Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Aug. 12, 2011 9:42 pm

*Igen, amúgy Laura már végignézett Valerielen, és nem lepődött meg egy cseppet sem. Ahogy azon sem, hogy a lány a nyakába ugrott, már várta, szóval fel volt rá készülve. Így simán megtartja, és vissza is ölel neki, miközben mosolyog a nyakába.* - Azért köszönöm. *Válaszolja neki, és amikor a lila hajú lány elengedi, akkor ő is így tesz. Jól esik neki valahol, hogy Val tényleg és halál komolyan szereti őt, minden ellenére. És az lehet, hogy a helyzet komikusnak tűnik, de amúgy nem az. Laura és Valeriel tuti nem egyszer ölelkeztek már. Majd hallgatja Jack válaszát, és kicsit elmosolyodik rajta. Majd jobbját egy kicsit előre nyújtja, kezet akar fogni, ezzel mintha megpecsételné az egészet, miközben halovány mosollyal válaszol.* - Rendben, akkor legyen. *Majd ugye jön az ölelkezős rész, amire Laura elmosolyodik, és az energiák, amiket áraszt varázsütésszerűen változnak meg. Most jön az, amikor békés, nyugodt érzelmeket sugároznak, és tényleg ott az a gondolat, hogy amíg vele van az ember, semmi baja nem lehet. Majd az ölelés után ránéz a párosra, és biccent feléjük.* - Nos, azt hiszem én elmegyek, és keresek valamiféle vacsorát. És amúgy sem ártana járőröznöm egyet. Ja. *A szütyőbe nyúl, és kivesz egy kulcsot, majd Jack felé dobja.* - Oroszlán háló, bal oldal. Második emelet. *Majd ki is megy a teremből, és eltűnik valamerre.*

Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

* Jack nézi Laurát és mikor Valeriel felpattan, hogy Laura nyakába ugorjon, elkezd nevetni a kissé komikus szituáción, ahogy Riel lóg ott Laura nyakában. Jack feláll és szinte végig se hallgatja Laura mondandóját, mikor boldogan megszólal. *
- Persze, hogy akarom, hogy a barátom légy! Nem érdekel, hogy közkedvelt vagy, vagy sem. *Vigyorog, mint a tejbe tök és közelebb lép. * - Eldöntöttem, hogy a barátom leszel! * Jelenti ki, mintha már Laura már bele is egyezett volna, hogy Jacket a barátjául fogadja-e vagy sem. Majd hirtelen a két lány közé lép és átöleli őket, akár egy kisgyerek, aki az anyja szoknyájához bújna. *
- Már két barátom is van! * Jelenti ki, úgy mintha ő lenne a világ legboldogabb embere. *

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Aug. 12, 2011 8:58 pm

*Mosolyogva figyeli Jack-et, ahogy eléggé könnyedén válaszolgat Laurának. Eszébe se jut, hogy a fiú bolond lenne, vagy hogyha bolond, akkor épp csak annyira, mint amennyire ez a lány itt az ölében. Nem szól semmit, igazából hagyja őket beszélgetni, csak az Arianás dologra felel.* - James még néhány napot Nikorinánál van, gondolom azután ugranak haza, mert hát azért még is nyár van és haza kéne nézni. *Mondja a lánynak még, aztán Jackhez bújva gyerekesen pislog Laura felé, hallgatva a szavait. Tudja, hogy ez nem az ő beszélgetése, de azért néhány szót még is közbevet, illetve csak annyit látni a leányzóból, hogy ügyesen talpra áll és egy ugrással Laura nyakában terem, ami azt jelenti, hogy mivel nem ér le a lába, valószínűleg lóg a nyakában. Nem nagy súly, egy sima ember is elbírná, nem hogy Laura.* - Butaság, hogy nem vagy közkedvelt, én igen is közkedvellek! *Neveti halkan, hiszen a nyakában csüngve nem kéne hangosan felnevetni.* - És akit Ariana szeret, azt én is szeretem. *A hangja a szokottnál sokkal komolyabb színre vált, de aztán egy apró kacaj hagyja el a száját, és már el is engedi a főprefektust, könnyedén a földre érkezve. A kezeit a háta mögött összefogja, és gyermetegen megbillentett buksival figyel Laurára. Amúgy nem biztos, hogy Laura végignézett rajta, de fürdőruhában van, mezítláb, csak egy lila selyemköntös van rajta, lagymatagul megkötve a derekán.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Aug. 12, 2011 8:47 pm

