Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Úgy tűnik, hogy Alyssa kelletlensége eredményt hoz. Míg társai túlságosan önfeláldozóak, önként megteszik, hogy megvállnak hajszáltól, és egyébtől, az angyal lány viszont nem szívesen tette ezt. Mintha valami rossz előérzete lenne. És jól is teszi ezt, mert az egész dolog kissé baljóslatú. Átlépnek ugyan a tükrön, de a megérkezés helyett mégsem a már leírt tájon találják magukat, hanem a tükör darabokra törik, és ismét bent vannak a teremben. Nem abban, amiből indultak, valahol máshol, de biztos, hogy az alagútban. Az időtündérről most már egyértelműen érzik, hogy nem is tündér, hanem valami lidérc lehet, vagy valami őselementál, aki az idő örvényében megrekedt kalandorokat próbálja csapolgatni, és célja, hogy testet tudjon ölteni. A lény most haragos sikollyal tűnik el a szemeik elől, és elsiklik valahol az alagútban. Mintha most gyenge lenne mert nem kapta meg a teljes áldozatot. A teremnek egy kijárata van, de nem biztos, hogy érdemes elhagyni, mert ahogy kitisztul a látomás, észreveszik, hogy a teremben különös bábok vannak zsinórokra fűzve. Embermagasságúak... Egyenlőre nem mozdulnak, a lidérc pedig eltűnt a folyosóban.*

Vendég

[Manó]

*A központi teremben lézeng, mint szinte mindenki, mivel sok választása nincs. Majd hirtelen hullani kezd a pernye, és megjelenik az alak.* ~ Legalább történik valami. ~ *Az viszont határozottan nem tetszik neki, hogy hagyjon itt valamit, szóval körbesandít, hogy a többiek hogyan reagálnak. Nem szívesen hagyja szét bárhol a DNS-ét, hogy csúnyán mugli módon fogalmazzunk. Más viszont nem nagyon panaszkodik, így végül egy mozdulattal és egy fintorral kitép egy hajszálat, majd átlép. Vanessa ötlete elég elmésnek tűnik, így bólint.* - Nem sok kedvem van harcolni, úgyhogy veled értek egyet. Gyerünk követnek. *Rosetta el is indul a koboldok felé, így gyorsan sorra veszi a lehetőségeit.* - Megyek manózni. *Azzal el is indul arra, vagy egyedül, vagy esetleg Vanessa társaságában.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 3:20 pm

[Morling?]

*A szellemkutya persze lelkesen csóválja a farkát, hiszen van valaki, aki végre látja, és meg is tudja érinteni, és ez neki nagyon jó érzés. Aztán átlépnek a tükrön,és a szellemkutya kontaktot veszít, amire nem tud mit cselekedni igazából, csak megrázzamagát és kutakodik tovább, szaglászik, néha-néha visszaröppenve kisgazdájához. Szevér pedig, mint jó bárd, dallamokkal nyugtatja a többieket,és amint átlépnek, látja, hogy valamennyire jobban vannak társai. Vanessa szavaira eltöpreng, miközbern Rosetta mellé lép,mint afféle testőr, finoman beleszimatolva a szélbe.* -Nem rossz ötlet. *ejti ki a szavakat, bár egy kissé húzza a száját, hogy nem mehet Rosettával, félti. Amúltkor sem voltmeleltte,és mi lett az eredménye? Végiggondolja a dolgokat, majd Vanessára pillant.* -Mennyit tudsz a morlingokról?Anyelvüket,mint minden népét, beszélem, ha gondolod, menj a biztos felé, ésvállalom az ismeretlent. A kapcsolatra meg majd ügyelünk. *mondja, és tulajdonképpen, ha Vanessa hagyja, akkor a kissé kockázatosabbmódot választja, hiszen a furcsa, kevert fajról semmi tudomásanincs, annyiban bizonyos, hogy a nyelvüket beszélni fogja.Ha tehát a harcos belemegy,akkor a harmadik falu felé megy.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 3:15 pm

[Kobold]

*A törődés és a gitározgatás nagyon jól esik neki, de hát jobban örülne annak, hogyha a fiú visszahozná, ahogy valaha visszahozták Szevért az életbe. Mióta szellem alakban van Astor a legjobb barátja, na jó, ez azért túlzás, de a szellemkutyát pontosan látja, és szellem a szellemet talán meg is tud érinteni, hát teljesen biztos, hogy a legnagyobb magányában hozzábújik az állathoz, átöleli a nyakát, és így tovább, megnyugtatja, hogy legalább egy lélekhez hozzáérhet, már amennyire ez érintésnek nevezhető. Nem nyugtatja meg, hogy az időtündér nem válaszol teljesen, mert hát azért az eredeti testét eléggé félti. Mikor átérve fizikálisan létezik azonnal feldobban a szíve, megörül a testének, a tárgyainak, bár Astort így már nem is látja, de ez legyen a legnagyobb baj.* - Koboldok és manók... Azt hiszem a legjobb, hogyha én a koboldok közé megyek, hiszen ismerem a világukat, bár biztosan nem ugyanolyan, mint otthon. *Mondja a többieknek, miközben az arca már jóval derűsebb, folyamatosan a karját markolássza, hogy meg van e még.* - Igen, a kibékítés lenne a legjobb, és valamilyen kapcsolatban legyünk. Asztrál-mentálmágia, vagy lélekgyűrű, vagy pszionikus mágia, vagy bármi. *Mondja, hogy készüljenek, hogyha valaki be akar törni az elméjükbe, akkor az ő lesz. A gyűrűje Stevennél, szóval az felejtős. Minden esetre egyetértve Vanessával a koboldok városa felé indul.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 3:12 pm

