Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 2:46 pm

// Fagyi //

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 2:38 pm

*Egyáltalán nem tűnik buta libának, inkább olyan.. elvarázsoltnak. A válasz és a kuncogás hallatán csak elmosolyodik, és biccent.* -Megjegyeztem. *ismétli meg tulajdonképpen saját magát, csak a biztonság kedvéért, felírta, hogy kivételek úgy tűnik, nincsenek. Már csak a cukorkérdés maradt hátra, bár tény, hogy ezek nem életbevágóan fontos, és hatalmas dolgok, a fiú mégis szívesen beszélget, értesül róluk, mert később akár még fontosak is lehetnek, abban a bizonyos messzi jövőben. Amire egyelőre nem igen akar gondolni. Hogy lemond-e a lányról? Nem igazán. Inkább egyszerűen arról van szó, hogy a lány és a társaság, bálok összehozásáról mond le, és egy cseppet csalódott, hogy hiába kereste, nem volt ott, és kiderül, hogy alig pár méterre volt onnan, de ő nem kereste, a lány se nézett le egy tánc erejéig sem, pedig a fiú aztán tudvalevőleg minden bálon megjelenik. Kissé kedvetlenül, de tettetett érdeklődéssel figyeli, ahogy a lány előhalászik valamit a táskájából, aztán hirtelen csillannak meg a szemei, ahogy a kövek emgszólalnak a számára. Finoman húzza végig a kezét felette, majd kapja kézbe az egyik követ, finoman méregetve, hogy pontosan mire is lehet jó, és mi is van ráírva. Némán, magában formázza a rúnaszavakat, mert azt bizony tudja, hogyha ilyenkor hangosan mondja ki a szavakat, akkor valami furcsa dolog történhet. Nem szabad random szavakat kiejteni. Egy másik rúnát kap kézbe, majd újabb és újabb darabokat vizsgál meg, nem is veszi fel mindegyiket a kezébe.* -Mégis mihez fogsz ezekkel kezdeni? *mosolyodik el, miközben felpillant a lányra. Igen, a rúnák egy része hasonlít ahhoz, ami Salem testén is van, de mégis mintha másik rúnanyelv lenne, vagy annak a ynelvnek másik részei. Persze ez még nem jelent mindent, de talán közelebb viheti a fekete macska rejtélyéhez a fiút.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 2:29 pm

*Jó, hát, más szava nincs a hálára, és hogy elmondja, hogy örül a dolognak, mint a köszönöm, pedig igazán nem akar buta libának tűnni, aki csak ezt tudja ismételgetni. A kérdés hallatán felkuncog, és egyben válaszol is, ötvözve a fiú által várt reakciókat.* - Igen, mindegyikbe. *Válaszol, kicsit mosolyogva, annak örül, hogy a fiú most nem kérdez vissza, ugyanis esélye se lenne, hogy részletesebben elmagyarázza, mert hát a húsvétból ő annyit élt át, hogy reggel korán kiverték az ágyból, hogy takarítson, öltözködjön, segítsen, aztán végig legyen a földszinten, mert bármikor jöhet valami hímnemű egyed, aki megöntözi bűzös kölnivel. Sok is volt, nem hogy elég, amennyit a húsvétból kapott, nem szereti ezt a szokást, ebben az évben itt a Nezabarban legalább meg is menekült előle.*
- Viszont voltam Nellondban körbenézni a vásáron, és vettem is néhány dolgot, igazán apróságokat. *Kezd bele, hiszen a fiú már lassan lemond róla a végén, hogyha ennyire passzív lesz. Legalább is hirtelen így érzi, és ez eléggé kétségbeejtő. A zsebébe nyúl, a mélyére matat, már lassan a fél karja benne van, pedig még csak nem is tértágított zseb, aztán egy aprócska kis szütyőt húz ki a zsebéből.* - Az egyik ezüstékszeres bódénál láttam meg, és hiába tudom, hogy fele ennyire is megszerezhetném, annyira, de annyira megtetszett. Azt se tudom, hogy az ezüstékszeresnél mit keresett, de... *Közelebb húzódik az asztalhoz, és kiszórja a szütyő tartalmát, egyenesen az asztalra, apró füstkvarc kövek gurulnak ki, rajtuk rúnabetűk, amikhez nem ért a leányzó, de nagyon érdekli a dolog, a füstkvarc pedig a tér és az idő köve a drágakőmágiából kiindulva. Fene se tudja, hogyha kiborítja mit jelentenek, de megtetszett neki a kő, és a rúnák.* - Csak kár, hogy én ezekhez nem értek.

// http://witchcraft-supplies.com/runes/RRSMO.jpg //

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 2:11 pm

*A folytonos kedvesnek nevezés, meg az egyéb ilyen bók lassan ajnározásba csap át, még szerencse, hogy Jack Darkfield egoja szilárd lábakon áll, és sem nőni, sem csökkenni nem igen szokott. Ocelotja közben finoman mellé heveredik, és halkan dorombolni kezd a fiúnak, aki egyik kezével simogatni is kezdi az éjszakai lényecskét.* -Igazán semmiség. És akkor ezt megjegyzem. *mondja finoman, majd eltöpreng.* -A ciromos teába is teszel citromot? *kérdezi, és valahol jogos a kérdés, de minden bizonnyal erre vagy igen, vagy egy halk neveté fog jönni, a fiú mindkettőnek örül. A magyarázatot hallgatja, hallott már egy keveset erről a szokásról, Szevér szokott volt mesélni, de nagyon mélyen sosem ment bele. Amikor azt a bizonyos szót hallja, hogy "hímes tojás" akkor kissé értetlenül ráncolja a szemöldökét, de úgy érzi, hogy ami utána van, az a magyarázat, így nem igen kérdez vissza, csak finoman biccentget, hogy értette, vette az adást. Amikor hallja, hogy a lány nem utazott haza, akkor halkan felnyög, a keze finoman emgrándul, majd lemondó sóhaj hagyja el a száját.* -Értem.. *ereszti ki lassan a levegőt. Minden bizonnyal még nagyon sok mindent mondhatna és fűzhetne hozzá a lány szavaihoz, de valahogy nem nagyon van se kedve se energiája ehhez. Nem, inkább nem. Amúgy sem beszél sokat, sokkal inkább csendes, keveset, de tömören elmondó fogura. Mered maga elé, simogatja ocelotját, keze kényelmesen suhan ide-oda az állaton, majd felpillant a lányra.* -Erre nem is gondoltam. *toldja azért hozzá, csak, hogy ne haljon el annyir a aátrsalgás, egy halovány félmosollyal, majd csak figyeli csendben a másikat.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 2:03 pm

*A fiú még a végén átcsap egoistába, de az a baj, hogy Molly a rózsaszín köd mögött csak azt tudná kinyögni arra is, hogy van mire. A citrom és a citromfacsaró megjelenésére kicsit felnevet, hogyha még fáj is egy kicsit, akkor is az, hogy mással törődik, nem mély letargiába esik, szépen elvonja a figyelmét.* - Köszönöm, nagyon kedves tőled, Jack. A teát is köszönöm. *Pillant szégyellősen le a teára, hiszen még mindig benne van, hogy a fiú rá gondolt, amikor megvette, neki vette. Ez pedig egy reménykedő fiatal lánynak nagyon-nagyon sokat jelent.* - Biztosan üresen is meg lehet szokni, de imádom a citromot és mindig is így ittam. Cukor ritkán, citrom mindig. *A citromért és a facsaróért nyúl, aztán a levet beleönti a csészébe, egy kis teát még ráenged és újra belekortyol. Arcán végigfut egy elégedett mosoly, ami akkor szokott az embereken, amikor valami finom ételbe harapna, vagy finom italba kortyolnak.* - Locsolkodás. Azt jelenti, hogy... Hát, régi magyar szokás, a lányok felkészülnek otthon, kiöltöznek, csinálnak hímes tojást, szóval... Megfestik a tojást. *Sehogy se tudja, hogy a hímes tojás hogy lenne angolul, mert hát inkább angolul szoktak beszélni, az még mindig jobban megy a lánynak, bizonyára most is angolul megy a beszélgetés.* - A lényeg, hogy a fiúk minden család lány tagját meglocsolják egy kevés kölnivel, vagy vízzel, hogy "ne hervadjon el", és kapnak érte tojást, csokit, finom falatokat. *Zárja le a magyarázatot, az a probléma, hogy sokkal többet ő se tud mondani, pedig hajdanán volt azon a hon és népismeret órán, csak hát a tudás kopik, és mint mondtuk ezzel az ünneppel sose törődött nagyon. Aztán kicsit nyög, mikor eljut a tudatáig a mentőkérdés.* - Nem...? Anyuék elutaztak Londoba, nem volt miért haza mennem. *Vallja be, hogy konkrétan semmit se csinált megint az ünnepek alatt, aztán érdeklődve hallgatja azt a bizonyos Jack Darkfield kötelességet.* - A.. szobámban voltam.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 1:46 pm

*Valóban nem volt nehéz dlga, ez tény, és ha már ki is mondják, az még inkább az ő lenyűgözően csodálatos személyiségét bizonyítja, és azt, hogy a puszta megjelenése is elég ahhoz, hogy a lány elolvadjon tőle. Persze ezzel nem szándékozik visszaélni. Bár Alkimistaként a semleges oldalhoz tartozik, Vándorsága mégis csak a jobb oldal felé biccent, akkor is, ha esetleg érdeklődési köre miatt inkább a sötétség követői közé sorolják. Ellentétes figura, annyi bizonyos, de képes emberséges is lenni, főleg, hogyha van miért emberségesnek lenni. Molly pedig egész sok okott adott eddig a fiúnak arra, hogy így bánjon vele. És ez az oka annak is, hogy amint meghallja, hogy a lány citromos szeretne a teához, mert azzal szeretné inni, azonnal körbenéz a szobában, és hallani lehet, ahogy a konyhában valami felbojdul, és néhány másodpercen belül egy citrom citromfacsaróval együtt tér be a Nyugalom termébe, majd szintén a lány előtt levő kis asztalkán landol.* -Igazán gondolhattam volna rá, de tudod, én üresen iszom a teákat. *részletkérdés, hogy már azzal se, vagyis üresen se igen issza meg a teákat, mert már nem nagyon iszik meg eszik a véren kívül mást. De ilyesmivel nem riogatja szegény, kedves, ártatlan teremtést, van elég baja e nélkül is bőven. Amikor a kérdés meglepi a másik leányzót, a fiú egyik szemöldöke feljebb kúszik, és eléggé kérdő, rétetlen tekintettel nézi az értetlenkedést, meglepődöttséget. Igenis, Jack bálozós alkat, és szereti néhanapján elrángatni a lányt is.* -Locsol.. locsolkodás. Azt hittem, hogy ezen a földön az ilyesmi nem divat. Hazamentél, azért nem jöttél? *igen, a mentőkérdés, amire ha nemleges válasz fog jönni, akkor bizony hatalmas, és brutális következmények és reakciók várhatóak. A kérdésre finoman biccent.* -Nálam egy már-már kötelező, benne van a protokollban, a munkaköri leírásban. Annyira nem volt rossz, egy bál. Persze a megszokott izgalmakkal, de most nem ástam bele magamat annyira a dolgokba, inkább lefutottam az ilyenkor szokásos köröket, beszéltem néhány ismerősömmel, táncoltam egy-két lánnyal, és Téged sehol sem találtalak.. De kezdem érteni, miért nem. *egy apró, fásult, fáradt sóhajt is megereszt mellé.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 1:36 pm

*Hát bizony, egy ilyen egyszerű lelkületű lánynak már az áhított, elérhetetlenséget jelképező fiú is épp elég arra, hogy az arcára szökjön a szégyenlős mosoly. A szavakra picit lesüti a szemét, de azért vidáman válaszol.* - Hát nem volt túl nehéz dolgod! *Kuncog fel egy kicsit. A daimonok elvannak, Silver nem egy kiscica már, de azért méreteiben Odron legyőzi, hiszen más fajba tartoznak, Silver csak egy nagyra nőtt A típusú cirmos szürke macska. Mikor beleszagolgat a teába és hallja hozzá a magyarázatot is szépen felpislog a fiúra, hálásan, és picit belekortyol. A teákba nagyon-nagyon ritkán tesz cukrot, de citrom nélkül pedig soha nem issza, hát egy kicsit szokatlan az íze a teának így, magában. Van hogy így issza, de valahogy most citromot kíván hozzá.* - Igen, nagyon finom, olyan... mézeskalács ízű. Csak egy kis citrom hiányzik belőle. *Válaszol mosolyogva, picit megint belekortyol, megnyalja a száját, ízlelgeti így üresen. Jack kedvéért simán meg issza így is, csak leheletnyit jobb lenne citrommal. A Húsvéti bál említésére felköhint, mintha félrenyelt volna, de persze ez csak egy jelzés arra, hogy meglepi a kérdés, vagy is, ha meg nem lepi, válaszolni nem tud.* - Izé... Őőő. Tényleg nem voltam ott. Sosem voltam nagy húsvét-párti, hiába egységesebb ünnep még a karácsonynál is, nem nagyon tartottam sose, anyu szerette a vendégeket, a bátyáim locsolkodtak, de én... Meg hát bálokat se annyira... És... *Elakad a beszédben, mert hát igazából semmit sem csinált helyette, nem ment haza, egyszer merészkedett le Nellondba, sétálni, nézelődni, csak hogy végigsétáljon a főúton, mert kis vásár települt oda erre a pár napra. Az eszébe se jut, hogy Jack talán nem is ismeri a magyar vendégeskedős-locsolkodós dolgot.*
- Te ott voltál? Milyen volt? Jól érezted magad? *Igyekszik ezzel a három kérdéssel sietve magáról elterelni a témát - akármennyire igyekszik a fiú, hogy ismerkedjen, új ismerőse vajmi kevés akad, mert keveset mozdul ki és nem jellemző, hogy odamegy csak úgy valakihez.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 1:19 pm

*Ahogy azt a mosolyt megpillantja, azt a bizonyos levakarhatatlant, és meghallja az akcentust, finoman elmosolyodik.* -Látom, tea sem kell ahhoz, hogy egy kis örömet, vidámságot csempésszek a napodba! *húzza ki magát, mintha olyan nagyon büszke lenne arra, hogy elég a puszta jelenléte ahhoz, hogy a lány jól érezze magát, és tulajdonképpen erről is van szó. Mire nem jó az a rózsaszín köd? Odron meg persze fogadja az ismerkedési szándékot, és finoman megszagolgatja, megbökdösi a másik macskát, mint egy ismerkedés, súlycsoport felmérés céljából. Jack pedig tovább figyeli a lányt, és őt egy cseppet sem zavarja a kislányos kinézet, a két copf, a másik közérzete, vagy bármi ilyesmi. Az talán egy cseppet, hogy a lány arcát nem igen látja, hála a hajzuhatagnak, amit sehogy sem tud kisöpörni onnan és ott tartani. Talán ha nagyon koncentrálna, telekinetikus erejével talán sikerülne ott tartani, de.. aztr mégsem illik.* -Karácsonyi teakeverék. Nem tudom mennyi minden van benne, de nagyon kellemes illata van, és Te jutottál eszembe róla, meg az, hogy rég találkoztunk, és gondoltam, hogy kedveskedek vele. Ízlik? *kérdezi, hiszen se cukor, se semmi nincs benne, mert nem tudja, mivel isza a lány a teát.* -Nem láttalak a Húsvéti bálon. *pillant fürkésző, szürke szemekkel a másik arcára, szemeibe. Nem is kérdés, inkább kijelentés ez, de mégis annyi kérdés érezhető mögötte. Nem akarja nagyon sarokba szorítani a lányt, inkább egy apró megjegyzés ez, amire persze lehet válaszolni, vagy reflektálni, sőt, Jack szeretne is hallani valamit. No nem feltétlenül magyarázkodást, vagy magyarázatot, inkább indokot, okot, hogy miért nem jött a lány, vagy mi történt vele helyette, az ünnepek alatt.. Mindez benne érezhető a mondatban. Kérdés, Molly mennyit érez belőle.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 1:11 pm

*Néhány percet üldögél még a magányában, mély szenvedésében, amit valószínűleg nagyon túldramatizál, de hogyha egyszer ennyire rosszul érzi magát, akkor így van, és kész. Csak akkor emeli fel a fejét, amikor az ajtó kinyílik, egyébként se Jack, se Odron lépteit nem hallhatta volna meg, túl csendesen halad a páros. Az arca kicsit felderül, levakarhatatlan mosoly kúszik rá, de azért még néha végigfut rajta valami fintor, amikor a görcs nem hagyja élni. Végignézi az asztal, a kancsó és a csésze táncát, miközben Silver talpra áll, és odamegy Odronhoz kicsit ismerkedni, hiszen ők ketten annyira még nem ismerik egymást, Odron nem rég tért vissza.* - Szia Jack! *Köszön vidáman, azzal az ismert magyar akcentusával, mert hogy semmilyen nyelven nem beszél valami profin, talán még magyarul se. A páros nem lát rajtuk semmi vadságot, semmi sötétséget, nem elég jó megfigyelők, avagy már késő, mert a Molly-ból pulzáló elragadtatottság mindent elnyom, mondhatni szépen lassan süllyed az elméjükre az a bizonyos rózsaszín köd. Nem kell ide vámpír bájolás. Semmilyen bájolás.*
- Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled. *Motyogja zavarba, kissé halkabban, de persze érthetően, mert megismételni még nagyobb nehezére esne a beszédet, inkább egyszer kell érthetően elmondani.* - Milyen tea? *Kérdezi érdeklődve, kicsit megdöntött fejjel. Picit azért is zavarban van, mert hát nincs a legjobb formájában, a két copf miatt ultra gyerekesen fest, és közben ugye a közérzete se a legremekebb, ami biztos kiül a testtartására, arcára. Leengedi lassan a felhúzott lábait, picit mocorogva, e csészéért nyúl, beleszagol az illatába, majd belekortyol.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 12:58 pm

*Az éjszaka vad, megrögzött teremtménye ismét lecsapni készül valamerre, a fényes napsütésben. A rúnák ura lépdel végig az iskolán, maga mellett hűséges csatlósával, ugyancsak az éj egy másik teremtményével. Öltözetük szinte egyszerű, mondhatni talán túlságosan is egyszerű. A fiún ugyanis egy fekete ing van, rajta egy rúnákkal televésett és kirakott köpeny feszül, nadrágja fekete háromnegyedes nadrág, cipője egy könnyed tornacipő, amibe szintén rúnákat véstek. Az ocelot pedig, mert ő az éj másik teremtménye, szintén békésen lépdel mellette, miközben néha bólogat, kisgazdája ugyanis folyamatosan magyaráz.* -Hidd el, nemsokára rájövök Salem titkára! Közel állok a rúnanyelv pontos megfejtéséhez.. Már igazán nem kell sok.. *és ezzel a lendülettel rúgja be az ajtót, a macska pedig finoman vetődik a éevegőbe az éppen elrepülő jegyzetfüzet után, amiben azok a bizonyos nagyon fontos feljegyzések lapulnak. A fiú megáll, körbenéz, beleszimatol a levegőbe, majd finoman int kezével, mire az a bizonyos bögre meg teáskanna megindul a sarokban kuporgó lány felé, és egy újabb intésre egy kisebb asztalra is odagördül, a bögre az asztalon koppan, halkan, a teáskanna pedig lassan megtölti és csak utána koppan a bögre mellett. Néhány pillanattal később Jack is lehuppan, a lánnyal szemben, köpenyét felterítve a fogasra, ocelotját maga mellé véve.* -Tudom, ne is mondd.. Karácsony már elmúlt, igen, tudom. De úgy gondoltam, hogy ez ízleni fog, és hátha felvidulsz tőle. *mutat a bögre felé, miközben halvány félmosoly jelenik meg az arcán, ahogy a lányt figyeli.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 15, 2012 12:48 pm

*Egy nyöszörgő leányzó üldögél a sarokban a földön, felhúzott lábakkal, farmer, hosszú póló, pulóver, a keze átöleli a lábait, miközben a macska daimon szépen közel bújik az oldalához, már amennyire a falak engedik. A daimon hím, de mivel az egész életét a társával töltötte, muszáj megszoknia ezeket a bizonyos napokat, amikor körülbelül Molly aktivitása lecsökken addig, hogy üldögél, alszik, és nyöszörög, még az étvágya is jócskán csökken. Halkan felsóhajt, aztán csöppet, vagy enm is olyan csöppet begörcsölt hasára húzza még jobban össze magát.* ~ Utálom. Utálom. Utálom ezt az egészet. Miért nem születtem pasinak? Nekik sokkal egyszerűbb. Szüljenek ők. Szenvedjenek havonta ők. Bár tudom, hogy valami baj van velem, ennyire nem kéne fájnia... ~ *Nyöszörög halkan, igazából a daimonhoz beszél, de az csak halkan dorombolva bújik hozzá, próbálja legalább a kedvét javítani, mert hogy ezen a dolgon nagyon segíteni nem lehet. Mély letargiába esnek az élet igazságtalansága miatt. Egyébkként Moly-nak ma két copfba van fogva a haja, szeme előtt viszont ott a szokásos hajtömeg, hogy eltakarja bal szemét, ezzel együtt fél arcát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Márc. 25, 2012 12:19 am

* Kényelmesebbnek gondolta a mugli öltözékeket, de a családi hagyományokat se hanyagolhatta el, hiszen ezért a nagyanyja gyakran megorrolt. Többször is szóvá tette. Alig várja a holnapot, hogy a jó időnek és a hétvégének hála tavasziasabb ruhákat öltsön magára. Az emberek lelke is feltámad ilyenkor, nem csak a természet a hamvaiból. Jelenleg Evát is kezdte feszéjezni ez a kötött ruha, még mindig ott van benne az az énje ami nem kedveli a szabályokat. Igazság szerint azt remélte, s mivel elő se hozta egyből már gondolta is, hogy a fiú nem vett észre semmit a sebekből. Ezért is játszadozott nyugodtan a szőnyeggel, élvezte hogy a különböző helyeken melegebb.*
-Igen, nemesi véla család több generációra visszavezetve. Legalább tizenkettő, de talán több is. Oldalra döntötte a fejét mikor még hozzá tette. Kellemes lehetett ilyen fesztelenül játszadozni.
*A fiú tekintete egyértelműen a kezét figyelte és a lány iménti bizakodása a meg nem látott sérülésről szerte foszlottak. Az egyszerű kérdésre csak egy szomorú múltba révedő tekintet és egy keserű mosoly volt az elsődleges válasz.*
-Maga a seb nem… Megköszörülte a torkát, hirtelen száradt ki. Hanem inkább a körülmények, de rég volt már.
*A lánynak most olyan érzése van, mintha egy egész élettel ezelőtt történt volna, hogy az apja kínozta őt és az édesanyját. Vagy mikor már anyja elméje megbomlott és dührohamokat kapott. Sorra villantak fel benne az emlékképek, eszébe jutatta azt miért utálta annyira férfiakat, bár ez javarészt félelem volt, s a mindmáig megvan egy része. Érdekes volt a fiú próbálkozása a tetoválással, érdeklődve fordította felé a tekintetét. Talán kicsit jobban megnyílt a tünde harcosnak, mint szeretett volna, mégis olyan kisugárzása van, mintha a nagy kardja csak arra szolgálna, hogy mindenkit az oltalma alá vegyen. Annyira különleges ez a személy itt mellette, hogy talán ezt igazán meg se értheti itt és most. Töprengéséből egy másikba esett az új kérdés révén.*
-Végzet és sors… Ezek irányítják az emberek legfőbb életútját, de van olyan elágazás ahol nekünk kell dönteni. Szóval lényegében nem.
*Picit filozofikusra sikeredett a válasz, de az ilyen kérdésekre talán így a leghelyesebb válaszolni. A gondolkodás jó, ha valaki sokat gondolkodik akkor filozofál és ha annál is többet akkor az már ártalmas. Belezavarodik az ember. Igazán érdekelte milyen tehetség lakozhat a másikban. *
-Szívesen megnézném a munkáidat egy másik alkalommal és akkor beszélek picit többet magamról is, de most már ideje menni.
*Hangzott a félvélától a szelíd felelet, még nem akart teljeskörű beszámolót adni és azt se tudta mit mondhat el a fiúnak. Alig ismerte meg. Magától akart talpra állni, de a fiú segítő kezet nyújtott neki amit illendően megköszönt. Eva összeszedte immáron az összes könyvét és a tünde vitézúr kiséretében elhagyták a nyugalom termét. Lépteik viszhangot vertek a folyosón, ám hamar elváltak útjaik ahogy ki-ki a maga szobája felé vette az irányt.*

Vendég

* Exan mintha valami furcsa tetoválásra lett volna figyelmes a lány kezén, de eszébe jutott, hogy említett égési sérüléseiről, bár ő amikor végigtekintett rajta nem talált semmilyen elváltozást tökéletes bőrén.
- Megdorgálnak ha a szőnyegen ücsörögsz, vagy csinálsz valamit? Hát én a bátyámmal szinte azon nőttünk fel, azon játszottunk évekig.. Igazán hangulatos volt szintén kandalló, előtte medvebőr, bent a házban kellemes meleg, viszont amikor kinéztünk az ablakon hatalmas hideg hóvihar, de tudod, hogy te bent biztonságban vagy.
* Exan ismét megpillantotta az előbbi tetoválásnak hitt sebet a lány csuklója felett ahogyan a szőnyeg bolyhaival játszott.
- Fáj? *kérdezte amikor már egyértelművé vált, hogy egy komoly és látható sérülés vagy seb az ami a lány karján helyet foglal.
- Nekem is van tetoválásom ám! * próbálta tetoválásra kenni, pedig már látta a sebet, viszont lehet, hogy a lányt ezzel kínos szituációba hozta, és még mindig csak egy idegen számára akivel csak véletlenül találkozott, de most még is itt van vele, itt ül mellette, előttük a kandalló, a teremben nincsen már senki.... bekötötte a kezét!?
- Te hiszel a véletlenekben?? * A közel ülő lány egészen kartávolságnyira ült tőle. A lány tincseit szívesen kisöpörte volna az arcából.
- Jah öö rajzolás.. igen, igazából komolyabban is foglalkozom vele.. van egy két művészlélek is a vadászokon kívül a családban. De most mesélj te, a te életed biztosan izgalmasabb pár barbár harcos családjánál.. Én már nagyon unom . * eleresztett egy félénk kis mosolyt.*
- Neked mivel foglalkozik a családod? Van testvéred? Nekem van egy bátyám valószínűleg ő is ide fog járni ha engedélyezik majd. Na de elég is belőlem, te jössz !*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Márc. 24, 2012 11:25 pm

*Igazán figyelmes volt a másiktól, hogy csak az ő kedvéért tüzet csiholt, némi segítséggel ugyan. A pillanatig beállt csöndben hallatszik a tűz ropogása, ahogy a félig elégett fadarabok egymásról legördülnek. A véla rokaonainak háza jut eszébe erről a lánynak, ahol most élt. A bulgáriai kastélyt nem szerette, de itt is voltak családtagok, persze nem mindent és mindenkit kedvel az ember. Szívesen hallgatta a történetet, cseppet se untatta annak ellenére, hogy Evangelie egy hölgy. Mosolygott egyet és mivel a legelső zavar után helyretettet magában a dolgot, így a mostani felajánlásba nem pirult bele, hanem bólintott. Egyszerűen csak nagyon udvarias, barátságos és nyitott a fiú. Ev nem ért ezekhez a dolgokhoz, csupán azt a szerelmet ismeri, amit a benne lakozó mágia hív életre, mást nem. A legtöbb ifjú pedig általában elkerülte, ezért se volt hozzászokva a bókokhoz, mások közeledéséhez. Igaz ezt nem illett volna mégis négykézláb közelítette meg a másikat és ha nem is közvetlenül mellé de olyannyira a közelébe ült, hogy akár át is karolhatta volna. Most térdelt, kezeivel beletúrt a szőnyegbe és előre tolta, ahogy a kandalló felé haladtak az ujjai úgy egyre melegebb lett a szövet. Ám a ruhája ujja is felfelé húzodott, s azonnal visszahúzta mikor meglátta, hogy a jobb kezénél egy pici helyen látszik az utálatos seb. *
-Kellemes a tapintása, igaz nekünk is vannak állatbőrből készült szőnyegeink, de odahaza nem szoktam a földön hemperegni. Azért megdorgálnak. Egyébként szívesen hallgatom a történeteidet.
*Pillantott fel rá kicsit, majd ismét a szönyeg közé fúrt kezeit nézte, amin táncolt a tűz. Talán picit finomabban fogalmazta meg azt a szidást amit kapni szokott, de nem is ez a lényeges. Próbált úgy beszélni hogy ne lehessen kitalálni, kicsit zavart, mert talán a másik látta az a csúnya részt. Ezért szerette bekötni, senki se látja és neki se kell ránézni. Meglepte az érzelem nyilvánítás és elnevette magát. *
-Ugyan, a tükröknek fel kellett volna készülni hogy daliás tünde vitézek is a termükbe érkeznek. Bárkivel megeshetett volna, ne törődj vele és azt hiszem amennyire tudásom engedte elláttam. Igaz, ha engedted volna a varázslatot, amiről beszéltem…
*Kísérelte meg még egyszer felajánlani a vámpirizácíós varázslatot tudva, hogy amilyen udvarias a másik biztosan elutasítja. *
-Nagyon örülök neki hogy megismerhettelek.* Viszonozta a baráti gesztust, bár ő is így érzett, kellemes társaság volt a fiú. Várt egy pillanatot elgondolkodott* - Komolyan mondtad? Mármint amit a rajzolásról mondtál.

Vendég

- Igen újfent ketten maradtunk, éés nem egyáltalán nem vagyok álmos. Tudod apámmal sokat mentünk vadászni amikor kicsi voltam, sokat ültem a tábortűznél éjszakánként, volt, hogy sokáig kellett virrasztanunk egymást felváltva mert az erdő rejtelmei nem éppen őzikék és nyuszikák voltak. Szóval mindig harcra készen kell lenni, és sokszor kevesebb időd van reagálni, mint sem kimondj egy varázsigét. De a jó kard én mondom.. mindig kisegít a bajból. * kicsit észheztér, hogy talán megint untatta a lányt, harcos történeteivel, de mivel még az nem menekült el, báár lehet, hogy csak udvariasságból nem tette ezt, hiszen a testtartásából ítélve úrinő lehet a szőke leányzó, lehet, hogy talán mégis megkedvelte a copfos tünde férfit.
- Nem jössz kicsit közelebb? * mutatott a bolyhos rózsaszín szőnyegre .Jéghideg kék szemei találkoztak a zöld szempárral, talán több másodpercre is, Exan viszont nem fordította el a tekintetét.
- Nagyon nem tetszik ez a szőnyeg, de azért kényelmes meg kell hagyni.. bár otthon jobban szerettem a kitömött grizzly medvének szőrén eltölteni az időt, amit apám lőtt.
- Láttál már igazi grizzly medvét? Tudtad, hogy majdnem akkora mint három em.. * Megint elragadtatta magát de még idejében észbe kapott és letett a témáról. *
- Noss ömm Eva,őszintén örülök, hogy találkoztunk a tükörteremben * Mosolygott a fél véla szőke leányra közben kezei ismét a kandalló felé orientálódtak melegedésért.
- Bár a tükörtermes részt szívesen elfelejteném, viszont ahogy most itt ülünk, öhm.. abszolúte megérte... no persze ha mondhatok ilyesmit.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Márc. 24, 2012 10:42 pm

*Mosolyogva hallgatja a tündefiútól származó beszámolót, hasonló stílusban adták elő mindketten a történetet és ez külön jókedvre derítette a lányt. Evandrus jelenlétét nem tartotta idegesítőnek, egyszerűen zavarta, mert a fiú kiszámíthatatlan tudott lenni. Mikor Exan kezére helyezte rá az új kötést két dologra is nagyon ügyelt, az egyik az volt, hogy ne tegyen kárt a másikban, nehogy fájdalmat okozzon neki. A másik, nem akarta, hogy a ruhája ujja a csuklójánál tovább feltűrődjön, hiszen az alatt kb 4 centire már látható az égés. Szinte egy szabályos kör alakú égési forma. Szóval a részben vélafiú érezze magát megtisztelve, mert nem sok ember van, akiért ilyesmit megtenne. Azon kijelentése felett, hogy Evánál folyton van fásli, egyszerűen átsiklott, nem akart és nem is fog erről beszélni Evandrusnak. Nincs mindenhez köze. Mihelyst végzett a kötözéssel ismételten a szőnyegen helyezkedett el. Ügyelt rá, hogy szoknyája ne csússzon fel, inkább leült, hiszen elegánsabb és praktikusabb is volt így. Talán egy emberként mordult fel Evandrus és Evangeline. A lány nem tiltakozott hevesen szavakkal, de teste elárulta, amit kellett. Arcizmai kicsit megfeszültek, testtartása is merevvé vált a zöld tekintet pedig szikrákkal telt meg, a kandalló lángjai csak megkoronázták az egyébként is perzselő tekintetet. *
-Szerintem az hogy mi egy pár legyünk olyan képtelenség, mint hogy Merlin nő volt.
*A selyem közé elrejtett penge érződött ki szavaiból, a lágy kellemes női beszéd, hang és benne a balsejtelmet ígérő veszedelmes hanglejtés. Evandurs hasonló kép vélekedett, s miután válaszolt Exan kérdésére gyorsan elhagyta a helyet. Evából nem titkolta felszabadult némi feszültség, kicsit elernyedtek az izmai. Talán egész végig benne volt a védekezési ösztön? Lehet. Bal kezével kicsit megmaszirozta a nyakát, oldalra fordította a tekintetét, hogy a harcias ifjúra tekintsen. Szőke tincseit amiket nem a konty fogott össze megigazította, ne lógjanak a szemébe.*
-Csak mi maradtunk újfent… Nem vagy álmos? Ne érts félre, csak lehet a harci sérüléseid után szeretnél pihenni.

Vendég

- Csak annyit mondok, hogy tükörterem és az eredménye a kötés, volt egy kis törés zúzás, fogalmazzunk úgy, hogy túl kicsi volt nekem a terem, hehe. * magyarázza a kanapén ülő fiúnak*
- Áh igazán semmiség * Legyint egyet sebes kezével, majd visszafészkeli magát a bolyhos szőnyegre a kandalló elé.
- Hogy mi járatban ezen a késői órán? Hát igazából Evangeline volt oly kedves és bekötözte a kezemet. Képzeld, mindig van nála egy tartalék fásli. * Elnevette magát majd két kezét átkulcsolta maga előtt és a ropogó tűzre nézett.
- Ti már ismeritek egymást? Esetleg... köhm.. esetleeeg jártok?. * Pillant a jelenlévőkre nagy kerek szemekkel, nem akart így egyértelműen nyíltan rákérdezni, de furdalta a kíváncsiság, és ami a szívén az a száján a tünde vitézúrnak. Figyelte a lányt, ahogy eltávolodik tőle, messze ül tőlük egy babzsákszerűségre majd ott kotorászik valamit, de azt már nem igazán látta, hogy mit, mindenesetre visszajött hozzá, hogy kicserélje a kötést. Amikor levette róla megcsodálhatta tenyerén a csúnya és mély vágásokat. Hmm mögött egyet, majd készségesen odanyújtotta a lánynak súlyos karját, tetszett neki, hogy a lány törődik vele. Törökülésben ült tovább, egy pillanatra meg is feledkezett a kanapén ülő, új ismerőséről.
- Mit is mondtál? Melyik házban tanulsz? Ott ahol Evangeline? *

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Márc. 24, 2012 9:50 pm

*A tünde fiú nem rezzent össze az érintésére és még csak el se húzta a kezét, így Eva arra következtetett, hogy nem zavarja a mozdulat. A lány arra gondolt, ki kéne cserélni a kötést, de a másik a saját kezén volt takarva az égési sérülését. Nem akarta mutogatni, főleg nem élből két személynek is. Rosszallóan megcsóválja a fejét a mondatra és most kivételesen vele ért egyet, nem tetszik Evának Evandrus stílusa. *
-Eltört egy üveget és el akarta tüntetni a bűncselekménye bizonyítékait. Bár a történethez hozzá tartozik egy elveszett könyv is.
*Foglalta össze a lány tömören az elmúlt időszak eseményeit, mert ha a Eva nem hagyja hanyagul el az egyik könyvét akkor most a fiú keze épp és egészséges lehetne. No, de az efféle dilemmák a jósokhoz illenek, mert nekik látni is kellett volna. A nekromata hölgy inkább Cat jellemzésére tesz megjegyzést mielőtt az érkezőnek válaszolna.*
-Nagyon érdekes jelenség, mondhatni színpompás, de a személyisége is nagyon nyitott.
*Az egyik babzsák fotelba veszi be magát a lány, mert nem akar továbbra is a földön ülni, tekintve, hogy szoknyában van. Igaz, eddig se mutogatta magát, de még véletlenül se szeretné ha valami kilátszana. Közben a jobbján lévő kötését kezdi kibontani, és hogy a fiúk ne lássák amit a fehér fásli takar, ruhája ujját a kézfejéig lehúzta, s a fehér anyagot szinte kihúzta. *
-Ugyan Evandrus, nem csak ebben van nekem igazam. Hangjában egy leheletnyi él futott át Minden átmenet nélkül váltott Eva Semmi különöset, csak beszélgetünk, és Te? Mi ez a kicsattanó öröm?
* Ha lenszedte az egészet a kezéről akko összehajtja és átadja a sérült kezű fiúnak.*
-Jobb ha tiszta kötést teszel rá.

Vendég

*fogadja a kéznyújtást, majd meg is kérdezi* -mi történt a kezeddel?tényleg el kellene vele menni a gyengélkedőre! Ebben az egyben Evangeline-nek is igaza van! *szúrja oda a lánynak , majd lehuppan az egyik fotelbe a tűz mellé, és felmelegszik egy kicsit* -És ti mi járatban erre ezen a késői órán?

Vendég

-Hogyne csatlakozhatnál * Exan bedobja a tűzbe a kis botot amivel az előbb a parázzsal játszott, majd feláll a szőnyegről, hogy udvariasan kezet nyújtson az újonnan érkezőnek Jobbján a fiú észreveheti, hogy friss kötés van, amin a vér picit átitatódott.
- Exan Frostburn Allidon. Éppen most gyújtottunk tüzet, mert a teremben elég hideg volt. * Exan barátságos jellemével, most rácáfolhatott a tündék lekezelő barátságtalan modorára, ismerte ő jól saját népének ezt a rossz tulajdonságát, és nagyon figyelt arra, hogy ő maga sose essen ilyen hibába.
Eva monológját végighallgatva igazán kíváncsivá teszi őt a lány, nem tudja elképzelni , hogy egy ilyen lány mint ő, akinek kinézete közel sem rideg, komor, hogy érdekeljék őt a halál és az ehhez hasonló sötét dolgok. Az ellenkezőjéről volt meggyőződve.
- Hogy szeleburdi e? Hm igen az, de alapvetően egy jólelkű kedves kis csaj és megbízható. Amikor a lány kicsit fölé emelkedett végre közelebbről is szabadon megtekinthette a lány arcát. A vitézuram szólítás után elmosolyodott, kifejezetten tetszett neki,hiszen teljesen rá vall. Aztán a lány újra az égboltot kémlelte, csak úgy mint Exan amikor hirtelen kezén érezte a lány kezét, sebét már teljesen elfelejtette, ezért azt hitte, hogy a lány a kezét fogja meg, oldalra pillantott majd látta, hogy a lány csupán vizsgálja a sebeit.
- Óh.. hátt.. nem.. nincs szükségem gyengélkedőre.. talpon kihordom én az ilyesmit, beteg sem szoktam lenni az orvos már évek óta nem látott. * Viccelődött*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Márc. 24, 2012 9:02 pm

* A zöldhajú leányzó felettébb érdekes jelenség volt nem csak a kinézetét, hanem viselkedését is tekintve. Ha még egyes emberekkel olykor párbajozik is, most már igazán le akarna szokni róla, ezért egy picit reméli, nem sértődött meg az utolsó kérdésen. Kettejük párbeszédéből Exan kimarad, mindössze csak Evangeline megnevezésén kacagja el magát. A témaváltásnál Ev vállat von, míg a választ hallgatja, elől két hajtincset leválaszt és a többit kezdi össze fogni.*
-Nos, én is csak egy átlagos hatalom és hullamániás naxledires vagyok mint a többi. Szeretem a könyveket és az olvasást, nincs háziállatom, hobbim a korcsolyázás amit ritkán csinálok.
*Eltöprenget, mi mást mondhatna még, igaz az eleje az félig vicc. Csak félig. A hajával közben elkészült s a pillangómintás ezüst hajtűt is a helyére illesztette. A két tincs amit kint hagyott szépen keretezte arcát. Mikor folytatni szerette volna akkor már Cat felugrott és távozóra fogta a dolgot. Nem értette, de elköszönt a lánytól, s mikor az ajtó becsukódott mögötte Exan felé fordult. *
-Kicsit szeleburdi, mindig ilyen?
*Kérdezte a másikat és amikor ránézett követte a tekintetét, szerette az égboltot, de nem a csillagokat hanem a Holdat imádta Evangeline. Talán előző életében farkas lehetett. Kicsit a fiú fölé hajolt, de azért a plafon panorámájából is meghagyott egy keveset. *
-Még nem láttál ilyesmit, vitézuram? Egyébként igen, ötletes és szép.
*Kérdezte mosolyogva a másikat, igaz a második mondatnál zöld szemeivel a mennyezetet fürkészte. Visszahúzódott s a fiú kezéért nyúlt, hogy megvizsgálja annak sebeit, a kötés teljesen véres volt, de nem friss vér. Lehet elhúzza a kezét az érintéstől, bár Evangeline kezei nem hidegek, mégse olyan egyértelmű, hogy csak úgy a másikhoz ér. Ha hagyja magát leveszi a kötést.*
-Nehezen fog gyógyulni, rossz helyen van. Menj el a gyengélkedőre, ott biztos rendbe raknak.
*Ismételten nyílik az ajtó, Eva azt hitte elsőre a szeles leányzó érkezett vissza, ám nem. Kicsit elhúzta a száját, mert bár most épp nem voltak haragban, Evandrusnál soha nem lehetett tudni mi fog kisülni a dolgokból. Viszont most nagyon is jókedvében van, nem tudja mi ennek az oka, a lényeg az, így 90% esély van arra, hogy Evangeline nem kap kínzó átkot. *
-Szia, felőlem igen.

Vendég

*Hosszú hetek óta először, jó kedvvel érkezik a nyugalom termébe, és elhatározza, hogy most semmi nem fogja elrontani a jó kedvét. Amikor belép, köszön az ott lévőknek, majd odalép a szépen összegyűlt társasághoz.* -Üdv néktek megint! látom kicsi a Kúria! Csatlakozhatok?

Vendég

*Eva vitéz úr kijelentésén, egy jóízű kacaj hagyta el a langaléta tündeférfi ajkait, miközben egy hosszabb bottal a tűzben kotorászott. A szőke lány babrálása a hajával kicsit odavonzotta tekintetét, de tudatosan elfordította fejét, figyelte a lányok társalgását közben a bottal ide oda tologatta a parazsat.
- Hát össze volnék foltozva? * Bohókásan felmutatja kötözött kezét, majd kényelmesebb pózba helyezi magát a furcsa rózsaszín bolyhos szőnyegen. Fejét támasztva hátára fekve jobban szemügyre vette a plafonon lévő a eget, amin olyan bűbáj volt, hogy a kinti eget mutassa, vagyis csillagok milliói virítottak felettük ezernyi világító pont ként.
- Jó cucc ez itt a plafonon. * humorizál, majd hallja , hogy a zöld hajú barátosnéje elköszön tőlük, kötözött tenyerével integet neki majd tovább kémleli a felettük lévő csillagok sokaságát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Márc. 24, 2012 8:30 pm

* Cat furcsán nézegette a kis lángocskák táncikolását a sötétben. Már megszokott volt neki mert ahonnan ő jött ott igen hosszú és hideg telek szoktak uralkodni a magas hegyekben. *
- Ja, nem is arra cééloztam hanem... mindegy. Váltsunk témát. * Hadarta el a mondatot. *
- Mesélnél egy kicsit magadról esetleg többet megtudhatnék rólad. Társaságkedvelő ember vagyok, bocsi ha sokat dumálok.
- Ja és az ajtó az csak vicces volt. * Mondta széles vigyorral. *
- Na, de én most azt hiszem távozom, Sziasztok! Szép álmokat! * Majd elégedett mosollyal fel áll a szőnyegről és kiballag az ajtón egyensen az ékszerteknős hálóig. *

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Márc. 24, 2012 8:22 pm

*Az újonnan érkezett lány igazán feltűnő jelenség, biztosan megjegyzi. Mikor a nevét hallja egy kicsit elmosolyodik. ~Cat? Macska? ~ Talán nem kellene, de az ő gondolataiban egyből ez a szópárosítás jelenik meg. Kicsit értetlenül álldogál a kettős felett, nem lettek megzavarva, csak egyszerűen most azt érzi ha letelepedne közéjük őket zavarná. Így tovább folytatja bugyuta álldogálását. A tűz melege miatt persze ő is közelebb húzódik, egyből megcsapja a lángok kellemes hő áradata. Hallgatja a társalgást, közben a fiú kezére pillant, amin a kötés van. Mikor a kérdés elhangzik nem illetődik meg, sőt arca nem változik csak elgondolkodik, végül megrázza a fejét amitől szőke tincsein a lángok halvány fény kezd el játszani. Letelepedik a szőnyegre és zsebéből ismételten előkerül az ezüst hajtű. Babrálni kezd a hajával, eleinte csak igazgatja ha netalántán kócos lenne akkor rendbe szedje. Amikor úgy érzi, Eva is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Cat felé fordul*
-Nem zavartál meg semmit, ha ilyesmire célzol.
*Vetett rá jelentőségteljes pillantást. *
-Csak próbáltam összefoltozni a vitézurat.
*A végét elviccelte, nem akar ellenségesnek tűni, már nem szokása minden apróságért pálcát ragadni és egyéb csúnya dolgok. Ahogy a hajával babrált a tűz fényében szőke hajtincsei megteltek a lángok keltette élénk játékkal, ismét kontyot próbált csinálni.*
-És te? Hobbiból mész neki az ajtóknak vagy az kopogás akart lenni?