Tengerpart

-Igen, ilyen. Egész hasznos varázslatok benne, és a legjobb, hogy nem kell hozzá pálca. Nagyon szeretem használni. Látványos mozdulatokkal nagy erejű dolgokat lehet elérni vele... Persze a pálcamágiát is szeretem, hisz azért is jöttem elsősorban a suliba, pedig a szüleim nem akarták... A koboldok nem arról híresek, hogy gyakran rántanak pálcát. Nekem viszont semmi kifogásom ellene, sőt. *Magyaráz picit az elemi harcművészetről meg magáról, miközben Ophelia nevetgél a jósos ötleten. A mondani valójának vége viszont megüti a fülét. Majdnem rákérdez, hogy mit akart mondani, de aztán kapcsol, hogy talán nem kéne, bizonyára valami rossz emlék.*
-A levegő tőlem messzeáll... Az az ellentételemem. Azt alkalmazom a legkevesebbet, a legkisebb sikerrel... Mit szeretek a földben? Nem is tudom... Talán azt, hogy mindenütt megtalálható a természetben. Akárhova lépsz, mindig a talpad alatt és így kéznél van. Ha akarod, könnyen magaddal viheted. Szeretem a tapintását is. Persze nem azt, ami sáros, latyakos, hanem ami száraz. Kikapcsol, ha elterülhetek benne. Ezt az elemet ismerem a legjobban. *Próbálja megfogalmazni az érzését a földdel kapcsolatban, de nem sok sikerrel. Ennél még mindig több, amit igazából magának se tud megfogalmazni.*

*Ophy teljesen máshogy reagál, mint ahogy megszokta... Abszolut nyugodtan üldögél akkor is, amikor a tengerből kiemeli a vízgömböt, és akkor is, amikor az egész szétterül rajta... Mintha egyáltalán nem is érdekelné, hogy a ruhája és a haja egy az egyben tönkrement... Most Radomiron van a sor, hogy ledöbbenjen a szeme előtt lejátszódó jeleneten... Odamegy hozzá, és értetlenül bámul rá.* -Hát veled meg mi van? Rólad aztán meg lehet formázni a nyugodtság szobrát. Nem zavar, hogy mindened vizes lett? *Mondja csodálkozva, majd látja, hogy rettenetesen vacog.* -Még fázol is. Na de azt mindjárt megoldom. *Mondja, és megpróbálja helyrehozni a maga által idézett problémát, és végighúzza a lány felett a pálcáját. Abból egy levegőáramlat jön ki, és meg is szárad a lány ruhája is meg haja is, meg nagyjából minden, amije vizes lett. Látja, hogy talán szomorú lehet, mert a térdére hajtja a fejét... Nem kérdez rá, csak áll mellette, valamiféle magyarázatra várva.* ~Na tessék, lőttek a játéknak.~ *Gondolja magában picit bosszúsan, ő azt hitte, most remekül fognak szórakozni...*

*Doroteja nagyjából két hete lakik Nellondba. Most is ezt a fényes délelőttöt a tengerparttal kezdi. Szépen süt a nap, tökéletes idő felhívni a barátnődet. Elő is kapja táskájából a telefonját és tárcsázza a számot. Már ki is csöng, és beleszól egy bágyadt hang.*
-Halló!*
Doroteja kicsit meglepődött a hangon.*-Szia Iva! Itt Teja! Mi van veled, korán hívtalak?* Kérdezte már kuncogva.*-Már fél tizenkettő van! Jézus isten!*Barátnője azonban csepett sem tűnt boldognak.*
-Jaj! Már annyi az idő! Bocsika, csak tegnap nagy buli volt a parton! Igazi tünde parti volt! És tudod kivel találkoztam?*
Teja elgondolkozott.~Ki az aki ennyire mély nyomott hagyott Ivaban?~Nem tudta megfejteni hiszen, az ilyen durva bulikban, amikbe ide költözése előtt jártak mindig sokat ittak. Általában nem szokott emlékezni ennyire az emberekre.*
-Nem tudom kivel?*
-Hát nem mással mint, Daniellel! Érdeklődött rólad.*Tejának leesett az álla. Daniel a veszekedésük óta hozzá se szólt.*
-Na ne! Ez hihetetlen!*
-Azt mondta fel fog hívni!*Teja újra eltátotta a száját.*
Oké! Ez váratlanul ért! Na akkor haza megyek és rögtön felhívom! Szia Ivus!*
-Szió Teja!*És letette barátnője. Eltette mobilját és felpattant.~Velem Daniel ezek után beszélni akar! Hihetetlen~. Azzal mérgesen sétált a város felé.*

