Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Vendég

*Igen. Tökéletes. Ez a megfelelő szó rá. Mosolyogva állapítja meg, hogy Seldrit elpirult - csak azon csodálkozik, hogy vele nem történt ez meg. Biztosan olyan női dolog... Mert az ő szíve is a szokásos tempó hatszorosában ver, legalábbis ő úgy érzi, főleg akkor, mikor megcsókolja a lányt, ő pedig visszacsókol. Valószínűleg Dar úgy érzi, hogy ez a legszebb pillanat az életében. Ha lehetne, megörökítené, hogy mindig újra és újra átélhesse. Talán az ezt megelőző szenvedés tette még élvezetesebbé, talán amúgy is ennyire jó lett volna. Védelmezően öleli át a lányt, ahogy az a csók végeztével fejét erőtlenül a vállára hajtva elalszik. Mosolyogva bámul a félhomályba. Boldog. Egészen egyszerűen csak boldog. Annyira, amennyire csak Sel közelében lehet. Gondolkozik rajta, hogy beviszi a lányt a szobájába, de hirtelen elönti a kimerültség... Úgy érzi, át tudna aludni egy egész napot, és hogy már megmozdulni sem képtelen. Kompromisszumot köt, úgy dönt, nem hagyja, hogy a lány a hideg padlón aludjon, úgyhogy óvatosan, hogy fel ne ébressze, felemeli, és leül vele egy kanapéra. Hogy itthagyni? Még mit nem! Jó neki itt. Óvatosan elfekteti a lányt, vigyázva, nehogy felkeltse, majd ő is lefekszik mellé, fél karját a lány feje alatt hagyva, a másikkal átölelve, s másodpercek sem telnek bele, szinte rögtön elnyomja az álom, őt is...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Aug. 02, 2011 7:39 pm

* Hagyja, hogy átölelje a fiú biztonságot rejtő vastag, erős karjaival. És mély levegőt vesz, majd lassan kifújja. Igyekszik megnyugodni. Élvezi az ölelést, és azt kívánja, bárcsak örökké tartana. Annyira szép mindez, hogy el se akarja hinni. Amilyen rossz és elkeserítő volt minden számára alig egy órája olyannyira tökéletes most minden. Darius érintése megdobogtatja a szívét, hogy az már-már ki akar ugrani a helyéről. Érzi, hogy elönti egész testét a forróság, és az összes fér a fejébe száll.* ~ Még szerencse, hogy sötét van..~ *Gondolja magában.* ~ Így legalább nem láthatja, milyen céklavörös lett az arcom~ *Ezen elmosolyodik, ami végre szívből jön, és érzi, hogy kezdenek felébredni az érzékszervei, megérzi Darius férfias illatát, és hirtelen kínozni kezdi a gyomra is, ami ételért könyörög keservesen. De ez most nem érdekli, hiszen van fontosabb dolga is, minthogy az evésen járjon az esze. Szíve még jobban elkezd dobogni, ha ez még lehetséges, amikor a fiú az álláért nyúl és megcsókolja. Hát persze, hogy hagyja! Mosolyogva visszacsókolja, ajka lágyan érinti a fiúét. Aztán ráhajtja fejét Darius erős vállára és....elnyomja az álom*

Vendég

*No igen... megtehetné. Meg tudná tenni, van annyira jó színész, hogy képes legyen eljátszani mindezt...de nem. Akkor nem menne ilyen jól. Biztosan nem. Ezt nem tudná tettetni, az lehetetlen. Talán sikerülne átvernie, de nem biztos. A lényeg, hogy eszébe sem jutott ilyesmi. Egyetlen egyszer sem. Sokmindenkit átvert már, sok emberrel játszadozott, de most nem, most biztosan nem teszi meg. Képtelen lenne rá. Akkor sem élvezte, de most egyenesen lehetetlennek tartja. Érzi a lány apró rezdülését, ahogy el akar húzódni, nem is fogja erősen, ha akar, menjen, pofozza fel, vágja a képébe, hogy mekkora barom, hagyja itt... De nem teszi. Csak egy halkan elsuttogott szó után közelebb húzódik hozzá, a fiú érzi, ahogy a könnycseppek az ingére érkeznek, ő pedig másik kezét is átfonja a lányon, úgy tartja, szinte az ölében, mintha sosem akarná elengedni. Talán nem is akarja. Így maradhatnának örökké. Gyengéd mozdulatokkal simogatja a lány haját, nem szólal meg. Úgy érzi, mint aki egy hosszú, veszélyes betegségből épült fel, aki csak most tudta meg, hogy van még esélye az életre. Pár perc hallgatás után azonban mégis megmozdul, fél kezét a lány álla alá helyezi, úgy emeli fel annak fejét, majd mélyen belenéz a szemeibe, ajkán halvány mosoly látszik, az a bizonyos féloldalas-mosoly, amit csak neki tartogat, majd lassan, ha a lány nem ellenkezik, lehajolva hozzá megcsókolja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Aug. 02, 2011 6:57 pm

