Tengerpart

*Az ismerkedés elég kellemesen sikerül és kiderül, hogy Claire mégsem annyira csodabogár, mint elsőre gondoltam. Igazából elég jó fej csajnak tűnik, habár nem beszél sokat és nem is poénkodik annyit, mint amennyit én szoktam, de ez mindegy is. Szeretem nevettetni és szórakoztatni az embereket, megszoktam már, hogy általában ők nevetnek az én poénjaimon és nem fordítva. *
- Ó, mert neked ismerni kell eléggé ahhoz az embert, hogy becenevet adj neki? Ez érdekes, még nem hallottam ilyet. De hát ízlések és pofonok! *kacsintok vigyorogva a lányra, de kicsit elgondolkozom azon, amit mond. Belegondolok, hogy igazából a haverjaim aggattak beceneveket rám, szóval lehet, hogy van valami abban, amit Claire mond. Mindegy is, remélem, hogy még találkozok a lánnyal, és akkor kaphatok becenevet.*
- Remélem majd azért egyszer eljutunk odáig. *jegyzem meg vigyorogva, ami kicsit félre érthető lehet, habár semmi hátsó szándékom nincs ezzel a kijelentéssel. Mikor megosztom az ötletemet Clairrel, a lány nagy tábortüzet javasol.*
- Végül is igaz, egy nagy tábortűz mellett meleg van. Király, majd lehet akkor körbekérdezek a suliban, hogy kit érdekelne. És kihozom a gitáromat és csapunk egy nagy bulit. *vigyorodom el szélesen és gondolatban már tervezgetem, hogy mit is fogunk inni, meg csinálni meg ilyesmi. A kellemetlenség az egészben csak annyi, hogy alig ismerek még valakit az iskolából, így elég nehéz lesz meghívni emberkéket. Gondolataimat a csobbanás és a sikítás szakítja félbe. Gyorsan felpattanok, pálcát gyújtok és Clairre pillantok. A lány közli, hogy ő közelebb megy, így hát én is határozottan indulok meg a víz felé. Na nehogy már pont én maradjak le egy nő mögött. Kíváncsian meresztem a szemem, amikor újabb üvöltést hallunk. Megdermedek és megborzongok, hiszen ki tudja, hogy ki visítozgat a vízben. Egy fehér leányzót pillantok meg, aki ismét visszaesik a vízbe.*
- Te is láttad? *suttogom Clairnek, hiszen nem vagyok biztos benne, hogy a lány tényleg ott volt-e. Hamarosan azonban Isolda kimászik a vízből, légmágiával megszárítja magát és nagy öleléssel karjaiba zár minket. Meglepődve, kimeredt szemmel pislogok rá, majd kérdőn nézek Clairre, gyanítva, hogy talán ő ismeri a lányt.*
- Hallottuk a visítást, és megnéztük, hogy mi történt. Minden rendben? Hogy kerültél a vízbe? *teszek fel néhány kérdést és válaszolok Isolda kérdésére, majd Claire-re pislogok, hogy vajon ő hogy reagál erre az egészre.*

*Furcsa bogár a leányzó, de ez nem tántorít el attól, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele, hiszen látványnak sem utolsó. A daimón sértődötten vonul el az egyik fára és onnan lesi a tengert, jelezve, hogy bizony eléggé megsértődött mindkettőnkre. Kuncogva nézem a madarat, majd Claire felé fordulok.*
- Értem. Hát... Azért remélem, majd megenyhül. Hiszen nem akartam megbántani. *emelem fel egy kicsit a hangom az utolsó mondatnál, vigyorogva és remélem, hogy a daimón is hallja ezt és esetleg reagál rá valamit. Ha más nem, még jobban hátat fordít nekünk, de akkor biztos, hogy elnevetem magam. Közben persze megtörténik a bemutatkozás is, és Claire a Jake nevet választja, amire csak mosolyogva bólintok.*
- Rendben, ahogy gondolod. Elég sok becenevem van, mivel mindenki máshogy hív, vagy esetleg kreál becenevet, úgyhogy tényleg mindenre hallgatok. *vigyorodom el szélesen. Egész jó fej ez a lány és nem is olyan csodabogár, mint ahogy az elején gondoltam. Talán tényleg csak arra a néhány percre volt olyan furcsa, annyira beleélte magát a könyvbe, a versbe. Én is kicsit elvarázsolódom, amikor új dalt komponálok, vagy ilyesmi. Belegondolok a kis tábortüzes buliba, és lágyan elmosolyodva nézek a tenger felé. Aztán kicsit rosszabb, szomorkásabb emlékek kúsznak a fejembe, de igyekszem őket elhessegetni.*
- Igen, a suliból. Nem rég érkeztem ide és mondták, hogy a tengerpart jó hely. Bár, gondolom inkább nyáron. Elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet itt egy tábortüzes buli. Biztos nagyon klassz lenne, csak most már elég hideg van hozzá. *osztom meg az ötletet a lánnyal, és kíváncsian nézek rá, hogy ő vajon hogyan vélekedik erről.*
- Amúgy te is a suliba jársz? Vagy itt dolgozol Nellondban? *kérdezek rá ismét kíváncsiságtól csillogó szemekkel a dologra, hiszen még azt sem tudom, hogy hány éves a lány. A kérdezősködést és a beszélgetést egy sikoltás szakítja meg, mire felugrok és körbenézek.*
- Mi volt ez? *kérdezek halk hangon, előveszem a pálcámat és egy lángot idézek meg, a Lumos varázsigével és a vizet nézem, hiszen onnan hallottam a sikítást.*
- Mit gondolsz, közelebb menjünk? *nézek Claire-re kérdőn. Nem nagyon tudom, hogy most mit is csinálhatnék, egyszerűen csak várok és a sötét vizet nézem, hiszen időközben már jócskán besötétedett.*

*Valóban elég fura bogárnak tűnik a lány, a daimónjával együtt, de hát ettől csak még izgalmasabb az ismerkedés, nemde? Habár először nem tudom eldönteni, hogy vajon egyszerűen csak flúgosa lány, vagy talán őrült is, és ez a gondolatsor csodálatosan ki is ül az arcomra. Valahogy soha nem tudom elrejteni az érzelmeimet, vagy legalábbis nem akkor, amikor kellene. Most azért jól esne a dolog, hiszen szinte látom, hogy Claire is rájön, hogy mit is gondolok róla. Mikor a madár egy aprócska pofont kap, kimeredt szemmel figyelem a reakciót, és kicsit elnevetem magam, hiszen elég viccesen fest, ahogy egy madárt megpofoznak. A lány válaszára ismét megforgatom kicsit a szemem. Micsoda diplomatikus, művészi válasz. Végül is nem is vártam mást, habár már szinte úgy tűnt, hogy a lány elég normális, de úgy tűnik, hogy mégsem. Mindegy, végül is így csak még izgalmasabb lesz a dolog, talán rám is ragad valami jó modor, vagy valami művészi akármi. Furcsa, hogy igazából én is afféle művész-lélek vagyok. Legalábbis zenélni nagyon imádok, el se tudnám képzelni az életemet a gitárom nélkül. Most is frusztrál kicsit, hogy nincs nálam, de hát úgy gondoltam, hogy sétálni már csak nem hozom magammal. Pedig milyen jó lehet ide kiülni és gitározgatni. Erre a gondolatra elmosolyodom és elhatározom, hogy tartok is majd itt egy kis tábortüzes, iszogatós estét. Biztosan mindenki élvezné! Visszatérek a lányhoz és daimónjához és rá is kérdezek, hogy ő vajon lélekdarab? A madár kicsit felkapja a vizet és habár bemutatkozik, nem valami kedvesen teszi ezt.*
- Öhm... *nyelek egyet meglepődve, hirtelen nem nagyon tudok mit szólni, végül lesütöm a szemem.*
- Bocs, csak nem vagyok hozzászokva a daimónos emberekhez. Otthon nem nagyon vannak. Vagy legalábbis a környezetemben nem nagyon voltak... *javítom ki magam és elnézek a tenger felé.*
~Igazából mások sem nagyon voltak a környezetemben.~*gondolom kissé szomorkásan, és sóhajtok egyet, majd megcsóválom a fejem. Elhessegetem a furcsa, szomorkás emlékképeimet, és a lányra nézek.*
- Szóval Ganesh és Claire. Örvendek, és Kasey Jake Elswood vagyok. Hívj, ahogy akarsz, mindhárom nevemre hallgatok! *mutatkozom be és fel is nevetek kicsit, hiszen kíváncsian várom, hogy Claire éppen melyik nevemet fogja választani. Mindig izgalommal tölt el, hogy kinek melyik tetszik jobban, hiszen van egy pár becenevem már...*

*A lány mellett ácsorogva figyelem, hogy hogyan is reagál és habár tudom, hogy pofátlanság, mégis belekukkantok, hogy milyen könyvet is olvas. Amit egyből felfedezek, hogy a könyv angolul van, amire megörül, hiszen nekem is az az anyanyelvem, habár nem tudom, hogy Claire angliai, vagy amerikai. De azt hiszem, ez mindegy is. Másodszor pedig észreveszem, hogy verses könyvet olvas, ami már annyira nem tetszik. Nem szeretem a verseket, és a szépirodalmat, inkább afféle képregény-párti vagyok. Kellemetlen és lehet, hogy ciki is így lassan húsz évesen, de nem érdekel. Szeretem a meséket, ez talán nem bűn. Mikor Claire felnéz a könyvből és szavalni kezd, eléggé meglepődök és felvonom az egyik szemöldököm. A kellemes, titokzatos mosoly eltűnik a szám szegletéből és úgy meredek a lányra, mintha őrült lenne.*
- Tessék? *szólalok meg, hiszen nem nagyon tudok erre mit reagálni. Fogalmam sincs, hogy miért is kezdett el szavalni a lány, hiszen csak egy egyszerű kérdést tettem fel.*
~Lehet, hogy valami baromi művész lélek és csak ilyen fennkölt izékben beszél. Még jó, hogy sikerült egy ilyen flúgos csajt kifognom. Kár, pedig dögös. ~*gondolom magamban és kicsit meg is csóválom a fejem, úgy meredek a lányra. Ekkor történik még egy furcsaság, hiszen a kis madár, aki eddig csak a homokban sétálgatott és akire nem is nagyon figyeltem, egyszerűen felszáll Claire vállára és megszólal. Megszólal!! Lehet még ennél is furcsább ez az egész? Megborzongok, ahogy belegondolok a daimónságba, hiszen sejtem, hogy valószínű a lánylélekdarabjához van szerencsém. Claire végül visszatér a jelenbe, mosolyogva köszönt és leülésre invitál a homokba. Még mindig meglepődve úgy nézek rá, mint aki őrült, így kicsit habozok.
- Öhm... Kössz. Gyakran szoktál kiülni ide és szavalni? *kérdezek rá játékosan vigyorogva a dologra, és úgy döntök adok egy esélyt ennek a flúgos lánynak. Még az is lehet, hogy egész jó fej.*
- A daimonod? *bökök fejemmel a madár felé, ami lehet, hogy kicsit pofátlanság, de nem tudom, hogyan is viselkedjek ezekkel az állatokkal.*

*Az idő eléggé hűvös, mondhatnánk azt is, hogy hideg van. Ami persze nem csoda, hiszen ma beléptünk a decemberbe, ami már a télhez tartozik, bár csak a téli napfordulókor számíthatjuk teljes télnek az időjárást. Mindegy is, nem gondolkozom ezen sokat, hiszen nekem semmi bajom a hideggel. Elég jól bírom, inkább legyen hűvös, mint hogy megsüljek. Ruhát feltudok húzni, de levetkőzni csak egy ideig lehet. Ezen a gondolaton kicsit elmosolyodom és kezemet a zsebembe dugom, habár van rajtam kesztyű. Egy egyszerű farmert húztam fel a dorcómmal, egy kapucnis meleg pulcsit, valamint egy szürke sálat és egy sapkát. Nem is tudom, hogy minek öltöztem be ennyire, egyszerűen ehhez volt kedvem. No meg egy frissítő sétához Nellondban. Mondták, hogy nagyon szép a tengerpart, így a kikötőn átvágva a parthoz sétálok és szemügyre veszem a kikötőben álló néhány hajót, valamint a világító tornyot és a kellemes, homokos partot. Megpillantok egy vörös hajú leányzót a homokban olvasni és felvonom a szemöldököm. Közelebb sétálok hozzá és titokzatos mosollyal a szám szegletében szólítom meg:*
- Nincs már egy kicsit hideg a parton olvasáshoz? *szólalok meg és a mosoly ott marad a szám szegletében, úgy nézek a lányra, még mindig zsebre tett kézzel, figyelve, hogy vajon hogyan is reagál arra, hogy megzavartam. A kis madárkát habár észreveszem, nem figyelek annyira rá, nem gondolom, hogy daimón lenne.*