Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:07 pm

*Most Hamon az, aki feláldozza magát. Nikorina szíve összeszorul a fiú halálsikolyától, de rögtön más is eltereli a figyelmét - méghozzá Rosetta. Rosetta, akit eltalált valami, és összeesett. Nikorina rémülten felkiált, és visszarohan aprócska barátnőjéhez.*
- Rose! Rose, jól vagy? *Kérdezi riadtan, és a kobold lány mellé térdel. Hátrakapja a tekintetét, látja a kapu túlsó felén lévő alakokat... de ők még nincsenek a körben, pedig biztosan kellenének.*
- Kitartás... nem lesz... nem lesz semmi baj! *Mondja Rosettának, és bár ezt még nem veszi észre, az ő arcát már könnyek csíkozzák. Rose lebegteti magát, ő pedig ott megy mellette, és ha kell, támogatja a barátnőjét. Beáll a körbe... aztán majd lesz valahogy. Reméli, hogy nem valami rémséget szabadítanak rá az iskolára. A tekrecsen lévő furcsa szöveg őt már nem lepi meg. Nyilván valami litánia... csak az utolsó szó ne hiányozzon.* ~Ha ez a tükör a Túlvilágra nyílik... ó, vajon Gradan vissza tudna térni hozzám?~ *Tűnődik el még csendesen, majd ő is beleadja minden erejét a varázslatba.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Rosetta nyelvértésével rájönnek, hogy az öt halott vezető nevét fordítva kell elmondani, hogy azok át tudjanak lépni a síkkapun. Ez meg is történik, megjelenik Kaen, Cirelin, Evan, Sarira, és Aurora. Kaen gyorsan egy védőkört von mindenki köré, és visszateleportálnak az iskolába. Az igazgató komoly képpel fordul a diákokhoz.* Hihetetlen bátorságról tettetek tanubizonyságot ebben az évben. Tudtuk, hogy rátok lehet bizni azt, hogy megmentsétek az iskolát, és meg is tettétek. Sajnos a hallotakat olyan mágia súlytotta, hogy már nem lehet őket visszahozni, de az iskolát újjáépítjük, a sötét boszorkány pedig sosem térhet vissza többé! *a szakvezetők komolyan bólogatnak. A következő pár napban híre megy, hogy pár bátor hős élete áldozásával végrehajtotta a lehetetlent, néhányuknak sikerült a litánia. Az évben meghalt diákok tiszteletére dísztemetést rendeznek, többek esetében üres koporsóval. Bár nem teljesen happy end, de legalább a szakvezetők visszatértek, és helyreállhat a béke.*

//Itt még mindenkitől kérnék egy utolsó hozzászólást, aztán lesz egy záró hszem, amit várjatok meg, arra már csak egyvalakinek kell majd reagálnia, kiemelem majd hogy kinek.//

Vendég

*Rosetta szavaira odafigyel, és fordítva mondja el a megfelelő neveket. A szakvezetők kilépnek a tükörből, szépen, sorban, és Jericho visszaviszi őket az iskolába. Lassan próbálja feldolgozni a dolgokat, de mire épp sikerülne, és sikítani kezdene örömében, meghallja, hogy a halottakat nem lehet visszahozni. Erre hevesen rázni kezdi a fejét.* - Nem... Egészen biztos, hogy téved! Nem halhattak meg... Laura már annyiszor halt meg, és mindig visszajött, most is vissza tudjuk hozni, ugye? Rosetta, megoldjuk, ugye...? *Odafordul a lányhoz, és csak akkor tudatosul benne annak állapota. Valami nagyon szíven üti, és kis híján hátratántorodik. Csak némán nézi Rosettát, és sokáig nem mozdul sehova onnan, ahova megérkeztek. Megpróbálja feldolgozni a dolgokat... már ha sikerül neki. A szívére szorítja a csuklóját, amin a csillagos tetoválás van, és képtelen szólni bármit is.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:18 pm