* Mikor befejezi rövid monológját, folytatja a konok hallgatást, de már nem veszi le a szemét a fiúról. Tekintetével nyomon követi arcának minden rezdülését, és vele együtt érez. Mintha egy lélek lenne a két testben. Érzi, amit ő érez, tudja, hogy megbánta, és biztos benne,hogy egy botlás volt a részéről a tegnap este. Mégis van benne kétség és félelem. Nem mer bízni benne. Mi van, ha ez csak álca? Ha igazából csak megjátszotta magát előtte és élvezi, hogy játszhat az érzelmeivel? De létezhet, hogy valaki ilyen jó színész legyen? Hogy valaki így tudja manipulálni? És újra megszólal. Hangja hasonlóan cseng, mint Seldrité, szomorú és csalódott. Szeméből világosan kiolvasható, hogy mardossa a bűntudat. Közelebb húzódik a lányhoz, aki erre pár centivel hátrébb csusszan. De nem tud menekülni a felé nyúló erős kartól. Ellökhetné, legbelül el is akarja. El is határozza, hogy mellé még fel is pofozza és magára hagyja, de valahogy a végtagjai nem képesek engedelmeskedni neki. Csak ül bambán, mint aki fel se fogta, hogy mi történik vele. Próbál küzdeni az érzelmeivel, de ez egyszer felülkerekednek rajta. Lesüti a tekintetét, majd az elhangzott őszinte ígéretre megemeli azt, ami már csillog a könnyektől.
- Rendben. - Suttogja, majd nem tud uralkodni magán tovább, hagyja, hogy végiggördüljön sápadt arcán az első, majd a második könnycsepp is. Már nem képes kételkedni a fiú szavaiban. Emlékek villannak fel előtte, a közös élmények képe jelenik meg a fejében, és, hogy mennyi kalandot éltek meg együtt. És, hogy hányszor mentette meg az életét ez a fiú. Közelebb húzódik hozzá, ha az hagyja, olyannyira, hogy szinte érinti válla az övét. Macskája átugrik az ő ölébe, amit egy kedves, erőtlen mosollyal díjaz, és halkan elneveti magát.*

Vendég

*Ahogy a lány végre mélyen a szemébe néz, ismét mintha a szívébe markolnának. Hogy tehette ezt? Úgy viselkedett, ahogy senki előtt nem akart, főleg nem a lány előtt, aki előtt tökéletes akart lenni... Tökéletes! Ó, ha tudná! Ha tudná, hogy őmiatta haltak meg a szülei és majdnem a húga is, az ő önzősége miatt, az ő hülyesége miatt. Hogy mennyi mindent elszúrt! De ez eddig viszi a pálmát, legalábbis ebben a percben úgy érzi. Mert úgy viselkedett, ahogy azok, akiket a legjobban megvet. A világon a legjobban. A lány szavai után csak hallgat. Ő is azt hitte. Meg volt róla győződve, hogy csak barátok... És pár szó, pár pohár whiskey ennyi mindent megváltoztatott, ennyi idő alatt! Ő sem volt még szerelmes, soha... Hiszen a nők akik körülvették, terrorizálták és szolgaként kezelték, belenevelték az alárendeltség érzését, hiába neveltették a szülei őt is ugyan olyan jómódúan, folyton éreztették vele, hogy a húga többet ér. Egy ilyen lány, mint Seldrit ott... ott csak álom maradt. Lassan feláll, lép egyet előre, és leereszkedik a földre a lány mellé, majd ha az nem ellenkezik, átöleli a vállát félkézzel, de nem úgy, mint tegnap este, sokkal gyengédebben és óvatosabban. Ha az ellöki, kissé arrébb húzódik, ha nem, magához húzza a lányt, a másik kezével végigsimítva annak arcán.* - Igen. Én is azt hittem... És nagyon ostoba voltam. Ostoba voltam, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, hogy megbántsalak téged. Kérlek, bocsáss meg. Soha többet nem teszek ilyet. Ígérem. *Az utolsó szót lassan, komolyan ejti ki, elhúzódva, vagy a lányt átkarolva, de ha az engedi, mindenképpen mélyen a szemébe nézve.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Aug. 01, 2011 9:12 pm

* Érzi Dar fájdalmát, látja, hogy őszinték azok. Hogy neki is éppúgy fáj, mint neki. De nem akar rögtön megbocsátani neki. Legszívesebben megölelné, mégse teszi. Nem állja tekintetét. Előre hátra dülöngél, és mélyeket sóhajt. Nem tudja mit tegyen. Nem is tesz semmit, csak bámul, mered maga elé tehetetlenül. Nem tudja miért fáj neki ennyire ez az egész. Nem kéne érdekelje, hiszen eddig komolyan azt hitte, hogy csak barátok. Mégis olyan rosszul esett amit tett, mintha már együtt lennének. Ő az egyetlen, akit igazán megszeretett, talán mert annyira különböztek. Ez a különbség viszont nagyon nem tetszett neki. Elkeseredetten felemeli a fejét, és mélyen a szemébe néz. Hallgat egy darabig, majd halkan megszólal.*
- Miért fáj ez ilyen piszkosul? Nem kéne érdekeljen, hogy kivel flörtölgetsz, miért esett rosszul mégis? - Dünnyögi inkább saját magának, mint a fiúnak. Nem leplezi tovább érzelmeit, hiszen úgyis látta már, úgyis tudja már, hogy mit érez.* - Darius. Én tényleg azt hittem, hogy barátom vagy, nem tudtam, hogy több is van köztünk. - Mondja ki hangosabban, komolyan, és tisztán. Szavai őszinték, és gyermetegek. Soha nem érzett még senki iránt így. De a csalódást megtapasztalva nem is akar a jövőben sem.*

/fagyunk/

Vendég

*Végre felemeli a tekintetét, Dar pedig a sajátjáét a lányéba fúrja. Amit nem tud elmondani, az mind ottvan. A lányt nézve legszívesebben átölelné, és tartaná, örökké, örökké vigyázna rá, hogy ne bánthassa senki, de most... Most ő tette meg. Erre a gondolatra úgy érzi magát, mint akit pofon vágtak. Sel... annyira elhagyatottnak néz ki most, ő pedig legszívesebben hangosan üvöltene, de ehelyett csak ül, meg sem mozdul, némán nézi a másikat.* - Tudom. *Hajtja le a fejét.* - Tudom... *Ismétli meg, annyi fájdalmat és elkeseredettséget sűrítve ebbe az egy szóba, hogy az már nem is beszédnek, csak erőtlen suttogásnak hallatszik.* - De... Meg kell értened. Részeg voltam. Tudom, szörnyű. Sosem szoktam berúgni. Nem lett volna szabad. Nem tudtam, mit csinálok. *A keze egy pillanatra megindul a lány válla felé, de aztán visszahúzza. Úgy érzi, nem érheti el, mert nem fél méter, hanem több ezer van közöttük most itt, ebben a pillanatban. És nem tudja, hogyan bizonyítsa be, mennyire megbánta a tegnap estét. Hogyan bizonyítsa be, hogy ő nem az, aki tegnap este a nellondi nővel flörtölt a Jeniliában.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Aug. 01, 2011 8:50 pm

* Csöndben, lehajtott fejjel hallgat. Nem töri meg a csöndet, nem kínos számára. Sőt, kiváltképpen jól is esik neki, élvezi, hogy nem kell megszólalnia. Két perc után viszont Dar nem bírja tovább, és megszólal. Erre már lassan megemeli érzelmekkel teli tekintetét. Megdöbben azon, amit lát. Mintha Dar sokkal jobban szenvedne, mint ő. Megszánja egy pillanatra, és már vigasztalná is, amikor bevillannak a fájdalmas emlékek. Kirázza a hideg.
- De hiszen te magad mondtad. - Sóhajtja alig hallhatóan. Vágyik a fiúra. Talán jobban, mint bármikor. De fél is tőle. Amit tegnap látott, az teljesen megváltoztatta a fejében a róla alkotott tökéletes képet. Meglátta az igazi valóját, vagy csakugyan egy botlás volt a részéről? Szeretné hinni, hogy az utóbbi, de már nem tudja. - Te mondtad. - Suttogja hangosabban, és fél arcát erőtlenül a térdeire hajtja. Hangosan megkordul a gyomra. Már több, mint egy napja semmit sem evett. Nem kívánja az ételt, nem kívánja az alvást. Csak, hogy egyedül lehessen.*

Vendég

*A lány nem mondhatna semmit, amivel olyan hatást érne el, mint most a viselkedésével - Dar úgy érzi, mintha tőrt forgatnának a szívében, ahogy végignéz rajta. Eltűnt az a kedves csillogás, a vidám kisugárzás, a mindig pozitív légkör, amivel még őt is sikerült felvidítania a legrosszabb napjain. És ennek a hiánya most még a fejénél is jobban fáj. Sőt, a fejfájásról csaknem megfeledkezett. Összerezzen, mikor a macska az ölébe ugrik. Nincs szíve elhajtani, így megsimogatja. A suttogást hallva úgy érzi, mintha megforgatnák azt a bizonyos tőrt a szívében, s talán a hangsúly mégjobban fáj, mint a mondanivaló. Pár másodpercig, talán egy percig is, képtelen megszólalni, csak a lányt nézi fájdalmas tekintettel. Azóta nem érezte így magát, amióta a szüleit a szeme láttára gyilkolták meg. Na jó, az azért rosszabb volt. De csak egy csöppet.* - Ez nem igaz. *Jelenti végül ki, a hangja kissé rekedt.* - Nem igaz, hogy nincs köztünk semmi. *Csóválja meg lassan a fejét, a reakcióra várva.* - Azt hittem, ezt... te is így gondolod. *Nem adja fel, hogy elkapja a lány tekintetét, továbbra is azt kutatja szemeivel, amikben talán még sosem volt ennyi érzelem...egyszerre.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Aug. 01, 2011 8:28 pm

* Amikor meghallja, hogy közelednek felé lassan felkukkant, ki is lehet az. Reméli, hogy csak valami tanár, vagy egy idegen diák. Nem akar beszélni. Most nem. Szeméből eltűnt a csillogás, mosolyának is csak hűlt helye maradt. Az a szokásos üdítő kisugárzás most kicserélődött az érzéketlen űrre. Összerezzen mikor megpillantja, hogy ki is az a váratlan látogató. Hátrébb húzódik, mintha csak szökni akarna, és erősebben szorítja magához térdeit. Macskája tudomást se véve a viselkedéséről, nem értve a helyzetet a fiú ölébe telepszik, és simogatást vár. Seldrit szomorú tekintetét a föld felé fordítja, nem akar akár egy pillantást sem pazarolni a fiúra.
- Hogyan? - Kérdezi erőtlenül, inkább suttogva. - Fölöslegesen mentegetőzöl. Te is megmondtad, nincs köztünk semmi. Felőlem aztán flörtölgethetsz bárkivel. Csak azt ne várd el, hogy majd verekszem miattad, vagy bárkivel is összetűzésbe keveredek azért, mert meghívtad egy italra... Nincs köztünk semmi. Úgyhogy fölösleges erről beszélnünk. - Rázza a fejét, és összefonja karjait. Még most se pillant fel a földről.*

Vendég

*Két kézzel masszírozva a halántékát halad a folyosón, a remélhetőleg üres nyugalom termébe. Ez a szakkör nem segített a borzalmas fejfájásán, mint ahogy az sem, hogy az éjjel alig aludt hat-hét órát, ami azért egy ilyen éjszaka után vajmi kevés... Magában morog valamit, már maga sem érti, hogy mit. Próbál nem gondolni az előző estére, arra, ahogy viselkedett, amit tett, próbál nem gondolni arra a tekintetre, arra, amit látott benne, próbál nem gondolni a tömegben eltűnő lány alakjára - mert attól bizony csak méginkább megfájdulna a feje. Ahogy benyit a terembe, szinte körbe sem néz, és már éppen vetné le magát egy kanapéra, amikor meglát egy a földön ülő alakot. A kezét lassan leeresztve sóhajt, pár pillanatig habozik, majd úgy dönt, illene legalább megpróbálnia. Ha nem is tehet sokat... Bevillan emlékezetébe a lány tekintete, a csalódottság és a keserűség egyvelegével. Igen. Muszáj. Nyel egyet, majd halkan odalépdel hozzá, és a fallal szemközti fotel hátuljának vetve hátát letelepszik a földre, a lánnyal szemközt.* - Szia. *Köszön halkan, most pont úgy néz ki, mint egy kivert kiskutya, elővette a "bocsáss meg, hogy létezem" tekintetét, a lábait felhúzva átöleli a térdeit.* - A tegnap este... Szörnyen viselkedtem. *Böki ki végül, láthatóan szörnyen zavarban van.* - Én még sosem tettem ilyet. Még sosem viselkedtem így. *Teszi még hozzá, több mindent úgysem képes kinyögni. Csak reménykedni tud, hogy a lány egyszer talán megbocsájt neki... Ha nem... Nos, abba bele sem mer gondolni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Aug. 01, 2011 8:07 pm

*Csöndesen végiglopózik a termen, nehogy bárkit is megzavarjon a nyugalmában. Ölében egy meglehetősen nagy macska dorombol elégedetten, nem zavartatja magát, hogy gazdája majd megszakad. Végül letelepszik egy üres sarokba, és a falnak veti hátát. Halkan felsóhajt, lábait a melléhez húzza, és lerakja öléből a macskát, aki látszólag egyáltalán nem örül neki, de azért engedelmesen melléül, majd lustán elnyújtózik mellette. Seldrit halványan elmosolyodik, majd fejét a térdeire hajtva a gondolataiba merül. Mennyi minden cikázik az agyában! Mennyi megválaszolatlan kérdés! Milyen vegyes érzelmek! Micsoda ellentmondások! Szeme szomorúságot és keserűséget tükröz, alatta mély karikák húzódnak, előző éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. Hosszú haja a lábára omlik és eltakarja egészen a sípcsontjáig formás tagjait.*

Vendég

//sajnos kis fagy következik..//
*Morcosan rápillant Lorraine-re, mikor az kiröhögi. Fogalma sincs mi történhetett volna, ha Angire megint rátörnek a "véres hajlamai". Mivel Lorr hagyja ezért meggyógyítja a kezét, majd ugye visszatér Angihez. Lorraine kijelentésén felröhög.* -Egy kívülálló számára kissé furcsa a dolog, de én tudom miről van. Megesküdtem rá, hogy soha senkinek nem mondom el. *Mondja fontoskodva. Belőle tényleg nem tudnák kihúzni a barátnője titkát.* -Kösz. *Morogja Lorr-nak, mikor a teára tesz megjegyzést. Amikor Angi egy apró biccentéssel jelzi, hogy köszöni a segítségét elmosolyodik. Angi arról kezd beszélni hogy hogyan lehet szót érteni vele, mikor hallja a saját nevét vigyorogni kezd.* -Úgy érted ne vágjuk el egymás torkát az első pillanatban? Csak nem vérlady-t akarsz belőle csinálni? *Vigyorog Tyline, bár tudja hogy Angi és Lorraine nem bírnák sokáig elviselni egymást. Mikor megmutatja a képet tovább nevetgél.* -Erre számítottam Angi. Amúgy Lorr, mondtam hogy fél-véla. *Vonja meg vállát szőkeség. Épp akkor pillant az Eramirosra, mikor az előveszi a régi cigaretta tartót.* -Nem gondoltam volna, hogy cigizel.* Jegyzi meg a Belsis lány, majd figyeli ahogyan eltűnik a táskában a doboz.* -Amúgy Angi. Mit szólnál hozzá, ha valamelyik nap elmennénk a boncterembe? Rég voltunk ott, és mutathatnál egy-két dolgot. *Fordul vérlady barátnője felé. Lorr-nak nem mondja, hogy tartson velük, mert biztosan nem érdekelné.* - Hozzád meg ha nem lenne baj akkor átugranék kicsit zongorázni. *Kicsit ide-odaforgolódik a két barátnője között. Úgy érzi mintha két különböző beszélgetést folytatnának.*

Vendég

*Angi megköszöni egy biccentéssel amit barátnöje tesz érte, ez nagyon sokat jelent neki, úgyhogy nem is heszitálja el a dolgot némi köszönetnyilvánítással vagy ilyesmivel. Ugy érzi erre nincs szó, ezt érezni kell, ilyen egyszerüen a barátság. Pár pillanat múlva azonban újra lángra gyúllad teste, de nem a betegsége vagy a vér miatt, hanem mert nem bírja már elviselni ezt a lányt, meg azt a romantikus maszlagot amit a játszik, így feláll és egy utolsó kísérletet tesz hogy észhez térítse.* -Látom nem akarsz hozzánk tartozni, úgyhogy elmagyarázom milyen vagyok, mert nem figyelsz. Ha én kóstolgatlak, és te vissza kóstolgatsz, akkor jó, de figyelj hogyan és mit mondok, lényeges dolog, márpedig te nem figyeltél, úgyhogy még strapáld magad egy kicsit és a végén lehet hogy beveszünk az igazi brancsba. Nem vagy reménytelen eset, csak figyelj, és jegyezd meg amit kell... okes? En nem azért vagyok olyan, mert egy szadista vagy mazohista állat vagyok, hanem mert beteg vagyok és így védekezem. Ha további oktatás kell hogyan bírj szót velem, akkor kérdezd Tylinet, ö kiváloan ismeri a hozzám vezetö utat, nos? Válassz? Akarsz egy élet barátságának kegyeltje lenni? *kérdi tárgyilagosan, de kimérten Angi, majd a lány szemeibe furja tekintetét, most már észre kell térnie. Ezután pedig csak nézi ahogy az feláll és teáját szürcsöli, kíváncsi lesz egycsapásra leányzónk mi lesz most a reakció. Hátha most megérti mire akar kilyukadni, és bár Lini jön a képpel és Lorral jól el vannak, Angi is megnézi a képet, de csak grimaszol, s imitál egy hányást. Neki a fiúk még nem jönnek be, egyszerüen nem érdeklik, és tudja hogy neki sosem lesz saját családja, legfeljebb Lucifertöl.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Júl. 30, 2011 10:28 pm

*Már majdnem a dal felénél tart amikor Lorraine észreveszi, ahogy Tyline vészesen közelít felé. Olyannyira, hogy megis botlik egy párnában. Ezt kissé viccesnek találja úgyhogy magában elkezd kuncogni úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Ahogy oda ér hozzá a lány abbahagyja a játékot és meghallgatja mit akar mondani.Aztán Tyline gyorsan meggyógyítja a karján lévő sebet.*-Na tessék akkor már megvan mire éhezik. Persze a vérem kéne neki mi?*Lorraine legszívesebben felhergelte volna Angelinát azzal, hogy a véres tenyerével közelít hozzá, de végül úgy döntött nem a nyugalom termében akarja kioltattni az életét. Mikor látta, hogy mindenki megnyugodott újra elkezdte játszani a darabját onnan ahol abbahagyta. Miután végzett vele őis tölt magának tehát, bár Lorraine szintén utálja ezt az italt, dehát ha nincs más.*-Ez van, ezt kell szeretni. *Majd Tyline-ra kezd figyelni aki Etienn-ről mutogat egy képet. A fiú helyes arca egy pillanatra régi szerelmét juttatja az eszébe.*-Nagyon jóképű. Örülök, hogy újra összejöttetek.*Utána ismét leül a párnák közé és elővesz egy cigaretta tartót, ami legalább száz éves. Lorraine nem szokott cigizni, de most nagyon ideges. Aztán eszébe jut, hogy itt nem szabad cigarettázni és vissza teszi a tartót a táskájába.*

Vendég

*Na most ő érzi magát kirekesztve. Utálja ha veszekednek körülötte, úgy hogy ő nem is vesz részt benne. Figyeli, ahogy Lorr elrakja a csokit. Nem nagyon szólal meg. Azon gondolkozik, hogy milyen közös témája lehetne hármójuknak. Egyenlőre semmi nem jutott eszébe így csak lázasan agyal a Belsis leányzó. Mikor a két lány ismét vitázni kezd csak ide-odakapkodja a fejét.* ~ Most meg mi ütött ezekbe? *Ráncolja a homlokát. Talán végig neki kellett volna beszélnie... Figyeli, ahogy Lorr elvágja a kezét. Egyenlőre nem csinál semmit. Angi felé fordul miközben Lorr a zongorához megy, és játszani kezd.* -Szép dal. *Jegyzi meg, miközben Angi karját szorítja, mert látja, hogy gond van.* - A keze igaz?*Suttogja annyira, hogy csak Angi értse. Azonnal elengedi a karját, majd feltápászkodik, és bukdácsolva Lorraine felé "szalad". Egyszer megbotlik egy párnakupacban, és hasra esik. Na puff. Tyline felpattan a földről, majd elkapja Lorr sebes kezét, és azonnal a gyógyítás dalát kezdi énekelni. ha meggyógyult a sérült kéz akkor visszasiet Angihez.* -Jól vagy? Nyugi. Már nincs semmi baj. *Próbál nyugtatni a vérlady barátnőjét.* -Kérlek, ha Angi közelében valami bajod esik akkor azonnal gyógyítsd meg magad. Angi nem bírja a vért. *Mondja Lorr-nak. Hát a Belsis lány azért aggódik Angiért, mert tudja a titkát, és megesküdött rá hogy soha senki nem szedi ki belőle.* -Na jó. Erre innom kell. *Sóhajt a lány, majd körbenéz a teremben. Csak teát talál. Mindegy most az is elviseli. Gőzölgő csészével a kezében elhelyezkedik Angi mellett egy párnán. Fintorogva kortyolja az angolok kedvenc italát.* -Hogy én mennyire utálom a teát. *Jegyzi meg, majd idegesen pillant hol az Erás, hol a Naxis lányra. Nem akarja, hogy újabb baj legyen. A mai nap mára kicsit sok neki. Visszaviszi a csészét, majd a zsebében kezd kotorászni.* -Ja igen. Ő az. *Adja oda a fényképet Anginek, hiszen ő még nem is látta Etienne-t. Lorr meg... Nos neki volt szerencséje látni róla képet.* -Vélemény róla? * Vigyorog a szőkeség. Kíváncsi Angi mit mond rá, ha Lorraine-t is érdekli a kép neki is megmutatja.*

Vendég

*Anginek valahogy most értelmetlen ez a lány, mintha nem fogná fel szavait, vagy annak is csak egy részét, amit szóvá is tesz.* -Lehet hogy kellemes a külsöd, de nem sok ész van a fejedbe szorulva. Ugyanis ha nem logikáztad volna ki, akkor én szeretem a vért és az ilyesmi inyencségeket, szóval biztos hogy nem fogom a papírzacskót csak úgy nyalogatni, a másik pedig hogy nem büdös a csokid, csak én nem élek ilyen szemeteken. En jobban szeretem az olyan eledelt, ami még meleg, legyen akár egy szív ami még dobban, vagy egy véres bifsztek, mindegy... *kezd bele ismét szokott stílusába, és igen, most már bántani akarja teljes szívéböl a lányt, nem érzi egyenrangúnak Linivel és öhozzá mércen, úgyhogy ezt mindaddig így fogja folytatni amig az igazi Lorrá nem változik a lány, ami azt jelenti hogy legalább kiabálni fog, vagy üvölteni esetleg, de mindenesetre ne ez a megjátszós szende bárányka legyen, hanem mondja meg neki ami a szívén az a száján elv alapján ami épp a fejében jár Angivel kapcsolatban róla. Es nem hagyja abba, Lorr továbbra is csak mondja és dacosan mint egy kislány marad ugyanolyannak, azonban mikor felsérti a kezét valami vasdarabbal és kicsordul kezén a vér, Angi megmerevedik abban a szent minutumban. Szemét le sem veszi a vérröl, olyan mint egy vérfarkas aki minden erejével attól küzd hogy ne vesse rá magát a prédára, aki vagy ami most az erás leányzó felsértett keze, így csak azt veszi észre barinöje hogy nagyot lélegez, egyre jobban csillog a szeme, száját újra és újra frissítí forró nyálával ajkán, és az erás lány mivel mindezt látja talán elszörnyülködik, és érzi Angi ahogy elönti testét a forróság, a feje zsibongani kezd, szinte érzi a finom kiserkenö vér szagát s ízét érzi nyelve legmélyén.* ~Csak egyetlen nyalást, csak egyetlen pici árva cseppet hadd érezzek, csak egyetlen egyet... hadd csurogjon le vérvörös garatomon eme csodás nedu, s oszoljon el testem megannyi zsigerében, istenem , add hogy most azonnal az enyém lehesen~ *gondolkodik el ilyeneken miközben folyamatosan nézi a vért, majd mivel mindennek Lini is részese, mármint a látványnak, Angi csak reméli hogy felfedezi a bajt és segít neki, mert most tényleg szüksége van egy igaz baráti jobb kézre...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Júl. 30, 2011 9:38 pm

*Miután Lorr megértette, hogy rajta kívül senki nem vevő a csokoládéra egy ilyen kései órán, vesz mégegyet, majd vissza teszi a táskájába. De mostmár sokkal óvatosabban. Mert ha ma mégegyszer leejtené a táskáját isten bizony megőrülne. Arra a megjegyzésre pedig, hogy a csokija büdös csak annyit válaszol, hogy akkor inkább nyalogasd azt a zacskót amit hoztál magaddal, mert az biztos sokkal illatosabb. Megpróbálja megérteni, hogy Anginak ilyen a természete, de elfogadni nem tudja. Bár az tetszik neki, hogy őszinte mert a hazug embereket nem bírja elviselni. Majd miután elrakja a csokit úgy helyezi a párnákat, hogy kényelmes legyen a hátának és őis elkezd beszélni, mert nem akarja, hogy a rosszindulatú lány azthigyje róla, hogy nemcsak "jókislány" hanem értetlen is.*-Sajnos, nem hiszem, hogy ízlenék neked mert az én húsom túl ízletes. *Majd mostmár őis lenézően tekint a lányra. Aztán addig fészkelődik a párnák között, hogy egyszercsak egy nagy szúrást érez a tenyerében. Megnézi miaz. *-Ó,még ilyet itt van valami kiálló vasdarab és teljesen felsértette a kezemet.* Lorraine a vérző sebre gyorsan keres egy zsebkendőt, és kissé mérgelődik, hogy most még sebezhetőbbé tette magát a Naxis lány előtt. Miután végre megnyugszik figyelemmel hallgatja, ahogy Tyline mesél Etienne-ről.*-Igen végre sikerült megírnom. Szerintem egész jó lett.*És hogy megpróbálja felhúzni Tyline barátnőjét kérdezés nélkül odaül a terem végében lévő zongorához és elkezdi játszani új darabját, majd énekelni kezd hozzá.*-Here comes that Feeling....

Vendég

*Lorr csokijára nemet mond.* -Bocsi, de nem kérek. Tudod hogy ilyenkor már nem eszem. *Ismétli magát, hiszen az Eramiros lány mindig akkor kínálja meg valamikor amikor nem ehet. Angin csak mosolyog, hiszen tudja milyen, és nem akar rajta változtatni. Elveszi Lorr-tól a lapot, és kíváncsian vizslatja.* -Hm. Nem vagyok egy nyelv zseni. Gis biztos tudja. *Vonja meg a vállát, majd úgy helyezkedik, hogy mind két lányt szemmel tartsa.* -Akkor biztos említettél neki, és azon akadt ki. Hát igen, úgy látszik a közös ismerőseinket választás elé kényszeríti. *Egy újabb vállrándítás, majd bólogatni kezd Angi kisérletezésén. Kicsit megkésve kacagni kezd a Naxis kérdésén, mikor még mindig a csokiról van szó.* - Nem bepasiztam csak újra együtt vagyunk. Ez a kettő teljesen más. Bár talán úgyis mondhatjuk hogy egy jó darabig nem láttuk egymást. Tehát nevezhetjük úgyis, hogy hivatalosan megint együtt vagyunk.* Magyaráz Lini roppant értelmesen ezen a kései órán pedig az user kissé felpörgött a sok kólától...* - Ez kedves tőled Angi, de azért nem kell legyilkolni... egyenlőre. Viszont ígérem, ha megbántana, - ami nem hiszem hogy megtörténik - akkor neked szólok először, oké? Persze, hogy értem. *Le nem hervad a mosoly az arcáról. Hát igen látszik, hogy kissé meg(vagy vissza)változott.* -Innen. Itt találkoztam Lorraine-nel. Igaz? Amúgy én megbízok benne. * Na igen. néha kissé hajlamos elfeledkezni arról, hogy Lorr is ott van.* -De. Az nagyon jó volt. Szerintem azonnal írt az apjának, hogy megfosztották pár értékes centitől. Elmehetnél fodrásznak, ha a gonosz szakma nem jön be. *Pimaszkodik egy kicsit, majd Angi és Lorr kicsit beszélgetni kezd.* -Ja igen. Ebből felvagdal a szikéjével, majd utána darabokra szed, és megpirít. * Csipkelődik egy kicsit, majd elbambul.* -Egyszer tényleg bemutatlak neki. Viszont, ha flörtölni kezd ne törődj vele. Fél-véla a drágám a vérében van, bár adtam egy listát, hogy kiknél türtőztesse magát. *Visszafojt egy gonosz mosolyt. Nem sokan tudják hogy azon a bizonyos listán Angi és Lorr is szerepel.* -Akkor menj át a konyhába enni. *Gonosz kis megjegyzés volt, de csak viccnek szánja.* -Lorr, egyébként sikerült dalt írnod? *Faggatja az Eramirost, mert kissé már tényleg úgy érzi, hogy kirekesztik szegény lányt. Amíg vár, hogy valaki megszólaljon addig az ajtót kezdi bámulni user meg sajnálja hogy ilyen lassú volt.*

Vendég

*Angi, barátnöje unszolására megpróbál kicsit kedvesebb lenni és nem alakoskodni és ármánykodni kicsit, de hát ez nem mindig megy neki, szóval ugyanolyan mint mindig, nem változik meg inkább. Hisz ö azt vallja hogy nem játssza meg magát, igen, még a legjobb barinöje kedvéért sem, szóval továbbra is undokoskodik, de inkább csak piszkálódás ez, kicsit megenyhült. Mikor lassan sétálnak s megérkeznek a Nyugalom termébe, ahol piros hajú leányzónk még talán sosem volt, kicsit körülnéz, majd ugye a csomagját lerakja valahol a közelben és leül simán egy halom párna közé, miközben az egyiknek a csücskével kezd el játszani. Közben hallgatja és nézi a másik két leányzót, néha bólint, mosolyog, de néha ördögien, mélyen, szinte vágyakozóan tekint Lorra, aki esetleg meg is jegyzi ezt majd késöbb, de nem baj, ö szereti az ilyen kihívásokat, egész életében ilyen volt, majd rákezdi ahogy egy kis szünetet tapasztal.* -Hát, velem egészen röviden ennyi történt, de nekem ez is elég volt, nagy lépés ez tudod te is jól, az én életemben, akit bármikor elragadhat szeretö Atyja... *kezdi titokzatosan mondokáját, majd egy pillanat hatásvadászat után tovább folytatja.* -Kösz, nem, én ilyeneket nem eszek. Nincs valami ami egy kicsit véresebb vagy szagosabb? *kérdi, és tisztára komoly közben az arca, ami szintén rémesen megijeszthet egy sima egyszerü diákot, és ezt szereti Angi, egyenesen imádja az ilyen jókislányokat.* -Szóval bepasiztál, míg nem taliztunk, ez szép.... *szomorodik el, majd mosolyra húzódik szája, hisz tudja hogy ez a hirtelen kiengesztelös duma ez kifejezetten az ö jellemének, személyiségének szól Linitöl, majd folytatja arra.* -Es ha rossz lenne hozzád, vagy bármi, megbántana vagy ilyesmi, vagy meglátom hogy szomorúságot okoz neked, ígérem, a reggelin lesz belöle a szó legfinomabb értelmében, úgy érted... *nyalja meg érzékien a száját Angi, majd folytatja.* -Es, öt honnan ismered? Es mióta? Megbízhatunk benne? *kérdi félig a másik lányra sandítva, aki most egy kicsit talán kirekesztetnek érezheti magát, de erre megy ki ez a bensöséges beszélgetés, szóval akkor ha ezt tapasztalja Angi akkor csak mosolyog.* -A Jeniliában valóban remekeltünk, nem? Halálra ijedt az a kis fruska, nem? Mármint amilyen gyorsan elviharzott, azt gyönyörüség volt nézni is.... Es ne aggódj Lorr, nem eszlek meg, legalábbis egyben biztos hogy nem.... *nézi végig ismét a lányt.* -Mami, nem tehetek róla, éhes leszek a látványától... *néz most pedig Linire és babuci boci szemekkel fejét odahajtja a lány vállára...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Júl. 30, 2011 8:19 pm

*Lorraine figyelmesen hallgatja barátnőjét, majd megpróbál valamennyire hallgatni rá és befejezi az undokoskodást.A két lánnyal együtt a nyugalom termébe sétál, ezután pedig leülnek a párnákra. Az erás lány a már megvarrt táskájában kezd kutakodni. Mindíg tart magánál egy doboz csokoládét az ilyen helyzetekre. Eddig még mindenkit sikerült megenyhítenie egy kis csokival. Amikor végre megtalálja megkínálja a többieket*-Kértek?*És őis kivesz egyet a dobozból.Ezután pedig megkérdezi mindkettőjüket, hogy nem értik e a lapon lévő szöveget. Mikor átadja a lányoknak a lapot véletlen leejti a táskáját a földre és az ismét kiborul, mint ahogy a nap folyamán már egyszer történt.*Megint összeszedi a holmiját.*-Ó, igen nekem már volt szerencsém összetalálkozni Giselle-el hát ha teheted, ne akarj vele kommunikálni abból semmi jó nem sülne ki.*Adja a tanácsot a sötét köpenyes lánynak, bár gondolja úgyse hallgat rá hisz az előbb még majdnem egymás torkának akartak esni*

