Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Vanessa jól okoskodik, ez a tíz csapás lehet, csak hát nem tudják, hogy melyik melyik. A kapu mögött nem tudni, hogy mik várhatóak, de Vanessa érzékel varázstárgyat valahonnan a kapu mögül. Clína ókori történeteket tud összerakni, főleg egyiptomi és görög regéket. Kiderül belőlük, hogy amit Cir mesélő néni kitalált, az öt járat, valójában egy piramis négy talppontjához, és a csúcshoz vezetnek. Tehát valójában nem vízszintesen, hanem függőlegesen mászkálnak, ellentmondva a gravitációnak. Mila nem sokra jön rá, mert mint mondtam, az efféle varik itt korlátozva vannak. Arra azért rájön, hogy ők maguk választhatják meg a végzetüket. Az adott gombot megnyomva szembe kell szállniuk a csapással, és azt legyőzve talán történik valami. Mila daimonja hozzáér a gombhoz, ám úgy tűnik, ez így hatástalan.*

Vendég

*Még mindig nem alszik túl sokat, de legalább valamennyit sikerült pihennie... Habár néhányszor azért felébredt, látva maga előtt a tündék holttesteit. Általában nem érinti ennyire mélyen a halál, de a szeme előtt lévő tömegmészárlás, amikor tehetett volna valamit, de saját akaratából kötötte meg a kezét... Ez azért más. Igencsak meglepődik, amikor valami teljesen más érzet keríti a hatalmába, mint az eddigi fejfájás. Körülnéz a teremben, ahova érkeztek, és az ókori metszetek láttán felcsillannak a szemei. Nem tudja, hogy mit lehetne kezdeni a kapuval és a gombokkal, a jelekből viszont egyértelmű neki, hogy a látnoki képessége nélkül kell boldogulnia.* - A tíz csapás valóban nem tűnik jónak... a kínai horoszkópban meg tényleg csak állatok vannak. *Nem nagyon van jobb ötlete, mint amiket Vanessa felhozott, így egyelőre ő is a metszeteket tanulmányozza, de persze nem ugyanott, ahol Clína, hogy ne ütközzenek, hanem a másik irányba indul el. Valami jelnek csak kell lennie, hogy hogyan kell kinyitni a kaput. A kiáltásra rögtön Mila felé kapja a fejét, úgy tűnik, a daimónja megnyomott egy gombot... Néhány pillanatig megdermed, várva, hogy történik-e valami.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Kedd Aug. 21, 2012 2:26 pm

*Mila is kicsit nyomotabb hangulatban van és látja Clínán is, hogy nagyon gyászol a leányzó. Alig váltottak néhány szót ez alatt a két nap alatt, és bizony Mila nem is erőltette az evést. Habár clína felajánlotta, hogy egyen, hiszen tudja, hogy a lánynak szüksége van a napi friss vérre, Mila úgy érzi, hogy immár több mint egy hete minden nap evett friss vért, hagyhat egy kis pihenőt a leányzónak is. Habár kissé éhesen, fáradtabban, mint szokott, most is itt van. Hol máshol lenne? A legtöbb idejét a központi teremben tölti, illetve a szobában, ahol megtalálta Alyssa a kis négyzetes formát. Nem sok minden történik, viszont most Mila ismét érzi az időugrást, de furcsa, mintha máshogy történne ez az egész. Éles érzékei megmutatják neki, hogy bizony most egy új terembe érkeztek, így gyorsan körbenéz. Nem sokan vannak itt, talán nem is mindenki, ami kicsit nyugtalanítja Milát. Hol vannak a többiek? Talán egyszerűen a másik terembe maradtak? Kellemetlen, de a lényeg, hogy Clína itt van, ami kicsit megnyugtatja a leányzót. Sóhajt egyet, kezeit körbefonja és közelebb sétál a jelekhez. Vanessa ötletére felkapja a fejét. Ismeri a lányt, talán beszélgetett is már vele valami órán, vagy óra előtt, de nem mondhatná, hogy valami baromi sokat tud róla. Csak annyit, hogy harcos.*
~Lesz, aki majd előre megy a szörnyekhez.~*szólal meg Miroslav cinikus hangja Mila fejében, mire a lány csak bólint, miközben Vanessát nézi hátulról. Végigméri erőteljes testét, ami mégis csinos nőét mutatja és sóhajt egyet. Neki szerencsére nincs szüksége izmokra, hogy ereje teljében legyen, és még szexi is lehet közben. Tiszta haszon.*
- Horoszkóp? A kínai horoszkópban csak állatok vannak. *szólal meg Mila, majd közelebb sétál a jelekhez. Ujjait lassan végighúzza a történeteket, de a gombokhoz egyelőre nem ér hozzá. Lassan, elgondolkodva előveszi pálcáját és a terem négy sarka felé int vele, miközben kimondja az igét:*
- Co-ni-u-ris! *szótagolja megfelelően a szavakat a lány, majd vár, hogy vajon sikerül-e a varázslata.*
~A hold szimpatikusnak tűnik...~*hallja Mila varázslás közben Miroslav szavait a fejében, majd szeme sarkból látja, hogy a párduc egyszerűen feltámaszkodik a falra és orrával nyomja be a hold jelű kis gombot.*
- Miroslav!! *kiált fel Mila hirtelen, és gyorsan a többiekre néz, majd a vésetekre és a gombra, hogy vajon mi is fog most történni.*

//SHE II., Elsődleges
Feltérképezés
Sok esetben előfordul, hogy nagyon nagy szükségünk van rá, hogy megtudjuk egy zárt területen mi történhetett, mielőtt ott jártunk, ez egy átkozott épület esetén különösen fontos jelentőséggel bír. Ezzel a varázslattal tehát képesek lehetünk visszatekinteni egy helyszín múltjára, de csak akkor, ha az valamilyen épületben van, vagy maga az épület. Annál nagyobb területre terjedhet ki az erőnk és annál jobban összeállhat a kép, minél gyakorlottabbak vagyunk, idővel akár egy egész kastély történetét is felderíthetjük könnyedén. Másik funkcióként arra is rámutathat a varázslat, hogy egy épület átkozott-e, vagy valamilyen módon befolyásolták-e, esetleg megtudhatjuk így működésének titkait is.
Hatás: Azonnali és időleges. Az információk képek formájában villannak be elménkbe, mintha egy gyors filmet néznénk végig, de mindent érteni fogunk, amennyit a varázslat képes leszűrni. Kezdők maximum egy közepesebb szoba eseményeit deríthetik fel, vagy egy épület működésének részleteit, évfolyamonként, Vándorok, Aurorok, Inkvizítorok, Démonvadászok és elsődleges sötét hatalmak elűzésével rendelkezők egyre hatékonyabbak.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Kedd Aug. 21, 2012 1:53 pm

*Hát eljött az újabb ugrás ideje. Csendesen gubbasztott az egyik sarokban, amíg várakozott, és mivel itt az idő, jöhet a bukfenc. Harcos, jó a mozgása, így azért könnyen összekapja magát utána, és igyekszik körülnézni, hol is vannak. Az ajtón lévő jelek érdekesek, de úgy fest itt nincs értelme jósolni, ezt látnokként jó eséllyel érzi. Végül úgy dönt, hogy a tippeket meghagyja másoknak, csak rájuk pillant, majd a terem többi részét kezdi el vizsgálni tüzetesebben. A falakat, a plafont, van-e egyéb titkot átjáról, vagy olyasmi, amin közlekedni lehet, netán segédeszköz, ami útmutatást ad a jelekhez. Azért még visszaszól a többieknek.* -A tíz dolog, mint a tíz csapás? Bár ahhoz nem hasonlítanak, a tigris nem passzol mondjuk, vagy kínai horoszkóp? *Megrázza a fejét, nem gondolja hogy jó úton járna, úgyhogy inkább tovább keresgél máshol, másfelé. Viszont, ha az ajtó valamilyen mágikus erővel rendelkezik, akkor talán a relikviamágia is segíthet.*

//Relikviamágus 4. szint:
10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Kedd Aug. 21, 2012 1:26 pm

*Amióta visszatértek az emlékekből, nem szólt senkihez. Még Milát is kerüli, szeretne egyedül maradni a gyásszal. Arcára kiül a végtelen szomorúság, magában hosszú rigmusokat gyárt az elhunyt, ismeretlen tündék felé. Temet. Föld nélkül, könny nélkül. Az új időutazás kicsit kirázza a ceremónia megszokott üteméből, kénytelen tenni is valamit, hogy a lehető leghatásosabban a hasznára lehessen társainak. Kicsit megrázza a fejét, majd tágra nyitja gyönyörű szemeit, s minden egyes metszetet alaposan áttanulmányoz, hátha talál valamiféle utalást, vagy egyezést a kicsiny ikonokkal. Bármit fedez fel, azonnal, hangosan megosztja mindenkivel.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A mostani időugrás kicsit más, mert a diákok úgy érezhetik, mintha átbukfenceztek volna a saját fejükön, mintha teljesen más lenne a gravitáció iránya. Amikor végre kitisztul minden, akkor egy szép teremben ücsörögnek, ahol különféle ókori metszetek láthatóak a falakon, amik történeteket mesélnek el. A legigéretesebbnek egy kétszárnyú vaskapu tűnik, amin tíz gombocska található, különféle jelekkel, amik a következőek: hal, béka, bogár, tigris, koponya, füst, vízcsepp, csontkéz, hold, korona. Nem lehet tudni, hogy mi mit jelent, viszont a gombok megnyomhatóak. Azt sem tudni, hogy többet érdemes, vagy pedig elég egyet, a megfelelőt. Ám a jósok láthatják, hogy a teremben különös varázsjelek védenek az ellen, hogy valaki jóslással, vagy egyéb mágikus módon jőjjön rá a szerkezet titkára.*

//Már lehet írni, én olyan 17.00kor fogok legközelebb.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 20, 2012 9:35 am

*A cinizmus egy felszínes dolog, azok számára tartogatott feketeleves, akikkel nincsen közvetlen kapcsolatban. Akik már ismerik a mélyebb dimenziókat, azok tudhatják, hogy a mindenre kapásból rávágott sértés egy beépített védekező mechanizmus, hogy minél kevésbé bővítse azok körék, akikben megbíztat. Lassan elnyeli a szendvicset, és nem lehet tudni, hogy ezért, vagy a kérdés miatt nyel akkorát. Aztán csak megrántja a vállát.* Nem tudom. Megmagyarázhatatlan kötelék. Nagyon kevesek voltak, akik kitartottak mellettem, és akik mellett én is. Rosetta az egyik, de ő olyan pici, mintha a lányom lenne. Naív, akit terelgetni kell. Ariana pedig kemény, érett személyiség, akinél egyik pillanatban papírforma választ kap az ember, aztán pedig magának is ellentmond. *Még továbbmereng a kérdésen, hiszen oly nehéz megfogalmaznia.* De ami fontos, ott volt, amikor elvesztem, ezért kötelességem nekem is ott lenni, és visszahozni akár még a pokol tornácáról is. Talán ha újra találkozunk, akkor kiderül, hogy van-e a barátságunknak, vagy bárminek is jövője. *Az egykori félkobold fejtegetésén ő is bólint, egyet kell értenie. A padlóhoz ütögeti a talpát, pedig a kőfolyósokon semmi sem tapadhatott rájuk. Távozni készül, de még meghallgatja a lányt.* Nem az ő döntésük volt, egyszerűen a saját jelentéktelenségük emésztette el őket. Belefáradtak a harcba, a válaszok keresésébe, és végül elmerültek az idő folyamában. *Immár tényleg feláll, és onnan néz le a lányra, a mellette szuszogó daimonra.* Ha vége, akkor mindenki békét lelhet. Talán együtt, talán mindenki a maga útján. De ahogy ismerem a társaságot, úgyis kitalálunk valamit. *Húzza el a száját mosolyogva, egy picit csibészesen, ez kicsit régi önmagát idézi.* Lassan felnövünk, ideje végre, hogy letérjünk a számunkra megszabott útról. Beleszóljunk a hatalmasok játszmájába, és mi döntsünk a sorsunkról. Határozzuk meg mi a történet végét. *Még finoman biccent, aztán elsétál valamerre a folyosón.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 20, 2012 9:18 am

