Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 16 Park

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*A sötétség leple valóban beterítette már Nellondot, így az állatkertet is. Nem is járnak itt túl sokan, csak néhány ember, vagy egyéb lény lézeng errefelé, hiszen nyitvatartás az van, csak éppen értelme nincs sok az itteni járkálásnak. Lassan, ráérősen lépdel az állatkertben, főleg a nagymacskákat figyelve, de azért a többi állatot is szemügyre veszi. Némelyik csak most ébred fel, pontosabban kezd ébredezni, kezdi meg éjszakai életét. A kígyók terráriuma mellett egy alakra lesz figyelmes. Persze... lehetne az bárki más is, egy egyszerű ember, aki éppen odament megnézni a kígyókat. De ő valahogy ösztönösen tudja, hogy nem erről van szó. Ebből a távolságból, a sötétben is felismeri öccse alakját, így felé veszi az irányt. Megáll mellette, és egy ideig némán figyeli a kígyókat, majd Allan felé fordítja a fejét.* - Azért remélem, Justin születésnapjára legalább kidugod az orrod. Pontosabban... arra a remek kis rendezvényre, amire a születésnapja alkalmából kerül sor. De az esti, családi ajándékozáson is elvárom a jelenléted. A köztetek uralkodó feszültség dacára. *Nem fenyegetően beszél, csak kijelent, halkan.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Kedd Jan. 26, 2010 4:18 pm

Kedd délután van, és már sötét, ám ez az állatparkban sétálgató alakot koránt sem zavarja. Hosszú fekete bársonykabátot visel. Olyat mint a viktoriánus korokban a nemesek. Kezében sétapálca, mely egy kígyófejbe végződik. Nem kobra, hanem egy normál kígyó. Ám annyiban azonos a többi pálcával, hogy bizony ennek is ezüst a feje. Arról nem is beszélve, hogy az alsó fa burkolat egy vékony, ám masszív spanyol acél pengét rejt, amivel a férfi elég jól bánik. És akkor még a pálca is ott van a kabátja alatt, ha nagyon kellene. Mozgása teljesen nyugodt, és kifinomult úriembert sejtet. Hosszú haját meg-meg lebbenti a délutáni lágy. Ám hűvös szellő. A férfi zsebéből ki-ki kukucskál az a kis vörös-fekete-sárga csíkos kígyó, aki bizony mérges kígyó. Ám a férfit meg nem marja. CSak sétál, teljesen nyugodtan, majd a kígyós terráriumoknál megáll. Az óriáskígyót egy pillantásra sem méltatja. Ám a mérgeskígyók előtt megáll.*
- De csodaszépek vagytok... istenem. Szomorú titeket így látni. * Mondja halkan sóhajtva kellemes hangján.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*A takarítónő és a don jelenetét is végignézi, bár igaz lehet, amit Marita mond. Úgysem menne vele sokra, ha így bejutna, de hát végülis a bárd válaszolt. A férfi int, hogy neki továbbra sincs kérdése. Még felkap egy szendvicset, majd ő is kifelé indul. Még valami "a viszontlátásra" szerűséget vet oda a többieknek, de egyébként csendesen távozik el. Vissza a palota negyedbe, a saját palotájukba, hogy előcsalogassa Allant a laborjából. Csak úgy... Beszélni.*

//Köszi a mesét, nekem tetszett, csak Julian nem tudott mit kérdezni. ^^ Családias hangulat volt...//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Amikor az újságírónő felszólal a bárd ellen, az csak éz rá, majd egy rövid biccentés után visszaszivárog a dobozába, ami visszakerül az asztalkára, ahonnan elvették. A zene megszűnik, és, amint mindenki kiért a sátorból, az is eltűnik, egy sejtelmesen mosolygó vénembert hagyva maga után, aki lassú, ütemes léptekkel botorkál el valamerre, hogy belevesszen az éjszaka sötétjébe, és a ködbe.*

Vendég

*A többiek Barbi hülyeségén csak mosolyognak. No igen. Ha tudnák, hogy amúgy a lány mennyire racionális, és mennyire komoly, akkor talán meglepődnének. Így azoban magában elégedetten nyugtázza, hogy a többiek butának nézik. Addig jó. Amíg lebecsülik, nem is néznék ki belőle, hogy akárcsak mestere Mortimer, ő is orvgyilkos. Méghozzá a város legjobbja közül, és talán a leglenyomozhatatlanabbak. Végigbambulja az "Előadásokat", majd azt is tapsikolva fogadja. Kezében mindíg új rénszarvashús van, és mindíg el is fogyasztja. Majd mikor a bárd elköszön, akkor ő is mosolyogva köszön el.* - A viszont látásra. Remélem még egyszer látjuk.* Mondja mosolyogva, majd ismét körbe pillant, hogy a többiek hogy vannak a dolgokkal.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*A jelenést érdeklődve nézi végig, miközben haloványan elmosolyodik Barbi kérdésén, ami tényleg eléggé butácska volt. Aztán a levegőbe csap.* -Áh, hibás ez a doboz. Persze, bejutok takarítónőként, aztán ha a donnak nem tetszik a dolog, lazán kifiléznek az emberei az irodájában, vagy szitává lőnek. Röhej! *Rázza meg a fejét, majd végül hátat fordít a doboznak.* -Na én mentem, sziasztok! *Köszön el a másik négytől, majd szépen távozik arra, amerre jött, de egy sonkás szendvicset még azért magához vesz, biztos, ami biztos. A strázsát még végig méri azért, hiszen továbbra is úgy véli, hogy tuti nincsen semmilyen papírja arról, hogy itt lehetnek ezek a mutatványosok, vagy mik.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A maffiavezéres részre kissé elkomorodik a bárd ábrázata, és lejjebb ereszti a kalapját, majd egy pörgős, olasz számot kezd el játszani, enyhe vadnyugati hangulattal. Megjelenik a don háza, természetesen, valamint szolgák sokasága, és egy furcsa, takarítónő-szerű egyén, aki épen a mosószereket tologatja a folyosón. Kötény a fején, így arca nem látszik teljesen, de az újságírónő magára ismerhet. Éppen kényelmesen kommandózgat be, amikor egy őr megállítja. Az ő kérdőre vonja, mire a nő mosolyogva int a takarítószerek felé, gesztikulál egysort, olaszos hevességgel, mintha csak a koszról beszélne, mert az őr elfintrodik, és táengedi a nőt, aki el is jut addig a bizonyos irodáig, amiben a don éppen az ügyeit intézi. Aztán a kérdésre a bárd félredönti a fejét. Olyan hangot hallat, mintha a húrok elszakadtak volna. Valami morgó hangot ad ki, majd egyszerűen dobolni kezd a lantján, aminek nyomán skót kockás emberek kezdenek el sétálgatni, valamint egy tollas kalapos ifjú is megjelenik, középkori ruhában, egy lovag mellett, és éppen gesztikulálva, mutogatva élnekel valamit. Közben csak kopogás hallatszódik, mint egy morzézve a dolgokat. A lovagék még egy kereszt, feszület alá is elérnek, ahol a bárd hevesebb dalra vált, majd mélyen meghajol a keresztelőtt a lovaggal együtt, és a kép eltűnik. Aztán egy kellemes, lágy, andalító zenét kezd el játszani.* -Andalító énekem a végszavak egyike, zenémhez illő a szerkezete. Zárom soraimat lassan, hisz az idő közelg, szívesen térnék vissza hajlékomba rögvest, hacsak nem akad még egy-két szó, úgy maradásom hiábavaló. *zengi a bárd, jelezve, hogyha miden kérdést feltettek, akkor szívesen visszavonulna, ahonnan jött.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Felsóhajt, és érdeklődve pillant a bárdra. Barbara kérdésére hangosan felnevet, mondhatni kineveti a nőt. Meg is érdemli, legalábbis Flavia álláspontja szerint. De ő elementalista, szinte percenként változtatja az álláspontját.* - Igazgató úr, gond van? *Pislog nagy szemekkel, erősen kibocsátva némi bájt, hogy ellensúlyozza Barbara hülyeségét. A csábítás olyan dolgokra képes, ami elég sok embert meglepne, ha megtudná. De ez marad egy alantas befolyásolási eszköz, a nép szemében. Szomorú.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Harag, na persze... Elhúzza a száját, és csak eszegeti a szendvicset, de ő maga nem kérdez. Tudja, persze, hogy Allan feltenné a kérdést, ha itt lenne... Persze, csak ha Julian engedné. Ő pedig nem engedné meg. A három alakot figyeli, igyekszik kivenni őket, miközben az egyik nő kérdez. Ő nem ismeri fel, nincs túlságosan otthon a színésznők terén. Figyeli a kibontakozó jelenetet, az igazgatót, akit szintén nem ismer, de egészen összeáll a kép, mégis mi a helyzet vele. A következő nő is kérdez, de Julian csak a háttérből figyel, megtámaszkodva. Barbara kérdésére egy hosszú pillanatig behunyja a szemét, mielőtt valami olyat mondana, amit nem kellene.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 10 Kaszt :

Vérfarkas? Tudhattam volna! *Szorul ökölbe a keze. Anyja gyilkosa! Apja gyilkosa! De akkor őt miért hagyta életben? Pusztán ösztönből gyilkolt, és véletlen, hogy a kislány életben maradt? Talán a lelkiismeretfurdalás vezette az igazgatót, hogy felvette a színházba? Kérdések, melyek talán még ma éjszaka választ nyernek. Legyűri a keserű dühét, és karbafont kézzel hallgatja az újságírónő feltett kérdését. Hümmög, végülis ő már hallott a hírhedt maffiózó családról, de annyira nem kiváncsi, hogy beleüsse az orrát annak sötét titkaiba. Így csak távolabb húzódik.*

Vendég

*Barbi nagyon bájos, de nagyon bárgyú mosollyal hallgatja a zenét, miközben mutató ujjait ide-oda billegeti a dallam ritmusára. Mikor a bárd a "különben haragom lesúlyt" szavakat adja elő, akkor neki is eszébe jut egy kérdés. Fel is teszi, bár valószínűleg ezért olyan höülyének fogják nézni mint a nem is tudom mi.* - A bárdok a fegyverről kapták a nevüket? * Közben elbűvölten nézi a jelentet ami megjelenik. Mikor eltűnik a látomás, vagy legalábbis megtörténik a befejezés, elkezd tapsikolni.* - Hááát ez nagyon jóóóóvolt. * Mondja teljes mosollyal.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*Úgy fest Julian nem akarja kihasználni a különleges dobozkát, pedig kérezni bármit nagy adomány. Monique kérdése felkelti az érdeklődését, és ha látja a képet akkor picit el is képet.* -Az igazgató? Hát ezt nem gondoltam volna! *Tehát a férfi talán vérfarkas lehet, vagy valamiféle egyéb vérlény. Érdekes kép, az egyszer biztos. Aztán ő is közelebb lép a dobozhoz, kicsit megköszörüli a torkát aztán kérdez, ha már itt van, miért is ne.* -Milyen mód van rá, milyen tanácsot adnál, hogyan jussak be a nagy don Ricci-hez, egy interjú erejéig? *Hát igen, valahogy nem tud lekattanni a témáról. A don a fél várost a kezében tartja mégse lehet vele egy rendes riportot készíteni, pedig ő pont hogy szeretné picit jobb színben feltűnteni. Hiába, hogy sok rossz pletyka terjeng róla, de mégis csak támogatta tavaly a kórházat, és a művészeti galériát is, sőt úgy hallotta, hogy még Sofiába is küldött egy kis adományt a szegényháznak. Ezekről szeretne írni, kicsit jobb fényben feltűntetni a maffiafőnököt.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A férfi kényelmesen lantol tovább, miközben figyeli a körégyűlő embereket, és egy kissé hétrább is lép, és onnan szemléli az eseményeket. Megigazítja karimás kalapját, majd elmosolyodik, bár szemei nem látszanak, de a szája igen, és határozottan mosolyog.* -Kezedben a doboz, melllyel életre hívtál, száodn a kérdés, mit tudni kívánsz. Létem értelme nem több, mint a felelet, megidézned remélem nem volt felesleges. Messzi útról tértem be közétek, hogy hősi múltat énekeljek. Ha kérdésetek nincsen irányomba, úgy haragom fog lesújtani mindnyájatokra. *vált egy kissé agresszívabb dallamba, persze továbbra is verszakokra tagolva, rímelve beszél tovább, miközben dalolgat. Ő márcsak ilyen, egy szép kis bárd. Közben mögötte megjelenik három felsejlő alak, nem lehet látni pontosan, hogy kicsodák. A szendvicsek romlatlanok, a kétszersült is. Aztán az alak ránéz a leányzóra, aki krédezett, és a dallam könnyűre, pattogósra vált, miközben a három felsejlő alak valóssá válik, és kibontakozik egy nagy terem, egy színpad, és egy karizmatikus ember, aki éppen a teremből sétál le a színpadra. Minden bizonynal ő az igazgató. A férfi nem szól semmit, mármint a bárd, csak pengeti a lantszerűséget, adva a háttérzenét, de közben nem szólal emg, nem meséli a történetet, csak megmutatja azt. Láthatóan koncentrál a képre, amit mindenki lát. A férfi átsétál a terepen, majd ijedten kapja fel a fejét, amikor az egyik ablakon keresztül a holdsugár bevilágít. A holdon egy nagy mancsnyom válik láthatóvá, mintha csak beleégették volna, a kép ráközelít az igazgató arcára, amiben rémület csillan, izmai megfeszülnek, és a rémület helyét furcsa, sárgás izzás veszi át, majd egy félmosollyal az egyik ujját a szája elé teszi, mintha csak csöndre, titoktartásra intené a holdat.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 10 Kaszt :

*Szarvassonkás szenvdicset vesz magához, és valami italt is szeretne, de sehol nem talál fahéjas forralt bort, így marad az eszegetés. Teli szájjal üdvözli Barbarát, aki simán lemagázza. Végülis mindegy, még egyikük sem túl idős. Eszegetés közben odapillog a dobozos témára, és gyorsan bevágja a szendvicset, hogy közelebb siethessen megnézni a dolgot, bár a zene így is betölti a teret.* Én sem értem, de lehet, hogy valakinek itt ez jelent valami fontosat? *néz körül, hátha jelentkezik valaki. Aztán mivel sehol senki, vállat vonva nyögi be.* Hát tulajdonképpen nekem van kérdésem. Nem vagyok biztos, hogy a színház igazgatója az, akinek mondja magát. Mi az igazság? Ki, vagy micsoda ő valójában?

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Nos, akkor nem veszi fel, hiszen a doboz kinyílik magától is. Visszahúzza a kezét, és csak figyeli a kibontakozó alakot, bárdot. Egyik keze a pálcájára csúszik, de nem tesz semmit, nem húzza elő. A szavakra viszont mosolyra húzza a száját, persze hideg mosolyra, és megrázza a fejét.* - Ugyan... Nem nyomja az én szívem semmiféle titok. *Vagy talán mégis, de azt a kérdést nem ennyi ember előtt, egy doboznak fogja feltenni. Inkább soha, senkinek. Furdalja az oldalát a kíváncsiság, de ha választ kapna, az sem változtatna semmin. Marita szavaira oldalra néz.* - Nos, a szavakat talán értem... Ha minden igaz, választ ad a kérdésekre, fényt derít a titkokra. Éljen vele, aki akar. Mindenesetre köszönöm. *Az utolsó mondatnál a bárd felé biccent. Előre engedi a nőket, ha esetleg azok kérdeznének, de ő nem él ezzel a lehetőséggel. Helyette az ételek felé megy, és elvesz egy sonkás szendvicset, majd azt kóstolja meg, persze miután egy bűbájjal ellenőrizte, mérgezett-e.*

Vendég

* A bent lévő étkek közül vesz rénszaras húst, és ha van barna, vagy fekete kenyeret. Azt kezdi el eszegetni jóízűen, majd megáll az evéssel, és úgy figyeli a dobozkát, és a férfit, aki azt vizslatja. Majd mikor a doboz teteje felnyílik, és a szellem-bárd énekelni kezd, akkor nyel egyet, majd ismét harap a húsból.* - Nem is tudta, hogy a keltáknak voltak rénszarvasai... * közli hihetetlenül naivan. Majd hallgatja a dalt.* - Na jóuram... most ebbe belefogott... ez a fantomasz mindent ki fog szedni magából ha nem vigyáz. Lehet hogy képzett pszichológus... * Tódítja a hülyeséget, aminek hatására, már a dobberman is csak szűkölni tud. Ami egy halk nyüsszenéssel nyilvánul meg. Az újságíró lány szavaira bólint. - Bizony. Találkoztunk a múltkor, amikor azok a csúnya marionett babák voltak a "színpadon". Amúgy Barbi vagyok. Mint a baba. * Mosolyog a lány szavaira.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*A szőke fél-véla hölgyike is itt volt ám, csupán hagyta érvényesülni a többiek személyiségét. Nagy nehezen felvett mára valami vastagabb ruhát, de a sátorban melegebb van, nyilván a jurtaelvet használja a készítő is. Ledobja a márkás kabátot, és megigazgatja ruhácskáját, ami nagyjából a térdéig érhet. Egy lila bársonytop, persze egy lila-szürke szőtt felső felett, amihez egy sötétlila szoknyát választott. Ehhez még lila, áttetsző harisnyát is vett, valamint fekete csizmát, szóval rendkívül aktuális az öltözéke, tekintve, hogy a haja is fel van tűzve, hátulról. Néhány virágdísz is van benne, göndör tincseit ez még jobban szépíti. Zavartan pislog a többiekre, úgy tűnik mindenkinek van valami ötlete, neki nem sok. Mikor meglátja a furcsa alakot, felvonja a szemöldökét, és az ételre pillant. Ellenőrzi, hogy nem-e romlott, vagy mérgezett, hiszen bizonyos szinten az is meglátszik. Ha nem, akkor felkap egy kétszersültet, és vajkrémet keneget rá. Egész nap alig evett valamit, ráfér a megkésett uzsonna.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*Szendvicsek, sok-sok szendvics. Összefut a nyál a szájában, miközben a kajákat nézi. Elég jól néznek ki, az biztos. Aztán meghallja a hangot, a dallamot, és a zöldes füst, arra kapja a fejét. Vágyakozóan néz a kajára még utoljára, majd végül arra indul. Érdekesebbnek tűik. Megállapodik Julien mellett, közben köszön Barbarának.* -Helo, Marita, bár már azt hiszem találkoztunk, de a nevedre nem emlékszem. *Teszi még hozzá, aztán a dobozra pillant.* -Hát ez meg? *Kerekedik el a szeme, amikor a bár-szerű alak dumálni is kezd valami hablatydolgot.* -He? Csak én nem értem, vagy más sem? *Szólal meg újfent, majd a férfire pillant. Ő vette fel, szóval akkor mondja, ami a szívét nyomja, vagy mifene.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Amikor az újságírónő közelebb sétál az ételekhez, találhat ott kész szendvicseket, egyszerűeket, pirított kenyér, rénszarvashús, zöldsaég, de felfedezhető néhány sonkás is, az is vadhúsból, persze. Olyan autentikus. Julien érintésére a csukott doboz felizzik és lassan kinyílik, miközben régi, kelta zene hömpölyög elő belőle, és egy furcsa lak-szerűség is megjelenilk. Mintha csak egy szellem széle, teteje, vagy egyéáb része lenne. Egészen érdekesen fest a dolog, a színe áttetsző, halvány zöldes, és kezd kiáramlani. Amikor elég intenzíven áramlott ki, miközben továbbra is az ősi, kelta, megnyugtató zene hömpölyög elő belőle a smötyivel együtt, lassan mintha alakot öltene. De nem akármilyet. Egy bárd-szerűség jelenik meg áttetsző szellemalakjával, ami éppen egy furcsa, lant-szerű hangszeren pengeti az elbőb hallott zenét. Felnéz a férfira, miközben megszólal, tovább pengetve a dallamot.*- A titkok ládáját lelted meg éppen, törd a fejed tudásra készen, mondd el nekem, mi szívedet nyomja, és feltárul előtted titkoknak kapuja. *zengi a szavakat rímekbe öltve. Természetesen mindenki látja, és e zene is betölti a teret.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 10 Kaszt :

*A szája elé kapja a kezét, és köhintésnek álcázza az elfolyott nevetést, amit az asszonyomozós incidens kiváltott belőle. Mindenesetre lépdel a fiatal csajszi mögött, nézelődik. Érdekes a dolog, az ő előadásukhoz hasonlatos, bár talán mégsem annyira, a Tó űrnője végülis egy művészi színdarab, itt meg amolyan kaland jellege van a dolognak. Csipőre tett kézzel nézelődik, és próbálja kitalálni, hogy mi is készülődik itt. A kajáktól már összefut a nyál a szájában, de a ruháját most nem akarja összezsírozni, esetleg egy kis fahéjas forralt bort inna, hiszen nincs jó idő. Nézelődik, hogy hol érdemes kérni, de az újságíró nő mellett marad.*

Vendég

*Barbi hallgatja a férfi szavait, és mosolyogva bólogat.* - Jól van értem én. Nem kell kétszer mondani Bácsikám. * Mondja mosolyogva továbbra is a szexideál műanyagbaba arckifejezést felvéve. Szemei csillognak, mint az égen a csillagok. Ahogy belép a sátorbe körbepillant, elmosolyodik azzal az üresfejű semmit mondó bájmosollyal, majd a tűzhöz siet. Amikor megpillantja a színésznőt, és az újságírónőt.* - Szép estét nektek is... * Mondja majd várakozóan a többiekre tekint. Fogalma sincs mi lesz ma. Majd a tekintete ismét a színésznőre siklik.* - Jézusom... ma lesz az előadása Kisasszony? Hujjj... el ne késsek... nekem is jegyem van.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Nem látja a férfi mosolyát, addigra ő már háttal van, aztán meg már bent a sátorban. A terepet látva körülnéz. Valahogy ösztönösen egy szőke fejet keres a tekintetével, de mikor nem talál, legalábbis azt a bizonyosat nem, akkor megnyugszik. Egyszerűen csak... nem szereti, ha kisebbik öccse nyilvános helyen tartózkodik, ekkora tömegben. Annak általában rossz vége lesz. Viszont Allant sem látja sehol, ezért arra jut, hogy egyedül próbálja felfedezni a dolgokat, és marad valamennyit, hátha valami jó sül ki az egészből. Az étel például egészen jól néz ki. Tekintete megakad a dobozkán maga előtt. Közelebb lép, és ha a doboz nyitva van, akkor belenéz, de nem nyúl hozzá. Ha nincs, akkor a kezébe veszi, de nem nyitja ki, csak megszemléli. Forgatja a kezében, nézegeti, hümmögve.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

-Áh, értem. *Bólint a fickónak, majd befelé indul. Közben Monique fülébe súgja.* -Tuti, hogy nincsenek papírjaik, főleg, hogy leasszonyomozott. Most komolyan úgy nézek ki, mint valami három gyerekes, férjes asszony? *Fúj egyet. Fiatal még, ne nézzék ki belőle, hogy asszony. Újságíró, még előtte az élet és a karrier, egyelőre nem fecsérli az időt a férfiak társaságára. Mindenesetre beljebb lépdel a színésznővel jó eséllyel, márha persze ő is jön. Szétnéz.* -Ez igazán érdekes. *Előkapja a jegyzetfüzetet és írogatni kezdi. Fura ruhás alakok, szellemek, valami felhajtás, bár nem tudni, hogy mi az oka. A dobozt még jó eséllyel nem veszi észre, hiszen Julian után érkezett, és a férfi takarhatja a dolgot, főleg, ha odamegy megnézni. A kaja irányába indul inkább, elég jók az illatok.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Amikor közelebb sétálnak a jelenlevők, akkor a bácsi elmosolyodik.* -Természetesen van engedélyünk rá asszonyom, de ez teljesen lényegtelen is. Ha van kedve, beljebb fárad, ha nem, akkor úgysem, és ezen egy papír nem változtat, ugyebár? *kérdezi kissé kihúzva magát, majd, amikor a férfi belép a sátorba, akkor elmosolyodik, és csak néz utána. Aztán megérkezik a szőkeség a kutyával. A bácsi kicsit megtámaszkodik a botján, és úgy szólal meg.* -Az, hogy mi van itt? Titkok! Hogy mi történeht? Kaland, esetleg ismeretterjesztés. Csak annyi a dolgot, hogyha érdekel, hogy bemész a sátorba, és hagyod, hogy a tudás találjon meg téged. *mondja a nagy bölcseleteit, miközben várakozóan pillant a hölgyekre, befáradnak-e, avagy sem.
Odabent Julian egy jóval nagyobb teret láthat meg, mint ami kint volt, a klíma is kellemesen meleg, az idő kedvező a benti programokra, mondhatni tavaszias, koranyári az időjárás. Fűvel borított terület, ahol különböző figurák beszélgetnek egymással, néhány más nézelődő is itt van, jellegeztes korok emberei, szellemei. Amit azonban leginkább észrevehet, az egy elhagyatott dobozka egy kis asztalkán, közvetlenül előtte. Senki nincs a közelében. Nem messze tőle éppen tábortűz lobog, és valami nyársakat készítenek elő, nagy tálakon zöldség és hús, valamint kenyér található, az éhezők számára, valamint kancsókban bor. Békés, beszélgetős délutánnak ígérkezik, vagy estének.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 10 Kaszt :

*Meglepődik, hát mégiscsak van valamennyire hírneve. Mivel nem adott még túl sok interjút, nem tudja, hogy most ennek így örüljön-e, vagy fárassza, végülis az elsőt választja.* Öhm, igen, én vagyok, de nincs nálam VIP jegy, ha ezért keres. *Átnéz a nő válla felett a sátor felé, aztán megvonja a vállát.* Igen, sétálgatok a premier előtt, de vissza kéne érnem időre. *Mivel úgy tűnik, hogy az újságíró mást kezd el faggatni, közelebb lép a sátorhoz, hogy kielégítse sosem csillapodó kiváncsiságát. Megpróbál a ponyvák belsejébe is kukkantani, de azért óvatosan, nem akarja, hogy kiszúrják, netán berántsák oda, kár lenne ezért a szép ruháért, másrészt tűsarkúban futni nem túl szerencsés.*