Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Vendég

- Az igaz. Jó pár Allidonost ismerek. *Bólogat a fél-tünde.* -Köszi, de néha viszont egészen hasznos. Ő? Nem mindig a hangulatától függ. *Felel gonosz mosollyal. A daimonja sértődötten felpattan, és Medhyát kezdi pátyolgatni. Természetesen csak addig kíséri, amíg a közte és a Yora között lévő kötelék engedi. Nem szereti elhagyni a gazdáját. Mindig biztonságban szeretné tudni a lányt, ami ebben az iskolában néha nehéz feladatnak bizonyul.* -Az biztos. Bolond egy lány lehet. Hogy lenne képes bántani őt? *Erősíti meg az idegenről alkotott véleményét, miközben a daimon-kutya párost követi tekintetével.* -Ez nagyszerű. Akkor majd megkereslek, hogy mikor tudnék lemenni Nellondba. Van már szobád, vagy a váróban vagy még? *Kérdi kíváncsian Yora, hiszen így könnyebben leszűkíti a kört.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Jún. 02, 2011 4:36 pm

-Hát igen, sokan vagyunk. De az Allidonosok még többen. Bár eddig én eggyel sem futottam össze.*Gondolkozik el. Hogy is van ez? Hiszen akkor egy csomóval kellene találkoznia. Na jó, mondjuk akárkihez nem is megy oda. Nem ellenszenvből, hanem akkor állandóan csak ismerkedne. És hosszútávon az sem túl jó.*-Hát, akkor sajnállak.*Mondja, majd ő is nevetni kezd, mikor a farkas bosszút áll.*-Gondolom, mindig ezt csinálja. Én sem hagynám, ha így beszélnének rólam.*Vigyorog.*-Na igen. Vagy eltiltani a normális emberek közül.*Vált újra indulatos hangnembe.*-Persze, a hétvége tökéletes.*Válaszolja, majd máshogy helyezkedik, mert elzsibbadt a lába. Medhya pedig elindult felfedezni a termet. Aadhaya azért követi a szeme sarkából, nehogy bajba kerüljön.*

Vendég

- Biztos. Bár amennyit kimozdulok a szobámból. Nem csoda, hogy többnyire Naxisokkal futok össze. Ne vedd sértésnek, de rengetegen vagytok. *Mondja a lány fintorogva, bár a fintort nem a szakra érti, hanem a létszámra.* -Bosszantó? Hát az. Főleg, hogy mentálisan és hangosan is hallom. *Panaszkodik viccelődve a lány. Válaszként az ordas hatalmas nyáltengerrel borítja be a lányt, aki nevetni kezd. Yora direkt bűbájjal védte a talárját, mert számított a farkas támadására. A daimon nyála lecsorog a talárról a földre. Yora feláll, és átül egy másik helyre.* -Látod, ezért jó, ha mindenre próbálok felkészülni.* Felel kacagva Yora, de hamar lehervad a mosoly az arcáról.* -Az ilyen embereket meg kellene lincselni. *Felel bosszúsan, miközben a daimon visszasomfordál a gazdájához.* - A hétvége megfelel? *Kérdi angyali mosollyal az arcán.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Jún. 02, 2011 4:12 pm

-Elképzelhető. Pedig nem is annyira ellentétes a két szak, hogy vonzz minket.*Nevet ő is a lánnyal.*-Igen? Akkor jó. Ezek szerint ő egy sokat beszélő daimon. Nem akarom megsérteni, de néha nem idegesítő?*Kíváncsiskodik. Neki ugyan nincs, de már látott daimont, de azok nem beszéltek sokat, csak néha.*-Nem tudom, de hogy nem normális, az biztos. Egy őrült nekromanta, aki azt képzeli magáról, hogy mindent lehet neki.*Panaszkodik. Persze örül, hogy Yora egyetért vele.*-Egy idő után elegem is lett belőle. Még jó, hogy azért valami korlátozza. nem varázsolhat akármit.*-Dehogynem, van.*Lelkesedik fel.*-Na és mikor?*Kérdezi. Őt is érdekli a téma, mert nagyon szereti a kutyákat. Köszönöm. Szinte magának választotta.*Meséli.*

