Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Vendég

- Jaj drágám. Ne kezdd megint! Az édesapád jó ember és nem is sznob. Most sajnáljalak? *Kuncog a szőkeség. Egész végi a fiút bámulja.* - Miért van az, hogy én azt csinálok, amit akarok? Pedig én vagyok a legidősebb. *Kacag fel Tyline közben közli Etienne-nel, hogy ne grimaszoljon, mert nem áll jól neki.* - Ezt most úgy mondod mintha te lennél a legfontosabb a családban. Különben sem akarhatod, hogy rád uszítsam Violette-t. *Vigyorog a Belsis. Hát igen, jól felvágták a nyelvét.* -Talán tényleg itt az ideje. Nagyon örülnék neki, és az összes képet szeretném. *Felvonja a szemöldökét, mikor a fiú felnevet.* -Ebben mi volt a vicces? Tudom, hogy nem vagyok nehéz. Tudod, auroros életmód. *Vonja meg a vállát a lány miközben végig haladt a folyosókon. A csibészes mosolyra ismét megszólal.* -Ne csináld. Tudod, hogy nem bírom. A végén tényleg cipelned kell. *Egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.* - Ha elég kreatív vagy talán kitalálsz valami újat. Mégis mire gondolsz? *Kérdi érdeklődve, de a fél-véla srác megint hatással van rá. Mikor az álla alá nyúl zavartan pislog. Csak nézi a fiút arcát, de nem tesz semmit. Nem ő szokott először lépni. Ezt Etienne is nagyon jól tudja. Igyekszik elnyomni a sóvárgását, majd majd mikor elengedik kicsit lassul a szívverése. Aztán ücsörögve beszélgetni kezdenek.* -Kár. Kedvelem Genevieve-t, bár a lánya egy kis liba. Az öcsédet pedig sajnálom. Nagyon kedvelem őt. Köszönöm mi meg vagyunk. A nagyi él és virul. Csak tudnám hogy csinálja. Anyám idegbeteg, ahogy Mithel is. Szóval velük a szokásos. Viol folyton pattog. Aztán az unokatestvérem is idekerült. Ne is gondolj rá. Fiú. Aztán a nagynénémet rám állították ő Nellondban van. Szóval zajlik az élet rendesen. *Mesél a saját családjáról a lány, majd feltesz a fiúnak egy kérdést.* -Mit akartál az előbb? *Erősen a majdnem csókra célozgat, majd tovább énekli a Skillet számot.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Júl. 14, 2011 5:13 pm

- Igen kedves, egy ideje. Kb. 2 éve. Amúgy az édesapámtól. Mivel én vagyok a legidősebb a családban, úgy gondolja, hogy "megnevel" egy kicsit. Ha tudnád mennyi feladatot a nyakamba sózott. *Egy grimasszal az arcán a plafonra emeli a szemét.* - Hát igen. Nem bírja azokat, akik elválasztják a bátyjától. *Kuncog egyet és megint csak égnek emeli a szemét.* - Dehát ez így van rendjén az egypetéjü ikreknél. *Teszi még hozzá mellékesen.* - Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy visszaszoktasalak rá kedvesem. *Kacsint rá a lányra és folytatja is.* - A dvd-ket majd felviszem hozzád. A képeket meg szívesen megtartanám. Ha nem is mindet pár darabot. *Mosolyog pimaszul Tylinera. A következő szavakra meg már felnevet.* - Ez is igaz. Bár nem tűnsz egyátalán nehéznek. *Néz végig a lányon..* - Sőt, nagyon is vékony vagy. *Állapítja meg egy csibészes mosollyal az arcán.* - Pedig nem szeretnélek untatni. Talán itt az ideje, hogy valami újat próbáljak ki. *Színlelni kezdi, mintha mélyen elgondolkodnak, majd csak legyint egyet.* - Harmadik emelet, ezt megjegyzem. Amúgy jobbra is használhatnád a nyelved kedves. *Feleli egy ellenálhatatlan mosollyal, miközben a lny álla alá nyúl, és kissé felemeli a fejét. Nem, nem csókolja meg, most inkább csak arra kíváncsi milyen reakciója lesz a lánynak. A teremhez érve kinyítja az ajtót a lánynak és csak mosolyog.* - Természetesen hölgyem. *Vigyorog a lányra és ugye leülnek. A kérdéseken kicsit elgondolkozik, de nem sokat, nem akarja a lányt megváratni.* - Hát a szüleim még mindig keveset vannak otthon, ezért egy csomó tanárt felfogadtak, hogy tanítsanak, mint legidősebb gyereket. És már azt hittem sosem szabadulok meg tőlük. *Kezdi és égnek emeli a szemét.* - Genevieve hamarosan nyugdíjba megy, mert szegény már nagyon öreg. Thierry meg iszonyat dühös, hogy ő nem jöhetett velünk. *Nevet fel. Nem nagyon sajnálja öccsét.* - Na és nálatok, hogy van a család? *Kérdez vissza, miközben egyik lábát átveti a másikon és keresztbefonja a kezeit a melkasán.*

Vendég

- Egy ideje?! És kitől vetted át ezt a szokást? Mert Genevive biztos nem hagyta volna. *Kuncog a lány, majd átveszi a képet.* -Pedig a héten jó párszor volt alkalmam összefutni vele. Én mondtam, hogy gyűlöl. *Vonja meg a vállát Tyline, majd tovább hallgatja a volt barátját.* -Persze, mert ha folyton ezt hajtogatod, aztán elszokok tőle akkor logikus, hogy nem emlékszem már rá. Nem igaz? Persze, hogy akarom. És jó lesz, ha odaadod őket. De a régi képeimet is visszaszolgáltathatnád. *Nevet fel a lány, aztán ugye jön az a bizonyos ölelés. Mikor a fiú is megszólal elvigyorodik.* - Ezt a hangot is mellőzzük, ha nem akarsz végigcipelni. *Nevet fel a lány, hiszen Etienne közelében a lábai hamar felmondják a szolgálatot.* -Hát az jó lesz. Már unom. *Ilyenkor Tyline olyan, mint a pimaszság koronázatlan királynője.* - Ja a harmadik emeletet lehagytam. Nehogy a fiúk körletében keress. *Vág vissza nyelv nyújtogatva a szőkeség. Sietős léptekkel vezeti a fiút a terembe. Elmosolyodik, mikor kinyitják előtte az ajtót.* -Ahogy elnézem az illemtudásod megmaradt. *Kuncog a lány, és belép a nyugalom termébe. Mikor a fiú megveregeti maga mellett az üres helyet könnyedén leül mellé.* -És mi van otthon? Hogy vannak a többiek? *Érdeklődik a lány, hiszen Etienne alig beszélt, neki meg túl sok mondanivalója van, ezért inkább hallgat. Tyline észre sem veszi, de halkan énekelni kezd.*- I need a hero, save me now I need a hero to save my life... *Énekelgeti a lány miközben Etienne-t hallgatja. Mellesleg a dal egy nagyon jó szám Skillet-től, és user is nagyon szereti.*

//Fagy, mert mennie kellett. : ( //

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Júl. 14, 2011 11:22 am

*Nem törődik vele, hogy a lány elkapja a csuklóját. Olyan természetes dolog.* - Hááát, már egy ideje. *Vigyorog a lányra. A fényképet felveszi a földről, megnézi, majd odanyújtja a lánynak.* - Pedig mondtam neki, hogy szóljon neked, dehát mindegy. Ismerhetném már Gist. *Kuncog egyet, miközben az égre emeli a tekintetét.* - Szerintem csak neked nem tűnik fel. *Kuncog megint. Mikor a lány duzzogva elfordul az égnek emeli a tekintetét, de tudja, hogy csak viccel.* - Új képek? Ha akarod. A filmeket meg elhoztam magammal. Majd odaadom őket. *Mosolyog a lányra mikor az visszafordul. Felállnak, de még nem indulnak el, mert a lány megöleli és a fülébe suttog. Lehajol és ugyanúgy a lány fülébe suttog azzal az ellenálhatatlan hangal amivel érkezésekor is.* - Te is nekem. *Kuncog egyet halkan.* - Majd igyekszem valami újat kitalálni. *Vigyorog vissza szintén pimaszul, de ezt komolyan gondolta. Bár sejti, hogy 6 év után sem tompult a hatása.* - Tudod, jó tudni, hogy hol talállak meg. *Rákacsint a lányra és indulnak. Különösebben nem kérdezősködik, csak próbálja megjegyezni, hogy mi hol van. Az ajtót kitárja a lány előtt, és egy udvarias mozdulattal bevezeti. Ott kényelmesen elhelyezkedik az egyik fotelben és megveregeti a mellette lévő helyet egy mosollyal az arcán.*

Vendég

- Igazán nincs mit. Néha jól jön ilyen alkalmakkor a mágia. *Mosolyodik el a lány. Elképzelte, hogy ilyenkor a mugli nők milyen szerencsétlenek.* -Ezt mondd neki is. *Keserűen felnevet a lány, hiszen hiába van a közelében mégis oly' távolinak érzi.* - Hát köszönöm. Bár én már nem tudom hogy érez irántam. *A nevetésből egy aprócska mégis őszinte mosoly jelenik meg az arcán.* - Majd megmutatom, bár mostanában nem hordom őket magamnál. Én is szeretem a művészetet. Rajzolok és zenélek. *Szól halkan még mindig az ajtóban állva.* -Semmi gond. Nyugodtan. Nekem is mennem kellene. *Szólal meg Tyline, majd vagy Lorral, vagy Lorraine nélkül elindul a teleport felé.* -Ha érdekelnek a vázlatok a Delfin hálóban találsz. Jó éjt! *Köszön el az Eramiros lánytól, majd a szobájában szépen felveszi a pizsamáját, és nyugovóra tér majd.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 9:28 pm

*Jajj, köszönöm ez a fránya cipő már harmadjára történik ez velem.* Te nem vársz feleslegesen itt van a közeledben. Biztosan egymásra fogtok még találni. Legalábbis én tiszta szívemből kívánom, hogy legyen így. És igen nagyon szeretném látni a rajzaidat. Értékelem a művészetet.* Későre jár már Lorraine nagyon fáradt. De nem tudja, hogy Tyline, hogy van ezzel. Ezért inkább nem hozza fel ötletnek, hogy menjenek haza. De amikor meglátja, hogy a lány készülődni kezd mégis csak megkérdezi.* Nem lenne nagy gond ha én most hazamennék? Muszáj kipihennem ennek a napnak a fáradalmait.*

Vendég

*Lassan ő is feltápászkodik, pedig milyen kényelmes volt. Na mindegy. A szobatársai biztos "hiányolják".* -Semmi gond. Ugyanmár. Ez biztosan nem igaz. Ezek szerint én is felesleges várok? Nem hiszem. Előbb, vagy utóbb csak találkozok vele. Ha itt lenne a madaram akkor nem lenne ezzel gond. Ő könnyedén megtalálná, de így... Járjam végig az egész második emeletet? *Homlok ráncolva figyeli Lort. Nem érti. Ha szereti Victort miért nem keresi meg?*-Hányszor hallottam ezt magamtól... Egyszer új életet kezdtem. Eltaszítottam magamtól a legtöbb embert. Ne akarj megváltozni, se új életet. *Elmerengve néz a terem másik végébe.* -Ha szeretnéd megmutatom. Bér szerintem nem valami jók, de ha egyszer szeretem ezt csinálni. *Vonja meg a vállát a Belsis lány.* -Sürgősen rád férne egy szellőztetés. *Kuncog a lány, majd tehetetlenül nézi végig Lorraine esését. Elég messze állt a lánytól, így nem ért volna oda. Szépen leguggol a lány mellé. Előveszi a pálcáját, elmorog egy igét, és a cipőt megjavította. Felegyenesedik, majd a kezét nyújtja a lánynak.* - Nem hagyom, hogy a jelenlétemben mások összetörjék magukat. *Majd, ha a lány hagyta, hogy felsegítse elindul az ajtó felé. Nem megy el. Csak készül. Hamarosan neki is pihennie kellene. Azért ő sem várhat egy fiúra a nap huszonnégy órájában.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 9:02 pm

*Miután Lorraine végre összeszedte magát rájött arra, hogy megint csak az idejét pazarolja azzal, hogy az álmai után sóvárog. Amelyek úgysem teljesülnek.*Igen, köszönöm már jól vagyok csak pillanatyi elgyengülés volt ne haragudj. Igen Japán valamilyen rokonát ment meglátogatni. De én már azon se csodálkoznék ha egy nő lenne a dologban. Éveket pazaroltam rá és mindhiába. Az életem kilátástalan. Holnaptól új életet kezdek. Egyszer megmutáthatnád ezeket a rajzokat. Akkor biztosan művész vagy. Holnap elmegyek és sétálok egyet , kiszellőztetem a fejemet.* A sok fekvéstől teljesen megfájdult Lorraine háta. Ezért felpróbállt állni. Mikor egyszercsak a cipője sarka kitört.*Áááá* -mondta. Majd a földre zuhant.*

Vendég

- Jól vagy? Úgy nézel ki, mint akiből mindjárt előtör valami, és nem a hányásra gondolok. *Emeli fel a fejét a szőkeség. Kicsit talán aggódik Lorért.*- Érdekes. Mintha hallottam volna, bár ezt inkább anyám tudná megmondani. ő jobban ismeri a gazdag társadalmi réteget nálam. Japán? Ez vicces. A legjobb barátnőm japán ráadásul nem rég utazott oda az édesapjával. Üzleti ügyek. *Tűnődik el a lány, majd titkon azon töri a fejét, hogy firkant Ayuminak egy levelet, hogy nyomozza le ezt a a Victort.* - Nem láttam mindenesetre megjegyzem. Mostanában úgyse bírok a szobámba maradni. Kíváncsi vagyok mikor szakad rám a plafon.* - Én az emlékeket rajzok és képek formájában örökítem meg. Ezért is fáj a szívem, ha néhány fényképet elveszítek. Azok pótolhatatlanok. Ha egyszer vén banya leszek már ha megérem azt a kort akkor majd visszanézem. Emlékezni fogok mindenre. Az emlékeim azok a dolgok, amiket a legfontosabb dolgaim közé sorolok. Ha elveszíteném őket abba belehalnék. *Szól halkan a lány, bár talán kicsit eltúlozta a halálos mondatát.* -Holnapra? Ülök valahol, és várom, hogy felbukkanjon. Többnyire ez a napi programom. és neked? *Válaszol és kérdez a Belsis lányka.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 8:40 pm

*Lorraine észreveszi ahogy lassan teljesen lemegy a nap és a csillagok feljönnek az égboltra. Erről is Victor jut eszébe amikor a Tulieriák kertjében egy padon ülve nézték a ragyogó csillagokat. Majdnem elfogta a sírás, de visszatartotta. Nem akarta, hogy teljesen nyápicnak higyje Tyline. Inkább tovább folytatta a beszélgetést.* A neve Victor, Victor Mespelare. Ez egy igen ritka családnév. Legutóljárra Japánba kellett mennie. Ott sajnos elég nehéz lenne megtalálni. De azért köszönöm, hogy felajánlottad a segítségedet. A táskám kicsi, fekete és egy rubin kő díszíti. Nagyon szeretem és félek, hogy elvitték. Igen nekem az a legszebb emlékem. Már csak az emlékek maradtak.* Nagyon szomorú lett és percekig csak bámult ki az ablakon. Mikor észrevette hol is van.* És holnapra mik a terveid?*

Vendég

*Bámulja a lányt, a falat, a berendezést. Próbálja tisztázni magában a gondolatait, az érzéseit. Egyszerűen mindent. A feje tetejére fordul a világa.* -Vagy, ha összefutsz vele akkor talán elmeséli. Nyugodtan hivatkozhatsz rám. *Eléggé szűkszavú lett, de hát muszáj visszafognia a szómenését.* -Miből gondolod ezt? Ha nem küzdesz valamiért, vagy valakiért akkor biztosan soha nem látod többé. Csak próbáld meg. Azt sem tudod legutóbb merre lakott? Egyáltalán mi a teljes neve? *Kérdezősködik kicsit, hátha le tudja nyomoztatni a drága rokonokkal.* -Én sem tudok túllépni Etienne-en ráadásul az a legrosszabb, hogy itt van alig egy karnyújtásnyira tőlem, és mégsem találom sehol. A húga meg nem hajlandó elárulni. *Bámulja a kezeit a szőkeség.* -Ha gondolod akkor leírhatod hogy nézett ki a táskád. Lehet láttam valahol. Igazából márcsak holnap tudod megkeresni. Bizonyára már tart a kijárási tilalom. Vagy ha szerencséd van rábukkansz egy járőröző prefektusra, aki lehet megkeresi neked. *Vonja meg a vállá, majd felpattan, és összegyűjti az eldobott párnákat.* - A legkedvesebb? Nos nekem minden perc, amit Párizsban töltöttem sokat jelent számomra. egyiket se tudom kiemelni, mert mindegyik nagyon szép emlék. Gondolom neked az, hogy találkoztál Victorral.*Felel pakolászás közben.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 8:17 pm

*Lorraine is kényelmetlennek találja már a párnákon való ücsörgést ezért hanyattvágódik a párnákon és úgy folytatja a csevelyt.*-Értem. Akkor talán majd máskor. Ó, ezek csak buta tervek, sajnos az az igazság úgy érzem már sosem fogunk találkozni. De én sajnos nem tudok túllépni. Sajnos elveszítettem a táskámat. De olyan fáradt vagyok, hogy inkább beültem ide ahelyett, hogy megkeresném. És mi volt a legkedvesebb élményed Párizsban?*

Vendég

- Egyáltalán nem tolakodás, viszont nagyon hosszú történet, és most nem szeretném bővebben kifejteni. *Feltornázza magát ülőhelyzetbe, mert már sehogyan nem kényelmes neki.* - Viva la France! Szintén francia állampolgár. Bár bolgárok a felmenőim mégis inkább franciának vallom magam. *Mosolyodik el halványan, majd tovább hallgatja az Eramiros lányt.* -Szép terv. Biztos vagy benne, hogy egyedül megtalálod? Tudod, nekem a fél családom auror szóval, ha gondolod talán tudnánk segíteni. *Szólal meg halkan a szőkeség. Vajon tényleg képes lenne segíteni Lornak? Ki tudja? A háború még nem fejeződött be.* - Én? Nos, engem a nagyanyám elpaterolt ide mivel úgy gondolta eleget költötte a magántanárokra a pénzt. Na meg jó lenne, ha kicsit beilleszkednék az emberek közé. Nos én ezért kerültem ide. Amúgy nem is olyan rég haza látogattam. Még júniusban láttam viszont az én imádott Párizsomat.*Emlékek. Sorra villannak be neki. Az esti találkozás Párizsban az egyik Naxissal. Ayumival a Citén. Oliverrel a pékségben, és vele sétálás Párizs utcáin. Fájdalmas, de felettébb szép emlékek.* -Igazán? Mindegy. Lehet, hogy valami távoli rokon. Nálunk már senki nem tudja. Semmi gond. Már megszoktam ezt is. *Fanyarul mosolyog a drága, majd kicsit elmereng Lorraine utolsó kérdésén.* - Én? Pihenni akartam, viszont a szobatársakat nem bírom. És téged mi szól hozott erre?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 8:00 pm

* Ó milyen romantikus. Ha nem túl nagy tolakodás miért szakítottatok? Lorraine ha tehetné visszaszívná a kérdést de már késő. Igen francia vagyok és imádom Franciaországot, de sajnos elkellett hagynom. Viszont már nagyon szeretnék visszamenni. Az a tervem, hogyha itt végzek megkeresem az én Victoromat. És te miért hagytad ott Franciaországot? Nem szeretnél már visszamenni? Igen, pontosan olyan. Jajj bocsáss meg hirtelen nem figyeltem. És mi járatban vagy itt a nyugalom termében?*

Vendég

*Rákönyököl egy párnára, hogy jobban lássa Lorraine-t.* -Nos tizenkét évesen találkoztam vele. Azóta nem tudtam elfelejteni. És nem azért, mert fél-véla. Egyszerűen úgy viselkedik, hogy teljesen levesz a lábamról. Tessék. ha nem láttad a képet akkor itt van.*Magyaráz Tyline, majd átnyújtja a fényképet, amit az előbb rángatott ki a zsebéből.* - Nos ő Etienne. *Miután megmutatta vissza is veszi a képet.* -Ez az egy képem maradt róla. *Motyog maga elé, majd visszahanyatlik a pihe-puha párnára.* -Semmi gond. Megértem. De igen. Nagyon szerettem, és szeretem őt. *Beszél még mindig a francia Belsis lány.* -Párizsban? Csak nem te is francia vagy. *Kapja fel Tyline.* -Én Párizshoz közel lakom. Egy birtokon, ami valaha nyaraló volt. Jaj, már megint fecsegek. Sajnálom. *Beszél a lány, majd kissé elkomorodik.* -Szóval te is elváltál tőle. Kár. Pedig állítólag Párizs a szerelem városa. Ezek szerint neked se hozott szerencsét a francia főváros, bár én nem ott találkoztam vele. *Bámulja az egyik repedező falat.* -Olyan, mint az enyém? Talán Blanchard, vagy Petrova? Mert többnyire nekünk van ilyen szemünk. *Pillant rá az Eramiros társára.* - Semmi gond. Örülök a találkozásnak Lorraine. Én már mondtam. Tyline Blanchard. *Halványan elmosolyodik. Jöhet a következő menet...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 7:36 pm

*Ó értem, gondolom tesem tudtad elfelejteni. Akkor biztos nagy szerelem lehetett. Jajj bocsáss meg, hogy elővettem ezt a képet de a tiédről nyomban az én szeretett Victorom jutott eszembe. Még Párizsban ismerkedtünk meg nagyon régen. De elkellett hagynia az országot. Eleinte leveleztünk majd többé nem hallottam felőle. Néha álmomban még mostis látom vakítóan kék szemét. Pont olyan mint a tiéd. Jajj de udvariatlan vagyok a nevem Lorraine, és a tiéd ha szabad kérdeznem?*

Vendég

- Biztos? Mert nem szeretném, ha megtudná az előbb említett lány. Tudod az ikertestvére a volt barátom. Viszont a húga, azaz a lány nem nézte jó szemmel a kapcsolatunkat. Mindegy. Csak idejár már ő is, viszont nem akarom, hogy úgy tudja meg, hogy mástól hallotta. A véleményemet szeretném a szemébe mondani. *Magyarázkodik maga sem tudja miért. Biztos a belső vihar hatása miatt ilyen. Mikor Lorraiene megszólal felpillant a kutatásból.* _de az lesz az. Köszönöm. *Mondja a lány, és visszaveszi a képet. Gyorsan zsebre vágja lehetőleg úgy hogy ne gyűrődjön össze, majd ismét a lányra figyel.* -Nem szeretnék tapintatlan lenni. Szabad tudom, hogy a te képed kit ábrázol? Nem muszáj elmondanod csak ha szeretnéd. *Szólal meg Tyline, bár még mindig rendesen ki van idegileg. Az egyetlen képe róla. Ezt nem szabad elveszítenie.* ~ Bár ne tettem volna be ide a lábam. *Töpreng el a lány, hiszen akkor a védőburka nem gyengülne folyamatosan. A csata hamarosan véget ér. Csak az a kérdés, hogy melyik én nyer. Tyline igazi alakja, vagy a megjátszott álarc mögé rejtőző lány fog nyerni.* -Amúgy téged hogy hívnak? *Kérdi a szőkeség újra elterülve a párnákon.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 7:19 pm

*Lorraine miután feltette a kérdést hallotta ahogy a kék szemű szőkeség valamilyen fiúról beszél. Mivel nem akart tolakodó lenni inkább nem kérdezett rá és csak annyit mondott * Nem, semmitsem.* Miután látta ahogy a lány elejtette a kezében tartott képet megrpóbált segíteni a keresésben. Ez nem volt nehéz, mivel a papír amin egy kedves arcú fiú volt a lába előtt hevert. * Nem ezt keresed?* Majd mielőtt leült volna elővett a zsebéből egy fotót, amelyen egykori szerelme volt látható. és őis elkezdte bámulni. Mindíg elfacsarodott a szíve, ha csak egy pillantást is vetett a képre* A fiú akibe halálosan szerelmes volt de a sors elszakította őket egymástól*

Vendég

*Fetreng, vívódik magában. A csta elkezdődött, sőt már elég rég óta tart. Talán mióta ismeri Angit, vagy Alexet. esetleg azóta mióta az unokatestvére is idejár. Lehetséges, hogy a három dolog egyszerre ennyire hatott rá. Ráadásként jön Etienne Marceau, Tyline volt pasija, akit még mindig szeret a lány. Soha nem bírta kiverni a fejéből. Mióta tudja, hogy ő is ide fog járni azóta nem tud aludni, és csak arra vár mikor fut össze a fiúval. Ezt a csatát, vagy elmélkedést zavarta meg Lorraine. Tyline felemeli a fejét, és kicsit riadtan néz rá.* -Ugye nem hallottad azt, amit az előbb mondtam? *Kérdi kicsit összezavarodva. A nyakát masszírozza idegességében.* -Amúgy nem zavarsz. Persze, nyugodtan. Nem az enyém a hely azt csinálsz, amit akarsz. *Mosolyodik el egy kicsit a szőkeség, aki még mindig a párnahalom van. Fel sem tűnt neki, hogy ijedtében elejtette a képet, ami sikeresen Lorraine előtt landolt.* -Amúgy Tyline vagyok. Tyline Blanchard. Belsirionos. *Mutatkozik be a lány, majd keresni kezdi a képet.* - A fenébe, a fenébe. Hova tűnt már megint? Az az utolsó képem. *Motyogja a lány, miközben a párnákat hajigálja szerteszét a teremben.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Júl. 11, 2011 7:01 pm

*Ezen a meleg nyári napon Lorraine egy szellős függöny szerű ruhát öltött magára, haját pedig szorosan feltűzte, hogy ne izzadjon annyira a nyakánál. De még ennek ellenére is majd megsül. Bár már kezd sötétedni. Lorraine ma egy hosszú sétát tett a szabadban és csodálta a természetet , mikor leült egy padra és véletlen ottfelejtette a táskáját. Mivel nagyon ideges úgy gondolja mielőtt megkeresné bemegy a nyugalom termébe, mert ott senki sem zavarhatja. De tévedett egy gyönyörű szöke hajú lány ült a teremben és egy fényképet nézegetett.*Szia. Nem zavarok? Leülhetek?*

Vendég

*Tyline Blanchard, avagy a belsi szőkéje, aki eddig két kis kaland is megúszott most épp a nyugalom termében pihenget. Egy hatalmas párnakupacon fekszik, amit őmaga rakott össze. Némán fekszik a párnákon elmélázva bámul egy fényképet. Egy képet, amin Tyline és Etienne van.* ~ Azt ígérte az első dolga lesz megkeresni. Mégis hol van? Giselle-lel már találkoztam. Sőt jól ki is osztott, de ő sehol. Vajon most mit csinál? Merre lehet? *Ezeken töpreng a lány. A nyugalom terme csendes, sőt szinte a Belsisen kívül senki nincs odabent. A szőke lány kissé leverten bámulja tovább a képet.* - Elegem van az egészből. Haza akarok menni, de amint felszállnék az első vonatra Camy a nyomomba lenne, és visszarángatna. A hab a tortán, hogy ezt az átkozott csitrit- Giselle Marceau-t is ide ette a rosseb. Mindig engem büntetnek. Nem is csináltam semmit, de azért is én kapok. *Motyogja maga elé franciául a lány. Egy szóval lehetne jellemezni. Kikészült. Ott fekszik trikóban, farmerben, és az ég világon senki nem érdekli csak az, hogy a képen szereplő fiú hol van. Nagy változásokon megy keresztül a szőke lány, de ő nem akar változni. Mégis úgy érzi élete egyik legnagyobb csatáját vívja. Saját maga ellen... *

Diák Hozzászólások száma : 14 Kaszt :

*Seherezat nagyon örül hogy nem bántotta meg.*-Nagyon örülök hogy találkoztunk és remélem mihamarabb találkozunk.*- Seherezat is meghajolt és elköszönt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jún. 28, 2011 2:05 pm

*Feláll, mert lassan menni készül.*-Igen. Nem vagyunk jóban. Nem szeret engem, és nem is szeretett soha. De nálunk ez előfordul.*Meséli. Kína már csak ilyen. Főleg az a rész, ahonnan ő jött. A történelmet és a szokásokat nem lehet csak úgy kitörölni.*-Most sajnos mennem kell, mert van egy roppant idegesítő macskám, aki már biztos randalírozik a szobámban. Legközelebb mindent elmesélek.*Mosolyg rá Sehrezatra, majd egy meghajlással elköszön, és elindul a szobájába.*

//Köszi a játékot:)//

Diák Hozzászólások száma : 14 Kaszt :

*-Seherezat észre veszi hogy van bennük egy közös dolog, neki nevelő apukája van.*-Azt én is halottam hogy nagyon modern. Ha szabad kérdeznem miért nem szeretnél haza menni a nevelőanyukád miatt? Nem vagytok jóba?* Seherezat meg bánta hogy kicsúszott a száján a kérdés nem szerette volna meg bántani vagy tolakodónak tűnni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Kedd Jún. 28, 2011 1:53 pm

-Ó, értem. Én pont azért nem megyek haza, mert otthon van a nevelőanyám.*Bosszankodik egy kicsit. De persze nem akarja ilyenekkel untatni a lányt. Majd valamikor a nyár végén hazamegy.*-Igen, ezt én is halottam róla. Meg hogy nagyon modrern.*Teszi hozzá. Ez az, amitől a legjobban tart.*-Biztosan szép hely. Majdnem keresztülutaztam rajta, de az hosszabb lett volna.*Meséli.*