Déli Torony - Madárposta torony

Tárgy: Déli Torony - Madárposta torony Vas. Júl. 12, 2009 3:56 pm

First topic message reminder :

A Kúria padlásán van a szállásuk a Nezabar Varázslóképző postásmadarainak: a keselyűknek és a kőszáli sasoknak.

A ragadozó madarak itt élnek saját fészkeikben és itt várják a diákokat, akik a leveleiket rájuk bízzák, hogy azokat a címzetthez juttassák. A padláson a madaraknak két bejáratot vájtak az iskola alapítói és építői, hogy azokon e hatalmas és nemes madarak könnyedén ki-be repkedhessenek küldeményeikkel.

Azonban a diákoknak, akik a levelet a postásokra akarják bízni, soha nem szabad üres kézzel érkezniük. A keselyűk és a sasok kedvenc eledele a házi manók által készített sörben pácolt marha, amit a diákoknak előbb meg kell szerezniük a manóktól, hogy levelük biztosan a rendeltetési helyére jusson. Aki elfeledkezik az ajándékról könnyen súlyos sérülésekkel kerülhet a betegszobába...

Déli Torony - Madárposta torony - Page 6 Madarposta

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Kedd Nov. 23, 2010 6:59 pm

*Nem tudja nem észrevenni a hirtelen érdeklődést, hisz előbb még a lány nem nagyon volt oda a társaságukért. De persze, ez nem bántja, sőt örül, hogy sikerült kicsit közelebb jutni az áhított jégtöréshez. Ugyanakkor az sem kerülte el a figyelmét, hogy a lány milyen közömbösen beszél hazájáról. Persze, ez természetes, az ember a saját lakhelyét mindig csak másodszámba veszi, hisz amibe bele születik az ember, azt nem tudja úgy megbecsülni. Hideki szerette az országát, főleg a csodás parkok, és a nagyvárosok forgataga fogta meg, saját országában. Látja, amint a lány kicsit megborzong.*
- Ha fázol, nyugodtan vedd föl ezt is - *ajánlotta föl a saját pulcsiját, miközben elkezdte lehúzni a cipzárt. Ha a lány elfogadja, odanyújtja neki, ha nem, akkor visszaveszi.*
*A kérdésen egy kicsit elgondolkozott, hisz sokat tudott volna beszélni Japánról, ezért össze kellett hát szednie a gondolatait.*
- Hát, a legszebb az egészben, hogy sok Japán tájegység, még mindig úgy pompázik ahogy régen, nem torzítja el semmi. Sem betonrengeteg, sem gyárkémények. A Tokió pedig, egyszerűen csodás. Bár soha nem voltam oda az ilyen helyekért, ez a város megfogott. Annyi mindent láthat ott az ember. Ezt szavakban nem nagyon lehet elmondani.
*Itt egy kis szünetet tartott, hogy lássa nem untatja-e partnerét.*
- Te már jártál ott?

Diák Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Japánnál megcsillannak a szemei, de nem lesz bunkó, megvárja amíg a fiú befejezi a mondandóját és felteszi minden kérdését. A franciánál bólint, nem igazán van mit hozzáfűznie, hisz neve túlságosan is árulkodik származásáról. Még a legbutább ember is rájönne arra, hogy Franciaországban született, élt és nőtt fel.*Az. A toronyból csodás a kilátás.*Tekintete a távolba réved, hópihéket lát maga előtt, megborzong, majd még inkább összehúzza magán a márkás bőrdzsekit.*Inkább mesélj te. Japán milyen? Tokió az álmom.*Nem is áradozik többet, inkább Hidekire függeszti csillogó szemeit, és nagy áhítattal várja, hogy beszéljenek neki a favoritjáról. Járt már az országban, a szülei túlon-túl gazdagok ahhoz, hogy ne cipelték volna el már kiskora óta a világ legszebb, és legnagyobb városok legtöbbjeibe. Még van is otthon egy yukatája, amit akkor vett föl általában, mikor Japánba repültek. Persze van, amiről a másiknak nem kell tudnia. És ezek olyan dolgok, amiket nem fog elfecsegni.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Kedd Nov. 23, 2010 6:04 pm

* A háttal való kommunikáció nem éppen a legkedvesebb módja a beszélgetésnek, de Hidekit ez nem csüggesztette el, nem is várt igazándiból mást. Már éppen egy madarat akart keresni magának, mikor belépett egy másik fiú a helységbe, ezzel elterelve Hideki figyelmét a levélről. A kezdeményezéssel a fiú tudta, hogy nyílt személyiségről van szó, így nyugodtan és mosolyogva válaszol.*
- Hideki Yuu vagyok, egyenesen Japánból.- *mondta miközben kezet nyújtott a fiúnak.* - Ha most megbocsájtotok, föladom ezt a küldeményt.
*Odalépett az egyik jól táplált bagolyhoz, majd a lábára erősítette a levelet. Megsimogatta az állat fejét, majd kinyitott egy ablakot neki, hogy szabadon kirepülhessen. Közben visszatért újonnan szerzett ismerőseihez, akik még mindig úgy voltak, ahogy az elébb hagyta őket. A lány még mindig csinosan, a fiú pedig még mindig nyíltan.*
- Szóval francia vagy? - *kérdezett rá, a lányhoz fordulva, hogy kicsit megtörje a jeget* - Az aztán a szép hely. Sokszor voltam ott, és mindig tudott nekem valami újat mutatni.

Diák Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Magányát először egy fiú zavarja meg. A Sziára csak int egyet háttal, mivel attól, hogy becsukta az ablakot, még azon próbál kifelé kukucskálni.*Felőlem. Van elég bagoly itt.*Hangja nem hideg, ám nem is kedves. Olyan közömbösséget tükröz, egy idegennel nem lesz egyből baráti viszonyban. Aztán betoppan egy másik fiú, ő először csak egy vállrántást kap hátulról. Még egyik fiú sem láthatja Mad csinos kis pofiját, de persze nem akarja a fejüket elcsavarni, vagy ilyesmi. Amikor rákérdeznek a nevére végül megfordul, és az egyik kis padocskára rogy le.*Bonsoir! Madeleine Mayeul vagyok.*Franciául köszön, ő ezzel le is zárja ennyivel, nem kenyere a bájcsevej. Egy szimpatikus kis gyöngybagoly röppen vissza a toronyba, piheg, hisz biztos nagy út áll mögötte. A lány viszont megpróbálja magához édesgetni, mert a kis állat egész szimpatikus számára, és biztos benne, hogy kibírná az utat Franciaországig is akár.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta toron Kedd Nov. 23, 2010 5:12 pm

*Tibor már az ajtónál volt,kezébe a levél.Hogy kinek akarja feladni,azt senki sem tudhatja.Belépett az ajtón,és azzonal észrevette a egy lányt,és egy fiut.-Sziasztok,csak egy levelet akarok feladni,nem zavarok.*Azon tünödött hogy melyik bagolyal akarja elküldeni a levelét,és megtalálta az erre méltó baglyot oda sétált hozzá,a lábához kötötte a levelet,és elinditotta.Amugy egy pulcsi van rajta,kék a színe,amin egy arany színű T betű szerepel,és egy farmernadrág.-Hát...én Isidor Tibor vagyok,és ti?

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Kedd Nov. 23, 2010 5:05 pm

*Hideki a torony felé tart. Nemrég kapott egy levelet szüleitől, melyben megérdeklődték, sikeresen megérkezett-e a mágusképzőbe, illetve hogyan érzi magát az új iskolában. A választ már kezében szorongatta, szépen behajtogatva egy borítékba. Ruhája kicsit érdekes lehet külső szemlélői számára. Ruhái mind színesek, egytől egyig azt sugallják, hogy viselője szereti az életet. Batikolt pólóját, egy zöld kockás pulcsi takarta el. Farmernadrágja susogott léptei közben, és természetesen a Béke-jeles nyaklánc sem maradhatott el a nyakából, büszkén hirdetve "gazdája" mibenlétét. Hidekinek eleinte gondot okozott a navigáció, több ízben eltévesztette a folyosókat, mígnem egy porté alakot megkérdezve, irányba nem került. Mikor fölért a torony tetejébe, egyből észrevette a lányt. Nem akarta megzavarni, de azt sem tartotta udvarias megoldásnak, ha még csak nem is köszön.*
- Szia. - *mondta a lány hátának* - Remélem nem zavarok, csak ezt a levelet szeretném feladni.

Diák Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Bőrkabátos, francia lány ér fel a madárposta torony tetejébe, egy fehér borítékkal a kezében. Szemei az állatokon futnak végig, nem is tudja melyik lenne a megfelelő bagoly a céljára. Kikukucskál az ablakon, szeretné élvezni a kilátást, ám már réges-rég besötétedett, maximum majd a Hold ad nagyobb fényt, néhány óra múlva. Arcába hideg szél csíp, orcái kipirulnak tőle és haja is kissé gubancos lesz. Ujjaival beletúr a méz szőke tincsekbe, kifésüli őket, majd inkább visszacsukja az ablakot, mert pár bagoly hangos rikácsolásba kezd a hideg miatt. Vastag harisnyát visel rakott szoknyával, fölül pedig a bőrkabát van, alatta viszont egy mély lila, kötött pulcsi figyel. Fején egy olyan zoknisapka, fekete színű, mint a kabát. Mindenki érti, ugye? Nyakában egy sál van, nagy, narancssárga színű, melyből egy degu figyeli a külvilág eseményeit. Mellette van a jelvénye, mondták neki, hogy mindig kötelező hordani, és emiatt tényleg nem szeretne büntetést kapni. Egyelőre nem küldi el levelét, vár, hátha kap társaságot is, Stark mellé.*

Vendég

*Egy vörös hajú lány lépdel a madárposta toronyba. A múltkori esetnek nyoma sincs, a madarak most nyugodtak, és úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. A lány kezében két levél. Az egyik egy Allidonos fiúnak szól. Annak a fiúnak, akivel legutoljára is amikor látott, szinte szó szerint összevesztek. Hogy min? Az már valahol butaságnak tűnik a lány számára. Szívében szomorúság, kezében a lepecsételt pergamen-levelek. Odamegy a madarakhoz, és a tollasokra bízza, hogy ki fogja vinni melyik levelet. A címzések egyértelműek. Sepp Dierk, és Gephert Néni. A madár a másodikkal a helytelen címzés ellenére sem fog eltévedni a címet, ezt már akkor sejti, amikor az az uhu repül elé, aki a nénikéjéhez két-három naponta a levelet szállítja. Odaadja nei a húst, és amikor az kényelmesen végez vele, felkötözi a levelet, és hagyja, hogy legyen helye az elrepüléshez. A másik levélre egy hóbagoly jelentkezik. Ő is hasonlóképpen jár. Csak neki sem lesz kicsi az út, ezt már akkor tudta, amikor ama bizonyos napon a fiúval összetalálkozott a fiúk folyosóján. A hétvégéket otthon tölti majd, amennyire csak lehet. Amikor ez a madár is távozik, csak néz utána szomorúan. Nem tehet róla, fáj neki. Fáj minden szó, amit a levélben leírt. De ezt a szappanoperát nem csinálja ő tovább. Őt nem olyannak nevelték, hogy az ilyet hagynia lehessen.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Victoria néhány centire Gaea mögött rohan le a lépcsőn. Ha most valaki ott járna, elég furán nézhetne rájuk, hogy így sietnek ki a madaraktól. Valószínűleg ez nem egy megszokott dolog volt - akármi is volt ez.* Fogalmam sincs. Őszintén halvány lila gőzöm sincs, hogy ez mi volt, de nem tudom, te hogy vagy vele, én megijedtem. *Pislog felfele a lépcsőn, de persze már csak akkor mer megszólalni, amikor biztos biztonságban vannak. Egy gondolat suhan át a fején; és ha most ő nem lett volna itt? Elég távolról meghallotta már a szárnycsapdosást, viszont ha Vic nincs itt, és Gaea egyedül van a toronyban...
De nem ez történt, és mindenki épségben - maximum egy kis adrenalintúltengéssel lejutott a padláshelyiségről. Victoria mélyen beszívja a levegőt, majd kifújja.* Szerintem vadászni mehettek, bár így a hangjukból nem tűntek túl jóllakottaknak... vagy valaki benne van a dolgokban? *Kérdezi elgondolkodva, és barátnőjére pillant.* Jobb lenne, ha most elmennénk innen. *jelenti ki, azzal a két lány - amennyiben Gaea is elindul - elhagyják a tornyot.*

Vendég

*Igen, valóban volt mellette valaki, és igen, nem volt kellemes. De aztán hogy ezt hogyan reagálja-reagálhatta volna le a tünde, azt már talán sosem tudja meg. A megrémülő lány pillanatokon belül lecsalja őt a toronyból, és nem is éppen ok nélkül. Egyszerre csapatosan tér vissza egy adag madár, és tuti éhesen. Valahogy úgy tűnik mostanában nincs elég levél, amit szállíthatnának, és nagyon éhesek. Valószínűleg. Nincs kedve a napi hírek közé úgy bekerülni, mint a diák, aki az éhes madarak elé vetette magát kínjában. Mert tuti eltussolnák a dolgot. A visszatérő tollasok szabályosan rohamoznak, így rohan Vic javaslatára lefele a lépcsőn. Adrenalin föl, rohanás le. Így csak halk sikítással szalad lefele, ahogy csak a lába bírja, egészen a lépcsősor aljáig. Hátra sem mer nézni, amíg az utolsó lépcsőfokot is el nem hagyja. Majd visszafordul, és felfele mutatva a lépcsőn megkérdezi szanitéc lánykát.* - Nem kellene kitennünk egy elromlott táblát? *Szemei akkorák, mint két szem túlérett cseresznye, kipirulva és mégis ijedten.* - Mi a franc volt ez?!?

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*A válasz igen - mégis egy fájdalmas szó. Victoria összeszorítja a száját. Sose akarta, hogy Gaeának baja essen, főleg nem, hogy miatta. A lelki fájdalom sokkal kellemetlenebb tud lenni, mint a testi, és ezt mindenki tudja. A féltündelány nem volt ott azokon az eseményeken, amik barátnőjét így érintették, nem volt vele, amikor elvesztette valakijét, és most is csak sejteni tudja, hogy mi történt.* Tudom. *Mondja rekedtesen. Egyik hegyesen ívelt füle viszont hirtelen megrezdül, a tünde pedig felkapja a fejét.* Mi lehet ez? *Gondolkozik újból hangosan, és hátrafordul. Egy ideig úgy tűnik, mintha az eget pásztázná, de ha Gaea követi a lány pillantását, a távolban megláthat egy hatalmas csapat ragadozómadarat. Ha a lány a féltünde szemeit is megfigyeli, félelmet láthat benne, és gyanakvó furcsállást.* Szerintem.... Fussunk! *Kezdi halkan, majd a második szót már inkább kiáltja, közben megfordul. Barátnője mellé lép, és komoly arccal int neki az ajtó felé.* Nem szoktak ezek csoportosan röpködni. *Morogja, de a mondat végét egy hatalmas rikácsolással egybekötött hangos, és egyre csak hangosodó szárnycsapáskavalkád nyeli el.* Mennünk kell. *Mondja, és ha Gaea kisietett az ajtón, ő is követi.*

Vendég

*Bizony, messze kerültek. Néz a távolba vissza, és nem ért semmit, miközben már minden világos. Ő is érti, és Vic is érti. Nincs mit szépíteni rajta. Aztán amikor a kis szanitéc rákérdez arra, aminek még az emlékét is elfelejtené, csak szomorúan megdörgöli a hasfalát. Azt a soványat, hiszen hiába hogy otthon járt Sepp édesanyjánál, akire szívesen gondolna mint pótanyja, az a kis idő nem volt elég arra, hogy felhizlalja. Főleg nem egy ilyen eseményen. Ez erre nem való. Emlékek villannak be a fejébe arról a rémes alkalomról, amikor a kardot úgymond átvette a tulajdonosától, és amikor a gyógyítók felébresztették amikor még szinte nyílt sebe volt, mert felszökött a láza. És a sebláz még hagyján, a rémálmok sem voltak annyira vészesek mint az amikor megtudta, hogy a felébresztése nem rémálom volt, hanem valóság. És hogy abban a megalázó helyzetben kellett őt látnia szerelmének, és barátjának egyaránt. És hogy egy olyan hazugsággal jutott be hozzá a fiú akkor, amit talán soha nem fog az életben megtapasztalni, hiszen Sepp azt hazudta, hogy a vőlegénye. Ki tudja, a valóságban mikor lesz azzá. És ki tudja, milyen hazugsággal érték el, hogy Yan is bent lehetett.* - Igen, volt. De bár ne lett volna. Tőled sem azt vártam el, hogy ott legyél, és fogd a kezem, jól tudod. *Hangja szomorú, halk, kissé lemondó. De ez az a téma, ami még mindig emésztetlen kardként forog a gyomrában. És ha nem beszélik meg soha, a barátságuknak is integethetnek.*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Victoria hallgatja Gaea szavait, de nem válaszol rájuk. igen, neki is hiányzik az a barátság, nagyon is. És igen, tudja, hogy gondolni valakire nem elég. Az utolsó mondatra emeli csak meg a fejét.* Nekem is hiányoztál... *Válaszolja kissé halkan, majd pillantását a távolba helyezi. Lefelé néz a toronyból, nem néz társa szemébe. Neki is fáj ez az érzés, szeretné felújítani a barátságukat, de azóta annyi minden megváltozott. Így talán már lehetetlen... de nem, olyan nincs. Lehet, hogy nehéz, de újra lehet építeni.* Melletted volt valaki? ...Amikor én nem...? *Kérdezi, hirtelen újra Gaea szemeibe nézve. Reméli, hogy a válasz "igen" lesz... Akkor talán a barátságuk végleg elúszik, de barátnőjének könnyebb lesz, legalább valaki segít neki. Viszont ha a válasz nem... Azt Vic talán sose bocsájtja meg magának.*

Vendég

*Igen, valóban keveset találkoznak, és mivel egyikőjük sem gondolatolvasó, az nem is könnyű, és valljuk be, nagyon nem elég, ha gondolnak a másikra.* - Én is szoktam gondolni rád. *Mondja, de azt nem, hogy mivel kapcsolatban, hiszen a tünde vagy sejti, vagy így járt. Éreztette elégszer. Ha pedig még sem elégszer, akkor az a seb is majd beforr valamikor, mint ami a gyomrán keletkezett. És hogy beleharapott volna a tündelány? Nem éppen, de átvitt értelemben valóban. És eléggé fáj is Gaeában, mint egy afféle cserbenhagyásos gázolás. Ahogy pedig Vic rámosolyog, ő is viszonozza amennyire tudja. Az övé kicsit féloldalas, kicsit szomorú, nagyjarészt keserű. Nem az a megszokottan kedves és boldog valami, amit tőle megszoktak a többiek, de legfőképpen Vic még annakidején. Elsétál a lány mellett, és kinéz a már rég elszállt madár után. Csak az emléke repül a lány szemei előtt, más már nem. De más emlékek szintúgy ott repkednek. A barátságuk. Az a barátság, ami Gaeának annyira hiányzik. Amikor majdnem hogy testvéreként tudott gondolni a lányra, tünde létére, mert azt is el tudta felejteni mellette, hogy hegyes füle van, mezítláb jár a hideg talajon, és hogy olyat is meg hall, amire neki esélye sincs. Azóta a tünde még mindig időtlen, és semmit sem változott, de nem úgy a vörös hajó lány. Ő bizony fájdalmasan nem ugyan az.* - Nem ugyan az ha gondolsz rám, mint ha éreztetnéd. *Mondja halkan a távolba, a levegőbe szinte a szavakat.* - nagyon kellettél volna pár helyzetben, hogy mellettem legyél. Úgy, mint annakidején. *Fejét a tünde felé fordítja.* - Nagyon hiányoztál.

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*A léptek zajától hevesebben kezd verni a szíve; Victoria sejti már, ki lehet az. Elmosolyodik. Kezére pillant; egy kisebb, de annál mélyebb, vérző seb tátong rajta. A lányka másik kezét rászorítja, és amikor leveszi, a vérzés eláll, és a fájdalom is feleakkorára csökken. Hiába, a gyógyító család is jó lehet valamire... Pillantása a csodálkozó Gaeára esik, és egy halvány mosolyt mutat felé. A múltkori találkozásuk nem éppen sikerült a megszokottra, de így már érti, a lány miért van feketébe öltözve. Vicnek elég szép élete volt, nem sokat tud róla, milyen érzés, ha valakinek meghal valakije; ez csak a képzeletében él, de mindenképp fájdalmasnak véli.*
Szia. *Köszön vissza egy bátorító, de halvány mosollyal. Ő most is, mint mindig, halványzöld, rövid ruhácskába öltözött, haja pedig kecses hullámokban bomlik vállaira.* Semmi baj. *Válaszolja. Az, hogy "megérti", az nem lenne igaz. Az, hogy "van ilyen", az bunkónak hathatna. Akkor mit lehet ilyenkor mondani? Inkább semmit, mint valami bántót. Victoria figyeli, ahogy a dögkeselyű elkapja a húst, majd elszáll a levéllel.* Lassan már ez lesz a találkozóhelyünk. *Mosolyodik el, célozva ezzel arra, hogy gyakran látni itt a két lányt.* Szerintem a házimanóknak már teljesen elege van belőlünk. *Gondolkozik hangosan. Lehajtja a fejét, majd újra Gaeára pillant; ennyit a bájcsevejről.* Megkérdezhetem, hogy mi van veled? Mostanság nagyon keveset beszélünk. Én szoktam rád gondolni. *Kérdezi, majd magyarázza az okokat. Nem hazudik, valóban érdekli a másik lány, hogy mi van vele, hogy viseli a dolgokat, mit érez, mit gondol. A féltündelány lassan olyan állapotba kerül, mint aki belehabarodott barátnőjébe; persze ez nem igaz. Csak a fájdalmas távollét és a találkozások csekély sűrűsége hozza ki ezt belőle, és meg kell vallani, ez nem túl jó érzés.*

Vendég

*Gaea álmosan, és nyúzottan érkezik a torony legtetejére. Hajnal kettőig fent volt. Sepp nélkül kellett visszaérkeznie, így most csak filózhat, hogy visszatér e szerelme valaha is, vagy kénytelen ott maradni a család mellett, közvetlen közelben. Elvileg ott van még az édesanyja, hogy a két kicsit legyen aki terelgesse, de a családfői dolog nem kis feladat. Bevallja becsülettel, nem tudja, hogy mi lesz, hogy hogyan lesz. Elég csöndesre sikerült a búcsúzás a lány részéről. Részletek majd később, mert még az User sem tudja. Szóval most ide tart, mert a madárposta úgy tűnik, hétvégén is működik, és sáros lett egy válasszal a nénikéjének. Aki persze nem tudta, hogy hova küldesse a levelet, mert azt elfelejtette megírni. Na de lehet, hogy már mindegy. Mert ha a fiú otthon marad, akor az bizony távkapcsolat, mert nem fog a fiú után új, második otthonába költözni, és új, második családjával éldegélni négy fal között, magántanároktól tanulva. Az nem az ő stílusa. Úgy szerinte nem lehet rendesen megtanulni a varázslatokat. Csak korrepetítornak jók, semmi több. De ez Gaea magán vélemény, mint tudjuk a tanárok nem így vélekednek. A lépcső tetejére felérve az addig gondolataiba merült lány megpillantja a tündelányt, akivel szinte utoljára találkozott az elutazása előtt. Most is feketében van a vörös hajú Gaea, és ma is mint már napok óta, csak egy fekete szalag díszlik a kitűzőbe szúrva. Az ott is lesz egy ideig még. Mindenki értse ahogy akarja azt a szalagot, ha nem kérdeznek rá, ő bizony nem mondja el. Szóval megpillantja a tündelányt, és* - Óh! *Szakad ki belőle a meglepetés, hiszen megint itt futnak össze.* - Szia! *Köszön halkan, és odalép egy dögkeselyűhöz, majd miután a madár felé dobja a húst, és az elkapja, közelebb lép, felkötözi a levelet, és figyeli, ahogy a pergamenje, rajta a nemesi pecséttel, az ő nemesi címerével, tovaszárnyal. Aztán csak nézi a másikat, és nem tudja mit mondjon.* - Bocsi a mútkoriért. *Szabadkozik*

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*A tornyok közelében egy magas, vékony és kecses alak rohan végig. Kezében egy apróbb húscafat; most csak ennyit sikerült hozni, de Vic reméli, nem verik le ezt rajta a madarak. Másik kezében egy vastagabb levélpapír, már néhány húsos ujjlenyomattal díszítve. A lányka gyors léptei folyamatos kecsességet árasztanak, utána bomladozó fürtös loboncca pedig, ahogy meg-megcsillan a nap fényében, csodálatos látványt kölcsönöz a féltündének. A madárposta toronyba érve a lány körülnéz; elég kihalt, csak néhány szárnycsapást hall. De hova lettek a madarak? Hirtelen, nagy csapkodással egy hatalmas hóbagoly száll Victoria elé, közben érdeklődve figyeli a húscafatot.*
Hát a többi madár hova lett? *Kérdezi a bagolytól a féltünde egy halvány, barátságos mosollyal, mire a madár a szemébe pillant. Válaszolni természetesen nem fog, tehát Vic úgy dönt, inkább megeteti, és elküldi a levéllel. Ahogy a bagoly az eledelért kap, erősen csíp a lány kezébe; talán túl kevés volt. Kezét szorítva dühösen adja a madár csőrébe a levelet, majd tovább indul, és megpillant még pár ragadozó madarat; mind őt figyelik. Érdeklődő pillantások közepette Victoria lépteket hall a távolban.*

Vendég

*Vic mellé ül, amit talán nem is bán. De amikor a vállát karolja át, majdnem kirántja azt a tündelány kezéből. Aztán mégsem teszi, csak még jobban bőgni kezd. Igen már bőg, nem is sír. A könnyei patakokban folynak, rázza a vállát ahogy levegő után hüppög. Aztán az a kérdés, … ki a franc kérdezne ilyet? Naná hogy Vic! Felajánlva, hogy ha akarja, tagadja le csak nyugodtan, ő megérti. Baj van? Naná hogy nincs jól! Nem látszik? Ha nem sírna éppen a lány, akkor nevetne most ezen. Nem, nincs jó! Rázza a fejét tündének. Vagy két perc telik el így. Aztán összeszedi magát annyira, hogy halkan és hüppögve meg tudjon szólalni.* - Meg … meg halt, … hogy minket védjen! *De nem tudja folytatni, mert zokogni kezd. Vic felé fordulva a vállára borul, és úgy sír tovább. Nem tud mondani semmit. Mit mondhatna? Megalázza magát teljesen azzal, hogy annak sír, annak a vállán bőgi ki magát, akitől azt kérte, hogy hagyja meghalni, de nem halt meg amikor azt a kardot bekapta. Meg is feküdte a gyomrát az eset tisztességesen. Amikor a gyógyítók felébresztették mert elfertőződött két helyen a sebe és belázasodott, azt nem kívánja senkinek. Álmaiban még mindig előjön néha, és úgy ébred, hogy ömlik róla a víz. Gyomrát fogva olyankor a vécében köt ki hányni. Pedig így sem bírja rávenni magát, hogy egyen rendesen. Csak két kiló felesleg maradt elsatnyult és legyengült testén. Gebe mint egy kiéheztetett ló. És most még ez is. Az a férfi valahol egy példakép volt Gaea számára. Majd gyorsan összeszedi magát, és magára szól. Miért nem áll fel, és megy a dolgára? Annyi még a tennivaló, ő meg nem tart sehol.* - Bocsi, de mennem kell! *Mondja, és felállva oda dobja a húst a madaraknak, aztán amelyik utána kap, azt gyorsan lábon ragadjam, és azzal sem törődve, hogy az összemarja háromszor is, rákötözi a levelet. Majd vissza sétál Vic mellé, és óvatosan felemeli a manóktól vissza kapott, és feketére festett ruhákat.* - Szia Vic.*Ezzel lesétál a toronyból a szobájába, és pakolni kezd. Közben persze vagy még hatszor elbőgi magát, de mire takarodót fújnak, ő már útra kész. Viszont megint semmit nem evett!*

Senki sem tudja

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*Victoria elmosolyodik Gaea kitörésén. Egy ideig figyeli a madarat, ahogy elszáll a távolba, majd Gaeára pillant. Amikor a lány sírni kezd, melléül a lépcsőn, de nem kérdezi meg, mi a probléma - talán még friss seb, és ezzel felszakítaná. Átkarolja, és a szemébe pillant.*
Jól vagy? *Kérdezi megértően, kissé aggódva. Kezével a lányka vállát simogatja.*

Vendég

*Amikor meglátja a tündelányt, aki persze naná hogy miért ne azonnal kap magának madarat akkora darab cafrang láttán, az arca is olyan vörös lesz, mint a haja. Nem kis teljesítmény, de a lánynak sikerül.* - Szóval ezért! Oké tollasok, a pálcám lesz a következő, ami a torkotonon akad, ha ezt a levelet nem viszi el egyikőtök sem! *Szólal meg halkan, de olyan hangnemben, hogy süt belőle a madarak felé irányuló gyűlölet. Ahogy a szanitéc felkötözi a madárra a sajátját, és az elrepül a levéllel, majdnem lelövi dühében, … de persze csak gondolatban.* - Hülye tollas! *Dohog maga elé, és az órájára nézve riadtan pillant a legutolsó lépcsőfokra helyezett ruhákra. Aztán amikor Vic köszön neki, szikrázó szemekkel rá rántja tekintetét. Látja azokat a szemeket, a barátnője tünemény-aranyos szemeit, ahogy az nézni képes, és érzi, hogy kimegy végre a vér az arcából. Hát lehet valakire haragudni, aki így néz a lányra? Gaea sem tud.* - Szia. *Köszön vissza ő is bűnbánóan, de ő a jelenetet szégyelli. Hogy ezt bárkinek látnia kellett. Rég volt utoljára ennyire ideges, és a suliban a fejét egy év alatt is talán ha háromszor veszítette el. Nem, akkor ez a negyedik! Na de ha egyszer neki sietnie kellene, mert még dolga van de rengeteg?!* - Bocsi a hisztiért. *Sétál el a lány mellett, és leül a ruhák mellé a lépcsőre. Fejét lehajtva halkan sírni kezd. Kezében még mindig ott a manóktól csent húscafat.*

Majd jönnek újak

Diák Hozzászólások száma : 190 Kaszt :

*A manóknál való látogatás után egyből a déli torony felé veszi az irányt. Hosszú fürtjei csak úgy lobognak utána, gyors, kecses lépteit egyre csak gyorsítja, mintha nem is fáradna. Victoria vékony, erős karjában egy nagyobb darab hús csöpög, látszólag valamiben jól meg volt áztatva. Ahogy kiér a toronyba, egy hatalmas sólyom száll elé, és vágyakozva pillantgat a húscafat felé. De a lányka pillantása Gaea felé pillant; szíve elszorul. Rég találkoztak... mit mondanak majd egymásnak? Fáj, hogy ennyi ideje nem beszéltek...
Viszont Victoria gondolatai egyből megváltoznak, amikor egy erős marást érez a húsdarabot tartó ujjaiban. Az ételt elejti, de meg sem érkezik a földre, a harcias sólyom már elkapja, és visszaszáll a féltündelány elé, várva a csomagot. Az csak egy apró levélkét kör a lábára, majd elereszti. Újra a barátnőjére esik pillantása. Szíve a torkában dobog, mintha csak szerelmes lenne.*
Szia... *Csak ennyit tud kinyögni. Bocsánatkérő pillantással néz alulról felfelé Gaeára.*

Vendég

*Egy vörös hajú naxeldires érkezik sietve és kicsit kifulladva a madarakhoz. Kezében egy hatalmas köteg papírba csomagolt ruha a manóktól, kilátszik a selyempapírból, hogy mind fekete. A másik kezében egy adag hús, nem kis adag, és a szájában a szalagokon himbálózva három pecsétes levél. Eléggé teve módon néz ki. Óvatosan leteszi a ruhákat az utolsó, még szinte csillogóan tiszta lépcsőfokra, aztán kisé udvarolva kiválaszt három madarat. Az első egy sas. Az valahogy könnyen fogadja a húsfalatot. Lehet, hogy már nagyon éhes volt. Simán hagyja is, hogy rátegye a levelet, ami haza röpül. A második egy sólyom. Nem kell nagy csomagot vinnie, a levélke is kicsire van hajtogatva. Ez a madár szinte tartja a csőrét a felé tartott falatnak. Gaea szinte a torkára csúsztatja a tollas jószágnak. Na de itt ki is fogy a szerencséjéből a lány. A következő madár valahogy sehogy sem éhes, és még utána vagy három.* - Hát egyikőtök sem könyörül meg rajtam? Tudjátok ti, hogy mennyire kell ez a levél valakinek? *Kiált fel kétségbeesve, miközben körbe fordul a tengelye körül. Döhe egyre nől, ahogy úgy tűnik, hiába lobogtatja a manóktól elhozott húscafatot, nem kell egyetlen madárnak sem.* - Hülye dögevők! *Már azon van, hogy elővegye a pálcáját, de valami megakadályozza ebben. Valakit észrevesz.*

Vendég

*Picit megrezzen, mikor a lány átöleli, de aztán haloványan elmosolyodik. Hisz ki más merné átölelni, ha nem Liliya? Megfordul, és megpuszilja a lány homlokát, majd a kérdésre megvonja a vállát, s közben az egyik kezével lehúzza a csuklyáját. Elég ramatyul néz ki, meg kell hagyni.*
-Azóta is azon veszekszünk a szüleimmel, hogy miért kell hazamennem. Ezért is... Nem nagyon tartózkodtam a szobám és a madárpostatorony falain kívül *fintorodik el egy picikét, majd felvonja a szemöldökét, hogy mit tud mondani a lány, amitől őneki jobb kedve lesz. Aztán, mikor megmondja, hogy miről is van szó, izgatottan megcsillannak a szemei. Azonnal meg is indul, elég gyors léptekkel, persze úgy, hogy közben fogja szerelme kezét, és, ha az erre kérné, akkor lassít is a tempón, de nagyon izgatott.*

Vendég

*Lil érkezik szinte futva a madárposta toronyba. Egyik kezében Gaea levelét hozza, a másikban pedig a sajátját. Ahogy belép, először nem látja meg Yant, annyira siet. Ma valamivel jobb a kedve, mint úgy általában, hála Gaeának és annak, hogy végre beszélgethetett a lánnyal, aki némi reményt öntött Lilbe. Türelmetlenül nézi, ahogy a két madár ráérően eszi az eléjük dobott nyers húst, majd mikor végre valahára végeztek, a lábukra köti a leveleket és útjukra bocsájtja őket. Mikor ezzel megvolt, elégedetten néz a madarak után - akik Yan feje fölött repülnek ki. Lil nem kicsit lepődik meg a fiút látva, de természetesen örül neki. Viszont amikor az még azt sem hallja meg, amikor mögé lép, összeráncolja a szemöldökét, azon gondolkozva, hogyan ilyeszthetne rá a gondolataiba merült fiúra. Aztán végül csak átöleli hátulról, és -cseppet sem ilyesztően- a fülébe suttog.* - Bú! *Majd elneveti magát.* - Hát te mit keresel itt, és miért van ilyen iszonyat jókedved? *Kérdezi a fiútól, majd miután választ kapott, csak sóhajt, majd ismét elmosolyodik.* - Hát én tudok valamit, amitől jobb kedved lesz... Képzeld, Gaea felébredt. Már kétszer is voltam nála. *Meséli nagy büszkén: egyre jobb lesz a kedve.* - Gyere, menjünk le hozzá! Csak próbálj valami kellemesebb ábrázatot ölteni, mert ez így aztán nem állapot. *Csóválja a fejét, végignézve az időközben remélhetőleg megfordult szerelmén.*

Vendég

*Kimért, határozott léptekkel siet végig az egyik folyosón, majd rálép a legalsó toronylépcsőre. Vérvörös köpenye minden egyes lépésnél lágyan örvénylik teste körül, időnként látni engedve fekete ingét és bársonyfarmerjét. Csuklyája, mint mindig, mélyen az arcába van húzva - ezúttal azonban leginkább a tökéletes kialvatlanság jeleinek az elrejtése miatt. Borzalmas időszaka van, nem bír aludni, nem bír enni, ideges, könnyen fel lehet húzni, és úgy általában, még erősebb a jégszobor jellege, mint általában. Egy kicsit még mindig bejátszik ugyan az iskola elfoglalása, de most sokkal határozóbb az életében, hogy a szülei minden áron haza akarják rángatni - ismeretlen indokkal. Ezen vitáznak már csütörtök óta, de egyszerűen nem jutnak dűlőre a dologgal. Most éppen Yan írt indoklást, miért nem hajlandó hazamenni, ha nem tudja, miért kell ezt megtennie. Nem érti. Belép a toronyba, és elő is húz egy zacskót, amiben a kőszáli sasok kedvenc eledele lapul. Odalép az egyik gyönyörű példányhoz, odaadja neki a húst, majd végigsimít rajta, és ráteszi a lábára a levelet. Mikor az felreppen, kikönyököl az ablakba, és merev tekintettel néz utána. Néz, de nem lát. A barna tekintet teljesen üres, az arcon semmilyen érzelem, a test pedig száz százalékig mozdulatlan. Valószínűleg nem hallaná meg, ha jönne valaki, mert túlságosan el van merülve a gondolataiban.*

» Az eramir torony