Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Vendég

*Valóban nagy a kastély, sőt egészen impozáns. Sokkal nagyobb mint a Darrell kúria Whist Hollowban. Mielőtt beérnének, Jeremy bedob egy gyógyszert.*
~Na ezeknek aztán van megalomániájuk rendesen...~*Gondolja, ahogy Lya mögött követi őt a kastélyba. Ebben az esőben, így Helloween estéjén inkább Vladimir Tepes Drakul azaz ismertebb nevén Drakula kastélyához hasonlít.
Jeremy arra gondol, hogyha belépnek a kőfalak közé, akkor sem lehet sokkal melegebb...De pozítivan csalódnia kell az épületben. Amikor megérkeznek a szülők a fiú biccent nekik. Arca egy csepett sem más mint általában. Kicsit elégedetlen a tekintete, meg morcos is, de mmost nem morogva beszél a szülőkhöz. Mivel egy véla áll szembe vele, ezért kicsit furán érzi magát.*
- Köszönöm a meghívásukat. Kérem szólítsanak Jeremynek.-*Ajánla fel, és mivel nem kell ezért nem mutatkozik be.*

Vendég

-Már...egészen jó volt Liz...tudod...semmi baj nem volt vele...sem az erejével.Barátok kellenek neki...ennyi az egész,ilyen egyszerű...-*jegyzi meg Lya,de meg se hallja Jeremy többi mondatát,mert már nyílik is a limuzin ajtó és most lehet csak igazán látni,hogy úgy esik mintha dézsából öntenék.
Lya félve kiszáll az autóból,és máris ott terem felette egy esernyő,melyet az ajtót kinyitó inas tett felé,hogy ne ázzon bőrig.Jeremy felé is azonnal kerül egy fekete esernyő amint kiszáll.
A csomagok egy gyors pálca mozdulattal máris a kastélyba kerülnek.
S ahogy kiszállnak ott tornyosul felettük a hatalmas Silver Castle,fényesen világító ablakaival.Akár egy tündérmesében.

// http://kepfeltoltes.hu/view/081101/Silver_Castle_www.kepfeltoltes.hu_.jpg //

Lya idegesen pilant Jeremyre,majd az esernyő védelme alatt elindul a hosszú lépcsősor felé mely a hatalmas tölgyfa ajtóhoz vezet.
Jó hosszúnak tűnik az út felfelé a felhőszakadásban,de végül csak elérik a céljukat,és már nyílik is a hatalmas ajtó,s bentről barátságos meleg fény árad rájuk.
Óriási előcsarnokba érnek.Minden csupa dísz,márvány,és arany,de persze ízlésesen.
A Bilyana család mindigis a jó ízlésről is híres volt.
A kristály csillárokon ezer meg ezer varázsgyertya ég,a lépcsőkön vörös szőnyegek mint egy királyi palotában...
A korlát pedig fényes mahagóni fa...
Pazar látványt nyújtott annyi szent.A Silver Castle mindigis híresnek számított.
A bejáratnál ott sorakozott rengeteg inas,és szobalány,bár a fele sem annak mint ami ebben a kicsiny viskóban dolgozott.Hiszen a kastélynak legalább 100 alkalmazottja volt,nah persze ebben már benne volt minden...
A szakácsok,a kertészek,a szobalányok,a pincérek...
Lya hevesen dobogó szívvel pillant a mellette belépő fiúra majd előre tekint.És igen...a szülei közelednek...
~Meghalok,meghalok,meghalok...~gondolja.*
~Csak azt hagyd utoljára!~hallja meg maga mellett a mosolygó Gragorah hangját.Lya is mosolyt erőltet hát az arcára,és beharapja alsó ajkát ahogy elé ér a Bilyana házaspár.
Nicolaj Bilyana magas szálfatermetű férfi,gondosan hátra fésült sűrű fekete hajjal,bár oldalt már jelentőssen őszül.
Arca teljesen sima...valószínüleg borotválkozott nem olyan régen...pedig Lya nagyon szerette amikor borostás...mindig a nyakában lógott és a sörtéit macerálta.Apja mindig szídta érte,hogy hagyja már békén,de titokban azért imádta lánya hecceit.Fekete öltönyénél nem is lehet elegánsabb,mint ami rajta van.Széles mosollyal köszönti az érkezőket.
Msr.Bilyana viszont,csak elmosolyodik és biccent.Elisabeth Rose Antoinette régen nagyon vidám nő volt,és boldog.Persze még mindig az...de folyton érzi,hogy valami hiányzik az életéből.
Csak Lya tudja,hogy az emlékei azok,melyet elvettek tőlük...
Elisabeth már ritkán mosolyog.Szigorúbb mint régen,de véla szépsége ugyanolyan tündöklő mint mindig.Hosszú szőke haja kontyba van fogva,kék szeme világít,akár Lyáé,s elegáns kosztüm van rajta.*
-Üdvözlünk benneteket a Silver Castleban,szerény otthonunkban!-*mondja vidáman Nicolaj.A felvilágosítás bizonyára nem Lyának szólt.*
-Nagyon megtisztelő,hogy elfogadta a meghívásunkat Mr.Darrell.Kérem kerüljön beljebb!-*invitál a férfi,majd Lya vállát kicsit megtolva odasúgja a lánynak.*
-Menj csak kicsim,semmi baj...
*Lya csak zavartan vigyorog,és már el is indult előre,hogy a legközelebbi hallban kössenek ki.*

