Oroszország

* Nem mond semmit, én pedig nem is faggatom inkább! Nem vágyom arra görcsösen, hogy kimondja ugyanazt amit én, hiszen miért is tenné! én csak egyetlen dolgot szeretnék, ez pedig az, hogy ez az éjjel az enyém legyen, hogy a kettőnkké legyen! Hiszen már hónapok óta tudom mi a helyzet. Soha nem mutattam ki, soha nem tettem semmit, soha nem mondtam semmit. Nem akartam megzavarni, azonban egyértelmű volt hogy én sem vagyok közömbös, mikor rám nézett. Lehet hogy számára ez nem a szerelem, azonban akkor is fontos vagyok számára. Lou képeit pedig épp azért hagytam fenn a falon, hogy ne legyen olyan gyanús, hogy én érte epedek, hogy már túl vagyok rajta. Most pedig, ezután az éjjel után őt is kénytelen leszek elfelejteni, mert nem tudom mi lesz velem, ha már holnap nem érhetek hozzá, ha nem foghatom meg a kezét, nem csókolhatom meg mézédes ajkait.
Hozzábújok, megcsókolom, amitől ismét minden sejtemet elönti a forróság. *
- Mindennél jobban szeretném! Gyere! Majd ott megbeszéljük! * vigyorodom el, majd fogom meg a kezét és szinte már rohanva húzom végig a táncparketten, ki a hatalmas teeremből, el a tömegtől. Lekapom a lábamról a cipőt, csak arra a pillanatra állunk meg, majd fogom azta kezembe úgy futok fel a lépcsőkön, egészen az épület legtetejéig. Végighúzom a folyosón, majd ott a végén lévő aprócska ajtót kinyitom és szinte kilököm a fiút rajta. Ez az ajtó a tetőre vezetett, így most feltárul szemünk előtt az Orosz táj, és a mérhetetlenül sok csillag, melyek apró gömbökként ragyognak felettünk és világítanak meg bennünket. Amint az ajtó becsukódik mögöttünk és Jake elé lépek, majd fogom a kezem közé arcát. Mosolyogva nézem őt, tekintetemből sugárzik a szeretet, mellyel szinte már simogatom. *
- Soha nem fogom ezt elfelejteni! * mondom neki, majd lábujjhegyre állva felkínálom ajkamat és ezzel együtt mindenemet, szívemet, lelkemet! *

Spoiler:

* Kétségbeesetten nyúl utánam, szemébe fájdalom ül, én pedig egyáltalán nem szeretnék neki rosszat! Azt akarom, hogy boldog legyen, hogy soha ne bántsa senki és semmi. Ő az első aki Lou után képes volt hozzám közel férkőzni, és aki mindennél fontosabb számomra. Kérésére karjaiba vetem magam, majd szorosan ölelem. Magamba szívom illatát, és tudom, soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Hiszen mindig csak erre vágytam, egyszerűen nem akartam beismerni se magamnak, se senkinek. Ő volt az, aki mellettem volt mikor rossz passzban voltam, mikor bántottak, mikor magányos voltam. Miatta nem érzem már magam egyedül... miatta! Azért amiért olyan amilyen. Ujjaival lágyan felemeli az arcomat, némán nézzük egymást, én viszont képtelen vagyok arra, hogy csendben maradjak. Ahogy közelebb jön, én suttogva vallom meg neki azt amit már régóta érzek.. *
- Szeretlek! * suttogom szinte alig hallhatóan, és most egyáltalán nem érdekelnek a következmények! Hiszen ez soha nem fog megismétlődni, ennek nem lesz folytatása, ez meg sem történt, csak most van, és csak a pillanat, és Ő! És ha nem is szeret engem viszont, akkor is tudnia kell mit érzek, hogy képes vagyok arra, hogy félreálljak az útjából, hiszen a boldogsága mindennél fontosabb. A vágy nem elegendő egy kapcsolathoz, és ha ő Ophy-t szereti megértem! Hiszen hogyan is érhetnék fel hozzá! Biztos nem véletlenül szerettem meg, én pedig ezt elfogadom! Azonban ez az este, ezek a percek járnak nekem!
Gyengéden csókolok vissza, lágyan érintem nyelvemmel ajkát, és szinte már simogatva esdeklek bebocsátás után. Kezemmel hátát simogatom, majd mikor a lágy dallamokat meghallom kicsit lépkedni kezdek, egészen addig, míg csókban összeforrt ajkainkkal nem törődve végtagjaink is életre kelnek. Ringatózunk a kellemes mélykék éjszakában, szentjánosbogarak szállnak körülöttünk, én pedig boldog vagyok... nagyon boldog... *

Spoiler:

* Ajkam elválik ajkától, majd kipirult arccal nézek rá meredten. Csillogó lélektükreit bámulom, majd megérzem kezét a derekamon, hatalmas erejét. Hangosan felsóhajtok, majd mikor magához húz jólesően bújok hozzá és lehelem ajkába az összes bennem lévő érzést. Egy pillanatig nevét suttogom, majd a húr elpattan, én pedig átadom magam az érzéseknek, annak a mérhetetlen vágynak, amelyet már a megismerkedésünk óta érzek. Szememet lecsukom, kezemmel átfogom a nyakát, majd szinte már teljesen hozzátapadok. Érzem szívverését és valószínűleg ő is érzi az enyémet. Ujjaim vadul hajába túrnak, úgy húzom fejét még közelebb magamhoz. Érezni akarom őt, nyelvét, lényét! Hiszen már mióta erre vágyok, hogy végre az enyém lehessen, hacsak egy pillanatig is.
Nyelve kutatva jár számban, én pedig táncát azonnal viszonzom. Lágyan beszívom alsó ajkát még nagyobb gyönyört nyújtva. Fejemben tüzijáték robban, hasamban millió pillangó kezd el cikázni. Jólesően megborzongom, majd egy pillanatra elszakadok tőle. Arcom vörösre vált, ijedten engedem el, és figyelem, ahogy hajam a nagy pillanat közben szőkéről vörösre váltott. Megcsóválom a fejem, kezemmel megfogom a kezét.. *
- Ó Jake... annyira sajnálom! * igazából iszonyatosan zavarban vagyok, és nem tudom mi lehetne mentség a viselkedésemre. Én csak segíteni akartam Jasmine-nal kapcsolatban, és meggondolatlan voltam, és átléptem egy határt... *
- Azt hiszem átléptem azt a határt amit nem kellett volna... sajnálom... * mondom majd óriásit sóhajtok *
- Basszus, nem , igazából egyáltalán nem sajnálom! Azt sajnálom, hogy nem történt meg hamarabb... * suttogom, majd sétálok vissza a fiú ölelésébe. *

* Nicholas mondatára felkapom a fejemet, majd önkéntelenül is a kellemesen szórakozó Jake és Jas párosra tekintek. Szívemet vasmarokkal szorongatják, egy pillanat erejéig nem kapok levegőt. Tekintetem elhomályosul, majd ismét a kedves testvéremre nézek. *
- Te teljesen hülye vagy! Soha nem kellettél nekem, soha nem is fogsz! Nem szeretem a hozzád hasonló férfiakat! * mondom, majd szakítom ki a kezemet az övéből. A körülöttünk állók felénk pillantanak, majd mikor utánam kap, taszítok egyet rajta. Emberek gyűrűznek körülöttünk, rosszaló pillantások fűródnak a hátamba, majd mit sem törődve az esetleges elvárásokkal elszáguldok. Persze menekülő útvonalam nem a legjobb, hiszen épp anyámba botlok, aki a karomnál fogva ragad meg, és én közben szépen végignézem, ahogy Kasey épp a hugicámmal sétál ki az erkélyre. *
- Ne hozz szégyent rám! Viselkedj Lilia Radoslava4 Hogy van képed Nicholassal így bánni? A testvéred, ezt pedig dolgozd fel! Már nem csak körülötted forog minden!
- Megértettem, többet nem fordul elő, anyám! Bár jó lenne ha megkérdeznéd Nicholast arról tényleg csak a testvérének óhajt e, most pedig megbocsáss! * szűröm a szavakat a fogam között, majd anyámmal egy pillanatig farkasszemet nézünk, de végül én nyerek. Ujjai elengedik a karomat, én pedig nagy sietve az erkély felé veszem az irányt. Jake már kellemes közelségbe került Jasmine-nal és még sikeresen el is csípem a mondatot miszerint van e kedve smárolni. A kis céda mit képzel magáról! Szemeim villámokat szórnak, majd a hátulról megvilágított fényben, angyalként siklok ki a fiatalokhoz és közeledem Kaseyhez. Pillantásomat nem veszem le róla, arcát nézem, azt a gyönyörűt, melyet úgy imádok. Gödröcskéit, melyek mindig megjelennek, sűrű szempilláit, fess alakját és egy nagy sóhajjal egyszerűen csak hozzábújok. Kezemmel átkarolom a nyakát, majd lágy csókot lehelek ajkaira. Hát nem valami nagy csók ez, hiszen jóformán a csók fogalma kimerül ebben a szájrapusziban, azonban mikor eltávolodom Jas már messze jár, én pedig meredten nézek a fiú csillogó és döbbent íriszeibe. *

* Abszolút természetesnek véve hogy bemehetek nyitok be a fiú szobájába, majd mikor meglátom elmosolyodom. Határozottan jól áll neki a frakk, és sajnálom hogy nem hord ilyet sűrűbben. *
- Hú micsoda fess úriember! * dicsérem meg, majd mikor bámulni kezd végignézek magamon zavartan. Nem mond semmit, csak egy hű-t ami ugyebár sok mindent jelenthet, nem dicsér meg, csak bámul, én pedig automatikusan a hibákat kezdem el keresgélni magamon. Nem jó a ruha színe? Nem áll jól a szabása? Vagy mi lehet a gond? Kissé csalódottan elhúzom a számat, hiszen dícséretet nem kaptam, és még egy kínos kérdésre is válaszolnom kell. *
- Hát őszintén megmondva nem mondtam nekik semmit, csak automatikusan így kezelik a helyzetet. Nem cáfoltam meg, szóval vegyük azt, hogy együtt vagyunk. Igazából úgy gondoltam, hogy ha nem muszáj nem teszlek ki Jasmine-nak... mert hát nem egy korrekt játékos a lelkem, de ha szeretnéd... * nézek rá, majd vonom meg a vállam, és a kezemet felé nyújtom. Haloványan elmosolyodom, ha már se dicséret se semmi, tiszteljen meg azzal, hogy levezet a lépcsőn. Lágy léptekkel vezetem most a másik irányba, hiszen a bált a bálteremben szoktuk megtartani, ami közvetlenül alattunk kapott helyet. Mosolyogva vonulok a fiúba kapaszkodva, majd előkelően sétálok le a már nyüzsgő terembe.
Az emberek felénk fordulnak, összesúgnak mögöttünk, én pedig kezdem magam kellemetlenül érezni. Most vagy ilyen jól nézünk ki, vagy nem tudom, de ez több mint furcsa. A zenekar keringőt játszik, én pedig rámosolygok Jake-re és már épp táncolni hívnám, mikor Nicholas terem mellettem és magával ragad. Kétségbeesetten nézek Kasey-re azonban hiába kapálóznék felé, Jas máris mellette terem. *
- Ugyan, csak nem leszel féltékeny a hugicádra? * kérdezi Nico, majd határozott mozdulatokkal vezet tovább a táncparketten. *
- Féltékeny? Ugyan mire? Jake nem kedveli az olyan lányokat mint ő... * próbálom megmagyarázni magamnak is természetesen, majd mikor a párosra nézek, nem látok mást, csak azt hogy kellemesen társalognak és Jake meghajolva kéri fel Jasmine-t. Elszomorodom, ajkam lebiggyed, és a maradék jókedvem is kezd tovaszállni. *
- Ugyan, foglalkozz inkább velem, Lil, tudod mi ketten igazán jól ki is jöhetnénk egymással! - mondja a fiú én pedig undorodva nézek az arcába. *
- Hát te hülye vagy! Inkább eszem egeret, mint hogy veled jóban legyek... mit képzelsz! Az hogy táncolunk, nem jelent semmit! Soha nem leszel a testvérem!
- Nem is a testvéred akarok lenni... * súgja a fülembe, én pedig elsápadva nézek rá! Nem, nem tudom hogy nincs vérrokonság meg semmi, de ez már beteges. Hátrébb hőkölök, azonban nem enged el, úgyhogy valószínűleg még pár kört letáncolok vele, aztán fogom Jake-et, hacsak addig Jas meg nem rontja, és felvonszolom az emeletre fejfájásra hivatkozva... *

- Király a családom? Te ittál Jake? Kellemetlen helyzetbe hozlak, és te ennyit reagálsz? Mikor ősbunkó Petert leszámítva mindenki? * elhúzom a számat nem túl feltűnően, a Jas-es dolgot meg inkább nem is kommentálom. Pedig jobb lenne ha vigyázna vele, mert a lány nem teljesen beszámítható. Sosem fogom elfelejteni mikor ő és a haverjai megtámadtak engem meg Lou-t és nem sokon múlt, hogy ne hagyjuk ott a fogunkat. Szerencsénk volt hogy épp aurorok portyáztak arra. Persze Jas lelépett időben, így a neve még csak fel sem merült ebben a kényes témában... azonban .. mindegy.. jobb ha Jake erről nem is tud. Nagy sóhajjal szakadom el tőle, majd rohanok be a szobába. Ruhám már az ágyamra van terítve, csodálatosan éjkék színű, selyem darab. A hangulatomhoz illik a színe, és bőröm fehérségét is ki fogja emelni. Apró rózsást pírt festek az arcomra, majd a sminkemet megigazítom. Hála az új tárgyamnak, immár könnyedén változtatom a külsőm, szóval a kék ruhához szőke hajra váltok. Ha Jake kéri, akkor természetesen a kedvéért visszaváltoztatom, azonban most valahogy szőkén jobban szeretnék mutatkozni. Valahogy babásabb külsőt kölcsönöz a szőke haj, és a zöld szempár, mely érdeklődve szemlél engem a tükörből.
Mikor mindennel készen vagyok teljes pompában kopogok át a fiúhoz, és remélem már készen van. Imádhatja ezt a kiöltözős dolgot, pláne hogy nem túlzottan szokott ilyen ruhákat hordani. Hiszen minden normális ember lazábban öltözik. Neki pedig muszáj már-már erőszakot tennie saját magán. *
- Jake, kész vagy? Lili vagyok, és szerintem idő van...! * kiabálok a fiúnak és várok. Remélem nem fulladt bele a kádba.. *

Spoiler:

- Ó hát bocsáss meg drágám, nem gondoltam, hogy magadra veszed! Csak tudod, a kellő mértékű egzisztencia nagyon fontos, legalább is nálunk. Nem is vagyok ám túlzottan feldobva azért, mert a kislányom olyanokkal barátkozik, akik nem ütik meg azt a színvonalat, amit elvárnék! * mosolyog anyám Jake-re, én pedig ezt nem igazán tűrve hangosan felmorranok. *
- Anya, fejezd be! Én döntöm el kivel barátkozok, és azt is, hogy ki tetszik, hogy kibe vagyok szerelmes! * mondom, majd vörösödöm el, és lehajtom a fejemet és egy másodpercig a padlót nézem. *
- Miért nem lehet, hogy visszafogod magad? Lou-nál állandóan csak azt ecsetelted milyen fontos a pénz és csak erről, meg a vagyonukról bírtál beszélni, most miért kell ezt eljátszani Jake-kel is? Az ember általában beleszületik valamibe, nekik pedig csodás otthonuk van, bár tény feleakkora sincs mint ez a ház. Kérlek, fejezd be, nyugodtan akarok vacsorázni, kellemesen társalogva! * akadok ki, majd fogom meg Jake kezét és az asztalhoz húzom. Közben magamban mosolygom az autógrammos kérésen, bár jelenleg most épp nem érdekel, hagy maradjon csak az asztal sarkán. Anyámat ismerve úgyis meg fogja írni.. hiszen hírneve mindennél fontosabb. Az asztalnál természetesen szétültetnek bennünket, nekem pedig még Nico-t is el kell viselnem. Tisztában vagyok azzal, hogy Jake minden szavát hallja, még egy baromi hosszú férfi szemezést is lerendeznek, aminél már kezdem magam kényelmetlenül érezni. Persze Jasmin is ilyenkor veti be magát, én pedig tudom hogy jogosan kapom vissza a gonoszkodást, de hát könyörgöm, nem tudom mindig megvédeni. Anyámmal simán harcba szállok, de most túl messze van tőlem, nem tehetek semmit és Nico miatt pedig... nem érzem hogy jogos lenne a piszkálás. Bár tény, nem vagyunk együtt... miért is kellene nekem felháborodnom? Hiszen a barátságba ez belefér... na ja. *
- Igazán? Hidd el édesem, velem jobban jártál! Legalább is azt mondtad nem csíped a kígyókat... * pislogok ártatlan szemekkel Jasre, aki hihetetlen dühbe gurul *
- Te kis... * és pont ebben a pillanatban érkezik meg Peter, aki kellemesebb vizekre tereli a beszélgetést. Jelenléte valahogy megnyugtató, és számunkra sem olyan borzalmas. Végre egy értelmes ember, akivel lehet kommunikálni. *
- Hát érthető! Hiszen a szülők nem túlzottan büszkék ilyen esetekben. Nekem Lilia nem a lányom, azonban bátran kijelentem, hogy nekem csalódást okozott. Az anyja túlzottan engedékeny, úgy van vele, hogy ez egy egyszeri dolog, és hogy még bízhat benne, azonban... szerintem a dorgálás kijárt volna! Ugyan! Teljesen mindegy kinek a hibája, és hogy félreértés volt-e! Ha tilos valami, akkor tilos! * mondja kimérten, és én elszégyellem magam. Az apámként viselkedik, engem próbál nevelni, ha már a gyermekeit nem tudja és ez annyira... kellemetlen. Szavai keserűek, és tudom, hogy nem volt helyes a cselekedetem... de mégis... *
- Nos, együnk! * mosolyodik el, én pedig meredten a tányéromat szemlélem, még akkor is, mikor kihozzák elénk a finomabbnál finomabb falatokat. Anyám is helyet foglal mellettem az asztalfőn, majd a fogások között érdeklődve szemléli Jake minden egyes mozdulatát, vonásait. Már én kezdem idegesítőnek találni, úgyhogy próbálok vele beszélgetést kezdeni... na meg Jakkel. *
- Képzeld anyu, vettünk egy nyulat! Jake kedveli az állatokat, és elvitt engem kisállatot vásárolni! * lelkendezem, mire anyám elmosolyodik. Igen, imádja az állatokat, és tudom, hogy a szemében ez legalább egy jó pont! Ha még Jake a táncról is faggatná... talán... valami jó is kisülhetne a vacsorából! *
- És Jake azt akarta kérdezni... tudod Jake, a tánc... * nézek a fiú szemébe, próbálok rá úgy nézni, hogy felfogja mit is akarok, és remélem nem kell bokán rúgnom ahhoz, hogy vegye a lapot! Anyám természetesen válaszol a fiú kérdésére mert hát miről ne imádna beszélni.. a lényeg hogy beszélhessen, ha meg még a táncról is van szó... na az már a legjobb.
Lassan végetér a vacsora, majd az asztal egy szempillantás alatt leürül. *
- Nos drágáim, míg itt vacsoráztunk, felküldettem a ruhátokat, ugyanis mindjárt érkeznek a vendégek a bálra! Amit azért szerveztem, mert az én kislányom hazaért! * mondja anyám vigyorogva. Én kevésbé örülök, de ha már menekülhetünk, inkább megcsípem Jake karját és már száguldok is fel vele az emeletre. *
- Ne haragudj, ezekért a közjátékokért! Nem túl kellemes társaság a családom! Bár olyanok lennének mint a te szüleid! * sóhajtok, és a fejemet lehajtom. *

* Mondjuk igazából nem számítottam semmi másra, csak arra, hogy a helyzet nagyon kínos lesz. Petert leszámítva mindenki totálisan bunkó, és anyámon is látom, hogy nehezen fogja vissza magát. Kicsit torkot köszörülök, majd mikor Jake kezet csókol neki elégedetten elmosolyodom. Nem lehetetlen a fiúka, ez király, ezt ugyanis nagyon jól csinálta. *
- Hát persze, hogy örülsz, hiszen a magad fajtának az ilyen dolgok később majd a legszebb emlékekké válnak! * céloz anyám az anyagi helyzetünkre, illetve a Jake-ék anyagi helyzetére, majd mikor a homlokom ráncba szalad azonnal hozzátesz még valamit. *
- Hiszen nem minden nap lehetsz vendégségben egy sztárnál! Persze csak vicceltem, nem vagyok én olyan nagy szám! * vigyorog, majd Peter rosszalló tekintete láttán elkap az asztalról egy pohár pezsgőt majd a magasba emeli tósztot mond! *
- Igyunk a lányomra, aki ma végre hazatért, illetve Jason-re...
- Jake-re * súgja Peter anyámnak miközben fogja a fejét.. *
- Ó persze, bocsáss meg, elfelejtettem! Tudod szokásom a neveket összekeverni, bár igazából lényegtelen is ... Tehát Jake-re! * majd mosolyogva az asztalhoz vonul és helyet is foglal a fő helyen. Kasey velem szemben foglal helyet és persze Jas azonnal rárepül. Mellé telepszik, majd kacéran a haját kezdi csavargatni. *
- Na és mesélj kicsit Jake, hogy szedted össze az én bájos nővéremet? * kérdezi búgva, én pedig a pillantásommal próbálom tudatni a fiúval hogy mindegy mit mond, de kamuzzon valamit, annál hamarabb szabadul. *
- Úgy látom fess partneredet nem fogadta jóanyád kitörő lelkesedéssel! * hajol a fülemhez Nico és suttogja a szavakat bele, hogy más ne hallja. *
- Majd megkedveli, én nem aggódom... * morgom vissza a fiúnak. *
- Hát a remény hal meg utoljára, bár remélem tisztába vagy vele, hogy mennyire fontos számára az anyagi biztonság. Eddig is megadott neked mindent, ezután is arra fog törekedni, hgoy mindened meglegyen. Az pedig ebbe a világképbe nem igazán fér bele, hogy szégyent hozz a nevére valami... valami jöttment miatt! * néz megvetően Kasey-re, én pedig elszomorodom. Csalódott vagyok, sírni tudnék, hiszen az én hibám, hogy gyakorlatilag szegényt cápák és hiénák közé dobtam, akik simán fel fogják falni pár pillanat alatt. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, nem akartam hogy megtudja milyen az, mikor az embert elitélik a származása miatt, hogy honnan jött, még akkor is, ha egy egyáltalán nm szűkölködő, ám annál kedvesebb családról is van szó. Kétségbeesett arcom láttán Peter sétál hozzánk, majd egyetlen tekintetének hála Nico azonnal eltakarodik a hátam mögül. Elfoglalja fia helyét, majd Jasmine-hoz szól. *
- Édesem, mi lenne ha kicsit Jake-et is szóhoz engednéd jutni, mármnt úgy, hogy mi is megismerhessük. Kérlek mesélj fiam, mivel foglalkoznak a szüleid, és mit szóltak ahhoz, hogy kényszerpályára állítottak titeket az iskolában? * nagyot nyelek, majd kissé idegesen nézek anyámra, aki mosolyogva bólogat. Mi a fene történt itt? Csak nem megdorgálnak minket? Sosem csináltak eddig ilyet, még jó hogy virágzik a családi élet *
- Simán hiszem hogy Lilia hibája volt az egész... * szól be Jas, majd belekortyol a jeges teájába, ami véletlenül épp Long Island-i. *
- Félreértés volt... * kezdem a magyarázatot, majd próbálok levegőt venni, mert kezdem érezni, hogy a nyakam körül feszül a hurok...

* Keze a derekamra kulcsolódik, én pedig kacagva pördülök előtte egyet, majd hagyom hogy a karjában tartson. A pillanat nem tart sokáig, hiszen nem ezért jöttem, így hát sietősen veszem kezembe a dolgokat és kötöm meg a nyakkendőjét. *
- Nem sajnos, nem lehet! Látod rám is mit aggattak. Öhm.. egy jó tanács.. Vigyázz anyámmal, légy előzékeny... hátha nem fal fel minket.. * kacsintok a fiúra, majd mikor magára kapja a zakót immár kellemes mosollyal karolok a kezébe és vezetem le a hatalmas lépcsőn az étkezőbe érkezünk, ami csak azért furcsa, mert legtöbbször a nagyobba szoktunk vendégeket fogadni. Mondjuk tény, most nem vagyunk túl sokan, úgyhogy talán ez kényelmesebb is. Már messziről hallható a kellemes hegedű szóló és én annyira biztos vagyok abban, hogy zenekart is kaptunk. A zene lágy, lassan a hárfa is becsatlakozik, majd nagy sóhajtással Jake keze után nyúlok. A terembe érve rögvest szembetalálkozom szinte mindenkivel. Peter barátságos mosollyal köszönt, míg Nicholas csak szájhúzással, na meg a már megszokott vetkőztető pillantással. Jasmin mögöttünk érkezik meg, majd bájosan Kasey-re mosolyog, engem észre sem véve... jellemző. *
- Szép estét! Gyere Jake, hagy mutassalak be Peter-nek! * húzom el az egyre közeledő Jasmine-tól, hiszen semmi szükség a közelségére. peter hálistennek nagyon kedvesen üdvözöl bennünket, majd a kézfogás után azonnal az asztalhoz is terelgeti a csapatot. *
- Üdvözöllek Kasey nálunk! Öröm látni, hogy a mi kis Liliánk nem magányos! * ráz kezet a fiúval kedvesen, majd arcomra kellemes puszit lehel. A férfira mosolygok, hiszen kedvelem, már csak az kellene, hogy ne éljen együtt az anyámmal. Lassan a székekhez vezetem Jake-et, majd a "hugicám" rögvest előttünk terem *
- Jasmine vagyok! * nyújtja ki a kezét, majd hajol meg kissé, hogy mellei a fiú szeme láttára kicsit kibuggyanjanak. Zöld szemével kihívóan pislog rám, én pedig erre csak az égre nézek. Mit strapálja magát, és különben is, miért kell ezt eljátszani mindig...
Krákogok egyet, majd megzavarva a nagy jelenetet én is köszönök neki. *
- Szia Jas, látom te sem változtál semmit, illemből nulla, még jó, hogy nekem elfelejtettél köszönni. * kérem ki magamnak, majd dühösen megrángatom Jake kezét hogy ideje lenne indulni, és jó lenne ha Jas kezét elengedné végre, mert kezd kínos lenni minden... mikor is végre megjelenik anyám . Angyali szépsége egyszerűen betölti a termet, hosszú ruhája lágyan hullik alá, kecsesen lépdel, már-már olyan mintha a levegőben lebegne, majd csillogó szemekkel jön oda hozzánk és ölel magához. Megölelni? Engem? Furcsa! Nem szokott ilyet tenni. *
- Szervusz, anyám! Jó látni téged! Hogy megy a tánc? És hogy-hogy itthon vagy?
- Ó kicsim, hagy nézzelek! Csodálatosan festesz! Tökéletesen édesem, és nem vehetek ki egy kis szabadnapocskát, ha a lányom hazajön? * kérdezi, majd szeme ekkor akad meg Kasey-n. Szeme megcsillan, majd hófehér kezét a fiú felé nyújtja. *
- Zoya vagyok, Lili édesanyja, és Önben kit tisztelhetek fiatalember? * kérdezi egy fokkal hűvösebben. Rossz érzéseim vannak, úgyhogy még mielőtt Jake megszólalna, gyorsan bemutatom őket egymásnak. *
- Ő itt Kasey Jake Ellswood, és Jake , ő a mamám! * mutatok a vörös hajú szépségre mellettem és próbálok imádkozni magamban azért, hogy ne süljön el minden olyan rosszul, ahogyan számítok rá! *

* A poénoknak természetesen ára van, így tehát mikor letolom róla a nadrágot már csak arra leszek figyelmes, hogy hangosan röhögök, ő meg magához ránt. Apró birkózás veszi kezdetét, ami azt jelenti, hogy én, mint törékeny nő, csak repülök ide és oda, míg ő a hatalmas hím... irányít. Lassan rajta fekszem, arcom az arca előtt, a lélegzetem pedig elakad. Pillantásom találkozik az övével, majd már-már késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. A pillanat hamar elszáll, ugyanis ezen gondolatok felrémlése után rögvest szabadulni óhajtok. Nem akarok rajta feküdni, nem akarom elveszíteni a fejem, hiszen a barátságunk sokkal fontosabb, és akármennyire is vonzódom hozzá, próbálom megadni neki a tiszteletet és betartani azt a alapvető tényt, hogy barátnője van, akivel jól érzi magát. Lemászom hát róla, majd fejemet rázva nézek utána, ahogy riszálva a fürdőbe sétál. Közben elhagyom a szobát, és a sajátom felé indulok. Jake mellett lakom, egy ajtó választ el minket egymástól, melyen ha akarjuk átjárhatunk egymáshoz. A szobám szürke falai és tükrös felületei még nagyobbnak mutatják, majd mikor végre ott vagyok jólesően ledőlök az ágyra. Nem igazán kell sokkal több, mély álomba zuhanok. A repülés kifárasztott, és az idegességtől nem is tudtam aludni. Testem és elmém kívánja ezt a bódult állapotot, úgyhogy a fekete semmibe veszek, majd szinte már riadtan ébredek fel, mikor az egyik öltöztető lány áll mellém, és az arcomat simogatja. *
- Ébren vagyok! * kiáltom, majd ülök fel, ezzel is szegény lányra a szívbajt hozva, majd mikor nagy nehezen megnyugtatom, már mosolyogva fogunk hozzá a készülődéshez. Először is bevágom magam a kádba, majd úgy 10 perces fürdőzés után illatosan szállok ki onnan. Magamra fújom az egyik márkás parfümöt, fogat mosok, majd hagyom, hogy hajamat egyenesre fésülje az öltöztető lány. Vörös tincseim most teljesen egyenesen keretezik arcomat, ami óriási, már-már drasztikus változás az eredeti göndörhöz képest. Lassan belebújok vörös ruhámba fekete cipőmba, majd mikor a sminkemet is elkészítették kopogok egyet Jake ajtaján és hívás nélkül átmasírozok. *
- Remélem nem öltözöl, jöttem, kész vagyok... és totál idegbeteg... * mondom, majd nyitok be a szobáb, és kellemesen elmosolyodom, amint meglátom a fiút a nyakkendővel küzdeni. *

- Mert túl nagy a lakás... * vonom meg a vállamat, és nem értem, miért is nem egyértelmű, hogy minek kell több nappali. Van hogy fenn vagyunk, van hogy lenn... mikor hol. Ez amolyan vándorlak, ahol simán el lehet tűnni, ha az ember jól költözik egyik szobából a másikba. *
- A férfiaknak van egy olyan képessége állítólag, hogy bárhová odatalálnak... hát használd! Térkép nélkül! * nyújtom ki a nyelvem én is szórakozottan, majd egy kellemes mosollyal nézem ahogy Jake a távolba bámul. Mellé állok, majd egy határozott mozdulattal kitárom az ablakot, hogy a fantasztikus virágillat beáramoljon. Beleszimatolok a levegőbe, majd kezemet a párkányra teszem. *
- Hiányzott ez a hely! Igazából lenyűgöző, az otthonom, és ha egyedül élhetnék itt... imádnám! Anyám egy idős fickótól vette, aki magányosan éldegélt itt, mert a gyermekei meghaltak. Ezt a helyet a "Szépség Ligetének" nevezte, és rengeteget mesélt róla. Itt nevelte a fiait, és itt élte életének összes boldog óráját.. * merengek a távolba, és valójában abszolút megértem az öregurat. Én is imádnám ezt a helyet... akarom szeretni! *
- Na gyere, menjünk! * ragadom meg Jake-et a grabancánál fogva, majd hangosan nevetni kezdek, mikor Jasmine-ról beszél. Látszik, hgoy még nem ismeri. Mindenesetre ha nem vigyáz egy kósza kufirccal találhatja magát szembe, és persze a haragommal... mert ha hagyja magát a lánynak, engem aláz meg, és soha nem fogom lemosni magamról azt, hogy elszedte a barátomat! *
- Oké Jake, tudom, nagyfiú vagy, de kérlek ha közeledik feléd, rám gondolj, és ne hozz kellemetlen helyzetbe! * mondom miközben bemasírozunk a szobába. Megmutatok neki mindent, majd mikor arról beszél segítek e neki, elé lépek. Kezemmel elkapom az övét, majd kapcsolom azt ki totálisan természetes módon, és rántom le a nadrágját. Hátrébb lépek, megszemlélem, hiszen oly ritkán látom alsógatyában. *
- Lehet nem is jó a méret amit Igor hozott... szerintem nőtt a feneked! * pimaszkodom *
- Na menjél fürdeni, én meg megyek a szobámba, innen már biztos menni fog egyedül is a vetkőzés * röhögök, majd az ajtó felé indulok... *

* Nicholas csak egy fintorral felel Jake kéznyújtására, és szinte már látom a fejében a gondolatokat, hogy ő bizony annyira felsőbbrendű, hogy nem alacsonyodik le senkihez, pláne nem a pórnéppel. Kézfogás... ugyan már!
Hangosan csikorgatni kezdem a fogamat, majd mikor végre távozik, bocsánatkérően nézek Kasey-re. *
- Tényleg nagyon sajnálom, de tudnod kell, mindenki ilyen! Szokjál hozzá a gondolathoz, már előre felkészítelek rá, itt sznobok élnek, és csak én vagyok normális ebben a családban. Ja és az a pöcs, a mostohatestvérem, akit ki nem állhatok. * Vigyorgom a fiúra, majd karolok belé és kezdem felfelé vonszolni a lépcsőn. Közben azért még megállunk egy pillanatra, ugyanis megmutatom neki az egyik nappalit, ami a kedvencem, majd felfelé kezdem tuszkolni a lépcsőn, az emelet felé. A folyosók mindenhol tágasak, és világosak, ugyanis óriási ablakok kaptak helyet mindenhol. Egyetlen jó dolog van anyámban, mégpedig, hogy van izlése. Imádom a napfényt, azt, ha besüt az ablakokon, és világossá, ragyogóvá válik az egész szoba tőle. Nem bírnám elviselni az életet enélkül, a sötétségtől a világtól való kedvem is el tud menni. Immár mosolyogva sétálok a fiú mellett, majd kis bemutatóba kezdek. *
- Szóval, ez itt az északi szárny. Az épület elég nagy... ha jól emlékszem 15 szoba van benne, és mindhez tartozik egy saját fürdő is. Óriási területen fekszik, gyümölcsösök , és külön virágoskert is tartozik hozzá, valamint medence kinn és egy fedett is az alagsorban. Öhm... szép számmal található itt személyzet, sok cseléd, Igor ugye .. és van még kertész is szép számmal és mindenféle emberek. Jelenleg itt lakik Peter - ő anyám második férje, apu halála után ismerkedtek meg, és meg kell mondanom, Peter az egyetlen jófej itt, vagyis ő a legkevésbé problémás. Itt lakik még a két gyereke, Nicholas - vele már találkoztál - és Jasmine aki természetesen hasonló jellem mint Nico. Ja, amúgy elég jól néz ki a kicsike, szóval vigyázz vele. Ha velem vagy, már elegendő indok, hogy kikezdjen veled! Lou-val is ezt csinálta. Beteges kényszert érez, hogy bizonygassa mennyivel jobb nálam... szóval... * fejezem be, majd el is komorulok, ugyanis egy szobalány szalad felém, majd levelet nyom a kezembe. Oroszul gyorsan elhadarja, hogy anyám küldte, majd már megy is tovább a dolgára. Szürkülő arccal figyelem a borítékot, a cirádás betűket, majd nyitom ki azt. Orosz betűk jellemző vonalvezetéssel. .. *

" Este érkezem, drágám, és örülnék, ha közösen vacsoráznánk, mint egy család! Kérlek kellően készülj fel rá, öltözz ki, tudod mennyire imádom mikor csinos vagy... !"

* Hangosan felsóhajtok, majd Kasey-re pillantok, majd kicsit gyorsítok a tempón. délután 3 óra van, ami azt jelenti, hogy nincs már sok időnk, maximum 4 óránk. Remélem van értelmes ruha Jake-nél... mondjuk nem is kell, majd Igor szerez! *
- Anyám közös vacsorát óhajt, úgyhogy, 7-kor családi összeröffenés! Hozatok neked ruhát Igorral, kérlek majd a méretedet... jó lenne ha elárulnád! * kacsintok a fiúra, majd fordulok be a folyosó végén és tárom ki a hatalmas ajtót, hogy végre megmutathassam a fiúnak a hálószobáját.
Az ajtót kitárom, majd a szoba teljes pompájában feltárul . Sötét bútorok és hatalmas ablakok, na meg egy akkora ágy, amiben kb. 6-an is elférnek. Óriási tévé és kandalló kapott itt helyet, na meg a fiú csomagja, na meg friss, tiszta, vadi új ruha - egy ing, egy sötét öltönynadrág, nyakkendő és fekete bőrcipő - van a fiú ágyára fektetve. Mindig is imádtam Igort, most is mindenre készült, még kérnem sem kellett. *
- Remek, ruhád is van estére! Igor olvas a gondolataimban. Amúgy ez a legférfiasabb szoba az egész kúriában, és ezt akartam neked... otthon is sötét a szobád, gondoltam talán tetszeni fog... * jövök zavarba kicsit, majd hogy eloszlassam az arcomra kiült pírt, kinyitom az ágytól nem messze lévő ajtót. *
- Ez pedig a fürdő ... remélem tetszeni fog...

- Nem, igazad van, anyám nem fogja rosszul fogadni... * húzom el a számat, mert már tudom mi is vár rám. Anyám sosem volt egy anya típus, valószínűleg ki fog oktatni, de ez is csak egy ürügy lesz arra, hogy rendezzen valami bált ahol megmutathat, és ahol ő megmutathatja saját magát, meg a kúriánkat. Jake szavaira hangosan felhorkanok, majd inkább az ablakon kezdek kifelé bámulni, és mikor előkerül a pezsgő, dühöngő őrültként pislogok a fiúra *
- Ha csak belekortyolsz Kasey Jake Ellswood, tuti ledugom a torkodon a poharat! * sipákolom, és szerintem joggal. Én sem ittam, mielőtt hozzájuk mentem volna! Sík ideg vagyok, az agyamon köd van, és komolyan nem veszi észre, hogy közel állok a szívinfarktushoz? *
- Örülök neki, hogy a szüleid nagy rajongók, azonban én sajnos jobban ismerem anyámat, mint mondjuk te! És elhiheted nagyon boldog lennék, ha nem állnánk vérszerinti kapcsolatban! Most pedig jó lenne ha kicsit visszavennél, mert kissé pofátlan vagy! Pezsgőzni... Cöhh * morranok, és viselkedem egyáltalán nem kedvesen a fiúval. Jó, tudom, jelen pillanatban csak az idegesség beszél belőlem, de nem tehetek róla, annyira felhúzott! Én ugyanis hol engedtem volna meg magamnak azt, hogy alkoholt fogyasszak, mikor épp a szüleivel találkozok!? Sehol! Tudom hogy anyám nem szólna érte, de inkább nem óhajtok támadási felületet nyújtani, mert szegény Jake-nek valszeg így is nagyon kényelmetlen és kellemetlen lesz. *
- Jó, bocs, hogy bunkó voltam, de ideges vagyok, és még te is rátettél egy lapáttal. Szarul esett most, hogy ezzel viccelődsz, vagy épp nem, mindegy is... pláne, hogy nekem ilyen gondolat eszembe sem jutott volna soha, mikor mentünk hozzátok! Mármint anyámmal fogsz találkozni, és tökre nem érdekel mennyire semmiség az a pezsgő, de akkor is... kérlek érts meg! * sóhajtom, majd lehajtott fejjel a keze után nyúlok, megszorítom azt, majd fejemet az ablaknak döntöm egészen addig míg meg nem érkezünk. Mikor arról kezd el beszélni, hogy vajon nem lesz e kevés számunkra, nos mielőtt válaszolhatnék, a kocsi fékez. Megállunk a hatalmas ház előtt, majd kiszállásnál Jake karjába kapaszkodom. Soha nem járkáltam úrinőhöz hasonlóan. Nem éreztem magam sztárnak, vagy épp olyan embernek, akinek kötelessége így viselkedni. Talán ezért is sóhajtok nagyot a lágy mosolygás után. Gyorsan váltok még Igorral pár szót, hogy vigye fel a csomagokat, majd a fiú kezét fogva besétálunk a hatalmas házba.
Örömöm természetesen nem tart sokáig, ugyanis amint belépünk a hatalmas és világos hallba egyáltalán nem kedvelt mostohatestvérem hangjára leszek figyelmes. *
- Nocsak, nocsak! A mi szépséges báránykánk hazatalált? * hallom a gunyoros hangot, majd emelem tekintetemet a szőke fiúra. Még mindig nem változott semmit. Határozott vonásai még inkább elmélyülte, szőke haja a nap miatt most még ragyogóbb, és engem még mindig a hideg ráz ki tőle *
- Szia Nicholas! Igen, hazatértem, és örülök hogy te sem változtál semmit! * felelem én is gunyorosan, majd a fiú lassan hozzánk sétál és kapja el a szabad kezemet. Lágy csókot lehel rá, miközben pillantásával fogva tart, én pedig hangosan nyelek egyet, és mindennél jobban szabadulnék. Túlságosan imád hozzám érni, én meg nem igazán bírom az ilyen mitugrászokat, és őt meg pláne nem. *
- Nocsak, látom lecserélted a kicsi Lou-t! Milyen kár, hogy a kapcsolatotok végéről nem tudtam. Szívesen nyújtottam volna vigasztalást! Na de már késő bánat...helyette inkább mutass be! * egyenesedik fel, és végre már nem a kezemhez beszél. Igazán csodálatos, és az is, hogy Jake előtt kapásból jelenetet rendez. Elhúzom a számat, inkább nem mondok semmit, hiszen jobb, ha azt hiszi Jake nekem valakim. Bár tény,nem szívesen mutatom be őket egymásnak. *
- Nicholas, ő itt Jake Ellswood, Jake, ő pedig Nicholas Volkov , a mostoha testvérem, aki mindig ilyen hihetetlenül humoros gyerek! * mondom, majd verem hátba erővel, csak hogy megértse, hogy van egy bizonyos határ amit nem kellene átlépni. Persze eközben vadul vigyorgok, nem hiába, a látszatot tartani kell *
- Öröm titeket látni... szerintem mutasd meg ennek a kölyöknek hol is van a szobája... * jegyzi meg epésen, majd végre kettesben hagy minket. *
- Bocsi ezért a közjátékért, nem túl barátságos, és még bunkó is! És csak mondom, anyám még rosszabb, és a hetünk ilyen lesz... * sóhajtom *
- Na gyere megmutatom a szobádat...