// Frost //

*Érzi a fiúban a merevséget, de más is ami kíváncsiságra sarkallja és arra, hogy minél kellemetlenebb helyzetekbe sodorja a másikat. Igaz erre önmagában is képes a amerikai, a legkisebb külső indítatás nélkül is hülyét csinál magából vagy alkalomadtán másokból. A helyzettől függően, adódóan. Szórakozottan tekintett a fiúra aki játszadozott a tűzzel épp ezért még némi gyermeteg izgatottság is lappangott a szívében amikor csókot próbált lopni Lincoln ajkairól. Ám csalódottan vissza kellett huppannia a homokba. A férfiú visszautasította az esti szórakozást, Aleo nagy megkönnyebbülésére. Szegény jószágot érzékenyen érinti a téma, révén hogy Agatha és ő valójában egyek. Ugyan azt érzik, egy a fájdalmuk és a többi, ezért ha a nőszemélyt megcsókolja valaki az majdnem olyam mintha őt is. Meg persze fordítva. Aleo, révén, hogy hím kissé nehézkesen kezeli az ilyen szituációkat, ennél már csak a csóknál merőben mááááááás elfoglaltságok borítják ki még jobban. Illetve ha a női bajok heteivel kell megküzdenie, kész rémálom lehet szegény teremtés élete. * -Hát jó. * Biggyeszti le kicsit az ajkait Aga miután a „randi leglényegesebb része kísérlet” kudarcba fulladt. Vállat vont és tovább iszogatja a sörét mintha mi sem történt volna. Talán az a baj, hogy él a lánykában egy idilli kép az igaz szerelemről, meg hogy ez első csók mennyire meghatározó, ilyesmi. Egyszer úgy is kinövi. * -A csók az első olyan fizikai kontaktus a partnereddel, ami sorsdöntő lehet. Ha abban a pillanatban nem érzel semmit amikor megtörténik akkor hiányzik valamiféle… varázs. Az amitől… * ~Nem érdekli! Ne locsogj!~* -… különleges lesz. * Fejezte be bensőjében a jószággal morgolódott. ~Mondtam már neked mennyire felfuvalkodott egy hólyag vagy? ~ A jószág szóra se méltatta a dolgot inkább a cilindert kezdte el húzni a lány háta mögött, hogy a fiatalok közé ékelje magát. * -Ezt most nem gondolod komolyan? * Tette fel az egyértelműen költőinek szánt kérdést Agatha. * -De, segítesz? * Válaszolta Aleo gazdájára pillantva akinek esze egyetlen ágában sem volt segédkezni a műveletben. A színjáték ellenére nyugodt arccal és figyelmesen hallgatja végig a dolgos pincér csajozási szokásait. A végére pedig nevetésben tör ki, kicsit meggörnyedve a tűz irányába kacarászik fejéről a nyakába hull hegesztőszemüvege. *-Hát ez jó… Tarzan. Egyébként világos, le akarod venni a csajt a lábáról azzal, hogy azt mutatod neki mennyire törődsz vele. Azonban ez ámítás. Miért nem azt mutatod amilyen vagy? Azt ne mond, hogy minden este vacsorázni viszed majd akkor is mikor a kölykök visítanak, vagy talpig mocskosan érsz haza. * Sóhajt. * -Flanc, de minek? Inkább főzd meg Te a kaját, a házadban vagy a szabad ég alatt. * Lehet nem a legjobb tanács, de pénzspórolásnak kiváló ötlet, ha mást nem is ezt el kell ismernie még a Nevadai Rensznek is. Agatha tényleg többet törődik a saját érdekeivel mint másokéval, de sokkal inkább azért mert lényegében egyszerű és emberi jellem. S mint olyan nehezen hiszi el, hogy a jégpáncél mögé bújt gyáva alakok nem magányosak, akár a Hold. Ezért is, mikor a fiú legyint felvonja az egyik szemöldökét és kérdőn tekint rá, az pedig, hogy van egy kutyája nem sokat mentett a helyzetén a lányka szemében. * -Ahhha. Meggyőző. Amúgy ott voltam, épp molesztáltál egy lányt. * Vigyorodik el és kiüríti sörösüvegének tartalmát. Még maradt három üveggel, így utánpótlás akad ezért folytathatja az italozást hátradőlve kissé a csillagos ég alatt. Oldalra billenti a fejét ahogy belekezd Lincoln a mondandójába és összeráncolja a szemöldökét kezdeti értetlenségében. Majd mint egy olajozott rongy a parázsban, oly fényesen lobban lángra benne felismerés gondolata. * -Igen, mindig, mindenkivel és mindenkor. Na jó az utolsó nem igaz, mert ha rossz passzban találsz akkor én nem a helység kalapácsát, hanem Brooksék villáskulcsát lengetem mindenki felé. * Beletúr a homokba és kutatni kezd valami nehéz és lapos után. Szintúgy megpróbálja, de nem megy vele sokkal többre mint Linc. * -Gyakoroljunk, az nem árt.