Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Vendég

*Békésen ücsörög tovább. Igazából egy része fel akar pattanni, és járkálni, nyughatatlanul, de most, hogy végre egyszer leült annyi óra folyamatos mozgás után, képtelen felkelni. Megszokta már ezt az érzést, igazából, hiszen gyakran megy gyalog akár mérföldeket, az ország egyik feléből a másikba akár, és gyalogol órákat minden nap. Amit nem fog soha megszokni, az a bezártság, a tehetetlenség. Kezdi teljesen elrongyolni az idegeit ez a dolog, bár legalább valamennyire kinyújtóztathatta a szárnyait néhány napja... De ez közel sem volt elég. Talán kicsit laposakat is pislog már, félálomban van, de rögtön feleszmél, mikor Clína megjelenik. Meglepődik, mikor a másik azonnal átöleli, hiszen nem is ismerik egymást, de az első sokk után visszaölel, és hozzábújik a lányhoz. Ő maga ritkán kezdeményez ilyesmit, de néha azért jólesik neki, pláne, mikor már épp kezd bekattanni.* - De mégis mennyi idő múlva? Azt sem tudom, mennyi ideje vagyunk itt, vagy hogy hány óra van. Teljesen elveszett az időérzékem, fogalmam sincs, hogy tíz perc telt el vagy egy óra. *Enyhén nyafogós a hangja, panaszkodik, ami nem vall rá... ebből is látszik, hogy már eljutott egy olyan szintre a kimerültség és a bezártság miatt, ahol nem teljesen önmaga, vagy legalábbis... nem a megszokott önmaga. Ez attól még ugyanúgy lehet ő.* - Egyszer majd kijutunk innen. De nem tudom, kibírom-e addig.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Vas. Aug. 19, 2012 9:06 am

*Hirtelen ébred fel. Szédül, és a rosszullét környékezi. Kicsit még a víz is kiveri, pedig ajkai szárazak, cserepesek. Növényruhája kókadt, egy-egy levél elkezdett sárgás színezetet ölteni. Clína azonnal felkap egy teljes kancsó vizet, és úgy, ahogy van, az ágyon ülve végigönti magán, majd megissza azt a pár kortyot, ami még az alján maradt. Kicsit megrázza a fejét, és tisztul a kép. Az alagútban van, nem is érti hogyan. Az előbb még mintha friss fenyő illatát érezte volna. Lehet, hogy csak egy emlék volt. Nagyot sóhajt, és azonnal valami ételféleség után néz. Hasonló süteményt vadászik le, mint amit alvás előtt majszolt. Pótolja a kiesett vércukrot. Hogy másokat ne zavarjon ennél tovább, kimegy az oszlopok közé, és már épp elkezdené a testfelmelegítő mozgást és ugrálást, amikor meglátja a szőke lányt a fémlap előtt ülni, nyomorult arccal. Azonnal hozzá siet, és macskamódra leül elé. ~Talán jól esne neki egy ölelés.~ˇGondolja, s úgy is tesz. Karjait szélesre tárva próbálja körbefonni a lányt, és közben nagyon lágy tünde hangján csitítgatja őt.*
-Ne aggódj, már nem sokáig maradunk itt. Ki fogunk jutni innen, és újra csillagos ég fog a fejünk fölé borulni.

Vendég

*Ha hihet az oszlop helyén lévő dátumoknak, márpedig eddig bejöttek, akkor ma nyílik meg a következő alagút. Persze tudhatná az előzőekből, hogy az alighanem csak délután fog megnyílni, de ebben a bezártságban teljesen elvesztette az időérzékét. A központi termet járja, talán észrevesz valamit. Egy sóhajjal leül a fémlap mellé és hátradönti a fejét.* ~ Nem, nem fogok észrevenni semmit. ~ *Egyre jobban kezdi megőríteni a bezártság, nem képes egy helyben ülni sokáig, eddig fel-alá rohangászott, és mostmár muszáj lerogynia. Éjszaka is alig aludt, és már szinte csak vonszolta magát az utóbbi néhány percben. Mégsem tud elaludni. Kinyitja a szemét, és figyel.* ~ Muszáj lenne aludnom valamennyit... egyszerűen muszáj. Nem bírom így tovább sokáig. ~ *Győzködi magát, de mégsem hallgat a tanácsára. Egyik kezét a zsebébe csúsztatja, és rászorít a négyzetre, de még mindig várja, hogy meglegyen az összes. Nicolas is talált egyet...*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 12:40 pm

*Sokáig rágja a lány szavait, végül egyszerűen csak megvonja a vállát.*
-Vannak dolgok, amiket azért nem érthetünk, mert egyszerűen úgy vannak, ahogy.
*Mondja, és ezzel tényleg lezárja a témát. Nem is gondolkodik már rajta. Látszik, hogy Mila ténylegesen fél attól, hogy beleragadhatnak az időbe, ezért nem is feszegeti tovább a kérdést. Inkább visszaül Miro mellé, és mélázva simogatja a fekete bundát. Próbálja elterelni a gondolatait a kijutás megoldásairól, de így, hogy az ajtó előtt ülnek, ez egyáltalán nem megy neki, pedig erősen koncentrál, hiszen a barátja kérte tőle. Egyszer csak felpattan, és lefelé ívelő ajkakkal, szomorúan szólal meg.*
-Ez így nekem nem megy. Menjünk vissza a többiekhez.
*Eléggé álmosnak is érzi magát, ezt nagy ásítással és nyújtózkodással jelzi a lánynak. Amint visszaértek, le is heveredik, és azonnal elnyomja az álom. Reméli, hogy mint jós, esetleg megláthat pár szeletet a jövőből.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 12:27 pm

