Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 6:48 pm

- Vannak könyvek is, meg vannak gyakorlatok is, de többnyire izgalmasak az órák. *Mondja egy mosollyal, aztán amikor a lány elkezd a természetről beszélni, Wanda felhúzza az egyik szemöldökét. Érti, hogy miről beszél, de mindig is furcsának gondolta azokat az embereket, akik ilyen hangnemben, és ilyen szavakkal fejezik ki magukat. Viszont a két nyusziját elengedi, hadd menjenek, és amikor odaérnek Xerhez, felnéznek a répára.* - Tudod, én soha életemben nem tudtam ilyen nyugodt, és kimért lenni, és furcsák nekem azok az emberek, akik így beszélnek. Persze nem negatív értelemben, csak olyan strange... *Vallja be, és észre sem veszi, hogy az utolsó szót az anyanyelvén mondta.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 6:41 pm

-Miért? Itt rendesen tanultok, meg minden? Könyvekkel meg gyakorlatokkal? *kérdi, hisz tényleg nem ismeri ezt a kultúrát, ö föleg csak sétálgatott eddig a mestereivel, közben pedig tanulta az élet tanait, az örökérvényüeket, az ösieket, és még többet edzette lelkét, s közben testét, hogy soha se féljen, még akkor se ha valami ismeretlennel akad közbe, szóval a korlátaival, meg ilyesmi. Gondolja is, hogy ha erröl kellene neki mesélnie Wandának, akkor ugyanolyan lenyügözönek találná, mint amennyire ö az itteni iskolát. Majd amikor a lány kicsit jobban kifejti hogy milyenek itt az órák, Xer csak bólint és megjegyzi.* -Ertem, akkor még jobban várom. Erdekes lesz, felettébb érdekes.... *mondja, majd folytatja is azonnal* -Enekelni, dalolni nagyon jó, megnyugtatja a lelket s azzal a testet is, de mindennek a lényege az állandóság és a folyton változás... *jegyzi meg, ez neki természetes, és bár lehet hogy Wanda nem érti meg, úgy veheti hogy rébuszokban beszél, ha elemezné s megnyitná lelkét, azonnal fényderülne azonban a mondat igazi lényegére.* -Ne gátold öket, hisz ök a természet gyermekei, így sosem vesznek el túl sokat, sem túl keveset a természettöl, így tölem sem, s a répából sem....*mondja mosolyogva mikor a lány megfékezi a nyuszikat.* -A természetet nem lehet féken tartani, hisz az csak van, s teszi a dolgát... nem fogják magukat halálra enni, vagy ilyesmi, ne aggódj... *mondja Xer kedvesen, de mégis hihetetlenül nyugodtan, kimérten, most lehet érezni azt az áhitatot és fegyelmet, céltudatosságot, hogy megtalálta a helyét a világban, és persze a tanítások amikben eddig élte életét annak hatásait. Ez pedig minden embert megnyugtat, így talán Wandát is...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 6:28 pm

*A lány nem nagyon érti, hogy mit nem érthet Xer azon, amit mondott, de inkább annyiban hagyja, nem akar butának tűnni.* - Persze, hogyne várnám? Újra belevethetem magamat a tanulásba. *Mondja egy mosoly kíséretében, látszik rajta, hogy ő tényleg szeret tanulni, csak az utóbbi évet kicsit elrontotta.* - Én már jó ideje itt vagyok, és el kell neked mondjam, hogy az órák nagyon klasszak, és izgalmasak. Bár te még sosem voltál szerintem mugli iskolában, de azért elmondom, hogy egy olyan óránál százszor jobbak. *Szavai nyomatékosításaképpen kacsint egyet, majd mosolyra húzódik a szája.* - Ugyan, nem gond, egyébként mutatványos vagyok. Énekelni tudok, mást nem nagyon, de nagyon szeretem szórakoztatni az embereket. *Amikor Xer előveszi a répát, a nyuszik szinte azonnal megérzik az illatát, és oda indulnak, Wanda viszont visszafogja őket.* - Hát nem hiszem el. Ma többször ettek, mint én, és még mindig ennének...

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 6:20 pm

-Akkor jó, és bár felfogtam amit mondtál, nem értem, de biztos úgy van.... *mondja, majd csak mosolyog, nem tud ugyebár olyanra többet reagálni amit nem ért, ennyit erröl, úgyhogy inkább témát vált, és bár neki furcsa, tényleg ö vet fel újat. De jó ezzel a lánnyal beszélgetnie, nem is annyira nehéz, mint gondolta.* -Egyébként várod már a tanévet? En nagyon. Pont igy szünet elött sikerült idejöjjöm, úgyhgoy lemaradtam róla, de biztos klassz lesz. Egyébként te milyen kasztú vagy, bocsi, nem nagyon rémlik igy ránézésre, bár van akiröl elsöre megállapítható, mint pl. rólam is szerintem, hogy valami harcosféleség lehetek. *mondja kedvesen, majd vesz egy újabb répát zsebéböl és rágcsálni kezdi. Ha a nyuszik megérzik az illatot, és közelebb mennek hozzá, akkor azoknak is ad persze.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 6:13 pm