*Mintha meg sem lepődne azon, amit Jack csinál. Az a kedves, nevetős jellem, mint minden újonnan érkező diáknak. Szóval továbbra is ácsorog, nem ül le, nem tervez soká maradni. Valeriel kérdésére kicsit megvonja a vállát, és csendesen válaszol.* - Minél előbb... *Hangjában érezhető a szomorúság, de közben a megértés is. Hogy Arianának talán jobb lesz otthon. Az a látomás valami iszonyatos lehetett. Elmondta Laurának az egészet, rengeteg információ volt. Majd ugye a ne most lopd el tőlem kijelentésre szintén elmosolyodik, és egy kicsit bólint, amolyan jólvan jelentéssel. És utána jön a sok kérdés és beszéd Jacktől, akin látszik, hogy nem igen fél tőle. Igazából nem is kell félni tőle. Laura egy cseppet sem gonosz, vagy rossz szándékú, és ez a távolságtartó maszk is csak azért van, hogy ne menjenek oda hozzá bugrisok beszélgetni. Ám ha már valakinek van mersze odamenni, azzal foglalkozni fog.* - Nos, a prefektusok megkapják az új diákok neveit. És mivel téged még nem láttalak, elég gyanús volt, hogy Te lehetsz Jack Throggen. *Magyarzza el gyorsan, majd ugye jön egy kis szabadkozás, és a végére az a bizonyos kérdés. Laurának azonban még erre sem rebben a szeme, csak Jackre szegezi aranysárga tekintetét, és féloldalasan elmosolyodik.* - Elgondolkodtató kérdés. Minden esetre függőben hagynám, és elmagyaráznám, hogy ez mit von maga után. A barátaim legnagyobb része potenciális veszélyben van. Ennek ellenére én minden erőmmel igyekszem őket megvédeni. Fontosak nekem, és megbízom bennük, feltétel nélkül, mindemellett nem várom el, hogy hasonló ellenszolgáltatást nyújtsanak. Viszont ha a titkaimat kiadják, annak Nagyon. Nagyon. Csúnya. Vége. Lesz... Mindemellett nem vagyok közkedvelt személyiség, és a legtöbben félnek is tőlem, alaptalanul. Vagy alappal. *Teszi hozzá, és gyorsan átgondolja, hogy ki az, aki úgy félhet tőle, hogy annak alapja is van. Mondjuk Sylvia... Majd folytatja is.* - Hogyha mindezeket elfogadva és figyelembe véve továbbra is áll a kérdésed, akkor megfontolom. *Mondja, majd elhallgat, és várja a választ.*

Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

* Mikor az ajtó kitárul, Jack egy pillanatra odanéz, majd rávigyorog Rielre és a kezeit maga mellé fekteti. Mikor felpillant és belenéz az immár a mellettük álló Laura szemeibe. Látja a belőle áradó közönyösséget, ám furcsamód Jacknek a szeme se rebben, hogy Laura ily szárazon szól hozzá. *
- Helló! Nem, nem zavarsz! * Vigyorog rá a lányra és habár egész közel van, felemeli a jobb kezét és integet neki. * - Honnan tudod a nevem? * Teszi fel a kérdést vidáman. Meglepő módon cseppet sem zavarja Laura szavainak a száraz hangsúlya és megdöbbentő módon olyan hangnemben beszél hozzá, mint egy rég nem látott baráthoz beszélne. A veszélyt rejtő hangsúlyra, ahogy a nevét kimondja Laura szinte fittyet hány, mint akár egy naiv kisgyerek, aki semmitől se fél* - Nem rég érkeztem és sajnos még nem volt alkalmam ilyen ügyekben eljárni. * Amit Valeriel mondott előzőekben, mintha az egyik fülén bebújtak volna és másikon pedig ki, felteszi azt a kérdést, amelyet talán nem sokan mernek feltenni Lauranak és ez a kérdés talán a veszte is lehet Jacknak. *
- Leszel a barátom? * És úgy vigyorog mellé, mint egy idióta. *

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Aug. 12, 2011 8:00 pm

*Nagy kék szemeit a fiúra veti, miközben hallgatja, és ugye lassan kihúzza magát és nem a nyakába kapaszkodva üldögél, hanem gyerekesen, kihúzott háttal. Habár néhány pillanat múltán megunja ezt az egyenes-háttal ülést, és inkább gyerekesen rádől a mellkasára.* - Nekem az igaz barátaim a testvéreim, és hát, ők eléggé sokan vannak. *Mondja a fiúnak, aztán felpislog rá, és kicsit kioktatva szólal meg újra, de a hangjában derű és játékosság.* - De ugye tudod, hogy nálunk nem így szokás barátokat szerezni? Nem mehetsz oda valakihez, hogy legyél a barátom, mert azt fogja hinni, hogy különc vagy.*Azt fogja hinni... Igen, azért mondja így, mert ő simán megteszi ezt, hogy legyél a barátom, és nem tartja magát különcnek, inkább az a különc az ő szemében, aki képtelen bízni.* - Valeriel, de vagy Val, vagy Riel. *Halkan felkuncog a sok kérdés hallatán, de aztán csillogó szemekkel válaszol.* - Táncolok, énekelek, táncolok, és még énekelek is. És a Színházteremben énekelve táncolok. *Mondja ábrándos mosollyal, a szórakozásra csak nagyokat pislog.* - Nekem nincs ezeknél nagyobb szórakozás. *Feleli egészen egyszerűen, aztán betoppan a halál sötét angyala és felé veti ártatlan pillantásait. Igazából... Olyan nagyon nem érzi zavarba magát, hogy a lány úgy lép ide, hogy éppen Jack ölében ücsörög, nekidőlve.*
- Szija Laura! Nem tudod Ari mikor akar hazautazni? *Kérdezi csevegő hangon, kicsit sem riadva meg sem attól az aurától, ami körüllengi a lányt, sem a Jack nevét kimondott furcsa hangszíntől.* - Jaj, ne most lopd el tőlem, még csak most ismertem meg... *Mondja panaszos hangon a lány, de aztán csilingelő hangon felnevet, vidáman. Hogyha másra nem is jó ez, arra igen, hogyha Jackben feszültség keletkezik, vagy ideges lesz Laurától, azt talán feloldja. De Valerielben nincsen semmiféle feszélyezettség.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Aug. 12, 2011 7:46 pm

