Oroszország

Tárgy: Oroszország Vas. Dec. 07, 2008 4:29 pm

First topic message reminder :

Orosz területek.

Tárgy: Re: Oroszország Szomb. Ápr. 27, 2013 8:02 am

*A repülőgép egész határozottan kezd el ereszkedni, és mikor Lilia végigsimít az arcomon, halkan motyogok valamit, és a lány vállára fordulok, átölelve a karját, mint egy kisfiú. vélhetőleg ez mosolygásra, vagy éppen nevetésre készteti a lányt, amire végül csak felébredek és kinyitom a szememet. A furcsa pozícióra kicsit megmerevedek, majd felülök normálisan és halkan köszörülni kezdem a torkom.*
- Öhm… Bocs. Ez remek! *lelkendezek, és szinte egyből kitörlöm a csipát a szememből. Több mint 3 napot utaztunk minden átszállás nélkül, így azért kényelmesebb volt, de valljuk be, hogy így is hosszú volt ez az út. Na, hát igen, San Francisco és Oroszország nem a szomszédba vannak. Észreveszem, hogy Lilia kicsit ideges, és lágyan átölelem a vállát.*
- Ne aggódj, nem lesz semmi gond. Biztos nem fogadja olyan rosszul az anyukád, mint az én szüleim. *fintorgok egyet. Végül is csak az első néhány családi étkezés volt kínos, de szerencsére nem kaptunk kéretlen megjegyzéseket, vagy éppen furcsa beszólásokat és a húgomnak sem mondtak el semmit, hogy mi rosszat tettem. Ezért hálás vagyok a szüleimnek, hiszen a húgomnak mindig is én leszek a példaképe.
Eléggé ki vagyok még merülve, lévén a telihold után indultunk egyből, úgyhogy még kicsit émelygek és fájnak az ízületeim és a csontjaim. Talán ezért is aludtam végig az egész utat. Kicsit karikásak a szemeim, és sápadtabb vagyok a szokottnál, de egész jól érzem magam ezeket leszámítva. Izgatott vagyok ettől az egésztől, hogy megismerhetem Lilia anyját. Lassan és puhán landol a gép, Lilia pedig szinte kivágódik a gépből. Összeszedve a cuccaimat, követem a lányt egy limuzinig.*
- Váó! *füttyentek egyet és elvigyorodom. Látszik rajtam, hogy roppantmód élvezem a helyeztet. Egy sanda pillantást vetek a külön gépre, és meglátom rajta a címert is. A férfi, aki nyilván valami komornyik-szerű emberke lehet, oroszul kezd el beszélni és habár mindent nem is, néhány szót megértek, lévén az orosz meg a bolgár eléggé hasonlít egymásra. Aztán felvont szemöldökkel pislogok a lányra, aki remélem, hogy tolmácsolni fog. Hallom a nevemet, és vigyorogva biccentek a férfi felé és fogok vele kezet. A szorítása erős, határozott, mégis érezhető benne az, hogy ő „csak” egy komornyik. Vigyorogva engedem el a kezét, lévén az én szorításom „picit” erősebb az övénél. Hamarosan már a limuzinban ücsörögve indulunk meg „hazafelé”.*
- Ahh, még pezsgő is van? Ihatok? *vigyorodok el szélesen és nyúlok a poharak után, el is feledve, hogy miért is kerültünk ide. Látom, hogy Lilia nagyon ideges, és végül beszélni kezd. Én pedig vigyorogva hallgatom, majd lágyan elmosolyodom.*
- Hé, Lil! Anyám nagy balett rajongó, a húgom is balettozik. Tudjuk, hogy mit jelent a Radoslava név, tudom, hogy édesanyádnak elég híres balett társulata van és igazából valami hasonlóra számítottam. *vonom meg mosolyogva a vállamat úgy, hogy ne sértsem meg Liliát.*
- Csak azon aggódtam, illetve inkább anyám, hogy egy ilyen úrinőnek -*mutatok a kezemmel idézőjelet gonoszul elvigyorogva* - nem lesz-e kevés a mi kis szerény hajlékunk. *forgatom meg a szememet. Igazából bennem ez fel sem merült, lévén barátok vagyunk és Lilia tudja, hogy nem vagyunk hiper gazdagok. Ez van, ezt kell szeretni és kész. *
- Úgyhogy ne aggódj ilyesmik miatt. *fogom meg lágyan a lány kezét és kinézek az ablakon. Amikor meglátom a kúriát (?), villát, akármit, elakad a szavam, majd gonoszkás vigyorra húzódik az ajka, a szemem pedig felcsillan.*
- Azt hiszem, baromira élvezni fogom ezt az egészet. *nevetem el magam és remélem, hogy Lilia nem veszi úgy, hogy esetleg ki akarom használni. Pedig de…
Kipattanok az autóból, amikor megérkezünk, és igazából nem is nagyon tudok mit mondani. Eszméletlenül gyönyörű ez az egész, így csak ámulni és bámulni tudok.*
- Szabad? *vigyorodom el és a karomat tartom a lány felé. Ha már úri nő, akkor viselkedjen úgy.*
- A csomagokat behozzák, ugye? *vigyorgok gonoszul, és ott hagyva a cuccainkat, megindulok a széles úton a „ház” felé.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Ápr. 24, 2013 8:36 am

- Ébredj Kasey! Megérkeztünk! * suttogom a fiúnak, majd lágyan végigsimítok az arcán aprócska kezemmel. Ellágyultan figyelem a fiú vonásait, ahogy arcának vonásai lassan ébredezni kezdenek. Kicsit közelebb hajolok, így mikor kinyitja a szemét, engem fog első ízben látni, és az elgyötört arcomat. Én egy szemhunyásnyit sem aludtam, pedig az út igazán hosszú volt. Ideges vagyok, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy nyugodtan maradjak, és lazítsak. Valami oknál fogva az anyámmal való találkozás túlságosan kiborító... és talán pont azért, mert kapcsolatunk megmaradt a kéthavonta egyszeri levélváltásnál, valamint a tőmondatoknál. Most pedig Lou után ismételten egy fiút viszek haza, aki ráadásul még csak meg sem üti a kívánt "színvonalat". Már látom előre ennek az egésznek gyászos végét, úgyhogy kissé feszült vagyok.
Mikor Jake végre magához tér, én reszkető kézzel szorítom a karfát leszállás közben. Úgy viselkedem mint egy pánikrohamos ember, aki elkönyvelte, hogy itt már pedig a világ vége fog jönni, a biztos halál. Fejben még sokszor elmondok egy imát, és visszagondolok a fiúnál töltött napokra, a kellemes időtöltésekre, a filmnézésekre, a párnacsatákra és arra, hogy az a környezet mennyire sokat is segített abban, hogy a barátságunk elmélyüljön. Minek is jöttem én haza, és ráadásul miért is szerzek nem csak magamnak, de Jake-nek is kellemetlen perceket?
A gép közben lassan leszáll, én pedig fogom az összes motyómat és az ajtóhoz vánszorgom. Mondjuk a gép a sajátunk, így egy külön a számunkra fenntartott leszállópályán landolhattunk, ahol természetesen már vár a limuzin, meg Igor, a sofőr, aki az egyik legnormálisabb ember - nem véletlenül persze, hiszen nem családtag.
Egy nagy mosollyal köszöntöm az őszülő halántékú férfit, majd oroszul kezdek hozzá beszélni. Az évek alatt már annyira elszoktam az anyanyelvemtől, hogy most kissé furcsának érzem az ajkaimból előtóduló kemény szavakat, hangokat. Lopva Kasey-re pillantom beszéd közben, hiszen ő nem érti ezt, és igyekszem tolmácsolni, ha szeretné. Sajnos a személyzet nem igazán beszél az oroszon kívül mást, mondjuk egy-két alap szót és kifejezést, azt is nagy tájszólással. *
- Üdvözölni fiatal Úr! * mondja Igor Kasey-nek, majd frakkos, hosszú szövetkabátos alakját lassan meghajtja a fiú előtt. Arcom azonnal vörösre vált, hiszen én nem igazán beszéltem arról Jake-nek, hogy milyen is az anyagi helyzetünk. Ez pedig eléggé ciki. A gépről még el tudtam terelni a figyelmet, hogy ne tűnjön fel neki, hogy a Radoslava logó díszeleg az oldalán, de valahogy ezt a limót és a hajlongó férfit nem nagyon lehet kimagyarázni. Kezemmel elkapom az egyik tincsemet, majd lágyan csavargatni kezdem a hajamat. Mentve a menthetőt átadom a csomagjaimat, majd a kocsiba mászok és kibámulok meredten az ablakon, és ezt csinálom, mikor elindulunk is. Persze nem bírom sokáig, mert hát nekem beszélnem kell... anélkül nem lennék az aki, úgyhogy kiskutya szemeket meresztek Jake-re majd felé fordulok immár teljesen. *
- Azt hiszem valamit el kell mondanom! * mondom félve, majd egy nagy sóhajjal a kérdő tekintetben elveszek és lecsukott pillákkal megadom magam. Már réges-régen fel kellett volna készítenem arra, hogy mi is vár rá! Én azonban csak lubickoltam a boldogságban, meg a kellemes érzésekben, egyáltalán nem is foglalkoztam azzal, hogy talán Kasey-t kiteszem egy olyan dolognak, ami... ami nem épp kellemes. *
- Tudod... vagyis gondolom feltűnt, hogy nem éppen ... hogy is fogalmazzam... hogy nem vagyunk kifejezetten szegények. Vagyis anyám nem szegény... én sem vagyok az... bár jó lenne annak lenni, de .. ahm... nem, ezek a szavak asszem nem fedik a valóságot! Nézd! * mondom a fiúnak, majd kezemmel kimutatok az ablakon. A kocsi lassan áthajt egy aprócska hídon, majd szemünk előtt feltárul egy mesterséges tó, csónakokkal, virágzó fákkal, és a távolban a hófehér kúria, mely az otthonom. Mivel az időjárás nem éppen kedvező a növényeknek, a házat és telket egy átlátszó szivárványszerű búra védi a környezeti hatásoktól, így itt állandóan jó az idő, kellemesen tavaszi idő van. A kocsi lassan bentebb gurul, zöldellő fák, egyenesre fazonírozott bokrok között. Kasey megcsodálhatja a jácintokkal és tulipánokkal szegélyezett szökőkutat, és a csillogó, zubogó vizet is. Lassan lefékezünk, majd az ajtó kitárul, és Igor szélesre tárja azt, hogy kiszállhassunk. Orromat azonnal megcsapja a virágok bódító illata, és ez már-már ködöt képez agyamban, a boldogság, és hazatérés rózsaszín felhőjét. Ha nem kellene elviselnem anyámat, ha nem lennének közöttünk az örökös harcok... akkor imádnék hazajönni, és itt élni! *
- Üdvözlöm itthon, kisasszony! * hallom Igor hangját, és a csodás orosz dallamot, amire önkéntelenül is elmosolyodom *
- Szóval... mit szólsz? *kérdezem a fiút félve, hiszen azt hiszem sikerült lesokkolnom elég hamar! Valójában azon sem lepődnék meg, ha haza akarna menni azonnal. Egy áruló vagyok, egy bunkó....

Spoiler:

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 9:44 pm

*Mostanában gyanakszik néhány dologra, és ezek közül csak az egyik az, ami Boris és Meimei között van - vagy talán nincs, és csak bemeséli magának? ami még jobban nyugtalanítja az az, hogy a gondolatai, mint az iránytű, folyton visszatérnek Exanhoz. Így történik ez a desszert eszegetése közben is - amit Mei varázsolt, meglepően finomra. Bár most annyi mentsége van maga előtt a fekete hajú lánynak, hogy a barátnője hozta fel a témát - és nem volt feltétlenül hátsó szándékoktól mentes.* Nagyon finom lett a fagyi. *Dicséri Anelie-t, aki eltalálta a kedvenc ízeit, már csak a barack hiányzik a kehelyből. Ezután azonban a kényesebb témák következnek, és itt az ideje, hogy Nati szembenézzen önmagával.* Csak barátok vagyunk. *Igyekszik gyorsan leszögezni, bár elvörösödő arca nem éppen erről árulkodik.* Legalábbis azt hiszem. *Teszi hozzá lehajtott fejjel, a nyakában lógó csíkos sálat babrálva.* Amúgy is, ezer évbe tellene rávennem anyát... *Mondja, inkább magának, mintha le akarná beszélni magát az ötletről. Hirtelen eszébe jut, mennyi az idő, és felpattan a fotelból.* És most, mint házigazda, takarodót vezényelek. *Kiált fel enyhén mesterkélt vidámsággal, miközben egy pálcalegyintéssel eltünteti a koszos edényeket. A szekrényhez lép, és kiveszi belőle a sötétkék-fehér csíkos pizsamáját, majd eltűnik a folyosó végén levő fürdőszobában, magára hagyva Meimeit. A zuhany alatt állva vonja le a mai este végkövetkeztetését.* ~Azt hiszem, értelmetlen tagadni többé: Örülnék, ha nem csak barátok lennénk Exszel.~ *Ennél többet még nem mer kijelenteni, pedig a tudatalattija már teljesen tisztában van az igazsággal...*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 9:06 pm

*Nati visszatér az élők sorába, de még mindig kába egy csöppet, nem egészen ott van, ahol van. Közben Mei is elkalandozik egyik felével Natival cseveg a másnapi programról, a másikkal pedig azt tervezgeti mit csinálnak majd Borissal, ha hazamennek. Mikor Nati az unokatesójára tereli a szót egy kicsit visszatér belé az élet, ám nagyon kell erőlködnie, hogy ne árulja el magát. Ez a barátság már jóval több mint barátság. Ám neki is van egy erős sejtése Natival kapcsolatban. A lányon látszik, hogy lelkes lesz mikor Exről beszélhet. mei csak vigyorog magában. Örül neki, hogy ő még nem jutott el erre a szintre. ~Vajon Exan is szereti?~ teszi fel magának a kérdést, de nem ismeri eléggé a tündét ahhoz, hogy ezt megállapítsa. A pizza befejezésével valahogy jóvá akarja tenni, hogy felfalta Nati vacsorájának nagy részét. Előveszi pálcáját és két csinos fagyi kelyhet varázsol. Mindkettőben gyümölcsfagyik. Natiéban narancs, áfonya, mangó és citrom, Meiében pedig eper, eper, eper és eper egy kis tejszínhabbal. Óvatosan pislog barátnőjére.* -Remélem jók... És bocs hogy elpusztítottam a pizzád, de egy ideje nem merek főtt kaját varázsolni.* mentegetőzik, majd belemerüne fagyijába, de Nat kérdésére felkapja a fejét* -Szerintem örülne. Bár nem tudom hogy mi van köztetek, de látom, hogy jól megvagytok. *mondja vigyorogva egészen nyíltan. Ez a nyíltság egyrészt abból adódik, hogy örülne, ha két barátja között több lenne, mint barátság, másrészt pedig nagyon fáradt, ezért felváltva nagyokat hallgat, majd összevissza beszél.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 8:39 pm

*Minden erejével azon van, hogy visszatérjen a szobájába, és a beszélgetésre tudjon koncentrálni, de a gondolatai mindig visszatérnek egy pontra - pontosabban egy személyhez.* ~Nem lesz ez így jó. Mi az ördögért nem tudom kiverni a fejemből Exan Frostburnt?~ *Mérgelődik magában, miközben eljátssza az utazási iroda diszpécserét. Mei a fantasztikus színészi alakítását - ami persze korántsem olyan fantasztikus - szóra sem méltatja, csak a döntést közli vele.* ~Exnek biztos lett volna valami vicces megjegyzése...~ *Jut eszébe a lánynak, majd újra Meire figyel.* Persze, hogy jobb idő lesz, majd teszünk róla. *Cinkosan a barátnőjére kacsint.* És mit szeretnél, hova menjünk? Lesétálhatunk a partra - nyugi nem kell fürdened - vagy tudod, mit *jut hirtelen az eszébe* megmutatom neked a fenyőerdőt. Úgyis megígértem Exannak, hogy küldök róla képeket. ~Kíváncsi vagyok, felér-e az ő híres Árny-erdejével.~ *Bosszúsan veszi észre, hogy már megint a fiúra gondolt, úgyhogy gyorsan eltereli a figyelmét a pizzavarázslattal. Ő ugyan úgy gondolta, hogy Mei is varázsol magának valamit, de eszébe jut a múltkori popcornos eset, úgyhogy inkább egy szót sem szól, hanem csendben vacsorázik. A kérdéseire nem egészen ezt a választ várta, ugyanis meggyőződése, hogy van valami a két barátja között. Pontosabban Boris felől nem sok kétsége van, de Anelie még előtte is rejtély. A gondosan megfogalmazott és időzített kérdéscsokorral akarta kiugrasztania a nyulat a bokorból, szemlátomást sikertelenül. Meimei túlságosan nyugodtan és érzelemmentesen válaszol, úgyhogy Nati már feladná a reményt - de mi van, ha ez csak álca? Sajnos azonban a másik lány Exre tereli a szót, és innentől nincs megállás, Nataliát túlságosan lefoglalják a saját gondolatai, nem ér rá a gyanújával is törődni.* Örülök, hogy tetszett a város, és hogy újra jóban vagytok. *Intézi el egy mondattal Borisékat, majd az őt leginkább foglalkoztató témáról kezd beszélni.* Azt mondta a képekre, hogy egész jók, kivéve, amibe belepislogott. ~Bár, igazság szerint nekem még az is tetszik.~ Igen, elég fura az a madár, és bánt is, hogy nem küldte vissza Pavelt. Amennyi esze van a drágaságomnak, sosem fog rájönni, hogy levél nélkül is hazajöhet. *Maga sem tudja, miért kezdett el Pavelről beszélni, és gyorsan vissza is kanyarodik ez eredeti témához: Exhez.* Szerinted mit szólna hozzá, ha meghívnám egy hétre? *Kérdezi elgondolkodva. Tudja, hogy ha valaki, akkor Meimei fog használható tanáccsal szolgálni.* Bár ahogy anyát ismerem, előbb főzne lekvárt belőle, mintsem a házba engedje... *Folytatja, még mindig elgondolkozva, a tekintete a falra festett virágokon pihen.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 8:00 pm

*Igencsak nagyívű mozdulatokkal, sokáig integet Natinak, mire a másik lány arcán valami halvány értelem kezd megjelenni és fölfogja hol van. A kérdésére egy igen szegényes ötletbörzét kap válaszul. Elneveti magát, majd elgondolkodik. Az erdő nem rossz, amúgy is kéne már valami testmozgás, mert a végén még megkattan. A jéghideg tenger ki van zárva, arra nem veszi rá Nati sehogy sem. A háztakarítás is kilőve. Arhangelszken elgondolkodik egy rövid ideig. Érdemes lenne oda is elnézni. Csak a teljes látkép érdekében. Végül eldönti. * - Menjünk kirándulni. De csak ha megígéred, hogy holnap jobb idő lesz. Nincs kedvem megfagyni a nyár közepén.* mondja mosolyogva, csilingelő hangon. A varázspizza megjelenése nagyon tetszik neki, mivel az ő gyomra is erősen méltatlankodik már. Azonnal nekiesik. Teli szájjal éri a felszólítás, miszerint számoljon be Szentpétervári élményeiről, meg persze a Borisszal töltött rengeteg időről. Lassan rágja meg a falatot és kis részletekben nyeli le. Egyértelműen húzza az időt, de még nem egészen tudja mit mondjon el barátnőjének. Mikor végre eltűnt a pizza a szájából válaszol.* -Nem csalódtam a városban, gyönyörű és izgalmas. Boris nagyon rendes volt, hogy engem is meghívott.* a következő részhez semleges fejet próbál erőltetni arcára több-kevesebb sikerrel.* - A nellondi esetet azóta már megbeszéltük. Nem haragszom rá. Csak...* elharapja a mondatot. Jégszinű szemében lehetne látni a fájdalmat, de fejét lehajtja.* -Szóval sokat beszélgettünk, jó barátok lettünk. *mosolyog rá Natira. Ennél többet nincs értelme mondani.* - Amúgy Exan mit szólt a képekhez? Láttam a madarát. Elég feltűnő jelenség volt. *ártalmatan kérdésekbe rejtii visszavágását. Pedig ő is tudja, hogy Nati nem a rossz emlékeket akarta előhozni, hanem csak beszélgetni.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 7:41 pm

*Annyira elgondolkozott, hogy azt sem hallaná meg, ha egy ágyút sütnének el a füle mellett. A barátnője hangja mégis eljut valahogy az agyáig, bár láthatóan még nem tér teljesen vissza a földre.* ~Hogy kerülnek az Óriás Skorpió háló falára virágok?~ *Hangzik az első gondolata, de aztán gyorsan helyükre kerülnek a dolgok.* ~Hát persze, nem a suliban vagyok, hanem otthon. Meimei azért van itt, mert látogatóba jött, Ex pedig otthon van, a családjánál. Tényleg, hol is van az az otthon? Úgy értem, melyik országban? El ne felejtsem megkérdezni tőle!~ *Nagy nehezen Exan Frostburnről az előtte ülő kínai lányra tereli a gondolatait, aki vigyorogva bámul rá.* Ó, szia Mei. *Köszön neki zavartan.* Hát, választhatsz: elmegyünk kirándulni, megfürdesz velem a tengerben, kitakarítjuk a házat, esetleg bebuszozunk Arhangelszkbe, és elmegyünk moziba, vagy valami hasonló. *Felsorolja az összes programlehetőséget, bár tudja, hogy van, ami nem fogja elnyerni barátnője tetszését - különös tekintettel a takarításra.* Ezen kívül a Ridolf Utazási Iroda mindenben áll az Ön szolgálatára, *poénkodik* igyekszünk minden kívánságát teljesíteni. *Mei válaszát követően hallhatóan megkordul a gyomra. Elvörösödik, majd felpattan, és vidáman így szól.* Anya ma azt mondta, sokáig dolgozni fog, *Fejével a pince felé int.* úgyhogy főzzünk magunknak valamit. De én unom a főzőcskézést, mi lenne, ha varázsolnánk? *Indítványozza, bár annyira nem unhatja a főzést, tekintve, hogy nem igazán gyakorolja.* Gondolom, te is éhes vagy. *Jegyzi meg, és meglengeti a pálcáját, miközben egy extra sajtos, kukoricás pizzára gondol, ami hamarosan ott terem előtte. Visszaül a fotelba, és jóízűen beleharap egy szeletbe, majd egy kissé pimasz mosollyal a barátnőjére néz.* És most mesélj, *kezdi enyhén parancsoló hangnemben, ami azért nem bántó* hogy tetszett Szentpétervár? De csak őszintén! Jó sokat voltatok kettesben Borissal, ahhoz képest, ami az elutazásunk előtt történt. *Természetesen ő is tud unokabátyja kellemetlen incidenséről azzal a nellondi nővel, bár csak Boris elbeszélését hallotta, miből kimaradt az a bizonyos sárkányos megjegyzés. Továbbra is a pizzán rágódva várja a választ.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 7:14 pm

*Már két nap telt el mióta vonatuk kifutott a szentpétervári vasútállomásról. Mei akkor egy kicsit szomorú volt, nem nagyon, csak mintha darabokra hullott volna. Az egész vonatúton csöndben üldögélt, gondolataiba mélyedt. Az ilyen viselkedés teljességgel szokatlan ettől az izgága törpétől. A bajok okozója pedig a Vöröske, akit ott hagytak integetve a peronon. Ennek már 2 napja, azóta Mei berendezkedett Nati tetőtéri szobájában. Egy kicsit kellemetlen volt, hogy miatta Natinak egy matracon kellett aludnia, de barátnője nem mutatta, hogy ez különösebben bántaná. Épp a zuhanyzóból tér vissza. Kedvenc felhőmintás pizsije van rajta és nagyon vigyorog. Nem csak azért mert jól érzi magát Natiéknál, hanem mert egyszerűen rájátszik. Legbelül iszonyatosan szúrja valami. Még magának sem akarja bevallani, hogy Boris ilyen rövid idő után már hiányzik neki. Levelet pedig nem akar küldeni. Egyrészt mert utál írni, másrészt pedig, mert szeretné megvárni, amíg a fiú ír. Bár ha Natiéktól elindulnak mindenképp meg kell írnia, hiszen a Vöröske is meglátogatja otthon. Tehát neszeszerével a kezében belibben az ajtón és lehuppan az ágyra.* - Föld hívja Nataliát!* integet az ágyról álmodozó barátnőjének, akkor is, ha az már feleszmélt, amikor belépett.* - Holnap mit csinálunk?* kérdezi kíváncsian. Hangjában azzal az egyértelmű igénnyel, hogy szórakoztassák.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 6:54 pm

*Nati kényelmes otthoni szereléseinek egyikében nyúlik el kis, tetőtéri szobájának lila, kényelmes foteljáben. Két napja futott ki a vonatuk Szentpétervárról, és már várta, hogy hazaérjen. Persze, jó volt, Boriséknál, szó sincs róla, de ott kevésbé otthonos a légkör, hála unokabátyja szüleinek akik legtöbbször tudomást sem vesznek a saját gyerekeikről.* ~Nem is értem, Boris hogy bírja...~ *Gondolkozik el sokadjára a lány, miközben végignéz szeretett szobáján.* ~Hát igen, még az Óriás Skorpió háló sem fogható ehhez a szobához. Bár így, Mei bőröndjével és a plusz matraccal egy kicsit szűkösen vagyunk.~ *Ugyanis legjobb barátnője is itt vendégeskedik nála, és amikor a házukat építették nem számoltak a vendégszobával. Ráadásul Nati anyja, Tatiana elég maradian áll hozzá a mágiahasználat kérdéséhez, így szó sem lehetett holmi tértágító bűbájról, maradt a mugli megoldás a pincében tárolt gumimatrac személyében. Különlegesen kínos a dolog azért, mert a matrac rövidebb Nataliánál, de szerencsére ebben az egy kérdésben az anyja engedett, így mágiával meghosszabbították a fekvőalkalmatosságot. A lány kezében a kedvenc könyve van - Charlotte Brontétól a Jane Eyre - kivételesen oroszul, és pont a legromantikusabb résznél van kinyitva. De Nati már vagy öt perce csak elnéz a cirill betűs szöveg felett, ki az ablakon és gondolatban egészen máshol jár - nevezetesen Bulgáriában, egy magas, copfos, fél-tünde fiú közelében.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 13, 2012 6:30 pm

//Helyszín: Natalia Tatiana Ridolf otthoni hálószobája
Leírás: Natiék háza egy kis faluban fekszik, nem messzire Arhangelszktől, a tenger partján. Maga a ház két emeletből áll, (földszint+tetőtér) valamint egy pincéből, ahol Nati anyja a bájitalait kotyvasztja. Natalia szobája a tetőtérben fekszik, és viszonylag kicsinek mondható. A nyugatra néző ablakokból a falut láthatod, illetve a házak mögött megcsillanó Jeges-tengert, ami még ilyenkor, nyáron sem melegszik fel túlságosan. A falak fehérek, viszont néhol kézzel festett sötétlila-fekete virágok borítják, és néhány poszter is van rajta, Nati kedvenc együtteseivel. A berendezést egy fenyőfa ágy, hozzá illő íróasztal és szekrény, egy sötétlila huzatú szék és egy hasonló fotel, valamint rengeteg könyvespolc alkotja.//

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 8:42 pm

*Mei keze igencsak izzad, miközben a fiú átvonszolja a tömegen. Borist általában idegesítik az izzadó kezű lányok, de most valahogy még ez sem zavarja, mert hirtelen tudatosul benne, hova is tartanak.* ~Az ördögbe is, nem akarom, hogy elmenj!~ *Gondolja dühösen, a többes számot önkéntelenül hagyva el. Nyilván nem Natira gondol... A véletlenül kimondott gondolatára egy újabb ragyogó mosolyt kap válaszul, amit a furcsa, hirtelen kialakult szívritmuszavarai ellenére is muszáj viszonoznia.* Csak hogy tudd, Natiék faluja még ennél is hidegebb hely. Viszont fogadni mernék, hogy drága unokahugicám addig nyüstöl, amíg nem úszol vele együtt az Északi-tengerben. *Folytatja a viccelődést, annak ellenére, hogy minden amit mond, így igaz. Bosszúsan veszi észre, hogy erős orosz akcentusa, amit az utóbbi időben sikerrel küszöbölt ki, visszatér.* ~Mi lesz a következő? Emiatt a kis boszorkány miatt még a végén bolgárul is elfelejtek.~ *Gondolja, de igazából nem haragszik Meire, nem is lenne képes rá. Az ölelés neki is nagyon jól esik, és valami furcsa gombócot érez a gyomrában.* ~A végén még bőgni is fogok...~ *Gondolja morcosan, de az arcára mosolyt erőltet. Nem szeretné, ha Anelie utoljára a mérges fejét látná. Amitől tartott, bekövetkezik, és a távolban Nati jelenik meg, nyomában a hordárral, két jegyet lobogtatva.* Megvannak a jegyeink. *Közli a lány hatalmas vigyorral.* Siessünk, a vonat két perc múlva indul. *Mondja még, majd fel is ugrik a vonatra, a hordárnak segíteni, magára hagyva ezzel két barátját. Boris nyel egy nagyot, majd továbbra is mosolyogva visszainteget a lányoknak.* Sziasztok, jó utat, vigyázzatok magatokra. *Egészen addig integet, míg a vonat el nem tűnik a szeme elől, majd letörten hazafelé indul. Már félúton jár, mikor az optmizmusa megmenti az estéjét.* ~Azért nem ért véget a világ. Írhatsz neki leveleket, és nemsokára megint találkoztok.~ *Ismét elmosolyodik, és vidáman érkezik haza - ahol azonban a vidámsága szokás szerint nem tart sokáig.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 8:20 pm

*Egy rövid ideig mindketten zavarban ücsörögnek. Világosan többet érez a fiú iránt mint barátság, de egyenlőre nem hajlandó beismerni magának. Vagy éppen csak nem akarja beleélni magát? Mei rózsaszínhosszúnadrágát figyeli, mintha bármi érdekes lenne rajta. A hangosbemondó szövegéből csak a város nevét érti, de felfogja, hogy nekik szól. Boris után ered, de alig tudja tartani vele a tempót a nagy tömegben. Próbál közvetlenül mögötte haladni. Egy kicsit megnyugszik, mikor Boris megfogja a kezét. Apró, izzadt tenyerét a fiúéba süllyeszti és nem ereszti, amíg a peronhoz nem érnek. gyorsan megtörli kezét fehér pólója oldalában és Boris felé fordul. Megfeledkezik magáról és végigméri a fiút, majd ismét egy árnyalattal pirosabb lesz. Arcszíne lassan már a fiú hajszínére hasonlít, de nem tehet ellene semmit. Boris megjegyzésére, amiből kiderült, hogy örülne ha maradnának megint elmosolyodik. Vagy inkább fülig szalad a kis szája.* - Mégse tölthetjük az egész nyarat egy ilyen hideg helyen. *próbál viccelődni, de nem biztos, hogy sikerül neki. Zavarában nevetgél, majd búcsúzni kezd a szokásos sablon mondatokkal. Az ölelés mondhatni spontán ötlet volt, nem tervezett ilyen közvetlen lépést. Mikor a vöröske viszonozta, biztosan tudta, hogy nem akar elmenni. Vagy jöjjön a fiú velük. Csak maradhassanak így minél tovább. Ám ekkor a hangosbemondóból újra recsegés szól, amiből a kicsilány ismét csak Arhangelszket érti. Tehát az ő vonatuk.* - Mit mondtak? * kérdezi a fiút.* Majd megjelenik Nati a jegyekkel a kezében.* - Hát akkor szia. *mondja cseppet sem frappánsan. Nyomott hangulata valószínűleg az egész vonatúton megmarad majd. Fellép a vonatra és a lépcső tetejéről még kissé színpadiasan visszaint Borisnak, majd félrelép, hogy Nati követni tudja.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 7:59 pm

*Továbbra sem érti, mitől jött ilyen hirtelen zavarba, de nem tetszik neki ez a helyzet.* ~Úgy hebegek-habogok, mint egy szerelmes gimnazista. Sosem volt gondom azzal, hogy lányokkal kelljen beszélgetnem, akkor miért pont Anelie lenne a kivétel? Igen, tényleg kedvelem, de csak, mint barátot. De ha ez az egész csak barátság, akkor miért vagyok ennyire elkeseredve attól, hogy elmegy? Nem lehet több, mint egy barát... De várjunk csak! Miért is nem?~ *Ilyen és ehhez hasonló zaklatott gondolatok keringenek a fejében, de mielőtt levonná a végkövetkeztetést, az orosz pasas belerecseg a mikrofonba. Az azért a nagy gondolkodás közben - ami nem annyira az erőssége - feltűnik neki Meimei furcsa szájharapdálása, és a távolba révedő tekintete. Egy pillanatra a tekintete elidőz a lány arcán, majd mikor az felnéz, gyorsan a "Tilos a dohányzás" táblát kezdi el tanulmányozni, nagy érdeklődést mímelve. A helyzet kezd egyre kínosabbá válni a fiú számára, ezért is siet annyira a peronok felé. Igen ám, de a nagy tömegben elég nehéz úgy haladni, hogy az embernek még a mögötte haladó apró kínai lányt is szemmel kell tartania. Borisunk egy idő után megelégeli a helyzetet, és a háta mögé nyúlva kézen fogja a lányt, úgy húzza maga után az emberek között. Lehet, hogy ez nem a legkellemesebb módja a közlekedésnek, ezért hát mikor végre a peronra érnek - ahol már kisebb a tömeg - gyorsan elengedi a lány kis kezét, ami szinte elveszett az ő hatalmas tenyerében.* Persze, hogy megtalál, mondom, hogy járt már erre. Ha meg nem, akkor lekésitek a vonatot, és maradtok még egy-két napig. *Rémülten veszi észre, hogy a gondolatait nem csak gondolja, hanem ki is mondja.* ~Végül is a legrosszabbat nem mondtam, ez teljesen ártatlanul hangzott.~ *Nyugtatgatja magát a szokásos optimizmusával, majd a lányra mosolyog.* Én köszönöm, hogy eljöttél, Anelie. * Mondja, majd - mivel ő is hasonlót tervezett - viszonozza a lány ölelését. Jól esik neki ez a kedves gesztus - ami talán több, mint baráti - és még egy darabig szívesen így maradna, de fél, hogy a lány félreértené a dolgot.* ~Csak nehogy most bukkanjon fel Nati.~ *Jut az eszébe, miközben kibontakozik az ölelésből, és zavartan így szól.* Nem tudom, hol lehet az unokahúgom, mindjárt indul a vonatotok.

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 7:17 pm

*Mintha egy pillanatra a fiú is zavarba jött volna a beszélgetésük közben. Mikor Mei ezt észrevette egy pillanatig kellemes bizsergést érzett, majd egy csöppet elszégyellte magát. Mi van, ha csak attól van zavarban, hogy túlságosan tolakszik? Boris minden ötlete tetszett neki, úgyhogy inkább csak hevesen bólogat. ~Igen, nagyon jó lenne ha velük jönne, vagy ha visszajöhetne ide a téli szünetben, vagy ha többet lennének együtt szeptembertől...~ de itt a szájába harap és lenyugtatja lázadozó agyát. Mikor Boris azt emlegeti, hogy szeretné látni hol él a gyomra bukfencet vet és egészen belepirul. A furcsa, pillanatnyi kábulatból a hangosbemondó recsegése ébreszti. A vöröske felpattan, Mei pedig utána indul. Egymás mellett haladnak a peron felé. A kicsilány nagyjából két fejjel alacsonyabb, mint Boris és igencsak szednie kell a lábát a fiú után.* -Nati megtalál minket, ugye? Amúgy a jegyek nélkül nem tudunk felszállni. *okoskodik egy csöppet. Mikor megállnak a fiú felé fordul.* - Köszönöm a meghívást. Nagyon jól éreztem magam. *mondja kissé udvariaskodva. Támad egy ötlete, amibe egészen belepirul, egy kicsit haboz aztán megöleli a fiút.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 7:04 pm

*Azért küldte el Natit a jegyekért, mert ő jobban bánik a mugli pénzzel, mint Boris, és Meimei-jel ellentétben még oroszul is tud. Viszont miközben a kijárat felé pislog, észreveszi, hogy a pénztár előtt álló sor egyre csak növekszik.* ~Remélem azért a vonatot nem késik le. Bár akkor talán maradnának, és még Tatiana sem haragudna meg...~ *Jut az eszébe, és, bár ez magának sem vallja be, főleg Mei maradásának örülne. Natival már elég jól ismerik egymást, de a kínai lányhoz még csak most került közelebb, és igazán megkedvelte. Mei csak szótlanul bámulja, és ettől a vörös fiú egy kicsit zavarba jön, ezért kezd el mindenféle marhaságról beszélni.* Örülök, hogy tetszett. *Mosolyog vissza a lányra, és a zavara érthetetlen okokból még nagyobb lesz.* Hát, ha gondolod, visszajöhetsz, mondjuk a tél szünetben. ~Esetleg Nati nélkül.~ Akkor még szebb a város. *Szeretné minél előbb viszontlátni a lányt, annak ellenére, hogy még el sem búcsúztak.* Én is szeretnék veletek menni. *Mondja ki, kissé meggondolatlanul, ami az eszébe jut.* Csak tudod, apa nem állhatja Nati anyját, és szigorúan megtiltotta, hogy odamenjek. ~De igazából miért is törődök vele?~ *Fordul meg a lázadó gondolata a fejében.* ~Ez egy újabb dolog, amivel bosszanthatnám az öreget.~ *Gyorsan meggyőzi magát, arról, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, majd inkább a közelgő bulgáriai látogatással kezd foglalkozni.* Igen, alig várom, hogy megnézzem, hol élsz. *Mondja lelkesen, és reméli, ogy nem hangzott túl tolakodónak - végtére is csak barátok, nem? A sárkányokat tapintatból nem említi, de kétségtelenül azokra a legkíváncsibb. Ekkor a hangosbemondóból egy recsegő férfihang szólal meg oroszul.* Az Arhangelszkbe tartó személyvonat a negyedik vágányról tizenöt perc múlva indul. Azt hiszem, jobb lesz, ha odamegyünk a peronhoz. *Pattan fel Boris a székből.* Nati járt már itt, úgyhogy odatalál. *Hosszú lépteivel elindul a vágányok felé, miközben a szemét folyamatosan Anelie-n tartja.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 6:41 pm

*Két hét után elérkezett a búcsú pillanata. Mei élvezte a mugli módon utazást, de valószínűleg csak azért, mert még új és ismeretlen volt számára. Autóval érkeztek a pályaudvarra, ahol Nati gyorsan elszaladt jegyet venni. Nem biztos benne, hogy a legjobb ötlet volt ezt az utolsó pillanatra hagyni, de így legalább van egy kis ideje elbúcsúzni Boristól. Az elmúlt hetekben nagyon sok időt töltöttek együtt. Mondhatjuk, hogy közelebbről is megismerték egymást, de most nem tud mit mondani. Szeretné, ha a fiú is velük jöhetne. Már egészen megszokta jelenlétét, meg az állandóan váltakozó hol vörös, hol fekete haját. Leül közvetlenül Boris mellé egy másik narancssárga műanyagszékre. Térdeibe kapaszkodva nézi a fiút. Várja, hogy az mondjon valamit. Kezdje el, mert Mei biztos nem fogja. Ám mikor Boris megszólal a kicsilány nagyot csalódik a fiú kommunikációs képességeiben. Ennél általánosabb dolgokról nem cseveghetnének. És talán ennél egy kicsit jobban sürgeti őket az idő.* - Nagyon tetszett a város. *mosolyog rá a vöröskére* - Azt hiszem még mindig nem láttam belőle eleget. ~Ahogy belőled sem.*teszi hozzá magában, de egy sárkány sem tudná rávenni, hogy kimondja.* - Kár, hogy nem jöhetsz velünk. *teszi hozzá csendben, miközben azon kattog az agya, vajon elég barátian hangzott-e kijelentése. Végül is ő nem akar semmit Boristól.* - Maximum egy hétig maradunk, majd küldök baglyot. És utána jössz hozzánk. Remélem nem fogsz nagyon unatkozni. Nálunk nem olyan izgalmas, mint itt. *a mosolya már lassan fülig ér. csillogó szemmel keresi a lelkesedést a fiú arcán. Talán ő is várja majd a találkozást.*

Tárgy: Re: Oroszország Szer. Júl. 11, 2012 6:26 pm

[helyszín: Szentpétervár legnagyobb pályaudvara, váróterem]

*Elérkezett hát a búcsú napja, a lányok kéthetes pétervári tartózkodásának vége. Mivel - Boris számára érthetetlen okokból - Nati anyja azt szerette volna, hogy a lányok vonattal menjenek hozzá, így a Pavlov család sofőrjének segítségével a három fiatal a csomagokkal együtt a pályaudvarra érkezik. Miután a bőröndöket egy hordár gondjaira bízták, Boris elküldi Natit jegyet venni, és Meimei-jel a nagy és egy csöppet lepukkant váróteremben telepszik le. Nagyon élvezte ezt a két hetet, és szíve szerint megkérné a lányokat, hogy maradjanak még, de ismeri a nagynénjét, és tudja, hogy hajthatatlan, ha egyszer a fejébe vett valamit, azt véghez is viszi.* ~Ezért lehet az is, hogy elszökött Nati apjával...~ *Jut a fiú eszébe, miközben helyet foglal egy kényelmetlen, narancssárga műanyag széken, ami egy kicsit kicsinek bizonyul majd' kétméteres termetének. Az apró, kínai lányra néz, és mikor megszólal, próbálja kerülni az ilyenkor szokványos, sablonos mondatokat, kisebb-nagyobb sikerrel.* Remélem, nincs nagy sor a pénztárnál. Lehet, hogy nem volt túl jó ötlet pont Natit küldeni... *Gondolkozik el, bár bízik annyira az unokahúgában, hogy egy egyszerű jegyvásárlást el tud intézni.* Milyen volt ez a két hét? Tetszett Pétervár? *Tesz fel két kérdést, amikre úgyis csak egy jó válasz létezik, és kérdőn néz kis barátnőjére.*

Vendég

* Éppen lefekvéshez készülődött, egy kis rendet rakott a szobában, az ablakot nyitva hagyta, mert estére pont kellemesre lehűlt levegő, hagy járja át a szobát. Más éppen kapcsolta volna le az olvasó lámpát amikor is egy kis barna kuvik bagoly száll be az ablakán. Karmai között egy hosszúkás boríték. Exan szemöldöke kérdőn a magasba szökik. Csak Belwar szokott hülyeségből leveleket küldeni, de ez a fehér sólyom. Az ágyból kis sem kell szállnia, mert pont az ölébe pottyan a levél. Amikor megtudta, hogy ji írta, nagyon megörült neki. Visszakapcsolja a lámpát és elolvassa a levél tartalmát. Utána rögtön tollat ragad és válaszol is rá. A megírt levelet viszont csak másnap továbbította a lánynak. A fehér sólyom Rodrick kicsit eltévedt és egészen kalandos volt Oroszországba vezető útja, de végül szerencsésen megérkezik arra a címre, ahonnan az ő levele is érkezett. Elég nagy termetű madár, úgyhogy biztosan hamar észreveszik az érkezését. Hangos szárnycsapkodásokkal fékez le a levegőben, elegánsan előregurul a földön majd végül büszkén kihúzza magát. Nem adja ám oda akárkinek a levelet, mindenkit szépen körbejár.Ha valaki megpróbálná elvenni tőle odacsíp. Mint aki otthon van körbejárja a házat és megnézi az arcokat, egyedül egyvalakinek hajlandó odaadni és az Nathalie. Okos madár Rodrick, Exan megmutatott egy fényképet a lányról, úgyhogy garantáltan ő kapja kézhez. A levél egyébként nem olyan szép gyöngybetűkkel írott, de azért próbálkozott..Egyszóval, fiús kézírás:

Szia Nat!

Vártam már a leveled. Ez igazán jó hír! Meit nem is mondtad, hogy veled fog menni. A képek pedig.. tényleg van egy két rosszabb darab, például amelyikbe belepislogtam. (Ha megkérhetlek, azt semmisítsd meg.)De azt leszámítva a többi egész jó, az oroszországos képek pedig szépek, főleg ez a palotás, szívesen megnézném egyszer élőben is.
Ti legalább jól érzitek magatokat ott. Az iskola teljesen üres, alig maradt egy lélek, leszámítva engem természetesen. Most már a szobatársam is hazautazott, úgyhogy még annyi társaságom sincsen. A folyosók csendesek, csak néhány faarcú tanár sétálgat, meg egy két házimanó.
Szóval legtöbbször egyedül sétálgatok mindenfelé, semmi érdekes nem történik, bár hallottam egy olyan hírt képzeld, hogy valaki egy vizinimfát rakott a központi tér szökőkútjába.
Volt egy kis csetepaté is a Jeniliában, de ezt majd inkább neked elmesélem, nem levéltéma. Szerencsére nem egyedül kellett szembeszállnom egy tucat óriással, velem volt Evandrus is, viszont azután akadt egy kis gond. De ne aggódj, majd mindent elmondok.
Szerencsére már csak holnapig kell kibírnom, mert aztán én is hazautazom. Belwarnak végre berendeztük a lakást, úgyhogy holnap hajnalban már utazunk is vonattal.
( Amőbaszerű tintapaca)
Az én mai napom leginkább csak pakolással töltöttem, operával szívesebben töltöttem volna, bár Olaszul sajnos én sem tudok, azért még biztos izgalmas lehetett.
A héten viszont érkezett pár diák, érdekes, hogy pont a nyár elején, de legalább megismerkedtem velük.
Pár nap amúgy és én is feltudok mutatni valami képet. Első napon majd biztos, hogy körbejárom az erdőt, de aztán érkezik hozzánk a rokonság, és itt maradnak egy pár napig. A rokonságból körülbelül két embert fogok ismerni, elég sokan leszünk.
Anyám egy köszöntő estet is akar nekünk szervezni, de az elől szerintem elmenekülünk Belwarral. Édesanyám tünde és talán ezért hajlamos mindent túl komolyan venni, apám pedig a másik véglet, szóval alig várjuk már, hogy hazaérkezzünk.
Hiány.... ( Áthúzott szavak és kifirkált betűk.)

Nemsokára találkozunk!

Ui.: Bocsi, hogy nem Pavellel küldtem vissza a levelet, Rodricknak már nagyon repülhetnéke volt, úgyhogy bátorkodtam a feladócímre küldeni. Amúgy próbáltam olvashatóan írni, de nem megy ez olyan szépen mint neked.

Ex

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 06, 2012 11:15 am

*A durva válasz hallatán Mei meghőköl, ösztönösen hátrál két lépést a fától. A hirtelen hangnemváltás egy kicsit megzavarja. A fán ülő lány nem túl bizalomgerjesztő. Van valami félelmetes a tekintetében. De végül is csak egy lányka. nagyjából egy idősek lehetnek.* -Fagyizni? * döbben meg őszintén Mei.* -Nem, azt hiszem most nincs. ~Veled biztos nincs.~ *mered döbbenten a lányra.* -Nincs kedved lejönni?* Ha egy szintben lennének, talán nem érezné ennyire fenyegetve magát. harcos ösztönei miatt állandóan attól retteg, hogy a szőkeség ráugrik a fáról. Az ellen pedig nem nagyon tudna védekezni. Nem tudja megmagyarázni, miért fél a az idegen támadásától, de megérzései azt súgják, hogy az őrült lány nem egészen ártalmatlan, hiába próbálja tettetni. Mindenképp le kell csalnia a fáról.* -Ha lejössz, talán még fagyizni is elmehetünk.* Mondja arcára erőltetett mosollyal.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 06, 2012 11:07 am

* Mikor meghallja a halk léptek zaját, gyorsan úgy tesz mintha valamit leakarna venni a fáról, leveszi a cipőjét a nem látszó lábáról és feldobja a fára. A lány megszólítja, mire ridegen odafordul. * - Mi közöd hozzá? * Kérdi ridegen, mintha egy bűnözőhöz beszélne. Pedig a lány nem az, de biztos éles a hallása hogyha kiszúrta hogy itt van. Aztán ötlött csak eszébe egy remek ötlet. Így jó kislánynak tetteti magát. * - Ó, bocsáss meg nekem, csak megijesztettél a hirtelen kérdéssel. Nincs kedved fagyizni egyet? * Kérdi, s közben leugrik a fáról, arcán rejtélyes mosoly díszeleg, kitudja mit akar ezzel elérni. *

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 06, 2012 10:19 am

*Egy ideje van egy érzése, hogy nincs egyedül. Lehet, hogy csak annyira megszokta mások társaságát, hogy el sem tudja képzelni, hogy egyedül legyen. Legalábbis ezzel nyugtatgatja magát, de valahol belül motoszkál az érzés. Fülét hegyezi és néha neszezést hall maga mögül. Körülnéz, de nem lát senkit így hát leül a réten. Még mindig nagyon figyel. És az egyik fáról neszt hall. Odafordulva meglát egy kikandikáló, hegyes térdet. Bár az agya hevesen tiltakozik, lába mégis közelebb viszi ahhoz a fához. Közelebbről is meg kell néznie. vajon ki követi? És miért pont őt? lassan közelíti meg a fát. Minden idegszála megfeszül. sosem gondolta volna, hogy egy séta a környéken izgalmasra is sikerülhet. A fa alá érve felnéz és ha talál ott valakit megpróbálja megszólítani.* -Jó napot! Mit keres odafönt? *természetesen bolgárul, mert oroszul nem beszél, de a két nyelv nem is tér el olyan nagyon.*

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 06, 2012 10:10 am

* Nem valami sok időt töltött az iskolában, de úgy érzi nem fogja kibírni a következő tanévet. De nem mondja el senkinek. Az a rögeszméje hogy emiatt gyengének tartanák, a másik ok pedig az, hogy senkinek se tudná elmondani. Betegsége miatt mindenki eltávolodott tőle, és ezért vált ilyenné mint most. Ilyen kegyetlenné és gonosszá. Az utcákon sétálgatva azt nézi, ki lenne az a "szerencsés" kiválasztott akinek a nyomába ered. Valaki olyan aki fiatal, nincs vele senki. Ki is szúr egy lányt, rögtön tudja hogy nem orosz származású. De az nem olyan lényeges. Elkezdi követni mindenhova, a parkba is. Mivel nem érdekli a természet, ezért körbe sem néz, csak búvóhelyet keres, hogy ne vegye észre a lány. Hogy mi a célja azt még maga sem tudja, de valószínűleg nem fogja meghívni teázgatni...Szóval csak mászik fáról fára, aki esetleg furcsán és gúnyosan néz rá, azt vagy fejbe rúgja, vagy meggyújtja, attól függ mennyire akar szórakozni. *

Tárgy: Re: Oroszország Pént. Júl. 06, 2012 9:58 am

*Mei most először megy el sétálni teljesen egyedül. Boris és Nati is hevesen tiltakoztak, amikor bejelentette, hogy a már ismerős környéken sétál egy kicsit, de egyszerűen szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Néha mindenki igényli az egyedüllétet, és már másfél hete folyamatosan együtt vannak. A napjaik nyugisan telnek, néha elmennek városnézésre vagy csak úgy sétálgatni. Egyszer még operában is voltak, ami azért volt érdekes, mert mind a hárman majdnem elaludtak a darab közepén. Mei befordul a sarkon és egy ősparkos területre ér. Igen ritka az ilyen, de Szentpétervár előkelő belvárosi részén azért előfordul. A kis kínai lány belép a fák közé. A nyári hónaphoz képest nincs túl meleg. Nagyjából 23°, legalábbis az utcai hőmérők ezt mutatják. Az ég felhős. A kis fekete hajú lányka hosszú, fehér nadrágot és egy sötétzöld felsőt visel. A parkba érve azonnal letér a kikövezett útról és a fák között folytatja útját. Kanyarog, néha megérint egy-egy öregebb fatörzset és dúdolgat. A fák felett kisüt a nap és egy tisztásra érve leül, hogy ezt a ritka adományt, a szentpétervári napsütést, kiélvezze.*

Vendég

*Adam nem látja hasznát a víznek de ekkor eltünnek a dementorok ők pedig visszakerülnek a nagyterembe ahol rögtön felszedi a tőrt és a dobozt majd elindul.*

Tárgy: Re: Oroszország Kedd Aug. 18, 2009 5:54 pm

*Emil kissé csalódottan néz Vasilev proffra. Tény, hogy szeret hősködni és bizonyára frusztrálja, hogy nem ő lett a legjobb. De mekkora esély volt arra, hogy egy tó fenekén észrevesz valamit? És a dementorok bármikor támadhattak volna, egy patrónus nem árt senkinek. Mindegy is, Marcus tényleg jól szuperált, Emil örülhet, hogy nem rgaatd éppen egy tűzoszlop ölelésben, vagy nem lett a láva áldozata. Mikor visszatérnek a főhadiszállásr aazért fellélegzik. A tőr nagyon hívogató, el is teszi köpenye rejtekébe a ládikát és becses helyen fogja tartani. Ténylge jó helyre érkezett... Deridion for ever!
Eztán elsiet szobájába, egyérszt, hogy eltegye a ládikát, másrészt, hogy aztán Ninát kicsit ápolgathassa...*

//köszi a játékot, nagyon színvonalas mese volt, jól éreztem magam! Smile

//