*Hát igen, a vámpír ízérzékelésének a sajtos szendvics nem lehet túlságosan felemelő étek, de hát nem tudhat erről, neki pedig jó ez. Habár igazán megenne már egy kiadós sültet, mert már jó ideje nem evett normális kaját, azért itt nem terem sajnos többfogásos ebéd, csak épp annyira van kaja, hogy azért ne dőljenek ki. A cinikusság pedig. Vanessa igazából annyira nincs bő kapcsolatban Nicolasszal, valahogy mindig elkerülték egymást, régen a fiú még nem volt itt, ő pedig pár évet kihagyott az iskola életéből, amikor is éppen regenerálódott a félhulla állapotnak hála. Amikor viszont találkoztak, akkor ritkán találta igazán jókedvében a srácot. A válaszra csendesen bólogat, miközben lassan befejezi a szendvicset és egy pohár narancslével öblíti le.* -Oh, értem, miért kid neked Ariana? *Logikus kérdés, hiszen nem tud róla, hogy a fiú rokona lenne, akkor valamiféle szerelem, vagy olyan mély barátság, amit pedig nem nézett volna feltétlenül ki belőle, bár persze semmi sem elképzelhetetlen. Álmok? Álmai már rég nincsenek, az a helyzet, hogy fogalma sincs mihez kezdene magával, ha egyszer megkapná a válaszait. Hülye dolog, hogy keres valamit, és fél tőle, hogy ha netán megtalálná, akkor meg...elfogynának hirtelen a célok. Egy pillanatra elmereng ezen, majd végül csak mered maga elé és úgy hallgatja a fiút. Lassan bólint, hiszen igen, jó páran meghaltak, eltűntek már, bár szerencsére ő igazán keveseket engedett közel magához.* -Talán...ők döntöttek jól. Mi meg csak a végtelenségig harcolunk valamiért, amit nem is tudjuk hogy micsoda. Talán értelmetlen az egész. *Aprót sóhajt, ki tudja, lehet hogy jobb lett volna, ha akkor vége van mindennek, amikor Jason majdnem ketté vágta. Egy pillanatra elmosolyodik, amikor a fiú összeborzolja a haját, hiszen nem igazán vannak érdemi kapcsolatai, nem teheti meg, hogy valakinél menedéket keres. Evander volt az egyetlen, és talán soha nem fogja tudni helyettesíteni senki sem. A Vani megszólításra újra a fiúra pillant.* -És mi lesz akkor, ha vége lesz? *Megrántja a vállát, valahogy olyan érzése van, hogy ennek nem is lehet vége, vagy ha vége lesz, akkor nem lesz semmi, ami utána lenne.* -Lehetséges, valahogy tényleg minden összefügg, de nehéz összerakni a kis darabkákat, és mindig bejön valami új, amit nehéz hova tenni, valami pedig semmivé válik. Öt éve... *Elmereng egy pillanatra. Öt éve még semmi sem volt, nyugodt fél-kobold élet, kis civódások Pjotr-ral. Azóta már ő is eltűnt, milyen régen volt, pedig csak pár év. Sokkal többnek tűnik.* -Jack? Hetek óta nem is láttam az iskolában...sosem kedveltem igazán. *Teszi hozzá, bár ez is egy olyan érzés, amit beleültettek, hiszen nála volt a fekete opál, a kardpárbaj, amit megnyert, és majdnem végzett a fiúval, csupán azért, mert Deneira ezt akarta. Ökölbe szorul a keze, hiszen akkor is csak irányították és dobálták egymás között, épp kinek az eszköze.* -Azt hiszem én már csupán önállóságra vágyom, mintha mindig valaki mutatná az irányt, ösvények vannak, dönthetek melyiket választom, de nem léphetek le róluk...nincs saját utam. Talán már képtelen is lennék lelépni a mások által mutatott útról. *Lemondóan megrázza a fejét, aztán feltápászkodik, aztán a folyosó felé pillant, kicsit körülnéz a központi teremben, bár ez is csak időhúzás.* -Majd...lesz valami.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 20, 2012 7:44 am

*Hát azért alszik néha úgy hobbi szinten, és valóban sugárzóan jól néz ki, de a vérhiány miatt már igencsak sötéten parázslanak szemei, mintha minimum fél-démon lenne, de van annyi önuralma, hogy amikor észreveszi, akkor átrendezi a vonásait. Közelebb ül Vanessához, és bólintva fogadja el a szendvicset. Úgy rágcsálja, mintha papírt enne, annyira íztelen. Belegondol, hogy az igazi vacsora itt ül mellett, de aztán gyorsan elhesegeti az efféle gondolatokat. Rajta is fekete köpeny, és bár méretes varázskardja nincsen, csak a tőrkard hosszúságú ezüstpenge, de már az is többször megmentette az életét. Daimonja nincsen, az nem is bírná ki épp ésszel a fiú sötét titkait. Egyébként nem is sokszor cinikus, csak előfordul.* Mondjuk úgy, hogy Arianát keresem. Már akkor is láttam, hogy nem önmaga, amikor a tünde szigetén húztam magam után. Meg kell őt találnom. Szüksége van rám, tudom. *Bólint a lány válaszára, végülis reális cél, hiszen amióta ismeri a lányt, mindig is epikus harcok közepette, sötét figurák játékszereként volt kénytelen táncolni. És mi maradt neki? Csakis az álmai, mint mindenkinek.* Tudod, csak azok maradtak eddig életben, akikben elég erős az ösztön. A létfenntartás. Ha tudnád, hányan adták fel, és most az enyészet nyalogatja a lelküket. *Elmereng a múlt homályában, elméjében sorra bukkannak fel az egykori ismerősök, akik már nincsenek itt, halottak, vagy egyszerűen eltávolodtak tőle. Estella, Laura, Bianca. Egyikük sem vádló arccal néz rá, még Bianca sem, pedig neki aztán meglenne rá az oka.* Ó, ha tudnád, hogy kész kis csontlabirintust építhetnék azok csontjaiból, akiket megöltem, vagy miattam halltak meg... *Hallgat el, és bátorítóan borzolja össze a lány haját, hátha lelket önt mindkettőjükben a gesztus.* Hogyan is hívtak a barátaid? Vani? Fel a fejjel, a jó öreg Nicolas bácsi még itt van, és bár tudom, hogy nem a legjobb vigasz, de még bírjuk a sok intrikát. Aztán hátha egyszer vége lesz. *A kérdésre megvonja a vállát, és nekiveti hátát a falnak.* Hát már azt sem hiszem, amit látok. De van egy olyan érzésem, hogy a titkok mélyebbek, mint hinnénk. Azt kéne felidéznünk, ahogyan kezdődött. Mi történt több mint öt éve...? Azok a szereplők bukkannak elő, akiktől indult a dolog. És van egy olyan érzésem, hogy még Darkfield is fog annyi mágikus matériát összegyűjteni, hogy még egyszer utoljára megjelenjen a hatalmasok játszóterén, és hozzátegye a saját maga jól bevált átkait...

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 20, 2012 7:22 am

*Úgy fest mégis csak akad, aki még ébren van. Nicolas mozdul nem messze, vagy épp közeledik a folyosón. Nem figyelte ugyan a fiút, de ennek ellenére jó eséllyel nem látta túl sokat aludni, bár a szemei ennek ellenére jó eséllyel mégsem tűnnek karikásnak. Biztos kiváló arckréme lehet. Rágcsálja a szendvicset, aztán meg is hallja a hangot, ahogy a srác hozzá szól. A többség még mindig alszik, úgyhogy inkább odainti magához, hogy ne kellejen nagy zajjal beszélgetni, megkínálja egy másik szendviccsel, de már lehet hogy evett. Ugyanaz az elnyűtt fekete köpeny van rajta, mint mindig, sőt még jobban ragaszkodik hozzá azóta, hogy látta Jason visszatérő szellemét. Remélheti csak, hogy újra nem kerül majd elő. A méretes varázskard a földön pihen most mellette, itt nem tart attól, hogy netán valaki elcsaklizza mellőle, főleg, hogy Pengi halkan szuszogva fekszik a penge hűvös, lapos felületén. Oldalt pillant a kis daimonra, akit már elveszített kétszer is, de eddig még sikerült visszaszereznie. Most a kérdés hallatán a cinikus vámpírra pillant. Kivételesen szavai mögött nem bújik meg hátsó szándék és gúny sem, talán ő is fárad.* -Miért te kit akarsz megmenteni? *Passzolja vissza automatikusan a kérdést, hiszen ha valaki ilyen konkrét dolgot kérdez, akkor lehetséges hogy épp azért, mert ő rendelkezik hasonló céllal. Végül egyszerűen megrántja a vállát.* -Én senkit, egyszerűen tudni akarom végre, hogy ki is vagyok, honnan származom és egyáltalán miért vagyok itt. Már kezdem unni, hogy folyton kiderül valami új a múltamból, másról pedig az, hogy meg sem történt. Mintha valaki fent mozgatná a szálakat és nem is érdekelné, hogy bennem közben mit tör össze... Érted ugye? *Hát igen, akik valamennyire is ismeri az iskola történetét, tudhatják, hogy hányan pályáztak már a régen naiv, kedves Vanessa életére, lelkére, vérére, vagy csak úgy bármire is, és hogy az iskolát fél-koboldként kezdte, most pedig már maga sem tudja micsoda pontosan.* -Szerinted lehetséges, hogy az az egész valami segítség, annak a tünde királynőnek a kirakós játéka, hogy segítsen a nekromanta ellen, vagy...csak azt akarják elhitetni velünk, hogy ez van és közben a vesztünkbe gyalogolunk? *Megrázza a fejét és nagyot sóhajt. Kérdések, amikre a fiút is maximum tippelni tud, senkinek sincsenek igazi válaszai.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 20, 2012 7:11 am

*A tegnapi nap óta Szevérhez hasonlatosan ő is részenként rakta össze magában, hogy mi lehet az a rejtély, amit más hatodik éve kutatnak oly megszállottan. Mintha minden egyes nap újabb sötétség bukkanna elő, újabb álnok és mély terv, amelyben ők csak gyalogok. Mi lehet az a mindent - beleértve az időt is - átölelő, átfogó dolog, amely köré minden épül? Ahelyett, hogy közelednének a megoldáshoz, zsákutcákat találnak, értelmek helyett újabb szereplők tűnnek fel, akik további elvarratlan szálakat eredményeznek. A mentalista így gondolkozik, és valamiért úgy érzi, hogy régen rájöttek volna a megoldásra, ám a sötét oldal mindent ködbe burkol. Mintha mesterségesen törölnék az emlékeiket, és csak a lényegtelen nyomokat hagynák meg törékeny elméjükben. Mintha időről időről valaki vagy valami új szabályokat állítana fel, ahol már mit sem számít az idő, hiszen bárkit meg nem születetté lehet tenni, ha komoly időmágus csinálja. Arról már régen lemondott, hogy rájőjjön a végső megoldásra. A barátainak mondhat néhány egyént, de igazi társat nem sikerült találnia, aki teljesen elfogadná őt, olyannak, amilyen. Ariana eltűnése nem véletlen. Ha valahogyan megtalálná a szőke lányt, aki valami furcsa oknál fogva halott hugára emlékezteti, talán vele együtt elmehetnének innen, itthagynának mindent, amíg még nem késő. Csak a saját belső békéjüknek élni. Aztán Ariana biztosan megtalálná élete párját, ő maga pedig náluk a padláson tengetné "öreg" napjait. Milyen szép álom. De ahhoz meg kell találnia. Miközben így elmélkedik, szendvicsropogtatát hall, és oda is fordul. Nem messze tőle Vanessa csócsál.* Ahogy sejtem, te sem csak azért vagy itt, mert hősködni akarsz. Kit akarsz megmenteni Vanessa? *Kérdezi visszafogott hangon, macsóskodás, vagy cinizmus nélkül.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 20, 2012 6:47 am

*Gondolataiba mélyedve ücsörög a várószoba szerűségben, ahol van ugye egy kis pihenőhely, ahonnan levették a festményt, és ahol étel, ital is folyton "terem". Az elmúlt napokon gondolkodik, hiszen ott volt az eseményeken, maximum nem szólt erőteljesebben bele a dolgokba. Vajon kik voltak a lovagok, hisz az egyiknek épp olyan szőke volt a haja, mint neki és a hangja is teljesen egyezett. Ő lett volna, vagy valami őse? Zavaros, hiszen évről évre megkavarodik, hogy honnan is származik. Akik felnevelték a szülei, egy kobold és egy ember, sokáig fél-koboldnak nézett ki, mára már jóval inkább fél-tündére hajaz, és mint kiderült az apja Evander, az anyja pedig Daronel Deneira. De akkor honnan a szőke haj? Hiszen Evander barna, a nagyúrnő haja pedig fekete. Viszont, ha az anyja fél-tünde és nem az éjtündéktől származik, ezt a vonalat félreértelmezték... Lehetséges, hogy az ősei között akadnak a szőke haj képviselői közül tündék, és azért öröklődött benne ez a szín? Valahogy lassan az egész múltja darabokra hullik, néha pedig újra összeállni látszik, mintha nem is lenne igaz, csupán valamiféle buta játék, vagy képzelet az egész, amit valaki időnként jól összekuszál. Újabbat harap a kezében lévő sajtos szendvicsbe, miközben a többieket figyeli. Sokan még bőven alszanak, hiszen itt az alagútban nem igazán tudja az ember a pontos időt, a falon nincs óra, mintha minden nap összefolyna.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 5:24 pm

*A fejében zúgolódnak a gondolatok ahogy összeáll minden képkocka, legalább is a legtöbb... Eléggé sok, mondhatni. Mikor megérzi, hogy a királynő emlékeiben voltak, kicsit puffan, nem tudja, hogy a nő életben van e még, de akkor akár még az is lehet, hogy a területre, Kronosz alagútjaira nem is a férfi csalogatta, hanem maga a királynő, hogy megmutassa mindezt? Sok válasz érkezik, de még több kérdést szül benne.* - Belzegár... Siqr... és Gabriel. *Kitágulnak a szemei, jó néhány percig csak néz ki a fejéből, majd sűrű pislogással hanyatlik le Szevér mellé, összekuporodva, felhúzott lábakkal. A zene ismételten megnyugtatja, ahogy eddig mindig, kell is neki, a sok halál. Bár a druida-nekromanta nevére nem emlékszik, és a királynő nevét talán még nem találták meg, de így is már rengeteg szereplős ez az ősi történet, s ő, aki majdnem hogy kezdetek kezdetén itt volt - éppen csak a legfontosabb kezdeti kalandokon, mint az időutazás és a töktermelő falu -, még neki is nagyon sok ez. Halkan sóhajt, könnyét már eltörölte ahogy a szeme az i betűre fut a csuklóján. Igazságosság. De van joga, hogy igazságot tegyen? Sőt, talán tud e eleget az igazságról, hogy cselekedni tudjon?*

// Naaagyon durvás sztori, hogy minden összefut, nagyon várom, hogy mi a végkifejlet, hogy jutunk ki, és így tovább O_O //

Vendég

*Hagyja, hogy a leányzó a vállára borulva zokogjon. Persze, nem veszi teljesen készpénznek a szavait, az előbb nem úgy tűnt, hogy a pasi simán másképp gondolkozott. Nem tud meg sok mindent, mielőtt kikerülnek, sőt, de legalább megpróbálta. Kívülállóként figyeli az emlékeket, és igyekszik összerakni a képet... neki viszont nem mond túl sokat ez a név. A Gabriel elég gyakori, és fiatal fél-tünde leányzó nem rémlik neki ezen a néven, így majd kénytelen lesz kifaggatni valakit... Látja, hogy Szevér elteszi a harmadik darabot, ha minden igaz, már csak egy hiányzik, most viszont újra kezdődik a céltalan bolyongás...*

//Hú Very Happy

Én vágom, kicsoda Gabriel, de szegény Alyssa ebből kimaradt XD Köszi szépen a mesét, kíváncsian várom a végjátékot! Very Happy

//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 5:16 pm

*Lepattan, megáll, visszanéz, aztán megdermed. Az agya valamiért lassan mozdult meg, és az emlékei közé lassan tért vissza a régi beszélgetés. Hiszen annyiszor meghallgatta már, hogy a fekete hajú lány, a féltünde, az ótündék mágiája, a szegély a ruha ujján, az arc, a szemek, a mozdulatok.. Hát persze, hogy nem esett le neki, hiszen nem ő élte át, neki csak mesélték, de hányszor! Távolodik a kép, hagyja, figyeli az eseményeket, majd lassan sóhajt fel, amikor megfigyeli magának azt a bizonyos éjtündét, a szürke szemű gázlényt, akiről szintén rengeteg anekdotát hallott már. Kár, hogy Jack beszél álmában, bár szerencsére újabban ezt nem teszi.* -Nem is rossz az ízlése.. *súgja maga elé alig hallhatóan, majd amikor visszatérnek a terembe, ahonnan indultak, belepillant a kancsóba, és az apró játékdarab felé nyúl, kiveszi, megforgatja az ujjai között, majd halk somolygás közepette vágja zsebre, és körülnéz, hogy hol is vannak pontosan, aztán lehuppan az egyik kőasztalra, előveszi a gitárját, szépen behangolja, majd Rosettára néz, mosolyogva rákacsint, és valami kellemes, békés, nyugtató melódiát játszik, valami dalmágiás lélekfrissítőt, vagy olyat, ami megnyugtatja a lelket, agyat, gondolatokat, háborgó lelkeket, és kissé békésebb hangulatot teremt, hiszen most minden olyan kusza. Ő meg a zene alatt gondolkozik és magában teszi helyre a dolgokat. Neki így megy.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 5:07 pm

//Hát a lassúság miatt már nem tudok írni, de zseniális volt a mese, köszönöm szépen^^ Én már értem a sztorit, de akik ugye nem voltak itt az 5-6 év alatt, hamarosan újabb összefoglaló kéne^^//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nicolas a királynőhöz lépdel oda, aki csak csendesen kissé lesokkolódva kecmereg talpra. Az épületből előkerül néhány bent maradt tünde, jó eséllyel gyógyítófélék és a még életben lévőket kezdik el leápolni, köztük a királynőt is. A nő Nicolas vállára támaszkodva pillant a fekete hajú lány irányába...fordul a kamera...
Szevér megindul a férfi után, de néhány méter után furcsa érzése van, mintha egyszerűen valamilyen mágikus hatásról pattanna le, és azon túl már nem látja a tájat, nem látja a dolgokat élesnek, kissé elmosódottak. A kémrigó is a semmibe repül. Visszapillantva viszont felismer valamit a fiatal leányzón. Jack mesélt már neki bizonyára arról, amikor akkor réges-régen látott egy bizonyos köpenyt, és annak az ujj szegényét. Ugyanezek a jelek láthatóak a fiatal lány törtfehér ruhájának ujján is, arany színnel. Elég jellegzetes hímzés, nehéz összetéveszteni...kamera váltás...
A fiatal lányhoz Alyssa lépdel oda. Szegény eléggé megkövülten áll még mindig, szeméből csak úgy potyognak a könnyek és a varázslat miatt, vagy sem, de Lisa vállára borulva kezd el zokogni.* -Nem...nem kellett volna. Csak csupán...máshogy gondolkodott, mint ők.. *Hát azért a fél-angyal érheti, hogy ez inkább egyszerű naivitás, hiszen a férfi igenis hatalmat akart és a nekromágia ezen útját a tündék nem követhették vele, maximum a leányzó azért nem érzékeli ezt ennyire, mert ő maga nem teljes vérű tünde, mintha az ő jellemében, lelkében is élne valamiféle érdeklődés a sötét mágiák irányt...kamera váltás...
Rosettának sikerül összekanalazni Clínát, aki lassan magához tér, és bár nem emlékszik pontosan mi történt, bizonyára a halál látványa azért megrendíti majd...kamera váltás...

Az emlékkép lassan, mintha változáson menne át, a diákok mintegy kikerülnek belőle, és külső szemlélőként figyelhetnek tovább. A királynő a fiatal lányhoz sétál.* -Sajnálom húgom...sajnálom, hogy ez történt... *Összeborulás, sóhajok és a többi, és a többi. Kis utazás az emlékek között, mostmár biztos, hogy Rosetta varázslata picit téves volt, ugyanis ez nem a nekromanta emléke volt, hanem a királynőé. Ezért nem tudott Szevér tovább menni annál, mint amit a nő látott. A királynő a fiatal leányzót kívülre viszi a városból, messze innen, egy nagyobb várnál állapodnak meg, ahol egy külhoni fiatal férfi és egy éjtünde nő várja őket. Az arcuk ismerős lehet, a férfi egyértelműen a leány apja, az éjtünde pedig nevelőszülő lehet úgy fest, hisz a leányzó tünde, nem éjtünde, a királynő fél-testvére.* -Vigyázzatok rá, itt nem találhat rá! *Aztán újra a leányhoz fordul, egyszerű, gyors, de szomorú búcsú ez, miközben megcsókolja a homlokát és magához öleli.* -Egyszer még talán találkozunk, de lélekben mindig veled leszek...Gabriel.

*A kép eltűnik, majd amikor újra a teremben vannak, a korsó alján, amibe a lötyiket öntötték immár egy sárga színű sokszög rejtezik.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 5:03 pm

*Látja a férfit, dühbe torzult arcát, és a fekete villanást, majd néma csend telepszik rá. Egész kényelmesen érzi magát. Igaz sötét van, és egyre hidegebb, de olyan békés puhaság veszi körül, mint a gyermekeket az anyaméhben. Realizálódik benne, hogy haldoklik, de cseppet sem zavarja. Reméli, hogy ezzel is felfogta a varázslat nagyját, és rajta kívül senki sem sérült meg. Lassan lehunyja lelki szemeit, arcára kiül valamiféle gyöngéd mosoly, amit csak Rose láthat, amikor fölé hajol. Egészen olyan, mintha aludna, csak épp... Hirtelen ül fel, és úgy ordít, mintha nyúznák. A karjában csupán a fájdalom emléke él még egy pillanatra, de az is éppen elég. Szenvedő kiáltásán keresztül is hallja, amit Rose mond, és megcsavarodik a szíve.*
-Igen. Láttam.
*Mondja csöndben, s a múló fájdalommal együtt enyészik el mosolya is. Mélységesen sajnálja a férfit, és a körülötte meghaltakat. Csöndesen egy tünde verset kezd el szavalni a halálban felszabadultakról, és az élők boldogságáról. Még most sem haragszik a férfira, ő ilyen érzelemre egyáltalán nem is képes. De szomorú. Iszonyatos, lelket facsaró bánat ül az arcán. Segít Rosenak ott, ahol tud, de semmi mást nem mond, csak a halotti beszédet újra és újra, mindegy egyes elhunyt felett.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:56 pm

*A keze lendül, a pajzsot felvonja, de így is hihetetlen pusztítás szalad végig a terepen, csak annyi ideje van, hogy felsikoltson a fekete tűz láttán, habár saját épsége nem forog veszélyben, még is a rengeteg élet, ami kimúlt előtte szinte a földre kényszeríti, éppen hogy meg tud kapaszkodni a falban, vagy éppen Szevérben, mielőtt a térde feladná a harcot és összecsuklana. Szörnyű emlék, fájdalmas, a szíve majd megszakad és a szeme is parázslik, a harag és a gyász egyvelegétől, ahogy látja a sok lelket kiszállni testükből. Illetve, hogyha látni nem is látja, érzi. Egészen gyorsan összekaparja magát, bár a szemét sokszor kell megtörölnie, hogy ne botoljon el a saját lábában, lássa azt, amerre megy. Clína mellé térdel, minden erejével gyógyítani kezd, majd néhány apró pofonnal igyekszik magához téríteni, aggodalmas hangon.* - Clína... Ébredj... Ez nem így történhetett, mi nem voltunk itt az emlékben, nem lehet, hogy ennyi élet egyszerre múljon ki, olyan lelkek, akik akár örökké is élhettek volna, még nem jöhetett el az idejük... Clína... *A szívében mindenféle negatív érzelem forgolódik, egy pillanatig még a lányt is okolja a sok halálért, de aztán megrázza a fejét. Nem róhatja az ő számlájára a rengeteg halált, nem tudhatta, hogy ez lesz.* - A férfi elment... és majdnem mindenkit elpusztított... *Mondja a lánynak csendesen, mikor már teljesen az eszénél van, a szemét dörgöli még mindig, zöld szemei állandó fátyol mögül tekintenek előre. Hogyha sikerül Clínát meggyógyítania, akkor felsegíti, és átbotorkál mindenki máshoz, királynőhöz, nem tudja, hogy van e értelme, de meggyógyítja őket, hátha még az emlékből valami átjön... Bár talán befolyásolja azt a külső személy, akinek éppenséggel az emlékképe ez.*

// Természetes gyógyító 7. szint, Clína, aztán a királynő, vagy bárki aki sérült és van még rá idő, de elsősorban Clína. //

Vendég

*Arra nem éppen készült, hogy épp Clína lesz az, akit a férfi haragja ér majd... de már nem nagyon van ideje mit tenni, így a szemei elé kapja a kezét, reflexből, pedig csak tudat alatt érzi, hogy miért is kellene. Megússza a fekete villanást, és néhány másodpercig nem is mer kilesni a keze mögül, de mély levegőt vesz. A bátorság betűje ég rajta, muszáj szembenéznie azzal, hogy mibe nem avatkozott bele. Mélyeket lélegzik, ahogy végignéz a pusztításon, de Clína nem vált porrá, pedig elég közel volt, ami arra utalhat, hogy életben van. Viszont megakad a szeme egy másik, sértetlen alakon is, aki ráadásul igencsak hasonlít a királynőre... A holtakat már kár siratnia, de a nagy káoszban aligha figyeli valaki arra, hogy épp ő mit csinál... Megperdíti az AMM medált a nyakában, a fél-tünde lányra koncentrálva.* - Necessitas amicus! *Ezt mindenképpen elvégzi, mielőtt odasétál hozzá... Gyógyítani nincs mit a lányon, így beszéltetni próbálja. Nem igazán néz ki tündének, habár a fülei éppen takarva vannak a haja által, és azért az angyaloknak is van egy afféle pozitív kisugárzásuk...* - Borzalmas katasztrófa... el sem hiszem, hogy ezt tette... pedig először arra gondoltam, hogy nem is kellene száműzni... mit gondolsz? *Bízik benne, hogy a bájolás működik, a lány pedig a barátjának tekinti és beszél. Nyújtja is a karját, hogy átkarolja, vigasztalja, hátha kiönti a lelkét...*

//AMM elsődleges, mentalista, bájolás

A célszemély (bármilyen humanoid lény) körül egy pillanatra halvány körvonal jelenik meg, mely el is tűnik, innentől ő úgy érzi a barátunk, segítünk és mindent meg kell tennie értünk. Késztetést érez arra, hogy megvédjen, és örömöt szerezzen, ezzel bármit megtéve értünk, vagy bármit őszintén elmondva, amit kérdezünk tőle. Afféle élő pajzsként funkcionál. Kezdetben ez csak egy főre hat, de idővel akár egy sereget is a hatalmunk alá vonhatunk, így teljes védelmet nyerve. A célszemély nem kerül hipnotikus állapotba, ugyanúgy tesz-vesz, csak úgy érzi értünk mindent meg kell tennie, tehát végeredményében önálló cselekvései maradnak, ellentétben a hipnózissal.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:48 pm

-Ótünde? Csak azt ne! *szűri a fogai között, eléggé iejdten, majd, amikor leérnek, és látja, hogy Clína hova téblábol, már meg sem lepődik, és csak az égre emeli a tekintetét, hogy ez a lány hogy képes hatvan hatodjára is belesétálni az életveszélybe. Amikor látja, hogy falhoz kenődik, de még lélegzik, akkor hagyja, addig sem okoz galibát, majd később visszatér rá, és lehet, hogy a helyi gyógyítók majd kezelésbe veszik, a többiekkel együtt. A kémrigó szavaira, mármint futására azonban azonnal felkapja a fejét, és a madár után pillant. Látja a pillantásváltást, látja azt, ahogyan a lányra néz, ahogy a lány ottmarad, teljesen sértetlenül, és sír. És ez nem a nő a képről. Nicolas mozdul, talán a többiek is, de Szevért már nem érdekli. Felpillant a várfalra, vagy ahol voltak, körbenéz a halottakon, majd a férfi után siet, amilyen gyorsan csak tud, akrobata képességét kihasználva igyekszik utolérni a férfit, miközben a kémrigót továbbra is küldi, ha még kitart, de elvileg még ki kell tartania. Csak azért, hogy ne veszítse szem elől. Közben naaaaaaagyon gondolkozik azon, hogy mi ez azegész, van-e még valami szál, amire rá kell jönnie. Figyeli a férfit, követi, hátha rájön, merre fut. Vagy rájön, miért történt ez az egész, esetleg hol látta a féltündét, vagy honnan ismerős, milyen a szeme, a haja, mi lehet a másik fele, miért nem bántotta őt, mi történhetett itt, és miért áll még mindig ott..*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:44 pm

*Tehát álldogál a tünde itélethozatal közelében, de nem is arra figyel, hanem az apró, talán nem odaillő részletekre. Végighordja tekintetét a résztvevőkön, keresi a különleges ruhákat, a lopott pillantásokat. Aztán észre is veszi az eltéphetetlen köteléket.* ~Hah... hát mégsem a hatalomról szól minden? A szerelemről...? Az agyam eldobom.~ *Tűnődik a kislányon, és próbálja magában összerakni, hogy láthatta e már korábban, hátha fontos szereplője az eljövendő történéseknek. Visszagondol arra, amit a sötét tünde szigetén kellett megélnie. Akkor sem sikerült kiismerni a többezer éves halhatatlant, és még mindig igen homályosak az indokai, de talán egy lépéssel közelebb jutottak a rejtélyhez. Aztán a köpenybe burkolózva az utolsó pillanatban veszi csak észre a mindent megsemmisítő sötét varázslatot. A detonációtól szinte megsüketül, de ez a legkevesebb, hiszen többen porrá omlanak a dezintegráció, és a pusztító sötét tűz hatásától. A fiatal lány most nem érdekli, mint ahogy Clinát is ellátja valaki, inkább a királynőhöz siet, és felsegíti. Tünde nyelven ő is tud, bár nem beszél túl választékosan. Sebgyógyítással most nem foglalkozik, inkább lelki támogatást próbál nyújtani.* Miben segíthetünk felség? Megállíthatjuk egyátalán? *Inti oda Rosettát, hátha a koboldlány tud segíteni a sebesültön. Ő maga inkább a támadó varázslatokat kezdi szótagonként memorizálni.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nicolas varázslata a tekintetét a tömegben állók egyikére irányítja. Valahogy azt látja, hogy a férfi is időnként, mintha arra pillantana. A tömegben egy fiatal tünde lány áll, ébenfekete hajjal, még nagyon fiatal, a tündék között is gyerekszámba megy. Az arca kicsit hasonlatos a tünde királynőére, de valahogy látszik ratja, nem teljes vérű, fél-tünde lehet. Nagyon esélyes, hogy a férfi a kislány iránt táplál gyengéd érzelmeket, aki a királynő húga, ám még túlontúl fiatal a férfi korához képest, ami a tündék között sem elfogadható korkülönbség.
Clína a férfi felé indul meg, akin Alyssa már nagyon jól látja, hogy nem tűri tovább a megaláztatást. A tanács döntött, az út szabad számára, de nem fog csak úgy támadni. A fél-angyal még időben takarhatja el a szemét, de a többieknek kellemetlen lesz a fekete villanás. Elég távol állnak, Clína pedig a pajzsnak hála csupán ájultan és törött karral kenődik neki az épület falának. A nekromanta fekete tűz robbanásától nem tudták volna a tündék megvédeni, hiszen maguk is elég jóhiszeműek ahhoz, hogy nem számítottak volna rá a férfi ilyesmit tesz. A körülötte álló tündék első néhány sora szó szerint egyszerűen porrá omlik, és mire eloszlik a por már csak a sikolyok és sebesültek hada marad meg. A tanács emelvénye szilánkokra robbant és a tagjai közül is csupán ketten maradtak életben, a királynő súlyos sebekkel, egy egy másik szintén majdnem félhullán. A fickó futva távozik, a kémrigó követni tudja, így Szevér is látja azt a pillanatváltást. Furcsa módon a tömegben, ahogy leszáll a por egy valaki marad csak szinte teljesen sértetlen, csak kissé koszos, a fekete hajú fiatal fél-tünde leány, aki könnyes szemmel néz a férfi után.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:22 pm

*Elmarad a többiektől, hogy térérzékkel néhány plusz információra tegyen szert, amik kicsit furcsán érintik, ugyanis eddig mindig időből időbe ugráltak, most viszont mindez csak emlékkép... És ez egy furcsa kapcsolat érzését kelti benne, mintha úgy érezné, hogy a druida-nekromanta itt van lélekben velük, és figyeli őket, ahogy lepörgeti emlékeit előttük. Nem tudja, hogy mennyire tudnak beleszólni, de egy néhány pillanatig lefoglalja a bizsergés és a veszélyérzet, ahogy az iménti dolgokra gondol... Tehát, hogy lehet, hogy a tünde, aki kitépte a szívét, itt van és figyeli őket. És nem csak a fiatal formája, hanem az, aki tényleg vétkezett.* - Nincs az a sötét emlék, nincs az a törés az életben, amiért megértem, amit velem és a társaimmal tettél, vagy tenni tervezel. *Szólal meg fennhangon, mintha a karakter csak kiszólna a userének, finoman az ág felé pillantva, de mindez teljes mértékben jelképes lehet. Szevér szavaira "tér vissza" a földre, és azonnal megrázza magát, sietve indul el a többiek után a fiúval, de teljesen biztos, hogy lassabbak.* - Talán az ótündék hatalmát ismerte meg. *Mondja neki, még távolról a tündéktől csendesen, majd spuri tovább. Nem óhajt megmutatkozni, surranójával kissé felgyorsul, hogy ne késsenek le sok mindenről, de ő maga nem lép ki semmiképpen se takarásból, csak mikor Clínát meglátja akkor ijedten nyújtja előre a kezét, és mágikus pajzsot formál a lány elé, mielőtt még támadás érné a lányt, hiszen még is csak a főellenség elé sétált be, akármennyire nem ismerik még eléggé a céljait. Nem lép elő, egyszerűen képtelen, de a druida pajzs utal a jelenlétére, bár azt is hihetik, hogy Clína idézte meg a megfelelő pillanatban, Nicolas és Lisa viszont tuti, hogy tudja, hogy ő, Szevér pedig alap.*

// 6. szint:
Természeti pajzs: Képes maga és max. 2 társa köré erõs védõpajzsot létrehozni, ami mindenféle alacsonyabb szintû mágiát felfog és a magasabb szintû tûzmágiák ellen véd. //

Vendég

*Megint Nicolas mellé keveredik, pedig ezúttal nem is szándékosan, bár nincsenek sokan, így igazából nem volt nagy a választék. Ki is érnek az udvarra, ahol azért igyekszik rejtve maradni, nem kéne csak úgy besétálni... de látja, hogy a férfi nagyon nincs jókedvében, nem ártana tudni, készül-e valamire a békés távozáson kívül. De az igazság az, hogy mivel ő még úgy hiszi, a múltban vannak... Bármennyire nem szereti, ha emberek, vagy épp tündék halnak meg, még ha mészárlásra is készül a férfi, lehet, hogy így kell történnie, és valamit durván összekavarnak vele, ha megállítják. Így egyelőre csak felkészül, hogy ha bármilyen varázslat vagy egyéb felé repül, akkor ki tudja védeni vagy visszapattintani, de nem tesz semmit, hogy kiüsse a tündét.*

//Látnok 4. szint, a férfira:
Képes más ember arcmimikájából, testarttásából tökéletesen olvasni, így sejtheti mi van a mögött, amit mondd, tudhatja, hogy milyen érzelmek dúlnak benne stb. << nem kifejezetten az érzelmekre, inkább hogy mit készül tenni//