Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Vendég

-Szeretnéd azt, mi?- *dehogy tud, csak teríteni, bár azt is muszájból tanulta meg. Ehh, nem a legrátermettebb ő az effajta lányos dolgokban*
-Nem tudok és amúgy benéztek ide. Fogalmam sincs, miért, de benéztek. Ez nekünk csak jó.- *bizony bizony. Van kaviár (aminek errefelé megkérik az árát, pláne, hogy fekete), különféle francia ételkülönlegességek (nem kell félni, a csigát kihagyták), s egyébb, ízléshez igazított falatok*
-Amúgy... kaptam egy érdekes levelet. A nagyanyád írta.- *miközben ő is helyet foglal, nem néz a lányra, csak a kaviárt veszi igénybe egy rövid időre. Vár és hallgat. Christine-től eddig sosem kapott semmi irományt. A mostanit fel sem bontotta még*
-Lehet, hogy azért küldte hozzám, mert neked akart üzenni és tudja, hogy nyaralunk vagyis nyaralnánk.- *fél szemmel mostmár odanéz Lanára*

Vendég

*Az a tény, hogy Eric a lányoktól félt sokáig... nem lepi meg. Visszagondolva az első találkozásaikra - elsőnek is elfojtunk egy nevetést - de ez tűnik kiváltó oknak. Bár még ma is agresszív a fiú, de most már inkább azért, mert védi a magánszféráját. Vagy ki tudja. Az ember összetett lény.*

*A szobájába érve, amint levetette magát az ágyra, elszundikált. Csupán az illatokra neszel fel. Megmozgatja nóziját, ahogy a macskák szokták, mikor hallják, hogy kinyitják a konzervet. Utána pedig huss - máris ajtón-küszöbön túl jár, és a lépcsőn lefelé sétál... lopakodik. Leskelődik. A terítéses dolog ténylegesen újdonság neki, de sebaj, legalább erről az oldaláról is megismeri nagyon-nagyon messzi rokonát.*
- Szervusz... asszem... elbóbiskoltam. *Félredöntött fejjel egy zavart mosoly, végülis leszambázik az asztalig, és ha már kihúzták a széket, akkor elfogadja a helykínálást. Leüccsen, és kíváncsian pislog fel a fiúra.* Azt mondtad holnap jönnek a cselédek, tehááát... te tudsz főzni? *Tágra nyílt szemek. Ez még inkább meglepő lenne.*

Vendég

*Komfortos, mert ifjúnk újrarendeztette. Mostanság Nicholas pénzeli és az ilyesmi jól jön. Előrelátó egy őse van. Persze semmit sem kap ingyen....
Bresaslova, a régi, bolgár kalóz után, aki felfedezte az öblöt, mert ez itt egy öböl ^^-csak ez kimaradt a leírásból*
-Ugye, hogy ugye?- *pont Lanához illő szoba-jobban nem lehet osztani a dolgot*
-Természetesen. Majd hozok be egy plusz ágyat hozzám és tied a franciaágy.- *neki speciel tényleg semmi gonosz dolog most nem fordult meg a fejében*
-Egyáltalán nem gáz. Én a lányoktól féltem sokáig, ezért üldöztem őket, ahol értem. Fordított pszichológia.- *von vállat, miközben eltűnik, hogy két perc múlva ismét feltűnjön Lana csomgjával*
-A szüleimet már rég krvára nem izgatja a dolog plusz már Nicholas fennhatósága alá esek. Őt meg nem érdekli a dolog.- *Nicholast tényleg nem szokta érdekelni, de... mostanság türelmetlen volt és nyugtalan... ki tudja...*

*Este hét óra. A cselédek már jártak a lakásban, míg ők ketten aludtak (mert fáradtak voltak és pont ^^ vagy simán csak nyúlángtak, de a szobáikban lehettek, mert nem bukott le a két diák), s nagyon finom illatok terjengenek odalentről: vacsiii. Ha Lanánk is levánszorog a földszintre, ritka látványban részesülhet: Eric terít*
-' estét.- *finom mosoly üdvözlés gyanánt, miközben kihúz egy széket a lány előtt hellyel kínálva azt*

Vendég

*Az előszobára nagyban pislog - nagyon komfortosnak néz ki, és leginkább modernnek, nem úgy, ahogy náluk volt. Kecses, de régies. Bresaslova? Fura neve van, de ám legyen, ezt is elfogadjuk most. Meghallgatja a fiú szövegét, biccent rá, aztán követi ugyebár az emeletre. Bekukkant a szobába.* Hűű, ez marhajó. *Mosolyog egész aranyos arckifejezéssel. (Ezt tessék megörökíteni, mert ritkán aranyos.)* De... hogy este vihar lesz, átmehetek? *Bociszemekkel néz rá Ericre.* Jó, nagyon gáz a dolog, de viharfóbiám van. *Tekint félre. Semmiféle pajzán gondolatot nem forgatott a fejében... egyszerűen előrelátó.* Te, Eric... ha itt lesznek a cselédek, nem köpnek be a szüleidnek? Vagy... mondjuk... neki? *Nicholas nevét ki sem meri mondani, mert még megjelenne. Átvette Darkfieldtől ezt a félelmet.*

Vendég

[Bolgár tengerpart]

*Kissé aggódva bámul a lányra, hogy mivan. Merthogy eltűnt egyszer csak, ahogy elszedte a táskát tőle. És lám, landolt egy isteneset*
-Megvagyogatsz?- *összehúzott szemöldökök. Aggódott, hogy Lana esetleg beverte a fejét, bár akkor meg egész nap ülhettek volna a szobában nyöhöhö*
-Jóhh... Gyere.- *és tádáám, egy szép nagy livingbe ütköznek első körben:

Bulgária - Page 26 Livingroommodernee9

-Üdv a Bresaslován, vagyis Bulgária elit varázslónyaraló-helyén.- *megvolt a bevezetés. A csomagokat lehajítja a földre*
-A konyhát arra találod, a cselédek holnap jelentkeznek kilenckor, a reggeli is az ő gondjuk. A fürdő és mellékhelyiség az emeleten van, akárcsak a hálód. Gyere.- *kézen fogja a lányt és az emeletre vezeti. Az első ajtó jobbra az övé, tengerparti kilátással, jó nagy ablakkal:

Bulgária - Page 26 Lax-bedroom-series_www.kepfeltoltes.hu_

Bulgária - Page 26 Lax-bedroom-series_www.kepfeltoltes.hu_

Vendég

[Bolgár tengerpart]

*Még mindig nem érti, mit keresnek a puszta közepén. Na, ma rossz a felfogása, így aztán meg is lepődik rendesen, amikor a semmiből előtűnik az utca. Sajnálja, hogy nem maradnak, mert megnézte volna legalább a boltok kirakatát... vásárolni úgy se tudna. Anne-éktől kap néha pénzt, amit felvált máguspénzre, de a legutóbbiból Jacknek vett denevért, tehát nem maradt sok költőpénze.* ~ Sigh, miért kell ennyit elkérni... ~ *Majd vállal valahol munkát. Nem is beszél, hanem némán követi a fiút, nehogy valami olyan szaladjon ki a száján, ami sértő lenne... nem kell úgy rohanni, na. A hétvégi házra mégtágabbra nyílnak a szemei, és ebből csak az zökkenti ki, amikor az Allidionos megszólal. Elhúzza egy pillanatra a száját.* Pedig már azt hittem, a megkeresését is rám bízod... *Nyelvkiöltés, de végülis kiveszi a jobb zsebből a kulcsot.* Nade várjál, inkább te mönj elől. *Megfogja hátizsákjának a vállpántját, kikapja a fiú kezéből, egy ívelt mozdulattal a vállára veszi... és ugyanazzal a lendülettel hátraborul. Nehezebb volt, mint gondolta. A lány elneveti magát, mostanában szokása kiröhögnie saját hülyeségét.* Megvagyok... *Vigyorog felfelé, feláll, felveszi most már óvatosabban a cókmókját és odaadja a kulcsokat.* Előre. *Adja ki a vezényszót.*

Vendég

[Bolgár tengerpart]

-Igen bizony. Agatha Christie-nek remek gyilkossági ötletei voltak. Lenyűgöző, hogy csak egy mugli volt.- *ingatja a fejét. Ő művelt ember, ne tessék csodálkozni azon, hogy olvas. Még a szemüvege is mutatja (írás-olvasáshoz van neki).
Amint megérkeznek, körbetekint, s igen... minden pont olyan, amilyennek leírták: a varázslók turisztikai paradicsoma jól el van rejtve*
-Természetesen előre.- *határozott mozdulatokkal indul előre. Előzőleg matatott a zsebében, s most egy aranyozott meghívókártyához hasonló lap van nála. Mintha végigszántaná vele a léget, a levegőtömeg előttük megremeg, s mintha kettéolvadna: hirtelen egy utca bontakozik ki előttük*
-Remek a védelmi rendszerük a muglik ellen. Gyere.- *ha Lana is követi, az angliai Abszol úthoz hasonló helyen találhatja magát. Nyüzsgés hatványozva, mindenki mozog, turisták, kellemes meleg, nem úgy, mint qaz előbb. Nagyjából öt kilométert ölel fel ez a terület, de természetesen számtalan varázslat védi, hogy a látogatóknak minden perce kellemes legyen.
A hétvégi ház nincs messze, pont a tengerparttól olyan 200 méterre lehet. Igazán ápolt, takaros és... nagy egy nyaralóhoz képest, de mit is várunk a grandiózusságban szenvedő Croft familytől?*
-A kulcsok a jobb zsebemben vannak. Ha megkérlek...- *félszeg vigyor a képén. Három keze nincs...*

Vendég

[Bolgár tengerpart]

- Te olvasol?! *Néz rá hitetlenkedve az utazás közben még... de az út nagy részét csendben tölti. Az, hogy nem kell cipelnie a csomagjait, nagy áldás, hiszen elég gyengécske a leányzónk, hiába tud szép jobb egyeneseket osztogatni. A vasútállomás, ahol leszállnak, elég kietlen, igazából, kint van a semmi közepén. A legközelebbi falu is tizenöt perc járásra van, tehát elég szerencsétlenül van megtervezve. Az albínó kíváncsian körbepislog, kiveszi a tatyójából a kabátját, és magára ölti: idekint hideg van, ráadásul a sulin kívül tartózkodnak, tehát varázsolniuk sem szabad. Bár, tenni fog kivételt...* Merre tovább?.. *Kérdezi félredöntött fejjel Erictől.*

Vendég

[Valahol Észak-Bulgáriában, a Borislav katély]

*Végre megérkezett. Végre itthon van. Apja feleségét, bár az kedves volt hozzá, elűzte innen. Nem maradhat senki, aki megmondja neki, hogy mit csinál. Végre a maga ura, van vagyona, birtoka. Irányíthat, és boldog lehet, mert már nem bántja senki. igazán jól végződött ez a mese. Talán sok szenvedés érte, mégis most már megvan az esélye ár, hogy boldog lehessen. Végre. Valószínűleg telnek múlnak majd az évek, családot alapít. És békében él. Mert ez volt az egyetlen dolgo, amit bár kergetett, nem kapta meg. A béke...*

Vendég

*Gyors, sietős léptekkel közeledik a kúria felé. Kisebb méretű kúria az övéjük, kifejezetten kicsi, de ez nem igazán zavarja. Már-már futva közelíti meg az épületet, és várakozóan áll meg a nagy, fenyő-ajtó előtt. Bőröndjét leteszi maga mellé, haját hátradobja és a kopogtatóval bekopog, egy idő után az ajtó másik oldala mögül létek zaja hangzik fel, egy nagy bumm, aztán pedig egy „áu”, végül kinyílik az ajtó, és megjelenik a bejáratban Yordan, fejét vakargatva, pizsamában. Úgy látszik épp most ébresztette fel a férfit. Ahogy felméri a terepet, a férfi karja alatt, végiggondolja mi is történhetett az ajtó mögött amíg ő várakozott. Elképzeli, ahogy Yordan a hirtelen kopogtatásra, leesik a kanapéról és szépen lefejeli a kis dohányzó-asztalt. Erre kicsit elvigyorodik, és felnéz apjára. Elfintorodik, aztán köszönés nélkül átbújik a férfi karja alatt. Az ajtó mellé helyezi bőröndjét és várakozóan néz a szobában tartózkodó másik személyre. Miután eltelik néhány perc, és egyikőjük se szólal meg Noella töri meg a csendet.*
-Nah, nyögd már ki, Yordan! Miért kellett hazajönnöm? Vagyis miért hívattál, talán készülsz valamire, vagy mi? El akarsz költözni, el akarsz utazni, vagy mi? Mondd már!
*Kicsit felemeli a hangját és toppant egyet a lábával. Ez nála az idegesség jele. Nincs ínyére egy levél miatt az iskolájából rögtön hazautazni, minek nézik őt? Valami cselédnek, aki bármikor ugrik mikor hívják? Mert hát nem az! Ő dönti el, mikor és hova megy! Simán leYordanozza az apját, hisz csak az apja, miért ne nevezhetné a keresztnevén? Lehet, hogy ez másoknál nincs megszokva, de Noella amióta az eszét tudja, keresztnevezik. Yordan felvonja a szemöldökét és elereszt egy sunyi mosolyt, a lány toppantására. Még húzza-vonja az időt, aztán végre valahára belekezd a mondókájába.*
-No-no kisasszony! Tartogasd az erődet az újabb utazásra. Mész Franciaországba, anyádhoz. De persze nem költözöl oda, nincs akkora szerencséd, sajnálom. Egy röpke látogatást kell tenned a francia terepen, anyád küldött levelet. Ő mondta, hogy pár napig ott kell lenned... Lehet, hogy csak egy nap, és már mehetsz is vissza az iskoládba. Sőt, szerintem még aznap visszajöhetsz... ki tudja? Úgyhogy ne vigyél sok cuccot, ha nem akarsz cipekedni. Nem kísérlek el, elég nagy vagy az egyedüli utazáshoz, de gondolom ha ki is akartalak volna kísérni, nem hagytad volna. Nah, mindegy. Örülhetsz.
*Mondja hanyagul a férfi, Noella pedig kicsit kiakad a férfi nemtörődömségén, meg tudatlanságán. Mi az hogy azt sem tudja meddig maradhat? Hát, ez... bizarr. Ránéz Yordanra, úgy mintha azt kérdezné, hogy ez most komoly? Jó, rendben szeret a francia tájat, az anyját, meg minden, de megint megkérdezném: Minek nézik őt? Kissé mintha fel is háborodna a dolgon, de magában megbeszéli a dolgot, lassan meg is nyugszik. Felszegi a fejét, és úgy reagál Yordan mondandóira.*
-Remek. Ezt levélben nem tudtad volna közölni? Köszönöm szépen. Még ma indulnom kell, nem igaz? Akkor azt hiszem össze kéne pakolnom néhány dolgomat. Ha megengeded...
*Az utolsó mondatot suttogva ejti ki száján, és kicsit direkt nekiütközve a jóval idősebb férfinak felcsörtet az emeletre és összepakolja azokat a fontos dolgokat, amiket egyrészt nem tartott olyan fontosnak, hogy elvigye az iskolába, viszont Franciaországba feltétlenül szükséges lesz a számára. Tisztában van azzal, hogy Hop-porral fog utazni, ennek nem túlzottan örül, hiszen nem szereti az efféle utazási formát. Pontosabban utálja. Utálja amióta először utazott így, de ez a leggyorsabb és legbiztosabb módszer. Seprűvel nem érne oda időben, hoppanálni nem tud, repülni pedig még ennyire sem szeret. Ezekhez képest, a hop-porral egy-kettőre ott van Franciaországban. Gyorsan, idegesen beledobálja ruháit, fontos tárgyait a valamivel nagyobb bőröndbe, ezután pedig leül a tükör elé megcsinálni frizuráját, hisz mégis csak Francia honba megy. Néhány perc múlva már újra lent van a fölszinten, ahol Yordan azóta ott áll, mióta felment. Pillantásra sem méltatja a férfit és egyenesen a kandalló felé indul. Kivesz egy adag port a kis zsákból, ami az egyik asztalon csücsült, és beleszórja a tűzbe, ami azon nyomban zöldes színt vesz fel. Noella pislantás nélkül lép be a tűzbe és hangosan, érthetően mondja ki a címet:*
-Franciaország, Rambouillet, Germaine kúria!
*Egy utolsó intéssel búcsúzik végül mégis az apjától és végül eltűnik a tűzben, olyan mintha felemésztené a tűz, de persze nem így van. Szerencsére a Hopp-utazás sikerrel jár, és percek múltán máris a Germaine kúriában találja magát, a szőnyegen térdelve, ugyanis elvesztette az egyensúlyát, mikor kilépett a kandallóból. Franciaország után visszatért a kúriába, majd az iskolába.*

Vendég

[szófia]

*Alexej haza ugrik picit.*

Vendég

*Persze, tippek mindig jöhetnek. Amikor viszont meglátja hm - saját magát - elsőnek leáll a szíve, de végül megnyugszik, hiszen normális ruhában mutatkozik.*
~ Hál az égnek. ~
*Gondolja, bólint Lanának, majd Jack mellé ül ismét ebbe a bizarr szállítóeszközbe, és igyekszik másfelé koncentrálni. Reméli, azért az albínó vele tart.*
- Már csak egy, vagy két nap, és mindennek vége... és élhetem a normális életemet. Adamhez képest Svet egy angyal! *Sóhajt fel.* Ha a szerelmét nem nézzük... *Vigyorog, áh, végül is Jack mellett emlegetni egy ilyen tényt... áldhatja az eget Svet, hogy a hős nem tud róla... pedig ha tudná...*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:40 pm

//megkérek mindenkit, hogy ha továbbiakban játszani akar, akkor vigye vissza kariját a karámhoz, ott legyen szives írjon egy hszt mégaztán ki a karámból és szabad játszani//

Vendég

*Rápillant a tanárra, majd Avrilre, aki a következő pillanatban a némító varázs áldozatául esik. Még mindig nem sajnálja, ő már csak ilyen gonosz. Estella is vet egy utolsó pillantást az abraxanokra és visszasétál a fiákerekhez. Delila végig a nyomában lépked, mancsai hangtalanul suhannak a földön. Mikor elérik a szekereket, Estella felszáll az egyikbe, a daimónja is felugrik a lábához. Csak ezután veszi észre, hogy pont jóba szállt be, méghozzá Rosetta mellé. A lány ismét összehúzza magán egy kicsit a kabátját, aztán ha mindenki felszállt, már repülnek is vissza az iskolába.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:39 pm

*Az állatok kicsit nyugtalanok lettek így pár lépést hátrál tőlük., A tanár úr egy varázsigével hamar lenyugtatta őket. Még egy utolsó pillantást vet a lovakra, majd visszaindul a fiákerekhez. Felszáll az egyik kocsiba és várja, hogy visszarepüljenek.* ~Nagyon élveztem a mai órát~ *állapítja meg.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:37 pm

*Rosetta sóhajtva veszi észre a lovak nyugtalanságát, majd mikor a tanár is szól már teljesen lelombozódik. A kobold lány érzékeny meg minden, s nem szereti látna, ha egy másik lány sír, de egyszerűen nem TUDJA sajnálni a sipitozó nyafka kislányt. Egyszerűen nem érzi sulyát annak amiért sírhatna a lány. Fejcsóválva elsétál melette, de kicsit sem akar bántó lenni. Mivel már úgy is vígasztalják, Ő beszáll a fiákerbe és várja az utat hazafelé. Szívesen beszélgetne valakivel, így reméli, hogy Estella is ebbe a fiákebe ül vissza és beszélgethetnek egy kicsit mikor visszaértek...*

Vendég

*Amy miután elnevette magát, hogy elesett, feltápászkodott, és odament megnézni mit bámulnak a többiek, és egy kicsit eltátotta száját, d enem észrehvehetően, és egy kisideig nézi a lényeket, aztán megnézi miér vannak egy páran Avril közelében...Látja, hogy hisztirohama van, ezért..na mindegy, Amynak ez nem fekszik, így inkáb nézelődik..közben megpillantja Szevért, és odasétál hozzá*
-Szia Szevér.Hogy s mint? *kérdi, s nem nagyin veszi észre hogy a fiuval van ott Nikorina és JAck is, de miután megfigyeli, köszön nekik is. de aztán már indulni is kell, ezért ő is felkecmereg a szálítóezsközre, s élvezi hogy megint repülhetnek ^^*

Vendég

*Látja a lovak nyugtalanságát és így egy kicsit hátrébb is lépked tőlük, persze Svíra is követi a lányt. Majd Avrilra pillant és utánna ismét a tanárra. Úgy látszik, hogy a lány el lett némítva, de talán ez most jobb is így, így legalább nem sírdogál tovább és mire visszaérnek, talán sikerül megnyugodnia. A lány és daimonja is felszállnak az egyik kocsira, majd visszatérnek tanárostul és csapatostul a Nezabarba.*

Vendég

*Szevér látja, ahogy Avrilt jól lehordják.* -Azért ezt nem kellett volna.. remélem azért nem viseli emg majd nagyon.. *gondolja, de nem marad sok ideje a gondolkozásra, mert szólítja Nikorina, hogy menjenek, úgyhogy már megy is, Astorral együtt visszasétál a fiákerhez, felszáll rá, és akkor riány vissza a suliba. Magában továbbra is halkan dúdolgatni kezd.*

Vendég

*felfeigyel az incidensre de inkább nem szól semmit hisz nem is akar, nem foglal álláspontot, majd egy pillantást még vet a lényekre és amikor a tanár mondja hogy ideje vissza menni megfordul bár még nézné őket egy darabig de tudja hogy nem lehet. Vissza megy a szekérhez és felszáll*

Vendég

*A kisasszony/úrfi végre felocsúdott. Eddig csak monoton követte az óra menetét, no meg a többieket, a szárnyas teremtményekre jóformán csak üveges szemmel bámult. Nem aludt valami sokat az éjszaka, nagy vitáik voltak Svettel. Nem kellemes más testét használni. Most ím itt feszít fekete szoknyában, cipőben, egy szürkés kardigánban és egy fekete női ingben alatta. Most kezdi igazán felmérni a terepet is, mi hogy van, kik vannak jelen. Egy-egy félig-meddig látásból ismert egyednek biccent, akikről tudja, hogy elemisták, majd macska mód Lana mellett köt ki*
-Lám-lám, mégsincs rajtad tüll szoknya. Gondolkodtam és igazad volt... kivételesen. Eljátszom a szerepem és mindent visszacsinálunk *morogja épp csak olyan hangerőben a Dalnok fülébe, hogy az hallja és senki de senki más. Dolga végeztével (nem rossz értelemben venni) inkább előveszi a pergamnet, pennát és újabb jegyzetgyártásba fog ezúttal a dolgok teljes tudatában és persze csinálja, amit Elendil tanár úr parancsol*

Vendég

*Lee bólint a mesternek majd újra felvonja maga köré a vékony hőburkot végül beszéll a kicsba.Ezután visszamennek a kúriába egész pontosan a karámhoz.*~Ejha ez az óra aztán igazán szuper volt~*Gondolja magában majd ezt szóvá is teszi*
-Nagyon tetszett az órája Elendil memster!*Mondja a kedvenc tanárának bár neki Herbert kicsit előrébb van de azért Elendil isnagyon bejön neki.*

Vendég

-Avril elnémul és kussban felszáll. Békésen zokog és néma.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:33 pm

*Tudomásul veszi, hogy visszamennek. Vet még egy gyönyörködő pillantást az abraxanokra, majd visszaindul a fiákerek felé.*
Gyertek... *mondja Szevérnek, és Jacknek. Meg persze Ericnek is, mert csak most vette észre, hogy ő is itt van. Aztán visszamegy, felszáll a fiákerre, vélhetően a három fiúvel, és várja, hogy visszarepüljenek a Kúriába. ~Jó volt ez az óra~ gondolja közben.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:33 pm

*Miután mindenki megnézte őket elindulnak visszafelé. A tanár lehord egy lányt. Még sohasem találkozott vele. Reméli nem lesz sok baja, de igaz, hogy csak magának köszönheti. Felül egy szekérre és elindul visszafelé. Érdekes óra volt, de kicsit unalmas számára.*