Aeolus Játszótér

-Japán nagyon szép hely. Neked is tetszene. *mondja. Amikor a lány a vérfarkasokról kérdezi, meglepve válaszol.*-Furcsa lények. De nem beszélek róluk neked. Legalábbis egyenlőre. Anyukád valószínűleg nem örülne neki.*

-Az én nevem Janoch. Amúgy igen, sokat vándoroltam, és Japánban is megfordultam, rögtön miután elzavartak a vérfarkasok. *Most jön rá, hogy elszólta magát. Elvégre, egy ennyi idős lánykának a vérfarkasok szörnynek számítanak, és akár azt is hiheti, hogy ő maga is vérfarkas. Nem akar ellenkezni, nem vérfarkas, de hagyja, hogy mit szól a lány...*

*Ránéz a lelkesen mesélő kislányra. Ismét elmosolyodik.*-Véletlenül kerültem ide. A homokvárad pedig nagyon szép. *mondja, majd ismét mosolyog. Nem nagyon szokott hozzá, hogy egy idegen kedvesen szóljon hozzá. Valójában egész életében rossz sorsa volt. Na igen. Vérfarkasok között élni nem nagy öröm...*

*Elmélyülten sétál, és észre sem veszi, hogy egy játszótéren caplat át. Észrevesz egy padot, és leül. Még mindig elmélyülten néz maga elé. Övén ott lóg a katanája. Ez egy japán kard, amit még a szamurájok használtak valamikor. Hirtelen eszébe jut valami, (ez az arckifejezésén látszik) és elmosolyodik.*

- Értem. Hát szia Natsumi, és helló Hanii! *integet, és hallgatja tovább a lányt.* - A hörcsög neve Mogyi. Azaz, Mogyoró. Peanut. *mondja angolul is, és bólint a lány válaszára.* - Nekem is volt kiskutyám. A neve Nuts volt. Azaz, dió. A színe miatt volt a neve dió. Tacskó volt, igazi hős. Mikor elestem, akkor addig kaparta az ajtót, míg a szomszédok át nem jöttek segíteni. *tart élménybeszámolót, és folytatja.* - De Mogyinak nem azért lett a neve Mogyi, mert Dió Dió volt.. És enm is a színe miatt. *majd kuncog egyet.* - Mikor bébi volt nem volt hajlandó mással aludni csak a mogyis zacskóval. *nevet, majd a szoknyája zsebébe túr.* - Almát? *majd a lány felé nyújt egy kerek piros almát.*

*Jenna lassacskán lenyugszik . Sokat segit az , hogy a ruháját megoldotta ez a rendes srác akit még csak pár perce ismert meg...* - Köszi igazán , kedves vagy.*A lány mostvár teljesen visszatért a normálisba. Mosolyogni kezd.*-Hát olyan egy hónapja érkeztem.És te? Nem tünsz újnak.*Jenna közben ken egy másik kenyeret de mostvár figyelmesen, nehogy még újra bakit kövessen el. *-Izlik? *Néz a fiú szendvicsére, ez már csak olyan megszokott kérdés .Próbál beszélgetni vele, mivel nagyon szimpatikusnak találja.* ~Aranyos , kár hogy már van baratnője legalábbis biztos . Hiszen jól néz ki ..Hány ilyennel találkoztam én már eddigi életemben.~ *Ez a gondoltata arra késztette Jennát , hogy felnézzen az égre, de gyorsan visszanéz nehogy már a fiú azt higgye ,hogy nem kivánja társaságát.*

*Jenna nagyon rosszul aludt az éjjel ezért úgy gondolta talán egy kis piknikezés nem ártana.Valamelyik nap a folyosón sétálva hallotta ,hogy van egy hely ahol ezt meg lehet tenni ,ezért megkereste .Egy s mást előkészitett és útnak indult , megérkezvén leült és neki áltl kenni egy kenyeret. E közben körülnézett és furcsálkodott azon , hogy vajon miért nincs itt más rajta kivül ilyen békés időben idekint... A lány ruhája egyszerü egy farmert hord , egy fehér felsőt amelyen az a felirat van , hogy Be Happy , és egy szandált amit még a tesvérével vett .* ~Hmm de fincsi ez a szendvics.~ *Óriási mosoly jelenik meg az arcán hiszen végre a szabadba van , amit ő ki nem hagyna. Soha de soha!*

-Igen, igen, ott is találkoztunk már, meg a Jeniliában is voltunk már. Hogy vagy amúgy? *kérdi Lav egy szokványos kérdéssel, hisz más nem nagyon jut most eszébe.*-Es köszi, most valahogy olyan meleg van, hogy muszáj volt felvennem valami lengét. *simítja végig a kezével a ruháját, majd daimonját a vállára emeli a derekáról.*-Oh, látom te is szereted a magassarkút. *biccent fejével a lány szandáljára, majd egy mosoly kíséretében az igen magas Lav leül a lány mellé.*-Hát, nem is tudom. O itt Jenö, és nem nagyon szeret senkit, csak engem visel el. Es nem csak azért mert daimon, hanem mert igen magának való kis szörmók. *mondja kedvesen a lánynak, hisz ez az igazság, Jenö igencsak érdekes állat, szinte percröl-percre változik a hangulata, ugyhogy sokszor teljesen olyan mint egy örült. Sophi következo kérdésére csak egy csendes kis igent mond, hisz nem tudja merre jár vagy hol van kedvese, csak azt hogy nagyon szereti, és tiszteli öt, úgyhogy nem mond róla rosszat, még akkor sem ha egyébként neheztel miatta kicsit. Majd megbeszélik a dolgot, aztán meg majd lesz valahogy. *-Igen, van barátom, és tervezzük szerintem hogy majd valamikor elmegyünk a tengerpartra. En úgyis Uj-Kaledoniában lakom, úgyhogy ott azért lehet találkozni óceánnal is.*mondja kedvesen, majd várja a lány válaszát.*

//fagy//