Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Vendég

- Umm, hiába célozgatsz, ha beszélgetni akarsz a jövőben velem, akkor tudnod kell bármikor elsütni egy Kachle-t. *Nyelvetölt.* Milyen ciki lesz már, nekromata vagy, de a hullák ellen nem tudsz majd mit csinálni... mert... asszem azok a tűztől félnek, nem? *Dönti félre a fejét, lehet, tévesek az információi. A próféciás megmozdulásra kíváncsian pislog, és határozott arckifejezéssel bólint, hogy igen, ő megváltja, itt és most! Röpke nevetés, a Nicholastémát már ejti is, hiszen ahogy felül, máris a rikkantó Jack ellen kell védenie magát. Elkapja a párnát, majd talpraszökken, és csépelésből nem marad a Naxeldires adósa. A két hatalmas fizikumú ember ím összecsap, itt vér fog folyni... wehehe. Már ha bármelyiküknek négyesnél nagyobb lenne az ereje. Ilyet is ritkán látni mind a két féltől ^^*

Tárgy: Re: Bulgária Szer. Dec. 24, 2008 5:59 pm

-Vannak oylanok, akik ellentétes elemekből jók, bár ez a levegő-föld párosnál könynebben elképzelhetőbb, mint a víz-tűznél, de ott sem kizárt. Az, hogy neked nem megy, az nem feltétlenül meglepő, hiszen ilyesmik előfordulnak néha. Tudod, egyszer Arnuil próbálta meg megtanítani nekem a tűzigéket, azt mondta, tápláljak haragot. A végén ő szörnyülködött el, mikor akkora tűzgolyót robbantotam ki, hogy három bábut is felgyújtottam, és azzal a lendülettel le is fejeztem. Hát, ő akarta. És vannak olyan dolgok, tudod, melyeket nem feltétlenül kell viszonozni.. *céloz ezzel erősen arra a bizonyos dologra, hogy ő szívesen kihagyja az elemi igézéseket, a tüzeseket is, mégha hatalmas örömmel meg is tanulná őket, nincs ekdve önmagát kiütni pár lángocska miatt. Mégha egy nap ez akár az életét is megmenthetné. A szüleire vonatkozó témára csak felhördül.* -Ugyan, jó kuncsaft.. hát ennyit érnek az érvek? És szerintem a szüleim kiváltképpen örültek volna annak, ha egyszer csak ismét hazatévedek, márpedig ahhoz innen ki kellett volna dobni. De örülök, hogy mindez nem történt meg. És, akkor itt az idő. *tárja szét karjait.* -Lana, itt az ideje, hogy megváltsd a világot! *mondja kissé sunyin somoylogva, még mindig széttárt karokkal, aztán meg csak vállat von, kezeit leeresztve.* -Hát, ha egyszer becsületes volt, akkor sem értem. A halál után nem úgy van, hogy az emberek megváltoznak? Hetedik év végére amúgy nem feltétlenül leszel sokkalta erősebb, mint most, és ez akkoris gyerekes sértődés.. *mondja, továbbra is kitartva az igaza mellett, aztán fejébe kap egy szép nagy párnát, és csak elterül az ágyon, elnevetve magát. Sejtelmesen elmosolyodik, majd, mikor a lány felnevet, szemei gyilkosan villannak, és immáron két párnát kap fel. Egyet odadob a lánynak, aztán feláll, és sejtelmesem somolyog.* -Védd magad! *rikkantja el magát hirtelen, és igen. Indulhat a párnacsata. ^^ Jacket sikerült elkapni könynedebb, játékosabb pillanatában kifogni, vagy olyanba hozni, részletkérdés. Az viszont bizonyos, hogy nagyon is lelkesen veti rá magát a lányra, és, ha minden igaz, izomból - mert az aztán akkora - kezdik el egymást csépelni.*

Vendég

- Erről van szó! *Csap öklével a tenyerébe.* Nem vetted fel őket, esélyt sem adsz magadnak arra, hogy egyszer elsajátítsd őket. Én reménytelenül béna vagyok víz elemi igékből, és lehet, hogy életem végéig az is maradok de legalább próbálkozok, elvégre nem takarózhatok azzal, hogy tűzelemista vagyok. Nem baj, azért a tűztípusúakat csak megtanítom neked, ha addig élünk is... elvégre, te bájitaltanból segítettél mindig. *Nemúszodmeg-vigyor a fiú felé.* Igen, nagyanyám biztosan lesokkolt tőlem, másrészt... hallottad, a szüleid jó kuncsaftok, nem veszítheti el őket azzal, hogy kidobja a fiukat. *Von vállat.* Christine már gyenge, a szüleim nem tudom hol vannak, szerintem tőlem vár mindenki megváltást. Elvégre, szó nélkül visszafogadtak, pedig elég viharosan távoztam. *Ingatja meg a fejét.* És nem gyávaság, Nicholas életében becsületes volt, és pechjére maradt valamennyi a halálon túli életére is... más kérdés, hogy azt itt már ostobaságnak hívjuk. *Darkfield magyarázatára meg csak bólogatni tud, ez így van. A párnára marhára nem számít, ezért megijed, ráadásul hátra is esik párnástul Lanástul. A lábai még fönt maradtak, és elég lehetetlen pozícióból vág vissza: derekával lemegy hídba, a párnát pedig a szék alatt küldi vissza erőteljesen a feladónak, valahol fejtájékra célozva. Ő lesből támad. Tanul Jacktől ^^. Egyelőre nem jön fel, meglesi a reakcióját, a Jericho-s Nagyuras dolgon meg csak elneveti magát. Félig elképzelte... de nem merte tovább.*

Tárgy: Re: Bulgária Szer. Dec. 24, 2008 5:41 pm

Hogy micsoda? *úgy tesz, mintha nem értette volna a megállapítást.* -Lusta vagyok bejárni? Egyrészt elsőben mindegyiken ott voltam, másrészt idén, másodikban egy fikarcnyit sem vettem fel,e rgo nem járhatok be, mely nagyon is sajnálatos, de részemről felesleges időpocsékolás lenne. Mint azt te is tudod, hiába gyakorolok, az elemek bennem nincsenek meg. Nem az én világom. *mondja, hangjában enyhe sértettség érezhető, amiért megint emlékeztetni kellett arra, hogy egy lidércet sem tud elűzni, csak bűbájokkal, mikor sokkalta egyszerűbb és biztosabb lenne tüzet gyújtani, tűzgolyót kilőnie, de egy kisebb méretű Lacarnumhoz is hatalmas erőfeszítéseket kell tennie, és utána erőteljesen megcsappannak a manatartalékai.* -És akkor képzeld el, mi lenne, ha én dobálnám tűzgolyóval.. *mondja kissé morogva, de jól hallhatóan. Közben hallgatja a lány szavait és halványan elmosolyodik.* -Látom nagyon határozott vagy a kérdést illetőleg. És hát én.. igen én is itt vagyok.. *von vállat, aztán a lány szavait hallva csak biccent.* -Hmm, különös. Nagyanyád mégsem dobatott ki azonnal az ajtón, bár lehet, hogy Nicholas bekavart.. De akkor mértnem végeznek ők Nicholassal.. megint? *teszi hozzá azt az egy szt, lvéén ha egyszer Nicholas már emghal, akkor nincs más hátra, újra meg kell ölni, és újra, emg újra, egészen addig, amíg véglegesen meg nem hal, addig kell ölni, amíg megunja a visszatérést. A lány további magyarázatait hallgatva kényelmesen hátradől, kezeit összefonja tarkóján, nekitámaszkodik az ágy támlájának, és csak figyeli onnan a lányt.* -Aham.. mert nem vagy méltó ellenfél.. szerintem egyszerűen csak gyáva nyuszi. És méghogy bepöccent, mert nem vagy nekromanta? Ez annyira gyerekes, hogy jobban fáj, mint az én ostobaságom neki.. Ez már szánalmas. Mértnem csinál inkább a saját bábjából, Ericből nekromantát? Nevelje emg őt, ha ennyire akarja.. vagy keressen valaki mást, akit ugráltathat.. Látod, látod.. *csóválja meg a fejét.* -Ez van akkor, ha a szülők a gyerekeiken akarják beteljesíteni a saját álmukat. És mi lesz a vége? Mindenki rosszul jár, mindenki utálja a másikat, folyamatosan öldösik egymást, amíg végül írmagjuk sem marad. Hát kell ez neki? *unottan forgatja szemeit, majd a rajongókérdésnél nemes egyszerűséggel előkap a háta mögül egy párnát és a lányhoz vágja.* -Tessen ezt msot azonnal abbahagyni. Elég az nekem, ha a rajongók betörnek, nem kell, hogy még te is velük húzd az agyamat.. És simán, én aztán mindenkit elcsábítok. Ha nem sikerül el Jerichot, akkor egből sietek a Sötét Nagyúrhoz, hátha nála sikerrel járok.. ember.. *forgatja meg ismét szemeit, és majd szépen feltápászkodik ülésig, szemei pajkosan csillognak, várva arra, hogy a lány mivel torolja meg a támadását. Odron közben hatalmas szemekkel nézi a kipárnázott kosarat, majd lelkesen átugrik az ágyról, belemászik a kosárba és lefetyelni kezdi a tejet. Nagyon elégedett, halkan dorombol.*

Vendég

*Megint sikerült elgondolkodtatnia a fiút, eh, valahogy mindig sikerül neki. Na sebaj, legalább edzésben tartja.* Ki kell javítsalak, elég sok védekező varázslatot tanulunk... elemista órákon. Igen, azokon, amikre lusta vagy bejárni. *Nyomatékosítja kissé dorgáló hangnemben a szavait.* Amúgy ha Mespelare-val egy szinten álltok, akkor kifáradás ügyileg rá fogadnék. *Hagy egy röpke szünetet, hogy felfoghassa a szavait, majd következik a magyarázat.* Ha védekezésre szorítkoznak, akkor bizonyára a kitartás az első, amit növelnek. Bár én is a te elveden vagyok, azért gyorsan kifáradnék, ha tűzgolyóval kezdeném el dobálni... bár, előbb futtatnám be borostyánnal és utána gyújtanám fel a növényzetet és... *Már tervezget, de elharapja a mondatot.* De nem, nem utálom, csak zavar. Azért kellene éppen hozzá, mert neki lettem ígérve. Tudod, nagyon régi szokás... amivel most az Ivanov család szakítani fog. *Szorítja ökölbe a kezét.* Áh, igen, valóban sok a gazdag úrfi, nem nehéz példát találni rá. Itt vagy például te. *Nyelvetölt.* Például, minden diszkrimináció nélkül, te egy vagy azok közül, akinek soha nem ígértek volna... nem azért, mert nem vagy eléggé hm... hogyismondjam. Karizmatikus. *Megtalálta a szót.* Hanem mert feketemágusok gyereke vagy. Nicholast pont ezért tagadták ki. És akit nálunk kitagadnak... az eltűnik, vagy meghal. Nicholas például eltűnt ÉS meghalt. Szegény. *Ingatja meg a fejét.* Amúgy azért hetedik végén, mert "addig nem vagyok méltó ellenfél" blablabla. Elfelejtettem már, miért is... hm... ja igen! Mert nem akartam nekromata lenni, mint ő. Bepöccent, és el akar pusztítani. Pech. *Húzza el a száját. A szolgáló visszajön, az albínó csak biccent maga elé, hogy oda tegye ls, majd el is tűnik, becsukva maga mögött az ajtót. A kosár igen nagy, barna, fonott, benne a megszokott bordó huzatú párnákkal kibélelve. A tálban meg persze a tejcsi ^^.* Hát Avril belehalna a kiképzésbe, de nekünk úgyis csak az igazán erősek kellenek. *Vigyorog.* Rácsok, zár, ugyan! Az igazi fanatikus ha nem jut be, lyukat robbant, vagy teleportál. *Nevet fel.* Maximum ha beállítanál egy sátánebét... de nem... még azon is átjutnának... *Húzza el a száját, hangjában sajnálkozás csendül - meg, de nem túljátszottan.* És mi az, hogy a kegyencek még nem szerelmesek beléd? *Dől icipicit előre.* Csak nem el akarod őket bűvölni? Szívesen megnézném, főleg a hímneműeknél leszek rá kíváncsi. *Cinkos mosoly.*

Tárgy: Re: Bulgária Szer. Dec. 24, 2008 5:14 pm

-Vámpírként.. *a fiú egy kis ideig elmereng ezen a gondolaton. Svetlana olvasta valahol.. Ez neki akár még elég indok is lehetne. Egy hosszú pillanat erejéig ocelotjára néz.* ~Később, most ne ezzel törődj. Semmi sem bizonyos.~ *morogja gondolatban az ocelot, majd nyújtózik egy nagyot, és végigfekszik az ágyon, elnyúlva. Jack megfogadja a mormogó tanácsot, és így hanyagolja is az ügyet, noha régebben rengeteg ideig nyomozott, hátha rájön arra, hogy vajon vámpír-e szakvezetője, túl sok volt a furcsa jel, de így, mostmár nem érdekelte. Régóta más gondok kötötték le agytekervényeit, de így ismét minden megváltozott. Mespelare említésekor csak biccent, igyekszik megjegyezni a nevet, aztán, mikor hallja, hogy bűbájok és védekezések.. gonosz mosoly jelenik meg az arcán.* -Én amondó vagyok, hogy legjobb védekezés a támadás. És előbb utóbb csak kifárad, és, ha folyton védekezik, akkor majd az egyik hátrálásnál rosszul lép.. azért érdekes, hogy mi szinte nem is tanultunk védekező varázslatokat.. no mindegy.. *von vállat, úgy véli, neki ilyesmire nincs szüksége, inkább aljassággal és ravaszsággal jutna ebben a párharcban is győzedelemre. A lány szavait elhallgatva kissé elmereng az elhangzottakon.* -Mért éppen hetedik év végéig? És utána mért akar emgölni? Valahogy nem világos nekem ez a párharc, családon belül. Az márpedig nem indok, hogy mindketten gazdagok vagytok.. rengeteg gazdag ficsúr és úrfi rohangászik szerte-széjjel a nagyvilágban, mért kéne hát akkor éppen ehhez hozzámenned? Már párdon, hozzá. Rengeteg gazdag urat tudok neked mondani, listát lehetne róluk írni, és hosszabb lenne talán, mint a mikulás jógyerek listája.. Nem mintha hinnék a Mikulásban.. *fintorodik el, aztán Odron kapja fel a fejét, amikor pár dolog lesz kérve. Szemei felcsillannak.* -Csak nem..? *kérdezi, és máris halkan dorombolni kezd, várja a jószerencséjét, hogy ez a sok dolog mind neki lett kikérve. Jack elmosolyodik.* -Áh, ott nem lehetne.. mi lenne szegény Avrillel? *gonoszul elneveti magát, majd nyújtózik egy nagyot. Sok minden történt, és még csak most jár majd talán délire. Mozgalmas egy reggel, annyi bizonyos.* -Jáj, ne is mondd.. *jókedve egyből lelohad.* -Lefogadom, hogy nyitva hagytam az ajtót, nem zártam be kulcsra, vagy ha igen, akkor is Anaze nem zárta be rendesen, vagy a másik két szobatársam, és így az ablak tárva nyitva lesz, a szoba ajtaja is, még jó, hogy értékes holmit nem hagytam ott. Az lesz a vége, hogy a madarak miatt befalazom azt az ablakot, vagy minimum rácsot szerelek rá.. Hmm, nem is rossz ötlet.. Kovácsolt vas rácsokat.. Majd beszélek a gondnokkal. *elégedetten tervezgeti el magában, hogyan teszi madárbiztossá a szobáját.* -Áh, azért a kegyencek még nem szerelmesek belém, bár a rajongók biztos elárasztanak. És egy ilyen haláli tréfának egészen örülnék.. *kissé szórakozottan mosolyodik el, miközben tovább révedezik tekintete, tovább mereng az iskolán, a szobáján, az eljövendőn.*

Vendég

- Hát, nem is inferusként képzelném el... inkább vámpírként. Elvégre, azt olvastam valahol, hogy egyes nekromaták olyan szintre fejlesztik a tudásukat, hogy maguk is vámpírokká válnak. Ki tudja, lehet, hogy Jericho is az. *Von vállat, annyira őt ez nem izgatja. Nincs sok köze a szakvezetőhöz. A mormogást meg se hallja máskülönben most dőlne a nevetéstől. Egy aranyos mosoly ül ki az arcára, ahogy kapja a kúriája a dicséretet (büszke ő ahelyett is).* Mespelare... amúgy, nem tudom, mire jutnátok egymással. Az ő iskolája a bűbájokat és a védekezést tartja elsőrendűnek, tehát szerintem nézhetném éjfélig, ahogy lövöldöztök egymásra. *Lóbálja még mindig a lábát.* Námtudom, Nicholasszal milyen viszonyban áll, de ahogy elnézted, feltett szándéka megkeseríteni az életemet hetedik évvégéig - akkor meg egyszerűen elvenni. Másrészről, Amadieu gazdag, én gazdag vagyok, szumma szummárum: még nagyobb gazdagság. Csak már hova. *Túr bele a hajába.* Mindeegy! Elintézünk mindent és mindenkit, nem lesz gond. Valamit elfelejtettem. *Feláll, kinéz a folyosóra, és int valakinek. Bakker... még egy szolgáló, ő kivételesen egy tizenhét éves vöröske.* Hozz egy tálat, tejjel, aztán kosarat, kibélelve párnával, és hm... ennyi elég is lesz. *A lány bólint, eltűnik, Svet pedig visszafordul.* A "ne kérdezz semmit" szabályt a Nezabarban is bevezethetnénk... nagyon kényelmes. *Üccsen vissza az íróasztalhoz.* Ha visszamegyünk, azért majd vigyázz... tudod, a rajongói levelek és ajándékok mindig tartogatnak meglepetést. *Céloz a karácsonyi küldeményekre.* Hátha az egyik kegyenc megpróbál megviccelni. És tudod. Nekik haláli humorérzékük van... *Cinkos mosoly.*

Tárgy: Re: Bulgária Szer. Dec. 24, 2008 2:53 pm

*Jack csak elfintorodik, mikor elképzeli maga előtt, ahogyan Sovalonról potyognak a testrészek.* -Hát, inferusként nem lesz szép látvány.. Viszont nagyon kíváncsi elszek rá, mert Avril ugyebár valami időugrással jött vissza, lényeg, hogy de Sovalon segítségével.. de most.. Kíváncsi vagyok mennyi mindent fog bevetni, hogy imádott, halott menyasszonyát visszahozza az élők világába. Bár, ahogy sejtem, nem fog neki egykönnyen menni. Még jó, hogy postáztam neki sütit.. *az utolsó félmondatot félig-meddig magában motyogja, a lány alig hallhatja, aztán még a torkát is megköszörüli, mintha csak valami mormogás lett volna az egész. A lány felszólítására rásandít, és körbenéz.* -Igazából otthonos, és nekem mindegy. Szívesen időzök el itt is, amíg elülnek az itteni fenyegetettségek, mint például a mi drága.. Maseppa? Mindegy is, szóval az udvarlód. *mondja, lévén fogalma sincs az illető nevéről, nem jegyezte meg, névmemóriája jelenleg rosszul működik, hát, nem nagy pech. és amúgyis tényleg kellemesen érzi itt magát, sehol mestere, sehol szülei, sehol a kegyencek. Csak egy vámpír, de az is msot messze, szóval a mellékes kis, apró problémákon kívül minden rendben itt.* -Csak felfogja, vagy ha nem, szívesen kihívom varázslópárbajra. Kíváncsi lennék, készen áll-e, hogy megküzdjön szíve választottjáért.. biztosan remekül szórakoznék.. *sunyi, gonosz mosoly, miközben kezével hadonászik egy sort. Közben hallgatja a lány aggályait, és végül leengedi a kezét, kissé értetlenkedve dönti oldalra a fejét, úgy pislog a lányra.* -Mért kell ennyire elvenned ezt a bizonyos ficsúrt? Csak nem Nicholas egyik házikedvence? És mért kényszerít rá? Valahogy nem állnak nekem összea dolgok.. *morogja értetlenül, majd maga elé néz, aztán érdeklődve sandít fel ismét a lányra.*

Vendég

- Hm, nem is rossz ötlet... legközelebb kipróbálom Nicholason a bociszem-technikát. *Mosolyog sunyin Jackre. Az Avriles mondókára egy halk kuncogás, majd érdeklődve a levélre koncentrál. Rövid gondolkodásidőt hagy magának, majd biccent egyet, jelezve, hogy döntésre jutott.*Sovalonért nem kell aggódni... Jericho nekromata, fel tudja támasztani. Vagy így, vagy úgy... lehet élőhalott lesz a néniből. *Von vállat, és ha már a fiú kényelembe helyezte magát, leüccsen az íróasztalhoz (azt mintha kifelejtettük volna, de sebaj) és láblóbálásba kezd.* Szólj, mikor szeretnél visszamenni, nekem perpillanat az itteni helyzet tetszik... hiányoztak a szolgák. A vámpírbácsi kevésbé. *Teszi hozzá az igazság kedvéért.* De azért jóérzés volt szétroncsolni a kezét... valami öröm is van idén a Karácsonyban. Amadieu pedig remélem, felfogja a vesztését, és végre nyugi lesz. *Dől hátra kicsit, de hirtelen megáll a mozgásban.* Ácsi. *Dől előre kicsit, nehogy hátraessen.* Ha nem veszem el Mespelare-t - ami elég valószínű - Nicholas kényszeríteni fog, mivel fizikailag nem megy, akkor tervvel. Tehát, valószínűleg előkeríti majd az egyik bábját... mondjuk Ericet. Nagyanyu tuti nincs a befolyása alatt, elvégre ép ésszel gondolkodott a novemberi incidensnél is... áááh. Utálok aggódni. *Húzza el morcosan a száját, majd Jackre néz.* Hm... megint hangosan gondolkoztam? *Zavart vigyorral megfűszerezett tarkónvakarás.*

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 8:26 pm

*A lány lelkesedésén, a tenyérösszecsapásra csak elmosolyodik, és biccent. Amikor hallja, hogy némelyiknek a gőze is mérgező, átsétál a táskájához, előszed belőle egy kisebb, fekete könyvet, mí stílusos, majd fellapozza.* -Akkor majd óvatos leszek. És, ha a könyvtárból szedted, akkor minden bizonnyal meg tudom fejteni. Arrafelé rengeteget jártam, remélem ismerős. *mondja, amjd leteszi a könyvet az ágyra, kinyitva, és érdeklődve sandít fel a lányra.* -Mi a baj a bociszemeimmel? Attól még az élőhalottak is futva elmenekülnének.. szerintem nincs vele semmi baj. De majd megkérdezem tőle, márha vagyunk olyan jó barátságban. *önkéntelenül is elmosolyodik, Svetlana kuncogására meg csak szemforgat. Fiygeli, ahogyan a szolgáló jön, majd megy. Itt tényleg minden lány, és a legtöbben még fiatalok is.* -Ne bántsd az Avil-hez hasonlóakat, egyrészt ő egyedülálló, másrészt muszáj, hogy legyen egy gyenge láncszem is.. És Ariana.. hát, küldtem neki levelet, és.. *halk csipogás hallatszódik, ahogyan Jack közelebb sétál az ablakhoz, kitekint rajta, és egy hevesen vergődő denevér csipog a párkányon, egy levéllel magánál.* -Mindjárt megtudjuk.. *mondja, és kinyitja az ablakot, a dcenevér beesik, szó szerint. Jack felnyalábolja, majd megszemléli. Erőteljesen kifáradhatott, már alig csipog. Mint a rossz gumikacsa., Táskájához siet, elővesz egy kis cseppentős üvegcsét, kitekeri, és a denevér szájába csepegtet párat, majd leteszi őt a párnára.* -Nah, ő alszik, lássuk a levelet.. *gyorsan átfutja Ariana levelét, láthatóan nem örül neki, hogy Svetlanával jött el, nem rédekli, hogy az ügy bonyolult, satöbbi, satöbbi.* -A veszély elvonult. Legalább is már egy ideje nem támadtak a kegyencek. Egy nagy csapás volt, ugyebár Cirelin de Sovalon elesett, Kaen el Jericho futott utána, eltűntek, biztos éppen Cerberussal dámázik a nő életéért.. heh.. *gonosz mosoly, enyhe fejfájás, de ez van, már hozzászokott.* -Úgy tűnik, mostmár az ünnepek hangulata leng arrafelé, és semmi egyéb veszély. és Ariana üdvözletét küldi, és sajnálja, hogy nem töltjük ott az ünnepeket. *mondja, miközben erőteljesen ferdített a dolgokon, de Ariana valahogy túlságosan is erőszakosan írta meg a levelet, amire Jacknek semmi szüksége jelen pillanatban. Mikor átolvasta, zsebrevágja a levelet.* -Milyen jó, hogy van valaki el Jericho-n kívül, aki az iskolában maradt és tud értesíteni.. *mosolyodik el, miközben szépen leül az ágyra. Puha, kellemes, tetszik neki a hely.*

Vendég

*Szereti a kúria berendezését. Olyan, mint egy régen épült iskola... hiába vannak a földszinten, a bejárattól akkor is egy emelettel vannak elzárva. Szóval. Értjük. Kicsit félredöntött fejjel nézi, hogy vizsgálgat a fiú, és biccent egyet a köszönetre. A kézcsók-meghajlás párosra enyhén zavarba is jön, de hála a pirosság nála nem látszik.* ~ Csak tartsa meg ezt a modorát... Hé, nem úgy volt, hogy te nem állsz akkor sem szóba velem? Nagyon szeretnéd? Nem, nem... ~ *Rövid szóváltás ismét.* Remek lenne. *Csapja össze a tenyereit.* Arra viszont vigyázz, hogy egynémelyiknek már a gőze is mérgező. Annak olyan agresszív bordó színe van. Nem tudom már miből csináltam... valahonnan, a könyvtárból szedtem össze. *Von vállat.* Nicholasnak elég, ha hozzáérintesz bármilyen ezüstöt a bőréhez és máris sikít, mint egy kisgyerek. Ahogy az imént hallhattuk. *Biccent egyet jobbra.* Majd less el valamilyen technikát Jerichotól, vagy kérdezz rá finoman az élőhalottak elűzésére... puszta kíváncsiságból és bociszemekkel. Ne. A bociszemeket inkább hanyagold majd. *Kuncog egyet-kettőt.* Marija! *Kurjantja el ismét magát, mire egy barna hajú, tizenhat körüli lány jelenik meg, echte ugyanabban az öltözetben, mint Natalyen.* Vidd ezt a szobámba. *Dobja neki oda lustán a táskát, amit elkapva majdnem orrabukik a szolgáló. Az bólint egyet, és némán eltűnik a holmival.* Be kéne idomítani az Avril-féle Allidionosokat erre a munkára, legalább hasznot is hoznának a Nezabarban. *Enged meg egy félmosolyt, és beljebb kerülve nekidől az ajtó melletti falnak.* Arianával tartod a kapcsolatot? Mer' akkor tudnánk, hogy mikor mehetünk vissza. Nem mintha engem zavarna az itthoni atmoszféra... csak megeshet, hogy hamar rámunsz.

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 8:04 pm

*Az ordításra, a lány bokszolására értetlenkedve pillant, bár sejti, hogy a két dolog erőteljesen összekapcsolódik. A vámpír neki címzett utolsó szavait már fel sem veszi.* ~Csak fél.~ *ostoba elgondolás, de valamivel nyugtatnia kell magát.* -Semmi gond, nem veszem fel. Egyszerűen nem félek tőle, úgyhogy akármeddig elvitatkozhatunk, én úgyis megúszom könnyedén. *mondja, miközben kifényesíti körmeit, kissé arisztokratikus beképzeltséggel, majd a lányra kacsint. Mikor megjelenik a szolgálólány, felébred benne a gyanú, hogy mi van akkor, ha tényleg követi őket, aztán hallgatja a dolgokat, és csak pislog nagyokat. Meglátva azonban Natalyen szemeit, egyből kihúzza magát, és kérdőn sandít rá, mintha nem rétené, mit értetlenkedik ezen.* Cseppet sem zavar. örülök, hogy segíthetek. *mondja halovány mosollyal, majd lesétál a lánnyal együtt a földszintre, vissza. Mikor megállnak a szoba előtt, nem vár sokáig, benyit, és érdeklődve néz körül. Táskáját leteszi az ágy mellé, majd szépen megvizsgál mindent. Kinyitja az említett szekrényt, néhány fiolát kiemel, majd visszatesz, párat kissé emgráz, aztán becsukja a szekrényt.* -Igazán érdekes, de nagyon is otthonos, köszönöm Svetlana. *mosolyodik el, majd közelebb lép a lányhoz, és ha nem kap visszakézből pofont, akkor egy kézcsókkal és egy meghajlással illeti az albínót.* -Ha szeretnéd, átnézem őket, és megmondom, rendes emberre melyik és hogyan hatna. Aztán erősíthetünk rajta, hogy még ezt a jómadarat is elbódítsa egy kissé. *mondja gonoszan, cinkosan, de hatalmas lelkesedéssel, szemei egész kellemesen, boldogan, bár ez erős túlzás, csillannak emg a fényben.*

Vendég

*Az ordításra elégedetten a levegőbe bokszol.* Bevette, bevette... *Nevet fel, már tudja, hogy nincs itt, elvégre újra világos a kúria. Jack kérdésére már lendül a keze, hogy megüsse, de időben visszafogja magát. Talán csak fenyegetett.* Ne húzd az idegeimet... egy fokkal nehezebb lesz kidobni Amadieu-t így is. Másrészről, ne vedd fel, amit ez az idióta mond. A fele blöff... a másik felét a gondolataidból olvassa ki. Natalyen! *Szólal meg hangosan, s két pillanat sem kell, hogy a szolgálólány megjelenjen. Mintha követné őket. De mégsem. Csak mindig kéznél van.* Ha megjön monsieur Mespelare, üzenem neki, hogy új pasim van, aki itt van ma nálunk, és aki tehetősebb és jóképűbb nála, úgyhogy ne merjen zaklatni, vagy megint rágyújtom a szobát. Ellenben ha akarod, szerezd meg magadnak, ahogy elnéztem, azért az egészséges küllemű lányokra jobban bukik. Nekem csak a pénzem kellene. Na futás! *Szalajtja Natalyent, aki első körben hitetlenkedve Jackre néz - na nem, nem hitte volna, hogy ő a pasija nézéssel - majd egy hatalmas bólintás, és máris a földszinten van.* Remélem nem túl kellemetlen. *Pillant a fiúra, miközben megállnak az egyik szobánál.* Voilá, itt a szobád. *Azért ki nem nyitja előtte az ajtót, az a fiúk szokása, akár a barátja akár nem. Bent meg maradt a pompa, az ágy világosbarna fából készült, és bordó-fehér huzatot kapott. Van két jókora szekrény és egy kisebb az ágy mellett, továbbá hálóhoz kapcsolt magánfürdő, és egy falióra, ami hálisten nem tiktakkol (amióta Svetlana benyújtotta kérvényét ellene azáltal, hogy kivágta az ablakon az egyiket éjjeli egykor.)* Csak hogy meg ne lepődj, ez az egyik volt szobám, tehát az a szekrény *Bök a baloldalira* Bájitalokkal van tele, amit elsőben vettünk, egyik-másik furcsa színű, azok félresikerültek, de még nem tudtam megkaparintani Nicholast, hogy kipróbáljam rajta őket. *Vág ki egy mosolyt, végre felszabadult, hisz otthoni, vérszopótlan légkörben vannak.*

Vendég

-Még mindig hallak.- *unottan grimaszol egyet a lány olcsó kis trükkjeire, hogy feldühítse. Lanától ez határozottan szánalmas. Ennél sokkalta többet vár az albínótól-és többet is fog kapni tőle, ha törik, ha szakad.
A feleselésáradatot szóra sem méltatja. Már megszokta és azt is tudja, hogyan végzik az ilyenek. Egy koporsó mélyén vagy egy fenevad karmai között. Teljesen mindegy. Darkfield felé gúnyos mosolyt küld csupán. Még annyira gyerek ez a kölyök, hogy az már neki fáj*
-Darkfield, az ostobaságod fájó. Borzasztóan fájó.- *nem tartóztatja Lanáékat egy szóval sem, azonban a meglepetés említésére összeráncolja szemöldökeit. Meglepetés? Gyors a lány, gyorsan tanul. pedig csak pár másodpercig volt előtte. Fejlődik. Amint belenyúl a zsebébe, ordítás hagyja el a száját. Ezüst*
-Arcátlan fruska. A saját kezemmel fogom kitépni a szíved, ha eljön az ideje.- *sziszegi búcsúzóul még a fogai között. Christine-re még egy dühödt pillantást vet, majd kámforrá válik. Az ablakokon át ismét besüt a halovány reggeli fény, mintha nem is lettek volna elsötétítve még pár perce....*

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 7:42 pm

*Csak hallgatja hol a nő, hol a vámpír, hol Svetlana szavait, majd, mikro a vámpír már hozzá szól, akkor legszívesebben valami nagyon csúnyát tenne. Nemhiába az a hosszas nevelés, hangja hideg marad, mindvégig, ahogy beszél, sőt, egészen kihívó.* -Hogy tudom-e? Azzal élek együtt nap mint nap. Hogy nem élem túl a mát? Ám legyen. *tárja szét karjait.* -Én állok elébe. Ha nincs jobb szórakozása, mint gyerekeket ölni, akkor legyen. Bár sosem szerettem a sportvadászokat. És nem szándékoznék visszajönni a sírból.. szellemként sokkal élvezetesebb megkeseríteni gyilkosom minden egyes pillanatait. Mert ugyebár a szellemekkel nem olyan könyű kikezdeni.. *szemei megvillannak, a tűz bennük ismét fellángol, de nem haragből, nem dühből, hanem dacból. Nem fél a vámpírtól, noha tudja, hogy, mint minden más fajtársa, átkokra immunis, és ő maga igézésekben, tűzidézésben nem jó, és, mint iylen, hatalmas hátrányokkal indul, mint leendő nekromanta. Mikor Svetlana odaszól neki, hogy menjenek, csak biccent a vámpírnak.* -Még látjuk egymást. Hölgyem. *a nő felé meghajol, ahogy az elején, és direkte nem tanusít több tiszteletet a vámpírnak. Odron pedig már talpon is van, és sétál, jobban mondva egy idő után már lohol a két diák után.* ~Méghogy apám.. ennyire mélyre még ő sem vetemedik.. ilyen genny alakokkal nem áll le..Nyugi, még a végén gondolatot is olvas. Ha abban leli örömét..~ *forgatja szemeit a fiú, majd Svetlana mellett felér az emeletre.* -Lehetek majd a tanúd, ha oda kerül a sor? *hogy esküvőre vagy halálra, temetőre akar tanú lenni, az kérdéses, de minden esetre egy cinkos, sejtelmes mosoly ott bújkál az arcán.*

Vendég

~ Hülye agyturkász. ~ *Gondolja, s közben tudatában van annak, hogy ezt is hallotta, de nem izgatja. Elfintorodik, ahogy Nicholas hozzáér, és pimaszul a szemeibe bámul. Nem ölheti meg, tisztában van vele.* Felesleges elmetrükökkel bajlódnod... elhisszük, hogy vámpír vagy anélkül is, hogy állandóan elködösítenéd az agyunkat, hogy annak érzetét keltsed, hogy teleportálsz. *Pff, ismeri már ő is Nicholast egy ideje.* Menjünk. *Szól oda halkan Jacknek a lány, és elindul a lépcsők felé. Útközben azért hátraszól.* Juteszembe, egy kis karácsonyi ajándék van a zsebedben, Nicholas. *Mosolyog a vámpírra, utána megfordul, és immáron az elsőn (kettesével szedte a fokokat), halad, siet, nem akar tovább ebben a légkörben maradni. Ha a férfi belenyúl a zsebébe... nos... az fájdalmas lesz. Ahogy keze hozzáér a hűvös laphoz, mintha lávába nyúlt volna: csíp, éget, mar, amit csak el lehet képzelni, pusztítja a kezét, ha rámarkolt, akkor talán használhatatlanná is teszi egy időre. S hogy mi is az? Egy ezüstlap, rajta egy szmájlival, s egy felirattal: "Dont worry, be happy." Ez csúnya. Svetlana tökéletesen emlékezett a vámpír ezüstérzékenységére.*

Vendég

*Svetlana legnagyobb pechjére, ő az. Nicholas teljes hús-vér és élettelen valójában itt áll a Vitosa kúria nappalijában*
-Sajnos én vagyok az. Bár csalódnom kell. Nem örülsz nekem? Milyen kár... kicsi Lanám.- *egy villanás alatt az albínó előtt terem, az állát két ujja közé fogja, arcaikat csak pár milliméter választja el. S ismét képváltás: amilyen gyorsan ott termett, olyan gyorsan ismét a szoba másik végébe húzódott. Látni sem lehet a mozgását*
-Ajánlom, ne pimaszkodj. Nem vagy abban a helyzetben.- *a mosolya mit sem fakul, ahogy végigméri a lányt ragadozó pillantással. Éhes, de még türtőzteti magát*
-Nem fog rátámadni senkire, csak... az eljegyzés miatt jött. Jól tudod. És ne hidd, hogy nem tudok mindenről. Ha én nem is voltam akkor még ébren, más az volt, vagy másvalami. Jó, ha messze elér a kezed. A síron túl is messze....- *hogy mire célozhatott, az nagy kérdőjel. Talán majd egyszer kiderül, kitől is tudhat oly sokmindent.
Darkfieldra csak egy pillantást pazarol-ölni lehetne vele, ha szabadjára engedné, ami bele lett sűrítve*
-Mondd, tudod, milyen a halál, kicsi nekromanta palánta? A tudásod figyelemre méltó, de még nem állsz olyan szinten, hogy visszajőjj a sírból, ha netán... itt és most elhaláloznál. Apádat pedig ismerem egy ideje. Hálás kuncsaft.- *undok mosolyából kitűnik, hogy nem a hazugságok embere ? Nem, ő már nem ember. Az emberi véren él, az már nem ember. Élőhalott*
-Christine, ne fogd vissza a lányt. Majd én megteszem, ha szükségét látom.- *s lőn, ott ül a nővel szemben egy percre sem véve le róla pillantását. Nem lélegzik, nem pislog, nem mozdul-halott és ez a szobormerevségében tökéletesen kihangsúlyozódik*

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 7:12 pm

*Megállja a helyét, de még mennyire. A tiszteletet megadja mindenkinek, maximum túlzásba tudja vinni, de elhanyagolni sosem szokta. Nem akar Svetlana számára kellemetlenséget okozni.* -Örülök, hogy így vélekedik felőlünk. *hajt fejet ismét alázatosan, miközben szavai továbbra is hidegen csengenek. Mikor emghallja az ismerős hangot, mellyel eddig egyszer találkozott, és mindenhol elsötétül minden, és meghallja apja nevét, keresztnevét, akkor kissé a sarkára áll.* -Héka! Magának csak Mr. Darkfield. Ha jól tudom, még nem pacsiztak le annyiszor.. *sziszegi haragosan a fogai között, hiszen mégiscsak az ő családjáról van szó. Bárminemű megotrlás jelen esetben nem izgatja. Az albínó szóváltására a vámpírral csak somolyog magában. Odron végig ott van mellette, bár ez jelen pillanatban vajmi keveset segít. ő maga, sajnos, egy vámpírral szemben teljesen esélytelen, hiszen egy fikarcnyi lángot sem tud kiköszörülni magából, így számára más nem nagyon marad hátra, mint viszonylagosan is, de várni. Eric feltűnésére meg nem is reagál. Már valahogy hiányzott, és eddig túl békés történések voltak. Mintha már hiányzott volna a fiú életéből egy kis akció.*

Vendég

*Szívéről egy szikla esik le, ahogy látja meghajolni a fiút. Christine ugyanis nagyon a szívére veszi, ha valaki nem adja meg neki az illemet... ezesetben Jack jól csinálta.* ~ Huh, el kellett volna magyarázni neki az úton az ilyesmiket... Hát, igen, de mindegy, megállja ő a helyét. ~ *Végighallgatja Jack szövegét, sok új számára nem volt benne, de azért jólesett ezt ilyen formában is hallani.*
- Áh, értem. *Nyugtázza a szavait.* Valahonnan ismerős volt, de már emlékszem. Fekete mágiával átitatott varázstárgyakért jöttek üzletelni Bulgáriába... kiváló ügyfelek voltak.
- Nagyanya, azt mondtad, nem üzletelünk ilyenekkel. *Sóhajt az albínó, most tudatosulva, hogy hazudtak neki eddig.*
- A pénz néha megkívánja. *Von vállat Christine egy sunyi mosollyal. De az a hang, ami megszólal... egyből megremeg az elemista, s amikor újból világosság gyúlik, kicsit hunyorogva néz a sejtett irányba.* ~ Nemőaz, nemőaz, nemőaz, nemőaz, nemőaz... ~ *Imádkozik magában, de sajnos, ő az. Üvöltene legszívesebben, hogy kerül ide ez az idióta és áááh.*
- Szia neked is, mi a baj, zavarnak a napsugaracskák? *Tekint fel sokatmondóan az ablakokra.* Pedig egészségesek, kellemesen barna lesz tőle a bőröd, rád is rádférne legalább egy kis szoláriumozás. *Mondja egy csöppnyi gúny nélkül a hangjában. Inkább olyan kioktatóan. Idegesítően.* ~ Mekkora mák, hogy a ruhaujjban tartom a pálcámat. ~ *Sóhajt magában, erről az egyről nem tud Nicholas (még), aminek most kiváltképp örül.* Hm, hát ha monsieur Mespelare is szibériai tigrissel jön és rátámad Jackre, igen, megismétlem. *Biccent egy fagyott mosollyal az arcán.* Amúgy is, tudod jól... nem, tévedtem, akkor még aludtál *Szakítja meg egy pillanatra a mondokáját.* Hogy Mespelare már megtapasztalta a lángjaimat.
- Svetlana, fogd vissza magad. *Szól közbe Christine, miközben az albínót nézi szüntelenül.*

Vendég

*Vidám is lenne, ha a kúriában CSAK a kis ötös fogat leledzene most. Ámde a Sors nem arról nevezetes, hogy ekkora kegyekben részesítse a szegény földieket. Nem, itt most annál csúnyább játékok fognak elindulni. Kezdjük ott, hogy a nappaliban egy rész eléggé takarásba, homályba burkolódzik. Ebből kifolyólag oda ugyebár nem lehet tisztán ellátni odáig. Christine pedig nincs egyedül. Mi következik ebből?*
-Már vártam, hogy felbukkanjatok.- *lágy, szinte simogató hang úszik a levegőben a két gyerek és az asszony felé a sarokból. Az ablakok elsötétülnek, mintha láthatatlan, éjfekete függönyt húztak volna be rajtuk. Igen, Nicholas az. A Christine-el szemben elhelyezkedő fotel támlájára támaszkodik éppen, bár ez akkor válik világossá, mikor egy csettintés után apró lángnyelvek kezdenek el égni a levegőben. Semmi ártalmas, pusztán világítást szolgálnak-hátborzongató világítást*
-Nem mondom, hatásos kis műsort rendeztél John-nál, Svetlana. Meg akarod ismételni ugyanezt Amadieu-vel is?- *arcán enyhe, gúnyos mosoly ül, amint végignéz a négy halandón. Mennyire kicsik is ők hozzá képest...*

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 6:41 pm

*Csak nyel egy nagyot a lány szavaira.* ~Szóval ez férfinév.. érdekes..~ *töpreng el magában, kissé gonoszkásan, majd csak biccent.* -Jó, csak máshol, meg úri társaság, meg sosem tudom, ki mikor hol és merre, szóval néha még keverem. Megszoktam, hogy aki velem nagyjából egy idős, annak bemutatkozok,kezet fogok, de igyekszem betartani az itteni szokásokat. *mondja, kissé szabadkozva, dehát ez a nagy igazság. Mikor beérnek a nappaliba, és ott van a nő, magában ledöbben, de nem mutat ki semmi egyebet kifelé, mint hidegséget.* -Örvendek. *mondja, miközben jobbját kereszteb teszi maga előtt, és csak meghajol röviden, elvégre a ház úrnőjéhez van dolga, akkor minden bizonnyal ez az alap etikett. Utána pedig szépen csendben marad. Mikor a szolgálóleány el elsz küldve, és az ő nevét kezdik el pedzegetni, akkor megköszörüli a torkát, és előlép egy főhajtással.*
-Üdvözletem, Jack Darkfield volnék, és jól találgatta. Angol, bár inkább Írországi származású feketemágusi családból származok. A legifjabb sarj, ha szabad így fogalmaznom. És igen, ismerős lehet a név kegyednek, lévén apám, John Darkfield híres, leismert, és egyes helyeken hírhedt, családi nevünknek, akárcsak elődeim, hírnevet, nagyságot és becsületet szerzett. Bár e becsület tisztaságába ne menjünk bele túlzottan, dehát jó és rossz oldalt sosem lehet teljesen emgkülönböztetni. *biccent, és reméli, nem ebszél túl sokat, egyeseknek az nem ekdvez, néhányan kihívásnak tekintik és nagyon is nem szeretik. Nem tudja, mit mondhat és mit nem, így színtisztán, igazul beszél. Nincs mit tagadnia.*

Vendég

- Az eredetileg jövőbeni jegyesem... de ha még mindig ragaszkodnak ehhez a baromsághoz, itt vér fog folyni. *Válaszolja halkabban, nem mintha Natalyen előtt lenne titka, csak... azért ne kiabáljuk el.* Amúgy a szolgáknál elég, ha fejet hajtasz, de annyi is, hogy dobsz nekik egy mosolyt, máris jobb lesz a napjuk. *Jegyzi meg, hogy a fiú legközelebb ne legyen zavarban. Némán beérnek végre a nappaliba, ahol hatalmas kandalló adja meg a fényt. A kanapén pedig ott ül egy nő... alig lehet ötvenes éveiben. Svetlana megköszörüli a torkát, mire odakapja a fejét.*
- Te... itt? *Kérdezi mindenféle köszönés nélkül.*
- Szervusz. *Vág ki egy mosolyt az Eramiros, mintha épp cukorkát kínáltak volna neki.* Igen, én itt. Ő Jack Darkfield, egy ideig nálunk fog lakni. Ő pedig a nagyanyám, és persze a kúria úrnője, Christine. *Nagyanyaaa?! Korántsem néz ki annyinak.*
- Örvendek. *Hajt fejet neki a nő.* És mi van a Croft fiúval?
- Áh, Erickel? Nem tudom, nem láttam mostanában. *Jön beljebb.* Megkaptam a leveledet a nyaralójukban, ezer köszönet, igazad volt.
- Szóval Nicholas tevékenykedik... remek. *Mozgatja meg orrán a bőrt. Ez családi lehet.* Ehm, Natalyen, elmennél?
- Juj, ezer bocsánat! *Dugja ki a páros mögül a fejét a szolgáló, és nyomban el is tűnik.*
- Darkfield... ismerős a név. *Tér vissza a fiúra az öregasszony.* Angol, annyi szent. Feketemágusoktól származol, fiú? *Kérdezi olyan hangszínnel, hogy ebből nem lehet megállapítani, mi a jó válasz. Erre már nem válaszol helyette Svetlana, most jön az ő része ^^.*

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 6:19 pm

*Mikor megütik, már megint, akkor behúzza a nyakát.* -Ne csináld már! csak nem akarok gondot okozni neked. Elég volt az is, hogy nem éppen a lehető legnagyobb vendégszeretet fogadott minálunk.. nem kell rögtön agresszívoskodni.. *nyafog egy kicsit, de csak egy kicsit, majd megdörzsöli a fejét, és csak pislog nagyokat. Figyeli a házat, ahogy belépnek, Odron szorosan mellette marad. Figyelget, és csendben marad. Valahogy sehogy sem illik így, feketén ebbe a viéágos környezetbe. Kissé vakítja a szemét a látvány, aztán a hangos visítás még a fülét is sérti, de nem lepődik meg, mert nem teheti meg.* ~Nati, csak nem a társalkodónő?~ *töpreng el magában, miközben figyeli, ahogyan a lány szava elakad. Csak integet neki, egész kedvesen.* Hello, Jack, mint az említve lett. Örvendek a szerencsének. *halvány, cinkos mosoly, mert csak ennyire futja most, szemei hidegen mérik végig a lányt, miközben kezet nyújt, esetleges ismerettségi gesztusként, bár nem remél túl sok jót. Félúton vissza is húza a kezét, és csak fejet hajt, sarkait csattanó hanggal összecsapva, miután látja, hogy a lány csak meghajol.* ~Azt hiszem ez nekünk túl elit..~ *súgja gondolatban Odrona fiúnak, aki alig láthatóan biccent neki. Mikor a nagy hír és a hatalams gond tárgya névlegessé válik, csak kérdőn vonja fel a szemöldökét, majd elindul Svetlana mellett, mögött, ahogy sikerül.* -Ő kicsoda? *érdeklődik az előbb említett névre utalva.*

Vendég

*Jack szövegére, főleg ott, hogy akár gyalog is mehetne egyetlen reakciója van: egy félerős barack a Naxeldires fejére.* Idióta, ha én hívtalak, azt hiszed, majd itt kidoblak? Sigh, azt hittem ennél intelligensebbnek tartasz. *Húzza össze durcásan az orrán a bőrt, és végül kitárja az ajtót. Rég használhatták, mert kicsit nyikorog, és a hatalmas előcsarnok, ami eléjük tárul, pontosan felerősíti a hangokat. Talán az elsőn is hallani, hogy jött valaki. Volt abban valami, amit Svetlana állított: hogy kicsit egyszínű neki a Darkfield kúria. Ugyanis az övéjükben minden arany, és fehér színekben dominál, csak a két oldalon végigfutó fáklyák azok, melyek vörösségükkel megfestve tovább díszítik ezt a pompát. Már-már giccsesnek lehetne mondani, ami odabent van: festmények, falidíszek, miegyebek - de az ittlakók gondosan ügyeltek rá, hogy ne lépjék túl azt a bizonyos határt. Az albínó elindul, s szótlanul halad előre. Furcsán kihaltnak tűnik az egész... amikor megjelenik egy velük egykorú lány. Fekete, vállig érő haja laza kontyba fogott, néhány tincs lustán lelóg. Szemei tengerkékek, bőre fakó, a ruhája pedig látszik, hogy alkalmi. De nem estélyi, nem, dehogyis. Kényelmes, mégis testhezálló. Megtorpan, ahogy meglátja a párost, szólásra nyílik a szája... utána pedig feléjük rohan, és hoppá, nekiugrik Svetlanának, aki csak hangosan nyekkenve tudja megállni, hogy ne boruljanak fel.*
- Lanaaa! *Visítja csöppet sem halkan a lány.* Úristen, de jó, hogy visszajöttél, annyira vártalak ésss... *Megakad a szeme Jacken, amire persze elhallgat.*
- Szia Nati. *Mosolyog rá az Eramires. Követi a szolgáló tekintetét, és alig bírja visszatartani a nevetését, amikor észreveszi, hogy mit, pardon, kit bámul.* Áááh, ő az iskolatársam, Jack Darkfield. Ő pedig az elsőszámú szolgálólányom, Natalyen Pavlov. *Mutatja be őket egymásnak. A szolgáló tesz egy meghajlást - affélét, mint Svet csinált a Darkfield házaspárnak - majd kiegyenesedik.*
- Hű. *Nyögi ki Nati, megrázza fejét, és visszafordul a lányhoz.* Tegnap járt itt monsieur Mespelare, és lehet, ma visszajön! *Tudósít zaklatott állapotban. Erre a hírre az albínó eddigi mosolya olyan gyorsan leesik, mintha borotvával mentek volna át az arcán.*
- I... idejön?.. *Kérdezi nyekegve, vet egy oldalpillantást Jackre, afféle "bajbanleszünkmármegint" jelentéssel, majd lassan elindul.* Jóh... jöjjön... *Motyogja halkan, közben meg sem áll, Natalyen meg persze követi árnyékként... elvégre, neki mindig a vendégek mögött kell haladnia.*

Tárgy: Re: Bulgária Kedd Dec. 23, 2008 5:54 pm

*Szerencsére senki sem lőtt utánuk semmiféle fényparádét, így hatalams könnyedséggel szöknek fel a levegőbe, és egy idő után már egész könnyedén megy az út, Jack kissé hátra is dől, és figyeli a terepet. Nem kétkedik egy pillanatig semmi, tudja, hogy a Kúria konkrétan a semmi közepén lesz. Mikor emgérkeznek, és Don is szépen, ívelten landol, akkor a fiú is leszáll, oldaltáskáját igazgatva, és csak biccent.* -Rendben, majd igyekszem. De Svetlana, ha ennyire nagy gondot okozok, akkor akár vissza is mehetek.. vagy Angliába, vagy a suliba.. és ha kell a tehsztrál, mehetek gyalog is, hiszen, ha jól sejtem, Bulgáriában vagyunk.. *mondja, miközben körbenéz, majd közelebb sétál a lányhoz, Don kantárját elengedve, Odronnal maga mellett, mert az ocelot sehogy sem akarja elhagyni egy kicsit sem a gazdáját, ami ugyebár teljességgel érthető. Jack most nem néz körbe, megigazítja sálját, és szemeivel, melyek halványan parázslanak, egyenesen Svetlanát figyeli. Ha elküldik, ő kész elmenni, ha nem, akkor végig a lány mögött van.*