Vendég

- Naxeldir? Mostanában többnyire csak Naxisokkal akadok össze. Biztos vonzom őket. *Kacag a lány, miközben a daimon kíváncsian szemléli a kutyust.* - Nem kell tartanod tőle. Állatokat nem bánt meg amúgy csak a szája nagy. *Felel mosolyogva, miközben daimonja a lány ölébe hajtja a fejét.* -Megenni?! Mi ő? Kannibál? Én biztos elvinném a közeléből a kutyusodat.*Tör felszínre ismét Yora természet-és állatvédő énje.* -Én? Nem is tudom. Majd lenézek Nellondba, és ott választok. Tényleg, lenne kedved eljönni velem kutyát venni? *Csillog a lány tekintete, hiszen olyan témáról beszélnek, ami érdekli őt.* -Medhya? Szép név.*Mondja kicsit megkésve, de ha egyszer fáziskésése van az ellen nem lehet mit tenni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Jún. 02, 2011 4:02 pm

-Én naxis vagyok. Még szerencse, különben nehezen lehetnék jós.*Mondja nevetve, miközben leül a lány mellé. Ő már csak ilyen.*-Á, szóval daimon. Akkor Medhyának nem kell tartania tőle, igaz?*Kérdezi, miközben megsimogatja a kiskutyát.*-Köszönöm, kár hogy csak te gondold így egyelőre. Találkoztam egy nagyon bunkó lánnyal, aki azt mondta, hogy megeszi. Persze nem vettem komolyan, de rosszul esett.*Sóhajt fel.*-És te milyent szeretnél? Én nem tudom Medhya fajtáját, úgy találtam.*Meséli. És Yora utolsó kérdését már meg is válaszolta, ugyebár.*

Vendég

*Ül a párnán miközben szócsatát vív a daimonjával. Az ordas felfigyel a léptek zajára.* ~Idegen neked hat óránál. *Közvetít a daimon, hiszen Yora háttal ül az érkező diáktársának. A daimon üzenetére azonnal megfordul, és egy hatalmas mosoly kíséretében viszonozza a köszöntést.* - Hello. Én Yora vagyok. Belsirionos. Ő meg a daimonom Moren, aki cseppet sincs jó kedvében. Aranyos a kutyád. Én is szeretnék egyet, de soha nem jutottam el Nellondig. *Mondja vidáman a lány, miközben a párnával kezd szórakozni.* -És te melyik szakra kerültél? *Kérdi kedvesen, hiszen nála megszokott hogy tudja a beszélgetőpartnere szakát. Nem mintha zavarná csak szereti tudni, hogy kivel van dolga.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Jún. 02, 2011 3:40 pm

*Ő is a nyugalom terme felé vette az irányt. Több ok miatt is. Oda talán nem tévednek be olyan feltűnési viszketegségben szenvedő emberek, mint az a lány a múltkor, másrészt jobban ki akar kapcsolódni. Ma rózsaszín szári van rajta, amelynek arany a hímzése, és a haja be van fonva. Aprócska kutyáját, Medhyát az karjában tartja, mert a kiskutya annyira pici, hogy a végén még elveszik a nagy tömegben, és valaki agyontapossa. Mikor belép a terembe, egy számára még ismeretlen lányt pillant meg. Na jó, neki még az iskola kilencven százaléka ismeretlen, de akkor is.*-Szia. Hogy vagy? Én Aadhaya vagyok, ő pedig Medhya.*Szólítja meg a lányt vidáman, mikor odaér hozzá, és bemutatja magát, valamint a kutyát is. Azt csak reméli, hogy a lány farkasa nem akarja bántani az ő kis állatkáját.*

Vendég

*Egy fél-tünde lány lépdel a nyugalom terme felé. Nem is figyel merre megy csak sétál. A szokásos fekete talárját viseli mellette pedig hű társa lohol. A lány daimonja egy farkas, Moren. A Belsirionos lány betéved a terembe, és ledobja magát egy párnára.* ~ Már megint! Nem hiszem el. Már megint romhalmazzá alakítottad a szobát. Pedig hányszor mondtam neked, hogy ne nyúlj semmihez. *Sóhajt a lány. Az ordas vitába száll a lánnyal. Nem szereti, ha alaptalanul gyanúsítják, hiszen most kivételesen Yora volt a hibás. A fél-tünde lány keresett egy-két jegyzetet, de nem találta azokat.* ~Mi az hogy én voltam? Te voltál! *Kötözködik az ordas, de a lány egy intéssel lezártnak tekinti a dolgot.*

Vendég

-Ha bármelyikük is itt lenne, Te már rég golyót kaptál volna a fejedbe. *Mondja a lány édesen mosolyogva. Az a gond, hogy a lány még ilyenkor is tud bájos lenni, mindenesetre amikor a fiú beszélni kezd akkor csak felsóhajt. Hallgatja annak a szavait, igazából nem tartja őket túl fontosnak, viszont amikor Karen, valamint a féltékenység jön szóba a lány szemei kitágulnak, aztán csak hangosan kacagni kezd, de kb, úgy, mint aki megzakkant. Alex ezer százalék, hogy még nem láthatta így nevetni a lányt, talán csak a fiúk láthatták, de ők sem sokszor.* -Most ezt...ezt komolyan kérdezted? *Kérdezi még mindig a nevetéstől fuldokolva.* -Hogy én féltékeny lennék Karenre? Te valamit nagyon nem fogtál fel, azt hiszem nagyon jól tudod, hogy miért pofoztalak fel. *Mondja a lány, ám mondata végére már komolyan beszél. Alex utolsó szavaira felvonja a szemöldökét, majd feláll.* -Akkor találd ki. Mindenesetre, ha az Úr megengedi én most távoznék. Késő van már és nem ártana nyugodóra térnem. További kellemes estét. *Mondja, miközben pukedlizik egyet, majd kecses léptekkel távozik a teremből. Mielőtt a szobájába tévedne, beszalad a Sarki rókába egy-egy jóéjt csókot lehelni a fiúk ajkára, aztán az Imádkozó sáska felé veszi az irányt.*

Vendég

*Talán célzásnak is lehet mondani amit mondott a fiú hiszen, ő már csak ilyen.. Nem mondja ki a dolgokat, de célozni tökéletesen tud.* -Valóban.. őleg, hogyha az illető nincs is jelen.*Mondja ki, és pimaszul vigyorog a másikra. Nem tudja igazából Alex mit akar, kavarognak benne az érzelmek és furcsa ez a helyzet.* - Igen tudom mit mondtam.. de nem tehetek róla.. Van, hogy fordul a kocka és hát az érzelmeket nem lehet befolyásolni sem..*Soha nem hazudik az érzlmekről, az egy régi korszaka volt. Lehet, hogy csak ágyba kívánná a lányt, de nem igazán mondta ki mert azért most már többet érezz.. Főleg a pofon óta. Hogy a fiúnak is változnak az érzelmei hát istenem..* - Beszéljünk valami egészen másról. Mondjuk arról, hogy az a pofon.. Amikor Karennel beszélgettem tudod.. emlékszel, az mi volt? Csak nem féltékenység?*Rögtön a lényegre, tég hiszen nehogy már csak ő legyen a téma.. majd válaszol a lány kérdésére.* - Hát őő..ezt még én sem tudom.*Mondja, ki és közben megköszörüli a torkát is..*

Vendég

*Nem mer ránézni, na ilyen sem mostanában volt a lánnyal. Mindenesetre, amikor a fiú megszólal, akkor egy buja mosoly szalad át az arcán.* -Oh, persze...Valóban, hisz még a szerelmem szobájában is tudok pihenni. *Feleli kéjes hangon a lány. Nos, igen ilyenkor kifejezetten vonzó a lány, de hát istenem... Amikor a fiú azt mondja, hogy ne értse félre akkor egy pillanatra ránéz, szemei sötéten égnek, egész szépek.* -Dehogy értem félre. Elvégre mit is mondtál a múltkor...? Egy olyan lány, aki két fiúval van az ne számítson jobbra? vagy hogy is mondtad? *Kérdezi a lány, de egyáltalán nem idegesen. Hanem, tényleg úgy, mint valami nemesi úri hölgy. Amikor meghallja Alex utolsó mondatát csak halkan felnevet, olyan édes kislányos nevetése van. Könnyebben kifejezve kellemes hangzása van a lány nevetésének.* -Nem játszom... Tudod így neveltek az már persze más kérdés, hogy eddig nem igazán mutattam ki.* -Viszont, ha nem az ágyadba akarsz, akkor mégis mit szeretnél...? *Ez a szeretnél szót egész érdekes mondja ki. Még Darwin is megborzong egy kicsit, de a lány szemei továbbra is a másikon pihennek, ugyan is időközben visszafordul a másik felé.*

