Tengerpart

* Egy lábon ugrál aztán megállapodik egy sziklánál. Komolyabb baja úgy sem történhetett, de meglehetősen sajog és mindenki ismeri az érzést, hogy milyen, ha belerúg a küszöbbe. Na olyan.* - Kenőcs? Neem arra semmi szükség. * Mondja ahogy megnyomkodja a cipője orrát. Meg aztán annyira nem volt nehéz a komámasszony, szóval talán megmarad.* - Már megvagyok. * Mondja Sophienak aki már kutat is fásli után a táskájában. Most elgondolkozott azon, hogy le kéne vennie a cipőjét, meg a zokniját, valamelyest zavarba ejteni, meg aztán nem is okoz neki már nagy gondot, de Sophie oly kedvesen készséges, hogy észre sem vette és már nyújtotta is a lábát.* - Viccesen fogok kinézni fáslival. * Mondja és mint egy kis óvodás tűri, hogy beadják neki a szurit. Már egész szépen helyre állt a lelki békéje, amikor is észre veszi a meztelenül úszkáló Agathat. Pontosabban a felsőteste félig kilátszik a vízből, s ez őt egy cseppet sem zavarja.* - Te jó isten.. * Mered maga elé és lehajtja a fejét, mintha valami szörnyű dolog történt volna.* - Sophie, jól látom amit látok, vagy csak megőrültem? * Fordul a lány felé. Részeg embert nem szabadna úszni hagyni ugyanis megfulladhat. Ha járni nem bír és vinni kell, akkor az úszással, hogy boldogulna, még a végén szájon át lélegeztetést kéne neki adni. No neem azt már nem. Linc felpattan nem is figyelve harci sérülésére, s a lány után kiállt.* - Gyere ki! Azonnal! Még a végén én leszek a hibás és megyek az Azkabanba! * Ordít utána, és, hogy jobban a lány tudtára adja, mit is akar, még a cipőjét is leveszi és utána hajítja. Persze nem találja el, de így talán kivívja a lány figyelmét.*

- Aha. * Vonja fel egyik szemöldökét, kissé cinikusan, és már nyújtja is át a lánynak a menyétet, amiről Sophie egyértelműen megállapítja, hogy illuminált állapotban van.* - Csak tartsd el magadtól jó messzire.. még a végén.. tudod.. * Mondja, miközben elindul kifelé a pubból. Az ajtót lábbal berúgja, aztán megpróbálja rajta kivinni Agathat, az ajtófélfába kissé beveri a fejét.* - Hopsz... bocsánat.. direkt volt. * Mondja miközben elindul a rakpart felé. Esteledig és kellemesen hűvös szél fúj, főleg mire elérik a partot. Sophie javasolja, hogy szélárnyékba tegyék le a sziklák közé. Agatha közben ébredezik, újfent zsebrevághatnak tőle egy két káromkodást, aztán érdeklődik, hogy meghalt-e, s mindezt angolul.* - No, pretty not... * Válaszolja neki unottan, s pont a szélvédett részhez érnek amikor amikor is mamának hívja. Nem szándékosan, de a hihetetlen megszólításra elejti a kifinomult hölgyikét a sziklára, no meg saját lábára, amit nem is olyan régen bokán rúgott.* - A francba is, hagyjuk itt. * Túr idegesen éjsötét hajába és egy lábon ugrál egy darabig a fájdalomtól.*

* Újból megnyílik az ajtó és egy fiú lép be rajta. Pontosabban egy tünde első ránézésre mert hegyes fülei kikandikálnak hosszú sötét hajából. Egy kis termetű madár is beszállingózik az ajtón. Linc először azt hitte, hogy eltévedt és véletlenül kerül erre a piszkos helyre, azonban úgy tűnt, hogy a tünde fiú a gazdája. Talán kissé jobban is megnézte magának a madárkát, mert nem egy hétköznapi látvány erősen kék színű tollazatával, nem is látott még hozzá hasonlót. A férfi tőlük nem messze ült le egy asztalnál úgyhogy hallhatja amit Lincoln mond.* - Szép madár. * Jegyzi meg. Bizonyára daimón lehet. Patrice továbbra is kóstolgatja Sophiet, és nem kertel hangosan kimondja mire tippel mi a gondja Sophie-nak. Mire Lincoln csak legyint.* - Dehogy is. Ez biztosan nincs így. * Mondja és int a göndör hajú lánynak, hogy nyugodtan tegye el a pálcát. Azonban Haku is megerősítette az elhangzottakat úgyhogy a végső rábólintást Sophie-nak kell megadnia, miszerint igaz minden. Azonban a lány kirohant közöttük amíg ők az új vendégre figyeltek, s meg sem állt a tengerpartig. Ahányan voltak utána siettek, hátha megtalálják a parton.* - Ne szaladj már! Hová ilyen sietősen? * Kiállja az előttük szaladó lánynak.*