Tengerpart

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Diákjaink nellond környékén a tengerparton ejtőznek, mi ezért, ki azért van ott, ám a nyári jóidő hirtelen sötét viharba fordul át, nem ártana valami menedék után nézni. A közelben látnak néhány házat, vélhetően nellond egyik kisebb falujáról lehet szó. Illetve a sziklák környékén egy világítótorony áll, ami most is világít. Talán jelzi a hajósok számára, hogy hol érdemes horgonyt vetni, mielőtt zátornyra futnának. A vihar gyorsan jön, tehát el kell dönteniük, hogy mit tesznek, mielőtt még rájuk szakad az ég. Ám ebben a viharban van valami természetfelettien ördögi. Valami sötét...*

//Igyekszem 5-re hazaérni!//

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Aug. 23, 2012 8:14 pm

* Valahol a homokban turkálva szervált magának egy botot és azzal kezdett el játszani, kotorászni a tűzben, egészen jól elvolt vele. A parázs ropogása nyugtatólag hatott rá valamelyest. Nehezen tudja felvenni a lány tempóját, hiszen nem olyan nyitott mint ő, sőt. Hosszú évek alatt alakult át, fordult magába, és lett ilyen érdektelen. Nem sok mindenki próbált érzelmeket kicsalni a fiúból, úgyhogy bátran lehet rá mondani: érzelmi analfabéta. Értetlenkedve pillantott a mellette ülőre, és még az izgalmas kotorászás is abbamaradt. Nem, ő nem játszik a tűzzel.* - Mint mondtam csajszi, nincs nagyon időm ilye.. * Kezdi el mondani, de a mondat végén elvitte a cica a nyelvét, a bot kiesik a kezéből, és a látóterébe a lány arca kerül, aki minden átmenet nélkül hajolt hozzá egyre közelebb, valamilyen furcsa indíttatásból a lány ajkaira pillant és eljátszik a gondolattal, amivel oly régóta nem, de aztán gyengéden megérinti a lány vállait és megállítja a mozdulatban.* - Ho ho, ez .. öhm... szóval kissé korai nem? * Az inge kezdett kissé szűkös lenni, de látszik, hogy a leányzónak mást jelentett volna mint Lincolnnak. Linc elég modern felfogású, de kötődni elvből, avagy félelemből nem mer senkihez, kivétel ez alól a cukrászdánál talált eb. S talán csak annak hiányozna, ha egyszer eltűnne a földfelszínről. Az úriember szóra kissé felkacag. Egy úriember foglalkozik a másikkal, toleráns, együtt érző, figyelembe veszi a másikat, hát Linc nem éppen ilyen ember, avagy csak direkt. Hiszen szentül hiszi, hogy minden ember gonosz és senki nem érdemel kedves, udvarias bánásmódot. No persze akad egy két kivétel, és a róla kialakult képet a világért sem szeretné megváltoztatni a lányban..* ~ Hiszen ez valami pozitív dolog.. nem? ~ - Ha én szeretnék valamit, annak megadom a módját. * Elereszt egy félmosolyt.* - Mondjuk meghívom a kiszemeltet vacsorázni, vagy ilyesmi.. Érted.. Nem lenni tarzan és Jane. * Viccelődik és megenged egy halk, de tényleg csak alig hallható nevetést. A simogatós plüssjátékos megjegyzésre csak jól halhatóan nyel egyet. Ha a lány előadásmódja és stílusa furcsa is, de valami közös hasonlóságot mégis talál. Közös mottó lehetne: Letojom a világot. Elég énközpontú szemlélet.* - Magányos? Honnan veszed? Ugyan! * Legyint.* - Nekem... van .. van egy kutyám.. Találtam a jégvilágban, aztán befogadtam, ennél több társaságra nem vágyom. * Mondja és szemében fanatikus eltökéltség csillog.* - Mindenkivel ilyen .. * Keresi a megfelelő szavakat s közben a tenger hullámaira pillant.* - Nyitott vagy? Vagy emberfüggő? * Kérdi és talál a vízben egy kacsakövet amit el is hajít egyenest a víz felé, csakhogy az nem pattan egyet sem.* - Ez sosem ment.. * Vonja meg vállát.*

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Aug. 23, 2012 7:23 pm

*Mivel nem is ijedt meg annyira, legalábbis a lány ezért nem is reagált a mondatra, Aleo meg annyira el volt foglalva az édességgel, hogy csak akkor foglalkozott volna a fiúval ha még több nyalánkságot ajánl fel számára. Az olasz szavakon nem lepődik meg, hiszen ő maga is inkább az angol nyelv használatát részesíti előnybe, bár az itteni nyelvet is megtanulta, de akcentusát elhagyni képtelen. A káromkodásai után azt hitte a fiú kicsit ódzkodni kezd tőle, hiszen „ronda dolog” ha egy hölgy ilyesmit ejt ki szépséges ajkain. Legalábbis a mélyen vallásos anyukája szerint. Meg is kapta a szavakat amiket várt, csak éppen nem abban a tálalásban amire számított. Kicsit kerekebb szemekkel figyelte a fiút, majd érdeklődve a folytatást is hallgatva. Nem is értette miért is magyarázkodik ennyire. Ujját a fiú szájára tette elcsendesítve kicsit. * -Most megpróbálsz felszedni? * Kérdi mosolyogva az ezüstszeműtől és minden átmenet nélkül hajol közelebb hozzá, ha csak el nem húzódik Lincoln, akkor találkozni fog Agatha szájával. S amennyiben ez így van, épp csak hagyja érintkezni az ajkakat máris elhúzódik a másiktól. * -Hát ettől nem estem szerelembe. A csók a randi leglényegesebb része, az megvolt, nincs szerelem, akkor minek a felhajtás? * Talán kicsit nagyon is könnyedén veszi a dolgot az amerikai leányzó, de mondjuk azt mentségére, hogy a neveltetéséből fakad. Aleo természetesen érzékelte a dolgot és az édességgel nem törődve szoborként merevedve nézi a párocskát. ~Te nem vagy normális!~ Visítja a lány fejében. ~Neked meg van jobb dolgod is~ Válaszolja morgósan az ezermesterlányka miközben összekocogtatja a fiúval a sört. * -Nem, inkább olyan mint egy jól nevelt úriember. Azt hiszem. Viszont nem simogatnivaló plüssjáték, tudod ha őt simogatod az lényegében ugyan olyan mintha velem tennéd és ettől égnek áll a szőr minden porcikámon. * A mondat végénél kicsit kínosan érezte magát és ez a hanglejtéséből is kihallatszott. Tovább folytatja a cseverészést mintha mi se történt volna, nem úgy tűnik mint akit felzaklatna egy olyan esemény mint a csók. Persze ha a másik nem ellenkezett. * -Áhhááá. Szóval Te is melós gyerek vagy a gettóból! Jó dolog az, értékeled amid van és nem kótyavetyéled el mindenféle flancos göncre meg ilyenekre. * A másoknak szánt szemrehányás is egykettőre kiérződik szavaiból, ahogy minden egyes érzelme a mozdulataiból, tekintetéből vagy épp hangjából. Talán kicsit túlságosan is nyitott könyv a lány. Agatha elégedetten figyelte a fiú reakcióit és ismét közelebb hajolt hozzá. * -Ohh…. Szóval magányos vagy? * Kérdi gyermeki ártatlansággal. Tetszett neki a fiú apró kis zavara, ahogy a fejét vakargatta. ~Nem visszük haza!~ Hangzott ellentmondást nem tűrő hangon a fejében Aleo hangja. *

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Aug. 23, 2012 6:47 pm

* bab, cukor, sör és olaj is természetesen, bár az illat egyvelegből már nem nagyon lehetett kivenni külön külön a forrásokat. Másokat talán taszítana, viszont ez a természetesség, a másokkal való nemtörődés avagy egyszerűen csak élvezem az életet szemlélet lehet imponáló is. Már aki a dolgok mögé lát. Furcsa ez a természetesség ami a lányból fakad, ritkán botlik ilyenbe az ember, sőt.. mint a fehér holló talán. Linc ezen gondolkozik, miközben a lány kiroppantgatja gerincét, aztán hallgatja a csevejt, avagy a menyét szemrehányását.* - Bocs, nem akartalak megijeszteni. * A kérdésre aztán végigpillant a választékon. Nem édes sszájú, úgyhogy cukor bizton nem. A sörösüveg láttán aztán elmosolyodik és érte nyúl.* - Grazie. * Mondja és ledobja magát a homokba. Mindig megfeledkezik arról, hogy a rendezettség teljes látszatát fent kell tartani, de nemes egyszerűséggel ül le a homokba. A káromkodásra csak pislog.* - Hát te aztán nem akármilyen lány vagy. * Bukik ki belőle a szó, de nem sértésnek szánta, inkább érdekes számára.* - Mármint úgy értem, nem sok hozzád hasonlóval találkoztam. * Magyarázza, mintha arra szorulna, de inkább egy mély sóhaj után témát vált.* - Agatha igaz? Ha jól emlékszem, jó a névmemóriám. * Egy pillanatra csupán fordítja fekete kobakját a lemenő nap felé.* - édes pillanat? Ahhhaaam.. * Mondja unottan. Ő már régen lemondott a jó dolgokról, kissé savanyú is emiatt a válasz.* - Harap a beszélő állat? * Kérdi és közben koccant is. A lány közvetlensége szöges ellentéte Lincoln zárkózottságának, talán lesz rá hatással a későbbiekben.* - Igen diák, új fiú. És ne aggódj, elértem már a felnőtt kort. * Elereszt egy félmosolyt, a következő kérdés hallatán aztán a mandulavágású szemek kerek formát öltenek.A megjelenés csak a külvilág felé mutatott dolog. És hát miért ne hagyhatná abban a hitben a lányt.* - Megdolgozom ám érte! Tudod a nedaviai pubban pincér vagyok. Kemény meló, és hát a testi épségemet is kockáztatom vele. * Nevetett, közben hátul kitámasztott kezével belemarkol a homokba.* - Lányok.. nincs nekem ilyesmire időm.. * Hunyorogva oldalra pillant, majd megköszörüli a torkát.* - Dee öhm.. * Megvakarja fekete kobakját.* - Nem szokásom ám az olyasmi, biztos csak rosszul láttad!

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Aug. 23, 2012 6:20 pm

*Bár a menyét arra kérte (vagyis követelte), hogy fürödjön meg a cipője talpán található olaj szaga még így is érezhető volt. A fűszálak a jó ég tudja hogyan keveredtek a sötét fürtökbe, amiket egyébként is narancssárga és kék szín tarkít. Elégedetten nyújtózik egyet, jobb karját az ég felé feszítve míg balt a háta mögé, szinte hallani lehet gerincének roppanását is. * -Ümmmm… Ez de jól esett. * Nyugtázta a mozdulat sikerét önmagának. * -Többet kéne a szabadban lenned, nem pedig abban a koszfészekben tevékenykedned, amit garázsnak hívsz. * Morogta a menyéturaság a lány felé miközben a mályvacukrokat figyelte. Számukra fel se tűnt a közeledő alak akinek a hangjára mind a ketten összerezzentek. Agatha felkapta a fejét és halványkék szemeit meglepetten emelte a könnyedléptekkel megáldott fiúra. * -Oh… Hello. * Köszön kicsit jobban összeszedve gondolatait. Aleo visszamászik a cilinderre ahonnan ijedtéből eliszkolt, biccent felé. * -Melyikből kérnél? * Mutat végig kezével a választékon miközben felemeli saját sörösüvegét és még mellé egy másikat is kérdőn tekintve a fiatalúrra, vajon mi lehet a kívánsága. Kivételesen nem Lincoln lesz az aki kiszolgál, legalábbis úgy tűnik. * -Természetesen. * Aleot a cilinderjével és az elkészült cukorkájával együtt áttelepíti a másik oldalára, helyet adva az ezüstszeműnek maga mellett. A jószág egyből rávetette magát a számára még meleg ételre, így nem csak a menyét de Agatha is megégette a száját. Néhány jól ismert angol káromkodás után csúnyán néz a daimonra miközben a szája elé fogta a kezét. * -Álítólag Te vagy az okosabb kettőnk közül, viselkedhetnél is úgy! * Dorgálja meg az állatot aki meg sértődötten elfordul. Agatha a szemét forgatva fordul Linck felé. * -Ahogy látom Te is élvezed a koraesti látvány édes pillanatait. * Keresi az ezüst tekintetet és ha a fiú is kedvét leli a sörben talán még koccint is vele egyet mielőtt meghúzza az üveget. Legalább hűsíti a torkát. * -Te diák vagy, nem? Akkor lehet nem is lett volna szabad piával kínálnom. * Viccelődik vele kicsit. * -Arany életed lehet, tanulsz meg miegyéb és ilyen elegáns ruhákban járkálsz. * Egy pillanatra elgondolkodik. * -Ja igen! És lányokat molesztálsz majdnem minden találkozásunk alkalmával!

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Aug. 23, 2012 5:55 pm

* Fülledt párás meleg, hiába megy már le a nap, a hőség továbbra is kínzó. Lincoln hol a sekély vízben sétál, hol pedig a homokban lépdelve halad végig a part mentén. Kezében viszi a cipőjét. A végtelen tenger mögött a nap narancsszínre festette az eget, de nem a szép kilátás végett tévedt erre a fiú. A rendezett külső még ebben a melegben is fontos, de az arra való tekintettel kigombolta mellényét, ingének ujját feltűrte, sőt még a nyakkendő is csak úgy kötetlenül lógott a nyakán. Az uniformis majdhogynem hozzánőtt, kinyitva a szekrényt nem is tudna sok ruhából választani. A víz kellemes meleg, de úszni nincs kedve.. Édes cukor, sőt és a tűz illata csapta meg orrát, s oldalra fordulván észrevette a törökülésben ülő szerszámos lédit. A homokban sétálva hangtalanul sétál felé.* - Mályvacukor babbal és sörrel? Furcsa párosítás. * Zsebre vágja két kezét és elmosolyodik.* - Szabad leülni? * Világos szemeivel egy pillantást vet a menyétre. Soha nem fogja megszokni, hogy egy állat beszél, de köszön neki.*

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Aug. 23, 2012 5:39 pm

*Brooks kisasszony a nap felét az ágyában töltötte, a másik felét pedig a garázsában s miután szívének egyetlen elrablója Roger felbosszantotta visszatért volna az alváshoz. Aleo persze nem hagyta és addig nyaggatta, míg a barnakobakos hölgyemény le nem fürdött. A vacsorát pedig hol máshol lehetne felszolgálni mint a tengerparton. Konzervbab, sör és mályvacukor, igazi diétás kaja. Persze a naplemente szemet gyönyörködtető látványa sem utolsó. Kővel körberakott tűz mellett ücsörög jelenleg is a gépiesített lady, a lángok felett a cukor pörkölődik míg a babkonzerv egy tányérban hánykódik. Agatha a homokban ül, törökülésben, látszólag nincs rajta gatya, valójában van, csak épp nagyon rövid. Cipője mellette pihen, a homokon úgy se lehet bakancsban járni, felső gyanánt pedig férfi inget visel, aminek az alsó része nincs begombolva hanem a melle alatt összekötötte. Aleo az édességre várva türelmetlenül toporog a lány nagy bőr cilinderjén, amiről kivételesen hiányzik a hegesztőszemüveg mert a hajában van, némi fűszállal egyetemben.*

Tárgy: Re: Tengerpart Hétf. Aug. 13, 2012 7:24 pm

*Olyat tesz, amit ritkán - a jövőjén töpreng. Igazából ez még mindig jobb, mintha a múltján tépelődne, de mindenképpen elég furcsa a vörös lánytól, aki igyekszik a mának élni. De mielőtt bővebben belemerülhetne akár a jövő tervezésébe, akár a hindi nyelv rejtelmeibe, egy magas férfialak közeledik felé. Az a bizonyos alak annyira hasonlít a volt barátjára, hogy hirtelen összerezzen, és fel akar pattanni, hogy messzire fusson, de aztán látja, hogy csak Mikhael az. amíg a férfi odaér hozzá, jól összeszidja saját magát, annak ellenére, hogy ez a kis incidens minden találkozásukkor megesek. Hiába, nehezen tudja kiverni a fejéből a fiút, bár korántsem a kellemes emlékek miatt. Szóval Mikh teljes terjedelmében megérkezik, majd szintén teljes terjedelmével letelepszik a homokba, pont a versfordítás első három sorára.* Neked is jó estét. *Köszöni azért viszonylag kedvesen.* Nekem mindenre van időm. *Válaszol egy kissé rejtélyesen, ugyanakkor a hangjában jól láthatóan érződik az öröm. Határtalanul élvezi, hogy maga rendelkezik az idejével, és senkire illetve semmire nem kell tekintettel lennie ez ügyben. Majdnem ez az egyetlen pozitív hozadéka az önálló életének.* Bár így, hogy elmázoltad a fél versfordításomat, még meggondolom a dolgot. *Nevet Mikhre, látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan a dolgot.* Mi újság? Rég láttalak.

//Fagy//

Tárgy: Re: Tengerpart Hétf. Aug. 13, 2012 7:05 pm

* Munkája befejeztével bambán bolyong a városban. Nincs kedve hazamenni apró, rendezetlen lakásába inkább a városból kifelé veszi az irányt. Hosszú léptein a tengerpart felé halad. Amint leér a homokos partra ledobja elegáns, fekete cipőjét, zokniját beletömködi. Halványkék, csíkos ingét kigombolja, az ujját feltűri. ~Ez már hasonlít a szabadságra.~ gondolja és beszívja a tenger sós permetét. Belegázol a hullámokba majd elfut előlük mint egy kisgyerek. Ekkor ismerős vörös üstököt pillant meg a közelben. Ez nem is lehet más, mint Claire. Odalép és lehuppan a lány mellé. Egyenesen a betűkbe, amiket észre sem vesz.* - Szép jó estét! *mondja vidáman.* - Van egy kis időd rám? *kérdezi óvatosabban. Sötétkék szemeivel a lány arcát figyeli. Megpróbálja leolvasni róla, mi történt vele legutóbbi találkozásuk óta.*

Tárgy: Re: Tengerpart Hétf. Aug. 13, 2012 6:48 pm

*A vörös leányzó az utóbbi napokban azzal volt elfoglalva, hogy a fő kereseti forrásaként is funkcionáló kertecskéjét felélessze valahogy. Ez mostanára némi mágiával és sokkal több kemény munkával sikerült, és Claire úgy dönt kimozdul egy kicsit. Eléggé elfáradt, úgyhogy a lábai csak a lakókocsijától nem messze található tengerpartra viszik. Itt aztán leül, egészen a honok szélére, és élvezi, ahogy a tenger a lábát mossa. A cipőtlen lábához és kibontott hajához egy rövid sortot és topot visel. Bár az idő kezd hűvösödni, ő mégsem fázik. Hanyatt dől a homokban, ami még őrzi a nap melegét, és a fokozatosan feketébe boruló eget nézi.* ~Még a végén megszeretem azokat az átkozott gyomokat. Pedig még mindig a cirkusz az életem. Tényleg, mit is tervezek a jövőben?~ *Töpreng el egy darabig, majd felül, és az ujjával rajzolni kezd a homokba. A rajz másoknak csak kusza vonalak összevisszasága, a valóságban azonban hindi betűk, és egy vers kezdetleges tükörfordítását adják.* "Járd tréfa, gúny, lant s nóta útját, / Szédíts rútul, ki lépre megy, / Segítsen síp, vagy jós hazugság, / Szavalj ripacs, víg rímeket / Moralitást, szent éneket / Pártoljon kocka, kugli, kártya: / Fut a pénz - hova? kérdezed? / Elfut mind borra meg leányra!" *Mondja el félhangosan a sorokat, de bolgárul, nem hindiül. Már egy ideje próbálkozik kedvenc verseinek lefordításával, eddig kevés sikerrel.* ~ˇHiába, nem vagyok költő. Dereket kéne megkérnem, ő ért az ilyesmihez. De hát hol van már Derek? És egyébként sem tud hindiül.~

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 5:05 pm

[Világítótorony]

*És igen sikerült egészen jól összehangolódni és legyőzni az ellent, beküldve a másik síkra. Na igen, sötét varázslat, de most szükség volt rá, mégha ő nem is hajtana végre ilyesmit, hiszen elég veszélyes, a végén még átjön valami, aminek nem kéne. De hál' istennek ilyesmire nem került sor és Sper is feláll. Azért ezen nagyon-nagyon elcsodálkozik. Bizonyára valami nekromágiás varázslat lehet, de az tuti, hogy innentől figyelni fog a lányra...* -Áh...jól vagy... *Veti oda. Hát az ellenszenve nem csökkent, hiába no a másik vámpír kisugárzását ha nem is tudja, de érzi a zsigereiben mélyen inkvizítorként. Aztán meg még véla is. Zaknek biccent egyet.* -Szép volt! *Azért persze a lelkesedése nem esik most sem túlzásokba, de végül a lényeg, hogy távozik.*

//Köszönöm, nagyon tetszett a meskete! Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[világítótorony]

*Marisela a lidércdárdát a lény homloka közelébe küldi, Sper pedig még le is lassítja a reakcióját, és a lidérc MAJD LEGKÖZELEBB tud csak cselekedni, Zakariás pedig síkkaput nyit a lény alatt. Bár a lidérc igen erős, közel sem annyira, mint a démoni bugyrokban csücsülő lelketlen démonfejedelmek, akiknek a síkja valóban beszipkázza az őrjöngő élőholtat, aki a lidércdárda és a legközelebb miatt nem is nagyon tud ellenkezni. Még egy elhalló sikolyt hallat, aztán megszűnik létezni ezen a síkon. A világítorony lámpása ismét kigyullad, most már normálisan üzemel, rendeltetésnek megfelelően.*

//És most a maci köp, köszi, hogy voltatok, sziasztok!//

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:55 pm

[Világítótorony]

*A történet fordul még egyet, ahogy átértékelődik benne minden, mindent azonnal elmondana, de egy, azzal elárulja magát, kettő, mire rájön, hogy már elárulta magát, addigra a falhoz kenik. Csattan, elég rendesen, már valahol azt érzi, hogy holtként is a halálkapuért kel nyúlnia, de végül sikerül megmoccannia, és nem is érte el a halál... Még. Néhány pillanat kell, míg összeszedi magát, a csontjai, ha voltak, szépen elegyengetődnek, csak azután tud talpra kecmeregni, Marisela pedig már támad is. Túl sok a csavar, nem tudja felmérni, hogy az első látomása, az első mese manipulálva van e, lehet, hogy nem lesz vérszellem abból, aki megtámadja a lidércet, csak a tudat volt afféle pajzs a lidércnek, biztonság, hogy úgy se támadják meg. Egy eléggé furcsa megoldáshoz nyúl, miszerint mindenképpen azt akarja, hogy a lénnyel sikerüljön végezni, hát a támadását próbálja lelassítani, felfogni, hogy addig is a többiek mágiája betaláljon, semelyiküket ne érje még ela varázs, mert úgy sejti, hogyha a lidérc egyszer falhoz vágja, hogyha nem pattan fel, hogy neki ugrojon, nem fogja megint őt támadni. Késlelteti a lidérc támadását, hogy a társai képesek lehessenek a veszélytől egyelőre mentesen cselekedni... Aztán hogy végül a lidérc ereje becsapódik e, és kibe, és milyen szinten...*

// Halottlátó (passzív): Az élõholtak ellen 1,5-szer jobban varázsol, nekromancia alapú varázslatai pedig lényegesen jobban sebeznek.
Késleltetés:
Varázsige: Cessonis
Leírás: A név magáért beszél, a varázslat segítségével elodázhatjuk a veszedelmet, azaz lelassíthatjuk egy varázslat becsapódását. Nem tudjuk megsemmisíteni azt, de hathatós védekezés lehet a késleltetés is. Példának okáért egy ránk kimondott tűzgolyó a mágia hatására később csapódik csak be, amikor már nem csata közepén vagyunk, vagy eleve felkészültünk a védekezésre más módon, netán a hatásos gyógyulásra. Sokkal könnyebb egy olyan ütést elviselni, amire már eleve számítunk, és pontosan tudjuk a hatását, erejét. //Marathonon, párbajversenyen a felénk irányuló varázslat a következő körben fog csak becsapódni, és ekkor a védekezés/gyógyításhoz +2-t kapunk.//
Pálcamozdulat: Csapó mozdulatot végezzünk a támadó irányába a fókusz gyűrűs kezünkkel, miközben kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. A hatás azonnal megtörténik, kezdők esetén 2 percig vagyunk képesek visszatartani egy mágiát, nekromanták, elsődleges nekromágiások +1 perc, évfolyamonként +1 perc.//

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:52 pm

[Világítótorony]

*Nem, ekkora csavarokra ő sem jött rá. Ahogy eloldja a lidércet, és az hirtelen őrjöngeni kezd, azonnal lép egyet hátra, és finoman visszafogja magát, hogy nehogy megtámadja. Mert amint megtámadja, ő maga is valami szörnyen gonosz teremtménnyé fog válni. Megölelni meg mégsem ölelheti meg. Speranza a falhoz kenődik, Marisela pedig egy dárdával szépen lefogja a lényt, ami elvileg nem sebzi, viszont megfogja. Éppen elég ideig ahhoz, hogy a fiú érezze, ahogy finoman bizsereg benne valami, valami mélyről jövő, szinte ösztönös valami.. Az erő.. a démonikus erő, ami most védeni akarja.. Szorosan lehunyja szemeit, kezei megfeszülnek, majd kipattintja ébenfekete, túlvilági szemeit, és egyenesen a lidércre néz, egyik kezével a lidérc alatti földre céloz, mutat, miközben érezhetően vibrál valami körülötte.*- -Ha nem pusztíthatlak el, majd valaki más megteszi.. *hörgi egészen más hangon, kicsit kap egy mélyebb tónust a hangja, a démoni erő-áramlás miatt, és megidéz egy síkot, egy démoni síkot a lidérc alatt, ami remélhetőleg magábaszippantja ezt a kis dögöt, és más egyebet pedig nem enged ki onnan.*

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:48 pm

[Világítótorony]

*Hát igen, az a nagy helyzet, hogy tökéletesen megfelelő volt neki a mese, és még előre is léphetett volna az auror központban, ha megment egy aurort és hazaviszi és...hát igen, akár még biztos állása is lehetett volna, ha végzett a sulival. Ez viszont megdőlni látszik, miután a varázslata elsült, de Sper érzékeli a dolgokat, és csak annyit vesz észre, hogy a vámpír lány a falnak kenődik. Biztos benne, hogy halott. Ekkora ütést túlélni...mennyire lenne lehetséges? Arra most nincs lehetősége, hogy odaugorjon hozzá, megnézni van-e még pulzusa, hiszen a lidérc nem tűnik kifejezetten úgy, hogy várakozna erre. Egyből nekik fog esni, ez nem kizárt, úgyhogy cselekedni kell. Jelenleg ő itt a legegyszerűbb ember, úgyhogy nem tudja magát rendkívül durván feltápolni, marad egy egyszerű lidércdárda.* -Animus telum! Dobja is a fegyvert, ami remélhetőleg kellőképpen árt az ellenfélnek. A támadása elől pedig igyekszik ügyesen kitérni.*

//Sötét Hatalmak Elűzése elsődlege - Lidércdárda:
Leírás: A pálca hegyéből az ige kimondásakor egy hatalmas és fényes dárda "szökken" ki, ami a lidércbe fúródik, és a földhöz, vagy egy közeli tárgyhoz szegezi. (Lidérc = erős szellem. Kisebb erejű szellemekre nem hat.) A dárda mivel teljesen ellentétes energiával rendelkezik mint a kísértet, ezért elkezdi elszívni annak erejét, ami még mindig a létezéshez köti. A varázslat végetértével a dárda elenyészik, a lidérccel együtt. Kezdők esetén még csak a lény megbénítására jó, és csak egy dárda idézhető meg. A Nekromanták, és Aurorok képesek két dárda megidézésére. Valamint ezek száma is később, a diákok erejének növekedésével együtt, egyre többet képesek létrehozni. (5.évfolyamban 2, stb, stb, az említett kasztok +1el.) DE! A diákoknak ehhez a varázslathoz a lélekerejükre is szükség van, ami a mágiába beleadódik. Így erőteljes koncentráció igényeltetik, ami a lény erejétől függően, az enyhe orrvérzéstől a heves orr/fülvérzésig bármi előfordulhat.

Inkvizítor 5. szint (passzív):
Kifinomult, éles reflexekkel rendelkezik, melyekkel jobban ki tud térni támadások elõl.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[falu]

*A három fiatal lelkesen válaszolgatnak, látszik, hogy hálásak, amiért hallgatóságuk akadt, aki segíthet nekik.* A lidérc olyan komoly félelemaurával bír, hogy még a közelébe sem merünk menni. Te igaz, hogy egyedül vagy, ám a lelked acélosnak tűnik, elsőre nem bánthat, megsebzed, és legyengül ismét. *Búgja a lány, társai pedig bólogatnak. A szoba egyébként úgy tűnik, mintha egyre tágabb lenne. Tyler kezdi úgy érezni, mintha mindig is ide tartozott volna. Az új ház, most már tudja, számára készült. Illetve számukra. A vérszellemek tudják, hogy új társuk jött. Tylert körbeállja a három vérszellem, most már látja igazi valójukat, de meg sem fordul a fejében, hogy ellenkezzen, hiszen túl sok időt töltött itt, mágikus erejét, képességét nem használta, így nem merült fel benne a gyanu. A három szellem éhesen csócsálja le husikáját, ő pedig kiszakad a testből, és mosolyogva sétál át most már a saját házába.*

//Tyler kari itten megdöglött, ám tallér nélkül új multit kaphatsz, és azonos szintű képességeket adhatsz neki, mint ami Tylernek volt//

[világítótorony]

*Zakariás eltépi a láncokat, Mariska pedig meggyógyít valamennyit az elgyötört auroron, aki végre fel tud állni, de még támolyog kissé.* Az egyetlen ellenszer az lenne, hogy ha valami nagyon durva, pusztító varázslattal megölnétek az egyik szellemet, mert összeköttetésben vannak, az egyik halála a többihez vezetne. *Sorolja, remélve, hátha ezzel segít. Ám Sper úgy tűnik még a svédcsavarban is svédcsavart sejt. És joggal. Hirtelen ráébred, hogy ha megölnének egy vérszellemet, akkor örökre elkárhozna. Merthogy... az egész csapda. Semmiféle falu nem létezik. Itt van egy ősi lidérc, aki ki tudja miért, vagy mióta itt kisért. Elhitette a diákokkal az alábbi sztorit: leláncolt őrjöngő bosszúszomjas lidérc + félős falusiak, de az volt a célja, hogy a diákok rájőjjenek, hogy valójában a lidérc egy auror, és a falusiak bántják, mert valójában élőholtak. Ám az igazság, amire még Zakariás démonként, Mariska pedig aurorként sem jött rá, hogy az igazi cél az volt, hogy a diákok öljenek meg egy igazi embert. Akkor a lelkük elkárhozna, és a lidérc vacsorájává vállnának, mint csóró Tyler. A lény, miután Sper felfedte a titkát, eszeveszett őrjöngésbe kezd, ismét lidércnek néz ki, az első mozdulatával csapja neki Spert a falnak, a lányka csak vámpír vérének köszönheti, hogy nem döglik meg nyomban. Most a diákokon a sor...*

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:28 pm

[Világítótorony]

Spoiler:

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:26 pm

Spoiler:

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:17 pm

[Tengerpart]

Spoiler:

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 4:15 pm

[Falu]

*Tyler kíváncsian, csillogó szemekkel hallja meg, hogy bizony van valami abban a kilátó toronyban. Az cseppet sem érdekli, hogy néhány diáktársa odabent van és az sem, hogy mi fog velük történni. Végül a lány elmeséli, hogy mi is történt a toronyban. Egy ártatlan boszorkányt végeztek ki, aki azóta is ott van a toronyban.*
- Hogyha ártatlan a boszorkány, akkor miért vált mégis dühössé és arcátlan gyilkolászó géppé? Érdekes. Azonban miért segítenék nektek? Nem megyek a torony közelébe, épp úgy, ahogy mondtátok és nem esik bajom. De mégis... Hogyan lehet legyengíteni egy ilyen piszkosul gonosz, öldöklő boszorkány szellemet? *szólal meg Tyler. Hangja halk, titokzatos és kimért. Sejti, hogy valamilyen úton-módon biztosan neki kell indulnia a toronynak, de valahogy semmi kedve bosszúálló boszorkány-szellemekkel viaskodni. A három fiatalra néz és felvonja a szemöldökét:*
- Ti hárman vagytok, én egyedül. Nyilván erősebbek is vagytok. Avagy, ti nem vagytok mágia használók? *kérdez rá a dologra a fiú, hiszen ki tudja, hogy tudnak-e varázsolni. Attól még hogy ismerik a pletykát...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[falu]

*A három fiatal kalandoron most már látszik, hogy félnek, és remélik, hogy Tyler segít nekik* Talán bízhatunk benned. *Sóhajt fel a lány.* Évszázadokkal ezelőtt egy szörnyűség történt, ártalanul kivégeztek egy helyi boszorkányt, és csak a halála után derült ki, hogy nem volt bűne. Azóta feltámadt, és válogatás nélkül megöl mindenkit, aki a tornya közelébe téved. Bosszúszomjas. Nagyapáink végülis el tudták fogni a sötét lelket, leláncolták, de időről időre meg kell gyengítenünk, hogy ne szabaduljon ki. A gond csak az, hogy néha így is kitör, és nem kimél senkit, mi már nem merünk kockáztatni! Kérünk, hogy tedd meg ezt, mi gyengék vagyunk! Gyengíts meg a sötét lelket! *Kérlelik Tylert.*

//A spilier részt Tyler ne nézze meg!!!//

Spoiler:

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 3:51 pm

[Világítótorony pincéje]

*Zakariás kiveti a rúnákat, majd felnéz Speranzára, és valami furcsa villan meg a szemeiben. Van valami a lányban, ami vonzza. És van valami, ami taszítja. Furcsa, kettős érzés ez, így végül nem bánja, hogy másfelé mutatnak a rúnák. Ahogy lefelé szedi tappancsait, illetve kutyája is, és leérnek legalulra, finoman végigméri a vele szemben álló Forrást, mert másnak nem tudja nevezni, aztán az előtte heverő véres pentagrammot kezdi el szemlélni, hátha meg tudja pontosan határozni, hogy miféle, ki csinálta, vagy milyen lényt idéztek meg vele, tehát ki áll most itt vele szemben.* -És mégis miért kellene, hogy kiengedjelek? Mi jó származna abból nekem, ha magadtól úgyis ki tudsz törni? Inkább azt mondd el, ki vagy, és mit keresel idelent, ha oly erős vagy állításod szerint, hogy magadtól is szabadulhatsz. *villantja meg ébenfekete démonszemeit, miközben megveti lábait, és az esetlegesen, lassan fellépő félelmet igyekszik kordában tartani magában. A Mikulástól megkapta a Démonok Nagykönyvét, amit szorgalamsan, többször is átolvasott, így, ha esetleg leláncolt démonról van szó, akkor talán rájön, hogy kivel is áll szemben. A kréta minden esetre ott lapul a kezében, ha hirtleen kellene védőkört rajzolnia.*

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 3:49 pm

[Világítótorony]

*Felfelé mennek, az éles látása semmivel se többet enged látni, mint Mariselának - csak élesebben, tisztábban mindent. A vér szaga már távolról megcsaphatja az orrát, ráadásul emberi vér, amitől olyannyira ódzkodik, elmondhatatlanul, mert nem tartja magát vadállatnak, nem is sokszor használja aktívan, vadászásra a képességeit, az önuralma a legfontosabb, amit fenntart. Most még is megremeg, egyszerre hatalmaskodik el rajta a vágy a vér felé, és az undor is, hiszen holttestekről van szó, szétszaggatott, csonkított hullákról. Nekromanta, de nem kimondottan gonosz lelkű, hát nem éppen lelkesen sétál oda. Felméri a csontokat, a terepet, ha lehet így mondani, és végül a jósmágia és a nekromágia ötvözéséhez nyúl, hiszen nem tudja, hogy az alagsorban a vérfarkas fiúval mi történik. A lánynak eddig is unszimpatikus volt, a vére miatt, az átka miatt, és most a mágia miatt is az lenne, hát ha éppen a sötét teremtmény nyomaira koncentrál, akkor varázsol, ne tudja pontosan a másik, hogy milyen mgiához nyúl. Bár úgy is megérzi, de azért sejthető, hogy tudni fogja, hogy nem ártani akar nekromágiával...* - Mentis Revocatio. *Suttogja halkan, a gyűrűjét az egyik nagyjából egyben levő test fölé téve, ahol valaha a szíve lehetett... Tudni akarja, hogy mi történt, milyen lénnyel állnak szemben, mert ez nem lehetett ember. A feje zúg, kicsit szédül, ahogy az orrába tódul a vér szaga, a száját szándékosan csukva tartja, mert pillanatok kellenek, hogy a fogai újra kipattanjanak, és talán rávetődjön a terem egyetlen élő, dübörgő szívű személyére... Mariselára. De visszafogja magát, mindenképpen.*

// Nekromágia, nekromanta, elsődleges, Emlékmás:
Varázsige: Mentis Revocatio
Leírás: Ezzel a varázslattal egy halott halálának pontos körülményeire deríthetünk fényt. Nem szükséges, de mindenképpen előny, ha ott van a halott. Ha nincs ott a halott, akkor a kísértetét kell megvizsgálnunk. Vámpírok esetén még azt is megtudhatjuk, hogy ki változtatta át. Hasznos varázslat, főleg aurorok alkalmazzák a nyomozásaik helyszínén, és csak egy esetben nem járhatnak sikerrel. Ha a gyilkos olyan mágiát használt, amit lehetetlen felfedni, vagy olyan komoly varázserővel rendelkezik, hogy nem hagyott maga után léleklenyomatot. Csapda lehet, ha valaki nagyon ravasz módon hamis nyomot hagy, például képzett illuzionisták képesek lehetnek erre.
Pálcamozdulat: Nincs. A gyűrűt a varázslat kimondásakor a halott szíve felé kell fordítani.
Hatás: Egyszeri. A varázsló elméjében felvillan a pontos halál lefolyása, mintegy fél perces jelenetet lát az utolsó pillanatokról. Minden halottal egyszer lehet megtenni, tehát ha a gyilkos maga elvégzi ezt a varázslatot, akkor már más nem teheti meg.//

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 3:43 pm

[Világítótorony]

*Akárhogy is azért is akart felfelé indulni körülnézni, hogy az ellenszenves véla lánytól egy kicsit távolabb kerüljön, de hát ez nem jön be, hiszen utána jön.* -De ez csak egy világítótorony évek óta itt áll, mi lehetne, ami... *Na ekkor érnek fel, és Zak úgy fest nem is jött velük. Meglátja a megcsonkított hullákat, bevillannak a villám fényénél, mint valami kellemes horrorfilmben. Majdhogynem felcsendül a fejében egy ütemes riasztó horrortaktus is. Azonnal elkapja a fejét, mivel bár látott már csúnya dolgokat, de azért itt akkor is nagyon durván szét vannak kapva a dolgok és sok is van, jó eséllyel egy része már oszlik is, aminek a szaga is rendkívül kellemetlen lehet. A szája elé kapja a kezét, de a gyakorlat miatt sikerül talán visszafognia az ebéd visszaköszönését, majd félkézzel turkál a táskájába. Jó, ha az embernél mindig van kellő felszerelés. Egy kendőt köt az orra elé.* -Ez valami...nagyon ocsmány, mi a fene pusztíthatott ennyire? Mintha direkt áldozatok lennének. *Fejti ki a véleményét, amikor a feltörő öklendezést már végleg sikerült visszafojtania. Valószínű a lény itt lehet az épületben, de jó lenne tudni pontosan hol, mert ha ott amerre Zak ment...na az kellemetlen. De ha itt, ahol ők vannak, az árnyak között...az még inkább. Ha megtudja, hogy a lény odalent van, akkor azonnal futólépésre kapcsol, szinte csúszik le a korláton.*

//Inkvizítor 4. szint:
Tökéletesen tudja követni a sötét teremtmények nyomait, jeleit és akkor is látja valakirõl, ha éppen emberi formában van (pl. vámpír, vérfarkas stb.)

Inkvizítor 5. szint (passzív):
Magas szintû sötét teremtmények képességei (melyek nem sebzõ képességek) egyáltalán nem hatnak rá, mint vámpír pillantása. Kifinomult, éles reflexekkel rendelkezik, melyekkel jobban ki tud térni támadások elõl.//

Tárgy: Re: Tengerpart Csüt. Júl. 26, 2012 3:42 pm

[Falucska]

*Tyler - habár nem régóta van a Nezabarban - mégsem talál ismerős arcokra odabent, így sejti, hogy a két srác abszolút nem tanuló, ámbár hasonlóan olyan fiatalok, mint a fiú. Talán max. 22-23 évesek lehetnek, nem többek. Ahogy körbenéz, láthatja, hogy eléggé be van rendezve a házikó, nyilván a leányzó itt él, a két srác meg talán vendég, vagy valami ilyesmi. De ez most totál nem is érdekli Tylert, hiszen nem azért jött ide, hogy információt gyűjtsön, egyszerűen csak fedezéket keresett. A fiú elég nehezen hiszi el, hogy egy nagyobb vihar ne söpörné el a tenger melletti házat, de hát ha már itt élnek egy ideje, akkor nincs miben kételkedni. Talán valami bűbáj védi a házat, vagy ilyesmi. Ez nem is fontos, az viszont igen, ami a fiúk arcán megy keresztül, mikor Tyler szóba hozza a tornyot. Elég jó megfigyelő képességgel rendelkezik, így észreveszi az aprócska kelletlen bólogatást, mikor is szóba hozza a dolgot.*
- Gonosz? Miféle gonosz? *szólal meg titokzatos, halkabb hangon Tyler. A szeme kikerekedik és meredten figyel a két srácra. Őt minden érdekli, ami kicsit is gonosz, így most eléggé felkeltette az érdeklődését ez az aprócska kis mondatfoszlány.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[falu]

*A három ember nem nezás, de ők is ifjú kalandorok. Látszik viszont a ház berendezéséről, hogy már egy ideje lakják, nem csak úgy betévedtek ide. Ismét a leányzó válaszol, megrázva a fejét.* Nem, mi már itt élünk egy ideje, és teljesen biztonságban vagyunk. *A két srác kelletlenül bólogat a világítótorony szóbakerülésére.* Nem, oda még véletlenül meg megyünk. Gonosz lakja azt a helyet, és ha csak teheti, mindenki a faluból elkerüli. Csak nagy ritkán kell odamennünk, de most semmi esetre sem. *Tyler egyébként látja, hogy a falucska szép kis házakból áll, folyamatosan bűvül, most is éppen egy vadonatúj ház felavatás előtt.*

[világítótorony]

*Zakariás egyátalán nem fél, talán démoni vére ad számára lelki pajzsot. A lányok felfelé indulnak, és amikor felérnek, látják a lámpás környékén a megvilágított testeket. Többtucat megcsonkított, és leszopogatott hulla, akik testükkel és lelkükkel fizettek az itt fészkelő sötétség feneketlen étvágyának. Zakariás lefelé megy, ahol meg is látja a kifeszített, leláncolt rémet. A szörnyeteg valamiféle ősi lidérc lehet, hatalmas fekete köpenyben, oszladozóan szétroncsolt pofával, lábai előtt egy vértócsában szétmázolt pentagramma.* Engedj el, mert ha én szabadulok ki, akkor... *hörgi acsarogva.*