Vendég

[Könyvtár majd a nyugalom terme]
- Lányok! Elég legyen. Felelőm meg is ölhetitek egymás csak ne most, oké? *Szólal meg határozottan, és tiszteletparancsolóan a lányka. Mikor Angi megöleli viszonozza a gesztust.* -Lorr, én a helyedben visszafognám magam. Angi, kérlek ne rémiszd halálra. Ne bánj el úgy vele is, mint a francia fél-vélácskával a Jeniliában. * Kuncog, mert rátörnek az emlékek.* -Gis. Hobbijává vált, hogy kövessem engem. Azt hiszem a bátyját keresi. *Vonja meg a vállát Lorr-nak válaszolva.* -De, ő az első barátnőm itt. Angi, Lorr. Lorr, Angi. És hogy túlestünk a bemutatkozáson szerinte vonuljunk át a nyugalom termébe, mert nem akarom, hogy itt találják meg reggel a hulláitokat. *Nevet fel, majd ha tetszik, ha nem a két lányt a központi termek felé lökdösi.* -Igazán nincs mit.* Mondja Lorr-nak, majd Anginek válaszolgat.* -Hé, az ízlésem kiváló, oké? *Nevetgél, majd mikor a terembe ér akkor rámutat két párnára.* - Üljetek oda, én meg közétek ülök mielőtt bármit is csinálhatnátok. *Mondja, majd ha a két lány leül ő is lehuppan közéjük a földre.* -Angi, nyugi. Nem akar bajt. *Csillapítja a barátnőjét. Felderül az arca mikor hallja a jó hírt.* -Igazán? Tényleg jó. Akkor ugye nem kell több... *Elharapja a mondatot, de finoman az ájulásokra céloz. Vigyorog Angin, majd Gis említésére felhorkant.* - Nos a pasim húga. Igen, van pasim. És igen idejár az ikertestvérével együtt. Nem rég jöttek, de a húga egy elviselhetetlen fúria. Egy-két hete vagyunk ismét együtt. Ne, kérlek ne akadj ki. Nem találkoztunk, és nem tudtam elmondani. Amúgy szerintem kedvelnéd Etienne-t. A sebet meg akkor szereztem mikor Giselle-lel kissé összekaptunk. Na mindegy. Meséljetek ti mielőtt még tényleg ölés lenne a vége. Mikor sikerült befejezni a kísérletet? Lorraine, neked sikerült találkoznod az én drága jó Giselle barátnőmmel?*Csak gyorsan beszámol Etienne-ről és Gisről mielőtt még Angi a szavába vágna, majd kérdezősködni kezd.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 7:28 pm

-En is csak akkor teszem, ha feltétlenül szükséges, szóval megértelek. Ha tehetem, inkább elmegyek, vagy félreállok. Ez persze nem megúszás a dologból, vagy ilyesmi, egyszerüen nem vagyok egy harcos királylány aki nap nap után csak az ellenséget várja és kaszabol folyton, meg amazonnak sem tartom magam aki gyülöli a férfiakat, és az idegeneket. Engem igy neveltek, nekem csak az a célom hogy az öcsémet megtaláljam, bármi áron. *mondja csendesen, majd amikor a lány a fáradtságot emliti és feláll, majd elköszön, ö is bólint és jóéjt kiván, majd nézi ahogy egyedül maradt ismét. Szereti a csendet, neki ez a természetes közege, neki ez a menedéke, szóval most meditálni kezd, afféle alvás elötti, hogy a démonok ne háborgassák lelkét, ez afféle rituálé, majd felmegy szóbájába és ö is nyugovóra tér.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 7:20 pm

- Én nem szeretek harcolni. Legtöbbször akkor is menekülök előle, amikor szükséges lenne, és utálom magam, amiért ilyen gyáva vagyok. *Mondja, miközben a fejét rázza lehajtva, aztán amikor a kedvenc tantárgyáról kérdezik, kicsit meglepődik. Elsőben még nagyon könnyen tudott válaszolni erre a kérdésre, de most már nem megy neki.* - Hát, nem is tudom... talán az átváltoztatástan. *Gondolkodik el egy kicsit, aztán ásít egyet.* - Ne haragudj, de én nagyon elfáradtam, szóval jobb lesz, ha elmegyek aludni. *Hogy szavainak nyomatékot adjon, feláll és elindul az ajtó felé, majd amikor az ajtóhoz ér visszafordul elköszönni.* - Jó éjszakát. Jó volt veled dumálni. *Mondja egy mosollyal, majd kisétál, és elindul a hálója felé.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 7:08 pm

-Semmi baj, megértem, nekem meg az itteni emberek és szokások a furik, szóval ugyanabban a cipöben járunk. Persze én is szoktam kiborulni, meg ilyesmi, de sohasem sirok. Es szoktam dühös is lenni, akkor olyan utánam a gyakorló terem mint egy vihar után, szóval ugyanolyan vagyok mint bárki más. Alapból nyugodt a természetem, de ha szükséges, és nincs tényleg más kiút, csak akkor harcolok, egyébként nem... *mondja ugyanolyan nyugodtan mint ahogy szokta, de Wanda utolsó szaván nem kapja fel a fejét, hisz vannak itt diákok akiknek szavát nem nagyon érti, szóval ezért nem veszi fel, úgymond megszokta már az ilyesmit mióta itt van.* -Egyébként, van kedvenc tantárgyad? *kérdi ismét*