*Amikor a malac a lányra ront, elhúzza a lábait, és így egyáltalán nem ér hozzá a daimon. Amikor pedig Xer bocsánatot kér, Wanda megrázza a fejét* - Ugyan, inkább én tartozom bocsánatkéréssel. Nem akartam szegényt felzaklatni. Azért remélem nem sérült meg. *Mosolyog, miközben beszél, látszik rajta, hogy minden rendben, nem sérült meg sehol, és teljes mértékben elnézi a malacka támadását.* - Nem, nem rajta, bár rajta is nevethetnék. Egyébként csak ugye mondtam, hogy anya régen azt mondta, hogy amit a tányéromra rak, azt meg kell enni. *Megvárja a lány reakcióját, ami bármi is, ő folytatja utána.* - És általában a villát, vagy a kanalat is belerakta a tányéromba... Szóval vashiányos nem leszek. *Mondja, de már nem nevet rajta, csak egy kicsit elmosolyodik. Talán azért, mert túl sokat nevetett, talán máér nem is találja annyira viccesnek, ő maga sem tudja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 6:04 pm

-Nekem minden egyes ember érdekes, hisz egész életemben alig beszélgettem valakivel, csak a tanok meg a harcolás jutott ki nekem eddig osztályrészül, szóval itt nagyon új nekem, és minden érdekel, s lenyügöz....*mondja kedvesen, és szintén picit félénken, majd mikor a lány említi a malachús evést, Xer daimonja teljes eröböl neki akar rohanni a lánynak, de elvéti és épp a lába elött sikerül landolnia, szóval épp csak hogy pici fülecskéi Wanda lábát érik.* -Tessék, megsértödött, mert az egész kismalacok lelkéért küzd, ö erre tette fel az életét. *mondja kacagva Xer, majd felsegíti kis malacát, aki nem szól semmit, hisz szégyenbe hozta saját magát, így mint aki tudja helyét a rangsorban, a gazdi mögé megy és leül hátsó lábaira.* -Ne haragudj, remélem nem ütött meg a kobakjával, eléggé vehemens lény, pont az ellentétem.... *mondja, majd daimonjára néz és mikor Wanda mesélni kezd majd ö is nevetni, majd újra, mint aki nem tudja abbahagyni, megkérdi.* -Brendonon nevetsz ennyire, vagy min? Mi jutott eszedbe? *kérdi, majd visszaül a székre, vagy padra, szóval valami ülöalkalmatosságra.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 5:55 pm

- Igazából nem tudom, hogy érdekes vagyok-e. Ezt az ember egymaga nem tudja megítélni, és nem kaptam még erről visszajelzéseket. *Válaszol, majd vállat ránt.* - Mondjuk egy olyan ember számára, aki nem ismeri a mugli szokásokat, biztosan érdekes lehetek, talán. *Enyhe bizonytalanság érezhető a hangjában, nem tudja biztosan, hogy érdekes ember-e.* - Leginkább szárnyasokat eszem, de hogyha malachúst vagy marhát raknak elém, akkor sem utasítom vissza... Igazából kiskoromban nekem az lett otthon tanítva, hogy anya bármit tesz a tányéromra, azt meg kell enni. *Mondja, majd felnevet, mert belegondol, hogy édesanyja a villát is mindig a tányérra rakta, de erről nem mond semmit, szóval Xer furcsállhatja is Wanda hirtelen nevetőgörcsét.* - Elhiszem. *Mondja a daimón szavaira, amikor végre levegőhöz jut a röhögéstől, aztán ismét elkezd nevetni.* - Ne haragudj, csak eszembe jutott valami.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 25, 2011 5:48 pm

-Hát, nem tudom, de valószínüleg nagyon érdekes lehetnél az ismeröseid számára. Es amúgy gondolom csak fehérhúst eszel, szóval nem kismalacot meg marhát, esetleg... azt hiszem így mondjátok....*mosolyodik el Xer, hisz azért nem minden szó ugrik be neki elsöre, úgyhogy most lehet hogy pont egy ilyenbe szaladt bele.* -Ertem, hát, nekem meg csak az öcsém van, akit elraboltak, úgyhogy amíg meg nem találom egyetlen társam és védelmezöm, a daliás daimonom.... *mutat be egy pukkedlizést Xer a daimonja elött, aki csak megjegyzi.* -Bizony, és igenis nagyot tudok harapni, és gyors vagyok mint a szélvész s a villám együttvéve...*jegyzi meg, de csöppet sem mély hangon, hanem inkább hihetetlen magas, szinte a fülnek bántó hangon, de hisz érthetö hisz még csak növendékecske, és igen pici korához képest.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Júl. 24, 2011 8:10 pm

- Értem. Én is szeretem az állatokat, de nem bírnám hús nélkül. Mondjuk én is nagyon szeretem a nyers gyümölcsöt, de valamiért állandóan gumicukrot eszem... lehet le kellene állnom róla. Mondjuk milyen lenne már, hogy elhíresültem, mint a lány, aki folyton gumicukrot eszik, aztán másnap meg sárgarépákkal meg almákkal rohangálnék. *Nevet fel az eléggé abszurd elképzelésre, és aztán pedig figyelmesen végighallgatja a lány élettörténetének egy részét.* - Ez érdekes. Nekem közel sem ilyen érdekesek a szüleim. Bár csak édesapám varázsló, és elvált édesanyámtól, úgyhogy muglik között nőttem fel. Édes testvérem nincs, de van egy mostohanővérem, és egy féltesóm, egy öcsém.

//fagy.//

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Júl. 24, 2011 7:56 pm

-Ez változó, attól függ épp hol lakom, hol élek. Imádom az állatokat, úgyhogy inkább ha húst kell fogyasztanom, akkor inkább halakat, meg tengeriket, ilyesmiket, föleg viszont a nyers zöldségekért meg gyümölcsért, magvakért, meg ilyenekért vagyok oda. *mondja, majd leül a teremben egy ülöalkalmatosságra és körülnéz, jó alaposan, mert még sosem járt itt, szóval magába issza a látványt, majd a lányra néz ismét és felel neki.* -Hát, én nem nagyon tudom hogy honnan származom, a családom megölték mikor még elég kicsi voltam, utána pedig nevelöszülökhöz kerültem, onnantól kezdve pedig folyamatosan képzem magam és kutatom a múltam. Van egy öcsém is, arra tettem fel az életem hogy öt megtaláljam, mert elrabolták, szóval nem tudok erre neked válaszolni.... *mondja csendben, majd kiveszi a botot hátamögül, szétnyitja egy mozdulattal és erösen, védelmezöen megfogja, mintha az egyetlen igaz társa lenne, aki sosem hagyja cserben.* -Persze Brendon is itt van azért, de ö belölem van és meghalhat bármikor, szóval ha harcolni kell csak én állok ott, hogy csak egyetlen ember vesszen, ha úgy akarja a sors.... *nyújtja el a mondat végét, majd megkérdi* -Es te? Remélem neked nem ilyen szomorú az élettörténeted, mesélj, mi az amit megosztanál szívesen egy idegennel.....

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Júl. 24, 2011 7:46 pm

*Egy igencsak meglepő jelenség jelenik meg a Nyugalom termének ajtajában. Elvégre nem minden Nezabarban tanuló mágus rohangál két nyuszival rózsaszínbe. Wanda nyomában - mert nyilván eddig róla volt szó - pedig egy igencsak hétköznapi lány tűnik fel.* - Egyébként honnan származol? Én angol vagyok. *Mondja mosolyogva, és látszik rajta, hogy büszke a származására.* - Amúgy milyen egészséges ételeket fogyasztasz? Csak zöldségeken élsz, vagy eszel húst is?

Vendég

- Miért zuhanna? Szerintem Oliver egojától kezd összedőlni az iskola. *Kuncog, bár nem szép ilyet mondani a rokonáról, de ha egyszer az...* -Köszönöm Tienne, de előbb az iskolát kellene befejezni. Utána összeszedni az auror rokonságot, és csak utána lehetne elkezdeni. Mosolyog a lány, majd mikor Etienne felesel azért is visszaszól.* -Hát igen, mert olyan felhőkarcoló vagy. De így szeretlek. *Mondja mielőtt odaadná a füzetet.* -Nos lehet, hogy az de biztos elhajtana. Tényleg írnom kell egy listát, hogy kikkel ne flörtölj. Nem szeretném, ha összetörnéd a barátaimat. Várj, inkább sorolom. Maria Thekla, Angelina Katya Darkwood, Lorraine Betranche és Lina Wierro. *Sorolja a neveket a lány, és nagyon reméli, hogy a kedvese meg is jegyzi.* -Ha nem lennék... *Aztán a nevetni kezd így nem fejezi be a mondatot.* -Ez igaz. Akkor vigyél. *Kacag tovább, majd mikor Gisre tereli a szót csak vigyorogni tud.* -Olyannak ismersz, mint aki nem tudja megvédeni magát? Arra mérget vennék, hogy kiakad. *Homlok ráncolva figyeli a fiút, majd megereszt egy gúnyos mosolyt.* -De ha elfelejted... Rendben akkor a várókban kereslek majd, aztán ha lesz normális szobád akkor mindenképpen szólj, mert Gisben nem lehet megbízni. *Körbenéz a teremben, mert hát már gyanús neki ez a csend.* -Rendben. Miért kell kérdezned, ha tudod a választ? *Csipkelődik, majd mikor Etienne felemeli átkarolja a srác nyakát. A vállának dönti a fejét, és mesél az újonnan megismert diákokról. Mikor a szobájához érnek szépen megköszöni, hogy eddig cipelték, majd megcsókolja a fiút. Mielőtt elköszönne tőle még azért egyezteti a holnapi napot.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Júl. 16, 2011 12:04 pm

