Udvar

Tárgy: Udvar Szer. Jún. 24, 2009 7:12 pm

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 3:03 pm

//Leonának//

*Fleur eszegeti a finom mindenizű cukrot és ekkor odalép hozzá bordó ruhában egy lány. Úgy kábé első évfolyamos lehet a leányzó. kedvesen bemutatkozik és mosolyogva nyújt kezet.*
-Szia! Fleur vagyok. És persze, nyugodtan leülhetsz ha van kedved! örülnék is neki. *mosolyt ereszt a lány felé, kezet ráz vele majd felé nyújtja a cukros zacskót mely recsegve áll a kezlben.* -vegyél nyugodtan belőle. Nagyon finom, és tápláló. Elsős vagy gondolom. *kedvesen csiligel hangja és csodálattal nézi a szép lányt. Az elsősök nem szotkak ennyire bátrak lenni de örül hoyg egy ilyen példánnyanl talákozott ha valóban az.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Nem sokkal Donka érkezése után egy kísértet bukkan föl az udvaron. A tölgyes egyik fájából suhan kifelé, elég nagy sebességgel. Lehet olyat látott, vagy hallott, amit nem kellett volna. Persze lehet csak egyszerűen kísérteni jött. Na mindegy. Mikor meglátja a deridionos leányzoót, rögtön, ugyanolyan nagy siettséggel, mint ahogy érkezett, célbaveszi Donkát és csak repül felé.
Mikor odaér, Donka hirtelen szembtalálja magát a kísértettel.*
-Üdv kedves hölgy! Mi szél hozta erre a vidékra ilyen hűvös, zimankós időben? *Érdeklődik minden teketória nélkül a szellem.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 3:13 pm

*Leona kezet ráz a lánnyal majd hálásan helyet foglal és kifújja magát. *
- Köszönöm szépen. - mondja. Először visszautasítaná, de aztán mégis ráveszi magát, hogy egyen egyet.*
- Hányadikos vagy? Én első évfolyamra járok. most is lesz órám. Még nem nagyon láttalak Allidonos vagy? Hmm.. nagyon finom.. mi ez? - kérdezi miközben a finomságot ízlelgeti.*
Talán egy kicsit elvetette a sulykot, és sokat kérdezett. Előre fordul, és kinyújtott lábát vizslatja. Nézelődés közben, felfedez egy kis kost a lábbelijén. Előre hajolva leszedi a sárfoltot. Szereti a bakancsot. Kényelmes.*
Egy idő után megelégeli, hogy haja az arcába húllik, ezért előveszi a hajgumiját, és összefogja rakoncátlan tincseit.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 3:23 pm

*Nézi a lány nem venni akarását de majdcsak rászánja magát hogy megkóstoljon egyet. majd jön a kérdésözön. Mosolyogva nézi Leona lelkesedését. Úgy látszik igazán barátjána tartja msotmár a lány.*
-Másodikos vagyok. *mondja és a kezével is mutatja két ujját.* -Ahham, nekem is lesz. ha jól tudom bűbájtan lesz neked. De be kell ismernem hogy nekem mi lesz arról fogalmam sincs. *mosolyog. Előveszi órarendjét és megnézi.* Amúgy, igen, Allidonos vagyok. Az pedig iylen drazsé féle, bár inkább cukor. Mindenféle izű van. De persze csak jó izűek. Gyümik meg ilyenek. na és te? Allidonos vagy? *érdeklődik. Nem, Leona egyáltalán nem vetette el a sulykot. Fleur imád beszélgetni. Ő egy igazi trécselős csajszi. Mindenről el tud beszélgetni órákig. na meg mosolya is bőven van. Hiszen megtanulta, a mosoly az egyetlen dolog amiért soha nem fog kelleni fizetni.*