*Ahogy a gerlepárocska éppen turbékol az egyik kanapén, egyszer csak lassan kinyílik az ajtó, és pillanatokig nem is áll ott senki, mintha csak magától nyílt volna ki. Majd háromig számolás után megjelenik az ajtóban az iskola ügyeletes nekromantája, aki körül kering pár pletyka. Ugyanabban a ruhában van, amiben a programra is elment, fekete rövid rakottszoknya, és rövid ujjú fehér blúz, lábán egy pár cipellő, amiben nesztelenül osonhat. Övén egy kis szütyő lóg, ami tértágított, így szinte minden elfér benne, valamit ide van még tűzve a mahagónifa pálcája is. Szintén az övén vannak kitűzői, amelyek közül az egyik azt hirdeti, hogy az Eramir szakra jár, a másik főprefektusi rangját jelzi, míg egy harmadik csak egy sima A típusú kitűző ami teljesen fekete, és csak egy féloldalasan mosolygó száj van, két kicsi tűhegyes szemfoggal. Hófehér haja leér a csípőjéig, és kiengedve lebben utána, követi lépteinek ritmusát, míg pár rövidebb első tincs a sápatag arcába lóg. Bőre kissé márványszerű a maga tökéletességével, és világos árnyalatával, amitől erősen elüt két szemének aranysárga színe. Kissé mandulavágású tekintetét fekete szemtussal emelte ki, de ezen kívül semmi smink nincsen rajta. Mozgása kecses, kissé olyan, mintha macskás lenne, de kifejezetten magabiztos, és megjelenését kíséri az a kettős érzés, ami oly jellemző a lányra. Egyszerre vonz és taszít, a legerősebb pajzs, és egyben a legveszélyesebb ellenség érzését adja. Ahogy belép a terembe, az ajtó szép lassan vissza is csukódik utána, majd tekintetét végigfuttatja a két diákon, hamar megállapítja, hogy mind a kettő szaktárs, valamint azt is, hogy a fiú új diák. Hangja eléggé szárazon szólal meg, nem kedves, de nem is hideg, olyan, mint amikor valaki egyszerűen csak az időjárásról beszélget. Valeriel felé azért küld egy kis félmosolyt, mert őt már biztosan ismeri.* - Üdv. Laura vagyok. Eramir, főprefektus. *Majd egy pillanatra újra végignéz rajtuk, és hozzáteszi, hasonlóan tényközlő hangon.* - Remélem nem zavarok, de mikor gondoltál arra, hogy esetleg kellene egy szoba? Jack. Ha nem tévedek... *Kérdezi egyenesen a fiútól, és nem meglepő, hogy tudja a nevét, mikor nem is hallotta a fiú bemutatkozását. Ellenben az a hangsúly, ahogy kiejti az eléggé hátborzongató lehet. Pedig valójában nem neki szól, hanem magának a névnek...*

Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

- Tudod nem rég érkeztem, mert hosszú volt az út. * Kezd bele a monológjába Jack, miközben folyamatosan vigyorog, akár egy ovis gyermek és az eddigiek alapján rá lehet fogni, hogy a gondolkodás módja se áll messze egy ovis szintjétől. Beszéd közben a fejét oldalra dönti és a hajtincsei közben ide-oda kóvályognak. *
- Remélem, hogy sok barátot szerzek. * Mondja és lehunyja a szemét, és kedvesen mosolyog. A hangja tiszta és őszinte, szavaiból kedvesség és melegség árad. Beszéd a kezeit a tarkójára kulcsolja és kényelmesen hátradől. * - Tudod, én másra se vágyom, mint hogy életem minden egyes percét boldogan töltsem el a barátaimmal.
- És mondd, neked sok barátod van? * Kérdezi és belenéz a lány szemébe. Jack szemei csak úgy ragyognak a boldogságtól, hogy egy barátra szert tett. * - Amúgy hogy hívnak? Én Jack vagyok! Mivel töltöd a szabadidődet? Sokat szoktál szórakozni? * Halmozza a kérdéseket egymásra, miközben körbe néz a teremben.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Aug. 11, 2011 11:11 pm