Vendég

*A fiú most jelen pillanatban az ablakot nézi, hiszen nem mer ránézni szaktársára. A lány olyan hangon szólal meg amit talán régen hallott.* - Na hjaa..*Csak mondja, majd utána ráveszi magát és vissza fordítja a tekintetét. Játsza az idiótát? Hah, néha Susan rejtélyes ezt a jelzőt lehet rá mondano akaratlanul..* -Képzeld tudom, de ha azt nézzük máshol is megtudsz pihenni mint ebben a teremben.*Célozgat a fiú, és szerencséje van a lánynak nem mondta ki azt a bizonyos szót.* - Nem dehogyis félre ne érts..*Na ebből sem mászik ki a fiú egy hamar..* - Most megfogtál...Csak ne játszanád ezt az úrisnős tartást..*Kötöszködni próbál vele, hiszen emlékezteti őt az user egyik kedvenc filmjére ahol hasonló jelenet volt.*

Vendég

*Várja a fiú válaszát, miközben az ő szép zöld szemei végig a másikon vannak.*~Susan...Tudod...Azt hiszem...Cssss~*Kotyog közbe Darwin a lány elméjében. Mindenestre, amikor a fiú megemlíti, hogy egész dögös, akkor szemöldöke a magasba siklik, majd száraz hangon szólal meg.* -Igen Alexander ezt már mondták egy páran...*Mondja a lány, aztán jön a kérdés, mire csak fapofát vág. Na bumm, most erre mégis mi a Halált válaszoljon...? A lány egy ideig nem mond semmit csak nézi továbbra is a fiút, de kb úgy, mint egy idiótát.* -Nos, mint e terem nevében benne a Nezabar diákja valószínűleg pihenni jönnek ide. *Igen hangja erősen úgy cseng, mintha egy fogyatékos újonccal csevegne.* -Szóval visszatérve előző témánkra szívesen látnál az ágyadban? remek. *Mondja a lány, miközben fejét gőgösen fordítja el. Nos, ami azt illeti Susan Watson nagyon nem szokott gőgös lenni, de kit tudja most miért csinálja. Tartása is olyan, mint valami grófnőé, mint egy igazi nemesé, és hát voltaképpen az is...*

Vendég

*A halántékát megvakarva nem akart fájdalmat okozni sem, a lánynak.. Tehát, amikor kimondja a szavakat kicsit zavarba ejtő, de nem tudja leplezni az érzelmeit. Vagy is.. tudja. Azzal, hogy folyton piszkálja. Az ellentétek vonzanák egymást? Lehet, de hát semikétség gyönyörű a lány.* - És.. mit mondjak..egész dögös vagy..Mihez lenne kedved?*Kérdezi meg, de az acát elfordítja, és máson jár az agya. Vagy is igazából a helyzeten ami most kialakult..*

Vendég

*Feszültség? A lány nem érez semmit, csak fájdalmat... Nem tudja mikor érezte utoljára, de most előjött. Nem néz még mindig a fiúra, ám amikor az a meztelen vállához nyúl, akkor nemes egyszerűséggel elrántja azt. Talán a nemesi vér, ami előjön belőle, hiszen úri neveltetést kapott. Méghozzá nem is akármilyent..., nos amikor a fiú megszólal, akkor zöld pillantását hirtelen szegezi a másikra. Smaragdzöld szemeivel, melyek most egészen méregzölddé válnak egészen a másik szemébe fúrja. Agyában végigfut valami, aztán tovább kérdez.* -És...? *Kérdezi a lány, miközben tekintetét végig a másikon tartja, kissé talán zavarba ejtő lehet. Sőt egészen biztos, hogy zavarba ejtő lehet, vérvörös ajkai kicsit elnyílnak, mintha csak mondani akarna valamit, de még vár vele, Egyelőre nem mond semmit, inkább csak várja a másik a szavait. Gondolatai közben elkalandoznak, de szépen lassan visszatérnek ide...*

Vendég

*Csak látja a másikat és érzi a feszültséget is közöttük. Vajon ez normális dolog? Jelen pillanatban az, de hisze ezt nem tudhatta a fiú, de mindenesetre azért az arcán látja visszafojtja a sírást.* - Akkor is...*Csak utánozza lányt, majd közben csak nézi amikor közelebb ült hozzá. Az egyik kezét a lány vállára helyezi, és kicsit cirógatja ha hagyja a lány.* - Nyugi..*Gyengéden mondja neki, majd várja a másik válaszát. A május..* - Igen azt én is szeretem... de a Július a kedvenc hónapom.*Feleli, mosolyogva a lánynak majd jön egy kérdés tőle, amitől mindig is tartott és soha nem mondott ki. Igaz hogy megbámulta párszor..belé kötött, meg minden de hát..* - Tüzes vagy.. szép.. és titokzatos rejtélyes lány..*Csak buggyannak ki a szavak belőle..* ~Úristen hogy mondhattam ezt ki..!?~*A halántékát vakarja, és csak néz a másikra.*

Vendég

*Susan éppenséggel mögötte áll, de semmi gond. Mindenesetre a lányka, ugyebár megszólal, észreveszi a fiú zavarát, de nem szól semmit. Most komolyan, mit mondhatna? Elvégre csak nem fog bocsánatot kérni, azért amiért szép... Amikor a fiú bocsánatot kér csak pislog egy sort, ezzel megakadályozva azt, hogy egy könnycsepp gördüljön végig az arcán. Nem akar sírni...meg ez amúgy is érzékeny pont nála, és szegény lánynak amúgy is gyenge a kis lelke.* -Ugyan... *Mondja egész halkan, szinte suttogva. Aztán a fiú kicsit ingerültebben válaszol, mire smaragd zöld szemeit a másikra szegezi. Azok kissé csillognak az ott meggyűlő könnyekkel, de aztán a fiú közelebb ül hozzá. Ergo a fiú átül arra a kanapéra, ahol ő van, mire a lány rápislant.* -Mondtam már, hogy ne gond... *Feleli a lány, miközben elfordítja a tekintetét és hagyja, hogy az a pár könnycsepp végre végig folyjon az arcán. Egy kis ideig nem néz vissza a másikra, gondolata messze járnak, valahol a múltban. Amikor még pici lányka volt... Ám a fiú kérdésére picit megrezzen, akár egy nyárfa levél, de végül válaszol.* -Megvagyok köszönöm. Szeretem a májust. Szeretem a Nyarat egészen augusztus közepéig. *Válaszolja a lány, lágy hangon. Olyan kis gyengének tűnik a lány, mintha könnyű szerrel bántani lehetne, mintha egy apró mozdulattal le lehetne söpörni és valljuk be van benne igazság...* - Te mit gondolsz rólam...? *Kérdezi a szőkeség, miközben szép arcát a másik felé fordítja. Hogy minek tette fel ezta kérdést? Nem is igen tudja, talán azért mert nem érti, miért olyan vele a fiú amilyen. Talán...*

