Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 15 Park

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Morcosan pislog Allan felé, és összeszűkíti a szemeit, de nem kommentálja semmivel Allan szavait. Ellöki magát az asztalról, és előrébb lép. Nem derül ki, hova indult, ugyanis csodálkozva torpan meg, amikor észreveszi, hogy sárba lépett. Mintha pillanatok alatt nedvesedne át a talaj, jelennének meg kisebb tócsák.* - Jé, talajvíz? *Ráncolja össze a szemöldökét, majd megvonja a vállát, és összefűzi a karjait a háta mögött.* ~ Julian... megnyúzlak, ha hazaérek, és nem érdekel, hogy akkor Allan lesz a családfő, én meg mehetek amerre látok. ~ *Az egyik asztal alól viszont egy furcsa kis lény mászik ki. Mintha teljesen vízből lenne a teste, és kíváncsian méregeti az embereket. Justin arrafelé pillant, majd a bátyjára.* - Allan, megkértelek reggel, hogy ne hozd el a hülye hüllőidet! Különben is, ez... mi? *A fiú félredönti a fejét, miközben hátrál egy lépést a vízben, ami szinte a bokájáig ér. Mikor az egyik nő felüvölt, akkor Justin felvont szemöldökkel arra néz.* - Öhm... kössz. Igen, oda, a többi közé. *Meg se nézi, mi az, majd utólag. Ráér az akkor is, mondhatni. Aztán megkönnyebbülten pillant Lucasra, mikor az végre megmondja a választ.* - Annyi. Legalább valaki tudja. *Egy lapos, faragott dobozt húz elő a zsebéből, és Lucas felé dobja, az meg vagy elkapja, vagy a vízben landol.* - Jelszóval nyílik, majd a végén megmondom. Allan, légyszíves szereld már le az izéidet... *Az újabb felszólás és a többes szám annak szól, hogy az asztalok alól még három lény bukkan elő. Egyelőre csak kíváncsian figyelnek, majd egyikük fókaszerűen mozogva Lorainne felé indul, egy másik pedig Kaila felé. Egy harmadik, aki félig még a terítő alatt van, furcsán csengő hangon megszólal.* - Földiek! Segítenetek kell visszaszereznünk a föld alatti tavunkat. Néhány fajtársatok veszélyezteti az épségét, elpusztítják az otthonunkat. *A lény lehajtja a fejét, miközben a másik kettő is megáll, és ugyanígy tesznek. A fiú bátyja mellé osongál, és neki suttog.* - Te... biztos, hogy ezek a te izéid...? Mert szerintem megzakkantak. Mit adtál nekik reggelire?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Feb. 03, 2010 4:23 pm

* Allan körbenéz az egybegyűlteken. Arcán ismét grimasz fut végig... Látszólag nem igen van neki ínyére ez az egész... ráadásul még a frontot is neki kell tartania, ahogy azt testvérbátyja mondta. Mikor a szőke srác ránéz valami Seegítség arccal, a srác csak elvigyorodik, és integet neki. "Aha... persze... hányszor kértelek, hogy hagyj békén amikor dolgozom... megérdemled." Arckifejezés, majd az egyik ajándékot kicsit megpördítve juttatja a többi közé. A másikat meg otthagyja az asztalon. Látszólag a bátyja ajándékát kénytelen lesz később átadni. Aztán mégis csak előlép. Ő ugyan nem erősíti meg a hangját mágikusan, ám kicsit mégis megemeli.*
- No... Az a nagy helyzet, hogy nem igen akartam szerepelni ma... de ezek * int a fiú felé* szerint mégis csak kellek. A Redrick ház nevében szeretettel köszöntöm a tisztelt egybegyűlteket, és azokat akik a házaikat képviselik... valamint a többi vendéget, akik megjelentek sebtében rögtönzött ünnepünkön. Ma van a... azt hiszem... 20. évfordulója annak, hogy Justin öcsénk meglátta a napvilágot... Csak azt ne kérdezzék, hogy miért nem tekertem ki a nyakát már 5éves korába... * Mondja vigyorogva a srác, majd aztán a vendégek felé fordul.* - De százszónak is egy az alja... Köszönjük, hogy jelenlétükkel színesítik a partyt... Kellemes időtöltést kívánunk a Redrick Ház nevében.* Fejezi be a beszédet, majd a fiú felé fordul... * - Ennyiben tudtam segíteni... ha NAGYON kell még valami, akkor sikíts.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*A lánynak épp úgy felvágták a nyelvét, mint Mercutionak, hogyha már a Rómeó és Júlia körében hozzuk a példát. Kissé felvonaj a szemöldökét, próbálja nem sértésnek venni mindezeket a szavakat.*
- Megkérném rá, hogy ne sértegesse a családom, mert lehet, hogy a nemesek nagyra tartják magukat, nagyobbra, mitn a pornépet, habár ezzel sem értek egyet, de mindenkinek van önbecsülése, így nekünk is, nem tűröm a sértéseket. És igen, a helytartói család második embere vagyok, de nem nemesi ficsúr. Ahogy semelyikőnk sem az. Hány embert ismer a családomból? *Kérdezi, szeretné tudni, hogy ezt a ficsúrságot honnan is vette. Nem érdekli, hogyha a nő közember, vagy ilyesmi, kíváncsia véleményére, de örülne, hogyha szolidabban tenné. Azért rámosolyog, kedvesen, majd a beszéd felé fordul.*
- Három, minden bizonnyal három a válasz. *Mondja mély, erőteljes hangján, tisztán, igazi szónok hang. Az ajándék a zsebében van, nem maradt el, hiszen úgy illik, ha megjelenik ajándékot is hoz. Még nem teszi le az asztalra, amgánál tartja. Majd csak később teszi.*

