Oroszország

Tárgy: Oroszország Vas. Dec. 07, 2008 4:29 pm

First topic message reminder :

Orosz területek.

Vendég

*Komolyan hallgatja a családtagokat bár egy egy lágyabb mosolyt elereszt, de szemét főként Lexen pihenteti valahogy ő tűnik biztos pontnak ebbe dologban bár a szülei különösek*~az apa kicsit komor olyan nem is tudom de az anyja ?.......~*el csodálkozik a különös másságon és nem tudja hogy ez miért van de eggyenlőre úgy tűnik hogy nem látszik nehéznek semmi legalábbis a szülők láthatóan örülnek vagyis ez tünik fel Mikának és mégis van valami különös lappangó érzés benne*-És én is hogy megismerhettem Lex szüleit*mondja vissza az apjának, majd bólint a szavakra úgytünik nem is kell sokmindent mondani itt a lány családja diktál ami meg is felelne Mikának elvégre neki csak az a fontos hogy a lánnyal lehessen*-Megtudom érteni az állás pontjukat. Nem is vagyok türelmetlen *mondja s közbe egy kissebb mosollyal Lexre néz. Persze hallgatja Begor történetét is mondjuk első látásra megkedvelte a manót valahogy közvetlen a srác számára, a következőkbe inkább csak csendben ül és hallgatja a szülőket nem nagyon akar megszólalni ilyenkor áll fenn a helyzet hogy bár lehet hogy őt is tanították mégse érzi magát eléggé elitnek a lány családjához képest, lehet kicsit szorong is emiatt majd jön a manó a fiú egy pillanatra kicsit meg is rezdül*~egyszer a frászt fogja hozni rám~*sóhajt fel hallkan, közbe vissza néz a szülőkre*

Tárgy: Re: Oroszország Csüt. Dec. 25, 2008 12:35 pm

*Gyanakvó pillantásokkal illeti szüleit. Látszólag leginkább anyja viselkedésén ütközik meg, ezen a hiperaktivitásonés lelkességen. Az apa ridegsége meg se kottyan számára, csak bólint egyett.*
- Persze, hogy minden rendben. *Az arcán cuppanó puszi méginkább ledöbbenti, kissé kerek, kérdő szemekkel pillog édesanyjára.* Igen, jól. Csak kicsit fáradtak vagyunk. *Hangsúlyosan ejti ki a mondatot, majd Mikára pislogva egy enyhe mosoly kíséretében elhelyezkedik mellette.* ~Eddig jó, túl jó.~ *Szemöldöke ismét felvonódik, ahogy anyja megfogja kezét és örvendezve kezdi el méregetni gyűrűjét.* Ööhm... Igen. *Zavarba jön, ám ez inkább tanácstalanságnak mondható.* Tényleg nem, de végülis időnk az van. *Bólintja, s időközönként a fiúra sandít, majd végre felvetül egy érdekes téma.* Vacsora? Hogy hogy rászántátok magatokat? Simon mesélte, hogy ők is itt lesznek. Tehát egy nagyszabású összejövetelre számítsunk? *Érdeklődik nyugodtan, enyhe kiváncsisággal hangjában, majd megszorítja Mika kezét, pláne hallva annak "szándékait". Látja arcán a magabiztosság valamint izgalom keverékét, tökéletesen megérti mindazt ami most lezajlhat benne. Ám reméli, hogy az amit éreznek egymás iránt enyhít minden akadályon, melyet majd könnyű szerrel vesznek. Tekintete elidőz szülei arcán, reakciókat vár, s reméli nem kell csalódnia.*
*Sonja minden egyes szavára beleegyezően bólint, miközben le sem veszi tekintetét a párról. Nem tudni mi járhat fejében, szemei ügyesen titkolják gondolatait.*
- Mi is nagyon örülünk, hogy megismerhetjük lányunk jegyesét. *Egy mosolyt kanyarjt papírvékony ajkaira, közben aprót bólint.* ~Ostoba...~ *Fordul meg a fejében, de az álcát rendületlenül tartania kell.* ~Szerencsétlen lány.~ *Saját gyermekéről sem vélekedik másként, szánalmas. A fiú szavai amint eljutnak tudatáig, egy elismerő bólintást küldd felé, kicsit előredől karosszékén.* Nos, ez így korrekt. Ám a mi családunk hagyományai szerint fogjuk lebonyolítani ezt is holnap, ha megengedi. *Érti ezt a lánykérésre, úgytűnik eléggé formális folyamat ez náluk. Üres duma az egész, kár, hogy ezzel csak a szülők vannak tisztában. Lánya kérdéseire hagyja Sonját felelgetni, ő maga lassan elrugaszkodik székétől, kezeit hátul összekulcsolva pedig megindul az ablak felé. Útján a gyertyalángok megrezzennek, elhalad a kanapén ülő két fiatal mellett, majd pedig megáll a sötét függöny előtt és rámered, mutatóujjával elhúzza azt.*
- Mily kedves és udvarias, ó... *Mintha elpirulni látszana, bár a jóég tudja mi váltotta ezt ki nála. Mosolyoa töretlen, figyelmesen hallgatja a párbeszédeket, a kérésen kicsit oldalra dönti fejét, férjére pislog.* ~Tökéletes.~ *Tudta, hogy ez is le lesz rendezve egy stabil érv által, egy gonddal kevesebb.*
- Ahogy drága férjuram mondja. Ne légy türelmetlen Mika, a megfelelő körülmények között fog lezajlani ez is, holnap meglátod. *Aprót kacsint, majd lányára néz.* Elhiszem, hogy elfáradtatok kedveseim, a szobátok már készen, gondolom Begor a csomagokat is elhelyezte. *Itt Mikára pislog.* Remek, hűséges és szorgos házimanó. Évtizedek óta a család birtokában van, és mi megbecsüljük szolgálatait. *Mintha ezzel is csak fényezné a Sirovokat, meg persze saját magát.* Ó, édesem, tudom mennyire kínos helyzet ez. *Nevet fel élénken, Alexandrán pihentetve zafírkék szemeit.* Én is átéltem már ugyanezt, túllesztek rajta ti is, egykettő. *Ennyire közvetlen, ennyire... jófej. Nem, ez hihetetlen.*
- Á, szóval megtaláltátok egymást az iskolában. *Egy negédes mosoly.* Igen, úgy döntöttünk, amint megkaptuk a leveledet, hogy miért is ne rendezhetnénk egy nagyobb, karácsonyi vacsorát. Hisz annyira rég gyűlt össze a család, és hát most még az eljegyzés is kapóra jött. Csodálatos lesz. Talán nem kellett volna, nem örülsz kincsem? *Kérdi, sarca hirtelen szomorkásba csap át, mintha bűnt követett volna el, vonásai bocsánatért esedeznek.*
*Egy pukkanás és Begor tűnik fel a szoba közepén, mélyen meghajol mindenki felé.*
- Begor elnézést kér az alkalmatlankodásért, a hívatlan megjelenésért, gazdáimtól bocsánatot kér, de a vacsora a kisasszonyka és az úrfi számára tálalva. *Kezeit tördelve hadarja éles hangján, majd ismét meghajlások sorozata és már itt sincs.*

