Holdfény sétány

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Nov. 12, 2011 7:35 pm

First topic message reminder :

-Csak úgy megkérdeztem. Az én nevem Amelia, Amelia Ellwood. Írországból. *Aztán Amelia elkezd nevetni, de ő maga sem tudja hogy min. Az az igazság, hogy mielőtt elindult volna becsiccsentett egy kicsikét. De hát olyan magányos. Mit csinálhatott volna egyedül abban az üres szobába. Így hát inkább kijött ebben a lenge ruhában. Az is lehet, hogy megfázik, de ez sem érdekli igazán.*-Bocsi, ha zavartalak akkor megyek is.* Majd Amelia elindulna, mikor egy faág elszakítja a ruhájának egyik pántját, és fedetlen keble egy pillanatra megmutatkozik. De csak egy pillanatra, mivel a szűzi lány azonnal megfogja a ruhát és eltakarja vele, és ismét elpirul.*

Vendég

*Ismét lejött Nellondba és megint a kereskedő negyedben kötött ki. Most nem Noelt akarta kihúzni a lakásából, hanem találkozott a testvéreivel. Anya nénikéjük felhozta kicsi Anyát és Sergejt látogatóba, csak egy rövidke délutánra. Az idő szép, átmentek a palotanegyedbe unszolásra, sokan sétáltak körülöttük a parkban, mások piknikkel töltötték az idejüket, néhány gyerek kergetőzött, visongott.
Pár perce vált el tőlük a főtéren, s most andalog a sétányon, ha már ide kavarodtak, hogy megnézze, milyen is a palotanegyed. Menet közben megnéz magának jó néhány kirakatot, köztük olyan holmikkal, amiktől a húga kiugrana a bőréből, ha látná. Az öccsének is talál pár szemrevaló dolgot, de mind csak morfondírozik. A pénz sem jön a semmiből mindehhez, hogy megvehesse.
Jó fél órát ellebzsel így, mire feltűnik neki, hogy eddig igenis fúrta valami az oldalát, valami nem volt rendben mintha, s az a valami most szemsarokból illegeti magát neki éppen. Persze átvitt értelemben. Ugyan nem mondhatja azt, hogy ismeri Nellondot, sőt mi több, nagyon foghíjasan tájékozódik benne, de azért annyit ő is meg tud állapítani, hogy az adott negyedre éppen nem jellemző kép tárul perifériás látása elé: földút, apró házak, igazi kisváros. Végképp nem a palotanegyed csillogásához igazodik a kép. Ahogy arra fordítja a fejét, a jelenség szőrén-szálán eltűnik, mintha ott sem lett volna. Pislog kettőt, megint a sétányra fordítja tekintetét, viszont két lépés után ugyanazt a jelenséget tapasztalja, mikor szemsarokból odanéz. Értetlenül ráncolja össze a szemöldökét, s mikor ismét arra fordul, sehol semmi. Ezúttal már fejet is vakar a furcsaságnak hála, de valami azt súgja neki, ne hagyja ennyiben a dolgot, szabályosan hívja a jelenség, hát elindul arra, amerre az előbb látni vélte. Reménykedik benne, hogy valami történik, átlép valamiféle határt, s a városka újból, láthatóan feltűnik szemei előtt. Ki tudja, talán mások is tapasztalták ezt a furcsaságot, megeshet, hogy összefut ott egy-két hozzá hasonló iskolatárssal, hiszen a Nezabar éles elmék és kalandvágyó szívek gyülekezete is, akik egy kérdést nem hagynak ott az út szélén, megválaszolatlanul.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Okt. 01, 2012 5:31 am

*Fütyörészve halad végig a főutcán, majd rátér a sétányra. Egészen jó kedve van, sikerült beszélnie Natashával, és egyébként is mostanában jó napjai vannak, na nem mintha amúgy túl gyakran lenne rossz kedvű. Az unikornisok esete kicsit ugyan betett a lelkének, de azt az emlékképet igyekezett szépen kitörölni a memóriájából és nagyjából sikerült is azóta. Igazából először észre sem veszi a szeme sarkában felderülő más városképet, nem ezzel van most elfoglalva, viszont Natashát azonnal kiszúrja. Valami fiúval vált pár szót a távolban, talán ő lenne az az említett valaki? Óvatosan lépdel hát közelebb, de végül nem dönt úgy, hogy leskelődni kezd, mert bevillan neki a fura kép, ami nem olyan, mintha Nellond lenne. Megdörzsöli kicsit a szemét, Vanch-ra pillant.* -Te is láttad? *A vadászgörény csak bólint egyet, majd szépen előre is küldik az erdei tündért, hogy kicsit cikázzon, nézzen körbe. Megpróbál beoldalazni a furi helyre, aztán visszapillantgatni, hogy vajon visszafelé is fog-e működni ez az átkelés, mert az a ciki ha nem. És végül oda is lépdel tesóékhoz.* -Hello! Ugye nem zavarok meg semmit? *Felhúzza picit a szemöldökét, hiszen a másik fiút nem ismeri, a fél-sárkányt, meg jó eséllyel Szevért sem, bár jó ég tudja találkoztak-e már, valami órán stb. már lehet, de attól még a nevét nem feltétlenül jegyezte meg. Erőteljes szorítással nyújt kezet a fiúnak.* -Vaszilij Potrevszkij! *Aztán persze jó eséllyel Nat felvilágosítja, hogy ez nem az az illető, akkor visszavesz és jöhet a megszokott vidor arckifejezés.* -Szóval mi a szösz ez a hely? Jönnek majd cawboyok is? *Eléggé homokos, szürkés a táj, ki tudja, lehet hogy western filmbe cseppentek.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Szept. 30, 2012 9:26 pm

*Natasha valójában csak azon a részén járt még a városnak, ahol érdeke is fűződik hozzá, tehát csak vásárolt erre-arra, piacon, fekete piacon, ne taglaljuk. Most először jött le úgy, hogy ténylegesen körbe szeretne nézni, nyugodt délutánja van, Neramot ma nem lelte fent a szirtnél, pedig kivételesen felment, hátha ott van. Naru könnyű léptekkel vonul mellette, macska szemei néha-néha megvillannak, amikor egy fa árnyába lép, szürkesége furcsamód most kicsit talán ki is lóg a kellemes, zöld környezetből. Miközben könnyedén sétálgatnak, most kosár nincs náluk, nem vásárolnak, nem növényt szednek, kicsit megtorpanva veszik észre a jelenést, a nagymacska különösen meglepődik az érzéki csalódástól, mindig is kifinomult érzékekkel rendelkezett, ez nem vall rá. A leányzó kicsit megvonja a vállát, mivel odapillantva már nem lát semmit, és a Tér-időmágiához vajmi keveset ért, minden tudása kifúl abban, hogy igen ügyesen teleportál a térben. Mikor kiszúrja, hogy egy másik diák is itt trükközik, kicsit felvonja a szemöldökét, lepillant Narura, majd érdeklődő pillantással lép közelebb.* - Akkor nem csak káprázott a szemem? *Kérdezi halkan, de nem magától, Szevértől, a hangja végtére is egészen kedves, érdeklődő, ám ahogy közelebb kommandózik a fiú ő egyáltalán nem ilyen óvatos, elindul abba az irányba, a kezét előre nyújtva, hátha érez valamit a tér szövetén, energiát, mágiát, bármit, és érdeklődve keres átjárót, mert egészen biztos, hogy azt láttak. A dzsinnek kalandvágya mozgolódik benne, hátha valami érdekesre lel, valami újra, új világra. És az új világ új élőlényeket, új mágiákat, új tárgyakat is rejthet. Na de ez már nagyon a túlgondolása, és a jövő zenéje, hogy egyáltalán hova kerül a leányzó, mikor egyenesen arra sétál daimonostul.*

// Igazából nem tudok jönni, de most volt időm írni, és írni akartam, na. NJK, gondolom Vaszilij mellett, mesélő teljes kezet kap, ha már itt hagytam a karit, rendelkezzen felettem, de azért élve kerüljek elő, köszi. Aztán majd zárót is írok, mert majd este is ráérek. Gáz. xD //

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Szept. 30, 2012 9:23 pm

*A palotanegyed már azóta izgatta Reuben fantáziáját, hogy először látta meg Nellondot. Hatalmas, csilivili házak, csilivili környezet, és kihívás. Kihívás mindenképpen, pláne, miután Elijah is felhozta neki lehetséges célpontként... a fiú által megjelölt házba már besétált, körbejárta, elhozott pár apróságot, de most új kihívásokat keresett. Most is éppen az egyikből távozott, ujjai között egy apró amulettet pörgetve. Mágiát nem érez belőle, csak kabala-amulett, legalábbis Reubennek mindenképpen, inkább csak trófea ez. Éppen körbenéz, új célpontot keresve, amikor megpillantja Nellondnak egy fura részét. Ő nem ismeri annyira, mint a tenyerét, de azért... ezt a részét még nem látta. Hát zsebre vágja a kis amulettet, majd elindul az új városrész felé. Nézelődök, körbenéz, próbálja felfedezni a furcsa környéket... megszólítani viszont nem szólít meg senkit. Mert senki sem értené úgyse, hacsak nem a saját létsíkjára sétált át, de persze, ha valaki megszólítja, akkor megáll beszélgetni, közben próbál minél többet megfigyelni a helyszínről, ahova átsétált. És láthatóan nem egyedül, de csak mosolyogva integet, megszólítani ő nem szólít meg senkit... a már ismert okokból.*

//én is, nem biztos hogy pont ötre visszaérek, át lehet majd ugrani, és majd írok, amikor hazaérek//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Szept. 30, 2012 9:12 pm

*Éppen Zarához indul, egy nagyobb csokor virág is lapul a kezében, és halkan dúdolgat közben, néhol a haját igazgatva, néhol pedig a rajta levő, nyitott inget csinosítgatja, mert bizony, egy kis meglepetéssel készül a hölgyeménynek, egy szép kis vacsorára szeretné meghívni, miután végzett a Lairs lányoknál. A Holdfény sétányon át vezet az útja, amikor valamibe belebotlik. Valami megzavarja a szeme sarkát. Ismeri nellondot, pontosan, és tökéletesen, de amit ott lát, az más. Megtorpan, és oldalra néz, de semmi. Aztán megrázza a fejét, mondván csak a képzelete játszik vele, de amint elnéz, megint ott van a furcsaság. Nem bírja kíváncsiságát, lassan oldalazva kezd közeledni a jelenéshez, mindig szeme sarkából figyelve a dolgot, ami eléggé viccesen festhet, mert nagyon koncentrál, egyik lépést a másik után téve, hogy mindig lássa, merre is megy pontosan, és ha sikerül átjutnia a jelenésen, akkor első körben mindenféle varázslat nélkül körbenéz, hogy hova is keveredett, és ha sikerül elkapnia egy járókelőt, akkor megkrédezi, hogy hova is keveredett.*

//Holnap egyetemről jövök, igyekszem hazaérni, de lehet, hogy éppen csak beesek a kezdő hsz-re 5re.//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Szept. 30, 2012 8:20 pm

*Megszokott, közepesen hűvös nap van Nellondban. Emberek járnak-kelnek a parkban, beszélgetnek, néhányan kihasználják még, hogy nincs itt a tél, és akár piknikeznek is. Viszont a Nezabaros diákok szeme már valahogy jobban rááll a furcsa dolgokra, hiszen a legtöbben épp eleget tapasztaltak már, talán fajukból adódóan élesebb a szemük, vagy valami más lehet az ok...? A lényeg, hogy ahogy végighaladnak a sétányon, valamit észrevehetnek a szemük sarkából. Furcsa... olyan, mintha jobbra egy teljesen más város lenne, nem Nellond. Egy városka, egyszerű házakkal, földutakkal. Ahogy odafordítják a fejüket, a jelenés eltűnik, csak Nellondot látják, ahogy az megszokott. Amikor pedig elfordulnak, a szemük sarkából újra láthatják a várost... És mintha valahogy furcsán hívogatná őket.*

//Holnapi meséhez, de már lehet írni.//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Aug. 28, 2012 3:37 pm

* Az idő egyre hűvösebb, de persze ez egyáltalán nem zavarja őket a társalgásban. Érdekes dolgokról beszélnek, sokkal érdekesebbekről, mint várni ahogy az időjárás lehül. Valóban, milyen gyorsan felnőnek, talán túlságosan is. Bár Catnek tizenkilenc év kellett mire végre belátta, hogy gyerekes dolgai nem érnek semmit, és hogy már tényleg felnőtt. Ugyan rögeszmés betegsége megnehezítette dolgát, de ezen is túl lehet lépni. Igaz, hogy nem gyógyult ki belőle, de talán soha nem is fog. Mivel nem olyan súlyos, ezért ez nem is olyan nagy gond, csak akkor ha meglátja legnagyobb félelmét, amit egyelőre kevesen tudnak. Nyitott embernek tűnik, és az is, de rengeteg olyan dolog van, amit csak ő tud, és senki más, még legjobb barátai sem. Ez persze szimplán azért van, mert még nem volt ilyen témájuk. * - Huszonnégy vagy? Hát, kevesebbnek néztelek, de gondolom nagyjából mindenki. Viszont annyit hallottam, hogy múltkor a játszótéren lebácsiztak, bár engem a gyerekek Macska vagy Cica néninek hívnak, néha frászt kapok a gyermeki elme találmányaitól, de ugyanakkor imádom őket. * Cat köztudottan imádja a gyerekeket, az azonban nem köztudott, hogy keresztfiai is vannak, de ez mellékes dolog. Kezd megéhezni, pont jókor jön az ajánlat, és mi tagadás, élvezi Caleb társaságát. * - Persze, a suliban úgy sem eszem soha, de ne kérdezd miért, fogalmam sincs. * Neveti el magát bugyuta mondatain, majd a következő megjegyzés megválaszolására koncentrál. * - Hát, talán ez a második alkalom hogy ide tévedek, és sajna nem mindig szoktam a lábam elé nézni. A fák és az ég valahogy jobban vonzzák a tekintetem. * Feleli ámuldozva az égre meredve, majd szép lassan elindulnak a fogadó felé. *

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 27, 2012 5:05 pm

*Cabe örül, hogy végül csak talált társaságot, még ha itt a sétányon ácsorogva is. Nem nagyon akart megállni a fogadóig, mert az igazat megvallva eléggé lefárasztották ma a vidámparkban, de úgy véli, hogy egy ilyen csinos, dögös lányra mindenképp van ideje és ereje is. No, nem feltétlen az elalvós, ácsorgós erőre gondolok, de a lényeg, hogy örül Catnek. Valóban jót tett a lánynak ez a kisebb stílusváltozás, hiszen Caleb - ahogy említette is - a zöld hajával és társaival kicsit kislányosnak ismerte meg Catez. De ez a feketeség bizony jó néhány évet rányom a lányra, és így el is éri a saját maga 19 évét. Caleb mindig is elcsodálkozik, hogy a Nezások már a 19. életévüket töltik, és ő meg itt van 24 évesen. Persze ez csak jó, hogy csak 5 év van közöttük, bőven kikezdhet a Nezás lányokkal anélkül, hogy pedofiliának hatna, vagy bármi más erkölcstelen dolognak. A srác egy kis virággal köszönti a leányzót, aki mosolyogva fogadja el.*
- Hát igen, gyorsan felnövünk. Én is már 24 vagyok, öreg vén lókötő, meg minden...*sóhajt egyet színpadiasan a srác, majd ajkai ismét széles vigyorra húzódnak.*
- Ez az utolsó évetek a Nezabarban, nem? *kérdez rá Cabe, majd rájön, hogy egy helyben ácsorognak. Körbenéz, majd ismét Catre pillant.*
- Hova indultál? Mert én vissza a fogadóba vacsorázni, ha gondolod, gyere és tarts velem! *invitálja játékosan a leányzót, ugyanis még szívesen élvezné Cat társaságát, viszont baromi éhes az egész napos munka után. A vattacukorral meg a fagyival nem igazán lehet jól lakni, a vidámparkban meg mást nem nagyon adnak. Cat megjegyzésére Caleb elneveti magát és felvonja a szemöldökét.*
- Ritkán látsz ilyet? Akkor elég ritkán járhatsz itt. A park tele van ilyen kis virágokkal. *próbálja elfojtani a vigyorát a srác, így a park felé fordítja a tekintetét. Mikor megnyugodni látszik, akkor visszafordul a feketeséghez és kérdőn néz rá, hogy vajon vele tart-e a fogadóba.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 27, 2012 4:54 pm

* Hát, nincs mit tagadni, ez az új stílus nagyon tetszetős az ellenkező nem tagjainak számára. Ez többször is bebizonyosult. De talán faja teszi ezt? Valószínűleg nem. A negyed vélaság nem olyan mint a többi fajtája, hisz ez nem kölcsönöz számára különleges erőt. Ha lenne se használná fel, bár ebben nincs választása, érződne rajta. De felesleges ilyen dolgokon gondolkozni, elvégre nem történt meg, és valószínűleg nem is fog. A kérdés csak az, hogy vajon tényleg ennyire csinosnak gondolják az emberek. Elvégre csak nem lehet véletlen, hogy két nap elteltével jó páran bókoltak már. Büszkén kihúzza magát erre a gondolatra, és rettentően vidám mosoly jelenik meg az arcán, ami erőteljesen tükrözi hangulatát. A virág meglehetősen szép, méghozzá a Cat egyik kedvenc virága. Éppen azért, mert Norvégiában - legalábbis azon részében ahonnan ő jött - ilyen növény szinte sehol sem akad, vagy ha mégis, azt nagyon nehéz megtalálni. Egyszer Cat kapott egy ilyet, azóta egy üvegkupola őrzi, és az édesanyja valamiféle bűbájt szórt rá, hogy mindig szép maradjon. De ez elmúlt, tulajdonképpen ki kéne dobni már az otthon lévő liliomot, hisz olyan személyre emlékezteti a lányt, akit egy életre meggyűlölt, pedig annak idején milyen jó viszonyuk volt. Hogy szexi ez a fekete? Erre a mondatra, felkacagott. * - Köszönöm, a virágot, és a bókot is. Hogy felnőttes lenne? Jaj nekem. Nehéz beletörődni hogy már felnőttnek számítok. * Azt hinné az ember, hogy ezt a mondatot búslakodva mondja ki, de nem, éppen az ellenkezője. Átveszi a virágot, és megszagolja. * - Nagyon jó illata van, nagyon ritkán látok ilyet. * Azt nem akarja megkérdezni hogy honnan van a növény, illetlenségnek tartaná, így nem is teszi meg. *

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 27, 2012 4:35 pm

*A raszta srác hazafelé tart a fogadóba, a Holdfény sétányon keresztül, és habár ő sok ismerőssel találkozik, ő se áll le senkivel beszélgetni. Most már elég sokan mennek hazafelé, nem sok emberkének van kedve most már bűvésztrükkökhöz, agy valami hasonló finomsághoz. Persze Cabe ezt meg is érti, hiszen tudja, hogy amúgy az emberek kedvelik a trükkjeit, kvibli létére is elég durva dolgokat csinál, amit esetleg varázslattal is meg lehetne csinálni. De hát pontosan ez a célja, hogy a varázslattal bíró embereket is lenyűgözze, ha már otthon kinézték. Ami persze nem fura, mert aranyvérű családban kvibli születés az igen csak kínos és ritka pillanat. Valószínű, hogy nem is igazi családtag - már ha érted, hogy értem.
A lényeg, hogy most kissé magányosan sétál hazafelé a sétányon, amikor is tekintete megakad egy csinos fekete szépségen, aki egybe ruhába, magas sarkúba, hosszú, fekete hajjal sétálgat. Nem tűnik úgy, mintha várna valakire, vagy éppen hogy lenne valamiféle célja itt a sétányon. Ahogy Caleb kicsit közelebb ér hozzá, fel is ismeri az egyik Nezabaros ismerősét, Cat-et. Furcsa, hogy ez a lány mennyire dögös ahhoz képest, amilyen volt az első találkozásukkor. Talán a zöld haj volt az, ami kicsit elijesztette Cabe-et, de ez a fekete iszonyat dögös. Kellemetlen, hiszen nem sűrűn szeretne kikezdeni egy ilyen leányzóval, de hát nem tud a gatyájában lévőnek parancsolni, így most is az veszi át az irányítást és indul meg a lány felé. Köszönti őt, majd megjegyzi, hogy utóbb még zöld volt a haja.*
- Tényleg? * vonja fel a srác a szemöldökét és elgondolkozik.*
- Oh. A temetőben, ugye? Tényleg! *csap játékosan a homlokára asrác, majd a füléhez nyúl és egy aprócska szál virágot "húz elő onnan". Apró, vékony szárú fehér virág, ami a sétány melletti parkban is terem és vigyorogva a lány felé nyújtja.*
- Bocsánatodért esedezem. De amúgy szexi ez a fekete. Felnőttesebb! *kacsint pajkosan vigyorogva a lányra és felé nyújtja a virágot.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 27, 2012 4:25 pm

* Sokáig nem kellene keresnie a társaságot, ha akarná sem. De mivel ma valamiért semmi kedve össze vissza dumálni a semmiről - ami az ő esetében nagyon ritka és furcsa - ezért nem szólít le egyetlen idegent sem, és nem megy oda dumcsizni a fagyi árussal - aki nem mellesleg alig tudta volna elkergetni őt onnan. Kinőtt ebből a korszakból. Igaz, tizenkilenc év kellett hozzá, de végülis nagy nehezen sikerült. Talán nem is oly nehezen, hisz a sors akarta így, Cat nem tett érte egy keresztül szalmát sem. Haját igazgatja néha, és szemeivel az orrát akarja nézegetni, illetve a száját, amin barnás arany rúzs csillog. De akár hogy is ellenkezik a sors fintorának erőszakos akarataival, valamiért mégis csak társaságra akad, nem is akárkire. Caleb az, egyik ismerőse. Egy játszótéri kalandon, meg talán egyszer a temetőben futottak össze - Cat a mai napig nem tudja mi a csudát keresett a temetőben. * - Nocsak, Caleb! Szia, régen láttalak. Zöld? * Vonja fel szemöldökét * - Amikor utoljára találkoztunk fekete volt a hajam, ha nem tévedek. * Talán igen, talán nem, ki tudja a választ a hajszín problémára...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 27, 2012 4:14 pm

*Caleb ma egész nap a vidámparkban volt. Lufit hajtogatott, pénzt varázsolt elő gyerekek füle mögül, virágot húzott elő a pulóvere ujjából bájos hölgyeknek és vicces anekdotákkal nevettette meg az idősebbeket. Egyszóval remek napja volt. Örül, hogy Nellondban már a legtöbb helybéli ismeri őt és kedves mosollyal köszöntik, majd valami trükkök követelnek tőle, akár útközben is. Aztán persze a meglepetést és a rögtönzött műsort meg is fizetik, így Calebnek igazán nincs miért aggódnia, hogy miből s hogyan is él meg. Egyelőre még mindig a fogadóban lakik és nagyon úgy tűnik, hogy a 22-es szoba végül mindig az övé lesz. Egyelőre még a kocsmáros nem szólt neki, hogy jó lenne, hogyha elhúzná a csíkot a szobából, így mindig örömmel fogadják és régi ismerősként üdvözlik a fogadóba betévedők. Most is, ahogy sétál hazafelé a sétányon, sok ismerős arccal találkozik és néhányan intenek is neki. A raszta fiú pedig vállán a katonai hátizsákjával vidoran int vissza nekik. Ahogy halad a sétányon, ami elég széles és hosszú is, egy fekete ruhába öltözött, fekete hajú leányzót pillant meg. A vonásai elég ismerősek neki, de nem nagyon tudja beazonosítani, hogy honnan is ismeri a lányt.Szégyen-nem szégyen Caleb nem emlékszik Cat-re, pedig már talán kétszer-háromszor is találkoztak. Végigméri a fekete szépséget és bizony elismerően füttyent egyet, halkan, ám hogyha Cat felfigyel az ismerősre, akkor bizony meghallhatja. Cabe megigazítja a hátán a zsákját, majd kicsit közelebb sétál a leányzóhoz és végül beugrik neki...*
- Helló, Cat te vagy az?* szólítja meg a fiatalabb leányzót és elismerően néz végig rajta, majd megállapodik a lány haján.*
- Anno zöld voltál, nemde? *vigyorodik el szélesen a fiú és gesztenyebarna szemét pajkosan a lányéba mélyeszti.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 27, 2012 4:04 pm

* A tegnapi események igen csak érdekesre sikeredtek, ugyanis akadt Catnek egy úgymond udvarlója, illetve nem is az, hanem inkább olyan, aki szeret nyomulni. Egy bájgúnár pasas, sárga cuccban. De egyelőre elmúlt a "veszély" és nem kell aggódnia az ilyen perverz alakok miatt. Így most már lenyugodva, egy szép fekete egybe ruhában sétál a palotanegyed utcáin. Időközben ismét felhívja magára a figyelmet az oldalán lévő hatalmas masnival, és szép pár cipőjével. Eltérve ruházatától - és a helyszín témára áthajolva - ma ismét egy sétányt választ, egy olyan sétányt, ami számára a legbékésebb, legszebb és leggyönyörűbb hely a városban. Persze ez attól függ milyen szemszögből nézzük. A randalírozó gyerekek nem éppen nyugtató hatásúak, de némelyik nagyon aranyos, már aki nem rongál...Ismerős nincs a közelben, de hátha lesz, elvégre nem olyan kicsi ez a sétány, hogy az egészet egy helyből lehessen látni. *

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 1:24 pm

-Hallottam egy pár jó dolgot a Durmstrangról. Gondolom jó volt oda járni. Mondja, Blair majd elmosolyodok.-Igazából nem tudom, mit szeretnék a suli után. Sose voltam az az előre gondolkodó ember. Én a jelennem élek. Ezért vagyok olyan, hogy sok emberhez oda megyek. Midig úgy vagyok vele, hogy úgy élem a mát mintha nem lenne holnap. Sose gondoltam még bele mi lesz, ha felnövök. Majd eljön az az idő, amikor ezen kell törnöm az agyam addig meg van időm. *Válaszolt Blair mosolyogva a férfinak ezzel a bölcs mondattal. Mire elnevette magát, és Beült egy Buddha pózba. -A bölcsességek királya vagyok. * Majd félszemével ránézett a férfira.-Bocsi én ilyen őrült vagyok. Majd ránézett az órájára.*~Oh, már ennyi az idő vissza kéne megetetni Harry t.~*Majd a feláll, és a férfire néz.-Bocsi, de nekem mennem kell.De örülök a találkozásnak Mikhael.Majd kezett rázott a férfival és elment.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 1:12 pm

*Tényleg messzire ment egy kicsit, de csak úgy kibukott belőle a kérdés. Rögtön meg is bánta.* - Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni. Emeli nagy sötétkék szemeit lányra. Ugyan ki tudna haragudni egy ilyen aranyos srácra. Persze saját magán kívül. A lány válaszát bólogatva hallgatja végig.* - Akkor melléfogtál. Nálam átlagosabbat nem is találhatsz. Átlag életet élő aktakukac vagyok. *nevet rá. Összeszedi szemetét és a közeli kukához viszi, közben válaszol.* - Nem, én máshova. Durmstrangos voltam. Állítólag. *magyarázza, de azért sikerül elszólnia magát. Az utolsó bizonytalanságot sejtető tőmondat mindig becsúszik, ha a múltjáról kérdezik. Hiszen semmit sem tudhat biztosra. El kell hinnie amit mesélnek neki.* - A Nezabar elég fiatal suli, én meg már az aurorképzőn is túl vagyok.* mondja halkan.* - Te mit tervezel a suli után? *kérdezi a jövő felé terelve a témát, mert abban valamivel biztosabb. Terveit könnyebb volt újraépíteni, mint az emlékeit.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 12:59 pm

*Blair elkezdett nevetni, mert hirtelen nem tudta mit mondjon.-Hát igazából én mindenkit szimpatikusnak tartok. Szerintem mindenki olyan amilyen és ezért is szeretek minél több emberrel ismerkedni. Mert mindenki más ás szeretek minél több különleges embert megismerni. *Fordul a férfihoz Blair majd mosolyog, mert mindig is szeretett fiúkkal beszélni. Szinte mikor még nem járt ide csak fiú barátai voltak, és egy lány barátnője. Nagyon fiúsnak tartotta magát az életben. –Amúgy én Allidon-os vagyok. Te is ebbe a suliba jártál? Vagy egyáltalán jártál varázsló suliba? *Kérdezi Blair, mert már nagyon kíváncsi a férfi múltjára.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 12:18 pm

- Mikhael Knyaz *mutatkozik be egy kissé meglepődve. Már megszokhatta volna, hogy ezek a diákok nagyon közvetlenek, de mégis meglepődik néha, amikor csak így leszólítják és mesélni kezdenek magukról. Vajon tényleg ennyire bizalomgerjesztő feje van?* - Nem, már kinőttem az iskolát. *mondja kínos, féloldalas mosollyal.* - Semmi gond, csak meglepődtem. Ennyire szimpatikusnak tűnök? *teszi fel a kérdést. egy kicsit tolakodónak tűnhet ő is, de csak kíváncsi. Olyan ő mint egy kisgyerek, aki most fedezi fel a világot. Még mindig reménykedik benne, hogy ismerősbe botlik Nellond utcáin, vagy a központban. Még a családjával is felvette a kapcsolatot, vagyis csak a húgával, akit megkért, hogy senkinek ne említse leveleit. A 12 éves kislány pedig úgy tűnik őrzi a titkot és hosszú leveleket küld, amiben arról mesél, hogy milyen volt Mikhael a baleset előtt, az amnézia előtt.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 12:06 pm

*Blair leül, előveszi a salátáját. Épp harap, a salátájába mikor látja, hogy a férfi végig méri, majd gondolkozik. Blair nem tudja, mit csináljon. Harap, még egyet a salátájába majd a férfi felél, fordul és kezet nyújt neki. - Blair St. Claire vagyok. Nezabar-os tanuló. Most jöttem nem rég nem nagyon ismerek senkit.*Mondja kicsit félénken, mert nem tudja mi lesz a férfi reakciója. –Ha jól látom te nem a Nezabar-ba jársz. Bocsi, ha kicsit tolakodónak tűnök, de én így ismerkedem.*Fordul el a férfitől majd harap még egy nagyot a salátájába.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 11:53 am

* Épp csak hátradől egy kis relaxáláshoz, csukott szemmel, széttárt karokkal élvezi azt a kevés napfényt, ami áttör a fölötte elterülő fa lombján, amikor női hang üti meg a fülét. Kinyitja a szemét, és egy csinos, fiatal, szőke lánykát pillant meg. A kérésre összébb húzza magát és helyet csinál a pad másik felében. Kettejük közé helyezi a hamburgeres szatyrot és az üdítőt.* - Csak nyugodtan. *mondja és ezzel le is rendezte. Nem óhajt többet társalogni vele. Azért végigméri a lányt. Ott van rajta a kitűző, bár Mikhael nem tudja beazonosítani melyik szaké. Ezek szerint nezabaros. Ma nincs ismerkedős hangulatában és amúgy is kicsit furcsa, hogy felnőtt férfi létére csak fiatal lányokkal beszélget, bár párja sem néz ki többnek a nezabaros diákoknál. A gondolatra összerándul a gyomra.* ~Vajon mi lehet Yvonne-nal? Rég nem hallottam felőle.~

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 11:41 am

*Blair úgy gondolja jó lenne kicsit sétálgatni kint Nellondba. Nagyon sokan voltak kint ezért nem nagyon tudja megnézni az emberek arcát , de ez nem nagyon zavarja. Talál egy kis üzletet ahol hoz magának elvitelre egy kis salátát. Épp egy eldugott helyet keres és sikeresen meg is találja. Épp egy padot t nézett ki magának és mikor oda szalad a padhoz akkor látja hogy már ülnek rajta. Nem nagyon zavartatja magát oda megy a férfihoz és megkérdi.- Elnézést .Szabad ez a hely?*Kérdezi mosolygva és a férfi melletti helyre mutat.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Aug. 13, 2012 11:27 am

*A sétányon mint mindig most is sokan sétálnak. Jönnek-mennek intézik mindenféle dolgukat. Mikhael épp az ebédszünetét tölti. Az auror központban szerzett egy állást. Nagyrészt unalmas papírmunka, de van esélye az előléptetésre. Egyik ezében zacskó, abban pedig egy hamburger, másik kezében kólásüveg. Egy megfelelő helyet keres az elfogyasztáshoz. Nem kedveli az olyan étkezdéket, ahol mindenki belelát a szájába evés közben, így a sétány egyik kevésbé forgalmas szakaszán keres egy padot. Egy használtruhaüzlet előtti padon egy fa árnyékában meg is találja tökéletes helyet. Leül és nekiesik a hambinak. Fejében kivételesen nem keringenek nyomasztó vagy kétségbeesett gondolatok, csak sült krumpli. Evés közben figyeli az embereket. Ez a szokása megmaradt. Miután rekordsebességgel burkolja be a hamburget ujjait nyalogatva dől hátra a padon. Maradt még egy kis ideje meditálni, vagyi ücsörögni és nem gondolkodni.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Júl. 29, 2012 4:52 pm

*A fénymágia kérdésre inkább csak hümmög, hát valahogy fiatalnak találja a hölgyeményt, hogy új ismereteket találjon az illúziókról, amiket eddig még nem sikerült másnak, de hát ki tudja, kiben mi rejlik nagyon mélyen. Csendesen bólint az she kérdésre.* -Hát igen, azt hiszem ez a tudást nem árt, már csak ha az elméleti részeket nézzük, hiszen az illúziók önmagukban nem a sötét lények ellen lettek kifejlesztve direktben. *Mindenesetre azért elmosolyodik a hölgy határozott lelkesedésén. Picit a jelleme miatt olyannak tűnik, mint egy lelkes amatőr, de lehet hogy csak jó az álca, nem lehet minden vámpírvadász Consantin jellegű.* -Ezt sajnos én sem tudom, azt hiszem inkább valami módon szájról-szájra terjed az ilyesmi, netán a Temetőőr az, aki elég jó forrás lehet e téren. De azt hiszem, hogy munkát is kapjon valami módon kuncsaftokat kell találnia, amihez először jó eséllyel meg kell mutatnia, hogy ér is valamit, és valószínű nem azonnal fizetős felkérései lesznek. *Hát igen, egy ilyen munkához elengedhetetlen a hírnév, a nélkül nehéz lesz betörni a köztudatba. A kérdés hallatán egy apró sejtelmes mosoly suhan végig az arcán.* -Kinek mi. Nem gondolom, hogy bármilyen mágiát be lehetne skatulyázni, én nem használom gonosz tettekre, de akadhat olyan is, aki a fénymágiát sötét tettekhez alkalmazza. Semmi sincs kőbe vésve. A vámpírok ellen pedig...rengeteg fű, gyertya, vagy hasonló báj akad, melyekkel hathatósan lehet cselekedni a sötétség ellen, vagy épp mellett, kinek mi. *Rántja meg a vállát, majd az órájára pillant.* -Oh, viszont elnézést, de nekem mennem kell, ha esetleg érdekli valami, akkor itt megtalál. *Egy névjegykártyát ad át, természetesen mozgóképes, amin a boltja látható a pontos címmel.* -Remélem még találkozunk, viszlát! *Azzal sietősen távozik az egyre jobban szakadó esőben.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Júl. 29, 2012 4:42 pm

*A beszélgetés csak sodródik az árral, és lassan már elérkeztek arra a pontra is, hogy Beatrice véleménye egy kicsit megrendült. A nő először egy kérdést tesz fel neki, amire elég hamar választ is ad.* -Illúziómágia, vagyis fénymágia pontosabban. *Ez nála elég egyszerű, hiszen minden ami illúzió az fény, de viszont ha már azt mondja, hogy fénymágia, akkor az már egy kicsit tágabb fogalom. Legalábbis nála. Aztán Dorita képességei be is mutatkoztak neki, amikor a nő a vállára tette a kezét, és lám..tudta minden kérdésre a választ. Mivel nem tudott értelmes kifogást találni, így gyorsan elhalasztotta a témát, és inkább a nő következő kérdésére válaszolt.* -A sötét hatalmak elűzése is az egyik kedvenc tantárgyam volt gyermekkoromban. Való igaz, hogy azzal többre mennék. Viszont úgy érzem, hogy a fénynek is vannak olyan tulajdonságai, ami az ilyen sötét lényeket elpusztítja. Csak még nem találtam meg..De megfogom! *Jelentette ki, aztán egy kisebb mosoly is előjött az arcán, majd tovább hallgatta Doritát, és újra válaszolt neki.* -Na igen, ez az egyik nagy problémám. Mivel még új vagyok, így elég kevés embert ismerek, és a helyi szokásokat is tanulgatnom kellene. Eddig még egyetlen vámpírvadászba se botlottam bele, de gondolom nem lehet ezt megtudni csak úgy, ha elsétálsz valaki mellett. Úgye? *Neveti el magát, majd ő is belekezd egy témába.* -Az ezotéria, a misztikumok..ezek a fekete mágia, vagy inkább a fehér mágia felé hajlanak jobban? És lehet velük kezdeni valamit a vámpírok ellen? *Ha már egy témafelelőssel futott össze, akkor jobbnak látja, ha mindent kiderít a témával kapcsolatban, és talán ezt még a magajavára is fordíthatja.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Júl. 29, 2012 4:28 pm

*Hát Istent biztosan nem fogja felhozni, mert ő viszont nem kifejezetten nagy hívő, annyira ezt nem is tudja a mágia világába beleilleszteni. Ahol angyali és démoni létsíkok vannak, ahol vámpírok szaladgálnak, oda nehezen tud mindenféle hitet passzintani. Nem zavarja, hogy a cseppek szép lassan kezdik eláztatni, megszokta már a vizet, nem probléma. Egyelőre még nem esik olyan nagyon durván, így egy fa árnyékába húzódik be, ami a sétányon csupán egy lépés, hiszen amúgy is fákkal övezett a terület. A felajánlás kicsit fellengzősnek hangzik, erről a meggyőzés dologról, de végül belemegy a játékba.* -Az az igazság, hogy manapság főleg a muglik között annyi szemfényvesztő van, hogy nem csoda, ha nem hisz az ilyesmiben, de mágiahasználóként nehéz ezt megértenem. Ön mihez ért pontosan? *Bár elég lenne az is, ha érzékelné, de nem szokása mindent kiszedni másokból, főleg ha arra nem adnak engedélyt. Amikor aztán a nő kérdéseket tesz fel finoman elmosolyodik, majd megérinti a vállát. Néhány pillanatig persze megáll a keze a végcél előtt, hogy nem lesz-e ellenkezés, hiszen vannak, akik nehezen viselik a testkontaktust. Azonban, ha nem ütközik ellenállásba, akkor így tesz.* -Nincs szükség minden esetben kellékre, az főként akkor kell, ha valami bonyolultabb célt keresünk, mint pl. a pontos jövő, vagy hasonló. Sok mindenhez elég egy feltérképezés, az aurában is rengeteg információ megtalálható. *Magyarázza, mint egy okítás képpen, de hát nem véletlenül lesz tanár, alapvetően megy neki a tudás átadása. A vásárlók is azért szeretnek hozzá járni, mert beszédes alkat, aki nem csak tesz dolgokat, hanem el is mondja, hogy mit.* -Olaszország, Firenze, ha jól érzékelem, akkor onnan érkezett, és még csak nem régen. A célok pedig... *Rövid szünet, kis ráhangolódás.* ...ügyfeleket keres, mert vámpírokra vadászik...fénnyel. *Egy pillanatra elmosolyodik, nem nézett ki effélét ebből a lányból.* -Bár úgy érzem a sötét teremtmények ellen elkélne egy kicsit hathatósabb támadás is, nem csak önmagában a fénymágia, az inkább riaszt, mint sem pusztít. *Hát igen, elméleti síkon tud a hölgy, és mivel a misztikummágiához is elég jól ért, tud praktikákat rendesen a sötét teremtmények ellen is.* -Egyébiránt úgy tudom, hogy a városban több aktívan működő vámpírvadász is akad, nem lesz könnyű bejutni a berkeikbe, és elhappolni az esetleges ügyfeleiket, hogyan akar ismeretségekre szert tenni?

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Júl. 29, 2012 4:17 pm

*Úgytűnik kifogta a legjobb időjárás-jelentőt Nellondban. A nő valamiért nem nyűgözte le Beatricet, hiszen ez az eső már szinte egyértelmű volt. Ha nem lett volna az, akkor nem lenne nála esernyő, és esőkabát. Amikor az első cseppek már neki indultak, az esernyőt az égnek tartja, és kinyitja, aztán hallgatja tovább a nő szavait. Most már ő is kezd érezni valami kihívást a nő szavaiban, ezért végül beadja a derekát, és beleegyezik a játékba.* -Legyen, kap egy kis időt, hogy meggyőzzön a maga igazáról. Sok szerencsét! *Mosolyodik el, bár ezt nem a kedvesség miatt, hanem azért, mert sejti, hogy ez a nő már megint valamiféle nagyszájú médium, aki azt hiszi, hogy képes látni a jövőbe. Mondjuk próféták is voltak a bibliában, és ő (mármint Beatrice) nagy hívő, ezért tényleg nem lenne nehéz meggyőzni, de ő mégis inkább Istenre hagyatkozik, és próbál benne hinni. Nála a fény is egyfajta bálvány, tehát ha Dorita valamiféle módon felhozná a keresztény Istent, és a szent fényt, akkor tényleg nagyobb eséllyel indulna Beatrice agyának a feltárására.* -Akkor mondja meg, hogy honnan jöttem, miért jöttem, és mik a további céljaim. Elvégre maga egy ezotéria szakértő. Egy kis kártyavetéssel, vagy tenyérjóslással biztosan megtudja mondani. Vagy tévedek? *Kezd bele a játékba, bár ő úgy érzi, hogy nem lesz hosszú idejű. Még mindig nem hisz ebben az egészben, és kisebb-nagyobb eséllyel nem is fog. Ha viszont mégis, akkor nagy esélye van annak, hogy rendszeres látogatója lesz a nőnek.*