*Sikerül a varázslat, megjelennek a szakvezetők. Nagyon furcsa így majdnem egy év után újra látni őket. Alig hiszi el, hogy tényleg itt vannak. Hallgatja az igazgató szavait. Lehajtja a fejét, mert bizonyos részek nem voltak igazán igazak rá. Szemét ismét ellepik a könnyek, mikor meghallja, hogy a halottak nem jöhetnek vissza. Ezek után kevés vigasz, hogy az iskola újjáépül. Hiszen olyan sokan meghaltak. Viszont reméli, hogy Deneira tényleg nem jön vissza. Visszatérnek az iskolába, ami semmit sem változott az elmúlt két órában. Bár nem is csoda, azért ilyen gyorsan semmi sem megy.*-Olyan szörnyű ez az egész...*Suttogja Brendának, bár nem biztos, hogy a lány meghallja.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:18 pm

*És kimondják az igazgató, és a négy szakvezető nevét. Visszafelé... Amikor a tanárok átlépnek a kapunk, és el Jerico védőkört von köréjük, legszívesebben megütné őt, teljes erőből. De nem csak őt, de Sovalont, Dariant, Desiertot és Mediarist is... megütné őket, amiért hagyták, hogy ennyi ember, ennyi diák odavesszen. Amiért ennyi szenvedést okoztak nekik... És megütné őket, amiért nem tudják visszaforgatni az idő kerekét. Dühös pillantása azonban hamar megenyhül, és afféle boldog kétségbeesés váltja fel. Boldog, és megkönnyebbült, amiért ezt túlélte, de kétségbeesett, hiszen... hiszen nem tudja, mi fog következni. Kitől kell majd ismét rettegni? Ki fogja megtizedelni a diákokat? Laura... Laura, igen, szegény Laura... És Alex. Hamon... ők nem tehettek semmiről, de Jericoék mégis hagyták őket meghalni. Ismét düh szikrázik a szemeiben, ahogy leroskad a padlóra, és könnyek törnek ki belőle. Ki tudja, meddig fog ez most tartani... Ez a dühödt, rémült, rettegő, kétségbeesett és reményvesztett zokogás, amivel valószínűleg búcsút vesz az iskola falaitól.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:20 pm

*Nikorina kérdésére nem tud felelni, olyan szinten elködösíti a fájdalom, de néha nekidől a lánynak, támogatását kérve, belé kapaszkodva. Aztán elmondja, hogy mit tudott meg, a hangja fátyolos, ahogy a szeméből is őrültmód patakzanak a könnyek. Mikor kilépnek a kapun és visszateleportálnak a Nezabarba, akkor próbálja csendben végighallgatni, de végképp elgyengülve esik a földre és előrehajolva, a haját az arcába eresztve kezd el hangtalanul sírni, csak néhány szipogás, és kifakadó nyögés hallatszódik a vörös hajzuhatag alól. Nem bír felállni, hogy is bírni? Csak sír, rázkódó testtel, ahogy próbálja visszapörgetni, hogy mik is történtek, egyre fájdalmasabban, egyre jobban feszíti a fejét a fejfájás. Hogyha tudná, a lábát felhúzva gömbölyödne össze, de így, most a porban, koszosan, mocskosan, viharverten sír.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:20 pm

*Szóval fordítja kell kimondani a szakvezetők nevét... Kissé nyelvtörős, de megoldják. És megjelenik a négy, eddig halottnak hitt szakvezető, nomeg az igazgató. Nikorina kissé megszeppenve, tisztelettel néz rájuk. Az igazgató dicsérete kissé megmelengeti a szívét, de az elszomorítja, hogy Laurát nem lehet visszahozni a halálból. Szegény lány! Még vámpírként is el tudta volna fogadni, legalábbis addig, amíg nem az ő vérét szívná ki. Úgy néz ki, ennek a kalandnak itt a vége... és mehetnek vissza az iskolába. Nikorina mindenképpen Rosettával marad, elvégre úgy érzi, a barátnőjének most nagyon is szüksége van rá. Kell valaki, aki támogatja a láthatóan mozgássérültté vált koboldlányt.*

///Húúú, nagyon tetszett a mese *.* Köszi, Kaen, élveztem^^//

Vendég

*Amikor a körbe beállnak Ari felolvassa a ceklin lévő dolgokat mindenesetre koncentrál és mindennek helyre kell állnia. Nem fordulhat újra rosszra. Ahogy kimondják a neveket megjelennek a szakvezetők és először ugye Huára aztán aztán mindenkire néz amikor vége lett az egész és ismét az iskolában vannak. Azért, akik ma meghaltak nem hiába haltak meg megmentettek sok mindenkit és feláldozták magukat.. csak bólint a mellette álló lány megjegyzésén, és figyeli a reakciókat és emészteni próbál..*- De legalább visszaáll a rend..*válaszolja halkan Huának. Sok minden történt az évben hány ember halt meg és jött vissza és és.. még mindig nem tudja megemészteni a dolgokat, de lehet nem is tudja..?*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ariana riadtan ébred fel. Az ágyában fekszik, a kezében üres pergamen. A szobájában fekszik, a folyosóról pedig hangok jutnak el hozzá. Maga sem tudja, hogy miért, de úgy érzi, utána kell járnia. A lány zuhanyzót célozza meg, ahonnan legnagyobb meglepetésére ismerős hangok hallatszanak. Laura, Bianca, Aeryn, és még jó páran beszélgetnek, nevetve, felszabadultan...*

//Hát ennyi volt, köszönöm, hogy eljöttetek. Az utolsó hszt megmagyarázom. Most írtam ki egí hírt, nézzétek meg! Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:28 pm

//Csak off-ot írok, mert Hamon nincs ott a lányfürdőben...vagy csak nem tudnak róla a csajok. Very Happy

Nagyon remek volt a mese, szuper királyságos. ^^ Hamon mégsem fogja Rosettát kísérteni, fenébe. Razz

//

Vendég

//Én is offot írok és olvastam azonnal a hírt is. Hú ez szuperextrakirálymese volt és wáá tetszett *-*//

Vendég

*Még előtte lebeg a zokogó Rosetta, aki nem képes felkelni a földről... aztán hirtelen felriad. Sokáig csak bámulja a plafont, és próbálja összerakni, mi történt. Megint bekapcsolt volna egy védővarázslat, ami hazarepíti? De miért, ha nem volt életveszélyben, hanem már visszakerültek, és...? Pereus ugrik le először az ágyról, és iramodik ki a folyosóra, de hamarosan a lány is követi, kábán figyelve a teljesen ép kúriát. Elbotorkál a zuhanyzóig, de csak akkor hiszi el, hogy a barátnőit látja, mikor már mindegyiket legalább háromszor magához szorította... ez a hirtelen érzelmi kitörés alighanem még tőle is furcsa lehet, hiszen a lányoknak fogalmuk sincs róla, hogy mit élt át, és azt hiszik, végig velük volt... Csak épp ő erre egyáltalán nem emlékszik, kizárólag az álomra. Érdekes egy időszak lesz, amíg felfogja ezt az egészet, de a csuklóját továbbra is a szívére szorítja, és soká veszi le onnan.*

//*még nem tud mit szólni, holnapra teljes mértékben feldolgozza és ír a hírhez meg minden, egyelőre sokkhatás és feldolgozási folyamat, még ígyis o.o*//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 6:29 pm

//Nagyon tetszett a mese, köszi. Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 26, 2011 2:21 pm

*Sötét pillantással jelenik meg az udvaron. A kósza hírek szerint lehetőség van látogatást tenni a mágusegyetemen, ahova majd szándékozik továbbtanulni. Ismerősöket nem lát még, de nem is gond ez, legalább a gondolataiba tud temetkezni. Fülledt-párás a levegő, ez nem fog jót tenni a könyvnek, amit magával hozott, de még mindig jobb időtöltés, mint beszélgetésbe bonyolódni a társaival. A fák közé indul, amíg megérkezik mindenki, és az eléjük küldött fogadóbizottság. Ott leül egy farönkre, pálcájával világítja meg a lapokat, időnként pedig felpillant, hogy mikor is érdemes indulnia. Az ébenszín köpönyeg jótékonyan takarja be őt, szinte a bokáig ér, az avart verdesi, akár egy sötét szárny. Hullámosan csapzott haja a homlokába lóg, azon keresztül vizslatja a betűket, és az ég irgalmazzon annak, aki most meg merje szólítani. Az ezüstkard a gyolccsal körbetekert csukló alatt pihen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 26, 2011 2:28 pm

*Lábával löki meg a nagy bejárati ajtót, és lép ki rajta az előcsarnokból az udvarra. Felhúzza fekete pulcsijának cipzárját, és kapucniját a fejére illeszti, kihúzva belőle most fonott, szőke, hosszú haját, ami még így is a hasának közepéig leér. Felpillant az égre, és elhúzza a száját - ez nagyon nem a nyarat jellemző időjárás. Mondjuk neki az esővel sincs baja, úgyis jobban szereti az őszt, mint mondjuk a nyarat, vagy a tavaszt, de akkor is, reggel még, amikor felébredt, és kipillantott az ablakon, meglátva a felkelő Nap első, aranyfényű sugarait, még arra gondolt, hogy lemegy ma a tóhoz, vagy a medencékhez, és szépen lebarnítja magát, na meg úszik egy-két hosszt, úgyis kijött már a formájából, de hát ez a terve nem nagyon fog megvalósulni ilyen időben, főleg, hogy nagyon csúnyán lóg az eső lába, és rá öltögeti a nyelvét. Feltűri pulóverének ujját - igen, ezért van mindegyik felsője kitágulva a karjánál - , de rögtön vissza is húzza, amikor a hideg szél végigsimít meztelen bőrén, és megborzong.* ~Lehet, hogy nem bermudában kellett volna lejönnöm...?~ *Pislog libabőrös lábaira. Igen, azt fentről is látta, hogy hűvös van, na de hogy ennyire? Ez már túlzás, kérem! Viszont most már nem fog visszamenni, az biztos. Egy kis friss (hideg) levegő soha nem árt. Majd ha nagyon fázik, akkor maximum bemegy az ex-Allidonos főhadiszállásra, és harap valamit, ha már ott is van konyha. Végigsimít hosszú haján, és végre elindul a Fürge-patak irányába... Igen, a víz mindig jót tesz. A víz mindig megnyugtatja, monoton, és mégis változékony sodrásával és hangjával erőt önt belé, hogy újra és újra szembe tudjon szállni a rémeivel, és meg tudjon birkózni az akadályokkal... És most erre nagyon is szüksége van. Talán jobban, mint bármikor máskor - hiszen kevesebb, mint egy hónap múlva, augusztus 22-én nyilvánosan bejelentik eljegyzésüket itt, a Nezabarban Siegfrieddel. (Vagy Nellondban, ez még nem dőlt el, de a lényeg, hogy a diákok előtt.) Annyira nem érti, mire ez a felhajtás... igen, hogy szeretnék egymást, hogyha TÉNYLEG össze akarnának házasodni, akkor ő is akarná, és ő is szétkürtölné az egész dolgot, de nem, erről szó sincs. Sem Siegfried, sem Emily nem szereti a másikat, sőt, pontosan arról van szó, hogy kedvenc Allidonos prefektusunk mást szeret - bár annak a kapcsolatnak már lőttek, annyi biztos. Tényleg... mi lehet Vilennel? Az igazi, hús-vér Vilennel? Az illúzió-Vilen teljesen jól megvan az álmaiban, ezt tudja, de... vajon merre járhat az igazi? Fejét lehajtva, egy kósza kavicsot rúgdosva lépdel végig az udvaron ezekkel a gondolatokkal a fejében. Senki és semmi nem zavarja meg a tűnődésben - egyelőre. Az órájára pillant, és az kezdi el izgatni, hogy vajon milyen nap lehet ma... mert ha kedd, akkor bizony ma lehet majd látogatást tenni az egyetemen, de ha még csak hétfő van, akkor nem biztos, hogy itt akarna várakozni ötig. Na mindegy... Halkan felsóhajt, és lehuppan az egyik padra, szemeit lehunyva pedig az öt órát várja.*

Vendég

*Vasárnap jött vissza Velencéből, szóval a nyarat távolt töltötte a családi üzlet pátyolgatásával, így úgy tűnik elég sok mindenből kimaradt. Még bőven van idő az indulásig, de már előre lejött, hátha találkozik még pár emberrel, akivel nem futott össze, mióta visszatért. Az ajtón kifordulva még nem lát sok embert, így a falnak támaszkodva figyeli, hogy kik érkeznek az udvarra.*

//Attya ég de elszoktam az írástól.//

-------

[Only admins are allowed to see this link]

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar