Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Vendég

[Templom]

*Es a csoda utolérte öket valóban, hisz nekromágia tanárnöjük kiszabadítja öket, tisztázza a helyzetüket, és így indulhatnak tovább a templom felé. Persze rezes hajú leányzónk is megköszöni neki hogy segítségüklre sietett. Ott azonban egy igen kemény helyzettel állnak szemben, amiböl Jaw azt vonja le, hogy a banya a fögonosz, így gyorsan keres egy megfelelö helyet és máris is küldi a Kárhozat varit medálja segítségével.*-Condenitis! *most pedig már csak reménykedni tud, hogy ez esetben jókor küldte a varázslatot.*

//Kárhozat: AMM II. Leírás: Erőteljes mágia, mely kiváló támadásra és összezavarásra is. Célszemély azzal fog szembesülni, hogy halála után mi vár rá eddigi élete bűnei alapján, milyen kínok várják a túlvilágon. A varázslat teljesen szentéletű egyénekre egyáltalán nem hat, de aki akár csak kis hibát is vétett életében, arra kiválóan. Elméjében megmutatkozik mit tartogat számára a halál utáni lét, melyet tökéletesen át is él e rövid idő alatt, minden kínját, keserűségét. //

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Templom előtt, epikus vég]

*A tűzgolyót szerencsére sikerül megakadályoznia Salomének. A robbanó rúnája ellenben megzavarja a banyát, így pl Hua növénycsapdája felkúszhat rajta. A csapda fogságba ejti, a kárhozat sebezni kezdi és míg a kullancs égetni kezdi a banyát, Rory csontostora kellőképpen végighúz rajta, és térdre kényszeríti. A két küzdő fél Salome szavaira megtorpan, és méregeti egymást, hiszik is, meg nem a sztorit. Ellenben odaér a szellem, aki végigkisérte a történetet. A banya fölött ölt alakot, most látszik csak, hogy egykori szépségükben mennyire hasonlítottak, két gyönyörű ikerleány. És mi lett belőlük? Az őrült, és a gonosz. Floretta méregeti picit a másikat* Hát te voltál az.. nővérem! *Kezdi el fojtogatni Magdelenát, aztán egyszerűen beleszáll. Magdelena szemei kiduzzadnak a kíntól, és felrobban a teste. Floretta kiszáll belőle, és segít felkelteni Anastasiát. Egybe fonja a két fiatal kezét, hogy mehetnek házasodni. Alexis picit pityereg is kicsit.* Anyám... bepótoljuk az elvesztegetett időt. *Floretta azonban megrázza a fejét.* Nekem itt már nincsen dolgom, legyetek boldogok! *Int búcsút, és köddé válik. Randulo szintén éledezik. Valóban Florettát szerette, de nem tett többet, mintsem féltékenykedett, így most nem áll senki útjába. Ellenben Anastasia megköszöni nekik hálásan, amit tettek, így a vádakat is ejtik végleg a börtönösök ellen.*

//Köszönöm, hogy itt voltatok, remélem nem volt túl zavaros! További kellemes hétvégét, várunk mindenkit a további szakkörökre!//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 04, 2011 5:54 pm

*Minden jó, ha vége jó, ahogy mondják. A történetnek eljött a vége. Kíváncsian nézi a fejleményeket, amikért most tényleg megérte szakkörre jönni. És persze annak is örül, hogy nem kerülnek vissza a börtönbe, bár az aurorok nem lehetnek túl boldogok ezek után. Elbúcsúzik a többiektől, majd Nelondot maga mögött hagyva visszasétál az iskolába. Ennyi izgalom mára elég is volt.*

//Nagyon tetszett a szakkör, és szerencsére csak egy résznél akadtam el, de megoldódott Very Happy

//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 04, 2011 5:55 pm

*Nos hát közben megérkeznek a többiek is, és az a büdös nagy igazság, hogy egy szót nem ért Salomé magyarázatából, de mindegy is, most kicsit szorult helyzetben van ahhoz, hogy ezen eltűnődjön. Együttes erővel végül sikerül térdre kényszeríteni a banyát, a szellem - akiről Rory azt sem tudja, ki-mi, és hogy hogyan került oda - megszállja a testét. Rory zavarodott tekintettel figyeli az eseményeket, neki ez magas, lehet, hogy követnie kellett volna a kristályban, hogy mi történik. Na most már mindegy... Talán majd Britől megkérdezi, hogy mi is volt, lehet, hogy a lány többet tud, mint ő. Megrázza a fejét, kicsit magához tér, kábán sok boldogságot kíván Anastasiának és Alexisnek, majd komótos léptekkel visszaindul az iskolába.*

//Köffike, én élveztem nagyon. Smile

//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 04, 2011 5:57 pm

*Sikerül leállítania a két félt, így nem esnek egymásnak, majd a szellem is megjön. Elfordítja a fejét, amikor Magdalena szétrobban, azért ez nem szép látvány.* -Ikrek...milyen szomorú sors. *Suttogja maga elé, miközben finom sóhaj hagyja el a szája szegletét. Alexis szipog picit, de a két jegyes immár egymásé lehet.* -Nyugodj immár békében Floretta! *Pillant még a szellem után, aki mostmár a túlvilágos békére lelhet végre és nyugovóra térhet, találkozhat talán újra szerelmével is. Az esküvő pedig végre feloldja a régi bajokat és új rendes élet veheti kezdetét családi viszály nélkül.* -Sok boldogságot! *Mondja még az ifjú párnak, majd irány vissza az iskolába, hiszen elvégezték a dolgukat, jobb lett a világ, ha csak egy ilyen apró momentummal is, de jobb. Az azért biztos, hogy a halász-gyilkosokra mostmár picit más szemmel fog nézni, mint eddig. Az ő jó lelkének nehéz lesz elfogadni, hogy ha csak védekezésből is, de ártatlanokat öltek meg.*

//Köszi a mesét, nekem nagyon-nagyon tetszett. Szerintem simán össze lehetett rakni a sztorit az infok alapján még úgy is, hogy közben babát kellett etetni és foglalkozni vele. ^^//

Vendég

*Jaw teljesen elérzékenyül a történet láttán és hallattán, s föleg hogy boldogság lett a vége, happy end meg minden. Egy-két könny is végig csordul az arcán, így mikor minden a helyére kerül, megtörli arcát, int a többieknek köszönés gyanánt és fellibben szobájába.*

//köszi a szakkört, nagyon klassz volt meg minden, nagyon béna voltam meg fáradt, figyelmetlen azonban hozzá, ezért elnézést mindenkitöl, máskor majd próbálok többet kihozni a dolgokból//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 12:05 pm

*Igazán kellemes nap. Szerencsére nincs olyan tikkasztó meleg, mint az elmúlt héten, de így is könnyedén elkaphat minden diákot egy-egy nagyobb hőhullám, hisz akárhogy is vesszük nyár van és ehhez mérten az idő sem feltétlenül kegyes mindenkihez. Odabent az épületben pedig bár kellemesen hűvös van, mostanában igen nyomasztó, legalábbis Alex számára. Túl zárt, túl határolt terület a kúria és egy olyan szellemiségű és képességű srácnak, mint amilyen az ifjú auroropalánta, egyáltalán nem jó érzés odabent tartózkodni, legalábbis most. Zsberetett kézzel, ráéreősen sétál ki az udvarra. Lelépdel a lépcsőkön, majd megindul a birtok gyepén. Ahogy a nap rásüt, érzi, hoyg föltöltődik energiával. Különös kapcsolata van a tűz elemével, nagyon jó érzékkel tudja megzabolázni, teremteni és pusztítani a lángokat, így nem csoda, ha a napsütés is erővel tölti meg a srácot. Mikor leér egy kerti padhoz, annak közepén foglal helyet, lábait kinyújtja előre, bal karját pedig a háttámlán nyújtja végig. Jobb kezével megidéz egy tűzgömböt és elkezdi dobálni, akárcsak egy labádt... fel és le, feldobja, majd elkapja. Végül egyszercsak egy erőteljes mozdulattal a földhöz vágja, kiégetve vele a füvet. Unatkozik... Alex unatkozik.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 12:45 pm

*Gwil sétál ki az udvarra, a mai nap először jön ki ide, hogy melegítse magát a napon. bent számára túl unalmas, nem akar egész nap bent ülni. Mikor az udvarra ér meglátja, hogy egy számára ismeretlen fiú egy tűzgolyóval játszik majd azt ledobja a földre, amitől egy kisebb részt égett ki a földön.*
-Egészen addig amíg le nem dobtad a földre elég ügyes voltál! Már bocsi, hogy megzavartalak, ha nem szeretnél beszélgetni akkor el is mehetek.*mondja a srácnak.*
-Am. Gwil vagyok. Téged hogy hívnak?*kérdezi az ismeretlentől. Ha a fiú ránéz akkro észreveheti Gwilt úgy ahogy még senki más nem látta itt a suliban, hisz egy halásznadrág, egy fehér tornacipő és egy piros póló van rajta így Gwil eltért a szokásos, átlagos öltözködési stílusától.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 12:53 pm

*Alex jól elszórakozik a tűzgolyókkal, már ameddig ez jó szórakozást nyújt. Időközben megjelenik egy szaktársa, akire nem néz fel, de a második tűzlabdát pontosan a fiú elé vágja, épphogy nem felgyújtva a srác cipőjét. Ezután emeli fel fejét és néz az érkezőre.* Pusztításhoz néha sokkal több ügyesség kell, mint a teremtéshez. *Jegyzi meg Alex határozottan és állja Gwilim teintetét. Felméri, hogy szaktársa nem valami aljas ksi álruhás ellenség (ha az is lenne, úgyis meg tudja magát védeni az ifjú Kerphina). Mikor Gwilim még be is mutatkozik, akkor oszlanak el gyanakvásának fellegei, bár mindig lesz egy halvány ködfolt, amit a bizalmatlanság idéz elő az aurorfiú elméjében... így van ez jól. Mielőtt flelene a fiúnak, arrébb csúszik, hogy le tudjon ő is ülni, persze csak, ha akar.* ha gondolod maradj, én nem űzlek el... csak nehogy mégis ügyetlenül bánjak egy tűzgolyóval... *Teszi hozzá és kissé sötét, cinikus mosoly jelenik meg arcán.* Egyébként Alex vagyok. *Mutatkozik be ő is és kezét nyújtja Gwilim felé. Kíváncsi, hogy a fiú elég elővigyázatos-e, ugyanis kinyújtott kezében ismét tűzenergia van, ami kevéssé észrevehető, hisz igen verőfényes a nap és az enyhe izzás nem biztos, hogy feltűnő a belsirionos srácnak, bár ki tudja milyen fából faragták...*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 1:10 pm

-Szerintem inkább hagyd ezeket a tűzlabdákat, mert még valami rossz fog történni és az egyikünknek se lenne jó.*mondja majd leül a fiú mellé.*
-Kösz, inkább most nem rázok kezet, ha nem baj, nem szeretném jegelni a kezemet a tűz okozta sérülések miatt.*mondja Alexnak.*
-Am. te minden ember mellett tűzgolyókat szoktál dobálni?*teszi fel a kérdést.*
~Elég fura ez a srác, még a végén nekem dob egy tűzlabdát és akkor nem is tudom, hogy mit csináljak, így jobb ha egy kicsit arrébb húzódok~*gondolja magában Gwil és távolabb ül egy kicsivel a sráctól.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 1:18 pm

*Alex visszahúzza kezét és előredől. Két karját rátámasztja térdére és a földre mered.* Nem bízol a képességeimben... ugyan milyen baj történhetne?! *Költői kérdést intéz Gwilim felé, aki nyilván még nem annyira járatos a mágia ezen vonulatában, a testből ösztönösen fakadó képességek világában.* Egyébként láűtom szemfüles vagy... *teszi hozzá Alex jelezve, hogy valóban megsütötte volna kicsit Gwilim kezét. Hát igen, a Naxeldir szak szakvezetőjének fia igen laza gyerek. Bár igen tehetséges mágus és képességei is nagyon ott vannak, nem mindig következetes, főleg amióta fölrobbantotta tavaly az iskolát. Nincs mit tenni... élni kell. Ha meghalunk, hát ez van.* nem mindenkinek szoktam. Neked külön tartogattam ezt az attrakciót! *Válaszol szaktársa kérdésére, majd felnéz rá, de mivel épp a nap felé nézne, fel kell emelje egyik ekzét is a homlokához, hogy árnyékba vonja vele szemeit.* Mondd csak, mit tennél, ha most hirtelen egy lángcsóvát idéznék meg és rád szabadítanám? *Szegez Gwilimnek egy kérsést és érdekli a fiú válasza. Az elemek erejét gyakran alábecsülik, pedig meglepő dolgokra képes az elemésztő tűz és a mindent felkaroló szél is. Nem csak a gyakorlatias fizikai síkon léteznek ezek az "anyagok", sőt hatalmasságuk épp nem abból áll, hogy a tűz megéget, de el lehet oltani, hanem az elementálok síkján, ahol a legnagyobb nekromantát és leghatalmasabb mentalistát is bekebelezheti az őstűz.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 1:23 pm

Tegnap egész nap a szobájában kuksolt, gondolkodott az iskoláról és hogy vajon mi várhat itt rá. Az új tanévig még sok idő van, hiszen még csak most kezdődött a nyár. Ahogy az udvaron sétálgat, látja hogy jó néhány diák is a friss levegőt választotta a Kúria helyett. Ő is unta már a benti ücsörgést, ezért határozott úgy hogy kijön az udvarra. Ez lett az egyik kedvenc helye itt az iskolában, úgyhogy örömmel jött ki a friss, napfényes időre. A sétát megakasztva letelepedett egy nagyobb fa alá és onnan figyelte a környezetét. Fehér alapon fekete mintás ruháját eligazgatta a földön, hosszú fekete haját kiengedve hagyta, amit a szél lengetett. Gondolataiba merülve üldögélt, már nem is figyelt a környezetére.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 1:34 pm

-Hát sajnos nem bízok benned, de hogy is bízhatnék, hisz csak most találkoztunk először az iskolában?*teszi fel a költői kérdést.*
-Köszönöm nekem se kellett volna külön tartogatni.*mondja a srácnak.*
-Nem tudom, remélhetőleg nem teszel ilyet, mert nem lennénk barátok az már biztos.*mondja a srácnak, s elgondolkodik magában, hogy mit tenne.*
-Vannak barátaid itt az iskolában?*teszi fel a kérdést Alexnak és kíváncsian várja válaszát.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 1:44 pm

*Gwilim igazán szórakoztató jelenség. Sokkal emberközpontúbb, mint Alex.* nem is tudom. Biztos vannak, de nem tartom annyira számon őket. *Felel kissé elgondolkodva Alex. Barátok... mire jók?! Hátráltatnak bennünket, érzelmi függésbe kerülünk velük, olykor helyettük kell élni, helyettük kell dönteni... ugyanakkor ez viszont is igaz, segíthetnek, támogathatnak. Mindazonáltal ezekben a sötét időkben, ebben a létbizonytalanságban igencsak meg kell gondolni, hogy kivel kötünk, vagy kötünk-e egyáltalán barátságokat. Néha a magány a legjobb barátunk.* Egyébként nem tudom miből gondolod, hogy én a barátod szeretnék lenni. Persze nem mondom, hogy nem védenélek meg, ha mondjuk egy... egy gyíkember-harcos megtámadna, de nem feltétlenül azért, hogy te biztonságban légy, elképzelhető, hogy azért, hogy a saját önérzetemmel rendben legyek, vagy pedig a harc kedvéért. Bár tulajdonképpen az eredmény a fontos: segítenék neked túlélni. Van-e egyáltalán ok-okozati viszonyokat keresni ebben a kib****tt életben?! *Mondja Alex. Belejön a szavakba, szép kis monológot lenyom Gwilimnek, pedig nem az a nagy elmélkedő, gondolkodó típus. Mivel igen laza gyerek, aki sodródik az élettel, a tettek sokkal inkább jellemzőek rá, mint a szavak. De ez van, vannak ilyen pillanatai is. Hirtelen rátámaszlodik térdére, majd feláll.* Na, gondolkodj el ezen! Majd még találkozunk és akkor megkérdezem mire jutottál! *Mondja Gwilimnek és ismét kinyújtja kezét. Ezúttal nem izzik a tűz forróságában fel tenyere, de lehet, hogy Gwilim még mindig bizalmatlan, amit jól is tesz. Ha kezet fog vele, akkor kézrázás után, ha nem, akkor egy vállvonás kíséretében hagyja magára szaktársát az udvaron, ahol tulajdonképpen nincs is egyedül hisz mások is sétálgatnak idekint.*

Vendég

*Tyline jól ideig némán szemléli a két fiút. Nem megy oda. Nem szándékozik beszélni velük. Ehelyett kék rövidnadrágban, barna topban és tornacipőben ücsörög a kúria hűs falának dőlve.Szőke haját befonta, de még így is észre lehet venni, hogy csurom víz a lány. Tyline hajat mosott, viszont lusta volt megszárítani szőke hajzuhatagát. Ehelyett kiült a napra arra várva, hogy megszáradjon. A lány mellett fekete válltáska látható. Tyline ölében egy rakat elegánsan összekötött levél pihen. A lány kicsomózza a szalagot, és el kezdi nézegetni a feladókat.* ~ Viol, Viol, Viol, nagyi, Ayumi, nagyi, Viol és Ayumi. *Olvassa magában a feladók nevét. Egy pillanatra elkomorul az arca. Egy nagyon fontos levélre várt, de az még nem érkezett meg.* ~Hol a francban van már az az átkozott levél?! Megígérte, hogy írni fog. Remélem nem tévedt el az a madár. Amilyen szerencsétlen ki is nézem belőle.*Zsörtölődik a lány, majd elrakja a leveleket. Elővesz egy vázlatfüzetet, és rajzolgatni kezd. Egy kertet rajzol. Az otthoni parkot próbálja papírra vetni.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 2:58 pm

*Miután elment Alex egy ideig egyedül ült tovább a padon és elgondolkozott azon amit mondott, majd felált és elindult visszafelé. S meglátta, hogy egy lány rajzolgat, így odasétál hozzá.*
-Helló% Bocsi, zavarhatlak?*teszi fel a kérdést.*
-Én Gwil vagyok, és gondoltam ide jövök, látom, hogy rajzolsz és én szeretem a művészetet.*mondja a lánynak.-
-És elég szépen rajzolsz ahogy látom, megmutatnád a többi munkádat is?*teszi fel a kérdést egy kicsit bátortalanul majd leül a lány mellé.*

Vendég

*Már szinte ártatlannak lehetne nevezni. Teljesen belemélyed az alkotásba, de egy idegen hang visszarángatja a földre.* - Mit akarsz tőlem? *Szólal meg franciául miközben kék szemei rávillanak a fiúra. Némán hallgatja az idegen csacsogását, de amikor leülnek mellé egyből távolabb húzódik.* -Remélem tisztában vagy azzal, hogy én előnyben vagyok. Én tudom a nevedet, de nem tudod az enyémet.*Szólal meg halkan, majd elgondolkozik. Megint nyelvet váltott. Most bolgárul beszél a fiúhoz. Lassan odanyújtja a füzetét megfeledkezve arról, hogy olyan rajzok is lehetnek benne, amikről egy-két embert felismerhet Gwilim. Benne van a Demianról és a Nemirről készült rajz is. Igen, később Tyline Demiant is lerajzolta. Talán Gwilimet is le fogja rajzolni, ha nagyon unatkozik. Persze a füzetben többnyire tájképek vannak, de található benne egy-két portré is. A legtöbb embert azonban Gwil nem ismerheti.* -Ha szereted a művészeteket rossz ember nem lehetsz. *Mondja pár perc csend után a lány.* - Engem Tylinenak hívnak. *Tesz hozzá egy gyors bemutatkozást, de a családnevét szándékosan nem teszi hozzá. Akkor már többet tudnak róla, mint Tyline Gwilimről.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 06, 2011 3:33 pm

*Nem nagyon érti, hogy mit mond neki a lány, s azt is furcsának találja, hogy elült mellőle. Pedig Gwil zuhanyzott mielőtt lement az udvarra így büdös se lehet, meg semmire se ült rá, és nem is ismerik még egymást. Viszont megörül mikor megkapja a rajzokat.*
-Olyan ismerős ez a személy.*mutat az egyik portréra majd tovább lapoz végül mikor már mindegyik rajzot megnézte visszaadja a rajzokat a lánynak, majd zsebéből elővesz egy órát és hirtelen felpattan, de a lány bemutatkozását még végighallgatja.*
-Nos, elég jók a rajzok Tyline, de sajnos most mennem kell. Remélem még találkozunk. Szia*köszön el a lánytól és visszamegy az épületbe.*

Vendég

*Megállapodik a tekintete az egyik rajzán.* ~A francba. *Morog magában a lány. Attól fél, hogy lebukik. Hiszen Gwilim biztosan tudja kit ábrázol a rajz. Visszaveszi a füzetet, és feláll.* -Köszönöm. *Bólint a dicséretre, majd felkapja a táskát, és elpakol. A haját kibontja, hiszen már egy ideje száraz. Felpillant az égre, és elindul valamerre.* ~Csak tudnám hol lehet az a nyamvadt levél. Kíváncsi vagyok mit írt Oliver.*Mereng el a lány. A cipőjével kavicsokat rugdal miközben távolodik az udvartól. Maga sem tudja, hogy hol fog kikötni azt pláne, hogy kivel hozza össze a sors. Elmerülve a gondolataiban hagyja, hogy a lába vegye át az irányítást. Csak megy. Sétál, míg egy érdekes helyre nem bukkan.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 08, 2011 12:34 pm

* Milena egy padon üldögélve nézelődik és valahogy érzi hogy nemsokára társasága lesz. Éppen azt keresi hogy vajon ki lehet az és egyáltalán itt van-e már. Egy kicsit tart is ettől, de nem túlzottan, hiszen nem arról híres hogy könnyen megijedne. Erre a gondolatra egy mosoly jelenik meg az arcán és már sokkal nyugodtabban, sőt egyre kíváncsiban várja a társaságát. Persze az is lehet hogy nem csak ketten lesznek de az talán még jobb lesz. Hosszú haját a füle mögé simítaná, de hirtelen megmerevedik és a háta mögé néz. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 08, 2011 12:48 pm

*Nem sokkal Milena érkezése után egy másik diák is megjelenik az udvaron. Bár nagyon meleg van, valamiért mégis a szabadba vágyott Daniel. Egy laza ing van rajta feltűrt ingujjal. Nincs betűrve, csak könnyedén lóg felsőtestén. Alúl egy szimpla, sötét vászonnadrág, amit a fiú a térdéig feltűrt, így tulajdonképpen rövidnadrágot csinált belőle. Mikor meglátja, hogy egy közeli padig egy számára ismeretlen lány üldögél egyedül megvonja a vállát és úgy dönt odamegy. Könnyeden sétálgat oda a lányhoz, majd megáll előtte.* Szia! ne haragudj, hogy megzavarlak... esetleg ideülhetek? *érdeklődik a lánytól és amennyiben a lány engedélyt ad arra, hogy Daniel is maradjon, a fiú leül mellé. Szerencsére a pad egy fa alatt van, így a lomb árnyékba vonja mindkettejüket. Így már egészen kellemes itt kint, mert még a levegő is mozog kissé és az árnyékban tökéletes a hőmérséklet.* Jaj... be sem mutatkoztam... Daniel Dragos vagyok, nagyon örvendek. *Mondja Daniel mikor épphogycsak leült. Természetesen odafordul Milenához, miközben bemutatkozik.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 08, 2011 1:04 pm

* Ahogy meglátja az érkező fiút, felvonja egyik szemöldökét. Első pillantásra szimpatikusnak látja és barátságosnak, bár számára a többi pillantás számít. Udvarias kérésére megengedi, hogy helyet foglaljon mellette. A barátságos mosoly nem tűnik el a fiú szájáról és Milena egy belső érzésre fókuszálva úgy dönt hogy nem lesz ellenséges inkább előveszi ritkán használt, de azért meglévő barátságos énjét. A fiú ismét megszólal, de most egy kicsit félszegebb, mert nem mutatkozott be azonnal. Milena erre megenged egy fél mosolyt magának, és így szól * Semmi gond. Az én nevem pedig Milena Lyudmia és nemrég érkeztem a suliba. Te mióta vagy itt? * tesz fel egy semmitmondó kérdést, de tényleg kíváncsi a válaszra.

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 08, 2011 1:13 pm

*Miután Milena is bemutatkozott, Daniel visszahelyezkedik kényelmesen. Hátradől a padon és ismét előrefelé tekint, valamerre a kúria felé talán.* Őőő... nem tudom pontosan... elég régóta. *Felel kissé zavartan a lány kérdésére, mert illene tudnia, hogy mióta van itt, csak néha elveszti időérzékét, hisz gyakran lép ki saját, valós világából egyfajta fantáziavilágba, a művészet világába, ahol minden viszonylagos, minden bizonytalan. Mivel sokat van egyedül, ez tovább fokozza azt az érzést, hogy nem evilági teremtmény, legalábbis Daniel néha így érzi.* És milyen indíttatásból érkeztél ide? *Szegez neki a lánynak egy kérdést, mert tudja nagyon jól, hogy a diákok közül sokan bánják, hogy beiratkoztak anno ide. Talán ő is, hisz azalatt az idő alatt több borzalmat élt át itt, mint egész eddigi életében, viszont ő azért jött ide, hogy tanuljon és minél több tudást szerezzen, erre pedig abszolút van módja.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 08, 2011 1:41 pm

* Milena meglepődve hallja a választ és valahogy elgondolkodva néz a kúria irányába. * ~ Milyen érzés lehet ilyen sokáig itt lenni és nem tudni pontosan hogy mióta vagy itt? Vajon ő is így lesz vele egy idő után? ~ * Erre az eshetőségre gondolva, nem is tudja hogy mit érezzen, de belül, a szíve mélyén pontosan tudja hogy nem bánná. Hosszú ideig csak egy helyen, ahol elfogadják és megértik. Olyan helyen, ahol hozzá hasonlók között lenne. * Én nem bánnám * suttogja maga elé . Daniel biztos nem hallotta, és ennek örül. Nem áll készen olyan kérdésekre, amik a múltját érinthetik. * ~ Majd egyszer, talán ~ * Ahogy újra Daniel felé fordul, ő ismét fel tesz egy kérdést, amire viszont számított .* Hogy miért jöttem ide? Először is tanulni. Erős boszorkány szeretnék lenni, sőt, a legerősebbek közzé tartozni. * erre odanéz Danielre és kíváncsian várja hogy valami gúnyosat odaszóljon de nem mond semmit, ezért folytatja tovább. * Ez az igazi célom * Hirtelen elhallgat és elmerengve néz egy pontot, miközben egyik lábával a földet simogatja. *

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 08, 2011 1:47 pm

*Tévhiteb ringatja magát Milena, ha azt hiszi, hogy itt minden jó és mindenki elfogadja és szereti. Korántsem. Ugyanúgy működik az iskola zárt élete is, mint a nagyvilág. Ugyanúgy vannak erősebbek és gyengébebk. Ugyanúgy van hierarchia. Az a különbség a Nezabar-birtok és a kinti élet között, hogy itt koncentrálódik a mágia. Egyszerre van jelen a fehér és a fekete mágia. Egyszerre teremtenek és pusztítanak a mágusok, épp ezért nagyon kaotikus hely. Viszont kell idő, mire erre rájön az ember itt, az iskolában, hogy milyenek is itt a viszonyok. Amikor Milena elmondja, hogy a legerősebb boszorkány szeretne lenni, Daniel ránéz és mindenfajta gúny nélkül elmosolyodik.* Én nem szeretnék legjobb, legerősebb, legtökéletesebb lenni, csupán minél többet tudni. *Mondja a fiú, majd rákacsint a lányra. Ezután az órájára pillant és megdermed. Találkozója van az egyik diáktársával és már öt perce ott kéne lennie.* Őőő... bocsáss meg... ne haragudj... rohannom kell! *Mondja a fiú ijedten, zavartan, szabadkozva, majd fölpattan és búcsút intve Milenának elrohan a kúria felé, be az ajtón...*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar