Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 14, 2011 3:19 pm

*Mikor megjelenik a férfi, akkor csak nyel egyet, és végighallgatja.* -Idézem: alantas kis tolvajokkal?! Az meg... *csodálkozik, majd üdvözli Sandyt. Mikor azt mondja a férfi, hogy fogják meg egymás kezét a diákok, megragadja a két lány kezét, oda irányítja őket a többiekhez.* -Mi hárman legyünk együtt mindig. Tehát ne tévedjünk egymástól el. Ha lehet. *mosolyog a lányokra, majd elgondolkozik, hogy hová is mennek.* ~ Egyiptom... Különösen felhozza az érdeklődési körömet.* -Mit szóltok az Egyiptomos szakkörünkhöz? Én nagyon örülök neki. Midnig is érdekeltek a fáraók, a balzsamozás, a múmiák, és főképp az egyiptomi piramisok. Úh. Puputeve. *nevet. Furcsán mondta a púpos tevét, na de mindegy. A lányok kezét nem engedi el, ne, hogy szemelől tévessze őket. Mint a kis őrző.. Tulajdon képen nem iegn evszi észre, hogy Aleksandar ráejti a jobbját. Csak bólint, és megy tovább.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 14, 2011 3:23 pm

*Huan kérdésére válaszol.*-Én örülök neki,szeretem egyiptomot! *Hát igen,ez nem volt túl bőbeszédes,de ez is megfelel.Huan "viszi" Rékát is,meg Sandy-t is,és így nem vesznek el a nagy tömegben..Ami úgylátszik gyarapodik.Mint mindenki Ali is az indulásra vár,s közben a fekete csuklyás fickót nézte.Amikor azt mondta ölni fogunk,Sandynak felcsillant a szeme.*~Még soha nem öltem...~

Vendég

*Tyline (és az user is) örül a fejének, hogy mekkora mázlista. A lány átka eléri a férfit. Gonosz mosollyal élvezi ki minden egyenes pillantát. A megjelenő szellem szavaira bólint, majd végignézi a auror tevékenykedését. Elégedetten nézi, hogy nem sikerült semmit se ellopniuk. Az meg már nem az ő dolga, hogy mi történik a kincsekkel. MEgfogja a férfi kezét, és ismét az udvarban találja magát. Ha valaki akart tőle valamit akkor még meghallgatja aztán elhúzza a csíkot.*

//Nagyon tetszett a szakkör. Jó volt Evan. Smile

//^

Vendég

*A szakkör vége, és a tömeg eloszlása után úgy dönt, marad még egy kicsit. Elvégre miért is ne? Még van két óra a takarodóig, és kinek ne lenne kedve egy egyiptomi kaland után az udvaron ücsörögni? Persze azért vet magára egy tisztítóbűbájt, és kibontja a haját. A hajgumit elteszi a zsebébe, majd letelepszik az egyik fa alá a fűbe. Kicsit fura, hiszen ott van mellette a pad, ráadásul így sok értelme volt a bűbájnak. Na de sebaj. Megtámaszkodik a kezein, és felbámul a lassan elsötétedő égre. Nem sokkal később egy macska bukkan fel az udvaron, aki egyből hozzásiet, és az ölébe mászik.*
- Ó, hello, Maya *pillant le a nem rég megidézett állatra, és megsimogatja. Halvány mosoly kúszik az ajkára, egyrészt a macska miatt, másrészt pedig annak a bizonyos estének a kimenetele miatt...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 14, 2011 6:25 pm

*Jenna unalmában kicsit elindul sétálni az udvaron megpillant egy fiút. Gondolja talán leül mellé egy kis beszélgetésre..* - Szia az én nevem Jenna , téged hogy hivnak.*Lenéz a fiúra és furcsálkodik vajon miért fekszik a füvön mikor a pad üres.* ~Biztos igz tettszik neki ... Van még ilyen is.De nem tünik valaki olyannak aki gonoszkodni akar.~ *Jenna azt sem tudja miért jutott eszébe ilyesmi...* -Leülhetek? *Kérdése után mosolyog egyet.*

Vendég

*Egy lány érkezik az udvarra, aki oda is sétál hozzá. Mikor megszólal, felpillant, és válaszol a bemutatkozásra.*
- Üdv. Yan Sergej Branimir *biccent, majd bólint a kérdésre. Maya, a cica vidáman körbesétálja Yant, majd rövid gondolkodás után visszatelepszik az ölébe. A fiú csak megforgatja a szemét - kicsit megunta a macskákat, így a szakkör utánra -, aztán Jennára fordítja a figyelmét.*
- Új vagy? Nem hiszem, hogy láttalak már *jegyzi meg. Ő viszonylag régóta itt van, de azért még mindig találkozik olyanokkal, akik régóta itt vannak, de még nem nagyon találkoztak. Oké, azért órán meg szakkörön sok arccal lehet találkozni, de nevek tekintetében viszonylag kevés embert ismer... És úgy igazán alaposan senki mást, csak a jegyesét. De őt mondjuk eléggé...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Jún. 14, 2011 6:46 pm

-Igen új vagyok , bár annyira nem új . Kb egy hónapja érkeztem.*Jenna nem érzi magát túl jól. Eszébe jut , hogy ma fel kéne hivja a tesvérét.* -Jaj eszembe jutott , hogy valami dolgom van. Majd még máskor beszélünk.*Jenna feláll és elindul a szobája felé.*

Vendég

*A lány válaszol a kérdésére, de aztán bejelenti, hogy neki most mennie kell, szóval Yan elköszön, és folytatja az ücsörgést meg a macskázást. Ő végül is ráér, igazán ráér. Szóval tovább simogatja Mayát, és közben az udvar többi részét figyeli. Szerencsére neki abszolúte semmi dolga, szóval ráér kényelmesen ücsörögve maga elé bámulni. Elmélkedik, az elmúlt dolgokon, és azokon, amiket ezek az elmúlt dolgok ígérnek. Az eljegyzés... Igen, hiába nem ma volt, még mindig nem tud nem gondolni rá. Imádja a lányt. Minden erejével imádja, és ez nem is fog változni.*

Vendég

*Éneklés hallatszik fel az udvaron, és ahogy közeledik a hang, úgy az is feltűnik, hogy ki a hang gazdája. Igen, Réka az. Valahogy ez a délután nagyot dobott a kedvén. Maga a szakkör kezdete már élete legszebb napjává tette ezt, és ahogy folytatódott egyre jobb lett. Most pedig örömében énekel, és ahogy mostanában megszokhatóvá vált tőle, latinul. Csak most épp szerelmes dalt, és valami gyönyörűen hangzik ez a dal is. Meglátszik, hogy sokat gyakorolta. Ahogy sétálgat és egyre közelebb ér a szakkör helyszínéhez kirajzolódik előtte egy ismerős ember alakja. Bár a fiú nevét nem tudja, azért még mosolyogva köszön neki.* - Szia! *Köszön rá, majd ahogy közelebb ér, be is mutatkozik.* - Horváth Réka vagyok, Allidonos Főprefektus. *Mondja a megszokott szöveget mosolyogva. Szeme a macskára siklik és egy újabb mosoly húzódik a szájára.* - Egy macska? *Kérdi egy kis iróniával a hangjában. Ruhája, fekete [Only admins are allowed to see this link], lila nyitott tetejű cipő, fekete kardigán, lila sapka, lila haja kiengedve, aqumaritos és félholdas nyaklánca nyakában, oldalán tőrei és pálcája, újján pedig gyűrűi.*

Vendég

*Elég sokáig ücsörög egyedül, mikor énekhangot hall, amire elmosolyodik. Szép hang, nagyon is szép. Szóval hallgatja a dalt, miközben elmerengve simogatja a macskát. Aztán a dal elhal, és ugyanaz a hang ráköszön.*
- Üdv. Yan Sergej Branimir, naxeldires diákképviselő *feleli vissza a hallott szöveget kis változtatással, egy halvány mosollyal kísérve. A macskára viszont egy ironikus nevetést hallat. Hiába, a szakkört tekintve... Szépen beletrafált tegnapelőtt.*
- Tegnapelőtt idéztem... Szóval, enyhén szólva is ironikus volt ez a mai szakkör *mondja. Maya közben kimászik az öléből, és Réka lábához dörgölőzik, mire Yan megforgatja a szemét. Meglehetősen emberbarát macskát sikerült összehoznia, az egyszer biztos. De az is száz százalék, hogy agyára fog menni... Pedig szereti az állatokat, az egyszer biztos, de például most is. Hogy a nyavalyába találta meg ez az állat? Hogyan? Elképesztő. Érthetetlen. De nem baj, ő idézte magának, szóval kénytelen lesz megszokni. És amíg nem támad rá a siklójára, vagy ha nem lesz gond a leendő szellemkutyával, addig minden rendben lesz.*
- Mi járatban erre? *kérdez, hogy ne álljon a beszélgetés. A lányt nem kínálja hellyel a földön, de végül is ott a pad a másik oldalán, szóval arra is lehuppanhat a másik.*

Vendég

*Mosolyogva bólint a fiú bemutatkozásra, miközben gondolatai kicsit másutt járnak...* - Örülök a találkozásnak Yan. *Fűzi még hozzá, majd felfigyel a macskára, ami ugye enyhe ironiát kelt.* - Hát kicsit. *Feleli kuncogva. Így visszagondolva azért nem is volt olyan rossz macskának lenni. Bár azért ő jól elvan így emberként is. Mikor odajön hozzá a macska és a lábához dörgölődzik, ismét elmosolyodik és letérdel, hogy megsimogassa a kis állatot.* - Nagyon aranyos. *Jegyzi meg mosolyogva, miközben megvakarja a macska fülét. A fiú kérdésére elmosolyodik, de csak pár pillanat múlva szólal meg.* - Nagyon jó kedvem volt, gondoltam kijövök énekelni, de hát mindjárt takarodó van. Nem megyünk be? *Kérdi a fiútól mosolyogva, és ő fel is áll.* - Bár minekünk lenne rá kifogásunk, hogy itt kint legyünk, nem de bár? *Kérdi nevetve a fiútól. Hát igen. Mondhatnák azt is, hogy összetalálkoztak járőrözés közben.* - Khm. De azért jobb lesz bemenni. *Mondja, hisz attól még nem szeghetnek szabályt.* - Amúgy te miért voltál kinn ily későn? *Kérdi a fiútól, miközben bevárja, hisz ő már elindult. Csak megállt.*

// Fagy //

Vendég

*Miután kibeszélgette magát Brendával, Yan elindult befelé. Tényleg elindult. De az udvar olyan gyönyörű és hívogató, hogy képtelen volt bemenni, hanem leragadt ott. Szóval Yan letelepedett az egyik fa árnyékába, és a körülötte somfordáló cicáját figyeli. Mayáról megállapíthatjuk, hogy igen ragaszkodó jószág. Legalábbis vagy eltűnik valahová, vagy lehetetlen levakarni. Tehát a fiú a macskát figyeli, és mikor elég közel van hozzá, végigsimít rajta, és közben gondolkozik. Hogy min? Röviden összefoglalva... Nos, mindenen.*

Vendég

*Halkan dúdolgatva sétál az udvaron. Valahol a fellegekben száll. Azóta ilyen a hangulata, hogy... nos, mióta Yan eljegyezte. Az a nap, az az éjszaka volt élete legjobb néhány órája. Az eljegyzés nem titok, az, hogy utána mi történt, találja ki mindenki magának. Az már csak kettejükre tartozik. Persze, a hangulat azóta sem múlt el nyomtalanul. Most éppen egy fekete, pántos, térd fölé érő szoknya van rajta, mivel a hőmérő már harminc fok fölé kúszott... Haja lazán összekötve, néhány tincs a szemébe lóg... és megállás nélkül mosolyog. Halványan, de letörölhetetlenül. Egy fekete dossziét és egy pennát lóbál, sok munka van még a bulival kapcsolatban... A meghívókat az előbb küldte ki, elég sokáig tartott, mivel csak egy bagoly állt a rendelkezésére. De még annyi minden hiányzik... Kell Nellondból egy csomó cucc. Rá fog menni a tartalék pénzének jó része... És még a szüleinek nem is írt! Te jó ég. Már nem mintha annyira érdekelné az anyját, de ha más nem, az apja mindenképp megérdemli. Az udvar közepére érve meglátja Yant, és kiszélesedett mosollyal felé veszi az irányt.* - Szia! *Köszön rá, ahogy mellé ér, majd lehuppan a földre, a dossziét maga mellé téve. Vele van a farkasa, Lily is, aki most fülét hegyezve, tisztes távolból figyeli a macskát... Ja, igen, Eva szobafogságot kapott mert kis híján kinyírt egy mókust az erdőben.*

Vendég

*Halk dúdolás üti meg a fülét,és persze rögtön felismeri a hangot. Van egy kis ideje figyelni a hang gazdáját, amíg az nem szúrja ki őt. Dosszié plusz penna... Gondolkodnia sem kell, hogy vajon mihez kellenek a holmik, Lil már napok óta az eljegyzési partijukat szervezi. Oké, valamennyire azért ő is segít, de azért nem olyan lelkes ezzel kapcsolatban, mint a lány. Hiába, nem egy nagy társasági ember... De ha ettől Liliya boldogabb lesz, akkor legyen parti. A ruha meg tetszik neki. Vagyis inkább Lil tetszik neki benne. Bár, az is igaz, hogy Lil miben nem tetszik neki? Aztán a lány odaér mellé, mire rámosolyog, azzal a mosollyal, ami speciálisan a lányé. Senki másra nem mosolyog így.*
- Szia, Lil. *Azzal egy gyors csókot ad a lány ajkára. Közben a dossziéért nyúl, és hacsak nem kapják ki a kezéből, belekukucskál.*
- Hogy állunk? *kérdezi, igyekezve éreztetni, hogy tényleg örül a bulinak, meg minden. És... igazából nem lesz rossz... Csak kicsit tart tőle. Hiába, nem is ő lenne. Yan Sergej Branimir, a nagy társasági ember! Bah! Még belegondolni is rossz, pedig nem is lesznek olyan sokan. Csak barátok. De akkor is... Igazából ez az egyetlen, ami miatt kissé ódzkodik a dologtól, de ezt persze még nem említette Liliyának. Sőt, ha rajta múlik, nem is fogja. Nem akarja elrontani a lány kedvét az aggályaival. Egyébként az ő szülei se tudják. Pedig nem ártana megemlíteni nekik... Mielőtt még valaki máson keresztül jut a fülükbe...*

Vendég

*Viszonozza a csókot, meg a mosolyt, majd figyeli, ahogy a fiú elcsórja a dossziét. Abban a meghívó mintája van, amit a megfelelő példányszámban lemásolt, egy vendéglista, valamint egy terv arról, hogy hogy legyen berendezve a társalgó. Felülnézetes tervrajz, nem túl művészi, de nem is az a lényeg. Lil úgy tervezte, hogy kis asztalok lesznek elszórva a teremben, a kaják emg az italok pedig két oldalra tolt, nagyobb asztalon lesznek elhelyezve, a fotelok szintén a terem oldalára lesznek tolva, de csak annyi, amennyi elfér, a többit kiviszik. A belső udvar kör alakú részén, az almafa körül pedig táncparkett lesz, aki friss levegőre vágyik, oda is kimehet. Persze táncolni lehet bent is. A tervrajz mellett van még pár üres pergamen is, még a bevásárló lista hátravan, szombaton mindenképp le kell ugrania Nellondba...* - Hát... Mondjuk, hogy elmegy. Csak kész leszünk valahogy. *Von vállat mosolyogva, miközben a fa törzsének támaszkodik. Közben figyeli a fiút. Hát persze. Ő itt rohangál fel-alá, de addig nem terjed az agya, hogy rájöjjön, Yan nem biztos, hogy annyira szeretné ezt a dolgot.* - Yan... Nem kell, ha nem akarod. *Persze, sajnálná, ha elmaradna, dehát maximum elmenne a barátaival Nellondba vagy valami, az is több a semminél.* - Nem fontos, tényleg. Ha nem szeretnéd... *Pislog a fiúra. Persze titokban reménykedik, hogy az elutasítja az ajánlatot, de ha nem, akkor sem fog kiakadni.*

Vendég

*Tekintete végigfutja a meghívót, aztán a vendéglistánál megállapodik egy pillanatra. Susan... Vele nem nagyon találkozott, de megjegyezte, mert anno ő kísérte fel a vendégszobába... Brenda, igen, vele beszélt... Xia, őt is ismeri valamennyire... Karen... Milyen régen látta már őt is! Yora, igen, őt az ő javaslatára hívták... És nagyjából ők, akiket ismer. Ja, meg Nemir, akivel noha nem beszélt, de nem haragszik már rá. De még így is soknak tűnik. Túl soknak. Mindegy. Aztán a társalgó tervét futja végig a tekintetével. Igen, ez jól néz ki. Ez után pedig már csak üres lapok vannak.*
- Ezek mire várnak? *kérdezi. Végül is, nem árt tudni... Ha már egyszer... Aztán Lil végre kiszúrja, mi a gond. A fiú leengedi a dossziét, és komolyan a lányra néz.*
- Lil! Tudom, hogy fontos. Neked fontos. Én csak... Csak tartok tőle egy kicsit. *Nem könnyű beismerni, hogy fél, hiába ez az igazság. Tényleg fél a dologtól. Egyszerűen fél tőle. Tudja, hogy felesleges, és nem lesz vészes, ésatöbbi, de akkor is. Neki sose lesz olyan könnyű más emberekkel lenni, mint Lilnek. Neki egyszerűen nehezen megy ez a dolog.*
- Megtartjuk. Csak... egyszerűen csak... Nekem ez nem olyan könnyű, mint neked. Tudod, hogy nem vagyok társasági ember. Ráadásul nem is ismerem valami jól a vendégek nagy részét! *Lil megnyugodhat, mert látszik, hogy a fiú tényleg nem akarja eltörölni a programot - amúgy is nehéz lenne most, hogy már kiküldték a meghívókat, meg minden...*

Vendég

*Hát igen, Lil mindenkit ismer, sőt, mindenkit szeret, aki a listán szerepel, közeli barátai. Kivéve Yorát, akit Yan kérésére hívnak meg. Na hát az már más kérdés, hogyha Yan közeli barátait hívnák csak meg, mennyien lennének... Igen kevesen. Nembaj, így talán a fiú is ismerkedik kicsit. És Lil biztos benne, hogy a barátai szeretni fogják.* - Bevásárlólista, meg hogy mit kell még elintézni... Holnap vagy holnapután megyek Nellondba vásárolni, jössz te is? *Majd elkéri a fiútól a lapokat és a pennát, gondolkozni kezd. De előbb még ugyebár rákérdez a dologra. Csendben hallgatja a fiú válaszát. Igen, ő ezt jól tudja...* - Tudom, Yan... De hidd el, ők nem fognak élve felfalni! Ráadásul nem is leszünk sokan. Hidd el, szeretni fogod őket. Nameg, ha nem szeretnél, nem is muszáj mindenkivel beszélned... *Mosolyog a fiúra bátorítóan.* - Nem tudom, mit tervezel amúgy... Hogy majd hatvan évesen ülünk a verandánk és kötögetünk? Szerintem elég hamar megunnál! *Neveti el magát, majd egy puszit nyom Yan arcára, aztán a pennát a kezébe véve írni kezd az egyik üres lapra, alátétként használva a dossziét.* - A szüleid már tudják?... *Szólal meg pár perc néma írogatás után. Szó mi szó, fél a fiú szüleitől, ezt be kell vallani...*

Vendég

*Ha Yan közeli barátait hívnák meg, konkrétan nem lenne parti. Jó, ez talán kicsit túlzás, de az biztos, hogy nagyon kevesen lennének. A kérdésre rábólint. Persze, hogy megy! Hiszen azért mégiscsak az eljegyzési partijáról van szó... És, ha ő is ott van, legalább úgy tűnik, mintha beleszólna. Na, nem mintha Lil nem engedné, de őneki megfelel, ami a lány mond. De azért nem lesz rossz, ha nem ott találkozik mindennel először. Aztán odaadja a cuccokat Lilnek, és közben válaszol annak mondandójára.*
- Még szoknom kell a gondolatot, azt hiszem... *sóhajt fel. A felvetésre viszont felkuncog.* Persze, úgy értetted, te kötögetsz, én meg olvasok. Egyébként pedig nem tartok tőle, hogy valaha is túl nyugodt életem lesz melletted *viccelődik. Hát, igen, nem kell tőle félni, hogy megunja a lányt. Egyrészt, mert imádja. Másrészt pedig mert Liliya valóban nem éppen az a személy, akit olyan egyszerű megunni... Miközben a lány írogat, ő leskelődik, olvassa a listát, és olykor olykor elkalandozik a tekintete a lány arcára is. Igen. Sosem tudná megunni, még ha mindig csak egymás mellett ücsörögnének és elfoglalnák magukat. Fizikai képtelenségnek érzi. Persze, ki tudja, hiszen a hatvantól szerencsére még messze vannak...*
- Még nem *rázza meg a fejét a kérdésre, majd felsóhajt.* De el kellene mondanom nekik. Még mielőtt valaki mástól tudják meg. Mondjuk attól a kotnyeles unokabátyámtól *húzza el a száját. Tényleg nem lenne jó, ha a szülei másodkézből értesülnének a dologról. Kicsit ő is fél tőlük. De igazából most már bármit képes lenne felvállalni a lányért. Akár a szüleivel is szembeszállna...*
- És a tieid? *kérdez vissza, bár feltételezi, hogy erre igen lesz a válasz. Igaz, tudja, hogy Lil és az édesanyja nincsenek valami jóban, de az apjának biztos elújságolta már az örömhírt...*

Vendég

*Nyugodt élet? Hát, ki tudja. Lil minden esetre erősen reménykedik benne. Csak ők ketten, esetleg a gyerekeik... Hétvégénként összejárnának a barátaikkal, hétközben dolgoznának. Lil szívesen elmenne tanítani egy alapképző varázslósuliba... Amilyenbe ő is járt. Imádja a kisgyerekeket. Vagy lehetne... de ezen még van idő gondolkozni. Nagyon, nagyon sok idő... Addig még ki tudja, mi történik! Össze nem házasodhatnak, amíg ide járnak, ezt ő is tudja. De nem baj. Kivárja. Várna ő tíz évet is, nemhogy hármat! Tizet... akármennyit! És ha netán utána mégiscsak unalmas életük lenne, ő egy percig sem unatkozna a férje mellett. Nem, egyszerűen lehetetlen még az elképzelés is, hogy ő megunja Yant... Hiszen legszívesebben minden percet vele töltene.* - Mit gondolsz... hogy fogják fogadni? *Pislog félve a fiúra. Fél. Fél, hogy megtiltják a szülei, hogy összeházasodjanak. Elvégre a fiú akarata ellenére erőszakolták rá a céget is...* - Még nem tudják. *Sóhajt.* - Valahogy mindig azt modnom, hogy később megírom... De ha már úgyis beszélnük róla... Megírhatom most is. *Vesz elő egy újabb pennát, és írni kezd. Csak a megszólításig jut, fogalma sincs, hogyan kezdje. Aztán úgy tűnik, mégiscsak eszébe jut, mert írni kezd. Az apjának ír, aztán ha akarja, majd elmondja az anyjának is... Őt ugyan nem érdekli.*

Vendég

- Nem tudom. Nem is érdekel *vonja meg a vállát a fiú, majd komolyan Lil szemébe néz.* Csak egyszer tudtak rákényszeríteni, hogy elhagyjalak. Soha többé. És nem csak ők, senki más sem. *Mondandója végén végigsimít a lány arcán, és rámosolyog. A 'Lilnek' mosollyal. Közben eszébe jut, hogy a családdal kapcsolatban még lenne más mondanivalója is, de nem baj. Most nem fog ezzel foglalkozni. Egyébként is csak egy tizedmásodpercre villan be a gondolat. Mit számít? Mit számít bármi is? Hiszen a lány itt van vele, és az övé, csak az övé. Örökre. Meglepődik, mikor kiderül, hogy még a lány szülei sem tudják a dolgot, de aztán ugyebár Lil elkezd írni, úgyhogy addig csendben ücsörög mellette, és a mellé telepedő Mayát simogatja. Aztán hirtelen megszólal.*
- Valahol azért furcsa, nem? Jegyeseknek lenni *mondja tűnődő hangon, majd Lilre néz, mosolyogva. A szeme elárulja, hogy semmivel nem cserélné el ezt a furcsaságot. Mégis furcsa. Hiába, meg kell szokni. Imádható a helyzet, az biztos, és Yan élvezi is a tudatot, mégis furcsa. Főleg, hogy lassan teljes valósággá válik... Igaz, a házasság még mindenképpen három évnyi messzeségben van, mégis. Ha úgy múlik, mint ez az év, akkor percek alatt itt lesz az esküvő. Aztán, ha Lil válaszolt, vagy nem, akkor kis csend után az órájára pillant.*
- Nincs kedved lemenni a Jeniliába? *kérdezi. Közben két futó alak tűnik fel az udvaron, az egyik, Kamen, int is nekik, amire Yan szintén egy intéssel reagál. Aztán, ha Lil beleegyezik a dologba, akkor átvonulnak a teaházba. Úgyis régen voltak már arrafelé...*

Vendég

*Hosszú barna haja lassan a fenekét verdesi, fehér nadrágban és fehér topbban érkezik egy Prefektus az udvarra a szakkörre. Gondolatai már nagyon Egyiptomra fókuszál szinte alig várja a nyaralást és pihenést jó lesz végre kicsit. Cuccai nála vannak pálcája is nála van.. A tünde lány végig sétál az udvaron az egyik fa alatt elbújik a nap elől várja az 5 órai kezdetet, addig dúdolgat egy [Only admins are allowed to see this link]. Kedve igen jó és néha néha feltekint az égre, látja a gomolygó bárány felhőket.*

Vendég

*Egy ásítással feszül neki az ajtónak, majd kilép az udvarra, és körülnéz. Még elég kihalt a terep, de mivel szakkör lesz, alighanem hamar megjelennek a többiek is. Addig is nyújtózkodik kicsit, és daimónjával, az erszényes ördöggel együtt megközelíti az egyik padot. Persze a támlájára ül fel, és csak malmozik az ujjaival, békésen elvan, várakozik. Egyszerű térd alá érő nadrágot visel egy rövidujjú kockás inggel... nem látszik rajta elsőre, hogy féldémon, korántsem olyan sötét figurának tűnik.*

//Bocsi a rövidért, még van dolgom, csak leparkoltam a karit. ^^//

Vendég

*Tyline Blanchard vígan iszogatott a Jeniliában, mikor leesett neki, hogy ma szakkör lesz. Már mindent eltervezett. Mikor megy, mivel megy és miket visz. Listát gyártott, bepakolt. Egy szóval mindent lerendezett. Izgatottan várja a mai szakkört, bár az utána következő utazást jobban fogja élvezni. Ma fehér pólót, fekete háromnegyedes nadrágot visel tornacipővel.* ~ Akkor otthon összeállítom a útitervet, keresek képeket és még nem tudom. Majd kiderül. *Töpreng a Belsis leányzó miközben a hátát a falnak veti, és bámul ki a fejéből. Rajta kívül másokat is kiszúr, de most nagyo kevés ember társaságára vágyik. Az egyik diákban Brendát véli felismerni. Halványan elmosolyodik, mert a a lány eszébe juttatja Alexandert.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 18, 2011 2:50 pm

*Egy régen látott árnyék tűnik fel az udvaron. Méregzöld szandit hord papucsként a lábán, míg felülről a meleg ellenére egy fekete, kötött kardigánt tekert csontos vállaira. Hiába múlt már el több mint tizennyolc éves, ritka lehet az a férfiú, akinek pont ő tetszik, mert csapzott kis válla nem igazán nőies, és riasztóan vöröslő tekintete sem kelt túl sok bájt, de akinek ez jön be... A nekromanta körbenéz, de egyenlőre nem merészkedik a napra, még megártana az ő albínó bőrének. Ellenben a szakkör kiírása alapján éjszakai műszakba mennek, így már érdekes lehet a dolog. Megigazítja az áldozótőrt, nem mintha túlságosan vérengzős kedvében lenne. A válltáskájában ott vannak kedvenc bájitaljai, gyógynövényei, no meg a Flaviótól kölcsönzött grimore. Amíg várakozik a sötétben, rágyújt egy picit, élvezettel szippantgatja be a vámpírvadásztól ellátott káros szenvedély mentolos illatát. Az érkezőknek csupán biccent, már ha észreveszik.*

Vendég

*Pálcájával szelet varázsolva, s azt magára irányítva közeledik a gyülekező tömeg felé. Eddig nem sok szakkörön tudott sajnos részt venni, mindig közbejött valami... De most végre ittvan, teljes valójában. Farmer rövidnadrágot visel, hozzá fehér, ujjatlan pólót, vállán ott lifeg tértágított, kívülről azonban igen pici válltáskája. Elég sokminden van benne, a bájitalokon keresztül a katanáján át egy tükörig... Hogy az minek? Nőből van. Haja lófarokba összefogva, arcán a szokásos halvány, letörölhetetlen mosoly ül. Csak egy ékszert visel... A gyűrűt, a fekete ékkővel. Azt mostmár nem fogja levenni, az biztos. Elég jó a hangulata, mint mostanában lenni szokott. Ahogy közelebb ér, meglátja Brendát, hát odalép hozzá.* - Szia! *Köszön rá nagy vigyorral, és le is cövekel mellette.* - Érdekes cím, nem? Kíváncsi vagyok, mi lesz. *Legyezgeti tovább magát a pálcájából kiáramló hűs levegővel.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar