Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Jún. 12, 2011 8:08 pm

*Leül, s bemutatkozik.* - Teodora Zhaklina vagyok, örvendek. Igen, ma érkeztem... * Válaszolt a kérdésre.* - Elfogadnám, köszönöm. * Bólintott a kínáltra, majd vissza mosolygott. Megnyugtatta őt ez a mosoly, s bátran kiegyenesedett.* - Mondd csak... Te mióta tanulsz itt? *érdeklődött a másik fél íránt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Jún. 12, 2011 7:56 pm

*Susan hamarosan léptek zaját hallja. Felfedezi Teodorát. A lány kérdésére bólint. Persze, hogy leülhet mellé.*-Szia! Susan Wulner vagyok. És te?*Kérdezi, majd hozzáteszi.*-Szendvicset kérsz?*Aztán egy bátorító mosolyt küld a lány felé. Látszik rajta, hogy újjonc. Az arcvonásai félelmet és kíváncsiságot rejtenek. Susan jó emberismerő.*-Te új vagy?*Kérdi ezt a logikus kérdést amire nagyon sejti a választ de hát ki nem. Ha új ez a lány akkor Susan abban fog neki segíteni amiben kell. És amikor elbúcsúznak reméli a lány fejében egyetlen egy kérdés se marad meg. És nyugodtan megy aludni nehogy valami baj legyen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Jún. 12, 2011 7:47 pm

*Egy ideig kevergett-kavargott a hatalmas épületben, majd itt kötött ki. Besétált. Érezte a nyugalmat, a harmóniát, s élvezte a csendet - már amekkorát megengedett magának a helység. Körül nézett. Gondosan szemügyre vette a helyet, majd Susanhoz sétált. *
- Leülhetek ide? - *kérdezte kedvesen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Jún. 12, 2011 7:36 pm

*Susan közeledik. Lassú lépésekben. Csupán egy barna szoknya és egy sárga polóban járkál. Leül az egyik székre és a gondolataiba mélyed.Azon gondolkozik, hogy milyen volt a mai nap. Meg hát a diákképiselő dolgokon. Éppen azért jött ide. Mert itt sok újjonc szokott megfordulni. A mi kis Susanunk még mindig nincs kimerülve. Pedig egész nap az újjoncokkal foglalkozott. Igen kimerítő munka ez. Aztán az egyik pillanatban már kotorász a táskájában amelyet mindig magánál tart. Igen szép táska. Egy szendvics kandikál ki az ujjai közül és hamarosan már csak egy fél szendvics marad belőle. Susan ugyanis gyorsan eszik. De azért kúltúráltan.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Jún. 11, 2011 7:30 pm

//Bocsánat, az én hibám, azt hittem, hogy a szertartásos ceremónián már túl vagyunk. Ebben az esetben át adom a helyet neked, Dora. Smile

//

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Jún. 11, 2011 7:17 pm

//Ne ide írj,ha lehet,hanem az udvartba.Ott majd elirányítalak a várószobába meg ilyenek Smile

Egyébként üdv a Nezabarban Very Happy

//

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Jún. 11, 2011 7:01 pm

*Egy fiatal lány lépett be halkan a terembe. Egy hangot se szólt, csak a szíve dobogott a mellkasa űrében, kicsit hevesebben. Tágra nyílt pupillákkal vizsgálta végig a termet. Érezte a nyugalmát, a finomságát a bőrén. Levette cipőjét, s finom léptekkel elindult, egy számára idegen férfi felé. Halkan, nyugodtan járt, hogy véletlenül se hozza vissza a transzból az idegent. Oda ért, s némán megállt előtte.

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szomb. Jún. 11, 2011 6:53 pm

*Odakint a nap már lebukott a horizonton, és a szürkületet hozta el. Ez kedvező hír az éj teremtményeinek számára, kik már izgatottan várják, hogy tetteiket a sötétség rejtekében vihessék véghez. Persze ez idebent, a kúria falai közt mit sem számít, hiszen a roppant kőfalak védelmet nyújtanak a külső veszélyekkel. Legalábbis jó, ha ezt hiszik a diákok, mert legalább nyugodtan hajtják éjjelente álomra a fejüket. Az ifjú belsirionos egy kis nyugodt meditálásra, elmélkedésre indult ezekben a késői órákban, hogy fejében összegezhessen és lezárhasson pár kusza gondolatot. Léptei halkan koppannak az padlózaton, mialatt a terembe közeledik. Az ajtó is némi nyikorgással üdvözli őt, de mit sem törődve ezekkel a hangokkal, egy távolabbi pont felé veszi az útját a teremben. Megérkezvén úti céljához, lehuppan a puhán párnázott karosszékbe, és behunyt szemmel átadja magát a gondolatok kusza viadalának.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Jún. 08, 2011 2:47 pm

*Ez is el van rendezve. Ő bocsánatot kért, ahogy akarta, és végig sikerült udvariasnak maradnia. Nem sokkal a lány távozása után ő is visszatér a szobájába.*

Vendég

- A szerelem számomra ostoba és érzelgős dolog. Én pedig nagyon ritkán szoktam érzelgőssé válni.*Sziszegi a lány, majd franciául elköszön a fiútól. Szép lassan visszamegy a virágokért. Felkapja őket, majd visszavonulót fúj a szobájába. El kell gondolkoznia néhány dolgon. Rajzolnia kell, naplót és leveleket írni. Túl sok dolgot halogatott így is. Nem várhat tovább.Feltépi az ajtót majd Demian után kilép a teremből. Úgy tervezi, hogy mostanában nem igazán akar kimozdulni a szobájából. Be kell rendezkednie. Ráadásul még a szobatársait is meg kell ismernie. Szóval rengeteg dolog foglalkoztatja most a lányt. Halkan káromkodik egyet, mikor megbotlik visszafelé. Gyorsan talpra áll, és folytatja az útját.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Jún. 08, 2011 2:38 pm

*Nem akarja túlfeszíteni a húrt, nem firtatja tovább a dolgot, csak még egy dolgot akar hozzáfűzni.* Nem hinném, hogy a szerelem olyasmi, amit kizárhatnál. Bár pont én tudnám? Még sosem voltam szerelmes. *Mondja a távozóban levő lánynak.* Ne hagyd itt a virágot, neked hoztam. *Kéri.*

Vendég

- Elég jól manipulálom a dolgokat ahhoz, hogy ne sikerüljön nekik. *Tér vissza ismét a régi Tyline. A gonoszabbik része, vagyis inkább az az énje, amelyik kizár minden érzelmet.* - A családom az egyetlen olyan dolog az életemben, akik úgy szeretnek amilyen vagyok. Ilyennek születtem és ilyen is maradok. Ne akarj megváltoztatni! *Vágja rá a választ a lány. * ~ A családon belüli öszetartás hatalmas. Igaz, hogy vannak kivételek, de ők inkább csak különcök. A legjobb családokban is vannak fekete bárányok.*Jegyzi meg magában a lány, majd leteszi a csokrot az asztalra.* -Igen. Csak a rang és a megbecsülés számít különben csak egy senki leszel. *Mondja a lány, és elindul az ajtó felé. Már nyitná az ajtót, mikor meghallja Demian újabb kérdését.* -Az soha nem fog bekövetkezni, mert soha nem leszek szerelmes! Tudom kontrollálni az érzéseimet. Elég jól ismerem maga ahhoz, hogy tudjam. Ki tudom zárni azt az érzést. *Szólal meg ridegen a lány. Még megvárja Demian válaszát, de az biztos, hogy nem fog vissza menni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Jún. 08, 2011 2:25 pm

A család, a család. Annak ellenére, hogy azt mondod, téged sosem kényszeríthetnének hozzá senkihez, mégis úgy tűnik, hogy ez lesz a vége. *Demian szomorúan megcsóválja a fejét, észre sem veszi, hogy átvált tegezésre.* A pénz, a hatalom, a családfa fenntartása? Tényleg olyan fontos ez? Azt képzeled, hogy csak a rang adhat megbecsülést? Mi értelme van egy gazdag, boldogtalan életnek? Mert ha ezen az úton maradsz, ez vár rád. *Ezt világosan látja a lány előbbi kifakadásából. Nem is tudja, hogy jutottak el a beszélgetésben idáig.* Ha szerelmes lennél, és a családod ellenezné, hagynád, hogy elválasszanak tőle?

Vendég

- Az anyám? Továbblépni? *Nevet keserűen a lány.* - Már mondtam. Az anyám soha nem szerette apámat. Érdekházasság. Mindig is ez jellemezte a családot. *Vonja meg a vállát a lány.* ~Talán a nénikém ezért sem akart férjhez menni. *Gondolja a lány, miközben feláll. A kezében még mindig ott a csokor. Lassan körbenéz. Maga sem tudja mit keres. Talán arra vár, hogy valaki rátalál.* ~Egy rokont. Valakit. Még a hibbantabb fajtát is elviselem. *Könyörög a lány, bár soha nem volt valami nagy hívő. A családja nem is jár templomba. Ők az ilyen dolgokról magántanároktól tanulnak. Persze, Tyline már nem, de a húgát még mindig tanárok okítják.* - A pénz ebben a világban nagyon is sokat számít, ahogyan a rang is. Semmiféle megbecsülés nem lenne, ha nem lenne a családom átlagon felüli. Ha nem lennénk híresek, hogy jutnának munkához az aurorok? Ha nem tudják, hogy mennyire elismerik mások a munkájukat akkor nem is hívnák őket. Muszáj fent tartani a családom jó hírét. Egyszerűen muszáj. Az én családfám erős. Megviselt már, de még él és virul. Újabb utódok kerülnek ki. Újabb aurorok és még több befolyásos emberek. A mi családunk nem halhat ki! Nem is fog. Számtalan velem egy idős unokatestvérem van. *Szövegel Tyline. Ez volt az első dolog, amit beleneveltek. A család fenntartása. Lehet, hogy Tylinenak rengeteg terve van, de a család akarata elől eddig csak egy ember menekült meg.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Szer. Jún. 08, 2011 2:01 pm

Semmi gond. Sosem ismertem őt. *Teszi hozzá anyjára utalva.* Legalább a maga anyja tovább tudott lépni. *Fűzi hozzá az előbbiekhez, apjára gondolva. Az ő házukban még mindig minden úgy van, ahogyan valaha Ioana szerette. Semmi sem változik vagy halad előre. Bár apja kitűnően ellátja az üzleti feladatait, és vagyonuk sokszorosára gyarapodott az elmúlt majdnem húsz évben, nem sok örömük van benne, egyiküknek sem. Használják a pénzt, ha szükséges, a társadalmi hírük is kifogástalan, semmi botrány vagy szenny, de talán sosem lesznek boldogok.* A pénz, a pénz. Kevés jót tud adni, ha az ember lelke nem elégedett. Higgye ezt el nekem. Sem társadalmi megbecsülés, sem rang nem ér valami sokat önmagában.

Vendég

- Sajnálom. Biztosan kellemetlen téma számodra. *Mondja kicsit szomorúan, hiszen az ő apja is a családi kriptában foszladozik jó pár éve. Bár az apja halála csak annyiban viseli meg, hogy el kell tűrnie a mostoháját.* -Érdekes. Nálunk fordítva van. Apám halott, anyám újra megházasodott. A kertet meg a házimanók gondozzák.*Jegyzi meg alig hallhatóan.* -Úriembernek? Engem is úrihölgynek neveltek. Mégsem nézek ki annak. *Felel a fiúnak, majd újra magába szívja a liliomok illatát.* ~ "Ritkán jövök ki a sodromból." Nekem mégis sikerült megtennem. *Gondolja, és újra elmosolyodik.* -Az jó. Az én anyám a pénzért van oda. *Jegyzi meg kicsit gúnyosan. Visszagondol egy régi rajzára, amin éppen az anyja van egy kincseskamra közepén. Tyline kinézi az anyjából, hogy van egy titkos szoba, ahol az pénzt számolgatja.* - Ebben a világban a pénz és a befolyás az úr. Mi, Blanchardok így emelkedtünk jó magasra a ranglétrán.*Sóhajtja a lány. Nézi, ahogy Demian eltünteti a teát. A virággal nem csinál semmit. Még mindig ott pihen az ölében.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Jún. 06, 2011 8:07 pm

*És ráadásul nem is volt egyszerű megszerezni azt a csokrot, mert az apja oroszlán módjára őrzi a virágokat. Ő is helyet foglal, miközben tovább szövi a beszélgetés fonalát.* Anyám sokat foglalkozott virágokkal, mielőtt meghalt. Ezek voltak a kedvencei, és most apám gondozza őket. *Magyarázza szomorú mosollyal, a kézcsókos megjegyzésre csak megrázza a fejét.* Úriembernek neveltek, még ha ez akkor nem is látszott. Ritkán jövök ki a sodromból, de akkor nagyon nehezen nyugszom meg, sajnos ilyen vagyok. *Nem valószínű, hogy Tyline most vagy a közeljövőben fel tudná bosszantani, kidühöngte magát egy időre. A rossz emlékekre nem mond semmit, érzi, hogy kényes téma, nem feszegeti.* Tudja, anyám oda volt az irodalomért, az én nevemet is egy könyvből vette, Hessétől. *Egy pálcaintéssel eltünteti a teát, legalább lesz hely az asztalkán a csokornak, ha a lány le szeretné tenni. Rámosolyog Tylenra.*

Vendég

- Édesanyád virágai? *Kérdi kicsit meglepetten. Nem gondolta volna, hogy képes az ő kedvéért otthonról egy csokor virágot kérni.* -Igen, valóban gyönyörűek. *Csak ennyit bír mondani, leül az egyik puffra. Az csokrot az ölébe helyezi. * -Nem gondolja, hogy a kézcsók kicsit sok volt? *Kérdi mosolyogva a lány. Mosolygás. Valódi, igazi és őszinte mosolygás. Nagyon kevesen láthatják így mosolyogni Tylinet. Ez a mosoly megszépíti az arcát.* - A tündékkel nem kell foglalkozni. Elélnek azok magukban is. A kioktatás pedig részben jogos volt. Egy teljesen idegen helyen nem jó dolog, ha tudják a nevét. *Feleli nemes egyszerűséggel a lány, aztán újra bevillan Maria arca. Egy kicsit megrázza a fejét.* - Elnézést kérek. Rossz emlékek. *Hangzik a rövid magyarázat még mielőtt hülyének néznék. * -Demian, Demian. Érdekes név.*Jegyzi meg a lány. Lassan rápillant az asztalra, mint akinek most tűnik fel először hogy ott van.* -Köszönöm, de nem kérek teát. Ritka alkalmakkor iszom. *Utasítja vissza finoman az angolok kedvenc italát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Jún. 06, 2011 7:44 pm

*Örül, hogy a lány elveszi a csokrot, mert nehezen lett volna szíve megsemmisíteni, vagy visszaküldeni. Az apjának már így sem tetszett a dolog.* A virágot? *Kérdezi.* Ezek anyám virágai, a legszebbek ebből a fajtából. Úgy gondoltam, hogy jól illenek a bocsánatkéréshez. *Magyarázza, miközben egy mozdulattal hellyel kínálja a lányt az alacsony asztal melletti puffon. Az asztalon egy kanna víz gőzölög, mellette különböző teafüvek és filterek, cukor, citrom és tejszín található két fületlen kerek bögre társaságában. Mikor a lány bemutatkozik, akkor Demian kezet csókol neki, igazi úriember módjára. Valójában egy hajszálnyit rájátszik a szerepére, de nem érezhető.* Az idegenekkel való bizalmatlanságot persze meg tudom érteni. Az első napomon itt kioktatott egy tünde, hogy nem kellene bemutatkoznom, mert ha tudja a nevem, akkor már túl sok mindent tud rólam. Azóta is igyekszem ezt észben tartani. *Meséli el a lánynak.* Egyébként Demian Deyan vagyok, szolgálatára. *Mutatkozik be, szokás szerint kihagyva a második keresztnevét.*

Vendég

*Figyeli, ahogy Demian felé közelít. A csokrot elveszi, sőt meg is szagolja. Halványan elmosolyodik.* -Honnan tudta? *Kérdi a lány arra célozva, hogy ez az egyik kedvenc virága.* -Semmi baj. Én sem voltam valami megértő, de ez van. Ilyen vagyok. Nem tudok magamon változtatni. *Mondja váll vonogatva, hiszen ő is benne volt a dologban. Nem tudja miért, de ez a hely megnyugtatja. Nem hiába nevezik a nyugalom termének. Ő maga sem érti miért, de most sokkal nyíltabbnak érzi magát. Talán a virág teszi, de az is lehet, hogy csak be akar illeszkedni. Bár az utóbbi tényt soha nem vallaná be magának.* - Akkor engedje meg, hogy illően bemutatkozzam. Tyline Blanchard vagyok. *Mondja egy pukedlizés közepette. Lehet, hogy Demian teszteli akarja a lányt, de nem biztos, hogy sikerül eldöntetnie, hogy Tylinenak van-e szíve, vagy mindenféle jóság eltűnt belőle. A lányt nem lehet kiismerni. Mindig olyan, amilyen kedve van aznap. Persze képes megjátszani magát, de azt nagyon ritkán szokta.* - Kérem, bocsásson meg a viselkedésemért, hiszen én tehetek az egészről. Tudja, bizalmatlan vagyok az idegenekkel szemben, és ki tudja milyenek itt az emberek. *Kér bocsánatot ő is.* ~ Mi ütött belém? Mi ütött belém? *Kérdezgeti magától, de választ erre a kérdésre sem kap.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Jún. 06, 2011 7:20 pm

*Ahogy megjelenik Tyline, Demian egyből felpattan. Óvatosan felveszi a csokrot, és némán a lány felé nyújtja. Ennek a virágnak igazán jellegzetes illata van, édes, csábító, de semmiképp sem émelyítő. Ha Tyline nem veszi el a csokrot, akkor Demian egyszerűen eltünteti. Sóhajt egyet.* Tényleg elnézést szerettem volna kérni. Tudom, hogy a viselkedésem, nos, mindenképpen hagyott némi kívánnivalót maga után, és erre nem vagyok büszke. *Mondja egy lendülettel. Valójában egy kicsit tesztnek is tekinti, hogy egyáltalán van-e szíve a lánynak, vagy ő a Jégkirálynő maga. De a bocsánatkérés teljesen őszinte.* Kérem, ne haragudjon rám. *Szól a lányhoz, majd meghajol előtte, ezzel is megerősítve a gesztusa őszinteségét.*

Vendég

*Kicsit nyikorog az ajtó, és belép rajta Tyline. A fiút egyből kiszúrja, de nem megy oda. Meg áll az ajtóban, és vár. Unalmában a nyakláncával kezd szórakozni. Ridegen végigméri a fiút. Egy pillanatra megállapodik a tekintete a virágokon.* ~ Vajon mit akarhat? És honnan tudta, hogy az egyik kedvencem a liliom? *Töpreng a lány. Igyekszik mindent végiggondolni.* ~Violette nem lehetett. Magától jött volna rá? A nagyi... Nem! Az kizárt dolog!*Még mindig kattog az agya szegénynek. Minden apróság érdekli. Neki dől az ajtónak, és kíváncsian figyeli Demian mozdulatait. A fiú talán azt gondolja, hogy dühös rá, és azért nem szólal meg. De nem erről van szó. Tylinenak egyszerűen nincs mit mondania. Ahhoz képest, hogy nem rég még mérges volt mostanra már majdnem minden dühe elszállt.* ~Az a lány... *Gondolt vissza Maria arcára.* ~Ha még egyszer megpróbálja... *Háborog tovább, miközben megérinti a nyakát. Megérzi Maria tőrének a helyét, pedig nem vágott a nyakába. De ez az érzés még egy darabig benne marad.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Jún. 06, 2011 7:02 pm

*A levelet elküldte, most nincs más dolga, mint várni. Nem véletlenül választotta a nyugalom termét, nem akar még egy veszekedést. A földön ül, mellette egy csokor virág, egészen pontosan egy nagyon ritka liliomfajtából készült, amit ezüstliliomnak neveznek. Konzerválva van, szóval még hosszú ideig nem fog elhervadni.*

Vendég

- Majd fogsz. *Mondja mosolyogva, de Yora is feláll. Ő is menni készül.* De, tényleg aranyosak. *Mondja vigyorogva, aztán a farkas visszatér a lányhoz.* - Az a baj, hogy szerintem a környéken nincs elmegyógyintézet. *Válaszol fintorogva a lány, majd a kutyust nézi.* -Váró? Rendben. Akkor hétvégén elmegyek érted. *Bólint a lány, és felveszi a földről a pálcáját.* ~Ez meg hogy esett ki? * Tűnődik a lány, de hamar visszacsúsztatja a zsebébe a varázspálcát.* -Sziasztok. *Köszön el tőlük, majd mentálisan vált pár szót a daimonjával, és ők is visszavonulnak a szobájukba.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Csüt. Jún. 02, 2011 5:19 pm

-Én még egyet sem. *Válaszolja kicsit szomorúan. Szeret barátkozni.*-Persze, gondolom. Minden rosszban van valami jó.*Jegyzi meg, és ez végül is igaz. Közben figyeli, hogy mit csinál Medhya és a farkas. Nem gondolja, hogy bántaná a kutyáját, de akkor is.*-Na az biztos. Én beutalnám valami elmegyógyintézetbe. Szörnyű.*Mondja.*-Annyira aranyosak együtt, nem?*Kérdezi mosolyogva a két állatra vonatkozólag.*-Rendben van, akkor várok. És igen, még várószobában vagyok.*Mondja, majd feláll.*-Azt hiszem, én most megyek. Majd akkor a hétvégén találkozunk. Sziasztok.*Köszön el a lánytól és a farkastól, majd felveszi a kiskutyát, és elmennek.*

//Köszi a játékot Smile

//