Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Tárgy: Re: Bulgária Szomb. Aug. 07, 2010 11:55 am

* A szőke hajú fiú felsóhajt. Szóval ez lány gondja. A megalázó helyzet. A fiú kicsit megrázza a fejét majd halkan válaszol.*
- Kicsim, tudom hogy számodra megalázó volt, de szükséges. Ezt maguk a gyógyíták mondták tapasztalatból. A legtöbb ilyen sérült, sikitozva próbál menekülni állítólag mikor felébred. Kellett ott lennie valakinek ki lenyugtat. S pont kapóra jöttünk. Hiszen akkor érkeztünk látogtóba. Ráadásul az egyik gyógyító még arra is emlékezett, hogy én vittelek fel. Illetve bevallom őszintén. Nekem tettszett, ha arra a rövid időre is, de családként kezeltek minket. Hiszen azt hitték hogy a völegényed vagyok. *mondja halkan. Majd anyára néz, aki egy bólintással meg is erősíti az elöbb mondottakat.*
- Igen a gyulladásos sérülteknél szokványos hogy több kárt tesznek magukban mikor feléébresztik őket. Megértelek teljesen, de helyes cselekedet volt. * erősíti meg a fiút. Majd az ifjú Akakij mit sem értve felszólal.*
- A papa pincéjében, egy titkos járatot. Lejössz megnézni? *kérdi tőle aranyosan, a szőke fiú kérdőn néz csak szerelmére, s ha az beleegyezik akkor együtt mennek le a pincébe. Az ajtónál még hallják Izabelle hangját.*
- Egyébként Gaeanak a melleted lévő szobában ágyaztam meg. *A fiú csak bólint, majd a lányra tekint.* Na ilyenkor bírom legjobban az anyukám. *vigyorodik el.*

//Köszönöm a játékot. Most sajnos mennem kell. Helló! Smile

//

Vendég

*Igen, ezt tették, de a lány szerint helytelenül. Nem is kicsit volt helytelen a cselekedetük. És meglepő, hogy pont ebbe nem szólt bele, és semmit sem mondott rá Isabelle. Sepp meg megint félre értette amit mondott. Dehogy akart ő meghalni, és köszöni szépen, hogy mindent megtettek azért, hogy ő életben maradjon, életben maradhasson, esélyt kaphasson rá.* - Nem arról van szó Sepp, hogy ti rossz döntést hoztatok. *Fordul a fiú felé ültében, hogy az láthassa, minden figyelme az övé, tudni szeretné, miért gondolja azt, nem akart megváltozni. Hiszen küzdött, és akart életben maradni. Ezt bizonyítja az is, hogy most itt van.* - Hanem arról van szó, hogy a gyógyítóknak nem volt joga engem egy olyan megalázó helyzetbe hozni, hogy ezt látnotok kellett volna. *Hangja kissé túlfűtött, indulatos. Miért is ne lenne az? Minden joga meg van hozzá. Ott feküdt kiszíjazva akkor, és semmit sem tehetett az ellen, hogy úgy lássák. A szerelme, és a barátja. Utólag úgy gondolja, ettől meg kellett volna kímélni mindenkit.* - Kérem mondjon valamit! *Fordul szerelme anyja felé. Szemei könyörögnek.* - Önnek mint gyógyítónak nagyon is tudni kell, mennyire magalázó ez még utólag is nekem. *A végére majdnem elcsuklik a hangja. Lehajtja a fejét, hogy ezzel takarja el szemébe tóduló könnyeit. Amennyire csak lehetséges. A beszélgetés a részéről befulladt. Legszívesebben a szobájába menekülne, de még azt sem tudja, hol fog helyet kapni a mai, és a holnapi napra. A csomagjai még mindig az előszobában pihennek.*

Tárgy: Re: Bulgária Szomb. Aug. 07, 2010 11:18 am

* A lány mondataira szomorúan lehajtja a fejét. Sejtette hogy ez lesz belőle. Csak halkan de komoly hangon válaszol a lánynak.*
- De jól tették. Helyesen cselekedtek! Abba az elfertőződésbe akár bele is halhattál volna. *mondatai közben ismét a lány szemébe néz.* Azt hiszed hagytam… hagytuk volna hogy meghallj? Azt kellet volna tennünk? Mire lett volna az jó? *teszi fel a kérdést.* Szenvedést okoztál volna vele temérdek barátodnak. A nénikédnek, nekem és a családnak is. Yannal segíteni akartunk. Még szép hogy füllentettem mikor életveszélyben voltál. *s ismét lehajtja a fejét. Megvárja még a lány válaszát, majd Akára néz.* Az elöbb említetted hogy mást is találtál az állatokon kívül. Mit? *kérdi érdeklődve szomorkás hanggal.*

Vendég

*Isabelle meglepődésén és reakcióin nagyot néz. De amikor szóba kerül, hogy mit tett, pontosabban hogy mit mondott szerelme amiről ő nem is tudott, de legfőképpen nem tudhatott, sőt még tiltakozni sem … Na ez valóban kicsapta Gaeában a biztosítékot. Figyeli vörösödő arccal, hogy mit mond Sepp, Akakij izgatott ugrándozása, és az anyjuk megrovó tekintete, és legszívesebben most rögtön elteleportálna egy másik bolygóra. Agyában folyamatosan zakatol: „Ez nem az én életem - Ez nem az én életem - Ez nem az én életem!” *És nem ért semmit. A válasz meg, hogy nem akarták a közelébe engedni, azért kicsit megnyugtatja.* - Jól tették! *Mondja halkan. Hiszen ő emlékszik arra a megalázó helyzetre, még ha csak álomszerűen, akkor is. Ha meg ez a válasz nem tetszik a friss családtagoknak, akkor beszélgessenek el vele róla nyugodtan, hogy megtudják az ő érveit is. Apropó!* - Amúgy úgy emlékszem, hogy nem voltál egyedül. Oda másvalakit is beengedtek a gyógyítók, amihez szintúgy nem volt joguk. *Mondja némiképpen hangosabban, de még mindig elég halkan. Viszont a hangjába beköltözött egy olyan megrovó él, amit a helyzet hozott ki belőle. Nem nagyon akarta, de mit tehetett ellene? Semmit. Ez egy ilyen szitu. Beleiszik a limonádéjába ő is, de csak egy kortyot. Kiszáradt a torka ettől az egésztől, és nem is nagyon tud vele mit kezdeni. Ahhoz az kellene, hogy négyszemközt hagyják a tejfölszőke sráccal. A szemeiben gyűlő halvány szikrákat igyekszik elnyomni, hiszen most nagyon nem való a temetéshez ez a téma, de mit is tehetne. A család valahol jogos, hogy tudni akar mindenről, de hogy még ő sem tudott róla, az fölöttébb érdekes.*

Tárgy: Re: Bulgária Szomb. Aug. 07, 2010 10:22 am

* Izabelle csak mosolyogva hallgatja a lányt, majd a szakkörök szóra felkapja a fejét. S kicsit megrovó tekintettel a legidősebb fiára néz.*
- Folytatódnak a szakkörök? Tehát ezért nem akartál hazajönni az iskola elfoglalása után? *teszi fel érdeklődve a kérdést mire a fiú csak megrázza a fejét. Kissé váratva válaszol, mintha keresné a szavakat, de közben pontosan tudja mi lesz a válasz. Majd határozottan szólal meg.*
- Nem. Nem a szakkörök miatt maradtam. Mint írtam a tegnapi levelemben, Gaea megsérült. Az ő ágyánál ültem egész nap. *mondja halkan s pirosló arccal. Nem akarta emlékeztetni a lányt a sérülésre.*
- Apropó sérülés. *kap a szaván Izabelle.* Miért a főgyógyítótól kellet megtudnom hogy eljegyezted a leányzót? *kérdi ismét mérges tekintettel. Miközben a vörös hajú lányra tekint.* Ne értsd félre, örülök hogy a családunk tagja leszel. *mosolyog rá, majd Akakij is örömmel ugrándozik újra körülöttük. Sepp pedig most mielőtt válaszolna édesanyjának iszik a limonádéból, időt adva vele kedvesének a meglepődésre. Miközben amúgy Sepp és Izabelle beszélgettek, Akakij is válaszolt Gaeának.*
- Nem sajnos nem engedtek közel. De anya sem engedett volna a közelükbe.*mondja szomorkás fejjjel.*

Vendég

*Szemlélgeti a könyveket, de csak tisztes távolságból, hiszen kiszúrja kedvese nézését, ahogy elmennek mellettük. A limonádét pedig lelkesen, és hálásan fogadja. De észre veszi a fiú reakcióját azzal kapcsolatban is, így csak elveszi, de nem iszik bele, pedig szomjas. De szerencsére csak kicsit. Nem szereti az előre be nem jelentett, utólag meglepetéseket okozó történéseket. A bele-nem-ivást azzal leplezi, hogy a fiú anyjának válaszol az aggódó kérdésre.* - Nem, még nem tanítanak nekünk semmit. Csak szakkör volt eddig, és sokak szerint unalmasabb, mint az eddigiek a vezetőségi frissítés után. *Szándékosan fogalmaz így. Túl fájó emlék lenne most gondolni a szíven szúrt igazgatóra, és a szakvezetőkre, akiket állítólag szintúgy az úrnő öletett meg, bár azzal dicsekszik, hogy ő ölt.* - Szeptember elsejéig úgy tusom, még bőven van három hetünk, aztán pedig nem tudom mi lesz. De annak örülök, hogy a tanítás folytatódik. Nem lenne kedven a kegyencekkel tudatlanul, vagy bután hagyva összemérni később a szerencsémet. *hangja keserű lesz, mint a nyál a szájában, de juszt sem iszik! Inkább figyeli kezdi a két testvér beszélgetését. Az egyszarvúakra felkapja a fejét.* - Az szép! A közelükbe is engedtek? *Lelkesedik csillogó szemekkel. Hiszen köztudott, hogy az egyszarvúak nagyon érzékenyek a szomszédság lelki egészségére, ha szabad így fogalmazni. A kisfiú meg olyan tiszta és egyenes lelkű, mint a hulló hópehely szélcsend idején.*