*A köszönés eléggé vidámnak tűnik, így kicsit felvonja a szemöldökét és érdeklődve szemléli a fiút, és várja hogy mit is fog még mondani. Nem, továbbra sem ismerős neki ez a srác, még sosem látta, pedig azért szoktak megragadni benne arcok, elég sok, miközben táncikál balra-jobbra. Amikor még közelebb hajol hozzá a fiú, akkor csak észreveszi magát és lassan elhúzódik, zavartan.*
- Ó, nem igazán szokásom fázni, és igen, mezítláb, egész nap kint voltam a medencéknél és nem volt kedvem felmenni a harmadikra a szobámhoz. *Vonja meg a vállát egész egyszerűen, de amikor előjön ezzel a nagyon béna barát-fogó szöveggel, akkor a lány gyermekien felkacag.* - Így szerzel barátokat? Hát leszek, hogyha ennyire akarod! *Nevetne ő tovább i, csak éppen hirtelen Jack elkapja a kezét és konkrétan az ölébe húzza. Megilletődve kapaszkodik meg a fiú nyakában, apró termetű apró teremtés, de kék szemei annál nagyobbak és riadtabbak.* - Ő... Oké. *Mondja megilletődve elpirulva kissé, de közben azért úgy helyezkedik, hogy legalább kapaszkodnia ne kelljen. Körbefuttatja a tekintetét a táskán, aztán a fiún, majd megdöntött fejjel szólal meg újra. * - Annyira új, hogy még csak most érkeztél? De amúgy a lányok ölbe rántása nem igazán szimpatikus itt, csak úgy mondom. *Kicsit meglóbálja a mutatóujját előtte, mint a mesékben, amikor korholják az embert, látszik, hogy nem kellett nagyon elrántani a földről a lányt, mert eléggé a fellegekben járó típus. Más már kiugrott volna az léből és pofon csapja, minimum. Ő viszont Annyira nem veszi magára a dolgot.*

// Fagyi. //

Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

* Kinyitja a szemét és ránéz a lányra, aki szinte az arcába hajolt teljesen. Kissé meglepődik egy pillanatra, majd vigyorogva felvonja a szemöldökét* - Szia! * Mondja és nézi a lány lila hajtincseit. Majd végignéz a lány testén egészen a talpáig és még feljebb vonja a szemöldökét. * - Nincs túl hideg ilyen lenge öltözékhez? * Kérdi tőle és közelebb hajol, hozzá már olyannyira, hogy az orruk szinte összeér * - Ráadásul mezítláb vagy! * Teszi hozzá továbbra is pimaszul vigyorogva. * - Új vagyok! Nem rég érkeztem és szeretnék barátokat szerezni! Leszel a barátom? * Kérdezi hirtelen, miközben kedvesen vigyorog a lányra. A hátizsákját közben lelöki maga mellé a földre, majd egy gyors mozdulattal maga mellé rántja a lányt. Azaz nem is mellé hanem az ölébe. * - Ülj le ide, nehogy megfázz!

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Aug. 11, 2011 9:54 pm

*Nem sokkal azután, hogy Jack megjelenik a teremben egy leányzó is ide érkezik, bár merőben más okból. Vagy inkább ok nélkül. Minden esetre túl sokat nem fejlődött öltözködés terén a délutánhoz képest, ugyanis délután fürdőruhában volt, most pedig sikerült rávennie egy selyem-köpenyt, ami egészen hálóköpenyhez hasonló derékon megkötős, de a lábacskáját tekintve még mindig mezítláb van. Igaz eléggé hideg a kő, de úgy is eléggé gyorsan szedi a lábait, habár éppen olyan csendesen. Minden lépte egy-egy tánclépés, ahogy puhán piruettezget, könnyedén belökve az ajtót. Maga a leányzó igazából 160 centiméter alatt jár, igen karcsú és kecses, eléggé feltűnő jelenség, ugyanis a haja lila színű. Mikor belép nem zavartatja magát, hogy itt táncikál egy lila selyemköntösben, alatta lila fürdőruhával, csak folytatja, mígnem az utolsó piruett után ki nem köt egyenesen Jack előtt. Mint aki álomból ébred fel, pillant a fiúra, gyermetegen, megdöntött fejjel, és érdeklődve figyeli.*
- Téged még nem láttalak... *Mondja félhangosan, révetegen miközben közelebb lépve hajol a fiúhoz, egészen közel, hogy jobban szemügyre vegye. Különc. Ennél jobb szó nincs rá.*

Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

* Jack megigazította a vállát nyomó hátizsákját és haladt lassan előre. Körülötte mintha minden csendben burkolózott volna, Jack a farmernadrágjára tekintett, ami már eléggé a végét járja, hiszen a hosszú út során kissé elnyűtt rajta. A feje teljesen üres volt, mintha valaki kiporszívózta volna a gondolatait. Körbenézett a folyosón, majd mikor egy ajtóhoz ért megállt. Felnézett és a szemébe lógó rakoncátlan hajtincsei odébb vándoroltak a szeme elől. Elvigyorodott és benyitott. Mintha valaki kiszúrta volna a csend buborékját Jack körül. Odabent emberek beszélgettek és nevetgéltek. Jack körbenézett és kiszemelt magának egy kanapét. Odaballagott, majd levetette magát és lehunyta a szemét. *