*Végül mindenki otthagy valamit. Szevér dallama kicsit őt is jobb kedvre deríti, ha egy ilyen helyen lehet szó jobb kedvről, majd amikor átlépnek talán egy kicsit Rosetta is felvidul, immár rendes testben, bár kérdés, hogy a tárgyai, pálcája nála vannak-e, amik ugye az eredeti testben voltak. Mindenesetre hátrapillant, hogy a kapu megmaradt-e, vagy vajon csak akkor térhetnek vissza, ha megoldották a küldetést. Nem sokan jöttek, jó eséllyel a többiek épp a lakhatóbb teremben tartózkodtak, vagy ki tudja, és hát extra hívójelük meg nincs, amivel mindenkit ide lehetett volna csődíteni. A többiekre pillant, amikor átléptek, hárman vannak (vagy négyen, ha Lisa befut), szóval ennek fényében gondolja át a helyzetet.* -Három falu van, van még egy nép, a koboldok és manók keverékei, a morlingok. Ne menjünk mint afféle béke követek külön-külön a három helyre? Legalább megtudnánk ki miért haragos, aztán egyesítenénk az infokat. Ők amúgy sem mennek egymáshoz tárgyalni, félnek az esetleges addigi lerohanástól. *Javasolja, de persze ha van más ötlete, akkor megfogadja azt is. Amennyiben jó így, akkor elindul abba az irányba, amit a többiek nem választottak, teljesen megfelel neki a maradék, bár persze a logikus, ha a kobold a koboldokhoz indul, de Szevér manózhat, vagy morlingozhat is akár.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Rosetta testéből is lehullik egy tincs, tehát az öregasszony hajának egy darabja ott marad, így megoldott a dolog. A többiek pedig hajat, tollat és egyebet áldoznak. A tündér még ott lebeg a semmiben, de azért válaszol amennyire tud.* Mint mondtam, ha bármi módon vége lesz, akkor segítek nektek. *Ez kissé kitérő válasz, de többet nem tudnak kicsikarni a szellemből. A kobold második kérdésére már nem is válaszol, csak várja, hogy lépjenek át. Amikor ez megtörténik, akkor átkerülnek valahova középre, a két falu közé. Az ő döntésük, hogy merre indulnak el, és hogyan készülnek fel. Rosetta itt nem szellemként van, hanem a normális testében, sértetlenül. Vanessa annyit tud meg a helyről, hogy van itt egy harmadik közösség is, a morlingok, akik a két faj keveredéséből jöttek létre, ők is a közelben élnek. A három faji vezető háborúban áll egymással, de egyik sem meri elhagyni védtelenül a faluját, hogy elinduljon megtámadni valamelyik másikat, mert fél, hogy akkor a harmadik fél kifosztja a faluját.*

//Ari pedig esetleg a köv körtől csatlakozik be//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 2:55 pm

*Már jó ideje Rosettával van elfoglalva, így, amikor az időtündér megjelenik, akkor is éppen pár akkordot penget a gitárján, hogy a kis kobold ne érezze magát annyira borzalamsan, megpróbálja benne tartani a lelket, ahogy csak lehet. Az időtündérre felvonja szemöldökét, kissé izgatottan kezd el körülötte forogni a levegő, majd Vanessára pillant,alátnok koboldra, hogy mit szól mindehhez. Kezei között finoman kavargatja a mennyei energiákat, hogyha esetleg úgy alakul a helyzet, meg tudja idézni angyali fegyverét. Aztán eltöpreng, mi az, amit itthagyhatna, hogyan használnák fel ellene, de a titkok, Vanessa bizalma, és Rosetta szavai meggyőzik arról, hogy nincs mitől félnie. Kitárja hatalmas, ébenfekete szárnyait, majd egy könnyedmozdulattal tépi ki egyik fekete tollát, megforgatja ujjai között, hogy az időtündér felé veti.* -Legyen hát szavaid szerint. *egyezik bele finom biccentéssel, miközben kihúzza magát, megigazítja kezében a druida botot, hiszen jelenleg az az elsődleges fegyvere, bár jól álcázza egyszerűbb botnak, noha kisugárzását érezni lehet, és közelebb lép a tükörhöz, majd át a máésik oldalra, ahol Astor, a szellemkutya már röppen is fel, hogy körbeszaglásszon, míg Szevér behúzza, elrejti szárnyait, és úgy pillant körbe. Ha úgy hozza a szükség, felkapja Rosetta testét,és azzal lép át a furcsa, másvilágba.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 2:48 pm

*Hát, Rosetta valóban nincs a legjobb kedvében, a teste felett görnyed egész nap, egészen addig ameddig meg nem jelenik a furcsa kis lány. Persze felfigyel rá, meg minden, de eléggé mélyre zuhant lelkileg a dolgoktól... Felemeli végül a fejét, próbál nem sírós hangon megszólalni.* - Mi a fenét hagyhatnék itt, hogyha az egész testemet nem én irányítom, hanem itt fekszik holtan? *Kérdezi még így kicsit hisztérikusan, de azért visszafojtja az ingerületét. Fellebeg, szóval feláll, és közelebb repül, azaz lebeg a másikhoz.* - Amit itt hagytunk, a miénk marad? Hátra hagyom hogyha kell valami apró részemet, névlegesen, de talán... Az egész testemet is, hiszen nem tudjuk elhurcolni. Visszakapom, hogyha visszatérünk? *Kérdezi, nem akar kockáztatni, őszinte szemekkel néz a másikra, és várja a szintén őszinteséget. Nem tudja, hogy miben hasznos most a csapatnak, pálcája tuti nincs, de például képességei az talán a lelkéből fakadnak, hát az menni fog, fókusz nélkül is. Hogyha választ kapott, akkor nem túl kalandvágyóan, de válaszokat követelve tart Vanessával, és persze a többiekkel.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 12:44 pm

*Telnek a napok és csak nem jutnak ki innen, ami ugyan bár ő nem vámpír és nem is klausztrofóbiás, nem tölti el kifejezetten nagy örömmel. A rabság a harcos számára kínzás, hiszen a szűk járatokban még normálisan edzeni sem lehet, harcolni pedig végképp. Rosetta szegény még mindig csak lebeg, a teste pedig mint valami hibernált cucc ott van velük, bizonyára szegény kobold lány nincs a legjobb kedvében. Az éjszakákat többnyire a távolabbi pihenőteremben töltötte, hiszen ott legalább van kandalló és ágyak is, no meg valamennyi étel és ital, míg a központi teremben csak a doboz. Nála nincs semmi plusz tárgy, de van még egy kilincsdarabjuk és mostmár a gyerekbedobós játékba is egy kocka. Fogalma sincs, hogy mi lesz ezekkel. Rosetta testére bizonyára vigyázott valaki, és hát hogy ő mit fog itt hagyni a küldetésre...saját magát? De ezt majd a kobold eldönti. Mindenesetre az időtündér szavaira csak csendesen hümmög.* -De legalább valamennyit mondhatnál, hogy miért alakult ki a harc? Ha békésen oldjuk meg, tehát nem harcolnak, de abbamarad a viszály az is megfelelő a számodra? *Lehetőség szerint ugyanis nem szeretne gonosz oldalra állni, de lehet hogy mindkét oldal jó, akkor viszont érdemes lenne diplomáciai úton megoldani a kérdést. Az, hogy mit hagyjon itt...néhány pillanatig morfondírozik, majd végül mivel ollót általában nem hord magánál a varázskard rendkívül éles vágórészével nyisszant le egy tincset a hajából, majd a tündérhez lépdel, és vagy odaadja neki, kézbe, vagy egyszerűen leteszi az asztalra, ahol a doboz is van. Ha kap választ, akkor azt még megvárja, majd elindul a tükrön át megoldani a feladatot, lehetőleg vérontás nélkül. Attól, hogy harcos, még nem lételeme a harc ugyebár. Amint átlép megpróbál kiszúrni valamiféle jelentősebb személyt, aki vezetőnek illhet esetleg be valamelyik táborból, amihez közelebb kerültek a tükrön át. Hátha rájön a viszály okára, ha netán a tündér nem mondta el.*

//Látnok 6. szint:
Múltidézés: Képes célszemély múltját feltérképezni, 5 % eséllyel 80 évvel visszamenõleg, 10 % eséllyel 70 évvel, 15 % eséllyel 60 évvel stb. 1-2 évet minden gond nélkül.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákok tehát itt tobzódnak a központi teremben, és várják a következő időugrást, vagy újabb ajtók megnyílását. Ehelyett azonban valami teljesen más történik. Rózsaszín és világosként pernye hull a plafonról, átható virágillatot éreznek, és egy áttetsző alak jelenik meg a teremben lebegve.* Ah, újabb időutazók. *Csilingelően felkacag.* Továbbjuthattok ugyan, ám a segítségem nélkül ez meglehetősen nehéz lesz. Ha azonban segítetek nekem, akkor olyan titokra jöhettek rá, amely segítségével visszajuthattok a saját időtökben. *Az egyik fal átlátszóvá, tükürszerűvé válik, amin keresztül láthatják a külvilágot.* Ebben az időben a koboldok és a manók között háború dúl. Bármelyiküknek segítetek, nekem mindegy, lényeg, hogy oldódjon meg. *A tükrön át láthatják, hogy két különböző faluban készülnek az aprónépek harca.* Csak akkor léphettek át a tükrön, ha itt hagytok magatokból valami fontosat, mint egy vércsepp, hajszál, bármi ami belőletek származik... Nos vállaljátok eme nemes feladatot? *Kérdezi az időtündér lebegve.*

http://fc04.deviantart.net/fs70/i/2011/055/5/5/ghost_by_vyrii-d3acde1.jpg

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Szomb. Aug. 11, 2012 12:05 am

*Mei minden idegszálával a fiúra próbál hangolódni. nem szokta meg, hogy az ennyire padlón van és próbál rajta segíteni. Sajátos eszközeivel. Hogy ő vigyázna Borisra? Ugyan, dehogy. Nem tesz ő semmit. Csak van, létezik, fel van fújva az egész. De tiltakozó gondolatait elnyomja a fiú közelsége és határozottan közeledő arca. Átadja magát a csóknak. Élete első csókjának. A levegő megtelik a fiú illatával, a világ kiszédül alóla. Arra a néhány másodpercre semmi sem létezik rajtuk kívül és nem számít, hogy kijutnak-e valaha. Mikor ajkuk elszakad nem akarja kinyitni a szemét. Összezárt szemhéjakkal hallgatja a fiú halk, kellemes hangját. Amit mond, az túlzás, úgy látszik őt is elragadták az érzelmek. A gonoszkás mosoly azonnal megjelenik a szája sarkában. inkább nem szól semmit. Nem a szavak embere és egy ilyen furcsa, idegen és borzongatóan kellemes helyzetben jobbnak érzi, ha nem szólal meg. Csak hagyja magát elringatni egy széles, elbűvölt mosollyal az arcán. Pulzusa az egekből szép lassan visszatér egy közel normális értékre.* - Köszönöm... hogy vigyázol rám *mondja alig hallhatóan. Még hosszú ideig ücsörögnek egymás mellett. Valószínűleg mindkettőjüknek nehéz felfogni a történteket. Egy idő után csendben feltápászkodnak és visszaosonnak a többiekhez. Meit ledönti a fáradság, álmában pedig összekeverednek felkorbácsolt érzelmei és lappangó félelmei.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:50 pm

*Igen, határozottan kifelé kapaszkodik a gödörből, és ezt csakis a mellette ülő kínai lánynak köszönheti. Egyre szorosabban kötődik hozzá, és örül neki, hogy a kevés szerette között tarthatja számon Mei-t. Eddig ő sem hitt abban, hogy élve kijutnak, de nem akar hazudni, így tudat alatt is kénytelen hinni benne. Egyszóval a régi Boris visszatérni látszik, kivéve,nos azt, hogy a régi Boris általában előbb gondolkodott, és csak azután cselekedett. Viszont a régi dolgoknak előbb-utóbb menniük kell, így hát mikor Mei kérdését meghallja, és a tágra nyílt kék szemekbe néz, a teste automatikusan mozdul - nem mintha az agyának ellenére lenne, amit csinál.* Már így is vigyázol rám. *Mondja halkan, majd lehajol, és megcsókolja a lányt. Nem számolja, mennyi idő múlva válnak szét az ajkaik, de mikor ez megtörténik, hagyja, hogy Mei kényelmesen elhelyezkedjen a karjai között, majd megmagyarázza az előbbi megjegyzését.* Nem csak karddal lehet vigyázni az emberekre. Amikor a gödör fenekén vagyok, te jössz, és kirángatsz onnét. Köszönöm. *Mondja egyszerűen, és Mei a feje búbjára is kap egy puszit tőle.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:26 pm

*Természetesen a klausztrofóbiájáról nem tud, de attól még ő is kellemetlenül érzi magát egy ilyen helyen, ahogy mindenki más is. Boris szavaira valami vészjelző-szerű szólal meg benne. ~Ez mi volt? Miért is? Én ezt nem értem!~ Az agya tüntet az ellen ami most már szinte nyilvánvaló.* - Ha te aggódsz értem, akkor nekem is kell érted. Vigyázhatok én is rád? *néz tágra nyílt szemekkel a vöröskére. Erre a kérdésre, ennek az arcnak, ilyen közelről nem lehet nemet mondani. Fizikailag és mentálisan is szinte lehetetlen. Az utóbbi időben megszokta Boris közelségét. Észrevehetően igényli is, ahogy az apró érintéseket is. De ezekhez még nincs hozzászokva. Mikor Boris megszorítja a kezét halványan elmosolyodik, pedig a helyzetet még mindig kilátástalannak tartja. Az ölelés hatására pedig megszűnnek a gondolatai. Nem ellenkezik, nem vitatkozik, sőt. Befúrja magát a fiú oldalába, kényelmesen elhelyezkedik és valami semleges témát keres. Csakhogy elméje tényleg felmondta a szolgálatot. Csendben ücsörög Boris karjaiban.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:14 pm

*Értesülései szerint Anelie nem tud a klausztrofóbiájáról, és nem is szeretné, hogy egyhamar megtudja. Esze ágában sincs eltitkolni bármit is a lány elől, de ez elég férfiatlan tulajdonsága ahhoz, hogy ne akarja, hogy fény derüljön rá. Igen, a vörös szemlátomást egy szép logikai ellentmondásba keveredett, de ez előtte még nem nyilvánvaló. Sokkal jobban leköti az a gondolat, hogy Mei ilyen közel ül hozzá.* Igen, a bezártsággal vannak nekem is gondjaim. Remélem, hogy meg tudod védeni magad, de amíg itt vagyok, szeretném ezt a feladatot én végezni. ~Ha most érteném, hogy mit mondtam...~ *Jut eszébe, és hát igen, a szavak csak úgy kiszaladtak a száján.* Én azért aggódnék, ha szabad. *Teszi még hozzá, és mikor a lány másik kérdése is elhangzik, biztatóan megszorítja a kezét.* Ne félj, biztosan hazaérünk. *Az optimizmusa előbújni látszik a sarokból, és talán már a képzeletbeli gödör szélét is látja a fiú? Könnyen meglehet, mivel a biztató szavakat egy öleléssel is megtoldja.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 10:47 pm

*Aggódva figyeli a figyelmetlen fiút. A mennyezet említésére önkéntelenül odakapja a tekintetét. Pontosan tudja miről beszél Boris, ő is pont ezért választotta ezt a termet. A legtágasabb, a legkellemesebb. Meg persze, mert a legkihaltabb is a környéken.* - Én sem tudok aludni. Nem bírom ezt a bezártságot, kell a mozgás. *suttogja, de a féltő szavakra csak nevet és a szűk nadrágja zsebében pihenő rövid, rugalmas pálcára csap.* - bár most nincs nálam kard, azért ezzel is meg tudom védeni magam.* amúgy csilingelő kacagásába egy kis keserűség keveredik. Meg tudja védeni magát, persze... De Borisnak biztos jobban menne. Mármint ha nincs nála a kard.* - Nem kell értem aggódni. *Mondja, miközben ha lehet, még közelebb csúszik Borishoz a hideg padlón. Egy kicsit alul öltözött a kaland kezdetén.* - Szerinted kijutunk még innen? *kérdezi nagyon rezignáltan. Már nem biztos semmiben.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 10:34 pm

*A fiú borús gondolatainak részletezésére itt nincs elég hely, legyen elég annyi, hogy Boris igazán maga alatt van, és nem tudja, hogy fog kimászni a gödörből. De őszintén szólva nem is akar, képletesen szólva jól elücsörög a lyuk fenekén. Egyedül Meimei vehetné rá, hogy kimásszon, vagy esetleg Nati, de ő most nincs itt. A gondolatai össze-vissza csaponganak, de egy idő után már csak a pálcája hegyéből kicsapó kis villámokat nézi. Észre sem veszi, mikor siet oda hozzá a fentebb említett lány, csak arra eszmél, hogy valaki szorosan mellette ül. Mikor meglátja Mei-t, megpróbál egy mosolyt is az arcára erőltetni, kevés sikerrel.* Szia, Anelie. *Köszön neki.* Nem tudtam aludni, úgyhogy gondoltam, inkább kijövök, hogy ne keltsek fel senkit. Még itt van a legmagasabban a mennyezet. *Teszi hozzá, és nem érdekli, ha a lány nem érti, amiről beszél.* És te mit keresel idekint? Menj vissza a többiekhez, itt veszélyes lehet. *Kerekedik benne felül a védelmező ösztöne, miután visszakérdez. Még a villámlődözést is abbahagyja, nehogy kárt tegyen a lányban.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 10:18 pm

*Mei kimaradt a tegnapi kalandokból. És nem vágyik a többire sem. Azért mindenre felkészülve a központi teremben ugrabugrál. A bezártság neki sem tesz jót. Próbálja lefárasztani magát, hogy végre egy igazit aludhasson, de a szűk térben ez szinte lehetetlen. Ekkor pillantja meg a belépő Borist a terem másik végében. A fiú láthatóan kedvtelenül játszik a pálcájával, gondolataiba mélyedve. Puha léptekkel érkezik, olyan csöndben amennyire csak tud. Márpedig apró termetével nem csap nagy zajt a végeláthatatlan alagutakban.* - Mit csinálsz itt? Te miért nem alszol? *kérdezi suttogva, miközben leül szorosan a fiú mellé. Kíváncsi a gondjaira. idelent valahogy mindenki olyan nyomott. Talán ha sikerül kibeszélni magukból akkor ők ketten már derűsen kezdhetik a következő napot. Talán. Bármi áron kihúzza a baj forrását a vöröskéből.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 10:03 pm

*Tegnap volt egy elég ijesztő kalandja két fémajtóval, és azóta nem találja a helyét. Régóta küzd a klausztrofóbiával, és legutóbb bizony csúfosan alulmaradt. Csak annak örül, hogy Anelie nem volt ott, mivel most már bevallja magának: igenis fontos neki a lány véleménye. Az általános információcseréből persze kiveszi a részét, de ezen kívül csak fekszik az ágyán, és a plafont bámulja. a bezártság kezd az agyára menni, így mikor már második éjszaka képtelen elaludni, elege lesz. Halkan felkel, hogy ne keltse fel a többieket, és a legtágasabb helyiség, a központi terem felé veszi az irányt. Mikor odaért, ismét megvizsgálja az oszlopok helyére írt dátumokat, majd egyszerűen leül a földre. Hátát a falnak támasztja, hosszú lábait pedig kinyújtja. A gondolataiba merül, ami a nagydarab fiútól eléggé szokatlan módon nem túl vidámak. Közben pálcájával szórakozottan egészen apró villámokat varázsol, mintegy gyakorlásképpen, de ez figyelemelterelésnek sem utolsó.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 12:26 pm

*Az étkezés öröme eddig ismeretlen Milának, hiszen az áldozatait általában megölte, miután szárazra szívta őket. Clína mégis úgy élvezi ezt az egészet, és ez nagyon furcsa a lánynak. De legalább nem kell majd mindig nyaggatni, hogy adjon már egy kicsit a véréből. Miután befejezte a táplálkozást, érzi, hogy a friss vér átjárja és megfenyegeti a lányt, hogyha bárkinek is szólni mer róla, akkor egyenként fogja szétcincálni a végtagjait. Látja, hogy Clína nagyon megijed és talán a fájdalomtól is könny szökik a szemébe. Ezt akarta Mila elérni és elég hatásosan sikerült is neki. Miroslav végül bocsánatot kér Mila nevében (is) az agresszióért, Clína pedig közli, hogy nemharagszik és nem fogja elárulni senkinek.*
~Hihetetlen, hogy mennyire naiv. Miro, írtó jó tündét fogtam ki!~*lelkendezik gondolatban Mila, Miroslav pedig hagyja, hogy Clína megsimogassa. Dorombolni is kezd egy picit, de nem sokáig,hiszen ő nem egy kis kedvenc, hanem egy lélekdarab. Milának is jól esik a simogatás, így elégedetten nézi, ahogy a tünde daimónját simogatja.*
- Miroslavnak hívják és általában csak akkor beszél, hogyha valami oltári nagy baromságot követek el. Na gyere, menjünk vissza a többiekhez. Kíváncsi vagyok Nicolas arcára... *mosolyodik el titokzatosan a lány és karon fogva Clínát, mint valami jó barátnők lépnek ki a teremből és indulnak vissza a többiekhez. *

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 12:19 pm

*Szóval a nyakon lévő lüktető ereknek külön neve is van. Nem érti igazán miért kell mindennek külön nevet adni, de az emberek világában már volt ideje megszokni, hogy olyan dolgokat tesznek, amiknek semmi értelme. A szívás élménye teljesen magával ragadja, hiszen még soha nem volt része benne. A lány gyöngéd, óvatos, ezért Clínának egyáltalán nem fáj, sőt, nagyon élvezi, ahogy a vére átáramlik a lány forró ajkain. Gyönyör tölti el a testét, és vágyja, sőt, egyenesen kívánja, hogy Mila ne hagyja abba a szívást. Maradjanak csak így örökre, kettesben, buja örömök között. Ám a lány hirtelen leáll, s az érzésnek csak az árnya marad meg. Csupán forró leheletének játéka utal arra, hogy nemrég felhevülten simult egy másik lény ajkaihoz.
Tényleg úgy tűnik, hogy Mila jobban van, ezért egészen megnyugszik, lassan a szívverése is normalizálódik. Ám a a vámpírlány nem hagyja, hogy Clínában leálljon az adrenalin termelés. Megragadja a nykát, és kissé fel is emeli a földről, ami nem nehéz, mivel még erősen növésben van, és nem képvisel túl nagy súlyt sem. Mila egyenesen megfenyegeti egy olyan dolog miatt, ami Clínának nyilvánvaló és egyértelmű. Szemecskéibe könny szökik a fájdalomtól, és csak halkan nyöszörög.*
-Sosem szólok róla, megígérem.
*Ezek után újra két lábbal áll a talajon, s már éppen sírásban törne ki ekkora kegyetlenséget tapasztalván, amikor meghall egy ismeretlen hangot. Egy párduc ül a lábánál, s mivel nem egy apró állat, Clína el sem tudja képzelni, hogy eddig hogy kerülhette el a figyelmét. Talán kiesett a perifériájából, vagy annyira lefoglalta a lány, hogy észre sem vette azt, ami majd kiütötte a szemét. Könnyei elapadnak, és gyermeki csodálkozással néz rá.*
-De gyönyörű cica vagy! Mi a neved? Egyébként nem haragszom. Nem is igazán értem, hogyan lehet haragudni valakire. Az olyan... természetellenes.
*Megpróbálja megsimogatni a párducot, és ha az engedi magát, akkor alaposan megdögönyözi a puha bundát. Mila bocsánatkérő pillantására értetlen tekintettel felel.*
-Komolyan. Nem haragszom.

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 12:00 pm

*A magyarázat megállja a helyét, habár Mila nem gondolta volna, hogy ennyire naiv ez a leányzó. Persze, vannak olyan esetek, hogy az artériát elszorítja valami és elájul az illető, de nem marad ájult több órán keresztül úgy, hogy semmi nyomás nincs a nyakán. Mindegy, a lényeg a tünde bevette, így Milának már nem is kell sokat magyarázkodnia.Még elmagyarázza és megmutatja a leányzónak az artériát, majd lassan felállnak. Apró bájolást hajt végre a lány, de úgy látja, hogy Clínának már előbb is leesett a dolog.*
~Ezek szerint mégis tudja, csak éppen nem zavarja. Ez nagyon furcsa, nem?~
~De, igen. Azt hittem mindenki fél, vagy minimum tart a vámpíroktól. Sikerült egy olyan élőt kiválasztanom, aki mégsem. Csodálatos!~*történik egy apró párbeszéd Mila és daimónja fejében,végül közelebb hívja magához a lányt és kíméletesen, nem túl mohón mártja bele a nyaki ütőerébe a fogait. Mikor megéri a vér édes ízét, mohón kortyolja, de végül Miroslav, mint valami élő őrangyal lassan a fejében elkezdi csitítani a vérszomját, így az étkezés nem tart tovább4-5 percnél. Elengedi a lányt, elfordul és gyorsan megtörli a száját. Véleménye szerint nincs annál undorítóbb, mint kaz áldozat még látja, ahogy az ő vére csöpög a vámpír szájából. Clína lelkesen kérdezgeti, hogy vajon jól lakott-e és Mila értetlenül, csodálkozva pislog a lányra.*
- Igen. Köszönöm. Lassan a vér segíteni fog, de időbe telik. *szólal meg halk, határozott hangon a lány és kicsit megmozgatja izmait. Sóhajt egyet és értetlenül mered a lányra, végül csak legyint.*
- Nem tudsz, köszönöm. De... *lép hozzá oda és ragadja meg a lány nyakát és mélyen a szemébe néz.*
- Hálás vagyok a vérednek, de ha bárki is megtudja, hogy mi vagyok, nem csak néhány kortyot fogok belőled szívni, hanem szárazra szívom a tested, hogy utána örömmel apríthassam pici darabokra. Világos? *szólal meg suttogó, de ijesztő hangon a lány és végül le is teszi őt a földre. Nem akart ilyen drasztikus eszközökhöz folyamodni, de tudja, hogy a félelemnél nincs nagyobb fegyver, emberként ő is nagyon félt. Valamint ahogy a vér kering az ereiben, érzi az erőt, ami lassan visszatér hozzá. Biccent a lánynak és körbenéz.*
~Ez azért durva volt...~*morogja a daimón, és most először szólal meg, ahogy leül Clína elé.*
- Kérlek, ne haragudj rá. Több napja nem evett, és a vér átjárja a test, hatalmas erőt érzünk. Ilyenkor könnyebben elvesztjük a fejünket. Tényleg nagyon hálásak vagyunk neked. *mondja komoly hangon a daimón, majd Milára néz, aki csak biccent és valamiféle bocsánatkérő pillantást igyekszik eszközölni Clína felé.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:49 am

*Bólogat a magyarázatra, bár fogalma sincs róla mi az az artéria, s kis gondolkodás után persze rá is kérdez. Már csak azért is, hogy jobban oda tudjon figyelni, ha random emberek a nyaka felé kapkodnak. Amikor Mila szól, hogy rettentő éhes, azonnal körbenéz, hátha talál valami ehetőt, de aztán leesik neki, hogy a lány RÁ gondolt. Hallott már pár történetet vérivókról, ezért teljesen elernyeszti a tagjait, hogy a lány fogai semmilyen ellenállásba ne ütközzenek, főleg ne megfeszült nyakizmokba. A bájolás igazából teljesen felesleges, Clína ugyanis azt tanulta a vérivókról, hogy alapvetően sanyarú sorsú, nagyon rossz megítélésű személyek, akik balszerencséjükre lettek kiválasztottak, és egyáltalán nem akarják ezt az életmódot, csak rá vannak kényszerülve. Enni pedig mindenkinek kell, még Clínának is, aki elég gyakran öl is ezért, tehát semmiképpen nem ítélheti el a lányt sajátos étrendjéért. Amikor Mila végez az ivással, egy kicsit aggódó szemmel nézi a sápadt arcocskát.*
-Biztos, hogy jól laktál? Még mindig olyan betegnek tűnsz.
*A tűzrakást elveti, hiszen úgy emlékszik, hogy ezek a balszerencsés személyek félnek a tűztől. Mindenképpen szeretne valahogy segíteni a lánynak, de egyelőre csak egy helyben topog, hiszen kizárólag felületes információk alapján nem cselekedhet.*
-Tudok valahogy segíteni?
*Nem sok vér távozott a testéből, ezért egyelőre jól érzi magát, késznek arra, hogy elveszítsen még 1-2 decit a vörös életből.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:36 am

*A vörös lány körbenéz a terembe, de mivel nem lát senkit, csak Clínát ,egyből arra gondol, hogy most egyszerűen megölhetné, szárazra szívná a testét és itt hagyná a francba. De tudja, hogy akkor ismét kellene keresnie valakit, akiből ihat. Úgy sejti, hogy a tünde lány tudja a titkát, de mikor közli, hogy azt hitte, meghalt a lány, Mila összevonja a szemöldökét és úgy néz a lányra. Leesik neki, hogy Clína nem tudja, hogy halott volt, egyszerűen csak azt is hiheti, hogy elájult, vagy ilyesmi. Hallgatja a lány csacsogását, miközben Miroslavra vet egy pillantást.*
~Nagyon nagy szerencsénk van. Ez a leányzó nem is tudja, hogy mi történt.~*szólal meg a párduc Mila fejében, aki alig láthatóan biccent egyet, végül az ölelgetésre magához tér.*
- Hé, eressz el... *morogja, de végül hagyja, hogy a lány kicsit ölelgesse.*
~Ennyit megérdemel, hamarosan úgyis megint ízlelni fogom édes vérét.~*gondolja Mila és lehunyja a szemét, ahogy ismét elképzeli a vér édes ízét. Lassan felállnak a hideg padlóról, amit persze Mila nem érez hidegnek, az ő teste alapjáraton ki van hűlve, így nem érzi a hőmérsékletet.*
- Nicolas? *kérdez vissza a lány és hirtelen beugrik neki: Nicolas eltörte a nyakát!*
~Uramisten, megölt az a rohadék!~*háborodik fel, egyelőre csak gondolatban, majd Clínára fókuszál.*
- Nem tudom, miért akart megölni. De nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem tudta eltörni a nyakam.Azt hiszem, csak az egyik artériámat nyomta el valamivel és ezért ájultam el. *próbálja megmagyarázni a lánynak a dolgot és szívből reméli, hogy Clína van olyan naiv, hogy ezt el is hiszi.*
- Jól vagyok, csak... Rettentő éhes vagyok... *morogja a lány és kicsit közelebb lép Clínához. Mélyen a szemébe néz és megszólal:*
- Ne ijedj meg. Inni fogok belőled, amíg itt leszünk ebben a szaros labirintusba. Szükségem van rád. *hangja lágy és kellemes, Clína bizonyára megnyugszik. Lassan megsimítja a lány arcát és egy tincset a füle mögé tűr.*
- Talán egy kicsit fájni fog, de ez legyen ami titkunk, rendben? *suttogja Mila, közben pedig Miroslav is lassan elkezd körözni a tünde körül. Kérdés, hogy mennyire válik be a bájolás, de ha azt nézzük, hogy Mila tegnap már evett a lányból, akkor bizonyára van annyi ereje, hogy megbájolja a tünde lányt.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:27 am

*Mila lassan kinyitja a szemét, és szinte hallani lehet azt az iszonyatos dobbanást, ahogy Clína szívéről leesik a kő. Két pillanat alatt felszáradnak a könnyei, és úgy néz Milára, akár valami két lábon járó istennőre. Hirtelen örömhullámában össze-vissza ölelgeti a lányt, akinek úgy néz ki, nem is volt igazán baja, csak elaludta a nyakát, és átfázott a jéghideg padlón. Nicolas iránti igazságszolgáltatási vágya is elszáll, hiszen a srác nem is ölte meg ténylegesen a lányt, még ha meg is próbálta. Szívesen elgondolkodna a kérdéskörön, de sokkal jobban el van foglalva azzal a ténnyel, hogy Mila él, és egészségesnek tűnik.*
-Édes Teremtőm, azt hittem meghaltál. *Kicsit fátyolos lesz a szeme a gondolatra.* -Olyan furcsán feküdtél itt, teljesen átfagyott az egész tested. Oh, bár lenne nálam egy vastag köpeny, hogy felmelegítselek. Gyere, állj fel a hideg kőről. Remélem nem leszel beteg. De ha az leszel, szívesen ápollak majd, csak még nem tudom hogyan rakjak idebenn tüzet, de megoldom, ígérem. És Nicolast sem engedem a közeledbe.
*Két zöld szeme csak úgy csillog, ahogy kezét nyújtja, hogy felsegítse a lányt.*
-Ugye jól vagy? Nem fáj semmid? Miért akart Nicolas bántani téged?

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Pént. Aug. 10, 2012 11:16 am

*Mikor Mila lassan kinyitja a szemét, meglátja Clínát, a számára még ismeretlen tündelányt, ahogy mellette ücsörög, a fejét pedig az ölében tartja. A szeme kikerekedik, majd gyorsan felül és a lányra néz, habár kicsit roppan a nyaka.*
- Te mit keresel itt? *szólal meg és gyorsan körbepásztázza a szobát, hogy nincs-e itt más. Vajon látta más is, hogy itt feküdt halottan, vagy csak a lány? Lehet, hogy nem sikerült jól a bájolás, és Clína emlékszik, hogy ivott belőle? Ez persze előfordulhat, hiszen három napja nem evett, mikor is végül magához hívta a naiv leányzót. Könnyen lehet, hogy a bájolásból csak annyi maradt meg, hogy ne féljen tőle. Most már azonban tudja a titkát, ami nem kis aggodalmat okoz a lánynak. Miroslav is lassan felkel és sárga szemét a tündére nyitja. Leül Mila mellett, aki még mindig a földön ücsörög és úgy mered a tündére. Fogalma sincs, hogy most mit is kezdjen. Igyon belőle megint és törölje ki az emlékeit? Vagy várjon egy picit és nézze meg, hogyan reagál a leányzó? Ki tudja, hogy elmondta-e valakinek, hogy Mila ott feküdt néhány órán keresztül? Viszont ha a lány megtartja a titkot, akkor lesz lehetősége minden nap inni belőle, amíg be vannak zárva. Nicolas pedig hogyha tényleg vámpír egy idő után őrjöngeni fog. Kellemetlen szituáció, de egyelőre minden Clínától függ.*