Nílusi krokodil háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Mike Preston
2. David Branson
3. Theodore Harris
4. Nathaniel Harris

A szoba lakói - bal oldal:
1. Colin Chase
2. Gwilim Jan
3. Isidor Tibor
4. Bradley Chase

Vendég

*Az elégedetlen morgásra csak átvigyorog a válla felett. Vagy ő fogja a fiút sírba vinni, vagy fordítva. Mert az nem lehet, hogy ő tovább éljen akár csak egy évvel is, mint Yan. Óh, nem. S hogy fordítva hogy van, azt nem tudhatja, de valahogy érzi, hogy Yan sem lenne kifejezetten boldog nélküle. Ez nem egó. Ez szerelem... Mert ő is simán el tudná így képzelni az életét egészen a végéig. Esetleg egy-két gyerekkel. Ő elmenne tanárnak, persze csak egy kis, helyi alapiskolába. Nem akar beköltözni sem a Nezabarba, sem sehova. Na nem mintha nem szeretné, de elvenné a lehetőségét a családalapítástól. A kisgyerekeket amúgy is jobban szereti. Yan pedig otthagyná ezt a céget, amit Lil már most utál, és lenne valami normális munkája. Este hazaérnének, és tudnák, hogy ottvannak egymásnak az otthonukban, a vacsora, vagy a kandalló mellett, és hogy ez már így is marad... Talán egyszer így lesz. Talán egyszer majd összeházasodnak, elvégzik a sulit, és így fognak élni.
Lil már az asztal előtt ül, s meglepően gyorsan halad: már hét elkülönített kupacba gyülekeznek a papírok a kezei közül. Nézi, lerakja, nézi, lerakja.* - Persze. *Pillant fel egy másodpercre, aztán tekintetét ismét a papírokra veti, de a többi érzékszervével továbbra is Yanra figyel. Érdekes, hogy azt sem tudja, mivel foglalkozik a cég, de máris utálja. Ideje lenne ennek legalább az egyik felén változtatni.*

Vendég

*Ahogy Lil lecsúszik az asztalról, átkarolja a derekát, nem is foglalkozva a lánnyal együtt földet érő papírokkal. Igen, ennyit a munkáról. Sokkal jobban foglalkoztatja a karjaiban tartott személy, mint hogy hogyan alakul a napokban a bútorforgalom. Lassan eljutnak az ágyig, és a fiú most nem ellenkezik. Még ha akarna se tudna, annyira elbűvölte a lány. Olyannyira, hogy simán sikerül ledöntenie az ágyra, és utána épp ilyen könnyedén lepi meg a hirtelen váltással. Aztán a lány felpattan, és visszasiet az asztalhoz.*
- Komolyan te fogsz a sírba vinni *morog elégedetlenül, láthatóan nem tetszik neki, hogy a csaj ott hagyta, de azért szépen engedelmeskedik, és ott marad ahova vitték. Kezeit a tarkója alá teszi, és ímígyen elfeküdve figyeli a lányt, ahogy az asztalnál ténykedik. Őszintén? Könnyedén el tudná képzelni az egész életét így. Minden egyes este így otthon lenni a saját házukban. Megbeszélni, ki mit csinált, így morgolódni egymással, és utána... Na, ezt nem vetjük képernyőre, döntse el mindenki, mi lenne utána. De most valahogy úgy érzi, mintha tényleg felnőttek lennének már.*
- Akarod, hogy meséljek a cégről? *kérdi végül. Igen, a lány többször is kíváncsiskodott már, de most döntött úgy, hogy ha a másikat még mindig érdekli a dolog, hajlandó beszélni a munkájáról.*

Vendég

*Talán mindig is felnőtt volt - talán nem. Most mindenesetre jelentősen megkomolyodott, felfogta, hogy nem lehet elintézni mindent azzal, hogy belesüpped saját nyomasztó szomorúságába, hogy nem csak az ő baja van a világon, hogy a jóra kell inkább figyelnie, hogy magabiztosabbnak kell lennie, ha el akar érnie bármit is, s hogy ideje lenne komolyabban vennie az életét.
A fiú morgására nem reagál, nem szakítja meg a csókot, csak mikor a fiú felemelkedik - nem mellesleg a szék egy puffanással eldőlt - s homlokát a homlokának támasztja. Lil ekkor még mindig a fiú nyakát karolja át.* - Tudom. *Válaszolja nemes egyszerűséggel, miközben elvigyorodik, majd ismét megcsókolja a fiút, s eközben leugrik az asztalról, vagyis pontosabban, lecsúszik, mivel túl sok hely nincsen az asztal és Yan között. Aztán, még mindig nem engedve Yannak hogy ellenkezzen, vagy egyáltalán, bármit is tegyen, elkezdi húzni az ágy felé. Ott aztán megfordul, és szó szerint ledönti Yant az ágyra. Majd úgy intézve, hogy ő kerüljön felülre (persze csak egy idő után...na, ő is élvezi némiképp a helyzetet), elengedi Yant, pontosabban, a fiú karjait még midnig odaszögeli az ágyhoz.* - Most pedig itt maradsz. *Vigyorodik el, majd ellökve magát az ágytól, egy pillanat alatt az asztalnál terem, hogy elkezdje a rendrakást... Persze fél szemmel figyelve Yant is.*

Vendég

- Igen, ő... *motyogja. És igen, feltűnik neki az ismeretlen hangnem, és eltűnődik, mikor is lett felnőtt Lil. Oké nem teljesen felnőtt, de jelentősen közelebb áll hozzá, mint korábban. Aztán a lány az asztalára telepszik, és már épp kezdene tiltakozni, mikor is kedvese magához húzza egy csókra. De ő is érzi, hogy ez bizony nem a megszokott. Nem, ez valami más, ami ismeretlen, de talán épp ezért izgalmas.*
- Lil... *morog, kicsit fenyegetően, de nem csak ez van a hangjában. Nem, sőt, talán ez a legkevésbé érzékelhető benne. És egyértelműen beletörődött, hogy márpedig ő ma nem fogja tudni befejezni a dolgát. Szóval mielőtt a lány cselekedhetne, újra megcsókolja, és közben felemelkedik a székről, így egy szintre kerülve szerelmével. Ha elszakadtak egymástól, Liliya homlokához támasztja a sajátját, és égő tekintettel néz a lány szemébe.*
- Megbolondulok tőled, ugye tudod? *Persze igazából a legkevésbé sem bánja, ha így történik. Ha valaki most bejönne a szobába, elég nagy esély lenne rá, hogy nem kicsit értené... hm, érdekesen a helyzetet.*

Vendég

- Alanois? Új diákképviselő... Még bele kell jönnie, de egész jól megy neki. *Von vállat. Amúgy bírja a csajt, jól elvannak, még ha nem is lesznek olyan nagyon jó barátok, el tudnak beszélgetni. Na igen, gondolhatta volna, hogy Yan nem enged ilyen könnyen.* - Ugyan...te is tudod, hogy pihenned kéne. *Mondja, de talán kissé más hangnemben. Így talán még nem is látta beszélni a fiú. Hát igen, megváltozott. Már nem annyira félénk, és nem annyira...kislányos. Egyre inkább úgy viselkedik, mint egy nő. Egy felnőtt nő. Persze ez most nem elég. Úgyhogy Lil egészen egyszerűen fogja magát, rátelepszik Yan elé az asztalra, egyenesen a féltett papírok tetejére, és Yant magához húzva csókolni kezdi, de nem úgy, ahogy eddig tette... Ó nem, ez most más, határozottabb, vadabb. Na, erre mit lép Yan? Lepakolja Lilt az asztalról vagy sem? A munka még most is képes elterelni a figyelmét? Azt azért meg kell említeni, hogy Lil viselete sem egy apácáéhoz hasonló, a feszes nadrággal és a kissé átlátszó fehér ujjatlannal U alakú kivágással.*

Vendég

- Délelőtt dolgoztam valamennyit, a délutánt meg elfecséreltem. Kint mászkáltam a birtokon, olvastam, meg beszélgettem Al... Al... Nem is tudom, hogy hívjákkal. Valami Al. Mindegy is, a lényeg, hogy szépen loptam az időt *húzza el a száját. Aztán ugyebár Lil megpróbálja eltávolítani 'szeretett' aktáitól, mire heves ellenkezésbe fog. Még mit szabadnap! A délután miatt így is épp eléggé le van maradva a dolgával, arról meg szó sem lehet, hogy csak úgy hagyja az egészet. Igenis dolga van, úgyhogy Lilnek nem sikerül túlságosan föléje kerekedni.*
- Lil, dolgom van, még egy csomó mindent meg kell csinálnom, már így is le vagyok maradva a tervezettől *ellenkezik hevesen. Nagyon úgy tűnik, hogy hogyha Liliya nem vet be valami nagyon hatásosat, Yan bizony marad ott ahol van, és csak azért is folytatja a grafikon elemzését, amiből az elmúlt percek alatt sikerült kemény másfél mondatot megcsinálnia. Az agya mélyén ő is tisztában van vele, hogy pihennie kellene, de fel van írva, hogy hogyan kéne haladnia. Részletkérdés, hogy az a lista már el van temetve a sok-sok papír alatt, de akkor is fel van írva, és tudja, hogy minimum két-három grafikont még mindenképpen ismertetnie kéne, szép kerek mondatokban. Szóval ha Lil nem tud kitalálni olyant, amivel tényleg elcsalhatja a fiút a munkától, akkor az bizony ott folytatja, ahol a lány nyaggatása előtt abbahagyta.*

Vendég

*Tulajdonképpen nem veszi észre, hogy meddig tart az a pillantást, mivel ő is éppen ezt teszi. Talán egy ilyen fél perc többet ér náluk, mitn fél órányi beszélgetés. Már megtanultak egymás tekintetében "olvasni", s ilyenkor talán éppen ezt teszik. Olvasnak egymás mozdulataiból, tekintetéből, testhelyzetéből... Kívülről nézve talán érdekes, talán megható, talán nem is látszik különlegesnek... Talán csak ők tudják, mi történik ilyenkor. Többet ér ezer "szeretlek"-nél. Aztán Yan végül kiosztja a feladatot, Lil pedig készségesen elveszi a papírköteget és lehuppan vele az ágyra.* - Nem volt semmi különös. Edzettem kicsit, délelőtt lovagoltam, meg olvasgattam... És te mit csináltál? *Kérdez vissza, és próbálja nem elnevetni magát Yan és a papírköteg akcióján.* - Szerintem te ezt most hagyd. *Áll fel, és lép Yan mellé.* - Én szépen rendet rakok, te pedig pihensz. Egy nap szabi neked is jár. *Kezdi el húzni Yant, aki valószínűleg szép szóval nem fog engedelmeskedni.* - Ha magadtól nem jössz, vannak ám más módszereim is. *Vigyorodik el, most talán némileg látszik benne az a kevéske véla-vér...*

Vendég

*Lassacskán sikerül belerázódnia a munkába, kezdenek tisztulni a dolgok, de a nagy koncentrálásban meg sem hallja a kopogást. Szóval Lilt csak akkor veszi észre, amikor megszólal.*
- Szia! *mosolyog rá, kicsit szórakozottan, majd viszonozza a csókot. Aztán elgondolkodik, hogy vajon mit adjon Lilnek. Vannak az eladási listák, a jövedelem és veszteség számítások, a különféle számlák, dolgozók, statisztikai listák, leltá... Dolgozók! Igen, az jó lesz, azzal nincs nagy munka. Vet egy pillantást Lilre - ami elég hosszúra sikeredik, úgyhogy egy majd' fél percig tartó pillantásról beszélhetünk -, majd felocsúdva az ágy felé bök a fejével.*
- Ülj csak le. Nos... Mondtam, hogy igazából a legnagyobb baj, hogy káosz van. Ha megtennéd, hogy ezeket... *Itt felemeli a kupacot, ami a dolgozók adatait tároló lapokból áll.* ...ABC sorrendbe teszed, az sokat segítene. A dolgozók adatai *fűzi hozzá magyarázatként, majd, ha Lil a kötegért nyúl, odaadja neki, aztán kicsit félretol egy kupacot a jobb keze mellől, hogy legyen helye írni. Aztán elővesz egy papírt, és mivel nem fér el az asztalon, még egy kicsit arrébb tolja a papírköteget... És puff.*
- Ó, hogy az a... *káromkodja el magát kis híján. De végül csak motyog néhány érthetetlen szót az orra alatt, és összeszedi őket, hogy aztán egy másik kupacra rakja rá. Igaz, nem biztos, hogy a kettőben ugyan az van, de ez részletkérdés... Szóval visszaül a székre, és elővesz egy tollat.*
- Milyen napod volt? *kérdi Liliyától. Közben persze az előtte lévő grafikont tanulmányozza, de azért figyel a lányra.*

Vendég

*Egy fehér ujjatlan pólóban és egy fekete farmerben sétál végig a folyosón, valamint egy olyan dolog kíséretében, amit igen ritkán látni nála azóta, hogy Jana csak úgy...felszívódott. Persze, már tudja, hogy hol van, és hogy mit csinál... de ott sem volt ideje vele beszélni, amit a mai napig bán. Talán elhívja Nellondba... Vagy valahol máshol találkozhatnának... Mert Lilnek igenis hiányzik, nagyon. S nem csak az a tárgy miatt, ami az oldalán lóg éppen. A katana. Igen, az edzőteremből jött, ugyanis amióta a lány eltűnt, nem volt a kezében. Igaza lett a lánynak... Ahhoz képest, hogy az elején tulajdonképpen a saját lábát volt képes megvágni, nagyon gyorsan fejlődött, Mostmár el meri magáról mondani, hogy igenis: képes lenne valakit meggyilkolni a fegyverrel. Persze nem egy szamurájt, vagy ilyesmi, de még ez is nagy fejlődés. S bár fáradt, mégis úgy dönt, nem a szobája felé veszi az irányt, hanem a másodikra. Yanhoz. Eszébe jut az ígérete, amit neki tett, és amit még nem váltott be, így a fiú szobája előtt lefékez, s bekopog. Ha jön válasz, ha nem, benyit, s nem is kell sokáig mennie, Yant az asztal előtt találja.* - Úgy látom, jókor jöttem. *Mosolyodik el, majd lekötözi a derekáról a katanát, a falnak támasztja és odasétálva Yanhoz megcsókolja, persze ha az engedi.* - Szóval, mit csináljak? *Veti hátra egy szoros copfba összefogott szőke haját.*

Vendég

*Yan éppen most mászik ki a zuhany alól, mezítláb, rá nem jellemzően melegítőben és egy egyszerű, barna rövid ujjúban, de érdekes módon még ebben is éppen olyan elegánsan néz ki, mint bársonyfarmerben, ingben, köpenyben és lakkcipőben. Nem a ruha teszi, az már biztos. A szoba szokás szerint üres - mindenki talált magának jobb programot a bent ücsörgésnél. Yannak viszont most érkezett el a munka ideje, úgyhogy néhány beletörődő sóhajtással kísérten helyet foglal az asztalánál, jobb karjával rákönyököl az asztalra, és a tenyerébe dönti a fejét. Fogalma sincs, milyen irat van éppen előtte, vagy hogy melyiknek kéne most jönnie. Konkrétan olyan üresnek érzi a fejét, hogy jelenleg még azt sem tudná biztosan megmondani, mivel is foglalkozik a cég. Hát, igen, az elmúlt hét rendesen lefárasztotta, sok dolga volt. Azért igyekszik összeszedni magát, megpróbálva értelmezni az előtte lévő adatokat, és rájönni, hol is tartott ebéd előtt.*

Vendég

//Nos, akkor jelen volnék én is, a befejezéssel együtt.//

*Vállat von.*
-Sosem ismertem a szüleimet... De Sergej bácsi nagyon hiányzik *mondja szomorkásan. Aztán átváltanak ugye a Yan témára. A fiú lelkének mélyén fájdalmasan megrezdül valami, de ebből kifelé semmi sem látszik. Azért van valami, amin meglepődik...*
-Yannak vannak barátai? *kérdi, aztán, választ sem várva elvigyorodik.* Jó, jó, nyilván vannak, csak egy ideje nem az a hú-de-nagyon barátkozós típus. *Az eligazításra bólogat, és, mielőtt Gaea kinyitja az ajtót, rápillant a névtáblára.* ~Nílusi krokodil... Milyen nevek vannak!~ *gondolja vigyorogva, majd körbenéz. A lány szavaira csak felvonja a szemöldökét. Ez a mozdulat eléggé hasonlít a másik fiúéra.*
-Én? Yantól segítséget kérni? Előbb tépi le a fejem... *mondja, és magában megfogadja, hogy lehetőségek szerint igyekszik elkerülni unokaöccsét.*
-Oké, szép napot. Pápá! *mondja, majd bebattyog a szobába, és nekiáll kipakolni a holmijait. Mikor végez, bedől az ágyba, ugyanis, bár ez nem látszik meg rajta, mostanra hullafáradt.*

Vendég

*Ahogy Kamen válaszát hallgatja, egyre jobban elkomorodik. A komorsággal egyenes arányban kerülnek újra elő a mély árkok a szemei alatt, amik lassan beesetté tehetnék a lány szemét. Két napja szinte ki sem mozdult a szobájából, olyan torokgyulladást kapott. Most már jobb, de Valahogy mindig kifogja, hogy ha valami a lelkét bántja, az betegségben kijöjjön. A ki-nem-mondott-szavak hatásaként. Na igen, ez van.* - Sajnálom. *Hangja halk, és szomorkás. Valóban sajnálja, hogy a fiúnak senkije sem maradt. Ez így gázos lehet nagyon. És bár ő már régóta egyedül maradt, és nem is volt családja nagyjábó két hónappal ezelőttig, így át tudja érezni milyen lehet szegénynek.* - Yant ismerem! *Derül fel a hangja, ahogy átterelődik arra a kedves de visszahúzódó fiúra a szó.* - Jó barátomnak tudhatom. Ha szabad így fogalmazni. *Felfele a lépcsőn érintik az utolsó lépcsőfokot, majd bekanyarodnak.* - Második emelet, fiúk részlege. A lányoké egyel feljebb van. Itt pedig a te szobád Kam. *Nyit be a szobába, és előre engedi a fiút.* - Bal oldal! A jobb oldali szobában van Yan. Így ha szükséged lesz valamire, és nem találod, ő tud neked majd segíteni.*Többet nem tehet a fiúért. De így legalább Yan segíthet, hogy hamarabb beilleszkedhessen.* - A suliról meg még majd beszélgetünk, de sajnos nekem sietnem kell tovább. Szia Kam! *Ezzel Kamenre mosolyog, és magára hagyja a csomagjaival.*

/ kicsi fagyi. Yan nem tudta lezárni a netje miatt. Amint teheti, bemegy az a Hsz is/

Tárgy: Barátkozás Szer. Aug. 18, 2010 7:05 pm

*Tibor még nem ismert senkit a hálojábol*-Szia.

Vendég

*Bólint a válaszra, és hozzáfűzi:*
-Vagy nincs lehetőségük kimozdulni onnét. *Mivel Yan gyorsan olvas, és a könyv sem olyan vastag, így egész gyorsan a végére ér. Mikor pedig ez megtörténik, megissza a maradék teáját, aztán feláll. Egyrészt azért, hogy kinyújtóztassa a tagjait, másrészt pedig azért, hogy a csészét eltakarítsa. Miután ezzel végzett, a helyére teszi a könyvét, felveszi a köpenyét, és az arcába húzza a csuklyáját.*
-Örvendtem, további jó olvasást! *biccent a fiúnak, majd elhagyja a szobát. Hogy hova megy? Ki tudja...*

Vendég

*És amikor már azt hiszi, hogy egy olyan sráccal hozta össze a balsors, aki csak másokkal furán viselkedni képes, rá kell döbbenjen, hogy van a másikban pozitívum. A rugalmasság. Az említett regényt már rég letette, mert rongyosra olvasta. Az volt talán a második, amit az írótól olvasott. Lelkesen, de azért nem túlzásba víve bólogat, és a szemei mosolyogni kezdenek.* - Hogy ne ismerném. Az egyik legjobb regénye azok számára, akik nem mernek kimozdulni a saját országukból. Így kapva többet abból a környezetből, ahol élni kénytelenek. *Amikor Yan belemerül az Angliától, Indián át tartó kalandba a föld körül, még belekortyol a teájába, majd a kialakuló csöndet hallgatva újra visszasüpped a könyvolvasáshoz elengedhetetlen lelki állapotba, Kinyitja a könyvét, és folytatja a Mauri rész leírásának szeme elé táruló látványának szemlélését. Szeret olvasni. Mindennél jobban. És végre úgy tűnik, nincs egyedül ezzel. Két nap alatt ugyanis két embert is megismerhetett, akik szintúgy szenvedélyes olvasók. Igen. Érdemes megalapítani a könyv klubot.*

Vendég

*Átveszi a feléje nyújtott könyvet, és fel is csillan a szeme.*
-Igen, Vernét ismerem. A Nyolcvan nap alatt a Föld körül-t olvastad már? *kérdi, majd, ha választ kapott visszaadja a könyvet. Normál esetben szeret olvasni, de A Végtelen Történethez most nem füllik a foga. kortyol még egyet a mentateájából, majd feláll.*
-A Verne olvasgatás egy remek ötlet *jegyzi meg, majd nem sokkal később visszatér, kezében az előbb emlegetett kötet egy régi példányával. Visszatelepszik a fotelbe, és most már igazán csendben olvasgatni kezd, nem zavarja tovább Julient, hacsak az nem akar beszélgetni.*

Vendég

*Hát ebből már nem lesz olvasás úgy tűnik, ebben a suliban úgy látszik csak akkor olvashat az ember nyugton, ha a tankönyvét tette maga elé. Még jó, hogy most olvasná minimum harmadszorra. A faggatózásra kapott válaszra csak enyhén elhúzza a száját, de ha nem akarja hogy faggassák, az az ő dolga, nem Juliené. Mellesleg valóban nem biztos, hogy érdekelné. Már éppen megjegyezné a lecsapott könyvre, hogy megtaníthatták volna neki a könyv tiszteletét és szeretetét, de úgy dönt, elnéző lesz a fiúval szemben. Így csak alaposan megnézi a könyvet, majd Yant, és csak másodpercekkel később válaszolt a feltett kérdésre, és könyvét becsukva a fiú felé nyújtja azt.* - Akkor olvass ilyet. Ez sem jobb, szintúgy fantázia. *Csak éppen ez a korát hazudtolta meg az írója tudásával, míg amit az asztalra csaptak, egy betegen lázasan otthon fekvő is összehozott volna.*Beleiszik az ihatóra hűlt teájába, és bele is szuszog, amíg Yan valószínűleg a könyvet tanulmányozza. A fahéj kitisztítja az agyát, és el is andalítja egyben. Az elmúlt év karácsonyára gondol, amikor már nem volt együtt a család. Az első olyan karácsony volt, amikor már nem az édesapjuk indította az ünnepet az ezüst csengettyűvel, hanem a bátyja. Fura volt őt ebben a szerepben látni. És össze is facsarodott egy pillanatra a szíve megint. Az ő határozott de hóbortos testvére nem való erre a posztra. Nehezen fog boldogulni vele, de Julien mit tehetne. Ez van, ezt kell elfogadni.*

Vendég

-Semmi, de nyugtat, és felébreszt *válaszolja a kérdésre. A növényekhez tökéletesen ért, így tudja, hogy a mentát mikre szokták használni. Ez nem is a nevelése miatt van, hanem inkább az érdeklődési köre miatt. Yan most nem csapkod akkorát, de elég morcos. Félig meddig tetszik neki a történet, félig meg tök hülyeségnek tartja az egészet, azért csapkodja. Látszik is már a könyvön, nincs olyan hú-de-egészséges kinézete. Azért még egy darabban van... Úgy tervezi visszaszolgáltatni unokabátyjának, mert valószínűleg az ő csomagja helyett került véletlenül Yanéba. A kérdésre vállat vonva válaszol.*
-Sok minden, hidd el nem vagy rá kíváncsi. Jelenleg mondjuk az, hogy nem értem, minek olvasom ezt *bök a fejével a könyv felé, majd kortyol még egyet, és a fiú kezében tartott kötetre pillant.*
-Mit olvasol? *kérdi, majd csendben várja a választ. Közben lassan iszogatja a mentateáját, ami még elég meleg. Szóval szépen, lassan, óvatosan.*

Vendég

*A kínálásra felsandít a könyvből, csendben köszönömöt int, és Yant eligazítva a polcok között kér egy fahéjas roibust.* - Nem iszok mentát ha nem muszáj. Mi feküdte meg a gyomrodat? *Kérdezi a kapucnis fiú ízválasztására, mert számára természetes, hogy varázserő nélkül is tudni kell alapból néhány fontos dolgot, és a gyógyteák és amúgy a teák hasznossága és használhatósága szerepel ezen a listán. De lehet, hogy a csupa-fekete fiú nem tudja, hogy a menta mennyire fontos növény. Van ez így, nem mindenkit neveltek úgy, mint Jult. Végre megérkezik és leteszi magát Yan, és Jul is megkapja a maga teáját. A csésze forró, a tartalom nem különben. És egyébként sem szabad forrón inni. Ennyire forrón nem. Így vissza fordul a könyvéhez, de nem sokáig élvezheti annak tartalmát, érdekes pörgését. Yan már megint csapkod.* - Mi a baj? *Kérdezi érdeklődő türelemmel, de mi tagadás, valahogy feszélyezi a nyugtalan viselkedés.*

Vendég

*Yan mindig feketében rohangál, a szitkozódás viszont annyira nem szokása... Mikor megfordul, és jobban körülnéz a helyiségben, kiszúrja a tegnap látott fiút, így halkabbra veszi magát, de azért megkérdezi.*
-Egy mentateát a könyv mellé? *Ha a fiú kér, akkor neki is csinál, most óvatosabban, mint az előbb, és odaviszi hozzá. Mikor leülne, megpillantja a sebgyógyító főzetet, így elmormog egy "Köszönöm"-öt, majd hasznosítja is a segítséget, és visszaszolgáltatja az üveget a fiúnak. Felcsapja a könyvét a könyvjelzőnél, de nem tud száz százalékosan arra koncentrálni. Hosszas csend után felhorkant, és becsukja a könyvet. Méghogy egy olyan könyv, ami beszippantja az olvasóját! Le is teszi az asztalra, és így kivehető a cím: A Végtelen Történet. A fiú hátradől a fotelben, és iszogatni kezdi a teáját, egyelőre néma csendben.*

Vendég

*Valaki már olvas a közösben, amikor Yan a mászkálásával elvonja a könyvről a figyelmét. Könyvet csapkod, szitkozódik, és feketében rohangál, mint aki elvesztette a hozzátartozóját, és előre gyászolja annak vissza nem tértét. A könyvcsapkodással nem tud mit kezdeni, de amikor hallja a hideg víz csobogását, a fejét kezdi ingatni, és kiteszi a zsebéből a fiú könyve mellé a törhetetlen üvegcsében lötykölődő sebgyógyító főzetet. Aztán visszatér a könyvéhet, és olvas tovább. Jó rész jön. A mauri törzsfő éppen tombol.*

Vendég

*Visszaért a fenyvesből, így most elsősorban bevonul a szobájába, ahonnét egy könyvvel tér vissza a közös helyiségben. Lerakja az egyik fotelbe, és nekilát teát csinálni. Közben gondolataiba mélyed. Köpenyét lerakta a szobában, így látszik, hogy egy hosszú, fekete bársonyfarmer és fekete ing van rajta. Tekintetéből látszik, hogy messze jár, de hogyha megszólítja valaki, azt meghallja. Óvatlanságával sikerül leforráznia az ujját, ami miatt pár halk szitokszó csusszan ki a száján, majd a csaphoz lép, és jó nagy adag hideg vizet zúdít a kezére.*

Tárgy: Nilusi Krokodill Szer. Aug. 18, 2010 8:15 am

*Egy kicsitt fáradtan ébrett fell*~10 15 van már,eszek egy szendvicsett~*elsétállt a büfébe.*

Tárgy: Kezdö Kedd Aug. 17, 2010 5:36 pm

-Viszlát.*Eközben elö rántja a pálcáját és gondolkodni kezd hogy menjen le Nellondba-vagy nem mert gyogyfözetet akar készíteni.*Elhatározta:Lemegy Nelondba.*

Vendég

*Kissé bosszúsan igazítja meg a haját.* - Megmondtam. Valamelyik mosdóban tudsz maximum bájitalt főzni, hogyha megszerzed a megfelelő hozzávalókat. Hogy azt honnan, az már rajtad múlik. Keress bájitalboltot Nellondban. De nem tudom, miért akarsz te bájitalt főzögetni. Dolgom van, ha még lenne kérdésed, hagyj üzenetet a szobámban. Szervusz. *Köszön el, és mostmár végleg elsiet.*