Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

- Nem is fog... *Mondja kicsit bizonytalanul, megvakarva a fejét, elvégre... Jacknek még nem mondta el, ki az edzőpartnere.* - Remélem legalábbis. De rendben van, legközelebb benézek utána hozzátok... *Mondja halkan, majd ugye lerogy az ágyra, majd amikor Jack letérdel elé, akkor leereszti a kezeit.* - Nem... nem tudom.... igazából nem tudom. Nem értem. *Mondja halkan, megrázva a fejét.* - Lent voltunk a Jeniliában, Jana, én, meg az a Máté gyerek, az a Czilley... És az a... a... *Szemeiben egy pillanatra harag villan, ami ritka látvány a barna szemekben, Jack se túl gyakran láthatja.* - Szóval... Olyan gombot nyomott meg Chrisnél, amit nem ajánlott. Kicsit túlzásba vitte a menőzést. Igen, hogy ő a kivagyokmivagyok, merthogy ő otthon Erdélyben bandavezér volt, és a Nezabar olyan csak, mint Erdély, és majd itt is szerez magának hírnevet, vagy mittudomén... az ilyeneket nem bírom. *Szorítja össze a száját.* - Jana először felcsattant, hogy fejezzük be, mert nem szócsatát hallgatni jött le, de engem túlzottan is kiakasztott Czilley, hát inkább felálltam, és elmentem... de Jana zokogva rohant el, azt ecsetelve, hogy minden pasi barom. És ezt én váltottam ki belőle. *Fejezi be, megint lefelé nézve.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Márc. 01, 2010 7:55 pm

-Aha, aha, én meg a dalai láma.. Na forgás! *int a fiú szavaira, miközben rosszallóan, fejcsóválva nézi a fiút. A sebekre, és arra, hogy nem csontig hatolóak csak felemeli egyik ujját.* -Még! De azért örülnék neki, hogyha a következő verekedés után meglátogatnál. Szevér két perc alatt kikupálna azzal a mágikus kezeivel, én meg adnék valamit, amitől legalább nem fájna. Felőlem növelheted a fájdalomküszöbödet, csak ne veresd szét magad teljesen. Azt hiszem, nem kérek sokat. *teszi még hozzá, majd arra, hogy pofánrúgta, és betörte az orrát, csak tapsol egy kicsit.* -Remek, mindjárt örömtáncot is lejtek itt neked. *hangja még mindig hideg, miközben halkan felsóhajt, miközben kissé megcsóválja a fejét. A barom jelzőre értetlenül pislogva engedi le maga mellé a kezeit, majd közelebb lépdel a fiúhoz, és letérdel elé, az ágy mellé.* -Hogy mondtad? Kiakasztottad, és ezért lennél te barom? Na ne röhögtess.. a végén tényleg én leszek a dalai láma.. *mondja kissé értetlenkedve, miközben kissé félresimítja a fiú haját az arcából.* -Miért is vagy te barom pontosan? *érdeklődik, az utolsó szót egy cseppet megnyomva.*

Vendég

- I'm fine... *Motyogja erőtlenül, de hagyja, hogy elvegye tőle Jack az inget, majd fejét leszegve engedelmesen körbe is fordul.* - Mert... nem nagy ügy. Ezek csak felszíni dolgok, csontomnak nem esett baja. *Böködi meg az egyik foltját, miközben Lilith finoman leteszi a lábát, és inog kicsit. Nem használhatatlan, csak enyhén fáj, ennyi az egész. Nagy, barna szemeivel rápislog Odronra, visszabökve az ocelotot.* - És egyáltalán nem teljesítettem rosszul. *Suttogja Chris, lerogyva az ágyára, lehajtva a fejét, fekete haja eltakarja az arcát immáron teljesen, tekintve, hogy már majdnem vállig ér a haja.* - Betörtem az orrát. Pofánrúgtam. Ami nagy dolog, hiszen majd egy fejjel magasabb nálam. Meg is lepődött. *Ökölbe szorítja bal kezét, amin hiányzik az egyik ujja.* - És barom vagyok, tudtad? Kiakasztottam Janát. Barom vagyok. *Suttogja, még inkább előrehajolva, tenyereibe temetve az arcát.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Márc. 01, 2010 7:32 pm

*Ahogyan végigpillant Chrisen, akkor csak felsóhajt, majd ismét beletúr a hajába, miközben közelebb lépdel a fiúhoz. Az ocelot, amikor emgpillantja a három lábon ugráló daimont, azonnal közelebb sétál hozzá, mondhatni elé siet, és lefekszik elé, farkával legyezve párat, majd orrával kezdi el bökdösni, kérdőn pislogva a használhatatlannak tűnő láb felé. Jack pedig egyszerűen Chris felé nyújtja egyik kezét, majd elveszi tőle az inget, aztán csak int a fiúnak, egyik kezével köröve felette, csuklóból, jelezve, hogy forduljon meg a fiú.* -Mutasd magad, mennyire vertek el.. Csak tudnám, mikor borult el ennyire az agyad. Mert, hogy magadtól nem mész neki annak, aki ennyivel nagyobb nálad, az biztos. Kinek, és miért is vereted meg magad, áruld már el barátocskám! És hozzám miért nem kopogsz be, mikor ilyen zúzódásokkal minimum a betegszobán lenne a helyed? *kérdezi, miközben egy fél lépést hátrál, másik lábára helyezve a testsúlyát, karjait epdig egyszerűen összefonja maga, mellkasa előtt, és kérdő tekintettel figyeli a fiút. Hangja egyszerűen, hidegen cseng. Túlságosan is egyszerűen.*

Vendég

*A keresett személy meg megugrik a robbanásra, épp az ágya mellett van, pálca a kezébe röppen, majd leereszti, amikor meglátja, hogy ki az. Éppen öltözik lefelé, menne fürdeni, a fölsőjét már levette, így voltaképpen félmeztelenül áll az ágya mellett... a gond, hogy a felsőteste tele van kék-zöld foltokkal, és látszik, hogy nem a szokásos elesős mutatványai miatt. A száján a seb már begyógyult, legalábbis nem repedezik fel, de így sincs túl jó állapotban.* - Szi... szia Jack... *Hebegi, maga elé kapva az ingjét, próbálván takarva sebeit, de már minden hiába... Jacknek minimum vaknak kéne lennie, hogy ne tűnjenek fel neki. Lilith ráadásul szintén valamennyire három lábon ugrál ki Odronhoz, orrával megbökve az ocelotot, bár az egyik mellső lábát nem teszi le a földre ugyebár.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Hétf. Márc. 01, 2010 7:18 pm

-System a perio! *halaltszódik az ige, a megszokott, hideg, határozott hangon, majd az ajtó mondhatni, egy cseppet berobban, a zár emg kábé teljesen totálkárosra megy. Az ajtó mögött Jack jelenik meg, pontosabbana romok mögött, egészen elégedetten, kissé kihúzva magát, miközben éppen pálcáját tűzi vissza az övébe. Megköszörüli a torkát, beletúr a hajába, megigazítja az ingjét, majd egy laza mozdulattal beljebb lép a szobába. Az ocelot ijedten les ki a fiú mögül, miközben csak pislog, fülét-farkát behúzva, odáig menekült a detonáció elől. Nah igen, Jack és a hatásos belépők. Beteszi maga mögött az ajtót, majd kigombolja ingjének felső gombját, hogy ne szorítsa annyira. Rövidnadrág, ing, cipő, nyakkendő eprsze nincsen, és jelvényeket sem igen visel, nem öltözött fel mondhatjuk így, teljesen rendesen. Az ocelot csak besunnyog a fiú mögött, majd emgrázza magát, és leül, majd mosakodni kezd, kissé nagy szemeket meresztve a szoba lakói felé. Jack szürke szemei azonban egyből egy alakot keresnek, miközben csak áll az ajtóban, leengedett kezekkel.*

Vendég

*Jana felkacag a fiú mondataira.*
- Látod? Te elmondhatod magadról, hogy Szerelem gyerek vagy. * Játszik a szóval a lány. Igen. Ez tisztán érthető. Közben azonban a kardok is előkerülnek, mire Chris megjegyzi amit megjegyez. Jana meg csak a fejér rázza. * - Ugyan miért félnék? Tanulod a szakszerű használatot nem? Akkor meg miért hinném, hogy megvágod magad, ha tudod, vagy tudni fogod használni. És amilyen éles eszű vagy barátocskám... hamarosan fogod olyan jól használni mint én. Szépen fejlődsz ez ügyben...is. * Teszi hozzá a végére. De hogy itt ez alatt ő mire gondol... nos azt nem kellene megkérdezni, mert nagy valószínűséggel nem tudna rá választ adni. Mosolyogva nézi a fiút, akinek a tincsei össze vissza vannak kuszálódva. Felé nyúl, és játszik egy keveset vele, majd rendezgetni kezdi... de hasztalan. A fiúnak már vállig ér a haja... ha minden igaz. Vagy legalábbis... nem sokkal váll fölé. *
- Mondták már, hogy jól áll a hosszú haj? *Kérdi mosolyogva, majd hozzá teszi.* - Igazán megnöveszthetnéd. Iszonyatosan vonzó lennél úgy. Szerintem... akkor lenne konkurenciám... vagy legalábbis még több Envym.* Mondja mosolyogva, miközben belenyúl a srác hajába, és úgy kezdi el cirógatni.* - Jana... most haragszik rám emiatt... *Mondja halkan a hiéna, miközben orrát a spániel-hiéna orrához nyomja. * - Amúgy... jól állnak a foltjaid.*

Vendég

*Nem mintha Chris túlságosan bánná a rabságot, ha ilyen börtönőre van... de az más kérdés.* - Nem, valóban nem voltam lent... tavaly se. Fura érzés, ha a születésnapodon mindenki ünnepel. Persze, a Valentín-nap nem olyan nagy ünnep, de akkor is. Ironikus, hogy pont azon a napon kellett születnem, nem születhettem volna egy nappal korábban, vagy később... No de ez van. Már tizenhat éve így van, és ez nem fog változni. *Mosolyog rá Janára, majd felül, csodálkozó, kerek szemekkel nézve ajándékaira, majd felkacag.* - Egyre több szúró-vágó fegyvert adsz nekem te lány... nem félsz, hogy tartós kárt teszek magamban? *Mosolyog, megrázva a fejét, közben meg Lilith a fejét félrebiccentve hallgatja Lagmart.* Nem mindenki érti meg, hogy valaki hogy tehet szándékosan kárt magában, még ha közvetve is, vagy szándékosan a legnagyobb veszélybe futni. És ha így nézzük, érthető is: elvégre ez ellentmond az alapvető emberi ösztönöknek. De hát... *Itt furcsa, horkantás-nevetés közötti hangot ad ki magából, persze félig-meddig ugatósan.* Stanford naiv. Ebben az iskolában mindenkinek hiányzik egy kereke legalább. Anélkül itt nem lehet megmaradni. Ez neki... túl sok. Szerintem.

Vendég

*No igen... jelen esetünkben a "kiskutyaszemű felmosórongy" Janácska "fogságában" raboskodik. Aki nem sokkal ezután le is kászálódik róla, és az ágyra ül fel. A mamuszát ledobja a földre, így mezítláb. Mosolyog a fiúra, majd lassan beszélni kezd.*
- Nem voltál velem a bálon... mondjuk én meg nem mentem el, mert egyedül nem megyek egy valentínnapi bálra. Jó... bevallom... annyira nagyon nem zavar, mert nem szeretem a valentín napot. Viszont a szülinapod is volt... és próbáltalak keresni... de nem voltál sehol. No meg... * kicsit lemondóan csóválja a fejét.* - Akkor még nem is jött meg az ajándékod. Kicsit késett vele a csomagszállítás. De mostmár itt van. * Mondja nagy vidáman, majd a táskából előrángat két csomagot. Mind a kettő keskeny, és hosszúkás. A fiú katanájának két kisebb testvére. De a markolat, és a hüvely is ugyan olyan mint a Yamato.* - Ez a tiéééd.* Mondja mosolyogva, majd a fiú arcára nyom két puszit. Közben Lagmar hallgat. Végig hallgatja a spániel mondandóját, majd megcsóválja a fejét.*
- Nem érdemelte meg. Ő csak el akarta mondani, hogy miért csinálja azt amit... de nem engedte. Amint meglátta Jana alkarján a medvekarom nyomait, kizavarta. Én meg nem szóltam egy szót sem... pedíg... mindíg megvédtem. Ő csak... el akarta mondani, hogy miért próbál ki minden őrültséget... én meg... nem mondtam semmit. Pedíg tudom hogy azért rajtam próbálta ki a kőzáport, mert minket akar próbára tenni... magát és engem... és én meg... * csak megcsóválja a fejét. * - Hagyjuk. Inkább hagyjuk.*

Vendég

*Chris annak rendje és módja szerint hanyattvágódik az ágyon, nagy, kerek, barna szemekkel pislogva fej Janára, mint aki azt sem érti, mi folyik itt, miért van ő most kvázi leteperve, és egyébként is azzal sincs tisztában, hogy milyen napszak van - mondjuk ez utóbbi ez pontosan igaz jelenleg Chrisre. Lilith meg csak hallgatja Lagmart, és megrázza a fejét, felülve, úgy nézve a hiénára.* Mi az, hogy rossz daimón? A lelkének a része vagy. Ha rád haragszik, akkor valamilyen szinten magára haragszik. Nincs rossz daimón, csak ha az ember is rossz, de a világ meg nem fekete fehér. Nincs rossz vagy jó. A része vagy. Még ha gyakran úgy tűnik, hogy a daimón jelleme ellentétes a gazdáéval, ez nem lehet így... csak maximum az embernek egy rejtettebb része jelenik meg a daimónban. És Stanfordot ismerve... ha ő kioszt valakit, de akkor alighanem az megérdemli. Ezt így látatlanba mondom. *Lilith mindig is szókimondóbb, mint Chris, és persze az általános cinizmusa is eléggé ki tudja akasztani az embereket... erről Lawrence tudna mesélni. És mégis, a puszta tény, hogy ez a cinikus dög Chris daimónja, pláne a mostani foltjaival... elég egyértelműen jelzi, hogy Chris nem egészen ártatlan "kiskutyaszemű felmosórongy".*

Vendég

*Mikor Chris elkapja a karját, (valószínűleg meg is rántja kicsit) így valamelyest egyensúlyát veszti, és rázuhan a srácra. No persze... ebben van egy jó adag kiszámított szándékosság, és mondhatni leteríti, miközben kezein támaszkodva a fiú felett tartja magát. (Még a fejük sem koppan össze.) Közben nevetve közli.
- Hova mennék én? Itt nem hagynálak most semmi pénzért...* Hangzik a felelet. Christ megcsapja a lányra olyan jellemző cukorka illatú lehellet. Hogy hogy lehet mindig édes, és cukor illata a lánynak, na az egy jó kérdés. Közben Lillith is odamászik Lagmarhoz, és felteszi a kérdést, ami elég nyilvánvaló.* - Az utóbbi időben nem nagyon szól hozzám. Az elmúlt két napban szinte egy szót nem beszél velem. * Súgja Lillithnek, és bánatosan közelebb mászik hozzá.* - Tudod... volt az elemi mágia óra, amikor rajtam próbálta ki a kőzáport. Utána én nem szóltam hozzá másnapig. De amikor Rowan behívta, és kizavarta a végén, engem meg sem várva elrohant a ködszirti gyakorlóba, ahol talpig véresen, zokogva feküdt a végén a padlón... és utána közölte, hogy elfordultam tőle, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám. És igaza van, mert nem mondtam semmit, amikor Rowan kiosztotta. *Felnéz hatalmas szemekkel Lillithre... * - Rossz daimón vagyok... nagyon. *mondja szomorúan. Ha ember lenne, most biztos könnyek csorognának a szeméből. Ezzel ellentétben nagyon meglepő, de odakintről Jana kacagása szűrődik be. Talán erre mondják, hogy Sírva vigad a magyar?

Vendég

*Hagyja, hogy a lány felsegítse a földről, és visszahuppan az ágyra, és még mindig full kómásan megrázza a fejét.* - Asszem még egy kicsit így maradok... *Motyogja, ismételten ásítva egyet. Lagmarra ő fel sem figyel, Lilith viszont annál inkább - bár nehéz nem észrevenni, ahogy egy hiéna bemászik mellé a házba. Odaslattyog Lagmarhoz, melléfekszik, orrával megböködve.* Baj van...? *Kérdezi pislogva, kiskutyaszemeivel - elvégre foltok ide vagy oda, elsődlegesen még mindig spániel, és ilyenkor látszik, hogy igen, valóban Chris daimónja. Említett fiú elkapja Jana karját, nem hagyja, hogy visszamenjen az ajtóhoz.* - Nemenjeeeeel... *Motyogja, láthatóan úgy értelmezve Jana elindulását visszafele, hogy a lány ott akarja hagyni. Nem, nem jut el az agyáig, hogy Lagmar nélkül nem mehet sehova. Dehát kómás, ilyenkor mit várunk a kölyöktől.*

Vendég

*Jana beljebb lép, és úgy figyeli, az ajtófélnek támaszkodva a fiút, ahogy éppen felkel. Arcán boldog (és nagyon nagyon meleg, szerető) mosoly, ahogy Chris maffog a paplan alatt, majd megpróbál feltápászkodni, és végül a padlón koppan. Lagmar bejön, és köszön mindenkinek egy halk sziát, majd egyenesen célirányosan betolja magát Lillith mellé. Nem foglalkozik ember társával. Láthatólag nem igen vannak most jóban. Majd amit bemászott a térbővített házikóba, annak a leghátuljában lefekszik, és (Már amennyire egy hiéna képes erre) összegömbölyödik. Jana mikor aztán Chris elnyúlik a padlón, kacagva odalép, és a kezét nyújtja felé.*
- Na gyere te... segítek. *Azzal ha a fiú hagyja, akkor felsegíti, és visszaülteti az ágyra. * - Átöltözöl? Elforduljak? *Kérdi mosolyogva. Na igen... mint az illem ugye... valóban azt kívánja, hogy azért feltegye ezt a kérdést. Minden estre a lánynál van egy kisebb táska... (inkább hosszú mint nagy). De azt még nem bontja ki.* - Hmmm mi járatban? Nos... erre jártam... és gondoltam benézek, hogy minden rendben van e, nem kell e valami a boltból, és hogy amúgy is élsz e még. * Mondja vissza sétálva az ajtófélhez, és nekidőlve. Mert az neki így iszonyatosan jól áll, és így nagyon-nagyon szexi. És ezt tudja is magáról, és ki is használja.*

Vendég

- Hemöffffppppffffgggrrr.... *Vagy legalábbis valami nagyon hasonló, elfojtott, artikulátlan hang hallatszódik a takaró alól, és egy kócos, fekete üstök jelenik meg, álmosan pislogó arccal együtt. A spániel az orrát az ajándék házból dugja ki, ő is laposakat pislogva.* - Jé... Jana... jóreggelt... *Motyogja, feltápászkodva törökülésbe. Haja ahány tincs, annyifelé áll, és igencsak húzza össze a szemét, igen, láthatóan most kelt fel.* - Gyertek be... *Ásít egy nagyot, próbálva felállni, de csak annyit ér el, hogy elveszíti az egyensúlyát, és egy nyekkenéssel a földre puffan ő és a Nightmare Before Christmasös pizsamája.* - Au. *Nyögi ki, majd feltolja magát a földről, legalábbis ülő pozícióba.* - Mi járatban ilyen korán? *Kérdezi, ásítva egyet. Igen, neki korán.*

Vendég

Noha nincs itt május elseje, de az ének szó, az zeng. Mostanság Janát előbb a hangja előzi meg, mint az hogy általában csendesen közlekedjen. Nincs lelkileg a toppon... mégsem látni rajta, hogy olyan nagyon maga alatt lenne.*
- Time telling me to say farewell, but I knew that I would fight hell, and I knew: We will go for another time we can see, for another time we'll be free, for no more farewell.
*Kellemes dallam száll a kúria levegőjének szárnyán. Noha nem éppen egy Sharon, azért kellemes. Majd a hang gazdája hallhatóan megérkezik, és koppant kettőt hármat, majd benyit.* - Szia kedves... ébren vagy már? * Kérdi mosolyogva betolja fejét, hogy láthassa ébren van e már Chris, és Lillith. Lagmar még nem dugta be a fejét, ami talán kicsit szokatlan is lehet. A lányból pillanatnyilag még csak a feje látszik. *

Vendég

*Egy bagoly röppen be az ablakon . Egy csomagocska van nála, mikor belép akkor lejeti. A csomagon egy levél is található.*

Chris^^

Boldog Születésnapot! Remélem örülni fogsz az ajándéknak!

UI: Nem tudtam mit vegyek neked...

Susi:)

Tigris cápa háló - Page 15 K0253-n

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Vas. Feb. 14, 2010 7:47 pm

-Bizony, bizony, egy év, és egy billiárdszalonba viszlek el! Megígérem! *mondja, miközben figyeli a vidám fiút, majd a szavaira csak legyint egyet.* -Ugyan. Ha te nem vagy ott, minek menjek le? Az éves kék duna keringőn kívül nem nagyon van lent, mit néznem. Tudod jól, hogy a szívem mondhatni szabad, és egy lány sem nagyon érdekel. A nagyúrnő sincs ott. Minek hát a bál? Különbenis. Ha nem a te bálod, nincs helye egyszerűen ebben az iskolában! *mondja, kissé kioktatva, egyik ujjával megbökve a fiú orrát.*

Vendég

*Amikor megpörgetik, csak felnevet, és belekapaszkodik erősebben Jackbe, hogy még véletlenül se essenek el, és utána csak áll ott, közel hozzá, hagyva, hogy Jack félig-meddig tartsa tovább is. A következő szavakra megint felkacag, fejét hátravetve, csillogó kiskutyaszemeivel.* - Tizenhat... egy évre a nagykorúságtól. *Kuncog, félrebillentve a fejét... igen, varázsló-szemmel nagykorúságtól persze, de hát ő ezt nézi, mer csak varázsló vagy mifene.* - Ezek szerint te se voltál a bálon. *Vigyorog szélesen, kisöpörve tincseit fél kezével a szeméből.* - Tavaly is kihagytam, idén is... nem vagyok egy bálozós alkat, dehát te tudod, hogy állok a tánchoz. *Vigyorog tovább szélesen.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Vas. Feb. 14, 2010 7:33 pm

*Amikor Chris feláll az ágyról, és határozottan tetszik neki a dolog, valamint emg is öleli őt, akkor csak elneveti magát, és szorosan megöleli a fiút, egy kicsit meg is pörgeti, de csak egy cseppet, mert nem olyan erős, me hát azért mégis.. Elengedi a fiút, és egy kicsit távolabb kerül tőle, de még nem engedi el teljesen, kezeit lecsúsztatja a fiú hátáról a dereka környékére, emrt így azt éri el kb. Szóval még tartja részlegesen.* -Nem akármilyen számba léptél, és éppen itt az ideje, hogy tényleg nagy partit rendezzünk neked! Ki érdekel a lenti bálok, és vonagló párok ünnepe, ha egyszer valaki nagyfiúvá érik idefent, nemdebár? *kérdezi, miközben rámosolyog a fiúra, határozottan egészen boldogan. Az ocelot közben lelkes ugrással vetődik Lilith felé, így üdvözölve a spánielt.*

Vendég

*Az ágyán ül, hátát a támlának vetve, kezében egy random könyv, amit éppen unalmában lekapott a szekrényéről, haja kicsit kócos, ing, nadrág, de zokni az nuku, minek az. Felpillant az ajtó kinyitására, és szemöldökét felvonva néz barátja akciójára. A könyvet becsukja, felpillant a diszkógömbre, sűrűn pislogva... majd felnevet, határozottan arrébb dobva a könyvet, és talpra löki magát, szorosan megölelve barátját.* - Köszönöm szépen. *Mosolyog, majd a szoros ölelés után elengedi annyira, hogy az arcára tudjon nézni, nagy, kerek, csillogó szemekkel. Nem volt lent a bálon, de az ajándékok mindig utolérik... mint mindenkit a születésnapján.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Vas. Feb. 14, 2010 7:23 pm

*Halk, lopakodó mozdulatokkal nyitja ki az ajtót, majd belopakodik, becsukja maga mögött az ajtót, és végül egyszerüen felsóhajt. Na igen, eddig elhurcolni egy kisebb méretű zenegépet, nem volt éppen könnyű. Amint beér, gyors, halk, némított pakolás után hirtelen bekapcsol egy kisebb diszkógömböt, ami nem akármiylen színeket lövöldöz mindenfelé, hanem érdeksebbnél rédekesebb formákat, mint valami hippi-farm, majd belöki a zenegépet, amin egy szép szám szólal meg. Time after time. Aztán egyszerűen közelebb ólálkodik Chrishez, és hirtelen rikkantja el magát.* -Boldog Születésnapot nagyfiúúúú *kiáltja a lehető legnagyobb lelkesedéssel, már ami tőle tellik jelen pillanatban, emg amúgyis.*

Vendég

[Christopher]

*Egy csomag díszeleg Chris ágyán: egy vörös papírba csomagolt valami, amin díszítésként egy fekete papírdenevér lóg. Ha a fiú kibontja, egy figurát talál benne, és egy levelet.*

Shiro!

A rózsa kék, az ibolya vörös, nekem nem ártana szemészhez mennem, de ez most különben sem Valentin napja, hanem a tiéd! Nagyon boldog születésnapot kívánok! Remélem, tetszik az ajándék, és azt is, hogy még nagyon sokáig maradsz a legjobb barátom.

Tennyo

//Estére kitalálom, a fiúktól mit kapsz, egyelőre ennyire futotta. ^^"//

Vendég

* Jana hallgatja a szavakat. Szemeiben lángol az az elemi tűz... az a pokoli izzás. Majd mikor leszívta a cigit, a medvemarcang egyik mélyedésében beoltja, és egy határozott mozdulattal löki ki az ablakon. Majd kicsit közelebb csúszik a sráchoz, és kissé ráhajol mellkassal... Majd a következő pillanatban egy szisszenés, egy villanás, ahogy a hold megcsillan valaminek az élén... és a fiú egy borotva éles pengét érezhet az álla alatt a bőréhez nyomódni. Jana szemei nem tükröznek veszélyt.* - Tudom hogy meghalnék bele... de hagyd meg ezt az illúziót... * Mondja egy nagyon beteg mosollyal, majd visszaemeli a kardot, és elteszi.* - Az érzés valóban csodás... A fiú nyakán végighúzza az ujját, ahol egy hajszál vékony kis bőrnyílás keletkezett az éles penge hatására. Egy csepp vér serken csak ki... Majd lenyalja az ujjáról. - És az egész... mámorító. Ám... engem egy dolog sokkal inkább érdekel.* Mondja mosolyogva, miközben lelép a fiútól. Most ha akarja ő is elkaphatja. Lagmar meg sem mozdul. Ám a lány még en mondja ki mi is ami ő érdekli.*

Vendég

- Nem tudnál olyan rövid úton megölni, Marijana. *Somolyog a fiú, kék szemeit megint a lányra függesztve.* - Vagy ha igen, te is jönnél velem. *Mondja egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb, legevidensebb dolgát mondaná ki. Arra, hogy milyen érzés, láthatóan elgondolkozik, és kifelé néz az ablakon.* - Ezt nem lehet elmondani. *Mondja lassan, miközben utolsót szív a cigarettába, kipöckölve a csikket az ablakon, majd lenéz, kivételesen kesztyűtlen kezeire.* - Amikor az ő arca és a te kezed között ott egy párna, és érzed, ahogy küzd, hogy lelökjön magáról, pedig jól tudja, hogy hiányzik belőle a fizikai erő. Eleinte kapálóznak, őrülten, rendszer nélkül, aztán, tudatosan, vagy tudattalanul, látatlanban is azokat a testrészeidet akarja elérni, ahol fájdalmat okozhatnak. Ahogy a szelíd, ártatlan kisgyerekekből egy-két érintésed után vadállatok lesznek. Amikor lógnak a kötélen... és leereszted őket, akkor, bár megtörtnek tűnnek, főleg eleinte, egy idő után lángol a szemük mélyén a félelem mellett a gyűlölet, hogy legszívesebben ők is ugyanilyen fájdalmat okoznának neked... de mire ez kialakul bennük, addigra a félelem olyan erőssé válik, hogy mentálisan blokkolja őket. Őszintén szólva... kíváncsi vagyok, kinél fog átszakadni először a félelem gátja, és próbál majd a nyakamnak ugrani, vagy megölni álmomban. *Felnéz, kék szemeiben már megint ég a tűz, amitől a Ravenwoodok annyira rettegnek.* - Leírhatatlan az érzés, amikor az életük a kezeid között van. Egy idő után már ösztönösen tudod, meddig mehetsz el. Soha, senkinél nem mentem el túl sokáig. *Sötét mosoly jelenik meg az arcán.* - De maga a tudat, hogy amikor a kezeid között van, akkor te élet-halál ura vagy... a hatalom érzése... mondhatjuk, hogy megrészegítő. Nem ölöd meg soha... hisz ha megölnéd, oda lenne a játék lényege. De a lehetőség mindvégig ott van. Sose élsz vele, de a tudat is elég, hogy megvan erre a lehetőséged. *Mondja, hangja halk, de mégis, tökéletesen érthető, ahogy szemüvege mögül néz a lányra. Játék...*

Vendég

* Jana hallgatja a fiút. És figyeli a szemében a lobogást. Azt a... kegyetlen fényt, ami süt belőle. Egy pillanatra megborzong.*
- A kíváncsiság. Elemi hajtóerő, ami meg tud bármit szakítani. Mondjuk... erkölcsi normákat. Bár... ha esetleg... az erkölcsi gátak odébb húzódnak, akkor meg még csak át sem kell szakítani. * A hány hangja komoly. Ám ajkain mégis mosoly húzódik.* - Tudod Faith... egyik énem azt mondja meg kéne hogy öljenek... rövid úton. A Báthory vér azonban azt mondja... Hagyjalak... és sokkal inkább ismerjelek meg. Mert én is kíváncsi vagyok. Sok mindenre. De most elő sorban rád. * Mondja kegyetlen mosollyal, és az ő szemében is hasonló fények gyúlnak. * - A múltkor voltam fültanúja egy érdekes elbeszélésnek. De tudod... nem tudom rád azt mondani, hogy ezekért a tettekért gonosz lennél. Sem azt, hogy őrült. Mert akkor magamra, és őseimre is azt kéne mondanom... Helyette egy kérdés... Milyen érzés? * hangzik a lány halál komoly hangja.*