Eramir Torony - Szoborterem

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Eramir Torony - Szoborterem

Az elemi mágusok tornyában, a főteremből nyíló harmadik terem ad helyet, ennek a különleges helynek. Egy törpe kezek által megmunkált sziklaterem helyezkedik el a toronyban. Amint belépsz, nem a megszokott fáklyafénnyel találod szembe magad. A dombtetőről az apró sziklacsoportokon határolta kis területeken át kap fényt a hatalmas terem. Bűbáj vigyáz rá, hogy bár a fény bejut, a hideg vagy a meleg és az eső nem. 5 ilyen résen át kap fényt a szobrokat rejtő földalatti terem. A négy sarkán ill. egy nagyobb középen. Sötétszürke dolomitból faragták a teljes belső teret. A falakon régi csaták és mágusok képeinek vésetei láthatóak. A mennyezet többszörösen boltíves, karcsú ion oszlopok tartják meg a tetőszerkezetet. Ha jobban megnézed, a padlót milliárdnyi apró mozaik darabból rakták le, gondos törpe kezek munkája. A központi egységből, mely arany és fekete színben egy nagy iránytűt formáz, négy aranyszín vonal fut a falak fele, 4 térre osztva fel a padlót. A déli részt rubin piros kövekkel rakták le, a keletit citrin sárgával, az északi smaragdzölddel, a nyugatit zafírkékkel. Ahogy körbehordozod a tekinteted, láthatod, hogy a míves oszlopok között tünde kezek által faragott szobrok sorakoznak. Mindenki elszórtan, ki az egyik, ki a másik részlegben, esetleg a központi térben. Hogy egykor hova is tartozott, csak márvány talapzatának színe utalhat rá, hogy kék, vörös, okkersárga vagy zöld. Mögöttük a fal mentén mahagóni fából faragott polcok, rajtuk bőr és selyemkötéses könyvek, melyek a régmúlt híres elemistáiról vagy egykori istenekről szólnak, kiknek szobát most az elemisták eme földalatti terme őrzi. Az elválasztó vonalak mentén, az oszlopok között néhány faragott szék és asztal, aki olvasni vágyik ezekből a művekből. Azonban a terem csodája nem csak ebben áll. Ki tudja mikor, s minek sugallatára, olykor a legenda szerint a szobrok életre kelnek. Kemény kő vállaikat ropogtatva nagyot sóhajtanak, ha eljön az idejük, s ha épp téged találnak ott, biztos, hogy meghallgathatod életük történetét, s néhány jó tanáccsal is elláthatnak, különösen, ha épp a te elemedből éled valaki újjá. Azonban a varázs nem tart örökké. Mikor fordul egyet a szél, vagy fogyni kezd a hold, ki tudja, egyszeriben újra hideg szobrokká változnak, ott, ahol épp állnak, s csak várhatod, hogy legközelebb is rád mosolyog Fortuna, és újra beszélhetsz eggyel a régmúlt idők nagyjai közül, kiknek minden szava szinte kincs.

A park szobrai:

Zephürosz, a Nyugati Szél Istenének szobra
Héphaisztosz, a Kovács, tűz istene
Hermész, istenek hirnöke, hallotak követője, kereskedők, szolnokok, tolvajok védője
Apollón, költészet, nap, világosságm zene istene, Múzsák karának vezetője
Árész, Harc és hábórú istene
Démétér
Akhilleusz
Prométheusz, Görög Titán

//Folyamatos fejlesztés alatt//

Vendég

*Gavril érkezik a szoborterembe. Ismerős neki a környezet, de már csak homályosan emlékszik a teremre. Lassan nézelődik a teremben, minden szobor előtt alaposan elidőzik. A sejtelmes fényben egészen jól látható, mivel a fényes fehér talárja van rajta, a kapucnis, nem a másik. Azért ez van rajta mert egész vastag a talár, kinn pedig hideg van. A talár alatt egy barna szövetnadrág van, és egy bőrbakancs van rakta. Tatyója egyik csatjába van beleszúrva a tegnap kapott dobótőrje, de e a rejtett penge most is vele van. Majd egy fiút pillant meg. Odalép hozzá majd bemutatkozik.*
-Üdv, Gavril Atanas. *A szakjával nem untatja a fiút,hisz gondolhatja, hogy eramiros, ha itt van.*

Diák Hozzászólások száma : 72 Kaszt :

*Rodoszi leányzó és az ő daimonja érkeznek, csak úgy a meghirdetett programra, hiszen olyan rég, vagy talán még nem is? volt programon? Mikor belép a szobrok termébe, ahol rengeteg híres elemista szobra található,m meg isteneké, megakad a szeme két nem oda illő lényen* -Sziaszok, Sahmé* mutatkozik be. Úgy látszik ráragadt ez a szokás.

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 2:56 pm

*A Szoborterem ajtaját egy lány nyitja ki. Nem egyedül érkezett. Mellette lépked daimonja Villyi is. Az Eramires teljesen fehérben van. A tisztaság színében. Talán megtisztult a lelke? Az lehetetlen. Hisz mindig is tiszta volt neki. Nem volt bűnei. Mindig jól viselkedett. Rendes kislány volt. Mindenki érzéseivel törődött. Csak sajnos ezeket sose kapta vissza. Mostanra már alig enged maghoz közel valakit. Karácsonyi ajándékot is kevés diáknak adott. De lehet, hogy közülük pár az ellenségei. Hisz ahogy egy mondás tartja: engedd közel a barátaidat de még közelebb az ellenségeidet. Nem biztos, hogy így van de a lánynak mintha így rémlene. Itt is van egy diák. Aki a szaktársa. Mintha kobold lenne, de nem az. Még ő adott neki szobát. De lehet, hogy nem. A nevét viszont tudja a lány. Ez a fiú még nem tudja, hogy mik várnak rá a kúriában. Most még egy vidám beszédes kis srác, de később talán zárkózottabb is lesz és olyan dolgokat tud meg amelyeket jobb ha nem tud. De nem csak ő Gavril is itt van. Nem szokott egyikőjükkel sem beszélni. Hisz mit tudnak ők az életről. Lehet, hogy sokat, többet is mint azt az Eramires lány gondolná. Meg egy lány is itt van. Akit többre becsül mint a fiúkat. Vele volt akkor amikor a Cirkuszosoknál voltak. Bátor lány az egyszer biztos.
S, hogy Amalia miért jött ide az rejtély. Régen volt már a Szoborteremben. Sőt talán ez a harmadik alkalom, hogy itt van. A görög mitológia lényei kelnek életre ahányszor itt van. Ma ki fog nekik életre kelni? Szeléné a hold istennője? Esetleg beszélgetni fognak Hádésszal az alvilág istenével? Hamarosan kiderül.*
-Sziasztok. *Köszön neki végül a lány. Sokáig tartott míg megtalálja a szavakat. Először nem is akart köszönni de az nem rá vallana, nem egy főprefektushoz illene. Így hát ő szóval, míg daimonja biccentéssel üdvözölte őket.*

Diák Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*Sylvestre is megérkezik, őszintén szólva még nem volt itt, ezért rendesen körbenéz. A fiún fekete farmer és fehér ing van, orrán vékonykeretes szemüvege, lábain sötét cipők. Elegánsan öltözködik, s a mozgása sem túl darabos. A kisebb társasághoz lép oda, biccent nekik némán, nem köszön, előbb a látványt próbálja beinni a tekintetével.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:00 pm

*Halk dübörgés lepi el a termet, és a fények is mintha megváltoznának... A napfény úgy ahogy van, kimúlik, s felvillannak a falon körberakott fáklyák, mellyek fénye narancsosan világítja meg a diákokat, és persze a bronzos színű szobrokat. Újra felhangzik a jdübörgés, és lassan a szobrok közül, és két méter magas, titán lép el...Kezében ott a fáklya, melynek fénye sokkal erősebb a többinél. Aki nagyon járaton a Görög mitológiában a fáklya tűűzét, és a Titánt már össze is hozhatja... Ám itt van egy kis segítség is.*
[Only admins are allowed to see this image]
*Természetesen a férfi leple rendesen meg van most kötve a diákok előtt. A férfi közelebb lép, s vizslató, erős tekintetét végigviseli mindenki arcán.*
- Emberek... Vagy... Mi vagy te kis pöttöm? *Szólal meg robosztus hangján, s a fákylyáját elereszti, mely mellette lebeg tovább.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:04 pm

*Leti először észre sem veszi az érkező Gavrilt, nagyon egy névtábla kibetűzésével van elfoglalva. Nem egyszerű a homályos fényben egy görög istensáég nevét kibetűzni, főleg neki, aki nem nagyon szokott ilyesmit művelni. Már éppen a végére érne, mikor ráköszön Gavril.*
- Szia, Leti Anastas. *Mutatkozik be a jóval magasabb fiúnak, lévén Leti félkobold. Ezután kezet nyújt, remélve elfogadja a fehér taláros egyén. Ekkor érkezik Sahmé is, aki szintén rájuk köszön. Őt már látt érkezni, így nem lepi meg annyira.*
- Szia. Leti Anastas vagyok. *Köszön, és letesz arról, hogy most el fogja tudni olvasni azt a névkártyát. Az érkező Amaliának és Sylvestrének is köszön, egy biccentéssel, remélhetőleg a francia anyanyelvű fiú hallotta bemutatkozását, Amalia pedig ismeri.
Ekkor érkezik meg egy életre kelt szobor. Leti nem nagyon lepődik meg, csak a düh önti el kissé, mikor nem tudja a szobor, mi ő.*
- Fél-kobold. *Sziszegi félig zárt szájjal. Nem kezdeményez beszélgetést, egyenlőre nem.*

Vendég

Üdv mindenkinek. *Köszön Gavril az érkező tömegnek. Majd hirtelen egy szobor éled fel. A diákokhoz szól. Kicsit meglepődik, de azonnal felismeri az alakot, a görög titánt, aki a tüzet hozta el.*
Jó napot. Ha jól sejtem önben Prométeuszt tisztelhetem.
*Köszön mély meghajlással hangjában, hisz apja országában mindenki tiszteli a hatalmas titánokat, főleg őt.*
~Ha ez apának elmesélem.~ *Már álmodozik a pillanatról, de most még itt van, és apját leghamarabb csak februárban láthatja, szóval inkább a jelennek él.*

Diák Hozzászólások száma : 72 Kaszt :

*Ő is kezet ráz a félkobolddal, a többieknek biccent, esze ágában sincs újra bemutatkozni. Követi azonban Leti félkobold példáját, és kezdi kibetűzni a neveket, kezében a pálca fényénél. Néha felpillant egy-egy képre is, és élvezi a földszagot, ami a teremben árad. A dübögésre viszont azonnal felfigyel, pálcáját eloltja és előre szegezi. A dörmögő hangtól berezonál a dobhártyája, és kicsit meg is lepődik, de egyből felismeri a Prométuszt ábrázoló, életre kelt szobrot*
- Fenséges Isten! Prométeusz, a Tüzek Atyja! Kovácsok Istene!* köszönti elérzékenyülve görögül természetesen, így a többiek nem értheti mit mond. Annyira eérzékenyült, úgy örül, hogy ilyen csodában rész van. Fejet hajt* -Sahmé Glamour vagyok, szolgálatodra!

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:16 pm

*Egy másik szaktársa érkezik. Neki csak biccent. Hisz miért köszönjön ha neki se köszöntek. Hisz ő lány nem pedig fiú, hogy udvariaskodjon a másik nemmel. Ahogy bánnak vele úgy fog ő is másokkal. Gondolatai össze vissza cikáznak. Halk dübörgés. Az ember először valami földi istent várna. De nem. Prométheusz kel életre a diákoknak. *
-Jó napot uram. *Leti-re pillant aki nem épp úgy szól az emberek teremtőjével ahogy kellene. Hisz ennek a Titánnak köszönhetik a tűzet. Ő volt az aki megadományozta őket ezzel a csodás dologgal. Bár neki köszönhetünk pár rossz dolgot is. De Amalia mindig is tisztelte a férfit. S, most végre találkozhat vele. Kissé furcsán pillant Sahmé-ra. Ha nem lenne tisztelet tudó rögtön röhögne magát de nem teszi. Nem egy lányhoz méltó lenne. Így csak egy mosoly kerekedik arcára. Nem szól egy szót sem. Hátulról figyeli az eseményeket.*

Diák Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*Félreértés ne essék, ő köszönt: csak nem hangosan. Ámde lényegtelen. A dübörgésre kicsi terpeszt vesz fel, nehogy elessen, de nem földrengés az. Mikor megjelenik Prométheusz, vagy annak utánzata, némán fejet hajt, bár ahogy hallja, tud bolgárul, azért biztos ami biztos. Nem mutatkozik be, elvégre nem kérték, és minek is kellene az ő neve egy titánnak? Némán odahúzódik Ama mellé, és suttogva feltesz neki egy kérdést.*
- Bocsi, de errefelé ez... szokványos? *Vonja fel a szemöldökeit.* Egyedül azt hiszem én illetődtem meg a megjelenésétől. *Szemeit közben le se veszi az ismeretlen-ismerősről.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:23 pm

*A férfi robosztus alakja szinte ránehezedik a gyerekek szívére, de nem ijesztő, csupán hatalmas és tiszteletre méltó. Szemében viszont felcsillana ravaszság tűze is, amelyet oly sok éven át rejtett magába.. Hisz csupán egy szobor már, mely a lélek ébredése ezred évek hajnalán... Mikor a kis kobold sziszegve válaszol neki felvonja szemöldökét, kicsit neheztelve tekint rá, hisz egy Titánnak nem ez a megszokott...*
- Bocsásd meg Kobold úrfi tudatlanságom, rég frisítettem tudtomat a világról.. S fajod nem olyan ősi, mint hitem és éltem. Vagy csak nem oly híres? *Kérdez vissza. Nem nézi le a koboldot, bár szavaiból még is ez szűrhető le. Mikor Gavril meghajlással, Sahmé meg őszinte izgatottsággal, érzékenyüléssel köszönti, kicsit megenyhül arca. Amalia egyszerűen köszön, mintha nem is tudná k ő, de előtte szólok már biztosan meggyőzték arról, hogy egy Titánnal áll szemben. Talán ilyen sokkal hozta már őssze az élet? Ezért ilyen nyugodt? Meglepő... Sylvestre az akin tényleg látszika meglepődés, ő még sosem járt itt lent, nem ismeri a terem történetét sem, hogy mik történnek itt.*
- Üdvözöllek hát titeket, halandók, ifjú gyermekek... Hát hol vagyok én? S hogy kerültem ide?... *Lassan pislákolni kezd a fáklya fénye... S azzal a lendülettel elmúlik minden fény. A szobor anyagiassága eltűnik, sőt a sötétben semmit nem éreznek a diákok mintha csupán lebegnének. Teljes a sötét, ezen csupán a pálcájukkal tudnak segíteni... Próbálgathatják ám, de igazi fényt nem tudnak előcsalni, mintha a sötétség magába szippantaná az összes fényforrást. Úgy repkednek a semmiben, mintha a gravitáció megszünt volna körülöttük.. Aki szemüveges vigyázzon, hisz a szemüveg is szépen elrepkedhet, és ki tudja elkapja e még időben...*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:28 pm

*Letinek már kezd elege lenni, nem válaszol a titánnak, remélhetőleg nem is veszi észre, ehejett produkál egy tiszteletteljes köszönést, és leveszi a mogorva álarcát, felveszi a kedveset, az enyhén csodálkozót. Figyeli az eseményeket, ő a kis csoport szélén áll, bár ha előttük állna is látnának tőle, mindegy. Nagyon erősen felfelé néz, hogy a szobor arcát láthassa. Mikor a férfi visszakérdez, hogy hogyan került ide, és a fáklya kialszik, Leti kezébe pálca kerül, és már varázsol is, lebegtében. Olyan helyzetben van, mint egy ejtőernyős, mindegy. MEgpróbálkozik egy-két fénybűbájjal, lehetőleg bejönnek.*

Vendég

*Elmegy a fény, Gavril azt érzi lebet. Próbál lefelé evickélni a térben, de csak nem ér talajt a lába. Szeme lassan hozzászokik a sötéthez, de nem lát semmit, pedig elvárta volna. DE legalább már nem szokatlan a "vakság" Gavril számára. Ő talán látható, a rikító, fehér talár miatt. Szinte igazodási pontnak lehet tekinteni. Megpróbál varázsolni, de nem igazán tid fényt csinálni. Tőrtét az alkarvédő levő mintákhoz dörzsöli, hátha kipattan pár szikra, és lát valamit.*
-Hahó hol vagyunk?

Diák Hozzászólások száma : 72 Kaszt :

* Sahmé kicsit megsértődik, hogy nem méltatja a titán őt semmire, áradásul bolgárul válaszol és nem az ő anyanyelvén, de ki ő egy titánhoz képest? Nehéz a szíve, mert a titán jelenléte mintha ránehezedne minden légvételére. Karmazsin is érzi ezt.~ Jó nagy bohócot csináltál magadból Sahmé~ dorgálja a paradicsommadár. Sahmé csak elfintorodik, s egyik csodálatból a másikba esik. A fények lassan eltűnnek, ő súlytalannak érzi magát, mintha repülne. Csak a szobor alakja tündököl. Pálcájának fénye melyet idő közben gyújtott nem sokat ér, de mégis ez az egyetlen kapaszkodója, ezért markolja. Rossz előérzete van, ne érzi magát biztonságban, de nem a sötéttel van baja* ~ Majd tartalak~ repül oda hozzá karmazsin, s a vállára repül, oldva Sahmé rossz érzéséét, de el nem mulasztja. * -Mi ez, prométeusz?* kérdi a lány bolgárul, csak hogy mindenki értse*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:42 pm

*Sylvestre mellé lép és a fülébe súg valamit. Most rá ijeszthetne, hogy nem itt nagyobb földrengések is szoktak lenni de most ezt nem teszi meg. Majd valamikor máskor. Talán egy kis üzenetet kap a fiú a szobájában. S, hogy miért? A válasz egyszerű. Túl halkan köszönt.*
-Nem. Ez az első eset. Itt minden megtörténhet. Szóval ha szellem alakjában látod valamelyik családtagodat, nincs semmi baj. Ez itt normális. *Muszáj volt. Nem bírta ki egy kis füllentés nélkül. Nem kell mindenkinek tudnia mindenről. Tévhitben is élhet itt sok diák. Köszönhetően azoknak akik régebb óta vannak a kúriában mint ők. Ám ekkor a teremben eluralkodott a sötétség. Villyi közelebb ment Amaliához. Mind ketten érzik azt ahogy könnyebbek lettek és már nincs alattuk talaj. A daimonból most életre kelnek a macska ösztönök, vagyis inkább a gyermek. Az Eramires lány körül kezd el úszkálni, a levegőben. De ez lehet csak egy illúzió is. Ilyenkor minden lehetséges. Hisz egy kúriában vannak, ahol a legjobb tanárok vannak. Nem tudja ki készítette a termet. De jól emlékszik a kobold faragásokra. *
-Lumosollon. *Mondja ki a varázs igét. Szorosan tartja a pálcáját. Nem szeretné ha az véletlenül is elrepüljön távol a gazdájától. Jól érzi magát itt, mondhatni a szabadban. A levegő az eleme, mindig is szeretett volna fent lenni és repülni, szabadon. Most végre sikerült neki. *
-Én szívesen elmondanám hol van. De azt nem tudom mit keres itt. Vagy talán tudom. *Ennyit mond csak a főprefektus. Mást nem. Majd ha igényt tartanak rá elmondja a többi dolgot is. De nem most. Sahmé mi baj kérdésére vág egy furcsa arcot. Bár talán igaza van a lánynak. Miért van sötét egy olyan titánnál aki lehozta nekik a tüzet. Nehéz kérdés az egyszer biztos.*

Diák Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*Hát azt honnan tudja, honnan került ide a Titán? Az a kérdés, hogy ő miért van itt. Ámbátor, mindegy. * Szerintem felesleges magadat görögül törnöd, elvégre ő lehet, csak egy szobor, és nem az igazi. *Jegyzi meg Sahménak címezve a mondandóját. Ama válaszára még feljebb szökik a tekintete és biccent.* Ha te mondod... *Most egy kis naivság belefér, ámbár ha lebukik a lány, hogy hazudott, nagyot esik a méltósága a szemében. Eltűnik körülöttük a tér. Hát ez remek.* ~ Ejh, de ismerős. ~ *Sóhajt fel magában, de már nem tudja, honnan. Előkapva pálcáját próbál egy kisebb fényt előhozni, de látja, hogy itt mindent elnyel a környezet, ezért felhagy a lehetőséggel. Pálcáját szemüvegével együtt zsebreteszi. Úgy is csak távolra nem lát rendesen, és amúgy nagyon szemüveg sem kell neki, csak hordja, nehogy még jobban romoljon a látása. Egyszer el fog múlni ez az állapot... vagy meghaltak, és itt keringenek örökké. Végtére is, ha az utóbbi áll fent, akkor van ideje gondolkozni, hogy mi is legyen. Mindenesetre, ráhagyja a többiekre, hogy mit csinálnak... lehet, ők már kerültek ilyen helyzetbe, és ő csak mindent elrontana.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:51 pm

*Mivel senki sem lát semit, a pálcák fénye is másodpercek alatt száll el, így semmi sencs, amibe kapaszkodhatnának..Egymáson kívül...Egy hatalmas villanás, s mintha a diákok az űrben lennének. Lebegve a semmiben, a nap és a hold között féluton. Alattuk a bolygók, mellettük a csillagok, ám a nap melegét nem érzi, még szép, hisz már rég meg sültek volna, hogyha ez mind igaz lenne..De oly valóságos, hogy akár még így is érezhetnék...*
- Réges régen... Mikor a földön még nem volt tűz, se fáklya fénye, s a varázslók sem ismerték azt a varázst, mi kellett volna... A fények ura egyedül a Nap volt, mely a földet bevilágította, s életben tartotta az emberek hitét.. Az éjszaka rémisztő léte mindenkit elborzasztótt, feléledt a gonosz, hisz a fény nem állíthatta meg... *Mondja egy hang, melyről Prométheuszt lehet megismerni, ám sehol sem látszik, sneki se tudhatja honnan jön..Aztán a következő pillanatban, mintha teleportálánának sűrű éjszakában találják magukat, a földön.. A nagy semmi közepén, egy hegy határában távoli.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 3:58 pm

*Próbálkozik, próbálkozik, néha-néha sikerül valami fényt csinálnia, ám valószínűleg egy rövid ideig vannak ezen a helyen, ami nem egy normális hely, talán egy teleportáló-mező, ha vannak ilyenek. Mikor szikrákat csinál, arca másodpercekre fénybe költözik, de aztán ez is elillan. Hirtelen az Űrben találják magukat. Leti körbenéz, sorra felismeri a bolygókat, ez is az elemisták tudásának része.* ~ A Föld, a Vénusz, a Merkúr... ~ *Sorolja a sorra következő bolygókat magában, a napig egészen, több nincs a Föld és a Nap között. Prométeusz bezélni kezd, félkoboldunk szívja a tudást, majd hirtelen egy hegyen lesznek.* ~ Az Olümposz. ~ *Olvassa pálcájának fényében egy névtáblán, ám túl piszkosak a betűk, ezért nem biztos benne, lehet, elrontotta. Ő maga egyenlőre nem csinál semmit, csak vizsgálja a vaklószínűleg görög tájat, már amennyit lát belőle egy lumossolen mellett.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 4:01 pm

*Nikorina nem is tudja, hogy került ide. Ő csak be akart menni a Szoborterembe, kicsit nézelődni, de ahogy benyitott, hirtelen sötétség rántotta magával, és valahogy az űrbe került. Lebegve fordul körbe, arca enyhén döbbent, akárcsak a daimonja.*
-Hol vagyunk? *Kérdezi csendesen, majd észreveszi szaktársait.* Helló! *Köszön nekik. Szokatlan ez a lebegés, meg minden, de csak hozzá fog szokni... remélhetőleg. Aztán újra sötétség, ösztönösen magához öleli macska daimonját. Mikor kinyitja a szemét, egy helyen vannak, persze fogalma sincs, hogy hol a csudában.*

Diák Hozzászólások száma : 72 Kaszt :

* nem nagyon figyel senkire, csak érzi hogy az űrben vannak, vagy annak legalább is egy hatalmas illúziójában. csillagok elszédítik, a Föld távolinak tűnik. Észreveszi a Holdat, s talán még a mars ami meg tud különböztetni a többi égitestől. Mintha Prométeusz bekebelezte volna őket, s ettől nagyon megijed, amúgy is fázik az űrutánzaton. Épp szólna, mikor zuhanni kezd. halk ordítás hagyja el száját, ajd egy enyhe káromkodás nem túl enyhe szavakkal. Földet ér, s az a léyeg. Hogy a nagy semmi közepén van elviseli. Hogy sötétben azt is, de hogy csak így ráncigálják azt már nem* - Mégis, hol sötét halálban vagyunk, mi ez a hely?* kérdi kicsit szitok hangon az Auror jelölt láyy*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 4:07 pm

*Az események történnek. Bolygókat lát. Föld, Merkúr, Jupiter, Uránusz és a többi égitest. A történetet melyet annyiszor hallott szüleitől, most a nagy Prométheusztól hallja személyesen. Most legszívesebben elaludni, hogy belecsöppenhessen a történetbe. Majd már nem hallja a hangot ami nyugtalanná teszi a lány akinek egész eddig csukva volt a szeme. Hideg földet érez maga alatt. Már nem lebegnek, már vége van a mesének. Az nem lehet, ilyen gyorsan nem. Mint egy kisgyerek olyan. Nem fejezték be neki a mesét. Még nincs vége, még hallani akarja. Hisz még sok minden rész nincs benne. Ekkor egy újabb hangot hall meg. Nem válaszol. Gondolják, hogy felszívódott. Igen ez lesz a legjobb. Amalia volt, nincs. Tapogatózni kezd halkan. *
-Lumossolen. *Na jó. Még is itt van. Mindenki szeme láttára. Csak ne nézzenek rá. Hisz akkor meglátják rajta a mese iránti vágyát. Daimonja olyan közel bújt a lányhoz amennyire csak tudott. Mindig így alszanak el. Sahmé mintha pánikba lenne. Akkor Amalia milyen mese pánikba kerülhetett az előbb.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 4:13 pm

*Itt a földön már hatnak a varázslatok, minden rendben, csupán nagyon, nagyon egyedül vannak, a hegy aljánál. A sötétben nem is látni, hogy hol lehet a csúcsa, ám világosban sem, szóval ez nem újdonság... A probléma csak egy... Nem rég támadások érték Olympos hegyét, s most, hogya diákok megjelentek, egy csapat tűzgólem szűrta ki a csoportot...A két lávából ömlesztett lény lépte után kipusztulnak a lények, ahogy közelednek hozzájuk..Senki nem szól rájuk, egy lélek sincs rajtuk kívül. *
- Broaahh! *Köpik maguk elé a lávvát, ami egészen a diákokig elfolyik, forróságot árasztva, s porig rombolva a természetet, ahogy egyre közeledik ez a kettő, a diákok mögött is feltűnik még egy.. Hárman vannak, s lassan körbe veszik őket.*
- Halandók! Hogy merészeltek ide jönni? A tűz, mely az istenek kincse, elérhetetlen számotokra!*ÓÜvöltik a lények, miközben Sahmé, és Nikorina felé szállni kezd, egy-egy tűzgolyó...*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 4:20 pm

*Jajajaj, jönnek a tűzelementálok! Ilyesztő, ilyesztő, mindegy. Leti nyikkan egyet, ahogyan megfordul, hogy szóljon a többieknek.* ~ Tűz... tűz... tűz... ~ *Gondolkozik, kissé megijed, mi lenne jó ellene. Hirtelen varázslatok jutnak az eszébe, itt illúziókkal semmire nem menne, és vízzel sem, az nem az ő területe. Marad az, hogy ellentétes elemmel támad, ami pedig az ő eleme, az a föld. Növényekkel itt nem sokra menne, szépen kiégetnék az egészet, szóval máson töri a fejét. Még nem tanulták az ilyesféle mágiát, de talán bejön. Pálcás és másik kezét is felemeli, majd lehunyja a szemét... Gondolatai előtt az elementálok elképzelt veresége forog, majd kombinálva pár robbanó bűbájt, átkot, küldi varázsait sorra a két elementál lába felé, remélhetőleg berobban alattuk a föld.*
- Bombarda! Bombarda maximus! Flippendo! *És ilyen varázslatok, többször is. Átkai remélhetőleg összejönnek, és sorra roncsolva a földet robbantja fel azt, és zuhannak le az elementálok. Ha mégsem, egyre feljebb céloz, átkai telibe kapják az elementálokat, hátha megsérülnek. A tűzgolyókkal már nem ér rá foglalkozni, remélhetőleg a két lány, vagy a segítségük el bír velük. Büntetést pedig remélhetőleg nem kap azért, hogy roncsolja Olympos földjét.*

Tárgy: Re: Eramir Torony - Szoborterem Szomb. Dec. 27, 2008 4:20 pm

*Nikorina rémülten dermed meg, ahogy meglátja a lávából lévő szörnyetegeket.*
-Jajj... *Nyögi rémülten. Utálja természetéből adódóan a tüzet, ő a vízzel bánik jól. Hátraugrik, mert a cipőjét majdnem eléri a láva.*
-Nikorina, vigyázz!!! *Kiált fel daimonja, és a lány rögtön észreveszi a tűzgolyót.*
-Már csak ez hiányzott... Karnas! *Kiált, megfelelő pálcamozdulatot is elvégzi, és reménykedik benne, hogy a két elem kioltja egymást. A biztonság kedvéért azért ugrik egyet oldalra, persze nem a láva felé. Gradan szorosan mellésimul.*

Diák Hozzászólások száma : 72 Kaszt :

* Sahméak nem sok ideje marad gondolkodni, pedig épp szólna. Az elementálok váratlanul érik* -Mindenki támadóállásba!* vezényel, aztán megpróbál elugrani a tűzgolyó elől, rmeéli hogy sikerül, mert ha nem, akkor nagy bajban lesz. Ő és Daimonja, Karmazsin rettegnek, de ha már Auror akar lenni, megpróbál gondolkodni. A Láva ellen a vízzel, jéggel nem sokra mennek, mást meg nem tanultak, hacsak a futóhomok nem működik. Mindenesetre egy póbát megér, el is kiáltja magát* - Mindenki idézzen futóhomokot maga elé!- Vezsi át az irányítást, reméli bejön a terve, s a futóhomok összefolyik, s megállítja a lávát* -Niko jól vagy?* majd az elementálok felé fordul* -Békével jöttünk, Prométesz küldöttei vagyunk*

» Az eramir torony
» Az eramir torony