Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:15 pm

*Ismerősei közül többen is jelen vannak, egészen ütőképes csapatot lehet ebből kihozni, méghozzá azért, mert annyira különbözőek, hogy együtt bármivel szembeszállhatnak, bármilyen feladatot megoldhatnak. Ez feltételes azonban, hiszen a különböző klánok jellemei más érdekkel rendelkeznek, és sosem lesz egy közakarat. Körbenéz, miközben Alyssa emelkedik, többen pedig próbálják felmérni, hogy hol is lehetnek. Őt nem ez érdekli, hanem továbbra is a varázstárgyak fellelhetősége. Ujja rászorul a köpenybe rejtett aranypisztoly ravaszára, és még az is megfordul a fejében, hogy talán most a halálos golyót kell használnia. Lassan araszol a növényzetben, figyeli, nehogy valami kiengedett fémhuzal elkaszálja a lábát, óvatosan sasszézik, míg mások előrecsörtetnek. A lombos fák irányába indul el, talán kissé leszakadva a tömegtől, hátha talál valami megcsapolható illetőt, most már ideje lenne. Ha a fák közelébe ér, akkor szokatlan módon nem felfelé tekinget, hanem a kőfalaknál valami lefelé vezető járatot keres. Bár azt nem tudja, hogy lovagok nyomában vannak, de hátha ez egy templom, amely az épület alatt húzódik. Az árnyékfarkas tünődően szaglászik, és előreiramodik.*

//Relikviamester 4. szint: 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:11 pm

*Mila elvégzi a varázslatot, miután elkapja Nicolas mosolyát. Egy fintorral válaszol a fiúnak és tüntetőleg hátat fordít, majd megtudja, hogy még mindig a birtokon vannak az 1700-as években. Ezt meg is osztja a többiekkel, bár kérdés, hogy ki hallotta, hiszen szinte mindenki valamiféle varázslathoz folyamodik, ami valami célpontot adhat, hogy most mit is kellene tenniük, mi is a feladatuk. Mila hegyezi a fülét és a szemét, így nyilván állatok neszezését ő is hallja, valamint a távolban vélhetőleg felfedezi az épületet is. Miroslav körbeszaglászik egy kicsit és valószínű, hogy ő is felfedezi a nyomokat, de ez persze mesélőtől függ. Minden esetre Mila megindul az épület felé, miközben a feje fölött látja, hogy Alyssa beleütközik az égbe. Erre megtorpan és felfelé nézve a lányt figyeli, aki vélhetőleg kitapogatja a dolgot.*
- Mi a franc. Egy kupolában vagyunk? *teszi fel a hangos kérdést Mila, amire talán szintén mindenki felfigyel, de végül megcsóválja a fejét és tovább folytatja az útját az épület felé. Odaérkezvén kőfalakba ütközik, ami alapjáraton nem okozna neki gondot, de most nem fog hősködni. Ismét pálcájához nyúl, majd elsuttog egy igét és elvégzi a szükséges pálcamozdulatot:*
-Safentum Mordem! *hogyha az ige sikerül, akkor az aprócska füstfelhőből egy kémrigó jelenik meg, akit az egyik ablakhoz küld, vagy hogyha van udvar, akkor oda. Kíváncsian fülel és vámpír érzékeit is kiélezi, hátha ő is hall valamit.*

//Élőlényidézés, Elsődleges
Kémrigó
A varázslat hatására egy fekete füstgolyó röppen ki, s mire eloszlik a füst már ott szárnyal egy éj fekete feketerigó. Ha az állat céltalanul lett megteremtve, így csak körberepül, és várja az utasításokat. Ha céllal lett idézve, akkor a madár elrepül oda, ahova a megidézője kéri, nesztelenül cikázva, és ha leszállt, akkor szépen kémleli a beszélgetőket, és továbbítja a hangokat a gazdájának. Nem mentális a kapcsolat, hanem a rigó, a felé megérkezett hanghullámokat úgymond elgörbíti, és a gazdája felé irányítja a szél hatásával, hogy a hangokat csak ő hallja, egyenesen a fülébe.
Élettartama: Kezdő szinten 10 perc – Maximum 1 óra 30 perc//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A Liget, ahova kerültek, ha jobban körülnéznek valahogy ismerős lehet nekik. Nem igazán tudják hova tenni, hogy vajon miért, vagy mikor jártak már itt, főleg mert többségük nem is ismeri egymást régről, hogy járhattak itt hát mind? Mila térérzék-e azt mutatja, hogy még mindig a Birtokon vannak, tehát a helyszín Bulgária, és a varázslat az időt is megadja nekik, ami nem más, mint valamikor az 1700-as években. Nicolas körbefigyelget, állatok neszezését is hallja éles vámpír füle, érzékelhető nyom is felmerül, a fűben lábnyomokat pillant hat meg, amik jól rejtőznek a fű között és egyenesen a nagy lombú fák közé vezetnek.
Szevér varázslata többnyire csak kisebb-nagyobb állatok jelenlétét jelzi neki, embereket nem, bár ennek az is lehet az oka, hogy mondjuk épületben vannak.
Alyssa az ég felé tör, ami egy ideig megy is, majd egyszerűen beleütközik valamibe úgy 8-10 méter múlva. Így is elég magasnak tűnik ugyan a plafon, de vagy kupola van itt, vagy bent vannak még mindig. A dolog érintés alapján üvegnek tűnik, tehát akár átlátszó is lehet, de a leányzó érzi, hogy mágia is árad belőle. Körülnézve távolabb egy középkori épületet lát meg, valamiféle templom lehet, vagy hasonló.
Rosetta számára a növények apró sugallatokkal szolgálnak, amik arról mesélnek, hogy nem régiben valamiféle lovagok jártak erre. Szép páncélú valakik, akik átvágva a ligeten egy épületet céloztak meg, az ő nyomaikat találta meg Nicolas és az épületet látja Alyssa. Az épület egyébként csukva van, méretes kőfalakkal rendelkezik, bent egyértelműen vannak, ezt közelebb érve Szevér rezgésérzékelése is jelzi, no meg a lábnyomok is aránylag frissek.

Cat ugyan elindulhat észak felé, ha nem tart a többiekkel más irányba, így maximum hasonló üvegfalba ütközik, mint Alydda odafent.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 3:02 pm

* Elég unalmasan telnek errefelé a napok. Ő nem igazán vett részt az eddigi kalandokban, de a mostaniban talán valai sikeres dolgot is művelhet. A már megszokott dolog nem marad el, a feje hasogatni kezd, körbe néz, látszólag nem csak neki, valószínűleg időutaztak. Pontban ötkor eljön a várva várt pillanat, és megnyílik egy folyosó. Nem igazán tolakszik, megvárja mg a többiek kimennek, és ő utoljára marad. Érzi a friss levegőt, ezért kicsit megszaporázza lépteit kifelé menet. Kiérve elkerekedik a szeme, mindenhol fák és szépséges növények, mint egy oázis. Kijutottak volna? Talán. Mindenesetre elindul észak felé, illetve indulna csak előbb megnézi az arcokat, hátha valakit ismer, akivel elmehetne. Nos, majd út közbe hátha talál valakit, inkább beveti magát a növények közé. *

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 2:53 pm

*A koboldlány a földön ücsörög, bár már nagyjából egyben van, habár a vérfarkassága elszállt, de cserébe a dzsinn-kobold teste sértetlen, lelke benne, elszakíthatatlanul - remélhetőleg. Furcsa érzések keringenek benne, klausztrofóbia nem, de rengeteg érzelem, példának okáért a cselekvési vágy, hogy végre történjen valami. Pontosan tudják, hogy mikor nyílik az ajtó, tehát már készül, mondhatni előkészíti a gyógykulacsát, hogy az időugrás után csak kortyoljon kettőt, felfrissíti azonnal. Talpra áll, és a felszínt érezve azonnal surrangat előre, persze senkit sem lök el, hozzájuk sem ér, ügyesen szlalomozik előre. Fent a felszínen különféle varázslatok ütik meg a fülét, például a térérzék, amit ő is ismer, a szárnyalás, szintén, és a növényeknek őszinte szívvel megörülve azonnal fák, bokrok közé sétál, hogy ott nézzen körül, sőt, beszélgetésbe elegyedjen velük, hogy hol vannak, mi ez a hely, valami történést, fontos dolgot tudjon meg, élvezi, hogy az eget látja, már hogyha nem egy újabb illúzió, mint a 2,5. mesén.*

//TEM II, druida, druida, nagyon druida:
Beszél a természet:
Varázsige: Orator Frumentum
Leírás: A természetmágusok nyomozóvarázsainak magasiskolája. Fontos információt mondanak a fák, növények stb. hogy ki vagy mi járt erre, nyomolvasáshoz kiváló. Így tehát azok, akik nem hagynak nyomot, viszont nem gondolnak arra, hogy a fák, növények, állatok látják őket, könnyen lebukhatnak.
Pálcamozdulat: Egy szájat kell formáznunk a pálcánkkal, miközben egy növényre, vagy állatra mutatunk. Ez nem jelenti azt, hogy a megcélzott élőlény fog beszélni, hiszen a varázslat eredménye sugallatok, misztikus gondolatok, sejtelmes suttogások formájában jut el hozzánk.
Hatás: Azonnali és időleges. Kezdők esetén fél órára visszamenőleg határozhatjuk meg, druidák, aurorok, jósok és látnokok +15 perc, évfolyamonként +15 perc.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 2:38 pm

*Az események haladnak a maguk medrében. Sokan próbáltak már beleszólni az idő folyásába és a sors alakításába, de végsősoron nem lehetett megállítani. Az idő homokjának porszemei egyre csak pörögnek és olykor utazunk benne ide- vagy oda, de megállni sosem fog. Az emberiségnek lehet pont az lesz egyszer a veszte, hogy túl sokszor próbált meg a porszemekkel játszadozni. Csak nehogy elszabaduljon... A lényeg, hogy ismét villan egyet az idő, ismét mindenkinek kellemetlen. Igaz Deja Vu-érzet uralkodhat mindenkin, Alexen legalábbis uralkodik. Az sem biztos, hogy ezt az egész időutazásos dolgot túl fogják élni, úgyhogy úgy áll hozzá, hogy csak a pillanatnak él (amúgy sem nagyon szokott tervezgetni), igyekszik a pillanatból kihozni a legtöbbet. Egyébként elég nyomasztó számára ez a hely, így mikor feltárul a következő járat (ami talán pont az, amelyik felé előzőleg benyomott egy tűzlángot felderítve, hogy mi van arra, de akkor még fémkapu állta el a lángok útját), elsők között indul meg, hogy napfényt, természetet, erőt fogadjon be lelkébe. Mások is vannak itt, akikkel szemben persze vannak fenntartásai is, ami nem csoda, hisz mind Nicolas, mind Mila olyan lények, akiket nem szívesen lát a környezetében, de nem ágál ellenük... még. Nem érzi szükségét annak, hogy most varázsoljon, hanem csak körbenéz a nyílt terepen, hogy lát-e valami érdekeset és élvezi a friss(ebb) levegőt. Azért pár napja elkészített magának egy visszafordító tükröt, biztos, ami biztos. A földön találta a tükördarabot, lecsiszolta széleit, hogy ne vágjon és bár nem nagy, mégis hasznos lehet majd*

//Relikviamágia (elsődleges + relikviamester képesség) - Visszafordító tükör: A visszafordító tükör egy különleges varázstárgy, amellyel visszafordíthatunk varázslatokat. Több felhasználási területe van. Egyrészt egy nyílt ártó varázslatot visszatükrözhetünk ellenfelünkre. Emellett ha tükrünk elég erős, akkor képesek lehetünk feloldani vele hosszabb ideig tartó rontásokat, vagy éppen elenfelünket erősítő pozitív mágiát. (előzőleg elkészítette, nála van egy nem túl nagy tükördarab)//

Vendég

*Ahogy múltak a napok, eszébe jutott néhányszor a napló, de aztán mindig arra jutott, hogy amíg itt vannak, addig aligha fogják megtalálni. Elég érdekes lenne, ha lekerült volna ide, a föld alá... bár ahány dolgot találtak már, akár meg is történhet. A kilincsdarab még mindig megvan, de nem talált ajtót, amibe jó lenne. Arra már rájött, hogy hova is való a kocka, a központi teremben lévő dobozba, de még mindig nem tette a helyére. Talán arra vár, hogy meglegyen az összes darab, és egyszerre kerüljenek oda, de ki tudja, ez mennyire jó ötlet. Majd kiderül. Mivel megvan, hogy mikor nyílik meg a következő folyosó, egyelőre csak vár, és már ismerősként köszönti a villanást... de ez nem azt jelenti, hogy kellemes is. Felszisszenve dörzsöli a fejét, de kezd hozzászokni a fejfájáshoz. Elindul a megnyílt járatban, és érzékeli, hogy az felfelé tart, majd megérkeznek a... felszínre? Hunyorogva felnéz az égre.* ~ Fel kellene repülni, hogy megnézzem, beleütközök-e valamibe... ~ *Lebukni viszont ugyebár nem akar, de mégis támad egy ötlete. Előveszi a pálcáját, és a jobb válla felett hátrasuhint vele, majd pontosan az ige kimondásával egyidőben kiengedi a valódi szárnyait.* - Altivolus! *Mivel már eleve vannak szárnyai, a varázslat azokat erősíti, de aki nem tudja, hogy fél-angyal, annak úgy tűnik, mintha konkrétan szárnyakat idézett volna meg magának. A fájdalmat igyekszik leküzdeni, ahogy új tollai nőnek, mélyeket lélegzik, összeszorítja a szemeit néhány pillanatig, mert a fejfájással együtt azért durva kombó. Mikor valamennyire elmúlt, megmozgatja a szárnyait, majd felfelé kezd repülni. Ha valóban az égbolt van fent, akkor aligha tudja elérni, de ha csak valami megbűvölt plafon, vagy ilyesmi, akkor van rá esély, hogy felfelé szállva érzékeli előbb vagy utóbb. És ha már fent van, onnan az egész terepet is jobban belátja, szóval körbenéz, hátha kiszúr valami fontosat vagy érdekeset.*

//SHE II., elsődleges, Szárnyalás
A mágia adja magát, lehetőséget ad arra, hogy könnyebben felvegyük a harcos egy repülni képes lénnyel, más esetben pedig nagy előnyre tehetünk szert, hiszen jobb lesz a kitérésünk, és nagyobb meglepetéssel tudunk támadni a magasból cikázva. A varázslat hatására egy pár angyalszárny nő ki a hátunkból, melynek mérete alkalmazkodik a miénkhez. Azon lények számára, akik már rendelkeznek szárnnyal, fél-angyalok, tündérek a varázslat a saját meglévő szárnyukat erősíti meg, egy plusz védelemmel, gyorsasággal látja el azt.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 2:24 pm

*A napok eltelnek, a villanás ismét jelentkezik, a fejfájásra pedig egy könnyed kézmozdulattal reagál, és a fájdalom már meg is szűnik. Néha egészen hasznos, hogyha természetes gyógyító az ember.. Ahog az újabb járat megnyílik, szépen fogja a cuccait, és nekivág, hogy megnézze, merre is menetelnek tovább, az idő merre folyik. Az emelkedőnél igyekszik rájönni, mennyire emelkedik, vajon tényleg feljuthattak-e a felszínre ennyi emelkedés után, majd, amikor a fás területre érnek, finoman leguggol, és megvizsgálja a helyet, hogy megtudja, miféle hely ez, mi van itt, és, hogy ténylegesen hova is keveredhettek. Koncentrál, lehunyja a szemeit, és szépen hagyja, hogy a hely, meg a mágia megmutassa, most éppen ki is van itt. A pálcát rántó diákra szeme se rebben, ő békés fajta, és békésen szívja be mind e közben a természet illatát, nincs hova sietnie.*

//EHA, Rezgésérzékelés, elsődleges
A földharcos képes a talaj rezgéseiből megállapítani, hogy mikor, merre, milyen léptek döngenek.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 2:23 pm

*Némi kis visszautalásként utazzunk vissza pár nappal ezelőttre. Nicolas nem volt olyan hülye, hogy a közeledő Clina szeme láttára törte ki Mila nyakát. Clina vélhetően ott maradt a központi teremben, mert nem tartott velük az elmúlt alkalommal, tehát nem láthatta Nicolas akcióját. Hősünk egyébként egyre idegesebben rója a folyosókat, mert elfogyott az utolsó cseppnyi vérfiola is, most már muszáj lesz kikerülnie innen, különben nem tudja visszafogni magát. Na jó, egy ideig még igen. Az újabb időugrás már meg sem lepi, sőt örül is neki, hogy végre tennivaló akad. Társaival együtt már régóta gyűjtögeti a különféle tárgyakat, kérdés, hogy mire lehet majd használni őket. A tértágított válltáskában már ideje, hogy előkerüljön a váltás ruha, mert kezd kissé oroszlánszaga lenni. Tehát mielőtt időugrottak volna, elvonul, és átöltözik, és a frissen mosott fekete szerelésben kel útra. Egyenlőre egyedül, aztán majd meglátjuk, hogy ki kihez verődik. Beszívja a friss növényzet illatát, és elégedetten felmordul. Ahol növények vannak, ott talán állat is lehet. Melegvérű. Megszaporázza lépteit, ám cseppet sem vesz vissza az óvatosságból. Kisiet az amfiteátrumban, és körbesandít, végülis mentalista, olyat keres, amit más nem találhatna meg. Bármi titkos nyomot, vagy olyan kütyüt, amibe beleillenek a talált tárgyak. Megpillantja Milát, akire egy csibészes mosolyt vet. Nincsen meglepődve, sőt, pontosan tudta, hogy a lány vissza fog térni, hiszen ott volt ujján a vámíprgyűrű. Most, hogy már biztos abban, hogy a lány vámpír, megvan a kezében az aduász*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Hétf. Aug. 13, 2012 2:21 pm

*Habár a csapat egyik fele eltűnt egy éjszakára, Mila nem aggódott miattuk. Annak azért picit örül, hogy Rosetta ismét a saját testében van, ugyanis így nem kell hallgatnia Szevér folyamatosan dalolászását, amivel nyugtatni akarta a szellemlányt. Immár csend borul a teremre, csak halk beszélgetések hallatszódnak, melyeket Mila kihallgathat. Egy percre sem veszti szem elől Nicolast, akiről még mindig nem tudja biztosra, hogy vámpír, habár biztos benne, hogyha a fiú valóban az és nem iszik még néhány napig, tuti, hogy egy összeszottyadt test lesz, ami azért nem túl kellemes és nem túl jó látványt nyújt. Szerencsre Mila megtalálta a saját kis "vérbankját", Clínát, úgyhogy ő köszöni szépen, tökéletesen érzi magát. Naponta kétszer sétál egyet a leányzóval, ami annyira nem tűnhet fel a többieknek, mert általában együtt találhatóak meg, sokat beszélgetnek, habár Mila inkább az érdekbarátság híve, míg a naiv tünde tényleg szeret a vörös lánnyal lenni. Azért a vámpír lány is örül, hogy sikerült találnia egy ilyen diáktársat, aki önként adja a vérét. Clína elmesélte, hogy mi a véleményük az éj teremtményeiről a tündéknek, és ennek a felfogásnak a lány nagyon örül. Így hát ereje teljében várja Mila a következő dátumot, amit Steven az oszlopokról leolvasott. Ha minden igaz, ma jött el az ideje és hamarosan meg is érzi a rántást, így gyorsan elmormolja a kémjel rúnaszót, és látja is, ahogy az időgép életre kel. Érzi a rántást, majd kissé összezavarodva hallja meg, ahogy az egyik fémlemez felemelkedik.*
- Idő van! *szólal meg halk, ámbár határozott hangon és lassan feláll. Clínára néz, biccent egyet, majd megindul a központi terembe, ahol valóban felnyílt a következő fémlemez.*
~Kíváncsi vagyok, most hova érkezünk...~*morogja Miroslav, aki habár kicsit izgatott, hasonló érzelmekkel küzd, mint gazdája: semmi kedve ehhez az egészhez, főleg, hogy Nicolas is ott lohol a nyakukban. Mila szinte biztos benne, hogy ha nem a kaland folyamán, akkor utána az iskolában próbálja meg megölni a srác. Kérdés, hogy sikerülni fog-e neki. Ez a tény és a gondolat kicsit frusztrálja a lányt, de egy időre elfelejti, ugyanis a járat emelkedni kezd felfelé, majd valamiféle füves, zöld területre érkeznek. *
~Hol lehetünk?~
~Fogalmam sincs, mindjárt kiderül!~*jelenti ki Mila, és ahogy kiérkeznek pálcát ránt. Saját halántékához nyomja a pálcát, majd kimondja a szükséges igét:*
-Sensilartis! *ha a varázslat sikerül, akkor remélhetőleg rájön, hogy hol is vannak. Azt, hogy mikor, azt a többiekre bízza.*

//SHE II., Elsődleges
Térérzék
A másik esetben saját magunkra alkalmazhatjuk a varázslatot, ezzel lényegében azt lőhetjük be, hogy hol is vagyunk. Minél megszokottabb a helyszín, tehát pl. Svájcban egy kis falu, annál pontosabb információt kapunk, akár város név is bevillanhat. Ha más dimenzióról, létsíkról van szó, valamivel nehezebben működhet a varázslat, de arra mindenképpen rámutat, hogy másik dimenzióban, vagy létsíkon, netán álomban tartózkodunk jelenleg.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Újabb napok teltek el, pihenő képpen el lehet lenni a pihi szobában, ott mindig van étel és ital, no persze vámpírok hátrányben, hűtött vér pont nem található, Rosetta mostmár a rendes testében van újra, a legutóbbi kaland alkalmával visszajutott, vérfarkassága ezzel meg is szűnt. Kis kitérő volt csupán a múlt mezsgyéire. Jelenleg tárgyak terén Lisánál ott van a darabka kilincs, és a bedobós játékhoz való kék kocka. A láda a helyén van a terem közepén, és amikor az idő eléri az 5 órát újabb járat nyílik meg, miközben az időgép megint lendít rajtuk egyet a megszokott villanás formájában, a kellemetlen fejfájással kísérve. A megnyílt járat másabb, mint amit megszoktak, ugyanis nagyon úgy fest, hogy a folyosó rövid séta után emelkedést mutat, majd végül zöld, fás területre érkeznek meg, a felszínre nagyon úgy fest? Az más kérdés, hogy vajon kijutottak az alagútból, vagy csupán valamiféle belső terembe érkeztek, mint az amfiteátrum is. Az égbolt viszont égboltban tűnik.*

Vendég

*Elűzi a lidércet, és úgy tűnik, mindenki megoldja a maga ellenfeleit, sőt, egy történetet is kapnak a tükörkeretben. Ő ugyan nem ismeri a sztorit, de kiszúrja ott Vanessát, habár eléggé megváltozott azóta, de valahogy mégis beazonosítja, így rá néz kérdően, aki kijelenteni, hogy nem is emlékszik a dologra.* - Hát, amíg be vagyunk ide zárva, addig sehogy. Nem tudom, mennyi esély van rá, hogy itt találjuk meg a labirintusban. Ha pedig kijutunk innen... én a másik kettőt sem ismerem, te tudod, kik ők, vagy hogy lehet megtalálni őket? Bár ha te nem emlékszel az egészre, talán ők sem, de még mindig rajtuk keresztül juthatunk el a legnagyobb eséllyel a naplóig. *Megcsóválja a fejét, és még egy kicsit bizonytalanul néz a másik kettőre, de úgy látszik, senki nem tervezi felhozni a fél-angyal dolgot, így végül ő sem említi meg, és nem kéri őket titoktartásra. Helyette a lányokkal elindul visszafele az alagútban a többiekhez... bármennyire foglalkoztatja a napló, innen aligha tudják megszerezni.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 5:18 pm

*Nem nagyon figyel a körülötte lévő eseményekre, így annyira Rosetta átváltozását sem veszi észre, bár azért a szárnykipattanás látványosabb effekt, de hát ő aztán tudja jól, hogy vannak, akik palástolnak ezt-azt, és erre bizonyára jó okuk van, tehát nem fog odamenni kérdezgetni, hogy "Te fél-angyal vagy?", egyszerűen elkönyveli a tényt, és ennyi elég is. Mindenesetre sikerül kettékapnia újra Jasont, és csak reménykedhet benne, hogy később nem kell majd megint. A tükör megnyílik, visszatérnek jó eséllyel a saját jelenükbe, vagy terükbe, vagy hol is voltak most, a képek láttán pedig csak picit oldalra döntött fejjel pihegve morfondírozik. Végül egyszerűen megrázza a fejét.* -Egyáltalán nem rémlik ez, lehet hogy nem is én voltam ott? *Remek kérdés, de hát sok minden történt vele már, sokan irányították, szóltak bele az életébe, ki tudja nem töröltek-e ki valamit a fejéből, vagy tettek bele olyat, ami meg se történt vele. Egyik sem lenne teljesen irreális. Aztán persze szimplán el is felejthette már, régi eseménynek tűnik. Az viszont biztos, hogy a napló fontos lehet. Eszébe ötlik Joyce alakja, de hát már a leányzóval is olyan régen találkoztak, pedig hajdan jóban voltak...talán...talán Vaszilij tudja, hol lehet? Bár félő, hogy neki se sok fogalma van róla. Ha visszatérnek, akkor megkérdezi, ha valaha visszatérnek. Bár a fiút se látta már egy ideje.* -Vajon hogy keríthetjük elő a naplót? Főleg, hogy be vagyunk ide zárva. *Költői kérdés ez inkább, hiszen nem vár rá tényleges választ, nem is valószínű, hogy van rá. Egy biztos, egyelőre jöhet egy kis pihenés, amíg egy újabb folyosó fel nem tárul.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Vanessa a karddal a kezében, és apja támogatásával már sokkal erősebbnek érzi magát, és körkörös mozdulattal szúrja ketté Nolant. Rosettának nem is a kezéből, hanem a testéből pattan ki a druidacsóva, szénné égetve igen sok ellenfelet, majd átfarkasul, és tép akit ér. A csóva egyébként áthatol a tükrön is, és megsemmisíti az utolsó fényplazmát. Alyssa szárnyai kipattannak, kezeiben felizzik az angyalkard, a lidérc pedig megadóan esik ketté. Rosetta is le tud higgadni, immár önmaga, a saját testében. A bábok és a kisértetek eltűntek. Ellenben a tükörkeret ismét mutat valamit, most utoljára. Három diákot, akik egy sötét csatornában találnak egy sötét titkos kamrát, afféle remetelakot, ahol sokáig lakott valaki. Évekkel ezelőtt ez a három diák talált egy naplót, ami azóta ki tudja, hogy hol van. A három diák Vanessa, Joyce, és Irego volt. Vanessa itt van, és nem igazán emlékszik hogy mi is volt a naplóban. Irego halott. Joyce pedig már nagyon régen távozott az iskolából, talán visszament a cirkuszba. De talán nála lehet a napló. Mert azt most mindhárman érzik, hogy a napló egy olyan ősi titkot rejthet, amit már hatodik éve kutatnak. Azt hogy miért is van a nezabar állandóan ilyen félelmetes cselekmények fókuszában... Az a titok, amit keresnek, a naplóban lehet...*

Vendég

*Erősen rámarkol a kardra, és igyekszik visszanyerni a bátorságát, ami könnyebben megy, mikor a lidérc hátralebben. A hátán bizsereg az angyalszárny tetoválás... Néhány másodperc alatt felméri a helyzetet. Sem Rosettát, sem Vanessát nem ismeri igazán, de mindkettejükről hallott eleget, és igazából eddig nem volt rá oka, hogy ne bízzon bennük. Így hát már meg is jelennek a szárnyai, amolyan minden mindegy alapon - egyébként is jólesik neki, hogy végre kinyújtóztathatja őket, hiszen ezt nem tehette meg, mióta be vannak ide zárva. Félig-meddig a talajtól elemelkedve vetődik-repül rá a lidércre, a karddal megcélozva. Reméli, hogy hamar sikerül elűznie, mert ahogy látja, Rosettának jóval nagyobb gondokkal kell megküzdenie... Amennyiben pedig a kard nem megy, még mindig jöhet a lidércdárda. Így elsőre nem is veszi észre Rosetta átalakulását.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 4:52 pm

*Sikerül kicsit lelassítania Jasont, hogy ne csapjon le, de amennyiben Vanessának is sikerült felocsúdnia azonnal elmászik a színről, ugyanis a pengemester lány biztosan erőteljesebben tud fellépni, mint ő, akárhogy is vérfarkas. Mikor meglátja a fényt, talán a saját fényével világította meg jobban, ki tudja, akkor azonnal odakap a tekintete,és ott is ragad, oda menne, de a többi bábból is kilépnek ellenségek, amik meg kellőképpen őt fagyasztanák, de ahelyett, hogy lefagyna, az utolsó lélekjelenlétével még a képkeret közepe felé, a fény felé egy druida tűzcsóvát lövell, éppen olyat, amilyet a festmény felé lőtt, mikor meglátta rajta a mosolygó tünde férfit, aki kitépte a szívét... Druida tűzcsóva, szinte érezni belőle, hogy mind a druida kasztja, mind az elementalista kasztja kirobban belőle. És aztán... Elsötétül minden. Már ha lehet így mondani. A rengeteg negatív emléktől, az arcoktól, amik körbeveszik az elméje egyszerűen képtelen feldolgozni a látottakat és kirobban belőle az őrjöngés... Vagy csak elájul. De inkább legyen az őrjöngés, ugyanis ha elájul valószínűleg a bábok beszippantják maguk közül. Szóval nem, nem ájul el, de az ép eszét bizonyos fokig elveszti, a csóva után azonnal foggal-körömmel ugrik neki mindegyik bábnak, ami közeledik hozzá, tépve, harapva, karmolva... Farkasulva. Csak társát ne érje...*

// Druida 5. szint: Druida tûzcsóva: Hasonló, mint a druida láng, de már egy erősebb vállfaja, nagyobb tűzkitöréssel, több sebzéssel.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 4:47 pm

*Hát igen, tényleg eléggé össze van omolva, úgy fest, hogy most Rosettán a világ, vagy legalábbis a két lány szeme, mert Alyssa sincs sokkal jobb helyzetben. A kobold lány viszont felszívja magát és az áradó fénysugár egy kicsit a csukott szemeken keresztül azért hozzá is eljut. Ez azonban önmagában még jó eséllyel nem lenne elég, a vöröske hangját is mintha nagy-nagy távolságból hallaná, csak alig jut el hozzá, hogy készüljön. Mire...hogy újra megölje Nolant? Újra képes lenne rá? Először sem tette meg egy könnyen, csak Peyton miatt...aki meg közben kiderült, hogy az úrnő, aki csak irányította éveken keresztül. Nem gyilkos, mégis azzá tették, mint valami bábot ide-oda lökdösve. Báb...most is báb, hiszen a lidérc irányítja. Felemeli a fejét, ekkor hallja meg Evander hangját, majd meg is látja a férfit árnyalakban. Összeszorítja a szemét, kipréseli a könnycseppeket, majd feltolja magát a fal mellett és egyszerűen csak némán bólint az apja felé. Ujjai rászorulnak a kardra, ahogy újra a kezében érzi az erőt adó pengét, majd szinte önkéntelen mozdulattal indul meg Jason felé. Az más kérdés, hogy közben Rosetta is eléggé bajban van, de most nem tud mással foglalkozni, ha még arra is figyelne, hogy az úrnő is itt van...na hát akkor aztán végképp összeomlás.* -Ne, térhetsz vissza...soha nem hozhatod vissza a sötétséget! Nem engedem! *Szívja fel magát mostmár, szinte kiabál, de ez inkább most valamiféle harci kiáltással vegyül, mintsem kétségbeesett rikácsolás lenne. Szinte a mozdulat közben mondja ki az igét a kardra, hogy még erősebbé tegye.* -Falx Marmor! *Aztán lendületes csapáddal suhint Jason felé, akit elvileg már Rosetta is megzavart, így talán könnyebben be tudja vinni a megsemmisítő csapást, bár ahhoz nekromantának kellene lennie, hogy a lelkét véglegesen elpusztítsa, így ki tudja, hogy nem hozza-e vissza megint valamit egyszer. De akkor újra visszaküldi...muszáj!*

//Sötét Hatalmak elűzése elsődleges - Márványpenge:
Leírás: A varázslat a fegyverünkre hat, bármire ami harcra alkalmas, tehát ugyanúgy jó egy kard vagy egy dobótőr erősítésére is, sőt akár ostorhoz is alkalmas. A fegyver különlegessége az, hogy azon felül, hogy jobban használhatjuk majd támadásra, és nagyobb sebeket ejthetünk, a fegyver képes lesz megsebezni szellemalakú lényeket is, kísérteteteket, lidérceket. Nem nagy mértékben, hiszen a holtakat nem lehet még jobban megölni, de mégis legalább távol tartás végett támadni tudjuk őket, nem szalad át rajtuk a fegyver. //Játéktechnikailag pl. egy párbajversenyen + sebzést ad fegyvernek, amire alkalmazzuk, mint a rúnakard.////

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A lányok úgy tűnik, szerepet cseréltek, mert Vanessa a rettenthetetlen pengeharcos összeomlik, és a félős koboldlány veszi kézbe az irányítást. Nolan megdermed a ragyogástól, mozgása lelassul, ebből meg tudják érteni, hogy visszajött ugyan a halálból, de csak ideiglenesen, egy lidérc által teremtett tükörtestben, amit az erő, és a bátorság képes lehet szétzúzni. Jön azért rendületlenül, hiszen még ebben a selejtes testben is örül, ha meg tud ragadni, na meg persze ilyenkor is csak az a terve, hogy megölje két fő ellenfelét. Most Vanessa felé indul, bár már lényegesen töredezik a teste, képes lehet egy utolsó csapásra. Ám úgy tűnik, párfogókból az évszázadok során sosincs hiány. Evander jelenik meg a semmiből, ő aztán tényleg hallhatatlan* Meg tudod csinálni. *dobja neki oda a kardot. Rosetta viszont a tükörkeret közepén egy halványan pulzáló fényt vesz észre, mintha az táplálná a lény erejét. Mármint a lidércét. A többi bábból is megnyílva kezdenek özönleni az egyre félelmetesebb ellenségek, mint a sötét úrnő, a sötét tünde, a töktermelő falu kövér polgármestere... khm... A lényeg, hogy Rosettát kezdik el közrefogni, és azt kántálják: Légy báb! Légy báb! Alyssa megtántorodik ugyan, ám a kard belesimul a kezébe, és ettől erősnek érzi magát. Rásuhintani ugyan nem tud a lényre, de az hátrariad tőle.* Egy angyaaaaal...? *Sikolja, és riadtan hátrál. Alyssa érzi, hogy angyalszárnyai szinte ki akarnak pattanni. Elűzheti a bestiát...*

Vendég

*A teóriája nem jön be, ugyanis alakok lépdelnek elő a bábokból. Jasont ő maga nem ismeri, nem volt még itt akkor, viszont mielőtt reagálhatna hogy segítsen a másik kettőnek, megérzi a jeges érintést...* - Kössz a bókot, de kihagynám az utódlást. *Ennyit még sikerül lazán kijelentenie, megjelenik az angyalkard a kezében, fordul, és már suhintana felé a lidérccel, elvégre az angyalpenge csak sebzi valamennyire... Viszont ez nem történik meg, ugyanis eléri a fehér plazma, mire megrohanozza a legszörnyűbb emléke. Nem kérdés, hogy melyik az... épp az, ami miatt nem engedi magát kötődni senkihez. Az, amikor otthoni barátja túlvilági lények, talán épp ilyen lidércek által cibáltan feküdt a földön, ő pedig bőgve térdelt felette, próbálta gyógyítani, de semmi nem segített. Megtántorodik, és erővel igyekszik a képeket kilökni a fejéből, de túlságosan remeg a keze, egy varázslatot sem tud összehozni, amíg nem szedi össze magát... A pálcája kellene, a pálcája, sötét hatalmak elűzése, de hiába kap arra, a rázuhanó emléktől elsőre nem találja az övében.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 4:15 pm

*Nem sikerül elérnie semmit, ezek szerint a zsinórokra fűzött bábok még se marionettek voltak, és valamit nagyon félrenézett, de így is nagyon hasznos volt, hogy fürgébb lett. Mindazonáltal a földhöz vágják, még fürgébben is, de érzi, hogy nem csak a Természetes gyógyítói képességek élednek a testében. Teljesen ledöbben, amikor tudatosul benne, hogy mi ez a mérhetetlen adrenalinhoz hasonlítható életerő, ami elönti a testét. A múlt alkalommal öreg testébe kerül, a mostani alkalommal viszont több, mint félévvel ezelőtti vérfarkas teste idéződik fel benne... Inkább nem gondolkozik mélyebben, hiszen erre nincs idő, ösztönösen cselekszik, bár úgy érzi, hogy a hajdani őrjöngésékhez képest azért kicsit berozsdásodott. Lehet, hogy az adrenalin, lehet, hogy a farkas érzékek, vagy hogy azért egy cseppnyi ideje ismeri Vanessát, mgé ha nem is olyan közelről, a szavaiból hallja, hogy teljesen elveszett, hogy cselekvésképtelen, márpedig Jason teljesen biztos, hogy végez vele. Rosetta mindeközben a földön hever, mintha Jason földhözvágásától mondjuk elájult volna, ám amikor Vanessa képtelen támadni, akkor kipattannak a szemei és a régi vérfarkas gyorsaságával és az erőkesztyűs-vérfarkasos erejével ugrik a valószínűleg háttal, vagy oldalt levő Jasonnak, miközben a teste hihetetlen erősséggel felfénylik, ezzel a férfit talán képes összezavarni, hogyha nem is tudja földre lökni még ekkora erővel se, ráadásul visszarántja Vanessát a fénnyel a földre.* - Vanessa, készülj! *Kiáltja még, miután megtörtént az ütközés, akárhogyan is végződött, hogy felrázza a lányt, muszáj cselekdni e, különben egy ilyen ellenféltől elvesznek... Hogyha ez az idő alagútja, és ő vérfarkas erővel rendelkezik, akár igazi is lehet ez a Jason...*

// Természetes gyógyító 7. szint: Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erõteljesen rákoncentrál, akkor a teste erõsen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselõ napsütés égetni kezdi. //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 4:09 pm

*Szóval megpróbál az egyik kijárat felé osongálni, miközben Rosetta rémképeket fest fel a bábukról. Hát jó benne is felmerült persze, hogy ezek nem lesznek cuki, békés bábok, na de arra ami következik végképp nem számít. A következő pillanatban az egyik báb egyszerűen szétnyílik és mint valami rémálomban előkerül belőle Jason. Az ellenség, az ősellenfél. Az az ember, aki majdnem megölte és kettévágta, aki elvette tőle egy időre Pengit, aki megölte a szüleit és aki miatt ártatlan embereken állt bosszút. Aki közvetve végzett Evanderrel, hiszen az ő akkori egyik embere rántotta a mélybe mentorát és egyben mint később kiderült, az apját. Éppen hogy félre tud ugrani a lesúlytó férfi elől, és még ha az agya mélyen sejti is, hogy ez nem lehet igaz, nem térhetett vissza, bizonyára ez csak a lidérc "tréfája", valami gonosz rémkép, vagy rémálom, mégsem tudja ezt most felfogni. Akrobatikája, és reflexei tudat alattiak, így hát megússza az első támadást, de az erős csapás hatására kihullik a kard a kezéből és messzire esik, ami nem meglepő, hiszen az erő pillanatok alatt elszáll belőle. A falnak tántorodik, ugyanis hátrálni kezd, ami egyáltalán nem megszokott látvány egy harcostól. A jelenésre pillant, a szemei pedig mint ha öt évvel korábban lenne, mintha az e régi félős Vanessa lenne, egyszerűen könnybe lábadnak. Lehanyatlik a fal mellett, maga elé húzza a térdeit, és egyszerűen lehajtja a fejét behunyt szemmel, még akkor is, ha ez jelen esetben nem a legjobb döntés.* -Te nem lehetsz itt...nem lehetsz itt...nem lehetséges... *Ismételgeti újra és újra, mint valami kissé bekattant végtelenített lemez. Nem lenne képes rá, hogy újra összecsapjon vele, jelenleg legalábbis nem úgy fest.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A szellem úgy tűnik afféle seregként hagyta ott a bábokat, mert amint a diákok feléjük fordulnak, a bábok kinyílnak, és alakok lépnek elő a belsejükből. Két alakról van szó, az egyik egy hatalmas fickó, ismerős sebhellyel. Jason Nolan döbörög feléjük, és Vanessa csak a kivont kardjának köszönheti, Rosetta pedig a gyorsulásának, hogy nem csapja őket szét azonnal. A két lány között jelenik meg, és hatalmas csendüléssel üti ki Vanessa kezéből a kardot, a begyorsult Rosettát pedig nyakon ragadja, és földhöz vágja.* Engem még a halál sem állíthat meg. Azt hittétek, hogy végérvényesen legyőzhettek? Visszatértem! *Vanessa felé közelít, Rosetta viszont érzi, hogy alig fáj neki a dolog, sőt, azt érzi, hogy vére felpezsdül, "izmai" kidagadnak. Olyan valóságban vannak, ahol ismét vérfarkas. Alyssa felé nem támad a fickó, ő viszont érzi, hogy egy jeges érintés kúszik végig a tarkóján, ahogyan a lidérc belelehel a fülébe* Ah, kicsim, te leszel az utódom, jóó lesz? Igazán csinos test. Te pedig itt maradsz helyettem. Rettegj! *Egy fehér plazmát dob a lány felé, aki érzi, hogy a legfélelmetesebb élményei öltenek testet előtte.*

//A másik alak Szevér ellenfele lett volna, vele most ne törődjetek//

Vendég

*A tükör darabokra törik... jól sejtette ő, hogy valami nagyon nincs rendben. Talán nem hiába démonvadász meg látnok egyszerre. A lidérc viszont eltűnik a szemeik elől, és ahogy kitisztul a látása, megpillantja a bábukat...* - Sziasztok. Nagyon nem tetszetek ti nekem, remélem, tudtok róla. *Sejti, hogy a bábok nem fognak válaszolni, de igazából nem teljesen biztos benne, szóval egy próbát megér.* - Lehet, hogy a bábokba akart belezárni az otthagyott részeink segítségével. *Ez a teóriája, ami nem biztos, hogy helyes, de neki elég egyértelműnek tűnik... Vanessa kardot ránt, és azért az ő keze is a fókuszai után tapogatózik reflexből, bár az angyalkardot bárhonnan meg tudja idézni ha akarja. Rosetta levágja az egyik bábut, mire szintén feszülten figyel, hogy elér-e valami eredményt. Neki sem tetszik a helyzet, és megmagyarázni sem tudja, pontosan miért, hiszen a lidérc már elment, egyszerűen kisétálhatnának...*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 3:44 pm

*Hát igen, azért furcsa neki, hogy hirtelen a szellemkutya nincs sehol, de önző módon jobban örül, hogy a saját testében van. Érzi Szevér védelmét, hogy mennyire törődik vele, ügyel rá, és így tovább, hiszen Rosetta valljuk be mostanában egy sebezhető figura. Régebben azért talpraesettebbnek tűnt, de mivel eléggé minden lében kanál, az ajtókhoz, varázstárgyakhoz is elsőnek lép, hát nem csoda, hogy végül bevonzza a bajt. Hogyha visszagondolunk az elmúlt évekre... Ne, inkább ne tegyük. Nem sokáig élvezheti a történetet, ugyanis Alyssa visszakozik és lehull az illúzió... Valljuk be, valószínűleg senki sem szívesen adta oda a tagját, de hát a fél-angyal lány okos mentalista, és nem csak észrevette, hogy gyanús, hanem meg is tagadta a dolgot. Speciel fogalma sincsen, hogy a testével mi van, újra szellemeskedik, vagy maradt fizikailag a testében erre az időre, szóval kicsit gondolkoztató, hogy mit is cselekedjen. A lény, ami most már inkább lidérc, vagy őselementál eltűnik, ott maradnak a teremben marionett bábukkal, amik zsinórokra vannak felfűzve. Amennyiben a zsinórok fel vannak függesztve azonnal felpillant, hogy van e valami démonkör, ami tartja őket, lógatja, és esetleg mozgatni is fogja, ugyanis volt már ilyenre példa, hogy így mozgatták a bábokat, és ha fel vannak lógatva, próba képpen nagyon fürgén előveszi - hogyha benne van a testében - a kobold kardját, ami így félvéresen valamivel jobban áll a kezében, bár tuti, hogy nem fogja sokat használni, és akrobatákat megszégyenítő pontossággal (akrobata bár csak első szint, de kobold fürgeség, és ha kell energiamágus harmadik szint miatt felgyorsul) közelebb fut az egyikhez, hogyha a földön is megbizonyosodott, hogy nincs csapda, és levágja a zsinórjairól. Ahogy a penge átvágta, ha átvágta a zsinór, azonnal ugrik hátra, vissza a többiek közé, és csak is egyet, hogy megnézze, milyen hatást ér el. Vagy, hogyha felkelt volna a bábu most nem képes mozogni, vagy éppen ezzel eresztet el... Valamit.* - Muszáj megtudnunk mik ezek, a hideg kiráz tőlük. *Mondja visszaérve a többiek mellett, hogyha azok nagyon furcsálkodva néznének rá és azonnal visszadugja a kardot a helyére, tőrt hazsnált volna, de azzal vágni távolról nehezebb.*

// Energiamágis 3. szint 3x támadás: 1. akrobatika 2. karddal levágás 3. vissza akrobatikulás gyáván, vagy épp csak elővigyázatosan //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 3:39 pm

*Bólint Rosetta szavaira, mindenképpen hasznos, ha együtt maradnak, és már épp válaszolna Szevérnek, de feltűnik, hogy nem érik el a célt. Semmi fű, és egyéb, amit a tükörben láttak, hanem ugyanaz a hely. Keresi a terem közepén a dobozt, és persze Rosetta testét, de úgy fest, hogy ezek jó eséllyel nincsenek most itt. Bizonytalanul tekint körbe, megint utaztak időben, vagy netán térben? Végül még meg is csípi magát, talán álom lenne? Bár félő, hogy ha álomról van szó, akkor nem lesz ennyire egyszerű felébredni. A bábokra pillant, azok is kis eséllyel lesznek barátságosak. A kezét a varázskardon nyugtatja, majd óvatosan elindul az egyik járat irányába.* -Ha jól sejtem...ezek nem csak dísznek vannak. *Mondja halkan, és figyel erőteljesen, hogy bármelyik pillanatban mozdulhasson, ránthassa elő a kardot, és essen neki egy bábnak, ha netán rá akarná vetni magát, mert hogy ezzel erőteljesen számol.*

//Akrobata 4. szint:
Emberfeletti reflexek: Akár nyilak elkapására is képes erõs koncentrációval, vagy felé repülõ egyéb tárgyak elérésére.//