Déli Torony - Madárposta torony

Tárgy: Déli Torony - Madárposta torony Vas. Júl. 12, 2009 3:56 pm

First topic message reminder :

A Kúria padlásán van a szállásuk a Nezabar Varázslóképző postásmadarainak: a keselyűknek és a kőszáli sasoknak.

A ragadozó madarak itt élnek saját fészkeikben és itt várják a diákokat, akik a leveleiket rájuk bízzák, hogy azokat a címzetthez juttassák. A padláson a madaraknak két bejáratot vájtak az iskola alapítói és építői, hogy azokon e hatalmas és nemes madarak könnyedén ki-be repkedhessenek küldeményeikkel.

Azonban a diákoknak, akik a levelet a postásokra akarják bízni, soha nem szabad üres kézzel érkezniük. A keselyűk és a sasok kedvenc eledele a házi manók által készített sörben pácolt marha, amit a diákoknak előbb meg kell szerezniük a manóktól, hogy levelük biztosan a rendeltetési helyére jusson. Aki elfeledkezik az ajándékról könnyen súlyos sérülésekkel kerülhet a betegszobába...

Déli Torony - Madárposta torony - Page 8 Madarposta

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Márc. 11, 2010 5:02 pm

*Oldalt ácsorogva figyeli Ash foglalatosságát. Az ő baglya most nincs itt, lehet, hogy vadászik, lehet, hogy oda van, és majd levelet fog hozni. Ezt most még nem tudni, de Nikorina nem izgatja magát, nem sürgős most levelet küldenie.*
-Hát, nálam is van, hogy Aleksandra pont nincs kéznél, de általában meg szokott jönni. Nagy csavargó, most sincs itt... jellemző. *Mondja olyan válaszféleképpen. Gradan kissé toporog mellette, kissé nyugtalannak látszik, meg minden. Na persze, ő nem bírja annyira ezt a helyet...*
-Ugye, nem gond, ha én most megyek? Jó volt beszélgetni, meg minden, de eszembe jutott, hogy tanulnom kell holnapra... Szóval.. Szia, majd találkozunk! *Köszön el, majd szépen kimegy az ajtón Gradannal együtt, és mennek a szobályukba mind a ketten.*

Vendég

*Nikorina nyomában ér fel a lépcsőn, ám előre engedik, így jobbára a legtöbb madarat ő pillantja meg elsőnek. Szemeivel a madarakat fixírozza és saját baglyát keresi köztük ezzel párhuzamosan pedig Nikorinának válaszol.*
- Azt hiszem van még egy nagyobb darabka a táskámban becsomagolva. A konyháról hoztam el és jégkockák között tároltam ne hogy meg...Áhhá!* Kiált fel félbeszakítva saját magát és arcán széles mosoly terül el. Táskájából egy kisebb zacskót emel ki, amiben pár felcsíkozott húsdarabka van. Kivesz egy csíkot és saját postása irányába lengeti. A hóbagoly igen szemfüles volt, így egyből észrevette gazdáját és a húst is. Ashley kitartotta a madárnak a kezét, aki engedelmesen ráröppent.*
- Arnold! Hogy vagy madárkám? Sajnálom, hogy mostanság nem néztem feléd.* Néz kedves szemekkel a madárra miközben az a húst eszi. A levelet rákötözi a madár lábára, még egyszer végigsimít a csőrén és a tollazatán majd útnak indítja, hiszen talán holnap már válasz is lesz a levélben feltett kérdéseire. Nikorina felé fordul és kedvesen rámosolyog.*
- Ezt is elintéztem. Már legalább egy hete megírtam a levelet, de folyton elfelejtettem elküldeni és abban sem voltam biztos, hogy Arnold itt van. Persze most már megint csak volt.

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Márc. 11, 2010 4:25 pm

*Magában somolyog, dehát sejtette, hogy Ash mindenképpen meg akarja ismerni Rosettát. Hagyja kicsit gondolkozni, csöndesen vannak most mindketten, de a kérdésre, hogy vele tart-e, rögtön felkapja a fejét.*
-Persze! Semmi dolgom sincs most, meg rá is érek, szóval szívesen. *Mondja, Gradan már fel is pattan, és jönnek mindketten Ashleyékkel a Madárposta Toronyba. Elsőnek ér fel a lépcsőn, kinyitja az ajtót, majd előre engedi Asht.* Remélem, hoztál húst, mert az én zsebeim ugyan üresek. Jó, az én Aleksandrám nem zsörtölődik, ha nem kap kaját, vadászik magának, de nem tudom, a többiek... *Inkább nem fejezi be a mondatot, miközben Ashley nyomában besomfordál. Gradan mellette van, meglehetősen nyugodtnak tűnik, attól eltekintve, hogy a nyakán enyhén borzolódik a szőre, és nagyon éberen figyel.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Kedd Márc. 02, 2010 7:11 pm

*Lihegve ér fel a postatoronyba. A levelet kezében szorongatja. A húst suttyomban hozta el a Házi manók konyhájából, szerencsére nem vették észre, vagy csak nem vették figyelembe.*
-Hoztam finom husit. Melyik madár szokta elvinni mindig a levelem? *Legalább 6 madár repül felé gyorsan. Sietve lehajol.* Nanana! Csak lassan. *Kat hiába járatja a száját Mivel nem éppen akar megvakulni, gyorsan az egyik sólyomnak adja a levéllel együtt.*~Jó éhes lehetett. Auu.~*Meg dörzsöli a fájó pontot, ahol a sólyom, ami már messze jár, megkarcolta a csőrével. Aztán dúdolgatva lemegy a toronyból.*

Vendég

-Még ezt a kekec manót! *Bosszankodik Gaea amikor a toronyba ér, és a csuklóját dörgölgeti, amit akkor vágott be, amikor a házimanótól át akarta venni a pácolt marhahúst, de az nem akarta egyből odaadni. Szelíd fenyegetésére azonban, hogy ő lehet a következő pácban csücsülő husi, azért sikerült megkaparintania a húsdarabot. Kinyitva az ajtót elámult a sok ragadozó postamadártól.
-Sziasztok Galambjaim!* Köszönt oda kissé talán túl gúnyosan, de inkább magán nevetve. ... ~Hát igen, ér még itt szerintem nem egy meglepetés.~ *Naná, hogy ezek nem galambok, de vajon miért is nem lepődött meg a pácolt húsnál(?), ki tudja. ... Hát odament az egyik keselyűhöz, és tenyerén tartva a nemes állat elé az illatozó falatot, halkan beszélni kezdett hozzá:
-Kérlek vidd el ezt a levelet Gephert nénikek! És ha elmeséled amikor visszaérsz, milyen képet vágott, exra adag hússal jövök vissza a következő levelemmel megígérem. * Duruzsolt volna még a madárnak, de úgy látszik, ennyi elég lehetett, mert a keselyű miután élvezettel lenyelte a húsdarabot, csillogó, okos szemeivel a lányra nézett, és várta a levelet Gaeától. Oda is adta neki a lány, és halvány mosollyal az arcán rendezgette a keselyű álltal keltett huzat után vörös fürtjeit, nézve, ahogy a gyönyörűszép állat lassan eltűnik a felhők között a levéllel. Ez az élmény kissé felébresztette, így hát elhatározta, hogy körbenéz és vásárolgat kicsit. Hiszen van miből, ... és főleg van mit.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Pént. Feb. 12, 2010 4:24 pm

* Mire Katherine eljut a madárpostáig eléggé elfárad.*~Legközelebb lapos sarkú cipőben jövök.~* Kiveszi a húst a hamburgerből, és a zsömlét megeszi a többi tartalmával. Mikor lenyeli elkezdi lóbálni a hús darabot.*- Madárkák, madárkák. Hoztam fincsi husit, de ha az nem tetszik van nagyon finom angol süti is.*~Ha most valaki lát, biztos nem éppen az épp elméjűekhez sorol.~*1-2 sólyom odarepül, bár látszik hogy nem igazán tetszik nekik amit Kathy hozott.*- Ne csináljátok már! Fel kell adnom ezt a levelet. Itt van vegyétek el erre a címre.*Rámutat a borítékra írt címre. Végül az egyik madár megeszi a húst, Kath pedig odaadja neki a levelet.*-Nagyon szépen köszönöm. Okos sólyom. *Mosolyog. De akkor eszébe jut hogy órára kell hamarosan mennie és még nincsen összepakolva.*-Megköszönném még ezerszer is, de órára kell mennem.Viszlát.*És újból megy a várószobába.

Diák Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Na jó, akkor hát ő az egyetlen ikonikus régész a családban, már csak a doktori disszertáció hiányzik, de arra még legalább 5 évet várnia kell, mert nincs meg még jó pár előképzettsége hozzá. Cinkosan nevetgél, ahogy Moyra bénázik. Nekitámaszkodik a torony falának, és ráérősen szemléli a történetet, valami kesernyés levéldarabot rágcsál. Aztán feltolja a homlokán a kalapot ahogy meglepődik.* Na ezt nem gondoltam volna. Ezért a McFarland-eknél nem kéne a csak egy maradhat elvet követni. És mi történt? *Kérdez rá Sheena-nál. Végülis minek olvassák el mindhárman a levelet külön, ha ugyanaz áll benne. Nem veszi át a levelet, elvárja, hogy felolvassák neki. Igazság szerint nem is túlzottan ismerte a távoli rokont, hogy megrázza a dolog. Olyan ez, mintha egy dédanyja hal meg valakinek, úgy, hogy gyakorlatilag nem is éltek azonos korban. Sóhajt egyet, de az élet megy tovább, különös megrázkódtatás nem érte. Így nem fog időzni sokat az üggyel, hacsak nem egy múmia átka ült a lányon.*

//Szaladunk a jégverembe//

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Ő mondjuk inkább csak öltözete terén idézi Sidney-t, stílusban nem az a régész, inkább ezt meghagyja Jessának. Őt sokkal jobban érdeklik a régi hallottidézős tekercsek, ősi szertartások mibenlétei, és persze a túlvilág misztikuma. Moyra újabb akciójára csak finoman szemforgat, majd elneveti magát.* -Egyszer tuti, hogy egy félresikerült varázslat okozza a veszted és költözöl szép úton a túlvilág békés létébe. *Aztán megérkezik másik unokatesójuk is, akinek finoman biccent, majd immár ő is nyálazni kezdi a levelet.* -Fel nem foghatom, hogy mikor nem lehet csak pár sorban megírni a lényeget. Biztos vagyok benne, hogy megint Spok bácsi fogalmazta a leveleket, neki van szómenése állandóan. *Sóhajt egyet, majd Moyra szavai hallatán felkapja a fejét, hiszen valami halálhírről van szó. Bőszebben kezdi el nézegetni a sorokat, és lehetőségeihez híven gyorsan igyekszik olvasni. Végül sikerül megtalálnia a keresett nevet.* -Hát úgy látom Keithára már nem kell várni. *Jegyzi meg kissé szárazon.* -Ő már egy jobb világba költözött, vagy hogy is mondjam. *Engedi le a levelet. Egyelőre másra nem kíváncsi belőle. Hát igen a túlvilágot mindig is figyelemmel kísérte, de azért ez a dolog kissé meglepte most.*

Diák Hozzászólások száma : 56 Kaszt :

*A szőke leányzó már elég nehezen türtőzteti magát, de ekkor megérkezik unokatestvére, Sheena. Mosolyogva biccent neki, majd elneveti magát.* - Hát igen, van ilyen. Szia, úgy egyébként. Neked szerencséd van, én valami selejtet kaptam. *A családi pecsét az, ami a fapadlózatra irányítja tekintetét. Pálcájával körözni kezd a levegőben, majd kimondja a varázsigét.* - Invito levél! *És ekkor úgy száz-kétszáz boríték izzik fel lila fényben, majd a lány pálcája felé kezdenek repülni.* - Te jó ég! *Sikolt fel hirtelen, és elengedi pálcáját, ezzel megszüntetve a kisebb levéltornádót. Kiragadja a megfelelő darabot, és türelmetlenül letépi a pecsétet a levélről, majd szétnyitja. Amint a szokásos fél oldalas köszönést elolvassa, és az izgalmas részhez érkezne, feltűnik másik unokatestvére, Jessa.* - Szia, hogy vagy? Képzeld, valami érdekes történt. Még én sem tudom mi. Keitha szerintem a szokásos téli depresszióját éli ki egy párnán, és pizsamában fetreng a szoba közepén. *Legyint a lány megvárásának felvetésére, és tovább olvas.* - Szent Loch Ness! *Kap ajkához, mikor elolvassa az első sort, amiben részvétet nyilvánít a családfő.* - Valaki meghalt. Na és akkor most hámozzátok ki a sok szövegből egy nevet, ilyen apró betűk között... Még csak megkülönböztetni sem lehet a kis- és nagybetűket.

Diák Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Hát akkor úgy tűnik, hogy ez egy régészcsalád, csak páran lógnak ki belőle. A mi Jessánk elnyűtt dzsekijében érkezik meg a toronyba. A tajvanban vett szalmakalap van a fején, míg lentről egy barna nadrágot visel. Az oldaltáskája tértágított, egy szép kosztüm lapul benne, és sminkkészlet, ha hirtelen szalonképesnek kéne mutatkoznia. Egy varázspálca, két dobótőr, és egy bola egészíti ki a fegyvetárát. Azt tudja, hogy levelet kapott, de azt is, hogy vélhetően a többiek is. Ez sosem szokott jó hírt jelenteni, sőt általában a legrosszabbat. De amíg lépdel fölfelé, a hóna alá fogott tekercseket rendezgeti, nem akarja elejteni. Lassan már ideje lenne felvennie valami irattáros segédet, aki pakolássza és rendszerezi a kutatásait, mert így sokszor azt sem tudja, hogy merre áll a feje. Észre sem veszi a torony falába vésett frigyláda mintázatot, amin még a kiégett náci sas is helyet foglal. Végre felér a madarakhoz, ahol már a klántársai pillantásával szembesül, szinte mindenki itt van.* Szervusztok. *köszön rájuk, és megkeresi a varjúját.* Tippelünk? Jó vagy rossz? Keitha nem jön? *nézelődik a lépcső irányába.*

Diák Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Határozott léptekkel közeledik a sötét barna hajú McFarland lány a madárposta torony felé. Öltözete, mint mindig elsősorban a sötét színeket ötvözi, fekete, haragos bordó, kissé olyan Elveszett ereklyék Sidney Fox-a stílusban. Az oldalánál még 1-2 tőr is be van tűzve jól láthatóan, csak hogy elkerüljék a nemkívánatos alakok. Nyakában ott díszeleg a McFarland-klán címerét tükröző medál is, melynek közepén egy kisebb rubin foglal helyet, ami konkrétan jelzi az ő családját. Már messziről meghallja az állatok vijjogását, és rokona hangját is. Ezek szerint ők is megkapták a hírt, miszerint valami levél érkezik ma. Hát igen ő is ezért jött. A benti látvány kissé komikus számára, és meg is csóválja a fejét.* -Nem te lennél Moyra, ha nem akarnának madarak megtámadni. *Mosolyodik el, majd közelebb lépdel és kitartja a karját.* -Cézár! *Mondja ki a madár nevét, mire a karjára egy kisebb sólyom száll le, aki a postát hozza-viszi a leányzó számára mióta ide érkezett. Úgy fest, hogy jól betanított állatról van szó, Moyra levélhordójával ellentétben.* -Nos, sejted már, hogy miről lehet szó? *Pillant a másik lányra, miközben megnézegeti a pecsétet és óvatosan kezdi el bontani a levelet. Közben a bejárat felé pillant, hiszen jó eséllyel újabb rokon várható, és mégis úgy lenne ildomos, ha együtt tudnák meg a hírt, ki tudja mi az.*

Diák Hozzászólások száma : 56 Kaszt :

*A bájos fél-véla szöszi közeledik a torony felé, haját fésülgetve. Ma még ki sem lépett a szobájából, így még a haját sem csinálta meg jól. Szempillái dúsan keretezik mandulavágású, kék szemeit, és szemhéján narancsszínű festék látható, mely remekül mutat a barackszínű szájfénnyel, amit ajkain visel. Egy halvány rózsaszín kötött pulóvert visel, természetesen nagyon divatos példányt, és hozzá egy fekete farmert, valamint egy pár fehér tornacipőt. Skrobanek, a familiáris most a csípőjébe csimpaszkodva mereszti nagy szemeit, de már kezd hozzászokni, hogy Moyrát nem hatja meg a jelenléte.* - Hol lehet az én kedvenc keselyűm, aki levelet hozott...? Hoztam husikát! *Kurjantja el magát, és vagy húsz keselyű és sólyom indul el felé, egyszerre. Hátrahőköl, és pálcájával fizikai pajzsot idéz, amiről lepattannak az állatok.* - Nyugi van!

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Pént. Feb. 05, 2010 4:49 pm

*Az egymást követő kérdésekre megrázza a fejét, minden egyes mondat után, hiszen egy sem illik rá igazán. Ebben a pillanatban talán nem is nagyon tuda megszólalni, szívét még indig elborítja a sötét magány. Azért rámosolyog a lányra, bár ez fájdalmasabb, búslakodóbb mosoly. Sajnos a lány hiába kutat, és bármennyire keres, nem fog daimont találni a könyéken. Persze a sajátját leszámítva. Amikor Camille a népéról kezd beszélni, kissé félredönti fejét. Érdekesnek hangzik a dolog, de nem most fogja megvitatni. A kérédsre Laura szemeibe könnyek gyűlnek, fejét ingatni kezdi, miközben ismét felemeli pálcáját, és firkálni kezd a levegőbe. Ezek a betűk már nem olyan szép vonalvezetésűek. Messze. Nem találom. Nincs meg. Egyszercsak eltűnt, és én men találom. Csak a vidrát... Egyre furább lehet, de a lány még nem is zokog, csak könnyei folynak végig kissé elsápadt arcán. Kicsit szipog, gyermetegen törölgeti szemét, és a kérdésre eprót bólint, úgyis órára kell mennie, és nem tervezte, hogy elötte visszamegy a szobájába. A fehér galamb érkezésére finoman integet a daimonnnak, majd lassan felé nyújtja kezét, és visszakapja. Tudja, hogy nem érhet hozzá. Nagy szemekkel pislog párat, majd ujjait szaktársa felé nyújtja. Szeretné megfogni a kezét, amolyan biztonságot adó személynek tekinti épp a lányt. Ha minden igaz együtt mennek át a terembe, és ülk végig az órát. Laura persze szótlanul.*

Vendég

* Csak az a különbség, hogy ez a madár hófehér a sok szürke, barna, és egyéb szín között. De valóban, ő csak egy madárka. Amikor a lány nem szólal meg, egyedül csak a varázslatokat ejti ki, azt is olyan gyengén, komolyan elgondolkozik rajta, hogy vajon néma e. de hogyha azt a néhány hangot ki tudja adni, teljesen nem lehet. *
- Miért nem szólalsz meg? Elment a hangod? Beteg vagy? Vagy néma? *Kérdezi, egyenesen, érdeklődve de nem akarja megbántani a lányt, hogyha tényleg az utóbbi lenne. Szókimondó, egyenes, de nem bunkó, csak temperamentumos. Ennyi. Amikor elolvassa a Robi szócskát, felvont szemöldökkel figyelia lányt, van e vvalahol egy aprócska daimón, akit nem vett észre.*
- Robi? Ő hol van? *Vizslat, és keres, de nem talál...* - Nem, nem fázom. Tudod, ez a népem különlegessége. Sosem fázunk. LAssan el kéne indulnunk a Rúnamágia órára. Ugye velem tartassz? *Egy kedves mosoly, és Calos azonnal a kezére röppen, amin fehér írha kesztyű bőr van, hogy a galamb véletlen se sértse meg, de meg tudjon állni rajta. Nincsen olyan karma, mint a sasoknak, sólymoknak. * - Ő Itt Calos, a daimónom. *Toldja hozzá, a galamb felé biccentve, és megcirógatja a mellkasán. Aztáne lindula terembe, hogyha Laura is beleegyezik.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Pént. Feb. 05, 2010 3:59 pm

*A kereppenő madarat észre sem veszi, hiszen olyan sok madár repül itt, hogy azaz egy szinte fel sem tűnik neki. Amikor a lány elutasítja a pokrócot, Laura gyerekesen magához szorítja az anyagdarabot, és a nagy szemeket mereszt a lányra. Nagy, kérdő szemeket. Persze a hőburokra is gondol, de akkor majd mehmondja a lány, hogy az védi a hidegtől. Laura lehellete azonban kis gomolyagokban csapódik ki a levegőben. A nevet pedig elmondja, de csak a szája mozgásán látszik. Végül újabb igét "mond ki". Mégpedig a hidegtűz varázsszavát, a Gerisabarsa-t. Ezzel írni kezd a levegőbe, kissé kacifántos betűkkel, de a végén egyértelműen kirajzolódik a mondanivalója. A levegőben ez áll: Laura vagyok és ő Robi. Már régóta vagyunk itt. Nem fázol? Persze a dolog kissé furának tűnhet, hisz a lánnyal nincsen senki. Az akcentust nem ismeri fel, de nem törődik vele, nem ismer minden nyelvet. Ugyanolyan kérdő szemekkel néz a lányra, mint szinte végi, kivée amikor a betűket rajzolta. Akkor kevésbé tűnt zaklatottnak, és mintha még mosolygott is volna. Egyszer talán túlteszi magát ezen is. Talán órák, talán hetek kérdése.*

Vendég

*Mikor meghallja, hogy valaki közeledik, Calos repül egy kört, a madárpostán kívül, kiröppenve az ablakról, felderíti távolról a kúriát, és a terepet, de gondolatban úgy is kapcsolatban állnak a lánnyal, nem lesz baj. Camille hátrafordul, és méregetve figyeli a szótlan szőkét, nem tudja mire vélni, hogy ilyen csendes.* ~ Talán nem tud Bolgárul?... ~ *Gondolkozik magában, persze nem ezen a nyelven, hanem a saját nyelvén. Gondolatban mindig úgy gondolkozik, de bolgárul beszél.*
- Köszönöm, de nem kell. *Közelebb lép a lányhoz, de a pokrócot a kezében eltolja, kedvesen, nem durván és bunkón.* - Nem fázom. Camille vagyok, nem rég érkeztem az iskolába. Te rég óta itt vagy? -Kérdezi, enyhe akcentussal, de az akcentusa nem hasonlít se a francia, se az angol, se a német, se az orosz akcentusra... Ez sokkal másabb, de csak halványan hangzik.* ~ Calos, merre jársz? Mindjárt jövök, csak még egy kör... Tudom, hogy imádsz szárnyalni, ahogy én is... Egy kis szoridalitást! Rendben, tudom, hogy te itt nem repülhetsz, Fiona... ~ *A daimon beröppen az egyik nyíláson, és leszáll az egyik madárnak a helyén, ami épp üres, onnan pislog a pároshoz. Talán észre se veszi Laura, hogy össze tartozik a lány és a hófehér galamb. Csupán a fehérségük egyezik ránézésre.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Pént. Feb. 05, 2010 3:31 pm

*Csendes lépések, halk dúdolás, és újabb lány érkezik, immár egyedül. Semmi érdekes nincs rajta, haja fel van tűzve egy csattal, szinte fekete farmernadrágja fekete bőrcsizmába van gyűrve, és a kizipzározott fakózöld vászonkardigán alatt egy fekete póló van rajta, ami vörös betűkkel hirdeti: Welcome to the Hell. Oldalán egy a kardigánjához hasonló anyagból készült válltáska van, benne a kacatok mellett még ott van pár penna, pergamen, tintásüvegek különböző színű folyadékkal, és persze pálcája is. Amikor felér a lépcsőkön, meglátja a másik lányt, és kicsit félredönti fejét. Apró mosoly jelenik meg arcán, és biccent is, azonban nem szól semmit. A kis incides óta egy szót sem szólt. Így csak néz fel, a repkedő madarakra, és tekintete néha a lengén öltözött lányra vándorol.* ~Valyon fázik?~ *Gondolkozik majd, táskájából egy sálat rángat elő, és néma szavakra nyitja száját. A hang, ami kijön rajta még suttogásnak sem nagyon nevezhető, de szájáról leolvasható a varázige. Coacta Aestus. A sál alakulni kezd, és pokróc lesz belőle, amit Laura végül pislogva nyújt át szaktársának.*

Vendég

*Egy lány jelenik meg a madárpostában, előtte szárnyal a daimónja is, a hófehér és gyönyörű galamb, Calos. A lány hófehér ruhában van, egy fehér forrónaciban, egy fehér szandálban, és egy fehér jól kivágott topban. Nem érzi a hideget, és ez nem egy igézés miatt van, hanem amiatt, aki. Amikor ideér, felvont szemöldökkel néz körbe a madárpostán, felméri, hogy hova is került, mert igazából csak járkál a kúriában, és felderítia terepet. Hátán most ott van a fegyvere, tehát az íja, a nyilakkal egy tegezben, és övén a bal oldalon tőre, jobb ldalon meg persze a pálcája. Habár a fegyvereit talán még jobban ismeri, mint a varázslatokat. Néhány íróeszköz is van nála, egy szütyőben, ugyanis úgy tervezi, hogy már nem megy vissza a szobájába óra előtt.. Így pár dolgot elhozott magával. Calos a keselyűk, sólymok és sasok között röpdes, a bajt keresve, de az állatok úgy se fogják megtámadni. Nem merik. *

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Pént. Jan. 29, 2010 1:02 pm

*A lépcsőn felfelé lépdel egyik kezében egy levéllel van másikban, pedig egy tányért hoz rajta egy nagydarab sörben pácolt marhahúst. Miközben óvatosan lépdel felfelé, mert nem lenne túl vicces így elesni, töpreng, hogy vajon tényleg szükség van-e a húsra. * ~ Nagyon remélem, hogy ez nem csak egy rossz vicc. Nem tetszett túlságosan amikor az a vihogós srác az étkezőben csak annyit mondott, hogy majd meglátom, hogy mire kell a hús... ~ * Amikor végre felér tényleg meglátja, hogy mire kell a hús. Most van életében először itt és hát fogalmazzunk úgy, hogy a postamadárnál ő a galambra gondolt. Mivel egy helyben állással semmi sem fog megoldódni tesz egy két lépést ellőre és közben kiszemeli azt a sast amelyikkel a levelet akarja vitetni. A választásigazat megvallva szimpátiaalapján történt, nagy és erős madárnak tűnt és a szemében látta az értelem szikráit. Kissé előrenyújtja a tányért * -Ezt fogod kapni ha kézbesíted a levelem, érthető? * Nemigazán tudja, hogy érti-e a madár, de a varázsvilágban nagy esély van rá. A madár széttárja a szárnyát és vijjog egyet, ezt Shawn egy igennek veszi. Lecsúsztatja a húst a tányérról a sas elé és "átnyújtja" a levelet. Nembiztos, hogy a madár tud olvasni úgyhogy elmondja neki a címet és még hozzárakja, hogy: * - Sürgős! Úgyhogy ha lehet még ma érjen célba! * Majd elindul, hogy visszavigye a tányért és a szobájába visszatérve neki álljon a felkészülésnek. * ~ Mester remélem még időben elküldöd őket... ~

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Jan. 07, 2010 4:41 pm

-Én inkább megtartom magamnak a lelkem.*Mosolyog a lányra.*-Ne értsd félre,biztosan nagyon kellemes ilyen társaságban lenni egész nap.Én valahogy idegennek érzem ezt a dolgot..*Követi a lányt és a macskát.*-Inkább maradok egyedül,mármint daimón nélkül.*Odafigyel arra amit a lány mond az útvonalról.-Igen,innen már eligazodok.Köszi.*Kicsit bánatosan néz a lányra,mikor meghallja,hogy annak dolga van.*-Persze,biztosan összefutunk még.Szia.*Néz Nikorina után egy darabig.*-Legalább megismertem valakit.*Elindul a Főlépcső irányába,hamarosan a szobájában olvasgathat és pihenhet.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Jan. 07, 2010 4:32 pm

*Csak mosolyog Ven szavaira, nem válaszol. Szépen előreindul, Gradan még őt is megelőzi, biztosan megy lefelé a lépcsőn.*
-Gradan a lelkem része. És nem is nagyon kell vigyázni rá, mert vigyáz magára - meg rám is. *Válaszol azért valamit. Gradan csak egy pillanatra torpan meg, hátranéz a pálcájával világító fiúra, majd megy tovább. Nekik már tulajdonképpen nem nagyon van szükségük világításra - a daimon ugyanis tökéletesen lát a sötétben, ugyanis macska. Nikorina meg az ő gondolatain keresztül látja az utat, ilyenkor teljesen egymásra vannak hangolódva.*
-Na, most vagyunk a harmadikon. Arra van a Főlépcső, csak egyenesen kell menni, biztosan könnyen megtalálod. Onnan már eligazodsz, ugye? *Kérdezi.* Nekem most dolgom van, meg minden, szóval megyek is a szobámba. A Delfin hálóban lakom, kicsit arrébb. *Mondja, majd elindul a szobája felé.*
-Szia, biztos összefutunk még! *Köszön el, majd szépen elsétál, elvonul a szobájába a macskájával együtt.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Jan. 07, 2010 4:24 pm

-Majd meglátom,még nem ismerek itt annyi embert.Otthon Bulgáriában sem voltak barátaim..*Teszi hozzá,kicsit elkomolyodott ábrázattal.*Megtanultam vigyázni az életemre,futottam is ha kellett.Veled szivesen beszélgetek,máskor is, ha lesz időd.*Mosolyog a lányra.*-Ami a hollót illeti,majd átgondolom a dolgot.Köszönöm az ajánlatot,de a baglyodra nem tartok igényt.Nem írok túl sok levelet,nincs is kinek írnom.*Kicsit lehorgasztja a fejét,sóhajt majd elkergeti a fejéből a múltat.*-Igazad van,kicsit belemerültem a beszélgetésbe.Jó társaságban eltelik az idő.*Mosolyog és előreengedi a lányt, majd lemennek a toronyból.*-Látom a te macskád is beszél.Az első napomon egy ugráló és fecsegő kenguruval találkoztam.Nem újdonság a számomra a daimónok jelenléte.Viszont,én csak magamban bízok,felesleges lenne egy ilyen lényre is vigyázni.Ha bajba kerülök,úgyis itt van ez.*Előhúzza a pálcáját és csinál maguknak egy kis világítást Lumossal.*-Most merre?Te jobban ismered ezt a helyet.*Mosolyog a lányra,a pálca fénye felett.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Jan. 07, 2010 4:14 pm

*Elgondolkozva nézi a fiút.*
-Hmm. Néha tényleg jó a magány... egy kis elgondolkozás, elmélkedés, rendet rakni a fejünkben. De én a helyedben elkezdenék ismerősöket szerezni, barátkozni... Nem olyan könnyű itt az élet, és jó, ha van néhány ember, akire támaszkodni tudsz. *Halkan felsóhajt, és kipillant az ablakon. Tapasztalatból beszél. Barátok nélkül nagyon magányos az ember.... Egy rossz időszakán is két barátja segítette át. Sajnos az egyikük már régen elment, azt sem tudja, él-e, hal-e. De akkoriban sokat segített, és fontos volt neki.* Szerintem holló helyett most inkább emberi társakat szerezz. Egy madárral nem tudsz beszélgetni, de egy emberi lény nagyon is jól megérthet, vigasztalhat, jó kedvre deríthet... A postásmadár várhat. De ha gondolod, kölcsönadom néha a baglyomat - nincs sok dolga. Saskajaként meg tényleg nem jó végezni, szóval szerintem ne maradjunk sokáig itt, mert figyelnek, és biztosra veszem, hogy egy kicsit éhesek is. *Kicsit aggódva pislog fel az ülőrudakra, ahol mindenféle ragadozómadár - sasok, baglyok, és még hollók is - fészkelődnek, néhányan a két diákot figyelve. A szürke macska, miután körülszimatolta Vent, megáll, zöld szemeivel a lányra nézve.*
-Szerintem is jobb lenne menni. Semmi kedvem visszafelé kerülőt tenni a Betegszoba felé. *Nyávogja halkan, és megtesz pár lépést az ajtó felé. Talán meglepheti a fiút, hogy ez a macska beszél, de talán hallott már a daimonokról.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Jan. 07, 2010 4:04 pm

*Tekintetével követi a sast egy darabig,de a madár eltűnik a hatalmas égbolton.*-Az év elején érkeztem.Nem sokat járkáltam még eddig,jobban szeretem a magányt.Persze.*Elmosolyodik.*Kitaláltad a becenevem.Biztosan nagyon különleges madár.*Nézi elgondolkodva a baglyot.*Nekem is kellene egy társ,talán egy holló megfelelne a célra.*Érdeklődve figyeli a macskát,majd újra az égboltra téved a tekintete.*-Még jó,hogy tegnap az egyik szaktársam figyelmeztetett a húsra.Nem lenne jó saskajaként végezni.*Nevet.*

Tárgy: Re: Déli Torony - Madárposta torony Csüt. Jan. 07, 2010 3:55 pm

*Az orra alatt somolyog a válaszra.*
-Akkor valószínűleg új lehetsz itt, ha csak most jársz ebben a toronyban először. *Jegyzi meg kedvesen.* Vendess... Hmm. Különös név. Szólíthatlak Vennek? *Kérdezi. A bagoly Vendess megjegyzésére kicsit kitárja a szárnyait, és érdeklődve néz. És lehet látni, hogy a madár lábára egy kisebb levelet erősítettek. Na persze, ez sejthető volt, hogy a lány levelet küld, mert ami levelet kap, azt a szobájába kapja.* Valóban?Lehet, de Aleksandra nemcsak szép, de nagyon értelmes és okos is. Mindig megtalálja a címzettet. *Mondja mosolyogva, majd az ablakhoz lép. A bagoly pedig nekirugaszkodik, és tökéletesen hangtalanul szárnyal el a sötétedő Birtok felett. Gradan, a szürke macska pedig óvatosan, kicsit szaglászva közelebb merészkedik Vendess-hez, és körülszimatolja, de megtart egy bizonyos távolságot.*
-Igen, a sasok meglehetősen falánkak, viszont indig jó, ha van nálad fogukra, akarom mondani: csőrükre való eledel nálad, ha ide jössz, mert különben nem teljesítik a kérésedet. *Fordul vissza az ablaktól Nikorina, halványan mosolyogva, kék szemeit a fiúra függesztve.*

» Az eramir torony