*Mila rászól a leányzóra, hogy azért kicsit halkabban beszélgessenek holmi vérről, vámpírságról és arról, hogy dobog-e a lány szíve. Habár Clína lehalkította a hangját, Mila füle ezt annyira nem érzékeli, ezért is szólt rá a lányra. Végül egy kellemetlen okfejtegetésbe keverednek bele, miszerint ha a vér kering, dobog a szív is, ha dobog a szív, van pulzus.*
- Hát épp ez az! A vér kering az ereimben, ezzel erősítve meg engem, de nem a szívem segítségével. A szívem nem dobog, így pulzusom sincs, és néhány óra után a vér is kihűl bennem, ezért is hideg a testhőmérsékletem. Mindegy, hagyjuk ezt, oké? Szeretek élni, de élőként valahogy jobb volt... *magyarázza meg a lány a dolgokat, majd lezártnak tekinti a témát, úgy néz Clínára, hogy reméli, a lány ezt felfogta. Szóba kerül az is, hogy mikor is fognak innen kijutni, és még két fémlemez van hátra, így talán 1-2 hét és kint lehetnek. Hogyha nem jön még más, és Mila reméli, hogy nem, ugyanis ő is szeretne már kint lenni. Clína egy furcsa varázslatról beszél, ami visszaviheti őket a saját idejükbe. A lány felvonja erre a szemöldökét.*
- Clína! Nem ugrálgathatunk csak úgy az időben. Nyilván ennek az időgépnek fontos szerepe van és már most megváltoztattuk a jövőt. Már a a múltban vagyunk, bár a múltkori kaland kétséget kizáróan a múltban volt. Hogyha most visszamennénk a mi időnkbe, lehet, hogy nem történne meg az, ami a másik két ajtó kinyitásával megtörténne. És ez borzalmas következményeket hozhat. Sajnos itt kell maradnunk és meg kell várnunk, hogy mi történik. Rosetta is druida és ahogy látom rajta, ő is teljesen ki van akadva már a bezártságtól.*
~No, meg a lelkes testcserétől is.~*teszi hozzá magában a lány.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 12:19 pm

*Automatikusan lejjebb halkítja a hangját, bár ő úgy hallotta, mindenki elég messze van, hogy még csak véletlenül se hallhassák meg.*
-Én nem értek valamit. Azt mondod kering az ereidben, aztán azt, hogy nincs pulzusod. Én voltam pár éve egy Biológia nevű ember előadásán, és azt mondta, ha a vér mozog, mozog a szív is, akkor pedig kell lennie pulzusnak és emésztésnek is! Vagy ez csak akkor van, ha vért iszol? És vajon, ha vért iszol, utána tudsz normális ételt feldolgozni addig, amíg fel nem szívódik?
*Teljesen lázba jön a fejtegetéstől, szemei csillognak az újabb és újabb ötletek áradatától. A magyarázat után nagyot sóhajt. Egészen megrettent, hogy Mila pont most fog lebetegedni, amikor semmit sem tud tenni érte. Az elemekről és a természetről eszébe jut valami fontos.*
-Mila... Én tanultam egy olyan magas fokú, kifinomult természet mágiát, ami visszavihet engem a saját korunkba, egyenesen a kúriába, de nem vagyok biztos benne, hogy titeket is magammal tudlak vinni.
*Eszében sincs itt hagyni sem a lányt, sem a párducot.Ha Mila ezt felvetné, kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Csupán megemlítette, hátha a lány is képes rá, és akkor nagy eséllyel el tudnának tűnni innen. A két hét semmiképpen nem tűnik számára vonzó opciónak. Túl sok.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 12:06 pm

*A lány közli, hogy bizony ő ember kaját nem eszik, így Clína hamar elpusztítja a süti másik felét is, amit Milának kínált. Közben a lány elmeséli, hogy ember kaját nem sűrűn eszik, ugyanis elég hamar visszatérne emésztetlen formában, ami se nem túl jó látvány, se nem túl illatos. Clína gondolkozni kezd, és egy kérdést tesz fel, amin Mila meghökken. Nem gondolta volna, hogy a lány ilyen könnyedén ejti ki a száján a vér szót, hogyha egy vámpírról van szó.*
- Kicsit csendesebben, kérlek! *pillant az ajtó felé a lány és meghallja, hogy valaki a folyosókon sétálgat, de elég messze ahhoz, hogy ne hallják meg a lány hangját. A többiek a fogadó teremben szuszognak, így bizonyára ők sem hallották meg, de hát azért nem árt az óvatosság.*
- Kering az ereimben. Ezért érzem a határtalan erőt, amikor iszok. Végül felszívódik, elpárolog, igazából fogalmam sincs. De igen, nem lenne jó, hogyha orvos közelébe kerülnék, hiszen egyből kiszúrná, hogy kb. 10 fokos a testhőm és nincs pulzusom. *mosolyodik el kissé fintorogva a lány. Kicsit elhúzza a száját, majd végül Miro megjegyzésére elneveti magát, amit köhögésnek álcáz. Clína erre megijed, hogy Mila beteg, vagy ilyesmi, de a lány elhárítja.*
- Nem, nem lehetek beteg, csak lenyeltem valami porszemet. *kamuzik elég meggyőzően a leányzó és elfordítja a fejét. Most először érez bűntudatot amiatt, hogy hazudott, méghozzá az újfajta kapcsolatnak köszönhetően, ami Clínával közöttük van.*
~Nem lesz jó ez így...~*gondolja kissé aggódva a leányzó. Végül az oszlopok kerülnek szóba, Mila pedig megpróbálja az egyik lezárt fémlapot felhúzni, de nem sikerül neki.*
- Igen, a természet. Az nekem is jól jönne, mint elementalistának. A levegő az elemem, még jó, hogy az mindenhol van. Bár ironikus, hogy nekem pont nincs rá szükségem... *magyarázza a lány és kicsit el is gondolkozik a dolgon.*
- Hogyha minden igaz, akkor már csak két folyosó van. Így szerintem maximum még két hétig leszünk idebent. Remélem, utána visszajutunk a suliba...

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 11:57 am

*Nem is kell nagyon biztatni, a két fél süti gyorsan és nyomtalanul tűnik el a lány pocakjában. Próbálja megemészteni, amit hallott, és valami szöget üt a fejében.*
-Mila, az a sok vér, amit megiszol... *Tapintatról még csak hírből sem hallott.* -...az hová megy? Mármint, gondolom nem szívódik fel, vagy ilyesmi. Egyáltalán dobog még a szíved? És ha nem dobog a szíved, akkor tudod dobogtatni, ha szükséges? És ha nem, akkor lefülelnek az orvosok?
*A köhögésre egészen elsápad.*
-Beteg vagy? Nem is gondoltam volna, hogy meg tudtok betegedni. De akkor ezek szerint tényleg vigyáznotok kell az orvosokkal nem?
*Odasétál a mutatott oszlophoz, és csak egy bólintással igazolja, hogy ő is pontosan így számolta ki. Eldöntötte, hogy többet nem keveredik el Mila mellől, ezért itt fog maradni a nyithatatlan acélajtó előtt, egészen addig, amíg... nos, amíg meg nem éhezik újra. Persze szeretne itt maradni addig, amíg ki nem nyílik, de most sokat kell ennie, és még többet kell innia. Növényruhája indái engedelmesen letekerednek a kulacs vízről, amit magával hozott. Nagyokat kortyol a hűsítő csodából, s közben annyira elégedett képet vág, mintha az élet forrásából kortyolhatna.*
-Igen, én is szeretnék már kijutni innen. *Mondja, miután elvette a kulacsot a szájától.* -Hiányoznak a fák, az ég és a tágas tér. Kicsit rosszul vagyok már itt.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 10:04 am

*Clína félre érti a pillantást, amit Mila vet az ételre, és úgy tűnik, hogy a motyogást sem hallja. A lány azért lágyan elmosolyodik és megrázza a fejét.*
- Köszönöm, nem kérek. Egyél csak! *utasítja vissza a lány a kedves kínálást. Habár bizonyára finom a sütemény, neki nem ízlene, hiszen nem vér. Próbált már enni emberi ételt, de rövid úton kiadta magából, így most nem is próbálkozik, nem akarja telehányni a központi termet, hiszen valószínű, hogy bőven lesz még itt dolguk.*
- Én nem igazán lakok jól az emberi ételtől. *fűzi hozzá az előző megszólalásához Mila és elmosolyodik.*
~Na igen, nem akarjuk széthányni a termet.~*jegyzi meg csak gondolatban a dolgot Miroslav, mire Mila is elvigyorodik, de igyekszik ezt köhögéssel elfojtani. Köhögő vámpír? Elég röhejes, de hát ez van. Közben Clína letelepszik a daimón mellé, Mila pedig egy kérdést tesz fel. Kiderül, hogy most mindenki csendben gondolkozik, talán délutáni pihenés is készülőben van odaát. Mila gyakran fülel, többnyire Nicolast, hiszen egyedül - Clínán kívül - jó esetben csak ő tudja, hogy a lány vámpír. Biztos benne, hogy lesz még egy kis meccsük odakint - már ha kikerülnek innen. Az biztos, hogy a fiú elég rossz színben van, hiszen idebent már több napja nem evett, ami eléggé legyengíti a srácot. Mila azonban azért igyekszik másfél naponta enni Clínából, aki örömmel adja oda legfrissebb vénáját erre a célra.*
- Nem, nem igazán. Viszont az időgép kattog. Az egyik oszlopon pedig, hogyha jól számoltam, a holnapi dátum van. Úgyhogy holnap ismét túrára indulunk, hogy végre kijussunk innen a francba! *morogja Mila és az egyik oszlopra mutat.*
- Még két fémlap van, ami lezárja a folyosókat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit rejtenek. *mondja titokzatos hangon a lány és oda is sétál az egyik laphoz. Határozottan megüti, majd megpróbálja felemelni vámpír erejével, de a lap meg sem mozdul.*
- Erős mágia védheti, az biztos. *fordul ismét a lány felé.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 9:55 am

*Elérti a pillantást, ezért gyorsan félbetöri a kis édességet, majd a fognyomtalan részét Mila felé nyújtja.*
-Kérsz? Nagyon finom.
*A motyogást nem hallja, így nem tudja elmondani Milának, hogy őt aztán cseppet sem zavarja, hogy folyamatosan gyengül. Ha a lány azt kérné tőle, még meg is halna érte. Főleg úgy, hogy hallott valami olyasmit, hogy az igazgató támasztott már fel halott diákokat, akkor meg igazából pont ugyan ott van, mint most. Persze szeret ő élő is lenni, nem arról van szó, hogy mindenáron a halált keresi, ám halálával is szeretne legalább egy élőt megmenteni. Ha utána még fel is kelhet a sírból, az maga a gyönyör. Lehuppan Miro mellé, és gyöngéden dögönyözi a puha, fekete bundát, közben Mila tekintetét keresi.*
-Nem. Most minden csendes. Azt hiszem már nem tudnak mit mondani egymásnak. Te találtál valami érdekesebbet?

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 9:32 am

*Valóban Clína elég gyakran követi a lányt szinte minden hova és habár talán néhány hónappal ezelőtt ez rettentően zavarta volna Milát, most valahogy megnyugvással tölti el, hogy mindig van mellette valaki. Bizonyára ebben közrejátszik az is, hogy Clína vérét már megszerette a vámpír lány és egyszerűen muszáj, hogy mindig mellette legyen a lány, de mikor utoljára Rosetta bódító varázslatától kicsit beszívott, majd Clínával az ölében ébredt, valamit megváltoztatott a lányban. Talán most először valamiféle barátság-szerű kapcsolatot alakított ki, ami nem csak érdekbarátságról szól, hiszen kedveli, hogyha a lány ott van vele. Mint most is, miután Mila és Miro besétáltak ebbe a központi terembe, néhány perc múlva Clína is besétál, eszegetve valami süteményfélét. Mila felvonja a szemöldökét és kissé aggódva néz a lányra.*
- Azt hiszem, lassítanom kell, ki tudja, mikor kerülünk ki innen... *motyogja, miután lezajlott a párbeszéd daimónjával. A párduc is kedveli Clínát, így mikor a lány nyugtatólag simogatni kezdi, Miroslav lefekszik és jelez a lánynak, hogy üljön mellé és úgy simogassa. Ez természetesen nyugtatólag hat Milára is, így a lány nekidől az asztalnak, kezeit keresztbe fonja a mellkasán és apró mosollyal figyeli a simogatást, és persze ő maga is élvezi.*
- A többiek beszélgetnek? *néz az ajtó felé Mila, majd kérdőn vissza Clínára. Nem akar lemaradni semmi fontos dologról, de igazából a "kaland" utáni első estét végigbeszélgették, azóta csak ugyan azokat hajtogatják, amit Mila már megunt és szinte kívülről tud mindent. Ezért is keres gyakran magányt, amibe persze Clína nem tartozik bele.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 9:23 am

*A kellemes, delíriumos Milát nagyon megszerette. Igazi barátjaként gondol rá, akit sosem hagyna egyedül kószálni ebben az időtlen labirintusban. A fogyatkozó vérállománya miatt nem aggódik annyira, igaz érzi a napok múlásával, hogy fogyatkozik az ereje, gyakran lép fel például vérnyomásproblémája, de könnyedén együtt tud élni ezzel. Gyakran, sokat iszik, és erősen cukros dolgokat próbál enni, már amennyire ez itt megvalósítható. Most is épp majszol valamit, úgy követi Milát. Távolról figyeli, ahogy ő figyeli az oszlopokat, közben ő maga is agyal azon, hogy hogyan tudnának innen kikeveredni. Nem szívesen nézné újdonsült barátjának szenvedését, ami erősen látszik a föl-alá tekergő Miroslavon. Nyugtatásképpen odalép hozzá, s mivel nem tudja, hogy Mila lélekszilánkja, ezért megpróbálja nyugtatóan simogatni.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 18, 2012 9:12 am

*Még mindig itt vannak a folyosókon, a labirintusban, és habár Mila immár - köszönve Clínának - nem éhezik, attól még az agyára megy ez a bezártság. A sötétség nem zavarja, gyakran tűnik el csak úgy sétálgatva a már felfedezett folyosókon. Miroslav sem bírja már sokáig ezt a dolgot, hiszen párducként szüksége van térre, friss levegőre és természetre. Azt hiszem, hogy lassan mindenki beleőrül ebbe a dologba. Mila és Miroslav most a központi teremben nézelődik, hiszen ott vannak az oszlopok, amiken a dátumok jelzik, hogy mikor is nyílik fel a következő retesz, illetve a babajátékhoz hasonlatos kis izé, amihez már két darabjuk van a diákoknak.*
~Azt hiszem okos dolog volt az, hogy egyszerre dobjuk be a darabokat. Ki tudja, hogy mi fog ebből kisülni...~*morogja magában Miroslav, amit persze Mila is hall telepatikus úton. Halkan hümmög és biccent egyet a daimón felé, majd az oszlopokat kezdi el vizsgálgatni. Néha az időgépre is ránéz és bizony látható, hogy ismét hamarosan beindul, hiszen hogyha még nem veszítette el az időérzékét, akkor holnap nyílik fel egy újabb ajtó.*
~Remélem, hamarosan megszerezzük az összes darabot és kiszabadulunk innen. Minek kell nekem minden ilyen izgis izében benne lennem?~*válaszol a lány a párducnak és sóhajt egy nagyot.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 5:18 pm

*Mikor Nicolas elkapja a kezét már nem cselekszik a bódítás után csak visszafelé pillant, a lovagok felé, Nicolas, Alex és Vanessa is felbukkan, és ki tudja, hogy kik voltak a többiek. Múlt, jövő, másik élet... Annyi minden eshetőség lehet, de Rosetta egyáltalán nem öl a múltban, mert akkor olyan szinten megváltoztathatná a jövőt, hogy... Ki tudja, egy apróság megmásíthatja az egész történelmet, és most az 1600-as években találták magukat. Mikor kiértek, megmenekültek és eljutottak a terembe ahol eddig is tanyáztak leül egy székre és onnan lóbálja a lábát igazán rosszul érzi magát, hogy így félresikerült ez a találkozás. Lehordana ő mindenkit, de ahhoz nincs kedve, inkább társain még utoljára végigsimít, mielőtt eltűnnek, majd karját összefonva pillant a többiekre, akik támadtak, kivéve Nicolast, aki kimondottan arra támadott, aki őt elérte és megvágta, hiszen úgymond mentette ezzel, de hát Alexre finoman szólva ki van akadva, a stílusára, kimondottan hülyének tartja most a fiút, persze majd megbékél, és Rosettából kiindulva ez a majd eléggé közel van. Most püffög még egy kicsit, hogy még a nevüket se tudta meg annak az idősebb Nicolasnak... Legalább tudná, hogyha a vezetékneve Demerest...*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 5:07 pm

* Végre sikerült valami csinálnia, ami szerencsésen sült el, illetve nem annyira szerencsésen, mert lehet hogy emiatt fog kapni egy kis fejmosást a későbbiekben. Ugyanakkor döbbenten mered maga elé a női sikoly hallatára, és a szőke haj látványára. Később aztán elteleportálnak a lovagok, és mindenki menekül, majd a főteremben köt ki. Nem igazán merült ki, hisz csak ballagott össze vissza, ami miatt elég rossz hangulatban van. Keres magának egy üres sarkot, és leül, aztán csak vár, és vár...hogy mikor lesz a következő kaland. *

// Köszi a mesét, tetszett, és bocsi, hogy nem csináltam semmi felhasználható dolgot >< //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 5:07 pm

*A tűzkupola kitart, persze, ahogy szivárog föl a víz, azért veszít erejéből a pajzs, de végsősoron megvédi a fiút és ez a lényeg. Ahogy az árny bekúszik a páncélba és Alex farkasszemet néz önmaga szemeivel (mert vélhetően akkor azt látja, amit az árny), akkor hirtelen megrezdül és a kupola is megszűnik létezni. Igen nagy impresszió, amit egyáltalán nem várt. Szerencsére ekkor már a lovagok mennek a többiek után és teleportálnak, így nem esik baja a fiúnak, bár pár pillanatig azért lesokkol. A szemei... a szemei nagyon jellgezetesek, ami vagy az elementálság miatt van, vagy valami egészen különös erő munkál benne, de minden esetre különlegesek, jellgzetesek, misztikusak.* Izgi... *Mondja mikor kikerül révületéből, majd látja, hogy az előcsarnokot is kezdi elárasztani a víz és fúúúj víz, úgyhogy légmágusi képességével felemelkedik és kirepül innen, majd visszatér a központi terembe.* Grandiózus! A páncélban én voltam. *Mondja élénken és derűsen, mintha örömmel töltené el a tudat.* Ha megöregszek egyszer, akkor is jóvágású maradok. Csúcs! *teszi hozzá már ott a teremben és most nagyon jól el van. Carpe diem!*

//Very very good. What a Face

//

Vendég

*Rosettának ad igazat gondolatban, ez a másik indok, amiért semmiképp nem akarja megölni az ittenieket. Ha sehogy nem tud elérni eredményt a diplomáciával, akkor jön a harcképtelenné tevés. Viszont lassan akkora a káosz, hogy semmi nem működik... A víz továbbra is zubog elő, és bár őt odafent nem éri el, nem mindenki jár ennyire jól, így inkább átmegy védőangyalba. Ha látja, hogy bárkit kezdene nagyon ellepni a víz, vagy esetleg elájulna, akkor odarepül, és felhúzza, akár lovag, akár diáktárs. Majd a lovagok elteleportálnak, és alighanem a társai is visszavonulót fújnak, így továbbra is repül felettük, csak akkor száll le a földre, mikor már az alagútban vannak újra. Ekkor eltűnteti a szárnyait, és mély levegőt vesz. Eléggé zakatol a szíve, a végén már ide-oda suhant, nem is tudta, hova kapjon, kinek segítsen, vagy mit csináljon... Az adrenalin, a félelem és az egész káosz eléggé elnyomta benne a bódító érzést. Így bármennyire utálja is a föld alatti bezárt helyet, most mégis megkönnyebbülés itt lenni. Megrázza a fejét, és Nicolashoz lép, akivel az utóbbi időben általában együtt fedezték fel a járatokat, de most nem így történt.* - Mit találtál? *Nem nyit azzal, hogy "kösz, hogy a vészjelzővel elrontottad a diplomáciánkat", elvégre nem a fiú hibája volt, ezt józan ésszel belátja, hiába nagy a kísértés, hogy a másikat hibáztassa és ráeressze a gőzt. A fiú aztán vélhetően meg is mutatja neki a darabkát, mire biccent és felmutatja a sajátját is mielőtt újra zsebredugja. Már van kettő, de mivel Nicolas sem teszi a helyére a sajátját, sejti, hogy ő is arra gyúr, hogy meg legyen az összes, vagy ilyesmi. Újabb mély levegőt vesz, és úgy dönt, sétál egy nagyot, már amennyire nagyot lehet itt a bezárt helyen, bár már egy egész szép részt felfedeztek belőle. Szándékosan tereli a gondolatait arról, hogy minek hogy kellett volna történnie, hol romlott el az egész, és vajon egyszer sikerül-e mindenkinek ugyanazért a célért és ugyanúgy dolgoznia, mert ezekre a kérdésekre úgysem fog érdemi választ kapni magától. Ha meg véletlen valaki felhozza a fél-angyal dolgot, egy vállrántással rákeni a Szárnyalás varázslatra. Azért rendszert nem csinál belőle.*

//Köszi a mesét. ^^ Egyre kíváncsibb vagyok mit találunk még ebben az alagútrendszerben Very Happy

//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:59 pm

*Igazából meg sem sérült a kalandban, és még picit evett is, ez hát egy tökéletes befejezés. Az összeeső lovag arcán nem lepődik meg, érzelmentes arccal rántja magával tovább Rosettát. Ez afféle illúzió lehet, vagy amm varázslat. Mint amikor Luke Darth Vader lehulló maszkjánál a saját arcát látta. A saját félelmünkkel kell hát szembenéznünk. Amikor van egy kis lélegzetvételnyi idejük, akkor megmutatja 1-2 prominens alaknak az újabb darabot a bedobóshoz, aztán visszatér a központi terembe.*

//Tetszett nagyon, de ugye babázás miatt lépünk, nem írok hosszút. Alakul a sztoráj, jóféle^^//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:58 pm

*Szevér összecsap fogadott testvérével, és valamiért teljességgel biztos abban, hogy a fiú bizony az, akire ő is gondol. Hogy mit keres itt és ilyen formában, az nem érdekli, nem keres okokat, hiszen ezek Kronosz alagútjai, alternatív világokkal és idősíkokkal, így tulajdonképpen nem is meglepő, hogy így találkoznak.* -Tudod, hogy nem bántalak, és tudod, hogy nem győzhetsz. *szól oda a másiknak, mikor összeakaszkodnak, és valóban, csak tartja a fegyvert, de nem bántja vele a másikat, nem nyomja jobban, inkább hosszan, mélyen a másik szemébe néz, majd még több erőt nyom karjába, és elválik társától, egyszerre lökve el magukat egymástól. Megáll, még visszanéz, majd eltünteti angyalfegyverét, és egyszerűen futásnak ered, miután elteleportáltak a lovagok. Nem érdekli már a hely, egyszerűen menti magát, meg a többieket, ha valaki elesne, de csak nem, aztán kiérve a folyosóra, a bezáródó ajtóra pillant, majd egy nagy sóhajjal csóválja meg a fejét, de nem szól semmit, csak szépen eloldalog valami csendes, magányos helyre.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:57 pm

*Mila nem szívesen akar harcolni, semmi kedve hozzá, így csak egy növény gólemet idéz meg, ami neki is indul az egyik lovagnak, aki gyanús módon csak úgy sitty-sutty eltünteti a varázsolt növény-lényt. Kellemetlen, így Milának arra sem marad ideje és ereje, hogy vámpírgyorsasággal arrébb ugorjon egy kard elől. A vállába fúródik a kard, de egy erőteljes ütéssel üti le a lovagot, belevetve minden erejét a dologba. A férfi valószínű, hogy egyből elájul, ám Rosetta varázslatára Milán békesség kezd eluralkodni és Clínát keresi tekintetével, hogy megölelje új "barátnőjét". Az biztos, hogy ez a bódítás még egy darabig rajtuk lesz, de mikor a lovagok teleportálnak, Mila és Miroslav kissé kóvályogva ugyan, de kellemes hangulatban indulnak meg a folyosó felé, ami az utolsó ember után le is zárja magát, hiszen valószínű a víz az egész kupolát elönti. A lány kóvályogni kezd a folyosókon, majd a központi terembe lecsüccsen a földre és halkan dúdolgatni kezd, miközben magához hívja Clínát és a lány haját simogatva mered a semmibe. Tökéletesen elvan, Miroslav is lefekszik melléjük és élvezi a bódult állapotot.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Kezdetét veszi hát a harc, bár a diákok képezettek és mágiát használnak, a lovagok pedig láthatóan "csak" kardoznak, mégis csak gyakorlott valakikről van szó, ahogy pedig Alex kifejtette ők csak diákok, bár akad köztük két fél-angyal, két vámpír, szóval...no de kár lenne fejtegetni. Nicolas halálos csapást indít meg az alak felé, aki Rosettát támadja, aki egyszerűen a falnak tántodorik és le is esik a fejéről a sisak. Rosetta még láthatja, miközben kezdi ellepni a víz (mivel visszalőtte a varázslat az épületbe), hogy nem csak a szeme az arcformája is hasonlít Nicolasra, csak épp jóval idősebb, de hát a vámpír fiú nem is öregszik! Mila előre küldi a lényt, amit egy felfénylő lovag kard szempillantás alatt darabokra szed, majd a lány felé indít meg egy támadást egy másik számszeríj. Nem biztos, hogy harcban érdemes csak úgy állni és szemlélődni. A vállába fúródik bele a kampós nyíl, éppen csak néhány centivel elkerülve a szívét... Szevér támadásba lendül, összecsap a Jack hangú illetővel, akinek a szembe is belenéz, és egészen úgy hat neki, mintha odabent ténylegesen fogadott testvére lenne...vagy legalábbis olyasminek tűnik.
Alex kupolájáról lepattan vagy két csapás, de így is hátrálnia kell, hiszen a kupolának a víz sem tesz túl jót, ami ugye szivárog fel. Az árnyék előresuhan, és bejut a fickó páncélja alá, aki eddig beszélt. Amit lát az furcsa, kellemes zöld szemek, mintha a saját arcába nézne, csak éppen úgy 20 évvel későbbinek hat.
Cat jégkarommal támad, ami tényleg nem a legjobb ötlet, hiszen ki kellene kerülnie a csapásokat és úgy elérni a célt, ami azért nem egyszerű, hiszen nem harcos, nem látnok, még csak nem is akrobata. A karom pedig a páncélt se nagyon törit át, maximum talán a véletlen és a szerencse folytán talál magának utat, és az egyik könyök hajlatba kap bele, amitől a fickó el is ejti a kardot. Ám a szájából női sikoly hallatszik... Szőke haj kerül elő a sisak alól, ahogy a karjához kap és a csata hevében ugye ide-oda ugrált. A színe egy az egyben Vanessát tükrözi.

Alyssa és Rosetta varázslata és a terem lassú ellepettséges is arra hajtja a diákokat, hogy jobb lesz ténylegesen távozni. Igaz, hogy folyik ki a víz, de félő, hogy ez végül az egész kupolát ellepi és megsemmisíti a folyosó szakaszt is. A lovagok végül összekapaszkodnak és ájult társakat is összeszedve egy villanással teleportálnak el. Ők is tudják, hogy nem tehetnek többet.
Visszajutnak hát a főterembe és mielőtt még azt is elérné a víz, lezáródik újra a folyosó, ez már biztos, hogy véglegesen. Van viszont egy újabb darabjuk a bedobós játékba, de vajon kik voltak a lovagok és miért volt aki hasonlított Nicolasra, Jackre, Alexre, vagy Vanessára? És ki tudja, hogy a többiek még kik voltak vajon, hiszen nem látták mindenki arcát.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:46 pm

[Bejárat]

*Mikor megszólal a jelző Rosetta majdnem a föld alá süllyed, látszik is a tekintetén, hogy röpke pillanatra magába zuhan és hihetetlenül elszégyelli magát. Nem akar harcolni, túlságosan ismerős neki a férfi tekintete, és úgy érzi, hogy közük van ehhez a helyhez, nem akar kárt tenni bennük, de amikor a jégkék szemű férfi felé csap, és éppen hogy ellép, így is vérző sebet szerez elveszik a remény, hogy nyugalomban tudják meg a hely misztikumát, miért is vannak itt. Úgy sikerül csak elhajolnia, hogy a földre csüccsen és hátracsúszik, ekkor jelenik meg Nicolas, küldi a varázslatot, Szevér kardot ránt, Mila csatlóst hoz előre, de nem tudja mindezt végig nézni, felemeli a kezét és ő is varázslatba kezd, de előtte még hangos szóval kiált a többiek felé.* - A múltban vagyunk, nem ölhetünk meg senkit, ki tudja kiknek az ősei ők, és mit követünk el, mi történhet még itt, Kronosz barlangjaiban! *Kiáltja, eléggé kétségbeesetten, nem akar halált, semmiképpen, jobban tiszteli az életet, főleg lovagok, jó lelkű emberek életét...* - Könyörgöm hagyjátok abba a harcot! *Áll fel, de valószínűleg mágia nélkül még ha a társai hallgatnának is rá, a lovagok semmiképpen nem, hiszen Nicolas tényleg beindított lent valamit. Minden esetre ugye feltápászkodott és varázsol, a varázslat 1-2 embert már halálos kábulatba ejtene, de most Rosettának kimondottan az a szándéka, hogy a harci kedvet, élénkséget tompítsa el, és mindenkin, elsősorban a lovagokon, ők vannak 4-5-en, másodsorban még azokon, akik támadnának, de csak annyira, hogy tompábbak legyenek és ne harcoljanak, semmiképpen ne aludjanak el, mert víz is jön, Alexből pedig tűz is jön, abból káosz lenne. Hogyha sikerül, akkor a lovagoktól elvenné a fegyvereket, erőkesztyűjével talán bírja félkoboldként is, és kitessékelne mindenkit, hiszen Szevér is ezt akarja, Alyssa is ezt akarja, nem csak neki ez a célja, hogy legalább mindenki kijusson, ha kell a két farkas grabancnál megfogja a lovagokat és kihúzzák őket vagy mittudomén, a hatástól függ, de mindenkit ki akar lökdösni, nem gyógyít, majd gyógyul.*

// TEM, druida druida, blablabla, Rózsaillat
Varázsige: Rosina Nidor
Leírás: Hatása a stuporéhoz fogható, ám annál sokkal erősebb, kiterjedtebb. Míg az átok egy személyre hat, ezzel a varázslattal ha már komoly druidák vagyunk, akár 3-4 személyt is elkábíthatunk. És míg a stupor kiüti az ellenfelet, a rózsaillat hatására inkább amolyan drogos szédülést, kábulatot érez az ellenfél, amivel könnyen lefegyverezhetjük, akár ki is hallgathatjuk.
A rózsaillat határozottan nem harci varázslat. Előnye a meglepetés erejében rejlik, hiszen ellenfelünk nem is tudja, hogy varázsoltunk, ugyanis elég elsuttogni a varázslatot, és a pálcamozdulat sem túl látványos. Egyszerűen jó illatot érez, még akár csökkenhet is a harci kedve, elbizonytalanodhat hogy nem lépünk fel támadólag.
Pálcamozdulat: Egy félkört rajzolunk a levegőbe, és egy pontot középre koppintunk.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén 3 perc folyamatos kábulás fokozatosan, végül ájulás. Druidák esetén -1 perc hatóidő. Ez azt jelenti, hogy ők sokkal gyorsabban érik el a hatást. Azért vigyázzunk, mert ha valaki nagyon bekábul, bele is halhat. A varázslat időtartama egyébként kezdők esetén mindössze pár perc, komoly varázslóknál több óra is lehet, beleértve azt az állapotot is, amikor valaki már sosem képes felkelni mély álmából. Ekkor az illető még él ugyan, de olyan kómás állapotban, hogy csak komoly gyógyítók képesek felkelteni, ezek hiányában megváltás a halál. //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:46 pm

* Tehát vele nem történt semmi, elég szerencsétlennek érzi magát, emiatt kicsit el is szomorodik, de ismét felgyúl benne a kalandvágy, és most már komolyan tesz valami érdemit mert megőrül. Csata zaj hallatszik, mosolyra nem húzódik a szája, inkább aggodalmas kifejezést ölt. Így most már ős is a lovagok felé veszi az irányt, ahol szivárog a víz a padlóból, és a lovagok is kardot rántanak. Egy templomban harcolni? Ha vallásos lenne, tuti nem vetemedne ilyen módszerekhez. De mivel nem az, szemrebbenés nélkül megteszi. Na jó azért nem, de nem kötelezi semmi jelen pillanatban. Kezét a földre teszi és vízkarmokat idéz, bár nem biztos hogy olyan hatásosak, mert ugye nincs annyira sok víz. De eldobásra talán hasznosak, kicsit megdörzsöli karmai alját, és suhint egyet a vele szemben lévő lovag feje felé, lehetőleg a rostély réseibe, mivel páncélban van. Persze azért figyeli, hogy nem támadja e ugyanazt a lovagot, mint a többiek, már ha egyáltalán támadnak. Ez lehet, hogy épp nem volt a legjobb döntés Cat részéről, de mivel nem szereti ha valaki kardot villant, a hirtelen indulatban mégis csak támadt.

//EHA:
Jégkarom:
Elemi besorolása: Víz
Mozdulat: Egy vizes (nem nedves, hanem aminek a tetején minimum egy fél centis vízréteg van) felületre rá kell nyomni az egyik kezünket, legyen ez a természetben előforduló pocsolya, tenger, tó, folyó, vagy idézett, és a másik kezünkkel úgy körberajzolni, hogy az ujjak tetején hegyes körmöket formálunk. Ez az egész procedúra hihetetlenül gyors lehet, ha valaki gyakorlott, a víz a kézre épül pillanatok alatt.
Leírás: A varázsló körmei helyén éles jégkarmok jelennek meg, amivel jobban, nagyobbat tud támadni, képes elég mélyet vágni és sebezni. Akár csak egy fizikai fegyver, egy penge, igen erős, ráadásul a tűzlények ellen jóval hatásosabb, és nagyon tartós, erős, hogyha a varázsló nem akarja megszűntetni, akkor 20 percig teljesen szilárd, csak aztán hullik cseppekben a földre. Elementalista, Vízmágus +5 perc, évfolyamonként + 5 perc és az ellenállósága, keménysége is nő.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:41 pm

Pfffff... Ennyit a diplomáciáról. *Mondja Alex, majd összecsapja kezét. Tudja, hogy nem kifejezetten lenne értelme támadni ellenük, mert minek? Nem bántották őket egyelőre, vagyis most akarnak, de kapnak még egy esélyt. Félelementálunk rég rájött, hogy már rég nem ők irányítják az eseményeket.* Jól mondja lovaguram: erről mi sem tudunk és nem is mi irányítjuk. Úgy látom mindannyian szenvedő áldozatai vagyunk ennek a világnak. *Mondja, majd egészen a falhoz hátrál nagyon gyorsan (vannak ilyen szuperjó inkvizítor refelxei) és tűzkupoláűt idéz maga elé, ami afféle erős pajzsként funkcionál és nemcsak mágikus, de fizikai támadásokat is képes felfogni. Láthatóan Alex nem támad. Pedig elementalista, de harcos is, így be kell látnia, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy itt most nyílt csatát vívjanak. Egyelőre a múltban vannak, még az sem biztos, hogy visszajutnak jelenükbe. A tűzkupola mögül jut eszébe egy érdekes gondolat. Megidézett egy árnyékot, megidézett egy olyan inkvizítor árnyékot, amelyik talán információt adhat, hogy kik ezek a hős lovagok. Az árnyéknak parancsba adja, hogy próbáljon meg bekúszni, vagy behatolni, vagy mit bánom én hogyan csinálja, de a lényeg, hogy férkőzzön be a páncélba és nézze meg és lássa meg, hogy ki van a páncél alatt. Nem tudom egy árnyék hogyan viselkedik, vagy képes-e ilyesmire, de hátha és gondolataiban várja is az információt. Kit rejtenek a páncélok? Talán ismerőst?*

//Tűzmágus (5. szint) - Tûzkupola: Végekezéshez maximum 3 méter átmérõjû és magasságú tûzkupolát képes létrehozni, mely nem forró, így mást is védhet vele. Véd fizikai és mágikus támadások ellen, a víz erõsen roncsolja.//

Vendég

*Alex szavaira kedve van hozzá, hogy fejbevágja a fiút a kardja markolatával, de ehelyett csak angyalian mosolyog tovább, és magában szurkol, hogy a lovagok ne nagyon kapják fel a vizet a szónoklaton, habár meglenne rá az okuk.* ~ Ha felnyársalnak, a te hibád, csak szólok. ~ *De nem, mégsem az ő hibája... alighanem inkább Nicolasé. Már eddig is feltűnt neki, hogy a fiú nincs meg, így sejtheti, hogy bármi is történt odalent, azt alighanem az egyetlen hiányzó láncszem követte el. A lovagok rögtön támadni akarnak, de mivel tudja róluk, hogy jók, csak épp róluk nem hiszik ezt el, nem igazán szeretne harcolni.* ~ Hát jó... ~ *Pillanatok alatt jelennek meg a szárnyai, kicsit feljebb is emelkedik, miközben jobb kezét, amin a pszionikus pánt van, maga elé tartja vízszintesen és a feje fölé húzza.* - Vir Ducis! *Így azért eléggé megnő a karizmája, na meg ugyebár a szárnyak, egész angyali megjelenés...* - Kérlek, hős lovagok! Láthatjátok, hogy mindannyian itt állunk közöttetek, a tolvajláshoz így hát nem lehet közünk. A jó küldötte vagyok, segítséget hoztam nektek ellenségetek ellen a vándorok személyében, amennyiben ti is segítetek nekik. Célszerűbb lenne mindannyiunknak békességben elhagyni a templomot, mielőtt a víz áldozataivá válunk. Amíg egymást támadjátok, nem várhattok békét, a másik mindig visszavág hogy védekezzen, hiába érkezett jó szándékkal... *Nagyon erősen kell próbálnia, hogy improvizálhasson valami menő, ünnepélyes szöveget, mert egy Alex-féle megszólalás jóval természetesebben jönne a szájára. Úgy mondjuk nincs könnyű dolga, hogy többen is támadnak, de reméli, hogy a hősi vezér dologgal valamennyire talán a Nezabarosokra is hat. (Ha meg nagyon nem jön be a békés dolog, akkor vállat ránt, előkapja az angyalkardot, és felülről lecsapva sorra sebesíti meg a lovagok kardot tartó karjait, hogy harcképtelenítse őket, de ne ölje meg. De erre még ráérünk...)*

//Hősi vezér, PSM, elsődleges
A jelentéktelenség ellentéte. A mágiahasználó kiemelkedik a tömegből, önkéntlenül is rászegeződik mindenki tekintete. Így könnyedén fel lehet hívni magunkra a figyelmet, ha mondjuk beszédet akarunk mondani, vagy hasonló. A bukás elkerülése végett a varázslat valamennyi ráhatást is biztosít, így könnyebben lehet másokra átvinni az akaratot, könnyebben lehet meggyőzni másokat a magunk igazáról, vagy éppen könnyebben lehet rávenni másokat valamire.//