nem állt szándékában segíteni a fiún, még akkor sem ha tudna főzni bármit is, hiszen haszna nem lenne belőle. Már-már meg sem lepődik azon, hogy ennek a falusias legénynek a zöldség és a gyümölcs nem elegendő, azonban a legyintésén megsértődik. ~Mit képzel ez?~ Szemöldöke kicsit felszalad a homlokán és mérgesen nézte a srác óriási hátát. ~Kivetítőnek is jó lenne~ Kezeit a mellkasa előtt összefonta és dacosan máshova nézett. * -Cő, se egy köszönöm vagy valami, de legyintgetni azt tudsz, szóval kösz nem kérek semmit. * Ráadásul mondott valamit, épp csak az orra alatt motyogta el, de nagyon nem tetszett neki s már viszketett a tenyere mikor belépett egy lány. * -Üdv. * Köszönt oda szűkszavúan, de inkább a jövevényt figyelte. * -Nem csatlakozol? Az étkezőről szerintem már lekéstünk.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 8:04 pm

*Celia kivételesen jó hangulatában van. Szépen alakul az első barátságnak nevezett kapcsolata az iskola falai között. A kis lila egészen szívmelengető. Miniszoknyában és ezúttal kékre bűvölt cipellőkben indul a konyha felé. Nem kívánja elrontani a jó kedvét holmi érdektelen tömegekkel. Belép a konyhába és egy gyors hellóval köszön a bent levő szőke lánynak és a fiúnak. A tűzhely felől finom illatok jönnek, ám megállja a kísértést. Ma nem fehérje nap van, így a tojás kizárva. Néhány szelet kenyeret szed elő a polcról és nutellát a hűtőből. Mennyivel jobban járt így. Elégedetten ül le az asztalhoz szerzeményeivel, ha még van hely. Kenyérkenés közben felnéz és végigméri a két alakot. A lány gyönyörű, hosszú szőke hajával megbűvölő jelenség. A férfi hozzá képest igencsak durva. Markáns arca alapján nem nézné az ember diáknak, de hát rajta van a Belsirionos kitűző, így kénytelen elfogadni a tényt.*
- Hát ti hogyhogy nem a közösben vacsiztok? *teszi fel a kérdést csicsergő hangon. Eszméletlen milyen aranyos tud lenni, ha akar, még magán is meglepődik egy pillanatra.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Pént. Márc. 29, 2013 7:52 pm

* Követi a lányt , nézi annak hátát. Csöndben megy végig a folyosón. Úgy érzi valamit mondania kéne, és mivel még a lány nevét nem is tudja, meg hát az udvariasság megköveteli gondolta bemutatkozik.* - Amúgy Dwayne vagyok. Téged hogy hívnak? * Kérdi, közben valószínűleg az étkezőhöz értek, ami nagy megkönnyebbülés számára, hiszem már órák óta nem evett. Miután észrevette a hűtőt az fényességként világított számára az alagút végén. Kinyitja és pár perces néma csend következik.* - Zöldségek? Mi ez? Csak vegetáriánusok laknak itt? Nekem hús kell! * Kétségbe esetten nézi az emeleteket hátha talál valami fogára valót a vad, s ha nem talán az asztalra is csap. Egy pillanatra kétségbeesetten néz a szőke lányra. Aztán rá jön, hogy kivel is áll szemben, legyint egyet és még az előbbinél is kétségbeesettebben kezd kutatni az emeletek között.* - Kelbimbóó. * Kiáltja fel és bevágja a hűtő ajtaját.* - Akkor marad a tojás rántotta, azt még nem is olyan nehéz összedobni. * Mondja közben el is kezdi csinálni. Csupán egy 10 tojásos rántottának áll neki. Miközben kezd helyre állni a lelki békéje odabenn ismét a lányra néz.* - Te is éhes vagy? Szereted? * Kérdi és kissé végigmér a lányon.* - Rád fér. Olyan .. * A mondatot nem folytatja, inkább csak tovább kavargatja az ennivalót.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Márc. 18, 2013 11:27 am

*A lány igen csak meg van rémülve a gondolatra, hogy egyszer Péter is meghal. Furcsa ez a férfinek, hiszen nem érti, hogy miért is viselkedik így Edy. Persze nem is biztos, hogy konkrétan vele, egyszerűen csak a halált utálja. Ez nem csoda egy olyan embertől, aki egy háborús övezetből érkezett. *
- Bizonyára van lehetőség, azt hiszem ,hogy még ráérek ezzel foglalkozni, nem gondolja, Kisasszony? Vagy talán olyan öregnek nézek ki? *neveti el magát a férfi és Edyre kacsint. A zöldségek hamar megérkeznek egy kis villantással, ami persze elvonja kicsit Péter figyelmét. Hamarosan megérkezne a zöldségek és pucolni kezdik őket.*
- Rendben, a magáéba tehet, Kisasszony! *biccent a lányra, mint valami apuka, aki megenged egyet s mást a lányának. A hamburgerek hamarosan elkészülnek, a sültkrumplival egyetemben, így már csak a fogyasztás marad hátra.*
- Hát, igazán finom hamburgert készítettünk, Miss Syntyche! Remélem, hogy elégedett és inkább ide jön a hamburgeremért, mint a Mekibe. *neveti el magát a férfi és lassan enni kezdik a hamburgert, amit fáradtságos munkával, de remek társasággal készítettek el.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Márc. 18, 2013 11:20 am

-De... De a mágia... Úgy értem, mágiával meg lehet hosszabbítani a természetes életet, nem? Vagy valami életerő-tároló tárggyal? Vagy vérkeveréssel...?
*Láthatóan még a gondolat is taszítja, hogy a férfi esetleg elhalálozhat. A halál mindig szörnyű, nem lehet megszokni, és nem lehet beletörődni sem. Számára. Látja az érdeklődő pillantást, és abban a pillanatban komolyan tetszik neki, hogy a sokat látott férfi is vonzónak látja annyi véla és mi egyéb gyönyörű nő között. Később már szorongással gondol vissza erre. Nem lenne szabad egy tanárral flörtölnie, ezzel kockáztatja a féfi állását is. Rossz játék. Próbál inkább a zöldségekre és a sülő hús illatára koncentrálni. Iszonyatosan jó illata van, sokkal jobb, mint a mekisnek. Már-már vetekedik a Burger King ízeivel is.*
-Articsókát sem? Imádom az articsókát. *Mondja kedvesen, s persze azt fent is hagyja az asztalon, csak a többit küldi vissza pálcájával a helyükre. Segít a zöldség mosásban, pucolásban és szeletelésben is, de a pakolászást Dárdosira hagyja, ahhoz nem ért. Ellenben talál ketchupot, majonézt és mustárt is, amikkel szoliban meglocsolja a kész műt. Két tányért kap elő, és az asztalra teszi őket, mellé összehajtott szalévtákat. ~Már csak a gyertyák hiányoznak.~ Gondolja vidáman, s ettől halkan kuncogni kezd.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Hétf. Márc. 18, 2013 11:07 am

*A furcsa, komoly kérdésre Péter is elkomolyodik és gondolkodva, oldalra döntött fejjel néz a lányra.*
- Nem hiszem, hogy bármivel is meghosszabíthatnám az életemet. Én egyszerű ember vagyok, sajnos nekem csak annyi idő jut, amennyi egy átlagos embernek. *vonja meg a vállát a férfi és habár kicsit szomorkásan ugyan, de elmosolyodik. Persze szeretne tovább élni, hogyne szeretne. Hiszen rengeteg felfedezhető relikvia, ereklye és varázstárgy van még a világban és lesz is, amikor ő már nem lesz. De hogy felborítsa az Élet egyensúlyát? Furcsa lenne... Látja, hogy Edenzia eléggé elgondolkodik és ez jól esik a férfinek. Tényleg kezdi egyre jobban megkedvelni a lányt, talán jobban is, mint néhány diákját. Annyira nyitott, ártatlan és naiv teremtés, kedvesés mégis... Ahogy ezen gondolkozik, látja meg a kilibbenő combokat a szoknya alól, ahogy a lány körbejárja a konyhát zöldségeket gyűjtögetve. Mégis annyira csinos, szexis és... Itt le is állítja magát és elfordítja a tekintetét, hiszen már több másodpercre a lány csinos combjait vizslatja.*
~Még a végén észreveszi és magyarázkodhatok, hogy nem rontom meg a diákjaimat...~*gondolja Péter és elfojt egy apró mosolyt. Amikor Edy kipakolgatja a zöldségeket, Péter elkap egy paradicsomot, ami éppen szökni készülne az asztalról.*
- Hű, ennyi még egy Baziteos buciba sem férne bele. *neveti el magát, és két felé válogatja a zöldségeket: a salátát, paradicsomot, paprikát, hagymát, gombát és uborkát beleteszi egy tálba, a többit pedig félretolja.*
- Ezek mehetnek a hamburgerbe. A többi most nem, majd legközelebb! *kacsint a lányra Péter, és elővesz két kést, vágódeszkát és még néhány tálkát, majd az egyik paradicsomot kezdi el felszeletelni.*