Vendég

-Hát most még biztosnak is érzem magam*mondja egy kicsit megpróbál mosolyogni majd kéz a kézbe elindulnak befelé*-Nem nem lesz*mondja még mosolyogva majd követi Lexet egészen a szülőkig közbe végig nézi a szobát szépnek találja bár ez is áraszt magábol valami különösséget, valami megmagyarázhatatlant majd megpillantja a szülőket*~érdekes embereknek tűnnek, ők lennének Lex szülei~*állapítja meg magába majd illedelmesen megvárja míg a lány üdvözli a szülőket, ő egy ideig még az apán és anyán járatja pillantását de nem birja sokáig most izgul igazán így a lányra néz érzi hogy valamellyest nyugodtabb is lesz, a bemutatás alatt Lexről hol Sonja hol Dimitrij között járatja a tekintetét de észre veszi Lex pillantását amitől szinte lelassul a szívverése és kezd megnyugodn el is mosolyodik.Megpróbál nyugalmat erőltetni magára majd *-Örülök hogy megismerhetem Alexandra szüleit*mondja egy kissebb mosollyal miközbe kezet fog a lány apjával próbálja felvenni a kézfogás erejét még egyszer be is mutatkozik*-Örvendek*mondja próbálva nem hadarni vagy izgulni hanem magabiztosságot sugározni bár nem tudja hogy hogy sikerült, bár látja az apán a kimértséget próbál nyugodt maradni a különös méregetés de állja a sarat legalábbis eggyenlőre viszont Sonja viselkedésén kicsit meg is lepődik. Dimitrij után ő még különösebb valahogy jobban látszik hogy örül vagy több érzelmet fedez fel itt már sikerül egy kissebb mosolyt is ereszteni bár ez is elég nyegla lett de próbálkozik*-Örülök hogy megismerhetem*mondja a nőnek is közbe azon gondolkozik hogy nemtudja mennyire nem is járatos az ilyesmibe. No de ez érthetp is hisz eddig még senkit nem kért meg és nem is szeretett ennyire mint Lexet és eddig csak a lány szüleit ismeri. Miután Lex is leült ő is követi a példáját majd egy pillanatra végig néz a lány arcán valahogy erőt ad neki ebbe a percbe majd vissza a szülőkre és talán most ennél a kérdésnél a legbiztosabb ez a bólintásán is látszik ha mást nem is azt biztosan tudja hogy szeretné elvenni a lányt, Dimitrij felé néz, valahogy tudja hogy ilyenkor jönne az hogy megkéri az apjátol a kezét, s bár kicsit tart de mégis bele kezd*-Igen és szeretném megkérni személyesen öntől a lánya kezét*mondja s bár nem mosolyog most magabiztosan próbál beszélni közbe vissza vissza néz Lexre, majd hallja a halnapi vacsorát aprót bólint is és kicsit megint elmosolyodik de van valami különös a szülőkbe nem tudja mi de valami nagyon amit nem tud hova rakni, node él az eddigi elhatározásához nem a szüleit szereti hanem a lányukat de őt mindennél jobban*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Dec. 24, 2008 8:04 pm

- Ez eléggé meggondolatlan kijelentés volt. *Felvont szemöldökkel pislog a fiúra, majd egy halvány, ravaszkás mosolyt vesznek fel ajkai.* Ugyan ilyen. *Bólintja egyszerűen, a ház tényleg abszolúte semmit nem változott 16 év óta. Végig menetelve a folyosón végre eljutnak az ajtóig. Lex egy mély levegőt vesz, a kopogtatás után pedig Mikára pislog.*
- Tudom, nem lesz semmi vész. *Egy bíztató mosoly, majd visszapillant az ajtóra. Azon morfondírozik engedje el a kezét vagy sem, de végülis az utóbbinál dönt. Nem fogja. Amint felcsendül odaátról az ismerős hang, szemetforgat és felvéve itthon jól megszokott, kissé gőgös, komor vonását kezét a kilincsre fonja, lenyomva azt feltárja a vöröstölgy ajtót. A szoba enyhén világtott, amint az elébb leírtam, kisebb helyiség, s ott ülnek Sirovék. Lex a fiút lassan vezetve vonul eléjük, mikor pedig már elég közel értek elengedi Mika kezét és egy kisebb, arisztokratikus beütésű megbillenést mutat be, kicsiny, inkább udvarias mosolyt erőltetve arcára.*
- Szép estét, anya... apa. Megérkeztünk. *Sorra megöleli őket, de üdvözlő puszit nem ad, ez már rég nem divat részéről. Szülei sem változtak szinte semmit, ugyan olyanok mint ez a ház... Visszalép Mikához, érzi ahogy szívverése lassan moderálja magát, önuralma nő és magabiztossága is.* Bemutatom Mika Alaseint. Róla írtam a levélben, jegyben járunk. *Hát nem teketóriázik az is biztos...Hangja komoly, lágyságából mégsem veszít sokat. S most hogy anyja és lánya egy helyiségben tartózkodik, uram... mennyi hasonlóság. A fiúra pillog, ekkor tükröződik szemeiből felé a puszta szeretet fénye.*
*Az ajtón pihenteti tekintetét, felesége mosolyát nem viszonozza. Ahogy lenyomódik a kilincs és belép a párocska, szemöldöke enyhén felszökik homlokán. Nem tanusít túlzott érdeklődést, de azért feláll, hisz így illik. Tartása kissé merev, tiszteletet parancsoló, barna szemei mintha a veséig hatolnának.*
- Szerbusz kincsem. *Öleli vissza leányát, jól megnézve magának. Micsoda meleg fogattatás...* Remélem minden rendben... *Jegyi meg kicsit halkabban, hagyva hogy Alexandra tovalibbenjen anyjához. Amikor a fiúval kerül szembe, lánya bemutatja neki őt, végigméri az alakot, majd ha minden igaz kézfogást bonyolítanak le.* Üdvözletem, fiatalember. *Kimért, kézszorítása erős, egy félmosolyt erőltet arcára.* Dimitrij Sirov. *Mutatkozik be tömören, a közeli kanapéra bök tekintetével, jelezve, hogy oda majd le lehet ülni. Ő maga is visszahuppan foteljébe, egymáshoz támasztott ujjakkal egyenlőre csendben marad, bár agykerekei sebesen forognak, egész feltűnően méregeti a párost. Szűkszavú, inkább a tettek embere. Lánya kijelentésén szinte meg sem lepődik, csupán ennyit morrog és Mikára pillant.* Tehát jegyben...
*Becsukja könyvét, közben lánya és jegyese átlépik a küszöböt. A nő arca ragyog, felpattan helyéről és derűs mosollyal pislog rájuk.*
- Jó estét kedveseim! *Elég lelkesnek tűnik, de ha jó emberismerő vagy, rájössz, ez azért már túlzás. Lexet szorosan magához öleli, egy puszit cuppant az arcára.* Jaj, de sokat nőttél kislányom amióta utoljára láttunk... Ugye jól utaztatok? Bár kicsit hosszadalmas folyamat ide eljutni, de hát... Megéri. *Mosolyogja tovább, majd a fiúra vetül pillantása.* Áh, örvendek Mika. Sonja Krasnela, Alexandra anyukája. Sokat írt rólad, sok jót. *A srácot is egy kedves kis ölelésben részesíti, majd ő maga tereli őket a közeli kanapéra, lánya előtt hirtelen megáll.* Jegyben... Áá... *Mint egy túlbuzgó hugica, pont olyan. Megértően és örvendezve tekint egyik fiatalról a másikra, majd hirtelen megragadja Alexandra kezét.* Mutasd a gyűrűd... Mese szép... *Ábrándozva méregeti a jegygyűrűt, elismerő pillantás Mika felé, majd visszaül székére. Férjére pillant, nem zavarja annak hallgatagsága, ő itt a papagáj, a boldog anyuka, viszi tovább szerepét.* Tehát jegyben. *Ismétli a férfi szavait, majd kicsit komolyabbra veszi a formát.* Nos. Javaslom, hogy holnap beszéljünk meg mindent. Már biztos hulla fáradtak vagytok és ez pedig nem egy olyan téma amit tíz perc alatt ki lehet meríteni. *Majd hirtelen újra elmosolyodik.* Amúgyis ünnepi vacsorát tartunk holnap. Remek alkalom bejelenteni az örömhírt. *Érdekes. Érdekes a beszéde, minden annyira érdekes és fura. Mégis szinte természetes.*

Vendég

*Kicsit vidámabb arcot vág miközbe lassan mennek felfelé Lex szavair*-Tudod akkor addigra kipihenjük magunkat maximum, aztán kiállok minden kínzást*mondja mosolyogva bár igazábol nagyon nem ismeri a szülei képességét ez csak egyszerüen magabiztosság meg a kettejük kapcsolatába vetett hit ami most töretlenül lebeg a fiu szeme előtt, közbe meg csak jutnak egyre felljebb és feljebb amikor egy lépcső megcsikordul a fiu hátán mintha végig szaladna a hideg. Lehet hogy ha egyedül kéne végig menni sokkal rosszabb lenne de hogy itt van a lány próbál minél erősebb nyugalmat erőltetni az arcára*~már csak pár pillanat és úgytünik személyesen megismerhetem őket~*gondolja közbe sóhajt egy nagyot hallatszik is a sipolás bár reméli nem volt túl feltünő*-Amúgy amikor megszülettél akkor is ilyen volt már?*kérdezi a lányt mosolyogva majd lassan felérnek a folyosóra miközbe körbe néz a falakon egyre csak közelednek az ajtóhoz. Mindeközbe már csak Lexet figyeli most kezd igazán indulni a szív zakatolás és a kérdések. mint pl: Milyenek? Mit szólnak hozzám? és legfőképp "Ugye nem akarnak beleszólni a kapcsolatba?" hasonlók amit próbál minél jobban elcsititani*-Bármi van tudd hogy itt vagyok ha egymásba kapaszkodunk nem lehet baj*néz a lányra mikor bekopog kicsit meg is szorítja a kezét de nem úgy hogy fájjon ujjával még lopva végig simít a kézfején majd ő is mereven az ajtóra néz. Bentről nem hall sokmindent kivéve a nő aki valószínü Lex édesannya kiszól*~hát ez is eljött~*gondolja majd megpróbál testileg lelkileg komolyságot mutatni és nem azt hogy esetleg félne. MEglátszik hogy sikerül*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 23, 2008 8:04 pm

*Csak lassan bólint, egyszer majd elmagyarázza miért is kell ez az azonosító és miért pont ilyen formában, de most sokkal fontosabb dolog áll előttük. Az előszoba alkotóelemei és Mika arca között jártatja tekintetét, izgalmat vél felfedezni vonásaiban, ám ez nála sincs másként, ő maga is kissé szorong, ám mintha egy fokkal nyugodtabb volna. Muszáj nyugodtságot erőltessen magára, így nem állhat szülei elé. Határozottnak kell lennie, elszántnak.*
- Örülök. *Mosolyogja, hisz jól esik neki, egy plusz pozítiv dolog, hogy Mikának bejön az a közeg ahol ő cseperedett fel. A másodpercnyi forró jelenet melegséggel tölti el, teljesen feltöltődik és új erőkre lel, jobban érzi magát.*
- Rendben. Nem fog ez elhúzódni. Szerintem fáradtak, mi is. Most még nem kínoznak, majd holnap. *Mondhatni bíztató szavak ezek, de hát legalább majd tudnak aludni egyett az érkezésre és az első benyomás megtételére. Bólint egyett, megfogja Mika kezét és szemeit elszántan a lépcsőre szegezve megindulnak kéz a kézben felfelé. Nyikorog minden egyes lépés alatt a fa, mintha földöntúli hang sikítása lenne észlelhető. Lex nyel egy nagyot, egy folyosóra érnek. A falakat zöld tapéta borítja, vörös díszítéssel, festmények több helyen. Ajtók mellett haladnak el, végtelen hosszúnak tűnhet a folyosó, pedig alig mennek ét perce. Lelassít, megáll egy vöröstölgyből készült fadarab előtt, megszorítja a kezét és egy mosollyal arcán jelzi, hogy itt vannak. Farkasszemet néz az ajtóval, majd szabadon levő kezét felemeli és jól hallhatóan, határozottan koppint.
Az ajtó túloldalán kisebb dolgozószoba rejlik. Izléses berendezéssel, gyertyák világítják meg a helyiséget, egy férfi és egy nő beszélget odabent.*
Oroszország - Page 7 Dimrb7

*Vörösszínű karosszékben ül, komor ábrázatú, barna hajú és szemű férfi, fekete talárba burkolózva. Az apa, Dimitrij. Egyik kezével könyököl a karfán, állát tenyerén pihenteti, az asztalnál üéő feleségére figyel, morranva bólogat valamire. Ekkor hallatszik a koppanás.*
- Ők azok. *Jegyzi meg nemes egyszerűséggel, hangja rideg, érdes. Bólint egyett a nő felé, majd hátradől a széken és az ajtóra szegezi kemény pillantását.*
*Egy vaskos kötetet forgat pókszerű ujjaival, az említett asztalnál ül egyenes tartással. Épp magyarázott valamit férfjurának, amikoris a kopogtatás megzavarta mondókájában. Fel sem néz a könyvből, csak bólint egyett Dimitrij szavaira. Az anya, Sonja. Fekete haj, zafírkék szemek, karcsú alak, akárcsak lánya. Sötétkék hosszabb ruhát visel, feltűnően nyugodt, elmosolyodik és végre ő maga is az ajtóra pillant, megjegyezve a lapot egy szamárfüllel, ahol épp tartott.*
- Szabad! *Kiáltja ki, hangja lágy, szinte fülbemászóan kedvesen búg. Dimitrijre pillant, szemei nem sokat árulnak el. Már mindent megbeszéltek, csak sikerüljön a terv.*

Vendég

-Annak tűnik de csak az tudja igazán aki megélte*mondja mosolyogva majd amikor a lány mondja hogy azonosító kód a srác arca kicsit elkomorodik*-Azonosító kód a lányuknak?*kérdezi inkább meghökkenve mint mérgesen hiszen nem érti mire ekkora biztonság hogy a saját lányuknak ilyet kelljen csinálni ha be akar menni a házba ami az otthona, de nem is akarja firtatni a dolgot talán majd később kettesbe de most nem. Nyel eggyet kicsit izgul. Hallja is Lex mondatát de tudja hogy túl kell esni atalálkozáson és ki tudja lehet nem is lesz olyan rossz mint amilyennek képzeli majd belép a házba körülnézve elég éredekes képet muta a srác szemébe tetszik neki és mégis van benne valami amitől tart. Nem tudja mi lehet valami megmagyarázhatatlan dolog ami ott lappang a mélybe és csak úgy ösztönösen érzi. Lassan felnéz a lépcsőn majd amikor a manó eltünteti a csomagokat biccent eggyet*-Köszönöm*mondja majd megkezdődik begor beszéde amit hallgat és próbálja megérteni bár ez az ő hibája kómás fejjel kicsit nehezen veszi fel a házimanó sebességét, majd amikor eltünik ő Lexre néz majd elmosolyodik*-Hmm érdekes szerintem érdekes kicsit hasonlít az otthoni házra csak ott az arany nem mutatja magát ilyen erősen de mindenesetre szép*mondja egy kis mosollyal közbe fel fel pillog a lépcső fele kicsit jobban kezd izgulni, de ahogy vissza néz Lexre mintha megnyugszani látszana legalábbis pillantása lágyabb lesz. lopva megöleli s viszonozza a csókot*-Én is téged*mondja közbe meleg mosoly játszadozik az arcán, lassan megrázza afejét melynek következtébe fekete lobonca kicsit össz kuszálódik de azért megáll egy normális formába*-Még egy bemutatkozásra mindenképp erőm*mondja mosolyogva bár az jobb megfogalmazás hogy "minden képp kell lennie erejének" node most vesz egy mély levegőt majd kezével megkeresi Lex kezét*-Essünk túl rajta lehet nem lesz semmi baj*mondja mosolyogva majd ha a lány készen áll és indulhatnak ő is indul vele persze*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 23, 2008 7:24 pm

*Megcsóválja a fejét, de nem akar vitába szállni. Ők nem tehetnek semmiről, ez már csak a szülei beteges hajlamát tükrözi, hogy ilyen módon tartják távol maguktól a betolakodókat. Bólint egyett, mostmár tényleg kár bepánikolni, hisz nem emberhúson él a becses Sirov házaspár, de mégis... Mégis annyira rémisztőnek tűnik a jövő, legalábbis Lexben a jövendő képe eléggé ferdén fest.*
- Á, értem már. *Nevet még mindig, így mintha elnyomásba kerülne komor hangulata.* Igen, ha így visszavezeted az időben, akkor tényleg kalandosnak tűnhet. *Von enyhén vállat, egy mosollyal. Felérve az ajtó elé, elvégezve a kellemetlen műveletet Mikára pislog,ujját hamar kabátjába törli.* Ez egy amolyan... Azonosítókód. *Egy erőltetett mosoly, nem akar jobban belemenni, hisz voltaképp brutális dolog, de meg kell tegye. S különben is, megszokta. Az egymás tekintetét fürkésző két szempár jelzi csupán a szerelmes érzelmek jelenlétét, mivel kimondani már nem adatott rá alkalom, kimutatni annál inkább se. A nyíló ajtóra szegezi szemeit, pontosan erre a fogattatásra számított.*
- Szép estét, Begor! *Köszön derűsen a házimanónak. Úgy tűnik a köztük levő kapcsolat eléggé felhőtlen, a manó eltűnően kedves a lánnyal, s Lex sem rúgja elsőre szájba.* Tökéletes lesz, köszönjük. *Villant meg egy halvány, fáradt mosolyt felé, majd Mikára pislog bíztatóan.* Ébren vannak? Remek... *Suttogja kevés lelkesedéssel majd átlépi a küszöböt Mika és Zorrat oldalán az előcsarnokba. Egy fokkal takarosabb így a ház belseje, a sötétzöld, arany és vörös dominál. Egy hatalmas lépcsősor található itt, mely a felső emeletekre vezet, egy kanapé, fogas, egy kisebb szekrény, festmények, szobrok. A manó egy újabb csettintéssel eltűntette a csomagokat, ki-ki szobájába jutattva őket és egy intéssel az ajtót is becsukta, mely tompán kattan egyett.*
- Begor annyira örül, Begor nagyon boldog, megy megmelegíti a finom fácánt, meg a mártást... tesz fel teavizet. Menjenek fel gazdámékhoz, nagyon várják a kisasszonykát és az úrfit, nagyon türelmetlenek. Aztán lehet vacsorához jönni, Begor szól, majd lefeküdni, pihenni kell. Hosszú út volt... *Darálja visongálva, majd végezetül egy mélyet hajol, hogy szinte megnyalja lábujjait.* Engedelmükkel... Begor nagyon boldog. *Az utolsó mondatot már csak magának sipítja csendben és egy pukkanással eltűnik a színről.*
*Lex bólogat neki, persze majd úgy tesznek ahogy azt kell, csak ne kéne most feldugni a képeküt... Máris... Mikára pislog, kicsit kérdőn tekint rá, majd végigjáratja tekintetét az előszobában.*
- Semmit sem változott... Hogy tetszik? Kb ilyen hangulatú az egész ház. *Magyarázza, majd látszólag kissé ellágyulnak vonásai.* Kint nem volt alkalom befejezni. Szeretlek. *Most viszont kimondja, bár suttogva ugyan. Egy pillanatig tart az egész, karjait átfonja a fiú nyakán, hozzásimul, megcsókolja és el is engedi.* Nagyon fáradt vagy? Fel kéne mennünk... *Pislog a lépcső felé, mely az emelten levő szobákhoz vezet, egyikben pedig ott tanyáznak a szülők.*

Vendég

*Mosolyogva nézi a lány arcát észre vesz rajta valamit próbál bátorítóan mosolyogni Lexre, majd a következőre csak lágyan megdörzsöli a vállát*-héé nyugi mi voltunk a hülyék ne kérj bocsánatot*mondja mosolyogva majd a lány szemébe néz*-Eddig eljutottunk most már ne ijedjünk meg*mondja mosolyogva bár gondolja hogy a lányra is hat a stressz valamelyest de Mikán is ugyan ez van így nem is csodálkozik, közbe lassan lépkednek a ház felé a lány nevetésére kicsit ő is elneveti magát majd eligazítja a haját*-Hmm nem tudom valahogy olyan mintha mindig is ide képzelnélek de mégse *mondja először a kcisit érthetetlen választ majd folytatja*-Igazábol nem is furcsa csak olyan különös. A lány akit szeretek. elképzelni hogy egy ilyen helyen cseperedett fel itt tette meg a kezdő lépéseit*kicsit felsóhajt de lágyan mosolygás közbe mintha kicsit elálmodozna*-És innen indult el bulgáriába a mágusiskolába ahol megismertem*egy pillanatra lehajtja a fejét*-Akárcsak egy kalandtörténet*mondja mosolyogva majd Lexre néz*-De a jó az benne hogy igaz*mondja és már nem is tudja tovább mondani hiszen ott vannak a lépcsőn és a lány már rajzolja is a jelet de Mika látja hogy valami különös dolog történik közbe*-Mm mi történt. mi ez??*kérdezi ahogy az ujjára néz*-Én i....*akarná mondani de ekkor kinyílik az ajtó így megmarad a mindent eláruló pillantás amit Lexre vetett egy lágy mosollyal de azért aggódik az előbbi dolog miatt*~a saját lányuktol ilyet várnának?~*gondolkozik majd ekkor nyílik meg az ajtó és jön a házimanó biccent is felé*-Üdv...* és már be akarna mutatkozni egy illedelmesebb biccentésel de úgytünik a levélből már tudhatják a nevét Zorrat egy kissebb lépést hátrál hogy egy sugárba legyen Mikával és Lexel és csak ülve figyel, Mika Lexre néz egy amolyan "reméljükl minden rendbe lesz" pillantással bár úgy tünik a szülőkkel már most meg fog ismerkedni hiszen mint Begor mondta fenn vannak még így el is indul persze LEx után csak,*~hmm ez a manó elég jó fejnek tűnik~*gondolja hiszen a suli mogorva manóihoz képest ez más kicsit*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 23, 2008 6:37 pm

- Remélem. *Néz rá kissé szomorú szemekkel, melyeket hamar felvált az elszántság fénye, és egy kisebb mosoly. Amikor azonban Zorrat és ezzel együtt Mika, kissé halál közeli helyzetbe került, legalábbis Lex szerint, mert akkor hirtelen nem tudhatta mi lesz, igencsak felgyorsult a szívverése. De láta, hogy minden rendben, máris egy mély sóhajjal adja ki az ijedelmet.* Ne haragudjatok... *Préseli ki magából, nem akarta rájuk se a frászt hozni és ha teszem azt még mindig rontás alatt lenne a kerítés... Nem, inkább nem. Ropog alattuk a kő, a körülöttük levő, növényzetnek nagy jóindulattal nevezhető indák és gazok halkan susognak a felkerekedő szélnek hála. Mika szavain akarva akaratlan, felnevet. Talán itt létük óta először.*
- Tényleg? Ez furcsa. Muszáj megkérdeznem. Miért? Nem tudsz engem egy ilyen helyre képzelni? Vagy pont, hogy így képzelted el az... otthonom? *Pislog rá szemében érdeklődés, kiváncsiság sugara csillan. Közben már elérnek a lépcsőkig, melyeket megmásznak és máris a poros, kopott küszöbön állnak, szemben a méretes, régies vésetekkel tarkított ébenfa ajtó előtt, melybe jól láthatóan egy vörös S bető van pingálva. Mikára pislog, halvány mosoly. Mutatóujját felemelve az S tetejére helyezi és mintha ő maga rajzolná most fel a betűt, úgy járatja végig ujját rajta, szemöldöke látványosan összehúzódik.* Fájdalmas művelet. *A végén szisszen egyett, nem mutatja meg, de ujjából szivárog a vér.* Nagyon remélem, hogy... Jól fogod magad itt érezni és... Sikeresen túléljük, és szere...*Néz rá egy szelid mosollyal, egy picit közelebb lép, ám nem tudja befejezni a mondatot, kinyílik az ajtó, egy házimanó pislog fel rájuk méretes, vizenyős szemekkel, majd amennyire mélyen csak bír meghajol. Tipikus házimanó pofával és alkattal rendelkezik, fülei kissé hegyes végűek, bőre fakó, ruháját egy sötétkék koszos kis rongy képezi. Visongáló hangon, tisztelettudóan így szól.*
- Isten hozta újra itthon Alexandra kisasszony, kedves kisasszony. *Hajlogat szaporán, majd felpislog Mikára is, aztán repetát nyújt a meghajlásból.* Mélyen tisztelt Alasein úrfi minden bizonnyal, Isten hozta az úrfit is, és... *Zorraton megütközik, de hajol tovább.* És hűséges, gyönyürűséges tigrisét úgy szintén. Begor már nagyon várta a kisasszonyt és az úrfit, Begor mindent elkészített, finom vacsora már kihűlt, de Begor megmelegíti, nagyon finom. Gazdámék még nem tértek nyugovóra, virrasztanak, önökre vártak. Micsoda öröm, épségben megérkeztek... Jöjjenek, jöjjenek. *Hát ehhez nem szükséges kommentár. Egy csettintéssel felemeli a csomagokat, átvéve fölöttük az irányítást. Közben persze betessékeli a párt.*

Vendég

-csak bólint mosolyogva, próbálja lepleni az izgalmat de nem biztos hogy sikerül, közbe érzi a kissebb szorítást aminek eredményére kicsit jobba nátkuncsolja az ujjait Lex ujjai közöt*-Nem lesz semmi baj*mondja bár lehet hogy ezzel önmagát is bizonygatja bár nem mondhatni hogy oka lenne rá hogy mindjárt a legrosszabbra gondoljon, közbe figyeli ahogy Zorrat végig simít a kerítésen és Lex megszólal a srác szive kicsit nagyobbat dobban nem tudja mi miatt szólt a lány Zorratnak kicsit kérdő szemekkel is néz majd miután a lány elmondja hogy mi volt az oka az ijedelemnek fel is lélegzik majd lenéz Zorratra*-Mákod volt bolyhos*mondja majd visza néz Lexre*-Úgytünik szerencse, legalábbis most nekünk az*mondja egy kissebb mosollyal bár most mégjobban izgul nem rossz biztonsági rendszer annyi szent, de most eljött a pillanat hogy mindannyian elinduljanak Zorrat csak morran eggyet bocsánat kérően majd inkább a lány oldalán indul ő is meg. Mika még egy pillanatra vissza néz amikor bezáródik a vaskapu majd folytatja az útját Lexel közbe szemléli a terepet*-Érdekes hely. Érdekes elképzelni hogy itt éltél fiatal korodban ne kérdezd miért*mondja halkan mit a lágyabb szellő tova is visz s marad cask a kissebb ábrándos mosoly mely most a srác ajkait üli meg*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 23, 2008 6:01 pm

*Az ország eme részén terjengő éghajlat nem a legszelidebb, eléggé zord télbe csöppentek, így nem is csoda, hogy az összefagyás határán állnak. Kicserepesedett ajkaiba harap, enyhe szorongás járja át amint végignéz a sötét házon, a fényt árasztó ablakon pedig nem is bír sok ideig elidőzni tekintetével.*
- Azt mondod? *A mosolyt próbálja viszonozni, ám kezd igencsak rideg létformát felvenni, az itt töltött megannyi év lenyomata ez.* Igen, megérkeztünk. *Bólintja, egy kicsit megszorítja Mika kezét, erőt igyekszik kicsikarni ezáltal, most szüksége van rá, így még talán soha életében nem érzett. Ennyi riadtságot és izgalmat. Kész szerencse, hogy tudja kontrolálni a külvilágnak mutatott ábrázatát, ám a fiú biztosan megérzi ezt a szorongást mely a lányt markolássza. Tekintete a daimonon pihen, elnézi ahogy az közeledik a kerítés felé, majd mint a villám úgy csap elméjébe egy emlék.*
- Ne! *Halkan felsikkant, ahogy Zorr végighúzza mancsát a vaskapun. De nem történik semmi. Beletúr hajába, majd kicsit kitágult pupillákkal Mikára pislog.* Rontás volt eddig a kerítésen. Látod ezt a táblát? Idegenek számára belépni szigorúan tilos. *Fordjtja egy sóhaj kíséretében.* Ez nem akármilyen vaskapu. Rengete embert tett már nyomorékká. *Meséli nyugodtan, majd mégegyszer Zorratra pislog.* Levehették róla a varázslatot. Szerencsére.*Bele sem mer gondolni mi történhetett volna, ha... Bólint egyett, el nem engedi a fiú kezét, megmarkolja ismét bőröndjét és kis tétovázás után meglepően határozottan, ám lassú kimért léptekkel indul meg a kis kikövezett úton, átlépve a határt utca és udvar között. Közeldnek a lépcsők felé, mely felvezet az ajtóhoz, a küszöbhöz. Amint mindannyian már a ház területét tapossák, a kapu halk, idegesítő nyikorgással becsukódik, egy narancsos villanást mutatva.*

Vendég

*Lassan néz körbe az éjszaka érkeztek Mikát nem is nagyon zavarja hiszen szereti az ilyen sétákat főleg hogy a lánnyal van node itt van az hogy hova is mennek?Mika kicsit tart a dologtól node ki nem félne, érzi ahogy a hideg átjárja a porcikáit mintha vasfogak marnának bele harapdálnák mellyek egyre feljebb és feljebb kúsznak*~nem semmi pedig azt hittem Lappföld hideg~*gondolja magába közbe keze átkuncsolja a lány kezét. Lassan megérkeznek a házhoz a fiú különös mégis kiváncsi tekintettel méri fel az építményt mondhatni félelmetes így éjszaka node ez Lex háza ahogy mondja ez már biztos. Mindazon álltal a srácba valamilyen szintü szinpátiát éreztet. A ház sötétsége megbűvöli igazábol csak attol tart valamennyire ami bent várja majd a fiút*-Érdekes és szép hely is*mondja miközbe ő maga is sóhajt egy nagyot majd szemét mosolyogva a lány arca felé irányítja *-Akkor úgytünik megérkeztünk az utunk céljára*mondja s közbe még egyszer gyorsan végig jártatja a tekintetét a régi házon*~és innen indult el Lex itt élte le fiatalkorát hmmm különös....~*arca lassan elmosolyodik ahogy elképzeli a jóval fiatalabb lányt még itt élni vajon milyen lehetett ? Agyába mint filmkockák úgy pörögnek le az elképzelt események s lassan vissza tér a jelenbe és ő is lenéz Zorratra, a daimon cask előrébb lép majd mancsát végig húzza a keritésen és felnéz a többiekre, majd morran eggyet*-HÁt ő legalább jól érzi magát ahogy látom*mondja egy kissebb sóhallyal most kezd ám igazán izgulni a fiu node most már itt vannak nincs mit tenni. MEg nem is akar, kiváncsiság is van benne nem csak félelem vagy kissebb izgalom*-Eggyütt?*néz lágy szemekkel a lányra*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 23, 2008 5:34 pm

*Az ég sötét, egy csillag sem tündököl rajta, csupán a hold próbálkozik egymagában biztosítani párocskánknak egy kis világosságot a kikövezett úton, melyen csomagjaikat húzva vészesen közelednek a Sirov kúria felé. Az utolsó vonat csúszása miatt pár órával később érkeztek meg az eredeti időpont helyett. Hideg van, érezhető hogy körülöttük minden fagyos, bár egy maroknyi hó sincs. Hűvös kacsóját lassan Mikájéra fonja amint a számára ismerős vaskapu elé érnek, mely tárva nyitva áll, mégsem a leghívogatóbb. Mint egy szörnyeteg, úgy magaslik előttük a ház, külsőleg kissé romos, sötét, mintha évtizedek óta nem látott volna festéket, se nem kertészt. Az épületet körbevevő fák, bokrok elvadultnak tűnnek, a pázsit szürkés, a kapu néhol rozsdás. Az udvaron egy érdekes alakot formáló szobor áll, ilyen távolságról nem lehet kivenni mi az. A kúria külsőleg nem a leggyönyörűbb, keserű titokzatosság lengi körül és rejtély. Az emelet egyik matt ablakán keresztül ezüstös fény szűrődik ki. A kapun egy kopott tábla, orosz írás rajta: Idegenek számára belépni szigorúan tilos!
Lex mély levegőt vesz, leteszi bőröndjét és zafírkék szemeit a házra tapasztva áll, keze még mindig a fiújét fogja.*
- Itt vagyunk. Ez lenne az. *Mondja fennhangon, egy kicsit mintha elkalandozna, aztán a srácra tekint, egy érdekes, halvány mosolyt erőltetve magára. Most érzi csak igazán mi vár rájuk, és most jött elő az a gondolat is, hogy Simon nagy valószínűséggel odabent lesz. Miért? Nem mozdul, letekint Zorratra, mintha csak egy bizonyos löketre várna, hogy meginduljon.*

Vendég

*Hiba volt Louise szüleit emlegetni...azokat,akiket igaz sohasem ismert...de egy halvány emlékkép megmaradt Damienről...mégis.Ők voltak azok,akik végérvényesen összekötötték őt Lyával...és ezt hallva a fiú is felpattan...Lilia újra ugrik...újabb átok...
Újra a földre kerülnek,és a lányon apró cafatokban lóg a kabát.Fények repkednek...hangok hallatszódnak...3 rendbeli tag jelenik meg,és a bajt észrevéve a segítségükre siettek.Louisenak ez azonban nem volt elég...
A szülei emlegetése...Lilia bántalmazása...felpattan,és elordítja magát Jasminera mutatva.*
-Sectumsempra!
*Az átok ezúttal telibe talált.A fekete köpeny hátulja szanaszéjjel szakadt,és mély seb nyílt a fehér bőrön...a lány előre bukott,ám társai elkapták,és egykettőre eltűntek vele.Louise szitkozódva rohant utána a sötétbe...de mind hiába.A többséget látva elmenekültek támadóik.A fiú lélekszakadva rohant vissza karját fogva,a hóban botladozva a rend tagokhoz,és lezuhant Lilia mellé.*
-Kicsim...-*nyögte erőtlen hangon.*
-Semmi komoly.-*mosolyog rá az egyik,egy nagy szakállú,vörös hajú férfi.*
-Biztosan Rufus?
-Igen.-*bólint egy másik férfi.Őt Nikolasnak hívják,és skót származású férfi.Vladimir volt természetesen a harmadik,akit vártak.A másik kettő közül csak az egyik volt rend tag.Rufus.A másik férfi a minisztérium embere volt,akár Rufus is,mint beépített.Igaz,Nicolas nem tudhatott Rufus és Vladimir kapcsolatáról.Meg erről az incidensről sem.*
-Mi volt ez az egész?-*hüledezett Nicolas.*-Sötét varázslók,itt?De hiszen ez abszurd,kérem szépen!Hallatlan!-*söpri ki ritkás szőke haját a homlokából.*
-Ugyan már,ezek csak közönséges piti bűnözők voltak!-*mondta Rufus,mély,dörgő hangon.*-Szerencsétek fiatalok,hogy erre jártunk!De nekünk mennünk is kel,igaz,Nicolas?
-Persze persze barátom.
-Vigyázzanak magukra!-*biccent feléjük Vladimir.Tipikus orosz arca van a férfinak.Fiatal,mindössze 34éves lehet.Barna haj,mély barna szemekkel.
A másik két ember elindul a kapu felé,és még messziről is lehet hallani Nicolast.*
-Ez egyszerűen felháborító!Ezt jelenteni fogom a minisztériumnak!
-Minden rendben?-*guggol le hozzájuk Vladimir,és megfogja Louise karját.*-Ezt be kell kötözni gyorsan,elég csúnya.-*mosolyodik el.*
-Tényleg egyszerű tolvajok...?De hiszen...-*hebegi Louise.*
-Ugyan már kedves fiam!Te nem dolgozol a minisztériumban,neked nem kell naivnak lenned,mint Mr.Smithnek.Nah segítsünk a kis barátnődön!Nem megyünk a kapuig,itt fogunk útra kelni!Invito csomagok!-*emeli fel pálcáját,mire máris melléjük érkeznek a csomagjaik,melyek szana széjjel hevertek a hóban.Louise nagy sóhajok közepette nézte meg Greimah lábán a vágást,mely ott volt,ahol az ő karján is.*
-Remélem készen álltok.Hoppanáltatok már?
-Én igen,Liliát nem tudom.-*mondja Louise.*
-Nos akkor remélem nem lesz belőle gond.Fogjátok a csomagokat!-*mondta azzal megragadta a két gyerek karját,és a következő pillanatban rájuk telepedett a hoppanálás sötétje...hogy párizsban kerüljenek elő a semmiből...*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Dec. 10, 2008 4:59 pm

* Hatalmas sikítás szakad fel a lányból, mikor Lou a földre zuhan. Vércseppek olvasztják meg a havat.. szinte belevésődnek a hófehér álomba. Lilia szemei elkerekednek.. Hirtelen hajol a fiú felé.. majd felegyenesedik. Zöld szemei dühtől csillognak.. szinte szikrákat szór.. közeledik a következő világháború.. A vágásátok hirtelen sebességgel tör elő a pálcájából. Igaz a szőkeség egy pillanattal gyorsabb volt nálla, annyit sikerült elérni hogy ő is kapjon egy kellemes sebet az arcára. Na igen.. a célzás pontossága mindig is megvolt. *
- Mit akarsz tőlünk? Miért nem hagysz minket békén? Menj vissza az apádhoz.. az anyámhoz.. nem lehet, hogy az anyám ennyire vak, és hagyta magát behálózni..
- Az anyád már csak ilyen.. naiv.. és a sikerért bármire képes.. * a szőkeség letörli a folydogáló vércseppeket az arcáról. *
- Elég jól célzol kislány.. jó kis csapat lehetnénk együtt.. csak el kell fogadnod hogy a barátod most meghal egy nemesebb cél érdekében.. pont úgy.. ahogy a szülei is.. Ezt is akkora öröm lesz majd nézni..
* kacag fel hátborzongató hangon, majd pálcáját ismét Loura szegezi. Ismét egy vágásátok reppen.. szinessé varázsolja a tiszta kék eget. Lilia Lou elé ugrik.. ezt nem hagyhatja. Az átok telibe találja. Kabátja és ruhája darabokra szakad.. hasából vér szivárog. Egy szerencséje volt csak, hogy a sok réteg ruha megakadályozta azt, hogy a seb egy vékony karcolásnál nagyobb legyen. Ettől függetlenül a fájdalom szétterjed a testén.. térdre esik.. zöld szemei elködösülnek.. tudata kezd kihagyni.
Még annyit lát, hogy néhány átok cikázik mögüle és Lou mögül.. a rend tagjai.. A fekete csuklyás alakok eltünnek.. pont úgy mint a világ.. minden a kellemes sötétségbe borul.. *

Vendég

*Louise idegesen mered Liliára.*
-Ne szórakozz velem,ez nem játék!Menj már!-*kiált Lou,de a lány hajthatatlan.És ekkor az az ismerős hang...Louban újra dezsavü érzés keletkezik...és akkor a szőke tincsek...
Elkerekednek a nagy kék szemek.Hiszen ezért volt olyan ismerős a lány!Pálcáját máris előre szegezi.*
-Jasmine!Hát persze!-*sziszegi.Hogy is felejthette el azt az éjszakát...akkor ártatlannak hitték...úgy tűnik mégsem az.*-Én végig tudtam,hogy csak álarc mögé bújsz!
*Ám ekkor egy átok röppen,Lilia elé ugrik...Louise megpróbálja ellökni a lányt magától...a földre taszítja őt,és hiába ugrik utána...az átok végig hasítja jobb vállát.
A fiú sziszegve esik négy kézláb a földre.És a lehető leggyilkosabb tekintettel néz a lányra,ám hangját sem hallani,pedig legbelül üvölt...a felismerőstől,és a fájdalomtól egyaránt.*
-Mondd csak...-*préseli ki a fogai között gyűlölettel köpve a szavakat.*-Hogy van a nagybátyád?
*Ez a mondat most remélhetőleg ütött.Pont ez volt a célja vele.Ugyanis a nagybátyját fogták el azon a végzetes estén.Akkor haltak meg Louise és Nedelya véla nagyszülei.És akkor hitték ártatlannak a még ifjú lányt,aki mellesleg most sem túlzottan öreg.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Dec. 10, 2008 8:45 am

* Az este egyre rosszabbra fordul.. természetesen Lilia nem ringatta magát hiú ábrándokba azzal kapcsolatban, hogy majd mos minden szép és jó lesz pillanatok alatt. Lou-val már épp a kapu felé tartanak, mikor az oroszlán valami rosszat érez. Minden nagyon gyorsan történik. A fiú arca megkeményedik hirtelen, majd egy erős lökés és mindketten a földön fetrengenek. Vörös villanás festi színesre az eget, átok repül el mellettük, majd mégegy, melyet már Lou lő ki a pálcájából. A pajzsbűbájnak hála van annyi idejük, hogy sikerüljön feltápászkodni. Tény viszont hogy a fiú mondata, miszerint most neki ott kéne hagyni.. egyenlő a lehetetlennel.. Lilia biztos nem fogja ezt megtenni. Túlságosan szereti, nem bírná elviselni, ha történne vele valami.. *
- Nem foglak itthagyni Lou.. ne is reméld.. 4-en vannak..
* A lány természetesen ezzel lezártnak tekinti a kérdést. Nem áll már csak úgy egyhelyben, átkokat szór az előkapott pálcájából.. természetesen hiába.. a 4 fekete ruhás alak túl jó.. *
- Capitulatus! * a lánynak ez az utolsó reménye.. és hát.. az eredmény nem is késlekedik sokáig. Egy fekete ruhás a földre kerül, majd egy másik hirtelen elé lép.. ezzel berekesztve mindent. A fekete csuklya alól egy női hang szólal meg.. mely oly ismerős.. a hang csilingelő és lágy.. de hol is lehetett már hallani? *
- Ugyan - ugyan Lilia.. azt hittem, hogy hagyod majd a fiúdat egyedül meghalni.. neked nem kellene. Most menj el innen.. most, mig nem késő.. gyengék vagytok hozzánk képest..
- Ismerős a hangom ugye? Látom az arcodon, hogy nem tudsz hová tenni.. hát akkor megmutatom az igazi arcom..
* A fekete csuklya egyszercsak eltűnik. Szőke tincsek kavarognak a csípős, hideg szélben.. kék szempár villog a fiatalokra.. A felismerés hirtelen fagyasztja meg Liliát.. *
- Jasmine.. de.. te .. miért?
* egy gúnyos kacagás tör elő a csodás teremtésből.. majd a pálcáját a fiúra szegezi. Lilia egy hirtelen mozdulattal áll Lou elé, zöld szemeit szinte már jegesen a lányra emelve. Ő megvédi a fiút, akit szeret.. ha kell az élete árán is.. egy ilyen kis szőke ciklon.. nem fog velük szórakozni... de hol van már az a rendbéli tag? Nem hallja hogy mi folyik itt? Siethetne.. mert a hurok egyre erősebben szorul a nyakuk köré.. *

Vendég

*Louise csak rámosolyog Liliára,mikor a lány elvesz tőle egy csomagot.Milyen figyelmes...
Aztán elneveti magát halkan,mikor rájön,hogy nőiesen gondolkodik.Mert ennek fordítva kellett volna megtörténnie.Mosolygó szemekkel a lányra néz.Csend honol mindenütt,csak a hó ropog a talpuk alatt...és ekkor...Greimah eltűnik mellőlük.Louise megtorpan és Lilia kezét megfogva megállítja a lányt is.Hátra fordul és látja,hogy a daimon pár lépésre lemaradva tőlük áll a hóesésben,és mereven bámul előre.
Louise is érzi már,amint elengedi magában daimonja ösztöneit..ám amint ez az érzés szétárad benne,azonnal szinte lelassul az idő,annyi dolog történik egyszerre.*
-Feküdj!-*veti rá magát a lányra Lou,és máris a havas földön vannak,s egy vörös átok pedig centikre kerülte el őket.Lou pálcája máris a kezében van,és rászegezi a fák mögül kilépő 4,fekete ruhás,kámzsás alakra.*
-Obstrutko!-*kiáltja,ám az átok célt tévesztett!Viszont a négy alak szélsebesen megindul feléjük átkokat szórva.Louise pajzsbűbája már sikeresen működik,így van ideje felrángatni Liliát a földről,és a kapuirányába lökni,míg daimonja mellé ugrik.*
-Menj!-*kiáltja,és szembe fordul az alakokkal.Kik lehetnek ezek?Biztos nem egyszerű zsebtolvajok...*

// Fagy! //

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 09, 2008 7:26 pm

- lassan kezdem úgy érezni, hogy nem is vagyok a lánya.. annyira nem figyel rám.. annyira nem törődik velem.. úgyhogy most az egyszer úgy cselekszem, ahogy helyesnek gondolom..
* Lilia kedvesen a fiúra pillant. Őneki igenis saját akarata van.. és most az anyja hatalmasat hibázott.. ideje hogy egyszer ő is csalódjon a kislányában. Bár .. nem valószínű hogy nagyon fogja érdekelni a dolog.. pláne, hogy még csak azzal sem foglalkozott, hogy mit csinálnak fenn.
Ahogy a kapu felé közelednek, a hold egyre erősebben világít. A csillagok szinte ragyognak.. ennyire északon teljesen más a táj.. sőt.. az ég kékje mélyebb.. a végtelen tényleg végtelennek tűnik. A tó tükrén a hold szépen csillog.. a jég kellemesen visszatükrözi a képeket. Lilia még jobban magához szorítja a kabátját, majd elkapja az egyik bőröndöt, ne csak a fiú cipekedjen. Kellemes mosolyt küld felé, majd csendben sétál tovább a fiú mellett.. *

Vendég

-Ugyan már!A szüleim igen modern emberek!-*legyint a fiú nevetve,és alaposan összehúzza magán fekete talárját.Eléggé hideg van idekint.Meg kell hagyni,nem az autóból nézve még szebb a táj.Időközben már besötétedett alaposan.Louise a bőröndöket cipelve,Lilia kezét szorongatva sétál előre.
Rossz érzése támad hirtelen.A mellette nyargaló Greimahra pillant.A daimon nyugodtnak tűnik.Megvonja a vállát a fiú.Még messze a kapu.Viszont a befagyott tó gyönyörűen fest a Holdfényben.*
-És...-*kezdi a fiú saját lehelletét bámulva,ami jó,hogy nem fagy meg előtte.*-...anyádék nem fognak aggódni,hogy csak így eltűnünk?

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 09, 2008 7:13 pm

* Természetesen a hírek hallatán Lilia azonnal Lou nyakába borul. Nem is gondolta volna hogy az ő drágája ilyenekkel is foglalkozik.. és hogy ennyire mellette fog állni ebben a nehéz percben. Lou hamar átsiet a szobájába, a lány pedig rekord idő alatt készül el. Természetesen átöltözik.. igy mégsem mehet vendégségbe. Sötét lila nadrágkosztümöt ölt magára, nagyon elegánsan mutat. Vörös haját gyorsan kontyba tekeri, majd mikor mindennel elkészült átrohan a fiú szobájába. Aki akkor már ugyanúgy elkészült. Kéz a kézben lépnek ki a háló ajtaján. Lentről eközben poharak csörömpölése hallható.. beszélgetés.. nevetgélés.. mennyire jellemző, hogy az anyja szórakozik, miközben ő fenn van a szobájában.
A hatalmas szőnyegnek hála a kijutás eléggé egyszerűen megy. Lilia kinyitja a hatalmas ajtót, mely hangtalanul tárul fel a páros előtt. Szorosra húzza a kabátját, majd a kapu felé indul.. szorosan a fiú mellett.. *
- És nem lesz baj hogy csak igy.. beesel? És hogy.. hogy viszel egy váratlan vendéget?

Vendég

-Küldtem egy levelet az előbb!-*kacsint a lányra a fiú.*-Az egyik rend tag,Vlamigyimir Gruklovszkij itt van a városban.Nemsokára oda ér hozzá a sasom.Menjünk a birtokotok kapujához!Ott fog várni minket!Pakolj össze,és indulás!Ő elvisz minket Párizsba!
*Azzal megcsókolja a lány homlokát,és berohan a szobájába,hogy összepakoljon.Na és persze írjon még egy levelet gyorsan,hogy amint Early visszatér elküldje azt a szüleinek,hogy várják őket.*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Dec. 09, 2008 7:00 pm

* Bókok, bókok .. nem is Lou lenne, majd a válasz a kérdésre, mely oly hirtelen, és mégis oly jó.. Liila egy pillanatig lemerevedik mikor meghallja a párizsi utat.. Elmenni Párizsba? Szülői találka már megint? Nos.. végülis miért ne.. ennél a helyzetnél csak jobb lehet.. rá férne már néhány kellemes pillanat.. egy kis nyugalom.. mert itt csak idegbaj van.. *
- Menjünk.. Legalább nem kell itt maradnom.. azt hiszem meg is őrülnék ha itt maradok..
* Lilia csak megöleli a fiút, majd egy pálcaintés és a ruhák katonás rendben sorakoznak a bőröndjében, mindennel kész van. Már csak a kellő távozás hiányzik.. melyet nem bánna ha valahogy úgy tudnának elintézni, hogy ne találkozzanak senkivel sem. És ha már itt tartunk.. Lou hogy fogja kibirni a repülő utat Párizsig? Abba belehal.. *
- Nem tudnánk valahogy megszökni? Nem akarok senkivel sem találkozni.. és .. de várj csak? Hogy éled túl a repülő utat párizsig?

Vendég

-Ha akarod...akkor pakolj össze,és...-*de Lilia máris a fürdőben van.És a lányos hiszti...
Louise lemondóan csóválja meg a fejét.*
-Nekem mindenhogy szép vagy.-*sóhajt fel.Majd mikor Lilia kijön a fürdőből megöleli.*-Maradunk vagy lelépünk?Csak mert úgy hiszem itt nem leszünk szívesen látott vendégek ha így folytatod...bár szerintem már most sem.És ha te így folytatod,akkor én is belejövök.-*vigyorog.*-Viszont tudom,hol látnának szívesen mindkettőnket!Na?Eljössz velem?Most...Párizsba?De csak egy ötlet volt...látva a történteket...-*mentegetőzik nyomban.*