Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:36 pm

[Bejáratnál]

*Érzi, hogy enyhül a helyzet, ám ekkor Alex felcsattan, és láthatóan ez nem tetszik a lovagoknak, de Szevér ismét szót kér.* -Hagyd el tüzes nyelvű társamat, indulat vezérli, nem értelem, de nem is rossz szándék! *magyarázkodik, de feleslegesen, mert megindul a vészjelző, és ahogy az a bizonyos, Jackre emlékeztető alak.. Ahogy kardot rántanak, a fiú szeme is megvillank, és kezében megjelenik az angyali fegyver, a hosszú, félig bot, félig kard fegyver, ami egy hosszabb bot, aminek a végén egy kisebb szablya található. Megforgatja, majd határozottan belenéz a Jack-szerű férfi szemeibe.* -Ha végtelen játékba keveredtünk, és ártatlanul csaptok le ránk, csak saját bűnötök súlyosbítjátok. *mondja, majd ahogy látja a szivárgást a padlónál, akkor a többiekre tekint.* -Azt hiszem, ideje lenne futni. *majd nemes egyszerűséggel, és akrobatikus ügyességével a lovagok felé cap széles, égő fegyverével, remélve, hogy ezzel fel tudja tartani őket, vagy legalább többet le tud foglalni, vagy hátrább tántorítja őket, amíg a többiek megkezdik a visszavonulást.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:32 pm

[Épület hátulja majd eleje]

*Egészen mátrixos, ahogyan lepattannak róla a lövedédek, még egy gunyoskás mosolyt is megenged magának.* Ennyit tudtok... *Aztán felkapja a dobozkát, és szinte úszva a levegőben, végigszaladva a falon afféle perzsia hercegét játszva kijut a teremből, még éppen időben, mert a teremőrök úgy okoskodhattak, hogy akit nem kapott le a sok lövedék, az fulladjon meg! Hát ő nem fog. Még vet egy pillantást a teremre, aztán felsiet. Most nem veszteget időt a dobozra, mert meghallja, hogy mi is zajlik elől. Halkan felnevet, tolvajnak még sosem mondták. Felugrik Underworld üzemmódban az épület egyik magaslatára, és ott lesi meg a doboz tartalmát, újabb kirakós darab. Felmordulva vágja zsebre, ebből sosem lesz elég. Egyensúlyérzéke így igen magasfokú, átlavirozik a bejárati részre, ahonnan ráláthat a bejáratra. Amikor a lovagokat megpillantja, hogy tolják társait, akkor kivár, majd mint a dögkeselyű, leveti magát közéjük. Sötét köpenye vérszerhes hollószárnyként terül szét az ugrás közben. Fizikai harcban a meglepetés erején kívül nem bocsájtkozik, hanem a Rosettát vagdaló faszira egy visszavágást dob. Eléggé gonosz dolog, hiszen a sérültek fegyvere lehet ez. Ő pedig halott, tehát igen brutális erejű varázslat sülhet ki a dologból.*

//Visszavágás, tem, elsődleges: A druidák univerzális varázslata, ám mégis komoly feltételhez kötött. Ha nagyon súlyos sebet kaptunk, amikor már az ájulás szélén állunk, és már alig tudunk varázsolni, akkor tudjuk használni ezt a varázslatot. A visszavágás hatására gyógyulunk egy keveset, majd ujjainkból olyan éltető erő vágódik ki pusztító formában, mintha egy halálos átkot és egy tűzgolyót vegyítenénk. Ereje brutális, védekezés szinte egyátalán nincsen, tehát egy sötét varázslót könnyen fejbelőhetünk vele. Ez a varázslat nem számít gonosznak, annak ellenére, hogy pusztító, inkább visszahozza a druidát a halálból, és legyőzi az ellenséget. Figyelem: ez a varázslat akkor is használható, ha az adott területen nem lehet mágiát használni, vagy valami módon nem lehet természetmágiát használni! //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:30 pm

[Bejáratnál]

*Mila beszélni próbál, de Szevér egyszerűen elé áll és elhallgattatja. A vörös összevonja a szemöldökét és magában elhatározza, hogy az első adandó alkalommal kitöri ennek a kis idegesítő csicskának a nyakát. Düh járja át a testét, Miroslav is morogni kezd mellette. Rosetta kellemes hangnemet üt meg, amitől talán meg is enyhülnének a lovagok ,de hamarosan megszólal egy riasztó, mire a lábuk alatt víz kezd el folyni. Bizonyára odalent valami pinceszerűség lehet, és Milának ekkor tűnik fel, hogy Nicolas nincs sehol, bizonyára ő ügyködött valamit.*
~Hát ez remek.~*morogja gondolatban a lány és mikor a lovagok támadni kezdenek, Mila hirtelen előhúzza a pálcáját és egy növénycsatlóst idéz meg maga mellé. Pálcájával a földet érinti meg, majd a homlokát és kimondja az igét:*
- Planta Famulus! *hangzik az ige, és hogyha jól sikerül a varázslat, akkor egy növény-gólem jelenik meg. A lány utasítja a gólemet, hogy szálljon harcba a lovagokkal, akiknek habár éles kardja van, a gólem elég erős ahhoz, hogy egy-egy ütésével csontokat törjön. A lány kicsit hátrébb áll és úgy figyeli a harcot.*

//TEM, Elsődleges
Növénycsatlós
Ez a varázslat picit átfedés az élőlényidézéssel, mégis speciális természetmágia. Nem szükséges a szabad ég alatt tartózkodnunk. Egy növényi részekből, fadarabokból és növényi szárakból álló mágikusan animált gólem jelenik meg korlátozott interligenciával. Főleg testőrfeladatokra alkalmas, ám tábort őrizni is kiváló, felderítésre a sűrű erdőben. Gondolati úton kommunikál a druidával. Korlátozottan ellenálló a mágiával szemben. Fizikai ereje révén tud harcolni méretes mancsaival, melyek ütésereje gyakran csonttöréssel is járhat.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Épület hátulja]
*Nicolas a remek védővarázslatnak köszönhetően és persze vámpíri gyorsaságának hála csak úgy cikázik a falból kicsapódó íjak elől, hiszen igen, jól sejtette akad itt csapda, ami a dobozt védi. Amikor visszatér a lépcsőhöz láthatja, hogy a doboz nála a teremben egy kazal nyílvessző, a padlóból pedig elég gyors ütemben víz kezd el szivárogni. Gyors távozás szükséges, nincs most még idő megnézni a dobozt. A mi kellemetlenebb, hogy a terem percek alatt teljesen megtelik a zubogó vízzel, majd nem sokára a fenti padló talapzatán is kezd el felszivárogni... Mindenesetre a vámpír még bőven kiérhet a templomból, amikor már valamiféle vészjelző is bekapcsol. A dobozt megtudja nézni, benn egy piros háromszög alakú kristály pihen, úgy fest, hogy szükség lesz rá odabent a saját kis bedobós játékukhoz. Azt viszont éles füle hallhatja már, ami odaát történik...ld lejjebb.*

[Bejáratnál]
*Szevér enyhítő szavaira a lovag, aki eddig beszélt úgy fest valamelyest enyhül, de a kezeik a kardokon maradnak. Alex viszont tényleg a tűz fia, hiszen erőteljesen játszik is fő elemével, amikor érdekes hangnemet üt meg.* -Mit képzel? *Horkan fel az egyik hátrébb álló férfi, akinek a hangja különös, mintha...aki ismeri a delikvenst, szóval mintha Jack-re emlékeztetne egy leheletnyit. Mindenesetre sokat nincs idő tanakodni, ugyanis beindul a vészjelző, amikor Nicolas elemeli odalent a dobozt.* -Tehát nem vagytok ellenség, de mégis tolvajok vagytok! *Húzza össze a szemét az eddig is szószóló fickó, amiből persze az ég világon semmit se látni szinte a sisak miatt.* -Mitől? Láthatóan tőletek, titeket küldött, de talán még ti sem tudtok róla! Végtelen játék ez... *Sóhajt a férfi, egy pillanatra, mintha elrévedne a tekintete, de aztán kardot ránt, mint ahogy a többiek is. Rosetta kézfogását értelemszerűen nem fogadják el, viszont a padlóból víz kezd el szivárogni, mivel ugye a pince el lett árasztva néhány perccel ezelőtt. A lovagok megindulnak, egyértelműen támadólag. Gyors suhintás a jégkék szemtől Rosetta felé, ami elől a kobold csak akrobatikus képessége miatt képes éppen hogy kitérni, de egy felszíni vágás így is éri a jobb karját.* -Elvettétek, ami a miénk...elvesszük hát, ami a tiétek... *Van rá csensz, hogy jelen esetben az életükre céloznak. Nicolas valamikor e körül érkezhet vissza.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:22 pm

* Hát, nem egészen jött be az amit akart, talán több helyre kellett volna bekukkantania, hogy valamit találjon. Közben a másik személyt figyeli, aki a teremben van, Alexet. Bár nem ismeri, hátha ő több információval szolgálhat a későbbiekben, vagy követheti valahova. De mivel a fiú csak tovább megy a lovagokhoz, ahova már ő nem akar társulni, így inkább kimegy az ajtón, és a hátsóbejárathoz szalad. Legalábbis ha sikerül odáig eljutnia. Lemegy a lépcsőkön, de csak egy személyt talál itt, aki "mily meglepő", de nem ismer. Farkasok mennek el mellette, és a fiú valami érdekes hirtelen előre vándorol, és szó szerint átvág mindenen. Félreáll az útból, hogy elengedje, de miután kimegy, ő még lent marad és körbenéz, hátha talál valamit, ha pedig nem, akkor megnézi mit talált a fiú. *

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:19 pm

[Bejárat]

*Végighallgatja a lovagokat, zöld szemeit elvarázsolja a lovag jégkék szeme, nem azért, mert hirtelen szerelem gerjed benne, nem is azért, mert olyan kedves tekintete lenne, hanem azért, mert mert azok a szemek nagyon ismerősek neki. Értetlenül, kissé szájtátva emeli keskeny kezecskéit a félig felemelt csuklyájához és lassan letoltja, vörös haja szépen előbukkan, a füle halványan kilátszik közülük, de félvérként már nem olyan vészesen nagy.* - Nem vagyunk ellenségeitek. Kérlek nyissátok meg szívetek és bizalmatok... Ahogy én is ezt teszem, bár ugyanolyan idegenek vagytok előttem, mint én előttetek. *Közelebb lép hozzájuk, alacsony leányzó, bár két farkasa van, de azok lemaradnak tőle, erősen figyelnek. A lány felemeli kezét, a vezető felé, aki beszél, afféle kézfogásra, bár fogalma sincsen, hogy ebben a korban hogy mutatkoztak be az emberek.* - Rosetta Waylan vagyok, hihetetlenül járatlan e földön, kérem mondjátok el ti kik vagytok, és esetleg hogyan juthatnánk haza innét, mik történnek e földön... Esetleg segítségetekre is lehetünk, lovagok. *Mondja, habár még nem tudja, hogy mi volt a nagy tanácskozás. Milától tart igazából a lány, ugyanis a lány nem olyan tisztalelkű, mint amilyen Rosetta, vagy Szevér, vagy Alyssa, bár Catről semmit se tud, de ő is maximum semlegesnek tűnik, nem gonosznak. Mila sem kimondottan tűnik gonosznak, csupán van egy olyan kisugárzása, ami a dzsinn-koboldlányt bizonyos fokig taszítja, és kifogása lehet a lovagoknak feléje. Na de Alex... Egy pillanatra meg is feledkezett a fiúról, de a rengeteg beszéde felvonja magára a figyelmet, ráadásul olyan stílusban beszél, ami egyáltalán nem illik a templomhoz, lovagokhoz, évszázadhoz, és ha nem illik ide, nem megszokott, könnyedén lehet ellenszenves. Rosetta a kézfogás után, vagy ha elutasították visszahúzza a kezét, kicsit sóhajt, de őszinte zöld szemeit nem veszi le a jégkék tekintetről, bizalmat akar ébreszteni, mert tényleg az a típus, akiben meg lehet bízni. Ha értenek a mágiához, talán megérzik ezt is, bár Rosetta nem akar varázsolni, ki tudja mennyire szeretik a varázshasználatot. A farkasok feszülten figyelnek, de jele sincs a támadásnak, inkább védekezőállás.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:15 pm

*Az előcsarnok szép, szép, de nem talál a belsirionos fiú semmi extrát.* Unalmas... kár... *Jegyzi meg magának, amjd megfordul és a hú, de nagy jó ami a lovagok kijövetele miatt keletkezett az előcsarnokban hirtelen megcsapja a fiút.* Húúúú... kik ezek a hős bajnokok?! *Tódítja a félelementál kölök, majd közelebblépdel és úgy hallgatja a lovagok mondanivalóját. Mila csak hebeg-habog, nem is érti, hogy ennyi zavaros szó után, ráadásul olyan sötét kisugárzással hogyan lehet egyáltalán még életben a lány, de annyira azért nem érdekli. Mikor Szevér határozottan előáéll, az már jobban felkelti a figyelmét, nem mintha örülne annak, hogy a vándorgyerek így beharangozza az ő csodálatos kilétüket, mert ez is lehet a vesztükre.* No és dicső lovag uraim! *Szól oda Alex hangosan, hogy ráfüggesszék tekintetüket.* Ha ez olyan nagyon titkos hely, akkor hogy találhattunk rá és egyáltalán hogyan juthattunk ide be? Őszintén szólva nem volt olyan bonyolult. *Mondja a fiú és lehet, hogy most a tűzzel játszik, de hát ő félig tűzelementál... mivel mással játszhatna, ha nem a tűzzel?!* Ha pedig ellenségek lennénk, nyilván nem lambadáztunk volna így maguk elé. Ráaádsul ezek a fényes páncélok, meg ez a daliás kiállás arról árulkodnak, hogy maguk bátor hősök. Megijednének tizenéves suhancok egy csoportjától? Hagyjuk már! *Fűzi tovább a szót Alex és szavai bár elég szkeptikusak, végsősoron értelmesek és logikusak. persze nem kell tudnia a lovagoknak, hogy milyen erős kis tizenéves suhancok ők.* Az utolsó kérdésem pedig... Azt mondották, hoyg ez egy szent menedék. Ugyan mitől kellene menedéket nyújtania? Tőlünk nem, az már kiderült. De akkor mitől?! *Szegezi kérdését a hozzá legközelebb álló páncélosnak.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:13 pm

[Épület hátulja]

*Az állatok tehát zokonveszik a dolgot, de az is lehet, hogy a koboldlány hívta vissza őket. Hősünk vállat vonva lépdel lefelé. Azt észre sem vette, hogy zárva az ajtó, egyszerűen kitépte.* Affrancba.. *Szitkozódik fojtott hangon, hiszen ez minden bizonnyal hangot csap. Már nincsen visszaút, a riasztó már jelezhette azt, hogy belépett a templomba. Való igaz, lát a sötétben, ám ha valami őrrel találkozik, elég csúnya dolog lenne magát vámpírként leleplezni, nem árt, ha normális emberként viselkedik. Egy ideig... Mindenesetre igen halkan oldalaz, időnként előre, és hátra is pillogva, most igazán sajnálja, hogy egyedül van, nincsenek feláldozható sakkfigurák, viszont így minden információ, megszerzett kincs az ő dicsőségére szolgál. Beér a kis terembe, és gyanakvóan szimatol körbe. Ez így túl egyszerű. Szép metszésű arcán a kétkedés árnya suhan át. Lebiggyeszti az ajkát, miközben merőn nézi a dobozkát. Tudja, hogy ha nem elég gyors, csapdába kerülhet. Akkor már inkább a halál. Megropogtatja ujjait, és felhúzza a sárkány könnyeit. Egyébként is rémisztően gyors, de a védővarázslat alatt még sebezhetetlenné is válik, a csapdák pedig lehullanak róla. Amikor érzi az ősi hüllők ravaszságának mágiáját, akkor nekiiramodik, lekapja a dobozkát, és visszasprintel a kijárathoz, hogy megnézze, mit is talált.*

//A sárkány könnyei, tem, elsődleges: A sárkány könnyei az a varázslat, amelyre más mágiaágak varázslatai csak irigykednek. Nem tart sokáig, viszont sebezhetetlenné tesz. 10 másodpercig a legbrutálisabb csapdák, a leghalálosabb varázslatok, minden lepattan rólunk. Ezzel akár egy tűzfalon is átmehetünk, ránkléphet egy 10 tonnás kőgólem, túléljük. Ám ez a 10 másodperc nagyon gyorsan letelik, és ha elszámítottuk magunkat, nem értünk végig egy veszélyes szakaszon, lehetséges, hogy úgy jár le a varázslat, hogy a szívünkben egy gigászi dárda van. Tehát csak okosan! //

Vendég

*A lovagok igazat mondanak, ami jó. Viszont ellenségnek tekintik őket, ami nem jó. Megint elgondolkozik azon, hogy a vallásos, jólelkű lovagokra milyen hatással lenne egy angyal, de végül úgy dönt, ezt vésztartaléknak hagyja meg, sőt, lemond arról is, hogy befolyásoló mágiát használjon. Ha rosszul sül el, csak elveszti vele a bizalmat.* - Barátaink igazat szólnak. A jót szolgáljuk, és nem kívánunk ártani nektek. *Felemeli a kezeit, jelezve, hogy nincs nála fegyver. Nem igazán tűnnek mágiatudónak a lovagok, így egy fadarabot vagy egy nyakláncot aligha vesznek annak, az angyalkard pedig ugyebár sehol nem látszik rajta. Viszont igyekszik végig kedves, mosolygós, bájos maradni, hogy ne legyen túl furcsa, ha a végén esetleg bedobja az angyal aduászt. Amiben reménykedik, hogy aduászként működne.* - Ahogy a barátom mondja, segítségetekre szorulunk, ugyanis eltévedtünk, így keveredtünk eme szent helyre.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:08 pm

[Bejáratnál]

*Mila szavaira már majdnem, hogy felsikolt magában. A lány csinálja a bajt, betöri az ablakot, és még beszél tovább, meg terel mindenfelé. Határozottan a lány elé lép, közelebb a lovagokhoz, mindenféle félelem nélkül a szemeiben, sőt, szemei kifejezetten pozitív dolgokat sugároznak. Hangja is magabiztos, angyali, baráti.* -Ha úgy tetszik, az idő vándorai. Higgyétek el, nem állt egy fél pillanatig sem szándékunkban, hogy megzavarjunk titeket, vagy a titkos tanácsot. Ha tudtuk volna, hogy ide jutunk, messziről elkerüljük. És, hogyha a gonoszt keresitek, hát legyen, de mi nem árnyékok vagyunk. *húzza ki magát, és némi angyali dicsfény is körberagyogja. Ahogy a lovag kardot húz, még inkább kihúzza ő is saját magát, hiszen egy cseppet sem tartozik a gonoszok közé. Jobb karját finoman, egy kissé feljebb emeli.* -Jómagam, és társaim a szent tüzet szolgáljuk, nem a gonoszt. *villant egy kisebb fajta Szent fényt, ami a lovagoknak ismerős lehet, persze nem akar vele semmit és senkit felperzselni hirtelen, csak megmutatja, hogy bizony ilyet is tud, és aki ilyet tud, az inkvizítor, aki inkvizítor, nem lehet ellenség. És csak reméli, nagyon reméli, hogy a lovagok nem szemfényvesztésnek, vagy sima fénymágiának hiszik, hanem érzik mágiájának forrását.* -Segítségre szorulunk, nem bűnbánatra. *teszi még hozzá finoman, szelíden, de határozottan.*

//Inkvizítor 4. szint, Szent fény.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 4:06 pm

[Bejáratnál]

*Lehet, hogy az ablak betörés nem volt a legjobb, amit Mila tehetett, de így legalább a rigó kicsit beljebb tud repülni. Végül az ajtó is kinyílik, Mila pedig örömmel veszi tudomásul, hogy könnyedén át tudja lépni az ajtót, ezek szerint nincs tulaja a templomnak. Nagy kő esik le a szívéről, hiszen Clínán és Nicolason kívül bizonyára mindenki hülyének nézné, hogyha odakint ácsorogna egyedül. Szevér is beszélni kezd, azonban a lovagok nem túl béketűrőek és nem túl segítőkészek, hiszen egyből a kardjaik után kapnak. Mila kicsit hátrál, mintha félő nő lenne, de Rosetta elég határozottan lép fel. Egyelőre a lovagok nem támadnak, de közlik, hogy bizony itt is képesek lennének a harcra.*
- Elnézést,de mint említettük eltévedt vándorok vagyunk, fogalmunk sem volt róla, hogy ez egy titkos tanácskozó hely. Nem akarunk rosszat, nincsenek rossz szándékaink! *szólal meg ismét a lány határozottan, de a fejét lehajtva tartja, hiszen ilyen időben a nőnek nem sok szava lehetett, és habár ezt Mila utálja, tudja. Egyelőre nem sok ötlete van, hogy mit is tehetnének, hiszen ha ilyen bizalmatlanok a lovagok, nem lenne érdemes a tanácsról kérdezősködni. Maximum valaki belopózhatna a tanácsterembe, de félő,hogy észre vennék őket.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Épület hátulja]
*Nicolas farkasokkal, vagy nélkülük, ez ugye Rosettától függ elindul lefelé a pincelejáraton keresztül, ami ugyan zárva volt, de elég erős, hogy egyszerűen feltépje az ajtót, megsemmisítve ezzel a zárat. Szóval a tűz fényénél indul lefelé, de vámpír szeme amúgy is elég jól lát a sötétben. Csupán 6-7 lépcsőt kell lefelé mennie, meg is találja a kis termet, ami kb. 3x3 méter. A terem végében egy doboz áll kis emelvényen. Szépen díszitett darab.*

[Bejáratnál]
*Milának nem kell feltétlenül bebocsátást kérnie, mivel ugye amúgy ez egy köztéri templom, szóval nincs konkrét tulaja. Viszont azután, hogy bedobja az ablakot a csendes betérés, és a kérdések már feleslegesekké vállnak. A bájolása láthatóan nem hat, bár akire néz annak az arcát is páncél fedi, nem tudhatja, hogy miért, talán az illető elég erős mentális erővel bír, netán inkvizítor, ami egy lovagnál nem lenne meglepő.
Szevér mézes-mázos szavai ennek fényében már sajnos nem sokat érnek, hiszen a bedobás pillanatában két lovag is kiérkezik a teremből és a többiek is az ajtóban állnak, mire Szevér és Alyssa megérkezik fentről.* -Vándorok? Honnan érkeztetek? Ez egy titkos menedék, tanácsterem, amiről nem tudhat senki...csak ki ellenség. *Méretes kardjaikra helyezik kezeiket, szinte egyszerre mozdulnak, úgy fest, összeszokott harcosok. Alyssa látja jól, hogy a lovagok kifejezetten pozitív alakok, mondhatni fehér klánosok, viszont rendkívül bizalmatlanok és igazat mondanak, ez a hely egy titkos tanács üléshelye, nincs itt keresnivalójuk, a folyosó mégis ide vezetett.
Alex nem érzékel gonoszt, sőt kifejezetten olyan érzése van, hogy ez a templom valamiféle nagyon erőteljes jónak a színtere, a lovagokból is majdhogynem inkvizítori pozitív energiák sugároznak. Más járatot nem talál, a falak szimpla kőfalak, a pince lejárója, ahol Nicolas van, csak hátulról közelíthető meg.
Rosetta sem talál titkos rekeszeket, viszont láthatóan a szavai nem hatják meg a lovagokat.* -Hallottunk már ilyet, küldött már ránk hozzátok hasonló tévútra terelő árnyakat. Ez egy templom, de ha a gonoszt kell kiűzni belőle, akkor bármikor készen vagyunk itt is a harcra! *Húzza ki magát a fickó, aki eddig is beszélt. Különös jégkék szemei Rosettát nagyon emlékeztetik Nicolasra.
Cat nem tudni mit akar az ajtó mögött felfedezni, maximum sok-sok porcica akad ott.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:56 pm

* Hát ez nem jött be, de mivel már pár perce kitervelete a b változatot, ezért nem marad tanácstalan. Csak a memóriájára számíthat, így elindul arra, amerre az a lány repült. Átpréselve magát pár fa között végül ott köt ki, ahol a többiek. Nagyjából mindenki itt van, a templom előtt. Természetesen megpróbál bejutni, de egyelőre vár. Megfordul a fejében, hogy felrepül a toronyba, de inkább nem, marad a többiekkel, elvégre egyedül kevesebb az esélye a túlélésre. Végül az ajtó kinyílik egy kattanás kíséretében. kicsit meglepő, de mindenesetre nem tétlenkedik tovább, hanem bemegy. Az előcsarnokot csak egy pillanatig szemléli, majd Mila és Szevér után ered, ő is bemutatkozva a lovagoknak. Elég sokan megtették már, de talán ez nem olyan nagy gond. Elvégre ha veszélyesek, jobb, ha többen tudnak védekezni ellenük. Inkább aztán mégis csak visszafordul. Megint variál, de inkább jobban átgondolja a helyzetet. Elmozdítja az ajtó egyik szárnyát és benéz mögé. Ezzel nincs semmi célja, most inkább varázslatot fog használni. Megpróbálja felismerni a helyzetet. * - Detectium.

//JM, elsődleges:
Helyzetfelismerés
Varázsige: Detectium
Leírás: A jós rengeteg mindenre képes apró jegyek, jelek felfedezésével és annak összekapcsolásával. Rejtet ajtókat kallantyúkat is képes megtalálni, ezzel a varázslattal bizonyos helyek kezdik majd el vonzani, ahol megoldások kulcsait lelheti. Érzi, hogy meg kell néznie a könyvespolcot, ahonnan egy könyvet kihúzva titkos ajtóra bukkan, vagy a harmadik fiókot kinyitva megleli a régi leveleket, amikből kiderül, miért ölt egy gyilkos, stb.
Fókuszhasználat: Fókuszos kezünket körbehordozzuk a szobán, téve vele egy kört, miközben kiejtjük az igét, kezünk arra fog húzni, amerre mennünk kell, amerre keresgélnünk kell.
Időtartam: Azonnali, időleges, addig tart, amíg rálelünk a pontra, ahol keresgélnünk kell.
Korlátozás: Csak helyet mutat meg, pontos tárgyakat és megoldásokat nem.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:55 pm

[Templom]

*Rosetta farkasai elmennek Nicolasig, nem látnak semmi újat, hiszen még ezek az állatok is tudják a fiúról, hogy vámpír, voltak már úgy megidézve, hogy Nicolas közben vámpírkodott. Picit felmorrantanak, minden természeti lénynek van azért fenntartása egy ilyen vérátkozott vámpírral, de mivel tudják, hogy a fiú hozzájuk tartozik, és nem nagyon látnak elcsalni való személyt, hát mennénk is vissza a "parancsolójukhoz". Nicolas hiába akar fogat villantani, az csak ellenszenvet kelt a farkasokban, inkább gyors futásban visszamennek és azonnal a kobold keze alá kerülnek, hogy végigsimítson rajtuk. A lány mielőtt bemegy a köpenyét megigazítja, összevonja maga előtt, hogy semmilyen fegyvere ne látszódjon, előveszi a tölgyfabotot, ráakaszt egy napszimbólumos medált, aminek a közepén kereszt van, a bot végére, ráköti szépen, és a csuklyáját félig felveszi, de kilóg alóla arca és a haját is előrevonja. Zöld köpenyében, a bottal, a napszimbólummal lerí róla, hogy abszolút pozitív jellemű, afféle papnő, főleg, hogyha eltakarja a fegyvereit, tárgyait, eszközeit. Jó, kicsit alacsony a másfél méterével, de azért teljesen lerí a druidasága, főleg, hogy a farkasokat se hagyja hátra, bár ők csak tényleg néhány lépést tartanak vele, bejönnek a templomba, de nem soká, mert nem biztos, hogy örülnének a hívők az állatoknak a teremben.* - Hogyha istenfélő hívő lovagokra leltünk, e hely szent, és benne az emberélet is sérthetetlen, kard kivonva bűn. *Szól csendesen, könnyed hangján, aztán a farkasok felé int nagy mozdulatokkal, hogy ne legyen semmiképpen ellenséges.* - Az állatok társaim, és ugyanúgy tisztelik az életet, mint én, hát nem jelentenek veszélyt, amennyiben nem kerülünk mi veszélybe. *Szól, ez szól a többieknek is, hogy ne tartsanak a farkasoktól, de főleg a lovagoknak szól. Nem akar harcolni, egyáltalán nem, a botján halkan csörren a szimbólum, ahogy közelebb lép. Van rajta nap is, kereszt is, minden hívő hiheti, hogy hozzátartozik, legyenek ezek itt keresztények, vagy éppen többistenhívők. A többiekre hagyja a más témákról beszélgetést, inkább körbeforgatja éles koboldszemét, rekeszeket, titkosajtókat, ilyesmiket keresve, csak felméri a terepet, a farkasok is beleszagolnak a levegőbe.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:52 pm

*Az árnyék tehát árnyéka marad Alexnek, de tudja jól a fiú, hogy még hasznos lehet a feketeség a nyomában, no meg ott lapul nála a Visszafordító tükör is. Mikor bejutnak az épületbe, körbenéz a fiú. Zsebretett kézzel áll az előtérben és úgy fürkészi a falakat, hátha lát valami extrát. Látja, hogy Mila már elől jár és megy talán más is a lovagokhoz. Őt most ők annyira nem érdeklik, hanem inkább az előtérben néz körbe. Odamegy a falakhoz, kezét ráhelyezi, esetleges dísztárgyakat is megvizsgál és ha talál innen másik járatot azon kívül amelyik a lovagokhoz vezet, akkor megindul arr. Mielőtt azonban az előteret mehvizsgálná és elindulna valami más hely felé, beizzítja inkvizítori képességeit, hogy talál-e itt valami gonoszt. No most Miláról folymatosan érzi ezt, de most nem rá igyekszik koncentrálni, hanem valami másra, háthahátha.*

//Inkvizítor (1. szint) - 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élõholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélõ ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.//

Vendég

*Kicsit kuncog, mikor Alex felkiabál neki, és felmutatja a hüvelykujját a fiú irányába mielőtt továbbsuhanna a templom felé. Nem talál nyitott ablakot, mire a száját húzza, és a torony felé repül, ahol viszont már gond nélkül bejut, Szevérrel együtt. Nem nagyon tud mit fedezni, hiszen az előcsarnok teljesen üres, de azért nyitva tartja a szemét, amíg a fiú kinyitja az ajtót. Viszont mielőtt a többiek belépnének, visszahúzza a szárnyait, hiszen a Szárnyalás varázslatnak már épp ideje lejárnia, elég gyanús lenne, ha tovább megmaradna. Többen beszélnek is a lovagokhoz, így ő maga nem szólal meg, helyette csak felméri őket egytől-egyig belső szemével, hogy tudja, mire számítsanak. Bár ha a lovagok mondjuk kapásból rájuk támadnak, akkor elég egyértelmű lesz a szándékuk...*

//Látnok 4. szint
Képes más ember arcmimikájából, testarttásából tökéletesen olvasni, így sejtheti mi van a mögött, amit mondd, tudhatja, hogy milyen érzelmek dúlnak benne stb. Kivétel természetesen nálánál erõsebb látnokok.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:44 pm

[Bejáratnál]

*A rezgések nem segítenek eléggé, ellenben a szeme egészen jó, így nagy mosollyal kaptat fel, nekivselkedve, egészen gyors, könnyed mozdulatokkal, feljutva a torony tetejére, majd onnan füttyent egyet Alyssa felé, hogy fedezze, nézzen körbe, amíg ő lemászik, és kinyitja a kaput. Ha a lány belemegy, akkor leereszkedik, puhán ér földet, kissé guggolva, ezzel is tompítva a zuhanást, majd körbesandít, végül elhúzza a reteszt, és beereszti a többieket. Finoman int feléjük, egy kis szívtiprós mosollyal, majd szemével megkeresi Rosettát, biztos ami biztos alapon, majd megindul, a többiekkel együtt, remélhetőleg, a csarnokban, egészen addig a bizonyos ajtóig, ahol is Mila már cselekszik is, Szevér finoman sóhajt fel, főleg, amikor a lányon valami nagyon furcsát pillant meg. Kissé hátrahőköl, majd megköszörüli a torkát.* -Tiszteletem jó lovagok! Messzi föld fáradt vándorai vagyunk, akiket erre vetett a sors furcsa fintora, és szeretnénk megtudni, miféle vidékre hozott az utunk, és mik az itteni szokások, merre vihetne tovább utunk. *hajol meg szépen, finoman, illendően, miközben egy fél lépést beljebb lép, kissé azért félve sandítva néha Mila felé, nehogy mások is észrevegyék, mit is csinál..*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:40 pm

[Épület hátulja]

*Pont így akarta, hogy senki ne követhesse, és meg is lett a kívánsága. Gyorsabb, mint egy mókus, Rosetta biztosan nagyon hüppögne, ha látná, de hát kit érdekel? Az állatkából az utolsó cseppet is kiszíva, a farkát pedig lenyisszantja, majd később egy karimás kalapra fogja tűzni dísz gyanánt. Addig a zsák mélyére kotorja. Az ajkait alaposan megtörli, a mókustetemet pedig szétperzseli, és szétrugdossa a pernyét, hogy ne jőjjenek rá a dögevők, amik a jelenlétét is felfedeznék. A vészjelzője beindul, mint pókembernek a pókösztön, így hát ezen a nyomon indul el. Egyértelműen jelzi, ősi ereklyék jelenlétét, tehát errefelé lesz a megoldás. Nem fél, nincsen mitől, ő már így is pokolra jut, nem óvja hát a lelkét sem. A templom hátába kerül, amikor farkasokat észlel a háta mögött. A sötéten lobogó köpeny felett hátrasandít, inyét felhúzva mordul az ordasokra, félelmetes vámpírfogai talán megmutatják, hogy ki a falkavezér. Ám nem ijeszti el az állatokat, feltételezi, hogy Rosetta küldöncei ők. Megférnek egymás mellett. A lejárat felé sandít, és apró lángnyelvet idéz a tenyerére. Előreküldi az egyik ordast, ő megy középen, és hátvédnek hagyja a másikat. Bevilágítja a járatot, és megy arrafelé töretlenül, ahol a relikviákat sejti.*

//Tűzmágus 2. szint: Tenyérnyi láng gyújtása pálca nélkül. //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:37 pm

*A kémrigó által Mila látja, hogy van egy előtér szerűség, onnan nyílik egy ajtó, ahol beszélgetnek, de mivel az ablak nincs nyitva, így a kémrigó sajnos csak ennyit tud tenni, nem többet. Mila is hegyezi afülét, de tényleg csak annyit hall, hogy beszélgetnek odabent néhányan. A földön egy nagyobb követ keres, majd egyszerűen bedobja az ablakot, így a kémrigó már beljebb tud repülni, talán normálisan tudja majd közvetíteni a hangokat, hiszen az 1 óra még bőven nem járt le. Közben Mila a többiekhez sétál és körbenéz:*
-Lehet, hogy nem kellene csak úgy ajtóstól rontani a házba, hanem nem ártana rákérdezni, hogy hol is vagyunk, meg ilyesmi.*jegyzi meg Mila, miközben persze azon tanakodik, hogy hogyan is fog bejutni a templomba és ki is ennek az egésznek a vezetője. Hogyha valamiféle királyé ez az egész kóceráj, akkor bizony eléggé megszívta, hiszen nem fog tudni bejutni, de hogyha valamelyik társa kinyitja az ajtót, akkor megpillanthatja a lovagokat.*
- Szép jó napot jó lovagok! Nyerhetünk bebocsájtást és védelmet eme csodás templom által? *hajol meg mélyen a lány, majd mélyen az egyik lovag szemébe néz, igyekezve őt megbájolni, hogy ugyan hívja már be őt és daimonját, mert ez így nem lesz vicces.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Épület hátulja]
*Nicolas tehát beveszi magát a fák közé, és könnyedén talál is kisebb állatokat, mókust stb-t akiket meg tud csapolni. Nagyobb állatok nincsenek, hiszen a hely nem egy bazi nagy erdő, csak egy lezárt kis liget, ahol nem lennének jól el mondjuk őzek, vagy hasonlók. A relikviaérzékelése az épület felé vezeti, amerre a nyomok is tartottak, ám mivel más felé indult nem a bejárathoz érkezik meg, mint a többiek, hanem jóval arrébb az épület hátánál lyukad ki. Itt egy kisebb lejárat van, bizonyára az épület alá a pincébe vezethet. Az ajtó zárva van. Nem sokkal később, viszont két farkas kerül elő a fal mentén... Érezhetően mágia hozta létre őket, a vámpír érzi, hogy nem teljesen élők.*

[Bejáratnál]
*Mila kémrigója megjelenik, csupán egy gondja lesz, nincs nyitott ablak, és az ajtó is ugye csukva van. Az egyik ablakhoz osongálhat el a madárka, ahol annyit sikerül meglátnia, hogy odabent egy valamiféle előcsarnok jellegű terem van, de ott bent még konkrétan nincs senki sem, a falakon fáklyák, és egy nagy kétszárnyú ajtó nyílik egy másik terembe, na onnan már szűrődnek ki hangfoszlányok, amit a vámpír füle érzékelhet, de nem érti mit is beszélnek.
Szevér nem tudja érzékelni, hogy odabent pontosan hányan vannak, valószínű ülnek, és úgy annyi rezgést nem bocsátanak ki. Akrobata szeme lát kisebb kiszögelléseket, amiken ha akar akkor feltud kapaszkodni a toronyba, onnan persze lefelé vezet majd lépcső az előcsarnokba. Ugyanitt tud Alyssa is bejutni, ugye repülve ez még jóval könnyebb is.
Alex árnyéka megjelenik ugyan, később még hasznos lehet, de nagyon nem tud tőle eltávolodni, főleg nem bemenni mondjuk ajtórésen stb. Az nehézkes lenne.
Rosetta farkastesói maximum Nicolasba ütköznek, és hát nem tudni, hogy a vámpírfiú mennyire fogja levágni, hogy ezek nem csak úgy az erdőből jöttek-e, vagy más küldte-e rá őket.

Mindenesetre a csapat be tud jutni, amennyiben Szevér/Alyssa kinyitja nekik belülről az ajtót. Egy sima reteszt kellett csak hozzá megemelni. Az előtér nem túl nagy, viszont mostmár egyértelműen hallani, hogy odabent beszéd is akad, ha belesnek, akkor 6-7 lovagot látni, teljes páncélzatban, valamiféle megbeszélést tartanak, amit még a vámpír füle sem ért, a terem le lehet védve mágia álltal.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:26 pm

* Csak megy a saját feje után, úgy rohan mint egy őrült, de pórul jár, ugyanis mikor nekiütközik valaminek - amiről egyelőre fogalmas sincs hogy mi a csuda - a feje hatalmasat koppan, és majdnem hátraesik. Nos, szerencsére azért agyrázkódást nem kapott, gy feláll és körbenéz, hogy nem látta e senki. Talán. No mindegy is, elindul visszafelé, felfelé nézve lát egy repülő lányt. Elsőre talán érdekes lehet, de már ő is használta ezt a varázslatot, gy emiatt nem ijed meg. Látszólag a lány is nekiütközik valaminek, tehát Catnek már dereng valami, sőt, már sejti, hogy valamiféle kupola van körülöttük. Már éppen hall egy hangot, talán valami érdekes info lehet, de elég későn ért ide gy nem látja, csak azt aki mondta, Milát. De aztán mégis csak visszafordul.Lehet, hogy amire most készül, azt nem éppen ebben az időben kellene megtennie, de hátha ez egy mágikus kupola. Így hát visszafordul, remélhetőleg megint megtalálja a kupolát, és ott megforgatja a pálcáját és a földre koppint vele erőteljes mozdulattal. * - Rememdium Indagatio * Ha ez nem válik be, természetesen megkeresi majd a többieket.Szemével ismét a repülő lányra tekint, és b tervnek elhatározza, hogy arra fog menni amerre a lány repül.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:25 pm

*Kicsit talán el is van varázsolva, hogy végre felszínen vannak, szelíden beszélget a növényekkel, mondhatni elemében van, hiszen a terület viszonylag mér érintetlennek is tűnik, minden esetre zöldnek, és nem rontotta meg a cilivizáció. Mikor "meghallja", hogy lovagok jártak erre azonnal tudja, hogy pár száz évet visszaugrottak az időben, pontosan persze nem tudja, csak tippel egy 15-16. századot. Végigsimít a növényeken, most, hogy természetközelségét kicsit átérezheti, teste is van, valamivel több kedvvel indulna kalandnak, bár kimondottan kimerült, még ha van is étel-ital, lelkileg fárasztó ez a dolog.* - Lovagok haladtak el itt, arra, egy épület felé. *Mutat a bizonyos út felé, hogy mindenki hallja, persze nem kiabál, hogyha nagyon távol vannak, akkor odasétált előbb és úgy mondta, hiszen a kiáltozás lehet nem lenne hasznos, amennyiben nem csak úgy bekopognak, márpedig a csapatban vannak olyanok, akikből ezt nem nézi ki... Más kérdés, hogy Nicolasnak és Milának kötelező bebocsájtást kérnie, bár Miláról ezt a kobold nem tudja. A kupola kicsit elkeseríti, elhúzza a száját, remélte, hogy végre a szabadban vannak...* - A Nezabar területén lennénk? *Suttogja egészen halkan, bár közelében páran hallhatják, ahogy a fák között sétálva lassan végigsimít mindegyik törzsén, majd a pálcájáért nyúl és néhány másodperc, és egy varázsige múltán két farkas jelenik meg, remélhetőleg, akiket egyáltalán nem akar "feláldozni", de még is ilyesmit cselekedik. Figyelemelterelés.* - Kérlek menjetek körbe és hogyha láttok, vagy éreztek élő embert csalogassátok ki, el, a másik irányba. *Szól az állatokhoz, végigsimít rajtuk, majd útnak engedi őket, hogyha titokban akarnak menni a többiek, legyen figyelemelterelés.*

// TEM II, elsődleges, druida, druida, Farkastestvérek:
Varázsige: Lupus Gemini
Leírás: Az élőlényidézés, az asztrál-mentál mágia, és a bestiatan háromszögéből kialakult komoly természetmágia. Egy órára megidéz két barátságos farkast, akik halálukig védelmezik a druidát, de egy óra múlva elenyésznek. A farkasok maximálisan asztrális összeköttetésben vannak gazdájukkal, értik amit mondd, és primitív parancsokat a védelmen kívül végre tudnak hajtani, a védelem pedig ösztönös része a varázslatnak. A két farkas hatalmas, életerős példánya fajának. A varázslat támadásnak és védekezésnek is kiváló, hiszen időnyerésnek is alkalmas, mert a farkasok lekötik az ellenfelet, míg a druida ki nem talál valamit.
Pálcamozdulat: Fontos, hogy nincs pálcamozdulat, sem varázsige sem, mivel az elménkben idézzük fel a varázslatot. Pálcamozdulat helyett vegyünk fel farkasvicsort, és gondolatban mondjuk ki a varázsigét.
Hatás: Azonnali és időleges. A farkasok kezdők esetén egy óráig maradnak, druidák esetén plusz tizenöt percig. //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:22 pm

*Alex tekintetét Alyssa foglalja le, figyeli is, ahogy a lány felszárnyal, de beleütközik. Meg is mosolyogja, no nem rosszindulatból, hanem mert vicces, ahogy fenségesen szárnyal egy mágus és -mintha csak egy rajzfilmben lennénk- beleütközik a semmibe. Mikor Mila megosztja a megszerzett információt, Alexnak rrögtön az jut eszébe, hogy a sok időutazgatás biztosan megzavarta a bioritmusát. Csak nehoyg kidobja a taccsot "véletlenül", mert azt a többiek sem értékelnék.* Azért remélem egyben vagy! *Kiáltja oda Alyssának, amjd körbenéz. Mindenki a megfelelő információkat próbálja saját hasznára fordítani. Ekkor ugrik be egy különleges mágia, amit ritkán használ, talán még sosem hívott életre, de itt az ideje. Megidézi az inkvizítor árnyékát, majd előreküldi, hogy nyomozzon valamit. Bár már úton van egy kémrigó is és Alyssa már suhan az épület felé, több szem, többet lát.* Hajrá! *Csak ennyit mond az árnyéknak.*

//Inkvizítor 2. szint - Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy daimon, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját. Ha feltételezésem nem csal, akkor el tud szakadni az árnyék tőlem és valamit tud segíteni. Ha nem, akkor buktam a kört.//

Vendég

*Repül felfelé, és hamarosan bele is ütközik valamibe, ahogy várta. Megkopogtatja, végigsimít rajta, de nem tudja pontosan eldönteni, hogy csak egy kupola, vagy pedig még mindig bent vannak. Viszont mivel árad belőle a mágia, úgy dönt, nem lenne a legjobb ötlet betörni, legalábbis nem itt és most. Helyette körülnéz, és meg is pillantja a templomot nem annyira messze.* - Valami középkori templom arrafelé! *Jelenti ki elég hangosan ahhoz, hogy a lentiek is hallják, majd mutatja is a kezével, hogy merre, és arra indul, még mindig repülve. Ha templom, akkor alighanem vallásosak, ha középkori, akkor nagy eséllyel keresztény, és akkor egy angyal akár még hathat is rájuk. Egyööö... farmernadrágot és fekete pólót viselő angyal, de ez mellékes. Egy próbát megér a dolog. Szóval közelebb repül, és próbál nyitott ablakot, rést, vagy akármit keresni, ahol esetleg bejuthat a főkapun kívül. Ha viszont valaki kilép a templomból, akkor lefékez a levegőben, pláne, ha mondjuk valami távfegyverrel teszi...*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:18 pm

*Csak figyeli, amit a föld sugall neki, majd halkan hümmög egy sort, feláll, megigazítja felsőjét, és körbefigyel a területen, ami kifejezetten ismerős neki. Nem tudja pontosan, hogy inkább kedvenc tisztására, vagy az amfiteátrumra hajaz, de annyi bizonyos, hogy otthonos környék. Felnéz az égre, amerre Lisa szárnyal éppenséggel, majd Rosettára pillant, tőle hallott néhány szót, amit ért, és sejti, mire képes a varázslat, majd a lábnyomokra pillant, és elnéz a messzibe.* -Ha jól sejtem, megcélozzuk azt ott, a távolban, ugye? *bök előrefelé, abba az irányba, amerre az a bizonyos épület található. Ahogy közelebb ének, mert bizony ő elindul, akkor ismét megnézi a földet, hátha rájön, hogy hányan és pontosan merre is vannak ezen a helyen, majd a kőfalat veszi szemügyre, akrobata szemével, hátha talál olyan kiszögellést, helyet, titkos alagutat, amin keresztül be lehetne jutni, vagy ami utalhat arra, miféle hely ez, érdemes-e előbb bekopogni, vagy egyből a hátsóajtókat kell keresni. Ez lehet akár lobogó, vagy bármi. Persze, a kémrigóhoz képest az ő szeme lehet, hogy kevés, de teljesen mást figyel. A falat, a repedéseket, az esetleges titkos ajtókat, míg a rigó feljebb röppent.*