Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 05, 2009 10:06 am

[Ariana]

*Berker elszégyelli magát amikor a diamón arrébb húzódik. Mégse olyan egy kedves teremtmény, mint amilyennek Berker megismerte.* -Bocsánat nem tudtam. *Berker, akkor lehet mégse baglyot szeretne inkább valami érdekes varázs állatot.* ~Mik lehetnek ott? Egy patkány méretű elefánt? Eléggé érdekesen hangzik, de azért mégsem fogok egy tollt megvenni.~ *Berker eléggé bizarrnak tartotta a Diamónt. Furcsa lények ezek mégis barátságosan néznek ki.* ~Vajon mit érez a gazdája, amikor más simogatja meg kedvencét?~ -Nincs kedved sétálni? Én már kifújtam magam és jól esne még így ebéd előtt sétálni.

Vendég

*Nos, Ariana kedves; Pereus már kevésbé, pláne ha valaki olyan tudatlan, hogy megsimogatná. Szerinte hozzátartozik az alapműveltséghez, hogy mások daimónját nem fogdossuk, mert te se örülnél, ha a lelkedet simogatnák.* - Semmi baj, mostmár tudod ezt is. Csak tudod, a daimón az ember lelkének a fele, és a gazdának kellemetlen érzés, ha idegen kéz érinti. Elvégre te sem örülnél, ha valaki belenyúlna a testedbe, és nekiállna a lelkedet simogatni. *Kedvesen mosolyog a fiúra, vidáman csillogó szemekkel. Igen, neki most jó a hangulata, ki tudja, miért. Aztán feláll a padról, felkapva és magához ölelve a könyvet, a pennát és a tintát pedig eltéve egy kis bőrzsákba a ceruzái mellé. A macska már a szájába is kapja a bőrzsákot, Ariana pedig füttyent Rupertnek, aki hozzá szalad, és a vállára mászik, ott kapaszkodik meg.* - Persze, sétálhatunk. Merre?

//fagylalt ^^//

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 05, 2009 10:50 am

//Olvad a hőségtől a fagyi Very Happy

//

*Berker felpattan és a lányhoz sétál.* -Nem tom'. Te merre szeretnél menni? *Berker egyáltalán nem haragszik, tényleg kicsit átgondolhatta volna a dolgokat.* ~Tényleg rossz érzés lehet, ha valaki a lelkembe turkálna. Bár még sosem hallottam efelől, de sebaj, már ennyivel többet tudok.~ -Felőlem mehetünk bárhová van kedvem mindenhez és közben mesélhetnél magadról. Meg kicsit elmondhatnád pontosan mi is ez a diamón, hallottam már róla, de pontosan nem tudok semmit. *Mondja Berker mosolyogva a lánynak.* ~Ezek a diamónok furcsák, se kedvesek, se gonoszak, jó lehet egy ilyen tulajdonában élni. Sok haszna van.~

Vendég

*Mikor a fiú visszakérdez, megvonja a vállát, és körülnéz.* - Hát ha kint akarsz sétálni, mehetünk a vízeséshez, a tóhoz, vagy bármerre... Odabent meg... hát nem tudom, te nem vagy éhes? Nem ártana lassan ebédelni. És mégis mit akarsz rólam hallani? *Kissé értetlenül dönti félre a fejét, mikor Berker arra kéri, meséljen magáról, majd megvonja a vállát.* - A daimón tulajdonképpen a lelked fele állatalakba zárva. Tud beszélni, és érzi amit te, meg fordítva. Tehát ha például beleátkoznak a daimónomba, azt én is megérzem. Tudunk gondolatban kommunikálni, meg ilyenek. Ahányféle ember, annyiféle daimón, tehát külön jellemük van, ami nem feltétlenül hasonlít a gazda jellemére. Előfordul, hogy a lélek éppen két teljesen különböző darabra szakad, az egyikben egy bizonyos tulajdonság az uralkodó, a másikban pedig ennek ellentéte, így kiegészíti egymást daimón és gazda. *Mesél a daimónokról, ahogyan a fiú kérte, de magáról nem igen tudja, mit mondjon, mire kíváncsi a fiú.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Szept. 05, 2009 11:10 am

*Berkernek most jut eszébe, hogy már dél is elmúlt. A gyomra korog egyet. Valóban, nem is reggelizett így most nagyon éhes.* -Jó ötlet. Menjünk be ebédelni. Amúgy arra gondoltam mesélhetnél arról honnan származol meg ilyenek. *Berker elindul az ebédlő felé és int a fejével, hogy jöjjön a lány. Kicsit úgy veszi Berker, hogy a lányt megsértette, bár valójában ennek nem kicsi az esélye, a lelkét próbálta meg simogatni. Berker nem érti mi rossz lehet abban, ha valaki lelkét megsimogatják, az csak jó lehet nem?* ~Habár, ha jobban belegondolok mégsem lehet olyan kellemes, végül is a lelkemet, ha piszkálná valaki én se repkednék az örömtől.~

Vendég

- Hát, akkor irány az étkező! *Jelenti ki lelkesen, és a kúria felé indul, persze figyelve, hogy Berker követi-e. Nem hagyja le, mellette sétál.* - Nem olyan érdekes történet. London mellől származom, egy erdőben van a kúriánk, nem messze a várostól. Szóval Angliából jöttem. Apám, anyám is angol volt, angol aranyvérű család vagyunk... két testvérem van, egy féltestvérem, hét unokatestvérem apai ágon, és kettő anyai ágon. Közülük egy lányon kívül mindenki ide jár, tehát tíz Ravenwood van az iskolában, plusz még a két anyai ági unokatestvérem, Faith meg Samantha, bár úgy tudom Faith elmegy majd, így csak a nővére marad itt. Amina pedig... *Itt megáll egy pillanatra a beszédben, majd folytatja, próbálja könnyed hangsúllyal.* - Ő még fiatal ahhoz, hogy a Nezabarba járjon, azért nincs itt. Neked vannak testvéreid? *Nem, nem sértette meg Arianát, viszont ha az ember lelkét simogatják, az igenis kellemetlen érzés ha olyan teszi, aki tulajdonképpen szinte idegen számára. Ha valaki olyanról van szó, aki közel áll hozzá, és akit szeret, akkor persze más a helyzet, de mivel Berkerrel most találkoztak először, a deridionos fiú még nemigen tartozik ebbe a kategóriába.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 3:24 pm

*Vic sétál le az udvarra, kissé még sajgó vállal, ami miatt néha néha felszisszen. Mint hasonlóképp tegnap, ma is farmerben és pulcsiban van. Még van idő az óra elött, és úgy gondolta, kicsit kiszellözteti a fejét. Fejében kavarognak még a tegnap esti gondolatok, és erre leginkább válla emlékezteti. De nem hibáztatja egyik fiút sem, önszántából ugrott közéjük, és megérezte hogy ez fog történni.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 3:37 pm

~ A rohadt életbe, nem kellett volna elveszítenem a fejem... Uralkodj magadon Steven! Sokkal több hidegvérre van szükséged, mert máskülönben gyorsan repülsz a suliból!~ *Nem épp kedélyes gondolatok cikáznak steven fejében, miközben az Udvaron sétál. Ki kellett szabadulnia, a tegnap estidolgok nagyon nyomták a lelkét. Vaélahogy tisztáznia kell a dlgot, kezdve azzal, hogy legalább ezerszer bocsánatot kér Victoria-tól. Ahhoz még egy nap múlva sem higgadt le eléggé, hogy Deyan-hoz is odamenjen. Az még várat magára.* ~ A hülye mért nem fogta fel , hogy nem az én hibám!! Abszoltú nem akartam, hogy szakítsanak, illetve ez nem igaz. Én akartam Aravis mellett lenni. Még mindig én akarok!! De nem számítottam rá, hogy ez ezzel jár. Ettől még én nem tudtam róla, nem szándékos volt. Fogja már fel!!~ *Viharos gondolatait félbeszakítja egy lány.*
-Victoria! *-kiáltja majdhogynem boldogan, hisz őt kereste. Odasiet hozzá, és őszinte bánattal a szemében teszi fel a kérdést, ami nyomja a lelkét már egy ideje.* -Nagyon fáj? Jaj, annyira sajnálom...

