Oroszország

Tárgy: Oroszország Vas. Dec. 07, 2008 4:29 pm

First topic message reminder :

Orosz területek.

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 1:51 pm

*Ez egyre kínosabb ahogy ott ül és néz maga elé és eszi a fene. Nem veszi észre Rita ügyködését, de tud róla, hogy valami lesz. Inkább oldalra sem néz, hanem a felálló Dimitrijre emeli pillantását.* ~Teremtőm... ki fognak csinálni... Abban biztos lehetsz.~ *Ahogy pedig elhangzik a nagy bejelentés, fülig vörösödik és azt se tudja hova pislogjon. Egy kurta mosolyt erőltet magára, a rokonokra tekint, majd pedig le a földre és érzi, hogy mindjárt darabjaira remegi szét magát. Már csak azt várja, hogy Lex ájuljon el, már csak pillanatok kérdése, és akkor leléphetnek innen.* ~Mika kettéátkoz... Egy az egyben, és Alexandra... Mibe keveredtem, mit tettem...~
*Vadul kezd tapsolni, miután Dimitrij befejezte a beszédet és persze a fiút is hatástalanította. Tudja, hogy a lány is lassan kibukik és ezért, hogy teljes legyen a káosz, mozgósjtja menyétjét, aki jó erősen beleharap Mika lábába. Teszi az ártatlan, felsikkant egyett és dadogva megszólal.*
- Ja-jajj... Li-lippi, te-te kis dög. Mi-mit csinálsz? Ké-kérlek ne haragudj. *Kapja el a menyétet, majd megragadja Mikát. Az a bizonyos varázslat még rajta van, miszerint egyes testrészeivn Rita uralkodik, így a srác feltud állni és a nő rángatása és támogatása közepette kénytelen megindulni a kijárat felé vele.* Mi-minden re-rendben lesz, csak el-elkísérem, ho-hogy bekö-kötzzük a-a lábát. Jaj-jaj...

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 1:41 pm

~Mi van már itt? Mi ez a feszült hangulat? Legalább a vendégek jól elvannak... Én meg álmosodom. Tökjó. Csak legyünk már túl a bejeletésen aztán szépen elhúzhatunk. Annyira furcsa.~ *Dörzsöli meg szemeit, s kissé kérdőn pillog egyik fiúról a másikra. Igazából egyik viselkedésén sem csodálkozik annyira, a helyzethez mérten ez talán normális, de mégis... Mégis rejlik benne valami túlzás, az egész dologban egyfajta értetlen, rossz érzes. Simon felé csak bólint egy aprót, mi mást tudna hozzá fűzni? Semmit. Inkább Mikára néz és bátorítóan rámosolyog.*
- Nyugi, nem fognak élve felfalni minket. Mindenki elvan magával. Hamar végzünk és akkor megmutatok valamit. *Kacsint rá, aztán érdeklődve várja a folytatást, de helyette csörömpölést kapl. Még egy kedves pillantást vet a szeretett személyre, aztán szülei felé fordjtja tekintetét. Nem is sejti mi zajlik tőle egy méterre, hát még arra azt sem, hogy miért álmosodik egyre inkább.*
*Amint Sonja csendet teremtett, poharát fogva feltápászkodik a székről és egy hihetetlenül meleg mosolyt varázsol arcára. Megköszörüli a torkát, minden kedves egybegyüétre vet egy pillantást és amikor már a légy zümmögését is lehet hallani megszólal.*
- Köszöntök mindenkit ezen a délutánon. Ezúton is kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket és meghitt időtöltést itt nálunk! Remek érzés látni újra így együtt a Sirovok és Krasnelák krémjét, köszönöm, hogy megtiszteltetek minket jelenlétetekkel. *Micsoda szpícs, anyám.* Még mielőtt elkezdődne az ünnepi lakoma, rendkívül fontos bejelentenivalóm van a számotokra. *És itt a fiatalokra tekint, ám különös mód nem a Mika-Lex párosra, hanem a Lex-Simonra.* Szívünknek öröm, családjainknak büszkeség, Simon, mint tudjuk jól Stefan fia megkérte tőlem ma reggel drága leányom, Alexandra kezét. *Hatásszünet, kicsit felméri a reakciókat, mindenki tapsol, gratulál és újjong. S ha Rita nem cseszte el a dolgokat, akkor Mika most mereven, szótlan ül, Lex pedig lassan "elájul" a meghatottságtól.* Az eljegyzést a jövő évben ejtük meg, ugyanilyen szűk családi körben. Gratulálok a párnak! Nektek pedig további jó szórakozást! *Kiüríti egy hajtással kupáját, majd visszaül, Sonjára tekint, a jobbján ülő Stefan pedig csak úgy dagad a büszkeségtől...*
*Minden a legnagyobb rendben halad, férje szavait megtapsolja, csak úgy mosolyog. Tehát már csak az ájulás hiányzik és még egy aprócska dolog és kész. Minden kész.*

Vendég

*Igazábol csak Lexet nézné valahogy úgy érzi hogy ha a szeme elkanyarodik másfele megint kezd gyengülni és törpülni. Lehet hogy a lány nem tudja de sok erőt ad a srácnak közbe észre veszi a házimanót is. Kiváncsi mit akarhatott de most úgytünik nincs ideje megkérdezni meg távol is ül szóval modortalan lenne ha oda kiálltana. Amikor Lex leül elmosolyodik*-Háát nem tudom kicsit furcsa de jó hogy valaki ilyen véleményen van*mondja mosolyogva és közelebb hajol a füléhez*-Nem voltam még ekkora társaságba*mondja majd vissz egyenesedik próbálja fenntartani a nyugodtság látszatát közbe kicsit a másik irányba néz természetesen vissza mosolyog a mellette ülőre de legszívesebben megkérdezné hogy " Mit nézel?" node ezt nem teszi, a lány kérdésére csak elmosolyodik*-hmm semmi csak kicsit.....*akarná mondani de ekkor intenek mindenkit csendre és már ő sem folytatja de szeme még mindig Lexen van, így nem is nagyon figyeli hogy mit tevékenykedik a mellette ülő most komolyan mozdulatlanul ül persze azért Lex és Simon beszélgetését is halgatta de most még nem vesz észre semmit úgytünik majd későbbfog de akkor nagyon meg is fog lepődni a srác, egyre különösebb érzései vannak*~Mi az a heg Simonon, meg ez az egész olyan.... Fura, Begor is különös mindenki különös nem tudom mi készül itt de remélem nem valami rossz.~*gondolja egyre kétségbe esettebben*

