Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:12 pm

*Hangos sóhaj hagyja el a száját a kacagásra, majd egyszerűen lök egyet a lányon, hogy menjen, minél messzebb onnan, majd figyeli, ahogy a kémrigó leröppen, és figyeli, mi történik odalent, már amennyit lát innen. Aztán jön hozzá a hang, és eléggé ráncolja a szemöldökét. Rosettára pillant, hogy ő mit látott közben, majd hozzálép, kezét finoman a lány vállára helyezi, majd finoman megszorítja, mint egy bíztatás képpen. Néhány pillanatnyi némaság után szólal csak meg, miután a lány szemeibe nézett a maga barátságos, meleg, barna szemeivel.* -Azt hiszem, most tagadják ki. A hatalomról beszél, gondolom a nekromanta hatalmat szerezte meg. De a tündék ezt elvetik, ezért ki akarják közösíteni, és nem hiszem, hogy ezt könnyen tűrné. Lehet, hogy be fog pöccenni, amit nem biztos, hogy hagyni kellene. Vagy most kell követni, hogy merre is menekül.. *toldja hozzá, miközben mentálisan üzen a kémrigónak, hogy továbbra is maradjon a druida-nekromanta mellett, hiszen eredetileg is oda lett küldve. Szevér pedig folyamatosan figyeli, hátha mond még valamit a férfi, vagy körülötte, esetleg utánaszólnak.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:07 pm

*Miután nem hall semmit, még picit hátrafordul, hogy megnézze magának a jelenetet, és még pont szembesül vele, hogy Clinát visszahúzzák. Akkor így már nem annyira sürgős, hogy leérjen, de azért mégiscsak kapkod, hogy odaérjen az epikus végjátékra. Úgy okoskodik, hogy ha most a tünde elméjében, vagy emlékeiben vannak, akkor ez olyan, mint egy épület, ahol meg lehet találni a kincseskamrát, illetve a lezárt szobákat. Az emlékek között motivációk is vannak eltemetve, rá lehet ébredni az illető gyenge pontjára, mit miért tett. Tehát útközben elmormol egy megértést, és amikor leér az udvarra, akkor előlép, magabiztosan fonja karja kezeit, és kiváncsian várja a hatást. Ha a sötét tünde mészárlásba fogna, akkor még itt van, hogy megállítsa, ám jól körbenéz, hátha lát olyan alakot, aki belbújtó, áruló lehet abban a helyzetben, ami kialakult. Keresi a fontos jeleket, mimikákból olvas, hátha van itt valaki a háttérben, aki mozgatja a szállakat.*

//Megértés, elsődleges amm, nagyon mentalista: Többrétű védekező varázslatról van szó, mely különleges módon képes blokkolni az elmét. Amikor ellenfelünk egy varázslatot kimondana ránk, abban a pillanatban behatolunk az elméjébe, és úgymond megértjük varázslatát. A behatolás olyan mélységű, hogy ezt a varázsigét az adott személy innentől D6+1 napig (hatoldalú kockával dobunk és annyi nap+1) nem lesz képes használni. A varázslat nem jön létre, mivel a manaáramlás folyamatát szakítjuk meg a megértéssel. Ezen kívül ezt a varázslatot elsődleges mágiaként használni tudjuk abban az esetben, ha az számunkra nem alapból tiltott mágia. A varázslat minimális támadásként is funkcionál, mivel az ilyen mélységű behatolás fájdalommal is együtt jár.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 4:05 pm

*Szevér elég nagy zajjal rángatja vissza, s talán meg is rettenhet a tünde reakciójától, ugyanis a pöttöm lány szinte belekönnyezik, annyira nevet rajta. Kacagása körbeöleli és kicsit felvidítja a még ott tartózkodókat, majd ő is a lépcső felé fordul, és fürge szökkenésekkel a többiek után ered. A tárgyalást szemlélve megmozdul benne némi igazságérzet, s ha lent lenne, közöttük, már réges-régen közbeavatkozott volna. Szaporábbra veszi a lépteit, kettesével szedi a fokokat, de lent mégis megtorpan pár pillanatra. Ez kitűnő alkalom arra, hogy megfigyelhesse a Felaern által leírt tünde tanács viselkedését (persze nem ezért, hanem kollektíven a tünde tanácsokét), ugyanis náluk nincs tanács, aki ennyire otrombán megalázna valakit, aki ráadásul közéjük tartozik. Érzékeli, hogy valami nagy baj van készülőben, s lábai automatikusan mozognak, amikor elindul a férfi felé, gyanútlanul, csupán azzal a szándékkal, hogy megvigasztalja. Ő egyáltalán nem figyelt a festményre, meg azokra a párbeszédekre, amikből kiderült, hogy ő gonosz lenne, hát semmiféle félelem nem övezi a szívét. Hűséges ősei tündetanításaihoz, és megpróbál mindent a helyes, az életet tiszteletben tartó ösvényre terelni.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Jelen esetben a vámpír/tünde fül sem hall többet, jó eséllyel valamiféle védelemmel van ellátva a lenti beszélgetés avatatlan fülek távolból való figyelése ellen. Nicolas tehát ajtót keres, és osongálással sikeresen elsurran a folyosón, hogy az udvar felé terelődjön, Clína akcióját éppen hogy sikerül Szevérnek megakadályozni, ami mázli, hiszen nem biztos, hogy vadidegenek behatolását a tündék, főleg egy tanácsülés alkalmával rendkívül jó néven vették volna. Mindenesetre a kémrigó útjára indul, és annyit tudhat meg a fél-angyal, hogy ez valamiféle bírósági ülés lehet. A nekromanta-druida védekezni próbál, valamiféle hatalomról beszél, amire szert tett és amivel a tündék népe is felemelkedhetne a rejtőzködésből. Természtesen a tanács ezt nem igazán támogatja, éppen ezért arról folyik a vita, hogy a férfit száműzzék-e. A középen lévő nő viszont szintén felismerhető mindenki számára, ő ugyanis szintén ott volt a festményen. Arcáról még messziről is süt a szomorúság, de megkeményítette tekintetét és ő is a férfi száműzetését szavazza meg. Viszont Szevér kezéről el is tűnik a heg, és megszűnik a fájdalom utóhatása.
Mindenesetre Alyssa és Nicolas biztosan, és aki még velük tart sikeresen elsurrannak a folyosón, hogy lejussanak az udvarra. Itt már nagyon úgy fest, hogy a vége felé tart a tárgyalás, a nekromanta-druida kissé ki van kelve magából, a tündekirálynő eléggé el van szontyolodva, de igyekszik ezt minél inkább nem láttatni, a tömeg pedig félreáll, hogy a férfi távozzon. Kérdés, hogy nem csap-e mondjuk tömegmészárlást, mert eléggé nincs jó kedvében.

Rosetta arra jön rá, hogy jelenleg nem is igazán a múltban vannak, legalábbis nem pontosan. Nem fogják befolyásolni a jövőt, ez olyan inkább mint egy emlékkép, mintha csak a férfi meg akarná nekik mutatni, hogy miért is lett az, aki, vagy véletlenül találták meg ezt az emléket? Ki tudja. Mindenesetre 3-400 évvel ezelőtt vannak az emlék szerint és bár bele tudnak szólni a dolgokba, akár még bosszút is állhat, ez nem hat ki a jövőre. Ám most ő az igazságosság...szóval...hát igen, nehéz lehet a döntés.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:53 pm

*Szépen ellép a tündelány elől, amikor sikerül a gyógyítás és beönti az Igazságosság italát a közös kancsóba. Mikor megjelenik a csuklóján a billog kicsit felszisszent, nem is olyan kicsit, és azonnal odacsúszik fölé a másik keze, hogy begyógyítsa, de egészen biztos, hogy a képessége ezen nem segít, maximum gyorsabban tűnik el az égető érzés. A szobába találva magát azonnal körbeforog, bár még kicsit simogatja a csuklóját, és a harangszóra kifelé pislog... ahol észreveszi a nekromanta-druidát. Azon nyomban meginog, hiszen ő az, aki kitépte a szívét, aki minden bizonnyal ezt a hülye játékot játssza velük. A probléma ott van, hogy ez a fiatal énje, aki még akár lehet bűntelen is, hát hiába élet benne az elementalista és a druidatűz egyvelege, ahogy manapság már többször is, nem lehet olyan meggondolatlan, hogy csak úgy kilőjön az ablakon. Clína kinti leereszkedésére majdnem utána kap, és visszarántja, de lekési, Szevér megteszi, ő is inkább falhoz lapul, hogy ne lássanak be, Térérzékhez folyamodik, így talán kissé lemarad a többiektől, akik utakat keresnek, hiszen a hely múltját, idejét, helyét szeretné tudni, hátha valami érdekesre még rájönnek. Nem sokáig marad le szándékai szerint, hiszen az a tünde... Nem kell magyarázni, miért akarja látni, közelebbről.*

// Térérzék, bocsiii, elszállt a net, nem keresem meg még egyszer : / //

Vendég

*Elmosódik a terem, jön az égető érzés... automatikusan odakap, ahol éget, és megszemléli a B betűt.* ~ Ez nekem nagyon nem tetszik. ~ *Körbenéz, hogy vajon hol vannak, és az ablakon kitekintve meg is látja a kis jelenetet. Elég sokat bámulta azt a festményt ahhoz, hogy felismerje a rajta lévő nekromanta-druidát, még úgyis, hogy sosem látta élőben, pláne fiatalon. Clínára halványan rámosolyog, majd megrázza a fejét.* - Még korántsem vagyunk otthon. De valóban, legalább végre idekint. *Ez azért határozottan jó a nagy bezártság után. Sóvárogva gondol rá, hogy milyen lenne csak repülni egy jó nagy kört, de nem... itt kell maradnia, nyomozni, utána pedig nagy eséllyel úgyis visszakerülnek az alagutakba. Újra. Itt még lerepülni sem a legjobb ötlet, mert nem épp észrevétlen, így inkább körülnéz, valahogy csak le lehet jutni más úton innen... ha lépcsőt talál, akkor azon indul el halkan, lopakodó lábbeliben, amiben eleve van, ez nem akkora teljesítmény. Szóval valami utat keres, bármerre innen kifelé.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:42 pm

*A fájdalomra halkan felszisszent, majd, amikor az A betű megjelenik a kezén, megpróbálja begyógyítani a heget, de annyira nem fontos, csak azt nézi, el tudja-e tüntetni, vagy ott marad, ha nem is örökre, de jó időre bizonyosan. Aztán a harangra felkapja a fejét, és a többiekre pillant, majd le a druidára, aki nekromanta is, és kissé megvillantja a szemeit, hogy talán most kellene-e végezni vele, mert itt az alkalom, és még nem ártott senkinek. De az időbe beleavatkozni.. Nicolas szavaira megcsóválja a fejét.* -Kémrigó. *és azzal a lendülettel már veszi is elő a pálcáját, majd egy könnyed pálcamozdulattal megidézi azt a bizonyos kémrigót, amit azonnal leküld. Aztán látja, hogy Clína elkezd leereszkedni, és szemei elkeredkenk.* -Nem tanultad meg, hogy nem szabad ész nélkül előrerohanni? *kapja el a lány karját, és rántja vissza, ha akarja, ha nem, és finoman arrébb löki, majd fejével Nicolas után int, hogy legalább valami hátsó ajtó menjen, ne csak így, mindenen keresztül.*

//Kémrigó, Élőlényidézés, elsődleges, Tűzfarkasfog (ad hozzá pluszt)
Nem mentális a kapcsolat, hanem a rigó, a felé megérkezett hanghullámokat úgymond elgörbíti, és a gazdája felé irányítja a szél hatásával, hogy a hangokat csak ő hallja, egyenesen a fülébe. -> a beszélgető, tanácskozó emberekhez küldi.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:37 pm

*Na igen, kimaradt a húsvéti locsolkodásból, de nem is baj, legalább fel tudott készülni az eljövendő dolgokra. Társai szépen bőrüket áldozzák a "jó" ügy érdekében, ő pedig addig várakozik a pajzs védelmében, ami a továbbiakban is kitart, mert nem érte kár. A szoba tehát összemosódik, és egy teljesen más helyen találják magukat.* Teleportáció? *Kérdezi csak úgy bele a levegőbe, aztán körbenéz. Az ablakon kipillantva figyelemmel kiséri a törtéseket, és egészen üdítő számára a verőfényes napsütés, hiszen már hetek óta a sötétségbe van zárva, leszámítva azt az esetet, amikor a lovagok templomából kellett ládikát lopnia. Nem akarja, hogy az éles szemű tündék észrevegyék őt az ablakból nézelődés közben, ezért nem hajol ki nagyon, csak oldalt fordul, és vámpír hallására hagyatkozik, azzal nagyon nagy távolságból is igen jól hall. Clina viszont elkezd leereszkedni hozzájuk.* Affene, megöleti magát. *Nem akar lelepleződni, ezért gyorsan keres egy kijáratot, és igyekszik az udvar irányába orientálódni.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:35 pm

*Megjegyzi a vámpírférfi szavait. Szívében nem harag gyűlik, csupán valami sötét, motoszkáló érzés, amit az igazságosság szóhoz tud kötni. Reméli, hogy nem kell megölnie őt, mert irtózik a gyilkolástól, de -ahogy ősei tanították- néha nincs jobb megoldás, mint a gyökerestül kiirtás. Ő akkor ezt fel sem tudta fogni, de most, valahol mélyen pontosan ezt érzi. Mindenesetre Rose még meg is gyógyítja, ami új erővel tölti el. Beleönti a löttyöt a nagy korsóba, s mikor minden benne van, egy új táj jelenik meg előttük. Azonnal Lishez fordul, és nevetve kiált fel.*
-Az égi áldás maradéktalanul ölel fel minket! Mondtam, hogy a raboskodás nem tart sokáig.
*Ám öröme nem felhőtlen. Tudja, még messze vannak a valós idejüktől. Szeretné hallani mi folyik odalenn, de még éles tünde fülei sem tudják kivenni, ezért elkezd leereszkedni hozzájuk.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nos hát Nicolas védekezik és a falakat vizsgálgatja. A többiek pedig beleöntögetik a lötyiket a megfelelő sorrendben a helyükre. És lőn az eredmény nem várat magára, ugyanis a terem lassú mosódással alakul át teljesen. Égető, nem túl kellemes érzés fut át azoknak a karján, akik vállalkoztak az öntésre, és ha megnézik, akkor láthatják, hogy a csuklójukon alulról egy-egy hegyes égett nyom jelent meg, annak a szónak a kezdőbetűje, amiből öntöttek. Tehát ha minden igaz, akkor:
Szevér: alattomosság
Rosetta: igazságosság
Alyssa: bátorság
Clína: hűség
Alyssa kancsója alatt nem lelhető fel semmi, mivel az alattomosság volt a megoldása az első feladatnak, hiszen az volt az egyetlen hibás tulajdonság a négyből. Nos a lényeg mégis az, hogy amikor az esemény lezajlott, akkor a kép változik és nem sokára már a terem helyett egy szép verőfényes napsütötte szobában találják magukat. Odakint épp harang kondul, ha kinéznek az udvarra, akkor ismerős arcot szúrhatnak ki, méghozzá magát a nekromanta-druidát, aki a festményen is ott volt, csupán most még nagyon fiatal ahhoz képest. Az udvaron megannyi tünde ácsorog, és egy kisebb emelvényen középen egy nő, mellette pedig idősebb tündék, mint valami tanácstag. Előttük térdepel féltérdre ereszkedve a férfi...de innen fentről nem nagyon hallani, hogy mi folyik odalent.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:22 pm

*Miközben ő középen kutakodik, kopog lefelé, néz felfelé, Clína köhögni kezd, Rosetta aggódva pillant felé, de nem tud odamenni, ugyanis a kopogás valószínűleg már alapból jelzi, hogy van alatta valami - a kiemelkedő emelvény viszont nagyon meglepi, néhány másodperc míg felfogja, hogy emelkedik és leugrik róla, kicsit bajosan egyensúlyozva, és ahogy leugrik, azonnal figyeli, hogy mi is bukkant fel alatta. Végigmérve az ötödik emelvényt és a kancsót lassan körbejárja, felemeli, megnézi alatta van e valami, mint egy másik kancsó alatt, bár az összesen végig lehetne járni, megemelgetni, de egyelőre csak ezt nézi, hiszen ez van itt mellette. A tünde lány viszont magára vonja a figyelmét, hát ellép az emelvénytől és a még sápatag lányhoz siet, amikor nagy meglepetésére meg lesz ölelve.* - Ó, szívesen, minden rendben? Még nem nézel ki valami jól. *Mondja őszintén, aggodalmasan csillannak meg zöld szemei, ahogy öleli a lányt, de azért lassan eltolja, hogy végig mérje. Nicolas szavaira halkan felkuncog, vidáman, de persze megrázza a fejét, nem kell lefejteni* - Egy pillanatig maradj még egy helyben, hátha tudok még rajtad segíteni, hogy elmúljon minden hatása, aztán irány kancsózni. *Pillant az utolsó szóval Szevér felé, aki ugye lőadta az ötletét. A kezeit odacsúsztatja a lány gyomrához, hiszen a méreg oda futhatott, majd ha sikerül kicsit gyógyítgatnia, akkor segít a sorrendben beöntésben, hogyha szükség van rá, miközben a felemelt, kancsók alatti részt elsi, hátha még van felirat máshol is.*

// 7. szintű természetes gyógyító //

Vendég

*Mivel érzi, hogy nem a lé megivása a kulcs, ezért természetesen nem így tesz, helyette körbepillant, a többiekkel mi történik. Clína beleiszik a dologba, de úgy látszik, Rosettának sikerül megmentenie. Beugrik neki, hogy a betűkészletre kell figyelnie... Talán valamiféle anagramma, vagy... Szevér fellöki a saját kancsóját, és alighanem szól is, hogy mit talált alatta, így persze az első logikus lépést teszi, tehát felkapja a kancsóját, hogy megnézze, van-e valami alatta. Az Szevér felfedezése után már elég egyértelmű, hogy az első betűket összeolvasva hibát kapnak, de hiába nézi a betűket, több szót nem tud elsőre logikusan kirakni belőlük, a fiúnak viszont más ötlete támad, így ha nem talált semmit a saját kancsója alatt, akkor harmadikként beleönti a Bátorság folyadékot a középső kancsóba.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:18 pm

*Amikor a köhögést hallja, majd látja, ahogy Rosetta kimenti a helyzetből a lányt, csak biccent.* -Óatosabban az ismeretlen dolgokkal. Tudod, a bátorság és a botorság két különböző dolog. *hangja kedves, inkább intő, mint számonkérő, vagy kioktató. Aztán, ahogy eldönti a kancsót, és megjelenik az a bizonyos 4 betűs szó, a fiú szemöldökráncol egy sort, angyali agya kissé bepörög, majd hallja a középső hangot, és arrafelé fordul. A kőasztalon a kancsó teljesen üres. Clína szavaira széles mosoly fut át az arcán, majd a saját kancsójára néz, aztán a többire, végül szépen, sorban mutatja őket.* -Hűség.. Igazságosság.. Bátorság.. Alattomosság. A középső kancsó üres, a négyben levő folyadék pont megtölti, csak a sorrendre kell vigyázni. Bár lehet, hogy van benne valami turpisság, mert nem a legpozitívabb a szó, amit kiadnak. De minden hibából tanulni is lehet. Kaphatok néhány segítő kezet? *pislog a többiekre, majd megfogja saját kis kancsóját, és beáll a sorba, miközben persze figyel a többiekre is, hátha valaki észrevesz valamit, ami még furcsa, vagy nem ide illő, vagy előrébb viszi a dolgokat. Ráéér, hiszen övé az utolsó, tehát az is lehet, hogy nála robban fel valami.. De ezt az apró kockázatot vállalja.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:18 pm

*Hát a keserű igazság sem jön be, ma nem a rejtvények nagymestere. Szevér és Alyssa közelében azonban kikristályosodik a megoldás, így hősünk is közelebb osongál. Az ölelkező Clinára csak furcsa pillantást vet, aztán odaszól Rosettának.* Csak szólj, ha lefejtsem rólad drága. Tűzzel vassal, ha kell. *Horkant oda egy félmosolyt. Nem lép közelebb, látja, hogy a többiek úgyis elboldogulnak, inkább a falakat kezdi vizsgálni. Ha a fekete szárnyú angyalnak, és a hegyesfülűnek igaza volt, akkor hamarosan megnyílhat valami kapu, amin távozhatnak, avagy kiköp magából egy újabb kirakosdarabot. Ha az éjtünde játékáról van szó, könnyen elképzelhető, hogy nem a megoldáshoz jutnak közelebb, hanem a végzethez. Amíg társai kancsózgatnak, ő maga egy egyszerű mágikus pajzsot húz fel, hadd ne másoljam be, aum 2. évfolyam. Aztán magára borítja a bokáig érő éjsötét köpenyt, és várja a megváltást.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 3:13 pm

*A rosszullét a lehető legrosszabbkor jött. Ha Rosetta nem rágja a szájába a mentőkavicsot, valószínűleg összerogyott volna, s egyszerűen kiszáll belőle a lélek. Így csak arca torzul a kínok grimaszába, és legszívesebben kihányná az undorító italt. Rosara néz, és hálásan átöleli.*
-Megmentetted az életemet! *Suttogja erőtlenül.* -Köszönöm!!
*Ebben a köszönömben annyi hála és odaadás van, mintha azt mondta volna: "Örökké szeretni foglak ezért!"*
-A nevem Clína, és...
*Nincs ereje befejezni, inkább arra figyel, amit Szevér oszt meg velük.*
-HIBA. Hűség, Igazságosság, Bátorság, Alattomosság. Kell, hogy ennek az egésznek legyen valami logikus értelme.
*Néz a többiekre, várva, hogy ők mit gondolnak erről.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Clína felhörpinti a lét, annak keserű íze rögtön marni kezdi a gyomrát és fuldokolni kezd, csupán Rosetta segítségének köszönheti, hogy nem ájul el, de nem érzi magát túl kellemesen. Van rá csensz, hogy nem ez volt a megoldás. Nicolas löttyintése sem ér el több eredményt, maximum mivel nem itta meg, azért nem hat rá rosszul. Alyssa érzi, hogy nem az a megoldás, hogy megkóstolja a lét, ám valahogy olyan érzése van jobban meg kellene nézni a feliratok betűkészletét...
Szevér viszont bár nem a megfelelő indok révén, de egészen jó úton jár. Amikor meglöki a kancsót, az eldől és felborulva a lé szétfolyik. Alatta azonban már látszik, hogy akad egy véset a kövön. A következő szó áll itt: hiba, lehet hogy így már Alyssának is beugrik valami? Mindenesetre középen felemelkedik egy másik kőállvány, amin egyetlen kancsó van, ez láthatóan üres.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 2:41 pm

[Alattomosság]

*Ahogy beérkeznek a fénnyel nem éppen bővelkedő terembe, a fiú halkan felsóhajt, ahogy a feliratokat nézi, majd a három kancsót, amikhez társai lépnek. Az erények mind elfogytak. Az alattomosságról egy halvány félmosoly jut az eszébe, finoman bólint, és odalép a kancsóhoz, majd alaposabban megvizsgálja, hátha talál a kancsón, vagy esetleg benne, rajta valamit, sőt, még egy Szent fényt is megereszt rá, hátha ezzel történik valami, esetleg van benne valami alattomos, gonosz dolog, amit ezzel ki tud írtani, vagy a lötty felriad, vagy bármi ilyesmi, meg csapdaészlelő akrobata szemével is megvizsgálja a dolgokat, majd, ha nagyon, de nagyon nem akar semmit se csinálni a kancsó, akkor fellöki, mondván ő most leszámol az alattomossággal, örökre.*

//Inkvizítor 4. szint: Szent fény
Akrobata képesség: képes csapdákat érzékelni, hatástalanítani, meg ilyenek.

Írtam kezdőt, sietek haza, remélem elérem a mesélőit.. ^^"//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 1:25 pm

// Előző hsz-em töröltem, mert nem vettem észre Clínáét, azóta Ari reagált, azt nem bolygatom meg vele //

*Egészen a legutóbbi kaland óta azon gondolkozik, hogy azok a lovagok a múltból rokonok e, vagy előző inkarnációk, vagy csak mágikus lények, akiket teremtettek nekik összezavarásul, esetleg illúziók... Mindegy is. Saját testében van, jobban érzi magát, a elmúlt napokban készített néhány varázstárgyat, de azért vaktában nem osztogatja mindenkinek, csak raktárra néhány eszköz, mert túl sok minden azért nincs nála, bár rúnamágiával bizony sok minden megoldható, fegyverek és tárgyak sokszorozása is. Éppen csak mivel nem tudja, hogy mire készüljön... Mindegy, általánosan minden dolgából van kettő, hogyha baj van tudjon máshoz is hozzávágni, aki tudja használni, tér-tágított táskái úgy is végtelenek. Mikor felnyílik a parcella szépen talpra áll, az összes tárgyat betolja a táskájába, majd már lép is előre, surranója gyorsan suhan a talpán, ahogy előre iszkol, hogy körbelessen. Finoman lép, hegyes fülei megrebbennek, mint az őznek, figyelve minden csapdára, ami előbukkanhat. Szépen végigsétál az összes felirat felett, beleszagolva a dolgokba, de nem érez semmit sem. Nem tudja mi van a kupákban és a legutóbbi felhörpintéssel nagyon-nagyon rosszul járt, kiszakadt a lelke a testéből. Amit nem igazán akarna újra átélni. Megnézi, hogy a folyadék átönthető e másba, de valószínűleg nem, Mágikus kelyhet tehát nem tud alkalmazni. Meg talán nem is érdemes, mert elvesztené az ital a mágikus hatalmát, és ki tudja, hogy pozitív vagy negatív az a hatalom. Minden esetre gyáva olyan tekintetben, hogy csak úgy felhörpintse, hát legalább a mérgeket el akarja kerülni. A talán legjobban passzoló szóhoz lép, hogy méregtelenítő után felhörpintse.

Spoiler:

Spoiler:

Lép... ne. De az Igazságosságot Nicolas, a Hűséget egy számára ismeretlen tünde lány happolja el, a másik kettő választása pedig túlságosan hazugság lenne. Mivel nem inna meg mást, a méregtelenítős étellel Clínához lép, mivel Nicolas nem ivott bele, Clína viszont beleivott csak fényt csinált, más óvintézkedést nem.* - Hogyha méreg lenne, ez talán megóv téged. *Adja át a falatot a lánynak, mindenképpen azelőtt, mielőtt a lány megissza a folyadékot, hiszen fene se tudja mi van benne. Ha valamiféle negatív hatás, talán ez tompítja. Mivel nem iszik semelyikből, inkább körbesétál a teremben, hátha máshol talál valami hasznosat, titkos ajtó keresés kobold-módra. Főleg azért a terem közepén kutatgat, hogyha négy asztal van, talán középen is van valami. Kopog a földön, felfelé is pillant, ki tudja.*

// Smaragd méregtelenítő - DRM elsődleges, druida, dzsinn, relikviamester - > Clína karakternek

Spoiler:

//[/quote]

Vendég

*Sikerül álomba merülnie végre, és néhány órát alszik, majd valahogy négy körül tér magához, akkor pedig újra a már felfedezett alagutat kezdi járni, de persze első útja a fémlaphoz vezet. Szerencsére még nem nyílt fel, így tovább lebzsel a közelében, várva arra, hogy megtegye. A fejfájásra újra sziszeg, bár az orra legalább nem kezd vérezni, hiszen mentalista, na meg a tér-időmágia is elsődleges neki, egész jól bírja, de azért nem kellemes érzés.* ~ Ezért kéne leszokni a kapszula nélküli időutazásról. Kéne egy rendes időgép, nem csak valami alagút. ~ *Viszont az elég egyértelmű, hogy muszáj felfedezniük mindent, ha meg akarják tudni, hogy hogyan jutnak ki, így persze elindul a többiekkel az újabb alagútban és elmotyog egy Lumost is, de semmilyen extrás varázslatot nem agyal ki a világításra.* ~ Kellett volna hoznom zseblámpát. ~ *Persze az előbb vagy utóbb lemerül, de valameddig mégiscsak jó, és varázsolni tud mellette. Felírja magának a mentális listára. Elérkeznek a kőasztalokhoz, elolvassa a szavakat, látja a vízszerű folyadékot... A bájitalokhoz nem ért, így bár sejti, hogy nem víz, nem tudja, mi lehet. Rejtvény... Beindítja az agytekervényeit, habár elég csikorogva indulnak először a kimerültségtől. Nicolas az igazságossághoz lép, Clína és Rosetta a hűség felé... A bátorsághoz lépdel, és megszemléli a folyadékot.* ~ Bátorság vagy botorság kockáztatni és inni valami ismeretlen folyadékból? ~ *Mereng azon, hogy bátornak tartja-e magát, majd arra jut, hogy igazából azért az, mert... nincs igazán vesztenivalója. Viszont a négyből még mindig egyértelműen ez illik rá a legjobban. Először erősen koncentrál a folyadékra látnoki képességével, próbálja megítélni, mennyire veszélyes rá, vagy milyen hatással lehet, vagy vajon meg kell-e innia egyáltalán, mit kell vele tennie... Lehet, hogy nem is az asztaloknál kellett volna kezdeni, így körülnéz a fénnyel körbefordulva a teremben is, hátha végig rossz úton járnak, vagy csak talál valamilyen jelet... bármire. Ha nem tud meg semmit, vagy pedig megbizonyosodik róla, hogy meg kell innia, de csak akkor, belekortyol a Bátorság italába. Nem hajtja fel az egészet, először épp csak belekortyol.*

//Látnok képesség 3. szint
Mesélõi instrukciók alapján apróbb jelekbõl képes komoly következtetéseket levonni.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 12:42 pm

*A mókuscsócsálás hatása még kitart, de már szíve szerint nagyon kikerülne erről az átkozott helyről. Olyan, mintha patkányok lennének egy útvesztőben, és gazdájuk kedve szerint játszik velük. Jobb szeret inkább macska lenni, de erre még nincsen lehetőség. Ismét eltelt pár nap, és még csak remény sincsen rá, hogy közelebb jutnak a célhoz, ami nem más, mint ennek az idegesítő játéknak a megoldása. A zökkenés az időben nem érinti fájdalmasan, már kezdi megszokni. Inkább az akció, mint az unalmas várakozás, és az üvegezős játékok esténként, hogy ki kivel mit akar mocskoskodni az ágyban. Elégedetten felmordul, és feltápászkodva indul el az újabb járat irányába. Megszokta már, hogy egyedül kell boldogulnia, most is kérdés, hogy szüksége lesz-e a társaira. Továbbra sem szeretné, hogy ha lelepleződne vámpír léte, ezért apró lángnyelvvel világítja meg az utat, az szükség esetén lánglabdává is dobhatóvá válik. Belép a még ismeretlen terembe, ahol ösztönösen a plafont figyeli meg először, hátha ott van az arctámadó. Miután nem, akkor beljebb suhan, és a kőasztalkákat veszi szemügyre, és a négy szót. Nem akarja túlbonyolítani, a kevesebb néha több. Talán az számít, hogy kiben mi rejlik. Három jó, és egy negatív. Sosem volt alattomos, bár az érdekei vezérlik. Hű maximum az elveihez, ám sosem zárt még senkit a szivébe, hogy utána egy másik pillangókisasszonnyal hetyegjen. Csak az ostobák oly bátrak, hogy az életüket adják egy eszméért. Csakis a keserű igazság marad. Belemerít a kancsóba, aztán odaoldalaz a megfelelő kőasztalhoz, és rálöttyint belőle. Aztán hátralép, és várja a hatást.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 12:40 pm

*Elered az orra vére, ami nagy gond, mert így kevesebb marad Milának. Ezt persze nem engedheti, ezért lenyalja az orra alól, és amikor jobban megered, nagy kortyokban nyeli vissza önnön vérét. Nem undorodik különösebben, hiszen a barátjáért teszi, akinek az életét mentheti meg ez a pár korty. A maradék vért futtában maszatolja el, kivételesen az első akar lenni, aki megérkezik az új terembe.*
-Lumossolen!*
Suttogja, majd a nagy fényességben lesunyt, görnyedő testtel, hatalmas szökkenéssekkel halad a folyosóban, hogy el tudja kerülni az esetleges csapdákat (avagy kisebb felületet nyújtson nekik). A terembe érve elcsodálkozik a feliratokon.*
-Ez megint valami logikai játék.
*Mondja félhangosan, inkább magának, majd a tulajdonságokra koncentrál. Talán a hűség. A hűség az ő legjobb jellemzője, ezért odaáll az elé a kancsó elé. Határozott szándéka, hogy meg fogja inni, még ha méreg is van benne (legalább megkímél tőle másokat), de bevárja a nála bölcsebbek véleményét is.*

//1. Lumossolen - Fényeső
Ezt a varázslatot fényesőnek is nevezik, bár ez a név nem tükrözi teljesen azt, hogy mit is eredményez. Hatására egy fénysugár tör ki a pálcából, ami 10-15 méterre ható fényt hoz létre. Lényegében ez a varázslat a Lumos erősebb fajtája. Nem csak esti olvasgatásra jó, hanem akár olyan lények elleni is, amik kevésbé bírják elviselni a fényt, hisz elég erős adagot sugároz belőle.
Pálcamozdulat: Egyszerűen tartsuk a pálcát abba az irányba, ahova a fényt szeretnénk irányítani, és mondjuk ki az igét.
Hatása azonnali és időleges. Addig tart míg a kezünkben van a pálca, vagy míg meg nem szüntetjük.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ha minden igaz, akkor még mindig van Alyssánál egy darab kilincs és nála van a kék kocka, míg Nicolasnál a piros háromszög. Az idő viszont közelít a megadott ponthoz, és amikor ötöt üt az a bizonyos óra, ami persze nincs itt, akkor beindul az időgép. Újabb villanás, fejfájás, azoknak, akiknek nem elsődleges az asztrál-mentál mágia az orruk is elkezd picit vérezni, hiszen az időugrások nem hatnak rájuk túl kellemesen. A következő folyosónál is felhúzódik a fémlap, így felnyílik számukra és újra megpróbálhatnak szerezni egy darabot a bedobós játékba, vagy ki tudja mire jönnek még rá, milyen csapdába esnek bele közben, netán helyette. Mindenesetre a folyosó teljes mértékben olyan, mint eddig, sötét, tehát fényre szükség lesz, majd ahova beérkeznek az nem más, mint egy nagyobb terem, négyszögletű és láthatóan mind a négy sarkában áll egy nagyobb kőasztal. Felettük a falra a következő szavak vannak vésve: Hűség, Igazságosság, Bátorság, Alattomosság. Mindegyik asztalkán a felirat előtt egy kancsó van, víz színű, szagtalan folyadékkal, ami akár víz is lehet, bár van rá esély, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 10:24 am

*Örül, hogy mosolyt tudott csalni a lány arcára, még ha ilyen rövid időre is. Kicsit aggodalmas arccal néz a fémlapok felé. Ő maga is szeretné már a háta mögött hagyni ezt az időtlen helyet, de ennek nem ad hangot. Inkább biztatja a lányt.*
-Ne aggódj. Az ajtó ki fog nyílni, mint rendesen, az meg, hogy mennyi az idő, valójában nem is számít nagyon. A legfontosabb, hogy minden percet élvezzünk, és ha élvezzük az időt, akkor nem számít mennyi van belőle, vagy hová tart. Nemsokára belerohanunk egy újabb őrült folyosóba, és akkor szükség lesz a tiszta fejre, a gyors reflexekre. Nem hagyhatjuk, hogy a kétségbeesés legyőzzön minket, hiszen nem vagyunk egyedül. Ennyi váll elbír egy ilyen kicsiny terhet. Itt vagyunk egymásnak, jól érezzük magunkat, és utána szépen hazamegyünk a lenyugvó nap fényében, mint a nagy hősök.
*Karon fogja Lisát, és a szoba felé húzza.*
-Gyere, gyűjtsünk be némi energiát és kedves szót.

Vendég

*Hagyja, hogy Clína ringassa, és énekeljen neki. Most egészen kizár a fejéből minden mást, inkább csak csendben mozgatja a száját, hangtalanul tátogja a dal szövegét a tündével együtt. Aztán azt is hagyja, hogy a másik felhúzza a földről, és mosolyogva utánozza le a kis táncot. Mikor vége, halkan felnevet, és megcsóválja a fejét.* - Köszönöm. Azt hiszem, tényleg sikerült egy kicsit jobb kedvre derítened. De még mindig nem tudom, mennyi ideje vagyunk itt. *Megrázza a fejét - a haja már egészen össze van állva a kosztól, hiszen azt nem mosta egy ideje, bár azért nagyjából mosakodott. Ujjával egy kicsit beletúr, hogy megigazítsa.* - Viszont ma legalább végre történik majd valami. Talán ki is jutunk.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 9:37 am

*Lassan ringatni kezdi az ölébe bújt lányt. Nem tévedett, a lány valóban a bezártság miatt retteg ennyire. Eszében sincs hagyni, hogy a lány ebben a lélekőrlő állapotban maradjon. Gondolatai között sokáig keresgél, mire talál egy pontosan ide illő dalt. A dallama egyszerű, fülbemászó, lágy. Először csak halkan kezdi el énekelni a lány fülébe, várva a hatását. Ha a rövid szöveg végére ér, előröl kezdi a dalt.*
-Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
*Várja, hogy a dallam belesimuljon a lány fejébe. Szeretné, ha teljesen rá tudna hangolódni, ekkor pedig, óvatosan felhúzza a földről, és egy elég gyermekien szabad, mutogatós táncot mutat neki, ami teljesen illeszkedik a pici, vidám dalhoz. Reméli, hogy ezzel a játékkal mosolyt és gondtalanságot csalhat az angyalka arcára.*