- Csak ránk ne zuhanjon a plafon. *Mondja nevetve a lánynak az áldott jó teremtésre célozgatva.* - Nos akkor sok sikert kedves. *Mosolyog a lányra.* - Csak szólj ha segítség kell. *Kacsint a lányra. Végülis neki már van egy kis tapasztalata.* - Én nem. Jó ez így. *Nevet fel.* - Nem kell őt sajnálnod. *Rántja meg a vállát. Ő már rég lemondott arról, hogy sajnálja.* - Hát nem természetes, hogy igen? *Játsza meg a sértődöttet Eti egy szemforgatás kíséretében. A füzetet átveszi, és a képeket kezdi nézegetni.* - Nagyon csinos nő Camy. *Vigyorodik el. Hát igen, a nőcsábász éne felszínre tört...* - Egy kicsit azért mégis. *Mutat rá, hisz azért ha Tyline szakítani akar... Bár ezt nagyon is kétli.* - Nem felejtem el, de nem kísérésről volt szó, hanem arról, hogy felviszlek. *Arcán ismét az az ördögi mosoly jelenik meg. Mikor Tyline Gisről kérdezi kicsit elgondolkozik.* - Elmondom neki, de szerintem te ne nagyon legyél ott, mert még a végén neked esik. *Nevet fel a végén.* - De az biztos, hogy hisztizni fog, de majd megnyugtatom. Valahogy majd sikerül kiengesztelnem. *Kezd el kuncogni. A múltkor is sikerült, most is sikerül, talán.* - Hozom kedves, nem felejtem el. *Kezd ismét kuncogni.* - Egyenlőre még nincs. Még nem osztottak be. Most valami Várószobák nevü helyen vagyok. Elég zsúfolt... *Feleli a lány kérdésére.* - De szerintem induljunk. Megengeded? *Mosolyodik el pimaszul és ha a lány nem kezd el kapálózni, akkor az ölébe emeli és elindul vele. Persze a szobáig még beszélgetnek.*

Vendég

- Hé. Ez nem ér. *Kuncog, mikor elpöckölik a glóriát.* -Pedig milyen áldott jó teremtés vagyok. *Kuncog, bár ő nem olyan egoista, mint Oliver. Ő csak viccelődik.* -Nos akkor az lenne, hogy én képes lennék tovább vinni a családi hagyományokat. Sőt már elképzelésem is van róla. *Mondja a lányka, hiszen már eltervezte, hogy egy családi vállalkozást fog beindítani. Amikor összekócolják a haját duzzogni kezd.* -Ez nem ér. Utálom, hogy ennyire magas vagy. *Duzzog tovább, de ezt se gondolja komolyan. Néhány kósza hajtincset visszaigazgat.* -Már megint előjött a sajnálós énem. *Fintorog Tyline, majd csendben ücsörög tovább.* -Miért te nem örülsz nekem? *Kuncog a lány, majd az eddig mellette heverő füzetet odaadja Etienne-nek.* -Oda van írva, hogy kicsodák. *Vesz elő a lapok közül egy fényképet a rokonságról. Közben nagyon ügyel arra, hogy az Etienne-ről készült rajzok ne látszódjanak. Mikor meghallja a fiút válaszát felnevet.* -Ez nem tőlem függ függeni Tienne. *Mosolyog a lány, majd megpuszilja a fiú arcát.* - De akkor ne felejtsd el a holnap reggelt, és hogy egészen a szobámig elkísérsz. *Emlékezteti a fiút, bár Tyline már hétkor biztos a közös helyiségben fog lenni.* - Mi lesz Giselle-lel? Elmondjuk neki? *Néz a fiúra, hiszen szinte biztos benne, hogy Gis hisztizni fog.* -És akkor reggel hozhatnád a filmeket meg a képeket is. *Teszi hozzá gonoszkodva a lány.* -Tényleg. Neked melyik a szobád? Gis nem volt hajlandó megmondani. *Vonja meg a vállát ismét.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Júl. 16, 2011 11:07 am

// Olvadás //

- Hát persze kedvesem. *És odébb pöcköli Tyline feje fölül azt a képzeletbeli glóriát.* - Nem is tudom mi lenne veled, ha tényleg neked kéne. *Forgatja a szemeit, miközben kicsit összekócolja a lány haját.* - Így is lesz ne félj. *Vigyorog pimaszul a lányra. A következő szavakra a pimasz mosolyából, egy félmosoly lesz. Belenéz a lány szemeibe és elmosolyodik. De min is...?* - Hogy milyen? Aranyos volt. Kedves, élettel teli. Folyton mosolygott. Nagyon aranyos volt. *Feleli miközben becsuklya a szemét. Maga elé képzeli, hogy milyen is volt régen.* - Hát igen, örülhetnek, hogy te ott vagy nekik. *Szemét újra becsuklya, és most megpróbálja elképzelni Camyt, Olivert és Violettet. A következő szavakra halkan kuncog, de ismét csak nem szólal meg. A következő szavakra kicsit meglepődik, de végül csak mosolyog.* - Felőlem rendben van. De csak egy feltétellel. Ha nem lesz olyan hamar vége, mint legutóbb, jó? *Kacsint a lányra egy csibészes félmosollyal.*

Vendég

- Hát nekem is nehezemre esik. Én nem is piszkálom csak akkor szoktam visszaszólni, amikor ő szól be nekem. *Kuncog, és képzeletbeli glóriát rajzol a feje fölé.* -Az igaz. Csak mert akkor nekem kellene tovább vinni a családi hagyományokat. *Csipkelődik, de hát ez is hozzátartozik. Persze soha nem akar ezzel megbántani senkit.* -Na látod. Majd ha nyolcvan éves vén banya leszek akkor az orrom alá dörgölheted, de még most nagyon jó memóriám van. *Megérinti a fiú kezét, és némán hallgatja.* -Ez így igaz. *Felel kicsit elgondolkozva azért ismét megszólal.* -Milyen volt Brigitte régen? *Kérdi a fiútól, hiszen addig ő nem is ismerte Brit.* -Nem tudom miért de már megszerette. Járja a világot sosincs állandó otthona. Nellondba is csak miattam meg a nagyi miatt jött. Néha úgy érzem mintha én tartanám össze a családot. Itt van Camy és Oliver, aztán otthon vár a húgom. *Suttogja halkan, hiszen a fiún kívül ők a legfontosabbak neki.* - Én meg annak örülök, hogy te boldog vagy. *éz bele a fiú szemeibe, majd mikor a fiú lazít a szorításon ő jobban hozzábújik. Amikor a fülébe suttognak kicsit remegő hangon, de végül összeszedi a bátorságát.* -Nem kezdhetnénk... előröl? Olyan jól meg voltunk. *Kérdi kicsit zavarba jőve. Egyáltalán nem biztos a válaszban, de ha a fiú nemet mondana akkor maradnak barátok továbbra is. A szíve ismét vadul dobogni kezd, a vérnyomása emelkedik miközben a gyomra összeszűkölt. Egy szóval izgatott. Nem ő szokott először lépni de hát ez a kérdés csak úgy kikívánkozott belőle, és nem tudta meddig tudja visszatartani a mai nap.*

//Ismét fagy : ( //

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Júl. 15, 2011 8:57 pm

*Visszamosolyog a lányra, de nem szólal meg. Ezt a témát már kibeszélték.* - Az lehet. Bár nehéz elképzelni, hogy ti ketten barátok vagytok. *Kezd el kuncogni.* - Bár azért örülnék neki. Nem szeretem ha piszkálod őt, és azt sem szeretem ha ő téged. *Csóválja a fejét. Bár tudja, hogy ez így fog maradni amig csak élnek.* - Hm, de azért sokkal jobb, hogy én fiúnak, te pedig lánynak születtél. Nem de bár? *Mosolyog a lányra. Mikor Tyline a durcásat játsza felnevet.* - Ééén? Ugyan. *Vigyorog rá Tylinera.* - Amíg kettesben vagyunk, minden tökéletes, nem? *Nevet fel.* - Hát elég nehéz. Szinte teljesen az ellentéte a régi önmagának. *Kuncog ismét.* - Értem. Biztos magányos. *Kissé komollyá válik az arca, és magaelőtt elképzeli, hogy valyon milyen is lehet ő, hogyan is érezheti magát. Tyline szavaira csak némán bólint és hallgat. Ehez már nem tud semmit sem tud hozzáfűzni. Mikor a lány felnéz rá, a szemébe néz és elmosolyodik.* - Örülök neki, hogy örülsz kedves. *Kicsit szorosabban öleli magához a lányt, majd pár pillanat múlva lazít a szorításon, és csak lazán öleli.* - Igen Lini? *Suttogja a lány fülébe egy mosollyal az arcán.*

Vendég

- Hát mondjuk tényleg itt az ideje. *Vigyorog Tyline. Hát fülig ér a szája az biztos. Etienne-nek pimaszul válaszol.* - Ha nem lenne szemét talán kedvelném. *Vonja meg a vállát, még mindig mosolyog, bár ezt nagyon is komolyan gondolta.* -Biztosan. Én? Fogalmam sincs, bár amilyen hibbant anyám van kitalált volna valami szép nevet. A Tyline-t apámtól kaptam. Érdekes, de ez az egyik szép emlékem tőle, és tudod, hogy abból nagyon kevés van.** -Olyannak ismersz, aki hajlamos megfeledkezni mindenről?! *Duzzog látványosan a lány, bár soha nem volt haragtartó ezt meg ő is viccnek szánja szóval nincs miről beszélniük.* -Vagy a közös helyiségben. *Vigyorog szemtelenül a lány bár úgyse fog aludni szóval biztos hamar készen lesz.* -Kíváncsi lennék arra a korszakára, bár nehéz elképzelni. *Igyekszik elképzelni Brigitte-t kedvesnek, de valahogy nem jön össze.* -Igen. Azért a nagynéném 22 évesen, mert a nagyi örökbe fogadta, bár akkor nem velünk éltek. A szülei meghaltak legalábbis nem tudunk róluk semmit. *Beszél kicsit elmerengve majd ismét kettejük a téma.* -Drága Etienne, ezt én sem tudom felfogni. *Aztán ugye neki a dől fiúnak, amikor átölelik sokkal jobban érzi magát. Felfelé fordítja a fejét, hogy lássa Etienne arcát.* -Örülök neki, hogy szerinted jobbra használom a nyelvemet beszólások helyett. *Csipkelődik a lány, majd elmereng. Most tényleg nem akarja, hogy véget érjen a mai nap.* - Tienne... *Kezd bele, de nem tud mit mondani. Mikor együtt voltak mindig így hívta a fiút. Most rátör ez a nosztalgiás érzés, ahogyan a fiú átkarolja őt, és a kihalt teremben ücsörögnek ők ketten.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Júl. 15, 2011 8:06 pm

- Hát itt az ideje, hogy bepótoljam. *Vigyorodik el ismét.* - Hát ti tényleg gyűlölhetitek egymást. Nem értem miért. *Nevet fel miközben a fejét rázza. * - Nekem Giselle. Édesanyám már a születésünk előtt eltervezte, hogy a húgomat Giselle-nek fogja hívni, engem pedig Etienne-nek. Bár a tiédre tényleg kíváncsi lennék. *Vigyorodik el ismét.* - Hm... Rendben van. De ne felejtsd el visszaadni őket. *Vigyorodik el ismét. Persze ezt csak viccnek szánja.* - Rendben van. Akkor reggel 8-kor az ajtó előtt fogok várni kedvesem. *És egy csókot lehel Tyline kezére.* - De az volt. Amikor még nem ismerted. Még mielőtt eldobtam volna magamtól. *Kuncogni kezd, majd egy torok köszörüklés után újból megszólal.* - Szóval akkor őt örökbe fogadták? *Nem kicsit lepődött meg. Erről még nem is hallott.* - De, ha még szeretjük egymást, akkor miért mentünk szét? Ezt nem tudom felfogni. *Kezd el ismét gondolkodni. Arca komollyá válik, csak Tyline szavaira nevet fel.* - Sokkal jobbra. *Kacsint a lányra és amikor Tyline nekidől, átöleli a lányt.*

Vendég

-Ez is csak azért lehetséges, mert hiányoltad a társaságom. *Nevet a lány Etienne kijelentésein.* -Az biztos. Kikészítené Giselle-t. Mi lenne, ha Violette-t elhívnám Nellondba, hogy kikészítse a húgodat? *Kérdi ördögi mosollyal az arcán miközben már látja maga előtt Giselle szörnyülködő arckifejezését.* - Kíváncsi lennék mi lenne akkor a nevünk. *Kuncog a lány, mert nemigen tudja elképzelni. Komoran bámul a fiúra a két kép említésekor, majd elneveti magát.* - És mit szónál ahhoz, ha odaadnád az összes, én lerajzolnám, majd visszaadnám őket? *Próbál kompromisszumot keresni, de ez a kívülállóknak talán úgy tűnhet, mintha a válásnál a tárgyakon osztozkodnának.* -Nagyszerű, és igen örülnék neki. Mondjuk Reggel nyolckor a szobám előtte, és együtt reggelizünk. *Sorolja a feltételeket a lány, bár olyan arccal, hogy a fiú nem mer neki nemet mondani.* -Nem csodálom, ha valaki ilyen kattant az nem is talál magának. De akkor se volt aranyos. Az igaz. Felettébb szánalmas. Néha kicsit sajnálom, aztán eszembe jut miket vágott a fejemhez, mikor megtudta, hogy együtt vagyunk. Akkor elhagy minden jóindulat. *Elég szépen kitárgyalják Brigitte-t talán otthon most nagyon csuklik, majd Camyre terelődik a szó.* -Tudod nem szeretik a nagyinak a gyerekei, vagyis a fogadott testvére szóval amolyan fekete bárány, mert örökbe fogadták.* Vonja meg a vállát a lány, majd közli, hogy hagyják Camy-t. Ezután történik a csók, amit elég nehezen bír abbahagyni.* - Lehet igazad van. Sőt az én részemről biztos. Szerinted pont én tudom? *Suttogja, majd a fiú utolsó mondatánál felemeli a fejét. Soha nem mondta ki az érzéseit.* ~ Talán újra kezhetnénk... *Gondolja magában, de hangosan nem meri kimondani. Talán csak a mozdulatai, az arckifejezése árulhatja el ezt az aprócska gondolat. Mikor sikerül összeszednie magát pimaszul megszólal.* - Mondd csak. Jobbra használtam a nyelvemet? *Tör ki belőle a nevetés, majd neki dől a fiúnak.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Pént. Júl. 15, 2011 7:07 pm

- Mondjuk úgy, hogy már kezd homályosulni ez a fogalom. *Feleli egy vállrántással.* - Hát igen, nagyon jó hatással vagy rám. *Ismét egy csibészes mosoly húzódik a szájára.* - Gis örülne neki, bár lehet, hogy le is lankadna ez a jó kedv, amint Violette kinyitja a száját. *Nevet a lánnyal, bár ő inkább azon, hgy milyen lenne imádott ikerhúga.* - Hát, ha a nemek fordítva lennének, talán még akkor is. *Feleli kicsit elgondolkozva. Elképzeli, hogy milyen lenne Tyline fiúként, de valahogy jobban tetszik neki lányként. A következő szavakra csak mosolyogva bólint egyet. Jobb hagyni már ezt a témát.* - Rendben van, megtarthatod. De akkor 2 képet kérek. *Vigyorog pimaszul a lányra.* - Gyönyörű látványról maradsz le. *Vigyorog ismét a lányra.* - Rendben van, akkor mára le van tudva az utad a szobádig. Akarod esetleg, hogy reggel a szobád előtt várjalak? *Kacsint a lányra pimaszul vigyorogva.* - Tudom hát. Amúgy még nagyon régen. Azóta nem is talált magának pasit. *Nevet fel. Hát igen, egy mogorva lány senkinek sem tetszik meg.* - Én nem is. Csak jót nevetek rajta. *Rántja meg a vállát.* - Hogyhogy? Csak nem egy magányos farkas? *Kérdez rá, bár annyira nem érdekli. A csók közben elmosolyodik, leginkább a lány heves reakcióján. Mikor elhúzódik tőle Tyline még mindig mosolyog. Az első kérdésre nem válaszol, inkább a lány vörös arcát nézi. Mikor másodszorra is felteszi neki a kérdést válaszol.* - Ez egy csók volt kedvesem. Ami azt jelenti, hogy ez még mindig több mint barátság. *Feleli az első kérdésére egy félmosollyal.* - Nem tudom. Igazából azt sem tudom, hogy miért mentünk szét. *Ránéz Tylinera, és arcáról értetlenség sugárzik.*

Vendég

- Tudom drágám. Nem ismered azt a szót, hogy vicc? *Csipkelődik tovább a szőkeség.* -Mert olyan jó hatással vagyok rád, vagy egyszerűen a kisugárzásom teszi. *Kuncog a lány, bár szerinte nehéz elbűvölni egy vélákból, emberekből és fél-vélákból álló családot.* -Tényleg? Figyelj, szívesen kicserélem Violette-tel. *Nevet fel a lány. Persze nem gondolja komolyan, de hát ő is kedveli Thierry-t.* -Mert, ha nem nő lennék talán nem is szerettél volna belém annak idején? *Kacarászik tovább Tyline. Vagy Etienne társasága teszi, vagy bolondgombát evett.* -Biztos minden rendben lesz. Túlságosan is drága Etienne. *Vigyorog pimaszul, majd a kezét bámulja, mikor az olvasós képet említi felhördül.* -Azt nem engedem. Az az egyik kedvencem, vagy csak addig add oda, amíg lerajzolom. *Pillant a fiúra könyörgő szemekkel.* -Nem Etienne . Nem tudom, mivel nem látom magam olvasás közben. *Kötözködik tovább, mikor Etienne ördögien vigyorog Tyline elneveti magát.* -Rendben. Én benne vagyok. Tudod mennyire türelmetlen tudok lenni néha. *A pajkos mosolyból szomorúba vált át.* -Köszönöm. Tudod meg van hozzá a színészi tehetségem. Igen, ismerlek. De Brigitte mikor volt aranyos? *Az utolsó kérdésnél vihogni kezd (igazából nem vihog csak user nem talált jobb szinonimát.). Nem veszi sértésnek, hiszen Etienne soha nem tudta megsérteni. * -Brigitte mindig is egy dühöngő liba volt. Nem kell miatta elkeseredni.*Vonja meg a vállát a lány.* -Nem gond, ha nem tudod. Igazából nem is nagyon mozog a család köreibe. *Fintorog a szőkeség, majd közelebb kerül Etienne-hez. Mikor Etienne megcsókolja Tyline-t a lányka már nem tud uralkodni magán. Visszacsókol, talán szenvedélyesebben, mint egykor. Átkarolja a fiú nyakát, és magában azt kívánja bár soha ne lenne vége ennek a pillanatnak. Beletúr Etienne mogyoróbarna fürtjeibe, majd mikor észhez tér kicsit elhúzódik a fiútól.* -Ez mi volt? *Suttogja erőtlenül a lány, miközben szegénynek tiszta vörös az arca. Persze nem akarta elengedi a fiút, de muszáj volt, hogy ne legyen szívritmus zavara. Csillogó szemekkel bámulja a volt kedvesét. Ezerszer is átkozza magát amiért eltaszította magától. Majd ha a fiú engedi a vállára hajtja a fejét.* -Mi volt ez? És régen hol ronthattuk el? *Kérdi suttogva. Teljesen összezavarodott. Nem érti. Ha szeretik egymást miért szakítottak? Ha meg nem szeretik egymást akkor mi volt ez a csók? A pillanat heve, vagy valami más? Tyline azt reméli, hogy erre a fiútól kapja meg a választ.*

//Fagy megint : ( //

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Júl. 14, 2011 6:44 pm

- A vendég alatt nem rád gondoltam kedves. És hát igen, elég jól ismernek, és elég jól megkedveltek. *Feleli kuncogva.* - Thierry nagyon is kedvel téged. Kijelentette egyszer, hogy az öcséd szeretne lenni. *Kuncog tovább, de inkább az emlék hatására. Hát igen, az elég érdekes volt. Mindenki nagyon meghökkent.* - Inkább ajándék. *Kacsint a lányra. Nem olyan nehéz elképzelni, hogy Eti milyen lenne lánynak, hisz egy ikerhúga van...* - Remélem. *Fűzi még hozzá mosolyogva.* - Te is tudod, hogy tudok bánni a lányokkal. És a kertben olvasós tökéletes lesz. Tudtad, hogy szinte ragyog az arcod amikor olvasol? *Teszi fel a költői kérdést egy újabb mosollyal. A lány kérésére elvigyorodik. Lehet, hogy ezt nem kellett volna mondani...* - Kívánságod számomra parancs. Csak szólj, hogy mikor indulunk. *Feleli egy ördögi mosollyal az arcán. Hallatszik a hangján, hogy komolyan gondolja. Ezt most nem ússza meg a lány.* - Meg fogod tudni időben kedves. *Feleli kuncogva.* - Jól utánzod Brigittet. *Fűzi hozzá, bár ez lehet, hogy inkább sértés mint bók...* - De hát akkor még aranyos volt. És hát ismersz már. *Kacsint rá a lányra, miközben magára mutat.* - Csak elég nevetséges, hogy Bri nem bír belenyugodni, hogy ilyen könnyedén dobtam. *Feleli vállrántva.* - Ja igen! Meg kéne már jegyeznem... Megnyugodhatsz kedvesem, már megjegyeztem. *Feleli kissé nyugtató hangon.* - Meglátod. *Feleli kuncogva és ő is közelebb húzódik. Az álla alá nyúl és megcsókolja a lányt. Pont úgy, mint régen, csak kicsit szenvedélyesebben.*

Vendég

- Én mióta vagyok vendég? Hat év hosszú idő. A családod pedig elég jól ismer engem, és én is elég jól ismerem őket. *Mosolyog a lány, majd gonosz vigyorba vált át, amikor a fiú a család szokásait emlegeti.* -Mert az olyan nagyon bűn, hogy nőnek születtem? *Kuncog a lány, majd megpróbálja elképzelni milyen lenne Etienne lánynak és ő fiúnak.* -Nyugodj meg hamarosan úgyis vége. *Érinti meg a fiú vállát, majd Violette említésére felnevet.* -Nem tudod mennyire rosszabb a legutóbbi találkozás óta. Rendben, de csak egyet. Azt majd kiválaszthatod magadnak. Csak ne az Eiffel-tornyos, vagy a Párizsos, vagy az legyen, amiben épp a kertünkben olvasok. *Nevetgél tovább a szőkeség. Játékosan csóválja a fejét. Rég érezte ilyen jól magát. A bókra elpirul, de azért visszavág.* -Akkor szeretném, ha cipelnél a szobámig. *Csipkelődik Tyline, de hát ő már csak ilyen.* - Mondd már el mit akartál. *Nyafog a Belsis diáklány, bár inkább csak Brigitte-t utánozza. Tyline valami elégedettséget vél felfedezni Etienne arcán, de nem teszi szóvá.* -Tudom. Gen mindig szóvá teszi mikor találkozunk. Brigitte meg ilyen, ha nem kezdesz ki vele talán nem puffogna folyton. *Kuncog a lány, majd mikor Etienne felnevet elkomorodik.* -Most már igazán elmondhatnád min nevetsz ennyire. *Duzzogva válaszol a fiúnak.* -Camryel Petrova. Ugye nem kell még egyszer átvennem veled, hogy miért vannak Petrovák és Blanchardok a családban? *Pimaszul megint nyelvet ölt a fiúra.* -Mit akarsz? *Néz gyanúsan a fira, de mivel annyira ellenállhatatlan megteszi, amit kér. Közelebb ül a sráchoz, hogy ne kelljen hajolgatnia.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Júl. 14, 2011 6:06 pm

- Pedig igaz. Látnád amikor komoly és nem a vendégeket fogadja. *Feleli a lánynak egy szemforgatással.* - Mert te lány vagy. A családunkban az a szokás, hogy a legidősebb fiú viszi tovább a családi vállakozást. *Mondja ismét csak egy szemforgatással. Tényleg kezd elege lenni már ezekből.* - Violettet? Nyugodtan. Nem lesz vele gond. *Vigyorog pimaszul Tylinera. Végülis tud bánni a lányokkal.* -Akkor legalább egy képet hagyj meg nekem. *Mosolyog a lányra kissé kérlelően.* - Az legyen az én dolgom. De kétlem, hogy a szépséged is ebből az auroros életmódból jönne. *Néz végig újra a lányon egy pimasz mosollyal az arcán. A bókokat valahogy nem tudja elhagyni.* - Ha ilyen könnyű vagy, semmi gond vele. *Rántja meg a vállát vigyorogva.* - Majd meglátod kedvesem, majd meglátod. *Feleli ismét csak pimaszul vigyorogva. A lány reakciójával megelégszik, leülnek és folytatják a beszélgetést.* - Genevieve is kedvel téged. Sokat emleget. Bri pedig még mindig megvan sértődve. *Nevet fel. Tényleg nevetséges amit a lány művel.* - Akkor körülötted tényleg zajlik az élet. Hogy is hívják a nagynénédet? *Kérdezi, és most komolyan elgondolkozik. A lány kérdésére elmosolyodik.* - Igazából semmit. Bár... *Feleli és egy csibész mosoly húzódik a szájára. Kezével int, hogy hajoljon közelebb a lány.*