Társalgó - Nyugalom terme

*Valóban, ő is azért jött ide, hogy magában elmélkedjen egy keveset, de ez most számára is másképpen alakult. Mindenesetre úgy gondolja, hogy a szoba elég nagy mindkettejük gondolatainak, és ő igazán nem az a fajta, akinek a jelenléte bárkit is zavarna, és képes annyira visszavonulni önmagába, hogy őt se zavarja senki. A választ felfoghatná ellenségesen is, de érzi a másik érdeklődését, így nyugodtan ül tovább, néha tétova mozdulatokat téve jobb mutatóujjával a halvány bézs szövetnadrágon.* Nem mondanám véletlennek *válaszolja meg a másik kérdését* mivel csak néhány napja érkeztem. *És elmosolyodva a tegnapi beszélgetés emlékére, hozzáteszi még a nevét is a közléséhez.* Demian Deyan vagyok.

*Hála a tegnapi napnak, meg a tájékozódó képességének, már könnyebben eligazodik a labirintusban. Most például pontosan tudja, hogy merre jár: ott, ahol tegnap azzal a tünde fiúval beszélgetett. Úgy dönt, ismét meglátogatja ezt a termet, mert tápot ad kereső gondolatainak,és nyugodt lesz itt. Benyit, és ismét megállapítja, hogy valaki megelőzte. De most nem bátortalanodik el, hanem csendesen behúzza maga után az ajtót, és a tegnap már megcsodált kép alá ül le a szőnyegre. Cipőjét lehúzza, és a lábára ülve a combjára helyezi kezeit. * Furán látogatott szoba ez... *Osztja meg tapasztalatait az itt tartózkodóval halkan. Talán beszélgetni szeretne, de nem erőlteti, hagyja, hogy a másik is megszólalhasson; ha pedig nem szól, majd ketten hallgatnak, és csak lélegzetük töri meg a csendet. *

Remélhetőleg találkozunk még. *Válaszol neki. Elgondolkodva néz maga elé, míg Eiron távozik. Ő még elidőzik itt, töprengve a beszélgetésen, majd hajnal felé maga is távozik.*

*A Nezabar valóban misztikus, és ez ritkán tapasztalt érzéseket kelt benne, de ezek között nem szerepel a félelem.* Ha az életemre kívánnál törni, számít-e, hogy mily' néven szólítanak? *Felel a kérdésre kérdéssel.* És honnan tudhatnád te egy névből, én magam ki vagyok? Hiszen ahogy te, úgy én is bárki lehetek, nem csak egy eltévedt idegen, akinek talán hazudom magam. *Csapja le a labdát.* Hiszen mi a név? Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly' illatos. *Idézi. Elgondolkodik ezen, hiszen erre valóban nem számított, hogy számon kérik rajta a bemutatkozást; de megrökönyödését könnyen leplezi, hiszen ilyen kérdésekről filozofálni mindig kedves játéka volt.*

*Ha már üdvözölve lett, bátrabban lép közelebb a megcsodált festményhez, amelynek eredetijét már volt szerencséje megtekinteni; ez keltette fel a figyelmét. Nem zavarja a csend, az elmúlt évek alatt már hozzászokott.* Valójában eltévedtem. *Jegyzi meg, bár azt nem fűzi hozzá, hogy kora délután óta járja a kastélyt. Lassan körbejárja a szobát, majd maga is helyet foglal a szőnyegen, a térdére ereszkedve. Kezét a combjára helyezi.* Demian vagyok. *Mutatkozik be az ismeretlennek, mert az illem így kívánja.* Demian Deyan. *Árulja el a vezetéknevét is pillanatnyi tétovázás után.*

*Csendesen lépdel. Még nem igazán ismeri ki magát itt, így a soron következő ajtóval próbálkozik. Elgondolkodó, líraian bágyadt pillantását hordozza körbe a kinyitott ajtó mögötti teremben. Még egy elzümmögött halk dallam utolsó foszlányai hagyják el ajkát, amikor észreveszi az ott tartózkodót.* Elnézést. *És már fordulna is ki, részint mert nem számított arra, hogy hirtelen társasága akad, részint mert zavarni sem akarja az itt visszavonult személyt. De megakad a tekintete az egyik festményen, így halványan elmosolyodva mégis belép.*

*Lassan oda megy segít vissaálítani a lánynak a kanapét miközben vigyorog. Beszélgetve raknak szép lassan úgymond rendet, ha azt annak lehet nevezni. Majd csak a fiú leül a kanapére és egy nagyot fúj majd megelégedve a látvánnyal áll fel. Rávigyorog a lányre majd csak felvéve a cipője másik párját, amit a "csata" közepén veszitett el indulásra készül. Együtt mennek ki az ajtón majd köszönek ls jo éjtet kivánva ki ki a maga utján elindul a szbája felé.*

*Hirtelen jött csapás éri az ő legérzékenyebb pontját. Szerencsére idpben kapcsol , de így is elkapja de kisebb erővel érkezik a csapás.* -Áuuuuuu hogy azt a k**va .... *Két könny csep csordul ki a bal szeméböl miközben hanga elégge elvékonyot* - Na... ez egy orvtámadás volt.... Most minimum 3 kis Leopoldot öltél meg. * Majd csak fájdalmas képpel leül kellő távolságra a lánytól és "siratni" kezdi a fályo pont baloldalát. Egy kis idő multán helyre jön. * -Na ezt megjegyeztem! Ezt még vaéahogy megháláom. *Nem is kell sokat gondolkodni egy hirtelen de annál erőteljesebb mozdulattal a lánnyal együt felboritja a kanapét.* - Ezt a golyoimért teszem... * Majd mikor végzett megelégedve néz a lányra.* -És még boszum nem is volt igazi. * Komoéyan néz a lányra majd csak egyszer elmosolyodot* -Áuuu *Szolala meg a végén* - Ez demilitarizált hely volt. Minek kellet ilyen orv támadást csinálnod?*

*Végém már csak ő is röhög,mikor hirtelen arcon csapja egy elhajitott párna.* -Áuuu! * Mondja röhögve majd a lány ajánlatán gondolkodás nélkül válaszol* - A döntetlent elfogadom de a takaritást nem. *Mondja miközben körülnéz és hát csodálkozi, hogy ezt mind ők müvelték?* -Totálisan meg vagyunk hibbanva. *Ért egyet a lánnyal. Gyorsan felálitja a kanpát és leül.* - De azért élveztem. *Elmosolyodik* -Takaritani viszont nem fogok, arrol en is álmodj!! * Majd csak ki jól végezte dolgát fogja magár és ölbetett kézzel nézi a lányt, hogy az mihez kezd majd. De azért csak szurja az oldalát,hogy az utolsó csapást ő kapta ezért hirtelen felál és lassan mint aki takaritani akar a lány melé megy és egy hirtelen mozdulattal átkarolva felemeli és kanapéba "vágja" szoldan, majd csak röhög a lány reakcióján.*

*Épp, hogy elszál a feléje dobot őárna melette. Gyors mozdulattal nyul ő is második párna után.* -Na majd meglátjuk! *Válaszol neki Leo és már egy bekeritő "hadmüveletett próbál végrehajtani. Ha a lány nem veszi észre akkor az most felkészülhet egy adag párnára. Hirtelen ugrik egyet és már csap is nem figyeli hova ha mazléija van akkor telibe találja a lányt ha nem akkor az most óriási nagy előnyhöz jutott. Összevisza hadonászik védekezik csap, kap szinte egyforam menyisegben és közben majd megfulad a nevetéstöl de nem hagyja abba azt már nem. Még akéne, hogy egy lány elintézze párnacsatában. Közben a második párnáját elvesziti. Egy kis lélegzethez jutva körülnéz. Hát a látvány elégge "szép", mint egy igazi csatatér. Párnák szétdobálva ami csak lehetet le lett verve, egy kanapé felborulva , a szőnyeg öszegyürve és ő lihegve nézi a lány és várja annak következő lépését.*

-Na még a kell nekem, hogy Te megverj *Mondja miközben ellentámadásba lendül. Egy kicsikét idegesiti a lány fürgesége de azért kap a lány is. Csap egyet majd kap ő is egy szép nagyot ami védekezésre kenyszeriti.* -Óhhh... hogy az a... *Mondja mikor kap még egyet a tarkójára. Próbál egyet visszakézböl csapni de pekhére megtyuszik* - Na b**** meg! * Kiált fel röhögve miközben azt sem tudja,hogy patanjon fel minél gyorsabban, hogy a legkevesebbet kapjon. ahogy felál csap még egyet a lány felé. Ha mazlija van akkor a lány egy kicsit megtorpan és ő intézhet egy sorozat támadást.* - Idegesitően gyors vagy... * Mondja lihegv miközben vigyorog és próbál támadni kisebb nagyobb sikerekkel. De egy biztos,hogy nem ő lesz aki befejezi.*

- Jó kérdés, mert foggalmam sincsen hol vannak. * Mondja mosolyogva a lánynak* -Lényegében ezért és az unlomnak köszönhetően jöttem ide. * Eközben kényelmesen lehelyezkedik majd megint megszólal.* - Akkor csináljun valamit, ha már mindketten unatkozunk. *Mondja és közben egy kis vigyor jelenik meg a szákya szélén.* -De azt ne kérdezd, hogy mit mert foggalmam sincs. * Mióta itt van most először méri végig a lányt és tetszik neki a látvány.* -Mióta ülsz itt magadban? *Kérdi miközben körülnéz a terembe olyan biztos ami biztos alapon. Sok mindent hirtelen nincs mit csináljon ül és ül és még többet ül csendben. Majd hirtelen egy hülye gondolattal lábbaival egyet lök a földön és felpatanva a helyéröl egy párnával a kezében odasoz a lánynak persze nem olyan erősen, de azért a kellő hatást remélhetőleg elérei vele. Majd hirtelen még meglepőtnek tünő lányhoz próbája még egyszer "csapni" a párnát.*