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 12:46 pm

*Egy ideig daimon és gazdája között járatja tekintetét, tökéletesen megérti Mika helyzeté, egy pillanatra sajnálat kúszik lelkébe, hogy ezt fogja tenni... Mit is? Meglátjuk. Inkább nem szól a fiúhoz, Snuki közben megébred, észrevéve Zorratot közelebb araszol hozzá, Simonra ügyet sem vet, ám csak ennyit jegyez meg neki gondolatban.* ~Nagyon megfogod bánni, remélem tudod.~ *A fiú nem válaszol semmit, ám vonásai megkeményednek, csap egyett az asztalra, tompa puffanés, csak a közvetlen közelében ülők hallhatják. Ideges. Ahogy Alexandra közéjük kerül, félszemmel nézi őt, érzi ahogy szinte süllyedni kezd az alatta levő padlóba, székestől együtt.*
- Szia Lexi... *Préseli ki ajkai között, majd sebéhez emeli kezét.* Nem, konyhai baleset. *Hazudja.* ~Igazából édesapád simogatta meg a pofámat, de ezt most inkább nem közlöm.~ *Köszörüli meg a torkát, majd végre ránéz.* Még nem kóstoltam. *Szűkszavú, feltűnően. Egy pillantást vet Mikára, szóra nyitná ajkait, de ekkor a kanálka csendet teremt. Hátradől a széken, mély levegőt vesz.* ~Megitta... Akkor kezdődik.~
*Kissé kócos, tejfelszőke hajú, beesett arcú a mi Ritánk, ki menyétjét eteti naranccsal. Fél füllel hallgatja a mellette zajló beszélgetést, néha Mikára pillog és rámosolyog szeliden.* ~Szóval ő lesz az...~ *Fordul meg a fejében, majd a menyéttől megszabadulva, leteszi azt a földre. Csendben marad, csak figyel és fülel. Ő is látja ahogy Alexandra hörpint egy keveset az italból, ez az első jel. Izmait máris készíti, aztán a csendet parancsoló csörömpölés amit Sonja végrehajt, a második. Ahogy fokozatosan halkul a beszéd, ő nem vesztegeti idejét, máris akióba lendül, azaz: pálcáját óvatosan kicsúsztatja alkarja rejtekéből, s rögtön Mikára szegezi azt, persze az asztal alatt és stílusosan egy némító átkot szór rá, ezzel jóidőre elvéve a fiú hangját. A srác ezt még nehezen észlelheti, a gyorsaság, precizitás, tapasztalat, mely nonverbális varázslást is rejt, miatt, csak majd ha megszeretne szólalni, akkor veheti észre, hogy baj van. Nem tétovázik, máris folytatja a műveletet, egy suhintással megbénítja tagjait, egész lényét. Tehát se szólalni, se mozdulni nem tud, de még jelezni sem, hogy valami nincs rendjén. Rita csak rá figyel és még egy átkot belevéve a táncba ha szükséges, akkor a fiú fejét irányítva bólint vagy pedig csóvál. Baj... Nagy baj. Ezt akarta Begor közölni. És ez még mind csak az előkészület volt.*

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 12:30 pm

*Fintorogva indul meg anyja oldalán az ebédlő felé és ahogy átlépik annak a küszöbét egy aprócska mosolyt erőltet az arcára, pláne, hogy az első ember akit megpillant a Mika, így máris mintha tovaillanna idegessége. Elengedi édesanyját, az pedig nevetgélve odalibben valamelyik rokonhoz, egy kalapos, pufók dámához méghozzá. Alexandra is először pár emberkét rohamoz meg, köztük nagymamáját, s egyéb alakokat. Udvarias szóváltás, stb., blabla. Úgy alakul, hogy mindenkihez sikerül intéznie pár szót, Begor mellett is elhalad, az csak néz rá óriási szemekkel és máris vonul tovább egy tál aprósüteménnyel.* ~El kell kapnom ezt a manót.~ *Ám erre most nincs alkalom, már ülőhelye előtt is találja magát, Mikára mosolyog.*
- Na, eddig milyen? Renova nénikém megjegyezte milyen helyes a tigrises fiatalember.*Mosolyogva vetül le Mika és Simon közé, majd utóbbira pillant.* Szerbusz Moranski. *Mosolyog rá, egyből szemet szúr neki a heg.* Mi türtént? Mona a pofikádba mélyesztette pálcáját? *Azért aggodalmas a pillantása, de nem tudja megállni az efajta megjegyzést, Simon puszta jelenléte hozza ki az ilyesmit belőle, megszokás. Egyik fiúról a másikra járatja tekintetét, szemöldöke felvonódik.* Mi van veletek? Savanyú a mézbor, vagy mi ez a fancsali pofa? *Kérdi kissé halkan, gyanakvó pillantással, majd az előtte levő poharat megához emeli és iszik belőle pár kortyot, hogy oltsa szomját... Ezt pedig nagyon nem kellett volna. Egy kis altató, egy kis emlékezet halványító, ejejj... Sajnos még egy kis íz és jellegzetes színelvevő adalék is lett hozzáadva, így nem csoda, hogy gyanútlanul iszik belőle. Elvégre ügyes bájital kotyvasztó szüleink vannak...*
*Már helyén ül, úgy ahogy kedves neje is, egymás mellett. Felé hajolva súg egy két dolgo a fülébe, az asszony pedig aprókat bólogat. Fél szemmel lánya mozulatait követi.*
- Máris megitta. Gyanútlan. Azt hiszem gyorsítsuk fel az eseményeket. Mindjárt el fog "ájulni". Az időzítés pontos kell legyen. Reméltem, hogy még hagy egy kis időt maguknak, de hát ő akarta... *Vonja fel szemöldökét, s szemeiben érdekes csillogás észlelhető. Sonjára pislog, ujjait kupájára kulcsolja, majd megköszörüli a torkát, de még nem áll fel.*
*Tekintetét végigjáratja az egybegyűlteken, eddig mindenki remeül érzi magát, számukra pedig még csak most kezdődik az igazi show. Bólogat férjura szvaaira, majd pedig egy kanálkát kap fel.*
- Ezesetben akkor iparkodunk. Begor majdnem kikotyogta nekik. Hajszálon múlott. De már bűnhődik. *Jegyzi meg rezzenéstelen arccal, mosolya kicsit lankad, ahogy kezd előbújni igazi énje, s zsigerei átveszik a lassan pezsgésnek induló események ritmusát. A kanalat poharához kezdi ütögetni, ezzel együtt lassan elhalkul a beszélgetés zaja és mindenki a szülőkre tekint, Rita, a Mika mellett ülő boszorkány is, jobb keze lassan lesiklik az asztal alá.*

Vendég

*Mielőtt bemegy a pillantásra csak elmosolyodik hiszen tudja hogy az élet még hosszú és eggyütt tölthetik le a maradék éveket legalábbis ha a szülők nem avatkoznak be vagy ilyesmi, kicsit még mindig ideges ez lehet arca komorságán is meglátszik de azért tisztelet teljesen mutatkozik be a bent lévőknek viszont Simonon elcsodálkozik*~lehet fáradt vagy beteg~*állapítja meg magába majd elmosolyodik, bár valami egyre különösebb dolog kezd benne fészkelődni de hogy mi azt maga se tudja*~miért van rossz érzésem Zorrat nemtudom ezek az emberek furák~*üzeni a daimonnak mire az csak morran eggyet*~ne tőlem kérdezd nem vagyok a helyedbe nekem itt jó a szék alatt~*üzeni vissza Mika ezzel egy cseppet sem lett jobban miután leül csak komolyan néz maga elé szemét néha néha végig járja a társaságon azon gondolkozik hogy ki melyik családhoz tartozik vagy hogy mit képzelhetnek róla bár a második az nem annyira érdekli hiszen elég neki hogy Lexet szereti és ez kölcsönös is a többi már nem érdekes, egy kis várakozás utána látja ahogy Lex és az anyja bejönnek innen már csakis a lányon pihenteti a szemét egy lágy mosoly húzódik az ajkaira, valahogy ahogy megérkezett a lány a terembe a fiú szívverése is csökkenni kezdett lassan már meg is nyugszik de még mindig ott van az a " és mi van ha valami közbejön ?" kérdés hát erre nem tud most választ adni csak remélni tudja hogy nem lesz semmi baj*

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 11:57 am

*Unottan megfog egy kiskanalat, azzal kezd el játszadozni, Snuki lábai alatt összegömbölyödve szunyókál, őt kimerjtette az utazás, nem csoda, hisz egész idő alatt elemében volt és csak beszélt meg ficánkolt, hát most ráfér a pihenés.* ~Egy idióta vagyok, hogy ebbe belementem... Egy barom.~ *Magában keményen rágódik, s ahogy nyílik az ajtó, megakad tekintete a belépő Mikán. Mintha kissl zavarba jönne, kicsúszik a kanál kezei közül, fészkelődni kezd a széken.
A bemutatkozást a vendégek sorra viszonozzák, nem lelkesen, de azért udvariasan. Legtöbbjük Sirov, Krasnela és Moranski.*
- Szevasz. *Ahogy odaér mellé a fiú, most még ereje sincs kezet nyujtani neki, mert akkor tuti meglátszana mennyire remeg. Inkább csak kimérten biccent felé.* Ja, téged is. *Bólintja, egy ideig nézi a fiút, majd üres tányérjára pislog és ahhoz "beszél".* Izgulsz egy kicsit, igaz? *Kérdi csendesebben és ekkor már nyjlik újra az ajtó, anya és lánya bevonul. Simon feléjük néz, kicsit eltátja a száját, majd visszatekint Mikára.* Gyönyörű. *Csak ennyit jegyez meg.*

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 11:45 am

- Én is veled, hercegem, de ezen is túl kell esnünk. És nyugi, nem lesz nagy mészárlás. A rokonaim eléggé önző félék. Tehát többet foglalkoznak magukkal, mint környezetükkel és nem is szokásuk kiváncsiskodni. *Próbálja nyugtatni, bár ő maga is kicsit már izgul, rég találkozott pár egyeddel, meg amúgyis... Már majdnem elérnek a küszöbig, amikoris anyja lestoppolja a párost. Lex kissé értetlenül pillog rá, de kényelen elengedni Mikát. Enyhén megróvó pillantásokkal díjazza anyukája akcióját.*
- De mit akarsz? Bent nem ér rá? *Kérdi és igyekszik azért kibújni a helyzetből, sikertelen.* Jól van, akkor bent... *Pislog bocsánatkérően kedvesére, nem így képzelte el a bevonulást... Külön. Elnézi ahogy becsukódik Mika mögött az ajtó, majd türelmetlenül végighallgatja Sonját. Keserűn felnevet és végignéz magán.*
- Nemáár, anya. Ennyi? Hogy nincs rajtam harisnya? Ez akkora főbenjáró bűn? Istenem... *Szemetforgat és megrohamozza a lépcsőket, majd bő öt perc után visszatér.* Na így megfelel? *Forog egyett tengelye körül, máris lábait borítja a fekete darab.*
- Köszönöm megértésed. *Ő is egy bájos mosollyal figyeli ahogy a fiút elnyeli az ebédlő zsivaja, majd Alexandrára pislog.* Hátrább az agarakkal, kisasszony. A harisnya elmaradhatatlan kelléke egy ifjú hölgy öltözékének. Azt hiszem ezt megtanultad az évek folyamán. *Kicsit kioktatóan hangzik mindez, mintha ő is lassan veszítene türelmén, álcáján.* Na indíts. *Ahogy Lex felrobog, ő szépen megvárja itt lent és amint visszatér a lány, egy elégedett mosolyt ereszt meg.* Pompás. *Karon ragadja lányát és együtt bevonulnak az ebédlőbe.*

Vendég

*Hát a srác kicsit idegesebb lett azáltal hogy elképzeli hányan lehetnek bent, nyel eggyet*-Hát én még szívesen lettem volna veled édeskettesbe*mondja egy kicsit ijedt hangon valahogy tart a nagy társaságtol közbe bólint az arcizmai most kicsit ellazultakl*-Mennyünk*mondja mosolyogva és kicist átfűzi az ujjait a lány kezén, valahogy megnyugodott hogy tudja nem egyedül megy be node ilyenkor jön a lány annya ahogy látszik elég szépen kicsinosította magát node ami most jött arra nem számított egy kissé ijedtebb pillantást vet a lányra már majdnem mondaná hoy " semmi baj megvárom" node úgytünik a lány anyja valamit akar mondani és nem kell hogy ittlegyen így csak bólint, *-Értem.Akkor bent találkozunk*mondja egy kissebb mosollyal majd vesz egy nagy levegőt és bemegy*~csak tudnám miért kellett kintmaradnia?~*gondolkozik magába közbe végig néz a társaságon hát igen Mika most egy icipicit nagyon aprónak érzi magát hiszen itt van egy csomó ember akit nem is ismer kiváncsi hogy mit gondolhatnak róla. Zorrat szorosan a srác lába mellett megy ugyancsak kiváncsi szemekkel méri fel a társaságot. Node Mika lát valaki ismerőst is Simont méghozzá persze a legközelebbi embereken végig megy sorba bemutatkozik, azért valamenyt figyelt otthon illemtanon majd amikor oda ér Simonhoz neki is köszön*-Üdv Simon, jó ujra látni*mondja komoly hangon valahogy nagyon nem tudja elengedni magát, belül arra gondol hogy csak ne legyen semmi baj, majd leül a helyére és kissé szorongva nézve körül várja hogy Lex is megérkezzen*

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 11:09 am

*Moranskiék is helyet foglaltak a megterített asztalnál és mivel már a családtagok java része megérkezett, ezért nem nevezhető ez vacsorának, inkább késői ebédnek. Minek húzni az időt? Nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, Mira, Mona, azaz Simon testvérei, Alexandra megkövesedett nagymamamája és pár családi barát is itt leledzik, mind derűsen társalog szomszédjával, az apa is tökéletesen elvan Simon apja mellett, ráncos homlokaikat elnézve valami komoly ügyről társaloghatnak. Simon mellett még két üres hely van, mindkettő jobbján. Aztán egy fiatal boszorkány foglal helyet, Rita, nem túl kedves jelenség, az ölében gubbasztó menyétet eteti és halk, érthetetlen dolgokat motyorékol, ám mindezek ellenére nem szabad alábecsülni őt, okos és átkok terén rendkívül ügyes. Simon hátradőlve székén kissé komor pofát vágva szívja a levegőt, szemei karikásak és arcán egy forradás látható, kitudja minek az uhatása. Az ajtót figyeli feszülten.*

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Dec. 27, 2008 11:00 am

*Ahogy beérnek a házba, kéz a kézben, az ebédlőből már lágy zene szűrődik ki és a finom illatok áramlata is megcsapja őket. Mosolyogva Mikára pillant és az ajtó felé bök egyett.*
- Hát, úgy tűnik amíg mi kint szórakoztunk, már a társaság java befutott. Menjünk be. *Von enyhén vállat, aztán egy mély levegővétel után megindulnak a terem felé. Hirtelen azonban hideg ujjak fonódnak szabadon levő kezére, rögtön az alak felé fordul. Édesanyja az, teljese pompájában, szépen felkontyolt hajjal, meseszép ruhában, már csak a cseresznye hiányzik a feje tetejére.* Mi az? *Kérdi egy falatnyi mosollyal, felvont szemöldökkel, így még nem sűrjen gátolták meg a közlekedésben, pláne nem vigyorgó anyukája.*
~Nem mehetnek így be, kézen fogva. Nem, valamit ki kell találnom.~ *Gondolja még mindezt amikor lefelé tart a lépcsőn, hangtalanul, észrevéve a párost. Hamar melléjük szegődik, s megfogja kislánya kacsóját. Csak mosolyog rájuk, az első pár pillanatban nem tud semmit sem mondani, majd végre a legtermészetesebb hangon megszólal.*
- Várjatok. *Lágyan meghúzza a lány kezét.* Mika, kérlek menj be Alexandra nélkül, szeretnék neki mondani valamit. Aztán csatlakozik odabent hozzád, hisz egymás mellett ültök. *Egy kedves mosollyal tálalja a helyzetet, majd ha a fiú bevonult, odamotyogja a lánynak.* Észrevetted, hogy nincs rajtad harisnya? Sipirc fel a szobádba és vegyél fel egyett... *Nem parancsolóan mondja, inkább gondoskodóan és figyelmeztetően.* Itt megvárlak. ~Ez meleg volt.~

Vendég

*Mosolyogva néz a lányra közbe bólint*-Biztosan eljutunk, remélem hogy tetszeni fog a hely*mondja mosolyogva közbe kicsit el el mélyed a gondolatokba*- Egy nagy kert és Egy szép nyugodt ház a hálószobába reggelente besüt a nap, télen ott egy nagy kandaló emlékszem kiskoromba sokat játszottam ott és néztem ahogy esik a hó az ablakba. Mi is ott lehetnénk és nézhetnénk ahogy a hó mint fehér lepel hullik a ház előtt . Éjszakánként pedig ki ülhetünk a teraszra onnan nézve a naplementét vagy a teliholdat csak kettecskén nomeg Morty és Zorrat is, *kicsit elmosolyodik*-És ezen szeretnék veled osztozni, nem lenne jó nélküled, Alexandra Sirov*mondja egy kissebb mosollyal miközbe szorosan átöleli a lányt és hallgatja Morty történetét a nyelv öltésre pedig egy puszit ad a lány homlokára*-Aranyos lehetett nagyon és mennyire szerencsés hogy ő már régóta ismer téged.*mondja egy kis mosollal bele simítva Lex hajába, majd kicsit elmosolyodik a gőgös kandúrra*-Egyszer mindenki megöregszik de én veled szeretnék*mondja lágy mosollyal vissza nézve kicsit Zorratrade nem sokáig. Utána ismét Lex arcára helyezi a pillantását*-Biztosan, ez a második kert ahol megfordul a pajti*mondja vidám hangon majd ekkor mikor már megcsókolná Lexet jön a manó ő is értetlenül hallgatja a mondandóját miközbe semmit nem ért de a őúp az különös majd amikor eltünik ő is ugyan így néz mint ahogy LEx*-Gondolod hogy csak vakriasztás?*kérdezi a lányt kicsit simogatva tovább a kezét*-Remélem nem lesz semmi baj *mondja komoly hangon majd *-Oké mennyünk és akkor résen leszünk*mondja eggyet értve Lexel majd megcsókolja a lányt ebbe a pillanatba örökké maradna ameddig él a világ körforgása s lehet ők is így végeznék miknt a néma szobrok, örökké itt állva de még így is eggyütt, de a perc mulandó és így ők is elindulnak befelé Mika kicsit aggódik de nem ereszti el Lex kezét mintha az élete fügne tőle úgy ragaszkodik a lányhoz. Bizonyos értelembe az élete is függ, hiszen nem érzi teljességét az életnek ha nincs vele*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Dec. 26, 2008 8:55 pm

*Figyelmesen hallgatja a Ben bácsiról szóló ismertetőt, közben a fiú kezét fogja és néha végigsimít rajta. El is tudja képzelni lelki szemei előtt a kis tevő-vevő öreget, ezen elmosolyodik.*
- Kedves bácsi lehet... Remélem eljutunk addig. *Jegyzi meg csendben. Aztán pedig nyelvet ölt a fiúra, hát ilyet is rég tett, de most muszáj mert a szarvacskás angyaltól ez kitelik. Ahogy átöleli a vállát, közelebb húzódik hozzá és szabadon levő kezét a másik térdére helyezi.*
- Igen, jó. Néha nagyon egyedül éreztem magam, Morty pedig elég ha hozzám bújik, hízeleg egy csöppet és máris jobb. *Halvány mosoly, az ő tekintete is követi egy ideig a daimont.* Kiváncsi... Érdekli az új terep. *Miután ezt megállapította, visszapislog Mikára.* Aranyos volt, valóban. Kis bolyhos és nagyon nyafogós. Azóta egy gőgös, lusta kandúr lett belőle. *Mindezt mosolyogva mondja. Terveiket pedig Begor húzza keresztül, a lány kicsit megrezzen ezáltal orrocskáik összeütköznek. Elkerekedett szemekkel néz a manóra, s felvont szemöldökkel hallgatja annak szavait.*
- Miféle baj? *Kérdi nyugodtan.* Begor, mit csináltál a feje... *De ekkora a manó már tova is illan. Kissé értetlenül néz magaelé, majd a fiúra tekint.* Lövésem sincs. *Egy pillanatig csak mered maga elé, szaporán járnak odabent a kerekek, de nem jut semmi sem az eszébe.* Majd kiderül. Legyünk hát résen. Amúgy, Begornak már voltak téves riasztásai, szóval lehet ez is hasonló. *Von enyhén vállat, ám lelke mélyén kételkedik szavaiban. Feláll, de nem ereszti a fiút.* Szerintem menjünk be, nézzük meg mi a pálya. *És mostmár ténylegesen megcsókolja, ha pedig nincs ellenvetés akkor szépen besétálnak a házba.*

Vendég

*Mosolyogva bólint*-Ő amolyan mindenes volt hogy fogalmazzak*mondja kicsit mosolyogva az ég felé néz látszik gondolkozik a fiú*-Öhm ő viselte a gondunkat a rokonság alkalmazottnak hívta de Mark bácsi meg én inkább családtagként néztünk rá mert az is volt*látszik hogy ez a jó emlékei egy része*-mióta odakerültem ő már ott volt nem tudom pontosan mióta van dolgozott a háznál annyit tudok hogy angilából származik. *mondja és még mindig mosolygós pillantással néz Lex felé*-Ha eljösz majd hozzánk megismered szerintem ő is kedvelni fog*mondja nyugodt halk hangon majd bólint*-Gondoltam rá és szerintem fogok is ahogy vissza érünk a suliba *mondja hiszen igazábol maga is gondolkozott rajta hogy mi miatt is nem írt de a választ még nem találta meg rá, Lex mondatára kicsit felnevet*-Akkor az én szarvacskás angyalom*mondja mosolyogva közbe kicsit átöleli a lány vállát, most valahogy nem lehet letörni a srác jókedvét*-Elhiszem. Jó ha az embernek van egy társa*itt kicsit Zorrat fele is néz aki látszólag jól elvan a kert eggyes részeinek alapos átvizsgálásával és felfedezésével, de már csak mosolyog. Nem nézi sokáig pillantása hamar vissza kanyarodik a lány arcára*-Nemtudom de... szerintem a fő hogy megtalált téged, lehet a sors, vagy érezte hogy nálad jó kezekbe lehet*mondja kicsit csendesebben bár ezen a téren nem tudja pontosan soha mit gondoljon. Létezik e sors vagy sem? Ez örök titok legalábbis Mika számára de egyszer csak rájön*-Aranyos lehetett kicsit Mortyr*mosolyodik el. Úgylátszik az ajándékozás mindkét fiatalnak nagyon jó volt legalábbis ahogy Mika látja Lex is örül ő is örül nem is kell több, csak mosolygós szemekkel nézi Lex arcát majd közelebb hajol ős is. MEgint érzi hogy a világ megállt és csak ők élnek a többi nem számít. Se az idő se a körülményesk és mikor már majdnem megcsókolja akkor hallja a pukkanást, és látja hogy Begor az*-Öö Üdv*mondja a manónak bár kicsit hirtelen jött erre nem igen számított viszont ahogy látja eggyáltalán nincs a legjobb helyzetbe amennyit hall próbálja felfogni de nem tudja mi lehet a baj főleg akkor nem amikor hirtelen megint eltünik, itt kicsit kiváncsi szemekkel Lex felé néz*-Te.. te tudod mi lehetett a baj? ez eléggé különös volt mire kéne vigyázni?*kérdezi kicsit lelassulva*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Dec. 26, 2008 10:53 am

- Ben bácsi? *Ő eddig csak Markról tudott, ha minden igaz, de ezekszerint tübb jótét bácsikája volt/van a fiúnak. A hógolyózáson elmosolyodik.* Miért nem keresed fel vagy írsz neki levelet? Egy karácsonyi üdvözlő lapnak biztos örülne. *Adja az ötleteket, hisz ha a fiúnak hiányzik a bácsi, akkor az úgy van rendjén ha felkeresi, bár könnyen meglehet, hogy ez nem is olyan egyszerű folyamat, mint amilyennek ő elgondolja.*
- Angyal... *Nevetve szemetforgat.* Szarvacskákkal... *Teszi hozzá egy fokkal csendesebben.* De való igaz, Mortynak mindigis jó dolga volt velem. Csak egyett nem értettem soha... Hogy került ide? Mert tudod a kert végén levő sövényen képtelenség átjuntni... *Ez örökös fejtörést okozott neki, de idővel azért beletörődött, hisz a lényeg, hogy van egy mocsok kis cicája.* Picike volt. *Bólintja mosolyogva. Az ajándékozás közepette pedig kicsit meghatódik leányunk. Már csak azért is mert Mika is örül, ő is boldog és ez így annyira jó... Az ölelésből nehezen szakad ki, a fiú könnyes szemei kicsit ugyan zavarba hozzák, de nem látványosan. Megszólalni sem bír, ahogy arcát megérintik a kezek, teljesen lebénul és csak elvarázsoltan figyeli a fiút, nagy csillogó szemekkel. Nála nehezen törik el a mécses, mégis most ennek a határán lebeg. Ahogy így nézik egymást, egy csókkal próbálja magába folytani könnyeit, hozzá hajol hát és ajkaival keresi az övéit. Ekkor egy ismerős pukkanás töri meg a csendet és a házimanó áll előttük, remeg mint a kocsonya, fején pedig jókora púp.* Begor?
- Kis-kisasszony... ú-úrfi... Begor nagyon sajnálja, ho-hogy zavar, Begor ro-rossz manó, nem volna szabad elmondania... De a kisasszonynak tudnia kell... Na-nagy baj... E-e... Vigyázzon magára... Mert... *S ekkor hirtelen semmivé foszlik, valószínüleg hívták odabent. És hogy mi volt ez? Figyelmeztetés akart lenni. Kihallgathatott akarata ellenére valamit.*

Vendég

*A pirulásra elmosolyodik de nem akarja szóvá tenni hiszen tudja hogy érzékenyen érinti a lányt így csak mosolyog a kérdésre kicsikét elgondolkozik nehéz leírni hiszen igazábol az az otthon nem az a hely ahova született. Anyja és apja házára már nem is nagyon emlékszik bár ez a srác sötétebb titkainak egy része így el is akarta felejteni a környéket. Így az igazi otthonát Mark Nagybácsi birtokát tekintette*-Hmm nem is tudom ezt nehéz elmagyarázni szinte magamba szívhatnám az emlékeket vagyis olyan érzés mintha ez a hely örök lenne örök és soha véget nem érő valahogy az otthoni hely is ilyen volt bár valamennyivel talán kissebb mint ez az udvar de nagyon szerettem főleg amikor Ben bácsival kimentünk hógolyózni*egy kicsit elmosolyodik bár ebbe van egy kissebb keserűség is*-Nem is tudom mi van az öreggel azóta mióta Mark bácsi meghalt. *mondja majd felsóhajt és elmosolyodik elvégre most örül nem is kicsit hogy a lánnyal lehet az emléken elmosolyodik*-A kandúrt jó fele sodorta a szerencse úgytünik egy angyal kezei közé*mondja mosolyogva hiszen neki Lex az mégha a lány nem is tartja magát annak node Mikának mindig is az marad*-Gondolom akkor még kicsi lehetett a szőrmók*mondja egy apró mosollyal, amikor pedig az ajándék osztásnál megöleli a lányt szinte nem is akarná elengedni a gyűrűt fel is húzza az újjára valószínüleg soha le se fogja húzni meghitt perc ez a fiunak közbe örül hogy Lexnek is tetszik az ajándék s bár lehet a srác még mindig könnyezik de nem zavarja hogy Lex is látja hiszen nem szégyenlős a lány előtt amikor elengedik egymást egy pillanatig nézi ahogy a lány felteszi a fülbevalókat majd Mika el is mosolyodik és kezeivel lágyan átfogja a lány arcát*-Nincs nálad gyönyörübb a világon*mondja egy kissebb meleg mosollyal de szavait erősen hangsúlyozza hogy látszon komolyan is gondolja amit mond, ad egy puszit a lány homlokára majd egy darabig még csak a szemeibe merül el akár gyöngyhalász a mélykék tengerbe majd lassan végig simítva Lex arcán megfogja a kezeit, valahogy lehet nem mondanak most túlsok mindent de a srác érzi hogy az érintés a mosoly és a minden ki nem mondott szó ottvan és most boldog látszik is az arcán a fiúnak*

Tárgy: Re: Oroszország Csüt. Dec. 25, 2008 7:52 pm

- Köszi. *Teljesen elpirul. Jól esik a léleknek az efajta dícséret, sőt bárminemű szép szó melyet Mikától kap, teljesen elbűvöli. Egy fodrot arrébb igazít, ilyenkor mindig izgatottság tölti el, kellemes melegség, főleg, hogy Karácsony van és főleg, hogy eljegyzés... Repes a szivecskéje.* Te is jól nézel ki. *Mosolyogja, kedveli a vörös ingeket, plánesőt a fekete-vörös párosítást. Ahogy haladnak egymás mellett, ő is akarata ellenére elkezdi szemeit végigjártatni a kerten. Mennyi emlék, mennyi íz, érzés, szag és kép lengi körül egyszerre ez a helyet.*
- Tényleg? Miért? *Kérdi kissé oldalra biccentett fejjel, ez számára ugyanis érdekes megállapítás volt, s kiváncsi.* Itt találtam meg amúgy Mortyt. *Jegyzi meg csendben, átszellemült hanggal, már csak emiatt közel áll szívéhez a kert. Letelepednek hát a padra, kicsit fészkelődik, s csak remélni tudja, hogy helyén való ajándék ez, de úgy érezte, hogy ez a legjobb, a legtökéletesebb és így mégteljesebbé teheti a köztük levő kapcsot. Feszült figyelemmel kíséri az ajándék bontást és kicsit elcsodálkozik Mika látszólagos elérzékenyülésén, de igazán meghatja és örül. Az ölelést boldogan viszonozza. Megvolt hát a nap egyik fénypontja, sajnos az utolsó... Ő sem tud igazán megszólalni, szemei csillognak az örömtől. Felnevet, majd ő is kap egy dobozkát, kinyitja.*
- Ez... ezek... köszönöm. *Szinte csak tátogni tud, ezzel aztán beletrafált a srác. Ismét nagyölelés, arca ragyog.* Gyönyörűek... *Elengedve a fiút egy mosollyal koronázza a pillanatot, majd nem is vesztegeti az időt, felteszi a meseszép ékszert. Tökéletesen illenek ruhájához, hajához, szemeihez...*

Vendég

*A nap első része a díszítés és egyébb kissebb nagyobb teendőkkel tellt bár a srác próbálkozott kicsit megbarátkozni az ott lévőkkel de nem tudja mekkora sikerrel annyi viszont biztos hogy a szülők még mindig különösek a manó viszont egyre jobb fej legalábbis Mika szerint, majd Lex kézenfogja és kimennek a kerthez a fiu megintcsak kissé ámélkodva néz körül ahogy elhaladnak a szobroknál kicsit kicsinek érzi magát*~milyen régi ez az egész... Érdekes~*gondolja még mindig a hatása alatt van és ezek a lámpák? valahogy nyugodtságot árasztanak így összhangba és Mika most nyugodt is. Lassan sétáll végig a lánnyal megpróbálja kiélvezni a kettesbe töltött minden percet *-Nagyon szép vagy*mondja mosolyogva bár látta már a ruhát ő maga csak fekete selyem nadrágot és egy vörös inget visel*-Nagyon szép valahogy idézi az otthoni környezetet*mondaj mosolyogva bár azért sokba más de ő ezt az érzésre gondolja közbe leül a lány mellé a padra és szív egy nagyobb levegőt arca most mosolygós nem sugároz semmi rosszat majd a mosolyogva nézi hogy mit kapott kinyitja majd látja hogy egy gyűrű van benne, arcára egy szelíd mosoly költözik de a szeme különös módon mintha vörös lenne a srác nem nagyon szeret sírni főleg mások előtt node hát meghatotta a dolog, még midg mosolyogva fordul Lex felé majd szorosan átöleli, valahogy most nem jönnek a szavak ki a száján de az öleléssel próbálja éreztetni a lánnyal hogy köszöni, majd egy kis idő mulva elengedi és megcsókolja*-Neked is boldog karácsonyt, nagyon szép*mondja miközbe megfogja a lány kezét majd kicsit felpattan a szeme*-Jaj de várj *mondja lágy hangon bár kicsit rekedt de előhúz egy másik dobozt szép fekete színüt majd átadja alánynak ha kinyitja egy pár fülbevalót talál benne Mika meg csak reméli hogy a lánynak tetszhet*

Tárgy: Re: Oroszország Csüt. Dec. 25, 2008 6:48 pm

Oroszország - Page 6 Thegardenforlornbydhuainb8

*A másnap reggel is nyugodtan telt, családi reggeli, fadíszítés, sürgés-forgás és egyéb előkészületek. Csak így pár órával a vendégsereg megérkezte előtt maradt egy kis idő egymásra. Kézenfogva átvezeti az előcsarnokon és a hátsó ajtón át kilépnek a kertbe. Különleges és érdekes. Az egyébként kint uralkodó minusz fokokat meghazudtoló melegség és kellemes levegő terjeng itt, a növényzet dús, gondozott és színes, egy kikövezett utacska vezet a fák, bokrok, virágágyások között. A fiúra mosolyog és lesétálva a lépcsőn fekete cipői máris a köves úton kopognak. Az érdekes alakokat idéző szobrok itt is megjelennek, több helyen zöld búrájú lámpák vannak elhelyezve, ám mivel a fényviszonyok még kedvezőek, ezek még használaton kívül vannak. A lány amúgy már átvan öltözve szép, esti ruhába, ugyanaz a fekete maskara borítja testét, melyet a karácsonyi bálon viselt az iskolában, haja azonban szépen kifésülve, egy hajtű belebiggyesztve, kezében kicsiny gyöngyös táska.*
- Ez a kert... *Jegyzi meg egy mosoly kíséretében, miközben haladnak egymás mellett.* Gyere, üljünk le. *Hangja izgatottá válik ahogy Mikát a legközelebbi lilára pingált padhoz vezeti, s leülnek.* Boldog Karácsonyt... *Ad a szájára egy csókot, majd táskájából előhúz egy kicsiny, sötétkék dobozt, miben ha a fiú kinyitja azt, egy Lexéhez hasonlatos, ezüst gyűrű lapul. Hogy miért pont ez az ajándék? Tudjuk nagyon jól a választ...*

Vendég

-Néha nem is kell megmagyarázni, néha elég érezni úgy minden könnyebb*mondja egy kicsit mosolyogva bár nem tudja még ő sem pontosan hogy ez a dolog sikerül e de inkább az érzéseire hagyatkozik mint a puszta eszére*-Majd meglátjuk hogy mi miatt de lehet csak mi látunk rémeket*mondja mosolyogva majd a válaszon megint csak egy lágy mosoly a válasza*-Ha van pár ember akivel jó vagy már akkor nem vagy rossz, van benned jó mégha most nem is látod teljesen, én is szeretlek és magamat se tartom rossznak tudod nem lehetsz jó mindenkivel arra egy élet nagyon kevés*mondja lágy hangon szinte egyre jobban hallkítva a hangját , közbe keze vissza csúszik a kezére*-Tudod hogy velem nem kell feltétlen eggyet érteni, ember vagyok és hibázok akárcsak más de szeretlek*mondja mosolyogva majd tovább indulnak lassan körbe néz az ebédlőn*-Nagyon szép hely*mondja mosolyogva végig éz pár képen majd ismét Lexre emeli a tekintetét*-VAlamenyire lehet de remélem egyszer majd elmeséled*feleli lágyan majd leül ő is közbe elmosolyodik kcisit*-Jófej kis manó gondolom jóba is vagytok, legalábbis én úgy vettem észre*mondja csendesen bár nem tudja a multat hogy ez a baráti kapcsolat hogy alakult ki de elgondolása szerint ez nem is fontos a fő hogy jóba vannak. Kicsit furcsán érinti hogy a lány szolgálja ki de nem akarja megsérteni nem is szól és jól is esik a gondoskodás ő is szeretne közbe Zorrat is felbukkan Lex lábainál*-Kaja... kaja *úgytünik nagyon fel van turbózva a tigris legalábbis most szinte csak villognak Lex felé *-Köszi*morran eggyet Zorrat majd el is tűnik a páros alatt valahol Mika csak kuncog egy sort*-Nem mondom vele vigyázzatok kiesz titeket mindenből*mondja kicsit megemberelve magát bár csak humorizál ez pillantásán is látszik*-Jó étvágyat*mondja lágy hangon Lexnek majd neki is kezdenek az este nyugisan tellt egy darabig még eggyütt vannak a lánnyal majd amikor mindenki elálmosodott nyugovóra tér Zorr úgytünik elég jól megtalálta a helyét így nem is hallják, majd eljő a következő nap*

Tárgy: Re: Oroszország Csüt. Dec. 25, 2008 4:55 pm

- Furcsaság... Igen, ez a szó illik a leginkább rájuk, erre az egész találkozásra. Én se tudom jobban megmagyarázni. *Kezd el bólogatni, ahogy közelednek az étkező felé. Próbálja kizárni tudatából a képet, a rossz szájízt mi azért ott lappang lelkében. Túl jól ment... Hogy él-e? Hát persze, hogy él. Csak ne várjuk azt, hoy elkezd beszélni. A fiúra pillog, amikor megállnak a lépcsőn, kicsit elkomorul.* Jó? Dehogyis. *Csóválja meg hevesen a fejét, majd sóhajt.* Veled vagyok jó, mert szeretlek. *Vallja be a nagy igazat, de ez így is van. Ő mással nem erőlteti maágát. Elnézi ahogy a fiú mutogat rajta, egy mosolyt is kicsal tőle, de végülis nem tud vele teljesen egyet érteni.* Meglehet. *Kötözködni sem szeretne, úgyhogy felvesz inkább egy semleges álláspontot.* Igazából még nem tudom elhatárolni magam, még nem tudom meghúzni a határt jó és rossz felem között. De lehet nem is kell. *Ezzel tovább indulnak, s szépen besétálnak történetünk következő helyszínébe.*
- Nos, ez itt az ebédlő. *Mintha nem lenne egyértelmű, de persze mosolyog ehhez a megállapításhoz.* Úgy gondolod? Háát... *Egy sanda mosoly, azért lehet nem épp úgy van ahogy azt a srác gondolja, de most nem fog belekezdeni a mesébe. Inkább a kezét fogva odalépkednek a terített asztalhoz, hol a fácán még meleg, finom körítéssel van tálalva, külön edényben mártás. Egy tányéron pedig egy jókora darab hús, kancsóban innivaló. Lex helyet foglal, valószínüleg Mika is.*
- Hát akkor... lássunk hozzá. Begor igazán kitett magáért. Még a hűséges, szépséges szibériai tigrisre is gondolt. *Nevet felés a daimon elé teszi tányérját, majd szed magának és Mikának is az ételből, tölt az italból. Nem esik nehezére kiszolgálni a másikat és csak reméli, hogy nem lesz visszautasítva. Az este további része kettesben egész hangulatosan telik, miután végeztek az evéssel felvonulnak szobáikba. Zorrat pedig nem éri csalódás, ott a külön szoba, Mika rezidenciája mellett. A két fiatal lakosztálya nincs messze egymástól, így Lex még eltölt egy kevés időt a fiú szobájában, aztán ő is nyugovóra tér... Majd eljön a következő nap, Karácsony napja, a Nagy nap.*

Vendég

*Vissza is ölel igazábol már nagyon várta hogy kijöjjenek valahogy a légkör is jobb lett nem volt olyan sűrű olyan feszült bent, s bár lehet nem mindenki vette volna észre de abba biztos hogy a lány is érezte a feszültséget, s ez látszik is*-Túlestünk rajta ez a lényeg*simít végig a vállán majd amikor kézen fogva elindulnak ő figyeli Lex szavait van benne igazság node különös is volt egybe nem csak jófejség*-Tudom és nem is úgy gondoltam valami furcsaságot éreztem de nem tudom mit mintha ... ááh nemtudom biztos csak a fáradtságtol meg az izgalomtol*mondja kcisit csóválva a fejét de akkor is valamit érez és nem tudja mit. Viszonozza a puszit majd bólint*-Én is remélem, jó lenne ha nem történne semmi galiba bár eddig pozitív reménnyel táplálom magam*mondja egy kissebb mosollyal inkább nem faggatja a szüleiről ki tudja milyen dolgok lehetnek a háttérbe közbe bólint*-Kicsit kezdek én is az lenni *mondja derűs hangon amit különösen erősnek cseng az üres folyosón közbe elindulnak hallja a lépcsők nyikorgását mintha ez a ház élne legalábbis Mikának van egy ilyen érzése mintha minden része egy egy öreg végtag lenne s ki tudja hogy a lépcső nyikorgása miféle sötét sóhajokkal akarja elárulni a még titkosabb történéseket, amikor Lex megáll Mika komolyan néz a szemeibe közbe kezeit a vállára helyezi és tesz egy lépést közelebb hozzá de nem szakítja meg a szemkontaktust, tekintete most lágy és valamiféle meleg fényt tükröz*-Lex, *mosolyodik el*-Nem hiszem hogy ez már így van, te jó vagy*mondja nyugodt halk szólással miközbe még mindig mosolyogva mereng el a lány szemeibe*-Tudod több fény van benned mint az egész házba*néz körül kicsit mintha keresne valamit valamit amibe lel valami vidámságot de mindenhol a sötét arisztokrácia jelképeibe ütődik, tetszik neki ez is de érzelmek terén a fiu nem olyan sötét mint sokan látják, bár a valóját eddig csak Lex látta igazán, közbe lassan vissza emeli a szemét a lányra*-Nem az számít amit itt tanultál*mutat a lány fejére mosolyogva, *-hanem amit itt. És amit érzel is, és látod máris sokkalta másabb vagy*mutat a szívére mosolyogva egy kis csillanás meg is látszik a saját szemén*-Néha a lélek a legjobb tanító nem az amibe születtünk*mondja egy kissebb mosollyal majd tovább indulnak az ebédlő valamivel másabban hat a srác szemébe mint a többi bár nem tudj ahogy miért végig néz az asztalon a székeken a bútorokon, valóban tetszik neki az egész majd meglátja a vázába a tiogris liliomot. Itt kicsit elmerengve Lexre néz mosolyogva, tudja jól hogy mi van a testére tetoválva*-Azt hiszem kezdem érteni miért pont a tigris liliom,*mondja bár lehet nem érti telljesen de meg szeretné, egyszer biztos meg is fogja most csak mosolyogva kicsit talán elmerengve nézi a lányt*

Tárgy: Re: Oroszország Csüt. Dec. 25, 2008 3:59 pm

*Kissé kezd türelmetlen lenni, talán mert fáradt is és éhes és elege van ebből a bájolgásból. Halványan bólint, majd végigölelve szüleit elköszön tőlük és kisétál Mikával kézenfogva az ajtót. Amint lassan beteszi az ajtöt, még tesz pár lépést a folyosón a lépcső felé, majd mikor már biztos benne, hogy nem hallhatják szavaikat megtorpan és a srác nyakába ugrik, egy sóhajt szorítva ki.*
- Végre. *Szuszog egy ideig a mellkasába, majd felnéz rá. Vonásai sokalta lágyabbak, mint amilyennek odabent mutatkoztak.* Nem, egyáltalán nem mindig és ez aggasztó. *Engedi el a fiút, majd megfogja a kezét és újra elindul, mostmár ellehet mondani, hogy a gyomra vezeti.*
- Persze, hogy neked nem tűnnek rossz fejeknek, nem te töltöted velük eddigi életed java részét. *Vesz egy mély levegőt, majd enyhén megvonja a vállát.* Viszonylag jól, remélem a holnap is ilyen zökkenőmentesen fog zajlani. *Mosolyog rá miközben egy puszit nyom az arcára, menet közben.* Ennyire. *Feleli tömören, nincs mit ezen magyarázni, nem lehet szülő-gyerek között mindig felhőtlen a viszony.* Menjünk, nagyon éhes vagyok. Te nem? *Már a lépcsőknél is vannak, nyikorognak lefelé.* Egyszerűen. *Itt hirtelen megtorpan és Mikára néz.* Tudod... Lehet neked már nem tűnik fel, de én is olyan vagyok, mint ők. Egy vér, egy mentalitás. Szóval én kibírtam. Csak most kicsit hülye a helyzet, mert nem vagyok itthon valami sokat és... elszoktam ettől a környezettől. *Továbbindul, leérnek ismét az előszobába, majd jobbra veszik az irányt, egy méretes ajtó akadályozza útjukat. Lex feltárja azt és máris átlépik az ebédlő küszöbét. A ház stilusához igazodik, a plafonról gyertyákkal megrakott csillár lóg, falakon pár festmény, dísz, ebédlőszekrény. Középen az asztal, körülötte székek. Mind finom munka gyümölcse. Két tányér, két pohár kirakva, szép teríték, evőeszközök, s egy vázában fehér tigrisliliom.*
Oroszország - Page 6 Diningroombyseigedamenyw1

Oroszország - Page 6 Diningroombyseigedamenyw1

*Amint kilépnek az ajtón, mélyen felsóhajt, s tekintetével Sonjáét keresi.*
- Ez... könnyen ment. Remélem holnap is sikerrel járunk. Az ital megvan, igaz? *Kérdi csendben, közben feláll, feleségéhez lépked és kezét a vállára helyezi, finoman megmarkolja.* Egy kevés sajnálatot érzek. Nagyon keveset. A fiú szeretheti. De hát... pech.
*Lapozgatja a könyvet, csak akkor néz fel amikor érzi magán a jól ismert, bizsergető fogást. Szemeit férjére emeli, és lassan becsukja a kötetet, felé fordul, bólint.*
- Könnyen. És nem sejtenek semmit. *Jól láthatóan megkomolyodott.* Ne aggódj. Megvan. *Bólint ismét, közben feláll.* De nem szólhat bele a mi ügyünkbe. Alexandra nem neki lett rendelve. Nem neki szánjuk. Ezt el kell fogadják, amint eljön az ideje. Boldog Karácsony lesz... *Érdekes mosoly kúszik arcára, megfogja Dim kezét és együtt kimennek a szobából.*

Vendég

*Észre veszi hogy a lány sincs nagyon szivesen itt legalábbis valahogy nagyon különös nem családiasnak érzi ahogy a lány a padlót nézve beszél ám ezt nem Lex hibájának titulálja*~mit tettek veled hogy ilyen a kapcsolatotok?~*gondolja kicsit szomoruan valahogy az a hülye gombóc megint kezd mozogni a torkában. Valahogy olyan robotiasnak érzi*~akárcsak az én családom volt~*gondol vissza a régi emlékekre amit már szeretne kitörölni node nem is hibáztat senkit. Mindenesetre próbál mosolyt erőltetni az arcára és bólint is*-Igen nagyon jó ötlet köszönjük*mondja hogy azért ne nézzék némának bár amikor megszólal olyan hülyének érzi magát node ez Mika, közbe ő is feláll Lex mellé majd kezet fog a férfival*-Jó éjszakát és örvendek még egyszer*mondja egy kissebb mosollyal , s amikor a lány anyja a kezét nyújtja kezet is csókol*-Természtesen így van*mondja bár sejti hogy z formalitás node alkalmazkodik a családhoz, közbe moslyogva elköszön tőlük egy biccentés keretébe is majd amikor Lex elindul természetesen követi. Amíg ki nem érnek az ajtón meg se szólal, viszont amikor már kint vannak hallótávolságon kívül lassan felsóhajt persze miután becsukódott az ajtó *.-Hmm nem mondom érdekesek, anyukád mindig ilyen ?*kérdezi egy kissebb mosollyal bár sokmindenen gondolkozik fő hogy megvolt az első találkozás úgy gondolja ezután könnyebb lesz minden node tévedni még emberi dolog, szembe fordul Lexel majd megfogja a kezét *-Érdekes egy családod van annyi szent de nem tünnek olyan rossz fejnek és ahogy látom eléggé jól vették*végre felszabadul egy valódi mosoly most hogy túl van az első stressz helyzeten de kiváncsian fürkészi Lex arcát*-Bent észre vettem valamit *mondja kicsit bele kap a lány hajába*-Ennyire nem jó a viszonyotok?*kérdezi bár hallotta Lextől hogy nem alegboldogabb család de ilyesmire nem is gondolt még, közbe kicsit elmosolyodi*-Ha akarod mehetünk. Ténleg te hogy bírtad?*kérdezi a beszélgetésre utalva lágy hangon persze ha közbe mennek tovább az ebédlő felé ő is megy a lánnyal*

Tárgy: Re: Oroszország Csüt. Dec. 25, 2008 2:17 pm

*Tekintetével végigköveti apja útját az ablakig, majd fejét visszafordítja Mikára, mosolyt viszonozza, melegség járja át és egyfajta biztonság érzet, hogy mellette van és így bármi sikerülhet. Anyja megnyílvánulásain szemetforgat.* ~Mi a fene ütött belé. Mi ez a szívélyesség ez a... undorító.~ *Orrcimpái megrezzennek egy pillanatra.*
- Igen, mindigis szoros családi hagyományok szerint éltünk... *Jegyzi meg fixen a padlót figyelve, enyén sziszegve. Kezd felmenni benne a pumpa, ez a tökéletes légkör, a természetesen mogorva, lányát "féltő" apa, a kedves, mézesmázas anya. Nem, ezek nem az ő szülei.*
- Már alig várom, anya. *Hogy túlessenek a formalitásokon és egyéb haszontalan hercehurcán. Egy kurta mosolyt erőltet arcára.* Igen, összefutottunk. *Bólintja.* Áh, értem. Nem, dehogy nem örülök. *Vág ártatlan pofát, majd feláll, elengedi egyben Mika kezét, hisz nem akarja hirtelen magával rántani őt.* Gratulálok, mesés ötlet. *Elismerő pillantás, de mégis felületes és átlátszó.* Azt hiszem mostmár visszav... *Ekkor pukkan fel Begor, Lex halványan rámosolyog, végre leléphetnek.* Pompás. Akkor mi most visszavonulunk, ha megbocsátotok. *Ugyanazt a pontos, úri kis libbenést mutatja be mint amivel megérkeztek.* És... örülök., hogy láttalak titeket és, hogy ilyen kedvesen fogadtatok. *Mintha egy őszintébb mosoly jelenne meg fehér arcán, mintha egy pillanatra elhinné ezt az egész színjátékot. Mikára pislog, várakozóan, hogy miután ő is elköszönt akkor talán indulhatnak is az ebédlőbe.*
*Csupán egy fáradt sóhaj szakad fel torkából, s lényegen végülis túlestek, amit már Sonja itt összeimprovizál az csak gyenge töltelék. De hát szükséges, hogy még szebb legyen a dolog. A manó megjelenését sem méltatja sokra, csak amikor meghallja Alexandra szavait, miszerint lassan visszavonulnak, feléjük fordul. Arcán kisebb félmosoly húzódik meg, lányát mégegyszer megöleli, a fiúval is kezet rá.*
- Hát akkor holnap. Jó éjszakát. *Biccenti és visszalépked székéhez, ám addig nem veti bele magát amíg a párocska ki nem lép a szobából.*
*A manót tekintetével egy pillanatig elnézi, aztán mosolyogva lányára néz.*
- Ahogy mondod kedvesem, ez így a szép. Nemde, Mika? A családi tradíciót ápolni kell. *Kis éles mosoly, dús szempilla rebegtetés.* Nem kell már sokat várni, csak nyugodtan. *Kedvesen szól, de végülis igazat mond. Már nem kell sokat várni.* Na jól van, már azt hittem nincs ínyedre ez a kis vacsora. De örülök, hogy értékeled. *Aztán Mikára tekint, bólintva.* Nagyon helyes, nem is szeretjük a türelmetlen embereket. *Első és talán utolsó csjpős megjegyzése a mai estén. Ő is feláll ahogy látja, hogy indulni készülnek a fiatalok.*
- Rendben, persze-persze, menjetek csak. ~Kis drágák...~ *Lányát karjaiba zárja, ismét megpuszilja. A fiúnak kezét nyújtja, egyértelmű, hogy miért. Amint pedig kisétáltak az ajtón, ő maga is visszatelepedik helyére, fellapozza könyvét.*