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 3:45 pm

*Letelepszik egy padra, majd csakhamar érkezik Steven.*
-Hát..már annyira nem. De te meg ne sajnálj semmit. Én okoztam magmnak a bajt...el is viselem. Látod, már egész jó.-azzal hátrahúzza a vállát, de túl meggondolatlan volt, így csak felszisszent.-Nah jó..még egyet alszok és akkor már tökéletes lesz. De inkább mesélj, te hogy érzed magad.-mosolyodik el.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 3:55 pm

- Hát húzós egy éjszakám volt *-sóhajt egyet, miközben leül, néha aggódó pillantásokat vetve a sérült vállra.*
-Hihetetlen lelkiismeretfurdalásom van amiatt, ami tegnap történt. Az a *-szitkozódik magában, de nem hangosan* - Deyan, nagyon kihúzta a gyufát. Valahogy sikerült neki. De legközelebb nem fogja ennyivel megúszni. Megmutatom neki, hogy a nagy fafejével túl sokat árt magának. Vigyázzon rá *-jegyzi meg sötéten, majd a lányra pillant.*
-Lassan indulni kéne órára. Segíthetek? *Amennyiben hagyja, felsegíti, és útjuk a Bűbájtanórára vezet.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 5:53 pm

*Egyenesen az udvarra sétált a teremből, és visszaült arra a padra ahol eddig ült. Előhúzza a jegyzeteit, amit imént irt, és olvasgatni kezdi. Tényleg jó óra volt, bár neki nem való a szereplés, szépen égett volna mindeki elött egy sort és örök életére eláshatta volna magát. Hátradől sóhajt, majd masszírozza a vállát. Ennyi terhelés elég volt neki mára, most csal mlógatta maga melett a karját, és becsukta a szemeit.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 6:11 pm

*Ismét az udvaron. Steven még mindig kicsit füstölögve sétál a füvön, az a lány nagyon elásta magát a szemében.* ~ Hogy engedheti meg magának, hogy szemtelenkedjen? nem hallott még a tiszteletről? Aztán a végén az a haptákba vágás. Nem tudom, lehet iviccnek szánta, de ez akkor is túl megy az egyszerű jópofáskodáson. Meglátja azonban Victoriát, és ez feledteti a z órát. Odasiet mellé, és helyet foglal. Azonban vár, hogy inkább a lány szólaljon meg először.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 6:18 pm

*Kinyitja a szemeit és Stevenre néz.*
-Szia. Jó kis óra volt..bár nekem sikerült elkésnem. Mint álltalában mindenhonnan.-kezd bele, majd kissé Steven felé fordul.*
-Neked hogy tetszett?. Láttam hogy gyakoroltál..ügyes vagy. Én nem mertem nagyon mozdulni se.*húzza el kissé a száját.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 6:42 pm

-Köszi *-pirul el kissé a dicséretre, hisz nem nagyon érdemli meg.* - De tudod, nem olyan nagy dolog. Igazából én ezt már tavaly végigcsináltam, így elméletileg természetes volt, hogy menni fog. na ennek megfelelően én nagyon görscöltem, mi lesz, ha mindenkinek megy, csak nekem nem? De aztán nagyon megnyugodtam, hogy sikerült. Talán túlságosan is /-mosolyodik el szégyenkezve, hisz a túl nagy sóhaj miatt beszorult a levegője, és köhögnie kellett. Majd kiesett a padból a nagy fulladozás miatt.*
-De te is segítettél a végén egy fiúnak, ha jól emlékszem.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 7:14 pm

-Nem olyan naagy dolog. Nekem igen . Én nem vagyok képes kiállni a többi diák elé. Persze nem azt mondom, hogy nem ment volna nekem csak nincs hozzá merszem.*süti le a szemét, bár Steven tisztában van vele, végül is ő vette rá nagynehezen, hogy jelentkezzen az Aranypálcára.*
-Hát...öö..láttad?*lepödik meg kissé.*Hát csak megpróbáltam és sikerült...de mindenki el volt foglalva magával Így hát nem nagyon láthatták.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 7:40 pm

-Tehát ezért mertél odamenni, és segíteni annak a fiúnak? Elismerem, mindenképp jó ötlet volt, kicsit hangos volt a gyerek. De nem is értem igazán, * fordul teljesen a lány felé,*-hogy miért vagy szégyenlős. Egyáltalán nincs mit szégyellned. Gyönyörű, elbűvölő vagy, és nagyon is tudsz varázsolni. Soha nem égnél le. Legfeljebb, ha elpirulsz, még szebb vagy. *Ezekre a bókokra már ő maga is elpirulegy kicsit, de a szavak csak úgy jöttek a szájába. Mintha mást adta volna oda őket. Visszaszívni már úgysem tudja, szóval inkább elhalgat, és várja felelőtlen szavainak a következményeit.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 07, 2009 7:54 pm

-Hát igen. Tudtam nagyon senki sem figyel fel rám így hát gondoltam megpróbálom.*mondja majd meglepetten pislog.*-
-Mindig is szégyenlős voltam, nem tudom miért...sosem szerettem szerepelni.*vakarja megy a fejét, majd a bókora teljesen elpirul.*
-Gyönyörű...hát...kétlem, vannak nálam sokkal csinosabb lányok.*mosolyog kissé zavartan, majd zavarában egy hajtincset csavargat. Az órájára pillant, majd lassan magához veszi a táskát és óvatosan átdobja a vállán.*
-Bocsáss meg...de mindjárt 10..és elég lassú vagyok egy kicsit. Meg álmos is, én most mennék aludni, gondolom neked se hiányzik a tilosban járás.*mosolyodik el majd a fiúval az oldalán kúriába sétál.*

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*Olívia friss levegőre vágyott, ezért is döntött úgy, hogy kimegy a négy fal közül. Mivel már nincsen annyira meleg, mint pár nappal ezelőtt, vagy inkább mint pár héttel ezelőtt, ezért sokkal rétegesebben öltözött fel a lány. Szokásos sötét színű nadrág van rajta, és egy vékony fehér pulcsi, mely alatt egyszerű kék felső lapul. Haját kiengedve hordja, mint mindig, mellette pedig Buci sétál, a fiatal berni pásztor kutyus. Igaz, hogy messzire, a tölgyesbe, vagy talán még tovább akartak menni, de az udvaron leragadtak. Nem baj, amúgy is a kutyasétáltatás volt a cél, szóval ez nem is gond, de azért Oli is szeret sétálni, de egy rossz lépés következménye képpen elesett szegény lány, és nagyon beverte a lábát. Egy szerencséje van, hogy szinte közvetlen mellette egy pad volt, melyre le tudott ülni.*
-Mehetsz, futkározz Buci, én most itt maradok.
*És a kutya mintha mit sem vett volna észre ebből az egészből, el is indult, és boldogan futkározott. Oli egy szóval vissza tudja hívni, szerencsére rendes, szófogadó kutyusa van. Azonban most jobban törődik azzal, hogy mennyire fáj a lába. Kinyújtva fel teszi azt is a padra, és elkezdi nézni. Szép seb, igaz, csak ilyen vágás nyom szerűek, de vérzik is, mely miatt Oli nadrágja is véres lett.*
-Na de jó! Nem elég hogy fáj a lábam, még a nacim is.....
*Mondja, majd visszagondol a tegnapi órára.*~Az egyik fiú csinált egy sebgyógyítást, bárcsak én is tudnám...~*Gondolja magában, majd az ajtó felé néz, hátha érkezik a szőke herceg fehér lovon.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 08, 2009 12:11 pm

*Hamarosan lódobogásra lehet figyelmes. A tölgyes fái felől jön. A dobogás egyre közeledik, majd egyszer csak hirtelen kirobban a legnagyobb bozótosból egy gyönyörű éjfekete ló, a nyergeletlen hátán pedig egy fekete ruhába öltözött zöldesen csillogó fekete hajú fiú ült. Maga is meglepődik, hogy az udvarra érkeztek. Azon már nem hogy vannak is ott. A fiú leszáll a lóról, majd odahajol a füléhez.*
- Ha nem haragszol én most nem megyek veeld vissza. Köszönöm a fuvart.
*Az állat persze nem haragudott egyáltalán, sőt kifejezetten élvezte, amikor egyeüdl mehetett vissza. A fiú odasétált a lányhoz, közben persze szemét akutyán tartotta. Nem félt tőlük, csak tisztelte őket. Mindíg tudni akarta, hogy hol vannak, mert nem aakrt meglepetéseket. A kutya a leghűségesebb az állatok között.*
-Szia. A nevem Rayko Sujaku Dragomir. Miért ücsörögsz itt mikor a kutyád meg ott szaladgál?
*Persze nem kötözködni akar, hanem csak kíváncsi.*

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*LEgnagyobb meglepetésére a vágya teljesült. Egy ló érkezett meg, rajta a "lovaggal"*~Igaz nem fehér ló, és nem is szőke srác, de ez így is isteni. EZ aztán a hatásos belépő.~*Gondolja Oli, majd Rayko felé fordul. A fiú elég helyes, legalábbis neki nagyon tetszik, bár azt nem tudja, hogy hogy van ezzel a "lovag". Azonban egy kérdést tettek fel neki, mely megválaszolása előtt, azért bemutatkozik, bár talán nem neki kéne először.*
-Szia lovagom! Olívia vagyok.
*Mondja mosolyogva a lány, majd egy kicsit felhúzza a padra tett kinyújtott lábán a nadrágot, és rámutat a csúnya sebre.*
-Ez az egyetlen oka. Tudod elestem, és nagyon fáj a lábam, de most már te is láthatod. Amúgy meg Bucitól nem kell tartanod, bár egy hős lovag biztosan nem fél a kutyáktól.
*Mondja nevetve. Nagyon élvezi a helyzetet, amint a bátor, és helyes megmentő érkezik, és egy szempillantás múlva minden rendbe jön. Olívia folytatja ám a dolgot, nem hagyja szóhoz jutni a fiút.*
-Ha esetleg másodikos vagy, akkor biztosan tudod azt a bűbájt, amivel be lehet kötözni ezt a sebet. Tegnap órán láttam egy fiútól, nem tűnt nehéznek, de nem tudom a varázsszót, szóval meg sem tudtam próbálni. A nagyobb baj meg az, hogy még a nacim is tiszta vér lett, de azt majd megoldom én.
*Mondja mosolyogva, bár ezt persze nem gondolja komolyan. Sokkal jobban érdekli a lába, mint a nadrágja.*
-Meg tudhatom a neved, én hősöm?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 08, 2009 12:44 pm

*A fiú elméjéáben hátrahőköl. ~Lovagom? Hősöm? Mi van ezzel a csajjal?~ Aztán észrevezsi hoyg a nadrágja egy merő vér és sebes a lába.*
- Felséges úrnőm! Az őn lovagja szolgálatára áll. *mondja a fiú mökzben bal kezével az övébe tűzött katanáját markolja meg, jobb kezét meg ökölbe szorítva a szívéhez csapja, majd közben meghajol. Durván szertartásos mozdulatosr ez, de ő mindíg késza játékra és a mókára, ha van kivel.*
*A lány a segítségét is kéri, hogy bekötözze a lábát*
-Igen másodéves vagyok, várj egy percet.
*Egy pálcát varázsol elő a köpenye alól, amit inkább nyakánál összecsatolva palástként visel, hioszen nincsen még hideg, bár a szél már nem melegen fúj és az eget egyre többször uraljáka felhők. A fiú a pálcával a sebre céloz. Elvégzi a szükséges mozdulatot.*
- Incorcerandus.
*A sebre kötés helyeződik, míg a sebbe vérzéscsillapító kerül, mely a vérzést teljesen elállítja.*
- Na így jó is lesz. Remélhetőleg hamar begyóghyul. Persze ne vedd le addig míg be nem heged. Ha újra vérzeni kezdene, akkor meg menj a gyengélkedőre.

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*Nézi, ahogy a fiú megcsinálja a varázslatot, majd elámul az eredményen.*~Ezt apu vajon miért nem tanította meg? Talán nem tartotta fontosnak? Nem is tudom mi lehetett az oka. Na de mindegy.~*Leteszi a lábát a földre, majd másik lábát keresztbe teszi a sérült jobbon, és így fordul a fiú felé. Ezután rájön, hogy valamiféle köszönetet is kéne mondania, ezért közel hajol a fiúhoz, majd az arcára nyom egy puszit. Mikor ezt megtette, keresztbe tett lábakkal hátradőlve ül a padon.*
-Köszönöm. Nagyon rendes vagy, és ügyes is. De a nevedet még mindig nem tudom. Elárulod, vagy találjam ki?
*Kérdezi mosolyogva. Most már vége van a lovagozásnak, meg ehhez hasonlóknak. Persze nem beszél komolyan, de attól függetlenül már ilyesmiket sem mond. Kutyusát nézi, aki elég messze jár már, de amíg látja őt a lány, addig nincs gond. Ismét a fiút nézi, majd egy kérdést tesz fel neki.*
-Az a ló, amivel jöttél a tied? Vagy az a sulié? Csak mert gyönyörű állat, bár én sosem tudtam lovagolni, de nagyon szeretem a lovakat.
*Meséli ezt a történetet, majd várja, hogy mit is mond erre a sokmindenre Rayko.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 08, 2009 1:05 pm

*A lány hálájának kifejezésén alaposan meglepődik. Ilyen közvetlenséget még nem tapasztalt itt. Reméli, hogy semmi komoylat nem akar tőle és nem annak a kinyilvánítása vagy kezdeményezése a puszi. Viszont már nem lovagozza, ennek örül. Kicsit fourcsán érezte magát tőle. Hiszen sohasem volt ő lovag. Csak egy barbár, erdőn nevelkedett fiú.*
-A ló nem az enyém. Nem az iskoláé. A lovardában lakik. Éj, merthogy ez a neve, csakis önmaga tulajdona, önálló akarattal és személyiséggel rendelkező lény.
*A fiú elég határozottan adta a lány tudomására, hogy a kérdése érzékenyen érintette.Odahaza a vadászokkal is nemegyszer összeveszett,amikor azok a saját vadjaikról beszéltek. Pedig csak annyi beleszólásuk van az életükben hogy tlente etetik őket, és lelövik ha úgy adódik.*
- És a kutya mikor csatlakozott hozzád? mellesleg hogy hívják? Vagy esetleg daimon?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 08, 2009 1:16 pm

*A szőke hajú srác mosolyogva érkezik meg az udvarra. tegnap új szobatársakat kapott, és már össze is barátkozott velük.Így hát kissé gondolataiba mélyülve sétálgat, ezzel is felidézve a tegnapi nap boldog emlékeit. Nem sokkal késöbb egy szintén Allidonos fekete hajú srácot lát meg, amint éppen odalovagol egy szintén Allidonos lányhoz. Mikor odaér a lány lába már be van kötözve. Mosolyogva köszön nekik.*
-Sziasztok! Nem baj ha csatlakozok? *kérdi tőlük az első eszébejutó mondatot. A választ még állva várja meg, majd ha az igen, egy szó nélkül leül a földre és az ismerős lány felé fordul.*
-Mi történt a lábaddal? *kérdi tőle érdeklődve ám mégis aggódva.*

Diák Hozzászólások száma : 100 Kaszt :

*Úgy látszik, Rayko nem nagyon örült a puszinak. Na de mindegy, nem lehet mindenki olyan. A válaszokat hallgatva csak bólogat a lány, hiszen nem nagyon tud mit mondani ezekre. Neki sose volt lova, és eddig csak állatkertben találkozott velük, ami meg kell mondani, nem nagyon érdem.*
-Értem! Én nagyon nem értek a lovakhoz, eddig csak állatkertben találkoztam velük.
*Mondja Raykonak, majd át is térnek a kutyákra. Ami Oli egyik kedvenc témája. Persze csak az állatos témák közül, hiszen azért sok minden másról is szeret ám beszélni. Ez talán annak is köszönhető, hogy nőből van? Nem tudni, de az biztos, hogy szeret Buciról beszélni.*
-Áhh igen, a kis aranyos. Nem, nem daimon, de nagyon jól megértjük egymást, majdnem olyan, mintha daimon lenne. Körülbelül 5-6 hónapja csatlakozott hozzám, vagy lett az enyém. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Ő az egyik legjobb barátom. Jah, és Bucinak hívják, egy berni pásztor.
*Mondja, de közben arra lesz figyelmes, hogy a kúria ajtaja nyílik, és egy szőke fiú jön ki rajta, aki nagyon ismerős ám neki. A fiú oda is jön hozzájuk, Oli egyből köszönti őt. Nem nagyon szeretne felállni, egy az, hogy végre kényelmesen helyezkedett el, kettő, nem tudja, hogy mennyit bír most a lába.*
-Szia Sepp! Nem zavarsz, csüccs le!
*Nem is kell mondani, hiszen Sepp máris a földön ül, mondhatni a lábai előtt. Ezen Oli el is mosolyodik, majd ezzel a mosollyal az arcán elkezdi mondani a rövid történetet.*
-Semmi, vagyis semmi komoly. Jöttem ki Bucival sétálni, és itt elestem, aztán valami megvágta. Aztán leültem ide, de nem nagyon tudtam mit csinálni vele, utána jött Rayko, és meggyógyította. Ennyi! És veled mi van? A múltkori óta nem is láttalak!
*Mondja a fiúnak, majd kíváncsian nézi őt. Most Raykotól nem kérdez, majd talán következőre.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar