Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:15 pm

*Rosetta elkeseredetten próbálja valahogy megmachinálni a gyűrűt, valahogy sugározni belé az energiát, vagy fene se tudja, valami koboldosat, hátha megy, de... De nem megy. Így már nem tudja, hogy hogyan nyugtathatná meg a fiút, tényleg nem. Csak próbál erős lenni, és nem kétségbeesetten nézni rá, mert akkor biztos, hogy Hamon is kétségbeesetté válik, ennél is jobban. Igazából annyira gyorsan történik minden, hogy hirtelen csak nézni tud, Laura felé kapja a fejét, hirtelen úgy érzi, mintha az ő tüdejébe vágódott volna a karó és alig kap levegőt, hiszen nem látja pontosan, hogy hova fúródott. Aztán kihúzza a szőkeség és él... Rosetta remegve néz körbe, egyszerre több dolog is történik. A gyűrű nem hat, de azért picit bólint a fiúnak, úgy se látja, hogy milyen volt eredetileg, és a jobb az igazán relatív. De tényleg. Aztán Laura, a karó, és a fülbevaló...* - Laura! *Szinte sikolt ijedtében... Aztán a számláló, amiből csak annyit fog fel, hogy ezt olvasta a papíron is. Mikor Hamon megrántja a kezét, akkor kicsit megszorítja, biztatóan... De ez igazán egy rövid pillanat, mert ahelyett, hogy a fiú húzná őt, mivel sokkal erősebb, akármilyen idétlenül néz ki, ő kezdi el húzni Hamont, és irdatlan gyorsasággal eltűnik a színről, vérfarkas gyorsasággal, és energiamágus gyorsasággal. Senki sem maradhat hátra... Erre azért még figyel és minél több embert a kijárat felé taszít, vagy karon ragad másik oldalára még valakit. Nem képes ott maradni... Talán ha Hamon nem kezdi el húzni, akkor megfordul a fejében, de így képtelen rá. *

// Energiamágus 3. szint FUTÁS-FUTÁS-FUTÁS //

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:18 pm

*Megfogja a fülbevalót, majd puff... Egy pillanatra megáll az idő számára, és olyan eszeveszett sebességgel vetődik félre, hogy a sprintereknek leesne az áll... Majd egy pillanatig semmi, csak az ösztönös mozdulat, amivel kihúzza a karót. Továbbra is semmi, még a sokk és az adrenalin nyugtatja. Majd minden a nyakába szakad. Sikoltani tudna, ordítani, kínlódni, és szerencsére a seb gyorsan beforr. De a tüdeje nem akar üzemelni. Nehéz levegőt venni, és fáj. Hátát a falnak támasztja, kezét a begyógyult sebre tapasztja. Egyet varázsolhat csak, és az talán pont elég lesz ahhoz, hogy még tudjon élni egy kicsit.* - Tolero pato... *Nögi, miközben pálcát ragad, és feje felett elvégzi a megfelelő mozdulatot. Tudja, hogy ezzel csak késleltet mendent, ráadásul nagy ára van. A végén rá telepedhet a vörös köd, és akkor nem bízhat másban, csak hogy Ariana és Rosetta lefogják, hogy ne tépjen szét senkit. Érzi, hogy újabb pletyka kezd el keringeni róla lassan. Persze simán bemesélhet bármit, elvégre már energiamágusi képességekkel is rendelkezik, és a fene sem tudja, hogy mire is képes a nerkomágiával, nincsen a homlokára írva, hogy nem tud gyógyítani, hiszen nincs ez így. Választani kell... Minden lassul... Ő viszont Alex mellé rohan, és marad vele. Csak az egyik kéznyomra tette a kezét. Ott egy másik szabad. Hófehér szárnyak... Vámpír, aki angyal... Kettős érzelmek... Halál?...*

// Aurormágia elsődleges - Tűréshatár kitolása
A tűrshatár kitolásával saját, vagy mások tűrőképességét tolhatjuk ki. Jobban ellenáll a kínzásnak, a mentális és fizikai behatásoknak. Közvetlenül nem védekező varázslat, de erősít bennüket. Dementortámadást, mentális sokkot, varázslat okozta fájdalmakat, vallatást is jobban bírjuk. Hátránya azonban, hogy, ha nem sikerül a a külső negatív hatást megszüntetnünk, amig a tűréshatárunk kijjebb van, akkor megszünte után hirtelen nagy adagban zúdul ránk a mentális, fizikai sokk, ami elég veszélyes, hisz így könnyen elveszthetjük ítélőképességünket! //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Mindenki, beleértve a sérülteket, és kivétel Alex és Laura, átfutnak a szomszédos terembe. Alex és Laura megvárja, míg a számláló a nullára pörög, aztán mintha halk női kórust hallanának. Az idő mintha lelassult volna körülöttük, aztán vakító villanást látnak...Együtt indulnak el a nemlétbe. Romantikus halál.
A többiek éppen átértek a szomszéd barlangba, amikor fülsükítető detonáció rázza meg a rúnabarlangot, és az az ott maradt Alex-szel és Laurával együtt megsemmisül. A mostani csarnok közepén egy hatalmas kincsesláda áll, egy gigászi trónon pedig egy igazi démon nagyúr, amiről csak legendák szólnak. Az alakot érezték többen kintről. Elmosolyodik, szinte megfagyasztja bennük a levegőt.* Végre eljött ez a perc is, mire oly sokat vártam... Kezdjük hát a táncot.
*Int, mire árnyak vállnak el a faltól, és démonfattyakként támadják meg a diákokat. A nagyúr is felemelkedik, de egyenlőre csak szórakozva nézi a harcot.*

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Fejben számol, mi merre van, de túl későn veszi észre, hogy Laura lemarad tőlük. A detonáció alighanem megsemmisíti őket, ahogyan a barlangot... Ariana megtántorodik, neki az egyik falnak, és körülbelül csak akkor eszmél fel, mi folyik körülötte. Akkor sem érzékeli a nagyurat meg a kincsesládát, csak a rátámadó démonfattyakat. Minden egyes alkalommal lefagy, ha meghal egy barátja, még ha csak illúzió is - és az esetek nagytöbbségében Laura volt az, aki tovább cibálta, hogy ne maradjon ott... így maga sem érti, hogy van lélekjelenléte szinte öntudatlanul, gépiesen küldeni a lidércdárdát arra a démonfattyra, amelyik épp először kerül be a látóterébe. Most tényleg nem gondolkozik, csak lövi a varázslatokat, mindig ugyanazt, mint valami gép, és az agya nem hajlandó felfogni semmi mást. Az sem érdekli, ha vérezni kezd... úgyis begyógyul.*

//Lidércdárda, SHE elsődleges
A pálca hegyéből az ige kimondásakor egy hatalmas és fényes dárda "szökken" ki, ami a lidércbe fúródik, és a földhöz, vagy egy közeli tárgyhoz szegezi. (Lidérc = erős szellem. Kisebb erejű szellemekre nem hat.) A dárda mivel teljesen ellentétes energiával rendelkezik mint a kísértet, ezért elkezdi elszívni annak erejét, ami még mindig a létezéshez köti. A varázslat végetértével a dárda elenyészik, a lidérccel együtt. Kezdők esetén még csak a lény megbénítására jó, és csak egy dárda idézhető meg. A Nekromanták, és Aurorok képesek két dárda megidézésére. Valamint ezek száma is később, a diákok erejének növekedésével együtt, egyre többet képesek létrehozni. (5.évfolyamban 2, stb, stb, az említett kasztok +1el.) DE! A diákoknak ehhez a varázslathoz a lélekerejükre is szükség van, ami a mágiába beleadódik. Így erőteljes koncentráció igényeltetik, ami a lény erejétől függően, az enyhe orrvérzéstől a heves orr/fülvérzésig bármi előfordulhat.//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:29 pm

*Átérnek a terembe, és szinte azonnal robban a másik. Gyorsan végignéz a többieken, és látja, hogy az egyik fiú, és Laura nincs velük. Ezek szerint ők áldozták fel magukat. Hirtelen hatalmas szomorúság és bűntudat tör rá. Mégiscsak a társai voltak. Mikor hangot hall, gyorsan kitörli a könnyeket a szeméből, és felnéz, hogy lássa, kivel van dolga. Egy démon. És már támad is. Alig van ideje, hogy összeszedje magát. Az árnyak ellen, amik szintén démonokká változnak, megidézi a farkastestvéreket. Azok majd talán megvédik.*-Lupus Gemini!*Kiáltja el magát, és ha minden jól megy, megjelennek a farkasok és támadnak.*

//Természetmágia - elsődleges (farkastestvérek)
Leírás: Az élőlényidézés, az asztrál-mentál mágia, és a bestiatan háromszögéből kialakult komoly természetmágia. Egy órára megidéz két barátságos farkast, akik halálukig védelmezik a druidát, de egy óra múlva elenyésznek. A farkasok maximálisan asztrális összeköttetésben vannak gazdájukkal, értik amit mondd, és primitív parancsokat a védelmen kívül végre tudnak hajtani, a védelem pedig ösztönös része a varázslatnak. A két farkas hatalmas, életerős példánya fajának. A varázslat támadásnak és védekezésnek is kiváló, hiszen időnyerésnek is alkalmas, mert a farkasok lekötik az ellenfelet, míg a druida ki nem talál valamit.//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:30 pm

*Nem néz már hátra, főleg mivel Rosetta húzza út, ami meglepő egy kis koboldtól. Jó erőben van a kislány, de ezt most nem teszi szóvá, túl sok minden történik egyszerre, hogy érdemben feltűnjön neki a dolog. Ketten maradnak, ami akkor tudatosul benne, amikor már átértek és bekövetkezik a robbanás, azaz ekkor látszik hogy kettő mínuszban vannak. Aztán a démon nagyúr.* -Kellemes alak... *Súgja Rosettának kissé viccelődve. Lassan úgy érzi, hogy az arca elvesztése csak a kezdet volt és talán nem is kell ilyen torzan túl sokáig léteznie... A démonfattyak támadnak is, így hát védekezni kell valahogy, és erre most a mentális erő nem lesz alkalmas. Előkerül hát a táskájából a könnyed hárfa, és azon kezd el játszani. Lágy hangja betölti a termet, talán a többieknek is erőt ad, és csatára serkenti őket.* Tűzhullám, Lángörvény...

//Dalmágia elsődleges: Lángolás dala
Leírás: "Megtévesztés, és szemfényvesztés", mondják rá sokan, de tévednek. A tűz mely keletkezik igenis valóságos. Minden éghető tárgyat hamuvá éget. Az elégett dolgot újra visszahozni ne is próbáld, hisz felesleges. Össze nem rakod már többé, azt amit ezzel a lánggal meggyújtottál.
Hatása: A dal folyamán nem történik semmi, ám az utolsó szó kimondása után egy búgócsigához hasonló tűz örvény jelenik meg, melyből a létrehozó akarata szerint tűzgömbök lövelnek ki. Fontos, hogy pontos utasítást adjunk gondolatunkkal a tűzgömböknek, mert a végén még visszafelé sül el. Csak gondolati utasításra történik valami, tehát nonverbális dallá válik, miután már létrehoztuk.//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:32 pm

*Rohan, szinte vakon. Azt csak haloványan érzékeli, hogy ektten hiányoznak a csapatból... Alex és Laura. Amikor átérnek a másik csarnokba, hallja, érzi az óriási detonációt. Ekkorra már leesik neki, hogy a két hiáynzó hátramaradt - áldoztanak... Könnyek gyűlnek akaratlanul is a szemébe, mert Laura azért valamilyen szinten a barátnője volt. De ideje a mostani helyzetükre koncentrálni: kincsesláda, démon nagyúr. A démon nagyúr mosolyától kiráza a hideg, és dermedten nézi. A szavakat hallva halálos félelem fogja el, ami aztán a démonfattyakat meglátva szörnyű dühbe csap át. Laura és Alex meghalt, talán a semmiért. És most rájuk is a halál várna? Azt belül tudja, hogy egy démon nagyúr ellen semmi esélyük nem lenne, de nem akarja tétlenül bevárni a halált. Még jó, hogy nem az ikernővére, Sylvia van most itt, aki retteg a démonoktól... A lány dühödten pördül, bal tenyerét kifelé fordítva maga elé tartja, és a legközelebbi démonfattyak közé robbant egy druida lángot. Most a képessége a legerősebb fegyvere, és a leggyorsabb is, hiszen reflexszerű. Közben pedig az agyában pörgeti a varázslatokat, keres valamit, ami hatásos a démonfattyak ellen. Addig meg marad a jó öreg druida láng.*

//Druida képesség 3. szint - Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé, természetesen pálca nélkül.//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:33 pm

*S lőn... A robbanás. Ő épségben átért, de... Laura és Alex odalett. Nem, ilyen nincs... Miért történik folyton ilyen ebben az iskolában?! Most már komolyan megrázkódik, fizikailag és szellemileg egyaránt. Egy pillanatra lehunyja a szemét, elképzeli, milyen lenne, ha elhagyná az iskolát... Már ha egyáltalán túléli ezt a mai napot, hiszen észreveszi a démont.* - A tánc... egy igazi démontangó? *Teszi fel a kérdést, de valószínűleg nem kap rá választ. Ajkait összetapasztja, és a meginduló démonfattyakra szegezi a pillantását. Előhúzza a farzsebében pihenő gyönyörű, sárkány-szívizomhúros pálcát, és a démonok felé suhint vele.* - Trudo sonus! És ezután a sikoly... Az a mélyről feltörő, dühödt, kétségbeesett sikoly, ami jön. Remélhetőleg erősen sikerült a varázslat, hiszen hangmágusról van szó, akinek az egyik legkedveltebb tárgya a hangmágia ráadásul, szóval... Na mindegy.*

//Hangtaszítás - Hangmágia elsődleges: Támadó varázslat, és nem is a könnyebb fajtából. Hatása hasonlít egy széllökésére, vagy hasonló taszító átkokra, varázslatokra. Ha a mágiahasználó elkiáltja az igét, a hanghullámok fellökik a célszemély(eke)t. Viszont nem csak ennyiből áll az egész, a Hangtaszítás minimálisan kombinálva van más varázslatokkal is. Miután a célszemély nyekkent a földön/falon/akárhol, még egy bizonyos ideig sem beszélni nem képes, sem a hangokat nem hallja a taszítás következtében.//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:34 pm

*Mikor átér és hallja a detonációt, meg persze érzi is, akkor azonnal térdre esik, felmondja a térde a szolgálatot.* - Laura... *Nem bírja könnyek nélkül, a szemét elhomályosítja a sós fátyol, de közben egy mozdulattal eldobja az orrában lévő dugaszt, amivel a vérszagtól ódzkodott. A keze ökölbe szorul, rá sem bír nézni a démonnagyúrra, akármennyire nagy dolog az ilyen, csak akkor áll fel, amikor a démonfattyak kilépnek a falból.* - Hogyha egyszer visszajöttünk... visszahozom... Nikorinát is visszahoztam... Szevért is visszahoztam... Őt is vissza lehet hozni. *Mondja idegesen, remegő hangon, félhangosan, s mikor meghallja Hamon hangját, majdnem reflexből elveszti a fejét és ép arcát is beveri, de nem teszi, csak még jobban felidegesíti magát. Arianával talán éppen egyszerre, ami ugyanolyan gyorsaságukból, és ugyanakkora fájdalmukból fakadhat egyszerre kezdi el lövellni, ugyanazt. Lidércdárda. Teljesen felpörög, az önkontroll ott tart, hogy minél többet ellőjön, miközben agya szinte lekapcsol és azon kattog, hogy ő túlélhette e volna. Nem, biztosan nem. De mi van, hogyha...? Szóval sorozza, amennyi egy Energiamágustól, egy Vérfarkastól,. és egy Pszionikus mágia elsődlegestől kitelik.*

//Lidércdárda, SHE elsődleges
A pálca hegyéből az ige kimondásakor egy hatalmas és fényes dárda "szökken" ki, ami a lidércbe fúródik, és a földhöz, vagy egy közeli tárgyhoz szegezi. (Lidérc = erős szellem. Kisebb erejű szellemekre nem hat.) A dárda mivel teljesen ellentétes energiával rendelkezik mint a kísértet, ezért elkezdi elszívni annak erejét, ami még mindig a létezéshez köti. A varázslat végetértével a dárda elenyészik, a lidérccel együtt. Kezdők esetén még csak a lény megbénítására jó, és csak egy dárda idézhető meg. A Nekromanták, és Aurorok képesek két dárda megidézésére. Valamint ezek száma is később, a diákok erejének növekedésével együtt, egyre többet képesek létrehozni. (5.évfolyamban 2, stb, stb, az említett kasztok +1el.) DE! A diákoknak ehhez a varázslathoz a lélekerejükre is szükség van, ami a mágiába beleadódik. Így erőteljes koncentráció igényeltetik, ami a lény erejétől függően, az enyhe orrvérzéstől a heves orr/fülvérzésig bármi előfordulhat.//

Vendég

*Az ajtón átfutott megmenekültek volna? Mindenesetre Nézi a többieket akik jönnek, de minden olyan gyorsan történt egy pillanat alatt, szint eminden megváltozott.. Csak ijedten nézi amikor az a hatalmas villanás, és hírtelen rázkódás miatt megremeg a föld, Brenda az egyik barlang falnak támaszkodik és közben Huát is megfogja.. De hogy ketten.. ott maradtak.. még mindig nem hiszi el..?Most lesokkolt, de így is eleget látott már és ahogy pillant a lány körbe egy ládát is észlel majd egy furcsa sötét lelkű urat is aki megszólal és már támadnak. Nem nagyon van mit tenni a sajnálkozásra ráér a harc után is inkább támadni próbál.A támadók felé egy villámot rajzol majd mondja ki az igét..* - Spargo Fulmen!*A pálcából apró villámok tőrnek elő amik magával ragadják a célpontot elméletileg és még mindig nem tudja elképzelni, hogy két személy nincs velük.*

// Villámszórás: (EHM elsődleges)
Varázsige: Spargo Fulmen
Leírás: Támadó varázslat. Apró villámok csapnak ki a pálcából szám szerint kezdőknél fél tucatnyi. A villámok ráznak és égetnek is egyben, éghető dolgolat meggyújtanak, így nem árt vigyázni vele, hiszen nem lehet pontosan irányítani. Felelőtlen mágiahasználó maga körül is felgyújthat akármit, és bent ragadhat a tűzben. Főleg támadásra jók, de persze kreatív egyének más hasznát is tudják látni.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Úgy tűnik a diákok az évek során nem kevés tudást felszedtek magukra, mert hihetlenül lazán tudják irtani a fattyakat. Ariana viszont érezheti, hogy ez most nem illuzió volt, Laura és Alex immár tényleg halott. A démon nagyúr ellenben egyre jobban bedühödik, hogy ilyen könnyen legyőzik a szolgáit. Rosettán most már egyértelműen lehet látni a vérfarkasságot, többet már nem tudja titkolni. A láda magától nyilik ki, és egy furcsa tekercs pattan ki Ariana kezébe. Ezzel egyidőben egy újabb ajtó nyilik ki, úgy tűnik, ez lesz a végső helyszín, mert egy fellegszirtre vezet, ahol egy hatalmas, tükörszerü kapu található. Ellenben a démon nagyúr valami olyan komoly mágiába kezd, ami mindannyiuk halálát okozhatja. Hasonló a helyzet, mint az előbb. Valakinek ott kell maradnia, feltartóztatni, míg a többiek ki tudnak érni a biztonságot jelentő szirtre, és nekiállhatnak az idézésnek.*

Vendég

*Valamiféle függönyön át jut el hozzá Hamon hangja, de főleg csak a hang, a szavakat alig fogja fel. Furcsa, hamis békeérzet társul a gépiességhez, és nem sok választja el attól, hogy békés mosollyal az arcán irtsa a démonfattyakat - sőt, talán halványan el is mosolyodik. Ariana smiles, like Ariana doesn't care... she lives in her world so unaware. Csak kérdés, hogy meddig fog még élni. Igazából az is megfordul a fejében, hogy szándékosan változik át vérfarkassá és kezdi el tépni a démonfattyakat - Laura már úgyis lebukott, úgyis mindjárt meghalnak, így igazából teljesen mindegy. Csak az állítja meg, hogy most emberként, mágiával alighanem többre megy, mint a vérfarkas fizikai erejével. Azt az érzést, hogy ez nem illúzió volt, fogja és kidobja a kukába, köszöni szépen, nemkívánatos információ. Enyhén kizökken öntudatlan világából, mikor a kezébe pattan a tekercs, és reflexből elkapja, majd felnéz az ajtóra, lassan, mint valami filmben.* - Kifelé a szirtre, megvan a tekercs az idézéshez! ~ Ha sikerül visszahozni a Mestert, és a többieket, ők segíteni fognak visszahozni Laurát... és a többieket is. Biztosan segítenek, minden rendben lesz. ~ *Ez lebeg az agyában folyamatosan, és igazából már alig törődik valakivel, csak rohan ki a szirtre, miközben olvassa a tekercset, mi kell, mit csináljon, csinál ő bármit, csak sikerüljön az idézés, és legyenek itt a szakvezetők meg az igazgató.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:43 pm

*Az ember, mikor megszületik rögtön felsír, hisz új világ köszöntött rá, egy ismeretlen, rideg, rút világ. Nem tudhatja, hogy mit hoz a következő nap. Ahogy Alex tenyerével összesimul a kézlenyomattal, behúnyt szemmel, egy tüzes trónon ülő gyönyörű nővel és kavargó, ködös képzetekkel boldog és elégedett. Mikor anno felrobbantotat az iskolát, akkorsem azért tette, hogy végezzen az erőforrással, hanem, hogy legyen lényének valami lenyomata a világban, hogy elmondhassa, ő meg merte tenne. Most is ezt érzi, ahogy a markáns erő kezét a mágiához láncolja. Aztán hirtelen feltárul a szeme és fehérszárnyú angyal áll ott mellette. Pillantásuk egybetéved és az iménti gyűlölet megszűnik létezni, sőt még a szenvedélyes lángolás is kihúny. Egyet lát: egy angyallányt, aki együtt indul vele a Halálba, ugyanis ekkor már érzik a végüket. Egy pillanatra megáll az idő, mintha kívül kerülnének az univerzum hatalmán, majd pillanatok alatt szólal fel a kórus. Csontig, a lélek legmélyéig elér a hang, majd egy pillanatnyi fájdalom és az örökkévalóság. Így ér véget két nagy, különleges lény kalandja, így ér véget a földi álom. Az ember, mikor megszületik rögtön felsír, hisz új világ köszöntött rá, egy ismeretlen, rideg, rút világ... Mikor azonban meghal nem sír, pedig új világ köszönt rá, egy megfoghatatlan, talán nem is létező, fényes világ...*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:44 pm

*Szépen irtják a fattyakat, de fura neki, hogy Rosetta milyen erőkkel mozog. Az előbb is őt lazán elhúzta...ez már gyanús. Ő nem egy démonvadász, tehát nem ért annyira a sötét lényekhez, így nem esik le neki egyből, vérfarkasról van szó, de azért csodálkozik. Ellenben újabb átjáró nyílik meg, a démonnagyúr ellenben tartóztatni próbálja őket. Az arca oda...az élete ezzel oda. Rosettához hajol és csendben súg csak neki néhány szót.* -Mondd meg Aerynnek, hogy nem volt más lehetőség...mindig szeretni fogom... *Aztán egy jó erőteljesen telekinetikus lökéssel indítja el a vérfarkas lányt az ajtó felé, hogy ne legyen lehetősége magával ragadni őt is. Kihúzza magát, mint mint egy afféle lassított felvételben finom mozdulattal simítja ki kusza haját az arcából.* -Szemtől szembe... *Mondja halkan a démon nagyúrnak, majd egyszerűen teljes erőből rohanni kezd felé, újfent alkalmazva a telekinézist, amivel közben fojtogatni kezdi a lényt. Ezzel a kettővel vélhetően összezavarja annyira, hogy a többiek addig egérutat nyerjenek.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:45 pm

*Sikeresen pusztítják el a démonokat, ez, ma este először, örömmel tölti el. A fődémon meg tiszta ideges, mondjuk nem is csoda, ezek után. Bár azt nem érti, hogy miért feltételezte róluk, hogy nagyon nehezen boldogulnak. Nem vett észre Rosettán semmi különöset, mert nem arra figyel. Ekkor kinyílik egy ajtó, mögötte a hellyel, ahová tartottak. A démon meg újra varázsolni kezd. Most nem tűnik fel neki, hogy megint ugyanaz a helyzet, mint az előbb, mert nem lát ráutaló jeleket. Megkeresi Brendát a tekintetével, szerencsére a közelében van. Elfut az ajtó felé, hátha sikerül kijutnia mindenkinek. Talán lassan vége ennek az egésznek.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:46 pm

*Sikerül feltartóztatniuk a démonokat, sőt, szabályosan irtják a fattyakat. Nos igen, a Nezabar, az a Nezabar... Ahogy körbepillant, megakad Rosettán a tekintete, de nem hagyja elterelni a figyelmét. A démonnagyúr úgy tűnik, egyre dühösebb. Ki lehet egyáltalán, hogy ennyire a vérüket akarja venni? Emily megrázza a fejét, és a tekercsre pillant, ami Ariana kezébe reppen, és már éppen odarohanna hozzá, hogy megtudja, mi az, amikor a démon valami igen durvának tűnő varázslatot kezd el nyomatni, méghozzá egyenesen rájuk, és bizonyára nem abból a célból, hogy örök életet, vagy biztos boldogságot adjon nekik. A fellegszirtre pillant, az ajtóra... ismét futás? De valakinek fel kellene tartóztatnia... de NEM! Ő NEM! Hiszen még csak most nyerte vissza az életét! Lehet, hogy önző... de erre még nem készült fel. Spritnben igyekszik a szirt irányába.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:47 pm

*Ó, igen, eléggé megedződtek már az évek során. Nikorina már nem is nagyon járatja az agyát más varázslaton, mivel a druida láng elég hatásos, hát azt lövi sorozatban, amíg csak telik az erejéből. Közben fél szemmel látja Rosettát is... akin már látszódik az, hogy mi is valójában. Nikorina egyik része ledöbben, de a másik fele automatikusan szórja a lángot tovább.* ~Te jó isten... ez lenne az én barátnőm valójában?~ *Gondolja döbbenettel, majd megrázza a fejét. Ezek szerint Laura vámpír volt, Rose vérfarkas... miután kiderült számára, hogy James félig angyal, már nem sok minden tudja igazából meglepni, de ez azért egy picit ledöbbenti. Hogy Rose egy ilyen dolgot eltitkolt előle... De pörögnek az események, Ari egy tekercet kap, újabb ajtó nyílik. Nikorina hátrálni kezd, nem tetszik neki a démon nagyúr dühe. Áldozat most sem szeretne lenni, így amint biztonásgos távolban van, megpördül, és rohan át az ajtón. Fel a fellegszirtre, ahol van az a tükörszerű kapu...*
- Most hogyan tovább? *A kérdést főleg Arihoz intézi, elvégre nála van az a bizonyos tekercs. Nyilván idézni kell... Emlékszik rá, hogy amikor Szevér hozta vissza Rosettával, akkor egy litánia volt náluk, és az is egy kisebb idézés volt, ha úgy vesszük.*

Vendég

*Csak sokkolt és feszült és nem tudja mi lesz.. Csak támadnak legalább is a vándor lány majd Rosetta felé pillant és újabb dolgok derülnek ki..* ~ Ez..? Mik ki nem derülnek..~*Inkább meg se szólal csak gyorsan reagál mindenre és most azon gondolkozik ő maradjon itt vagy segítsen a többieknek az idézésben? A démon mindenesetre újra varázslásba kezd így nem marad más hátra inkább a másodikat választja és elindul a szírt felé ahol egy tükör kapu van szóval. Mindenesetre Huát sem veszi szem elől igazság szerint most próbál mindenkire is koncentrálni. Mi fog még történni..?* - Mi a teendő? Vagy csak el kell mondanunk ami a papíron van és kész?*Kérdezi szintén Aritól, de lehet egyértelmű a dolog..*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 4:51 pm

*A teste kicsit elállatiasodik, ami egy erősebb karban és egy morgó, vérengző arcban jelenik meg, de mikor meghalt mind, akkor csüggedten változik vissza a "fél-átalakult" állapotából. Hamon hozzászól, ő pedig szinte egy ködfátyol mögül pillant fel rá, de minden szavát érzi és érti.* - Hamon... Hamon ne! *Sikítja a fiú után szinte, miközben már alig lát ki a szemén. Maradni akart. Ő akart maradni. De nem maradhat Hamonnel, hogyha az utolsó szavait rábízta. Nevezze bárki bárminek, akár gyávaságnak, de ez nem az... Ez valami más, át kell adnia az üzenetet. Remegve gyökerezik földbe a lába egy másodpercre, aztán muszáj mennie, és ezt Hamon is jól tudja, ki is taszítja őt. Különben Hamon halála felesleges lesz, hogyha bent marad... Szaladni kezd, a többiek után, az utolsó kapuhoz, de a lába most olyan nehéz... Fürge, ez csak a lelkének a súlya, amit érez. Majdnem kapásból bele is fut a tükörbe, de idejében lelassít, és azonnal térdre is esve, törölgeti a könnyeit. Aeryn örökre gyűlölni fogja... A keze az övében lévő litániáért nyúl, és lassan hangosan olvasni kezdi, már amennyire kilát a szemén, hátha segít valamit... Hátha a többiek észrevesznek valamit, amit ő nem vett észre.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Végül Hamon lesz az utolsó sötét lovag, aki ott marad, hogy feláldozza magát a társaiért. A démon nagyúr meglepetten rontja el a varázslatot, egy zöld lidérc jelenik meg, ami elsőként a démont tépi szét, majd... ezt a többiek már nem látják, csak hallják Hamon velőt rázó halálsikolyát, ahogy kiérnek. Valami mágikus folyamat áramlik ki a teremből, nem robbanás, csak a mágiák elkezdik felemészteni magukat. A legutolsóként haladó Rosetta hátába valami fúródik, amitől összeesik, bár még kiér. Azonnal visszaváltozik emberré, valami mágikus repesz fúródott a gerincoszlopa mellé, ami miatt nem érzi a lábát, hasonló mint Laura azurit repesze, gyógyíthatatlan. Sosem lesz több farkas, és járni sem fog többé.
A szirten ott a kapu, Ariana kezében pedig a tekercs. Többen kellenek hozzá, boszorkánykörben kell, hogy összeadják a varázserejüket. A tekercs furcsa jelven íródott, már csak végre kell hajtani. A kapun át mintha alakok kezdenének átlépni.*

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Mindenki hozzá fordul a kérdéseivel, de nem fordul oda senkihez, hogy konkrétan válaszoljon, csak gépiesen sorolja, mit kell tenniük. Nem is érzékeli, hogy ott maradt valaki, csak az zakatol benne, hogy visszahozzák őket, ugyanúgy, mint a szakvezetőket, csak előbb azt kell befejezni. Behunyja a szemét a halálsikolyra, de sújkolja magába továbbra is, hogy minden rendben lesz, megoldják, szépen, sorban.* - Körbe kell állnunk, boszorkánykörbe, mindannyiunkra szükség van. *Mondja hangosan, majd ha mindenki beállt a boszorkánykörbe, hangosan elkezdi felolvasni a kezében lévő tekercset. Ebben a kábult állapotában még Rosetta elesését sem érzékeli. Azt is megoldják, ha visszahozták a szakvezetőket... Igen, ez az a pont, ahol már elkattant benne valami a több év alatt felgyűlő borzalom után. Egy személybe van vetve minden bizalma, és ha ez a bizalom megcsorbul, és nem lesz kibe kapaszkodnia... hát, annak csúnya vége lesz.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:01 pm

*Mikor átérnek, sikoltást hall. Ugye nem... Ugye nem maradt ott megint valaki? Gondolja magában kétségbeesetten. Hátranéz, hogy ki volt az. Az a fiú, aki könyvet olvasott, mikor ő az udvarra ért. Nem ismerte, de neki biztos elég csapás volt az arca tönkremenetele is. Nem azt érdemelte, hogy meghaljon. Rosettát ő sem veszi észre, mert már nem fordul vissza. A kapura pillant, és csak sejti, hogy mi a rendeltetése. Arianara néz, mivel nála van a tekercs, és ha a lány elmondja, mi a teendő, szívesen segít neki. Talán van rá valami esély, hogy a társaik visszatérhessenek. Mindenesetre nagyon reméli. Hallgatja az utasításokat, és csinálja, amit kell. Beáll a boszorkánykörbe, és várja, mi történik.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:03 pm

*És Hamon az, aki feláldozza magát. A szőke fiú után néz, és a sikoltó Rosettára emeli a tekintetét, de aztán már csak az marad meg benne, hogy a szirten hallja a halálsikolyt, és látja az összeeső Rosettát.* - Ez... ez... *Nem bírja végigmondani, amit szeretne, a hangja el-elcsuklik. Legszívesebben odarohanna Rosettához - akkor is, ha tudja, hogy nem egészen az a lány, akit ő megismert - de most szükség van rá a boszorkánykörhöz. Sietős léptekkel elfoglalja a helyét, és a tekercsről elkezdi felolvasni a szöveget, remélhetőleg a többiekkel együtt, de... de a gyomrában ott van az a szörnyű, borzasztó érzés, az a tehetetlenséggel vegyülő félelem. Érzi, hogy még történni fog valami... valami szörnyű, ami ellen nem tud tenni, és ez dühíti... Pedig ügyes boszorkány, de ezt még neki sem tanította meg senki. Egyre inkább taszítja, hogy visszamenjen a Nezabar falai közé, már ha ezt túléli. Nem, nem fog tudni itt maradni, ez... ez neki már sok! Hány embert kell még látnia meghalni vagy haldokolni? Összeesni, megsebesülni? Hányszor kell még megélnie a saját halálát, és azt, hogy visszatér az életbe? Nem, nem, ez neki már sok... Nagyon reméli, hogy csak az eddigi események váltják ki belőle ezt a gyomorforgató érzést, és most inkább a mágiára, a szövegre, és az energiáira koncentrál, még a kilépő alakokat is figyelmen kívül hagyja.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 22, 2011 5:03 pm

*Ugye ezek szerint éppen hogy kiér összeesik, hihetetlen nagy fájdalmat érezve a hátában. Ezen még a vérfarkas gyógyítás, sem a hatodik szintű természetes gyógyító sem segít, nyöszörögve a fájdalomtól próbál felülni, karból kinyomni magát, de nem igazán megy. Újra gyenge... Viszonylag gyenge legalább is. Hát, most már sosem fog megtanulni táncolni. Homályosan hallja, hogy mit kell tenni, és igyekszik is bénán odamenni, hiszen varázsereje az van és mindig is volt, és bele akar adni mindent. Nem tudatosul még benne, hogy élete végéig béna marad. EHM lebegéssel megy oda, hogyha kúszva nem megy, és utolsó erejével dobja be a közösbe mindazt, ami még benne van, remélve, hogy közben természetes gyógyító mivolta életben tartja. Hogyha belefér, akkor még a "járás" után beletesz egy Nyelvértést, hogy tudja, és helyesen mondja, amit mondani kell.*

// Nyelvértés: AMM II, elsődleges, Humanoid fajokra, vagy írásra is alkalmazhatjuk a varázslatot, bár utóbbi jóval több tapasztalat igényel, és nagyobb a hibalehetőség. Humanoid fajok esetén úgy hangolódunk rá a gondolataira, hogy ennek következtében érteni fogjuk, amit mondd bármilyen nyelven is beszéljen, legyen akár más fajú, mint mi, vagy csak más nyelven beszélő. A varázslat nem hat állatokra, és primitív lényekre. Magasabb szinten idegen nyelvű irás olvasására is kiválóan alkalmazható, ez esetben úgy fogjuk látni, mintha a betűk egyszerűen rendeződnének előttünk a saját nyelvünkhöz idomulva. //

Vendég

*Csak már teni kéne valamit amikor a sikolyt meghallja összerezzent és nagylevegőt vesz és inkább csak arra figyel, hogy tegyék a dolgokat. Minden rendben lesz , és visszaál a régi rend. Rosettát már nem tudja érzékelni mivel a vándor lány pont akkor állt be a boszorkány körbe amikor az utasítást kiadták, legalább is most már tényleg mindennek jól kéne végződnie. Koncentrál a dolgokra és várja hogy történjen valami..*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar