Holdfény sétány

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Nov. 12, 2011 7:35 pm

First topic message reminder :

-Csak úgy megkérdeztem. Az én nevem Amelia, Amelia Ellwood. Írországból. *Aztán Amelia elkezd nevetni, de ő maga sem tudja hogy min. Az az igazság, hogy mielőtt elindult volna becsiccsentett egy kicsikét. De hát olyan magányos. Mit csinálhatott volna egyedül abban az üres szobába. Így hát inkább kijött ebben a lenge ruhában. Az is lehet, hogy megfázik, de ez sem érdekli igazán.*-Bocsi, ha zavartalak akkor megyek is.* Majd Amelia elindulna, mikor egy faág elszakítja a ruhájának egyik pántját, és fedetlen keble egy pillanatra megmutatkozik. De csak egy pillanatra, mivel a szűzi lány azonnal megfogja a ruhát és eltakarja vele, és ismét elpirul.*

Vendég

*jókedvűen, egyedül ácsorog a sétány közepén. Fekete ruháját most fehérre cserélte, egy fehér farmer van rajta, fehér ingén 3 gombot kigombol a meleg miatt, s az ujjait könyökig felhajtja. Rágyújt egy cigire, majd leül egy padra, úgy várakozik tovább. megnézi az ékszeres dobozt a zsebében, majd azt szorongatva várakozik tovább*

Vendég

*Na szép! Egy ártatlan poénnak indult, erre velőig menő sértés lett belőle4 Egy kicsit túllőtt a célon, de nem fog magyarázkodni, most már mindegy. Elindulnak a Jégvilág felé, Evandrus ugyanis kezdd éhes lenni. Közben várja a lány kérdéseit, ő valahogy nem a legjobb kalauz. Szóval betérnek a Jégvilágba*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 04, 2012 11:28 am

*A leányzó tényleg nagyon megörül, hogy van valaki, aki folyékonyan beszél magyarul és a szeme csak úgy csillog. Mostanában nem volt még ennyire boldog, mint most. Nem is tudja, mi van vele. Habár a másik srácnál is nagyon megörült, ő viszont csak angolul tudott. De a lényeg, hogy most már tudnak rendesen kommunikálni, és legalább senki nem érti, hogy miről is beszélgetnek. Evandrus kijelenti, hogy igazából értette, hogy mit mondott a lány, csak jó volt nézni a szerencsétlenkedését. Ági arca erre elsötétül, majd apró pír jelenik meg az arcán és látszik rajta, hogy szégyelli magát.*
- Köszi... *motyogja és látszik, hogy egykettőre elszállt a jó kedve és szégyelli magát azért, amit a fiú vele csinált. A kérdésre Ági arcán egy szégyenlős mosoly jelenik meg, majd bólint egyet.*
- Örülnék neki, köszönöm. *mondja a lány és várakozóan pislog Evan-ra, hogy merre is szeretne menni.*

Vendég

Természetesen miden szavát értettem, sak olyan jó volt nézni azt a kétségbe esett arcot! *mondja nevetve, majd gondolkodóba esik. Végül is miért is ne?* -Suli előtt nincs kedved kajálni egyet valahol? Legalább egy kicsit körbevezetlek, és megmutatom a környéket, hogy legközelebb ne kerülj hasonló helyzetbe! *mondja egyértelmű szándékkal és reméli, hogy a lány is érti a célzást. Elnyomja a cigit, majd kérdez* -Szóval akkor mihez lenne kedve az ifjú hölgynek?

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 04, 2012 11:06 am

*Valóban nem valami túlságosan jó nyelvtannal karattyol a lány, de azért hogyha figyel az illető és tud is jól bolgárul,akkor értheti, hogy mit akar. Vagy ha nem, akkor a lány reményvesztett arcából és a "Nezabar" szavából ki tudja bogozni, hogy bizony vissza akar jutni az iskolába, mert eléggé eltévedt. Ezt mutatja az is, hogy Ági táskájából lógnak ki pennák, papírok és néhány könyv is. Mikor azonban Evandrus magyarul válaszol, a lány arc teljesen megváltozik. A szeme csillogni kezd, egy kedves, lágy mosoly terül szét szép arcán és hevesen dobogni kezd a szíve.*
- Ó! Te beszélsz magyarul? Jézusom, de jó. Angyal Ági vagyok, szia.*mutatkozik be Ági is a kezdeti lelkesedés után.*
-Te vagy a második ember, aki tud magyarul. *jelenti ki a lány és hangjában büszkeség hallható, hogy ilyen sokan beszélik az anyanyelvét. Vagy vagy kifogta az embereket? Nem lehet tudni, de a lényeg, hogy legalább nem kell a bolgár szótárral tökölnie. Azonban Evandrus válaszára a lány elmosolyodik.*
- Ezek szerint lehetett érteni, hogy mit karattyoltam bolgárul? *kérdez rá kíváncsian a lány. Látszik rajta, hogy jó kedve van, mert amúgy nem szokott ilyen sokat beszélni, de most nagyon örül a magyar nyelvnek.*

Vendég

-*sajnos nem érti az eléggé kusza mondatokat, angolul meg nem szeret beszélgetni. Afféle magyar akcentust hall a lány beszédében, ezért próba szerencse alapon válaszol, magyarul.* -De tudom! ha nincs jobb dolgod, el is indulhatunk! Evandrus Njord vagyok, örvendek! *mondja a szavakat, ha pedig a lány mégse magyar lenne, megismétli angolul is. Ellenkező esetben magyarul csevegnek tovább. azért Evandrus hangján is érzéelhető a Bolgár akcentus, de folyékonyan beszéli többek közt ezt a nyelvet is*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 04, 2012 10:31 am

*Éljen Nellond! Csak éppen nem akkor, amikor az ember abszolút nem tud kiigazodni rajta. Merthogy Ági sajnos pont ebbe a problémába esett bele. Lement megvenni a szükséges dolgait, mint füzetek, penna, néhány könyv és egyéb dolgok. De valahogy visszafele már nem ugyan oda lyukadt ki, ahova szeretett volna. Ahogy egyre csak sétál a számára ismeretlen utcán, elfogja a félelem érzése, hiszen habár délután van, sok idegen,ismeretlen ember járkál az utcákon. Egyszer a Sötét negyed kapujában is álldogált, de onnan hamar visszafordult, mert elég kétes kinézetű alakok ácsorogtak az utcákon. Így most valamiféle sétányon sétálgat a lány egyre beljebb. Körülötte szép házak, szinte kúriák, ő pedig csak kétségbeesetten sétálgat, amikor is megpillant egy hozzá hasonló idősnek kinéző fiút.*
~Meg vagyok mentve!~*gondolja a lány egy sóhajjal, majd közelebb siet a fiúhoz és szégyenlősen megszólítja.*
- Szia! Ne haragudj... *köszön bolgárul, de eléggé erős akcentussal, hiszen a lány még alig tud néhány mondatot és kifejezést bolgárul. *
- Öhm... Meg tudod mond, merre van Nezabar? *eléggé gyatra nyelvtanilag a mondat, de talán a srác ki tudja bogozni belőle, hogy Ági mit is akar. Végül a lány megcsóválja a fejét és sóhajt egyet.*
-Tudsz angolul? *teszi fel angolul a kérdést, hátha szerencséje lesz és a fiú beszéli a nyelvet. Azzal kicsit könnyebben boldogul.*

Vendég

*Magányosan sétál a sétányon és a szakítás gondolata kavarog a fejében. Ennek így nem látja értelmét, hogy jó, ha havonta egyszer beszél a barátnőjével, dehát úgy né ki, hogy nincs szerencséje a nőkkel. Hűvös szél fut végig a sétányon, aminek köszönhetően összefogja magán a bőrtalárt. Csak viszi a lába valahova, egy lélek sincsen körülötte. rágyújt egy cigire, és csak gondolkodik.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jan. 02, 2012 8:56 pm

*Hát igen lehet irulni pirulni,de a lányt még kiskorában a szomszédba sem engedték át nagy volt a szigor és még most is az lenne ha nem sírta volna ki hogy ide jöjjön tanulni az iskolába bár máshova szánták ő ragaszkodott ehhez mert itt biztos hogy megtanítják neki azt amit otthon sose fognak a négy fal között. Na de észre veszi hogy most lehet hogy egy picit megfogta emberkénket ,de azt is hogy ha már ekkora humorgyár és szeret szórakozni akkor biztos jól tudja álcázni is. A lánynak csak egy saját kúria az öröksége meg jó néhány erdő mező és valahol egy tengerparti nyaraló,de nem szeret vele hencegni hogy gazdag mert akkor csak lenéznék vagy épp csak el akarnák tőle venni.*
- Hát majd meglátjuk.* Mondja elő veszi a pálcáját a saját majd a férfi fejéhez érint amitől a férfinek be villan pár kép a helyről a méretéről és pompájáról.Illuzionista révén ez elég könnyű dolog*
- Most sem tartasz annak? * Kérdezi és ha mégis akkor sincs semmi veszteni valója.*
- Én csinos?Ne nevettess vannak nálam sokkal szebbek is például a vélák ők a szépen én elbujtatok mögöttük .* Mondja picit letörve,de el is pirul picit mert ilyet neki még nem mondott férfi.*
- Hát ha nem akkor nem én nem erőltetem.Viszont eléggé elment a nap nem ülünk be itt a közelben a teázóba?Mit szólsz?
- De buta vagyok el is felejtettem bemutatkozni jó hogy mondod nem tudom ma mi van velem.Eira vagyok!Te ki vagy hősöm?* Mondja viccelődve a lány is.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jan. 02, 2012 8:37 pm

*A Sznob-negyedbe érve kiderül, hogy Eira nem ott lakik, amire igen csak fellélegzik a srác, hiszen ismét nem gondolkodott előbb, mielőtt megszólalt. Elég kínos lett volna, hogyha a lány itt lakna, de szerencsére ez nem következik be, hiszen kiderül, hogy a leányzó Norvégiából jött. Hogy miként került ide, arról fogalma sincs főhősünknek, de bizony ez nem is várható el, hiszen nem is tud semmit a leányzóról, csak a nevét. Azonban Eira egy aprócska megjegyzésére Caleb igen csak elpirul, hiszen kiderül, hogy a leányzó is sznob. Habár ki tudja, hogy az ő nézetében ki is sznob és ki nem és persze hogy ez a nézet egyezik-e Caleb nézeteivel. Hiszen, hogyha úgy vesszük a fiú is sznob, ugyanis elég szép családi vagyonnal rendelkezik, aranyvérű és persze van egy csinos kis kúria. Amibe persze nem teheti be a lábát, vagy legalábbis nem nézik jó szemmel, ha odamegy. De ez már persze részletkérdés, még néhány rokon meghal és akkor övé minden. Elméletileg. Gyakorlatilag meg elég valószínű, hogy valamelyik aranyvérű, VARÁZSERŐVEL rendelkező rokon elveszi a vagyont meg a kúriát. De ez még a jövő zenéje, egyelőre van még pénze a srácnak úgyhogy nincs min gondolkoznia. Térjünk vissza a piruláshoz és Eira megjegyzéséhez, amit azért szerencsére a lány nem lát.*
- Ugyan, dehogy is! *vigyorodik el Caleb és látszódik és hallatszódik a szavaiból, kicsit zavarba jött a leányzó szavaitól. Na igen, kicsit kínos a dolog, de hát ez van. A nyelvöltésre és a kedves jelzőkre Caleb bizony kicsit elhúzza a száját, de ezt nem láthatja a lány, mert megvakarva a fejét kicsit elfordul.*
- Oh, ne már, mert elpirulok*viccelődik a fiú vigyorogva, majd közelebb sétál a leányzóhoz, aki akár frusztrálónak is tekintheti az egyre kevesebb helyet közöttük. *
- Igazad lehet. Egy ilyen csinos arcocskájú leányzót elég sokan akarhatnak bántani *szólal meg Caleb kissé ijesztő, halkabb hangon, de még mindig vigyorog. Talán meg akarja ijeszteni a lányt? Lehetséges, sőt biztos, hogy ez a célja. A kijelentő válaszra elvigyorodik, majd az Eira mellett lévő fához támaszkodik és keresztbefonja a kezét.*
- Ja, és az azt jelenti, hogy nekem is kéne válaszolnom? Hát… Most nincs kedvem *vonja meg vigyorogva a vállát Caleb és egy lendületes ugrással felugrik az egyik felső, vízszintesen álló ágra. Pördül néhányat, majd ismét lefelé lógva figyeli a lányt. Tiszta Pókember-feeling.*
-Amúgy hogy hívnak? *tesz fel egy igen fontos kérdést Caleb és elneveti magát, hogy még csak most jutott eszébe megkérdezni ezt a csinos lánykát a nevéről.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jan. 02, 2012 8:23 pm

* Hát igen nem erről jött az is biztos,de ettől még úgy mondhatni sznob családból ha úgy vesszük ezért ezt kicsit sérelmezi,de bár ő se tudhatja hogy milyen tapasztalatai vannak hiszen még nem ismeri,de ezt meg szeretné változtatni elég rendes csávónak tűnik és persze lóg is neki eggyel mert kihúzta egy elég kínos szituációból bár azt elvárja hogy válaszoljon neki a kérdésére a férfi mert ő is válaszolt neki.*
- Hát nem bár akkor én is sznob vagyok neked ha jól veszem ki a szavaidból.* Mondja majd rá mosolyog mert nem veszi sértésnek megeshet mindenkivel hogy olyannak akinek nem kéne vagy épp nem gondolná és ahogy látja elég vicces fickóról van szó tehát még bármi megeshet.*
- Lehet hogy nem,de ha itt van egy ilyen erős és gondolom nagy varázs tudású férfi több esélyen van.* Mondja majd picit kislányosan ki ölti a nyelvét egy pillanatra.*
- Hát nekem ezzel a pofival.Miért ennyire hihetetlen?* Mondja miközben elejt egy olyan afféle sátáni mosolyt a férfira.*
- Mert én is válaszoltam és így neked is kell.* Néz rá kiskutya szemekkel és afféle fél mosoly még van az arcán.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jan. 02, 2012 7:56 pm

*Elég gyorsan és persze hál’isten elég szerencsésen keveredett ki két hősünk a Feketepiacról, ahonnan azért nem olyan könnyű, ahogy most történt. Habár Caleb még soha nem volt ott, lehet, hogy máshol fogja megvenni azt a fegyvert, amit szeretett volna, ugyanis nagyon nem jött be neki a hely. Persze annyira nem nézte meg, hiszen egyből kiszúrta a kislányt, ahogy ott ácsorog, mászkál egyedül és megesett rajta a szíve. Végtére is, ő a nagyobb és az idősebb és elég valószínű, hogy Eira néhány pálcaintéssel és varázsütéssel le tudná teperni őt, ezen inkább nem gondolkozik. De erre igyekszik nem gondolni, hiszen fájó pont a srác kviblisége. Sajnos nincs mit tenni, egyszerűen csak el kell érni, hogy a mágusok is áhítattal nézzenek fel a fiúra. Ez pedig nem valami egyszerű feladat, így még áll a srác előtt néhány év vándorlás. De mivel tetszik neki ez a kis városka, megtelepszik itt egy kicsit.
Ahogy lassan kiérnek a Sötét negyedből, lehagyják az utolsó gyanús, fogatlan nénikét is, Caleb kicsit fellélegzik, habár ezt nem vallaná be az oldalán lépkedő leányzónak. Mégis milyen kínos lenne, hogyha bevallaná, hogy bizony majdnem becsinált a nadrágjába azon a helyen? Nyilván, ha Eira tudná, hogy kvibli, lehet, hogy megértené, de ez nem olyan információ, amit mindenkivel meg kell osztani és amire az ember büszke. Lényeg, a lényeg, hogy lassan kiérnek a Palota negyedbe, ahol mindenféle csinos kúria és házikó álldogál a sötétben. Caleb meg is jegyzi, hogy itt a sznob negyed és hogy reméli, hogy a leányzó nem innen jött. Elég kínos lenne, hogyha bebizonyosodna, hogy Eira tényleg itt lakik valahol, de Caleb erre nem gondol. Szokás szerint hamarabb jár a szája, mint ahogy gondolkozik, így nem lenne csoda, hogyha megint valami eget rengető baromságot mondana. Végül kiderül, hogy Eira Norvégiából származik, ami elég messze van.*
-Tyűha! Akkor nem innen szalajtottak *füttyenti el magát a srác vigyorogva, végül lassan kibontakozik a karolásból és az egyik padot veszi az irányba, miközben beszél a leányzóhoz. *
-Hát… Nem jött le, hogy meg tudod magad védeni. De legközelebb nem avatkozom bele, oké? *kacsint a srác Eira-ra. Valóban úgy véli, hogy a lány nem tudná magát megvédeni, de azért nem küldené vissza arra a helyre és az igazat megvallva ő sem szívesen kísérné vissza a lányt, hogy megnézze a dolgot. Kiderül, hogy a lány mérgek és elleni nyakláncot keresett, nem csábítót.*
- Neked? Ugyan már. Ilyen bájos pofikával? *vigyorodik el pajkosan a srác és hintáztatni kezdi magát a padon, végül egy csinos kis hátra szaltóval leugrik a padról.*
~Uhh, még szerencse, hogy sikerült. Baromi égés lett volna, hogyha nem jön össze~*fut át egy gondolat a fején, ahogy guggolásból lassan ismét feláll és nekidől a padnak. Végigméri a leányzót, aki szintén egy érdeklődő kérdést tesz fel neki. Felvonja az egyik szemöldökét, majd ellöki magát a padtól és közelebb sétál a lányhoz, lepislogva rá.*
-Ahhoz neked meg mi közöd, Kislány? *vigyorodik el és ez a kijelentés abszolút nem sértő, hanem inkább csak játékos szórakozás. Talán a fiú folytatni akarja azt, amit odabent elkezdtek?*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jan. 02, 2012 7:32 pm

* Hát igen ki is keverednek arról a mocskos helyről bár szerinte semmit nem kellett volna mondania a fiúnak csak simán elsétálni ahogy ismeri az ottani tulajokat vagyis inkább hallotta nem foglalkoznak az ilyen apró vitákkal inkább csak végig nézték volna ahogy az öregasszony beadja a kulcsot. A lány már csak a nemesi vére miatt is belement a játékba szeret játszadozni főleg hogy eddig szigorban nevelték,de most itt a maga ura és azt csinál amit akar lehet ezért keveredik ilyen helyzetekbe,de lehet hogy ez csak a véletlen műve. A sznobok említésére egy picit ráncolja a homlokát.*
- Nem,nem itt Norvégia picit messzebb van.*Mondja bár ezt a férfi nem tudhatja,de ő is afféle sznob csak most hogy kiszabadult kiéli a lázadó korszakát és talán ez magyarázza a tetoválását is vagy lehet hogy nem.*
- Ezt nekem kéne inkább megköszönnöm nem? Hát én megtudom védeni magam ha kell,de elég sokan voltak az már tuti.* Mondja mert embert még nem is kínzott soha valamikor ennek is eljön az ideje.*
- Hát lehet jól jönne egy néha,de nem csak mérgek ellenit kerestem vagy pont olyat ami mérgez.*Mondja reméli hogy a férfi nem érti félre.*~ Bájos ahogy ott csüng...~* Jegyzi meg magában.*
- De mint mondtam ezt én is kérdezhetnem hogy te mit kerestél egy ilyen veszélyes helyen?* Fűzi hozzá a lány.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jan. 02, 2012 7:14 pm

Előzmény

*Ahogy a leányzó hozzászól a nénihez, Calebnek szinte nevethetnékje támad. Egy ilyen szöveggel akarja lerázni a nyanyát? Hát elég gyér próbálkozás, de megesik az ilyesmi, végül is egy ilyen csini leányzótól mit is vár az ember? Ezért a srác bele is szól a beszélgetésbe és úgy téve, mintha Eira a párja lenne, kiakad, hogy miért is kínálgat szépítőszereket a lánynak, akinek valóban semmi szüksége az ilyesmikre. Felemelt hanggal küldi el az öreg nénét melegebb éghajlatra, amire viszont már szinte az egész piac odafigyel rájuk. Egy puszival álcázva egy kis instrukciót súg Eira fülébe főhősünk, mire a lány tovább játszza a szerepét. Becézgetve Caleb-et (amitől a fiúnak a hideg futkos a hátán) egy puszit is nyom a srác arcára, majd lassan, várakozva jelzi, hogy indulhatnak.
Caleb kicsit meglepődik, hiszen nem gondolta volna, hogy Eira ennyire belemegy a játékba, de úgy tűnik, hogy a lánynak is tetszett ez a kis színjáték. Caleb kihúzva magát, felemeli az egyik kezét.*
-Semmi baj, emberek. Elintéztem! További szép estét! *szólal meg határozottan Caleb, mire lassan mindenki elfordul tőlük.*
- Poén… *motyogja a fiú, majd még mindig karon fogva Eira-t kivezeti a Feketepiacról és a Sötét negyedből is. Lassan egy kihalt utcához érkeznek, ahol Caleb megáll. Körbenézve elfintorodik.*
- Yeah! Sikerült a Sznob negyedbe érkezni. Sebaj. Ugye nem itt laksz? *vigyorodik el a fiú, miközben lassan kihámozza magát a lány karjaiból.*
- Kössz, hogy benne voltál a játékban. Elég csúnyán megüthettük volna a bokánkat. Máskor jobban figyelj Kislány, hogy merre sétálsz! *kacsint a lányra, végül megcsóválja a fejét.*
- Mégis milyen medált akartál te ott venni? Csábmedált? *szórakozik a fiú viccelődve a lánnyal és reméli, hogy nem kap egy erőteljes pofont a lánytól. Caleb miközben a válaszra vár, egy erőteljes, akrobatikus ugrással felugrik egy padra, majd mint egy kisfiú, lábát beakasztva az ülőkére, hátrafelé lengve, fejjel lefelé figyeli a lányt és várja a válaszát.*

Vendég

- Erre arra?Inkább a karácsonyra és az ünnepekre kéne készülődnie egy ilyen mesés hölgynek nem de bár? Vagy már meg vannak az ajándékok csomagolva és a menü és már össze állt?*Kíváncsian kérdezi a másikat ilyenkor az ünnepekkor a legkíváncsibb mindenre ki mit csinál ilyenkor. A helyett, hogy a meleg házban a kandalló előtt ágyban lenne kockás takaró az embereken és forró csokit kakaót illetve teát iszogatnának. Temrészetesen ezt a fiú fogja csinálni, forró csoki a kedvence.* - Az idő meg, lefekvés előtt szeretnék sétálni egy kicsit. Természetesen az egyik jó nyugis hely ez szerintem Nellondba. Gondolkozni jó ide lejárni. Te, már ki jőártad a sulit ugye jól mondomd, Vagy nem?*Kérdezz rá hiszen a suliban még nem igazán látta a másikat.*

// Fagyi kehely mert Biushnak (Lornak) mennie kellett//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 20, 2011 4:39 pm

-Hát nem is tudom, csak úgy járkálok erre arra. Az én nevem pedig Amelia Ellwood.* Majd a nellondi lány a kezét nyújtja, hogy kezet rázhassanak. Aztán elgondolkozik, hogy milyen szomorúan fog számára telni a karácsony magányosan. Neki senki sem fog ajándékot venni, és neki se kell senkinek vennie. Aztán csak ül bambán és szemei a távolba merednek. Majd pár perc múlva észhez tér és így szól.*-És téged mi szél hozott erre?

Vendég

*Csak bámul és még két ajándékon gondolkozik a családjában, hogy kinek mit adna. Emilynek is megvette már csak oda kéne adni neki és Davidnek is természetesen. A hangra és a léptekre fel figyel a druida végig nézi a leányzót és rózsaszín ajkaival vigyorog. Leülnek mellé egy lány természetesen ha Alex ezt látná tuti vagy hisztizne, hogy nem ő kerített vagy abban, hogy barátság miatt. Ki tudja majd úgy is jövőhéten lesz mit kibeszélniük. Arrébb ül, hogy a hölgy leüljön mellé és bólint.* - Szia mi szél hozott erre, Bocsánat. Az illem. Nathaniel Zane Beawer.*Illedelmes, és nyugodt hangjával egész jó kedve van. Aztán nézi a leányzót végig, szimpatikusnak tűnik neki.* - Kit tisztelhetek benned? *Kérdezi meg, tőle hiszen ha a fiú is bemutatkozott akkor a másiknak is kellene.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Kedd Dec. 20, 2011 4:11 pm

*Egy szőke hajú lány jelenik meg a holdfény sétányon fehér szövetkabátban. Haja libben az enyhe szélben. Mivel még nincs hó, így ő az egyetlen fehér dolog a tájon. Kék szemeivel szétnéz, majd megpillant egy számára szimpatikus ifjút és odasiet.*-Szia.*Köszönti a fiút kedves hangon. Majd leül mellé a padra. Nem kérdezi meg a fiútól, hogy leülhet e.*

Vendég

*A Holdfény sétány. Ez az a hely ahova nyáron jobban szeret lenni mint télen a hidegben, de most erre támadt kedve sétálni. Természetesen, elgondolkodik a karácsonyon és sok mindent nem tud és természetesen van pár ember akit hiányol a suliból. Hétvégén utazik szóval mindenesetre itt most sétál egy jó nagyot aztán már csak Januárban fog visszatérni ide. Kezén egy kesztyű hiszen azért már hüvös van. Sok mindenkivel szeretne találkozni és a múltkor is azért valahol jól szórakozott a játékteremben is. Nézelődik jobbra balra és leül az egyik padra és természetesen élvezi a szelet ahogy az arcát csapkodja.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Dec. 17, 2011 4:18 pm

*Mikor Ned elkezd nevetni az első válaszán, ő is csatlakozik. Ma valahogy még inkább viccesnek talál mindent.*-Akkor jó. Majd ezt elmondom anyunak, és akkor már biztos elenged.*Mosolyog. Alig várja, hogy ne tízkor mehessen csak ki, hanem már nyolckor. Így több ideje lenne játszani. Örül, hogy Ned nem zavarodott bele abba, amit mondott. Legalább nem kell újra megfogalmaznia. És annak különösen örül, hogy a lánynak ilyen jó természete van, és nem csak komolyan ül, és hallgatja őt.*-Igen, tényleg nem. A többi gyerekkel meg nem lehet kijönni.*Jelenti ki, kissé felhúzva az orrát. Nála idősebb gyerekek vannak itt főként, akiknek nem tetszik túlságosan, hogy Natsumi mindig viszi a maciját, és jó párszor próbálták már elvenni tőle. A megjegyzésre elmosolyodik.*-Szeret magasan lenni. Azt mondta nekem, hogy király akar lenni.*Halkítja le bizalmasan a hangját az utolsó mondatnál. Majd elneveti magát, mint aki maga sem hisz el, amit mond.*-Igen, talán.*Egyezik bele megadóan. Majd újra csibészes mosoly jelenik meg az arcán.*-De ha nagy leszek, majd mindenki félni fog tőlem, aki bántani akar.*Nevet. Nincsenek gonosz szándékai a kislánynak, ez csak afféle gyerekes túlzás.*-Igen, megkérem. De ne less.*Figyelmezteti Nedet, majd Haniit bedugja a közeli bokorba.*

//Fagy//

Vendég

*Az első válaszra akaratlanul is elneveti magát. Hát, nem kapott választ, legalábbis semmi olyant, amivel előrébb lenne. De sebaj. Végül is utána a kislány egy használhatóbb választ is ad, ami igazolja Ned tippjét.* - Nem, nyolc óra a legkevésbé sincs korán. Sőt! Az már bőven a délelőtt *nevet fel. Ő is eléggé korán kelő típus: öt-hat körül általában már talpon van. De persze ez azzal is jár, hogy este nem marad fent ki tudja meddig. Hát, igen, úgy eléggé nehéz lenne... Örül neki, hogy a lány ennyit nevet, mert így sokkal könnyebb jól kijönni vele. A közös nevetésnél kevés dolog hozza össze jobban e világ élőlényeit. Ő nem zavarodik bele, legalábbis reményei szerint abba, amit a kislány mond, hanem mosolyogva bólint. Elég jól szórakozik a szeleburdi kislányon. A következő szavakra is bólogat.* - Bizony, márpedig egyedül nem is olyan jó hely a játszótér... *Nos, nem mintha túl sok tapasztalata lenne. De valahogy nem tűnik helytelennek így viselkedni. Elvarázsolta a gyerek, na. A nagyon magasra ismét kuncog egy kicsit.* - Jóval magasabb, mint volt, az egyszer biztos *bólint szélesen mosolyogva.* - Tudod itt Nellondban lehetnek olyan emberek is, akik bántanának, ha egyedül kószálnál, úgyhogy anyukádnak azért persze igaza van. De majd egyszer akkora nagy leszel, hogy senkitől nem kell majd félned *feleli jókedvűen, de valahogy mégis komolyan a lánynak. A játékra halkan nevet.* - Rendben. Akkor megkéred Haniit, hogy bújjon el?

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Dec. 17, 2011 3:54 pm

-Hát, néha.*Ad egy roppant kielégítő választ, amitől a kérdező egyből megvilágosodik, és mindent ért.*-Amikor menni akarok a játszótérre, de anyu azt mondja, hogy még korán van.*Egészíti ki egy kicsivel később.*-Szerinted a reggel nyolc óra korán van?*Kérdezi Ned véleményét a dologról. Mindig korán ébred, bár még nem tudja, hogy ezt a szokást jó lenne majd akkor is tartani, ha már iskolába megy...*-Akkor jó. Inkább a Ned. Az könnyebb.*Nevet megint. Mindenen tud nevetni, szinte sohasem szomorú. A kérdésre természetesen válaszol.*-Ő a testvérem. A lány. Mert van egy fiú is. És Ayumi most hazajött Japánból, mert ott tanul, de most szünet van.*Az utolsó mondatot egy levegővel hadarja el, és kicsit még ő is belezavarodik, úgyhogy elhallgat.*-Igen, mert ha megfázik, akkor beteg lesz, és nem lesz, aki elkísérjen a játszótérre, ha anyu főz és nem ér rá.*A kellőképpen felöltöztetett macit felülteti a hátizsák tetejére.*-Most nagyon magas.*Jelenti ki. Az a nagyon magas persze nem is olyan magas, de egy kislánynak igen, meg ha a macihoz nézzük, akkor szintén elfogadható az állítás.*-Igen, már nagy vagyok. De anyu szerint még nem. Ezért nem mehetek el messzire, pedig meg akarom nézni egész Nellondot.*Mondja, de cseppet sem kedvetlenedett el.*-Jaj, de jó.*Nevet megint, mikor Ned játszani akar, és tapsikolni kezd. A kedvenc játéka a bújócska. Hanii elbújik, és meg kell keresni.

Vendég

- És mikor szoktál lopakodni? *kérdezi mosolyogva, mert abból ítélve, hogy a kisgyerek itt ül egyedül, nos, van elképzelése. Egy picurit amolyan ártatlan bajkeverőnek, végtelen izgágának tűnik neki a lány. Amikor Natsumi a nevét próbálja ismételni, egy halk nevetés hagyja el a száját.* - Köszönöm. Örülök, hogy tetszik *mosolyog jókedvűen.* - És nyugodtan szólíthatsz Nednek, az egyszerűbb *teszi még hozzá, mintegy másodlagos gondolatként. Igaz, soha, senki nem szokta becézni, de így tényleg jóval könnyebb nevén nevezni, ráadásul egy kisgyerek vélhetően amúgy sem tudná megjegyezni a számára alig kiejthető nevet. Ő pedig szereti, ha az emberek emlékeznek rá. Nem lepődik meg, amikor Natsumi nemet felel, viszont a második mondatra kíváncsian felvonja a szemöldökét.* - És ki az az Ayumi? *érdeklődik. Az arigatót nem érti, de feltételezi, hogy köszönömöt jelent.* - Szívesen. Hiszen nem akarhatjuk, hogy megfázzon! *válaszol mosolyogva. Amikor a kislány felmutatja a tenyerét, ő is nevet.* - Szóval öt éves vagy. Egész nagy lányka! *nevet, a lelkes szavakra pedig bólogatva leül a lány mellé.* - Persze! És mi a kedvenc játéka? *kérdezi kíváncsian, jókedvűen mosolyogva. Igen, most pont erre volt szüksége... Talán tényleg volt értelme ma a tölgyes helyett inkább Nellondba jönnie.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Dec. 17, 2011 3:37 pm

-Lopakodni? Azt én is tudok ám.*Húzza ki magát büszkén, és ő is nevetni kezd. Hogyne tudna, hiszen mesterien szökik meg otthonról, ha netán nincs elengedve. Neki is nagyon szimpatikus Nedelya, mint általában mindenki, aki kedves vele.*-Nagyon szép neved van. Nedelya.*Próbálja elismételni, aminek a végeredménye az, hogy úgy ejti a nevet, hogy lj helyett hossz j-t mond. A következő kérdésre kicsit elkezd mozgolódni.*-Hát, azt nem mondta...*Kezdi, mivel a kisgyerekek nem szoktak hazudni.*-De eddig még nem küldte utánam Ayumit.*Folytatja, és ő ezt perdöntő érvnek tartja. A felajánlást örömmel elfogadja.*-Arigato, hogy segítesz. Már hideg van egy macinak.*Mosolyog, és együtt felöltöztetik Haniit. Mikor megkérdezi tőle a lány, hogy hány éves, felmutatja a tenyerét.*-Ennyi vagyok.*Nevet, és mivel ki van nyújtva mind az öt ujja, ebből lehet tudni, hogy öt éves.*-Akarsz játszani Haniival? Van egy kedvenc játéka.*Meséli lelkesen.*

Vendég

*A lány elámulva feltett kérdésén csak nevetni tud.* - Ó, nem. Csak jól lopakodom *kacsint játékosan. Nem is kérdés, a kislány már ennyi idő alatt teljesen belopta magát a szívébe.* - Az én nevem Nedelya. Örvendek, Natsumi, Hanii *mosolyog a gyerekre, és a macit sem felejti ki a köszönésből. Az engedélyre egy kicsit felvonja a szemöldökét, de persze továbbra is mosolyog.* - És anyukád azt is megengedte, hogy ilyen sokáig kint maradj? *kérdezi, és alig bírja ki, hogy ne nevesse el magát, amikor a kislány elkezdi öltöztetni a macit.* - Megengeded, hogy segítsek? *kérdezi jókedvűen. Ha a válasz igen, akkor segít felöltöztetni a plüssöt, ha nem, akkor csak szélesen mosolyogva figyeli Natsumi ügyködését, és mikor a kislány ránevet, visszamosolyog.* - És mondd csak, Natsumi, hány éves vagy? *érdeklődik. Már most imádja a kislányt, és reméli, hogy a szülei nem fognak haragudni, ha csak később keveredik haza a kisgyerek... Végül is, van vele valaki, aki vigyázzon rá. Még akkor is, ha ezt a szülők nem tudják...*