Társalgó - Nyugalom terme

* Exan a hagyományos módon próbálta meggyújtani a tüzet, sokszor csinálta már , eszébe sem jutott volna pálcát használni, de Cat készségesen segített neki.*
- Hát igen így tényleg egyszerűbb * Elnevette magát, kezében a gyufára már nem volt szükség így hát vissza is csúsztatta azt a helyére, és feltette a kandalló párkányára. Játékosan megvető fintort vetett Cat galád pálcájára aki egy mozdulattal megoldotta az ő kezének munkáját. - Cöhh..
- Hogy mi járatban erre? Hát az úúgy volt, hogy én találtam egy könyvet a földön, akinek a gazdájára leltem a tükörteremben. * Biccentett a szőke leányzóra*
- Menned kell? Kérdezte Evát aki mintha egyre inkább az ajtó felé orientálódna, végül is miért maradna, semmi oka nem lenne rá.
* Hatalmas tünde kezeit megmelengette a tűzben, Cat mellé ülve a bolyhos kis számára furcsa szőnyegen. A ropogó tűz lángjai megvilágították a köré ülők arcát.
Exan egy pillanatig elmerült bennük, elgondolkozott hovatartozásán, és , hoyg van e neki helye itt az iskolában, hiszen ő bár tiszteli a pálcát, a mágiát, de mindig a kardért nyúlna először. A tűz átmelegítette fekete pulcsiját, az egész termet is átjárta egyfajta sajátos hangulat. *

* Exan készségesen állt fel, hogy becsukja az ablakot, de a termet még mindig átjárta a hűvös, A terem egyik sarkában megpillantott egy kandallót. Egy elégedett hümmögéssel el is indult felé, hogy begyújtsa benne a tüzet. A szépen rajzolható kijelentésre a lány arcán felismerni vélte az elpirulás jeleit, pedig ő azt hitte, hogy inkább mérges lesz rá a lány, mindenesetre örült , hogy ő az okozója. Egy elégedett félreérthetetlen mosollyal indult el nagy lendületével az imént felfedezett kandallóhoz.
- GYere begyújtok, melegedjünk fel.. * elgondolkozott kérdésén, mivel nem tudhatja, hogy a lány egyáltalán akar e még maradni vele társalogni tovább, vagy már régen a hálókörletében lenne szívesebben.
- Persze csak ha szeretnél. * A kandalló előtt térdelve figyeli a kanapén helyet foglaló Evát, hogy mik a szándékai.
- Amúgy a harcra visszatérve, családom férfi tagjai mind nagy hatalomra tettek szert kardjuk által, jómagam is szeretnék olyan eredményeket elérni mint ők. * Mélységes tisztelet hallható Exan hangjából. A nyugalom terme melletti lépcsőházból egy koppanásra lehettek figyelmesek, amit egy hangos Bakter szócska követett. Exan a lányra pillantott, hogy ő is hallotta e. Majd az ajtón betér az új külsejű Cat Morgan.
- Cat ! Micsoda meglepetés * A lány megjelenésének hatására kiejtette az egyik gyújtófát nagy tünde kezeiből. Gyere segíts begyújtani... kicsit ügyetlenkedtem.*

*A társalgó széthúzott függönyei beengedték az éjszaka friss levegőjét, egy erősebb fuvallat eloltotta a bejárat melletti gyertyát, de a többi pótolta a terem fényességét. Hűvösebb lett, bár Exan ezt nem érezte, hozzá szokott már az időjárás változatosságaihoz és kedvenc fekete pulcsija is jó szolgálatot tett ezúttal is számára. Egy pillanatig figyelte a kialudt gyertyát majd elmerült a maradó fények lángjában. Megköszörülte torkát.
- Égési sérüléseket említettél? * Hideg kék szemeivel a lány testén azok után kutat, de nem találja csak a lánynak szintén bekötözött kezére lesz figyelmes, de megkérdezni pedig illetlen volna, talán rossz emlékeket idéznének elő, és tulajdonképpen még csak egy idegen számára, és bár kíváncsi, ehhez neki semmi köze.
- A hatalom, nagy kincs, de én azt vallom, hogy nem mindenkit a pálca juttatott hozzá, és bár tisztelem, mégis ha tehetem távol tartom magamtól. Hiszen a nagy harcosok és a hadvezérek is úgy harc..... * mondatát nem fejezte be , mert eszébe jutott, hogy barátai ilyen pillanataiban mindig leállították egy fejezd be pillantással, vagy egy tudjuk Exan kijelentéssel. És nem akarta untatni a lányt, bugyuta kis harcos meséivel.
- Áh nemérdekes, legyintett egyet majd elnevette magát, és ezen a nevetésen aki szemfüles észrevehette, hogy bizony a fiúban igenis bujkál véla vér,mely leginkább a nevetésén látszott meg, vagy mosolyosán. A szőke lányra pillantott aki mellette ült, remekül beleillett a szép környezetbe, hajtűje nem volt a hajában. Exan nagyon szeretett rajzolni, tehetséges fiú volt, és ez egy olyan pillanat volt, amit szívesen papírra vetett volna. Szóra nyitotta száját, de ilyet inkább még sem mondott, helyette csak annyit, hogy :
- Remekül rajzolható lenne az arcod. * Kicsit elszégyellte magát kijelentése után, talán túl messzire ment. úgyhogy gyorsan terelte is a témát.
- Ööm becsukjam az ablakot? nem fázol?

//Olvad //

* Exan még mindig harci sérüléseit tesztelgeti, maga előtt a levegőben hadonászva, amikor a lány szavaira lesz figyelmes, a lány is észrevette a fiúban, hogy egy kis része véla, pedig igazán kis része, és hát ezt a Frostburn család mélységes titkolózással és hazugságokkal próbálta elrejteni a világ elől, hiszen büszke nép a tünde, akárkivel nem keveredhetnek és a csupán negyed véla vér,is egy kis félrelépés volt nagyapja részéről.
- Nincsen hasonlóság * tagadja le véla vérét, majd zavartan mosolyog vissza a lányra, egyértelműen le lehet vonni arcáról a füllentést, ugyanis soha nem tudott hazudni a fiú ezúttal sem sikerült neki. Hazugságát követően néhány percnyi kínos csend állt be. Exan próbálta kerülni a lány tekintetét, majd amikor végül összetalálkozott vele, tudta, hogy már lebukott és a további titkolózása értelmetlen volna.. Eva az első ember aki tud vagy legalább is sejti, hogy ki is ő valójában. Nem sok mindent mondott eleddig senkinek magáról, bár úgy érezte, azzal, hogy Eva megtudta, nem jelent semmit. A hadonászás abbamaradt Exan részéről néhány másodpercig csak állt a kanapén ülő lány előtt. A lépcsőházból diákok hangja hallatszott, akik elhaladtak a most kivételesen csöndes társalgó mellett.
- Úgy tűnik csak mi maradtunk. * Folytatta a lánynak mondókáját, majd kötözött kezére pillantott.
- Ezt mikor vehetem le? * Kérdi a szőke lánytól *
- Így nem tudok harcolni ha szükségem lenne rá, a pálcát pedig nem szeretem * magyarázta a lánynak, miközben újból helyet foglalt mellette a kanapén.*

*A lánynak fel sem tűnt az, hogy a körülöttük lévők távoztak, most mikor már egyvonalban volt az arcuk, kezdte el ismételten kutató pillantásával kitüntetni a másikat Eva. Olyan különösek voltak számára a fiú arcvonásai, biztos volt benne hogy ezeknek a külső jegyeknek jelenteniük kell valamit. A leányzó nem olyan gyakorlott abban hogyan ismerje fel társait, illetve a tisztavérűeket egyből kiszúrja, ám a hozzá hasonló félvéreket kevésbé. Ritkán találkozik félvéla fiúkkal, s most különösen megragadta a másikban valami. Szemeinek égtől kölcsönzött színe nem emlékeztette egyetlen másik szempárra sem amit valaha látott. Eva megengedte magának, hogy egy pillanatra elvesszen bennük. Exan hangja egyből kizökentette és kérdőn vonta fel egy pillanatra szemöldökét, de aztán eszébe jutott a bemutatkozás. Harcos vér. Elmosolyodott erre a gondolatra, szóra szerette volna nyitni a száját, meggyőzve arról, hogyan is gondolta, azonban egy szempillantás alatt talpon volt a srác. Evangeline hátrahőkölt a heves mozdulatok elől. Viccesnek tartotta a fiút.*
-Naxledires vagyok, kicsit másképp használom a mágiát. Különben nem lenne nagy bajom. Van…
* Kicsit elhúzta a száját, hangja sötét árnyalatot vett fel ahogy kimondta. *
-Égési sérülésem, ha azon ejtek vágást akkor kárt már nem teszek a testemben.
*Talán kicsit könnyeden kezeli a saját testi épségét, de legalább hasznát is látná annak a régi sérülésnek, amit sajna nem balesetben szerzett. Borongós kedélyállapotából a Exan számára érthetetlen szavai mégis egyértelmű gesztusa rángatta ki. Ahogy azt jól nevelt lányokhoz illik kicsit megrogyasztott lábakkal, főhajtással viszonozta a gesztust.*
-Igazán nincs mit, neked ügyesebb a szemed, én csak később jöttem rá „hasonlóságunkra”
*Utalt a végén arra, hogy a Naxledires leányzóban is csörgedezik véla vér. *


// Fagyasztunk //

* Az elf férfi elmosolyodik Eva válaszán, arcán megjelennek kis mosolygödröcskék. Már ő sem foglalkozik a körülöttük lévő emberekkel a teremben, sőt ahogy odapillantott, már az asztalnál sem ül senki.. Így már egész barátságosnak és meleg hangulatúnak mondható a terem, és így már tényleg nyugalmas. Nyugodtan fekszik tovább kisajátított kanapéján és egyáltalán nem visszakozik amikor a lány a sebeit kívánja megtekinteni. Engedelmesen megmutatja..
- Varázslat? Cöhh.. Én nem szeretem az olyasmit. * válaszolta a harcos tünde, viszont a varázslatot ismerte, és amikor a lány felajánlotta, Exan felpattant a kanapéról*
- Még, hogy te légy sérült helyettem?? * Ha elfogadná a varázslatot azzal megsérteni férfiasan hiú mivoltát, és tulajdonképpen már meg is barátkozott a sebbel.. már amennyire lehet egy ilyen dologgal. A lebegőben hadonászott kötözött kezével, nézte, hogy hogyan tudna harcolni vele ha használnia kellene.*
Úvëa Valda Vanima. * válaszol a férfi tünde nyelven, úgy, hogy a lánynak is egyértelmű lehetett , hogy a fiú köszönetét nyilvánítja felé*
- Köszönöm kedves véla hölgy! * tette hozzá azt már a saját nyelvükön közben nagy szemeivel a szőke lány tekintetére vadászott*

*A nyugalom termének ajtaja feltárul és két diák lép be rajta, a kíváncsiskodó tekintetek egyből rájuk vetülnek. Evának a szeme se rebben, sőt hidegen méri végig a kártyázó diákokat, akik közül egy fiú le is süti a szemét a pillantásra. Halványan mosolyodik el, szereti ezt az énjét, ami képes olykor tekintélyt parancsolni. Megvárja, hogy Exan merre indul el és követni kezdi. Mikor a kanapéhoz közel érnek, már szinte gyakorlottá vált mozdulat gondolkodás nélkül ráhajítja könyvei kanapé azon részébe, ahová neki kellett volna ülni. Eltöpreng azon egyáltalán miért akarta összeszedni a szilánkokat a fiú, helyre már úgy se hozhatta volna. Maximum varázslattal. Körbepillant a teremben s elkönyveli magának, hogy már a társaság egy része nem velük foglalkozik és ez lassan mindenkire ki fog terjedni.*
-Nos, azthiszem ez egy tipikusan női válasz lesz, de tükröt kerestem hogy megigazítsam a hajam.
*Zsebéből kiveszi az ezüst hajtűt és bizonyíték gyanánt felmutatja.Hangjából ki lehetett hallani, hogy legszívesebben végig mosolyogva mondta volna a mondatot. Sőt ha Exan elég ügyes megtalálja a halovány, ívelt ajkakon elbúj mosolyt. A félvéla leányzó közelebb lép, most már helyet is foglal, a könyveit arrébb tesékelve. Ha a fiú nem visszakozik akkor Eva megnézi a sebeit a kötés alatt, amit még a tükörteremben adott.*
-Sajna nem tudok gyógyító varázslatokat, de a Lamiaus varázsigével gyógyulhatsz az én erőmből.
*Ajánlja fel a lány Exannak a kicsit talán morbid lehetőséget, viszont használja ki, ha ki akarja mert a félvélánál nincs mindig gyerek nap.*

* Exan és a szőke Evangeline lépnek be a központi termekbe. Rajtuk kívül még pár diák ücsörög egy kis asztalnál és kártyáznak. Ahogy a pár belép, kicsit rájuk szegeződik minden tekintet. Exan nem törődik a kíváncsi szemekkel, büszkén kihúzza magát így még magasabbnak látszik. Megigazítja fekete pulcsiját, majd lehajol és lesöpri csizmájáról a szilánk maradványokat. A terem jó hangulatú volt, bár az asztalkánál ülő kártyázó diákoknak mind gonosz fejszerkezete volt. Legalább is Exan így gondolta és le is játszott egy jelenetet agyában, hogyha meg kellene védenie a lányt, hogyan is tenné ezt. De egyelőre erre még nincsen szükség. Elégedetten végigpillant a helyiségen majd megcélozza a számára kényelmesnek tűnő nagy kanapét, és felvesz rajta egy kényelmes pózt. Az asztalnál kártyázó diákok sanda pillantást vetnek mindig az ülő párra. De Exan figyelmét elterelte az előtte álló szőke Evangeline jelenléte. Várt egy lélegzetvételnyi szünetet, megigazította ében fekete copfját, és a lányhoz intézte következő kérdését*
- Te hogy tévedtél abba a furcsa tükrös terembe amúgy, Evangeline? * kicsit végig mér a lányon, hideg kék szemei találkoznak a lányéval egy pillanatra*