Társalgó - Nyugalom terme

Vendég

First topic message reminder :

*Hagyja, hogy Szevér a füle mögé tűrje a haját, és elgondolkozva figyeli a fiút, majd mikor az visszahúzódik, akkor egy lendülettel törökülésbe ül át, ezzel ugyebár a támaszkodást befejezve. Felnevet, mikor Szevér kijelenti, hogy nem a frász járja át a szívét, ha arra vetődik.* - Ez jó, ezt megjegyzem. A balhé meg... Nem keresem, de nem is kerülöm. Megyek, ahova én akarok, aztán ha megtalál, hát egészségére. *Az ismerősre érdeklődve néz, végigpörgetve magában bizonyos információkat, de nem szól. A másik névre még érdeklődőbben pislog, és kattognak a fogaskerekek az agyában, de ez már nehezebb terület.* - Zara? Hm-hm. Na rá például kíváncsi lennék. *Közelebb hajol Szevérhez, cinkos mosollyal.* - Mesélsz róla?

Vendég

- Ugye ez költői kérdés volt? *Mosolyodik el, ahogy Yan belép. Odébb csúszik a kanapén, és ha Yan leül mellé, rögtön hozzá bújik. Mindjárt jobb a helyzet. Eközben Eva egy kiadós farokcsóválással és összenyálazással üdvözli a fiút, majd letelepszik a padlóra egy halk szusszanás kíséretében. Neki semmi sem bonyolult...vagyis...nem olyan bonyolult, mint Lilnek. És mivel az említettnek nincs sok kedve a problémáiról beszélni, egyrészt mert csak, másrészt pedig mert olyan régen beszélhettek Yannal kettesben, egy semleges kérdéssel indít.* - Miért hordod még mindig ezt? *Mutat a csuklyára, amitől épp az előbb szabadult meg a fiú. Ő már az elején sem értette, de most meg aztán végképp nem. Az elején... az erkélyen... Mikor még minden rózsaszín volt. Bár pár hete még ezt sem remélte. Hogy Yan mellett, meg félig az ölében ülhet itt, végre tabuk nélkül, úgy, ahogy azt azóta szerette volna, mióta... nos, nem emlékszik pontosan, mióta, de az elmúlt négy hónapban az eddiginél is jobban. Csak amikor elveszíted, akkor jössz rá, milyen fontos is valójában... Igen. Ezt a hibát nem akarja elkövetni mégegyszer.*

Vendég

*Kényelmes léptek koppanása töri meg a csendet, aztán nyílik az ajtó. Yan lép be rajta, fekete bársonyfarmerben, sötétkék ingben és vörös köpenyben, csuklyával. Eredetileg nem volt kedve emberi társasághoz, de Lilt látva meggondolja magát. Lehúzza a csuklyáját, és halványan a lányra mosolyog, majd odasétál hozzá.*
- Szia, Lil. Hello, Eva. Leülhetek? *köszön és kérdez halkan. Ha a lány elküldi, mert gondolkodni akar, akkor elmegy. Ellenkező esetben sajnálattal a szemében figyeli elgondolkozó szerelmét. Hát, igen, a dolgok szörnyen megkeveredtek. Az, hogy ők ketten megint együtt vannak, nem jelenti, hogy minden probléma megoldódott. Sőt, a dolgok talán még bonyolultabbá váltak. Onnéttól, hogy Liliya összejött valaki mással, ez már nem volt a kettejük dolga többé. Nem, ez már arra a harmadik személyre is tartozik, akivel a lány együtt volt. Van. Vagy ki tudja. Viszont a srác olyan szempontból hátrányból indul, hogy Yan tud róla, de ő nem tud Yanról. Vagy legalábbis arról, hogy mi a helyzet közte és Lil között most.*

Vendég

*Lil lép be a nyugalom termébe, nyomában kutyájával, Evával. Őt nem akarta elvinni Gaeához, ezért a manók gondjaira bízta az etetését...másként meg amúgy is szabadon mozog az egész birtokon. ~Azért jó újra itthon...~ Sóhajt egyet, miközben ledobja magát egy kanapéra. Yan még valószínűleg pakol, ő most fejezte be, lezuhanyzott, és át is öltözött - egy fekete melegítő van rajta, kapucnis pulcsival. A papucsát lerúgja, és a lábait felhúzza maga mellé a kanapén, Eva pedig fejét gazdája ölébe hajtja. Majd' megőrült, mikor Lil megérkezett. Az előtérben várta... kutyaösztön? Hiszen nem tudta, mikor érkezik. Lil pontosan tudja, hogy most más dolga lenne. Megkeresni Gevet. Aztán Nemirt. De...még nem tudja magát rávenni a dologra. Kell egy kis felkészülési idő. A padlót bámulva, elgondolkozva vakargatja Eva fülét. Most boldognak kéne lennie, nem? Akkor mért érez lelkiismeret furdalást?*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Május 02, 2011 2:46 pm

*A fiú reagálására, csak vállat von. Ez ennyiben nem marad. Az biztos.* -Lor ez nem volt szép... egy kicsit sem. Ott hagytam mindent érted, te meg csak így itt hagysz? Hát, kösz. Nem kívánok boldogságot, bocsi, mert ha nekem nem lehet boldogságom... ez már nem kérdés. *vállat von, majd csak kifut a Társalgóból, és talán Lor orra előtt csapja be az ajtót. Nem érdekli a fiú, ő is ott hagyja, had szenvedjen egy kicsit. Tönkre ment az élete, és ez egy nyomorult levél miatt.*

Vendég

- Elhiszem. *Fűz csak ennyit hozzá. Nem akarja ezt tovább folytatni. Aztán mikor Lina újra beszélni kezd felnevet.* - Igazából ezelőtt még csak nem is beszéltem vele. *Mondja kuncogva, majd kicsit megköszörüli a torkát és komolyabban folytatja.* - Hidd el nekem. Szívesen adnék újabb esélyt, de már vége a kapcsolatunknak. Már van valakim aki elteri a fájdalomról a gondolataimat. Neked is lenne, csak kicsit körbe kéne nézned. *Mondja a lánynak kissé komolyabban, bár észlelhető a hangjában a nevetés "maradéka". A könnycseppet letörli a lány arcáról és folytatja, miután az befejezte a mondani valóját.* - Lina, kezded átlépni a határokat. Te is tudod, hogy már nincs jövőnk. Hiába szeretsz te engem. Én nem tudok egy csettintésre visszaszeretni beléd... Jó is lenne ha így működne. *Mondja a lánynak, majd megenged magának egy szomorú sóhajt és folytatja.* - Most pedig, részemről le van zárva a vita. Nem akarok veled veszekedni. Nem akarom, hogy megutálj, szóval ha nem nagy kérés maradjunk csak barátok. *Mondja a lánynak teljesen komolyan, majd feláll, és a lány felé fordul.* - Kérlek próbálj meg elfelejteni. Nekem is ment. Sokáig tartott, de most boldog vagyok. Viszlát. *Köszön el a lánytól, és még egy búcsú puszi a lány homlokára és hátra se nézve kisétál a szobából.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Május 02, 2011 2:12 pm

-Értelek kicsi szívem, de én azt az egyet nem értem: Nem vagyok, akkor már is új lány kell? Más fiú nincs az életemben, hidd el. *és már ez nem valami síró gyerekként mondta, hanem teljesen komolyan.* -Néha láttam, hogy azzal a lánnyal jobban érezted magad, mint velem. Persze ez csak az én gógyim. Már bocs. És századjára mondom. Halálilag elnézést azért mert egyszer nem bíztam meg benned. Egy esélyt sem kaphatok? Egyetlen egyet? Amit minden kapcsolatban megengednek? Bár akkor lehet úgy vélnéd, minek adjál új esélyt, mikor bennem nem lehet megbízni. *ez most nagyon kiáradt belőle, és csak kapkodja a levegőt, majd öt perc szünet elteltével, egy könnycsepp gördül ki a szeméből.* -Ne haragudj, nem akartam. Csak már én is nyakig vagyok, de én addig harcolok azért az egyetlen egy esélyért ameddig kell. És ne mond, hogy ne szeresselek így. Mert ezt nem lehet visszafordítani. Ha elkezdtük, fejezzük is be. De az nem most van. Hanem, még nagyon soká. feltéve, ha nem halunk bele a gyötrődésbe, amit én nem szeretnék,mert veled szeretném befejezni utolsó perceim. Ez az igazi szeretet, és ez nem beteges még... Erőszakosnak hiszel, de... én már mást nem tehetek. Pedig szívesen megtenném, azt, amit te mondasz, és hagynám az életedet nyugiba. De ez nem sikerül, az én kicsi szívem miatt. És miattad.* a végére majd megfullad, de ezt muszáj volt tisztázni vele.* - Még egyszer bocsáss meg. Legalább egy esély... ~Bármit megteszek azért az egy esélyért.~

Vendég

*Ismét a fejét fogja, és kezdi úgy érezni, hogy Lina direkt mondja ezeket, hogy a bűntudat mocsarába űzze, amiért nem őt szereti.* - Lina. Vannak barátaid, és biztos, hogy vannak más fiúk körülötted. És az is biztos, hogy közöttük találni fogsz magadnak valakit. Pont úgy ahogy engem is, őt is csak véletlenül fogod megtalálni. *Mondja a lánynak szépen lassa, óvatosan, bár talán kissé érthetetlenül... Jobb már sajnos nem jut eszébe. Már mindent elmondott.* - De Lina. Az a múlt. Akkor még... akkor még új volt minden. Akkor még köd fedte a szemeinket. Az a bizonyos rózsaszín köd. De nézz meg most minket. Én fájdalmat okozok neked, és te is nekem. Ez már nem szerelem. Ez már nem boldogság. *Mondja már szinte kétségbe esve.* - Ugye érted, hogy mire gondolok? *Kérdi a lánytól, miközben mélyen a lány szemébe néz. Arca már elég komor. Nem akart ilyen messzire menni, de ha a lány nem ért a szép szóból, fel kell, hogy tépje a sebeket...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Május 02, 2011 1:27 pm

*Nem itt lemondásról szó sincs. Itt csak igazság van.* -Érem... Akkor a szeretetem hiába van, valami ilyesmit jelenthet ez... hagyjuk. Jó az élet egyedül is nem de? * hajtja le a fejét, és óvatosan, remegő kézzel Kol buksiját megsimítja, közben godnolkozik, mit tehetne, hogy Lor szeresse.* -Ahogy látom esélyem sincs. Igaz? A "másik" már célba futott. Mond meg neki, hogy érezze magát jól veled. Én meg Pihinek vagyok. Meg Rékának. Ja, és Sandy... * majd keserű pillanatokat vág. Majd egy kicsi "szórólapot" nézeget. Ide utaztak volna Lorral, ha... Ha nem rontotta volna el a maga életét Lina.* - Tudod mit éreztem, mikor te engem választottál Sandy helyett? Oylat mint senki más. Majdnem felrobbantam az örömtől. Úgy gondoltam, ha Sandy még meg is haragszik, talán ott is hagyom a fenébe.. Érted, és Kolért. Bár Kol az most... nem ide tartozik, persze imádom őt is. *majd a végére mosolyog egyet.* ~ Soha az életbe nem leszek szerelmes, ha ezt nem oldom meg! Vagy ő, vagy senki.~ *Ez kicsit hülye gondolat volt számára.*

Vendég

*Csak szomorúan néz a lányra, és hagyja, had beszéljen, mivel már nem látja értelmét további magyarázásnak, nem sokat ért meg belőle a lány. A következő kérdésére nyel egyet, majd szép lassan válaszol a lánynak.* - Szerettelek. De már csak fájó emlék vagy Lina. Én már csak barátként tekintek rád. *Mondja az elejét kicsit nyersen, de a végét már valahogy vígasztalóan. Aztán a következő szavak hallatán, már komolyan kezd aggódni a lányért. Ennyire beleszeretett volna a fiúba?* - Lina... a megérzések sokszor tévednek. Ahogy mi is. Szóval vedd úgy, hogy én csak egy tévedés voltam. *Mondja a lánynak óvatosan. Mikor Lina Kolhoz kezd beszélni már a puma is figyelni kezd. Mivel eddig nem nagyon tette, mert ez neki elég "nyálasnak" tünt.* ~ Mit csináltál vele, hogy ilyen lett? -Hidd el ha tudnám... ~ *Gondolják, majd csak próbál valamit kitalálni, hogy Lina véger lemondjon róla, mert ez így nem állapot...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Május 02, 2011 12:56 pm

//csepp....csepp... Olvad... Lor//

- Nekem ilyet ne mondj! *süti le a fejét.* -Én szeretlek... *majd újra elcsuklik a hangja, kicsit gondolkozik, majd csak kinyögi...* - Egyáltalán szeretsz, vagy van még esélyem, vagy valami ilyesmi?... *húzza a száját, és gondolja mi lesz a válasz így csak megrázza a fejét szép lassan.* ~ Ha küldtem volna neki egy nyomorult levelet... Rég szép életem lenne...~ -Lor, kérlek. Egy kicsit hallgass meg. Én azért tartok ki a végsőkig, és nem érdekel, hogy te már lehet utálsz. De én, minden megteszek, hogy Én, és Te boldogok legyünk. Mert én úgy érzem az a Drága Jó Isten azért hozott minket létre, hogy mi együtt legyünk. *kicsit röhög, mert elég hülyén magyarázott.* -Ja és Kol! *majd a puma szemébe néz.* -Te meg azért vagy megteremtve, hogy az én vadmacskám legjobb barátja legyél! *mosolyog a pumára.* -Jó lenne, ha Saffi is itt lenne. Ő is puma. Sajnos ő már fent van az Istenke mellett, és vigyáz Ránk... *kicsit eltorzul a hangja, de Saffi már a múlté, most az Ő és Lor ügyét kell megoldani!

Vendég

- Én maradok a sárkánynál. Az aranyosabb. *Feleli kuncogva. És hát tényleg nem egy idegbeteg személyiség. Sőt, talán eddig még csak egyszer volt olyan ideges, hogy elő jött belőle a szadista, és hát hol máshol volt ez ha nem nekromágia órán? Aztán bólint egyet a fiú válaszára, majd még hozzá fűz valamit.* - Hát igen, senki sem. *Mondja kuncogva. A fiú kérdésére felvonja egyik szemöldökét, majd kicsit gondolkodik.* - Lemarja a sav a bőrt és minden egyebet róla, míg végül a csont marad? Vagy, kirántod a kezed? *Mond a fiúnak két választ, aztán, majd kiderül, hogy mi is a helyes válasz.* - Köszi, neked is. És hát én nem bánom. *Válaszolja nevetve. Örül is neki, hisz nincs nála piros tojás, csoki, vagy egyébb amit adhatna neki cserébe.*

// Fagy //

Vendég

*Csak mosolyog a fiú bár, látszólag már fáradt de még nem igazán szeretne aludni. Tilalom járás van az iskolában sem lenne jó mászkálni habár, most úgy is egy Prefektus kisasszonnyal van dolga.* - Aranyos, kis jószág. Bár én maradok a kígyóknál. Azok nem tüzelnek, csak sziszegnek és marnak, mint a hipó és a sav.*Feleli a fiú, majd a szemeivel vissza pillant Rékára. Réka olyan típusú lánynak látszik aki nem hírtelen haragú és idegbeteg hajlamú mint a szöszike hajú Naxeldir szakmegbizott gyöngye azaz Watson kisasszony.* - Nem volt kedvem a szobába menni, kellett egy hely ahova senki se jár este.*Válaszolja kuncogva a fiú.* - Tallos kérdés: Mi lesz a kezeddel ha beleteszed egy pohár kénsavba?*Kérdezi meg, és közben gonoszul vigyorog.* - Egyébként meg Boldog Húsvétot. Meglocsolnálak de sajnos a büdöskémet a szobában hagytam.*Mondja szerényen és barátságosan a fiú.*

Vendég

*Nyugodtan fekszik a párnák közt, és a sárkányka fejét simogatja. Imádja ezt a kis állatot. Mikor a fiú belép felnéz, majd elmosolyodik, mikor észre veszi, hogy észre sem vették.* - Szia Alex. *Köszön vissza a fiúnak, majd csak kuncogva válaszol.* - Hát igen. Valakinek ezt is meg kell csinálni, és egyenlőre még nem. Nincs is olyan sok szabályszegő a suliban. *Rántja meg kicsit a vállát kuncogva.* - Na és te mi járatban erre felé ilyen kései órán? *Kérdi a fiútól mosolyogva, és még mindig a sárkány fejét simogatja.* - Amúgy ő a kis sárkányom, Cute. *Mutatja be a kis lila sárkányt mellette.* - Aranyos, nem? *Kérdi a fiútól mosolyogva miközben még mindig simogatja Cute fejét. Hát igen, ellenálhatatlan egy sárkány.*

Vendég

*Központi termekben lófrál eme kései órákban. Gondolatai teljesen máshol járnak és egy dal is az eszében van ami felcsendült pár napja. Öltözete egy szép fekete nadrág, és hozzá ing. Természetesen rövid ujjú.. Haja felzselézve táskája nála és a kardja is. Belép a nyugalom termébe. Ahogy körbe néz, először nem veszi észre Rékát és egy árva lelket sem. Olyan megnyugtató ez a szoba a fiú számára nem is lenne meglepő ha megint itt aludna. Ahogy beljebb halad és lehuppan az egyik árna halomra Rékát veszi észre.* - Nocsak Őrjáraton van az Allidonos, kisleány? Üdvözletem! Volt valami kapás a horgon őrjáratozás közben?*Egy fajta mugli nyelvjárással beszél, ha Réka észre veszi hiszen a horgászatból van az a szó. A fiú közben a szája szélén vigyorog majd a sárkányt kezdi el nézni.*

Vendég

*Halk léptekkel szeli a folyosót, majd megáll a Nyugalom terme előtt. Épp őrjáraton volt, és most úgy döntött, hogy pihen egyet. Szinte biztos benne, hogy ilyen kései órán már senki nincs itt, vagy senki nem jön ide. Már csak a kijárási tilalom miatt is. Benyit, majd mikor körbe tekint látja, hgy senki nincs itt, ami valamilyen szinten megnyugtatja, vagy inkább a szoba teszi? Fene tudja. Ledobja magát az egyik párna kupacra, majd szépen összerak még egyet a kis lila sárkánynak, hisz ő is vele van. Öltözete amúgy fehér ing, lila egyenruhás mellény, szakszínű (szürke) nyakkendő, lila rakott miniszoknya, fehér cicanadrág, női fekete bakancs, lila haja kiengedve, lila sapka, nyakában félholdas nyaklánca, oldalán tőrei és pálcája, újján a szíves gyűrű, nyakában még aqumaritos nyaklánca, és még az újjonan kapott aqumaritos gyűrje is újján van. Meg persze Cute is vele van. Ilyen későn nem tanácsos az Udvaron sétálni egyedül, és ha már eddig vele volt, most is vele lesz.*

Vendég

- De én előtte szenvedtem. Talán most jutalmat kapok, vagy talán nem. Lehet, hogy most is így fogok járni, talán rám sosem fog rám találni az igazi, és csak sodródni fogok, majd végül a hullámok egyedül ölnek meg. *Nevet fel elég keserűen. Hát most annyi a kedvének, ami eddig se volt túl nagy... Mikor a lány kezébe adja a gyűrűt, amit még ő adott neki, kissé meglepődik. Nem akarja visszakapni. A lánynak adta, hogy az megtartsa.* - Jaj Lina. Ne nézd így a világot, nem én vagyok a világod közepe. És ezt tartsd meg, mivel azért adtam akkor, hogy megtartsd. Kérlek. *Mondja, majd visszahúzza a lány ujjára, majd visszaül a fotelbe. Mikor a lány tovább folytatja kissé lesokkol.* - Lina... ne szeress így. Nem érdemlem meg. *Nyögi ki, majd újra a fejét fogja, majd mikor a lány nekiborul, már tényleg a határán van, hogy elsírja magát. Nem hiszi el, hogy ezt művelte valakivel.* - Pedig nem kéne, hidd el nekem. Kérlek, ne szeress így. *Mondja a lánynak és a fejét fogja. Hagyja, had sírjon rajta, ezt nem fogja elvenni tőle. Már így is sokat vett el. És nagyon keveset adott...*

// Fagy //

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 24, 2011 7:00 pm

-Jó, hogy neked ilyen könnyen megy. Bár nem irigyellek. Tudod, hogy én még mindig téged szeretle... Sajnálom. *hajtja le a fejét, és kicsit pityeregni kezd. Lecsúsztatja a gyűrűt az ujjáról majd Lor kezébe adja.* -Tessék. Emlékszel? A Vidám parkban adtad nekem. Akkor megfogadtam, ez lesz a mi láncunk, ami összetart minket. Úgy látszik elszakadt ez a lánc. Ezt most azért tartom magamnál, hogy ne feledjelek el. Bocsi, de én... ostoba vagyok. Ha értesítettelek volna hová, mikor és kivel megyek el, akkor még mindig a szép életem lenne. Egy csillagos ötös fiú, kiváló barátnők, diákprefektusi élet, egy huncut macska. Ez volt minden vágyam. Ezt hívják fekete ünnepnek számomra. * húzza a száját, de már a sírós hangját használja, elérzékenyült.* -És azt most megfogadom, hogy addig nem nyugszom míg egy ilyen életet tudjak magamnak biztosítani. Veled. Kiröhöghetsz... bár hülyét csinálok most magamból, tehát nagyon röhej. De én egyszerűen. *erre elcsuklik még jobban a hangja.* -Jobban szeretek, mint saját magamat! * erre nekiborul Lornak, és csak pityereg, és ezt suttogja.* -Imádlak, szeretlek... Imádlak, szeretlek...

Vendég

*Mikor nem lát senkit itt bent, csak fogja magát, és nekitámaszkodik a falnak. Szemét behunyja és gondolkodni kezd. Alra gondol, hogy iránta mit is érez, majd Linára gondol, hogy mit érzett iránta és, hogy most mit érez iránt. Mikor épp Linára gondol be is lép a lány, amire nem kicsit lepődik meg. Hogy ez, hogy működhet nála folyton...* - Szi-ia. *Mondja még mindig a meglepetéstől dadogva, persze arcán komolyság látszik. Talán túl sok is. Bólint egyet arra amit a lány mond, majd mikor a lány oda hívja magához, elrugaszkodik a faltól és leül a fotelbe. A következő szavak hallatán egy laza csuklómozdulattal megüti a homlokát, persze csak a maga hülyesége miatt.* - Ha az ember szíve sérült, könnyen beleszeret másba. *Mondja a lánynak, miközben arcát kezébe temeti, már csak a lány könnyei miatt is. Sóhajt egyet, majd újra megszólal.* - Neked is most kéne próbálkoznod. *Kissé nyers, de hát ez van. Rossz kedve van...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Vas. Ápr. 24, 2011 6:27 pm

*Kis mosollyal lépdel, a Központi termeknél, azon belül a Társalgóba, végül a Nyugalom termébe. Ott bekopog, és óvatosan kinyitja az ajtót, mely keservesen nyikorog, szét néz, és meglátja Őt.* -Szent habakkuk! Hiszen ez Lo...Lo..Lor! *suttogja, majd belépted, és maga után némán becsukja az ajtót. Leül egy székre, és csak nézi Lort. Nagy levegőt vesz, és végül azt kifújja.* - Szi...sz...szi..aa! *dadogja. Amúgy öltözete, passzos fehér trikó, bőr passzos nadrág, Allidonos jelvénye, edzőcipő, és a megszokott kiengedett haj, egy fehér masnival. Természetesen ujján Lortól kapott Holdköves gyűrűje. oldalán pálcája.* -Bocsi ha megijesztettelek, nem akartam. *suttogja, úgy, hogy a fiú hallja azt.* -Ideje normálisan beszélnünk. Látom rajtad a "Mit tettem, Úr Isten" kifejezést. *szorítja össze két ajkát, majd egy puffot húz a széke elé.* -Ülj le kérlek, Lor. *Bólint egyet, majd egy szomorú mondattal kezd.* -Hallom, meglelt a szerelem... * egy könnycsepp csücsül le szemén, de reméli, Lor egyszer rá jön, nem kellett volna ezt cselekednie. Ő szerinte jó barátnő volt... de túl szerelmes is.*

Vendég

*Kissé zavarosak most a gondolatai, mivel ezek a napok, valahogy egyátalán nem úgy sikerültek, ahogy ő gondolta. Egyenlőre úgy döntött, hogy eljön ide, a Nyugalom termébe, ahol mindent végig gondolhat, majd azután, nos azután visszamegy a szobájába. Ha rá is jön, hogy valamit elrontott, azt már nem csinálhatja vissza.* ~ Érdekes volt ez a hét, ezek a napok, mint ha mind ellenem szövetkeztek volna. ~ *Lép be az ajtón ezekkel a gondolatokkal, majd szépen körbe tekint, hogy van-e itt valaki, vagy nincs. Öltözete emúgy a megszokott, fehér póló, barna nadrág, fekete cipő, fekete köpeny, csuklya fejébe húzva, oldalán meg családi kardja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 18, 2011 8:36 pm

*Úgy tűnik, senkivel sem sikerül hosszabb beszélgetést kialakítani egyelőre; de talán nem is baj. Most már átadhatja magát sürgető gondolatainak. Néhány órán keresztül üldögél itt, később készít magának egy pohár japán teát, és elfogyasztja azt. Hajnal felé aztán ismét visszatér a szobájába, de csak kora reggel tud elaludni az időeltolódás miatt, mivel még nem állt át a szervezete.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 18, 2011 8:25 pm

*A szülői szigornak nagy hatalma lehet egy gyerek felett, persze ha az a szigor kellőképp határozottsággal hangzik el. Szinte mindenki a szülei sorsától függ, és rajtuk áll, hogy milyen irányba terelődik el utóduk sorsa. Valójában Nemir is ezen körülménynek köszönhetően került ebbe az iskolába, és lett otthona az elkövetkezendő időszakra, feltéve ha továbbiakban is itt tölti majd el az idejét. Ez minden bizonnyal így is marad még, hacsak nem történik az iskolával valami, és el nem pusztul a hatalmas mágikus erők összecsapása következtében, melyek gyakorta megesnek a környékén. A fiú válaszára mosoly jelenik meg arcán. Örömmel látja, hogy újabb belsirionos tanuló érkezett az intézménybe. Szükség is van a fiatal, harcos szellemű diákokra.Lassan feltápászkodik a székéből, és a fiú felé lépdel. Előtte megállva kezet nyújt, felé, s barátságosan teszi hozzá.* Ezt örömmel hallom. Akkor tehát mint szaktársad, szeretnék további jó estét kívánni, mert nekem mennem kell. Remélem lesz még alkalmunk látni egymást. *Elköszönt, majd elfordulva a fiútól, elindult a terem ajtaja felé, és visszateleportált szobájába. Rövid készülődés után be is feküdt az ágyába, és álomra hajtotta a fejét...*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 18, 2011 8:13 pm

*Hozzá csak a híre ért el a Nezabarnak, de igazán sokat nem tud róla; szinte semmit. Talán a legfontosabbakat igen. Ha a veszély nem is, de a misztikum, a sötétség, a kalandok mindig vonzották őt, és elégszer égett a talpa alatt a talaj. Mindenesetre nem a nyugalom miatt választotta szülőhazájának nagy hírű intézményét, éppen ellenkezőleg. És természetesen, bár nem elsődleges szempontként, de apja akarata is közrejátszott, hiszen ő volt az, aki megelégelte fia vándorló életét. Nem szívesen, de ezúttal engedett a parancsnak, igaz, nem tudja, meddig fog tudni egy helyben maradni. Most mindenesetre itt van, és igyekszik a legtöbbet kihozni ebből a helyzetből is. Arra, hogy sokra vihetné, nem akar reagálni.* Köszönöm, Nemir. *Fogadja a köszöntést.* A Belsirionhoz tartozom. *Válaszolja meg Nemir szakirányú kérdését.*

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 18, 2011 8:04 pm

*Az iskola valóban rejteget sok ismeretlen, és misztikus dolgot a lakóinak, de talán épp ez teszi olyan érdekessé, és különlegessé. Ha események nélkül, unalmasan telnének a napjaik, ráadásul még az órákon is egyhangú tanárok diktálnák a sablonos varázslatok részleteit, az sokak kedvét elvenné.Viszont a Nezabarban a helyzet egészen más. Itt bármelyik nap találkozhat az ember kalandokkal, melyek akár végzetes kimenetelűvé is válhatnak, ha rossz helyre lép az illető, netalán csak rossz szavakat használ, rossz időben. A tudás pedig valóban nagy hatalom , és sokakra hivatott lehet az, aki birtokában van egyes információknak, mindez azonban szintén veszélyes lehet rá nézve. De hol máshol kerülhetne fontos információ valaki birtokába, mint egy veszélyekkel teli vidéken. Röviden elmorfondírozgatott mindezen a fiú, majd mivel kielégítő válaszokat kapott, mosolyogva fordult Demianhoz.* - Nos örvendek a találkozásnak, Demian. Az én nevem Nemir Growal. *Enyhén biccentett a másik felé, de nem állt fel.* Isten hozott a Nezabarban. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a mentalitással még sokra viheted a falakon belül, és azokon kívül egyaránt. ÉS mi a helyzet a szakodat illetően? Hová lettél beosztva?

Tárgy: Re: Társalgó - Nyugalom terme Hétf. Ápr. 18, 2011 7:50 pm

*Csodálkozik egy keveset, hogy a másik nem árulja el a nevét, de nem teszi szóvá.* Hogy mi vezérelt? Felteszem, ugyanaz, ami mindenki mást: a mágia titkainak kutatása, a tanulás, a tudás. És ezt a kincset sosem adják ingyen; ha itt a veszély az ára, én kész vagyok megfizetni. Jól meggondolva, hol van tökéletes biztonságban bárki? Sehol. *Morfondírozik el.* Sok helyen jártam az elmúlt évek során, sok mindent megtapasztaltam, és most itt kell folytatnom a tanulást. *De hogy ez most csak egy újabb rövid állomás a céltalan bolyongásban, ő maga sem tudja. Talán tovább marad és visz egy kicsi állandóságot az életébe, vagy hamar tovább áll, és csak egy néhány emberben hagy emléket a jelenléte.* Te már egy ideje itt vagy, jól feltételezem? *Érdeklődik.*