Vendég

*Alex szavaira meglepetten pislog párat, majd válaszol...* - De hát miért...? Hisz nem tehet róla, ezt Te sem gondolhatod komolyan. *Feleli a lányka, miközben hatalmas zöld szemeit a másikra veti, ő tartja a szemkontaktust, még akkor is, amikor a másik elfordítja a tekintetét. A fiú kérdésére csak bólint egyet, majd válaszol is azért. Mostanra már a sírás is abbamarad.* - De...nekem jöttél... Be voltál rúgva. *Motyogja halkan, miközben megrántja a vállait, különösebb problémát nem csinál az ügyből... Az, hogy mi létezik és mi nem nem, nos ezt csak az említett személyek tudhatják. A lány pedig úgy érzi, hogy szeretik... Legalábbis egészen mostanáig meg volt róla bizonyosodva... Alex kérdésére a lány értetlenül pislog a másikra. Lassan fújja ki a tüdejében összegyűlt levegőt és csak az után szólal meg.* -Nem tudom... Nem tudhatom, hogy mi lenne, ha... Nem tudom irányítani az érzéseimet Alex, ha jelen esetben úgy lenne, ha akarnálak sem tudnálak szerelemből szeretni. Sajnálom... *Mondja halkan, de mosoly továbbra sem jelenik meg az arcán. Nem tud most mosolyogni és a legszörnyűbb az, hogy nem is akar.* -Tudom és nem úgy értettem egyszerűen csak... *Mondja de nem tudja befejezni a mondatot. a gondolatai már kezdenek nagyon nagyon kuszák lenni. Arra, hogy finom az illata csak félig lehunyt szemekkel bólint.* -Tényleg...? *Teszi fel a kérdést, ám szeme szépen lassan csukódik le. Lassacskán elnyomja az álom, magával ragadja a kétségbeesésé. A fiúra zuhan, dől nem törődik azzal, hogy nem szabadna ezt csinálnia. Egyszerűen nem tud parancsolni a testének, öntudatlanul nyomja el az álom. Alex kérdéseire már nem kap választ... Teljesen kiszolgáltatott most a szőkeség, és reméljük, hogy ezt Alex nem fogja kihasználni... Egy tarka mezőn jár a lány, minden olyan mese szerű a felhőkön jár, és újra boldog, de...ez csak álom...*

Vendég

*Pedig észre veszi, hogy ver a szíve és a lélegzetetet is gyorsabban veszi. Mivel érzelgő típus tényleg így sem akarja megbántani, de hát ezek csak igaz szavak.. * - Mit gondolsz milyen szemét lehetek, hogy elítélem a húgomat, mert ő tünde.. és történetesen apám sem olyan tökéletes mint én. Talán soha nem is voltunk azok nem tudom talán éppen magamba nézek és csak szennyeződést látok..*Ennyit mondd, de itt ránéz a lánykára nem szeret tényleg lelkizni.. max egy két sör mellett.. úgy a jó..* - Ha már a sör van a gondolatomban múltkor nem neked mentem a jeniliában..?*Kérdezz rá értetlenül és pislog majd ugye hallgatja, Doriánékról, hogy szereti persze, de a viszont szeretet valóban létezne közöttük..?* - Talán, de tudod.. soha ne mondd hogy soha még akkor sem ha szükséges.. én elfogadtam, hogy nem lehet semmi közöttünk és csak barátok, de nem gondolom hogy ez akadály. Vagy igen..?*Kérdezi a lánytól majd a mi történtre vállat ránt.* - Mint mondtam, nem voltam olyan aki elítél másokat a mai napig, de..*Csak becsukja a szemét majd hirtelen kinyítja mikor, rákérdezz a Francia lánynál...!?* - Hő..? Nem is ismerem, kétszer találkoztam vele.. de nem is rokon szenves.. Giselle a maga módján biztos jó fej.. de elég volt az a kis kötöszködő vita közöttünk szerintem. Egy szőke lány, szép mindenhogy.. egy barna is és egy vörös is.. nem a szépségről szól a világ.. de nekem tudod hogy tetszel...*Csak becsukja a szemét és nagy levegőt vesz..* - Finom az illatod..*Mondja a lánynak, reflexszerüen, és még csak nem is gondolkodik.*

Vendég

*Egyre gyorsabban ver a szíve, és szinte már attól fél, hogy a másik ezt ne hallja meg. A levegőt is még gyorsabban veszi, fájnak neki a másik szavai, mintha valaki a szívébe markolna, vagy mintha széttépnék. Nos, ami a lányt illeti ő nagyon is érzelgős típus, talán olykor épp ebből van a baj. Hihetetlenül érzékeny a lányka, a kis drága álomvilágban él.* -Értem, de...de sokkal jobb, ha beszélsz róla. *Motyogja halkan, majd ugye a zöld szemei a másikra siklanak. A fiú kusza mondatára csak összeráncolja a homlokát és úgy néz a másikra, ez most magas neki. Aztán Alex mondata, mire a lány meglepetten pislant egyet.* -Mi..mert...? Mi történt? *Kérdezi, miközben végigsimít a másik kézfején, maga sem tudja miért egyszerűen csak így jön ki a lépés.* -Tudod én ... én mindennél jobban szeretem őket, de...most nem tudom mi van... Ha nem lennének akkor talán...esetleg, lehetne esélyed... *Mondja halkan a másiknak, aztán elfordítja a tekintetét és a szobára mered, a romhalmazra, ami körülöttük van. Amit ő csinált, olyan távolinak tűnik az egész, mintha évekkel ezelőtt lett volna pedig csak pár órája történt az egész.* -Giselle...Ő...Ő szebb nálam, igaz? *Kérdezi halkan, miközben egy halk sóhaj tör utat magának a lány száján keresztül. Az édes illat, mely mindig körbelengi a lányt, most még jobban megcsapja a másikat.*

Vendég

- Sok mindent megértek drága...még ha nem látszik is a kis buksimon.*Feleli könnyedén ugye és nyugtatni próbálja a lányt. * - Ez nem lehet hazugság mert ami volt el is múlhat.. neked is el kell döntened kihez fűz a szived igazán. Mert végül egyedül maradsz..*Feleli, de tényleg nem akarja megbántani a lányt, érzelmével játszani és satöbbi..* Ugye a vállára temeti lány az arcát és nem tudja most mit tegyen.. Hiszen egyszer ilyenek máskor meg újra harciasak.. soha nem voltak maguk alatt.. A fiú közben elfordítja a tekitnetét nem azért mert, nem kíváncsi a lány zöld szemeire mert nagyon is, csak egyszerüen nem tudja elmondani az érzéseit. Ő erre nem képes.* - Tudom csak. Egy sármos macsó soha nem mutatja magát gyengének, és soha nem mutatja ki, hogy szenved..*Egyszerüen feleli nem rejtvényben, de reméli érti a lány. A kijelentésére nagy szemekkel néz ismét egymás tekintetébe fúrja.* - Igen, de...én nem tudom, hogy már mi folyik .. egyszer ilyen vagy én meg makacsul, ugye.. aztán meg.. mindegy..*Úgy teszi mintha befejezné a mondatot, de inkább csak gondol rájuk.. Érzi azt a kellemes illatott mindig is megérzi, hogyha a lány közeledik felé hiszen ezt soha nem felejti el. A lány finom arcszeszt érezhet a fiún, de már nem annyira erős mint nappal volt.* - Tudod, én már lassan azt sem tudom ki vagyok...*Csak mondja, és pálcáját előveszi, és az ujjai között forgatja.*

Vendég

*Amikor Alex visszakérdez, akkor könnyes szemmel elmosolyodik, majd bólint egyet.* -Persze. Csak...Te ezt nem érheted. *Motyogja a lány nagyon halkan, aztán jönnek Alex szavai, melyek a szívébe marnak, úgy érzi mint aki menten elájul. Végigfut rajta a hideg, majd megrázza a fejét.* - De...de igen. Ők szeretnek. Nem hazudnának... Azt nem tennék meg. *Mondja a lány, szinte már beteges csillogással a szemeiben. Légzése is felgyorsul, egészen bele lovalja magát a dologba.* - De én szeretem őket, de... Ott van Connor is... *Motyogja a szőkeség, miközben újra elkapja a sírás. Arcát ismét a másik vállába, nyakába fúrja. Amikor Alex makacsul elfordítja a tekintetét, akkor a lány halkan szólal meg.* -Nekem elmondhatod. *Mondja halkan, hiszen tényleg érdekli, hogy mi van a fiúval. Hm a Sors furcsa fintora, Miss Watson Alex nyakán csüng és a fiú, alig foglalkozik vele. Pedig máskor meg... Vagy talán Seth-nek is furcsa így látni a lányt.* - Te azt mondtad szeretsz... *Mondja, miközben szép zöld szemeit a másikéba fúrja, arca most egészen közel van a másikéhoz. Persze nem annyira közel, de közelebb van, mint máskor a fiú szinte érezheti a másik forró lélegzetét, azt a kellemes, bódító illatot, ami a lányból árad.*

Vendég

*Ugye figyeli a másikat, a fiú szemében meg látszik a szomorúság, de az ilyen ridegség formájában jelenik meg. Igazából soha nem volt a szavak embere hiszen ő neki folyton a szája járt és lohol mindenki után, de a rossz kedvűséget meg a depiséget nem szokta elmondani senkinek. A lány szavaira csak meglepődik és nem tudja mit jelentsen ez. Hiszen a kedvelés szó nem olyan formában jelent ám meg Susannál.* - Tényleg?*Kérdezi meg tőle, és felel a lánynak.* - Találd meg a helyes utat és eszedbe jut mit is akarsz valójában Nem ők az egyetlenek az életben akik szerethetnek. Fiatal vagy még és szép és hamar megtalálhatod aki tényleg szeret. Ha foglalkoznánank veled, de nem teszik milyen ez..?*Csak dőlnek ki belőle a bölcs gondolatok ha bőlcsnek mondható.* - Ha nem törődnek veled, te se törődj velük..*Vállat ánt a kijelentésén, majd makacs módra elfordítja a fejét.* - Semmi tényleg..csak más felé sodródok..*Ennyit mond, a fiú, és a földet kezdi el bámulni..*

Vendég

*Alexot nem érte el a gömbvillám csak majdnem, de a majdnem meg a semmi kistesója. Magához öleli a másikat, mert megbízik benne... A kérdésre csak eltolja magától a másikat és úgy pislog fel rá.* -Én...csak... *Szipogja, miközben a fejét rázza, szét van esve a lány. És az a legrosszabb, hogy egy olyan dolog miatt, ami nem is biztos... Hagyja, hogy megemeljék és oda vigyék az egyik, jobban mondva az egyetlen kanapéhoz, ami még ép maradt. Ott leül, de a fejét a másik vállára hajtja, valami...valami nagyon elpattant most benne. Alex kérdésére csak még jobban sírni kezd, majd megrázza a fejét.* -Nem...de...alig...alig találkozok velük, mi van ha már nem kellek nekik?! Alex...én..én abba belehalok. *Mondja, miközben zöld szemeit a másikéba fúrja. Kicsit kezd abbamaradni a sírása, jobban mondva már nem rázza a zokogás, de még mindig sír.* - Én...kedvellek ám téged. *Mondja halkana lány, bár leginkább nyögi a szavakat, egyszerűen nehezére esik beszélnie...* - Megígérték, hogy szeretni fognak, de mostanában nincsenek sehol. *Suttogja a lány, mindenesetre még mindig öleli a másikat. Susan egyszerűen kedveli Alex-et igaz eddig nem igen látszott rajta, de hát na...* -De...neked...mi a baj? *Kérdezi a lány, miközben hangja néhol elcsuklik, szomorú tekintete pedig egyenesen a másikébe mered. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is szépnek mondható a másik.*

Vendég

*Csak figyeli a másikat, és ugye a Gömbvillámra csak értetlenül néz és nem tudja miért kapta. Természetesen, biztos azt hitte valaki más.. mindenesetre nem haragszik érte. Miért haragudna? Így is elég ha valaki más teszi ezt. Csak sír Susan, most már ránéz és egyszerüen meglepődik, hogy átkarolja és a vállára temeti a fejét.* - Te mi van veled.?*Megfogja a lányt és ugye nem engedi el. Sőt, ha hagyja a másik magát ölbe emeli és ráadásul tényleg nem olyan a szőke hajú lány mint régebben ráadásul, motyog valamit amit nem ért igazán, majd kifejti a lány..* - Mit nem értesz?*Kérdezi értetlenül majd ugye rápillant, és valami helyet keress ahova letudnak ülni.. Ülni..? * - Csak nem cserben hagytak a fiúk?*Reflexszerüen kérdezz rá nem akarja megbántani a másikat, ha erről van szó..* - A szeretet az egy szó.. és ugye a másiknak éreztetnie kéne..*Csak ennyit mondd, és eszébe jut amit nagyapja szokott mondani.* ~ Ha valaki nem azzal a mértékkel kedveli a másikat akkor azt hagyni kell.. Az élet egy kaland aminek egy ösvénye van ha rálépünk és sodródunk vele. A történetben mi magunk vagyunk a szereplők és bárhová lépünk akár rossz akár jó útra egy idő után vissza megyünk a régi helyre. A vándorlás történetesen kalandok közé sodorják az embert, és élete végéig számtalan új és ismeretlen dolgokkal találkozhat. Soha ne légy gyáva hanem gondolj, arra ezt is kipróbáltad. Nem minden ismeretlen út lehetfélelmetes.. Csupán csak a neked valót kell megtalálni..~*Gondolataiban megjelenik egy öreg barátságos arc aki magyarázza az öt éves kisfiúnak az élet örömét.*

Vendég

*Hallgatja a másikat, aztán hogy miért kapott majdnem gömvillámot a képébe? A lány egyszerűen reflex szerűen akart a nyíló ajtó felé vetni valamit. Mindenesetre, amikor végig hallgatja a másik beszédét, csak fel áll és, mostmár valóban sír... Arca picit összerándul, de feláll és a másikhoz megy.* - Én...Alex... *Mondja, miközben átöleli a másikat, arcát a vállába fúrja és ott kezdi el rázni a sírógörcs. Ha a fiút nem tartja meg akkor bizony össze esik a lányka. Alexnek fura lehet a helyzet, mert talán még soha nem volt hozzá ilyen közel a másik.* - Én ezt nem értem... *Suttogja neki, miközben a másikat öleli.*

Vendég

*Ugye áll és nem lép közelebb csak simán megszólítja, majd ugye egy gömbvillámot lát, amit majdnem ajándékba kapott. A fiú nem tudja mire vélni ezt, hiszen nem ártott a lánynak és ráadásul, ugye nem is találkoztak. Csak felvonja a szemöldökét és kérdően néz a másikra..* - Én biza..*Feleli egyszerüen, és megvonja a vállát és ugye az ablak felé bámul. Ismeri már annyira a másikat, hogy tudja nincs valami renden hiszen nem a vidámságtól sír a szeme.* - Meg vagyok azt hiszem.. Te? tudom, hogy valami nincs rendben látom rajtad.*Feleli aggódva, és fél szemmel néz rá és tekintete és testtartása kicsit hüvös.* - Komolyan mi van veled? *Tényleg aggódik a lányért, az hogy Alexxel mi van..? Nem számit hiszen hogy ő is már egy ideje maga alatt van Lininek elmondta, de nem sokat segített amit beszéltek és már-már össze fog omolni. Hogy Brendával miért vannak ilyen rosszban szinte az lényegtelen hülyeségen vesztek össze, de nem sikerült kibékülniük sem. Hát ugye ott van a baba is, aki most érkezik és ráadásul az Ausztráliai út...és hát...* - Rég bizony, napokban én is el voltam tűnve nem akartam társaságot sem. De már minden rendben van.*Ugye kell valamit, mondania a srácnak, erre de még mindig az ablakot bámulja.*

Vendég

*Csak ül és mered maga elé, olyan mint valami szobor, aztán nyílik az ajtó és Seth épp hogy nem kap az arcába egy gömbvillámot.* - Oh... Te vagy az... *Mondja a lány, miközben a belépőre pislant, azért a fiút nem akarja bántani. Az nem lép közel és a lány sem néz fel rá, Alex kérdésére viszont már a srácra pislant. Tekintete könnyektől csillog, nyel egyet, majd csak megrázza a fejét, hogy "Nem".* -Hogy vagy? *Kérdezi, mintha mi sem történt volna. Alex, most egy másik Susant láthat... Még soha nem láthatta ilyennek a lányt, sehol sincs a büszke, makacs csábító véla. Csak egy megtört gyönyörű lány... Nem mondja, hogy miért csinálta ez ta teremmel, helyette némán mered maga elé. Arcán szépen lassan folynak le a könnyek...* -Ré..rég beszéltünk. *Nyögi ki a lány nagy nehezen, miközben újra a fiúra néz. Betegesen sápadt, szemei vörösek a sírástól, nincs jó passzban...*

Vendég

*Nem akar aludni, és már napok óta gondolkozik a dolgokon és úgy érzi egyre jobban, kezd megváltozni és nem tudja kicsoda is valójában. Vagy igen? Mindig is tudja mit akar elérni és mire számíthat. Mindenesetre, a nyugalom terme felé halad ami most merő romhalmaznak néz ki. A romhalmaz közepén egy szőke lány van akinek a ruhája el van szakadva, és természetesen nem tűnik boldognak sem.* - Valami bajod van?*Egy hang jön mögüle, nem lép közel hozzá öltözete egy ing, és farmernadrág. A zenére nem reagál semmit szereti a lassú számokat, szóval.. Mindenesetre a fiú sincsen most jó passzban, de ő nem mutatja.*

Vendég

*A nyugalom terme... Ami most leginkább úgy néz ki, mintha egy atombomba csapódott volna beléje. Párnák szétszaggatva, melynek tollai a földön a levegőben szállingóznak. A fotelek felforgatva képek összetörve, asztal felborítva... Még jó, hogy ilyenkor már nem nagyon járnak erre emberek. A manók, majd úgy is rendbe hozzák a termet, vagy nem akkor max le lesz cseszve a lány. Bár most jelenleg nem érdekli. Ő maga ott üla romhalmaz közepén egy hosszú, mélyen kivágott ruhában, mely nem sokat takar a lánykából. Igaz a ruhája is itt-ott el van szakadva, de ez sem érdekli. Tenyere az ég felé néz, melyből apró kis villámok szöknek ki, aztán szépen golyót formál vele majd belevágja az egyik romhalmaz közepébe. Zöld szemeiben megtörtség látszik, szemei kisírtak és karikásak. A fossza az a lány mellett fekszik ő most nem tud vele mit tenni, egyszerűen már próbálkozni sem mer.* - I'm sorry... *Motyogja maga elé, miközben leszegi a fejét, körbetekint a szobában. Maga is elhűl, hogy mit tett... Valahogy nem fogja fel a dolgokat, a zenegépből egy lassú szám hallatszik, érdekes módon azt nem tette tönkre. Talán most a zene lenyugtatja vagy nem...Nagyon nagyon fura látvány most a lány...*