Tárgy: Re: Bulgária Szomb. Aug. 07, 2010 9:51 am

* Mikor a család belép, a kúriába, az előszobába érkeznek, meyet nappalinak is nevezhetnék. A szoba belső tere, bár nem hatalmas, de egy család kényelmesen elfér benne. Bordó szőnyeg, régies meggyszínű bútorok, s a könyvespolcokon régi könyvek. A család rövid de annál velősebb története. Mely egy viszonylag új kötésű kötettel egészült ki az elmúlt napokban. A fiú szomorún pillant a kötetre, de nem hozza szóba. Főleg a mai nap nem. A kandalló körül, három kanapé és egy kis dohányzóasztal. Ezek felé tereli őket az özvegyasszony. S mikor helyet foglalnak, egy tálca limonádé repül feléjük mintegy frissítőként. A fiú csak felvonja a szemöldökét. Majd elmosolyodik, hiszen tudja, hogy bár az anyja gyógyító. Kitűnően ért a bűbájokhoz is.*
- Meséljetek mi történt az iskolában mióta a sötét úrnő elfoglalta azt? Fekete mágiára tanít titeket? *kérdi Izabelle a fiataloktól, melyre a fiú átdja a válasz lehetőségét kedvesének. Ő addig az idősebbik öccsévvel kezd el beszélgetni.*
- Miújság veled Akakij? Találtál új állatokat a birtokon? *teszi fel a kérdést, mivel jól emlékszik, hogy öccse pár héttel ezelött még a birtok felfedezésére indult. Az ifjú Dierk, csak hevesen bólógat. S arca mosolyra húzódik.*
- Igen, igen igen. Találtam. Képzeld az erdőbe most költözött be egy unikornis család. *itt hosszan áradozni kezd a gyöyörű állattokról. *Rádásul nem csak állatokat találtam ám! *mondja izgalommal a hangjában, mire az allidonos fiú csak felvonja a szemöldökét.*

Vendég

*Amikor megérkeznek Sepp otthonához, a lány nagyot néz. Kívülről még nem látta. De ennek még nincs vége, jönnek más meglepetések is. A kapu átengedi, de az a furcsa bizsergető érzés neki nagyon fura. És a fiú megjegyzése, hogy innentől bármikor jöhet? Na itt valami készül, meg is szólal a lány agyában a vészriasztó. Hiszen valahol ő még mindig csak vendég lehet itt, méghozzá az idegenebb verzióból elvileg. Hiszen valóban csak egyszer járt itt, és csak pár órára. Aztán amikor megjelennek a családtagok, halkan és illedelmesen köszön.* - Jó napot. *És amikor Sepp anyukája megöleli, kicsit megszeppenve, de vissza ölel. Érezheti is belőle akár az anyukája, hogy meglepte a dolog, nem is kicsit. Nem csak mert nincs hozzá szokva, hanem mert nem indokolt, nincs igazából szinte semmi indoka rá. De a fiút, őt érti. A legutolsó alkalommal tényleg jót játszott velük, és tőle nagyon jól esik a lánynak ez a felhőtlen és visszafogatlan ölelés a dereka körül. Meg is simogatja mosolyogva annak hátát, és Isabelle karján a kis csöppség muksiját. De ez a mosoly neki már szomorú szemekkel érkezik. Közben hallgatja ahogy Sepp szabadkozik az anyukájának, és ahogy befele terelgetik őket, a csomagokat maga előtt lebegtetve beljebb lép abba az épületbe, aminek belterét jobban ismeri, mint a külső területeket, hiába vezette előzőleg végig a párja. Hiszen akkor Akakijjel bújócskázott is egyet.*

Tárgy: Re: Bulgária Szomb. Aug. 07, 2010 9:00 am

[Dierk kúria, Sepp és Gaea a fiú apjának a temetésére érkeztek.]

*A szőke fiú és kedvese A Dierk kúria kovácsoltvas kapujánál állnak ebben a pillanatban. Egymás kezét fogják, hiszen a kapu csak a családtagokat engedi be. S a lány hivatalosan még nem számít a család tagjának. De a szoros családi kör, egyetért abban, hogy a családhoz tartozik. Csak ugye ez még nem hivatalos. A fiú a szabad kezével, kinyitja a vaskaput, melyen most az ő érkezésükre való tekintettel, csak a vérvarázs van fent. S együtt lépnek át a kapun. Mikor a lány átlép, a kapun, egyfajta mágia hullámot érezhet, s a fiú csak mosolyog.*
- A kapu mágiája. Felismert téged. Tehát mostantól szabad bejárásod van bármikor a kúriába. A múltkor ugye hoppanálva érkeztünk. Azért nem estél át ezen. *mondja magyarázva. S igen nemcsak hogy a kapú ismerte fel, de azonnali riasztást küldött a ház úrnőjének az érkezőkről. Így Izabelle aki ugye Sepp anyja, karjában Gerarddal és Akakij mellett jelenik meg a kúria épületének bejáratában. Mikor megpillantják az ifjú párost, várják, hogy az épülethez érkezzenek. S a két fiatal lassan meg is érkezik.*
- Hát ideértetek. Sziasztok! *köszön Izabelle a fiataloknak, majd azonnal átölelik őket.*
- Gaea! *kiált fel az ifjú Akakij, s azonnyomban átöleli a lány derekát, mert ugye csak addig ér fel.*
- Anyám, srácok. *biccent a szőke fiú a családnak, majd szerelmére veti a „na ugye megmondtam” tekintetét.* Szerettem volna látogatóba jönni a közeljövőben, de nem ilyen körülmények között.* hajtja le a srác a tekintetét. Miközben Izabelle az égre tekint s komoran válaszol.*
- Tudom fiam. Ideje lenne bemenni, vihar közeleg. *mondja halkan majd mindenttudóan rámosolyog a párra*

Vendég

//Szóval a szitu az, h tegnap először én tűntem el, aztán Yan, aki elvileg nemtom hány hétig nem lesz, de a karimat vissza akarom küldeni a suliba, szóval előre is bocsi, Yan, de NJK leszel Razz

Aztán, ha megjön drága Yan is, majd lereagálhatja ^^//

*Miután Yan beleegyezett, Lil és ő, felülve a lovakra visszaügettek a kúriába, ahol sietve lenyergelték és megetették a lovakat, s eddig minden simán is ment, ám a szobájuk felé menet kik nem jelentek meg? Hát persze, hogy a fiú szülei, teljes valójukban. Az itt következő szócsatát az olvasók érdekében nem részletezném, a lényeg, hogy Lil a közepe felé elvesztette a türelmét, és hát, nos... elfelejtette befogni a száját. A vége az lett, hogy mindketten a szobájukba zárkóztak, a szülők meg elvonultak, valószínűleg, hogy kitárgyalják mi legyen a két fiatal büntetése. Lil egész este egy percet sem aludt. Végig az járt a fejében, hogy most mi lesz? Yan miatta kap büntetést? Talán...de nem az lehetetlen. Lehetetlen, hogy ne engedjék vissza a Nezabarba. Az elképzelhetetlen. Az éjszaka közepén a lány azt tervezte, átszökik a fiúhoz, de az ajtaját...bezárva találta. Erre belerúgott egyet, aminek köszönhetően egy hétig sajgott a lábujja, de ez egy másik történet. Semilyen bűbájjal nem sikerült kinyitnia, ettől nem csoda, hogy még dühösebb lett. Azért még egyszer nem rúgott bele, annyi esze azért még maradt. Az éjjel hátralevő részében - Eva bánatára, aki nem tudott miatta aludni- csak fel-alá járkált. Mikor eljött végre a reggel, átöltözött, s a már nyitva talált ajtón kisurranva Kamenbe botlott, eltöltött vele negyed órát, miközben megpróbálta meggyőzni, hogy vegye rá Yan szüleit, engedjenek el vele legalább még egy lovat a Nezabarba - igen, Lil még most sem tett le a dologról. Hogy mekkora sikerrel járt, az már csak Kamenen múlik. Aztán, Yan szobájába benyitva ott is találta a fiút - bárcsak ne találta volna! Persze, az elkövetkezendő, Lil számára legszörnyűbb perceknek akkor is be kellett volna következniük. Ugyanis Yan a fejébe vette, hogy Lilnek haza kell mennie. A szülei miatt. Mert túlságosan gyenge ő ahhoz, hogy elviselje őket. Na, ezt persze Lil sem hagyta szó nélkül... Tudni kell róla, hogy még soha életében nem veszekedett, de még nem is vitatkozott, csak a szüleit hallotta néha. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer részese lesz egy ilyen dolognak. Olyan dolgokat vágott szerelme fejéhez, mint "nem akarod, hogy itt legyek", meg "önző dög vagy", aztán elrohant. Összecsomagolta a holmiját, és Yan kíséretében kiviharzott a kúriából - hogy a szócsata másik, a kapuban lefolytatott felét az összes szomszéd hallhassa. Legalább fél órán át veszekedtek, míg végül Lil annyira ideges lett, hogy olyat ejtett ki a száján, ami miatt pár nap múlva odaadta volna élete hátralevő részének a felét, csak maradt volna csendben. De ezt nem tehette. Szóval, mielőtt elrohant volna, hogy egy mugli taxiba beszállva a vonatállomásra vitesse magát, azt mondta: "Tudod mit, Yan Sergej Branimir? Ne is gyere vissza többet a Nezabarba! Utállak!".
A taxiban még gondolkodni sem volt ereje, nem is akart visszagondolni az előző veszekedésre. Fejében egymást kergették a gondolatok, mint valami lóversenyen. Aztán, mikor végre sikerült egy vonatjegyet váltania, s talált is egy üres fülkét a vonaton, úgy félúton hazafelé sikerült rendeznie gondolatait; s eszébe jutott a nyakában függő medál. Egy-két mély levegő vétele után (hiszen még mindig rettenetesen dühös volt a fiúra) letépte a nyakából - szó szerint letépte - a medált, és kinyitotta, minek következtében egy papírlap hullott a kezébe. Elolvasta a szöveget, és csak bámulta és bámulta, és bámulta, míg végül a medált földhöz vágta, a papírt pedig nyolcfelé tépve kihajította a vonat ablakán. Így ült ott, elhagyatottan, dühösen, nem törődve azzal sem, hogy könnyei már teljesen eláztatták a pólóját. De mielőtt leszállt volna a vonatról, a kabin ajtajából visszafordult, és felvette a medált a földről. Aztán leszállt, lehozatta Evát is az állatosztályról, majd, alig látva valamit dühös könnyei függönyén keresztül, nem törődve az őt bámuló tekintetekkel, és a mellette baktató, panaszosan vonyító kutyával, átlépte a Nezabar, az otthona kapuját - hogy átélje élete legszörnyűbb heteit.*

//És a zene sem maradhat el Smile

Within Temptation - Memories
Within Temptation - Bittersweet

Van klip is meg szöveg is. Magyar csak akkor, ha regizve vagy =) Sztem illenek ide Razz

//

Vendég

//Lil él! Lehet örülni.//

*Nem veszi észre Yanon, hogy bármi baja is lenne, így magában úgy dönt, a fiú biztosan nem hallotta meg a megjegyzést. A parkot meglátva csak egy halk "ó!" hagyja el a száját, majd leszáll a lováról, akit kiköt egy fához.* - Tényleg szép. Még a paddal is. *Mosolyodik el. Ha tudná, mit érez most a fiú, valószínűleg nem lenne ennyire jó a kedve... De ez van. Ha Yan leül a padra, mellé ül, úgy nézi a parkot. De egy kis idő múlva kénytelen megszólalni.* - Nem kéne mennünk? Lassan sötétedik. *Mondja halkan, látszólag nem szívesen menne el innen, viszont nincs kedve sötétben lovagolni az elhagyatott úton.*

//Na, most meg Yan...Mi lesz így ebből?! Sad

//

Vendég

*Nem veszi észre a borzongást, de a motyogást meghallja, és összeszorul a szíve.* ~Nem kéne állandóan a problémáiddal traktálnod, Yan!~ *szól rá magára dühösen, majd csendben lovagol tovább a lány mellett, és közben több elhatározás is megszületik az agyában. Most az elsővel kezd foglalkozni... Ha tudná, mi jár Lil fejében, egyet értene, mert ő sem tudja, mi lenne vele, ha nem ismerné a lányt, nem bírja elképzelni, ahogyan azt sem, hogy ő valaha is olyan ember legyen, mint a szülei. Nem, az képtelenség. Yan sosem hagyja figyelmen kívül a dolgot, csak nem szeret vele másokkal beszélni, még a szerelmével sem, mert nem akarja ezzel terhelni a lányt. Sőt, minél könnyebbé akarja tenni neki a vele töltött időt. Éppen ezért elirányítgatja a lányt egy parkhoz, majd leszáll Diablóról.*
-Csak kösd ki az egyik fához. Jó helyen lesznek ők itt *mondja, majd ő maga is ezt teszi, és várja, hogy szerelme végezzen, majd ünnepélyes mozdulattal körbemutat a parkon.*
-Bezden leggyönyörűbb helyszíne: A Szerelmesek Parkja *mondja, és rámosolyog a lányra. Még mindig emészti magát a család-dolgon, de nem mutatja. Olyan szinten nem, hogy lehetetlen észrevenn: jól játssza a lehiggadt, ismét jókedvű szerelmest.*
-Leülünk? *kérdi az egyik pad felé bökve a fejével. Na, igen, a kék műanyagpadok nem épp a leginkább környezetbe illő jelenségek, de ez van, ezt kell szeretni.*

//A Szerelemesek Parkja (A valóságban amennyire tudom, nincs ilyen a városkában, de most lesz Smile

)

Nem tudom, mi van most, de Lil nagyon eltűnt, szóval egyelőre fagyunk.//

Vendég

*Ha nem ülnének a lovon, valószínűleg átölelné Yant, de ezt most nem teheti, így csak lehajtott fejjel hallgatja. Egyszerűen képtelen egyszerűen átlépni ezt a témát... Yant hallgatva kicsit megborzong - nem, az nem lehet, hogy inkább akarna olyan ember lenni, mint ők...ahelyett, hogy ilyen.* - Aha... Akkor nekem is eggyel kevesebb gondom lenne. *Motyogja maga elé érzelemmentes hangon, miközben lovát újra elindítva követi a fiút be, a faluba. Így, utólag belegondolva jobb lett volna, ha befogja a száját, de akkor ez valahogy nem tűnt ennyire egyszerűnek. Elvégre, ha Yant szeretnék a szülei, olyan ember lenne, mint ők. És ha olyan lenne, mint ők, Lil valószínűleg szóba sem állt volna vele. Erre a gondolatra mintha tőrt forgatnának a lány szívében - lehetetlen, irreális az a világ, amelyben ők nem ismerik egymást, sőt, Yan tulajdonképpen...nem is létezik. Kerülni a témát. Lilnek ez nem fog menni... ő mindig mindent megbeszélt valakivel, és egy ekkora dolgot figyelmen kívül hagyni, az olyan, mintha valakinek a szobájában egy hatalmas szikla lenne, de nem törődne vele. Hülye hasonlat, de erre telt. Hacsak a fiú nem szólal meg, Lil sem teszi, csak csöndesen nézi a kis falut, ami más szituációban valószínűleg elvarázsolná. De nem itt, és nem most.*

Vendég

*Már épp mondaná, hogy nem, nem tudja, milyen, és reméli, hogy soha nem is fogja megtudni, de Lil nem hagyja, hogy megszólaljon. Végighallgatja a lány mondandójának maradékát, majd lehajtja a fejét, és halkan szólal meg.*
-Tudom. Tudom, hogy szörnyű emberek. Tudom, hogy sokkal rosszabb ember lennék, ha szerettek volna, mert akkor olyanná váltam volna, mint ők. De mégis... Lil, időnként egyszerűen nem érdekel, az egész, csak azt akarom, hogy szeressenek *mondja, majd ingerülten letöröl egy könnycseppet az arcáról.* És mikor Kamen ott van, az egész csak még rosszabb, mert olyankor látom, hogy megvan az a szeretet, de más kapja meg helyettem *mondja elkeseredetten, majd megállítja Diablót. A városka határában állnak, de nem akar ilyen állapotban emberek közé menni. Gyűlöli ezt a témát, és általában igyekszik kerülni, de Liliya újra és újra felhozza, csak tudná, miért... Igaz, most inkább ő volt a hibás, hogy ez már megint terítékre került, legközelebb jobban átgondolja, mielőtt hagyja kiülni a hangjába, szavaiba és arcára a fájdalmat.*
-Egy pillanat, csak kicsit összeszedem magam *motyogja, majd letörli az egy-két kiszökkent könnycseppet, és vesz pár mély levegőt, hogy megnyugodjon, majd már megy is tovább - amennyiben Lilnek nincs még valami hozzáfűznivalója a témához.*

Vendég

- Yan... Tudom, hogy mennyire...borzalmasan szörnyű lehet ez az egész, de! *Emeli fel fél kezét tenyérrel felfelé fordítva, hogy félbeszakítsa az esetleg megszólalni készülő fiút.* - De ne önmarcangold magad. A szüleid szörnyű emberek. Azzal sem érnél semmit, ha téged szeretnének a legjobban a világon. *Fejezi be, s bár tudja, hogy a fiú valószínűleg nem fog hinni neki, azért ő megpróbálta... És így is gondolja. Hiszen ez az igazság. Ha egy ember nem képes szeretni a saját fiát, akkor szerencsétlen az, akit ez az ember szeretni bír. Legalábbis Lil felfogása szerint. S nem tudja, mennyire hiányozhat az ember életéből a szülők szeretete - vagyis, csupán félig, hiszen az anyja általában úgy viselkedik, mint aki észre sem veszi Lil létezését - mégis szeretné Yan fájdalmát enyhíteni. Mindent megadna azért, hogy a fiú ne érezze ennyire rosszul magát a szülei miatt - csak hát, szeretetet nem lehet a boltban venni, de még bájital formájában sem lehet leerőltetni az emberek torkán. A Kamen-féle ötletre mindenesetre rábólint, bár ő sincs odáig attól, hogy szívességet kelljen kérnie a fiútól. Miközben beérnek a városba, végig azon jár az agya, hogy mennyi ideig tarthat majd rávenni Yan unokabátyját a dologra - merthogy Lil rá fogja venni, az is tuti.*

Vendég

-Rendben *bólint, majd ő is felkapja a szerszámokat, és bemegy Diablóhoz, aki egy percre sem bír nyugton maradni.*
-Hékás, fogd már vissza magad, mindjárt mehetünk! *szól rá az állatra, és miközben lecsutakolja és felnyergeli (amik a ló nyughatatlansága miatt elég nagy problémát jelentenek), magában mosolyogva hallgatja Lilt, ahogyan White-hoz beszél. Yan később végez, mint a lány, Diablo előbb említett hozzáállása miatt. Nem arról van szó, hogy nincs kedve kimenni, hanem éppen hogy alig bír már egy helyben ácsorogni. Azért sikerül a dolog, úgyhogy még gyorsan felteszi rá a kantárt is, majd kivezeti az istálló elé, ahol jelez a lánynak is, hogy felülhet. Itt minden simán megy, egyiküknek sem esik semmi baja - egyelőre. Aztán, hogy Diablo hogy fog viselkedni, az már megint más kérdés. Úgy igazodnak egymáshoz, hogy Diablo egy picit előrébb léked, mint White, és így Yan tudja mutatni az utat, de közben beszélgethetnek is. A fiú eltűnődik a kérdésen, majd válaszol.*
-Nos... Ahhoz beszélned kell az én drága unokabátyámmal *fintorodik el.* Ugyanis észrevehetted, hogy a szüleim nem teljesen fogják fel, hogy melyikünk az ő fiuk *mondja fájdalmas hangon. Látszik, hogy ez borzalmasan fáj neki, talán ezt gyűlöli a legjobban a szülei összes tette közül. Minden esetre folytatja a beszédet.*
-Tehát ha el akarok vinni még egy, esetleg kettő lovat, akkor vele kell beszélni, mert ha ő azt mondja, hogy el akar vinni egy-kettőt, neki megengedik. Nekem nem. *Yan elfordítja a fejét, és az utat kezdi bámulni, kifejezéstelen arccal, s még halkan hozzátesz egy mondatkát.* Szerencsére nem tudnak az állatfóbiájáról... *Ezzel ő a maga részéről lezártnak tekinti a Kamen-témát. Persze a ló-kérdéssel továbbra is hajlandó foglalkozni, de magában elhatározza, hogy erre a beszélgetésre félreteszi magában a fiú iránt érzett gyűlöletet. Amiről nem is az tehetett, hanem a szülei...*

Vendég

*Szélesen elmosolyodik, mikor Yan beleegyezik, hogy lovon menjenek.* - Igen, White-al. *Bólint, majd Yan után megy a szerszámoskamrába. Miután megtudta, melyik a ló nyerge, felemeli, és leintve a segítséget ajánló Yant, a ló boxa felé indul.* - Azthiszem, még emlékszem, hogyan kell. *Bólint, majd a nyerget a box ajtajára téve benyit a lóhoz, majd miután becsukta maga mögött az ajtót, megnyugtatólag végigsimít a ló oldalán. Ha talált kint kefét, azt is bevitte, így most gyorsan lecsutakolja a lovat, amit az valószínűleg élvezni fog. Közben folyamatosan beszél hozzá: nem tehet róla, nála megrögzött szokás, hogy beszél az állatokhoz.* - Jó paci vagy... Látod, nem foglak én megenni! Szeretnél egyet sétálni? *Majd mikor végzett a pucolással, fel is nyergeli. Mikor kész, még megállapítja, hogy az éjfekete nyeregalátét mennyire jól áll a lónak, aztán indul a kantárért, közben megnézve, hogy áll Yan. Ha a fiú is kész, felkantározza saját lovát, és kivezeti az istállóból, ahol, ha engedélyt kap rá, felül; vagy legalábbis megpróbálja, remélve, hogy a ló nem szalad vele világgá, és nem is döngöli bele a porba. Ha sikerült a művelet, büszkén elmosolyodik, és Yanra néz.* - Nos...indulhatunk? *Kérdezi, majd ha a válasz igen, sarkát óvatosan a ló oldalának nyomja, s ha a ló elindult, besorol Yan mellé, vagy mögé, hogy mutassa ő az utat.* - Yan...Lehet, hogy ez is hülye ötlet, de... Nem tudnád rávenni a szüleidet, hogy több lovat is elvihess a Nezabarba? Úgy értem, neked több időd lenne velük foglalkozni, mint a szüleidnek, és én is segíthetnék... *Veti fel az ötletet, bár számít a válaszra: a fiú szülei valószínűleg nem egyeznének bele, hogy Yan még egy lovat elvigyen. Ha másért nem, hát azért, mert Yanról van szó...*

White

Vendég

**Bólint. Ő is sajnálja a lovakat. Ezeket a szerencsétleneket arra tartják, hogy szépségversenyekre vigyék, és hogy a vendégeknek dicsekedjenek velük. Lil kérdés-kérésére a lányra pillant, majd rövid gondolkodás után halvány mosollyal biccent.*
-Rendben, akkor menjünk lovon. Gondolom White-ot szeretnéd vinni *pillant a lányra kérdően. Miközben várja a választ, elindul a szerszámos kamra felé, ahonnan el is kezdi kipakolni Diablo felszerelését. Azért fontos, hogy Lil melyikkel szeretne menni, mert akkor a ló saját szerszámait kell elővenni. Közben megadja a választ a kérdésre.*
-Szépségversenyek és dicsekvés. Milliószor mondtam már apámnak, hogy csak kettőt-hármat kéne megtartani, mert többet úgysem fogunk meglovagolni, de ő: nem, nem, én ebbe ne szóljak bele, mert amilyen bolond vagyok, még ehhez se értek *fintorog. Arcáról a mosoly leghalványabb árnyéka is eltűnik. Nagyon mérges a szüleire, hogy így tartják ezeket a szerencsétlen állatokat. Ha a lány közben válaszolt, előveszi a megfelelő ló szerszámait, és ismét felé fordul.*
-Felnyergeljem neked, vagy szeretnéd te csinálni? *kérdi. Szívesen segít, és nem is nagyon akarja Lilre hagyni a munka nehezét, de ha a lány másképp dönt, akkor azt is tiszteletben tartja.*

Vendég

*Óvatosan megsimogatja Whiteot, majd kis idő múlva elfordul tőle, Yanra figyelve.* - Ó...szegények! *Néz végig sajnálkozó tekintettel a lovakon. Egy normális lónak nem így kéne kinéznie... Egy normális ló érdeklődő, és valamivel... életvidámabb lenne. Lil sóhajt egyet, majd mikor Yan elindul, óvatosan megköszörüli a torkát.* - Öhm...Yan...Lehet, hogy hülye ötlet, de...nem mehetnénk lovon? *Pillant hátra Whitera, Diablora és a többi, mélabúsan nézelődő lóra. Tud lovagolni, a nagymamájának volt pár lova, mikor kicsi volt, így elég jól meg tudott tanulni. A nagypapája sok versenyre járt, még fénykorában. Persze, azóta meghalt. Lil már nem ismerte, csak a lovai maradtak hátra, egy ideig a felesége, Lil nagymamája gondozta őket, de aztán már ő sem bírt lovagolni rajtuk annyit, amennyit kellett volna, így eladta őket. Liliya kedvence is pont ilyen hófehér volt... Várakozva pillant Yanra. Nagyon szeretné, ha lóval mehetnének, egyrészt azért, mert szerencsétleneknek nem ártana egy kis mozgás, másrészt pedig, mert imád lovagolni. Közben azonban eszébe ötlött még egy kérdés...* - Amúgy... Minek nektek ennyi ló, ha szegények egész nap itt álldogálnak? *Vonja össze a szemöldökét. Ez a divat, vagy mi? Sok, szép lovat tartani, mindössze azért, hogy mutogathassák őket sznob barátaiknak?*

Vendég

*Valóban mindegyik elég szép, a legtöbb volt már valamilyen versenyen, bár nem Yan vitte őket, annyira azért nem profi lovagló, ő inkább marad a zongoránál. Diablo a dicsérő szavakra felnyerít, mintha csak értené. Persze valójában nem érti, de a hangerőből rájön. Okos állatok a lovak... A kérdésre Yan rövid gondolkodás után válaszol.*
-Dragannak meg van szabva, mennyi időt foglalkozhat a lovakkal, így megjáratni csak egyet van ideje, és az az egy a legtöbbször Diablo. Most majd még egy másikkal lesz ideje foglalkozni... Apámnak nem meri megemlíteni, hogy kéne egy lovász, fél, hogy elveszíti az állását. *A fiú is beleborzong a gondolatba, mert fogalma sincs, mihez kezdett volna, ha nincs Dragan. A fehér ló kicsit bizalmatlan, hátrébb is lép egyet, aztán biztos távolból kezdi el nézegetni Lilt, de végül mégis megengedi a simogatást.*
-Ő itt White. Igen találó név *forgatja meg a szemét a fiú.* Nem bízik túlzottan az emberekben, szóval szimpatikus vagy neki. Nem sokaknak engedi meg ezt *mosolyog a lányra. A legtöbb lovuk egyébként is ilyen. Nem szeretik az embereket, kedvtelenek, és félénkek. Kivéve persze Diablo. Azért a fekete mén sem tökéletes: elég tüzes jelleme van... Hogyha Liliya kellemesen kinézelődte magát, elindulnak arrafelé, ahol Dragan első nap kitette őket.*
-Gyalog szeretnél menni, vagy kocsival? Gyalog elég sokáig tart az út, majdnem egy óra, úgy gondold meg! *mondja. Neki nem lenne problémája a gyaloglással, de nem tudja, a lány mennyire bírja, vagy szeretne-e inkább kocsival, gyorsabban odaérni, vagy bármi.*

Vendég

*Mikor belépnek az istállóba, minden lovat végigvizsgál a szemével, és mindet gyönyörűnek találja. Megakad a szeme egy aranyos, fehér lovon, és épp szóvá tenné, mikor látja, hogy Yan az utolsó box felé igyekszik - és mikor Lil meglátja az éjfekete lovat, szinte elakad a lélegzete. Gondolkozás nélkül simít végig a ló nyakán, majd elveszi a felajánlott répát és Diablonak nyújtja. Ha az elvette a kezéből, Liliya már tüzetesebben végignéz a büszke állaton, és megállapítja: minden tökéletes rajta.* - Igen. Valószínűleg a leggyönyörűbb. *Mosolyog a fiúra, majd ismét az állatra fordítja a tekintetét. Miután eléggé kigyönyörködte magát benne, látja, hogy a többi lónak bizony nincs ilyen jó kedve...* - Hát ők? *Lép a szomszédos, hófehér lóhoz, aki eddig csak unott képpel nézegette az etetőtálját, de Lil közeledtére gyanakvóan felkapta a fejét, olyan "Hát ez meg mit akar tőlem?" tekintettel. De Lilt ez sem zavarja, csak megsimogatja az állatot.* - Jólvan, te is szép vagy ám! *Suttogja az állatnak mosolyogva. Hát, ő már csak ilyen...nem szeret kivételezni.*

Vendég

*Lil mosolya, mint mindig, melegséggel tölti el a szívét. A kérdésre megvonja a vállát.*
-Először meg akartam nézni, hogy milyen az az istálló, meg minden... De tetszik, szóval most valószínűleg Diablóval együtt megyünk vissza *mondja, ama kellemetlen gondolat kíséretében, hogy valaki más is lesz velük, akinek ennyire azért nem örül... Egyébként gondolta, hogy a lány nem öltözik át, mert valóban felesleges volna. Eva buksiját egy félmosoly kíséretében megsimogatja, aztán el is indul az istálló felé. Mint az hamar kiderül, az elég közel van a kúriához. Több ló is van odabent, de Yan gondolkodás nélkül a legutolsó boksz felé veszi az irányt. Mikor odaérnek, Lil megpillanthatja a gyönyörű éjfekete lovat, aki büszke tartással áll a karámban. Egyetlen másmilyen színű folt van rajta, a homlokán egy rombusz alakú rész fehér.*
-Nos, Lil, ő volna Diablo. A leggyönyörűbb ló a világon *mondja, majd odalép a büszke állathoz, és előszed egy répát a zsebéből, ami időközben félbe tört. Az egyik felét odaadja neki, a másikat pedig a lány felé nyújtja.*
-Szeretnéd te odaadni neki? *kérdi. Láthatóan jó a kedve, legalábbis viszonylag. Tulajdonképpen, ahhoz képest, ahogyan itthon telni szokott az ideje, minden tökéletes...*

Vendég

- Jó ötlet. *Mosolyodik el. Imádja az állatokat, köztük a lovakat is - csak épp a szüleinek sosem volt pénzük egy lóra, Lil nem túl nagy örömére. Persze, megértette a dolgot, de ez még nem jelentette azt, hogy örült is neki.* - Amúgy...mért nem tartod a Nezabarban a lovad? *Kérdezi kíváncsian. Ha neki lenne egy lova, ő biztos, hogy a közelében akarná tudni! Az átöltözésre nemmel felel, neki tökéletesen megfelelő öltözék lesz a hosszú farmer és a pulcsi. Ugyan minek öltözzön ki? Sétához, és esetleg lovagláshoz is megfelelő ez az öltözék.* - Hát, éntőlem indulhatunk...Eva! *Hívja maga mellé kutyáját, aki készségesen eleget is tesz a hívásnak, izgatottan üdvözölve Yant. Láthatóan ő is örül a sétának, bár, még azt sem tudja, hova mennek, sőt - azt sem tudja, mi az a ló.*

Vendég

*Viszonozza a csókot, a "Jó reggelt"-re meg nem mond semmit, viszont a kérdésre válaszol.*
-A mai program, drága hölgyem, Bezden feltérképezése, és egy rövid látogatás az istállóban *mondja hivatalos hangon, majd elmosolyodik, és végigpillant a lányon.*
-Át akarsz öltözni? Ja, és ha gondolod, hozhatod Evat is *mondja, majd türelmesen várja a választ, és, amennyiben a lány át akar öltözni, akkor azt is, míg végez, majd kézen fogja, és elindulnak az istálló felé. A fiú már nagyon hiányolja a lovát, szeretné minél előbb látni, és nem utolsó szempont, hogy tudja; a lány is szereti az állatokat. Márpedig akkor a lótól le fog esni az álla... Persze Yan elfogult, de szerinte Diablo a leggyönyörűbb ló a világon.*

Vendég

*Lil szintén kábé éjfélkor aludt el, így, mire felébredt ismét 11 óra volt. Nehéz lesz így visszaszokni a normális életrendhez... Mikor felkelt, evett, lezuhanyzott, majd, kissé felbátorodva (mivel már ki merte tenni a lábát a szobájából) levitte az udvarra Evát, hadd rohangáljon egy kicsit, aztán két órán keresztül olvasott - és várt. Néhányszor rockzene dübörgése ütötte meg a fülét, feltételezte, hogy ez csak Kamen lehet. Szóval: olvasott, olvasott és néha -bár akaratán kívül- zenét hallgatott. Elmélkedéséből halk kopogás riasztja fel. Rögtön felugrik ajtót nyitni, és mosolyogva köszönti szerelmét.* - Jó reggelt. *Köszön gúnyos félmosollyal, de azért megcsókolja Yant.* - Szóval, mi a mai program? *Tér rá rögtön a lényegre.*