Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Dec. 26, 2010 7:13 pm

First topic message reminder :

*Egy leányzó sétálgat, a szemét az elpusztult növények látványa vonzza, és lépten-nyomon igyekszik őket feléleszteni, segíteni nekik, különféle Természetmágiás varázslatokkal, mint Természetes körülmény teremtésével, gyógyításokkal, amikhez ért. Vagy dalol nekik valami gyógyító dalt, hátha... Csak jönne össze. Nem véletlen sétálgat itt, ugyanis amikor megtudta, hogy Andi jön, azonnal előterjesztette az egész vezetőségnek, hogy ez a diák az övé, bármelyik szakra is kerül. Mikor észreveszi, illetve, mikor Tria észreveszi, azonnal felkapja a fejét. Akármennyire fájós-lábú, és akármennyire anti-mozgékony, azonnal a lány felé veti magát, vagy inkább rá? Igyekszik azért úgy vetődni, hogy el ne essenek, akárhogy kétszer akkora mint a leányzó.* - Andiiii! *Jön a szájából a csata kiáltásszerű megszólítás és szépen öleli, szorítja, hisz olyan rég nem találkoztak. A macska nagy zöld szemeivel pislog rájuk és kicsit mintha mosolyogna... Bár a macskaszájával mindig olyan, mintha mosolyogna.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 23, 2011 6:24 pm

*Viky még mindig figyelte a lányt. Nem tudta, hogy oda menjen-e vagy nem. Végül lassan odasétált felé. Füléből is kihúzta a fülhalltagót, és a telefonját is elrakta. Mikor odaért a lány mellé lassan csöndben leült mellé.*
-Szia! Viktorya Rada vagyok, de hívj csak Vikynek.*mondta Viky, miközben a környéket pásztázta.* -És te? Téged hogy hívnak.

Vendég

*Bámul előre és gondolkodik, és nem az élet nagy dolgain, hanem azon, hogy vajon ma miért maradt el az óra. Talán megint valami gond van az iskolával? Meglehet. Mikor a lány megindul felé és leül mellé végig néz rajta. Kíváncsi rá, hogy így most, hogy közelebb van, felismeri-e. De nem, nem ismerős neki a lány, csak összekeverte valakivel.* - Szia Viky. Lisa Deadwood. *Mondja egy titokzatos mosolyal az arcán. Kissé sötét személyiség, de ez látszik rajta, legalább is viselkedésén.* - Ő itt a daimonom, Joe. Üdvözletem kisasszony! *Mutatja be daimonját, majd a lány egy kedvesnek ható férfi hangot hallhat a daimontól aki nyugodtan köszön Lisa mellől.* - Amúgy mi újság veled? *Kérdi a lánytól, miközben keresztbe rakja a lábát és hátra dől a háttámla szerűségnek. Nem fázik hisz a hőburok megvédi.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 23, 2011 6:46 pm

-Szia Lisa.*mondta Viky egy kedves mosollyal az arcán.*-Ő pedig az én daimonom Samu. Szervusz Lisa*hallatszott egy kis halk hang az elsőre ártatlannak tűnő kis szőrmók felől.*-Vigyázz vele, nagyon sunyi!.*súgta Viky Lisanak, úgy, hogy Samu meg ne hallja.*
-Hát semmi újság nincs mostanság. Rég találkoztam már valakivel. Nem ismered Pierre Bontavier-t? Nem találkoztál vele mostanában? Nagyon hiányolom.*mondta Viky, miközben szája szélét lebiggyesztette.*

Vendég

*Bólint egyet a lány köszönésére, na meg a daimonnak megejt egy köszönést már csak az illem kedvéért is. Mikor a lány valamit a fülébe súg mosolyog egyet.* - Oké, majd figyelek rá. *Súgja vissza egy kacsintás kíséretében. Hát igen, azért van kedves oldala is, bár ez nem mindig jó jel, hisz általában ilyenkor férkőzik az emberek bizalmába, majd töri össze őket. Bár ha a lánynak szerencséje van, akkor barátként kezd rá tekinteni Lisa. Eközben Joe kissé közelebb megy a másik daimonhoz, majd ő is sugdolózni kezd a másiknak.* - Szevasz. Szerinted miről sugdolóznak? *Kérdi a másiktől és felpislant a két lányra célzás képp.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 23, 2011 7:17 pm

*Miközben Viky gondolkodott, hogy miről is beszélgethetnének, látta, hogy a daimonok beszélgetnek.*Nem tudom, én ezt a csajt sosem fogom kiismerni. Pedig bírom, bár régen sokat vitáztunk, mostanában már nem. *Viky nagyon figyelte a daimonokat egy darabig, majd mikor mondta Samu, hogy bírja, megnyugvás töltötte el.*- Te mióta vagy itt? Vannak barátaid? Hogy kerültél ide?*kérdezte Viky, miközben azon gondolkodott, hogy már nagyon régen üzent a szüleinek, biztos aggódnak miatta már.*

Vendég

*Lisa is látja, hogy Joe meg samu is beszélgetnek, de ez nem lepi meg, más daimonokkal is szokott beszélgetni. Meg hát ugye hallja a gondolatait, szóval annyira nem rejtély előtte, hogy miről beszélgetnek.* - Én isígy vagyok Lisával. Nehezen ismerem ki, de mostanában már jobban megy. *Közli a másikkal, majd a szeme sarkából felpislant a lányra. Végül is mostanában már jóban vannak, vagy is már kevesebbet veszekednek. Már nem marnak össze minden apróságon. Lisa a lány kérdéseire elgondolkozik, majd válaszol.* - Idén januárban jöttem, azt hiszem 21-én. És te mikor? Vannak már páran. És neked? A szüleim úgy döntöttek, hogy ide küldenek, nekem meg sajna azt kell tennem amit mondanak, de végül is nem olyan rossz itt. Na és te, hogy kerültél ide? *Válaszol a lánynak, majd teszi is fel kérdéseit a lánynak.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Márc. 23, 2011 7:38 pm

-Januárban... Én még valamikor tavaly vagy tavaly előtt. Már nem is emlékszem.*mondta Viky vigyorogva.*Hát már nekem is vannak barátaim. És tényleg nem rossz itt. Én szeretek itt lenni.*Viky közben megnézte telefonján, hogy mennyi az idő, és észre sem vette, hogy már ilyen késő van.* -Jézusom... Ha megbocsájtasz akkor mi most távoznánk.*mondta Viky egy barátságos mosoly kíséretében.*-Gyere Samu! Szia Lisa! Örülök, hogy találkoztunk. Megyek! Szia Joe! Szervusz Lisa kisasszony!*Ezzel mindketten elslisszoltak.*

Vendég

- Hát akkor te már régóta itt vagy. *Jegyzi meg a lány kissé csodálkozva.* - Én is szeretek itt lenni, csak sajna nem sok minden történik itt. *Mondja egy sóhajjal a mondandója után. A lány kijelentésére, hogy késő van bólint egyet egy félmosollyal az arcán.* - Hát ja, már be is sötétedett. *Fűz hozzá ennyit, és csak bólint egyet a lánynak.* - Sziasztok! Szia Samu! Viszlát kisasszony! *Köszönnek szinte egyszerre a daimonnal, majd ők még itt maradnak kicsit. Tetszik nekik ez a sötétség és nyugalom, majd úgy háromnegyed 10 körül ők is lassan visszaindulnak.*

Vendég

*Szépen süt a nap, és ha már szépen süt a nap, miért ne jönne ki sétálni? Hátán gitára és a megszokott öltözete van rajta. Fehér ing, lila egyenruhás mellény, szakszínű (szürke) nyakkendő, lila rakott miniszoknya, fehér cicanadrág, női fekete bakancs, lila haja kiengedve, lila sapka, nyakában félholdas nyaklánca, oldalán tőrei és pálcája és persze minden tárgya. Cute, a kis lila sárkányka is vele van, mint mostanában mindig. Már egy ideje sétálgat, de mivel eddig senkit nem talált, csak körbe és körbe ment, viszont már eléggé elfáradt a körbe és körbe sétálgatásban, így most csak fogja magát és lefekszik a fűbe, majd várja, hogy alaki jöjjön. Persze gitárját maga mellé tette, mert kicsit nagyon kényelmetlen lenne ha azon feküdne.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 9:12 am

*Jess vörös tincseivel szórakozott miközben kisétált a tavaszi napsütésbe. Mex rögtön előre rohant mint akit kergetnek még Jess hangját próbálgatta a tavaszi szellőben. Éneke felszállt a magasba s erre a dallamra megjelent Draw is.*
-Szevasz!- *csiklandozta meg a holló mellkasát mikor az vállára szállt. Még mindig nem tudta összefogni haját a gyenge széltől mert ide-oda dobálta tincseit. Mex-et kereste zöld szemeivel s mikor megtalálta már egy lila hajú lány közelében volt.*
-hé Mex!- *szólt oda a farkasnak. Közelebb sétált s közben lehessegette válláról a madarat.* -Bocsáss meg kérlek...- *mondta egy erőltetett mosoly kíséretében majd megfogta a farkas nyakánál a bőrt és arrébb húzta.*
~Szemtelen!~

Vendég

*Nyugodtan fekszik a füben, teljesen gondolataiba merül, a szemei is csukva van, csak néha tekintget fel, hogy nem jár-e valaki erre. Lépéseket hall, és már reménykedni kezd, hogy jön valaki, így felül, de mikor a farkas szembe néz vele, kissé nagyon meglepődik.* - Hát te...? *Kérdi és a farkasra néz, majd hamarosan jön is a válasz.* - Semmi gond. *Mondja mosolyogva a lánynak, majd feláll és gitárját vissza rakja hátára.* - Amúgy Horváth Réka vagyok, ő meg Cute. *Nyújt kezet mosolyogva a lánynak, majd mutat a kis lila sárkányra aki Réka mellett repked.* - Na és mi járatban erre felé? *Kérdi a lánytól mosolyogva, majd körbe tekint.* - Nem sétálunk közben? *Kérdi a lánytól, majd ha az igent mond akkor elindulnak, ha meg nemet, akkor maradnak.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 4:24 pm

*Szép tavaszi szeles nap. Ki van ilyenkor a kúriában, mikor itt kint is lehet élvezni a hűvös levegőt, de ez legalább levegőnek nevezhető, ami ott bent van az kevésbé. Max, a jófej kis allidonos srác is kijött, de nem megy messze. Épphogy a lépcsőkön elindul lefelé, majd le is ül egyre és úgy néz szét a birtokon. Elég sok diák sétálgat idekint, amin egyáltalán nem lepődik meg. Amúgy nincs nagyon szüksége társaságra, elvan ő egyedül is csak úgy, sőt szeret magában beszélni. Most is épp egy csendes monológot folytat a fejfájás pozitív hatásairól, mintha önmagát akarná meggyőzni, hogy az milyen jó. Ha most valaki kijön az ajtón, biztos hülyének nézi.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 4:37 pm

*Ha valaki, hát Prudence az, aki nem éppen rajong a hidegért. Világ életében fázós volt, és ez a helyzet csak egyre romlott, mióta itt van. Ebből a szempontból ellentmondásos: szereti kint tölteni az idejét. A meleg napocska és a lágy szellő az még okés. De amikor egy jéghideg orkán csap le az emberre, na az már gáz. Persze, az már mellékes, hogy ő sima talajon, fák gyökerek és buckák nélkül is képes egy szép nagyot taknyolni akármikor. Szinte új dolog volt számára, hogy sikeresen kijutott a kastélyból. Ráadásul szükségtelen esések és botladozások nélkül. Nem, fel sem tudja fogni, mitől ilyen két bal láb, de már beletörődött. Ezen felül, amikor kiment az udvarra, sok embert látott. Sokat. Nos, mivel már csaknem hozzászokott, hogy mindenki előtt vágódik el, ez sem tántorította vissza. Nála volt az egyik príma detektívregénye, és fel is volt öltözve rendesen. Úgy érezte, semmi nem ronthatja el ezt a délutánt. (Heh, milyen kis naiv.) Azonban mielőtt még belevethette volna magát a történetbe, meghallott egy kis csendes morgás szerű hangot. Az irányába fordult, a lábai összeakadtak, és egész közel lépett az idegenhez. Hátrasimította tincseit az arcából, és oldalra billentett fejjel nézte.*
- Üdv néked, idegen.
*Felemelte az egyik karját, és finoman elvigyorodott*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 4:46 pm

*Villámcsapásszerűen éri Maxet Prudence felbukkanása, annál is inkább mert már-már meggyőződött róla, hogy a fejfájás a világ legjobb dolga. Nem mintha most fájna a feje, de azért nem árt mindenféle dolgon elgondolkodni, hogyha esetleg mégis szembetalálnánk magukat vele, ne érjen meglepetésként. Max kissé összerezzen, de hamar visszazökken a valóságba, így mosolyogva néz fel a csetlő-botló eramiros lányra.* Neked is üdv másik idegen! *Köszönti szívélyesen a detektívregényes lányt.* Épp egy jót beszélgettem... és az most mellékes, hogy magammal... de a beszélgetőtársamtól megtudtam, hogy a fejfájás nagyon hasznos ám. *Jelenti be a lánynak. Szemeiben élénk pajkos fény csillan. Max nem az a méla komolysággal és titkokkal övezett mentalista. Az ő mentális ereje épp abban lakozik, hogy képes bármit ezerféleképpen látni és annak ellenére, hogy kissé hóbortos, mondhatni különc lélek, nagyon helyén van az esze.* Persze nem kérdezem meg mi a véleményed a dologról, mert tudom, hogy csak azt hallanám vissza, hogy a fejfájás milyen rossz és egyelőre szeretnék megmaradni abban a hitemben, hogy márpedig jó. *Teszi hozzá és kissé zavarja, hogy a lány még mindig áll és lenéz rá, de nem teszi szóvá.* Mi jót olvasol? *Szegez neki egy új kérdést a lánynak. Minek ide szövegösszefüggés? Fölösleges... ami a szívünkön, az a szánkon.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 5:03 pm

*Amikor a fiú összerezzen Prue alig állja meg, hogy elkuncogja magát. Illetlen volna, így csak vigyorgott rajta. Ha a szél nem fújna még jobb idő lenne... talán.* - Ó... értem.*Körülbelül ennyit reagált a fiú magában beszélgetésére. Nem mintha ő nem szokott volna beszélni magával, csak éppenséggel nem mondja ki. Inkább gondolatban szokott vitatkozni. Még akkor sem, csak azért sem nézte furának vagy zizinek a fiút egy ilyen miatt. Csak éppenséggel a saját belső vitaproblémáit megtartotta magának.* - Még akkor is, ha nem kérdezed... *Itt kétség kívül elkuncogta magát * - Elmondom, hogy fogalmam sincs. Még sosem fájt a fejem, tényleg nem. Vagy legalább is nem emlékszem rá. Lehet ám, hogy fájt már, de annyi dolog történt velem, hogy kinek van esze megjegyezni mindet, nemde? Kell a "hely" a könyvek történetének és hasonlóknak! *Behajlított ujjával megkocogtatta a homlokát, a fiúra mosolyogva. Amikor a könyvére kérdezett, elhúzta kissé a száját. Gondolkodott, majd lehuppant mellé a lépcsőre. Eszébe juttatta a rejtélyt, ami a sztorit övezi, és igazán piszkálta a csőrét, hogy még nem jött rá a megoldásra... ahogy a főhős sem.* - Detektív regény. *Válaszolta könnyedén* - Általában ilyesmit olvasok, de ez az első, ami még nekem is feladta a leckét. *Oldalra billentette a fejét és tovább fixírozta a borítóját* - Már a második kötetet olvasom, és még mindig nem derültek ki nagyon fontos dolgok. *Végigszaladt a hátán a hideg a gondolattól. Egy ideig csendben maradt, majd elmosolyodott és végre a fiúra nézett.* - Prudence Cornwell. *Közölte nekem egyszerűséggel a nevét.* - Csak Prue.

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 5:14 pm

*Hát elég különös, hogy Prudence még nem élte át a fejfájás gyönyöreit, de hát biztos vannak más problémák, amikkel a lánynak kellett szembenézni, más pedig még nem találkozott velük. Egyébként valahol biztosan rokonlelkek az ermiros lánnyanl, hisz például Max is szeret olvasni. Nem feltétlenül a műveltség, vagy az olvasottság miatt, de még csak nem is az információgyűjtés végett. Sokkal inkább azért, mert szereti odaképzelni magát egy adott történetbe és amilyen kis fura az agya, abszolút könnyedén megy neki a művelet. Újabb pont, amiért jó mentalista lehet.* Akkor biztos jó sorozat. Úgy nem izgalmas, ha már az elején tudod mire számíthatsz. Ha ilyen könyvvel találkozom, akkor mindig úgy olvasok, hogy minden fejezet után írok egy plusz fejezetet, hogy mégse legyen olyan kiszámítható a dolog. *Mondja a fiú kifejtve véleményét Prue könyvéről, meg amúgy a könyvekről.* Nagyon szép neved van. Prudence... *Jegyzi meg Max halálosan komolyan ,majd kicsit elgondolkodik.* A Prue az olyan egyszerű, olyan túl prues. Mi lenne, ha úgy hívnálak, hogy... hogy... mondjuk... *Tanakodik magában a srác, majd egyszercsak odaképzelhetünk a feje fölé egy felvillanó villanykörtét, mert megalkotta magában a nagy nevet.* Hogy Pupu. Ez lenne a te originál beceneved... de csak én hívhatnálak így... *Mondja a fiú és kacsint egyet. Nagyon büszke az általa megalkotott becenévre.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 5:29 pm

*Amikor a fiú a trilógiát kezdte dicsérni, hevesen bólogatott. Neki is nagyon tetszett, még akkor is, ha sok fejtörést okozott számára.* - Minden fejezet után egy újat? *Kerekítette ki a szemeit, előrébb hajolva, a fiúra meredve.* - Érdekes gondolat. Még... sosem próbáltam ilyesmit. * Ismét elgondolkodó arckifejező ült az arcára, majd megrázta a fejét, és ismét a másikra koncentrált.* - Köszönöm. *Mosolygott rá, amikor a nevét dicsérték. Pár néma imát már elmondott a szüleinek, hogy ilyen nevet adtak neki, ami mindenkinek tetszik, általában. Most is ezt tette, észrevétlenül.* - Egyszerű? Túl prues? *Nézett a fiúra szinte ijesztően kétségbeesett arccal. Eléggé mellbe vágta ez a szemlélet. Aztán ez egy pillanat alatt, huss, eltűnt, amikor meghallotta az új becenevét. Nos, nem éppen jókedv váltotta fel. Konkrétan, félrenyelte a saját nyálát, és köhécselésbe kezdett.* - Pupu? *Hitetlenkedve emelte fel egyik szemöldökét. Miután kiköhögte magát, elgondolkodott rajta, egyik ujját ajkaihoz emelve.* - Hát... hát jó. De... csak te. *Mosolyodott el végleg, majd kuncogott a saját gondolatain, és végre kibökte, mit akar* - Te elárulod a neved, vagy maradsz idegen?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 10, 2011 5:38 pm

*Nem is érti Max Pupu megdöbbenését, mert tényleg nagyon aranyos becenevet talált ki és nagyon illik a lányhoz. Iszonyatosan zsimpatikus neki, bár ő alapvetően mindenkihez nagyon pozitívan áll hozzá. Kaján vigyorral nyugtázza, hogy Prudence ratifikálta az új becenevét. Mikor ő is megkérdezi az övét, észbe kap, hogy még nem is mutatkozott be.* Hát, ha akarsz te is becézhetsz idegennek, de amúgy Max vagyok. *Mondja neki derüsen és ismét elmosolyodik. Örül, ha új embereket ismerhet meg és bízik benne, hogy lesz még szerencséje a lányhoz. Most azonban már elég hűvös lett, meg sötétedik is. A diákok egyre másra érkeznek meg a bejárathoz, hogy bemenjenek. Nem is csoda, hisz aurorok portyáznak az udvaron és amúgy sincs meleg.* Na, de én most bemegyek, mert a fejfájás jó, de a fázás nem. *Jelenti be és hirtelen fölpattan.* Ugye velem tartasz? *Kérdi Puputól ellentmondást nem tűrő hangon és valószínűleg ketten mennem be az ajtón, hogy aztán elnyelje őket a robosztus épület...*

Vendég

*Ismét az iskolát járja unalmában a göndör szőkeség. Kaszáját még mindig nagyon hiányolja, de nincs mit tenni. Azt már nem lehet megjavítani, és amilyen makacs másikat nem fogad el. [Only admins are allowed to see this link]ismét fekete és a képen látható magassarkú van rajta. Szőke, kissé göndör haja kiengedve lóg háta közepéig, és egy fekete selyem szallaggal derekához van erősítve egy tőr is. Így első látásra eléggé ilyesztőnek tűnhet, bár aki már hozzá van szokva az ilyen látványhoz annak nem is annyira... Bár azért meg kell hagyni nem minden napi. Mellette sétál Joe a mongúz alakú daimon, és a kis kölyökutyája is vele van. Pálcája egyik kezében, másikban meg egy kék labda, amit el is hajít az egyik bokor felé. A kutya meg már rohan is utána. Lisa meg csak fogja magát, és neki támaszkodik az egyik fának, miközben arra vár, hogy a kutyus visszahozza a labdát.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 17, 2011 4:52 pm

*Lassacskán elérkeznek az év kellemesebb napjai is, mivel az időjárás is szépnek mondható már. Kellemes, lágy szellő fújdogálgat, hogy a nap melege ne borítson tikkasztó hőséget a vidékre, és a diákok szívesen tölthessék idejüket a szabadban. Ezen indíttatás vezérelhette Nemirt is hogy kidugja fejét az iskola zord falai közül, és a természetben keressen magának felüdülést, esetleg egy kis kalandot is. Nem sietett sehová, lassan bandukolva gyönyörködött a tájban, és figyelte a diákseregletet az udvaron. A szeme megakadt egy lányon, amint a kutyájával labdázott, és valami azt sugallta neki, hogy beszédbe elegyedjen vele. Megállt hát mellette, és figyelte amint a kutya visszaszalad, szájában a labdával, farokcsóválva.* - Aranyos kutyus. A tiéd? *Teszi fel a bugyuta, közhelyszerű kérdést. Ilyen bevonulóval akár el is kulloghatna azonnal egy magánakvaló lánynál, de talán ez esetben másképp esik majd.*

Vendég

*Hát azért Lisa nem mondaná diák seregnek, de így a jó idő megjöttével tényleg többen vannak kint, mint télen. Az a kis hang ami a fiúnak sugallt, nem kis gond lehet vele, ha azt mondja a fiúnak, hogy Lisát szólítsa le. Jó szokásához híven csendben vár és hallgatózik, így a fiú lépteit is hamar meghallja, és még mielőtt a fiú megszólítaná felé is fordul.* - Szia. *Köszön egy kissé gonosz, kissé relytéjes mosollyal a fiúnak.* - Igen az enyém. Tényleg aranyos. *Mondja még mindig az előbbi mosolyával, amivel együtt már tényleg úgy néz ki mint a halál hirnöke. Csak a fekete szárnyak hiányoznak... Bár ha nagyon akarná, akkor azt is megoldaná.* - Lisa Deadwood vagyok. És te? *Mutatkozik be, majd kérdi a fiútól, immáron egy teljes és relytéjes mosollyal a fiútól. A kutyus egyenlőre körbe ugrálja a fiút, és farok csóválva várja, hogy megsimogassák, esetleg még játszanak is vele.* - Bocsi, nagyon mozgékony egy állat. *Mondja kissé sajnálkozóan, kissé nevetve, miközben megsimogatja a kutya fejét.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 17, 2011 5:23 pm

*Még érdemleges válasz sem született, mire a lány hirtelenjében megszólította Nemirt. Váratlanul érte ez a fiút, azért kissé habozva, és meglepődötten állt ott, kérdőjelekkel az arcán, de igyekezett minél gyorsabban felocsúdni a helyzetből.* - Nos, öm... izé.. *Zavartan kezdett bele a mondatba, de egy gyors torokköszörülés után, határozottan folytatta.* Szóval a nevem Nemir, és örvendek a találkozásnak, Lisa.*Majd figyelme a kutyára terelődik, aki hiperaktívan ugrálgat fel rá. Kissé idegesítőleg hat számára, még ha szereti is az állatokat, de nem sok figyelmet tulajdonít felé egyelőre.* - Igen, azt látom.* Fűzi hozzá megjegyzésképpen.* - Igazából én is jóban vagyok az állatokkal, de nem örülök neki túlzottan, ha nagyon rámenősek.*Feleli mosolyogva. majd végre sikerül a lányra is*vetnie pár pillantást. Kissé sajátos megjelenéssel bír, és ez felkelti Nemir érdeklődését kissé.* - Meglehetősen érdekesen festesz itt a napsütésben egy ugrándozó kiskutyával, ezzel a sötét, démoni kisugárzással. *Tér rá a lényegre, és egy kis félmosoly jelenik meg a szája szegletében. Hogy ez tőle bóknak számított e vagy sem, azt nem tudni. Majd kiderül, hogy a lány hogyan fogadja..*

Vendég

*A fiú dadogására kuncog egyet, de csak nagyon halkan, szóval kételyes, hogy a fiú is meghallja.* - Részemről a szerencse Nemir. *Feleli azzal az igazi relytéjes mosollyal az arcán. A tőrről lelóg egy fekete kis nyakörv és póráz szerüség, ami tényleg az, és rá is kerül az állat nyakára, persze nem sorosan, csak annyira, hogy ne bújjon ki belőle. Maga mellé állítja a hiperaktív állatot, és úgy hallgatja a fiút. Mikor a fiú kijelenti, hogy démoni a kisugárzása előtör belőle a nevetés, majd kicsit megköszörüli a torkát, de még így is kuncogva felel a fiúnak.* - Hát igen. Megvan a saját izlésvilágom. Talán zavar? *Kérdi a mondandója végére már csak egy relytéjes mosollyal. Tekintete átvált csábítóvá, de persze csak kicsit, hisz azért még sincsenek egyedül.* - Nem sétálunk kicsit? Ha már ilyen jó idő van... *Kérdi a fiútól most már csábós és egyben titokzatos mosollyal. Nyilvánvalóan nyomul, persze ez csak olyan mértékben, hogy a fiú nem nagyon veheti észre. Csak ha már sokszor volt dolga lányokkal. Amit Lisa azért nem nézne ki a fiúból.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Ápr. 17, 2011 6:00 pm

*A virgonc kis kölyökkutyát megfosztották ugrándozási lehetőségétől, mivel a póráz jelentősen lecsökkentette így a mozgásterét. Ez Nemir számára enyhítő körülmény, mivel nem kell elviselnie az ugrándozást. Talán egy kis megköszönésszerű pillantást is vet a lányra, bár ez akármi más is lehet. Figyelmes tekintettel fürkészte a lányt, miközben az nevetésre fakadt. Nem mutatta jelét megdöbbenésnek, vagy zavartságnak. Folyamatosan próbálta feltérképezni annak minden jelleméből fakadó tulajdonságát, hogy valamelyest kiismerhesse. Ez már nem is újdonság Nemirnél, hiszen mindig ezt teszi. Talán olykor túlzásba is visz, és elhanyagolhatná ezt a viselkedést, de nincs mit tenni, ez már beleivódott a természetébe. Persze meglepetések érhetik az embert, még ha igyekszik mindenre felkészülni is.* - Hogy zavarna-e? Nos nem, nem igazán. Sőt, meglehetősen érdekesnek találom.*Feleli mosolyogva. Lehet, hogy szavai mögött egyáltalán nincs valós tartalom, csupán játék az egész, de ez most nem fontos. Jelen körülmények között nem. A séta javaslatára bólint, és felvéve a lány lépéseinek az ütemét, csatlakozik. hozzá.* - Látom jól nevelt a kutyád, ha arról van szó, ügyesen lépked a gazdája mellet. Ez sokat elárul egy személyről. Mármint az, hogy hogyan képes fegyelmezettségre bírnia a saját kutyáját.*Kivételesen most tényleges mondanivalót is szánt ezen mondatának. Konkrét dolgokra utalt, még ha nem is mondta ki őket.*

Vendég

*Jellem elemzés, kiismerés... Ezek Lisára is jellemzőek, bár ő nem olyan, hogy mindig minden emberrel ezt teszi, csak néha ha úgy látja jónak, hogy egy embert jobb elemezni előbb. Egyenlőre csak próbálja belopni magát a fiú szívébe, hogy az megbízzon benne.* - Akkor jó. *Bólint egyet ismét csak egy csábos és titokzatos mosollyal. A bólintásra elmosolyodik, majd kicsit próbál közelebb menni a fiúhoz, de csak mértékkel, hogy a fiú azért ne nagyon vegye észre a közeledést és persze maga mellett tartja a kutyát. Már csak azért is, mert így közelebb kerülhet a fiúhoz.* - Köszi. *Válaszolja a fiúnak, majd hirtelen valamiben megbotlik a lába, és egy szép esést produkál a fiú irányába...*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar