Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Vendég

*Végülis, semmi rosszat nem sejt, ő is a nagy semmiért is ki szokta csípni magát, és nem is áll rosszul Jacknek ez a stílus.* Mespelare, és eltaláltad, igen. Christine hazaküldte.. Hüpip, majdnem megsajnáltam. *Mondja ugyanazzal a vigyorral az arcán.* Azért kell ennyi evőeszköz, hogy ne a salátás villával nyúlj a húsba, meg ilyesmi... *Nem kívánja most részletezni. Biccent, hogy természetesen szabad, és addig türtőzteti magát, amíg a fiú helyet foglal, de utána nincs kegyelem a levesnek.* Odron, nyugodtan mássz fel az asztalra, csak ne legyen szőrös az étel utánad. Régen én is a macskámmal ettem, amikor nem látták a többiek. *Ad engedélyt a daimónnak, aki utána már csak a gazdájától függ, hogy mehet-e.* Bon appetite. *Kíván vissza, el ne felejtse, de utána most már tényleg evés van. Rövid ideig csak eszik, nem habzsol, de láthatóan már éhes volt. Reggel is alig vett magához némi gyümölcsöt, ahogy mondta is. Mégis megszólal.* Jött valami hír újabb kegyencekről, vagy elmentek ők is karácsonyi partira? Kíváncsi vagyok, egy sötét nagyúr hogyan éli meg ezt a hececárét... ha szolga lennék, tuti vennék neki mikulássapkás rénszarvast, és inferust csinálnék belőle. Szerintem díjazná. *Vigyorog Jackre.*

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 6:03 pm

*És Jack rendesen ki is öltözik. Odron emg fojton tanácsokat osztogat neki, mint lány.* -Szóval előbb rendezd a szüleiddel a helyzetet, kérj tőlük engedélyt, mert nem lenne jó, ha csak úgy neked esnének, hogy hogy mertél ilyen nagykaliberű döntést meghozni. Utána pedig szép gyűrűt válassz. Fehérarany, vagy ezüst, semmiképpen sem aray, tudod, mert az nem illika bőréhez, és az ezüsttel utalhatsz arra, hogy mellette állsz.. És ne most támadd le rögtön, ez a legfontosabb. Most csak légy vele kedves, légy természetes, de inkább kedves. És próbáld meg nem elszúrni. *az utolsó mondatot egyenesen a fiúnak célozza, aki éppenséggel nem figyel rá eléggé, ezért Odron felmorran.* -Hékás, figyelsz? Jajj, Odron, nyugi, megértettem elsőre is. Csokornyakkendő, vagy sima? *fordul az ocelot felé, mire az eltöpreng, és a sima nyakkendő mellett dönt. Letelik a fél óra, és Svetlana be is kopog. Jack még emgigazítja a nyakkendőjét. Tiszta, fehér inget viselt, élére vasalt nadrágot, egyszerű, de mégis jól kinéző, fekete öltönyt és bíbor-vörös színű nyakkendőt, ami egyszínű, csak nem lehet pontosan tudni, hogy inkább vörös-e, vagy inkább bíbor. Minden esetre egészen kicsípte magát, haja jólfésült, de nem lenyalt, hanem ízléses.* -Jövök is rögvest. De vidám lettél hirtelen.. Mesapleare tán visszafordult? *kérdezi halvány mosollyal, majd már siet is a lány után. Odron szőre is csillog-villog, szépen, fényesen, nyakában tot az aranyozott lánc, ami inkább hasonlít egy nyakörvre, dehát ez nyaklánc. Ha valaki mást mond, annak maga Odron szedi le a fejét.* -És minek ennyi villa meg kanál meg kés? *kérdezi a fiú, miközben gyorsan haladnak az étkező felé. Prsze, egy cseppet sem bánja, hogy ettől megszabadultak, az se baj neki, hogy a kisebb étkezőben esznek. Mikor aztán beérnek, Jack mosolyogva néz körbe.* -Amúgy köszönöm Svetlana, ez nagyon ekdves tőled. *és, ahogy a lány eliramodik az asztalfőre, és ott helyet is foglal, a fiú szépen mellélépdel, de még nem ül le, csak emgáll a lány melletti széknél.* -Szabad? *kérdezi, és úgy tűnik, a legjobbik modorát vette elő. Az ételek sokaságán még végig sem nézett, Odron szájában azonban máris összefut a nyál, ahogyan csak egyszerűen körbenéz az ételek sokszínűségén, tömérdekségén és változatosságán. A fiú azonban még vár ezzel, két villával emg csak megbirkózik majd, ha arra kerül a sor.* -Jóétvágyat. *mondja halvány mosollyal, látva, ahogyan Svetlana máris nekiesett a leveses tálnak.*

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 5:31 pm

[Szamárral vontatott kicsi kocsin, egyenesen a Kobold Faluba, még reggel 10kor]

*Timotei is felmászik a szekérre, vagy mi az, beül a kukoricás zsákok mellé, ha azok, akkor nagyon szúrnak. Na mindegy. Leveszi a táskáját, majd elővesz egy doboz kekszet, vagyis sütit, amit ő sütött. Finom, mézes, karácsonyi kiadás, a suli tanári karának fele megkóstolta már, ha minden igaz, meg egy jó pár diák is. Szokásos sötétkék talárja van rajta, így neki nem nehéz cipekednie, hiszen ott van a java cucca, csak azokat tette bele egy táskába, amit nem akart a talárjában vinni, mint például különböző ruhadarabok, a doboz süti is onnan került elő, hiszen csak az ajándékokat és hasonlókat pakolt talárjába, meg persze tőrét, pennákat, egy-két pulicerpennát, és medálokat, pergameneket, könyveket, és ilyesmiket. Igen, könyveket is, hiszen a varázserejű talárba az is bele fér, minden egyes zsebe meg van növelve térfogat szempontjából, nem is gyengén, és a súly is egész kicsi hányadára csökken. A kobold fiú ott ül a ponyva alatt, ha van olyan, közben hátrafelé a földutat báulja, ahol megy a kocsi. A kis, fából készült, szamár vontatta kocsi. Végre nem kell majd azzal szenvednie, hogy gyakran előtörő kisebbségi komplexusával küzd, most olyan magas lesz itt mindenki, mint régen, a koboldfaluban, bár ő nem is élt olyanban. Ahol ő élt, voltak mindenféle népek, tündék, vélák, félvérek, emberek, koboldok is, sőt a falu határában néhány kentaur is élt sátraiban, akik különcként végleg, vagy huzamosabb időre letelepedtek valahova. Timotei néha-néha megkínálja Rosettát a sütiből, ahogyan mennek, majd egyszer csak a kobold lány megszólal. Először elmosolyodik, a kajás részen, meg ahogyan meséli, régen volt már otthon. Ekkor jön az a többesszám, ami kiüti.*
- Anya mindig hiányzik, ha otthon vagyok, meg akárhol is, tudod. Apa is hiányzik persze, meg anya is neki, viszont azt nem tudom, anyának hiányzunk-e akár egy kicsit is. *Fejezi be kis monológját. Illik tudni, hogy az anyja meghalt, az apja nevelte igazából, bár pár évig még anyja is velük volt, és valahol, mélyen, szívben-lélekben most is velük van.*
- Hát már egy jó ideje nem voltam otthon, nyáron sem mentem haza, csak tavasszal voltam, ami nem sokára már tavaly tavasz lesz, hiszen nemsokára már 2009 lesz. Tényleg, hol ünnepled, vagy hol leszel szilveszterkor? *Kérdezi, igen, még a koboldok is ünneplik. Hagyományosan minden évben 3 napos tánc- és zenemulatságot rendeznek, ismerkednek, sörözgetnek, borozgatnak, kinek hogy tetszik. Ismerkednek is, akkor a családok nagyon közel kerülnek egymáshoz, mint talán karácsonykor is, csak akkor nem rendeznek nagy "partikat", táncmulatságokat.*
- A csirkét azt én is szeretem. *Mondja még a fút, amolyan hozzáfűznivalóként még a lány mondanivalójához. Ő is izgul, hogy mindjárt odaérnek, hiszen Rosetta szüleit ha nem több mint 3 éve látta, akkor soha nem. Talán meg is fognak lepődni, mennyit nőt 3 év, 36 hónap, 1096 nap alatt,hiszen az jó sok, valljuk be. Remélhetőleg épségben beérnek a faluba, aztán Rosetta már csak eltalál a házukhoz, ha nem jön eléjük fogadóbizottság. Timotei a kocsis ősz haját bámulja egy ideig, majd elnéz mellette, és a távolba mered, remélve, hogy meglátja a falucskát.*

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Dec. 26, 2008 5:11 pm

[Szamárral vontatott kicsi kocsin, egyenesen a Kobold Faluba, még reggel 10kor]
*A kobold lányka beül a ponyva alá, ami ki van feszítve a kocsin, van ott elég hely, csak néhány kis zsák mellé kell beülni. Timotei is ott van vele. Eddig vonaton jöttek, aztán gyalog egy ideig, aztán stoppal, és ismét stoppal, hisz most épp egy idegen kocsiján üldögélnek, kobold, tehát minden bizonnyal a faluba tart, ahova ők is. Legalábbis azt mondták... A két koboldnak hosszú útja volt, és arra is figyelniük kellett, hogy mugli ne nagyon szúrja ki őket az országban.*
- Nagyon köszönjük, hogy elvisz minket a Faluba! *Szól előre a lány, és kicsit megigazítja a csomagjait, meg persze a vállát is fájlalja egy kicsit, hisz ott is van egy csomag, a váltáskája. A lány az unokatestvéréhez fordul, nagyon nagyon izgatottan, hisz már csak fél óra, és ott is lesznek. *
- Szerinted már várnak minket? Biztosan sült csirke lesz! Tudják, hogy imádom! Jajj Tim, olyan régen voltam már otthon! Neked nem hiányoznak a szüleid? Mikor voltál otthon? *Kérdezget sorbana kobold lányka unokatestvérétől, akit inkább testvéreként szeret, meg olyan hosszú kimondani, hogy unokatestvér... És mennyivel kézenfekvőbba sima testvér. Úgy is hasonlítanak eléggé. A kobold lányka fürkészi a zöld szemecskéivel Timotei szemeit, aki lehet,. hogy fáradt is, korán keltek, annyi szent. Közben zötykölődni kezdenek a kocsival, megindult végre az ingyen taxi.*

Vendég

*Fél óra múlva - amikorra talán már a fiú is felöltözött - kopogás, majd Svetlana dugja be a fejét az ajtón.* Kész az ebééd! *Rikkantja a fiúnak egy mosollyal az arcán. Beljebb se megy, elvégre menni kell, vár a kaja.* Ha nem bánod, akkor nem a nagyétkezőben eszünk, hanem a kicsiben. Egyrészt gyerekkoromban mindig ott ettem, másrészt nem tudom hogy boldogulsz a három kanál, három kés, három villa, két tál, két szalvéta kombinációval. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. *Zavart vigyor, tarkóvakarás. Valami feldobhatta, nem tudni mi, de hát inkább legyen vidám mint depressziós. Ha a fiú elkészült, akkor útnak is indulnak, egyenesen az első emelet felé. A lány összefogta a haját egy copfba, és bal kezéről levette a kesztyűt. Esztétikai sokkhatások várhatósága miatt ezt a jobbján nem végezte el. Elég gyorsan halad, majdhogynem fut, de inkább csak siet. Alig egy fél perc, máris ott vannak: kinyitja a "kisétkező"-nek titulált terem ajtaját, és be is lép. Hát, kicsinek alig mondhatnánk, egy nagy asztal foglal középen helyet, nyolc székkel, de csak két teríték van értelemszerűen kirakva. Az ebéd... nos, az ebéd az kifogásolhatatlan, van annyi fogás, hogy már csak végignézni őket is fárasztó. (Úgyhogy lehet fantáziára támaszkodni^^). Svetlana rögvest le is huppan az asztalfőhöz (szerényen), és kíméletlenül letámadja a leveses fazekat. A terítéken itt csak egy kanál és kés van... de villából kettő. Azt muszáj volt megtartani, akár mellékhelység, akár nem.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 10:34 pm

*Deyan szavai is nyugtatóan hatnak rá. Már meg is jelenik a fiú édesanyja, nagyon barátságos és Aravis csak zavartan nézi a jelenetet, melyben Deyant először látja sírni. Rég nem látta már anyukáját, nem lehetett neki könnyű a balhé óta. Illedelmes csöndben figyel és mikor hozzáfordulnak köszön.*
-Üdvözlöm, igen én lennék Aravis - majd következik a már rutinos meghajlás.
*A fiú újból kézenfogja és bemennek, a lány odasutogja neki, hogy csak ő hallja.*
- Minden oké? - néz a fiúra, majd mikor az egy bólintással választ ad, nyugodtan sétálnak be. A ház nem nagy, de épp elég és Aravis számára kissé különös, sokkal barátságosabb, mint saját otthona. Mikor leülnek a felkínált helyre, gyorsan végignéz ruháján, minden rendben-e és hajába is beletúr, ekkor kiröppenik onnan a két kis pilli. Láthatóan örülnek, hogy végre repdeshetnek, kapnak is az alkalmon, és játékosan lengik körbe a lányt. Aravis máris jobban érzi magát és már nem izgul, látja nem lesz itt semmi gond. Deyan anyukája igazán aranyos és barátságos. Ezt igazolja a pogácsa is, amit most hozott.*
-Köszönjük - mosolyog Helgára.
*Ő is vesz egy pogit és beleharap, már nagyon éhes, reggelizni sem maradt ideje, annyira kapkodott.*
-Igazán finom - jegyzi meg és az asszonyra néz, ki beszélni kezd.
*Deyan bátoríton átkarolja, ez most pont jól jön, a fiú tudja már mikor kell egy kis bíztatás. A lány kicsit közelebb húzódik a fiúhoz.*
-Nekem nagyon tetszik az iskola és szerintem Deyan sincs ezzel másképp - emeli szemeit a fiú felé, amolyan helyeslést várva - Deyan nagyon ügyes a látványmágiában, kicsit az átkokkal áll hadilábon, de már megbeszéltük, hogy segítek neki és nem lesz gond azzal. - kacsin tennél a mondatnál a fiúra.
*Aravis elkezdi mesélni, hogy lettek ők egy pár, teljes mértékben ki szeretné elégíteni a kíváncsi anyukát.*
- Hát az úgy volt, hogy mi sok idegig barátok voltunk és semmi több. Én el fiú.. öhmm - majd félbeszakítja ezt a mondatot és inkább mással folytatja, ez még rossz fényt vethet rá a fiú anyja szemszögéből - szóval Deyan még érdeklődött egy másik lány iránt. Majd egyszer csak az udvaron találkoztunk és elkezdtünk beszélgetni...ott jöttünk rá mindketten, hogy míg eddig más lányokkal és fiúkkal voltunk elfoglalva, addig észre se vettük egymást és észrevétlen megszerettük a másikat és ...hát így jöttünk mi össze. - zárja zavartan a mondatot és megfogja Deyan kezét.
*Majd el is húzza, hisz itt van Deyan anyukája, talán mégse kellene, vagy mégsem baj ez. Nem tudja..kicsit összezavarodott, pirulva süti le szemeit és megeszi a maradék pogácsát, ami még a kezében volt.*

/Fagyunk ismét. XD /

Vendég

[Szófia, Deyan és Aravis//
*Miközben utaznak, látja Aravison, hogy nem érzi mgát valami kényelmesen, valószínűleg a bámuló muglik miatt, épp ezért igyekszik lekötni a figyelmét. Aztán végül is megérkeznek a keresett házhoz.*
-Köszi, édes vagy. De nyugi, anyu rendes. *Aztán becsenget. A csengetésre egy megviselt külsejű, első látásra kedves, de ugyanakkor kicsit szigorú ábrázatú nő lép ki. Magasságra kb. akkora, mint Deyan, hosszú fekete haját szoros kontyban hátra fogva hordja. Mikor meglátja fiát egy lánnyal, elmosolyodik, és sietve ajtót nyit. Ekkor Deyan elereszti Aravis kezét, anyjához rohan, a nyakába borul és elkezd zokogni.*
-Jaaj, anya, annyira hiányoztál! Annyira sajnálom. Bocsáss meg! *arról beszél, hogy mióta elment hazulról apja kitagadása után, nem látta és nem írt neki, csak egyszer, másfél hónappal később.*
-Persze, megértelek. Nem tudhattad biztosan, hogy én még mindig ugyanúgy szeretlek. *mondja rá az anyukája, és csitítólag Deyan feje búbját kezd simogatni. Aztán eltolja magától, és Aravishoz fordul.*
-Áh, te lennél ezek szerint Aravis? Örvendek. Helga Rayna. *mutatkozik be, és kezet nyújt neki.*
-Gyertek be, ne fagyoskodjatok itt kinn. *invitálja be őket mosolyogva, és a ház felé mutat.*
*Deyan Aravisszal újra kézenfogva belép a házba. A házban két szoba van, mindkettő világos. A Deyané, ami a jobb oldalt nyílik, nagyjából fele akkora, mint az édesanyjáé, ami bal oldalt nyílik. Az ajtótól távolabb még két ajtó található, az egyik a konyhának, a másik pedig a fürdőszobának.*
*Deyan most az édesanyja szobájába vezeti a lányt, ott szoktak vendégeket fogadni. A szobában az ajtótól jobb oldalt szekrénysor található, melyben többnyire ruha van. A szekrénysorral szemben egy kanapé található, erre ül le Deyan, maga mellé ülteti Aravist. Deyan anyukája követi őket.*
-Várjatok, hozok friss pogácsát. Magam sütöttem, még jó meleg. *mondja, és el is siet a konyhába, majd kisvártatva visszatér egy kis kosárkával a kezében, benne pogácsák, majd leteszi a kosárkát a középen tallható asztalkára, és ő maga is helyet foglal Deyanékkal szemben.*
-Jó étvágyat. *mondja a kosárka felé mutatva.*
-Meséljetek. Hogy tetszik nektek az iskola? Hogy halad Deyan a varázslással? És hogy jöttetek össze? Mindenre kíváncsi vagyok. *mondja egy mosollyal. Deyan átkarolja Aravis vállát, és bátorítólag ránéz, hogy ő kezdje a beszámolást az ő verziójával.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 9:39 pm

[Olvadunk, Deyan és Aravis Szófiában]

*Végre megérkeznek Szófiába. Aravis még sosem járt itt. Muglikat se nagyon látott, még szerencse, hogy Deyan még időben felvilágosította, hogy a bőröndöt nem kéne lebegtetni. Így ő is húzza maga mögött, mert hát rájött, hogy húzható. Eddig nem volt erre szüksége és nem is tudta, hogy van rajt, mindig lebegtette. Majd Deyan mutatja neki az apja házát. Ő csak csendes megfigyelő marad, magában elraktározza a véleményét. Inkább a többi dologra figyel, a muglik érdekesek. Majd megállnak egy helyen, a lány nem érti mért, de azt tudják, hogy őt nagyon bámulják a varázstalan emberek, pedig még a pillik is felszivárogtak. Végignéz magán, de számára az öltözéke sem különös, bár ahogy végig néz több emberen, érzi talán kicsit különc itt. Télen a fidres-fordros, masnis selyemruháival. A sok alsószoknyával, mik kikandikálnak a puha anyag alól, de ennek épp ez a szerepe. Egy buszra várnak, a lány még nem utazott ilyenen, nem is nyerte el a tetszését, a lökdösődés a tolakodós emberek, ez mind furcsa számára. Szerencsére Deyan elvonja minderről a figyelmét és különlegességeket mutogat. Vidámpark, állatkert..azt se tudja mik azok, talán az állatkertről van némi fogalma, mugli állatokkal teli egy kert? Ő csak néz és néz, közben magában milliónyi kérdés vetődik fel és tudja jól döntött. Deyannal leszállnak erről a förtelemről és végre a saját lábai viszik nem más egyéb, zakatoló kereken guruló ócskaság. Örül a kis sétának, érdeklődve nézelődik körbe. Majd megérkeznek a célhoz. A ház nagyon aranyos, Aravis első látásra beleszeret, olyan otthonosnak tűnik számára, igaz saját otthonától ez messze van, az övé inkább ridegebb, ez meg olyan hívogató.*
-Nagyon tetszik, de már izgulok most mi lesz... - félősen néz az ajtóra, majd mintha áram lenne benne, gyorsan egyik ujjával belőki azt, de még mindig nem indul meg.
*Áll még egy kis ideig és bátorságot vesz magán, arcára ideges mosolyt erőltet és lélekben felkészül a találkozásra. Magában csítítja kedélyeit.*
~Mért izgulsz annyira? Nem szoktál te ilyen lenni, ez nem egy élet-halálra történő találkozás, csak Deyan anyukája lesz. Hajrá kicsi lány!~
Utóbbi mondatot anyukája mondta mindig neki, mikor bátorította, ez most is hoz némi önbizalmat, de kezét a fiú kezébe teszi, másikkal zajosan húzva bőröndjét a földön.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 8:54 pm

*Csak figyeli, hosszasan figyeli a lányt, míg végül kinyög egy hümmögést, majd azt, hogy ezt akarta hallani. Jack röviden fejet hajt.* -Örülök, hogy nem okoztam nagy csalódást. Hova készülsz? *és lámcsak, itt is van ez a bizonyos kérdés, aztán a lány válaszol is rá, hogy az ebédet nézi meg.* -Hogy repül az idő.. rendben, majd még találkozunk! *int távozóul a lánynak, majd, miután betette az ajtót maga után, elmosolyodik.* -És ezt hogy is kéne érteni..? *sandít fel Odron a fiúra, mire az kérdőnf elvonja egyik szemöldökét.* -Tán nem érted? De, én igen, de nem hinném, hogy ő is, elvégre, arra a pontra nem jutottál el, hogy nem, nekem nem kell ennyi barátnő, nekem csak egy kell, és az te vagy, légy a feleségem, és azt sem mondtad, hogy nem, nem kellenek a szüleid, mert egyedül akarsz megállni a lábadon, szabad lenni, elvégezni a hét évet, túlélni, és utána elmenni valahova jóóó messze innen, Vele együtt, és azt hiszem azt sem tetted hozzá, hogy bizonyítani akarsz, a Mesterednek, hogy érdemes vagy a bizalmára, Svetlanának, hogy nem is vagy te akkora pancser, és igazából érzel is iránta dolgokat, nem is akármilyeneket, és képes vagy pár tűzgömböt is megidézni, ha neki erre van szüksége, és a szüleidnek, hogy egyedül is képes vagy magadnak feleséget választani, pénzt keresni, hogy így leszedjék rólad a kezüket. *Jack még értetlenebbül pislog az ocelotra.* -Mért, ez nem volt eléggé érthető..? *az állat lesokkol, álla leesik a földig, és ki is fordul a kosarából.* -Ember! Ő nem gondolatolvasó, hogy a sorok között olvasson és ezeket a mellékleteket, lábjegyzeteket kihámozza az amúgy eléggé életúnt, mindent eldobok magamtól, és nekem senki sem kell, egyedül megállom a helyemet mondókádból! Tudod ezek a szavak cseppet sem voltak egyértelműek! Na várj, várj, várj.. *inti csendesebbre az így is ordibáló, morgó, vicsorgó daimonját, miközben lassan összeáll neki a fejében a kép.* -Szóval most Svetlana úgy véli, hogy nekem rá semmi szükségem, nem kell az életembe és igazából egy utolsó, szemét alak vagyok, őrült, aki nem akar változtatni az életének jelenlegi folyásán? Jó, hogy végre rájössz. My God... *az arca, ha lehet még sápadtabb, akkor az lesz. Falfehérré válik, és lerogy a földre, arcát a kezeibe temeti.* -Damnit!Jesus.. It cannot be, I cannot belive it.. Non ci credo! It's impossible, it cannot happens with me.. no, no, no.. *az olasz mondat csak belekerült, talán valami külső hatás, sosem lehet tudni, aki egy teljes napig kómában volt, attól nem lehet sokmindent elvárni. Odron közben kedélyesen lefetyeli a tejecskéjét, majd felsandít a fiúra.* -Ha abbahagytad az önsajnálatot, kissé jobban is kiöltözhetnél ebédhez. Asszem vár rátok egy nagybeszélgetés. És nem akarok olyanokat hallani, hogy mindennek vége, mindent elszúrtál, hatalmas vesztes vagy, mert ezeket tudom. Most kell fordítani a kockán! *morrantja oda a fiúnak, aki csak felsandít rá, kezeiben tartva továbbra is a fejét, és eléggé kétségbeesetten pislog fel daimonjára.*

Vendég

*A nevetésre legszívesebben az arcába lépne... de nem, nem hozták ki a sodrából még. Hallgat, és némán, mozdulatlanul figyeli a fiút, amíg beszél. Amikor a végére ér, beáll a csönd, amit végül Svet tör meg.* Hm. ~ Hm? HM?! Ennyi erre a reakciód?! Miért, mi legyen? Boruljak a nyakába siránkozva, hogy jajj Jack kicsim, miket beszélsz, gyere, üljünk le igyunk egy kis meleg tejecskét és mindjárt észhez térünk? Ettől tuti frászt kapna, de soha nem tenném meg. ~ Rendben, ezt szerettem volna hallani. *Áll fel és indul el az ajtó felé.* ~ Mit is? Hát, amit te is hallottál. Láss már a sorok közé! Nem akar változtatni az életén, ergo feleslegesen erősködsz. De hát... én... Mi. Tök. Feleslegesek. Vagyunk. Az. Ő. Életében. ~ *Hangsúlyozza kételkedő énjének, kezét a kilincsre teszi.* Elmegyek leellenőrizni az ebédet. *Adja meg az esetleges hova mész kérdésre a választ. Így is tesz: átlépve a küszöböt, betéve maga mögött az ajtót el is tűnik a Naxeldires látóköréből.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 8:31 pm

-Oh, na persze! Azért arra nem fogadnék, ki húzta volna a rövidebbet! *neveti el magát, majd az éles hangváltásra egyből felfigyel. Felismeri a hangot.* -Na had halljam Svet, mi a véleményed. *azzal fel is áll, és lassan kezd el sétálgatni a szobában, úgy hallgatva az albínó másik felének szavait. Csak hallgat, csak hallgat, szinte teljesen érzéketlen arccal. Agresszív szavak, melyek egyenesen a fiúnak esnek neki, mint apró, kicsi tűszúrások, melyek több millióan vannak. És persze ezt Jack mind nagyon is jól tudja. Addig azonban meg sem szólal, míg a lány végig nem mondta a szavait. Mikor aztán befejezi, Jack megáll az ablak előtt, és egy ideig csak néz ki.* ~Egy két éves nem tudja, mi a halál.. Annyi barátnőm lehetne, amennyit csak akarok.. Jó életem lehetne...~ *előbb csak somolyog. Sokszor, egyre többet és egyre jobban, majd kuncogni kezd. Kissé felnevet, aztán végül rendesen el is neveti magát, de csak szolídan. Megcsóválja somoylogva a fejét, majd rásandít a lányra.* -És mi van akkor, ha mindez nekem nem kell? *szinte meghökkentően hatol át a fiútól a kérdést, miközben teljesen a lány felé fordul.* -Ha én másra vágyok? Oh, és tudod mi a halál? az élet szerves része, olyan, mint a születés. Egy örök körfogás egyik fele. Senki sem tudja, mi van ott, de ez nem jelent nagy gondot. Ha egy ember meghal, születik több ezer új, és? Az emberi élet nem más, mint egy véget érő, halálos, hol rövidebb, hol hosszabb betegség. És, ha egy inteligens kétévesnek mondod el, minden bizonnyal megérti. Ha nem, akkor később emlékezve fog rajta töprengeni, akkor fog megrökönyödni. Akkor érzi át igazán, hogy mennyi ideje lengi körbe ez a bizonyos valami, amely megfoghatatlan, mindig is ott van mellette, sosem engedi el, de sosem hagyja azt sem, hogy túl közel rántsa magához. Csak arra vár, hogy végső frigyre kelhessen vele. Arra vár, mikor adod oda neki a lelkedet, mikor kötődsz hozzá, és elég egy rossz lépés ebben a végtelen körtáncban, és akkor cselekszik. Ez a halál.. És nekem mért nem kellenek ezek a dolgok? a pénz, az otthon egyszerűsége? Nem is tudom.. *megvonja a vállát* -Az ember mindig másra vágyik, sosem arra, amilye van. Más indokot nagyon nem tudok felhozni, de be kell látnom, igazad van. Nekem mindez megvan, és, talán, ha kevesebbet siránkoznék, jobb életem lenne. De én nem akarok jobb életet. Én más életet akarok, egyedül, szülők nélkül, egyedül megállni a lábamon, a Nezabar falain belül, és bizonyítani. *nekitámasztja hátát a falnak, az ablak mellett és onnan pislog le Odronra.* -Talán az a bajom, hogy túl sok mindent kaptam, amit nem én választottam. *azzal felsandít Svetlanára, hogy ehhez vajon mit szól.*

Vendég

- Kicselezve? Én szembe ugrottam volna a tigrissel! *Nevet fel, majd az elsőkre is reagál...* Jahm, elnézéést, Darkfield. *Szólal meg éleset váltva: gúnyosan, lustán elnyújtva a szót.* Nem tudtam, hogy a családodban a tisztelet szó azt jelenti, hogy hagyod magad megtépetni egy tigrissel mindenféle apróságért. Lehet, ki kéne hogy oktass az etikett ezen részére, mert az Ivanovok ezt nem ismerik. Svet! *Rikkant fel hirtelen.* Jaj, hagyjál már, te is ezt mondanád, ha nem félnél a vitáktól. Amúgy nem hiszem, hogy egy kétéves felfogja, mi az a halál... egy hétévesnek is nehéz elmagyarázni, ha anyu elment örökké. Elég! *Ül fel.* Muszáj mindig anyuékkal előjönni? Nem is rájuk céloztam, hagyjál már. Annyira álszent vagy! Most miért? *Beszél magában, nem zavartatja magát, hogy hallják.* Darkfield, mindig ezzel a sanyarú sorssal jössz, nem bírtam tovább hallgatni. *Néz a Naxeldiresre.* Kicsit emberként viselkednél, majdnem fenékig tejfel lehetne az életed, elvégre van pénzed, családod, lakásod, daimónod, akivel bármikor beszélgethetsz, a Nezabarba jársz, annyi barátnőd lehetne, hogy egy kézen nem számolod össze, ráadásul az egyik legerősebb szak tanulója vagy, a Mestered még pártfogolna is, ha kéne, ehelyett a családodat kicsit sem megnevelve csak szenvedsz a súlyuk alatt, a kúriádat messzire elkerülöd, Odronnal egy rakásszor veszekszel ahelyett, hogy megfogadnád amit mond, nem érzel és meg sem próbálkozol vele, és annyi rá a magyarázatod, hogy "nem akarom, hogy bárki bajba kerüljön miattam"? Mit gondolsz, ki vagy te? Mintha te őriznéd magát a bölcsek kövét. Ha mindenki bajba kerülne amiért szeretik, akkor bizony sok ember lenne épp most a halálán, mint például te is. Úgyhogy kicsit nézzél már magadba, ha kérhetem. *Umm... hát... Svetet hallották. Azért ha nagyon kivesézzük a szavait, akkor ott van benne is a féltés meg a szeretet, csak kicsit... ágresszíve módon.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 7:11 pm

-Alkalmazkodás, hát persze.. meg skizofrénia, meg daimon.. nagy különbségek, és Odrpn csak 9 éves korom óta van velem, de nem tudom, hogy illenek ezek a dolgok össze. Tiszteletre vagyok nevelve, és ráadásul nem akármilyen tiszteletre. Semmi ellentmondás. És apám már két éves korom óta fegyelmez, és az ilyesmiből nem könnyű kinőni. Két éves korom óta, mikor életemben először találkoztam a halálla.. gondolom nem meglepő, hogy éppen apám alkotott nagyot, megölve egy embert.. *mélyen felsóhajt, majd a plafont kezdi el szemlélni.* -És látod? Neked volt miért váltanod, nekem nem. Igazából most sincsen. Anyámékhoz majd hazamegyek, kapok pénzt, lelécelek, csupa öröm lesz és kacagás.. najah.. *morog közben Odron, mire Jack vállat von.* -Mostmár van hova mennem, van miért nem othon lennem, mostmár könnyebb emgválnom anyáméktól. De rendben, majd igyekszem.. *aztán sunyin a lányra sandít, sejtelmes mosollyal.* -Megnéztem volna, ahogyan elnáspángolod nagyanyádat, kicselezve a nagy tigis, és mindezt pálca nélkül.. *mondja még mindig sunyin, sejtelmesen somolyogva.*

Vendég

*Nna igen, bár félig-meddig hangosan gondolkozik, az ilyeneket nagy gonddal rejti el a nagyközönség elől.* Nem irigyellek ilyen szempontból... engem is kötelességtudásra neveltek, amit nehezen viseltem el. Csak Svet miatt tudtam az a fapofa lenni, akinek akartak.... és jól meglepődtek, amikor egy szeszélyes kisunokával találták magukat szemben. Hm, neked nem kell skizo, elvégre itt van Odron. Nem látom akadályát, miért nem tudtál volna előbb is ellentmondani. *Fejingatás.* Az etikett pedig tényleg durva példa, azóta megtanultam kicsit levetkőzni - nem teljesen, igaz - amikor Erickel testet cseréltem. Nehéz volt úgy adni őt, hogy közben jólnevelt úrikisasszony voltam, ő meg... hát... ő meg olyan... *Keresi a megfelelő szót.* ...egyszerű. *Találja meg végül.* Alkalmazkodáskészség az újhoz tulajdonság kérdése. *Von vállat, és nyújtózkodik egyet. Nahát. Tényleg kényelmesek az itthoni ágyak. Egészen elfelejtette már.* Én megtéptem volna a nagyanyámat, ha egy tigrissel szadizott volna nap mint nap. *Teszi még hozzá egy sunyi mosollyal az arcán.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 6:39 pm

*Pedig Jack tényleg csak jót akar a lánynak, semmi rosszat, semmi egyebet. Még jó, hogy a belső monológot nem hallja, érdekes lenne, maradjunk annyiban. A lány szavaira csak rákacsint.* -Megeshet, hogy komolytana vagyok. És nekem ez egész kellemes vendégszeretet. És ha a szüleim ellened akarnak menni, akkor állok elébük szíves örömest. Meguntam az eddigieket. Lssan ideje a saját lábamra állni, és amúgyis. Apám biztosan nem fog visszaemlékezni a dolgokra, ha igen, akkor majd jót nevet, és annyit mond: "szívós kislány, az szent igaz" bár lehet, hogy nem fog tárt karokkal várni. De keveseb szegülnek vele szembe és még kevesebben győznek is. Szóval szép volt. *mondja elmosolyodva a lányra pillantva.* -Nem tehetek róla, hogy nem támadok rögtön nekik. Én így nőttem fel, ergo ezt szoktam meg, ami csupán annyit jelent, hogy nekem ez már mindennapos, és inkább próbálom meg elviselni, bármennyire is nehéz, mintsem ellenszegülni. Amit belenevelnek fiatalon az emberbe, sosem felejtődik el. Durva példát mondva ez olyan, mint az etikett tudásod. *mondja egy vállvonás keretében, miközben kényelmesen ücsörög az ágyon.*

Vendég

*A hátán fekve erőteljesen Jackre mered.* ~ Úristen, majdnem valami olyat mondott, amivel elárulta volna az irántam való érzéseit. Jah, mert azok vannak neki, mi? Hát, biztos vannak. Nem hiszem. ~ *Mutat rá gondolatban a megszökős mondatra.* ~ Jóó, ettől még lehet. Nézd csak meg, csupa jót szeretne nekem!.. Jah, le szeretne rázni, ha összeházasodtok. De szemét vagy. Te is. ~ *Sértődik meg öhm... magára, és felsóhajt a fiú szavaira.* Komolytalan vagy! Ez neked a kedves vendégszeretet? Amúgy is... ha az édesapádnak feldereng majd valami a történtekből, lesz még egy rosszakaróm, vagyis inkább kettő... a feleségét is beleszámítva... sőt, három, hogyha annyira vagy ellenálló velük szemben, mint ma. *Tekint újra sokatmondóan a fiúra.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 6:24 pm

*Benyit a szobába, és máris látható, nem egy nagyon erős varázsló, nem megy ez neki sokáig. Odron kényelmesen belemászik a kosárjába, és összegömbölyödik. Jack csak elmosolyodik.* ~Ugyan kedvesem.. ne legyél ilyen morcos.. Degonosz.~ *morogja válasz képpen a fiú gondolataira a daimon, a fiú pedig csak csendben végighallgatja, ahogyan Svetlana kidühöngi magát.* -Ugyanmár. Megtisztelő, hogy inkább hozzám jönnél, mint ehhez a Mespelare-hoz. Ez jól esik. Hát, érdekházasság.. örömtánc.. nem hinném, hogy ez a kettő összeillene, de ha végső soron ennyire akarják, akkor a szüleim akarata ellen nem nagyon tudok küzdeni. Szóval ilyen részről úgyis majd valami ficsúrhoz leszek hozzáadva. És az amúgyis jobban érdekelne mindezek előtt, mindezek elé helyezve, hogy te kihez akarsz hozzámenni. Én abban is benne vagyok, hogy összeházasodunk, aztán félrenézek, megszöksz életed szerelmével, a herceggel fehér lóval, és akkor utána megmajd eljátszom a nagyon csalódottat és leélem egyedül az életemet. *mondja, miközben leül az ágyra, Svetlana mellé, és, mikor az elkezdi mondani, hogy ez csak egy rossz álom, a fiú elmosolyodik.* -Én élvezem. Kényelmes a brendezés, kedves vendégszeretet van, és egyelőre nem zavarják meg a köreimet, jelenlet Christine is erőteljesen gondolkozik, ebből még sokáig nem lesz eljegyzés, érzem. *mondja sejtelmes, sunyi mosollyal sandítva a lányra.*

Vendég

*Jack szobájában már ott ücsörög Svetlana is, aki éppen a pálcáját fogja kétmarokra.* Esküszöm, elvégzek egy harakirit mostazonnal! *Lehet, a tiszafát tartja erre alkalmasra?* Hogy képzeli, hogy helyettem dönt, ráadásul Nicholas mit befolyásolgat már megint, ha hetedik évvégén úgyis kinyiffant?! *Őrjöng nem üvöltve, de emelt hangnemben az ágyon ülve.* Bár inkább mennék hozzád, mint Mespelare-hoz *Tekint fel itt Jackre.* de nem hinném, hogy egy érdekházasságtól örömtáncot lejtenél. És amúgy is, hagyják már meg a jogot nekünk. *Sóhajt egyet, és hátradőlve keresztülnyúlik az ágyon.* Ilyen kínos helyzetbe hozni őt... Mondogasd, hogy rossz álom, hátha felébredsz. Rosszálom, rosszálom, rosszálom, rosszálom, ez nem létezik, ez csak egy rossz álom. Nem hatásos. Legalább megpróbáltuk. *Gondolkodik megint fennhangon.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 5:50 pm

*Jack, hallgatva az újabb szavakat, elgszívesebben elröhögné magát.* ~Méghogy emgfigyelni.. a Darkfield Kúriát? Hol élnek ezek? Ahelyett, hogy ezt kényelmesen elintéznék maguk között, levelezéssel.. megfigyelés.. kis huncut, aljas emberek..~ *somoylog a nem létező bajsza alatt, és csak hallgatja, és figyeli, ahogyan Nat köhög, majd mintha Svetlana suttogna neki valamit. Aztán a kérdés. Jack elmosolyodik, gonoszkás, sejtelmes mosoly ez, olyan, amit a fiútól megszokhattunk.* ~Nah te vénasszony, bevallod?~ *a vénasszony nem igaz, lévén a nő mondhatni egészen fiatal, bármennyire is állítása szerint öreg bizonyos dolgokhoz. Kinézetre legalább is nagyon fiatal.* ~Szóval igen. Ejj, ejj..~ *gyilkos, őrült mosoly a fiú arcán, szemei megvillannak, aztán elnéz az albínó felé, és látja, ahogyan a halvány körvonalak elindulnak sietős léptekkel kifelé. Jack még marad pár percig, de csak röke ideig. Jól megnézi magának ezt a terepet, a helyet, a szobát, a lángokat, az ideges nőt, majd gúnyos mosollyal meghajol felé, sarkon fordul kiegyenesedése után, és lehagyja a terepet. Magában pedig mélyen elmélkedik, mit is gondolhat valójában most ez a bizonyos Christine, mennyi minden járhat a fejében. Nem tudja, Svetlana hova igyekezett, de ő minden esetre visszasétál a szobába, amit az ő számára rendeltek ki, ocelotja ott kocog mellette, csendben, osonva.*

Vendég

*Úristen, Svetlana azért ilyeneket nem vár. Nicholas mindig baj, ha megjelenik... esküvőt biztosan templomban fognak tartani. Oda nem mehet be. Ezt gyorsan feljegyzi magának, nehogy elfelejtse.*
- Majd szemmel tartjuk a fiút és a családját, és utána meglátjuk. *Teszi hozzá az öregnéni.*
- De...
- Semmi de! Az én szavam fog úgyis számítani, és elégedj meg ennyivel. *Zárja le a témát. Svetlana Natalyen mellé oson, mire a lány köhögni kezd; valamennyire beteg is, így nem nehéz imitálni. az albínó valamit a fülébe súg, majd arrébb áll.*
- Csak egy kérdést még, és befejezem, ígérem! *Hagyja abba az álrohamot, és kérlelőn a Kúria úrnőjére néz. Egy najólegyen arckifejezésű biccentés után magához ragadja a szó jogát, és a valószínűleg az Eramiros által feltett kérdést tolmácsolja.* Nem lehet, hogy csak azért szeretné Darkfieldhoz adni, mert a fiú nekromata... és Nicholas nekromatát akar a családba?
- Elég volt, Natalyen, ez már pofátlanság! KIFELÉ!! *Ordítja, mire a szolgálólány hihetetlen sebességgel felugrik, és kiviharzik. Az öreg nő dühödten zihál. Az elemista szó nélkül elindul visszafelé... kicsit sietős léptekkel, de semmiképp sem futva. Rajta cipő van, de mégiscsak balerinacipő, ami nem nagyon csap zajt.*

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 5:25 pm

*Halkan oson, és jó, akkor a körvonalak látszódnak, de azért nem akarja elütni Svetlanát, abból nagy égés lenne. Halkan oson, oson, lopakodik, hallgatózik. Mikor beérnek abba a bizonyos szobába, akkor egy sötétebb helyre igyekszik orientálódni, bár ebben a lakásban ez eléggé nehézkes. Szemei a tűzre merednek, majd kérdőn felvonja szemöldökét. A morze jeleket részben ismeri, még valamikor nagyon régen tanult róluk. Minta pár betűt fel is ismerne, de aztán csak emgrázza a fejét, a szemei kissé megfájdulnak, ha sokáig nézi ennyire koncentrálva a tüzet. Odron lefekszik mellé, és ő maga élvezi a lángokból áradó meleget. A fiú pedig feszülten figyel és hallgatózik.* ~Nah remek, megint helyettem döntenek..~ *morogja gondolataiban, miközben azt hallgatja, hogy minden bizonnyal Jack lesz az egyik potenciális jelölt, mint Svetlana férje. Bár ez a kép eléggé érdekes tud megjelnni előtte csak, valahogy nagyon torzul. Mintha várná, hogy előugorjon ezek után egy pap, Nicholas nevetve, meg a Croft fiú, mint az ő tanúja.. Elmosolyodik a képtelen képre.* ~Ennél azért minden bizonnyal jobb lehet.. de mértnem dönt most? Hamár Svetlana meg én nem dönthetünk? Ismered a nagy mágus családokat, te is onnan jöttél. Te sosem dönthestz e felől, mégha ki is tagadnak. És légy türelemmel. Nem rólad van szó.. Én sem választhattam..~ *morogja a végét nagyon is sértetten az ocelot, mire Jack csak szemforgat, majd nekitámaszkodik a falnak, hátát nekiveti, és tovább hallgatózik, hátha jutnak még valamire ebben a bizonyos párbeszédben. Még nagyon nem akar menni.*

Vendég

*Svetlanának halványan látni a körvonalait, ahogy Jackét is látja az albínó: elvégre, körülbelül egy erőszinten vannak.*
- ... van abban, amit mondasz. Elvégre, Johnban is van valami... ravaszság, ami tetszik, valószínűleg a fiára is átragadt. Lehetséges jelölt.
- De hát ők feketemágusok, ez nem jelentene...?
- Nem. *Vág a szavába.* Azokkal a hagyományokkal szakítunk, elvégre Bulgária is a Nezabar révén a fekete mágiájáról ismert... *Megállnak, és leülnek a kisebb nappaliban a kanapéra. Itt is van kandalló, amiben vidáman lobog a tűz.* Miért is érdekel ez téged ennyire?
- Hát, azért, mert nem mindegy, hogy ki lesz a kisasszony eljegyzettje... *Zavart mosoly a cseléd arcán.*
- Örülök, hogy van egy ilyen nagyszívű szolgálólánya... nélküled azért mégiscsak más szinten állna, mint most... *És miközben magyaráz, Natalyen a tűzbe bámul. Talán Jack kíváncsiságát is felkeltheti, hogy furcsán viselkednek a lángok. Ütemesen lobognak. Tá, tá, titi, tá, megmerevednek, majd tititi... ha egy oldalpillantást vetünk az albínóra, látszik, hogy mozgatja óvatosan a pálcáját. Tehát ő babrál vele. Christine befejezi a monológot, és Natalyenre néz.* És te mit bámulsz?
- Semmit, csak egészen... megzavarodtam ettől a sok bóktól. *Naiv mosoly, és újra az öregasszonyra néz.* És nem lehet esetlegesen az, hogy a kisasszony... maga válasszon? *Az Eramiros nagyban bólogat. Lehet, hogy ő üzente... bár... érdekes egy jelrendszer. Olyan, mint a morze. Csak pyrománabb.*
- Ehm... *Ez a kérdés rendkívül meglepi a nőt, elvégre, ez már kényesebb.* Nem hiszem, hogy képes lenne választani... elvégre, kétszemélyiségű, tehát adott időben két embert is szerethet ugyanúgy. Amúgy is, skizofrén, ne felejtsd el, tehát amit még ma helyesnek gondol, egy hónap múlva már lehet ennek az ellentetje. Akit ma szeret, lehet, hogy jövő héten már gyűlöl... és a gyűlölete pusztítóbb mindennél. Ezért kell neki olyan férj, aki egy kicsit... megneveli ilyen téren.
- A Croft fiú?
- Ő is lehetne, ha nem rántaná magával Nicholast.
- Tehát... Darkfield? *Az albínó idegesen a fotel támlájába markol, és úgy mered a párosra.*
- Potenciális jelölt, de erről nem ma döntök.

Tárgy: Re: Bulgária Csüt. Dec. 25, 2008 4:57 pm

-Hát, akkor ennyi volt.. *mondja, aztán a röpke játszott sértődés után jön a hatalmas erőpróba. Igen, amint tud, kapcsol. Miután fejbevágja a lányt, majd az elvonul a támadás elől, eldobja a párnát.* -Mi az, mi történt? *kérdezi, majd, látva, hogy a lány az ajtóhoz lapul, szépen csendben marad, és ő is fülelni kezd inkább. Szépen, halkan leveszi a cipőjét, csendben odaoson a lány mellé, és csak hallgatózik. Felismeri a két hangot, a nagymamáét meg a társalkodónőét, vagy legfőbb szolgálóét, vagy mi is a lány posztja. Nem is figyeli Svetlanát, sem azt, ahogyan tátog. Inkább koncentrál a szavakra.* ~Méghogy efféle alak.. kikérem magamnak..~ *morogja magában, majd a léptek megállnak és ő a lélegzetét is visszafojtja, Odron farka lassan, könnyű ütemben rezdeül, és leng jobbról balra, majd visszafelé. Ideges ő is, annyi szent. Aztán a léptek elindulnak, és Svetlana már el is tűnik a szeme elől.* ~Most követni kéne? Vagy megvárod itt és megtudod, hogyan döntöttek eljövendő házastársadról vadidegenek.~ -Nah azt már nem! Occaceo. Occaceo. *sziszegi a fogai között, pálcája máris a kezében, és, lévén a ház túl világos, Árnyékgyűrűnek hasznát nem veszi, így inkább két kiábrándítóbűbájt alkalmaz. Egyet magára, egyet Odronra, és már ki is oson az ajtó résén, és csak remélni tudja, hogy nem fog nekirohanni a szintén láthatatlan Svetlanának. Ezt elkerülvén kocogótempóra vált, és, mivel zokniban van, a cipő hangja nem ver semmi visszhangot, remek. Odron a maga puha tappancsaival oson a fal mellett, mintha csak zsákmányra lesne. A fiú pedig végig úgy halad, hogy egyik kezével a falat tudja súrolni, nem akar sem lemaradni, sem nekiütközni bárkinek is, így szépen, láthatatlanul oson a páros mögött a fal mellett, remélve, hogy kíváncsisága jelen esetben nem fog nagy gondokkal járni.*

Vendég

- Nem értek semmiféle jelbeszédet, úgyhogy marad a kapcsolatszakadás. *Nem bírja ki visszafeleselés nélkül. Amikor elfordul, egy pillanatra aggódó képet vág, nehogy túl mélyre tiporjon a lelkében, és naiv tekintettel pislog rá. Szerencsére csak megjátszás a dolog, úgyhogy túlteszi magát rajta gyorsan. A párnacsata javában tart, amikor Svet egy pillanatra megdermed: ennek folyamán kap egy fejbeütést, de a következő pillanatban már leguggol az eztánlévő elől, és az ajtóhoz szökkenve ráteszi a fejét és hallgatózik. Valamit kineszelt a nagy küzdelem közben, de hogy hogyan... hát, mindegy is. Csak kapcsoljon gyorsan Jack.*
- Miért nem tesznek semmit a kárhozott ellen? *Teszi fel egy -meglepő, de- női hang a kérdést. Ha kicsit erőltetjük az emlékezetünket, felismerhető benne Natalyen hangszíne.*
- Tudod jól, hogy én már ahhoz öreg vagyok... másrészt... majd Svetlana megoldja. Erős ő, akár már most is megölhetné egy kis ésszel. *Válaszolja az egyértelműen beazonosítható másik: Christine.*
- És a két fiúval mi lesz?
- A Croft fiú amíg nem jár erre, békében marad. Akkor válik veszélyessé, ha Svetlana közelébe kerül. Ne felejtsd el, hogy kik a felmenői... és hogy ki a mestere.
- Értem... és a másik? A Dark... D...
- Darkfield. *Pontosít, a léptek megállnak az ajtó előtt. Az albínó visszafojtja a lélegzetét, nehogy rajtakapják őket hallgatózáson.* Semmi bajom nincs vele, bár meglep, hogy ilyesfajta alakokkal cimborál az unokám. *Megesküdhetne a Naxeldires, hogy az albínó erre egy laza "anyád"-ot tátogott a szájával.* Inkább illik Svethez, mint Lanához, de Svetet ismerve, csak eszközként. Tudnám, mit tervez... *Elmerengő hangnem.*
- Szimpatikus?
- Darkfield, vagy az unokám?
- Ehm, ez egyértelmű... Darkfield?
- Mire akar kilyukadni?
- Tényleg Mespelarehoz akarja adni Svetlanát vagy immáron szóbajöhetne más? Mert hát... *A lánynak a szája is tátva marad, az ajtóba már-már belevájja a körmeit, annyira fülel. Újra elindulnak a léptek, valószínűleg az első emeleti lépcső felé.*
- Ez nem igaz... *Néz ledermedve maga elé, majd a fiúra. Előkapja a pálcáját, magáraolvas egy kiábrándító bűbájt, és óvatosan kinyitva az ajtót a beszélgetők után indul. Ezt hallani kell.*

Tárgy: Re: Bulgária Szer. Dec. 24, 2008 6:13 pm

-Akkor majd jelbeszéddel kommunikálok veled, vagy a kapcsolatunknak itt és msot végeszakad. *álsértődött képet vág, össze is fonja maga előtt a karjait, és kissé elfordul a lánytól. Mikor tovább pedzegeti a témát, akkor még jobban sértődni kezd, és csak rásandít a lányra.* -Ez ugye nem volt kérdés? Mindenki tudja, hogy inferusok irtóznak mind a tűztől, mint a fénytől, és azon szellemek is, melyek a tűzben lelték halálukat. A fény, a tűz mindig hatásos ellenük, bár a tűzben már benne van a fény is, de az már egy másik kérdés. És akkor majd, ha eléggé nagy nekromanta és halottidéző leszek, akkr majd csettintek és porrá hamvadnak, nah, ne köss bele mindenbe. *mondja, mert nem szerezi, ha ennyire belekötnek, és hatalmas, jövőre vonatkozó röpke világmegváltós, világuralomratörős, emberiség porbatiprásával kapcsolatos ötleteit megdöntik, és kipukkasztják a légvárát. Látva, hogy a lány bólint, hogy megváltja a világot, csak elmosolyodik, olyan na rajta, akkor indulás mozdulattal int, aztán máris párna van a kezében. Hogy emgint gyerekes lenne? Nicholas is megmondta, és amúgyis. Még egy igazi, vérbeli hideg, és komoyl nekromantának is vannak szabadnapjai. Mégiscsak karácsony van, márha minden igaz, akkor náluk is, bár e felől hatalmas kétségeim támadtak. Minden esetre ünnep környéke van, így simán elképzelhető, hogy dobálózzon párnákkal. Hatalmas ereje van bizony, és még nagyobb lelkesedése, így nem áll le egy pillanatra sem. Pihék szállnak, és ütés jobbról, ütés balró,l hárítás mindenfelől, és még nevetést is lehet hallani a fiútól. Mintha megint kisgyerek lenne, ami a maga hatalmas 15 évével nem is olyan lehetetlen dolog.*