Hozzászólások száma : 5 Kaszt :

- Végre, szabadság! Nem is tudom hány éve hagytam el utoljára azt a nyomorult helyet. *Sziszegi magának, és zöld báli ruhájában az Állatkertbe caplat. Haja ide-oda libeg, sápadt bőre szinte világít a lámpafényben.* - Sziasztok! Mi újság? Igazi szuper parti, nem? Én nagyon élvezem. Már csak Ascariel hiányzik, ő akkora partiarc, hogy csak na. *Lökdösi oldalba az embereket, és az ajándékokhoz járul.* - Hoztam ajándékot az ünnepeltnek! *Ordít fel hangosan, majd leveszi nyakából a fekete opállal kirakott nyakéket, és ledobja a többi doboz közé.*

Vendég

*A lány márcsak ilyen ellentése. Amikor a férfi emgszólal, és értetlenkedik a ficsúr emgjegyzésen, a lány csípőre teszi a kezeit, és kissé kihúzza magát.* -Hát nem az? Nemesi, kikent ficsúr. Vagy talán nem maga a Nellondi helytartócsalád egyik tagja? Márpedig az ilyen nemesek közül a legtöbb mint ficsúr, és nagyra tartja azt a híres-neves nemességét, ami persze nem jó semmire, csak arra, hogy a köznépet megszégyenítse, és uralkodhasson felette, emg sanyargathassa. A nemesség csak pökhendiséget vonz maga után. *mondja egy biccentéssel, majd emgfordul, és pár lépés után fordul vissza a férfihoz.* -De maga nem tűnik ilyennek. *a szavak mellé egy kedves mosolyt is mellékel, a gepárd pedig csak figyeli sanda szemekkel a férfit, hogy mit fog erre lépni. Hát igen, Kaila sosem volt az a nagyon kedves leányzó, hiába nemesi a családja, megtagadta, és a tengeren nevelkedett, így a szava járásáa, nos.. khm.. Amikor a férfi bele akar karolni, és a kezét nyújtja, akkor egy félénkebb mosollyal, de belekarol a férfiba, és meleltte sétál a partira.* -Még szerencse, hogy egy ilyen gáláns férfiba akadtam. *mondja egy halvány mosollyal. Amint emgérkeznek, a lány meghallja a kérdést, de a gepárd még éppen időben kapja el a lány kezét, és ránt egyet a kesztyűn, mieltőt megszólalna. A lány ajkai közül értetlenkedő kérdés zuhan ki, mire a gepárd halkan mormog valamit, Kaila pedig egy cseppet elpirul, majd kihúzza magát. Nem hozott ajándékot, csak látni szerette volna, hogyan is telik egy ilyen parti, és ki az a híresneves.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Park rész, nellondi program]

*A Karditov parkban a szobor körül három hosszú asztal van elhelyezve. Az egyik éppen a szobor előtt, egyenesen. Ezen néhány kupac becsomagolt ajándék díszeleg, és vörös terítővel van letakarva. A másik két asztal a két oldalon helyezkedik el, mindenféle süteménnyel megpakolva, torták is akadnak bőven. A legtöbb édes, de kisebb tányérokon akad sós sütemény is. Ezek fehér terítőkre vannak kitéve, amik szinte teljesen a földig érnek, ahogyan a vörös is. A középső asztalon két ajándékkupac között középen egy húsz év körüli szőke férfi ücsörög. Lóbálja a lábát, nyalókázik, és figyeli az érkezőket. Eléggé ki van öltözve, ruházatán látszik, hogy nemes lehet... viselkedésén már kevésbé. Sokkal kevésbé. A közelben szolgák is nyüzsögnek, akik a süteményeket rendezgetik az asztalon, a dekorációt igazítják meg, ilyesmi. A fiú még egyszer körülnéz, mintha reménykedne valamiben, majd felsóhajt. A nyalókát kiveszi a szájából, az egyik arra járó szolga kezébe nyomja, majd kissé megköszörüli a torkát, és hangosan szólal meg, érthetően. Hangja mágiával van felerősítve, így minden bizonnyal az állatkertbe is behallatszik.* - Üdvözlök mindenkit eme születésnap alkalmából! Igen, az enyém, és nem, nem én akartam felköszönteni magam, de ahogy látom, a drága bátyámnak akadt jobb dolga is, szóval kénytelen leszek én köszönteni az egybegyűlteket... ~ Akik nincsenek. ~
- Esetleges ajándékokat ide az asztalra, és köszönöm szépen, meg minden... *Ajándékot ugyan nem volt kötelező hozni, de azért persze lehet, hogy akadt olyan, akinek eszébe jutott.* - Egyébként meg a sütemények közül lehet venni bármiből, ne zavartassa magát senki. Én magam meg egy kis játékkal készültem... ~ ... készült Julian, csak hát aki nincs itt, az nem tudja előadni... ~ ... ami után talááán én is szolgálok bizonyos ajándékokkal. Kezdjünk egy bemelegítő találós kérdéssel, aztán lesz majd izgalmasabb is. ~ Vagy nem. ~ - Szóval. Tartok én otthon egy remek kis állatseregletet. Ebben az állatseregletben két állat kivételével mindegyik főnix, két állat kivételével mindegyik nyílméregbéka, és két állat kivételével mindegyik... öhm... fekete párduc. Hány állatom van énnekem? *Allan felé pislog, olyan segítsmárteidióta jelentéssel, de határozottan nem rosszallóan, inkább kicsit kétségbeesve. miközben az asztalnak támaszkodik, és végigjáratja tekintetét a parkon. Valahonnan mintha halk zene szólna, ami egészen elnyomja azt a halk, igazán halk suttogást, ami mintha a föld alól szűrödne ki. Talán nem is hallja meg ember, maximum tünde, vagy akinek daimónja van, így közelebb tartózkodik a földhöz. Allan viszont érezheti, hogy valahogy furcsán víz íze van a szendvicsnek, amit megkóstolt.*

//Senki ne essen kétségbe, innentől rövidülni fogok, csak a nyitó hsz jött ki így. ^^"//

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

* A gepárdot nézve kicsit elmosolyodik, a daimonos emberek csak az utóbbi időben jelentek és terjedtek el ezen a földön, száz éva talán, így a lány valószínüleg nem törsgyökeresen idevaló. Erről meg is bizonyosodik, amikor maghallja a nevét. A bő vitorlára nem szól semmit, gyanítja, hogy ezek szerint vizi leányzóval áll szemben. Habár a víz és a gepárd erősen ellentétnek tűnik.*
- Ficsúr? Ficsúrnak nevezett? *Kérdezi, kicsit furcsállkodva, hiszen nem hitte volna, hogy ilyen véleménnyel vannak a Colwelleről. Még hogy ficsúr... Lehet, hogy a Rómeó és Júliából a jelleme hasonlíthat Rómeóéra, de akkor már inkább a markáns, bajvívó Tybalt. Csupán ő enm olyan erős, gyűlölködő.*
- Jól hallotta. A Redrick család tart ünnepséget. Jöjjön, elvezetem oda. *Mondja, egy mosollyal, és ha engedi a nő, belekarol, de nem valószínű, hogy engedi. Lehet, hogy még túl bizalmatlan. Mindenesetre odaérnek a partihoz. A Colwell férfinek először s tiszteletét kéne tennie. *

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Feb. 03, 2010 3:55 pm

[Party]

*Az állat kert park részébe kelletlenül sétál be Allan, a Redrick ház másodikja. Kezében két doboz. Mind a kettő körülbelül ugyan akkora. Útja egyenesen a zsúrasztal felé tart, majd annak csücskére lepakolja a dobozokat. Körbe néz, majd meglazítja fehér ingén a nyakkendőt. Öltönyfelsője mely belsejében "fűtött", kigombolva. Az ing nyakát is legombolja úgy a második gombig, így elég trehány kinézetet kölcsönözve magának. A haja is ki van engedve, bár azt elég ritkán fogja be. Kezében egy ónix fejű sétapálca, mely most az asztalnak támasztva pihen. A fiú körbe pillant, majd elvesz egy szendvicset, és az asztalnak dőlve figyeli a parádézó, és élősködő nemesek, és közembereket. Jellemző... Arcán egy fintor fut végig, majd beleharap a szendvicsbe.*

Vendég

*A késztetések néha egészen nagy urak. A fiatal leányzó kényelmesen sétálgat, amikor a gepárd hozzádörgölőzik fejével a nő lábához, ezzel figyelmeztetve, hogy látogató érkezik. A leányzó abbahagyja az éneklést, és az érkező idegen felé fordítja tekintetét, miközben emgáll, és teljes testével felé fordul. A gepárd megáll, szorosan a lány mellett, farkával csapkodva kissé idegesen, miközben a férfit méregeti, mekkora veszélyt jelenthet vajon.* -Bő vitorlát önnek is. *mosolyodik el a boltost, majd, mikor meghallja a férfi nevét, akkor hátrább lép, és alaposabban végigméri.* -Pedig nem látszik meg magán, hogy efféle úri ficsúr volna. Részemről Kaila vagyok, O'Dywer, a helyi kereskedőnegyedben dolgozom, az egyik boltban. *int hanyagul a válla felett az említett negyed felé, majd a férfi további szavaira csak biccent.* -Egy cseppet sem zavar, és nem várok éppenséggel semmire és senkire. Vgaiyshát.. Úgy hallottam, hogy errefelé valami ünnepség lesz, velem tart? Megnézhetnénk, hogy mi is az. *mondja egy kedves mosollyal, kezét a férfi felé nyújtva.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

* Egy férfi jelenik meg a park előtt, nyugodt, lassú léptekkel, hiszen az ideje engedi. Negyed órája már semmi dolga nem akadt, így eljött a hivatalból és mint tegnap megígértette magát, az emberek között is szociálisabb életet dog élni. Ennek az első lépcsőfoka az, hogy sétál az utcán... Most a parkban. Mikor ideér, észépen besétál, és az állatkert rész felé kezd haladni. Hamarosan észrevesz egy fiatal lányt, akit habár nem ismer, még is úgy érzi, rá kéne köszönnie... Főleg, mert mind a ketten egyedül sétálnak.*
- Jó napot, zavarom? *Kérdezi, egy kedves mosollyal, miközben kicsit beletúr a hajába, hogy ne lógjon előre a szemébe. Nem tudja, hogy a nő ismeri e őt, annyira nem híresség, így bemutatkozik. *
- Lucas Colwell. Csatlakozhatnék? Ahogy látom maga is egyedül van... Vagy másra vár? *Magázódik, hiszen felnőttekről van szó, ilyen korban már nem illik azonnal tegezéssel kezdeni. Legalább is neki így tanították.*

Vendég

*Halkan dúdolgatva, könnyed léptekkel sétál mind beljebb és beljebb a parkban egy nő. Könnyed, télki kabátot visel, csizmát, feszülős nadrágot, és matrózos inget, ami a félig nyitott kabát alatt egészen jól látszik. Haja hosszú, vörös, és egyenes, a hátára omlik, miközben sétálgat. Kezein kesztyűket visel, sötétszínűeket. Mellette egy magas, nagyobbacska termetű gepárd lépdel fenségteljesen, miközben jobbra-balra tekintget, mintha csak a környezetet mérné fel. A nő halk dúdolgatás közben sétál mind beljebb és beljebb a parkban, egyenesen az állatkert felé tart.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

- Ó, a hányinger kerülget ettől a férfitől... Mint egy kígyó. Szerintem rendes. És különben is, Palmyrával láthatóan jól elvan, ő pedig nem az a fajta, aki hagyja, hogy a fejére nőjön bárki is. *Vonja meg a vállát, majd egy pocsolyában összekócolja a haját, az imént túlságosan is kiegyenesedett az összes tincse.* - Hm, nos szerintem én magatokra is hagylak... Titeket. Jó mérgelődést, azt hiszem ilyesmit illik mondani. Palmyra, majd szólok, hogy tegyenek félre neked valami kaját. Én már mindjárt éhen halok, szóval megyek. Sziasztok, és köszönöm a kedves felajánlást. *Biccent a Redricknek, majd integet Erisznek, és indiánszökellésben távozik.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Hétf. Feb. 01, 2010 11:07 am

* Mikor megugrik a lány, akkor Allan csak elmosolyodik. Igen. Ő élvezi, ha végigsimíthat Palmyrán. Hiába na... titkon... nagyon titkon mély érzelmeket táplál a nő iránt. De csak nagyon titkon. *
- Nem értem miért vagy ilyen ellenséges. Mi rosszat tettem én neked Palmyra, hogy még csak nem is mondhatom azt ami igaz. *Sóhajt szípadias sajnálkozással a férfi. Majda "semmi közöd hozzá"-ra ismételten egy sóhaj a válasz.* - Miért taszítasz el magadtól Ó gyönyörű bálvány... Miért kínzod érted epedő szívem? Mi okán vagy ily kegyetlen velem?
* Kérdi Palmyrát, majd kicsit elkomorul az arca, mikor a lány a családfő haláláról beszél. Komoly a hangja, és a jelenlegi családfőnek szól.* - Sajnálom. Őszinte részvétem. Komoly tragédia ez, nem csak az önök, de a többi család számára is. Határozottan komoly. Elveszített a Tanács egy erős nőt. De azért... remélem hamar meg fogja tudni találni a helyét a tanácsban szépséges Melaina. * Mondja komolyan, majd hozzá teszi.* - Ha bármiben segítségre szorulna a politika útveszőjében... szóljon bátran. Ígérem legjobb tudásom szerint segítek.* Ííííígen. Szín tiszta politika. És Allan nagy játékos.

Vendég

*Húga egyből nekiáll beszélgetni a nagymacskával, mire Palmyra csak megforgatja a szemeit. Jellemző. Ő is szereti az állatokat, de örül, hogy nem született druidának... az ő gesztusait is megértik az állatok, és nem is kell neki ez a képesség. Amikor a hideg ujjak végigsiklanak a gerincén, akkor megugrik, keze már lendül is ütésre, de megállítja a levegőben, amikor meglátja, hogy ki van ott. Fújtat egyet, és megrázza a fejét, szemei villognak, egyértelmű üzenettel: "nekem ne tedd a szépet", és pár nem túl kedves jelző a Redrickre célozva. A húga válaszol helyette, mire Melaina is kap egy megrovó pillantást, majd visszakapja a fejét ellen felé. Arca nagyon kifejező: "semmi közöd hozzá, majd megyek, ha lesz időm". Más dolog, hogy mára tervezte, hogy beugrik Allanhez méregért, amint megszabadult húga kísérgetésétől. De ezt egyelőre még nem kell a férfinak tudnia. És villámló szemei azt is egyértelműsítik, hogy egyáltalán nem hatja meg a tettetett (?) aggodalom. Egyszerűen nem.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 8 Kaszt :

*A pofon nem hatja meg, inkább csak elvörösödik, ő is kínosan érzi magát. Sétálgatnak, időközben mindenféle szabásmintát nézeget, amiket még reggel gyűrt be a zsebébe.* - Szia Erisz! *Köszön a nagymacskának, és Palmyra mellé áll, dögönyözni az állatkát.* - Rég jártatok itt. Igen-igen, de anyu... Tudjuk. *Bólint az állat, akivel ő nagyon kedélyesen elbeszélget, de az újonnan érkező Allan, és a nővére csupán sziszegést és nyávogást hall, a lánytól és az állattól is. A druidalét egyik előnye az, hogy bármelyik állattal képes kommunikálni, ha az szintén hajlandó rá.* - Ó, köszönöm... *Kicsit elpirulna, ha tudna, de mivel olyan, mint egy eleven holttest, így maximum elvörösödni tud, de azért ennyire nem hozza lázba a dolog, elég sok férfinak tetszik.* - Nem, csak a gyász, no meg az előkészületek. Ja... Bocsi. *Legyint, hiszen megint Palmyra helyett beszél. Inkább visszafordul az állathoz, és kicsit kínosan elhúzva a száját beszélget vele tovább.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Hétf. Feb. 01, 2010 10:23 am

* A nap már magasan jár, és az irányú ügyét is elintézte már, hogy a kígyók, és kétéltűek sorsát jobbra fordítsa. Ez jópár ezer galleonba került. De jól érzi magát a tudat miatt, hogy állatkái jól fognak mostantól élni, és nem csak egy 50 literes akváriumban kell kucorogniuk. Sétál még a parkban, mert szeret itt lenni. És ekkor látja meg a két nőt... vagy inkább lányt. Oda is sétál olyan halkan, mint ahogy a kígyók vadászat közben kúsznak az áldozat felé. Mikor oda ér, akkor Palmyra gerince mentén végigfuttatja hűvös ujjait, majd mosolyogva, kedves hangon szólal meg.*
- Szép jónapot az én Csodaszép Tündérarcú Palmyrámnak... És A meseszép Amazonhercegnőnek is. - Hajol meg a kislány előtt, majd kezet csókol neki ha hagyja. Hát igen. Allan... a Redrick család legnagyobb kígyója. * - Drága Palmyrám. Olyan régen láttalak. Nem jöttél a megszokott időközi adagodért... mi történt? Már kezdtem aggódni. Azt hittem, hogy valami... betegség kínoz. * A férfi hangja mintha valódi aggodalmat sejtetne. Ám nem szabad elfeledni hogy talán a legnagyobb intrikusok házának másodszülöttje, aki még a ház politikáját is vezeti. Természetesen fivére kormányoz, de az ő tanácsai által.*

Vendég

*A húga végez, mire megkönnyebbülten felemeli a fejét, arcáról sugárzik, hogy mennyire megnyugodott. Nem szeret próbababa lenni. Viszont húga következő javaslatára, miszerint menjenek Redrickékhez, elborul az arca, kihúzza magát, szemei felizzanak, és Melaina kap egy tockost nővérétől. Ha más említette volna így meg Redrickéket, nem ússza meg ennyivel, dehát csak a kishúgáról van szó, meg a családfőről ugyebár. A hazamenésre, meg az étkezésre láthatóan elgondolkozik, majd vállat von, és a palotanegyed felé pillant. Ő még nem éhes, ezt lehet látni arcjátékáról, de mivel Melaina is csak kezd éhes lenni, ezért még van idejük, hát az állatkert felé vezeti húgát. Odabent érdeklődve nézelődik, pedig már sokszor járt erre, a nagymacskák előtt élvezettel megállva. Most nincs nála saját kis... "háziállata", a fekete párduca, a piacra nem hozta magával. Szemeiben gyöngédség van, látszik, hogyha lenne hangja, akkor becézgetné a szép, erős nagymacskákat.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Egy pillanatra az égre emeli tekintetét Allan szavait hallva, de már nem szól semmit. Aztán halkan nevet fel, mintha jégcsapok ütődnének egymáshoz.* - A fiunkkal? Azt hiszem, ott még nem tartunk. Eldönthetnéd egyébként, hogy az apád vagyok, vagy a gyermekedé, és hogy Justin öcséd-e, vagy fiad, mert ilyen meredek családi kapcsolatok még az aranyvérű családokban is ritkán fordulnak elő. Bevallom, én már nem tudom követni. *Mintha enyhe gúny is csendülne a hangjában, majd megcsóválja a fejét.* - Ha csak pénz kellene... abból van elég itt-ott, ha ennyire fontosak a nyamvadt kígyóid. Hozzáférsz a családi kasszához, használhatsz is belőle, tudod jól, amíg el tudsz vele számolni. *Halkan beszél, miközben már elindul vissza, a saját palotájukba. A palotanegyed szélén, ami szinte már a sötét negyedet súrolja, így tulajdonképpen a két negyed határán fekszik. Allan pedig követi, ha minden igaz.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Kedd Jan. 26, 2010 6:35 pm

- Bátyám... ne sérts meg a gyanakvásoddal. Soha ártalmára nem voltam a kölyöknek, pedíg lehettem volna. Ha véletlenül meg is mérgeztem könnyebb szerekkel, a te parancsodra cselekedtem. Mint általában. * Mondja simulékony, hangon, majd hozzá teszi. - És... amúgy is. Nem tennék én Hőnszeretett fiunkkal semmit. Maximum a wc-n ülne egy jódarabig. * sóhajt egy nagyot színpadiasan. Majd a kígyók ügyében kicsit megvonja a vállát. * - Sokat azzal sem érnénk el. Nem tudjuk megdobni az állatpark költségvetését. Nem igaz? * Vonja meg a vállát, majd mikor a bátyja hátrébb sétál, és megkéri, hogy megy e, bólint egyet, de még egy pillanatig keze a terráriumon nyugszik.* - Megyek. *Azzal ellép az üvegtől, és sétapálcájával a kezében lassan kopogva indul a családfő után.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

- Mert van rá okom, Allan, ahogy azt a tapasztalat mutatja. És hülye sem vagyok. Csakis ezért, testvérem. *Még mindig kissé furcsán izzanak a szemei, és hidegen beszél, ahogy öccsére pillant. A kötelességről szóló szavakra csak bólint, de már nem mond semmit.* - Sejtem, hogy nem érzik jól magukat, de kétlem, hogy az állatkert nagyobb terráriumba akarná rakni őket. Mindenesetre... ha írsz róla egy kérvényt, én hozzá adom a nevem, aláírom, lepecsételem, ezen ne múljon. Bár azt hiszem, a te neved is ér annyit ebből a szempontból, mint az enyém, szóval nyugodtan írhatsz te is a vezetőségnek. *Viszont azokra a szavakra, hogy apjuk helyett apjuk volt, megcsóválja a fejét.* - Alig vagyok néhány évvel idősebb nálad. Én... a bátyád vagyok. Ennyi az egész. *Hátrébb lép, még egy pillantást vetve a kígyókra.* - Hazajössz?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Kedd Jan. 26, 2010 6:12 pm

- Ugyan Bátyám. Ennyire nem bízol bennem? Tudod, hogy én nem ártanék a családnak. Miért félted tőlem ennyire a kölyköt? * Kérdi bűbájos mosollyal. Majd a vigyora kiszélesedik. Ilyenkor kicsit tényleg hasonlít az ő annyira imádott kígyóira. * - Nekem mint a család második legidősebb tagjának kötelességem ott lenni, ha már Te nem lehetsz jelen. * Mondja határozottan. Igen. Ő kifejezetten a Feudális rendszer híve, így mint olyan, a rangokra és kötelességekre nagyon háklis. * - Ami meg az én ittlétemet illeti... a belsőváros mellett itt szoktam még lenni, és a kígyókat figyelem. Kicsi a helyük. Nagyon kicsi. Szegények... nem érzik jól magukat. * Mondja a fiú, miközben bal kezét ráteszi az üvegre. Természetesen ez idő alatt a terráriumot nézi, majd vissza bátyjára. - Henricet kedvelem. Apánk helyett apánk volt. No persze... már ha téged nem számollak. * Mondja mosolyogva.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

- Akkor inkább ne vigyázz rá. *Morogja maga elé, miközben az ő szemeiben is furcsa fény villan.* - Visszaszívom. Talán mindenki jobban jár úgy. Elvárom, hogy megjelenj a rendezvény elején, amíg felköszöntjük. Addig én is ott leszek. Azután meg mehetsz, amerre látsz, már ha akarsz. Majd Justin tartja a frontot, ha már úgyis ő a születésnapos... *Elhúzza a száját, elképzelve, hogyan tartaná kisebbik öccse a frontot, majd megcsóválja a fejét.* - Majd... otthagyom Henric-et. Nem családtag, de bölcs öreg, és Justin... talán még jobban is hallgat rá, mint a családtagok többségére. Sőt... talán jobban, mint rám. Ő rendet tud tartani. *Henric ugyebár a család mindenese, akinek családja generációk óta szolgálja Redrick-éket. A jó öreg Henric is a Redrick család mellett nőtt fel, és gyerekkora óta mozog körülöttük, őket kiszolgálva, segítve. Mikor Allan arról beszél, hogy nem szereti azt a feminista bagázst, csak bólint. Igen, ezzel ő is hasonlóképp van. Aztán a kérdésekre megvonja a vállát.* - Nem túl gyakran... csak most valahogy kedvem volt kijönni. És te?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Kedd Jan. 26, 2010 5:32 pm

* Mikor a fivére megszólítja, hogy nézzen rá, akkor odapillant. Szemei két sötét lélektükör*
- Óhajod szerint Bátyám. * Mondja komolyan, majd a kígyót tovább cirógatva hallgatja a dolgokat. * - Értem... Tehát vigyázzak a kölyökre. * Sóhajt nagyot, majd ismét megszólal. Szemeiben egy pillanatra furcsa fény csillan. - Jóóó majd én vigyázok a kölyökre. Komolyan... semmi gond nem lesz vele. Olyan lesz mint a kezesbárány. * Hangzik a fiú válasza. Majd arcán is végig szalad egy kifejezetten ádáz mosoly. * - Hiba nem lesz a dologban. *Majd hallgatja tovább a mondandót. Mikor az kerül sorra, hogy Julian elmegy a partyról, akkor viszont ismét elkomolyodik. * - Tehát nekem kell tartanom a frontot a fogadáson. Nagyooon jó. Nem is vágytam másra. De komolyan... - *A hangjában most is bujkál valami cinizmus, de attól függetlenül Julian tudhatja, hogy ott lesz, és valóban nem lesz hiba a dologba. * - Akkor jó ha nem igen lesznek ott. Nem szeretem azt a feminista bagázst. Nagyon nem. Dehát... nem tudok mit tenni. Ha ott lesznek, akkor rá is mosolygok majd. Nem tudok jobbat. * Sóhajt nagyot. * - Hogyhogy errefelé? Gyakran jársz ide? * Teszi fel a kérdést.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

- Nézz rám, kérlek, ha velem beszélsz. *Hangja határozottan csendül, miközben Allan arcát fürkészi.* - Jó is, ha ott leszel... én szerintem... nem maradok végig. Talán benézek az elejére, de dolgom van aznapra. Viszont jó lenne, ha valaki szemmel tartaná a kölyköt. *Arról bölcsen hallgat, hogy éppen az ünnepség háttérmunkálataival lesz dolga aznap... hiszen annak az egésznek része lesz két öccse is, így ők nem tudhatnak róla előre.* - De kétlem, hogy túl sokan lennének majd ott a mi családunkon kívül. Lehet, hogy az amazonszármazékoktól sem jön el senki. *Igen, ő már csak így hívja a Penthesilea család tagjait. A sziszegés okát persze érti, mikor az a család kerül szóba. Tisztában van a dolgokkal, Allan szavai alapján is, meg hát... igen jók az összeköttetései. A háttérjátékosok előnye, hogy a háttérből bizony sok információt lehet szerezni. Éppen ezért... szinte mindenről tud, ami a városban történik.* - Nem tudom, kik lesznek ott. *Vonja meg a vállát, és most fordítja el tekintetét öccséről, de csak néhány pillanatig, majd már vissza is néz.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Kedd Jan. 26, 2010 5:04 pm

* Hallgatja kígyók szisszenéseit, és mosolyog. Mintha csak értené őket. Ami így is van. Hiszen kígyónyelvű a fiú. Hallgatja mit mesélnek a kígyók mind neki, mind a többi fajtársnak. Majd mikor megáll mellette egy férfi, akkor is némán figyeli tovább az állatokat. Julian megszólal, és Allan felé pillant. A fiatalabb fiú, azonban nem pillant bátyjára. *
- Ahogy kívánod Bátyám. Bár a világért sem hagynám ki az összejövetelt. Tudod, hogy nincs nagyobb élvezet annál, mint hogy nézd a többi nemes mosoly mögé rejtett titkos gyűlöltségét. * A hangja a fiúnak kissé behódoló, mint általában szokott lenni, ha testvérbátyjával beszél. * - Imádok mosolyogni másokra pusztán mert a protokoll megkívánja. De a családi ajándékozásra egyértelmű hogy elmentem volna mindenképpen. Amúgy... a Penthesilea család is képviselteti magát? * Kérdi halkan, szinte sziszegve. Majd a zsebébe nyúl, és előveszi a kis kígyót, és azt kezdi finoman babusgatni. Halkan sziszeg is felé valamit. Majd ismét megszólal.* - Nem tudod kik képviseltetik magukat?* Ám egy percig nem néz bátyja felé. Csak a kígyókat fürkészi most.*