Vendég

*Csak elképedve maga előtt gondolkodik, de csak tényleg annyit tud amennyi a levélben le van írva. Néhol sóhajtozik és morog, de persze magában. A húgát még csak csak elviseli, de ezt már nem. Nem is veszi észre Susant aki mögötte ül, de még azért is lelki ismeret furdalása van amiért beszólt neki. Amikor meghallja a lányt, csak a szemei kerekednek ki, hogyan került ide. Mondjuk prefektus de hát na..* - Susan..*Csak nyel egyet és kicsit zavarban van. Látszik rajta ahogy közeledik felé a szőkeség.* ~Nem tudhattam most mi a fenét mondjak?~*Gondolja magában amikor meghallja a múltkori dolgot..* - Én sajnálom.. ne..nem tudtam...*Ne haragudj..*Mondja és közben szemeit lesüti. Kicsit azért bűntudata van és valahogy jóvá akarja tenni. De mit és hogyan csináljon? A kérdésére a vállát felvonva a lány sejtheti hogy lehet..* - Egyébként, még a korábbi válaszodra igen.. de még apám a barátnőjét nem mutatta be és remélem nem hozz szégyent ránk.. Igazán örülök ennek.. és egyébként ezek alpján tökéletsen meg vagyok...*Mondja ki kicsit ingerülten, majd inkább el is teeli a témát.* - Figyelj, tényleg nem akartam ezt mondani neked, csak kibuggyant belőlem. Van amikor nem gondolkozom és csak mondom a szavakat..*Mondja magabiztosan éy nyugodt hangon. Közelebb ül Susanhoz, azért nem akarja, hogy rossz kedvű legyen.* - Veled mi a helyzet?*Kérdezi meg és moslyog egyet.*

Vendég

*Ahogy a fiú ücsörög a fotelben, a háta mögött egy hosszú, gyönyörű szőke hajú leányzó jelenik meg.Hogy mégis, hogyan került ide...? Trükkmester az Isten szerelmére, arról nem is beszélve, hogy Anyagmanipuláló, így tud egy két dolgot... Most egy krémszínű háromnegyedes ruha van rajta, melyből szép hosszú lábai kellemesen villannak elő. Hajában megint csak ott van a piros és a halvány rózsaszín virág. Tényleg szép a lány, ám Alex egyelőre nem láthatja, max ha hátul nincs szeme.* -Szóval gazdagodott a családod egy ifjabb taggal. *Jelenti ki a lány, azok után, amit halott. Szép, lassú, könnyed léptekkel a fiú elé sétál, majd a szemközti kanapé előtt megáll. Zöld szemei mámorosan égnek, ahogy a másikra pillant. Valahogy, olyan kellemes pillantása van a szőkeségnek.* -Válaszolva múltkori kérdésedre, nem édesanyámtól örököltem az idegbetegséget... Még, akkor sem volt, az amikor a szemem láttára hunyt el. *Mondja a lány nyugodt hangon. És talán ez rosszabbul eshet a fiúnak, mintha kiabálna vagy ideges lenne a lány. Fáj neki, de hát ez van. Sok mindent kibírt már a lányka...* - Hogy s mint? *Teszi fel a kérdést, miközben lecsüccsen a fiúval szemben. Hófehér vállai merészen villannak ki a ruhából, csak mint a lábai. Kicsit talán lenge a ruházat, de kifejezetten gyönyörűnek mondható. Darwin is ott van természetesen, aki csak összegömbölyödve lefekszik valahova, majd úgy pihenget.*

Vendég

*Egy fotelban kényemesen ücsörögve a levelet olvassa amit ma reggel kapott.*

"Kedves Seth!

Minden rendben veled? Teljesen el vagy tűnve hiszen megbeszéltük hetente egy levél ha ebe az iskolába jössz. Az iteniekkel mindenrendben nem kell kérdezned, bár ha azt nézzük Hannah hiányol téged a legjobban, és más ezért írtam neked levelet. Csak, hogy tud.. A másik rossz hír amit közölnöm kell veled, apád becsajozott és őő, már van egy kisöcséd. Ugye tök jó!? Remélem örülsz meg minden várom a válaszod...

Diana"

- Egy kistestvééééééér!?*Fakadt ki akár hányszor elolvasta a levelet és csóváltan jegyezte meg, hogy apja már csak ilyen.. Csak remélni tudja, hogy legalább a nő nem bűnronda.. mert akkor tagadni fogja.* - Miért nem maradt volna meg egyedül? Nem hiszi el...*Mérgelődik magában és nem érdekli, hogy van e itt valaki.*

Vendég

*Nikorina szavaira csak bólint.* -Jó éjszakát!*Köszön el a lánytól, majd feltápászkodik a párnakupacról. *~Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni neki. *Visszafelé még a daimonjával diskurál. Egyszer hasra esik egy párnában. Gyorsan felpattan, és odasiet a teleporthoz. Miután visszateleportál az Ékszerteknősbe. Felveszi a pizsamáját, megmossa az arcát, és kimerülten ledől az ágyára.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Május 28, 2011 9:18 pm

-Hidd el, az itt töltött négy évem alatt sokkal több szorult helyzetbe kerültem, mint azt a legtöbben gondolnák. Sok dolgot láttam, sok dolgot átéltem. *Bólint Nikorina lassan, komolyan. Élénken figyeli Yorát, kicsit mosolyog is.* Kinek a pap, kinek a paplan. Nekem az elemi mágia a véremben van, amellett, hogy druida vagyok. *Újra hallgat, figyeli a fél-tündét. Amikor az tulajdonképpen nemleges választ ad, kissé lebiggyeszti az ajkát.*
-No, semmi baj. *Próbál azért vidámságot mutatni. Vagy legalábbis mosolyogni.* Előfordul ez. igazad van, nem ismerhetsz mindenkit... semmi baj. *Halkan felsóhajt, majd feláll.*
-Örülök, hogy megismerhettelek, Yora. Sok sikert a képességeid fejlesztéséhez... viszlát! *mondja, majd a teleportot aktiválva visszateleportál a szobájába, semmi magyarázatot nem adva arra, hogy miért érdeklődött James iránt. UIgyan, a magánéletét minek kösse egy ismeretlen orrára? A szobájába érve rögtön megy zuhanyozni, majd ledől az ágyára, és percek múltán már alszik is.*

Vendég

-Igyekszem, majd hogy sikerüljön fejlődnöm. Amúgy mintha valamelyik órán láttalak már. *Töpreng Yora, hiszen még mindig nem teljesen tiszta a kép számára.* -Elég szorult helyzetben lehettél, ha sikerült megidézned a tűzgolyót. Szóval a vizet jobban kedveled? Értem. Hát én egyiket sem igazán. Ha vízelemű vagy megértem. Én nem használok sok elemei mágiát, de a tüzet én sem kedvelem. *Cseveg Yora, miközben daimonja az ölébe hajtja a fejét. A daimon pár perc múlva már halkan horkol.* -Igen. Belsirionos vagyok. James Ravenwood? Sajnálom, de minden Belsist én sem ismerek. *Felel a kérdésre a lány. Nem akarja megtudakolni, hogy miért is kérdezik ezt tőle. Úgy gondolja, hogy ez nem tartozik rá.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Május 28, 2011 8:50 pm

-Mondom, sok gyakorlás kell hozzá *mosolyog Nikorina tovább. Eléggé felélénkíti az, hogy van egy ember, akiről ilyen felszabadultan tud erről csevegni. Aki hasonlít hozzá valamennyire. Most már törökülésben ül, még mindig félrebiccentett fejjel figyeli Yorát. Perzse, az óvatosság ott munkál benne, hiszen nem tudhatja, hogy a belsis lányimseri-e Slyviát, az ő ikertestvérét. Fél a nővérétől, mer ttudja jól, hogy Syl bosszút esküdött ellene, egyébként teljesen alaptalanul, hiszen ő sosem ártott neki.*
-Hát... két éve biztosan. Nem egyszerű fejlődni. Néha egy veszélyes helyzet hozza ki a fejlődést. Például amikor először produkáltam azt a tűzgolyót... hát, akkor nem is igazán tudtam, mit csinálok. Csak a bőröm akartam menteni, mert nagyon szorult, mi több, halálos helyzetbe kerültem. Teljesen akaratlanul robbant ki belőlem, de megmentette az életemet. *Újra kicsit elgondolkozik, töprengve nézi Yorát.* De nem szívesen használom azt a tűzgolyót. Csak ha muszáj. Víz elemű vagyok, a tűztől rettegek. *Mondja aztán csendesen még. Aztán hallgat, jó sokáig. Látszik rajta, hogy erpősen agyal valamin. Hogy valami nagyon foglalkoztatja.*
-Te Belsirionos vagy, igaz...? *kérdezi végül csendesen.* Figyelj... nem ismered véletlenül James Ravenwoodot? *Ahogy kimondja a nevet, zavartan lesüti a szemét, és a párna mintázatát kezdi el bámulni maga előtt.*