// Beállt a fAgyhalál XD //

Vendég

*Egész kellemes Lyaák limuzinja, komfortban majdnem eléri Darrellék Rolls Royceát.
Jeremy nem nagyon gondolkodik utközben. Most csak néhány dologra van terve...A többit egymásra kell építenie, mintha most kezdene egy sakk mecset...Csak az első lépést tudja...És ő van a sötét királlyal...Sokáig tart az utazás, a kocsi pedig halkan siklik az úton, Jeremy egy kis időre el is alszik, aztán egy bukkanó felébreszti...
Eztán bekap egy gyógyszert , és válaszol a lánynak.*
- Nem értem miért, jó hogy bevetted...Mondtam, hogy nem fog majd tudni uralkodni az erején...-*Morogja és közben kinéz az ablakon, de a sötét miatt jószerével semmit sem lát.
Pár perc mulva a lány újra megszolal.*
- Nem...Majd improvizálok...-*Mondja enyhültebben, amikor felünik a kastély alakja...Azé a kastélyé, amit Jeremy látot az ujságban...Régen. Nagyon régen.

Vendég

*Kint tombolnak az elemek.
Már a nap folyamán sem volt éppen jó idő,de most aztán igazán leszakadt az égbolt.
Lya és Jeremy nem túl beszédesen érkeznek meg a limuzinhoz,és az oda úton sem nagyon trécselnek.
Lya részéről azért nem,mert túlságosan is gondolataiba van mélyedve,és elég megrémült hirtelen.
Sosem hitte volna,hogy egyszer egy fiúval fog hazafelé tartani,főleg azt nem,hogy Jeremy Darrellel,méghozzá nem akármilyen célból...de ha a szülei is házasságot akarnak,ő megfejeli a családi zongorát.
Lya idegeskedve gyűrögeti a monogramos zsebkendőt a fekete jaguar limuzin fehér ülésén ücsörögve,és kifelé bámul az esőmosta ablakon.Nem lehet látni semmit a kinti tájból,de már rég elhagyták a birtok sárkánymintás vaskapuját.
Nemsokára ott vannak.
Lya már erősen gondolkodik rajta hogy bedob egy pohárka viola likőrt,és félő pillantással Jeremyre néz.*
-Hogy vagy?-*kérdezi szinte cincogó egérhangon.*-Tudod a tegnap este...sajnálom...nem akartam veled veszekedni...ne haragudj...-*mondja hirtelen.Nem is tudja,hogy miért mondja ezt,csak úgy érzi most mondania kell.*
-Öhm...hát...mégiscsak eljössz...tudod már mit fogsz csinálni...vagy izé mondani...jajj ne foglalkozz velem!Össze vissza beszélek!-*hadovál a lány.Ekkor nagyot dörren az ég,és meg is áll a limuzin.
Megérkeztek a kúriához.*

Vendég

*Nem az albínó halálával ér majd véget - ezt ő is nagyon reméli. Valljuk be, az elég kínos lenne. A fiú szavaira már nem is reagál, már mélyen alszik... álmában biztosan nem rajtuk töpreng. Eltelik egy üres nap, nagyjából össze sem találkoznak, csak étkezéseknél... vasárnap reggel van, a lány a csomagjával érkezik a nappaliba, hogy aztán átsétáljon a fiúhoz, és csendesen leüljön mellé. Fekete ruházata ma egy kordból áll, egy kellemes pulóverből, rajta blézer egészíti ki elegánsan. Lábain balerinacipő, kezein pedig ott pihennek a kesztyűk. Egy ideig maga elé néz, majd rápillant.* Olyan jót álmodtam. *Szólal meg hirtelen megtörve a csendet.* Arra már nem emlékszem, hogy mit csináltam én, és mi történt benne, de örültem neki. És csak ez maradt meg bennem. *Halványan elmosolyodik, miközben lóbálni kezdi a lábait, és a padlót pásztázza vörös szemeivel.* Ugyanez maradt vissza az első emlékeimből... amikor elsőnek és utolsónak láttam anyát. *Kicsit elhallgat, arcáról aligha leolvasható, mit érez most.* Sokszor olyan jó lenne... napokon, heteken át aludni, nemde? Annyiszor gondolkozom ezen. De valami mindig visszahúz... ugyanaz, mint a haláltól való félelmem. Hogy itt hagyom azokat, akiknek fontos vagyok. De az ébredés mindig olyan kínnal teli. Örömteli fájdalom ez, aminek leírhatnám. *Feláll, és a bejárati ajtó felé veszi az irányt, hiszen mindjárt indulnak is.* Sajnálom, Eric, de hozzám nincs használati útmutató. Nálam az érzések az elsők, és utána minden más. Most haragszom rád, gyűlöllek, és mégis, szeretlek, imádlak egyszerre. *Háttal áll a fiúnak, így aztán lehunyja a szemeit. Nehéz másoknak elmondani, mit gondolunk róla, de most muszáj.* Összetörpült szavak ezek, ahogy elhagyják az elmémet. *Harap egy pillanatra az alsó ajkába. Mit akart mindezzel mondani? Most aligha érthető. Ezeken a mondatokon töprengeni kell, és a legnehezebb úton: a lány tudatával látni őket. Akkor, talán, egy kicsi bepillantást nyerhet a gyerek lelkébe. Hiszen tulajdonképpen ezzel azt tárta ki, és tette sebezhetővé, melyet mindig annyira megpróbál elkerülni. Halk sóhaj hagyja el az ajkait, s elköszön.* Viszlát. *Mondja halkan, belenyúl táskájába és - eltűnik. Ismét zsupszkulccsal utazott volna? Minden jel arra mutat. A lényegen semmi sem változtat: az elemista itt hagyta, valószínűleg sok, kínos perctől megfosztva az Allidionost, ami a hazaúton érhette volna.*

Vendég

-Arról tudtam, hogy engem, de rólad nem tudtam. Azaz sejtenem kellett volna, hiszen te is potenciális kiválasztott lehetsz, hogy kövesd őt, és ahogy elnézem, nem tett még le rólad.- *idegesen felcsattan. Nem ő akarta ezt, mégis így alakult*
-Tudod mit? Hülye vagyok, nem tagadom és még valamit... elegem volt Nicholasból, az egész marha pereputtyunkból, hogy mindenki mindenkit csicskáztatni akar. Ha belegebbedek is, Nicholast elteszem láb alól egy szép nap.- *hajajj, forrong benne a dühkészülék*
-Áhh, nem érdekes. Egyszer úgyis véget ér ez az egész agyrém. És nem a te haláloddal.- *arra megesküdne. Lanát nem hagyná odaveszni, akármennyire is utálja most a lány őt*
-Mindig van rés a pajzson.- *feléei szárazon. És, ha Nicholas ötszáz éves? A hibák mindig újulnak, haladjon akármennyit is a korral*
-Lana, én....- *mire eszmél, hogy a lány elaludt, nem mondhatja ki, ami bántja...
Éjszakára ottmarad mellette, persze a karoszékben. A vihar elcsitul reggelre, csak a hűvösség marad a nyomában, de az időjárás és némi boszorkányság mindent megold. A vakáció hátralevő része csendesen telik...*

*Eljött az utolsó nap: vasárnap. Indulás reggele.
Ő maga lent ücsörög kávéja mellett a konyhában. Nem engedett be senkit egész idő alatt kivéve a másik kúriabeli szolgálólányt. Iderendelte már másnap, s ma reggel küldte haza*
~Ennél rosszabbul nem is sülhetett volna el a dolog...~ *semmitmondó szemekkel pásztázza csészéje szélét*

Vendég

- Valamennyire csak tudatos volt... *Kicsit erősködésnek hathat már-már a válasza.* Ahogy Nicholas szavaiból kivettem, te tisztában voltál vele, hogy figyel minket, legalábbis téged... elhoztál minket egy ilyen helyre, ráadásul az olyan apró jeleket is ignoráltad, mint levél a nagyanyámtól és a cselédek feltűnése. Mi ez, ha nem tudatosság? *Nem, határozottan nem hisz a fiúnak. Átvágták, megint, ráadásul milyen súlyosan - kisgyerekkora óta szivatják, elege van már belőle, és ahelyett, hogy kezdené megszokni, egyre nehezebben tűri el.* Nicholasnak pedig nem hiszek. Hamis biztonságérzetbe akar ringatni, de még hetedik vége előtt meg fog támadni... nem hülye. Ötszáz év hibáiból maga is tanul, tudja, ha vele egyrangúvá fejlődik az ellenfél, akár le is győzheti. *Tekintete még mindig a fiún csüng, most nem tud olyan könnyen félrenézni.* Nem foglak bántani, még ha meg is érdemelnéd... fizikailag nem. Embert pedig nem ölök, tudhatnád. Senkinek sincs joga elvenni mások életét. *Megbillen a feje és - szuszogni kezd, akár az a pici macska a lábánál. Elaludt, beszéd közben... olyan békésen szundikál, amilyen békés nappal sosem lehet. Legalább ilyenkor van nyugta...*

Vendég

-Nem volt tudatos... Figyelj, nem fogom azt kérni, hogy higyj nekem. Hülyeség volna a részemről. De nem szándékosan hívtalak ide. Kikapcsolódni szerettem volna veled. Az a vén szemét meg idepofátlankodott és ... mindketten láttuk és hallottuk is, mit akar.-*felsóhajt, mintha könyörögne a Teremtőhöz, szabadítsa meg őket. Kár, hogy eddig nem hallgattatott meg egyetlen imája sem*
-Ha képen akarsz átkozni, felgyújtani, hasonlók, állok elébe, jogos. Nem tudtalak megvédeni és ezzel tényleg nem érdemlek mást, mint hogy ne bízz bennem és megpróbálj kinyírni.- *végig Lana szemébe néz, a kezét talán egy leheletnyivel erősebben is fogja*

Vendég

*Nicholas csinálta... hát akkor minden érthető.* ~ Pont ellene kellene az a riasztó... valami hullaérzékelőt kellene inkább beszerelni. ~ *Húzza el gondolatban a száját. Valahonnan előkerül a keze, és egy nagy, vörös szempár és kikukucskál a takaró alól. Egy fél percig csak pislog Ericre, némán, meg sem moccanva. A lány keze ritka hideg, nem normális a hőmérséklete egy emberhez képest - attól függetlenül, hogy eddig takaró alatt volt.* Ugye tudod, hogy most... elvesztetted a bizalmamat? *Vagyis nem egészen mostanra kell érteni, hanem a vacsoránál történtekre. Rövid szünetet tart, de korántsem annyit, hogy még most tudjon válaszolni a fiú. * Hülyeséget csináltál, ráadásul tudatosan, és én ezt nem bocsátom meg olyan könnyen... legalábbis, úgy egyáltalán. *Egész halkan beszél, de inkább csak az tompítja a szavait, hogy nagy bátran a takaróba beszél. Még egy villám hasít a légbe, mire az elemista keze megremeg, de nem visongat és ugrál, hanem próbálja elnyomni magában a fóbiáját... legalább addig, amíg az Allidionossal beszél. Ritkán szokott az albínó nyugodtan, szavakkal tisztázni valamit, ritka kincs az ilyen pillanat.*

Vendég

*Égésnek égés, ami történt, de ő nem fogja szóvá tenni. Ezzel is felbőszíteni Lanát szar ügy lenne és nyomasztó*
-Nicholas csinálta a riasztót.- *sötét arckifejezéssel motyog maga elé. Nicholas se volt hülye: saját magát nem számítja a riasztani valók közé. Lana ijedt reakciójára csak pislog, pislog... majd szépen megkerüli a lány ágyát s az ablak felőli oldalra leül. A cicust persze nem háborgatja, hadd aludjon ott, ahol van. Csak Lana kezét keresi meg, pontosabban jobbját a takaró alatt*
-Ne félj na... Itt vagyok. Ha akarod, el se mozdulok, míg vége nincs a viharnak.- *ami kb egész éjszaka fog tombolni. Dacára a védő varázslatoknak, a hangok és fények elérik őket is*

Vendég

*Ahogy felkapcsolódik a lámpa, egyből letekint, két dolgot is megvizslatva egyszerre: hogy ki jött be, és hogy mi a fene terrorizálja. A fehér macsekot meglátva körülbelül leesik az álla, és koppan a padlón.* ~ De égés. ~ *Húzza el a száját gondolatban. Igazából ő sem tudja, hogy került a bútor tetejére, az ijedtség sok mindent ki tud hozni az emberből. Eric segítségével lekászálódik a szekrény tetejéről, és megigazítja fekete, fehér csipkés szegélyű, elegáns pizsamáját. Esze ágában nincs megdorgálnia a fiút, elvégre megkímélte egy, majdnem a plafonon töltött éjszakától.* Én... jól... ha mágikus riasztás van, miért nem jelzett sem Nicholas teleportációjára sem pedig az elmebefolyásolására? *Vonja fel gyanakvóan a tekintetét. Vámpírunk ezt is átjátszotta volna? Újabb villám hasítja ketté a léget, mire az albínó automatikusan bevetődik az ágyba, és magára húzza a takarót, teljesen eltűnve alatta. Csak a huzat remegése az, ami elárulja, hogy alatta van és - fél.* Csúnya csúnya vihar... villámok... hangos zaj... nyüff... *Ennyit a nagy és rettenthetetlen elemistáról. Retteg a viharoktól, mint egy kis óvodás. Valószínűleg szórakoztató a látvány, mert még Nicholas megjelenésére sem reagált így (legalábbis nem fizikailag. Az lett volna még mulatságos). Mivel a macska első sündörgési kísérlete nem jött össze, így felszökken a vendég fekhelyére, és apró tappancsaival keresni kezdi benne a lányt: megtalálva annak lábát kényelmesen lekuporodik, és elszundít. Neki könnyen megy. Főhősnőnknek kevésbé.*

Vendég

~Bemenjek hozzá? Szétátkozza a fejem, nem jó ötlet... Basszus... ~*csak hánykolódik, forog erre-arra az ágyán, nem találja a helyét, aztán... Sikoly.
Úgy pattan fel az ágyból, mintha tűt szúrtak volna belé, sebes vágtával átrohan a lányhoz, lefékez a szobája előtt, az ajtót kivágja (persze nála van a pálcája), villanyt felkapcsol és... bámul*
-Lana?... -*kissé gyanakodva néz az elemistára, mi a szöszt csinál odafent a szekrényen, aztán pillantás a padlóra-egy macska, egy kismacska*
-Khem... Gyere... inkább le.- *két kezét nyújtva leszállítja a szekrény tetejéről a lányt (nem épp olyan alacsony az a bútordarab, nem is érti, hogy juthatott oda fel az albínó), ha persze nem vágják orrba vagy valami hasonló, megtorlási eszközt nem vetnek be rajta*
-Azt hiszem a szomszéd macskája lehet.- *vakarja meg a fejét, miközben az ázott bundájú jószágot figyeli, aki épp Lana lábához igyekszik odadörgölődzni*
-Jól.. vagy?- *egész visszafogottan meri ezt csak megkérdezni a lánytól. Úgyis tudja, hogy vagy üvöltés, vagy átkozás vagy hideg reakció jut most osztályrészül neki*
-Amúgy megjegyzem, a házon mágikus riasztás van, bármilyen varázstevékenységre itt vannak az őrök a kúriából.-*mármint Ericéből*

Vendég

*Felviharzásnak kicsit túlozva lehetett volna mondani a lány sétálását, de végülis volt annyira feldúlt, hogy megtehessük. Sok idő telik el, s már az álom is elnyomta az albínót, amikor felmordul az ég, s erre rögtön felébred. Reflexből magára húzza a takarót, egész elbújik alatta, és halkan nyöszörög.* ~ Nemfélnemfélnemfél... ~ *Mondogatja magában, amikor újabb villanás, és vele szinte egyidőben egy iszonyatos hangos robaj. Az egyik villám majdhogynem a házba csapott, olyan közel cikázott. Nem bírja ki: felsikít, vagyis felsikkant, mert megpróbálja tűrtőztetni magát, de mit tehet? Fél, retteg a hangos zajoktól és a viharoktól, pláne, ha kombinálják. Bemenekülne az ágy alá, de sajnos a mostani alkalmatlan erre, át meg nem mehet Erichez, mert... mert nem. Egyszerűen nem bírná most ki a látványát. Haza kellene mennie, vissza a Nezabarba, és hiába tervezte ma estére, ilyen időben, ha Nicholasszal egy ágyba kéne aludnia, akkor sem menne. Bár... na jó, ebbe ne gondoljunk bele. Egyik rosszabb, mint a másik. A hasára fordul, és teljesen bebugyolálja magát a szürke huzatú paplanba, felsőteste eltűnik a párnák rengetege alatt.* ~ Belém fog csapni, egyenesen belém, tudom, hogy ez a kettejük bosszúja, mert ilyen vagyok... Nicholas most fog kinyírni, befolyásolta az időjárást... vagy valami mással... mondjuk hullákat uszít rám... felmásznak a tornácon... ~ *A kinti szélvihartól nem is hallani, hogy valami mozog, de bent van a szobában attól függetlenül. Egy következő villám valami szőrös izét világít meg, csupán egyetlen másodpercre. S hogy fokozzuk a dolgokat: ez a valami megszólal. Pontosabban, felnyávog. Kész, a pohár betelt, az elemista elérte tűréshatárát. Iszonyatos hangerővel felvisít, amire aztán már oda kell figyelni, és egy fél pillanat múlva a szekrény tetején terem.* Zombiii, támadnak a zombiiik, Nicholas zombit küldött rám! *Remeg a bútoron, elég szűkösen fér csak el, hiszen közel van a plafonhoz a teteje. Az a valami közelíteni kezd a szekrényhez, annak a lábánál megáll, leül, és türelmesen várni kezd.* ~ Hol a pálcám hol a pálcám?.. Miért hagyom MINDIG a párnám alatt?! ~ *Nyöszörög magában.* Menjinneen... menjinneeeen... *Próbálja elküldeni a... maga sem tudja, mit. Ha a fiú berombol, és van annyi esze, hogy felkapcsolja a lámpát, akkor egy apró kölyökcicát láthat meg, aki valószínűleg kintről szökött be, mert a víztől csimbókos hófehér bundája.*

Vendég

*Nicholas nem reagált semmit az elhangzottakra. Az idő majd igazolja magát, ő pedig óvatos lesz. Tudja jól, Lana potenciális veszélyforrás. Hatalmas erővel bír és roppant jó a feje, gyorsan megtanulja majd kontrollálni az erőt. Ericünk se szól semmit, csak elpakol, miután felviharzott a lány és ő is felmegy*

*Éjszakára tényleg vihar kerekedett. Éppen hajnali kettő magasságában járunk. A srác fekszik az ágyán, a villámok tükröződései cikáznak az ablaküvegen. Mit tehetne, mit tehetne? Maga se tudja... Meg kéne nézze, mi van Lanával. De nem meri. A lány most túl izgatott ahhoz, hogy tárgyaljanak*

Vendég

*Ahogy Nicholas beszélni kezd, minden érzéke rá hegyeződik ki. De tekintetét nem emeli le az ételről. Az pedig, hogy a fiúnak nincs köze mindehhez - lehetetlen. Ha csak a jelenlétével az uralma alatt tartja az Allidionos testét, minden bizonnyal gondolatban kommunikálnak, legalábbis ő kutat a fejében. Tehet róla - miért nem pusztította még el eddig a vámpírt? Amikor hozzáér a férfi hideg bőre az állához, enyhén megremeg annak halottiságán. Mit lehet mit tenni: belebámul abba a gyönyörű szempárba, ami legutóbb a másodperc töredrésze alatt úgy manipulálta, hogy el is feledte, mit tett az uralma alatt. A nekromata-beidegződésre - atyaég, mire nem vetemedik: pofonvágja, egy szó kíséretében.* Szemétláda. *Vicsorog rá.* Soha nem lesz belőlem hullabábos... nem... én leszek a legjobb tűzmágus, azon a napon pedig el foglak égetni, hamvaidat pedig szétszórom a szélbe. *Az utolsó szónál tűnik el a férfi. Kezével odanyúl az állához, mintha azt vizsgálná, hogy megvan-e még. Igazából, csak azon hitetlenkedik, hogy túlélte. Nicholas nem ennyire ostoba, tudja. Most elhiteti vele, hogy biztonságba van még hat évig, aztán egy nap rajtaüt, és megöli. Meg fogja tenni, amikor rájön, hogy tényleg nem lesz nekromata. Nem hülye. Ötszáz éves. Tanul a hibáiból. Szótlan feláll az asztaltól, nem néz Ericre. Betolja a székét, s ezután felsétál a lépcsőn. Egy ajtócsukódás: és máris a szobájában, fekszik az ágyon. Arcát belefúrja a párnába. Mire eltűnt az őse, már sírhatnékja is tovaszállt. Megint az a maró űr tátong a lelkében, fejében megannyi gondolat cikázik. Amit eddig hitt, kártyavárként összedőlt, s amire most esküszik, még túl bizonytalan. Bizalom, hatalom, igazság és hazugság - nagy szavak, melyekről azt hitte érti, és mégsem. Mindent át kell értékelnie magában. Mindez roppant fájdalmas, és sajnos olyan teher, melyet mással nem oszthat meg. Ha Svet lenne, talán még vele sem...*

Vendég

*Nem kém rúnákkal dolgozik, de ez most lényegtelen. A jelenlegi helyzet sokkalta fontosabb, legalábbis az albínóra nézve*
-Mielőtt félreértenéd...- *megérzi a gondolatok természetét, a lejátszódó érzéseket*-... a fiú semmiről sem tudott. Nem befolyásoltam. Irónikus, de... a nagyanyád mondta el, hogy ide jösztök. Nem állt szándékomban kivételesen idejönni, de Christine bogarat ültetett a fülembe. Hangsúlyozom, ha bosszún töröd a fejed Erickel kapcsolatban, azzal csak magadat bőgeted le. Kivételesen tényleg nincs köze a események folyásához.-*való igaz, a fiú ebben ártatlan, a vámpírnak egy mukkot sem mondott, még elterelést is betervezett-hát nem jött be*
-Amúgy szögezzünk le valamit... Remélem nem hiszel teljesen ostobának, Lana. Tudom, mire készülsz.- *hirtelen a lány előtt terem oly közel annak arcához, hogy felemelheti kényelmesen az állát ez által kényszerítve Lanát, hogy szembenézzen Nicholasszal*
-Ajánlom, vigyázz magadra... Méltó ellenfelet akarok magamnak. Eric nem fog soha ellenem fordulni, nincs oka rá. Legfeljebb akkor, ha te ösztökéled, de az az ő halálával fog bevégződni. Te vagy a méltó ellenfél számomra. Gondoskodom róla, hogy nyugodt körülmények között végezd el az iskolát, senki nem fog rád támadni. A feltételem csak annyi, tégy meg mindent, hogy méltón veszíthess majdan... Egy olyan nekromanta-képességekkel rendelkezővel akarok megkűzdeni, aki érdemes a hatalmam teljes valójának láthatására és megtapasztalására. Az ellenfelemmé léptél elő, Lana.- *ezekkel a szavakkal eltűnik, nyomában a két nővel*

-Köhögve szabadul fel a láthatatlan béklyók szorításából. A mellkasát mintha össze akarta volna préselni az alaktalan kötél. Egyelőre nem mer, nem tud mit mondani Lanának erre az egészre, vagyis...*
-Ha akarsz, most rögtön végezhetsz velem.- *teljesen halkan beszél, de végig a lány szemébe igyekszik nézni, hogy amaz lássa, ténylegesen nem hazudott neki egy percig sem*
-Vagy el is hagyhatod a házat, nem állom utad, de... nem hazudtam. Ezt az egyet mondhatom: sosem hazudtam neked. Soha.- *teljesen őszinte, megkérdőjelezhetetlen szavak ezek. Akár Veritaserum alatt is meg merne esküdni erre*

Vendég

*Módszerek... kémszem rúnáról lehet szó, az egyik fontosabb tárgyába valószínűleg belevéste. Mondjuk, a szekrénybe... vagy... valahova máshova. Át fogja kutatni a szobáját - ha élve visszatér. A tányérjára rávesz a számtalan ételből párat, piritóst, tojást, zöldséget, meg miegyebet, és rágcsálni kezdi. Kicsit nehezen nyel, mintha beteg lenne, pedig csak a sírás fojtogatja. Meg fog halni, biztosan meg fog... miért mászott bele a csapdába? Miért tette ezt vele Eric? Miért?.. Mindenki utálja... mindenki ellene játszik... Legyűr egy kenyeret, utána kés-villával a tükörtojásba fog. Mire vár Nicholas? Hogy megtörik? Hogy sírva az életéért fog esedezni? Közel áll hozzá, de nem fogja megtenni. Kínos sebességgel eszik, de csak azért, mert sokrétű a vacsora. Egy pillanatra néz fel csak a fiúra, aztán vissza a kajára. Az utolsó vacsora... hehe... mintha olvasta volna ezt a kifejezést valahol. Eric pontosan tudta, hogy Nicholas mire készül, és hiába manipulálja most, akkor is önszántából lökte bele őt a vámpír karjaiba. Soha... soha többet... gyűlöli. Mindennél jobban. Csak legyen egy alkalma... egyetlen egy... egy gyors Sectumsempra... mindent megold...*

Vendég

-A te dolgod.- *könnyedén vállat von a kijelentésre. Nem azért van itt, hogy hittérítősdit játszon. Lana dolga, mennyit hisz el a vámpír szavaiból*
-Mindenesetre megvannak a módszereim.-*amiket most nem fog taglalni, lévén értelmetlen lenne és csak saját magát leplezné le, miként képes néhanap utánajárni leánya ügyes-bajos dolgainak.
A lány hiába nézne Ericre. Az nyilvánvalóan Nicholas hatása alatt áll jelenleg, hiszen a szemei üvegesek, s bár mókás: tudatánál van, de tehetetlen. pedig de megtépné drága ősét. Így csak nagyonrondán nézhet rá*
-Pompás.- *csettint egyet, mire feltűnik a... jó ég, a két cseléd. Hajaj, Lana intuíciói nagyon jók*
-Laura, Ariana, gondoskodjatok mindenről.
-Igen is, uram.- *hajolnak meg szinkronban. Lana előtt pillanatok alatt ott terem a kaviár, francia pirítós és egyébb finomságok*
-Megkínálnálak mással is, de azt nem tudnád így értékelni, mint a halandó ételt.- *hogy mire célzott... az nyilvánvaló. Bizony, míg Lana nem válik élőhalottá, addig nem tudja majd értékelni a vér fontosságát és szépségét*

Vendég

- Nem hiszek neked. *Szólal meg hirtelen szilárd hangon.* Nem figyelhetsz minden nap... *Felemeli tekintetét, de inkább a férfi torzóját vizslatja.* A Nezabar védővarázslatai nem engedik, mert a bűbájok kitalálója erősebb még nálad is! *Mekkora pofátlanság ez, de igaza van. Biztos, igaza van. Jericho és Sovalon is erősebb és idősebb Nicholasnál. Feláll, haját válla mögött hátrarakja, és mit tehetne mást - leül az asztalhoz. Nem néz se Ericre, se Nicholasra, hanem tányérjának szegélyét kezdi el vizsgálni. Csúf módon nem fűz hozzá a többihez semmit, ami felettébb idegesítő lehet. S ezt csak tetézi a következő mondatával.* Éhes vagyok.

Vendég

*Ericről csak annyit, hogy nem nagyon lepődött meg őse feltűnésén, csak elkáromkodta magát. Majd később kap leszúrást érte.
A hirtelen féltérdre eső albínó látványa határozottan mulattatja. Még ilyet. Van, aki a régi korok szokásait még ismeri? Természetesen a tündéken és egyébb lényeken kívűl*
-Azt tudom.- *unott hanggal színezve szavait legyint egyet, hogy ezzel Lana nem mondott semmi újat*
-Először is: minden nap figyellek, Lana. Minden-egyes-nap. Másodszor: nem szeretem a modorod. Fölöttébb figyelmes és helyénvaló lenne, ha a ghoulommá tettelek volna, de nem így történt. Őrizd meg a méltóságod.- *ellép mellőle, kényelmesen az egyik széket kihúzza, s lovaglóülésben helyet foglal rajta*
-Mellesleg, ha velem beszélsz, használd a szemkontaktust. Módfelett irritál, ha valaki nem néz a szemembe, miközben beszélgetünk.- *széles mosolyra húzódik a szája, kivillannak a szemfogak a takarásból*

Vendég

- Nem, dehogyis... *Kezdene bele, amikor egyszer csak elakad a hangja. Minden mozdulata megáll, még a remegése is, egy pillanatra lehunyja a szemeit. Itt van. Tudta, hogy itt lesz... ő meg fent hagyta a pálcáját. Meg fogja ölni. Nem hagyhatja... ha most elrohan, akkor gyanút fog, és egyből kitépi a gégéjét. Csapda, és ő belesétált - minden gyanú nélkül! Fejéből egyszerre kiürül minden gondolat, leszökken a székéről, és féltérdre borul Nicholas előtt, jobb karját térdére támasztja, s keresztezi maga előtt, lehajtva fejét, véletlen sem nézve a vámpírra. Nocsak, csak nem megjött volna az esze, és átállt? Nagyon úgy fest. Régimódi szolgapóz ez, amit nagyon is ismerhet Nicholas... az ő idejében ez volt szokásos. Mennyire figyelmes az elemista!.. Nem tekint rá, mert még nagyobb rettegés fogná el.* Szép estét... velem minden rendben, minden vizsgám majdnem tökéletesen sikerült. *Válaszolja, s magában jóváír egy pirospontot, mert mondata nem csuklott meg.* Valóban régen beszéltünk, de ez gondolom abból fakad, hogy nem jut mindig ideje egyszerű gyerekekre. *Még szerencse, hogy rengeteg haja eltakarja egész arcát, mert egy pillanatra megrezdült a fapofa. Régen gyakorolta már ezt is, de sebaj, a vérében van ez a képesség. S nincs olyan apró baki, ami elárulhatná most őt...*

Vendég

*Bizony, gyanús ez a nagy hallgatás. De a fiú mostanság nem fog oly hamar forró szimatot, s kezd el összeesküvés-elméleteket szövögetni, mint régen. Kezd megkomolyodni és fejlődni. Már nem annyira paranoid.
Amikor Lana nem engedélyezi a levél láthatását, egy pillanatig csodálkozva néz rá, kissé hülyén is*
-De hát... Végülis mindegy.- *von vállat egykedvűen*-Fogadjunk, hogy a nagyanyád ismét rákezdett az "Utáljuk együtt Eric-et" szlogenezésébe.- *amit ő nagyon utál, de Chzristine-nek szíve-joga utálni a fiút*

-Áhh, pedig külön mondtam Christine-nek, hogy maradjon ki ebből a játékból.- *Lana vállával egy magasságban... te jó ég: Nicholas*
-Üdv kedvesem.-*néz rá azzal a tipikus, ragadozó mosollyal, amit csak egy vámpír tud produkálni bármilyen helyzetben. Természetesen ismét feketében tiszteleg, állig érő ében haja és zöld szemei szinte világítanak még a lámpafény mellett is*
-Hogy s mint mostanság? Jó ideje nem beszélgettünk már.- *feltűnően jókedvű most. Talán épp vadászatról jött?*

Vendég

*Remek, egy rugóra jár az agyuk, ennek örül. Így nehéz őket lehallgatni... már Avriléknél beeddzőtek e szempontból. Átveszi óvatosan a levelet, mintha attól tartana, hogy rivalló van benne (mondjuk erre van némi esély). És mégsem. Átfutja a szöveget egyszer gyorsban, csak úgy a neveket illetően, aztán figyelmesen végigolvassa. Egyszer. Kitekint fölötte a fiúra, majd vissza. Végigolvassa másodszor is. Mit tegyen? Eddig is csak az járt a fejében, hogy Eric bábbá vált, hiszen a vámpírok erről híresek. Főleg Nicholas... amennyi anyag fent maradt belőle, már halandó korában is ezt művelte. Mit tegyen? Itt lesz vele vasárnapig, kezd gyanússá válni. Összeszorul a gyomra. Biztosan ezért jöttek a cselédek. Szemmel fogják tartani. Nem kérhet segítséget a fiútól, hiszen pont ő az egyik, akitől tartania kéne. Este van... ilyenkor van ébren a vámpír. Meg fog jelenni. Talán megneszelte, hogy ellene kovácsol tervet? Eric megtört volna, és elmondta? És Rebecca hogy él még? Hiszen meghalt, említette a fiú. És ha ebben is hazudott?* ~ Svet... Darkfield... hol vagytok ilyenkor? ~ *Nyöszörög magában, hosszú hallgatása feltűnő lehet, de ezzel most nem törődik. Alsó ajkába harap, és újra a levélre néz, mintha valami megoldást keresne benne. Valahol, a sorok között... valami rejtett tanács, ami a nagyanyjára jellemző... semmi... mégsem olyan erős, mint hinné? Még mindig elesett úrikisasszony lenne? Haza kellene mennie. Nem élhet örökké Anne-éknél. Gondolatok repkednek a fejébe, hirtelen nem tud rendet teremteni közöttük.* Ha ... nem baj, akkor ezt most nem olvashatod el... *Tekint félve az Allidionosra. Ez már több, mint gyanússá teheti, de talán a fiú majd arra gondol, hogy... hogy nem tudni... ne gondoljon semmire...*

Vendég

-Később, Lana. Majd később kifaggatjuk őket.- *bólint egy aprót. Tudja jól, mik fordultak meg a lány agyában. Ugyan konkrét varázslatot nem használhatnak, de a bájitalok bedobását sehol sem tiltják. És mivel Lana bájitalszakértő....*
-Természetesen. -*elővesz egy sárgás pergamen borítékot meg egy papírvágó kést. Gyors és precíz mozdulatokkal felbontja, majd kihúzza belőle a szintén sárgás tartalmat:

Svetlana Valdislav Ivanov részére!

Remélem jól szórakozol most, hogy nem felügyelhetem a lépteid, Lana. Nicholas járt nálam, elmondott egyet s mást. Be kell vallanom, találkozásom az ősünkkel nem volt zökkenőmentes. Ezért is csodálkoztam, te hogy élhetted túl. Mindegy, nem lényeges. A levelem kivételesen figyelmeztető jellegű.
Vigyázz Rebeccával. Vigyázz a Croft gyerekkel. Veszélyesek ő is, az anyja is. Nem tudom, mi van készülőben, de Nicholas a fiút használja.

Légy nagyon óvatos, gyermekem és körültekintő. Nicholas dühös, rendkívül dühös és nem tudom, mi az oka. Meglehet, hogy te fogod kárát látni.

Christine

A levél nem tartalmaz egyébb instrukciókat. Eric szándékosan csak Lana kezébe nyomta az ívet, ő maga nem is olvasott bele. Akkor talán már rég el is égette volna. Rebecca létezéséről eddig Lana szent, hogy nem tudott, csak a haláláról. De akkor hogy jön ő a képbe...? *

Vendég

*Sandán rátekint a fiúra, és arcára kiül valamiféle bizonytalanságból fakadó félelem.* Öhm... Eric... figyelj... a cselédek nem szoktak "csak úgy benézni" a nyaralókba. *Nyel egyet, hangja valahol félúton meg is csuklik.* Én... *Kivallatnám az egyik cselédet, mondaná tovább, de nem teszi meg, mert egyrészt törvénybe ütközne, hogy itt varázsolgat (bár lehet itt engedélyezve van a kiskorúak varázslási joga is?), másrészt nem lopná be magát a szívükbe ezzel a tettével. A levél még inkább lesokkolja. Mégsem lesz ez egy álomszünet.* És... nálad van? *Kérdezi kíváncsian. Úgy veszi ki a fiú szavaiból, hogy még nem olvasta el, mert akkor nem használna feltételes módot. Kezd minden egyre érdekesebbé válni.*