Vendég

*Donka fellélegzik.Végre itt a segítség.Egy kísértet.Na ha más nem,ő biztos tudja,hol a könyv.Vagy ha nem,legalább nem lesz egyedül.Mintha morcos hangulatát elfújta volna szél egy pillanat alatt étmegy morciból kedvesbe és így szólítja meg a szellemet.Na meg aztán egy kísértettel jobb jóban lenni.*
-Üdv!Köszönöm az érdeklődésed...dét..Érdeklődését...-
*A magázás tegezés dolgon egy kicsit elbizonytalanodik,de rendületelenül folytatja.*
-Nem látott véletlenül egy Kviddics évszázadai című könyvet itt a parkaban?Mert elhagytam és még abban sem vagyok biztos hogy hol.-
*Néz fel a szellem arcába várakozóan.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 3:29 pm

*- Én is Allidonos avgyok. - mondja mosolyogva. - Igen bűbájtanunk lesz.*
- Most viszotn sajnálom, de még fel kell mennem a cuccaimért majd máskor találkozunk. - mondja és elindul a kúria felé. Visszanézve még látja, hogy a lány is elmegy.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Kissé fura, hogy a két allidonos lány, mégcsak jelét sem adja annak, hogy észrevette volna szellemünket, aki igen látványosan szágoldozott az imént az udvaron. Dehát mindegy, nem kötelező észrevenni kísértetünket.
Miközben DOnka igyekszik kibogozni a tegeződő, magfázódó viszonyt, a kísértet nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el. A kérdés hallatán, azonban elkezd gondolkodni, de végül...
-Nem, sajnálom ifjú hölgy, nem láttam. Lehet valami kis mókásnak hitt bestia csente el. Mostanában a szemtelen pixik itt szoktak ólálkodni. *Mondja a szellem, mintha csak ő volna a birtok védője, őre. eztán körbelengi a lányt és vidáman felnevet.*
-Csodás időnk van! A süvítő szél olyan, mint a szabadság. Kár, hogy nem érzem... *Teszi hozzá, de mindig is jó volt a fantáziája, így könnyen fel tudja idézni a szél simogatását.*

Vendég

*Donkát kissé lesújtja a hír,hogy a szellem nem tud a könyvéről.A szélről tett megjegyzését azonban megcáfolja.*
-Nekem ez a fajta szél nem tetszik.Valahogy..olyan idegen...Az otthoni az más annak ismerem az illatát.Ennek nem.-
*Na ennyi filozofálás után a lány is kissé elbizonytalanodik aztán ahogy pillantása a pavilonra téved eszébe jut elcsatangolt menyétja így egy újabb kérdést intéz a szellemhez.*
-Nincs kedve elkísérni ahhoz a pavilonhoz.Egy kicsit fázom meg a menyétem is megszökött és ismerem annyira hogy egy szélvédett helyet keres.-
*Don a választ meg sem várva szép lassan elindul arrafelé.*

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

-Kísérném én, kísérném, csakhogy magácskának hamarost kezdődik az órája. *Mondja a szellem, de csakazért is ott suhan a lányka mellett. Lába neki is súrolja a füvet és így látható, hogy egy fiatal, deli férfi túlvilági lenyomata van itt.*
-Milyen órája lesz kegyednek, ha nem sértem meg? *Érdekldőik a lány következő programja felöl, hisz hamarosan úgyis mennie kell, de amíg itt van, kihasználja az alkalmat.*

Vendég

*Donkát menet közben éri utola kérdés.A fejére csap és egy szenvedő arckifejezésével meggyorsítja a lépéseit.*
-Oh köszönöm hogy szólt,ha nem mondja elfelejtem.Bűbájtanom lesz.-
*Időközben odaér a pavilonhoz és az ajtón bepillantva meglátja az egyik padon édesen alvó Gajdát.Óvatosan megemeli és belehelyezi a zsebébe.Visszafordul a szellemhez folytatva a társalgást.*
-Magának mi volt a kedvenc mágiaága?-
*Kérdezi miközben visszafordul a kúria felé.*
~Ha ezzel a senbességgel haladok még Gajdát is le tudom rakni...~
*Gondolkozik majd a szellem válasza után elbúcsúzik.-
-Köszönöm a társalgást és ha lát egy elkóborolt Kviddics évszázadait,gondoljon rám.Viszlát!-

Főkarakter : Evan Darian Hozzászólások száma : 129

*Hamár a deridionos leányzó elviharzott órára, minek maradjon itt szellemkénk is, így ő is távozik a mocsár irányába...*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 5:30 pm

*Fogalma sincs, hogyan lehetett ilyen a mókusa, amikor számára egy test ismerete, általánosságokban alapvető dolog a nekromantaság miatt, de hát ilyen az élet, a lényeg az, hogy él, mozog, és elindul az udvar felé, ahova kijön persze utána a makkok mentén a fiú is. Figyeli a makkokat, de persze közben ő is elkezd nézelődni, hátha valamit rosszul csinált, és emiatt nem oda megy a mókus, ahova kellene.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 5:33 pm

*Futva követi a nyomi mókust, bár hát igen... a futási sebessége nem valami gyors, inkább kocog, mindjártmegfullad, satöbbi satöbbi, útközben ledob magáról egy pulcsit, majd sikeresen hasra vágódik.* - Aucs... hát igen, nem sikerült valami jól a makkok szemszögéből... *Őrült dolog, de felszedi az összes makkot, bár kábé hat darab után már csak félrerugdossa őket, egy ilyen közben esett el... pech... sikeresen utoléri a mókust, vagyis nem, de tudja követni, szerencsére nem a legkacskaringósabb úton ment az állatka, így nem veszti szem elől. Az udvarra érkezik meg, hümmög egy kiscit, mikor látja, hogy vannak, akik maradnak már a tölgyesben. Vörös a feje, a térdére támaszkova fúj, fúj, fúj, sziszeg-szuszog...*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 5:34 pm

*A sárga mókus, szórja a sárga makkot, Doroti pedig sietve követi, bár szerencsére legaláb szaladnia nem kell. Charity felé még egy együttérző pillantást vet, keverve egy vigyorral, mert az állatkája tényleg nagyon durván néz ki. Mors pedig természetesen repkedve követi a gazdit.* ~Te is figyel Mors, hátha megtalálod.~ *Szól gondolatban a kanárinak, majd szépen követi a mókus, miközben sorra tűnnek el a szép sárga makkocskák.* ~Pedig szépek voltak. Kár, hogy nem lehet egyet megtartani. Igen, igazán kár.~ *Kissé cinikus felhanggal válaszol a daimon, mivel a mókus meg lényegében róla lett mintáva, ami még mindig nem tetszik neki. Persze azért mindketten szemmel is keresnek, hátha kiszúrják egy bokor tövében a talárt, vagy valami hasonló rejtekhelyen, netán egy fa tetején, vagy ágai közé rejtve. És persze bőszen követi a mókust.* -Hajrá! *Próbálja ösztökélni, de hát a mágikus állatka úgy sem ért semmit.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 5:35 pm

*Mókusa elég gyors, most nagyon örül annak, hogy eramir szakra jár, de nem gondolja, hogy előnnyel indul a többiekkel szemben, hiszen bármelyik másik diákban is ott lehet az elemi erő, ami segíti az ilyen varázslatokat. Bella és daimónja már nem is sétál, hanem futólépésben halad a mókusa után, aki az Udvar felé halad. Nem biztos abban, hogy ő lesz az első aki odaér, nem is látja, hogy ki merre megy, kinek hogyan sikerül a varázslat, most csak a saját kis úti céljára koncentrál* ~Szép mókus lett~ *mondja Leonidas gondolatban a lánynak, aki csak elmosolyodik és bólint egyet, de nem mondd semmit. Amikor megérkezik az Udvarra megáll egy pillanatra, ugyanis nem tudja, hogy merre tovább, mókuskáját egy pillanatra el is veszti a szeme elől, de hamar újra megpillantja. Nagy szerencse,gáz lenne, ha most akarna eltűnni az állat. Mesélő nélkül nem tudja merre menjen tovább, így áll még pár percig, aztán az útmutatás után majd folytatja a követést, már ha ez szükséges és a talár nem itt van valahol. Közben a többiek nagy része is megérkezik minden bizonnyal*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Szépen megérkeznek azok, akiket ide irányított a mókus. Crystal szépen keresi a bokorban, lombban, a növények tövében, ám végül Bella találja meg a talárt. Egyszerűena padon volt, összehajtva a közepén. A támlája eltakarta, de a lány,a hogy körbeforgott pont észrevette. A mókusa egyenesen odafutott, és el is tűnik, mikor Bella észreveszi. Mikor a lány észreveszi, közvetlen utána a sárga mókus is odaugrik, és a többi is odasétálgat, mikor mindenki észreveszi eltünnek. *
- Szép volt, kisasszony, és Ravenwood kisasszony is igen ügyes volt. Most pedig, aki fagyizni óhajt, irány a pavilon! *Szól Aurora hangja, igazából a ruhadarabból, felröppen a talár és úgy mozog, mintha Aurora viselné. Majd szépen visszaesik a padra.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 5:43 pm

*Végül sikerül, bár nem ő nyer, de nem egy nagy győzelem orientált ember, tehát már ennek is örülni tud. Nagy lelkesedésében nem is tudja, hogy mihez kezdjen. Végülis az utána pár pillanattal odaérő Unirone nyakába ugrik be lelkesen, majd picit hátrébb rebben.* -Oh, bocsi. *Vigyorodik el, majd odamegy Arabellához és kezet ráz vele, azaz egyelőre csak kezet nyújt.* -Gratulálok! *Majd irány vissza a pavilonba.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Szept. 14, 2009 5:48 pm

*Még egyszer utoljára körbeforog, hogy megnézze kik jöttek még erre, majd ahogy így tesz meg is pillant valami sárgát* ~Nézd, az nem a talár?~ *kérdezi daimónját, de mielőtt a hópárduc válaszolna a mókusa is megérkezik. Sebes léptekkel indul el a pad felé* ~Nyertem... el sem hiszem~ *mondja, nem mintha olyan hatalmas lenne a nyeremény, de a tudat, hogy sikerült a varázslat nagyon feldobja az eramiros lánykát. Aztán az egyik lány lép oda hozzá és kezet nyújt. Ezt természetesen elfogadja* - Köszi *mondja mosolyogva aztán a többiekkel együtt visszaindul a Pavilonba. Mókusa időközben eltűnik, Bella pedig fogja a padra visszaesett talárt és becipeli a Pavilonba, hátha szüksége van még rá az Úrnőnek*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Kecses ívben röppen a thesztrál, aminek a hátán ül a fiatal leányzó. A maga szép-szomorú arcával pillant végig a tájon, hiszen a következő időkben itt fog tanulni, sőt úgy tudja, hogy néhány rokona is. Többen is úgy döntöttek ugyanis a skót McFarland klánból, hogy ide iratják be gyermekeiket, mert illik a klán boszorkány szokásaihoz. Mindig is kissé sötétenn praktikák felé húzott a család szíve, ezért is passzolnak a bolgár iskolához ennyire. Könnyed landolással koppannak a paták a füvön, néhol felhányva a földet a levegőbe. Persze sokaknak csak ebből annyi látszhat, hogy valaki a semmi hátán lovagol, lévén a thesztrálokat nem sokan látják, de lovasunk történetesen egy olyan lány, aki kimondottan ismerős a halál területén, és közeli ismertségben áll a túlvilág lényeivel. Földetérés után le is pattan a ló hátáról, könnyed, kecses landolással. A rajta lévő, hosszú, vörös, sejem szoknya egy pillanatra a földet súrolja, amikor beroggyantja a térdét, de hamar újra kiegyenesedik.* ~Úgy tudom, a többiek is ma érkeznek, remélem hamarosan, mert kezd hűvös lenni.~ *Habár melegen öltözött, mivel Skócia sem egy forró vidék. Kis bársony kabátka van rajta, szintén bordó színben, apró ezüst mintákkal, alatta pedig egy finom esésű, kivágott blúz. Ami viszont nem a kabát alatt van, az egy medál, mely a klán címerét mintázza, hiszen ezt mindig hordja, ez mutatja származását. Egyelőre a Sorskerékhez sétál, hogy megnézze, melyik szakra kerül, bár sejtése már van. Rövid pörgés után be is igazolódik, ugyanis Naxeldires lesz. Megáll, és egyelőre vár, hogy a többiek is megérkezzenek.*

Vendég

*A vadőr kocsija közeledik a mocsár felett; igen, a következő McFarland lány így érkezik, nem pedig treszthál háton. Neki megfelel a jól bevált módszer. Mikor leszállnak, ő maga is leszáll a kocsiról, leemelve tértágított bőröndjét. Kicsit meg is görnyed, pedig nem nehéz ám a csomag, csak éppen a tizenötödik életévét még be sem töltött leányzó nem éppen a fizikai erejéről híres. Le is engedi inkább a bőröndöt a földre, persze a fogantyúját nem elengedve. Körbepislog; Sheena az első, akit megpillant, szóval a lányt célozza be, csomagját maga mögött húzva. Nem is igazán néz körül, hogy esetleg mások is vannak-e az udvaron. Vörös haját hátradobja, túlságosan zavarja, hogy a szemébe lóg; barna szemébe, amit most összeszűkít kicsit, majd int rokonának. Hangosan nem köszön, bár mintha suttogna valamit, ami minden bizonnyal ilyesmi célt szolgál. A Sorskerékhez lépdel, és óvatosan megpörgeti, majd csak figyeli, hol áll meg. A Naxeldir szak láttán a legkevésbé sem lepődik meg, sejtette, hogy mérges-bájitalos... nos, szakterületével nem is igen kerülhet máshová. Ezután hátrébb lép, és Sheena felé pillant.* - Szaktárs? *Kérdezi röviden, lényegretörően.*

Diák Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*A kúria tornyai felett pár kilóméteres magasságban repül egy teherrepülőn, ahol megkente picit a pilótát, hogy hozza el idáig. Tanársegédként dolgozott egy glasgow-i mágusiskolában, méghozzá a varázstárgyak és legendák volt a szakterülete, itt az ideje, hogy ha már lassacskán nagykorú lesz, továbbfeljessze lappangó mágikus tehetségét. Egyébként is dobbantania kellett a skót felföld rögös tájairól, mert igen sok embernek tett keresztbe, akik nem a múzeumot támogatták, hanem az ásatások során meg akarták lovasítani a nemzeti kincseket. Így a fiatal hölgy sokrétű teendőire hivatkozva lemondott a megtisztelő posztról, és kapva kapott az alkalmon, hogy több klántagját is ide vezérli a sorsa, a rossz hírű, és méltán hírhedt délkelet-európai mágusközösségbe. Még a repülőn átöltözik, a fekete kosztüm, és a hófehér csipkés blúz most a válltáska magányába menekül, és a lány gyűrött dzsekit és fiú inget ölt magára, alulra pedig a szoknya helyett kopott-szakadt farmert húz. A fejébe egy meggypiros svájci sapkát nyom, hogy lelapítsa rakoncátlanul göndörödő fekete tincseit. Csillogó szemekkel néz ki a repülő törzséből, aztán magára húzza az ejtőernyőt. Feltartja a hüvelykujját a pilótának, aztán ugrik. Pár pillanatig bukdácsol a levegőben, majd meghúzza a kioldót. Megnyekken, bordáiba mérsékelt fájdalom hatol, ahol kiszalad tüdejéből a levegő. Az ejtőernyő visszarántja, és szépen szálingózik lefelé. Nem túl gyakorlott ebben a műfajban, ezt most ismét konstatálja, meg amikor meghúzta a kioldót, kicsúzott valami a táskájából. Ahogy elnézi a távolodó tárgyat, vélhetően Lord Sinclair ezüstmedálja lehet az, amit az 1500-as években ásott el az örökösei elől. A monda szerint a medált csak az angyali lélekkel megáldottak tudják kinyitni, tartalmuk pedig egy kincsestérkép. Ezt Jessa a korrupt kincsvadászok elől orozta el, de nem volt még érkezése a skót múzeum felé továbbítani, talán egy picit még nézegetni akarta volna. Így viszont most eme becses tárgy a kúria kéménye felé száguld, és pont becsúszik rajta. A lány elhúzza a száját, és mozgatja a kioldó köteleit, hogy kormányozza magát. Végül bőrcipős lába koppan az épület cserepein, ahogy talajt fog a tetőn. Letépi magától az ejtőernyőt, ami a tölgyes felé száll el, és már éppen keresné a kéményt, amikor megpillant két ismerős alakot lent.* Halihó... *Vigyorog le, és félmosollyal a sapkájához érinti az ujjait, tehát biccent.*

Diák Hozzászólások száma : 56 Kaszt :

*Négy fiú gyűrűjében érkezik a magas, kecses, karcsú - kétségkívül a legszebb - családtag, Moyra McFarland, a skót csábító vélalány. Csókot dob nekik, aztán azok eltávoznak, vissza, Nellondba. Haját megigazítja, aztán ütemes léptekkel közeledik, és a szokásos, idegesítő habitusokkal fogadja Sheenát. Végigsimít feszes fűzőjén, és egyforma nyakláncukat övként felkötve gyorsan Sheena felé fordul.* - Sheena? Sheena McFarland? Tényleg te vagy az? Ó, már elmentek a fiúk, kár játszanom magam. Szia! *Integet neki, majd integet Keithának és Jessának is, aztán jön a szokásos szöveg folytatása.* - Drágáim, ti tényleg kicsíptétek magatokat. Pedig azt csak nekem szabad, hah! *Kulcscsontjára teszi kezét, és legyezgetni kezdi magát. Most épp célozgatott... Igen, szokás szerint elhagyta vagy eladta a cuccait, hiszen csak egy közepes méretű válltáskája lóg róla.* - Tudjátok majd kölcsönkérnék pár cuccot, mert azt hiszem néhány hotelban hagytam szuvenírt, a következő bérlőnek. *Hát igen, mindig is szétszórt, szeszélyes és szerelmes volt, a három sz, ami őt jellemzi. Most épp négy fiút szeret, és azok is őt. Hát nem vicces? Olyan mint egy nagyra nőtt óvodás; elhagyja a holmiját, és naponta változtatja a véleményét. Megfogja a követ, és máris működésbe hozzá a Sorskereket.* - Anya küldött velem sütit, de azt hiszem a Fogadóban azzal fizettem... de talán maradt kettő szelet. Elosztjuk? *Kérdezi aprócska mosoly keretében, majd egy kisalakú fésűvel kikeféli a haját, majd feltűzi vele, s látja hogy Allidonos lett.* - Ó, kettő ide, kettő oda.

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 15, 2009 6:46 pm

*Nyílik a Kúria ajtaja, és Jack éppen a régi, nagyapától örökölt helyett egy egyszerű, kutyaközönséges zsebórát tart a kezében. Odron szorgosan lófrál mellette, fémes farkán megcsillan a fény, tappancsai alatt puhán ropog az avar. Már az a kevés, ami van. Jött pár fagy, de a levelek többsége még a fákon van. Jack, a maga hosszú talárjában sétálgat lefelé a Kúria lépcsőjén, miközben zsebrevágja a zsebórát. Kezében jegyzetfüzet egy pennával, így sétál egyre előbbre és előbbre. Egyszerű, kutyaközönséges uniformist visel, mint mindig, ha újak elé megy. Mikor felpillant, hideg, szürke, jégpáncélos szemeivel, szabad jobb kezével kisimít pár tincset a szemeiből.* ~Fodrász. Csendet.~ *gyors közjáték, és rövid dialógus a két fél között, miközben a fiú töretlenül sétál előre. Talárján ott virít a szakjelvény, valamint a szakmegbízotti jelvény. Ahogyan végignéz a furcsa, bár számára ismerős öltözetbe burkolt, nem éppen egységes, sőt, mondhatni nagyon is különböző hajzattal rendelkező egyénekre, egyből tudja, kikkel is hozta össze a sors.* -McFarland.. *súgja gonoszul, sziszegve a szavakat maga elé, miközben megáll a négy frissen érkezett diák előtt. Megáll, megveti a lábait, és megvárja, amíg minden kísérők távoznak.* -Szépestét hölgyeim. *hajol meg röviden.* -Ma este én leszek a kalauzuk. Jack Darkfield, a Naxeldir szak szakmegbízottja, és a jelenlegi, mondhatni feljebbvalójuk, ami annyit jelent, hogy én kalauzolom el önöket a várószobákba, annak ellenére, hogy maguk közül csupán ketten tartoznak a fennhatóságom alá. Remélem kellemes útjuk vezetett idáig. Ha nincs kérdés, akkor kérem, kövessenek. *rövid biccentés, mintha csak valami komornyikot játszana. Odron halkan morogva figyeli emg az idegeneket, kihúzva magát, bár így sem lesz sokkalta nagyobb. Minden esetre a fiú, ha nincs kérdés, és valóban követik, akkor szépen lassan elindul befelé.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Rövidesen sorra érkeznek is a várva várt rokonok. Elsőként Keitha érkezik, aránylag hagyományos módon, és mint mindig, most sem túl beszédes. Picit felhúzott szemöldökkel, de végül halvány mosollyal pillant rá.* -Sejtelmes éjszakát neked is, drága Keitha. És igen, úgy fest. Látom a cica még mindig nem hozta vissza a nyelved. *Céloz nem túlzottan nagy beszélőkéjére. Aztán a fenti gép motorját ugyan nem hallja, de épp arra pillant, és látja meg a himbálózó ejtőernyőt.* ~Ez csak Jessa lehet.~ *Mosolyodik el, a mindig eleven lány érkezésén, aki most sem hazudtolja meg önmagát és a tetőn száll le. Finom mozdulatokkal integet vissza neki.* -Szervusz! *Kiált fel egy köszönést is, de azért nem egy nagyon kiabálós, ezért kis esély van rá, hogy egyáltalán a régészkisasszony meghallja-e. Aztán a kis csábítót is meglátja, aki mint mindig most is fiúk gyűrűjében érkezik. Picit megrázza a fejét, főleg a hír hallatán, hogy ruhája sincs és a sütiket is elcserélte.* -Mit sem változtál drága Moyra! Majd nézünk valami ruhát, bár szerintem az enyémeket nem fogod kedvelni. *Hiszen Sheena inkább a sötétebb darabokat szereti, melyek nem annyira szorosan testhezállóak, és ez igazán nem illik a mindig jól öltözött Moyrához. Picit az is meglepi, hogy a családi jelvény a derekán figyeg, ez nem a legméltóbb efféle ékszer hordására, de még nem teszi szóvá. A kérdésre nemet int, ő most nem kíván annyira süteményt.* -A túlvilág erői mozgásban vannak, úgy érzem éjszaka ez a mocsár elevenebb, mint nappal, jobb lesz bemenni. *Jegyzi meg, és már meg is érkezik kalauzuk. Picit csodálkozik rajta, hogy a fiú ismeri őket, bár meg kell vallani, hogy a Brit szigeteken a McFarland család nem kis hírnek örvend, vagy mondhatnánk őket hírhedtnek is, ahogy tetszik. Aprót biccent az érkező fiúnak.* -Sheena. *A vezetőknevére ez okból nincs most szükség, hiszen azt tudja a fiú.* -Milyen kedves, hogy így kijött elénk. *Magázódik ő is, ha már Jack is így tett. Viszont kérdése az lenne. Vélhetően a fiú is látja a thesztrált, mivel már találkozott a halállal, és ez szinte körüllengi az auráját, ezért a lóra pillant.* -Árnyékot valahol eltudom helyezni? Kéne neki hús, és víz is éjszakára, elég hosszú út áll mögöttünk. *Ha erre kap választ, akkor a thesztrált elvezeti vélhetően a lovarda felé, majd visszatér, és irány a kúria.*

Vendég

*Az ejtőernyőre felpillant, és száját összeszorítva figyeli annak ereszkedését. Mintha látna valami apró tárgyat zuhanni, de nem is biztos benne, így inkább nem követi a szemével; tekintete visszasiklik az ejtőernyősre, akiről már tudja, hogy nem lehet más, csakis Jessa. Mégis ki más érkezne meg így? És igen, rokona hamarosan landol is a tetőn, rájuk is köszön, így már határozottan felismerhető.* - Szervusz. Hogy tervezel onnan lemászni? *Egy köszönés, és egy teljes, értelmes, nem két szavas mondat. Bravó, tapsot a kisasszonynak! Az érkező Moyrára csak egy pillantást vet, szemei fagyosan csillannak meg. Nem kétséges, hogy rokonai közül melyiket kedveli legkevésbé... az viszont már egy jó kérdés, hogy melyiket leginkább. A kicsípésre nem felel semmit, tekintve, hogy rajta egy teljesen egyszerű, hosszú, barna szoknya van, valamint egy fehét hosszúujjú póló, azon pedig vörösesbarna kabát, de nem mondható igazán ünnepi, vagy éppen kiöltözött viseletnek. A kölcsönkérésre szintén nem felel, az ő cuccaiból nem igen fog kapni a lány, már ha egyáltalán azokra tart igényt. Figyeli, ahogyan az egyetlen nála fiatalabb rokon Allidon szakos lesz, majd finoman megrázza a fejét, hagyva, hogy tincsei az arcához csapódjanak.* - Nem kérek süteményt, köszönöm. *Az érkező fiú felé néz inkább, csomagja fogantyúját két kézzel fogva, bőröndjét a földön tartva.* - Üdvözlöm. *Ennyit mond, röviden, semmi mást, majd végül egy halk sóhajjal a füle mögé simítja a haját.* - Keitha. *Mutatkozik be, hiszen az mégiscsak illik. Majd a másik két lányra pillant, aztán ha Jack elindul, némán, csomagját a földön húzva indul utána.* - Szép macska. *Fűzi még hozzá, tőmondatban, ahogy szokta. Nem, nem hozta vissza a cica a nyelvét, nem is reagál Sheena efféle megszólalására. Neki, ha úgy vesszük, még suttogott is valami köszönést; köszönt Jessának, Jacknek is... Moyra meg kimaradt, hupszi. Az ő családi jelvényét eltakarja a kabátja, már ha a nyakában van egyáltalán. Még a denevéres kitűzőt is a kezében szorongatja, nem tűzi a mellkasára. Árnyékra sem szól semmit, csak egy pillantást vet a treszthál felé; igen, látja.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar