Déli Torony - Madárposta torony

*Oyasumi halványan elmosojodik a hallotak után. Most már biztos lehetett benne hogy ezzel a lánnyal jóban lesznek. Meg tudják értemi egymást.* - Hát előszöris valamit át kell adnim neked. Másidszir szeretnék a barátod lenni. Tudom nem künnyű újra bízni valakiben. ~ Most már nem kell tovább őrizgetnem amit neki szántak. Talán megkönnyebül egy kicsit attól amit át kell adnom. ~ *Oyasumi látta ahogy a másik kezd egy kicsit feloldódni. De még mindik tartoták a távolságot. De azért még közelabb lépett Gaeához.* - Meg bocsájtok. És nem haragszok ezért az incidensért. Nem vettem a szivemre. ~ De a kiváncsiság fénye még mindig ott van a szemében. ~ - Hát igen. Van elég bajom. De most nehéz lenne olyat mondani akiknek nincs semmi baja. *Várt hogy a másik hogy fog reagálni. és még közelebb lépett Gaeához. De még mindig volt vagy egy méter közöttük. És amit át kell adnia Gaeának azt elővette, és át nyujtotta neki.*

// OLVAD //

*Amikor a lány kijön az árnyékból, és megértésről beszél neki, leesik, hogy hát igen, hátború van. És miért is ne lehetne itt diákot látni? Levelek tucatjai keltek szárnyra az első támadás után. Volt diák, aki haza is utazott. De ez van.* - Azt mondtad, nem tudok neked semmit segíteni, de akkor miért rohantál úgy utánnam, mint aki fontos dologgal jön? Talán te tudsz nekem segíteni valamiben? *Kérdezi oldalra döntött fejjel, kíváncsian. Oya szemeit fürkészi, és egy halvány mozdulattal jelez Bátornak, hogy minden rendben. A kis szőrmók pedig egy laza mozdulattal lehuppan a lépcsőre, és lábát ingázva néz felváltva hol a lányra, hol a gazdájára. Majd Gaea elteszi a pálcáját is.* - Bocsáss meg. Nem akartalak megijeszteni. Van elég bajod gondolom neked is.

*Kicsit megnyugtattat a dolog hogy Gaea már nem készül támadni. Ahogy meghalja mi történt vele kicsit jobban érti hogy miért viselkedett így. És egyitt is tud vele érezni hiszen ő is hasonlókon ment át. ~ Kedves lány csak sok szörnyüség történt vele. Ahogy velem is. ~ - Csak áh mindegy. Hadjuk nemfontos. *Oyasumi nem tudja hogy mondhatná el a dolgokat. De főleg azt hogy a másik hogy reagálna rá. ~ Na jó mostmár tényleg ki lépek a fényre. A kis fumulus még mindig harcra készen várakozik Gaea háta mögött. ~ *Oyasumi ki is lépett a fényre. Várta a másik mit fog tenni.* - Együtt tudok veled érezni. Hasonló dolgok történtek velünk. ~ Most már van valaki aki meg érthet. Nem kell másnak mutatnom magan mint aki vagyok. ~ *Oyasuni látta hogy Gaea továbra sem tesz semmit.* - Egyébként ilyenkor ritkán lehet erre látni valakit. Ezek után már nem hinnél nekem. Egyébként nem hinném hogy tudnál nekem segiteni. *Csak ennyit mondott. De közben újra azt érezte amit már régóta. De azért még közelebb lépett Gaeához.*

*A lány egyértelműen olyan, mint aki sunnyog. Na ja. De hogy Bátor nem járt sikerrel, nos az kicsit furcsa. Ezek szerint ismerheti az ilyen szőrmókokat a lány. Mögé, és mellé néz, de nem lát arra utaló nyomot, hogy lenne famulusa Oyasuminak. De mivel amaz kijjebb lép a félhomályból, legalább látszik, hogy nincs a kezében a pálcája. Így hát a kezét ő is leveszi a főnix tokról, lejjebb tolja a napszemüveget a szemén. Így már jobban megnézheti magának a lányt. ~Bárki lehet kegyenc!~ Figyelmezteti magát. És mivel nem lát arra utaló alapvető jelet, hogy akárcsak egy kicsit is forgatna valami rosszat a fejében, így kissé megenyhül.* -Ne haragudj a fiogadtatásért, de a tegnapi akció óta nem kicsit vagyok gyanakvó. Az egyik diákot a barátomnak tartottam azok közül, aki átállt az Úrnő oldalára. És több másik barátomat meg szemrebbenés nélkül hagyta, hogy megsebesítsenek. *Aztán kibújik a lányból a Dk.* -Segíthetek esetleg valamiben? *Leveszi a napszemüt, és így jobban meg tudja nézni magának a lányt. Bátort pedig a háta mögé küldi, hogy a lány is jobban elő merjen merészkedni onann, ahol éppen van.*

// FAGY //

*Oyasumi amikor észreveszi hogy Gaea egy intésel Bátort felé küldi. Bátor a keze után kap hogy közelebb húzza a gazddájához. De Oyasumi elhúza a kezeit Bátor elől és így a kis fumulus nem járt sikerrel. Ezért várja a következő parancsot. - Igen tudom hogy harci jószág. ~ Azzal a kihívó gúnyos megjegyzésel hogy "harci jószág ne téveszen meg az édisége" és azzal hogy ideköldte Bátort hogy látható helyre húzon jó ötlet volt. De nem elégé.~ *Gaea visszahívta Bátort. Nem érti hogy ellenfele hogy vehette észre a jelzést amive Bátornak parancsot adott. - Egyébként nem vetődtem utánad. Csak áh mindegy hayuk nem fontos. ~ Nem mondhatom meg neki hogy ki keresett meg és monta hogy keresem majd meg.~ *Még latolgatta a dolgot hogy kilépjen-e a fényre. végülis úgy határozott hogy még marad a homályosabb részen. - Igazad van eddeg nem mutatkoznam be. A nevem Oyasumi Setsuna. *Még mindig várta a reakciót és az a félmosoj még mindig az arcán volt. ~ Ideje lesz mostmár tényleg kilépnem a fényre ha nem akarom hogy megint rám uszitcsa azt a dögöt. ~ *Oyasumi a neve kimondásával egyidőben lépett ki a fényre. De még mindig úgy ált meg hogy ne lehesen megtámadni. Vagyis még mindig homályos helyen ált. De csak fele annyira volt homályos nimt az előző hely ahol ált. Támadni még nem támaghatták volna meg, mivel akkor vissza lép az előző helyére vagy még hátrébb.*

*Oyasumi a toronyban utolérte akit keresett. És kicsit meglepődik a reakcióján, de a mostani helyzet fényében nem csodálkozik rajta. Az arcáról nem lehet leolvasni semmijen reakciót a történések fényében. Mivel a homájossabb résznél ált meg. Ahol tört fény van. És rohanás közben hallotta amit Gaea mondott Bátornak. Magában elmosolyodik rajta,de ez kívülről nem látszódik. ~ Végülis jogos a reakciója. Nem tudhatja hogy kegyenc vagyok-e vagy sem. És azt sem tudhatja hogy akarok-e az Úrnő ellen harcolni. Nem tudhotja hogy kém vagyok-e vagy sem. Jelenleg csak annyit tudhat hogy valaki a teljes nevén hívta. De hogy ki az azt nem. ~ *Figyelték egymás minden egyes mozdulatát. Minden egyes rezdülését. Próbáltak rájönni hogy a másiknak mi a jelenlegi hejzetben a következő lépése. Figyelte a famulus viselkedését is. ~ Aranyos a kis famulus. Pici létére nagy a hangja. De illik is hizzá.~ *Másodpercekig, percekig próbáltak rájönni hogy a másiknak mi a következő lépése. És mit forgathat a fejében. Miket tervezgethet, meg ijebek ~ Nagyon megfontolt. És jól döntött hogy nem veszi le a napszemüvegét. Meg az a faarc amivel néz olyan mintha nem érdekelné semmi.~ *Végülis úgy döntött hogy megvárja mit csinál a másik. Várt a követlező lépésére. És reménykedett benne hogy az nem a harc lesz. Mivel nem volt kedve harcolni. - Aranyos a famulusod.*

*Amint Karen megérkezett a toronyhoz, rögtön eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit. Még pedig eledelt hozni a madaraknak. Viszont, már elég késő volt és nem szeretett volna most elmenni a manókhoz, ételt kérni tőlük, majd ugyan ezt az utat ismét megtenni. *~Egy próbát megér. Legfeljebb megcsip egy madár és majd bekötötzve közlekedek. Kibirom.~* Kissé elfintorodik és nagy levegőt véve benyit a madarakhoz. Nagyrészük már alszik, igy csendben oda megy, egy kissebb egyedhez. Óvatosan megérinti, mire a madár idegesen kap az ujja után. Cizznek még az utolsó pillanatban sikerült elhúznia az ujját. *-Huhh. Ez meleg volt!* Mondta az agresziv madárra célozva. Körülnézet a helyiségben, de nem talált semmit, amit felhasználhatn a megszeliditésére.*~ Hát igy jártál Dimitrova!~* Mondja magának egy grimasz kiséretében. Lassan közeliti ujját ismét az állat felé.*- Jól van. Nem bántalak. És nagyon örülnék neki ha te sem bántanál engem.* Magyarázza a madárnak.*- Hát én megbolondultam, egy állathoz beszélek!* Lassan, óvatosan megsimogatja a madarat, aki furcsa módon hagyja magát. A barna hajú lány kapva az alkalmon, fogja a levelet és gyorsan az állat lábához kötözi.*- Ezt vidd el Vilen S. Vyacheslavnak! Kérlek szépen. Legközelebb igérem hozok neked valami kaját.* A madár csak megcsapkodja kissé a szárnyait, majd kiröppen az ablakon.*- Na ezt megúsztam!* Sóhajt fel hangosan, minek köszönhetően felébredt még egy pár madár. Karen kicsit megréműlve slisszol ki az ajtón, és csorsan bezárja maga után. Neki támaszkodik és felnevet arra a gondolatra, hogy majdnem nem tudott elküldeni egy egyszerű levelet. *

* Mariya kettesével szedte a lépcsőfokokat, míg felért ide. Kapkodva veszi a levegőt és vár még néhány percet, míg belép az ajtón ami mögött hatalmas és íjesztő madarak vannak. Legalábbis így mondják. Görcsösen szorongatja a kezében lévő elemózsiát, amit a keselyűknek szánt, de az üres zacskót markolássza, mert útközben kiszóródott belőle minden.*~ Ilyen is csak velem fordulhat elő~* Gondolja, majd hátatfordít az ajtónak, és útját a kert felé veszi.* ~ Egyelőre nem tudom meg milyen, hátborzongatóak.Majd késöbb még beugrom, a szüleim biztos jól megvannak nélkülem is.~*És már ott sincs.*